Müpa Műsorfüzet - Verdi: A lombardok - koncertszerű előadás (2023. április 26.)

2023. ÁPRILIS 26.

VERDI: A LOMBARDOK –KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

mupa.hu

26 April 2023

Béla Bartók National Concert Hall

VERDI: I LOMBARDI –CONCERT PERFORMANCE

Arvino: Galeano Salas

Pagano: Michele Pertusi

Oronte: Piero Pretti

Giselda: Nino Machaidze

Viclinda: Réka Kristóf

Pirro: Miklós Sebestyén

Sofia: Ruth Volpert*

Prior of Milan: Nikolaus Pfannkuch*

Acciano: Andreas Burkhart*

* members of the Bavarian Radio Chorus

Featuring:

Bavarian Radio Chorus (choirmaster: Stellario Fagone)

Munich Radio Orchestra

Conductor: Ivan Repušić

Artistic co-production of the Munich Radio Orchestra and Müpa Budapest.

The English summary is on page 11.

2

2023. április 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VERDI: A LOMBARDOK –KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Arvino: Galeano Salas

Pagano: Michele Pertusi

Oronte: Piero Pretti

Giselda: Nino Machaidze

Viclinda: Kristóf Réka

Pirro: Sebestyén Miklós

Sofia: Ruth Volpert*

Milánói prior: Nikolaus Pfannkuch*

Acciano: Andreas Burkhart*

* a Bajor Rádió Énekkarának tagjai

Közreműködik: a Bajor Rádió Énekkara (karigazgató: Stellario Fagone) a Müncheni Rádió Zenekara

Vezényel: Ivan Repušić

A produkció a Müncheni Rádiózenekar és a Müpa együttműködésében valósul meg.

3

Giuseppe Verdi (1813–1901) ritkán hallható operáját világklasszis előadók szólaltatják meg a Müpa koncertszerű előadásán. Drámai erejű zenére, ötletes hangszerelésre, emlékezetes kórusjelenetekre, lírai áriákra, fordulatokkal teli cselekményre számíthatunk a darabban, amely a keresztes hadjáratok története köré épülve a szerelem, a gyűlölet, a hit és a megváltás örök témáját dolgozza fel. A lombardok [az első keresztes hadjáratban] Verdi negyedik operája, amelynek komponálását és fogadtatását nagyban meghatározta az előtte keletkezett művek sorsa. A zeneszerző első operáját, az Obertót 1839-ben mutatták be a milánói Scalában, és olyannyira elnyerte a színház impresszáriója, Bartolomeo Merelli tetszését, hogy újabb darabokat rendelt tőle. Így került hamarosan színpadra A pünkösdi királyság című vígopera, amely azonban fájó bukás volt. A kudarcból később a Nabucco premierje segítette felállni: az 1842-es premier elsöprő sikere Verdit a legkeresettebb operaszerzők közé emelte. Megnyíltak előtte az operaházak kapui, a színházak egymással versengtek születendő új művei bemutatásának kiváltságáért. A zeneszerző A lombardokat is a milánói Scala megrendelésére komponálta, és nem titkolt célja volt, hogy a Nabucco bevált sikerreceptjét kövesse. Vallási témájú cselekmény, nagyszabású történelmi tablók, egzotikus tájak, hazaszeretet és a távoli haza iránti vágy – ez képezte alapját a koncepciónak, amelyből nem maradhatott ki a testvérféltékenység, a gyilkosság, a kegyetlenség, ugyanakkor a szerelem, az irgalom és a megbocsátás sem.

A lombardok szövegkönyvét Temistocle Solera jegyzi, aki a cselekményt a milánói költő, Tommaso Grossi azonos című eposzából kölcsönözte. Grossi tizenöt énekből álló munkájának legfontosabb forrásaként Tasso 16. századi eposzát, A megszabadított Jeruzsálemet azonosíthatjuk, de felfedezhetjük benne Walter Scott Ivanhoe című regényének bizonyos elemeit is. Grossi eposzát a librettista jelentősen átdolgozta: a történelmi figurákat Verdi operájában már fiktív szereplők helyettesítik. Bár a zeneszerzőtől nem állt távol, hogy a szövegkönyvön maga is alakítson, ebben az esetben visszafogottabb volt, és a részletek kidolgozását is meghagyta Solerának. Solera amellett, hogy igen erőteljes és határozott egyéniség volt, költőként, színműíróként és muzsikusként is elég jelentős színházi tapasztalattal bírt ahhoz, hogy kitartson saját elgondolásai mellett.

A bemutató előkészületeinek folyamán nem várt akadály merült fel: amikor Milánó érsekének tudomására jutott, hogy a darab egyik részlete egy keresztelőjelenetet mutat be a Jordán folyó partján, be kívánta tiltani a színrevitelt. Az opera „szakrális eseményeket profanizál” – hangzott az ítélet. Verdi azonban nem rettent meg, Merellit, a Scala már említett intendánsát, valamint Solerát bízta meg, hogy járjanak közben A lombardok érdekében. A rendőrprefektus segítségét kérték, aki a megfelelő szálakat megmozgatva lehetővé tette, hogy az opera színre kerülhessen. A lombardok 1843 februárjában debütált, és bár kedvezően fogadták, a siker soha nem ért fel a Nabuccóéhoz. Fogalmazhatunk azonban másképpen is: bár A lombardok nem ragadta magával olyan elementáris erővel a közönséget, mint a Nabucco, mégis igen pozitív visszhangot keltett. Még a bemutató évében műsorra tűzték Velencében, a La Fenice operaházban, Luccában,

4

Firenzében, majd a következő karneváli szezonban Triesztben és Torinóban is. 1845-ben többek között Odessza, Barcelona, Berlin és Szentpétervár adott otthont az operának, őket követte London, Bécs, valamint Koppenhága. Az 1847-es párizsi bemutató kiemelt jelentőséggel bírt Verdi számára, aki francia mintára átdolgozta a művet, melyet az ottani közönség francia nyelven, Jeruzsálem címmel ismerhetett meg. A magyarországi premierre több mint százharminc évet kellett várni: itthon először 1974. április 7-én volt látható A lombardok az Erkel Színházban, Lamberto Gardelli vezényletével és Mikó András rendezésében. A bemutató a magyar operajátszás egyik legendás eseménye, amelynek nagy szerepe volt a mű nemzetközi reneszánszában és a Giseldát alakító fiatal Sass Sylvia világkarrierjének elindításában. 1847-ben a darab a tengerentúlra is eljutott, Verdi első operája lett, amelyet színpadra vittek az Egyesült Államokban. Ugyancsak ebből a műből való az a részlet, amely a fennmaradt kritikák tanúsága szerint a zeneszerző áriái közül legelsőként szólalt meg Amerikában: Rosina Pico a New York-i Apollo Színház közönségének énekelte el Giselda látomását („Non fu sogno…”) a negyedik felvonásból. Ugyanezt az áriát nem sokkal később, 1846. május 20-án a Castle Gardenben is előadta a New York-i Filharmonikusok kíséretében – ugyanazon a koncerten, amelyen Beethoven IX. szimfóniája először szólalt meg amerikai közönség előtt. Zenetörténeti jelentőségéből fakadóan a hangverseny hatalmas figyelmet kapott, ennek köszönhetően pedig Pico Verdi-előadása és így Verdi zenéje is a zenekedvelők és a kritikusok látóterébe került. A lombardok az első keresztes háború idején (1096–1099) játszódik Milánóban (1. felvonás), Antiochiában (2–3. felvonás), valamint Jeruzsálemben (4. felvonás). Az első felvonás alapkonfliktusa két fivér, Arvino és Pagano féltékenységi drámája. Mindketten szenvedélyesen szerelmesek voltak Viclindába, akit végül Arvino vehetett feleségül, Pagano pedig tehetetlen dühében megsebesítette testvérét és elmenekült Milánóból. Több évi száműzetés után tér vissza a városba, és bár bűnbánatot színlel, titokban Arvino meggyilkolását tervezi. Noha az opera története gyakran töredezett, és akadnak benne következetlenségek, megindító jelenetei és érzelemgazdag drámája értékes alapanyagot és inspirációt kínált Verdi számára. A lombardok sok szempontból az ellentétek operája: a szélsőségek a cselekményben és az egyes karakterek jellemében éppúgy megmutatkoznak, mint a zenekar legkülönbözőbb erőinek együttműködésében vagy épp szembenállásában. Ez az első Verdi-opera, amelyben nyitány helyett rövid zenekari előjáték, sinfonia helyén egyszerű preludio szerepel. A drámai, olykor baljós nyitóakkordokból egyre élénkülő – egyszerre ünnepélyes és lírai – hangszeres szólamok bontakoznak ki, majd a pezsgő, briliáns ritmusokra belép a nyitókórus, hamisítatlan olasz operai nyitány hangulatát keltve. Az első felvonás drámai mozzanatai közül kiemelkedik az apácák kórusának és a szörnyű bűnt fontolgató Pagano áriájának kontrasztja. Míg a színpadon kívülről az Isten áldásáért és békéért könyörgő apácák éteri hangja szól, Pagano mély basszusa sötét indulattal van teli. Pagano valóra is váltja, azaz váltaná tervét: cinkosaival felgyújtja Arvino házát, ezzel azonban nem fivérét, hanem az ugyancsak a házban tartózkodó édesapjukat öli meg. Mikor szembesül végzetes

5

tévedésével, a bosszú elől egészen Palesztináig menekül. Az Arvino házában játszódó jelenet kitüntetett pillanata lánya, Giselda imája, melynek bensőséges hangulatát a kamarajellegű, érzékeny zenekari kíséret biztosítja. A fafúvósok felfelé ívelő motívumai, a hegedűk remegő tremolói szinte összeolvadnak az énekhanggal, együtt állítják meg és szélesítik ki az operai időt. A „Salve Maria” kezdetű preghierát az Otello halhatatlanná lett Ave Mariájának előképeként is hallgathatjuk. Giselda imája mély benyomást tett Liszt Ferencre is, aki zongoraparafrázist komponált a témájára. Az Antiochiában játszódó második felvonásban Arvinót a keresztesek vezéreként, Paganót pedig száműzött remeteként látjuk viszont. Az új helyszín hangulatát, a keresztesek és a muszlimok harcát a nyitókórus kegyetlen fortissimója érzékelteti. Viclinda alakja eltűnik a cselekményből, Giselda azonban egyre nagyobb szerephez jut. Fogságba esik, és az Antiochia zsarnokaként ismert Acciano palotájába kerül, ahol egymásba szeretnek Orontéval, Acciano fiával. Oronte érzéki és megkapó, érzelmi csúcspontokat sem nélkülöző cavatinával mutatkozik be. Mindeközben Arvino és Pagano – nem ismerve fel egymást – újra találkoznak egy sziklabarlang előtt: Arvino a bölcs remete hírében álló Paganótól kér segítséget lányának megmentéséhez. Duettjük valódi zenei párbeszéd, melyben a különböző karakterek és zenei motívumok egy társalgás elemeiként egészítik ki egymást. Beszélgetésüket megszakítja a keresztesek vehemens, harcias indulója, amely hamarosan az egzotikusabb, játékosabb hangvételű rabszolgakórusnak adja át a helyét. A keresztesek végül bejutnak Acciano palotájába, ahol támadásuknak, úgy tűnik, Oronte is áldozatul esik. A fájdalomtól és haragtól önkívületbe eső Giselda megátkozza apját és a kereszteseket. A harmadik felvonás elején zarándokokat hallunk, akik énekükkel a távolban látszó Jeruzsálemet köszöntik. A zene a zarándokok menetének ritmusát követve áramlik, az ismétlődő motívumok közeledő, egyre határozottabb lépteiket festik. Nemsokára megtudjuk, hogy Oronte él, de súlyosan megsebesült. Újra találkozik Giseldával, és a szerelmesek elhatározzák, hogy mindent és mindenkit maguk mögött hagyva elmenekülnek. Duettjüket, melyben egyszerre van jelen öröm és aggodalom, a kórus betörő hangjai szakítják meg.

Giselda és Oronte egy barlangba húzódnak vissza, ahol találkoznak Paganóval, s a haldokló Oronte megkéri a remetét, hogy keresztelje meg. (Ez az a jelenet, amely kiváltotta a milánói érsek ellenkezését.) Tercettjük az opera csúcspontja, azok közé a részletek közé tartozik, amelyeket olykor önállóan, koncertszínpadon is megszólaltatnak. Szólóhegedű vezeti be, majd kommentálja egyre virtuózabban a történéseket. Három hang, három különböző regiszter szól együtt, a zene érzékletesen eleveníti meg előttünk, ahogyan Pagano a keresztvizet Oronte fejéhez emeli.

A negyedik felvonás nyitókórusa Giselda látomását készíti elő. Giselda álmában Orontét látja, akitől megtudja, hogy imája meghallgattatott, és a keresztes lovagok a Siloé-forrás vizétől hamarosan új erőre kapnak. A gyászoló Giseldának vigaszt nyújt, hogy szerelmét a mennyben már biztonságban tudhatja. A keresztesek és zarándokok egyre elgyötörtebbek. Szomjaznak,

6

és úgy érzik, Isten magukra hagyta őket a sivatagban. Kórusuk a Nabucco rabszolgakórusának mintájára készült: egységet, összetartozást, szabadságvágyat közvetít. Ha nem tett is szert olyan mértékű világhírnévre, mint a „Va pensiero…”, az „O Signore, dal tetto natio ci chiamasti…” kezdetű kórus népszerűsége és utóélete is túlmutat az operán. A lombardokhoz megváltásként érkezik a hír a csodás forrásról. Most már készen állnak elfoglalni Jeruzsálemet. A zenekari csatajelenetben megküzdenek egymással a seregek, az operában gyakran felbukkanó rézfúvósok ezúttal is nélkülözhetetlen szerepet kapnak. A csatára lelkesítő szólamok egyre magabiztosabban jelzik előre a keresztesek győzelmét. Hátra van azonban még egy tragédia, amely egyben a feloldás kulcsa: a keresztesekkel tart a harcban Pagano is, és az ostromban halálos sebet kap. A halál kapujában felfedi magát testvére előtt – Arvino megbocsát, a fivérek végül kibékülnek. Arvino átöleli Paganót, aki utolsó kívánságaként azt kéri, hadd vessen még egy pillantást a szent városra. A remete elbúcsúzik az élettől, a keresztesek pedig hálát adnak győzelmükért. Istent dicsőítő kórusuk koronázza meg és teszi teljessé az előadást.

Írta: Belinszky Anna

7

A mexikói–amerikai tenor, Galeano Salas jelenleg negyedik évadát tölti a Bayerische Staatsoper együttesének tagjaként. A Staatsoperben a közelmúltban többek között olyan operákban énekelt, mint A szerelmi bájital, a Falstaff vagy A rózsalovag. Számos kimagasló versenyeredménnyel büszkélkedhet, néhány éve Budapesten a III. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny nagydíját és közönségdíját is elnyerte. Nem idegenek tőle az oratórium- és koncertelőadások sem, szívesen énekel Haydn, Mozart és Beethoven műveiben, de Puccini Messa di Gloriájában és Verdi Requiemjében is.

Michele Pertusi számos rangos elismerés birtokosa: 2005 februárjában Grammy-díjat nyert a legjobb operafelvételért Verdi Falstaffjának címszerepében, a Colin Davis vezette Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Decca számára Riccardo Chailly vezényletével készített felvétele (A török Itáliában) pedig Gramophone-díjat kapott. A világ vezető karmestereivel dolgozott és dolgozik együtt, köztük Riccardo Mutival, Zubin Mehtával, Solti Györggyel, Daniel Barenboimmal és Antonio Pappanóval. Az elmúlt években Verdi-szerepek kiemelkedő tolmácsolójaként kápráztatta el a közönséget – Bécstől Milánón át Veronáig és Rómáig – Európa meghatározó operaházaiban.

Piero Pretti 2006-ban a Bohémélet Rodolfójaként debütált, de karrierjében a 2011/2012-es évad jelentett fordulópontot: ekkor hódította meg a világ olyan jelentős operaszínpadait, mint a bécsi Staatsoper, a Bayerische Staatsoper, a milánói Scala, a londoni Covent Garden, a párizsi Théâtre des Champs-Élysées vagy a veronai Teatro Filarmonico. Aktuális szerepei ugyancsak a világ vezető színházaihoz kötik, fellép a Lammermoori Lucia, a Pillangókisasszony, a Rigoletto, a Traviata, Az álarcosbál, az Ernani, a Simon Boccanegra vagy A szicíliai vecsernye előadásaiban.

A Tbilisziben született Nino Machaidze a milánói Accademia del Teatro alla Scala növendékeként tanult. 2007-ben a Scala színpadán Donizetti Az ezred lánya című operájának főszerepében debütált, 2008-ban pedig a Salzburgi Ünnepi Játékokon szerepelt Gounod Rómeó és Júliájában, Rolando Villazón partnereként. Mára napjaink vezető szoprán énekeseinek egyike, aki olyan jelentős nemzetközi színházakban lépett már közönség elé, mint a New York-i Metropolitan Opera, a müncheni és a berlini Staatsoper, a Párizsi Opera, a londoni Covent Garden és a Los Angeles-i Opera.

8

Fotó © Roberto Ricci Fotó © Patrizio Taormina Fotó © Fritz Beck

A komáromi születésű szoprán, Kristóf Réka 2022-ben elnyerte a szlovákiai magyarság zenei díját, a Harmónia díjat, emellett több versenygyőzelmet tudhat magáénak. Rendszeresen énekel Németországban, tagja volt a Trieri Színháznak, de fellépett a Bajor Állami Operaházban is. A New York-i Carnegie Hallban szólóestet adott, a Magyar Állami Operaházban Susannaként debütált. Bach, Händel, Vivaldi, Hasse, Pergolesi, Telemann műveinek is rendszeres előadója. 2019-es, In furore című debütáló lemezét a német hanglemezkritikusok a Klasszikus dal / Szólóének kategória díjára nevezték.

Sebestyén Miklós a bécsi Belvedere Énekversenyen elért sikere után olyan jelentős helyeken lépett fel, mint a New York-i Metropolitan, a milánói Scala, a londoni Covent Garden, a moszkvai Bolsoj, a madridi Teatro Real, a Theater an der Wien, a Montreali Opera, a Komische Oper Berlin és a Bregenzi Ünnepi Játékok. A Magyar Állami Operaházban 2011-ben debütált. Pályája során olyan karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott, mint Riccardo Chailly, Carlo Rizzi, Fabio Luisi, Lorin Maazel, Fischer Ádám, Robert Carsen, Kasper Holten, David Pountney, Philippe Arlaud, Giancarlo del Monaco vagy Peter Konwitschny.

A horvát Ivan Repušić a spliti Horvát Nemzeti Színházban kezdte karrierjét, ahol vezető karmesterként és operaigazgatóként is dolgozott. Repertoárján már ekkor kitüntetett helyet kaptak az olasz művek. 2010 és 2013 között a Hannoveri Állami Operaház első karmestere, 2016-tól 2019 nyaráig főzeneigazgatója volt. 2011-ben debütált a berlini Deutsche Operben, ahol ezt követően állandó vendégkarmesterként vezényelte az operairodalom meghatározó darabjait. A 2017/2018-as évadban vette át a Müncheni Rádiózenekar vezető karmesteri posztját. Bemutatkozó koncertjén Verdi Luisa Millerével indította útjára a korai és ritkán játszott Verdioperák ciklusát, amelyet A két Foscari és az Attila előadásával folytatott.

9

Fotó © Genia Skarahotska Fotó © Christian Hartmann Fotó © Damil Kalogjera

A több mint hét évtizedes múltra visszatekintő Müncheni Rádiózenekar ma sokszínű programjaival és önálló művészi profiljával tűnik ki a szimfonikus együttesek sorából. Játszanak operát és operettet, a klaszszikus művek mellett modern szakrális zenét és filmzenét, és részt vesznek crossover projektekben is. Mindemellett különös figyelmet fordítanak oktatási programjukra és a fiatal tehetségek támogatására. Világszínvonalú játékukat többek

együttműködő művészek névsora is fémjelzi, amelyben olyan sztárokat találunk, mint Diana Damrau,

Mischa Maisky és Fazıl Say.

A Bajor Rádió Énekkara Peter Dijkstra művészeti vezetésével építi és gazdagítja folyamatosan sokoldalú zenei profilját. A világszerte elismert együttes saját müncheni bérletes sorozata mellett rendszeresen fellép Európa legfontosabb zenei központjaiban. Gyakran hallhatja őket a közönség világpremierek közreműködőjeként. Lemezfelvételeikkel olyan rangos díjakat nyertek már el, mint a Diapason d’Or vagy az International Classical Music Awards (ICMA) elismerései. 2023 nyarától a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának vezető karmesteri pozícióját Simon Rattle tölti be.

10

között a velük Leo Nucci, Fotó © Felix Broede Fotó © Astrid Ackermann

SUMMARY

Bringing Giuseppe Verdi’s seldom-heard opera to life at Müpa Budapest’s concert performance will be a cast of genuinely world-class performers. We can look forward to a piece full of dramatic music, imaginative orchestration, memorable choral scenes, lyrical arias, and a story full of twists and turns built around the subject of the Crusades and incorporating into the music the eternal themes of love, hate, faith and redemption. I Lombardi [alla Prima Crociata] is Verdi’s fourth opera, and its composition and reception were largely determined by those of the three he had created previously. When the composer started working on the new opera, commissioned by Milan’s La Scala, it was his unconcealed aim to follow the recipe that had proved so successful for Nabucco. A plot with a religious theme, massive historical tableaus, exotic landscapes, patriotism and longing for a distant homeland: all these are what formed the basis of the concept, which also required elements of fraternal jealousy, murder and cruelty, coupled with love, mercy and forgiveness. I Lombardi was first presented to an audience in February 1843, with moderate success. Of the other premières, the Paris one in 1847 was of particular importance to Verdi: the composer revised the work on the French model with the title Jérusalem. That same year, I Lombardi also made it overseas, becoming Verdi’s first opera to be staged in the United States. According to surviving reviews from the time, one of the arias from the work had already become the very first by the composer to be performed in America when Rosina Pico sang Giselda’s vision from Act 4 (“Non fu sogno…”) for the audience at New York’s Apollo Theater. The libretto to I Lombardi is the work of Temistocle Solera, who borrowed the plot from the epic of the same title by the Milanese poet Tommaso Grossi. It takes place during the First Crusade (1096–1099) in Milan (Act 1), Antioch (Acts 2 and 3), and Jerusalem (Act 4). Although the opera’s plot is often fragmented and contains inconsistencies, its moving scenes and emotional drama provided valuable material and inspiration for Verdi. In many ways, I Lombardi is an opera of opposites: the extremes are shown in the plot and in the natures of the individual characters as well as in the juxtaposition or even opposing use of the various forces of the orchestra.

11

2023. április 28. MARTIN GRUBINGER ÉS A LUXEMBURGI

FILHARMONIKUS ZENEKAR

Vezényel: Gustavo Gimeno

2023. április 29. „SELYMEIM” – ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL PALYA BEA ÉS MARI KALKUN

Közreműködik: Mari Kalkun – ének, kannel, lábcsengő, harmonika, zongora, Palya Bea – ének, sansula, tapan, televi, Orbán György – nagybőgő, Czirják Tamás – dob, ütőhangszerek, Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek, Lisztes Jenő – cimbalom