Müpa Műsorfüzet - Diana Damrau operettestje (2024. május 9.)

2024. MÁJUS 9.

DIANA DAMRAU

mupa.hu

Erden”

OPERETTESTJE „Liebe, du Himmel auf

2024. május 9.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DIANA DAMRAU OPERETTESTJE

„Liebe, du Himmel auf Erden”

Közreműködik:

Diana Damrau – szoprán

Nikolai Schukoff – tenor a Magyar Állami Operaház Zenekara

Vezényel: Ernst Theis

ifj. J. Strauss: A denevér – nyitány

Lehár: Paganini – „Liebe, du Himmel auf Erden” (Anna Elisa áriája, II. felvonás)

Lehár: Paganini – „Gern hab’ ich die Frau’n geküsst” (Paganini áriája, II. felvonás)

Benatzky–Stolz: Fogadó a Fehér Lóhoz – „Mein Liebeslied muss ein Walzer sein” (Ottilie és Doktor Siedler kettőse, III. felvonás)

E. Strauss: Üdvözlet Budapestnek – francia polka, op. 229

Lehár: Friderika – „Warum hast du mich wachgeküsst?” (Friderika dala, II. felvonás)

ifj. J. Strauss–Korngold: A szerelem dala – „Ein kleiner Flirt” (Paulette és Richard kettőse, I. felvonás)

Josef Strauss: Csikós-Quadrille, op. 37

Kálmán: Marica grófnő – „Komm, Zigan” (Tasziló gróf áriája, I. felvonás)

Lehár: Cigányszerelem – „Hör’ ich Cymbalklänge” (Ilona áriája, II. felvonás)

2

ifj. J. Strauss: Pesti csárdás, op. 23

Lehár: A víg özvegy – „Da geh’ ich ins Maxim” (Danilo áriája, I. felvonás)

Fall: Az édes lovas – „Nur ein bisschen Rouge et Noir” (Grainville áriája)

Heuberger: Az operabál – „Komm’ mit mir ins Chambre séparée” (Hortense és Henri kettőse, II. felvonás)

E. Strauss: Pesti korcsolyázás – galopp, op. 96

Messager: Álarcos szerelem – „J’ai deux amants” (Elle dala, I. felvonás)

Grothe: Hundert volle Gläser

Offenbach: Périchole – „Je suis grise” (Périchole áriája, I. felvonás)

ifj. J. Strauss: Cigánylány-Quadrille, op. 24

Lincke: Frau Luna – „Schlösser, die im Monde liegen” (Marie áriája, I. felvonás)

ifj. J. Strauss: Éljen a Magyar! – polka, op. 332

Kálmán: Csárdáskirálynő – „Tanzen möcht’ ich” (Szilvia és Edvin kettőse, III. felvonás)

Diana Damrau koncert-, turné- és médiaképviseletét a CCM Classic Concerts Management (www.ccm-international.de) látja el.

Diana Damrau az Erato/Warner Classics exkluzív művésze.

A művész honlapja: www.diana-damrau.com

3

9 May 2024

Béla Bartók National Concert Hall

DIANA DAMRAU’S OPERETTA CONCERT

‘Liebe, du Himmel auf Erden’

Featuring:

Diana Damrau – soprano

Nikolai Schukoff – tenor

Hungarian State Opera Orchestra

Conductor: Ernst Theis

J. Strauss II: Die Fledermaus – overture

Lehár: Paganini – ‘Liebe, du Himmel auf Erden’ (Anna Elisa’s aria from Act 2)

Lehár: Paganini – ‘Gern hab’ ich die Frau’n geküsst’ (Paganini’s aria from Act 2)

Benatzky–Stolz: Im weißen Rössl – ‘Mein Liebeslied muss ein Walzer sein’ (Ottilie and Doktor Siedler’s duet from Act 3)

E. Strauss: Greetings to Budapest – polka française, Op. 229

Lehár: Friederike – ‘Warum hast du mich wachgeküsst?’ (Friederike’s song from Act 2)

J. Strauss II–Korngold: Das Lied der Liebe – ‘Ein kleiner Flirt’ (Paulette and Richard’s duet from Act 1)

Josef Strauss: Csikós Quadrille, Op. 37

Kálmán: Gräfin Mariza – ‘Komm, Zigan’ (Count Tassilo’s aria from Act 1)

Lehár: Zigeunerliebe – ‘Hör’ ich Cymbalklänge’ (Ilona’s aria from Act 2)

4

J. Strauss II: Pest Csárdás, Op. 23

Lehár: Die lustige Witwe – ‘Da geh’ ich ins Maxim’ (Danilo’s aria from Act 1)

Fall: Der süße Kavalier – ‘Nur ein bisschen Rouge et Noir’ (Grainville’s aria)

Heuberger: Der Opernball – ‘Komm’ mit mir ins Chambre séparée’ (Hortense and Henri’s duet from Act 2)

E. Strauss: Pest Ice Skating – gallop, Op. 96

Messager: L’Amour masqué – ‘J’ai deux amants’ (Elle’s song from Act 1)

Grothe: Hundert volle Gläser

Offenbach: La Périchole – ‘Je suis grise’ (Périchole’s aria from Act 1)

J. Strauss II: Gypsy Girl Quadrille, Op. 24

Lincke: Frau Luna – ‘Schlösser, die im Monde liegen’ (Marie’s aria from Act 1)

J. Strauss II: Long Live the Hungarian! – polka, Op. 332

Kálmán: Die Csárdásfürstin – ‘Tanzen möcht’ ich’ (Sylva and Edwin’s duet from Act 3)

General Management Concerts, Tours & Media of Diana Damrau: CCM Classic Concerts Management, www.ccm-international.de

Diana Damrau records exclusively for Erato/Warner Classics.

Artist’s website: www.diana-damrau.com

The English summary is on page 15.

5

„Az operett számomra a zenés színház legátfogóbb műfaja, és egyáltalán nem indokolt az a lebecsülés, amelyben gyakran része van. Gazdagsága és vágyakkal való telítettsége, öröme és komikuma az emberi létezés pozitív oldalát tárja elénk, aminek értékét nem lehet túlbecsülni ezekben a zaklatott, háborús időkben. Az operett éles, maró, ironikus, sziporkázó, hiteles, naiv és lefegyverző.” A ma esti koncert főszereplője, Diana Damrau érvel ilyen meggyőzően az operett mellett, és hogy e kiérlelt álláspontot tettekkel is képviseli, arról 2023 végén megjelent CD-je (Operette – Wien · Berlin · Paris) nyújt élményt adó tanúbizonyságot. A német szoprán, aki ma este jórészt ennek az albumnak az anyagából kínál számunkra osztrák–magyar, német és francia operettslágereket, gyermekkora óta a műfaj elkötelezett rajongója. A megismerés folyamatát így idézte fel egy interjúban: „Az operett a családunk életének része volt. Ahogy cseperedtem, a repertoár egyre nagyobb részét ismertem meg az otthoni lemezek, a rádiós kívánságműsorok és a tévében sugárzott operettfilmek révén, melyek mindig ott szóltak a háttérben, amíg édesanyám főzött.”

A műfajnak utóbb Diana Damrau würzburgi egyetemi tanulmányai során is érdemi szerep jutott, s az énekesnő úgy tartja, hogy az operettjátszáshoz szükséges komplex előadói készségek elsajátítása a világ operaszínpadainak meghódításában is hasznára vált. Pályafutásának legelső éveiben még az operett világával igencsak rokon Loewe-musical, a My Fair Lady főszerepét, de A denevér Adéljét is eljátszotta, hogy azután tündöklő (koloratúr)szopránjával az ezredfordulót követően birtokba vegye az operairodalom megannyi emblematikus női szólamát: az Éj királynőjét, majd Paminát csakúgy, mint Gildát és Violettát, vagy épp a bel canto és a francia repertoár számos nagy szerepét. Mindeközben az operett iránti erős vonzalmát és készségét sem feledte, s a mai koncert programjának összeállításával a folyamatos népszerűségnek örvendő vagy ma már kevésbé játszott művek felidézése mellett a darabokat ihlető, azokat tehetségükkel és parancsoló erejű kívánságaikkal jelentékenyen formáló primadonnaelődök, a bécsi Marie Geistinger, a Berlint tartósan lenyűgöző Fritzi Massary vagy a párizsi Hortense Schneider előtt is tiszteleg.

6

CSALÁDI ÜZLET

A koncert stílszerűen a világszerte legismertebb és az operaházak műsorán is régóta méltán szereplő operett, A denevér (1874) elragadó lendületű nyitányával kezdődik, de a műfaj bécsi aranykorának főalakja, ifj. Johann Strauss (1825–1899) – két fivérével, Joseffel (1827–1870) és Eduarddal (1835–1916) együtt – magyar vonatkozású és magyaros koloritú tánczenék könnyűkezű komponistájaként is megjelenik előttünk. Ez annál is természetesebb, mivel a Strauss család nagy zenei vállalkozása hazánk földjén is sikert sikerre halmozott, amiről a magyar közönség számára szerzett alkalmi művek mellett bizonyságot kínál a magyaros motívumok szerves beépülése a tánczenei kompozíciókba éppúgy, mint a Strauss-operettek színpadi világába.

„Az ifjú Strauss Bécsből folyó évi június 12kén érkezendik Pestre 32 egyénből álló zenetársaságával, s 13kán a nemzeti színházban déli órákban hallatandja magát. Itt mulatása ideje alatt több gyülélyt adand Budán a Horváth-kertben, s más nyilvános helyeken.” 1846 nyarán így harangozta be a Nemzeti Ujság ifj. Johann Strauss legelső pest-budai vendégszereplését, és a magyar operettslágerben is megörökített nevű Horváth-kertben ekkor hangzott fel az alig huszonegy esztendős Schani tisztelgő műve, a Pesti csárdás, melynek nyomában Johann, Josef és Eduard utóbb még megannyi magyaros kompozícióval gazdagította a családi zenekar(ok) repertoárját. Így született meg közvetlenül Johann Bécsbe való hazatérését követően, még 1846 augusztusában a Cigánylány-Quadrille, aztán 1869-ben a magyar nemzetnek ajánlott polka, az Éljen a Magyar!, Josef 1857-es Csikós-Quadrille-ja, valamint a családban Edinek becézett kisöcs, Eduard 1873-as – a korcsolyázók egyesületi báljára szerzett – galoppja (Pesti korcsolyázás) és 1884-es francia polkás köszöntése (Üdvözlet Budapestnek).

Mindemellett az est énekes főszereplőinek is jut egy megvesztegetően vonzó duett ifj. Johann Strausstól, habár posztumusz jelleggel és Erich Wolfgang Korngold (1897–1957) utólagos közreműködésével – a hervadhatatlan zeneszerzői vonzerő bizonyságaképp ugyanis Strauss operettbeli életműve még halálát követően is számos darabbal gazdagodott. Így született meg 1931-ben A szerelem dala is, amelyben Korngold a bő fél évszázaddal korábbi operett, A királyné csipkekendője (1880) melódiáit hasznosította újra, dolgozta át és dúsította saját ötletekkel, amint ezt a felhangzó kettősben („Ein kleiner Flirt”) is hallhatjuk.

7

IKERCSILLAGOK

Egy reprezentatív igényű operettest műsoráról Lehár Ferenc (1870–1948) és Kálmán Imre (1882–1953) slágerei sem hiányozhatnak. Elvégre ők ketten közös büszkeségünkre több mint négy évtizeden át uralták a műfaj közép-európai vonulatát: a monarchia világán innen és túl, más-más irányokban tájékozódva és egymással is rivalizálva. Lehár életművéből így a maga korában merészen modern alkotásként és valóságos „kortörténeti eseményként” értékelt 1906-os operett, A víg özvegy bonvivánjának híres – torzítva Sosztakovics és Bartók műveiből is visszhangzó – belépője („Da geh’ ich ins Maxim – Az orfeum tanyám”), de szintúgy az 1910-es Cigányszerelem olyannyira hálás és hamisítatlanul magyaros temperamentumú primadonnaszáma, a „Messze a nagy erdő” („Hör’ ich Cymbalklänge”) is elhangzik. Több részlet is képviseli Lehár működésének azt az ambiciózus későbbi szakaszát, amikor számos, már-már operai igényű komoly operett került ki az egykori katonakarmester alkotói műhelyéből. A zeneszerzői irányváltást motiváló kiváló tenorista, Richard Tauber neve után rendszerint Tauber-operettekként emlegetett darabok sorát az ezúttal két sláger („Liebe, du Himmel auf Erden – Szép álom, szállj a szívemre”, „Gern hab’ ich die Frau’n geküsst – Volt nem egy, de száz babám”) által is megidézett 1925-ös – Bonaparte Napóleon Eliza húgának és az ördög hegedűsének románcát megörökítő – Paganini nyitotta meg, de ide tartozik az ifjú Goethe szerelmét megéneklő-megzenésítő 1928-as Friderika is, amelyből most a címszereplő szívfájdalmat kiéneklő dalát („Warum hast du mich wachgeküsst? –Miért is fáj úgy az ébredés?”) hallhatjuk.

Amíg pályafutása második felében Lehár deklaráltan az operett megnemesítésére törekedett – „az operett (…) egyre tartalmasabb lesz majd s közelíteni fog a vígoperához” –, addig Kálmán Imre ez idő tájt azokkal az operettekkel aratta legnagyobb sikereit, amelyek a színpadon kacéran kijátszották a maguk műfajiságát, sőt akár

8

Kálmán Imre

a műfaj történetét is. Hiszen a ma este a „Tanzen möcht’ ich – Táncolnék a boldogságtól… Álom, álom, édes álom” kettős révén képviselt 1915-ös Csárdáskirálynő teljes első felvonása a zenés színpad közelségében játszódik, primadonnája egy sanzonett, és rögtön a darab harmadik jelenetében ott szerepel ez a határozottan kikacsintásnak szánt dialógusrészlet: „Feri: Na, már előfordult, hogy hercegek varieténőket vettek feleségül. Bóni: Elő, de csak operettekben.”

Az 1924-es Marica grófnőben pedig színre lép Koloman Zsupán, azaz Zsupán Kálmán, aki egyenesen A cigánybáró sertéskirálya után kapta nevét, és ez a mozzanat szerephez is jut a darabbéli cselekményben. Ebből az operettből ez alkalommal Tasziló slágere, a „Komm, Zigan – Hej, cigány” hangzik el, amely foglalatát, mi több, valóságos leltárát nyújtja a műfajhoz kapcsolódó részint bonviváni, részint magyaros motívumoknak.

BÉCSI ÉS BERLINI LEVEGŐ

A műfaj óriásai mellett ismert és kevésbé ismert kisebb mesterek sorát is elénk idézi a ma esti összeállítás. Leo Fall (1873–1925) például néhány műve és slágere révén ismerős lehet számunkra, ám életében utolsóként bemutatott operettje, az 1923-as Der süße Kavalier (Az édes lovas, vagy másik címmagyarítása szerint Az édes gavallér) még nem jutott el a hazai operettjátszás hajdani és jelenkori központjaiba. Habár Fall még ízig-vérig a bécsi operett-tradíció neveltje volt, számos műve, így például imént említett darabja is legelőször Berlinben került közönség elé. A német főváros ugyanis idővel Bécs fejére nőve szintén az operettkultúra fellegvárává vált. Hála mindenekelőtt a berlini operett atyjának, Paul Linckének (1866–1946), akit ma elsősorban a Berlini Filharmonikusok nyári szabadtéri koncertjein elmaradhatatlan ráadásszámként előadott indulója, a Berliner Luft révén szokás ismerni. Ez a derűs füttyögéssel kísért zenekari Marsch idővel Lincke legsikerültebb operettje, a Frau Luna (1899) előadási anyagába is bekerült; e mű cselekményében egy tipikus berlini társaság hőlégballon segítségével eljut a Holdra, ott is a címszereplő uralkodónő udvarába. 1930-ban Berlinből indult diadalútjára az osztrák Ralph Benatzky (1884–1957) vezetésével kalákában megalkotott Singspiel, a Salzkammergutban játszódó és imponáló mellékalakként még a bölcs Ferenc Józsefet is színpadra léptető Fogadó a Fehér Lóhoz is, melyből ez alkalommal két berlini illetőségű szerelmes alpesi

9

szállóvendég – Robert Stolz (1880–1975) által jegyzett – nyomatékosan keringőalapú duettje („Mein Liebeslied muss ein Walzer sein”) hangzik el. De berlini volt Franz Grothe (1908–1982) is, aki mindenekelőtt filmek felettébb termékeny komponistájaként szerzett magának tartós hírnevet: az ő életművét kései kedélyes bordala, a legfőként Rudolf Schock tenorján megdicsőült Hundert volle Gläser képviseli a koncert programján.

ÁLARCBAN, PÁRIZSBAN

Akad persze a kismesterek sorában olyan szerző is, aki továbbra is Bécsben aratta legnagyobb sikereit, hiszen Richard Heuberger (1850–1914) első és legismertebb operettje, Az operabál ősbemutatójára 1898-ban a Theater an der Wien színpadán került sor. A karnevál idején játszódó és a maszkoknak-jelmezeknek kitüntetett szerepet juttató hűtlenségi és féltékenységi, férjleckéztető komédia színhelye viszont stílszerűen Párizs, amit jól érzékeltet az intim szeparéba invitáló, franciás kettős („Komm’ mit mir ins Chambre séparée”) az operett második felvonásából.

Az összeállításban az operett nagy családfájának francia ágát képviselő két mű egyike, André Messager (1853–1929) kései darabja, az 1923-as L’amour masqué, vagyis az Álarcos szerelem már címválasztásával egyértelműsíti, hogy cselekménye hasonló közegben bonyolódik. A mű, amelyhez a színpadi és filmes virtuóz, Sacha Guitry szállította a librettót, azt a történetet tárja közönség elé, hogy az éppen húszesztendős Elle (vagyis Ő – nőnemben) miként szeret bele egy fiatalember fotográfiájába, és utóbb miként fogadja el egy szerelmes éjszakát követően azt a meglepő tényt, hogy a valóságban jócskán idősebb Lui (vagyis Ő – hímnemben) személyében nem is egy, de két szeretőre is szert tett: megállapodott férfiúra nappal és tüzes ifjúra éjszaka.

S ha már az operett francia vonulata is megjelenik a programban, okvetlenül itt kell szerepelnie legalább egyetlen részlet erejéig Jacques Offenbach (1819–1880) korszakos életművének is. Méghozzá egy hazánkban kevéssé ismert remekműből, a Périchole című 1868-as, majd 1874-re jelentősen átdolgozott, azaz egy teljes felvonással megtoldott opéra bouffe-ból szólal meg a címszereplő első felvonásbeli áriája. A többé-kevésbé Prosper Mérimée egyfelvonásosa (A művésznő hintaja) által ihletett, frivol humorú és erősen szatírikus zenés darabban, amely a 18. századi Peruban

10

játszódik, a szépséges utcai énekesnőből, Périchole-ból majdnem az alkirály szeretője válik, de a szerelem – s nem mellékesen a szerelmesek kitartása és ötletessége – végül diadalmaskodik a kéjvágyó hatalmi önkény felett. A koncerten felhangzó mámorária, az úgynevezett Griserie-Ariette mindazonáltal egy olyan részletet idéz elénk az első felvonásból, amely igencsak esendő állapotban, a fehér asztal mellett erősen becsiccsentve mutatja a címszereplő hölgyet.

11

Írta: László Ferenc

Diana Damrau Würzburgban végzett, később Hannah Ludwignál képezte tovább magát Salzburgban. A német szopránt 1999-ben az Opernwelt „Az év fiatal énekesévé” választotta. Azóta olyan vezető operaházakban énekel, mint a Metropolitan, a chicagói Lyric Opera, a müncheni, a berlini, a hamburgi és a bécsi Staatsoper, a Zürichi Opera, a milánói Scala vagy a Drezdai Semperoper. Repertoárján megtalálható a Stuart Mária, a Boleyn Anna, a Lammermoori Lucia, a Manon és a Traviata címszerepe, a Figaro házassága, a Capriccio, A haramiák, a Rómeó és Júlia női főszerepe, de énekelte A varázsfuvola Éj királynőjét is. A denevér Rosalindájaként 2023 decemberében debütált a Bajor Állami Operában, 2025-ben pedig a Tábornagyné szerepében fog bemutatkozni Berlinben, valamint Arabellaként Zürichben. Koncerténekesként olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Antonio Pappano, Christian Thielemann, Zubin Mehta, Riccardo Muti, Pierre Boulez vagy Lorin Maazel. A közelmúltban Richard Strauss Négy utolsó énekét adta elő nagy sikerrel a Berlini Filharmonikusokkal, Kirill Petrenko vezényletével. Legutóbbi, Wien · Berlin · Paris című, Jonas Kaufmann közreműködésével készült operettlemeze anyagát európai és dél-amerikai turnén mutatja be.

A Müpa közönsége Nikolai Schukoff osztrák tenort mindenekelőtt Parsifalként ismerheti a Budapesti Wagner-napok kezdetéről, és Schukoff ezt a minden szempontból oly igényes címszerepet formálta meg alig pár hete a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein színpadán is. A grazi születésű és a salzburgi Mozarteumban diplomázó énekes egyebekben is a wagneri és egyéb hőstenori szólamok hivatott birtokosa, de mindemellett az olasz és a francia repertoárban is otthonosan mozog – a Bajor Állami Operaház színpadán csakúgy, mint Párizsban, Madridban vagy a New York-i Metropolitanben. Ami pedig az operett iránti affinitását illeti, arról egyebek közt A denevér, A cigánybáró és a Giuditta egy-egy élő előadáson rögzített lemezfelvétele tanúskodhat meggyőzően.

12

Fotó © Jiyang Chen

A felső-ausztriai Siermingben született és Bécsben képzett karmester, Ernst Theis 1989-ben debütált a Wiener Kammerorchester élén, és azóta nemcsak a császárváros valamennyi jelentős szimfonikus formációját vezényelte már, de számos tekintélyes német és más európai zenekarral, így többek közt a lipcsei Gewandhaus együttesével, a Müncheni Rádiózenekarral és a Szlovák Filharmonikusokkal is rendszeresen együttműködik. Az operett műfajában való jártasságát jelzi, hogy 2003-tól egy évtizeden át a Staatsoperette Dresden vezető karmestereként működött, s hogy Drezdában és egyebütt a ma esti programon szereplő szinte valamennyi darabot betanította és dirigálta már, nem utolsósorban pedig Diana Damrau tavaly megjelent operettalbumán is ő vezényelt. Az operett mellett szimfonikus repertoárja és a modern zene iránti elkötelezettsége is figyelemreméltó.

13

Fotó © Rene Gaens

A Magyar Állami Operaház Zenekarának története 1838-ig nyúlik vissza, ekkor hozta létre Erkel Ferenc a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház operajátszó együttesét. A muzsikusok, ugyancsak Erkel vezetésével, 1853-ban elkezdték önálló koncertjeik szervezését Budapesti Filharmóniai Társaság néven, megalakítva ezzel az ország első hangversenyzenekarát. A dalszínház zeneigazgatói és főzeneigazgatói minőségében olyan jelentős karmesterek irányították az együttest, mint

Erkel Ferenc, Erkel Sándor, Gustav Mahler, Kerner István, Ferencsik János, Medveczky Ádám vagy Kovács János, de fontos periódusok köthetők az együttes életében Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós, Lukács Miklós, Oberfrank Géza, Győriványi Ráth György és Fischer Ádám nevéhez is. A zenekar 2016 és 2023 között Kocsár Balázs főzeneigazgató irányítása alatt működött, jelenlegi igazgatója Tóth Sámuel Csaba.

Fotó © Emmer László

SUMMARY

„Operetta for me actually the most comprehensive genre of the music theatre, and in no way deserving of the bad press it sometimes gets. Its opulence and wistfulness, its sense of joy and comedy are for me such a touching expression of the positive sides of human existence, bringing an unbelievable amount of good in times of warry and upheaval. Operetta is sharp, caustic, ironic, effervescent, authentic, naive, disarming.” Diana Damrau, the international star soprano boasting a repertoire that ranges from Mozart to Richard Strauss and from Donizetti’s queens to Adele and Rosalinde in Die Fledermaus, is also – as demonstrated by the CD she released at the end of 2023: Operette – Wien · Berlin · Paris – a persuasive champion of operetta, a genre the German singer has been intimately connected to since childhood. The representative selection of Austro-Hungarian, German and French operetta hits featured at tonight’s concert, which kicks off almost as a matter of course with the overture to Die Fledermaus, is largely drawn from this album. On the programme along with Johann Strauss II will be his brothers Josef and Eduard, with all three contributing Hungarian-style dance music. Equalling the waltz king in their indispensability to the programme are the two greatest figures of Hungarian operetta: Franz (Ferenc) Lehár, who progressed from Die lustige Witwe to serious operettas demanding operatic performance skills, and Emmerich (Imre) Kálmán, represented with one excerpt from each of his two masterpieces Die Csárdásfürstin and Gräfin Mariza. The operetta tradition of Vienna, as well as that of Berlin, which developed alongside it, will also be evoked with compositions by such minor masters as Paul Lincke, Richard Heuberger and the assortment of composers behind 1930’s The White Horse Inn. In addition, there will also be two selections from the world of French operettas: the intimate duet from André Messager’s late work, dating from 1923, L’amour masqué, and the aria – fueled by alcoholic intoxication – of the title character of Jacques Offenbach’s La Périchole (1868).

Throughout the evening, Damrau can count on the help of her skilled partners, such as the Austrian heldentenor Nikolai Schukoff, who though he has conquered the world in roles like Parsifal, remains amenable to operetta, and, at the helm of the Hungarian State Opera Orchestra, his countryman Ernst Theis, who served as the chief conductor at Staatsoperette Dresden for a decade starting from 2003 and more recently conducted the new operetta album Damrau released last year.

15

2024. június 4.

ORBÁN GYÖRGY

ÉS TANÍTVÁNYAI

DRAGONY TÍMEA, SZALAI KATALIN ÉS GYÖNGYÖSI LEVENTE ESTJE

Közreműködik: Kun Ágnes Anna – mezzoszoprán, Kovács István – basszus, Seventeen Singers (művészeti vezető: Gyöngyösi Levente), Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Várdai István)

Vezényel: Gyöngyösi Levente, Selmeczi György