Müpa Műsorfüzet - Bo Skovhus dalestje (2024. június 14.)

2024. JÚNIUS 14.

BUDAPEST WAGNER DAYS

SONG RECITAL BY BO SKOVHUS

Featuring: Stefan Vladar – piano

Wagner: Wesendonck Lieder

Schönberg: Two Songs, Op. 1

R. Strauss: Five Songs, Op. 15

R. Strauss: Five Songs, Op. 41 – No. 4: Bruder Liederlich

R. Strauss: Four Songs, Op. 36 – No. 4: Anbetung

R. Strauss: Five Songs, Op. 41 – No. 2: In der Campagna

Mahler: Das Lied von der Erde – Der Abschied

The English summary is on page 11.

2024. június 14.

Fesztivál Színház

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

BO SKOVHUS DALESTJE

Közreműködik:

Stefan Vladar – zongora

Wagner: Wesendonck-dalok

Schönberg: Két dal, op. 1

R. Strauss: Öt dal, op. 15

R. Strauss: Öt dal, op. 41 – No. 4: Bruder Liederlich

R. Strauss: Négy dal, op. 36 – No. 4: Anbetung

R. Strauss: Öt dal, op. 41 – No. 2: In der Campagna

Mahler: Dal a Földről – VI. Búcsú

ÉLET ÉS MŰ

Richard Wagner (1813–1883) egyetlen dalciklusa, a Wesendonck-dalok (1857/58) érzékletesen példázza egyfelől a zeneszerzők személyes sorsa és életművük kölcsönhatását, másfelől az olyan öszszefüggéseket, amelyeknek következményeként egy-egy alkotói termésen belül különféle kompozíciók egymásra utalhatnak.

Részben politikai számkivetettként, részben hitelezői elől menekülve Wagner 1852-től néhány éven át Zürichben élt, ahol önzetlen pártfogóra talált a gazdag textilkereskedő, Otto Wesendonck személyében. A mecénás jóval fiatalabb, művészi hajlamú felesége, Mathilde Wesendonck (1828–1902) boldogtalanul vergődött házasságában. Wagner, aki ekkortájt a Ring munkálatait félbeszakítva a Trisztán és Izoldán dolgozott, beleszeretett a költői tehetséggel megáldott, érzékeny asszonyba.

Mathilde versei közül ötöt ciklusba rendezve megzenésített. A sorozat logikája mellérendelő: a versek nem alkotnak összefüggő folyamatot, az egyik mondanivalójából nem következik a másiké. Nem szerelmes versek ezek: tartalmuk feloldatlan belső feszültségről, elfojtott vágyakról, a szabadság utáni sóvárgásról, álmokról, panaszról, fájdalomról tudósít. Mégis: a költemények és a zene között megvalósult unio mystica egy szerelem hiteles művészi lenyomata.

TANULMÁNYOK A TRISZTÁNHOZ

Az utókor nem tud biztosat arról, hogy Mathilde és Wagner kapcsolata plátói maradt-e, sőt arról sem, hogy az asszony viszonozta-e a zeneszerző szerelmét. Tény azonban, hogy Wagner első felesége, Minna Planer rájött férje érzelmeire, és ez okozta megromlott házasságuk végső válságát. Wagner szenvedélyének hőfoka hozzájárult a készülő Trisztán és Izolda zenéjének intenzitásához. A dalciklus és az opera közötti konkrétabb

Richard Wagner

kapcsolatra utal, hogy a zeneszerző két dalt maga nevezett a Trisztánhoz készült tanulmánynak: az Álmok a II. felvonás szerelmi duettjéhez szolgált nyersanyaggal, az A melegházban egyes motívumait a III. felvonás előjátékában használta fel.

A művet a zeneszerző eredetileg női hangra komponálta, zongorakísérettel, a ma gyakran hallható zenekari változat hangszerelését Felix Mottl készítette el. Bár az interpretációs gyakorlatban a Wesendonck-dalokat a szerzői szándéknak megfelelően főként nők tolmácsolják, a ciklusnak kezdettől akadtak férfi előadói is: közéjük tartozott René Kollo, Michael Spyres, Stuart Skelton és Christoph Prégardien. Bo Skovhus művészi vállalkozása tehát nem nélkülözi az előzményeket, a ciklus szövegében pedig nincs olyan tartalmi elem, amely kizárná a férfi előadó lehetőségét.

A PÁLYA KEZDETÉN

Különleges pillanat, amikor egy fiatal zeneszerző több korábbi kísérlet után egy művének kottájára odaírja: op. 1. A gesztus határozott állásfoglalásról tudósít: ez a darab már nem zsenge, hanem teljes értékű, érett kompozíció. A tapasztalat persze azt mutatja, hogy a zenetörténet op. 1-gyel jelölt művei még nem a zeneszerzők valóban kiforrott stílusát képviselik, bár erre is akad példa: Brahms esetében. A többség azonban az op. 1 után még keresi önmagát, hangot vált, módosít gesztusrendszerén.

Arnold Schönberg (1874–1951) huszonnégy évesen, 1898-ban szánta el magát, hogy az elhatározó op. 1-et odaírja egy művének kottájára. Zwei Gesänge (Két ének) című dalpárosa már címének szóhasználatával is jelzi, ki az egyik előd, akinek hatását megsejthetjük a dalok hallgatásakor. Johannes Brahms volt az, aki életművében előszeretettel váltogatta a Lied (dal) és a Gesang (ének) műfajmegjelölést, az utóbbit olyan műveknek tartogatva, amelyeket emelkedettebbnek érezhetünk a pusztán dalnak nevezett többinél. Nem véletlen, hogy kései bibliai megzenésítéseit is Vier ernste Gesänge (Négy komoly ének) címmel látta el.

Arnold Schönberg

ÁTSZELLEMÜLTSÉG ÉS SZENVEDÉLY

Schönberg két dalában a pátoszt, a büszke tartást és a megszólalás olykor diadalmasan délceg erejét bizonyosan az egy esztendővel korábban elhunyt, és általa egész pályája során különösen nagyra becsült Brahmstól tanulta. A feszültség, a sűrű kromatika és a modulációk komplexitása azonban részben Wagner hatására is következtetni enged, részben pedig olyan német és osztrák késő romantikus elődök és kortársak hangjának rokona, mint Hugo Wolf, Hans Pfitzner vagy Max Reger.

A költő nevét a kotta így adja meg: von Levetzow. Aki ennek alapján Ulrike von Levetzow-ra, Goethe utolsó szerelmére gondol, téved. Az egzaltált, szuperlatívuszokban bővelkedő versek szerzője Karl Michael von Levetzow (1871–1945), ugyanezen régi nemesi család későbbi sarja, aki Eugen d’Albert három és Hans Gál egy operájának librettistájaként is beírta magát a zenetörténetbe, néhány évvel a dalok keletkezése után pedig Ernst von Wolzogen berlini irodalmi kabaréja, az Überbrettl köréhez tartozott – a kabaré zenei vezetője egy ideig a fiatal Schönberg volt. Ennek a két dalnak (Dank – Köszönet; Abschied – Búcsú) sem zenei, sem szövegi tartalma alapján nincs köze a kabaré világához – mint ahogy Schönberg később kifejlődött modern stílusához sem. A hangulatot átszellemültség és szenvedély, a megszólalásmódot a késő romantika eszköztára határozza meg.

VOKÁLIS ZENE EGY ÉLETEN ÁT

Richard Strauss (1864–1949) volt a zenetörténet utolsó romantikus dalszerzője, akinek e műfajban még sikerült szervesen feldolgoznia a hagyományt, amelyet a német–osztrák Lied olyan mesterei hagytak az utókorra, mint Schubert, Schumann, Mendelssohn és Brahms, és aki a romantikusként jellemezhető szemlélethez és megszólalásmódhoz még pályája végső szakaszának dalaiban (Négy utolsó ének, 1948) is hű maradt. Kapcsolatát a vokális zenével szakmai és életrajzi szál is szorosra fűzte: egy életen át komponált operát, felesége, a szoprán Pauline de Ahna pedig még fiuk megszületését követő visszavonulása után is fellépett dalénekesként férje kíséretével.

Richard Strauss

Strauss gazdag termése több mint kétszáz dalt tartalmaz. Az Öt dalt (op. 15) még fiatalabban alkotta, mint Schönberg a maga Két énekét: mindössze huszonkét évesen, 1886-ban. Írt dalciklust is, többnyire azonban a Brahms által is kedvelt gyakorlatot követte, négy-öt-hat dalt publikálva közös opusszám alatt, egy-egy füzetben. Ezek nem ciklusok, nincs közöttük szoros összefüggés, csupán az köti őket össze, hogy megközelítőleg azonos időben keletkeztek. Az sem szükségszerű, hogy a költő egy opus minden dalában azonos legyen: az op. 15 esetében az első dal Michelangelo Buonarroti (1475–1564), a további négy Adolf Friedrich von Schack (1815–1894) versére készült.

Utóbbi a müncheni kulturális élet középponti alakja, jeles irodalmár és műgyűjtő, a Bajor Tudományos Akadémia tagja volt.

A SZERELEM ÖT ARCA

Az öt dal mindegyike a szerelemről szól, azt más és más megvilágításban ábrázolva, hol a lélek belső harcaival hozva összefüggésbe, hol azt mutatva meg, milyen, amikor a szív tavasza a természet téljében jelenik meg, hol a fájdalom, hol az elszenvedett veszteség, hol a hazatérés fogalmával társítva az örök érzést. A hangvétel igen változatos: akadnak kontemplatív részletek, a záródal éterien tiszta és lágy, de szenvedélyes fokozásoknak és indulatkitöréseknek is tanúi lehetünk.

Ami a zenei stílust illeti, a fiatal Richard Strauss ezekben a dalaiban éppúgy a brahmsi forrásból kortyol, mint a fiatal Schönberg, azzal a különbséggel, hogy nála egyneműbb a harmóniák, dallamok, gesztusok brahmsi íze, kevesebb máshonnan érkező hatás ad hozzá járulékos zamatokat. Aligha véletlenül: ezekben az években a fiatal Strauss a Meiningeni Udvari Zenekarnál előbb Hans von Bülow asszisztense, majd utódja volt, és itt személyesen került az akkoriban Meiningenhez erősen kötődő Brahms közelébe: többek között a IV. szimfónia meiningeni ősbemutatójának előkészítésében is részt vett. Mentorának tudhatta a nagy tekintélyű, ötvenes éveiben járó mestert.

AZ ÖNELÉGÜLT, AZ ELRAGADTATOTT ÉS

A BÚCSÚZÓ

A műsor szünet előtti utolsó fejezetében Richard Strauss további három műve szólal meg a Lied műfajában, ám ezúttal nem egyetlen teljes opus kerül terítékre, hanem

kettőből hallunk részleteket: az 1899-ben keletkezett Öt dal 4. és 2. darabja (Bruder Liederlich – A kicsapongó cimbora; In der Campagna – A Campagnán) keretezi az 1897es keltezésű Négy dal záródarabját (Anbetung – Imádat), amely ezúttal a három dalból álló alkalmi összeállítás középrészének szerepét kapja.

A német Detlev von Liliencron (1844–1909) versére készült vérbő ziccerdal, a Bruder Liederlich zenei eszközei híven keltik életre az eredeti költemény túláradó temperamentumát. A kuplészerű számban elénk lépő faragatlan-önelégült tivornyahős a későbbi Ochs báró (A rózsalovag, 1911) figurájának körvonalait vetíti elénk. Az előtanulmánynak is tekinthető dal nemcsak az énekesnek kínálja tálcán egy bravúros alakítás lehetőségét, de kompozíciós értelemben is remeklés, azzá teszik a karakterábrázolás változatos színei és harmóniafordulatai.

Az Anbetung alapjául szolgáló vers az oly sok zeneszerzőt dalkomponálásra ihlető Friedrich Rückert (1788–1866) műhelyéből került ki. A zene harmóniai telítettsége, a dallamok szárnyalása, a színek és a dinamika élénksége teljes hitellel jeleníti meg a szerelmes férfi elragadtatását, amelyet a vers ujjongó felkiáltásai közvetítenek. Az Anbetung beteljesüléshimnuszában szöveg és zene tökéletes egységet alkot; a dal méltón képviseli Strauss sűrű kromatikájú, meglepő modulációkban gazdag stílusának rendkívüli kifejezőerejét.

Az elragadtatás az In der Campagna John Henry Mackay (1864–1933) alkotta szövegére is jellemző, de ez a végéhez közeledő naptól búcsúzó és a következőt váró szemlélődő bensőségesebb öröme – volna, ha Strauss nem fűtené fel ezúttal is az érzelmek kohóját a telt zongoraakkordok délceg-feszes ritmusaival és az énekszólam diadalmas tartott hangjaival az előző dalban is tapasztalt hőfokra. A válogatás mindhárom darabját hallgatva elgondolkozhatunk azon, milyen szimfonikus hangzásdimenziókat tölt ki gyakorta, s milyen sokat hasznosít a zenés színpadi vokalitás eszköztárából Strauss dalköltészete.

SZIMFÓNIA

DALOKBÓL

Gyakran terítékre kerül az észrevétel, amely szerint Beethoven és több őt követő zeneszerző (Schubert, Bruckner, Dvořák) nem tudta megírni vagy befejezni tizedik szimfóniáját, mert meghalt a kilencedik komponálása után. Gustav Mahlert (1860–1911) is megkísértette a (különféle hagyományok szerint hol az abszolút tökéletesség szimbólumának, hol mágikusnak, hol ördöginek tartott) 9-es szám félelmes miszti-

kája, megpróbálta hát kivédeni a balsorsot azzal, hogy VIII. szimfóniája után a következő szimfóniaformátumú művét egyrészt nem jelölte 9-es számmal, másrészt köztes formában írta meg: a Das Lied von der Erde (Dal a Földről, 1908) egyszerre szimfónia és dalciklus.

A balsors amúgy is sújtotta a zeneszerzőt. Sötét idők jártak Mahlerre: lánya, Anna Maria négyévesen meghalt diftériában, az ellene indított antiszemita sajtókampány miatt le kellett mondania a bécsi Hofoper vezetéséről, és ekkoriban diagnosztizálták súlyos szívbetegségét is, amely végül halálához vezetett. A Dal a Földről után – immár megkönnyebbülve – sorszámmal ellátott IX. szimfónia az utolsó lett befejezett műveinek sorában.

ISTENHOZZÁD ÉS KEZDET

Die chinesische Flöte (A kínai fuvola, 1907) című nagy sikerű versgyűjteményében a német költő, Hans Bethge (1876–1946) kínai lírikusok alkotásainak szabad utánköltésével kísérletezett. Ezek közül hét képezi a Dal a Földről szövegi alapját. A mű arányai különlegesek: a két különböző szöveget felhasználó, mintegy félórás hatodik dal, A búcsú olyan hosszú, mint a megelőző öt együttvéve.

A dal jelenetszerű: a magányos utas hű barátját várja, hogy elbúcsúzzék tőle. Érezzük azonban, hogy mindez egy nagyobb elválás metaforája: a dal a világnak mondott végső, fájdalmas és emelkedett hangvételű istenhozzád, amelynek végén az Utas átlép az örökkévalóságba. Nem véletlenül ezek a zárószavak: Ewig… Ewig… Örökké, örökké. A stílus előre mutatón modern, a IX. szimfóniát előlegezi, a formát szaggatottság uralja, a hangulat sejtelmes, a hangvételben fájdalom, lemondás, vágy és különös megindultság keveredik. A Dal a Földről zárótétele, A búcsú ama kései alkotások sorába tartozik, amelyek lezáró szereppel bírnak, ám egyszersmind új fejezet kezdetét is jelzik.

Írta: Csengery Kristóf

Gustav Mahler

Bo Skovhus (1962) az Aarhusi Királyi Zeneakadémia és a Koppenhágai Királyi Operaakadémia hallgatójaként végezte felsőfokú zenei tanulmányait, majd New Yorkban tökéletesítette tudását.

Pályája kezdetén a dán bariton a bécsi Volksoperben Don Giovanniként aratott meghatározó sikereket, később többek között Párizs, Berlin, München, Hamburg, Drezda, Amszterdam, Boston legfontosabb operaházaiban és hangversenytermeiben lépett fel.

Beckmesserként ünnepelt vendége volt a Budapesti Wagner-napoknak. Gazdag és sokszínű repertoárjában Mozart és Berg, Brahms és Schnittke, Richard Strauss és

Kurtág, Csajkovszkij és Henze, Janáček és Reimann, Ravel és Unsuk Chin műveit egyaránt megtaláljuk. Az opera és a dal egyformán fontos számára. Az Osztrák Kamaraénekes és a Bajor Kamaraénekes címekkel tüntették ki.

Az osztrák zongoraművész és karmester, Stefan Vladar 1965-ben született Bécsben.

Tanulmányait szülővárosában, a Zene- és Előadóművészeti Egyetem hallgatójaként végezte. 1985-ben megnyerte a VII. Ludwig van Beethoven Zongoraversenyt. 1994-ben a bécsi Mozart Társaság neki ítélte a zeneszerző műveinek kiemelkedő tolmácsolásáért járó díjat. Olyan karmesterekkel muzsikált együtt, mint Végh Sándor, Yehudi Menuhin, Neville Marriner, Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Seiji Ozawa, Riccardo Chailly, Simon Rattle, olyan zenekarok szólistája volt, mint a Bécsi Filharmonikusok, a Chicagói Szimfonikusok, az Amszterdami Concertgebouw Zenekara vagy az Academy of St Martin in the Fields. 2002 óta karmesterként is tevékeny, a 2019/2020-as évad óta a Lübecki Színház főzeneigazgatója.

SUMMARY

Richard Wagner’s (1813–1883) only song cycle, the Wesendonck Lieder (1857/58), was set to five poems by Mathilde Wesendonck (1828–1902), wife of the wealthy Zurich textile merchant Otto Wesendonck. The songs convey unresolved inner tension, suppressed desires, a yearning for freedom, dreams, lamentation and pain. Wagner considered two of the five songs to be studies for Tristan und Isolde.

In 1898, the young Arnold Schönberg (1874–1951) completed his Zwei Gesänge (Op. 1), a pair of songs set to poems by Karl Michael von Levetzow (1871–1945). Its exalted and passionate mood is communicated in the language of Late Romanticism.

Richard Strauss (1864–1949) composed his Fünf Lieder (Op. 15) in 1886, at the beginning of his career. The first is a setting of a text by Michelangelo Buonarroti (1475–1564), and the other four from the work of Adolf Friedrich von Schack (1815–1894).

The composer’s main source of inspiration here is still Johannes Brahms. The musical expressiveness of the three remaining Strauss songs on the programme – Bruder Liederlich, a full-blooded caricature crafted from the poem by Detlev von Liliencron (1844–1909), as well as Anbetung and In der Campagna, based on texts by Friedrich Rückert (1788–1866) and John Henry Mackay (1864–1933), respectively – serve to alert the listener that the composer’s song poetry makes extensive use of the tools of operatic vocalism.

For the text to his symphony Das Lied von der Erde, which is actually a series of songs, Gustav Mahler (1860–1911) turned to the German poet Hans Bethge (1876–1946), whose 1907 collection Die chinesische Flöte consists of free rewritings of works by Chinese lyricists. The closing song, Der Abschied, is a metaphor for a greater parting: the song is a final, painful and uplifting farewell to the world.

Danish baritone Bo Skovhus (born in 1962) is a regular guest at the world’s great opera houses and concert halls, one with an equal interest in musical theatre and arts songs. His varied repertoire includes many masterpieces from both the past and present, ranging from Mozart and Wagner to Unsuk Chin and György Kurtág. Austrian pianist and conductor Stefan Vladar (born in 1965) is a distinguished soloist and chamber musician. A winner of the Vienna Mozart Society’s interpretation prize, he has since the 2019/20 season served as the chief music director of Theater Lübeck.

2024. szeptember 13., 14.

POSTMODERN JUKEBOX: THE ’10’ TOUR

2024. szeptember 1.

JAZZTIME

BERNSTEIN – JAZZ SIDE STORY SYMPHONIC SZŐKE NIKOLETTA, GÁJER BÁLINT & A DANUBIA ZENEKAR

2024. szeptember 24.

PHILIP GLASS, GODFREY

REGGIO: NAQOYQATSI –ERŐSZAKOS VILÁG (2002)

FILMKONCERT A PHILIP GLASS ENSEMBLE KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Vezényel és zenei vezető: Michael Riesman

The Philip Glass Ensemble Fotó © Ryuhei Shindo

Szőke Nikoletta

Bryan Anderson

2024. október 5.

BRYAN ANDERSON ORGONAKONCERTJE

2024. október 9.

LISZT ÜNNEP

LISZT: SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA

Vezényel: Vashegyi György

Közreműködik: Gabriela Scherer, Johannes Kammler, Bogdan Talos, Láng Dorottya, Nagy Zoltán — ének

Vashegyi György Fotó © Felvégi Andrea

Fischer Ádám

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. október 26.

FISCHER ÁDÁM 75

Vezényel: Fischer Ádám

Közreműködik: Magdalena Anna Hofmann, Schöck Atala — ének, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000

E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Bo Skovhus

A szerkesztés lezárult: 2024. május 14.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink: Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.