2022. DECEMBER 14.
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
CATALINA VICENS ÉS KAMARAEGYÜTTESEI
„Lucente stella” – fénykeresés a középkorban mupa.hu
14 December 2022 Béla Bartók National Concert Hall
CHRISTMAS ORGAN CONCERT
CATALINA VICENS AND HER CHAMBER ENSEMBLES
“Lucente stella” – searching for light in the Middle Ages Featuring: Catalina Vicens – organetto, organ Ensemble Servir Antico Trio Friman-Ambrosini-Vicens Perotinus: Nativitas gloriosae Giraut de Bornelh: Reis glorios, veray lums e clartatz Unknown composer (12th century): Nobilis humilis Guilhem de Montanhagol: A Lunel lutz una luna luzens (arranged by Ensemble Servir Antico) Unknown composer (14th century): Benedicamus Domino (Codex Las Huelgas) Alfonso X of Castile: Mui grandes noit’ e día (cantiga) Unknown composer (14th century): Stella splendens (Llibre vermell) Unknown composer (15th century): Ave maris stella (Codex Faenza) Unknown composer (13th century): Ave donna santissima (Laudario di Cortona) Francesco Landini: Per allegrezza Chominciamento di gioia (istampitta, Italy, 14th century) Guillaume de Machaut: Christe, qui lux / Veni, creator / Tribulatio Unknown composer (14th century): Lucente stella (Codex Rossi) Unknown composer (early 15th century): Lunne plaine d’umilité Two psalms from Nuckö (after Lena Schönberg): I himmelen; Nu haver denna dag Redeuntes in idem (Buxheim Organ Book, mid-15th century) Guillaume Dufay: Ave Regina Mit ganczem willen (Locham Song Book, late 15th century) Johannes Brassart: Christi nutu sublimato Johannes Brassart: Ave Maria Unknown composer (15th century): Benedicamus Domino (Codex Faenza) Ludwig Senfl: Christe qui lux es et dies Richard Smert: Nowell: The borys hede (Christmas carol) The English summary is on page 10. 2
2022. december 14. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
CATALINA VICENS ÉS KAMARAEGYÜTTESEI
„Lucente stella” – fénykeresés a középkorban Közreműködik: Catalina Vicens – organetto, orgona Ensemble Servir Antico Trio Friman-Ambrosini-Vicens Perotinus: Nativitas gloriosae Giraut de Bornelh: Reis glorios, veray lums e clartatz Ismeretlen szerző (12. század): Nobilis humilis Guilhem de Montanhagol: A Lunel lutz una luna luzens (az Ensemble Servir Antico feldolgozása) Ismeretlen szerző (14. század): Benedicamus Domino (a Las Huelgas-kódexből) Bölcs Alfonz: Mui grandes noit’ e día (cantiga) Ismeretlen szerző (14. század): Stella splendens (a Vörös könyvből) Ismeretlen szerző (15. század): Ave maris stella (a Faenzai kódexből) Ismeretlen szerző (13. század): Ave donna santissima (Laudario di Cortona) Francesco Landini: Per allegrezza Chominciamento di gioia (istampitta, Itália, 14. század) Guillaume de Machaut: Christe, qui lux / Veni, creator / Tribulatio Ismeretlen szerző (14. század): Lucente stella (a Rossi-kódexből) Ismeretlen szerző (15. század eleje): Lunne plaine d’umilité Két zsoltár Nuckőből (Lena Schönberg után): I himmelen; Nu haver denna dag Redeuntes in idem (a Buxheimi orgonáskönyvből, 15. század közepe) Guillaume Dufay: Ave Regina Mit ganczem willen (a Lochamer-daloskönyvből, 15. század vége) Johannes Brassart: Christi nutu sublimato Johannes Brassart: Ave Maria Ismeretlen szerző (15. század): Benedicamus Domino (a Faenzai kódexből) Ludwig Senfl: Christe qui lux es et dies Richard Smert: Nowell: The borys hede (karácsonyi ének)
3
„Mert láttuk az ő csillagát napkeleten” – ezt mondják a bölcsek, amikor arról érdeklődnek, hol van a zsidók királya, aki előtt hódolni akarnának. Később „a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt”. Érdekes, hogy Mátén kívül egyik evangélista sem említi Jézus életútjában a bölcseket és az égi jelet, sőt, az egész Bibliában sem szerepel másutt a betlehemi csillag. Másfajta igen, Bálám például így prófétál a Messiás eljöveteléről Mózes 4. könyvében: „Látom őt, de nem most; szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből.” Ehhez a jóslathoz kapcsolódik a Jelenések könyvének azon része, amelyben Jézus állítja magáról: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” Hogy valóban létezett-e ilyen égi tünemény, vagy csak a Máté evangéliumát jegyző első századi ismeretlen zsidó írástudó fantáziájának szüleménye, esetleg már ő is egy szájról szájra terjedő legendát jegyzett le, örök kérdés marad. Az évszázadok során csillagászok és történészek eredtek a vezércsillag nyomába, napjainkig újabb és újabb elméletek látnak róla napvilágot. Johann Kepler 1614-ben például arra jutott, hogy a Jupiter és a Szaturnusz együttállása úgynevezett nóvát – rövid ideig tartó nagy fényességet – eredményezhetett az égbolton. Kepler helyesen következtetett arra, hogy létezett ilyen együttállás, de jóval Jézus születése előtt, Kr. e. 7-ben. Mások szerint a Halley-üstökös lehetett a betlehemi csillag, Giotto is így ábrázolta Háromkirályok imádása című festményén – ő 1301-ben saját szemével is láthatta az objektumot (amely azonban Kr. e. 12-ben jelent meg az égbolton). A Ciszjordániához tartozó Betlehemben, a Születés templomában, az oltár alatti barlangszerű helyiségben ma is ezüstcsillag jelöli azt a helyet, ahol Jézus megszülethetett – a legújabb kutatások szerint Kr. e. 4-ben. Az 1. században azonban nem volt ritka, hogy égi jelet kapcsoltak össze egy új uralkodó eljövetelével, trónra lépésével. „Gyakran olyan csillagokat is láthatunk, amelyek egész nap a Nap korongja közelében csillognak, vagy olyanokat, melyeknek korona alakjuk van, és színük különböző. Ilyen csillagot láttak Rómában akkor, amikor örökbefogadó atyja halála után a fiatal Augustus császár a cézári cím átvétele végett a Városba vonult” – írja a 79-ben elhunyt idősebb Plinius A természet históriája című művében. A Kr. u. 1–2. század fordulóján élt Suetonius A császárok élete című munkájában idéz egy bizonyos Julius Marathust, aki szerint „egy-két hónappal Augustus születése [Kr. e. 63] előtt Rómában, nyilvános helyen [égi] csodajelet láttak, mely hirdette, hogy királya születik a római népnek”. A szintén az 1–2. század fordulóján élt Tacitus így ír az Évkönyvekben arról, hogy meggyengült a később öngyilkosságot elkövető Nero császár uralma: „Mindezek közben üstököscsillag is felragyogott, amelyről a sokaságnak az a hiedelme, hogy uralkodóváltozást jelez.” Akár megtörtént, akár nem, akár hiszünk benne, akár nem, a napkeleti bölcseket vezető csillag – és az égbolton feltűnő fény általában – szimbólum, ami végigkísérte az európai kultúra elmúlt évszázadait és műalkotásait. Catalina Vicens és muzsikustársai is ebben a tágabb értelemben használva állították össze gazdag műsorukat, a betlehemi csillag mellé odahelyezve a napot és a holdat is. Olyan messzi korokba repítenek vissza bennünket, amelyeknek zenéje 4
már-már modernül hat Bach, Beethoven és Bartók muzsikájához szokott fülünknek. Bejárjuk Európát, és közben reflektorfénybe kerülnek a középkori zene emblematikus kéziratai, kódexei, gyűjteményei, az európai kultúra e felbecsülhetetlen értékű őrzői is. Itt van mindjárt az első kompozíció, a Szűz Mária születését ünneplő Alleluja, amely egy olyan gyűjteményben található, amilyen a Bibliában a Teremtés könyve: minden innen indult. A Magnus liber organi (Zeneművek/orgánumok nagykönyve) 1200 körül keletkezhetett, hogy színesítse a párizsi Notre-Dame liturgiáját, és az első olyan forrás az európai zene történetében, amelyben kizárólag többszólamú művek találhatók, ebben maradtak fent Perotinus (1160–1230) kompozíciói is. A Las Huelgas-kódex valamivel későbbi, és külalakra már letisztultabb, jobban áttekinthető: lapjairól a 13. század végének csodálatos hangzású zenéi elevenednek meg, szintén a többszólamúság hőskorából. Ezt a kincset hétszáz éve hozták létre ciszterci szerzetesek, abban a spanyolországi kolostorban, amely a középkorban szoros kapcsolatban állt Kasztília királyaival. Például X. Alfonzzal (1221–1284), aki a tudományok iránti fogékonysága miatt az utókortól a Bölcs (el Sabio) jelzőt kapta, és aki a portugál-galíciai trubadúrköltészet kimagasló képviselője volt. Az ő nevéhez fűződik a Cantigas de Santa María (Szűz Mária énekei) című gyűjtemény, amely az udvarában működő muzsikusok kompozícióit is tartalmazza – ebből való a koncerten megszólaló tétel. A festői Montserrat bencés kolostorában 1400 körül összeállított és kötéséről a 19. században Vörös könyvnek (Llibre vermell) nevezett, vallásos szövegű dalokat tartalmazó gyűjteményben mindössze tíz zenemű maradt fent, de ezek annál becsesebbek. A Faenzai kódex 1430 körül keletkezett, és pergamenlapjaira körülbelül száz évvel korábbi zenéket írtak le; a Rossi-kódex szintén az 1300-as évek itáliai zenéjének gazdag forrása. A 13. század második felében összeállított Laudario di Cortona – mint neve is mutatja – laudákat, vagyis egyszólamú, olasz nyelvű vallásos énekeket tartalmaz, melyeket talán még a század elején élő, halála előtt Cortonában ápolt Assisi Szent Ferenc is hallott. Két német kéziratos gyűjtemény is képviselteti magát a műsorban: az első tulajdonosáról elnevezett Lochamer-daloskönyv a 15. századi német vokális zene fontos dokumentuma a középkor és a reneszánsz közti átmenet időszakából; kilencvenhárom oldalán összesen 45 kompozíció, második részében pedig Conrad Paumann orgonaiskolája kapott helyet. A vak bajor muzsikus jelentőségét és megbecsültségét jelzi, hogy pedagógiai munkája a 15. századi német billentyűszene fontos forrásának számító, több mint 250 kompozíciót tartalmazó Buxheimi orgonáskönyvben is megtalálható. Szintén az 1400-as években működött a műsorban két művel is szereplő Johannes Brassart (1400 k.–1455): ő Németalföldön született, Európa több városában megfordult, és egy évtizeden át szolgálta a magyar királyként is regnáló Luxemburgi Zsigmondot. Sajnos kevés alkotása maradt fent, mert kéziratainak többsége megsemmisült, amikor Merész Károly lerohanta Liège városát. Brassart a pápai kórusban nem kisebb személyiséggel énekelt együtt, mint a burgundiai iskola legnagyobb alakja, a kifinomult szólamszövéséről is ismert Guillaume Dufay (1397–1474).
5
A zenetörténet másik nagy hírű Vilmosa, Guillaume de Machaut (1300 k.–1377), mint afféle kései trubadúr, maga írta világi műveinek szövegét és zenéjét is, de gazdag életművének fajsúlyos részét képezik intellektuálisan összetett motettái is. Az itt elhangzó négyszólamú motetta két felső szólamának szövege a háború borzalmait taglalja, de a fényt jelentő Jézushoz, illetve a Teremtő Szentlélekhez mondott fohász is egyben, a hosszú hangértékekben mozgó tenorszólam alatt pedig ez a szöveg áll: „Közel a baj, és nincs, ki segíthetne.” A mű Reims városának angol ostroma alatt íródhatott, amelynek a zeneszerző is közeli szemtanúja volt 1359–60-ban. (A szigetország zenéjét egy tipikus angol karácsonyi ének, egy carol képviseli a műsorban az exeteri katedrális kórusvezetője, Richard Smert (1400 k.–1479) tollából, a 15. századi Ritson-kéziratból.) Két „igazi” trubadúr kompozícióit is hallhatjuk a koncerten: Giraut de Bornelh (1138 k.–1215) a dél-franciaországi okcitán nyelven alkotott, és jó dalnokhoz híven keresztes hadjáratba is elkísérte királyát a 12. század végén. Guilhem de Montanhagol (műk. 1233–1268) provanszál nyelven verselt és énekelt Franciaország délkeleti részén, Bölcs Alfonz kortársaként. A műsor különlegessége az észtországi svéd közösség középkori forrásból származó két tradicionális éneke a huszonhárom települést magában foglaló Nuckö megyéből, ahová a 13. században érkeztek, évszázadokon át megőrizve kultúrájukat. A svédek nemzeti hangszere a koncerten is hallható nikkelhárfa (nyckelharpa), amelyet valószínűleg szerte Európában ismertek a középkorban. Első ábrázolása az ősi skandináv emlékeket őrző Gotland szigetén található, a Källunge-templom egyik 1350 körül készült kapuzatán, de a sienai városháza, a magas tornyáról felismerhető Palazzo Pubblico kápolnájának 1408-ban festett mennyezetén is látható egy ilyen hangszer egy zenélő angyal kezében. Neve szó szerinti fordításban „billentyűs hárfa”, de vonóval kell megszólaltatni, a húrokat azonban – mindegyikből négy van – a játékos nem ujjakkal fogja le, hanem a tekerőlanthoz hasonlóan billentyűkkel mozgatott érintőkkel. Különleges auráját azok a zengőhúrok adják, amelyek csak rezonálnak a zenész által rezgésbe hozott más húrokkal. A másik érdekes hangszer, amellyel találkozhatunk, a fidula (franciául vielle), a mai hegedű hosszabb és vaskosabb testű elődje, amelyet a zenetörténet a 15. századig, a lant térhódításáig a középkor legfontosabb, legnépszerűbb húros hangszereként tart számon. Olykor három vagy négy, de legtöbbször öt húrral szerelték fel, ezek általában juhbélből készültek. Számos ábrázolás maradt ránk, az 1200 körül épült Saint-Denis-székesegyház főkapuzatán például a Jelenések könyvének huszonnégy vénje közül jó néhány fidulával a kezében látható, de Bölcs Alfonz fent említett gyűjteményében is szerepel egy illusztráció egy lantos és egy fidulázó muzsikus duójával. Középkori fénykeresésünkben a prímet minden bizonnyal a hordozható (portatív) orgona viszi, amelyet az 1300-as évek Itáliájában, a trecentóban organettónak, orgonácskának is neveztek. Római mintára feltámasztott hangszerről lehet szó, mivel a 14–15. századi ábrázolások kísértetiesen hasonlítanak arra a példányra, amelyet a Vezúv Kr. u. 79-ben bekövetkezett kitörése után találtak a betemetett Pompejiben. (Ennek változata a szinte tökéletes állapotban 6
fennmaradt aquincumi víziorgona, a felirata szerint Kr. u. 228-ból.) Ezeken a reneszánsz festményeken jól látszik, hogy egyetlen billentyűsorral rendelkezett, térdre támasztva tartották, egyik kézzel játszottak rajta, a másikkal pedig a hátul elhelyezkedő fújtatót kezelték. A Raffaello Szent Cecília című képén (16. század eleje) szereplő hangszer nagyjából másfél oktáv hangterjedelmű, tizenhárom fehér billentyűvel, és elmozdult sípjaiból ítélve úgy tűnik, hogy azokat ki lehetett venni, így bizonyára könnyebben szállíthatták. Fra Angelico aranyban pompázó Mária megkoronázása című festményén (15. század eleje) is ekkora hangterjedelmű hangszer látható, a szintén ebben a korban élt német Stefan Lochner Madonna a rózsalugasban című festményén viszont két sorban helyezkednek el a sípok, és billentyűk helyett gombok találhatók. Hans Memling Zenélő angyalok című festményén (15. század vége) is két sípsor látható, de a fújtató nagyobb, így nyilván hosszabb lélegzetű dallamokat lehetett rajta játszani. Az organetto a mesterségbeli tudás jelképe lehetett, mert két nagy zeneszerzőt is ennek társaságában ábrázoltak kéziratokban: az egyik a már említett Guillaume Dufay, a másik a vak firenzei zeneszerző, Francesco Landini (1325 k.–1397) a 15. század elején összeállított Squarcialupikódex egyik iniciáléján. Utóbbit a legnagyobb itáliai billentyűsszerzőnek tartották, ez abból is egyértelmű, hogy babérkoszorúval a fején ábrázolták. A kódex 350 kompozíciójának több mint fele tőle származik, a műsorban szereplő darab is ezek közül való. Az organetto kezelése nem egyszerű: a hangszer térden egyensúlyozása, kézzel fújtatása komoly állóképességet igényel. Ami talán meglepő lehet a modern, elektronikával felszerelt orgonákhoz képest: az organettón jóval több a játék közbeni, azonnali, manuális árnyalási lehetőség. Már a nagyobb barokk orgonáknál is két pedállal felváltva kezelték a fújtatót a levegő-utánpótlás folyamatossága érdekében, az organetto azonban „lélegzik”, ha tehát elfogy a levegő, lélegzetvételnyi idő szükséges, hogy újra megteljen a „tüdeje” – mindez énekszerűbb, élőbb dallamformálást tesz lehetővé. „A fújtatóval szabályozni is lehet a hangszerbe juttatott levegő mennyiségét, az áramlás gyorsaságát, így dallam közbeni dinamikai változtatások is kivitelezhetők, a hang halkítható, lekerekíthető és felerősíthető – mondja Catalina Vicens. – Egy másik nagy különbség a modern orgonához képest a billentés: egy billentyű lenyomásával kinyílik egy szelep, amely a levegőt a sípba engedi, de itt a billentés és a fújtatás egymáshoz való időbeli viszonyát is lehet variálni, szabályozni. Rengeteg lehetőség rejlik tehát ebben a kis hangszerben. A műveket a középkorban egyeduralkodó püthagoraszi hangolásban szólaltatjuk meg, ami különösen az énekesek számára jelentős kihívás, de csodálatos összhangzást képes elővarázsolni.” Írta: Várkonyi Tamás
7
Fotó © Kurt Van der Elst
Catalina Vicens Chilében született, és korán indult nemzetközi karrierje: húszesztendősen már az amerikai kontinens tíz országában lépett fel. Tanulmányai az időben visszafelé vezették: zongoristaként kezdte, de a philadelphiai Curtis Intézetben már csembaló szakra járt és a barokk zenére fókuszált, majd Európába jött, hogy a középkor billentyűszenéjében mélyedjen el a freiburgi zeneakadémián, valamint a svájci Schola Cantorum Basiliensisben. Ma már nemcsak az organetto szakértője és népszerűsítője, hanem általában a billentyűs hangszereknek a 15.-től a 19. századig. 2021-ben kinevezték az olaszországi Tagliavini Gyűjtemény kurátorának a bolognai San Colombano Múzeumban – ez a historikus billentyűs hangszerek egyik legnagyobb európai gyűjteménye. Anna Maria Friman a svédországi Göteborgban született, és szabadúszóként főleg kamaraegyüttesek produkcióiban vett részt énekesként és a norvég népi hegedű, a hardanger fidula avatott előadójaként. A számos díjat elnyert Trio Mediaeval tagjaként olyan együttesekkel dolgozott, mint a Bang on a Can All-Stars, a kölni musikFabrik és a Hilliard Együttes. Az utóbbi időben többféle zenei stílusban nyilvánul meg rendszeresen, legyen szó népzenéről, kortárs zenéről, improvizációról, középkori vagy reneszánsz zenéről. Doktori fokozatát 2010-ben szerezte a Yorki Egyetemen, ahol tanított is, disszertációját a középkori zene modern női előadóiról írta.
8
Fotó © Martin Chiang
Fotó © Evy Ottermans
Marco Ambrosini Olaszországban született, és ott is kezdte hegedű-, illetve zeneszerzés-tanulmányait. Ezt követően fordult a nikkelhárfa felé, amellyel véletlenül találkozott egy trondheimi múzeumban, Norvégiában, az 1980-as évek végén. Szólistaként a milánói Scala színpadán mutatkozott be, de fellépett Frankfurtban, Kölnben, Berlinben, Moszkvában és a New York-i Carnegie Hallban is. Ő az első nem skandináv muzsikus, aki erre a hangszerre tette fel az életét, és abban is úttörő, hogy a svéd népzenéből a régizene és a kortárs zene előadásába is átvezette ezt a különleges instrumentumot, sőt, jazz-zenészként is aktív, játéka már több mint 160 lemezen hallható. Az Ensemble Servir Antico elnevezésű együttest 2013-ban alapította Catalina Vicens, abból a célból, hogy ráirányítsa a figyelmet az európai zenetörténet kevésbé ismert repertoárjára, valamint a humanizmus intellektuális örökségére. Rugalmas összetételben működik, a három énekestől a fiúkórussal kiegészült nagy reneszánsz együttesig más-más formációkban, a műsor jellegétől függően, elismert hangszeres és énekes szólisták közreműködésével ad koncerteket. Művészi hitvallásuk része, hogy figyelembe veszik a játszott művek zene- és kultúrtörténeti hátterét, valamint az, hogy törekednek az élő, közvetlen hatású zenélésre. Költészet, dramaturgia és zene hármassága határozza meg estjeiket, amelyeken jellemzően a 14. század eleje és a 16. század vége között keletkezett zeneművek hangzanak el.
9
SUMMARY “For we have seen His star in the East” – this is what the three wise men say when they ask where the king of the Jews is, so that they might pay tribute to him. Whether it actually happened or not, and whether we believe in it or not, the star of Bethlehem that guided the wise men of the East – and light appearing in the sky in general – is a symbol that has accompanied centuries of European culture. It is using this latter, broader sense that Catalina Vicens and her fellow musicians have put together their rich programme, placing the sun and the moon next to the star of Bethlehem. They will be taking us back to distant eras whose music will sound almost modern to our ears accustomed to the music of Bach, Beethoven and Brahms. As we tour Europe, the emblematic manuscripts, codices, and collections of medieval music, those priceless guardians of European culture, will also find their way into the spotlight. We will also get to hear an unusual instrument: the organetto. Although this small, portable organ may be a familiar sight from the paintings of Fra Angelico, Raffaello and Hans Memling, we have hardly ever heard its sound before. Thanks to Vicens, this little musical wonder is enjoying a true renaissance today, but handling it is no simple matter. While balancing it on your knees and pumping the bellows with your hands requires serious endurance, it is nevertheless a very “human” instrument: compared to modern organs equipped with electronics, the organetto offers many more possibilities for immediate, manually derived nuances while playing, which make its sound more direct and song-like. Joining the organetto is the number one Swedish folk instrument, the nyckelharpa, which was probably known throughout Europe in the Middle Ages, and on which Italian musician Marco Ambrosini, who is also at home in the world of jazz, is one of the most experienced and versatile performers today. Like the organetto, the vielle was a popular instrument in the Middle Ages until the 15th century, when the lute began to predominate. Playing this longer and stouter predecessor of today’s violin at the concert will be Sweden’s Anna Maria Friman, who, as a member of the award-winning Trio Mediaeval, has worked with such groups as the Bang on a Can All-Stars, Cologne’s musikFabrik and the Hilliard Ensemble. The trio will take the stage together with the Ensemble Servir Antico, which Vicens founded in 2013 with the aim of drawing attention to the lesser-known repertoire of European music history and the intellectual heritage of humanism. Their concerts, which typically feature musical works created from the beginning of the 14th century to the end of the 16th century, are defined by the trinity of poetry, dramaturgy and music.
10
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
mupa.hu 11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2023. január 1.
ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK HAYDN: AZ ÉVSZAKOK – RÉSZLETEK Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám Rácz Rita Fotó © Bellányi Tímea
2023. január 1.
ÚJÉVI HANGVERSENY
HAYDN: AZ ÉVSZAKOK Közreműködik: Baráth Emőke – szoprán, Uwe Stickert – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2023. január 22.
FELFEDEZÉSEK – IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK
ANTON GERZENBERG ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: Török Levente Anton Gerzenberg
2023. február 4.
PROKOFJEV-MARATON
MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: Farkas Róbert
Farkas Róbert Fotó © Gela Megrelidze
2023. február 8.
THIERRY ESCAICH ÉS A CONCERTO BUDAPEST Vezényel: Káli Gábor
Thierry Escaich Fotó © Guy Vivien
2023. február 19.
LAWRENCE BROWNLEE ÉS VENDÉGEI BEL CANTO ÁRIAEST
Közreműködik: Lidia Fridman – szoprán, Gyungmin Gwon – bariton, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Nikolas Nägele Lawrence Brownlee Fotó © Shervin Lainez
KÖZÖSSÉGI MÉDIA
KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!
mupa.hu
Ajándékötletek, szórakoztató és exkluzív tartalmak, hasznos tippek karácsonyi oldalunkon!
karacsony.mupa.hu
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A címlapon: Catalina Vicens © Martin Chiang A szerkesztés lezárult: 2022. december 5. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
mupa.hu