Recirquel: IM A 2024. SZEPTEMBER 6-29.
6–29 September 2024
Müpa Tent
RECIRQUEL
IMA
Creators:
Music: Edina Szirtes
IMA installation: Bence Vági, Tamás Vladár
Lobby design: Árpád Iványi
Costumes: Emese Kasza
Sound: Gábor Terjék
Lighting: Attila Lenzsér
Technical director, flight specialist: Tamás Vladár
Creative assistant to the director: Kristóf Várnagy
Assistant to the director: Aliz Schlecht
Choreographer, director: Bence Vági
The première was presented by Müpa Budapest as part of the Bartók Spring.
Recirquel Budapest is being sponsored by the Ministry of Culture and Innovation.
The production is being sponsored by PP Center.
Further information: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel
The English summary is on page 11.
2024. szeptember 6–29.
Müpa Sátor
RECIRQUEL
IMA
Alkotók:
Zene: Szirtes Edina
IMA-installáció: Vági Bence, Vladár Tamás
Előtérdesign: Iványi Árpád
Jelmez: Kasza Emese
Hang: Terjék Gábor
Fény: Lenzsér Attila
Technikai vezető, reptetéstechnikai szakértő: Vladár Tamás
A rendező kreatív munkatársa: Várnagy Kristóf
A rendező munkatársa: Schlecht Aliz
Koreográfus, rendező: Vági Bence
A bemutató a Bartók Tavasz keretében a Müpa szervezésében valósult meg.
A Recirquel támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
A produkció támogatója a PP Center.
További információ: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel
ILLÉS Renátó
szeptember 6., péntek, 19:00 / 6 September, Friday 7 pm
szeptember 7., szombat, 20:30 / 7 September, Saturday 8:30 pm
szeptember 8., vasárnap, 19:00 / 8 September, Sunday 7 pm
szeptember 14., szombat, 17:30 / 14 September, Saturday 5:30 pm
szeptember 15., vasárnap, 17:30 / 15 September, Sunday 5:30 pm
szeptember 21., szombat, 16:00 / 21 September, Saturday 4 pm
szeptember 22., vasárnap, 20:30 / 22 September, Sunday 8:30 pm
szeptember 24., kedd, 19:00 / 24 September, Tuesday 7 pm
szeptember 25., szerda, 19:00 / 25 September, Wednesday 7 pm
szeptember 27., péntek, 20:30 / 27 September, Friday 8:30 pm
szeptember 28., szombat, 19:00 / 28 September, Saturday 7 pm
szeptember 28., szombat, 20:30 / 28 September, Saturday 8:30 pm
szeptember 29., vasárnap, 19:00 / 29 September, Sunday 7 pm
HORVÁTH Zita
szeptember 6., péntek, 20:30 / 6 September, Friday 8:30 pm
szeptember 7., szombat, 16:00 / 7 September, Saturday 4 pm
szeptember 8., vasárnap, 20:30 / 8 September, Sunday 8:30 pm
szeptember 18., szerda, 19:00 / 18 September, Wednesday 7 pm
szeptember 20., péntek, 20:30 / 20 September, Friday 8:30 pm
szeptember 21., szombat, 19:00 / 21 September, Saturday 7 pm
szeptember 22., vasárnap, 17:30 / 22 September, Sunday 5:30 pm
szeptember 24., kedd, 20:30 / 24 September, Tuesday 8:30 pm
szeptember 26., csütörtök, 20:30 / 26 September, Thursday 8:30 pm
szeptember 27., péntek, 19:00 / 27 September, Friday 7 pm
szeptember 28., szombat, 16:00 / 28 September, Saturday 4 pm
szeptember 29., vasárnap, 16:00 / 29 September, Sunday 4 pm
szeptember 29., vasárnap, 17:30 / 29 September, Sunday 5:30 pm
Charles-Éric BOUCHARD
szeptember 7., szombat, 17:30 / 7 September, Saturday 5:30 pm
szeptember 8., vasárnap, 16:00 / 8 September, Sunday 4 pm
szeptember 10., kedd, 20:30 / 10 September, Tuesday 8:30 pm
szeptember 11., szerda, 19:00 / 11 September, Wednesday 7 pm
szeptember 11., szerda, 20:30 / 11 September, Wednesday 8:30 pm
szeptember 12., csütörtök, 19:00 / 12 September, Thursday 7 pm
szeptember 12., csütörtök, 20:30 / 12 September, Thursday 8:30 pm
szeptember 13., péntek, 19:00 / 13 September, Friday 7 pm
szeptember 13., péntek, 20:30 / 13 September, Friday 8:30 pm
szeptember 14., szombat, 19:00 / 14 September, Saturday 7 pm
szeptember 14., szombat, 20:30 / 14 September, Saturday 8:30 pm
szeptember 15., vasárnap, 19:00 / 15 September, Sunday 7 pm
szeptember 15., vasárnap, 20:30 / 15 September, Sunday 8:30 pm
ZSÍROS Gábor
szeptember 7., szombat, 19:00 / 7 September 2024, Saturday 7 pm
szeptember 8., vasárnap, 17:30 / 8 September, Sunday 5:30 pm
szeptember 10., kedd, 19:00 / 10 September, Tuesday 7 pm
szeptember 17., kedd, 19:00 / 17 September, Tuesday 7 pm
szeptember 18., szerda, 20:30 / 18 September, Wednesday 8:30 pm
szeptember 19., csütörtök, 20:30 / 19 September, Thursday 8:30 pm
szeptember 20., péntek, 19:00 / 20 September, Friday 7 pm
szeptember 21., szombat, 17:30 / 21 September, Saturday 5:30 pm
szeptember 22., vasárnap, 19:00 / 22 September, Sunday 7 pm
szeptember 25., szerda, 20:30 / 25 September, Wednesday 8:30 pm
szeptember 26., csütörtök, 19:00 / 26 September, Thursday 7 pm
szeptember 28., szombat, 17:30 / 28 September, Saturday 5:30 pm
szeptember 29., vasárnap, 20:30 / 29 September, Sunday 8:30 pm
SEGUÍ-FÁBIÁN Eszter
szeptember 14., szombat, 16:00 / 14 September, Saturday 4 pm
szeptember 15., vasárnap, 16:00 / 15 September, Sunday 4 pm
szeptember 17., kedd, 20:30 / 17 September, Tuesday 8:30 pm
szeptember 19., csütörtök, 19:00 / 19 September, Thursday 7 pm
szeptember 21., szombat, 20:30 / 21 September, Saturday 8:30 pm
szeptember 22., vasárnap, 16:00 / 22 September, Sunday 4 pm
A Recirquel védjegye az esztétikai változatosság és a szüntelen fejlődés. Amikor 2015-ben a Non Solus bemutatójával megteremtették a cirque danse műfaját, egyértelmű volt, hogy ez valójában egy új irányzat, mely folytatást kíván: a 2018-as My Land és a 2020-as Solus Amor formálta trilógiává e hibrid műfaj iránti elköteleződést. A világ mára megismerte és megtanulta a cirque danse fogalmát, ahogy azt is, hogy jóval többről van szó, mint tánc és cirkusz egyszerű vegyítéséről: a tánc költőisége és a cirkusz varázslata ötvöződött a produkciókban, melyek új előadó-művészeti megközelítést eredményeztek. A társulatot vezető Vági Bence úttörő célokat fogalmazott meg a cirque danse újszülött műfaja kapcsán, amikor a sokáig csak a szórakoztatást szolgáló cirkuszt a radikális önkifejezés fontos formájaként számontartott tánccal egyesítette. Alkotótársaival nem csupán észrevette a műfajok közötti lehetséges átjárókat, de tágra is nyitotta azok kapuit.
A Recirquel az IMA bemutatójával még egyet lépett előre, amikor a cirque danse fogalma mellett újabb terminust tanított a hazai rajongóknak. Az immerzív színház intézménye keveseknek ismerős mifelénk. „Az előadó és a néző egyazon téren osztozik: közösen léteznek benne. Nincs különbség abban, hogy a néző a tér melyik pontján van – az előadás minden pillanatban magába foglalja őt is. Nekem ezt jelenti az immerzív színház” – mondta a koreográfusrendező Vági Bence, amikor magáról a fogalomról kérdeztem.
Az IMA egészen más típusú élmény, mint amit a Recirquel korábbi története során a társulat közönsége megismert. „A néző fokozatosan hagyja maga mögött a külvilágot, mire megérkezik az IMA terébe. A bemutató sorozat után sokan jeleztek vissza, hogy jóval tovább maradnának itt, mert amit éreznek és átélnek, az megnyugtatja és elcsendesíti őket. A beszámolók szerint olyasmit éltek át idebent, amit szent helyeknél tapasztal meg az ember” – mesélte a társulatvezető.
De hogyan kapcsolódik mindez a cirque danse-hoz? „Folytatjuk a megkezdett utat, tovább finomítva a közösen kialakított rendszert. Érdeklődésünk középpontjában a mozdulat finomsága, táncszerűsége, kifejezőképessége áll. Paradox helyzet jön létre: miközben a művészek nehéz mutatványokat hajtanak végre, a lassú, folyamatos, szinte áramló mozgás miatt a néző elfeledkezik arról, hogy cirkuszt lát. Vannak trükkök, nem is akármilyenek, de a látványosság, az ámulatkeltés tudatosan másodlagossá vált.”
KARNYÚJTÁSNYIRA A SZAKRÁLISTÓL
Alkotásaiban Vági Bence igen gyakran nyúl vissza a társművészetek, a fotó, a film, a képzőművészet jeleseihez, az IMA forrásvidékét azonban máshol érdemes keresni: „A pandémia hónapjai alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szükségünk van egy olyan térre, amelyben képesek vagyunk magunkba nézni. Ez azonban nem jelent magunkba temetkezést vagy
bezárkózást; olyan helyre van szükségünk, ahol reményt is kapunk. Egy univerzális, üres, szakrális térre, amelyből töltekezni tudunk.” Amikor arról kérdeztem Vági Bencét, hívőnek, vallásosnak kell-e lennem, hogy az IMA nyújtotta élményt minden ízében átéljem, így felelt: „Mindez nem kötődik szorosan a vallásossághoz. Inkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ember kimegy a csillagos ég alá, és eltűnődik azon, hogy csupán egy aprócska pont a végtelen univerzumban. Az ima univerzális, vallástól, felekezettől függetlenül létezik.”
Az IMA speciális tere zsiliprendszerre emlékeztet, amelyben több stációt érintve jutunk el a tulajdonképpeni élményig. A néző a Müpa Sátor kapuján belépve különleges előtérben találja magát. Az installáció központi elemeként kialakított hálóra tűzött imaszalagok száma folyamatosan növekszik: egyre több néző érzi úgy, hogy személyes nyomot kell hagynia a légies könnyedségű falon. Ezt bárki megteheti az előadás kezdete előtt, de sokan inkább az IMA után járulnak oda. Egy folyosón jutunk el a központi térbe, amelynek fizikai határait szinte képtelenség felfogni.
A rendezőnek határozott elképzelése van a néző pozíciójáról az előadásban: „Az első pillanattól fogva vezetni akarjuk a nézőket, akik nagyon különböző lélekállapotokban érkeznek
hozzánk. Szeretnénk, ha a külvilág gondjait mindenki maga mögött hagyná, ezért olyan térbe invitáljuk a látogatót, ahol valóban önmaga lehet. Végtelen magány és egy értő-érző közösség találkozik: a művészek maguk is azt mondták, hogy az előadás számukra legfontosabb része, amikor a sötétben, a magasban, a csendben, a fénypászmáktól körülölelve a semmiben lebegnek.”
Az IMA egyszemélyes előadás: a néző ezúttal négy különböző előadóval négy különböző élményben részesülhet. De hogy lehet egy ilyen vállalkozásra felkészülni? „Egyesével próbáltam mindegyik művésszel, ami különlegessé tette a próbafolyamatot. A négy ember négy különböző imádságot fogalmaz meg a testével és a mozdulataival, így bizton állíthatom: minden egyes előadás különbözik a másiktól. A néző és az előadó akkor és ott összekapcsolódó gondolkodásából megannyi, egyéni vonásokkal rendelkező találkozás születik.”
A szertartás, amelynek az IMA negyven sűrű perce alatt részeseivé válunk, struktúrájában változatlan, a nézőnek mégis érdemes lehet újranéznie, újraélnie a produkciót, mivel az egyes előadók egészen eltérő energiákat működtetnek. És a csillagerdő tövében születő közönségreakciók is alkalomról alkalomra változnak. Rítusról lévén szó, érthető, ha a néző nem szeretne tapsolni a végén.
A SZERTARTÁS ŐRZŐI
Vági Bence ezúttal is összeszokott csapattal dolgozik, melynek legtöbb tagja már korábbi Recirquel-produkciókból ismerős. Az IMA főszerepében, a kivételes erejű szertartás közvetítőjeként öt izgalmasan különböző habitusú és hátterű művészt láthatunk.
Charles-Éric Bouchard Kanada francia nyelvű részén született és nevelkedett. Pályáját tizenkét évesen a québeci cirkusziskola növendékeként kezdte, majd a montreali nemzeti cirkusziskolában szerzett diplomát 2015-ben. Azóta a világ számos cirkusztársulatával, köztük a Cirque du Soleil-jel dolgozott.
Horváth Zita a tánc világa felől érkezett a cirkuszhoz a Recirquelnek köszönhetően. A Meztelen Bohócban lépett fel először újcirkuszi produkcióban, ami után magától értetődően következett a folytatás. A Solus Amorban és a Paradisumban már nem csupán előadóművészként, de próbavezetőként is dolgozott.
Illés Renátó és Zsíros Gábor számos Recirquel-produkció társalkotója, művészeti tanácsadója és koreográfusa. Utánozhatatlan párosukat a Recirquel rajongói jól ismerik a Non Solus című cirque danse produkcióból.
Illés Renátó gyermekkora óta a színpad, az akrobatika és a tánc vonzásterében él. A Baross Imre Artistaképzőben a legjobb tánctanulókat elismerő Vadady Ágnes-díjjal tüntették ki, 2011-ben pedig az első Magyar Tissue (Silk) Bajnokságon egyéni és páros versenyzőként is aranyéremmel díjazták, továbbá elnyerte a Fővárosi Nagycirkusz különdíját. 2013, a Cirkusz az Éjszakában bemutatója óta a Recirquel tagja.
Zsíros Gábor hosszú ideig foglalkozott latin és standard táncokkal, nevét magyar showtáncbajnokként is jegyzik. A Kortárs és a Magyar Táncművészeti Főiskolán is tanult, 2007 óta táncosként és koreográfusasszisztensként működik közre nagyszabású produkciókban.
Seguí-Fábián Eszter a Recirquel Master Studio hallgatójaként került a társulathoz, ahol a levegős artistaszámok irányában képezte tovább magát, majd a Kristály, illetve a Solus Amor című produkcióban mutatkozott be a Recirquel közönségének, de az idén ősszel bemutatásra kerülő Paradisumban is színpadra lép.
A korábban említett cirque danse trilógia darabjai után Vági Bence újra Szirtes Edinával dolgozott. A számos díjjal elismert komponista és előadóművész több formációhoz is kötődik, de színházi és táncelőadásokhoz is gyakran szerez zenét. „A zenei kompozíció az orgonától a tradicionális hangszerekig széles skálán mozog. Olyan hangszereket kerestünk, amelyek a legkülönbözőbb kultúrákban a spiritualitáshoz kötődnek, illetve rítusokat kísérnek vagy jelenítenek meg a segítségükkel. Ez is az IMA egyetemes atmoszféráját erősíti. A feladat ezúttal azért volt nehéz, mert az imádkozás magányos tevékenység, általában nem szól közben semmilyen zene. Az előadás zenei világa egyfajta belső utazás: az egyes szakaszok egyre távolabbra, mélyebbre segítenek önmagunkban” – árulta el Vági Bence.
Charles-Éric Bouchard
Fotó © Hirling Bálint
Az előtérdesign megálmodója Iványi Árpád, aki diplomás látványtervezőként hazai és külföldi produkciókban is közreműködik, filmes, színházi és televíziós munkák egyaránt megtalálják. Emellett a Recirquel több produkciójának (Non Solus, Párizs Éjjel) díszlete fűződik a nevéhez, de a FINA-zárógálára ő tervezte a Csodaszarvas legendájának grandiózus látványvilágát is.
Az IMA-installációt a rendező közösen jegyzi
Vladár Tamással, utóbbi az előadás technikai vezetője és reptetéstechnikai szakértője is egyben. Minden korábbinál összetettebb feladat várt rá a Vági Bence ötletéből megszülető tér tervezőjeként, hiszen itt nemcsak az artisták, de a lámpák is bonyolult koreográfia szerint zuhannak és emelkednek. Vladár Tamás a Recirquel egyik alapembere: 2013 óta dolgozik a produkciók műszaki és technikai megtervezésén, illetve a fellépések gördülékeny kivitelezésén.
Kasza Emese jelmeztervezőnek szintén sokadik Recirquel-produkciója ez: az előadás felvezető szakaszában sejtelmes, sűrű szövésű fátyollal borított test(ek) később leplezetlen ragyogással jelennek meg előttünk.
Senki se lepődjön meg, ha az IMA terében tátott szájjal ámuló nézőket lát maga körül. Vági Bence elképzelésének professzionális megvalósításában fontos közreműködő a fényért felelős Lenzsér Attila, akit hazai és külföldi fesztiválokról jól ismernek mindazok, akik a különleges fénytervekre kíváncsiak. A hanghatásokért ezúttal is Terjék Gábor felel: a precízen megkomponált zenei világra elektronikus effektekkel válaszol.
A rendező-koreográfus összetett munkáját ketten is segítették. Kreatív munkatársa Várnagy Kristóf volt, aki a Magyar Táncművészeti Egyetemen tanult, majd számos fontos társulatnál (például Frenák Társulat, Cullberg Balett, Cirque du Soleil, Svéd Királyi Balett) táncolt, 2020 óta pedig tagként erősíti a Recirquel csapatát: a Solus Amor és a Kristály című produkcióban lépett színre. A rendező munkatársa volt Schlecht Aliz is, aki 2016 óta dolgozik a Recirquellel, a társulat új kreációinak produkciós menedzsere.
