Müpa Műsorfüzet - Kertész Mihály: Az utolsó hajnal (2024. március 20.)

2024. MÁRCIUS 20.

NÉMA – FILM – ZENE

KERTÉSZ MIHÁLY:

AZ UTOLSÓ HAJNAL

20 March 2024

Festival Theatre

SILENT – FILM – MUSIC

MICHAEL CURTIZ: THE LAST DAWN

Conductor:

Gergely Dubóczky

Featuring:

László Fassang – piano, cinema organ

Budapest Sound Collective

Presenter: Gergely Fazekas

Expert: Márton Kurutz

Music pieces compiled, edited and arranged by: Máté Balogh

The film score is based on pieces by Rameau, Haydn, Stamitz, Mozart, Beethoven, Weber, Schubert, Verdi and J. Strauss Jr., while improvisations will also be heard in the first half of the evening.

This programme is taking place in collaboration with the National Film Institute.

The English summary is on page 11.

2024. március 20.

Fesztivál Színház

NÉMA – FILM – ZENE

KERTÉSZ MIHÁLY: AZ UTOLSÓ HAJNAL

Vezényel:

Dubóczky Gergely

Közreműködik:

Fassang László – zongora, moziorgona

Budapest Sound Collective

Műsorvezető: Fazekas Gergely

Szakértő: Kurutz Márton

A zenéket válogatta, a kísérőzenét hangszerelte és összeállította: Balogh Máté

A film kíséreteként Rameau, Haydn, Stamitz, Mozart, Beethoven, Weber, Schubert, Verdi és ifj. J. Strauss és műveinek részletei, valamint – az est első felében – improvizációk hangzanak el.

A program a Nemzeti Filmintézettel együttműködésben valósul meg.

ÚJRA FELVIRRAD AZ UTOLSÓ HAJNAL

A NÉMA – FILM – ZENE elnevezésű sorozat hiányt pótol és egyben új színként jelenik meg a Müpa gazdag műfaji palettáján: a némafilm hőskorának, az előző évszázad tízes-húszas éveinek egykor népszerű, mára azonban elfeledett mozijai közül láthatunk néhány válogatott gyöngyszemet élő zenekari kísérettel. A kontextus azonban legalább olyan fontos, mint maga a műalkotás – ez esetben filmtörténész, zenetörténész, zeneszerző, karmester és egy kamarazenekar összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy a nézők – ha a száz évvel ezelőtti, élő zenés némafilmélményt nem tudják is mindenestül hazavinni – legalább megsejtsék, mi lehetett annak idején a műfaj népszerűségének titka.

A mozi persze új művészeti ág volt ekkor, de többről, másról is szó lehetett. Különösen izgalmasak azok a filmes életutak és pályák, melyek az újszülött technológia legelső lépéseinél éppúgy jelen voltak, mint néhány évtized múlva az amerikai álomgyár megerősödésekor. Régi filmes közhely a magyarok markáns hollywoodi jelenlétének hangsúlyozása, ám a sok példa közül is kiemelkedik a mai est főszereplője, Kertész Mihály, vagy ahogy az 1942-es Casablanca sok millió rajongója ismeri, Michael Curtiz sorsa.

Kertész a Monarchia Budapestjéről indult: már itt a kor igazi sztárrendezője volt, aki nyugat-európai kitérők után végül a hollywoodi álomgyárban találta meg végső hazáját. Alig múlt harmincéves, amikor Az utolsó hajnalt 1917-ben leforgatta Budapesten, s a film kalandos, ám korántsem atipikus utóélettel rendelkezik, hiszen a kópia egy hosszabb részlete csak 2004-ben, Ausztriában került elő. Ez a részlet tűnt fel egy némafilmfesztiválon, ahol az amszterdami EYE Film Instituut munkatársa is jelen volt. Amszterdamban a teljes kópia megtalálható, ám ott nem ismerték a film címét vagy rendezőjét. Az események ezt követően felgyorsultak: a filmet 2010-ben Hollandiában rekonstruálták, a következő évben pedig Magyarországra érkezett egy pozitív kópia, amelynek digitális rekonstrukciója 2019-ben már itthon készült el.

Ezt a közel egyórás verziót láthatják most a Müpa vendégei. Az utolsó hajnal a korra jellemző jegyekkel bír: fordulatos történet, egzotikus helyszínek, romantika és akció keveredik benne. Kertész már ekkor pontosan ismeri a mozinéző lélektanát – a nagy világégés negyedik évében járunk, érthető, hogy a halál, a szenvedés képei helyett a hangsúlyt a buja, orientalizáló történetre helyezi. Van itt öngyilkossági terv

és kártyaadósság, halálvágy és életbiztosítás, idilli szerelem és keserű kötelesség, de ütközik egymással a keleti illúzió és a nyugati valóság is. És legvégül persze a tragédiából kinő a happy ending…

A mai budapesti néző számára különösen nagy öröm az egykori fővárosi helyszínek felismerése és azonosítása. Ki kell emelni a Kertész által alkalmazott, a korban meglehetősen szokatlan, de még ma is felvillanyozó trükktechnikát, vagy éppen az ellentéteken alapuló, pontosan kidolgozott dramaturgiát. Az utolsó hajnal a maga korában igen sikeres volt, ám érdemes annak tudatában is nézni a filmet, hogy néhány évtizeddel később ugyanez a filmes szakember készíti majd el minden idők legnagyobb szerelmi-háborús mozieposzát, a Casablancát.

Az utolsó hajnal élő zenekari kíséretes vetítésén Kurutz Márton filmtörténészt Fazekas Gergely zenetörténész fogja faggatni, egyben a kivételes eseményt moderálni: vele beszélgettünk némafilmről, technológiai fejlődésről és arról, őt mi ragadta meg igazán Kertész Mihály filmjében.

AZ ELTŰNT ZENE NYOMÁBAN

– Nagyon keveset tudunk arról, milyen zene szólt a némafilmek alatt. Mi vár ránk Az utolsó hajnal vetítésén a Müpában?

– Valóban, a némafilmek kísérőzenéje javarészt nem maradt ránk: nincsenek kották, partitúrák. Azt tudjuk, hogy a némafilmek zenei kísérete sokféle lehetett: volt, ahol zongorán kísérték a mozgóképet, volt, ahol orgonán (ennek Amerikában volt nagy kultúrája, de Budapesten is létezett mozi, amelybe orgonát építettek), és voltak nagyobb filmszínházak, amelyekben zenekarok működtek – a legnagyobbakban akár közel szimfonikus méretű együttesek is felléphettek. Azt is tudjuk, hogy ezek a zenekarok gyakran játszottak klasszikus zenei slágerekből összeállított egyvelegeket. Amit ezen az estén Balogh Máté zeneszerző segítségével létrehozunk, talán a kreatív rekonstrukció kifejezéssel ragadható meg. Ismerjük az egykori körülményeket, de a konkrét zenéket nem, vagyis nincs mit rekonstruálni, de ha kreatívak vagyunk, létrehozhatunk valamit, ami hasonló a korabeli gyakorlathoz. Biztos, hogy nem ezt hallotta a korabeli közönség, de az is biztos, hogy valami hasonlót hallhatott.

– Az utóbbi évtizedekben a mozi technológiai értelemben talán a legprogresszívebb művészeti ág lett, és a rohamos tempójú fejlődésnek koránt sincs vége. Mi érdekes napjaink vizuális effektekkel, CGI­szörnyekkel, beszkennelt színészekkel és ezer más dologgal elkényeztetett mozinézője számára abban, hogy egy kis létszámú zenekar a színpadon kísér egy fekete­fehér némafilmet?

– Szerintem nagyon sokféleképpen lehet filmet nézni. Nem ugyanazokkal az elvárásokkal ülök be egy Tarr Béla-filmre, mint egy James Bondra. Ugyanígy: a némafilmek másféle vizualitással, színészi játékkal működnek, mint a mai filmek, de éppúgy képesek lehetünk rájuk reflektálni, ahogy a régi zenékre is. Bach vagy Mozart is egészen más közegben írta a műveit, mégsem okoz problémát a befogadásuk. Ami ezen az esten esetleg problémaként merülhet fel, az az, hogy miért nem mai filmzenét ír valaki a mozgóképhez, mi értelme a klasszikus egyveleget rekonstruálni. Erre zenetörténészként a régizene területéről kölcsönzött hasonlattal tudok válaszolni: amikor ezt a mozit élő zenekari kísérettel nézzük meg, az kicsit olyan lesz, mint amit a historikus előadók kínálnak a klasszikus zene területén. Szeretjük Bachot zongorán hallgatni, de csodálatos azon a hangszeren megismerni, amelyre a zenéjét elképzelte: csembalón vagy klavikordon! És ha őszinték vagyunk, valójában nagyon keveset tudunk arról, hogy a maguk korában miként szólaltak meg Bach művei, vagyis tulajdonképpen a historikus előadói gyakorlat is sok szempontból „kreatív rekonstrukció”.

– A régizenei párhuzam igen szemléletes, de mégis: mi a vonzó ebben a projektben a zenetörténész számára?

– Leginkább az a furcsa egyensúly, hogy bár a teljes zenei anyag nem elérhető, azok a zenék, amelyeket felhasználunk, mind a klasszikus koncert- vagy operarepertoár alapdarabjai. Izgalmas látni, ahogy megváltozik e zenék funkciója, hogy hirtelen más szerepkörben tűnnek fel: használati zenévé válnak. Utólag hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egyes kategóriák világosan és tisztán elkülöníthetők, amikor például kijelentjük, hogy szimfóniát csak nagyzenekar játszhat hangversenyteremben. Ez azonban téves megközelítés: a történelem során a legnépszerűbb zenéket rendszeresen átírták a legkülönbözőbb apparátusokra, és mindig is használták őket mindenre. Zenetörténészként számomra talán annak felfedezése a legizgalmasabb, hogy szentnek és érinthetetlennek tekintett darabokat hogyan lehet más kontextusban másképp használni.

– A most induló kezdeményezéshez amolyan előhangként szolgált a tavaly őszi Rising Stars sorozat keretében a Nosferatu című klasszikus némafilm vetítése a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, amelyet Sebastian Heindl élő orgonaimprovizációja kísért. Mik voltak a közönség reakciói?

– A nézők legelsősorban átélhették azt a kivételes, szintén jelentős filmtörténeti előzménnyel rendelkező élményt, hogy orgona kíséri a filmet. Heindl stílusa természetesen jóval eklektikusabb annál, amit a film hőskorában használtak. Az ő zenei nyitottsága kivételes: klasszikus orgonista létére imádja a rockot és a késő romantikus stílust is – ez utóbbi az érzelmek, az atmoszféra megteremtésében különösen fontos összetevő. Az improvizáció szorosan követte Murnau filmjének cselekményét, válaszolva az egyes szituációkra. A közönség itt már felfigyelhetett arra, aminek hatásával és következményeivel Balogh Mátéval Az utolsó hajnal kapcsán is rendre szembesültünk: a némafilmek jóval lassabb tempóban csordogálnak, mint a mai mozik, így a zene is sokkal jobban illeszkedik a filmhez, mint ma, a villámgyors vágások idején. Zeneszerzői-zenészi szempontból a némafilm tehát igen hálás terep: hosszabb zenei egységek is meg tudnak formálódni egy-egy snittben, akár improvizál az ember, akár megírt zenét használ.

– A Müpa alapvetően zenei profilú intézmény, most mégis izgalmas kirándulást tesz a film berkeibe. Miért?

– Méghozzá a némafilm berkeibe, és ez egyben válasz is a kérdésre: ennek a különleges, mára a nagyközönség által szinte teljesen elfelejtett műfajnak a köztudatba való újbóli bekerülését segítheti az általunk alkalmazott, alapvetően zeneközpontú megközelítés. A Nemzeti Filmintézet nagy energiát fektet abba, hogy feltárja és rekonstruálja az egykori, zavarba ejtően gazdag hazai némafilmtermést. Már az első világháború előtt sikerágazat volt ez Magyarországon, amit nem is kell különösebben bizonygatni, ha belegondolunk, hogy Michael Curtiz, vagyis akkor még Kertész Mihály is ebből a támogató környezetből indult a világhír felé.

– Zárásképp beszéljünk arról, hogy nézőként milyen élményt jelentett az ön számára Az utolsó hajnal?

– Lehet, hogy maga a cselekmény nem túl épületes, de a némafilm fő jellemzője, a hiperexpresszív színészi játék engem mindenestül lenyűgöz. Külön izgalmas, hogy az 1917-es film a saját korában, az első világháború idején játszódik, tehát nem visz

el egy fantázia alkotta helyre vagy egy régvolt történelmi korszakba. Aki szereti a kosztümös filmeket, annak az „időutazás” emiatt alighanem még intenzívebb élmény lesz: érdemes megfigyelni, hogyan öltöztek, milyen gesztusokat használtak a kor emberei, vagy akár azt, hogy milyen volt egy szobaenteriőr – ez feltétlenül többletenergiát kölcsönöz a jeleneteknek.

Írta és az interjút készítette: Jászay Tamás

Wurlitzer moziorgona • Fotó © Jack E. Boucher

Fassang László orgonaművész generációjának egyik legsokoldalúbb képviselője. A budapesti Zeneakadémián Gergely Ferenc, a párizsi Conservatoire-on Olivier Latry tanítványaként diplomázott, ma pedig mindkét intézmény professzora. A legrangosabb orgonaversenyek győztese és díjazottja, világszerte koncertezik, tanít és ismeretterjesztő előadásokat tart. Mélyen és sokrétűen érdeklődik a billentyűs hangszerek iránt, legyen szó akár egyes hangszerek történeti állagmegóvásáról, akár az improvizálás lehetőségeiről. Klasszikus kamarazenei formációk mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazzprodukciókban is. Munkásságát 2006-ban Liszt- és Prima díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2016-ban a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetésben részesült.

Dubóczky Gergely matematikusi diplomájának megszerzése után végezte el a Zeneakadémia karmester szakát, de tanulmányokat folytatott New York államban és Bécsben is. Részt vett többek között Eötvös Péter, Erwin Ortner, Simon Rattle, Bertrand de Billy és Daniel Harding mesterkurzusain. 2016 nyarán Portugáliában első díjat nyert az Atlantic Coast Karmesterversenyen. Asszisztens karmesterként dolgozott Kocsis Zoltán, Fischer Ádám, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmesterei mellett. 2009 óta a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekarának művészeti vezetője és karmestere, 2023-ban a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjévé nevezték ki. Saját projektzenekarával, a Budapest Sound Collective-vel 2013 óta hoz létre kortárs és összművészeti produkciókat.

Fotó © Raffay Zsófia

Fotó © Falus Kriszta

A kísérletező, innovatív formákat kereső Budapest Sound Collective újfajta megközelítésben mutat be klasszikus és kortárs műveket. Számos összművészeti produkció fűződik a nevükhöz, melyek közül kiemelkedik A hét utolsó szó (Haydn zenéjével, Esterházy Péter betétszövegeivel és Nádler István festménysorozatával), A katona története (melyben a prózát és a zenét báb, tánc és animáció egészítette ki), a Ligeti Györgynek ajánlott művekből összeállított Ligeti­elágazások, valamint a BMC-ben indított sorozat, melynek keretében 2032-ig, Haydn születésének 300. évfordulójáig a komponista valamennyi szimfóniája elhangzik majd különböző kontextusokba rendezve. A Müpában először Friedrich Wilhelm Murnau Der letzte Mann című némafilmjének élő zenei kíséretes előadásán működtek közre, 2019 januárjában pedig magyarországi bemutatóként játszották Georg Friedrich Haas in vain című darabját.

SUMMARY

The SILENT – FILM – MUSIC initiative adds a new colour to Müpa Budapest’s rich palette of genres. Each instalment presents selected gems from once-popular but now-forgotten films from the 1910s and ’20s, the heyday of the silent era, accompanied by a live orchestra. Brought in here to give the viewer a clue as to the secret behind the genre’s popularity in its own time are the collaborative efforts of film historian Márton Kurutz, music historian Gergely Fazekas, composer Máté Balogh, organist László Fassang, conductor Gergely Dubóczky and the Budapest Sound Collective.

Although it might be an old cliché of the cinematic world to highlight the prominent role Hungarians have played in Hollywood, one of those that stands out from among the many examples is the central figure of tonight’s event: Mihály Kertész, or, as he is better known to the millions of fans of the 1942 classic Casablanca, Michael Curtiz. Kertész launched his career from the Budapest of the Dual Monarchy, where he was a star director of the day before emigrating, first making detours to Western Europe until ultimately finding his final homeland in the Hollywood dream factory. He shot The Last Dawn in Budapest in 1917. The film has undergone an exciting afterlife: long vanished, it was only in 2004 that a fairly long segment of the copy turned up in Austria. A staff member of Amsterdam’s EYE Film Institute watched this excerpt at a silent film festival and realised that there was a complete copy available in Amsterdam: no one at the time knew what the film’s title was or who directed it. The film was then reconstructed in the Netherlands in 2010, with a positive copy arriving in Hungary the following year, where it was digitally reconstructed. This nearly one-hour version completed in 2019 is what will now be screened for visitors to Müpa Budapest.

The Last Dawn features characteristics typical of its time. Even then, Kertész was attuned to the psychology of the cinemagoer – it was the fourth year of the great global conflagration of World War One, so it was no mystery why he eschewed images of death and suffering in favour of a lush and orientalising story. While the plot includes a planned suicide and gambling debt, along with a death wish and life insurance, idyllic love and bitter duty, there is also a clash between Eastern illusion and Western reality, with the tragedy naturally leading to a happy ending…

2024. április 6., 7.

BARTÓK

ERKEL

2024. április 5., 6.

BARTÓK

2024. április 10.

Barbara

Rudas

2024. április 11.

BARTÓK TAVASZ ÉNEKEK ÉNEKE

Közreműködik: Avraham Kirshenbaum, Nissim Saal, Chaim Stern, Zucker Immánuel, Rudas Dániel, Raáb Gábor – ének, Virágh András Gábor – orgona, MÁV Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Elli Jaffe

2024. április 14.

BARTÓK TAVASZ

TAN DUN: BUDDHA PASSION –MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Közreműködik: Sen Guo, Huiling Zhu, Henry Ngan, Elliot Madore, Jiangfan Yong – ének, Batubagen – ének, morin khuur, Han Yan – pi-pá, tánc, Concerto Budapest, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Tan Dun

2024. április 21.

VILÁGBAN –

Orbán György

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. május 7.

IVETA APKALNA ÉS BOLDOCZKI GÁBOR KAMARAESTJE

2024. április 24. MOZART / ORBÁN / MAHLER

Közreműködik: Pasztircsák Polina – szoprán,  Pannon Filharmonikusok Vezényel: Kesselyák Gergely

Iveta Apkalna

Fotó © Ko-Cheng Lin

Diana Damrau

Fotó © Jiyang Chen

2024. május 9.

DIANA DAMRAU OPERETTESTJE

„LIEBE, DU HIMMEL AUF ERDEN”

Vezényel: Ernst Theis

Dragony

2024. június 4.

ORBÁN GYÖRGY ÉS TANÍTVÁNYAI

DRAGONY TÍMEA, SZALAI KATALIN ÉS GYÖNGYÖSI LEVENTE ESTJE

Vezényel: Gyöngyösi Levente

2024. június 14.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

BO SKOVHUS DALESTJE

Közreműködik: Stefan Vladar – zongora

Fischer Ádám

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. június 25.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK ISTENEK ÉS HŐSÖK –A LEGNÉPSZERŰBB

WAGNER-DALLAMOK

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Fischer Ádám

Tímea

Fotó © Monoki Attila

Müpa Budapest

Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000

E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2024. február 28.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.