Festival Theatre
GYÖRGY ORBÁN AND HIS STUDENTS
Tímea Dragony, Katalin Szalai and Levente Gyöngyösi
Featuring:
Ágnes Anna Kun – mezzo-soprano
István Kovács – bass
Seventeen Singers (artistic director: Levente Gyöngyösi)
Franz Liszt Chamber Orchestra (artistic director: István Várdai)
Conductor:
Levente Gyöngyösi, György Selmeczi
György Orbán: Skywatcher – world premiere
Levente Gyöngyösi: Dixit Dominus Domino meo (2017)
Levente Gyöngyösi: Beati mundo corde (2022)
György Orbán: Nobis natus (1990)
Levente Gyöngyösi: Amicus meus (2023)
Levente Gyöngyösi: Vulnerasti cor meum (2018)
Levente Gyöngyösi: Oculi autem eius (2022)
Tímea Dragony: Gwethyr (2018)
Katalin Szalai: Quotation Marks (2024) – world premiere
György Orbán: Dominus Tecum – The Girl and the Archangel (2023) – world premiere
The English summary is on page 13.
2024. június 4.
Fesztivál Színház
ORBÁN GYÖRGY ÉS TANÍTVÁNYAI
Dragony Tímea, Szalai Katalin és Gyöngyösi Levente estje
Közreműködik:
Kun Ágnes Anna – mezzoszoprán
Kovács István – basszus
Seventeen Singers (művészeti vezető: Gyöngyösi Levente)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Várdai István)
Vezényel:
Gyöngyösi Levente, Selmeczi György
Orbán György: Égrenéző – ősbemutató
Gyöngyösi Levente: Dixit Dominus Domino meo (2017)
Gyöngyösi Levente: Beati mundo corde (2022)
Orbán György: Nobis natus (1990)
Gyöngyösi Levente: Amicus meus (2023)
Gyöngyösi Levente: Vulnerasti cor meum (2018)
Gyöngyösi Levente: Oculi autem eius (2022)
Dragony Tímea: Gwethyr (2018)
Szalai Katalin: Idézőjelek (2024) – ősbemutató
Orbán György: Dominus Tecum – A Leány és az Arkangyal (2023) – ősbemutató
„Most
már látja, hogy nem akárki a tanára, ugye?” – Gyöngyösi Levente
– Hat évet töltött Orbán György növendékeként a Zeneakadémián. Miként hatott Önre a zeneszerző tanárként, mesterként? – Mindig is tőle szerettem volna tanulni, bár bevallom: kezdetben nem ismertem igazán a munkásságát. A fordulatot Rorate coeli című oratóriumának 1995-ös zeneakadémiai bemutatója hozta meg. Addig soha nem mutatott saját darabot az óráin, akkor viszont a tőle kapott partitúrával a kezünkben hallgattuk végig a hangversenyt a harmadik emeleti erkélyről. Szédelegve jöttünk ki, egészen letaglózott bennünket a mű, amelyet azóta is a 20. század egyik legjelentősebb oratorikus művének tartok. Orbán György húsbavágóan fogalmazta meg a rorate magányát, kitaszítottságát, miközben benne volt az erdélyi magyar lét esszenciája. Akkor is feltűnt, hogy a darab nem illeszkedik a divatos, nehezen hallgatható kortárs művek sorába. Emlékszem, a liftnél álltam, és még látszódhatott rajtam a koncert hatása, amikor Vajda János zeneszerző odalépett hozzám, és annyit mondott: „Most már látja, hogy nem akárki a tanára, ugye?” Ezt persze korábban is érzékeltük, de az óráin leginkább széleskörű műveltsége és tájékozottsága volt szembetűnő.
– Mindketten jelentős kórusrepertoárral rendelkeznek. Orbán György kórusművei mennyire inspirálták Önt?
– Harmadéves lehettem, amikor először hallottam egy kórusművét. A Daemon irrepit callidus közismert kompozíció, amelyet rengetegen énekelnek a világ minden táján. Viszonylag könnyen előadható, mégis formabontó karakterdarab – telitalálat. Szíven ütött, hogy Kodály Zoltán országában lehet ilyet írni. A kóruskezelési technikákon jól érzékelhető volt a kodályi hagyomány, ugyanakkor Orbán teljesen újszerűen, a könnyűzene és a filmzene felől közelített a műhöz. Korábban sosem próbálkoztam még kórusdarabbal, de ennek hatására írtam vagy tízet, egyik rosszabb volt, mint a másik… Kórusra ugyanis nem könnyű komponálni. Míg egy kortárs szerző zongorára például szinte bármit leírhat, az énekhang szűkösebb korlátokat szab. Ráadásul a magyar kóruskultúra jellemzően félprofesszionális, a vezetés magasan képzett, de a tagok általában nem részesülnek zeneakadémiai képzésben. Ügyelni kell tehát arra, hogy amit az ember leír, azt el is tudják énekelni.
– Első kórusműveinél ezt figyelmen kívül hagyta?
– A fiatal zeneszerző az eget, a csillagokat, a teljességet akarja minden egyes ütemébe beleírni. Így viszont többnyire túlságosan nehéz lesz a darab. Talán nincs is olyan szerző, aki eleinte ne esne ebbe a hibába, de idővel sokak stílusa letisztultabbá válik. Gondoljunk Mozart nem sokkal halála előtt komponált Ave verum corpus című művére: egyfajta nemes egyszerűség jellemzi, miközben az ember úgy érzi, hogy ennél szebbet nem énekelt még soha. Idáig azonban el kell jutni.
– Orbán György mekkora szabadságot adott Önöknek a komponáláskor?
– Eleinte furcsa volt, hogy szinte korlátlan szabadságot élveztünk a konzervatóriumban korábban megszokott szigorú keretrendszerhez képest. Hirtelen felnőttként kezeltek minket, ami annyira megdöbbentett, hogy az első évben nem is írtam semmit. Azt a csodálatosan szabad légkört, amely Orbán György óráit jellemezte, csak később tudtam igazán értékelni. Mert hihetetlenül felszabadító, amikor egy érzékeny lelkű fiatal elképzeléseit nem akarják drámaian megnyirbálni.
– Hogyan állt össze a mai hangverseny programja? – Orbán György idén az évad zeneszerzője a Müpában, ezért több koncerten is felcsendültek a művei. Mi a Seventeen Singers Kamarakórussal tiszteletadásként az ő alkotásait, valamint saját darabjaimat énekeljük. Felvillanyozó, hogy Égrenéző címmel Orbán György új művet komponált számunkra, amelynek most lesz az ősbemutatója: lelket melengetően szép, lírai hangulatú darab Szenczi Molnár Albert 121. zsoltárának szövegére, amelyben idézetként Bartók Este a székelyeknél című művének egy rövid részlete is megjelenik. Saját kompozícióimat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy legyenek köztük a kórussal „beérlelt” alkotások is, amelyeket korábban már énekeltünk.
– A karnagyi szerep mennyire otthonos az Ön számára?
– A zenészek java része mosolyog azon, hogy előbb-utóbb a legtöbb szerzőben vagy hangszeres zenészben felötlik a vezénylés gondolata. Nem hiszek abban, hogy egy zeneszerzőnek elefántcsonttoronyban kéne komponálnia. A mű és annak előadása szoros gondolati egységet alkot, így az utóbbi megtapasztalása zeneszerzőként is előrevisz. Rendkívüli érzés, amikor érvényesen megszólal egy darab alapgondolata.
„Az
általa felkínált szabadság mindig ösztönzően hatott” – Dragony Tímea
– Miként hatott zeneszerzői látásmódjára mestere, Orbán György?
– Egy kicsit korábbról kezdeném. Nyíregyházára jártam középiskolába szolfézs-zeneelmélet szakra, közben Debrecenben
Keuler Jenőnél tanultam zeneszerzést. A felvételi előtt sokat beszélgettem vele a Zeneakadémián zeneszerzést oktató tanárokról, és ő már akkor úgy vélte: talán Orbán
György lenne számomra a legmegfelelőbb. A felvételin érezni lehetett, hogy nagy az összhang köztünk, néhány mondatot váltottunk is a folyosón, és már akkor említette, hogy el tudná képzelni a közös munkát. Ő az a típusú tanár volt, aki nem „javította ki” helyettünk az általa kevésbé jónak ítélt hangokat, csupán felhívta a figyelmünket a hibára, és nekünk kellett kitalálnunk, miként lesz jobb az adott rész. Ugyanakkor mindig pontosan látta, mit lehetne még jobban csinálni. Sosem akarta elhitetni velünk, hogy a zeneszerzés valami lila ködös révület, hanem a mesterség csínját-bínját igyekezett átadni. Rám az általa felkínált szabadság mindig ösztönzően hatott. A stílusgyakorlatok fontosságának és szükségességének kérdésében is egyetértés volt közöttünk. Engem nógatni sem kellett, bár ő már az első órán közölte, hogy erre nem is hajlandó.
– Kezdő zeneszerzőként pontosan tudta, milyen célkitűzéssel vág neki a pályának?
– Igen, és erre Orbán György már az első órák egyikén rákérdezett. Azt mondtam: szeretnék a szó hagyományos értelmében véve ismert zeneszerző lenni, akinek a művei érzelmileg és szellemileg is megszólítják a közönséget. Már akkor tudtam, hogy nem akarok kimondottan csak kórusműveket vagy zenekari darabokat írni, engem a sokszínűség éltet.
– A Cantemus Kórusban nevelkedett, így kézenfekvő lett volna, hogy kórusműveket komponáljon, ám erre csak később került sor. Nem vonzották a vokális alkotások? – Lételemem az éneklés. Dalokat már kezdetben is, kórusműveket azonban csak később írtam. A Cantemusszal tizenegytől tizenhét éves koromig végigénekeltem a kórusirodalom remekműveit, és láttam, milyen zeneszerzői magaslatok léteznek. Nem mondanám, hogy ez elrettentett, de emiatt szakmailag másképp álltam ehhez.
Ráadásul a szerzői estjeimen zongoráztam is, így hangszeres művészekkel – Kelemen Barnabással, Kántor Balázzsal, Klenyán Csabával, Ittzés Gergellyel – sokat kamaráztunk együtt, és ennek köszönhetően több hangszeres kamaramű készült. Orbán György berzenkedett a versenyektől, másodéves koromban mégis azt javasolta, ha ilyen célokat tűztem ki, akkor érdemes részt vennem megmérettetéseken. 1998-ban
kiírtak egy Petőfi-emlékversenyt, amelyre három kategóriában lehetett pályázni.
Orbán György azt mondta: ha már lúd, legyen kövér, így a vokálszimfonikus kategóriába adtam be a művemet, amellyel megnyertem a versenyt.
– A hangversenyen felcsendülő Gwethyr című alkotást a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak komponálta, hat évvel ezelőtt mutatták be. Mi inspirálta a darabot?
– Ez a kompozícióm a kelta mitológia által ihletett programzenei sorozatom kilencedik darabja. A kelta életfa, a Crann Bethadh felső birodalmát és uralkodóját, Gwethyr istent, varázslatait, mágiáját, harcait mutatja be. Az Égi világ megfelel a Mennyországnak, a Napnak, a Holdnak, istenek és istennők lakhelyének. Ennek szemlélődő bemutatása után a gomolygó, gazdag érzelmek világa teljesedik ki. Az élet energiáját átadó markáns zenét követően Gwethyr király lírai, szerelmet éltető fohásza hallható, majd a lélek mélységeiben való bolyongás után az elsötétülő, vészjósló sötét felhők érkeztével kezdetét veszi a végső csata, amelynek során az emberek Gwethyr királlyal legyőzik az alvilági isteneket, és szenvedéllyel, örömmel ünneplik a világ szépségeit, magát az életet.
„Merjük vállalni önmagunkat” – Szalai Katalin
– Mi a legfontosabb, amit Orbán Györgytől tanult?
– Orbán György műveltsége rendkívüli, órái nem kizárólag a zenéről, inkább a művészet egészéről szóltak. Az arányérzéket például képzőművészeti alkotásokon keresztül szemléltette, és utána beszéltünk ennek zenei vonatkozásairól. A humora, az életszemlélete is különleges. Mindig az volt az érzésem, hogy önazonos személyiség, ez pedig hihetetlenül felszabadító volt, mert minket is arra ösztönzött, hogy merjük vállalni önmagunkat.
– Mit gondol, hogyan találhat a kortárs zene utat a közönséghez?
– A kommunikáció, a befogadhatóság alapja nálam a harmónia, ami lehet izgalmas, érdekes, esetleg megszokott hangzásvilág. Ha ez megvan, akkor a zene összes többi alkotóelemével lehet „modernkedni”, új utakat keresni.
– A hangversenyen Idézőjelek című darabjának ősbemutatójára kerül sor, amely klasszikus zenei gondolatok ihletésére született, mégis modern hangzású alkotás. Hogyan épül fel?
– A négy tétel mindegyike magában rejti egy már korábbi zenei gondolat magját, hangjait vagy hangulatát. A zenei utalásoknak, „kölcsönvett” témáknak igen gazdag az irodalma. Híd épül két zenei korszak vagy két alkotó között. Az első tételben arra vállalkoztam, hogy egy Mozart-kánon tématöredékeit egészen más karakterbe ágyazva, a felismerhetetlenségig átformálva idézzem meg. Ha pontosan szeretnék fogalmazni, az eredeti téma csak csírájában van jelen, mintegy ötletadóként, de teljesen más irányban bontakozik ki, mint az eredeti. A Gottes Zeit tétel dramaturgiája ennél összetettebb: a sokak által ismert Bach-kantáta első két tételének motívumaiból és ezek továbbgondolásából építettem fel, kissé átritmizálva. Annyiban különbözik az első tételtől, hogy itt a végére felismerhetővé válik a címadó téma, addig azonban csak sejthetjük, miről is van szó. Egy Mester és tanítványa sorozatban volt már szerencsém egy címlapra kerülni Orbán Györggyel. Az ott elhangzott zenekari művemet pozitívan értékelte, ám abban a formájában, önálló tételként nem volt életképes, folytatást igényelt volna. Az itt harmadik tételként elhangzó mű ennek a korábbi darabomnak egy jelentősen átírt és áthangszerelt formája, ha úgy tetszik, paródiája. Így reményeim szerint megfelelő kontextusba kerül. A zárótétel főhajtás tanárom előtt, akinek számomra egyik legkedvesebb művét vettem alapul. Weöres Sándor A paprikajancsi szerenádja című versét kórusműként és dalként egyaránt feldolgozta. A negyedik tétel, a Paprika János szinte minden zenei gesztusa ebből a két műből ered, reményeim szerint mégis új formában éled újjá. A négy tételen belül is vannak áthallások, déja vu élmények, amelyek az egységesség érzetének kialakulását szolgálják. Egy klasszikus szimfóniával ellentétben itt az első a leglassabb, legdrámaibb, és fokozatosan jutunk el a virtuóz, gyors zárótételhez.
„Drámai
A Dominus Tecum – A Leány és az Arkangyal című alkotás a szerző két korábbi műve, a magyar nyelvű Karácsonyi oratórium három tétele és a D-dúr Magnificat újragondolásával jött létre. A vokális szólamok kétnyelvűek, a mindenkori előadók döntése, hogy a magyar vagy a latin változatot szólaltatják-e meg. „Az utóbbi években számos kétnyelvű vokális művet írván és átírván meggyőződésemmé vált, hogy a prozódia miatt jobb, ha nem erőszakoljuk bele egyik nyelvet a másik Prokrusztész-ágyába, ugyanazon kotta alá nem írunk két vagy három, nyelvileg akár zseniális fordítást is, mert az ártani fog a nyelvek természetes hanglejtésének. Hanem két – akár zeneileg is eltérő – változatot készítünk, és a két szöveghez két külön ritmus, két külön kottasor tartozik. Ezeket a tapasztalataimat összegzi ez a kis-oratórium” – fogalmaz Orbán György.
A mű Gábriel újszövetségi szavait idézi, amelyek hónapokkal később, beteljesülésükkor rendítik meg Máriát igazán. A kis-oratórium kizárólag az evangéliumi textusokat használja, a Vulgatát és Károli Gáspár magyar fordítását. „A magyar alcím más, mint a latin, jelezni szeretném ugyanis azt is, hogy drámai képeket képzelek el, jól megrajzolt karakterekkel, engedve a reneszánsz ikonográfia ihletésének.
Megannyi képi ábrázolásról van szó: a németalföldi remekműveken például Mária jól öltözött dámaként rebben arrébb a fényes jelenéstől, de nekem jobban tetszik a kisbárányt ijedtében magához szorító pásztorlányka” – fejti ki a zeneszerző.
Orbán György olvasatában Mária árnyalt, sokszínű személyiség: ijedt, alázatos, hálás, közben büszke, és repes az örömtől, majd lázad. „Nem véletlenül végződik a Magnificat a Suscepit lsraellel. A végkicsengés ez: Mária fia király lesz, és Dávid székében fog ülni, Dávid népének sorsa felett pedig az Úr fog őrködni. Most még csak időszámításunk kezdete, vagyis Krisztus születése előtt pár hónappal vagyunk –a kereszthalál, a megváltás és az, hogy »az ő országa nem e világból való«, már egy másik történet.”
Írta és az interjúkat készítette: Seres Gerda
Kun Ágnes Anna mezzoszoprán 2008-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Pászthy Júlia növendékeként, később Sherman Lowe és Komlósi Ildikó irányításával képezte tovább magát. A kékszakállú herceg vára Juditjától A sevillai borbély Rosináján át Carmenig számos klasszikus mű főszerepét énekelte, de operettekben, kortárs operákban is megmutatta már tehetségét, kifejező színészi játékát. Repertoárján Orbán György számos dala is szerepel.
Kovács István 1997-ben kezdte operaszínpadi pályafutását, s Berlin, Torino, Strasbourg, Frankfurt, Róma, Bologna és Palermo operaházaiban is sikerrel szerepelt már. Az orvosi diplomával is rendelkező basszus a budapesti opera- és koncertélet állandó közreműködője, oratóriuménekesként fellépett többek között az Izraeli Filharmonikus Zenekarral, a lipcsei Gewandhaus zenekarával, a müncheni, a hamburgi és a stuttgarti rádiózenekarral.
Gyöngyösi Levente Erkel-díjas zeneszerző 1975-ben született Kolozsváron. Közép- és felsőfokú zenei tanulmányait Budapesten végezte, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1999-ben diplomázott Orbán György növendékeként. Kiváló magyar és külföldi együttesek megrendelésére komponál, a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője. Írt szimfóniákat, operákat, mégis kórusművei alkotják munkássága meghatározó részét, ezeket a világ minden táján éneklik. Zsűritagként rendszeresen részt vesz nemzetközi kórusversenyeken is.
Selmeczi György Kossuth-díjas zeneszerző, karmester 1952-ben született Kolozsváron. Felsőfokú tanulmányait Bukarestben, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, de dolgozott Párizsban is, Pierre Boulez irányítása mellett. Zeneszerzőként sokszínű repertoárral rendelkezik: számos operát, musicalt, balettet komponált, vokális és zenekari művei is szép számmal akadnak, valamint korszakos filmek zenéjét jegyzi. 2002 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egyetemi tanári kinevezését 2015-ben kapta meg. 2008 óta a Kolozsvári Magyar Opera megbízott művészeti vezetője.
A Seventeen Singers énekegyüttest Gyöngyösi Levente alapította 2022-ben, elsősorban saját kórusművei tolmácsolására. Az együttes tizenhét professzionális kórusénekesből áll, akik közül többen szólistaként is megállják a helyüket. A tagok jelentős része a Purcell Kórusban, a Nemzeti Énekkarban vagy a Magyar Rádió Énekkarában is énekel. Az együttes évi két-három koncertet ad. Felléptek a Zempléni Fesztiválon, valamint a Kolozsvári Magyar Egyházzenei Fórumon is.
Az 1963-ban Rolla János és zeneakadémiai növendéktársai által alapított Liszt Ferenc Kamarazenekar műfajának egyik legkiválóbb képviselője. Generációs váltások, megújulási periódusok után is őrzi kimagasló művészi színvonalát és sokoldalúságát, újra és újra kiérdemelve a közönség rokonszenvét és a zenésztársadalom elismerését. Hat évtized alatt a zenekar több korszak legkiválóbb szólistáival, a világ legjelentősebb hangversenytermeiben lépett fel. Az együttes az elmúlt években
Tfirst Péter koncertmester irányításával, a megszokott magas szintű művészi interpretáció és az elismerten egyedi hangzás mellett a 21. századi előadó-művészeti kihívásoknak megfelelő, szuggesztív előadásmódra törekszik. Várdai István csellóművésszel, a zenekar művészeti igazgatójával együtt vallják: a klasszikus zene fiatalos, energiákkal telített, izgalmas koncertekkel hódíthatja meg az új generációkat.
