Müpa Műsorfüzet - Jonas Kaufmann áriaestje (2023. október 15.)

2023. OKTÓBER 15.

JONAS KAUFMANN ÁRIAESTJE

mupa.hu

15 October 2023

Béla Bartók National Concert Hall

ARIA RECITAL BY JONAS KAUFMANN

Featuring: Hungarian National Philharmonic Orchestra

Conductor:

Jochen Rieder

Verdi: Les vêpres siciliennes – Overture

Verdi: La forza del destino – “La vita è inferno” (Don Alvaro’s aria, Act III)

Ponchielli: La Gioconda – The Dance of the Hours

Ponchielli: La Gioconda – “Cielo e mar” (Enzo’s romance, Act II)

Leoncavallo: Pagliacci – Intermezzo

Leoncavallo: Pagliacci – “Vesti la giubba” (Canio’s monologue, Act I)

Wagner: Die Walküre – The Ride of the Valkyries

Wagner: Die Walküre – “Ein Schwert verhieß mir der Vater” (Siegmund’s monologue, Act I)

Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg – Overture

Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg – “Morgenlich leuchtend im rosigen Schein” (Walther’s prize song, Act III)

Wagner: Lohengrin – Overture to Act I

Wagner: Lohengrin – “In fernem Land, unnahbar euren Schritten” (Lohengrin’s Grail narration, Act III)

Jonas Kaufmann is represented by Zemsky/Green Artists Management, Inc.

Jonas Kaufmann is an exclusive artist of Sony Music Entertainment.

The English summary is on page 9.

2

2023. október 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

JONAS KAUFMANN ÁRIAESTJE

Közreműködik:

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel:

Jochen Rieder

Verdi: A szicíliai vecsernye – nyitány

Verdi: A végzet hatalma – „La vita è inferno” (Don Alvaro áriája, III. felvonás)

Ponchielli: Gioconda – Az órák tánca

Ponchielli: Gioconda – „Cielo e mar” (Enzo románca, II. felvonás)

Leoncavallo: Bajazzók – Intermezzo

Leoncavallo: Bajazzók – „Vesti la giubba” (Canio áriája, I. felvonás)

Wagner: A walkür – A walkürök lovaglása

Wagner: A walkür – „Ein Schwert verhieß mir der Vater” (Siegmund áriája, I. felvonás)

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – előjáték

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – „Morgenlich leuchtend im rosigen Schein” (Walter versenydala, III. felvonás)

Wagner: Lohengrin – az I. felvonás előjátéka

Wagner: Lohengrin – „In fernem Land, unnahbar euren Schritten” (Lohengrin Grál-elbeszélése, III. felvonás)

Jonas Kaufmann képviseletét a Zemsky/Green Artists Management, Inc. látja el.

Jonas Kaufmann a Sony Music Entertainment kizárólagos művésze.

3

Azok számára, akik ma este kezükbe veszik ezt a műsorfüzetet, nyilvánvalóan fölösleges volna hosszan ecsetelni Jonas Kaufmann kivételes művészi kvalitásainak és megérdemelt világhírnevének, tenorsztári státuszának, népszerűségének tényét. A Müpa törzsközönsége körében személyes tapasztalatnak tekinthető az is, hogy a német énekes sokoldalúsága szintén párját ritkítja, hiszen a német és az angol dalirodalom avatott tolmácsaként éppúgy bemutatkozott már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán, mint az arany- és ezüstkori bécsi operett utazó nagyköveteként. A nagyszerű tenor ezúttal egyetlen koncert programján belül igazolja és teszi érzékletessé, hogy a 19. századi opera világának két meghatározó stílusában, vagyis az olasz opera közegében és a wagneri tradícióban egyaránt otthon van, anyanyelvi szinten beszélve mindkét nyelvi-zenei idiómát. Számára a legkevésbé sem tetszik összebékíthetetlennek az olasz romantika és verizmus, illetve a wagneri zenedrámák előadói technikája és stílusvilága, sőt, ahogyan az Thomas Voigt magyarul Mörk Leonóra fordításában megjelent Kaufmann-portrékötetében olvasható, a művész kitüntetett szándéka, hogy „...egyesítse az egymással látszólag ellentétben álló német hagyományt és olasz énekkultúrát, hogy megmutassa Verdiben és Pucciniben »a költő és gondolkodó« mélységét, Wagnerben és Straussban pedig az olasz dallamosságot és mediterrán érzékiséget”. A müncheni születésű Kaufmann pályáján, hangozzék ez első hallásra bármily meglepően, Giuseppe Verdi operáinak tenorszerepei előbb váltak a személyes repertoár meghatározó elemeivé, mint az ikonikus wagneri főszerepek. Apró, de figyelemreméltó mozzanat, hogy a Rigoletto népszerű tenorslágere, a „La donna è mobile” már a fiatal énekes 1994-es diplomakoncertjén

4

Fotó © Gregor Hohenberg, SONY Music

is felhangzott: ráadásként Richard Strauss és Schumann dalainak nyomában. Ennél persze sokkal fontosabbá vált Kaufmann pályafutásán az első, színpadon is megformált Verdi-hős: a Traviata Alfredója. Az ifjabb Germont szerepét 2000-ben, még Stuttgartban énekelte először, s 2003-ban Alfredo vált első amerikai főszerepévé is: Chicagóban, egy 2001-es Cassioalakítás után visszatérve a szelek városába. 2006 februárjában azután a Traviatában debütált a New York-i Metropolitan Operában is a Violettát megformáló Angela Gheorghiu partnereként, egyetlen este leforgása alatt hatalmasat lépve az operai világsztár rangja felé. A Verdi-szerepek azóta is mérföldkövekként szegélyezik pályáját, egyszersmind jelzik hangjának és mind elmélyültebbé váló színpadi személyiségének alakulástörténetét. Hiszen Alfredo, a mantuai herceg, sőt Fenton mellé, illetve helyébe idővel olyan szerepek léptek, mint Don Carlos, Radames, majd – 2017-ben Londonban – az olasz repertoár tenorfőszerepeinek elismert csúcsa: Otello. A mai koncertprogramon megidézett Alvaro, A végzet hatalma sorsüldözött és egy szerfölött kényes áriával („La vita è inferno all’infelice”) megbirkózni kénytelen tenorhőse 2013-ban, a müncheni Staatsoper emlékezetes, DVD-n is megörökített produkciója révén került az énekes repertoárjára.

Jonas Kaufmann mindeközben a Verdi nyomdokába lépő itáliai operaszerzők műveinek is elismert, ünnepelt előadójává vált. Itt még akkor is indokolt Giacomo Puccini nevének említésével kezdeni a sort, ha a kiadott programban nem szerepel tőle ária. A Bohémélet Rodolfója, majd utóbb Cavaradossi lovag és A Nyugat lánya jobb sorsra érdemes kétnevű banditája, Dick Johnson/Ramerrez ugyanis olyasfajta parádés szerepe lett a nagy tenornak, amelyet régiesnémetes operaszínházi terminológiával glanzrollénak nevezhetünk. Ugyanezt mondhatjuk Umberto Giordano főműve, az Andrea Chénier 2015 óta birtokolt címszerepéről is, melynek megformálásakor Kaufmann kamatoztathatja arisztokratikus eleganciáját, imponáló színpadi kiállását, sugárzó intelligenciáját és hangjának egyszerre hősi és poétikus kvalitásait. Az említett évben, a 2015-ös Salzburgi Húsvéti Fesztivál idején vette repertoárjára a verizmus két alapoperája, a Parasztbecsület és a Bajazzók tenorfőszerepeit, Turiddút és Caniót is. A verista operák és az e stílus által megkövetelt előadói technika legfőbb kihívásáról szólva Kaufmann így fogalmazott: „Annyira magával ragadó ez a zene, hogy az embert teljesen beszippantja. Nem is lehet másként! Képtelenség úgy tenni, »mintha«, képtelenség kockázatmentesen a biztonsági zónában maradni – egyszerűen nem működik. Amikor az ember ezeket a darabokat énekli, a lelkének csordultig kell telnie érzelmekkel, miközben hihetetlenül kell ügyelnie arra is, nehogy a hangját veszélybe sodorja.”

Ruggero Leoncavallo leghíresebb (tenor)áriája, a ma este is elhangzó „Vesti la giubba” példáját felhozva ugyanebben a megnyilatkozásában a művész ekképp érvelt a verizmus „védelmében”: „Esztétikai koncepcióként a verizmus annyit jelent, hogy »szépség helyett valóságot«. E korszak operái a lehető legközelebb akarnak jutni a való élethez. [...] A verizmusban a zokogás és a portamento nemhogy megengedett, hanem egyenesen kívánatos. Amíg hitelesnek tűnik, nem áll fenn a giccs veszélye. Vegyük például a zokogást a »Ridi, Pagliaccio!« áriában: amennyiben

5

a szereplő kétségbeesését fejezi ki, rendben van. A drámait a nevetségestől azonban csak egyetlen hajszál választja el, ezért énekesként az embernek nagyon gondosan kell megválogatnia az eszközeit. [...] Ha pedig koncerten szólal meg, nem szabad slágerszerűen hangzania, hanem ugyanúgy el kell mesélni az öregedő komédiás és az őt megcsaló fiatal feleség történetét, mint az operaszínpadon.”

Jonas Kaufmann zenei ízlése és világa sokat köszönhet a nagyszülők hatásának. Tiroli illetőségű nagymamája korán beléoltotta a bécsi operett, ifjabb Johann Strauss, Lehár Ferenc vagy éppen Robert Stolz könnyed klasszikusainak szeretetét, míg apai nagyapja Richard Wagner műveinek ismerője és rajongója volt, aki a család zongoráján mindennap órákon át játszotta a mester zenedrámáit, hozzáénekelve a férfi és a női szereplők szólamát egyaránt. „Továbbadta nekem Wagner zenéje iránti lelkesedését, mondhatni, ajándékba kaptam tőle” – emlékezett vissza e jótékony gyermekkori hatásra korunk egyik legjelentősebb Wagner-előadója. Aki azonban korántsem így indult pályáján – és még csak az sem állítható, hogy Kaufmann viszonya a wagneri tradícióval kezdetben problémamentes volt. Olyannyira nem, hogy énekesi működésének korai, a kilencvenes évek közepén támadt válságát egyenesen egy Parsifal-előadás tette nyilvánvalóvá számára. Még saarbrückeni társulati tagsága idején történt ugyanis, hogy a harmadik fegyvernök szerepét énekelte Wagner színpadi szent ünnepi játékában, amikor – visszaemlékezése szerint – a következő történt: „Körülöttem zúgott a sok Wagner-hang, és persze én sem akartam szúnyoghangon ciccegni. Kieresztettem a hangomat – és néhány frázis után teljesen berekedtem. Kinyitom a számat, és csak meleg levegő jön ki rajta, hang egy szál sem.”

Utóbb ez a kudarcos tapasztalás vezette el a tenort énektechnikájának megújításáhozátformálásához, ám az eset erőteljes és jótékony hatást gyakorolt arra is, ahogyan Kaufmann a Wagner-szólamokhoz és azok előadásmódjához viszonyul. Ezt az egyszerre elméleti és gyakorlati álláspontot, amelyet a – legrosszabb pillanataiban – harsogó és dallamtalan wagneri előadói hagyománnyal szembehelyezkedve alakított ki, többek közt így öntötte szavakba: „Tapasztalataim szerint énektechnikai szempontból nagyon is ajánlatos ide-oda ingázni Wagner és Verdi között: Wagner után az ember újult erővel képes megtámogatni Verdi drámaiságát, Verdi után pedig könnyebb úgy énekelni Wagnert, ahogyan azt maga a komponista kívánta: olaszos legatóval. [...] Wagner zenéjében rengeteg az olaszos dallam, a gyengéd és lírai elem, elég csak a Lohengrint vagy a Parsifalt megnézni. [...] Véleményem szerint csak akkor lehet megőrizni azt a rugalmasságot, amelyet Wagner igényel, ha az ember nem Wagnerre specializálódik, hanem olasz és francia szerepekkel tartja hajlékonyan a hangját. Ideális esetben olasz dallamossággal és francia hangszínekkel gazdagíthatja Wagner-szerepeit.”

A fenti felismerések gyakorlati megvalósítása idővel Kaufmann előadóművészi működésének egyik legnagyszerűbb vonulatává állt össze. Ám mindez olyan példásan megfontolt építkezéssel történt, ami szinte kivételesnek tetszik a fiatal tehetségeket, de még a beérkezett sztárokat is rendre egymással össze nem illő szólamokon végighajszoló operai gyakorlat korában.

6

Az egyik első nagy szerep a másfelől érkező tenorok biztonságos(abb) belépőjéül kínálkozó Stolzingi Walter volt A nürnbergi mesterdalnokok koncertszerű előadásán, a 2006-os Edinburgh-i Fesztiválon. A másik, ugyanebben az esztendőben repertoárjára kerülő Wagner-szólam már sokkal meglepőbbnek tűnhet: ekkor énekelte ugyanis első ízben a balga szentet a Zürichi Operaház Parsifal-bemutatóján. Ám Kaufmann számára ez a címszerep – egyetlen jelenet („Amfortas! Die Wunde!”) kivételével – nem jelenti a hangerő extrém igénybevételét. Parsifal azóta is inkább csak a színpadi állóképesség terén jelent próbát a tenornak, aki ilyenkor az előadás alatti erőnlétét a vízbevitel mellett, mint interjúiból tudható, gumimaci-fogyasztással tartja a kívánatos szinten.

A következő wagneri hódításig a művész képes volt három teljes esztendőt várni, így a hattyúlovag csak 2009-ben, a Lohengrin müncheni fesztiválprodukciója alkalmával került szereplistájára. Nagy találkozás volt ez, amelynek során a szerzői piano és pianissimo jelzéseket akár az előadói hagyománnyal dacolva is mindannyiszor érvényesítő Kaufmann érzékletessé tette, hogy a szólam jelentős részben a bel cantóból lelkedzett. Ezzel a címszereppel mutatkozott be a következő év nyarán Bayreuthban, s a milánói Scala 2012/2013-as, Verdi–Wagner-bicentenáriumi évadát is Lohengrinként nyitotta meg.

„Wagner minden zeneszerzőnél jobban megkívánja a test és a hang szerves fejlődését. Már csak ezért sem létezik huszonhárom éves Siegfried. Pontosabban: nem szabad léteznie. Még ha a hang nagy és erős is, az még sokáig nem jelenti azt, hogy egy fiatal végig tudna vinni olyan szerepeket, amilyen Tannhäuser vagy Trisztán.” Ez a megállapítás is Kaufmanntól való, s ennek ismeretében nem meglepő, bár éppenséggel csodálható, hogy a művész a Lohengrin-beli sikereit követően is képes volt kiszámított tempóban haladni további wagneri szerepek felé. Így vette repertoárjára 2011-ben A walkür Siegmundját a Met-világközvetítések révén is ismerős produkcióban. (Siegmundját ekkortájt a szentpétervári Mariinszkij Színházban is bemutatta, s a Valerij Gergijev által vezényelt előadás hanganyaga CD-n is megjelent.) 2013-ban ugyancsak New Yorkban – François Girard rendezésében – emelte új szintre Parsifal-alakítását, egyszersmind annak nemzetközi ismertségét és elismertségét. A következő lépéssel pedig újra hosszú éveket várt. Trisztán szerepe volt ez, amely először csupán az opera második felvonásával került be az énekes programjába és repertoárjára a 2018-as bostoni és New York-i koncertszerű megszólaltatások révén. 2021 nyarán azután elérkezett a rajongók által várva várt pillanat, s szülővárosában, Münchenben Jonas Kaufmann végre Trisztánként lépett a Staatsoper színpadára (nyomatékosan csakis operabéli) álompárja, Anja Harteros oldalán. A Kirill Petrenko zenei irányításával lezajlott premier újra bebizonyította, hogy a nagy tenor imponálóan jól, sőt bölcsen gazdálkodik az idejével és művészi energiáival.

Írta: László Ferenc

7

Az 1970-ben született német karmester, Jochen Rieder pályafutása a kilencvenes évek első felében indult. A Kapellmeisterek klaszszikus pályaívét követő dirigens útja tanulmányai végeztével Karlsruhétól Brémán át a Zürichi Operaházig vezetett. Ezeken a helyeken, valamint Christian Thielemann asszisztenseként a Bayreuthi Ünnepi Játékokon Rieder széles körű ismereteket szerzett a zenés színház működéséről, valamint az olasz és a wagneri repertoárról egyaránt. Ennek köszönhetően a frankfurti Alte Operben vagy a milánói Scalában is visszatérő vendégművésznek számít. Koncertkarmesterként ugyancsak keresett: a londoni Királyi Filharmonikus Zenekart és a Filharmónia Zenekart, a zürichi Tonhalle Zenekarát és a Francia Nemzeti Zenekart egyaránt többször vezényelte már. 2009 óta rendszerint ő Jonas Kaufmann áriaestjeinek dirigense is szerte a világon, s a tenor több lemezén közreműködött már, ő vezényelte a Mein Wien albumot és az ezt bemutató – a Müpát is útba ejtő – turnét is.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődjét Székesfővárosi Zenekar néven hozták létre 1923-ban. Ferencsik János több mint három évtizedet, később Kobajasi Kenicsiró tíz évet töltött az együttes élén. Őt Kocsis Zoltán követte 1997-ben, akinek keze alatt a művészileg megújuló együttes repertoárja olyan hiánypótló művekkel bővült, mint Richard Strauss, Debussy, Ravel, Schönberg, valamint 20. századi és kortárs magyar szerzők alkotásai, Bartók zenéje pedig különösen hangsúlyosan érvényesült műsorpolitikájukban. Olyan neves helyszíneken és fesztiválokon léptek fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall, a tokiói Suntory Hall, a birminghami Symphony Hall, az athéni Megaron, a bukaresti Enescu Fesztivál, a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztivál. Kocsis Zoltán halála után 2020 augusztusáig Hamar Zsolt látta el a zeneigazgatói feladatokat, Vashegyi György személyében pedig 2022 októbere óta újra van főzeneigazgatója az idén centenáriumát ünneplő zenekarnak.

8

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa Fotó © Peter Adamik

SUMMARY

With versatility one of his best-known attributes, international star tenor Jonas Kaufmann is this time getting ready to prove – within the constraints of a programme for a single concert –that he is at home in both of the two key cultural milieus of the 19th-century opera world. That is, those of Italian opera and the Wagnerian tradition: two linguistic and musical idioms that he speaks as his mother tongue. What’s more, this is thanks to the fact that, for him, Italian Romanticism and verismo do not seem the least bit irreconcilable with the performance technique and entire stylistic world demanded by Wagner’s music dramas. After all, the German singer’s long-stated intention is to unite the German tradition with Italy’s seemingly contradictory vocal culture, in order to show both the profundity of the ‘poet and thinker’ buried deep in Verdi and Puccini and the Italian melodiousness and Mediterranean sensuality we can also find in Wagner and Strauss.

And so, from Kaufmann’s Italian repertoire, representing Verdi at this concert will be Alvaro’s aria La vita è inferno all’infelice from La forza del destino, a difficult and demanding aria from a role the tenor has sung since 2013, while the verismo style will be presented in the form of Enzo’s Cielo e mar from La Gioconda, which he has only sung in concert so far, along with the famous tenor number Vesti la giubba from Pagliacci. Regarding the latter, Kaufmann has said that, “When you’re singing ‘Ridi, Pagliaccio’ at a concert, you can’t make it sound like a hit song. You have to express the story of an ageing comedian whose young wife is being unfaithful to him just as you would on an opera stage.” After the interval, Kaufmann will show his other side as an opera singer, his wonderful Wagnerian range, constructed with exemplary judiciousness, with renowned vocal excerpts from Die Walküre, Die Meistersinger von Nürnberg and Lohengrin.

The Hungarian National Philharmonic Orchestra, which is celebrating its centenary this year in terms of the founding of its predecessor, will be conducted this evening by Jochen Rieder, who has also wielded the baton for many of Kaufmann’s opera concerts since 2009, in addition to collaborating on many of the tenor’s records.

9

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu

MÜPA HŰSÉ

G PROGRAM

11 w w w. i nfo s t a r t . h u

2023. október 19.

LISZT ÜNNEP KRONOS QUARTET: FIVE DECADES FEAT. MAHSA VAHDAT

2023. október 20., 22.

LISZT ÜNNEP

FELEDI PROJECT: KOZMIKUS KONFLIKTUS / MISSA

DUODECIMA / TEREMTETT VILÁG – BEMUTATÓ

Közreműködik: Kodály Filharmonikusok Debrecen, a Magyar

Táncművészeti Egyetem növendékei

2023. október 22.

LISZT ÜNNEP STAATSKAPELLE WEIMAR

Közreműködik: Airam Hernández – Sardanapalo, Asszíria királya, Joyce El-Khoury – Mirra, ión rabszolgalány, Olekszandr Pusnyak – Beleso, pap, Staatskapelle Weimar, a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)

Vezényel: Kirill Karabics

N LÓ

ELŐZETES AJÁ

Feledi János Fotó © Szigeti László Fotó © Lenny Gonzalez Fotó © Felix Broede

2023. október 30.

BENJAMIN CLEMENTINE

2023. november 1.

MINDENSZENTEK KÉT REQUIEM ORBÁN & MOZART

Közreműködik: Kristóf Réka – szoprán, Láng Dorottya – mezzoszoprán, Szilágyi Szilvia – alt, Rab Gyula – tenor, Alekszej Kulagin – bariton, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

Vezényel: Kovács János

2023. november 4.