Béla Bartók National Concert Hall
CHRISTMAS CONCERT
THE KING’S CONSORT –HANDEL: MESSIAH
Featuring: Alexandra Oomens – soprano Hilary Summers – alto Joshua Ellicott – tenor Edward Grint – bass Choir of the King’s Consort
Conductor: Robert King
The English summary is on page 11.
2022. december 15. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
KARÁCSONYI HANGVERSENY THE KING’S CONSORT –HÄNDEL: MESSIÁS
Közreműködik: Alexandra Oomens – szoprán Hilary Summers – alt Joshua Ellicott – tenor Edward Grint – basszus Choir of the King’s Consort
Vezényel: Robert King
Händel: Messiás
Első rész
Sinfonia
Recitativo (tenor) – Comfort ye, my people, saith your God Ária (tenor) – Every valley shall be exalted
Kórus – And the glory of the Lord shall be revealed Recitativo (basszus) – Thus saith the Lord of hosts Ária (szoprán) – But who may abide the day of his coming?
Kórus – And He shall purify the sons of Levi Recitativo (alt) – Behold, a virgin shall conceive Ária (alt) és kórus – O thou that tellest good tidings to Zion Recitativo (basszus) – For behold, darkness shall cover the earth
Ária (basszus) – The people that walked in darkness
Kórus – For unto us a child is born Pifa és recitativo (szoprán) – There were shepherds abiding in the field
Kórus – Glory to God in the highest Ária (szoprán) – Rejoice greatly, O daughter of Zion Recitativo (alt) – Then shall the eyes of the blind be opened Duett (alt, szoprán) – He shall feed his flock like a shepherd Kórus – His yoke is easy, and his burthen is light
Második rész
Kórus – Behold the lamb of God Ária (alt) – He was despised and rejected of men Kórus – Surely he hath borne our griefs Kórus – And with his stripes we are healed Kórus – All we like sheep have gone astray Recitativo (tenor) – All they that see him laugh him to scorn Kórus – He trusted in God that he would deliver him Recitativo (tenor) – Thy rebuke hath broken his heart Arioso (tenor) – Behold and see if there be any sorrow Recitativo (szoprán) – He was cut off out of the land of the living Ária (szoprán) – But thou didst not leave his soul in hell
Kórus – The Lord gave the word Ária (szoprán) – How beautiful are the feet Ária (basszus) – Why do the nations so furiously rage together?
Kórus – Let us break their bonds asunder Recitativo (tenor) – He that dwelleth in heaven Ária (tenor) – Thou shalt break them with a rod of iron Kórus – Hallelujah
Harmadik rész
Ária (szoprán) – I know that my redeemer liveth
Kórus – Since by man came death Recitativo (basszus) – Behold, I tell you a mystery Ária (basszus) – The trumpet shall sound Ária (szoprán) – If God be for us Kórus – Worthy is the Lamb that was slain
1741. november 18-án Georg Friedrich Händel (1685–1759) egy meghívásnak eleget téve Londonból Dublinba érkezett, ahol az évad folyamán két nagy sikerű koncertsorozatot is adott. A Neale’s Music Hallban Musical Entertainments címmel megrendezett hangversenyek műsorán újdonságok, az addig elsősorban itáliai stílusú operáiról ismert Händel korábbi években komponált angol nyelvű kórusművei szerepeltek, az évad csúcspontját pedig oratóriuma, az 1741 nyarán mindössze három hét leforgása alatt komponált Messiás előadásai jelentették. Az 1742. április 9-én lezajlott nyilvános főpróba, valamint az április 13-án és június 3-án színre került előadás osztatlan sikert aratott. A londoni koncertlátogatók 1743. március 23-án a Covent Gardenben hallgathatták meg először a Messiást, a mű fogadtatása azonban a dub linitól eltérően kifejezetten hűvösnek bizonyult: a közönség érthető fenntartással fogadta azt a szokatlan megoldást, melynek eredményeképpen nagyon is világi körülmények között, egy szórakoztatásra szolgáló színházteremben csendültek fel a Szentírásból jól ismert igék, rá adásul a vallásos szempontból kiemelkedő jelentőségű nagyböjti időszakban. A kezdeti értet lenség csak majdnem egy évtizeddel később oldódott fel, amikor 1749-ben Händel a művet az árva gyerekek számára létrehozott londoni Foundling Hospital javára adott koncert műsorára tűzte. A kompozíció és a jótékonyság e szoros összekapcsolása végül meghozta az elfogadást és a tartós sikert, és a Messiás végül Händel egyik legtöbbet játszott, már életében is emblematikussá lett darabjává vált. Nem véletlen, hogy Händel Westminster Abbey-beli síremlékén, amelyet a francia szobrász, Louis-François Roubiliac készített, a komponista alakjának kezében a Messiás partitúrája látható az „I know that my Redeemer liveth” („Mert én tudom, hogy az én megváltóm él”, Jób 19:25) szövegkezdetű szakasznál kinyitva. Az orató rium népszerűsége napjainkig töretlen. Az 1741/1742-es dublini évad – és benne a Messiás – meghatározónak bizonyult a zeneszerző számára, hiszen Londonba visszatérve érdeklődése az itáliai stílusú operáktól az oratóriumok felé fordult. E műfajjal való ismeretsége a század első évtizedeire vezethető vissza: Händel 1704-től két évig Hamburgban élt, ahol a nagyhét idején rendszeresek voltak az itáliai orató riumokból merítő passió-előadások. 1706 és 1710 közötti római tartózkodása alatt lehetősége nyílt tapasztalatainak elmélyítésére, ebből az időszakból származik többek között első orató riuma, az 1707-ben készült Il trionfo del Tempo e del Disinganno. 1710-es londoni letelepedését követően ismét az itáliai opera került érdeklődése középpontjába. Első angol nyelvű oratóriuma, a Racine bibliai drámájára írt Esther (HWV 50a) csak közel egy évtizeddel később, 1718-ban készült el, átdolgozására pedig 1732-ben került sor (HWV 50b). Ezt követően, az 1730-as évek folyamán Händel a londoni igényeket és lehetőségeket figyelembe véve alakította ki az angol nyelvű színházi oratórium műfaját, melyben szakrális és drámai vonásokat ötvözött, sokszor igen merész módon. E műcsoportba tartozik a Messiás, melynek lényegét testvérdarabja, a Sámson (HWV 57) kapcsán a korabeli kritika találóan fogalmazta meg: zenei dráma a Bibliából merített tárgyban, mely a templomi zene ünnepélyességét, emelkedettségét a színpad kellemes, könnyedebb atmoszférájával ötvözi.
A Messiás több olyan jellemzővel bír, melyek – bár nem példa nélküliek az életműben – eltávolítják szerzője oratóriumtermésének fősodrától. A leginkább szembetűnő sajátosság maga a témaválasztás: bár Händel más alkalmakkor is foglalkozott Krisztus életével – ide tartozik például az 1708 húsvétvasárnapján Rómában bemutatott La resurrezione (HWV 47) vagy az 1717 körül Londonban komponált, ám németországi előadásra szánt Brockes-passió (HWV 48) –, a Messiás mégis alapvetően más tradíciót követ. Noha a fennmaradt források szerint az első változatban a komponista a tenornak szánta volna a narrátor szerepét (amiben a német passiókból ismert hagyományra, a tenor mint evangélista szerepeltetésére ismerhetünk), a végső ver zióban a narráció mindegyik szólam sajátja lesz. Ennek következtében a szólisták és a kórus nem a dráma résztvevőiként szólalnak meg, inkább az elbeszélt történet misztériumát befogadó és megerősítő hallgatóságot jelenítik meg. A szöveg jellege is eltér a megszokott operaés oratóriumlibrettóktól, mivel nem tartalmaz sem ütemhangsúlyos verselést, sem rímeket. E szokatlan megoldás magyarázata, hogy kizárólag bibliai idézetekből áll. A szövegkönyv írója, a nagy múltú családból származó földbirtokos és művészetpártoló, Charles Jennens (1700–1773) már az 1720-as évektől lelkesedett Händel munkásságáért, szakmai együttműködésük pedig az 1730-as évek közepén kezdődött meg: 1738-ban készült el a Saul (HWV 53), majd 1744-ben a Belshazzar (HWV 61). 1741. július 10-én írt levelében Jennens egy másik, a Szentírásból származó gyűjteményként („another Scripture Collection”) hivatko zott a Messiásra, ami alapján feltételezhető, hogy Händel 1739-ben komponált oratóriuma, az Izrael Egyiptomban (HWV 54) hasonlóan bibliai idézetekből összeállított szövegkönyve is tőle származik. A rendkívül tehetős Jennens könyvtárában nagy mennyiségű prédikáció és bibliamagyarázat maradt fenn. Ezek közül is kitűnik egy kötet, melyet az anglikán egyházhoz kötődő teológus, Richard Kidder (1633–1703) írt, és melyben az Ó- és Újtestamentum idézeteinek párhuzamba állítása révén kívánta bizonyítani, hogy valóban Jézus volt a megjövendölt Messiás. A Kidder munkájában tetten érhető tipológia, a Bibliából származó, egymásnak meg feleltetett idézetek Jennens librettójában is alapvető jellemzőként jelennek meg. A darab mondanivalóját a szövegkönyv 1743-as változata élén feltüntetett, két bibliai versből (Timóteus 3:16, Pál levele a kolossébeliekhez 2,3) összegyúrt mottó a következőképpen foglalja össze: „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.” A Messiásban tehát nem a hagyományos értelemben vett drámáé a főszerep, hanem a Megváltó eljövetelének interpretációjáé és az áhítattal telt szemlélődésé: nem Jézus cselekedetei és szavai kerülnek a középpontba, hanem maga az isteni megváltás misztériuma. A szövegkönyv három részből épül fel. Az elsőben a Messiás eljöveteléről szóló próféciák, valamint azoknak az Újszövetségben olvasható beteljesülése kapott helyet, a második Krisztus szenvedéstörténetének eseményeit beszéli el egészen a második eljöveteléig, a harmadikban pedig kommentárok hangzanak el Krisztusról mint Megváltóról. Az elbeszélés módja sokszor
szándékoltan homályos, indirekt, hallgatóságától feltételezi a nagycsütörtök és húsvéthétfő közötti történések alapos ismeretét. A három nagy részt Jennens az operai jelenetekhez hasonlóan további szakaszokra osztotta. Láthatóan eleve számolt a megzenésítés lehetőségével, és már a szöveg megformálása során gondosan elkülönítette a későbbi recitativókat, áriákat és kórusokat. Noha Händelnek szokása volt kisebb-nagyobb módosításokat végezni oratóriumai librettóin, a Messiás esetében hasonló beavatkozásoknak nincs nyoma, a komponista szinte változtatás nélkül megtartotta Jennens eredeti formatervét. Ugyanakkor az, hogy milyen módon használta fel a megzenésítésre szánt szövegeket – milyen formájú és hosszúságú tételeket alkotott belőlük, meghatározva ezzel az egyes szakaszokra eső hangsúlyt –, teljes mértékben Händel elképzeléseit tükrözi. A recitativók nélkülözik az operai jelenetekből ismert érzelmi töltetet, többnyire az áriák és kórusok témájának megelőlegezésére törekszenek. Az áriák formája a szövegek tartalmának megfelelően rendkívül változatos, a „He was despised” („Megvetett volt”, Ézsaiás 53:3) ária da capo formája révén válik jelentőségteljessé; a „He shall feed his flock” („Mint pásztor, nyáját úgy legelteti”, Ézsaiás 40:11) a zenei folyamatot színező modulációk ellenére is világosan kinyilvánított hangnemi stabilitásával a szövegben megfogalmazott érzelmi stabilitást, állhatatosságot tükrözi. Különösen kifejezésteljes az „I know that my Redeemer liveth” megformálása. Kezdetben egyszerű kéttagú áriának tűnik, akár egy da capo ária A szakasza is lehetne. Ám a szöveg második részét („And tho’ worms destroy his body”, Jób 19:26) követi egy harmadik („For now is Christ risen”; „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül”, Pál első levele a korinthusbeliekhez 15:20), amelynek bevezetéseként ismét az áriát nyitó zenei anyag csendül fel, a Megváltó létezésébe vetett hit megerősítése révén foglalva egységbe a különböző bibliai verseket. Míg az áriák vagy egyféle érzelmet, vagy egymással ellentétes érzelempárt fejeznek ki, a kórusokban Händel nagyobb teret enged az élesebb kontrasztoknak, hangulat, tempó és zenei megoldások tekintetében egyaránt. Az áriákban és kórusokban a zenekarkezelés hagyományos, a hangszeres együttes kettőzi a szólamokat, ellenpontot szolgáltat vagy ritornelleket játszik. A bevezető ritornellek a tételek kezdőtémáját mutatják be, ám nem hangról hangra átadott idézetként, hanem minden eset ben a hangszer és az énekhang sajátosságaihoz igazodva. Bár nem bizonyítható, hogy Händel egy bizonyos előadónak – például a műveit rendszeresen éneklő John Beardnek vagy Susannah Cibbernek – szánta volna az egyes szólamokat, annyi nyilvánvaló, hogy messzemenően tisztá ban volt a korszak énekeseinek és hangszereseinek preferenciáival, és ezeket figyelembe véve alakította ki a zenei szövetet. A gyakorlati megfontolások a hangszer-összeállítást és a hangnemek kialakítását is meghatározták: a kisebb apparátusú dublini előadás lehetőségével számolva Händel nem szerepelteti a zenekarban a londoni színházban elhagyhatatlannak számító oboákat és fagottokat. A trombiták és a dobok fontos szerephez jutnak a második és a harmadik rész zárókórusában, ezért nem véletlen, hogy mindkét tétel hangneme az említett hangszereknek előnyös D-dúr.
A librettó a megváltás történetével kapcsolatos érzelmek megfogalmazása mellett sok helyen absztrakt gondolatokat bont ki, aminek következtében a megzenésítés helyenként a szöveget, máshol pedig a zenét teszi meg az események vezetőjévé. Noha a két kategória nem választható élesen külön, egyes szakaszok, például a „Rejoice greatly” („Örülj nagyon, Sionnak leánya”, Zakariás 9:9) mégis erőteljes érzelmeket közvetítenek, kifejezve a szavakkal is megfogalmazott örvendezést, miközben más szakaszokat, például a kevésbé megfogható érzelmi töltettel bíró „Oh death, where is thy sting” („Halál! Hol a te fullánkod?”, Pál levele a korinthusbeliekhez 15:55) szöveget Händel a zenei technikákat, a zenei fejlesztést középpontba helyezve zené sítette meg. Ez utóbbi a szakrális és világi jelleg egybefonódására is sokatmondó példaként szolgálhat, mivel egyike azon részleteknek, melyeket Händel saját korábbi, olasz nyelvű munkáiból emelt át a Messiásba. Az „Oh death, where is thy sting” szövegkezdetű duett tematikus anyaga ugyanis a zeneszerző 1722 körül komponált olasz nyelvű szerelmes duettjéből („Se tu non lasci amore”, HWV 193) került az oratóriumba, a „For unto us a child is born” („Mert egy gyermek születik nékünk”, Ésaiás 9:6) kórustétel az 1741 júliusában készült „No, di voi non vo fidarmi” (HWV 189), kifejezetten világi duett anyagát használja újra. Talán részben ezek a már-már blaszfemikus átfedések is közrejátszhattak abban, hogy a megzenésítés mikéntje nem nyerte el Jennens tetszését. 1742 januárjában úgy fogalmazott, nem ad Händel kezébe több szent szöveget, elkerülendő a Messiásban tapasztalthoz hasonló abúzusokat. A második és harmadik rész nagyszabású kórustételeiben mindenesetre az oratorikus jelleg kerül előtérbe az elsősorban szólóének által uralt operai technikák helyett: utat enged a bensőséges és egyben felemelő templomi hangulat számára, egybeolvasztva a megváltás és az élet csodája felett érzett öröm kinyilatkoztatását.
Írta: Ozsvárt Viktória
Alexandra Oomens a londoni Royal Academy of Music és a Georg Solti Accademia növendéke volt. A fiatal ausztrál szoprán az Angol Nemzeti Opera tagja, ahol olyan szerepekben volt látható, mint Frasquita Bizet Carmenjében, Ámor Monteverdi Orfeójában, vagy a Harkály Janáček A ravasz rókácska című operájában. A Nevill Holt Opera társulatával a Bohémélet Musettáját énekelte, de alakította már Barbarina és Zerlina szerepét is, valamint a főszerepet Händel Semeléjében. Koncerténekesként is aktív, Sydney-ben és Canberrában az Australian Haydn Ensemble társaságában lépett fel Haydn A teremtés című oratóriumának szólistájaként, de részt vett már Bach, Telemann, Vivaldi és Mozart oratorikus műveinek előadásában is.
A dél-wales-i alt, Hilary Summers már több mint 40 lemezfel vételt tudhat maga mögött, melyek repertoárja a kora barokktól napjaink zenéjéig terjed. Intenzív érdeklődéssel fordul a kortárs repertoár felé: háromoktávos hangterjedelme számos komponista figyelmét vonta már magára, legutóbb Nell szerepével vívott ki elismerést Kurtág György Fin de partie-jának Scala-beli ősbemu tatóján. Együtt dolgozott Pierre Boulezzel is, akivel az Ensemble Intercontemporain közreműködésével rögzítették lemezre a komponista Le Marteau sans maître című kantátáját. A felvételt 2006ban Grammy-díjjal ismerték el. Barokk zenei interpretációit – különösen Händel műveinek tolmácsolását – is méltatják a kritikusok. A Messiás szólistájaként több mint száz alkalommal lépett már színpadra.
A brit tenor, Joshua Ellicott 2006-ban robbant be a zenei köztudatba, amikor megnyerte a hollandiai Hertogenboschban megrendezett nemzetközi énekversenyt. Lágy, hajlékony, mégis erőteljes lírai tenorja sokoldalú muzikalitással társul: oratórium-, dal- és operaénekesként egyaránt aktív. A világ legnevesebb kon certtermeiben lépett pódiumra. Olyan karmesterekkel és zenekarokkal dolgozott már együtt, mint Nikolaus Harnoncourt és a Concentus Musicus Wien, Roger Norrington és a Zürichi Kamarazenekar, Robert King és a The King’s Consort vagy Paul McCreesh és a Gabrieli Consort. Bach, Händel és Monteverdi műveinek előadójaként kiemelkedő rátermettségről tesz tanúbizonyságot.
Edward Grint basszbariton a King’s College-ban és a Royal College of Musicban végezte zenei tanulmányait. 2012-ben második díjat nyert az innsbrucki Antonio Cesti barokk énekversenyen, 2014-ben a londoni Händel-verseny döntőse volt, 2015-ben pedig megnyerte a franciaországi Clermont Ferrand Versenyt. Az Egyesült Királyság legnevesebb együtteseivel lépett már színpadra (The King’s Consort, London Mozart Players, A Felvilágosodás Korának Zenekara), közreműködött többek között Bach (Máté- és János-passió, Magnificat), Händel (Izrael Egyiptomban, Messiás), Haydn (A teremtés), Beethoven (Missa Solemnis), Verdi (Requiem), Britten (Háborús Requiem) oratorikus műveinek előadásában. Operai szerepei közül em lítést érdemel Polyphemus (Händel: Acis és Galatea), Aeneas (Purcell: Dido és Aeneas), valamint Arcas (Gluck: Iphigénia Auliszban).
Robert King 1960-ban született, fiatalon a cambridge-i Choir of St. John’s College énekese volt, szólistaként Duruflé Requiemjének lemezfelvételén is közreműködött. A Cambridge Uni versityn végzett tanulmányai idején, 1980-ban megalapította a The King’s Consort historikus ének- és zenekart. 1991-ben debütált a BBC Proms programjában, ahová azóta további hét alkalommal hívták meg. Vezényelt az Egyesült Államokban, Kanadában, Európa-szerte és a Távol-Keleten is. Miközben kiemelt figyelmet fordít a barokk zenére, King repertoárja a klaszszika és a korai romantika szimfonikus és oratorikus alkotásaira is kitekint. Műsorán tartja Mozart, Haydn és Mendelssohn, továbbá a 20. század elejének angol zeneszerzői, Vaughan Williams, Stanford és Parry műveit. Purcell műveinek szakértőjeként is ismert: lemezfelvételeket rögzített, egy alapvető életrajzot írt, valamint a Wigmore Hall Purcell-fesztiváljának művészeti vezetője volt. Számos filmzenében működött közre tanácsadóként (Narnia krónikái, A Karib-tenger kalózai, A Da Vinci-kód).
A The King’s Consort a világ egyik vezető historikus hangszereken játszó zenekara, melyet 1980-ban Robert King alapított. Fennállása óta az együttes Európa szinte összes országában fellépett már, valamint turnéztak Japánban, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban, Észak- és DélAmerikában egyaránt. Repertoárjuk 1550-től kortárs szerzőkig terjed, szerepel rajta többek között Mendelssohn Éliása, J. S. Bach Máté-passiója és h-moll miséje, Purcell és Händel művei. Kiemelkedő fellépéseik közé számít Purcell The Fairy Queen című művének szcenírozott előadása, Mozart Requiemjének előadása a granadai Alhambrában, valamint hét szereplés a BBC Proms sorozatában. Több mint száz CD-jükön Albinonitól Zelenkáig számos zeneszerző alkotásait rögzítették, különösen jelentősek Händel és Purcell műveinek felvételei. Két Purcelllemezükkel 2021-ben és 2022-ben a Gramophone-díj döntőjébe jutottak. A Choir of The King’s Consort olyan Hollywoodi filmek zenéjében működött közre, mint a Narnia krónikái, A Karibtenger kalózai vagy A Da Vinci-kód. Händel Messiásának budapesti előadása egy európai turné részeként valósul meg.
