Müpa Műsorfüzet - Christian Gerhaher, Daniel Harding és a Svéd Rádió Szimfonikus (2024. március 4.)

2024. MÁRCIUS 4.

CHRISTIAN GERHAHER, DANIEL HARDING ÉS A SVÉD R ÁDIÓ

SZIMFONIKUS ZENEKARA

4 March 2024

Béla Bartók National Concert Hall

CHRISTIAN GERHAHER, DANIEL HARDING AND THE SWEDISH RADIO SYMPHONY ORCHESTRA

Featuring:

Christian Gerhaher – baritone

Swedish Radio Symphony Orchestra

Conductor: Daniel Harding

Alfvén: A Legend of the Skerries – symphonic poem

Mahler: Rückert-Lieder

No. 1 Blicke mir nicht in die Lieder! (Do not look at my songs!)

No. 2 Ich atmet’ einen linden Duft (I breathed a delicate fragrance)

No. 4 Um Mitternacht (At midnight)

No. 5 Liebst du um Schönheit (If you love for beauty)

No. 3 Ich bin der Welt abhanden gekommen (I am lost to the world)

R. Strauss: Also sprach Zarathustra

1. Einleitung, oder Sonnenaufgang (Introduction – “Sunrise”)

2. Von den Hinterweltlern (Of the Backworldsmen)

3. Von der großen Sehnsucht (Of the Great Longing)

4. Von den Freuden und Leidenschaften (Of Joys and Passions)

5. Das Grablied (The Song of the Grave)

6. Von der Wissenschaft (Of Science and Learning)

7. Der Genesende (The Convalescent)

8. Das Tanzlied (The Dance Song)

9. Nachtwanderlied (Song of the Night Wanderer)

The English summary is on page 12.

2024. március 4.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CHRISTIAN GERHAHER, DANIEL HARDING ÉS A SVÉD RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Közreműködik:

Christian Gerhaher – bariton a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Daniel Harding

Alfvén: Egy szigetvilág legendája – szimfonikus költemény

Mahler: Rückert-dalok

I. Blicke mir nicht in die Lieder! (Ne tekints dalaimba!)

II. Ich atmet’ einen linden Duft (Lágy illatot éreztem)

IV. Um Mitternacht (Éjfélkor)

V. Liebst du um Schönheit (Ha a szépséget szereted)

III. Ich bin der Welt abhanden gekommen (Búcsút mondtam én a nagyvilágnak)

R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra

I. Einleitung, oder Sonnenaufgang (Bevezetés, avagy napfelkelte)

II. Von den Hinterweltlern (A túlvilágiaskodókról)

III. Von der großen Sehnsucht (A nagy vágyakozásról)

IV. Von den Freuden und Leidenschaften (Az örömökről és szenvedélyekről)

V. Das Grablied (Gyászének)

VI. Von der Wissenschaft (A tudományról)

VII. Der Genesende (A lábadozó)

VIII. Das Tanzlied (Táncdal)

IX. Nachtwanderlied (Az éji vándor dala)

ÉSZAK-FOK, TITOK

Az „északiság” sajátos kategória a klasszikus zene történetében. Észak az egyetlen égtáj, amelyhez megkülönböztető képzetek kapcsolódnak. Ha „nyugati” zenéről beszélünk, azon általában magát az európai klasszikus zenét értjük mindenestől, Palestrinától Kurtágig, és persze az amerikait is Ivestól Adamsig. Ennek ellentéteként viszont a „keleti” zene fogalma a nagy kultúrák, Kína, India, Japán és más ázsiai tájak alapvetően tradicionális zenéjéhez kapcsolódik, olyan repertoárokhoz, amelyekben az európai gyakorlattal ellentétben nem uralkodik az individuumok, a nagy alkotóegyéniségek kultusza. Verdi, Puccini, de Falla, Granados műveit nemigen szokás „déli” muzsikának nevezni – még mediterránnak sem feltétlenül. Róluk szólva egyszerűen olasz vagy spanyol alkotásokat említünk.

Az északi zene azonban valami különlegeset képvisel. Sokat idézett versében (Sem utódja, sem boldog őse…) Ady az „Észak-fok” (értsd: Északi-sark) fogalmával a „titok” és „idegenség” szavakat társítja, sőt, még ezt is: „lidérces, messze fény”. Sokat elárul ez a közgondolkodás hagyományáról? Alighanem. Mert valljuk be, a közkeletű előítélet úgy tartja, nemcsak az északi tájakon van hideg, de az északi emberek lelkében is: kifejezésmódjuk, kommunikációs stílusuk is hűvösebb, művészetük tartózkodóbb, mint amilyen a délibb fekvésű tájakon megszokott.

TÁJ ÉS EMBER

Vannak élményeink, amelyek alátámasztják, és vannak, amelyek cáfolják a fenti állítást. Strindberg tud hideglelős lenni (Haláltánc), és Bergman filmjeiben (például a Rítus vagy a Kígyótojás jeleneteiben) a szereplők kommunikációja olykor egyenesen dermesztő. Grieg azonban tele van érzelmekkel (a-moll zongoraverseny, Lírai darabok), Sibelius szenvedélyes zenéje pedig olykor úgy átforrósodik (II. és V. szimfónia, Finlandia, Hegedűverseny), hogy ha tárgy volna, félnénk megérinteni, nehogy megégessen.

Valami azonban mégis akad, ami megkülönbözteti az „északiakat” azoktól, akik „nem északiak”. Más a szépségeszményük, másképp keresik a tökéletest, mint Európa délebbi tájain. Nem ragaszkodnak a lekerekítettséghez, leírnak számunkra talán szúrósnak tűnő harmóniákat, szögletesnek ható ritmusokat, dallamokat.

És a színeik! Azok valóban sokszor megfelelnek az „északiság-sztereotípiának” halvány derengésükkel, hűvösségükkel, a szimfonikus hangzás szélesen kiterített, kopár felületeivel. Ez a 20–21. századi balti zene számos nagyságánál is érzékelhető Pēteris Vaskstól Arvo Pärtig. Ezeket a jelenségeket megtapasztalva merünk általánosítani, és mégis úgy érezzük, van összefüggés a táj és a benne élő ember habitusa között.

EGY SZIGETVILÁG LEGENDÁJA

Hugo Alfvén (1872–1960) kortársával, Wilhelm Stenhammarral a 19–20. századi svéd zene kiemelkedő alakja volt: zeneszerző, karmester, hegedűs, író és festő (képei a legkevésbé sem „hidegek”, inkább magukhoz ölelnek meleg színeikkel és a látvány közvetlenségével). Brüsszelben hegedülni, Drezdában vezényelni tanult, volt a Stockholmi Királyi Konzervatórium zeneszerzéstanára és director musices az Uppsalai Egyetemen. Harminchét éven át vezette a ma is működő Orphei Drängar kórust. Írt zenekari műveket, kantátákat, kamaramuzsikát, zongoradarabokat, dalokat. Zenéjének elemzői azt a hatást hangsúlyozzák, amelyet Richard Strauss színvilága gyakorolt műveinek hangszerelésére.

Egy szigetvilág legendája (En skärgardssägen) című huszonhárom perces szimfonikus költeménye álló hatású, hűvös fényű hangzásfelülettel indul, majd a zene fokozatosan válik egyre mozgalmasabbá, egyre színesebbé és érzelem-, sőt, indulatgazdagabbá. A darab befejezéséhez közeledve a kifejezésmód már átforrósodik, és némely részletében viharos hatást kelt. A mű formadramaturgiája tehát egyetlen töretlen ívet követ: a gesztusvilág egyre felszabadultabbá, az eszköztár egyre gazdagabbá válik. A színek és a hangszerelés effektusai (például a fafúvók madárhang-imitációja) alapján nem kétséges – és persze ezt erősíti meg a cím is –: olyan zenét hallunk, amelyben a természet ábrázolása középponti szerepet kap. A kompozíció 1904-ben keletkezett és 1905-ben szólalt meg először.

NYELVFENOMÉN, ORIENTALISTA, KÖLTŐ

Friedrich Rückert (1788–1866) mindenekelőtt a német romantikus költészet kiemelkedő alakjaként él az utókor emlékezetében, de tudományos munkássága is jelentős: fordítóként, tanárként vagy tudósként negyvennégy nyelvvel foglalkozott, köztük számos egzotikus, keleti nyelvvel is. Az Erlangeni Egyetemen a keleti nyelvek professzora volt, a Bajor Tudományos Akadémia 1832-ben levelező, 1859-ben rendes tagjává választotta. Nevéhez fűződik a német orientalisztika megalapozása. Műveit kortársai széles körben olvasták, majd a 19. század legvégén és a 20. század elején rövid Rückert-reneszánsz következett, ma azonban ismét mérsékeltebb az érdeklődés költészete iránt, melynek jelentőségét is visszafogottabban értékelik. Hatalmas költői termésének 19. századi hatását érzékletesen illusztrálja, hogy az osztrák és német romantika meghatározó zeneszerzői közül olyan alkotók komponáltak dalokat verseire, mint Loewe, Schubert, Schumann, Brahms, Richard Strauss.

MAHLER ÉS RÜCKERT

A Rückert-megzenésítések Gustav Mahler (1860–1911) életművének is nevezetes fejezetét képviselik: középső alkotókorszakában, 1901 és 1904 között a zeneszerző két fontos dalcsoportot írt Rückert-versekre. A Gyermekgyászdalok (Kindertotenlieder, 1901–04) hagyományos dalciklus, amelynek öt darabja a szerző által megszabott sorrendben követi egymást. Ezzel szemben a szintén öt verset megzenésítő Rückert-dalok (Rückert-Lieder, 1901–02) nem alkotnak összefüggő sorozatot: lehet – és szokás is – valamennyit együtt műsorra tűzni, azonban külön-külön is megállják a helyüket, ha pedig valamennyi megszólal, az előadó dönthet a sorrendről. Maga Mahler is eltérő elrendezésben vezényelte az öt művet különböző hangver-

Gustav Mahler

senyeken. Ellentétben az eredeti alakjában is zenekari dalciklusként megszületett Gyermekgyászdalok sorozattal (amelynek persze van zongorakíséretes változata is), a Rückert-dalokat Mahler párhuzamosan komponálta meg zongorás és zenekari változatban, ezért a kétféle előadó-apparátusú műalakokat egyenrangúnak tekintik. A Liebst du um Schönheit zenekari verziója nem a zeneszerzőtől származik: egy lipcsei muzsikus, Max Puttmann készítette el. A Rückert-dalok (a Liebst du um Schönheit nélkül) a Gyermekgyászdalokkal és A fiú csodakürtje (Des Knaben Wunderhorn) gyűjtemény néhány szövegének megzenésítésével együtt először 1905. január 29-én, Bécsben szólaltak meg, a zeneszerző vezényletével, Anton Moser és Friedrich Weidemann szólóénekével.

ELŐREMUTATÓ MŰVEK

Az alkotói szemérmet megéneklő Blicke mir nicht in die Lieder! könnyedségének köszönhetően alkalmas arra, hogy – mint ezúttal is – a nyitó dal szerepét töltse be. Az impresszionisztikusan kifinomult Ich atmet’ einen linden Duft egyetlen pillanatot ragad meg: a hársfaág illatának mámoros belégzése a szeretett személyre emlékeztet, aki az ágat a szobába helyezte. Az Um Mitternacht a legátszellemültebb dal az öt közül: imádság, amelyben gondjai és fájdalmai sötétjéből a magányos ember az isteni szeretet reményt sugárzó fénye felé fordul. A Liebst du um Schönheit ismét rövid, de bensőségesen lírai dal, amelynek énekese többre tartja a szerelmet a szépségnél, a fiatalságnál és a kincseknél. Az Ich bin der Welt abhanden gekommen meghitt magányköltészete az Um Mitternacht testvére – kiváltképp azzá teszi, hogy ennek befejezése is himnikus magasságokba emelkedik. A Rückert-dalokat, a Gyermekgyászdalokat és az V. szimfóniát az elemzők fordulópontnak tekintik Mahler alkotói fejlődésében. A zenekari hangzás sokszor áttetsző, kamarazeneszerű, és ez sajátosan intim hangulatot teremt. Ezekben a dalokban a korábban jelentős szerepet játszó mahleri irónia nincs jelen, előtérbe kerül viszont az átszellemült, miszticizmusra is hajló kifejezésmód, amely már a kései stílus, többek közt a Dal a Földről hangvételét előlegezi.

REKLÁMZENE RICHARD STRAUSSTÓL

Richard Strauss

Se szeri, se száma azoknak a reklámfilmeknek, amelyekben a készítők Richard Strauss (1864–1949) Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének első huszonkét ütemét használják a győzelem, az erő, a diadal érzésének ábrázolására. Nem csoda, hogy az utókor visszaél a kivételes hatással (amely nélkül minden bizonnyal az ifjú éveiben „Strauss Rikárd” műveinek varázsa által megbabonázott Bartók immár érett kori remekében, A kékszakállú herceg vára című operában sem születhetett volna meg az Ötödik ajtó – árulkodó módon szintén C-dúrban harsogó és szintén orgonával megerősített hangzású – zenéje). Ez az emblematikus részlet szinte leválik a műről, önálló életet élve.

PÉLDABESZÉDEK AZ EMBERISÉGHEZ

Ein Buch für Alle und Keinen – egy könyv mindenkinek és senkinek. Ez az Also sprach Zarathustra (Imígyen szóla Zarathustra) alcíme. A tragikus sorsú német filozófus, költő és író, Friedrich Nietzsche (1844–1900), Thomas Mann Adrian Leverkühnjének modellje, aki gondolkodásmódjával felmérhetetlen hatást gyakorolt a 20. századi filozófiára, esztétikára és irodalomra, 1883 és 1885 között publikálta négy kötetben rövid fejezetekre tagolódó művét, amely nem rendszerezett filozófia, inkább irodalom, de még azon belül is elhamarkodottság volna sommásan prózának nevezni, hiszen költői szárnyalású, sokszor biblikus veretű szövegről van szó, szimbólumokkal és metaforákkal, versbetétekkel és prózavers-részletekkel. Gondolkodásmódja kétségkívül filozófiai eszmét közvetít, mely természetesen Nietzsche sajátja, s amelyet protagonistája, a Krisztus előtti második évezredben élt iráni próféta, Zoroaszter mond el az olvasónak. Lázadó, vad és szélsőségekben bővelkedő, individualista

textus, amely hol prófétálva tanít, hol példabeszédekben fogalmaz, hol himnuszokat zeng. Cselekménye lényegében nincs, tárgya az Ember sorsa, a létezés célja, módja és értelme. Az emberfeletti embert hirdeti, s ez visszamenőleg sajnálatosan kompromittálja, hiszen az utókor az Übermensch eszméjében a fasiszta gondolkodásmód előfutárát látja benne. Nietzsche és a Zarathustra azonban nem azt érdemli, hogy „visszamenőleg” elítéljék, hiszen a mű a nyolcvanas évek szülötte, szerzője pedig meghalt évtizedekkel az ordas eszmék első megjelenése előtt.

ZENÉVÉ VÁLT KÖLTÉSZET

Richard Strauss tíz szimfonikus költeményének sorában az Imígyen szóla Zarathustra (1896) a hatodik. A mintegy harmincöt percnyi időtartamú, különlegesen nagy (angolkürtöt, basszusklarinétot, kontrafagottot, hat kürtöt, harangjátékot, két hárfát és orgonát is foglalkoztató) zenekarra írt mű kilenc részre tagolódik, ezek között azonban csupán három tényleges szünetet érzékel a hallgató, a többi szakasz egybefüggően hangzik fel. A kilenc részt Strauss címekkel látta el, ezek azonosak a Nietzsche-mű egyes kiválasztott fejezeteinek címeivel: Napfelkelte, A túlvilágiaskodókról, A nagy vágyakozásról, Az örömökről és szenvedélyekről, Gyászének, A tudományról, A lábadozó, Táncdal, Az éji vándor dala. Strauss „Friedrich Nietzsche után szabadon” írta utóromantikus zeneművét, amely tele van hangzó szimbólumokkal, ábrázoló szellemű részletekkel és jelentéssel bíró vezérmotívumokkal à la Wagner. Hangszerelése különlegesen gazdag és sokszínű. Nyomon követhetjük a hős szellemi és jellemfejlődésének útját, amelynek elején az elvonultságból visszatér az életbe, a végén pedig boldogan oldódik fel a világegyetemben. Strauss a természetet a C, az emberi szellemet a H tonalitással azonosítja. Az utolsó előtti néhány ütemben a H-dúr akkord és a C basszus egyszerre szól, majd csak a H-dúr akkordot halljuk, a két záró ütemben azonban a C basszus magára marad. A zenehallgató bátortalanul kérdezi: a természeté az utolsó szó?

Christian Gerhaher a müncheni Zene- és Színművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Paul Kuën, Raimund Grumbach és Friedemann Berger növendékeként. A német bariton számára olyan művészek mesterkurzusai szolgáltak további inspirációval, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Elisabeth Schwarzkopf és Inge Borkh. Ünnepelt operaénekes, de legsajátabb területének a dal műfaját tartják. Olyan karmesterekkel lépett fel, mint Nikolaus Harnoncourt, Pierre Boulez, Simon Rattle, Daniel Harding, Antonio Pappano, Christian Thielemann. Diszkográfiájában megtaláljuk Bach, Haydn, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms, Mahler műveit, de Orff, Britten, Othmar Schoeck, Heinz Holliger és Wolfgang Rihm zenéjét is.

Daniel Harding brit karmester Oxfordban született. Tizenhét évesen muzsikus növendéktársaiból együttest alakított, hogy megtanulják Schönberg Pierrot lunaire című művét. Az előadás felvételét elküldte Simon Rattle-nek, aki a produkció meghallgatása után szerződtette asszisztensének az 1993/94-es évadra. Ezt követően Harding Claudio Abbado asszisztense lett a Berlini Filharmonikusoknál. Az együttest huszonegy évesen vezényelte először. Volt zeneigazgató a Trondheimi Szimfonikusoknál, állt a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen élén. 2004-ben kinevezték a Londoni Szimfonikusok első vendégkarmesterének. A Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarát 2007 óta vezeti, ottani szerződése jelenleg 2025-ig érvényes.

Fotó © Andrew Staples

Fotó © Gregor Hohenberg

A Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarát 1965-ben alapították Stockholmban. Első vezetője Sergiu Celibidache volt (1965–1971), az ő távozása után pedig olyan karmesterek álltak az együttes élén, mint Herbert Blomstedt (1977–1982), Esa-Pekka Salonen (1984–1995), Jevgenyij Szvetlanov (1997–1999) és Manfred Honeck (2000–2006). 2007 óta a brit dirigens, Daniel Harding a zenekar művészeti vezetője, első vendégkarmesterük a 2018/2019-es évadtól Klaus Mäkelä. Az együttes 1979-ben a Stockholmi Berwaldhallen rezidens zenekara lett.

Fotó © Andrew Staples

SUMMARY

Hugo Alfvén (1872–1960) was a prominent figure in the world of 19th and 20th century Swedish music, crafting scores that, in terms of their orchestration, were significantly influenced by the world of colours Richard Strauss employed in his works. Taking on a central role in his symphonic poem A Legend of the Skerries (1904) is the representation of nature.

The lyrics of Friedrich Rückert had a great influence on the composers of the 19th century. The Rückert-Lieder comprise five separate works by Gustav Mahler (1860–1911) dating from 1901/02. They can be played both individually or as a complete set, in which case the singer is free to select the order. With their varied themes, these songs represented a turning point in the composer’s stylistic development: free of irony and pure of spirit, their sound presages his later output.

Richard Strauss (1864–1949) composed his symphonic poem Also sprach Zarathustra (1896) based on the book of the same title by Friedrich Nietzsche. The work uses Wagnerian leitmotifs and numerous musical symbols to attach audio commentary to nine selected chapters of the original prose. Just like Nietzsche’s text, Strauss’s symphonic poem also explores the meaning of human existence.

The Swedish Radio Symphony Orchestra was founded in Stockholm in 1965 and has since been led by such conductors as Sergiu Celibidache, Herbert Blomstedt, Esa-Pekka Salonen, Yevgeny Svetlanov and Manfred Honeck, with Daniel Harding serving as the ensemble’s artistic director since 2007. In 1979, they were named the resident orchestra of Stockholm’s Berwaldhallen.

The British conductor Daniel Harding was born in Oxford. Early in his career, he worked as an assistant to Simon Rattle and Claudio Abbado before taking on the post of music director of the Trondheim Symphony Orchestra and heading the Deutsche Kammerphilharmonie Bremen. In 2004, he was appointed first guest conductor of the London Symphony Orchestra. His contract with the Swedish Radio Symphony Orchestra runs until 2025.

Also celebrated as an opera singer, Christian Gerhaher is most closely associated with the genre of art song. He has performed with such conductors as Nikolaus Harnoncourt, Pierre Boulez, Simon Rattle and Antonio Pappano, and his discography includes works by Schubert, Schumann, Mahler along with music by Othmar Schoeck, Heinz Holliger and Wolfgang Rihm.

MÜPA AJÁNDÉKUT A LVÁNY

ÉLMÉNYT AJÁNDÉKBA!

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. március

TÁNCJÁTÉK HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

2024. május 7.

IVETA APKALNA ÉS

BOLDOCZKI GÁBOR

KAMARAESTJE

Boldoczki Gábor

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Diana Damrau

Fotó © Jiyang Chen

2024. május 9.

DIANA DAMRAU OPERETTESTJE

„LIEBE, DU HIMMEL AUF ERDEN”

Vezényel: Ernst Theis

Palya Bea

2024. május 21.

„SELYMEIM” – ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL PALYA

BEA ÉS DAFNE KRITHARAS

2024. június 4.

ORBÁN GYÖRGY

ÉS TANÍTVÁNYAI

DRAGONY TÍMEA, SZALAI KATALIN ÉS GYÖNGYÖSI LEVENTE ESTJE

Vezényel: Gyöngyösi Levente

Dragony Tímea

Fotó © Labancz Viktória, Artisjus

Fischer Ádám

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. június 25.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK ISTENEK ÉS HŐSÖK –A LEGNÉPSZERŰBB

WAGNER-DALLAMOK

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Fischer Ádám

Müpa Budapest

Nonprofit Kft.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000

E-mail: info@mupa.hu

www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Daniel Harding

Fotó © Arne Hyckenberg

A szerkesztés lezárult: 2024. február 14.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.