Müpa Műsorfüzet - Nathan Laube orgonaestje (2023. március 8.)

2023. MÁRCIUS 8.

mupa.hu NATHAN L AUBE ORGONAESTJE

2

8 March 2023

Béla Bartók National Concert Hall

ORGAN RECITAL BY NATHAN LAUBE

Wagner–Lemare–Nathan Laube: Tannhäuser Overture

Barraine: Prelude and Fugue No. 2

Dávid Magda: Akheron – world première (one of the winners of Müpa Budapest’s 2020 music composition competition)

2023. március 8.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

NATHAN LAUBE ORGONAESTJE

Wagner–Lemare–Nathan Laube: Tannhäuser-nyitány

Barraine: II. prelúdium és fúga

Magda Dávid: Akheron – ősbemutató (a 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazott műve)

J. Alain: Fantasy No. 2

Liszt–Nathan Laube: Sonata in B minor

The English summary is on page 8.

J. Alain: II. fantázia

Liszt–Nathan Laube: h-moll szonáta

3

Létezik-e olyan hangszer, amelyen bármit el lehet játszani? Amely képes helyettesíteni egy egész zenekart, utánozni a legkülönbözőbb hangszereket és hangszíneket? Amelyen nem akadály a szólamok száma vagy a dinamikai sokszínűség? Összetett síprendszerével, regisztereivel, manuáljaival és pedáljaival az orgona, „a hangszerek királynője” szinte nem ismer határokat. Nem csoda hát, ha azok az orgonisták, akikben találkozik tehetség, kreativitás és kíváncsiság, újabb és újabb átiratokkal gazdagítják hangszerük repertoárját.

A harmincas évei közepén járó amerikai művész, Nathan Laube birtokolja ezeket a tulajdonságokat. 2020-ig a New York-i Eastman School of Music tanáraként, jelenleg pedig a Stuttgarti Állami Zenei és Előadó-művészeti Egyetem

orgonafakultásának vezetőjeként adja tovább tudását, de tanácsadóként működik a Birminghami Királyi Konzervatóriumnál is, koncertező művészként pedig bejárja a világot. Négy kontinens legnagyobb hangversenytermeinek vendége az Egyesült Államok rangos pódiumaitól a szöuli Sejong

Centeren át a bécsi Konzerthausig. 2020 októberében ő volt az első, aki szólókoncertet adott Ausztria legnagyobb, a Rieger cég által épített új orgonáján a bécsi Stephansdomban, 2022 augusztusában pedig a BBC Proms keretében

játszott a londoni Royal Albert Hallban. Első lemeze elnyerte a legjobb klasszikus zenei felvételnek járó Grammy-díjat.

Rendszeres meghívottja a világ legjelentősebb orgonafesztiváljainak, kongresszusainak, konferenciáinak, és zsűritagként gyakran fordul meg nemzetközi orgonaversenyeken. Fontos pozíciót tölt be az Orgonatörténeti Társaságnál, 2019-ben pedig útjára indította All the Stops című rádióműsorát, amelyben a világ leghíresebb orgonáinak történetét mutatja be. A világ orgonáival való szoros kapcsolatát erősíti, hogy több hangszer felavatására is őt kérték fel. A mai koncerten saját átiratait, egy magyar mű ősbemutatóját és a 20. századi francia orgonairodalom két különleges darabját játssza.

Zenei átiratok számos céllal születtek és születnek mindmáig. A hangfelvételek megjelenése és elterjedése, valamint az utazási lehetőségek jelentős bővülése előtt egy-egy új szimfonikus mű a többséghez csak zongora- vagy kamarakivonat formájában jutott el. A házimuzsikálás virágkorában bevett szokás volt átiratokból játszani darabokat, Schumann például Liszt zongorakivonatából ismerte meg és véleményezte Berlioz Fantasztikus szimfóniáját. Gondolhatunk a 19. századi virtuózokra is, akik népszerű dallamokra való rögtönzéssel, sikeres melódiák sziporkázóan technikás átirataival kápráztatták el közönségüket. De nem feltétlenül csak a magamutogatás vágya hajtotta őket: Liszt gyakran dolgozott át zongorára összetett zenekari műveket is, hogy programra tűzésükkel tehetségesnek tartott barátai alkotásait népszerűsítse. Felmerülnek gyakorlatiasabb szempontok is: az áthangszerelés révén lehetőség van újabb és újabb

4

Fotó © Joseph Routon

remekművekkel gazdagítani egy adott hangszer – esetleg szűkös – repertoárját. Akárhogyan is, egy jól ismert darabot új színben hallani vagy egy elfeledett művet átirat formájában felfedezni mindig különleges zenei élmény.

A ma esti hangversenyt Nathan Laube két átirata keretezi, elsőként Richard Wagner ötödik befejezett operája, a Tannhäuser nyitánya szólal meg. A zeneszerző élete végéig elégedetlen maradt a többször is átdolgozott művel, de a bátor harmóniakezelésű, fantáziagazdag nyitányt megfelelőnek találhatta, azon ugyanis nem végzett jelentős változtatásokat. Az 1845-ben bemutatott opera története – amelyet Wagner két középkori legendából gyúrt össze – a címszereplő Vénusszal megélt testi gyönyörétől az Erzsébet iránt érzett szerelmen keresztül a tragédiával beteljesülő megváltásig ível. A szent és profán szerelem kettőssége, harca a nyitányban is megjelenik. A zarándokok kórusának dallamát vetíti előre az ünnepélyes lassú bevezető, egy megváltásért fohászkodó ima Bach koráljainak stílusában. Az ezt követő villódzó, kromatikus szakasz a Vénusz-barlang világát festi elénk, s a dallamfoszlányok Tannhäuser Vénuszhoz énekelt himnuszának dallamába torkollanak. A felfokozott hangulat után áttetsző szóló idézi meg Vénusz hívogató könyörgését: „Szerelmem, jöjj! Vár barlang mélye, / Hol rózsaillat ringat el! / Egy isten boldog lenne véle, / Oly édes és oly szép e hely!” Ez a közjáték ismét az ódához vezet, végül újra a Vénusz-barlang zenéjét halljuk – innen indul majd az opera cselekménye. Laube átiratának alapjául a 19–20. század fordulóján élt brit orgonista-zeneszerző, Edwin Lemare orgonaváltozata szolgált. Az angol–amerikai késő romantika kiemelkedő alakja kétszáznál is több átiratot készített Bachtól Dvořákon át Wagnerig. Munkái megragadják az eredeti művek lényegét, miközben a zenei anyagot frappánsan redukálják orgonára, s a bachi hangvételtől a démoni hangzásokig terjedő hangszíngazdagság hiányérzet nélküli zenei élményt nyújt. Míg Wagner saját művével elégedetlen volt, Liszt Ferenc h-moll szonátáját szenvedélyesen magasztalta: „Minden elképzelést felülmúlóan gyönyörű és fenséges” – írta róla. A koncertet záró átirat Liszt legjelentősebb zongoradarabja nyomán készült, és talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, létrejöttében szerepet játszhatott Liszt átiratkészítői gyakorlata. A zeneszerző ugyanis mindig alaposan tanulmányozta az átdolgozandó műveket, így közelről ismerhette meg Beethoven rendhagyó megoldásainak, Schubert, Schumann és Chopin kifejezőerejének titkát, és könnyebben vett bátorságot saját, teljesen egyedi, a megszokott kereteket szétfeszítő alkotásának létrehozásához.

Az 1854-ben befejezett h-moll szonátát, a zongorairodalom egyik legnehezebb alkotását sokféleképpen értelmezik az elemzők. Tekinthetjük egyetlen szonátaformájú tételnek, amelyben találunk főtémát, melléktémát, bevezetést, kidolgozást, visszatérést, de négy olyan tételnek is (nyitótétel, lassú tétel, scherzo, finálé), amelyek szünet nélkül követik egymást. Ugyanígy vita tárgya, vajon van-e programja a h-moll szonátának. Faust története húzódna meg a hangok mögött? Vagy a körülrajongott virtuózból abbévá lett Liszt önéletrajzi portréja? Talán nem is fontos, hogy eldöntsük. Az azonban egyértelmű, hogy – a Tannhäuserhez hasonlóan – két ellentétes érzelem, értékrend, világ, pólus csap össze benne. A tématranszformációs technika

5

segítségével Liszt néhány zenei motívumot forgat, alakít és értelmez újra: ami előbb harcias fanfár volt, nem sokkal később lírai témaként jelenik meg. Regisztereinek köszönhetően az orgona segíti a gyakran egyszerre megszólaló motívumok elkülönítését, és kiemeli a transzformációs folyamatokat. A semmiből, zenei pontokból és felszabdalt, lefelé lépkedő skálákból kibontakozó mű egy robusztus hangzású tetőpont után a kezdethez hasonlóan a csendbe, a semmibe cseng ki.

A program második és negyedik helyén egy-egy francia orgonamű áll. Az 1910 és 1999 között élt Elsa Barraine a 20. századi francia zenetörténet egyik jelentős alakja volt – a negyedik nő, aki elnyerte a Római Díjat –, műveit ma mégis alig játsszák. Zenészcsaládból származott, a párizsi Conservatoire-on Paul Dukas növendékeként tanult zeneszerzést, hangszerelési technikája Dukas és Debussy hatását tükrözi. A korabeli feljegyzések szerint műveinek gördülékeny szólamvezetése, virtuozitása, lendületes motívum- és ritmuskezelése elnyerte hallgatóságának tetszését, bár gyakran szembesült nemi megkülönböztetéssel – kritikusai közül többen csak „csinosan hangszerelt dallamok íróját” látták benne. A humanizmus szellemiségében született művei leggyakrabban egy-egy pszichológiai állapotot, érzést, társadalmi vagy politikai kérdést járnak körül a női szexualitástól az antifasizmusig. Aktivista zeneszerzőként a II. világháború alatt részt vett a Front National des Musiciens munkájában, küzdött a franciaországi náci uralom ellen. Barraine nemcsak a női komponisták, de a zsidó származású orgonaszerzők szűk csoportjának is tagja. 19 évesen, 1929-ben írt II. prelúdium és fúgájának kottáján a következőt olvashatjuk: „Egy zsidó énekre”. A zsidó dallamokat feldolgozó darab alapja a 116. zsoltár: „Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. / Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.” A prelúdiumban az egyetlen orgonapontból kiinduló, gomolygó zene dallam és kíséret kifinomult kettősévé válik – fegyelmezett kitörésekkel. A fúga jól felépítve, követhetően hömpölyög; váratlan karakterváltásai jólesően tagolják a művet. A Liszt-mű előtt egy – Barraine-nel ellentétben – a háborúban életét vesztett komponista darabja szólal meg: Jehan Alain mindössze 29 évesen, 1940-ben hunyt el, miután behívták a hadseregbe, hogy harcoljon a németek ellen. Debussyhez hasonlóan St. Germain-en-Laye szülötte, aki elsőként orgonista, zeneszerző és orgonaépítő apjától tanulta a mesterséget (akárcsak apja, Alain is épített egy orgonát a saját nappalijába), később ő is Paul Dukas növendéke lett Párizsban. Rövid élete során mintegy százhúsz művet komponált, zenéjét ügyesen színezte disszonanciákkal és gyakran használt archaizáló hangsorokat.

1936-ban írt II. fantáziájának formája meglepően klasszikus: expozíció, kidolgozás és rekapituláció követik egymást. A formai egyszerűség lehetővé teszi, hogy a figyelem a mű dallamaira és ritmusaira irányulhasson: a darabban található észak-afrikai ritmusok nem simulnak bele a megszokott, ütemekre osztott rendszerbe. A mű a magas regiszterben megszólaló lágy dallam és az izgalmas akkordsor után egy marokkói kígyóbűvölés zenéjét idézi meg. A gazdagon díszített dallamot viharos kidolgozás követi, amely a visszatéréskor az egzotikus ritmusok kisimításában oldódik fel.

6

A hangverseny középpontjában egy ősbemutató áll. Az 1984-ben született magyar zeneszerző, Magda Dávid Akheron című kompozíciója 2020-ban nyert díjat a Müpa Zeneműpályázatán. Magda maga is sokszínű művész: nemcsak zeneszerző, de orgonista, zongorista, improvizátor és kamaramuzsikus is. Darabjának címét az epiruszi régió, Északnyugat-Görögország folyója, az Akherón adta. A név jelentése „bánatot hozó” vagy „örömtelen”. (Talán nem véletlen, hogy a drámai hangvételre hajlamos Barraine és a tragikus halált halt Alain műve között szólal meg ez a baljós darab.) A mitológia szerint ez az egyik folyó, amely átszeli a Hádész uralma alá tartozó alvilágot: a Homérosznál, Vergiliusnál, Ovidiusnál és Danténál is felbukkanó Akherónon viszi át a holt lelkeket Kharón, az alvilág révésze. A hol gyengéd, hol heves, az orgona számos hangszínét kihasználó és kortárs effektusokat is tartalmazó hangzás a lélek érzeteit, gyötrelmes, beletörődéssel záruló alvilági útját mutatja be.

Írta: Mona Dániel

7

SUMMARY

Is there an instrument that can be used to play anything? That can replace an entire orchestra and imitate the most diverse possible range of instruments and colours? For which the number of parts in the score and their dynamic diversity presents no obstacle? With its complex system of pipes, registers, manuals and pedals, the organ, the ‘queen of the instruments’ knows practically no boundaries. It is no wonder, then, that those organists endowed with the triple gift of talent, creativity and curiosity continue to enrich the repertoire for their instrument with ever more transcriptions. Nathan Laube, an American artist in his mid-thirties, can boast precisely these qualities.

At today’s concert, he will play his own transcriptions, the world première of a Hungarian work and two remarkable pieces from the 20th-century French organ literature. The evening kicks off with the overture from Richard Wagner’s opera Tannhäuser. Laube based his transcription on the organ version by Edwin Lemare, a British organist/composer who lived around the turn of the century. Played on an instrument that is already close to the feeling of Wagnerian opera as it is, this cavalcade of sound ranging from the Bach-like to the demonic promises a musical experience that lacks for nothing. The other transcription, this one closing the concert, is based on Ferenc Liszt’s most significant piano piece. Among the most difficult works ever written for the instrument, the Sonata in B minor is interpreted in many different ways. Thanks to its registers, the organ is even better at aiding to separate the motifs that are often progressing simultaneously, and is better equipped to highlight the processes through which themes undergo transformations. The second and fourth pieces are both French organ works. The music of Elsa Barraine, who lived between 1910 and 1999, is hardly ever performed today. In 1929, at the age of 19, she wrote on the score of her Prelude and Fugue No. 2 the words “On a Jewish prayer chant”. The piece, which develops some Jewish melodies, is based on the 116th Psalm. Jehan Alain died in World War II in 1940 when he was only 29 years old. After progressing through a soft melody played in the upper register and an exciting string of chords, his Fantasy No. 2 evokes the music of a Moroccan snake charmer. The centrepiece of the concert is a world première. Dávid Magda, a Hungarian composer born in 1984, won a prize at the Müpa Music Competition in 2020 with his composition Akheron.

8

KÖVESS MINKET ONLINE IS!

mupa.hu

KÖZÖ S SÉGI MÉDIA

2023. március 31.

BARTÓK TAVASZ

SZEMJON BICSKOV ÉS A CSEH FILHARMONIKUS ZENEKAR A BARTÓK TAVASZ

NYITÓKONCERTJE

Közreműködik: Cso Szongdzsin – zongora

2023. április 5., Zeneakadémia

BARTÓK TAVASZ

VÁRJON DÉNES ÉS A CONCERTO BUDAPEST • 2.2

Közreműködik: Várjon Dénes – zongora, Concerto Budapest

Vezényel: Keller András

2023. április 12.

BARTÓK TAVASZ A KÉTKEDŐ SZELLEM

HOLLERUNG GÁBOR ÉS A BUDAFOKI

DOHNÁNYI ZENEKAR

Közreműködik: Ónodi Eszter – próza, Budafoki Dohnányi Zenekar, Nyíregyházi Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Soma), Pro Musica Leánykar (karigazgató: Szabó Dénes)

Vezényel: Hollerung Gábor

Házigazda: Lukács Sándor

N LÓ

ELŐZETES AJÁ

Szemjon Bicskov Fotó © Umberto Nicoletti Hollerung Gábor Fotó © Posztós János, Müpa Várjon Dénes Fotó © Kondella Misi, Zeneakadémia