Müpa Műsorfüzet - Nina Stemme áriaestje (2022. december 7.)

NINA STEMME ÁRIAESTJE

Béla Bartók National Concert Hall

ARIA RECITAL BY NINA STEMME

Featuring: Ernő Kállai – violin Hungarian State Opera Orchestra

Conductor: Markus Stenz

Wagner: Tannhäuser – Overture

Wagner: Tannhäuser – “Allmächt’ge Jungfrau, hör mein Flehen” (Elisabeth’s prayer from Act 3)

Wagner: Parsifal – Prelude and transformation music from Act 1 (excerpts)

Wagner: Tristan und Isolde – Prelude and Isolde’s Liebestod

Wagner: Lohengrin – Prelude to Act 3

Wagner: Wesendonck Lieder – No. 5 (Träume) for violin and chamber orchestra

Wagner: Lohengrin – Prelude to Act 1

Wagner: Götterdämmerung – Siegfried’s Death and Funeral March, Act 3

Wagner: Götterdämmerung – “Starke Scheite schichtet mir dort” (Brünnhilde’s closing scene, Act 3)

The English summary is on page 9.

2022. december 7.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

NINA STEMME ÁRIAESTJE

Közreműködik: Kállai Ernő – hegedű a Magyar Állami Operaház Zenekara

Vezényel: Markus Stenz

Wagner: Tannhäuser – nyitány

Wagner: Tannhäuser – „Allmächt’ge Jungfrau, hör mein Flehen” (Erzsébet imája, III. felvonás)

Wagner: Parsifal – előjáték és átváltozászene, I. felvonás (részletek)

Wagner: Trisztán és Izolda – előjáték és Izolda szerelmi halála

Wagner: Lohengrin – a III. felvonás előjátéka

Wagner: Wesendonck-dalok – 5. Träume (hegedűre és kamarazenekarra)

Wagner: Lohengrin – az I. felvonás előjátéka

Wagner: Az istenek alkonya – Siegfried halála és gyászinduló, III. felvonás

Wagner: Az istenek alkonya – „Starke Scheite schichtet mir dort” (Brünnhilde zárójelenete, III. felvonás)

Valóban jól tudok énekelni?

Nagy drámai szerepek megformálójaként emlegetik Nina Stemme svéd szopránt, akinek pályafutása Cherubinótól ívelt a legnagyobb Wagner-hősnőkig. Karrierjét jelentős intellektussal, fegyelemmel és önkontrollal irányítja, ami talán annak is köszönhető, hogy értelmiségi, de nem művészcsaládban nevelkedett, ahol mindig fontos szerepük volt a realitásoknak. Üzleti és közgazdasági tanulmányokat folytatott, de egyre biz tosabb lett abban, hogy érdemes az éneklésre összpontosítania. „Azt mindig tudtam, hogy muzikális vagyok, és képes vagyok leénekelni a hangokat. Több kórusban énekeltem, de mindig megfájdult a torkom. Bár hangképzést is tanultam, a helyzet nem javult. Később egy évig az Egyesült Államokban jártam középiskolába, és amikor egy kórusba egész Virginia államból toboroztak tagokat, én pedig a kétezer jelentkező közül a máso dik legmagasabb pontszámot kaptam, megdöbbentem. Kíváncsi lettem: miért gondolják, hogy szép a hangom és jól tudok éne kelni? Végül Svédországban köteleztem el magam az énekesi pálya mellett, ahol kisebb koncerteket adtam, és rájöttem, van mit adnom a közönségnek. Hogy el tudok mondani egy történetet, és ez hatással van az emberekre. Ez adott erőt ahhoz, hogy a hivatásommal járó minden nehézséget elviseljek” – mesélte Stemme egy, az OperaWirenek adott hosszú interjúban.

Díjözön

Pályafutása során szinte minden jelentős nemzetközi díjat megkapott, volt az év énekesnője, több rangos operaház kamaraénekese. Svédország is kitüntetésekkel fejezi ki, mennyire büszke világjáró művészére, aki mindig a lehető legtöbb időt tölti Stockholmban, a családjával. A legnagyobb elismerésként és ajándékként az őt tanácsokkal is segítő honfitárs, Birgit Nilsson által alapított díjat fogadta. A hosszú, példaértékű pályafutásra visszatekintő művészeknek adományozott díjon kívül a nagy előd alapítványa fiatal előadókat is támogat és motivál abban, hogy hosszú távon gondolkodjanak karrierjük építésekor: ne kelljen olyan felkéréseket elfogadniuk, amelyekre nem állnak készen, és elkerülhessék a túlvállalás okozta technikai és mentális problémákat, a kiégést. Stemme pályája elejétől fogva ellenállt a fiatal énekeset terhelő nyo másnak, gondosan választotta ki a produkciókat, amelyekben részt vett, és nem félt attól, hogy nem lesz tele a naptára. Családja, három gyermeke érdekében egyensúlyozott a szakmai és a magánélet között, arra törekedve, hogy minél többet dolgozzon Európában, a lehető legközelebb hozzájuk. Korán rájött arra, hogy „egyetlen igen is lehet túl sok, akár végzetes is a karrier szempontjából, egy nem nagyon ritkán válik azzá”.

Fotó © Neda Navaee

„Siess lassan”

Stemme az operaszínpadon 1989-ben debütált – Cherubinóként. Hogy hogyan jutott el a mezzo és szoprán hangfekvés határán lévő figurától a drámaiszoprán-szerepek felé? Cherubino után líraiszoprán-szerepekkel kezdett ismerkedni: énekelte A denevér Rosalindáját, a Bohémélet Mimijét, az Orfeusz és Euridiké női címszerepét, később a Figaro grófnéját és Paminát is. „Ez az éneklési mód később egyszerre volt áldás és átok. Segített a szerepformálásban, különösen ami a lágyabb, líraibb karaktereket illeti. Ugyanakkor a hangom sokszor nem a megfelelő pozícióban volt. Minél líraibban énekeltem, annál kevésbé. Nem voltam még elég őszinte ahhoz, hogy teljes hangomat és személyiségemet beleadjam az éneklésbe. Sok időnek kellett eltelnie, hogy túllépjek ezen.” Bár korábban megfogadta, mindig elégedett lesz azzal a repertoárral, amit énekel, és sok örömét lelte a lírai szerepekben is, saját felvételei hallgatása közben észrevette, hogy a drámai részek meggyőzőbben hangzanak, mint a líraiak. Többen is óvták attól, hogy drámai szerepekben is kipróbálja magát, féltek, hogy tönkreteszi a hangját. „Én azonban a megérzéseimre szoktam hagyatkozni, és biztattam magam. »Ezt kell tenned, Nina, és majd meglátod, mi történik.« Megtettem, és nagyon sokat tanultam.” Kiderült, hogy a mély beszédhangú, kezdetben mezzóként számontartott énekesnő hangja a magasabb regiszterekben szól jobban, sőt, rendelkezik azzal a drámai vivőerővel is, amely nagy Verdi-, Puccini-, Wagner- és Richard Strauss-szerepek vállalására is feljogosítja. És valójában ezek az alakítások lebegtek a szeme előtt már akkor is, amikor pályát választott. Folyamatosan fejlődő hangját szigorú kontroll alatt tartva újabb és újabb szerepekkel bővítette repertoárját, miközben a szíve egyre határozottabban Wagner felé húzta. Hallgatta a nagy elődök – Kirsten Flagstad, Helen Traubel, Tiana Lemnitz, Lotte Lehmann – felvételeit, és kész volt pszichológiai segítséget is kérni abból a célból, hogy „ne álljon önmaga útjába”. Elsőként Elsa álmát énekelte el a Lohengrinből, abban az időben, amikor még a Bohémélet Mimijeként is fellépett. Amikor megbizonyosodott arról, hogy rendelkezik a drámai szerepek elénekléséhez szükséges eszközökkel, felkerült a repertoárjára Turandot, Jenůfa, Richard Strauss Rózsalovagjának Tábornagynéja és a Salome címszerepe, valamint egy újabb Wagner-hősnő is, a Tannhäuser Erzsébetje. Alakításáról Robert Levine ezekkel a szavakkal nyilatkozott a Classics Today-ben: „Hangja gyönyörű és tökéletes formában van, megjeleníti a karakter tiszta magját és melegségét.” A közönség az ezredfordulón hallhatta őt először A bolygó hollandi Sentájaként, bár e szereppel kapcsolatban még voltak benne kételyek: „Senta számomra határeset volt. Miután azonban lírai szerepnek tartom, és úgy is akartam elénekelni, a körülöttem lévők tanácsai ellenére is elvállaltam. Jól tettem. Ezzel a produkcióval jelentősen fejlődött a hangom.”

Találkozás Izoldával

Tizennégy éve volt színpadon, amikor a sorsdöntő felkérés érkezett Glyndebourne-ból. „Azt hittem, csak viccelnek – nyilatkozta –, de a gondolat nem hagyott nyugodni. Elkezdtem tanul mányozni a szerepet, és rájöttem, hogy képes lennék rá. Izoldát egy »lírai« drámai szoprán is el tudja énekelni, és akkoriban én is épp az voltam. Glyndebourne tökéletes helyszínnek ígérkezett, mert a ház viszonylag kicsi, a zenekar kiváló.” Némi töprengés után úgy döntött, igent mond a felkérésre, de csak azzal a feltétellel, hogy két és fél évet kap a szerep elsajátítására. „Az ember soha nem áll készen egy ilyen monumentális szerep eléneklésére. Ha Wagner élet műve az operairodalom Himalájája, akkor Izolda kétségkívül a szopránok Mount Everestje. A zene megkíván egy bizonyos lelkiállapotot, amellyel nem mindenki rendelkezik. Igazi maraton. Izoldát alakítani lehetetlen anélkül, hogy testben-lélekben bele ne vesd magad ebbe a zenei küzdelembe, és engedned kell, hogy teljesen körülvegyen a mű wagneri univerzuma. Ezekkel a gigantikus szerepekkel sosem vagy készen” – mondta a New York Timesnak adott interjújában. A produkciónak köszönhetően széles körben megismerték a nevét. „Nem voltam többé senki. Elénekled az első Izoldádat, elég jól megy, és attól fogva mindenki tud rólad. Ez valami új volt, amivel meg kellett küzdenem.” Nina Stemme a tőle megszokott fegyelemmel kezelte a hirtelen jött hírnevet is. Semmi mással nem foglalkozott, mint a szereppel és a benne rejlő lehetősé gekkel, valamint azokkal a feladatokkal, amelyek elé ezek a lehetőségek állították. Teljesen azonosulni tud az 1990-es évek nagy Izoldájaként jegyzett Anne Evans gondolataival: „Az elején rongyosra kell dolgoznod magad. Máskor viszont olyan, mint a repülés. Kedvenc Wagnerszerepem, de mindig tudnod kell, mit miért csinálsz. Ha már ez első felvonásban kikészülsz, nem marad semmi a harmadikra. Mintha lenne egy hatalmas komódod, tele fiókkal: tudnod kell, milyen helyzetben melyiket nyisd ki.” „Nina Stemme eleinte flörtölt Izoldával. Később újra és újra elővette, eljátszotta a legrangosabb színpadokon. Megadatott neki az a kiváltság, hogy csaknem két évtizeden át finomítsa ezt a jellegzetes szerepet. Az egykori felvételeket és közvetítéseket áttekintve azon döbbentem meg a legjobban, ahogy minden alkalommal egyre mélyebben merül el a frázisokban” – írta alakításáról egyik kritikusa, Christian Ocier (parterre.com). „Izolda talán nem is hal meg a mű végén – lehet, hogy csak kiteljesedik – véli Stemme. – Meg értette önmagát, megbékélt a világgal és az élettel.” Sokan látnak párhuzamot az énekes szerepértelmezése és szakmai útja között. Stemme egyik mottója is a folyamatos átalakulás, fejlődés. Nem tudja annyiszor elénekelni a szerepet, hogy ne találjon új drámai kifejezőeszközt, ne másképp fedezzen fel egy-egy pillanatot. „Minden alkalom, előadás és próba egy felfedezőút – nyilatkozta az OperaWire-nek. – Mindig a kapott zenével, a színpadon tapasztalható körülményekkel igyekszem életben tartani a karaktert. Itt és most én is megpróbálom a közönséggel együtt felfedezni a helyzetet. Még ha több évtizedes tapasztalatok állnak is rendelkezésemre, sosem engedem, hogy az előadás rutinná váljon.”

Külön figyelmet érdemel Izolda szerelmi halála, a Liebestod, amit bátran illeszt akár egy kon certprogram végére is. Vajon honnan merít ehhez technikai és lelki erőt? „Erős ember vagyok. Korábban sem takarékoskodtam az energiáimmal, ahogy egy sportoló sem teszi. Tudom, hogy mi vár rám, mi fog történni. Igyekszem beosztani az erőmet, figyelek arra, hogy valóban a megfelelő helyen képezzem a hangom, és ne éljem fel a fizikai tartalékaimat. Egyik fontos eszközöm, hogy olyan halkan éneklek, amennyire ezt a partitúra megengedi. Ez a zenekart is visszafogja, nem kell feleslegesen túlharsognom őket, és a hangom rugalmasabb marad. Természetesen figyelek az életmódomra, az étkezésemre is.”

Brünnhilde

A tudatosan kidolgozott és szinten tartott állóképesség nélkül nem vághatott volna bele másik legendás Wagner-projektjébe, A nibelung gyűrűje mindhárom Brünnhildéjének meg formálásába. 2007-ben még A walkür Sieglindéjét énekelte, aki különleges helyet foglalt el a szívében, majd 2008-ban, drámaiszoprán-karrierje végső próbatételeként következett Brünnhilde. És itt nem pusztán hangi próbatételről van szó: Wagner mindhárom operában más és más alakot állít elénk. „A walkürben úgy gondolok rá, mint Harisnyás Pippire – mesélte Stemme. – Az első hojotohók tele vannak boldogsággal. Brünnhilde istennői státuszban van, és feltételezem, hogy nem találkozott még semmilyen problémával az életben.” Ez a drámai intenzitással telt ártatlanság változik meg a Siegfriedben, ahol már halandó nőként jelenik meg, aki Siegfrieddel találkozva felfedezi a szerelmet. Ez a leglíraibb Brünnhilde. Az istenek alkonyában a bosszú eszközévé válik, amikor rájön, hogy Siegfried elárulta. „Szörnyű a dühe. Az éneklés őrületes – magas, kitartott, drámai, erőteljes. Mindjárt vége, de akkor jön még a máglyajelenet, és úgy kell szólnod, mintha üde lennél, mint egy százszorszép.” Bármennyire szereti is tehát a Ringet, mindig vigyázott, ne vállaljon túl sokat belőle. Ahogy telt az idő, elkezdte sajnálni, hogy nem énekli gyakrabban: „Ez komoly probléma, amellyel sokszor szembesülnek az énekesek. Előttem van például az elkövetkező öt év menetrendje. Honnan tudhatnám, hogy ennyi év után ugyanúgy képes leszek-e énekelni? Sajnos nincs nagy mozgásterem.”

„Biztonságos és kifejező éneklés, kaleidoszkópszerű hangszínek és dinamika, árnyalt verbális kifejezés. Így kelnek életre ezek a lenyűgöző karakterek, definiálódik újra a zenés színház, és válik Stemme munkássága egy ünnepelt örökség részévé.” (Christian Ocier, parterre.com)

Írta: Tóth Anna

Markus Stenz német karmester, tanulmányait Volker Wagenheim növendékeként Kölnben, illetve Leonard Bernstein és Seiji Ozawa irányításával Tanglewoodban végezte. Karrierje elején dolgozott többek között a Montepulcianói Fesztivál művészeti vezetőjeként, a London Sinfonietta első karmestereként, Ausztráliában a Melbourne-i Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatója és vezető karmestere volt. 2003-tól 2014-ig a Gürzenich Zenekar főzeneigazgatójaként tevékenykedett, az együttessel nagy sikerű koncer tet adott a londoni Promson. 2012 és 2019 között a Holland Rádió Filharmonikus Zenekarának vezető karmestere volt, emellett vendég-, illetve rezidens karmesterként dolgozott a Baltimore-i Szimfonikusokkal és a Szöuli Filharmonikusokkal. Számos modern operát vezényelt, Hans Werner Henze több művét is dirigálta. 2018 novemberében Milánóban ő vezényelt Kurtág György operájának (Fin de partie – A játszma vége) ősbemutatóján. A darabot azóta Amszterdamban, Párizsban és Valenciában is vezényelte, és a tervek szerint Budapesten is fogja.

A Magyar Állami Operaház Zenekarának története 1838-ig nyúlik vissza, ekkor szervezte meg Erkel Ferenc a Pesti Magyar Színház – a későbbi Nemzeti Színház –operajátszó együttesét. A muzsikusok, ugyancsak Erkel vezetésével, 1853-ban elkezdték önálló koncertjeik szervezését Budapesti Filharmóniai Társaság néven, megalakítva ezzel az ország első hangversenyzenekarát. A dalszínház zeneigazgatói és főzeneigazgatói minőségében olyan jelentős karmesterek irányították az együttest, mint Erkel Ferenc, Erkel Sándor, Gustav Mahler, Kerner István, Ferencsik János, Medveczky Ádám vagy Kovács János, de fontos periódusok köthetők

György és Fischer Ádám nevéhez is. A zenekar 2016 márciusa óta Kocsár Balázs főzeneigazgató irányítása alatt működik.

az együttes életében Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós, Lukács Miklós, Oberfrank Géza, Győriványi Ráth

Fotó © Kaupo Kikkas

Fotó © Emmer László, Magyar Állami Operaház

SUMMARY

Respect for the roles and the operas, flexibility, diversity and a level-headed estimation of the potential of her voice – these were the factors that, alongside her voice itself and coupled with her native talent and musicality, turned Nina Stemme into an artist of global stature. In 1993, she earned her reward when she won Plácido Domingo’s Operalia competition. Whether at New York’s Metropolitan Opera, Milan’s La Scala, the Bayreuth Festival, the Vienna State Opera or the Royal Opera House in London, she has furthered the great tradition of Flagstad and Nilsson at leading opera houses. This artist who portrays the likes of Isolde, Brünnhilde and Kundry, Salome and Elektra, as well as Turandot and various Verdian heroines, made her debut as Cherubino in 1989 and, from this “neither mezzo nor real soprano” role, moved on first to lyric soprano roles and then later to dramatic ones. All the while, she kept her sights on Wagner. There was no hurry. First, she added Elsa from Lohengrin to her repertoire along with the lyrical Mimì of La bohème. Next up was Senta in Der fliegende Holländer, followed by an invitation from Glyndebourne to sing Isolde, about which she said, “If Wagner’s works are the Himalayas of the operatic repertoire – peaks only to be attempted by those with the experience, equipment and stamina to conquer them, then the role of Isolde is a soprano’s Mount Everest.” Stemme felt the part was reassuringly lyrical in nature, but she only accepted it on the condition that she would be given two and a half years of preparation time. The production, as she readily concedes, was what put her on the map. “I wasn’t a nobody any more. You sing your first Isolde, it goes fairly well, then everybody knows about you. That was something new I had to cope with.” Another major Wagnerian project in her life was singing all three Brünnhildes in The Ring of the Nibelung, something she would not have been able to do without discipline and selfcontrol. Her motto has always been “hurry slowly”. “I realised early on that one ‘yes’ too many could be fatal to your career. One ‘no’ too many very rarely will be,” she says. In addition to the artist herself, what guarantees the success of this concert programme –which could just as easily be titled “Stemme highlights”, are the legendary orchestra of the Hungarian State Opera, with its more than 180 years of history, and conductor Markus Stenz, who learned his profession under Leonard Bernstein and Seiji Ozawa and can lay claim to serious opera experience.

Eleanore Lyons Fotó © Live Photography

2022. december 12.

PHILIPPE HERREWEGHE ÉS A COLLEGIUM VOCALE GENT

Közreműködik: Eleanore Lyons – szoprán, Eva Zaïcik – mezzoszoprán, Ilker Arcayürek – tenor, Thomas E. Bauer – basszus, Orchestre des Champs-Élysées, Collegium Vocale Gent

Vezényel: Philippe Herreweghe

Edward Grint

Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: © Neda Navaee

A szerkesztés lezárult: 2022. november 28.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.