2023. OKTÓBER 7.
THE KING’S SINGERS
WONDERLAND
/ CSODAORSZÁG
LEMEZBEMUTATÓ KONCERT
–
mupa.hu
7 October 2023
Béla Bartók National Concert Hall
THE KING’S SINGERS WONDERLAND – ALBUM RELEASE CONCERT
Featuring:
Patrick Dunachie, Edward Button – countertenor
Julian Gregory – tenor
Christopher Bruerton, Nick Ashby – baritone
Jonathan Howard – bass
Milligan–Langford: Alice in Wonderland
Ligeti: Nonsense Madrigals – I. Two Dreams and Little Bat
R. Strauss: Männerchöre, TrV 270 – II. Traumlicht
Ligeti: Nonsense Madrigals – II. Cuckoo in the Pear-Tree
Janequin: Le Chant des Oiseaux
Ligeti: Nonsense Madrigals – III. The Alphabet
Tallis: The Lamentations of Jeremiah
Ligeti: Nonsense Madrigals – IV. Flying Robert
Schubert: Flucht, D. 825b
Ligeti: Nonsense Madrigals – V. The Lobster Quadrille
Ravel: Trois Chansons – III. Ronde
Ligeti: Nonsense Madrigals – VI. A Long, Sad Tale
Martland: Poor Roger
Szőllősy: Fabula Phaedri
Pop-music covers, Disney songs
The English summary is on page 8.
2
2023. október 7.
Bartók
Béla Nemzeti Hangversenyterem
THE KING’S SINGERS
CSODAORSZÁG – LEMEZBEMUTATÓ KONCERT
Közreműködik:
Patrick Dunachie, Edward Button – kontratenor
Julian Gregory – tenor
Christopher Bruerton, Nick Ashby – bariton
Jonathan Howard – basszus
Milligan–Langford: Alice in Wonderland
Ligeti: Nonszensz madrigálok – I. Two Dreams and Little Bat
R. Strauss: Három férfikar, TrV 270 – II. Traumlicht
Ligeti: Nonszensz madrigálok – II. Cuckoo in the Pear-Tree
Janequin: Le Chant des Oiseaux
Ligeti: Nonszensz madrigálok – III. The Alphabet
Tallis: The Lamentations of Jeremiah
Ligeti: Nonszensz madrigálok – IV. Flying Robert
Schubert: Flucht, D. 825b
Ligeti: Nonszensz madrigálok – V. The Lobster Quadrille
Ravel: Trois Chansons – III. Ronde
Ligeti: Nonszensz madrigálok – VI. A Long, Sad Tale
Martland: Poor Roger
Szőllősy: Fabula Phaedri
Könnyűzenei feldolgozások, Disney-filmzenék
3
1968. május elsején a nagy múltú cambridge-i King’s College éppily gazdag tradícióra visszatekintő kórusának hat, már egyetemi diplomát szerzett énekese föllépett a londoni Queen Elizabeth Hallban, ekkor legelső ízben e név alatt: The King’s Singers. Az együttes immár 55 esztendeje az a cappella kamaraéneklés, egyszersmind az angol énekesiskola legkiválóbb és méltán legünnepeltebb, Grammy- és Emmy-díjas képviselője szerte a nagyvilágban. Természetesen időről időre cserélődő, megújuló felállásban, de a legkevésbé sem változó színvonalon, megőrizve az eredeti hangfaji összetételt: a szextett tagságát mindenkor két-két kontratenor és bariton, valamint egy-egy tenor és basszus alkotja. Az együttes jelenlegi felállásában 2019 januárja óta koncertezik, akkor csatlakozott a két legújabb tag, Edward Button kontratenor és Nick Ashby bariton. A formáció rangidős művésze ma a 2010 óta itt éneklő
Jonathan Howard basszus, őt követte a sorban 2012-ben a bariton Christopher Bruerton, 2014-ben a tenor Julian Gregory, majd 2016-ban a kontratenor Patrick Dunachie. És ahogyan azt egy tavalyi londoni koncertjük után a The Times kritikusa megállapította: „A márka ma ugyanolyan erős, mint valaha [...], majdnem 55 esztendő elteltével az alapítók legújabb utódai zeneileg éppoly kifinomultak és megnyerőek.”
Magyarországon a megalakulás után éppen egy évtizeddel, 1978-ban koncerteztek először, s azóta örvendetes gyakorisággal lép fel nálunk az együttes, mindannyiszor megerősítve a lenyűgöző első benyomást, amelyet akkor Boronkay Antal a Muzsika hasábjain így foglalt össze: „Azt, hogy produkciójuk a legmagasabb színvonalú volt, csak azért nem hangsúlyozom, mert ugyan kihez képest, milyen viszonylatokban mérhető ez a művészi teljesítmény? Ők, és akikkel összehasonlíthatnánk őket, nem egy súlycsoportba tartoznak. [...] Énektechnikájuk, hangképzésük utolérhetetlenül egységes, hiszen valamennyien ugyanannak az iskolának stúdiumain nevelkedtek. És mindezek mellett a legfontosabb: kifinomult és pallérozott zenei kultúrájuk, amely alapja volt annak, hogy Tallistól a pop songokig mindent bámulatraméltó műfaj- és stílusismerettel adtak elő. [...] Ők megtalálták a módját annak, hogy a legtisztább »klasszikus« zenétől a régi és az új műfajokon keresztül eljussanak a folk és pop songokig, valamint a könnyűzene-paródiákig egy este keretein belül, mindenfajta erőltetettség nélkül.”
Ilyen koncertre számíthatunk ma este is, ami a színvonalat, valamint a stílusokat merészen vegyítő és mégis koncepciózus műsor-összeállítást illeti. Wonderland, vagyis Csodaország – ez a fantáziacíme a programnak, amelynek első része a száz éve született Ligeti György (1923–2006) művészetét állítja a középpontba, korántsem csupán a kerek évforduló apropóján. Hiszen a Nonszensz madrigálok sorozata a brit énekegyüttes felkérésére, azaz egyenesen a King’s Singers számára íródott. Ám Ligeti mellett, ahogyan azt már a címválasztás láttán is kitalálhatjuk, egy irodalmárnak is kitüntetett szerep jut ezen a koncerten: Charles Lutwidge Dodgsonnak, írói nevén Lewis Carrollnak (1832–1898), az Alice Csodaországban szerzőjének. Az említett főművet idézi mindjárt a nyitószám is. Az Alice in Wonderland című kompozíció 1982 óta szerepel az együttes repertoárján, amikor a King’s Singers a sokoldalú brit–ír komikus, Spike Milligan (1918–2002) tévéműsorában lépett fel, méghozzá úgy szólaltatva meg a
4
nonszensz remekmű mesevilágára és annak főszereplőjére visszamerengő dalt, hogy a szám végeztével Milliganék stílszerűen rögvest egy-egy pudingos tortát vágtak az énekesek arcába. Az ezúttal custard pie közbejötte nélkül elhangzó első szám nyomában azután Ligeti 1988 és 1993 között komponált Nonszensz madrigáljai ugyancsak szorosan kapcsolódnak majd Carrollhoz és Alice-hez. Ez már csak azért sem különösebben meglepő, mivel Ligeti számára az Alice Csodaországban nemcsak meghatározó és számtalanszor hivatkozott olvasmányélmény volt, de a magyar mester sokáig dédelgette azt a tervet is, hogy operát komponál az 1865-ös regény alapján. Egy időskori interjújában egyenesen így fogalmazott: „Az Alice Csodaországbant Kosztolányi fordította magyarra, és én tízéves koromban olvastam. Talán itt kereshető az én humorom eredete.”
Igaz, amikor az énekegyüttes felkérése a nyolcvanas évek közepén megtalálta Ligeti Györgyöt, eredetileg a számára éppily fontos és a nonszensz zsánerében ugyancsak otthonosan mozgó Weöres Sándor verseit gondolta megzenésíteni. Utóbb azonban az előadók anyanyelvére tekintettel, már csak előzékenységből is az angol Carroll, valamint honfi- és kortársa, a viktoriánus gyermekdalok és gyermekmondókák kismestere, William Brighty Rands (1823–1882) szövegei mellett kötelezte el magát. Habár Ligeti önnön örök játékosságához híven a sorozat harmadik, The Alphabet című darabjában nem mást, mint az ábécé betűit énekeltette el az előadókkal (némi önkényes sorrend-változtatással), míg a negyedik madrigál (Flying Robert) szövegezése kis túlzással filológiai nyomozást igényel: a sorok ugyanis Heinrich Hoffmann 1845-ös, világhódító gyermekkönyve, a Der Struwwelpeter (magyarul Kócos Peti) egy 1848-as kiadású, névtelen angol fordításából származnak.
A reneszánsz madrigálrepertoárra emlékeztető és azt játékosan travesztáló, az előadóktól fergeteges humorérzéket és lenyűgöző összhangot egyaránt megkövetelő sorozatban mindemellett ott leljük azért az Alice Csodaországban egyik legismertebb részletét is. Az Ál-Teknőc dala szolgáltatja ugyanis a futólag még a God Save the King és a Marseillaise dallamát is egymás mellé állító ötödik darab (The Lobster Quadrille) szövegét:
„Édes Csiga, szedje lábát! Letiporja farkamat – szól a Keszeg – az a Delfin, aki mögöttünk halad.
Lám, a Homár meg a Teknőc kinn vár már a fövenyen, ugye, ön is táncol egyet mivelünk majd odalenn?
Nemde, ugye? Nemde, ugye? Ön is táncol odalenn?
Ugye, nemde? Ugye, nemde? Táncol kinn a fövenyen?
5
Fogalma sincs, milyen jó lesz, mihelyt egyszer kijutunk, beleugrunk a tengerbe, fickándozunk, mulatunk!
Szól a Csiga: Nagy út kérem! Ferdén pislant szeme: nem!
Jólesik a meghívás, de nem táncol a fövenyen.
Ő ugyan nem, ő bizony nem, nem táncol a fövenyen, ő bizony nem, ő ugyan nem, nem táncol ő odalenn!
Ej, lári-fári – így szól a pikkelyes barát –, van közelebb part, hogyha kell, van föveny odaát.
Ha messzi tán a brit part, közel a francia, sebaj, majd együtt járjuk, jöjjön, édes Csiga!
Ugye, nemde, nemde, ugye, nem marad már idelenn?
Ugye, nemde, nemde, ugye, táncol már a fövenyen?”
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Ligeti György ciklusa ezen az estén úgy szólal meg, hogy az előadók a sorozat minden darabjával összepárosítanak egy-egy tematikusan valamiképpen hozzáillő, izgalmas kontrasztot teremtő kompozíciót a King’s Singers gazdag repertoárjából. Így a nyitómadrigál, a Two Dreams and Little Bat párdarabja Richard Strauss (1864–1949) Traumlicht című szerzeménye lesz.
Az 1935-ös Három férfikar középső darabja Friedrich Rückert (1788–1866) versére íródott, és bár a zeneszerző morális pozíciója a mű megszületése táján igazán nem volt minden kétely felett álló, azért e férfikari szám maga a józan letisztultság és a fénylő világosság. A Ligeticiklus kakukkos második tétele (Cuckoo in the Pear-Tree) a madárcsicsergés vokális felidézésének egyik kísérletező kedvű reneszánsz alapművével, a francia Clément Janequin (1485–1558) Le Chant des Oiseaux-jával jut majd érintkező és értelmező közelségbe. Janequin hangutánzó elemekben, effektusokban szórakoztatóan dúskáló műve egyrészt jóval korábbi, középkori költői hagyományokkal tart rokonságot, másrészt a francia zeneirodalom figyelemreméltó ornitológiai vonulatának egyik kiindulópontja. A sorozat harmadik darabjához (The Alphabet) rendelt ótestamentumi szövegű kórusmű kiválasztása elsőre meghökkentőnek tűnhet, és ez aligha a műsor összeállítóinak szándéka ellen való. Az angol Thomas Tallis (1505–1585) vokális alkotásai a kezdetektől fogva a King’s Singers törzsrepertoárjához tartoztak, egyszersmind a mindenkori tagság énekesi pallérozódásának meghatározó mérföldköveit jelentették. A ma este is felhangzó The Lamentations of Jeremiah pedig ott szerepelt már az együttes korábban említett legelső budapesti koncertjén is: „A Jeremiás próféta siralmaira írt Tallis-kompozíciót megigéző, atmoszférateremtő erővel, nemes puritánsággal, a hatásvadászó effektusok teljes kizárásával énekelték, a szó legtisztább értelmében megszólaltatva a művet, valahogy úgy, ahogy diákkorukban a College-ok közös éneklésein megtanulhatták, s azzal a stílushűséggel, amely az angol egyházi vokális zene máig nyúló töretlen tradíciójára támaszkodhatott.”
6
A Flying Robert párdarabja Franz Schubert (1797–1828) Flucht című kompozíciója lesz: az 1825-ben Karl Lappe versére szerzett dal, amely Schubert halálának esztendejében jelent meg nyomtatásban, a szabadulás, a zeneszerző műveiben oly gyakran visszaköszönő menekülés témáját idézi, a természettel azonosítva a szabadság világát. Maurice Ravel (1875–1937) kis a cappella kórusciklusa, az 1914–15-ben komponált Trois Chansons a francia reneszánsz chanson-tradíció – többek közt Janequin nevével is fémjelzett – világát idézi. A sorozatból felhangzó harmadik, Ronde című dal Ravel által írt szövege pedig éppúgy játszik a szavakkal, akárcsak a madárdalt idéző reneszánsz kísérletek, vagy mint Carroll és Ligeti Ál-Teknőc-dala. A Ligeti-ciklus utolsó tételéhez (A Long, Sad Tale) rendelt párdarab azután már a brit kortárs zene világát képviseli: az együttessel tartósan gyümölcsöző művészi kapcsolatot ápoló Steve Martland (1954–2013) dala, a Poor Roger a Street Songs című 1998-as lemez remek felütéssel szolgáló nyitószáma volt, és azóta a King’s Singers-koncertek törzsrepertoárjához tartozik.
A koncert szünet utáni második részében a King’s Singers műsor-összeállításaiba mindenkor szervesen illeszkedő, most éppen a Wonderland-tematikával rokonítható könnyűzenei feldolgozások, illetve az idevágó Disney-filmzenék megszólaltatása előtt a Ligeti-ciklus nyomában egy másik magyar zeneszerző műve is elhangzik majd. Méghozzá egy olyan kompozíció, amely ugyancsak a csodálatos énekegyüttesnek köszönheti megszületését. Szőllősy András (1921–2007) 1982-es Fabula Phaedri című latin nyelvű szerzeménye ugyanis szintén a King’s Singers felkérésére és a formáció rendkívüli előadói képességeit számításba véve készült, és a komponista életművében némi túlzással egyedinek számít derűsen önfeledt, örömzene jellegének köszönhetően. Kárpáti János ismertetését idézve: „Pajzán humorú, virtuóz darab, melynek nemcsak Szőllősy œuvre-jében, de az egész magyar kórusirodalomban nincs párja, megfelelője. Az első században élt nagy római meseíró, aki megannyi Aiszóposz-mese latinra való átültetésével vált először híressé, hatos jambusokban mondja el egy római menyegző pajzán történetét. Két ifjú, egy gazdag és egy szegény szeretett egy leányt, ki végül is a gazdagnak ígérte kezét. A nászi ünnepet azonban vihar zavarja meg, s a menyasszonyt hordozó szamár (mely véletlenül a szegény ifjúé) félelmében megbokrosodik, és hazavágtat, így esett meg, hogy az esküvőt végül is a szegény fiú fejezi be. Szőllősyt e mesében a humor, az elbeszélés festőisége, ábrázolhatósága ragadta meg. [...] A Phaedrus-mese pedig számos jó alkalmat kínál ilyesmire – a nászmenet forgatagának ábrázolásától kezdve a vihar festésén keresztül a szamárvágtáig. Szőllősy nem riad vissza ezektől, különösen nem ebben a humoros közegben.”
Írta: László Ferenc
7
SUMMARY
On 1 May 1968, six recently graduated singers from the richly storied choir of King’s College, Cambridge, gave a performance at London’s Queen Elizabeth Hall, assuming for the very first time their new name: The King’s Singers. Throughout the 55 years that have passed since, the ensemble has been considered the world’s finest and most celebrated representative of both a cappella chamber singing and the English vocal school, with Grammy and Emmy awards to prove it. The group’s current line-up has been in place since January 2019, when the two newest members, countertenor Edward Button and baritone Nick Ashby, signed up. The senior member of the formation today is bass Jonathan Howard, who joined in 2010, followed by baritone Christopher Bruerton in 2012, tenor Julian Gregory in 2014, and countertenor Patrick Dunachie in 2016. And as the critic from The Times put it after a concert in London last year: “After 55 years, the brand is as strong as ever [...] the latest successors are just as polished musically, and just as winsome.”
‘Wonderland’ – this is the title dreamed up for tonight’s programme, which kicks off with a focus on the mastery of György Ligeti. Although this year marks the centenary of the composer’s birth, this anniversary is far from the only reason for the selection of works to be played. After all, it was under commission by The King’s Singers and specifically for their use that he wrote his series Nonsense Madrigals between 1988 and 1993. The cycle, which employs excerpts from Lewis Carroll’s absurd masterpiece Alice in Wonderland among its texts, simultaneously recalls the Renaissance madrigal repertoire and playfully parodies it, demanding from the performers both a lively sense of humour and stellar harmonising abilities. The six madrigals in Ligeti’s series will each be presented this evening paired with a thematically appropriate and excitingly contrasting composition from the choir’s rich repertoire, ranging from a work by the Renaissance composer Clément Janequin to a song by Steve Martland, who died a decade ago. Before concluding with popular music arrangements and selections from Disney soundtracks related to the Wonderland theme, the second part of the concert features the work of another Hungarian composer following in the wake of the Ligeti cycle. Moreover, this composition too owes its birth to the ensemble. András Szőllősy’s 1982 Latin-language composition Fabula Phaedri was also created at the behest of The King’s Singers and took into account the group’s extraordinary performance skills.
8
A VILÁG INNEN TÖBB.
prémium online magazin
ELŐZETES AJÁ N LÓ
2023. november 1.
MINDENSZENTEK KÉT REQUIEM ORBÁN & MOZART
2023. október 22.
LISZT ÜNNEP STAATSKAPELLE WEIMAR
Közreműködik: Airam Hernández – Sardanapalo, Asszíria királya, Joyce El-Khoury – Mirra, ión rabszolgalány, Olekszandr Pusnyak – Beleso, pap, Staatskapelle Weimar, a Nemzeti Énekkar Női
Kara (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Kirill Karabics
Közreműködik: Kristóf Réka – szoprán, Láng Dorottya – mezzoszoprán, Szilágyi Szilvia – alt, Rab Gyula – tenor, Alekszej Kulagin – bariton, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Vezényel: Kovács János
2023. november 4.
TOMMY EMMANUEL, CGP
Kristóf Réka
Fotó © Christian Hartmann
Fotó © Simone Cecchetti
Fotó © Felix Broede
2023. november 10.
SZAKCSI – VISSZHANGOK
2023. november 11.
RISING STARS – EURÓPA ÚJ CSILLAGAI PUSKER JÚLIA
Közreműködik: Pusker Júlia – hegedű, Christia Hudziy – zongora Házigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre
2023. november 26.
VILÁGRASZÓLÓ
BALOGH KÁLMÁN ÉS A JÖVŐ
CIMBALMOSAI
Szakcsi Lakatos Béla Fotó © Csibi Szilvia, Müpa Pusker Júlia Fotó © Csibi Szilvia, Müpa Balogh Kálmán Fotó © Kotschy Gábor, MüpaMüpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ:
Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu
Nyitvatartás
Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.
A címlapon: The King’s Singers © Frances Marshall
A szerkesztés lezárult: 2023. szeptember 22.
Stratégiai partnereink:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják! mupa.hu