Müpa Műsorfüzet - Badora Dance Company: Időn kívül (2023. november 2-3.)

2023. NOVEMBER 2., 3.

BADORA DANCE COMPANY: IDŐN KÍVÜL 1

mupa.hu

2, 3 November 2023 Festival Theatre

BADORA DANCE COMPANY: FALLING OUT OF TIME Music: Osvaldo Golijov Dramaturgy: Tamás Szabó (based on David Grossman’s work) Set: Ildi Tihanyi Costumes: Andrea Kovács Lighting: Zoltán Katonka Co-choreographer: Krisztina Szőllősi Choreographer, director: Dóra Barta The premiere took place as part of the Liszt Fest and was presented by Müpa Budapest as a joint event with the Badora Dance Company.

The English summary is on page 8.

2

2023. november 2., 3.

Fesztivál Színház

BADORA DANCE COMPANY: IDŐN KÍVÜL Zene: Osvaldo Golijov Dramaturgia: Szabó Tamás (David Grossman műve nyomán) Díszlet: Tihanyi Ildi Jelmez: Kovács Andrea Fény: Katonka Zoltán Társkoreográfus: Szőllősi Krisztina Koreográfus, rendező: Barta Dóra A bemutató a Liszt Ünnep keretében a Badora Dance Companyval közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg.

3

A táncmű zenéjét, Osvaldo Golijov nagyszabású kompozícióját – mely koncertszerű formában és dramatizálva-szcenírozva is előadható – 2019-ben mutatta be a Silkroad együttes. Golijov már hosszabb ideje tervezte egy olyan mű megírását, amely az izraeli–palesztin konfliktusban elhunyt fiatalok szüleinek drámáját dolgozza fel. Yitzhak Frankenthal, a The Parents Circle (Szülők Köre) alapítója mesélt arról a gyászoló apáról, aki képtelen volt elengedni gyermekét: napokig halott fia mellett maradt, éjszakánként a sírján aludt – viselkedése egyszerre volt a kendőzetlen igazság és az őrülettel határos megszállottság lenyomata. Tizenkét évvel később, amikor Golijov elolvasta David Grossman szinte elviselhetetlenül pontos regényét egy hasonló helyzetben élő férfiról, újra a téma felé fordult.

Ahogy Grossman írta, a zene „a gyász desztillált kifejezése a kiáltás határán – vagy inkább a kiáltás és a teljes csend határán. Hiszen miként is lehetne logikus, összefüggő, rendezett emberi beszédet elképzelni ott, ahol a logika és a helyes rend, a »természetes« rend – az a rend, amely szerint nem a szülőknek kell gyászolniuk gyermekeiket – alapjaiban megdőlt? Golijov és a csodálatos zenei együttes munkájában az emberi fájdalom és gyász hangját hallottam kibomlani – egy állat sikolyát.

2019 januárjának végén három napot töltöttem a zeneszerzővel és a Silkroad együttessel a Holy Cross Egyetemen, szinte kolostori elvonultságban, a spiritualitás és a tiszta esztétikum minden hangot, minden pillanatot átitató légkörében. A nagy ablakokon kinézve hóval borított erdőket lehetett látni, én pedig csak hallgattam, ahogy az általam írt szavak találkoznak az ő hangjaikkal. Falling Out of Time című könyvem héber kiadásának alcímet is adtam: Egy történet hangokban. Már írás közben éreztem, hogy a leírt szövegnek hangoznia kell, nem pusztán az olvasó belső hangján, hanem egy valóságos, kívülről érkező hangon. Ott, az egyetemi kápolnában a könyv összetalálkozott ezzel a hanggal, új és erőteljes jelenléte lett.

A zenészeknek fiamról, Uriról meséltem, aki 2006-ban, Izrael libanoni háborújában halt meg.

Nem vagyok hívő ember, így nem tudok vigasztalódni a halál utáni élet gondolatával. Könyvem megírása és Osvaldo születő zenéjének hallgatása azonban megtanított valamire. Igaz, hogy senki sem tudja, mi rejtőzik a halál áthatolhatatlan fala mögött, de van egy hely, vagy inkább egy dimenzió, ahol – ha csak egy pillanatra is – egyszerre érezhetjük a halál abszolút nihilitását és az élet teljes bőségét. Ez a dimenzió a művészet. Az irodalom és a költészet, a zene, a színház és a mozi, a festészet és a szobrászat. Amikor ezen a helyen vagyunk, egyszerre érezzük a mindenséget és a mélységes ürességet. Az élet tagadását és annak megerősítését.”

Egy gyermek elvesztése olyan traumatikus élmény, amely „teljesen kizökkenti az embert önmagából és az időből, nyomában az egész világot is másképpen értelmezzük. Más dimenzióba kerül az idő, az élet hétköznapisága, világunk minősége – mondja Barta Dóra. – Pusztán szöveges színházi előadásként kezelve a történetnek tragikus, mély tónusú, lélektani jellege lenne, nekünk azonban mozgásszínházi társulatként nem ezzel van dolgunk. Inkább azt mutatjuk meg, hogyan kerül bele az ember ebbe az általa korábban nem ismert rendszerbe, és hogyan éli meg olyan újszerű módon az időt, hogy a fájdalom az átlényegülés, a felemelkedés, 4

a megtisztulás forrásává is válhat. Kérdéseket teszünk fel: Milyen a viszonyunk az idővel?

Mi létezhet a múlt, jelen és jövő közhelyes jelentésén túl? És vajon az idő ural-e minket? Van-e mozgásterünk arra, hogy hosszan exponálva élhessünk meg bizonyos pillanatokat? Tudom, hogy a koronavírus-járvány után, a háború árnyékában a szorongás nagyon sok ember alapélményévé vált konkrét személyes tragédia nélkül is, és sokan nem akarnak még a színházban is ezzel szembesülni. Szerintem viszont a színház lényege és küldetése éppen az, hogy abban mélyedjünk el, ami egyébként is történik velünk és bennünk, és új fénytörésben lássunk rá önmagunkra. A néző számára a vigasz egy olyan birodalom, ahol a veszteség nem pusztán hiány, hanem sajátos életerő.” Írta: Molnár Szabolcs

Fotó © Valuska Gábor, Müpa

5

A Badora Dance Company a hazai táncélet markánsan egyedi világú személyisége, Barta Dóra kiválóan képzett, izgalmas egyéniségekből álló együttese. Barta 2007-ben alapította a társulatot, amely 2011-ig Egerben, a Gárdonyi Géza Színház falain belül működött, ma pedig már független társulatként létezik. Erős érzelmi asszociációkra épülő alkotásaik a mozgásszínház pszichológiai alapjait is magukba olvasztva, a legkorszerűbb kortárs táncnyelvet a klasszikus balett elemeivel ötvözve születnek meg. 2011 után bemutatóik jelentős része a Nemzeti Táncszínházzal együttműködve jött létre, a közös munka gyümölcseként számos emlékezetes produkciót láthattunk, köztük több olyan nagy sikerű előadást is, amelynek alapja, kiindulópontja klasszikus irodalmi remekmű volt. „Emóciókból, atmoszférákból kezdünk építkezni.

Ehhez létezik egy külső váz: tudjuk, honnan indulunk, út közben hol tartunk, és hogy a végén hová jutunk el. Közben pedig egymáshoz való viszonyulásunk szépségét és igazságát keressük.”

(Barta Dóra)

6

Fotó © Valuska Gábor, Müpa

Barta Dóra táncművész, koreográfus az Állami Balettintézetben és a Magyar Táncművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1987-ben még gyerekszereplőként lépett az Erkel Színház színpadára az Aidában és a Diótörőben, majd a következő évtizedekben sorra táncolta el kiemelkedő alkotók, neves koreográfusok darabjait.

1995 és 2001 között a Budapest Táncszínház vezető táncművésze, később az Egri Fesztivál Balett művészeti vezetője, az Erlau Táncfesztivál igazgatója, a Szegedi Kortárs Balett szólistája, az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának vezetője volt. 2008 óta az általa alapított Badora Fotó © Dömölky Dániel Társulat művészeti vezetője, 2011 óta a Magyar Koreográfusok Társaságának elnökségi tagja és a Magyar Táncművészeti Egyetem művésztanára. 2013 óta a Kecskeméti Katona József Színházban működő tánctagozat, a Kecskemét City Balett vezetője. 2001-ben „Az év táncművésze” díjat vette át, 2002-ben Harangozó Gyula-díjjal, 2003-ban Imre Zoltán-díjjal tüntették ki, 2007-ben érdemes művész lett.

A Veszprémi Táncfesztiválon a legjobb táncosnő díját (2002), a XIV. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozón (2011) a legjobb előadó díját nyerte el. 2000 óta koreográfusként is dolgozik: több tucat koreográfiáját játszotta többek között a Badora Társulat, a Nemzeti Táncszínház, a Szegedi Kortárs Balett, az egri Gárdonyi Géza Színház és a Kecskeméti Katona József Színház. 2015-ben a Nemzeti Balett számára készített bemutatóját a Magyar Állami Operaház tűzte műsorára.

7

SUMMARY The music for the production, Osvaldo Golijov’s prodigious composition, was premiered by the Silkroad Ensemble in 2019. Golijov had long been planning a work dedicated to the drama of parents whose children died in the Israeli-Palestinian conflict. Yitzhak Frankenthal, founder of The Parents Circle, told of a grieving father who was unable to let go of his child, staying with his son for days, sleeping on his grave at night, his behaviour the impression at once of unvarnished truth and an obsession bordering on madness. Twelve years later, when Golijov read David Grossman’s almost unbearably accurate novel about a man in a similar situation, he turned to the subject again.

“This music,” wrote Grossman, “embodies a distilled expression of bereavement, bordering on a shout – or on the border between a shout and utter silence. Because how can one articulate logical, coherent, human speech when the foundations of logic and proper order, the so-called natural order, the order whereby parents should not mourn their children – have foundered?

In this work by Osvaldo and the entire wonderful group, I heard the voice of human pain and grief laid bare – the scream of an animal.”

“Losing a child,” said choreographer Dóra Barta, “is such a traumatic experience that it really dislocates you from yourself and from time, and also makes you interpret the whole world differently. As spoken drama, the story would have a tragic, deep-toned, psychological character, but that is not exactly what we as a physical theatre company want to do. Instead, we show how you enter into a system you have not known before, and how you experience time in a new way, in which pain can even originate a transformation, progress, purification.

We ask questions: What is our relationship to time? What could possibly exist beyond the commonplace meaning of the past, the present and the future? And does time dominate us? Do we have the latitude, for example, to live certain moments in long exposure? I know that in the wake of the coronavirus epidemic, in the shadow of the war, anxiety has become a fundamental experience for a lot of people who otherwise did not need to face personal tragedies, and many of them do not want to encounter it in the theatre. But I think the point and mission of theatre is precisely to let you immerse in what is happening to and within you, and to see yourself in a new light. For the viewer, consolation is a realm where loss is not merely a lack, but a distinctive vital force.”

8

MÜPA AJÁNDÉKUTALVÁNY

ÉLMÉNYT AJÁNDÉKBA!

Ajándékozzon felejthetetlen pillanatokat: új programjainkat keresse honlapunkon!

mupa.hu9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2023. november 4.

TOMMY EMMANUEL, CGP Fotó © Simone Cecchetti

2023. november 10.

SZAKCSI – VISSZHANGOK Szakcsi Lakatos Béla Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2023. november 11.

RISING STARS – EURÓPA ÚJ CSILLAGAI

MATHIS KASPAR STIER Közreműködik: Mathis Kaspar Stier – fagott, Julius Schepansky – harmonika Házigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre Fotó © Sophia Hegewald

2023. november 12.

MATINÉKONCERTEK

MAGYAROK A VILÁGBAN – LISZT ÉS EURÓPA 1.

Szakértő: Fazekas Gergely Moderátor: Szélpál Szilveszter Közreműködik: Alba Regia Szimfonikus Zenekar Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona Dobszay-Meskó Ilona

2023. november 22., 23.

ARTUS – GODA GÁBOR TÁRSULATA: CSEPPKÁNON – HOGY VAGY, HÉRAKLEITOSZ?

KONCERT – TÁNC – SZÍNHÁZ INTERFERENCIA

2023. november 26.

VILÁGRASZÓLÓ

BALOGH KÁLMÁN ÉS A JÖVŐ CIMBALMOSAI Balogh Kálmán Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Badora Dance Company @ Valuska Gábor, Müpa A szerkesztés lezárult: 2023. október 6.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

mupa.hu