Müpa Műsorfüzet - Anton Gerzenberg és a Miskolci Szimfonikus Zenekar (2022. január 22.)

Béla Bartók National Concert Hall

DISCOVERIES – YOUNG GENIUSES, CLASSICAL ORCHESTRAS ANTON GERZENBERG AND THE MISKOLC

SYMPHONY ORCHESTRA

Conductor: Levente Török

Rachmaninoff: Piano Concerto No. 2 in C minor, Op. 18

1. Moderato 2. Adagio sostenuto 3. Allegro scherzando

Liszt: Prometheus – symphonic poem

Dohnányi: Suite in F-sharp minor, Op. 19

1. Andante con variazioni 2. Scherzo 3. Romanza 4. Rondo

Anton Gerzenberg was the winner of the 2021 Anda Géza Competition, where one of his special prizes consisted of an invitation to perform at tonight’s concert at Müpa Budapest.

The English summary is on page 10.

2023. január 22.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

FELFEDEZÉSEK – IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK

ANTON GERZENBERG ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Vezényel: Török Levente

Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18

I. Moderato

II. Adagio sostenuto

III. Allegro scherzando

Liszt: Prométheusz – szimfonikus költemény

Dohnányi: fisz-moll szvit, op. 19

I. Andante con variazioni

II. Scherzo

III. Romanza

IV. Rondo

Anton Gerzenberg a 2021-es Anda Géza Verseny győztese, különdíjainak egyike a Müpa ma esti koncertmeghívása volt.

A százötven éve született és nyolcvan éve elhunyt Szergej Rachmaninovot hatalmas kézzel áldotta meg a sors, és ez nem könnyíti meg a zongoristák helyzetét. Egy átlagos arasz 22-23 centi hosszú, ezzel szemben ő körülbelül 27 centimétert tudott átfogni, ami a zongorán egy duodecimának (oktáv plusz kvint) felel meg. A II. zongoraverseny harangzúgást imitáló első négy üteme rögtön fel is adja a leckét a szólistának, mert szinte lejátszhatatlan; sok előadó ahhoz a kegyes csaláshoz folyamodik, hogy az akkordok legmélyebb hangját kicsit előbb, előkeként szólaltatja meg. Egy orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint Rachmaninov akromegáliában szenvedett, szervezetében túlzott mértékben termelődtek növekedési hormonok – valószínűleg ez okozta gyakori kézfájásait, végzetes rákos megbetegedését, és ez felelt az életét végigkísérő depressziós időszakokért is. Az első hullámvölgy éppen az 1901-ben bemutatott II. zongoraverseny előtti években jelentkezett, hosszú alkotói válság formájában, amely alatt – bár zongoristaként és karmesterként aktív maradt – Rachmaninov egyetlen hangot sem komponált. A megsemmisítő kudarcot diplomaszerzése utáni első nagyszabású darabja, az I. szimfónia bemutatója jelentette 1897-ben, amelyről az akkor köztiszteletben álló, de zeneszerzőként ma már szinte teljesen elfeledett Cezar Kjui így fogalmazott egy szentpétervári lapban megjelent kritikájában: „Ha lenne a pokolnak zeneakadémiája, és a növendékeknek meg kellene zenésíteniükaz egyiptomi tíz csapást, épp olyan zenét írnának, mint Rachmaninov.” Az elhúzódó depresszióban bizonyára szerepet játszott, hogy a bukást már megelőzte jó néhány súlyos veszteség. Az örökölt mesés vagyont Rachmaninov apja elkártyázta, majd elköltözött, helyette nagyanyja csatlakozott a családhoz, akivel rendszeresen járt templomba (ez a zeneszerző művein is érezteti hatását). Egyik lánytestvére még kisgyerekkorában, a másik pedig tizennyolc évesen halt meg, majd példaképét és mentorát is gyászolni kényszerült: 1893-ban elhunyt Csajkovszkij. Családja unszolására a botrányosra sikerült bemutató után Rachmaninov felkereste a modern ideggyógyászat megalapítója és a hipnoterápia egyik korabeli szaktekintélye, Jean-Martin Charcot tanítványát, Nyikolaj Dált, akihez 1900 januárjától három hónapon át járt – majd egy lendülettel megírta a II. zongoraversenyt. A kezelőorvosának ajánlott kompozíció az 1901-es ősbemutatón – melyen Rachmaninov unokatestvére, a később a szentpétervári zenei életet világsztárok meghívásával is felpezsdítő Liszt- és Csajkovszkij-tanítvány, Alexander Ziloti vezényelt és a szerző zongorázott – óriási sikert aratott. A mű azóta is töretlen népszerűségnek örvend, és ha Rachmaninov nem írt volna több darabot – például A holtak szigete című szimfonikus költeményt, a Paganini-témát feldolgozó Rapszódiát, a különleges atmoszférájú Vesperást, a dalnak komponált, de hangszeres darabként slágerré vált Vocalise-t –, helye akkor is biztosítva lenne a zenetörténet panteonjában. Tökéletes remekműről van szó, amely a fiatalkori kompozíciók titáni erejével szinte örvényként sodorja magával a hallgatót. Közérthető dallamossága a könnyűzene határát súrolja: a harmadik tétel melléktémájából született meg Frank Sinatra 1945-ös dala, a Full Moon and Empty Arms, amelyet aztán számos más előadó is feldolgozott (legutóbb Bob Dylan 2015-ben),

és a második tétel motívumaira épül Eric Carmen 1975-ös dala, az All By Myself, amely a Céline Dion által 1996-ban énekelt változatban lett világsláger. Rachmaninov egyszerre volt zongoraművész és zeneszerző, csakúgy, mint a nála két emberöltővel korábban született Liszt Ferenc, jelentős különbség azonban kettejük között, hogy Liszt mindig az újat kereste. Egy új műfaj is az ő műhelyében forrta ki magát: a szimfonikus költemény. Az elnevezés irodalom és zene ötvözetére utal, de később születtek ilyen művek történelmi eseményekről, festményekről és – mint a ma este hallható mű is bizonyítja – mitológiai hősökről is. Lényege, hogy a zeneszerző interpretálja – nem csak illusztrálja – választott témáját, és annak főbb gondolataira összpontosítva szimfonikus zenekaron fogalmazza újra anélkül, hogy az énekelt szó erejét igénybe venné. Liszt az 1850-es években, weimari időszakában talált rá erre a kifejezési formára, miután felhagyott az utazó virtuóz életvitelével, és összeköltözött a hatalmas birtokokat örökölt, de boldogtalan házasságban élő Carolyne zu SaynWittgenstein hercegnővel. Weimarban nem kevesebb mint tizenkét szimfonikus költeményt komponált; a Prométheusz eredetileg nyitánynak készült a német városban a 18. század utolsó negyedében élő és alkotó Johann Gottfried Herder A láncaitól megszabadított Prométheusz című művének bemutatójára, amelyet az 1850-es Herder-ünnepségek keretében tartottak. A Mitológiai jelenetek alcímmel ellátott, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz-tragédiája folytatásának szánt színdarabból Liszt nyolc kórustételt is megzenésített, a nyitányt pedig öt évvel később szimfonikus költeménnyé dolgozta át. Liszt személyiségéhez közel álltak a hősök, minden bizonnyal magát is olyan kiválasztottnak tartotta, aki művészete és már-már természetfeletti képességei révén médiumként közvetít a felsőbb hatalmak és az emberiség között. Ezt a tudatot közönsége is erősíthette benne: Heinrich Heine a lisztománia kifejezést kreálta a megjelenése, virtuozitása, kisugárzása által kiváltott tömeges rajongás érzékeltetésére. Műveiben – kétségtelenül önarckép jelleggel is –többször állít emléket az emberi lét nagy kérdéseivel dacoló hősöknek, mint amilyen Orfeusz, Hamlet, Mazeppa vagy Prométheusz (utóbbiról Kerényi Károly Az emberi lét az ókori görögök értelmezésében címmel írt könyvet). Prométheusz történetét így meséli el az 1900-as évek elején megjelent Ókori lexikon 1984-es kiadása: Miután az istenek legyőzték a titánokat, az utóbbiak közül egy, Prométheusz, az emberiség védelmezője elhatározta, hogy ravaszságban versenyre kel Zeusszal, és becsapja őt. Feldarabolt egy hatalmas bikát, a húst az állat lehúzott bőrébe rejtette, a csontokat pedig külön nagy halomba rakta össze, és eltakarta a bika zsírjával. Felszólította az Olümposz urát, hogy válasszon, és bár Zeusz átlátott a szitán, mégis a rosszabb részt, a csontokat választotta. Ezután őrült haragra gerjedt, de nemcsak Prométheusz, hanem az egész emberiség ellen: elvette tőlük a tüzet. Erre Prométheusz fellopakodott az Olümposzra, és a tüzet, az isteni szikrát lecsempészte, visszaszolgáltatta az emberiségnek. Miután így kifogtak rajta, Zeusz ismét megdühödött, és újabb csapást eszelt ki: megparancsolta Héphaisztosznak, hogy alkosson földből egy lányt, Pandórát, akit Pallasz

Athéné elragadó bájjal ruházott fel, s akit az égiek a halandók közé vezettek, hogy megannyi baj gyönyörűséges okozója legyen. Prométheuszt pedig Zeusz bilincsbe verte, sziklához láncolta, mellét karóval döfte keresztül, majd egy keselyűt küldött, hogy a máját marcangolja, de a halhatatlan test ezen része minden éjjel visszanőtt. Végül Herkules lelőtte a keselyűt, megszabadítva a kínzott istent, mégpedig Zeusz parancsából, aki azt akarta, hogy dicső fia ezen tettéért még inkább dicsőíttessék. Liszt előszót is közölt a szimfonikus költemény partitúrájához, amelyben leírta, mit jelent számára Prométheusz alakja, hogyan értelmezi a történet egyes részeit, és mely gondolatok állnak a szimfonikus költeményben megcsendített zenei karakterek hátterében. A Jézussal vont párhuzam egyértelmű, Liszt számára ez a mítosz merészségről, szenvedésről, kitartásról, megszabadításról-megváltásról szól, a „bátor törekvésről az emberi szellem számára elérhetőnek tűnő legmagasabb célokért”; továbbá „bűnöket jóvá tévő szenvedésekről, amelyek szakadatlanul létünk életidegzetét marcangolják anélkül, hogy elpusztítanák azt”. Arról az ítéletről, amely arra kárhoztatott bennünket, embereket, hogy „földi természetünk kopár partmenti szikláihoz legyünk láncolva”, és „félelemkiáltásokat hallassunk, véres könnyeket hullassunk”. De ez a történet jelképezi számára „a velünk született nagyság és eljövendő megváltás tőlünk elragadhatatlan öntudatát is, a Megszabadítóba vetett kitörölhetetlen hitet, amely a régóta kínzott foglyot azokba a földöntúli régiókba emeli majd, amelynek ragyogó szikráját ellopta”. Liszt ezekkel a szavakkal zárja az előszót: „Szenvedés és dicsőség – így lehetne összefoglalni ennek a túl igaz mesének az alapgondolatát.”

Az Ady Endrével és Hermann Hessével egy évben, 1877-ben született Dohnányi Ernő többek között abban hasonlít a nála négy évvel idősebb Rachmaninovra, hogy őt is kora egyik legnagyobb zongoraművészének tekintették, és ő is inkább visszatekintő szellemiségű kompozícióikat írt. „Alkotóművészetének alapja Brahms és a német romantikusok voltak, később Wagner és [Richard] Strauss bizonyos hatásai is feltűnnek műveiben, de végül is sikerült neki a különböző stílusokat egységessé ötvöznie” – írta róla Bartók, aki Dohnányi „finom mesterségbeli tudást és csodálatos arányérzéket eláruló művei” közé sorolja az 1909-ben keletkezett Szvitet is. Dohnányi ekkor már világhírű muzsikus, aki rendszeresen koncertezik a tengerentúlon, és Berlinben tanít az ottani Zeneakadémián. (Magyarországra 1915-ben költözött vissza, és hamarosan a zenei élet egyik meghatározó szereplőjévé vált a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagyaként, később a Zeneakadémia főigazgatójaként és a Magyar Rádió zenei osztályának igazgatójaként.) A Szvitnek eredetileg a Romantikus szvit címet adta, az 1910-ben tartott budapesti ősbemutatót óriási várakozás előzte meg, és hatalmas siker fogadta, a mű londoni elhangzása pedig igazi áttörést hozott. 1913 októberében Sir Henry Wood 2500 ember előtt vezényelte a Promenádkoncertek sorozatban, és ezt követően a Szvit Dohnányi egyik legtöbbet játszott darabjává vált. A siker titka – mint Rachmaninovnál – itt is a tetszetős stílusban, a jó érzékkel-ízléssel kialakított változatosságban, a befogadható arányokban,

valamint a mesteri hangszerelésben keresendő: Dohnányi kiválóan értett ahhoz, hogyan kell egy zenei anyagot zenekarra „felrakni”. Karakterét tekintve mind a négy tétel különböző, a szerző beethoveni tételtípusokhoz nyúlt vissza: variáció, scherzo, románc, rondó követi egymást. Az első tétel egy Brahms Haydn-variációihoz hasonlóan aszimmetrikus tagolású téma hat különböző hangvételű változata, enyhe áthallással Erkel Hunyadi László-nyitányának egyik motívumára. A második tétel zenei tréfa, ennek megfelelően meglepő, oda nem illő fordulatok „zavarják meg” a folyamatot egy kicsit Mendelssohn, egy kicsit Mahler, egy kicsit Dukas stílusában, de végig megőrizve a Dohnányira jellemző eleganciát. A harmadik tételben a verbunkosritmika uralkodik, a dallamot érdekes és gyakori hangnemváltások színezik, az oboa és az angolkürt pedig mintha a kuruc kor tipikus hangszerét, a tárogatót imitálná (Rákóczi Ferenc hamvait pár évvel korábban, 1906-ban hozták haza nagyszabású országos ünnepségek keretében). A negyedik tételben a főtéma különböző karakterű epizódok után tér vissza újra és újra, a zene Richard Strauss hol sziporkázó, hol érzelmesen áradó dallamait idézi, és végül az első tétel témája csendül fel megint, keretbe foglalva a kompozíciót. „Dohnányi ebben a müvében sem hódol a zenei ultramodernizmusnak. Kerüli a kakofóniákat, az egymásra halmozott disszonancziák tömegét, s mégis érdekesen, színesen, ragyogóan és eredetien tudja elmondani gondolatait” – fogalmazott Az Ujság kritikusa a bemutató kapcsán, a Nyugat folyóiratban pedig Jász Dezső, Csáth Géza öccse, Kosztolányi unokatestvére írta meg benyomásait: [A Szvit] „érdekesen tükrözi a mai művészet eklektikus jellegét. Eleven, geniális alkotás, tele szellemességgel és kedéllyel. A fantázia egyesül benne a humorral. A zenekar biztos kezelése, a színek rutinos keverése és a formák könnyed és mégis impozáns konstrukciói jellemzik e munkát. (…) Friss és konvencionális melódiák váltakoznak, de [a] folytonosan új és izgató harmóniák megmentik, elragadják az utóbbiakat is. A fantáziánkat és az érdeklődésünket teljesen lefoglalja ez a muzsika. Fenékig fölkavarja az agyvelőnket és a végletekig fölizgatja idegeinket, de… ki is elégít. Ez a Suite »biztos hatású«. Dohnányi személyesen dirigálta; hatalmas sikere volt vele.”

Írta: Várkonyi Tamás

Az 1996-ban született Anton Gerzenberg a 2021-ben megrendezett zürichi Anda Géza Zongoraverseny győzteseként robbant be a nemzetközi zenei életbe. Azóta járja a világot, ebben az évadban Budapesten kívül Bécsben, Mexikóban, Dél-Koreában, Tajvanon is fellép, Németországban és Ausztriában pedig rendkívüli vállalkozás keretében, a zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából szólaltatja meg Ligeti György összes zongoraetűdjét. Széles repertoárjának és kimagasló muzikalitásának köszönhetően szívesen hívják fesztiválokra és koncerteznek vele világhírű muzsikusok, például Martha Argerich, Ilya Gringolts, valamint a karmester Paavo Järvi. Mentora volt Robert Levin és Alfred Brendel, a kortárs zene terén pedig Pierre-Laurent Aimard zongoraművészt tudhatja mesterének.

Török Levente muzsikuscsaládban látta meg a napvilágot 1993-ban. Felsőfokú tanulmányait a Bécsi Zeneművészeti Egyetem karmester és korrepetitor szakán végezte. 2015 és 2018 között a Regensburgi Színház vezénylő korrepetitora, 2018 és 2022 között az Ulmi Színház első karmestere volt. 2019 áprilisában Kodály Háry János ával mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban. 2021 júniusában a valenciai Llíriában megnyerte az 1. Nemzetközi Karmesterversenyt, ezt követően a legnevesebb spanyol zenekarokhoz kapott meghívást. Jelenleg a Mecklenburgi Állami Színház első karmestere. Márciusban Izlandon vezényli a Pillangókisasszony bemutatóját.

Fotó © Andrej Grilc

A Miskolci Szimfonikus Zenekar 1963. november 1-jén alakult hivatásos együttessé Mura Péter vezetésével, aki 1984-ig állt az élén. Tőle Kovács László vette át a stafétabotot, ő még hosszabb ideig, harminc éven át volt a zenekar művészeti vezetője, majd Gál Tamás állt a poszton, őt váltotta Antal Mátyás 2018-ban. Rendkívül sokszínű és sokoldalú együttes, amely a klasszikus zene mellett popzenében, filmzenében, jazzben és még számos műfajban, stílusban is szívesen és értő módon nyilvánul meg. 2001-es alapításától rezidens együttese volt a Bartók Plusz Operafesztiválnak; a legtöbb élvonalbeli magyar művész mellett a zenekarral muzsikált többek között Piotr Anderszewski, Shlomo Mintz, Patricia Kopatchinskaja és Szergej Nakarjakov is.

SUMMARY

Liszt, Dohnányi, Rachmaninoff: three musical giants who were each considered among the greatest pianists of their times, while also leaving their mark on the pages of music history as composers. The second piano concerto – dating from 1901 – by Sergei Rachmaninoff, who was born 150 years ago and died 80 years ago, is still one of the most popular pieces of music in the world: further continuing the style of Tchaikovsky, its melodiousness, emotionality, and sweeping energy always provide the listener with a remarkable experience. It has such a direct impact and is so appealing that it has also inspired artists from the world of popular music: the secondary theme of its third movement lives on in Frank Sinatra’s 1945 classic Full Moon and Empty Arms, and Eric Carmen based his song All By Myself, which became a worldwide hit in 1996 after being recorded by Céline Dion, around the motifs from the second movement. We will get to hear Rachmaninoff’s marvellous work as interpreted by soloist Anton Gerzenberg, who burst onto the international music scene after winning the Géza Anda Piano Competition in Zurich in 2021.

Born in 1877, Ernst von Dohnányi, who became one of the leading figures of the pre-World War II Hungarian music world before his death in New York in 1960, also composed in an excitingly eclectic Late-Romantic style that looked back to the past. In contrast to Bartók and Kodály, he used Hungarian folk music motifs only sporadically, and instead followed in the footsteps of Brahms and Richard Strauss. His works are nevertheless characterised by a unique tone and invariably amazing orchestration solutions. His four-movement Suite in F-sharp minor, completed in 1909, is no exception: delighting with the diversity of a series of variations, a scherzo, a romance and a rondo. Ferenc Liszt’s symphonic poem Prometheus, on the other hand, is true avant-garde music, even from a distance of 170 years. Liszt also published an introduction to the score, in which he describes what the story of the Titan who steals the spark from the gods and returns it to humankind means to him: the myth is about courage, suffering, endurance, liberation and redemption, he says “and about the courageous pursuit of the loftiest goals that seem attainable to the human spirit. (…) Suffering and glory – this is how you could summarise the essential idea of this all-too-true tale.”

The Miskolc Symphony Orchestra, which primarily serves to enrich the musical life of the region of Northeastern Hungary, is being conducted by the Germany-based Levente Török, who turns 30 this year. In 2021 he won the 1st “Llíria City of Music” International Orchestra Conducting Competition in Spain. He has helped with preparations for opera productions led by world-famous conductors like Simon Rattle and Teodor Currentzis, and has in the 2022/23 season joined the Mecklenburg State Theatre as first conductor.

MÜPA HŰSÉ G PROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

ELŐZETES AJÁ N LÓ

Balog József

2023. február 4.

PROKOFJEV-MARATON PANNON FILHARMONIKUSOK

Közreműködik: Balog József – zongora

Vezényel: Vass András

2023. február 8. THIERRY ESCAICH

ÉS A CONCERTO BUDAPEST

Vezényel: Káli Gábor

Thierry Escaich Fotó © Guy Vivien

2023. február 19.

LAWRENCE BROWNLEE ÉS VENDÉGEI BEL CANTO ÁRIAEST

Közreműködik: Lidia Fridman – szoprán, Gyungmin Gwon – bariton, Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Nikolas Nägele

Lawrence Brownlee

Fotó © Shervin Lainez

KÖVESSEN MINKET ONLINE IS! KÖZÖ S SÉGI MÉDIA

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A címlapon: Anton Gerzenberg @ Andrej Grilc

A szerkesztés lezárult: 2023. január 13.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.