Müpa Műsorfüzet - Ton Koopman 80 – Händel: Eszter (2024. október 30.)
2024. OKTÓBER 30.
TON KOOPMAN 80 –HÄNDEL:
ESZTER A FŐSZEREPBEN JULIA LEZSNYEVA
30 October 2024
Béla Bartók National Concert Hall
TON KOOPMAN 80 –HANDEL: ESTHER WITH JULIA LEZHNEVA IN THE LEADING ROLE
Handel: Esther – oratorio, HWV 50a-b
Esther: Julia Lezhneva – soprano Ahasuerus/Mordecai:
Maarten Engeltjes – countertenor
Haman: Andreas Wolf – bass
Featuring: Amsterdam Baroque Orchestra & Choir
Conductor, harpsichordist: Ton Koopman
The English summary is on page 12.
2024. október 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
TON KOOPMAN 80 –HÄNDEL: ESZTER A FŐSZEREPBEN JULIA LEZSNYEVA
Händel: Eszter – oratórium, HWV 50a-b
Eszter: Julia Lezsnyeva – szoprán
Ahasvérus/Mardókeus:
Maarten Engeltjes – kontratenor
Hámán: Andreas Wolf – basszbariton
Közreműködik:
Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus
A csembaló mellől vezényel: Ton Koopman
SPECIALIZÁLÓDÁS ÉS SOKOLDALÚSÁG
A historikus előadói gyakorlat nemzetközi társadalma seregnyi karmestert, hangszeres szólistát és énekest foglal magába. E sokféleség ismeretében állíthatjuk: a legizgalmasabb régizenészek olyanok, mint a régi zenészek.
A szójáték, mint oly sokszor, lényegi összefüggésre mutat. A modern idők a specializálódás jegyében telnek, a régi zene négy hatalmas repertoárjának kora: a középkor, a reneszánsz, a barokk és a (nem mindig bécsi) klasszika zenei gyakorlatát azonban még az univerzalitás követelménye uralta. A legnagyobbak és a csekélyebb jelentőségű muzsikusok egyaránt ma már elképzelhetetlen sokoldalúságról tettek tanúbizonyságot – ezekben az évszázadokban ez volt magától értődő. Bach nemcsak zeneszerző, de zenetudós, az orgonaépítés elismert szakértője, hírneves orgona-, csembaló- és klavikordjátékos is volt, együtteseket alapított és vezetett, és bár az orgona számított legfőbb hangszerének, ha kezébe vett egy hegedűt vagy violát, gond nélkül játszott rajta, nem akármilyen színvonalon. Mozart maga mutatta be zongoraversenyeit, de hegedült is, abban a kvartettben pedig, amelyben Dittersdorf, Haydn és Vanhal társaságában muzsikált, a brácsaszólamot játszotta.
Korunk egyik legjelentősebb történeti tájékozottságú régizenei előadója, Ton Koopman karmester, kórusvezető, orgonaművész, csembalista, klavikordjátékos, zenetudós, közreadó, egy nemzetközi jelentőségű historikus zenekar és egy hasonlóan fontos kórus alapítója és vezetője. Organikusan sokágú tevékenységében, amelyben a zene számos eltérő megnyilvánulási formája megtalálható, nem nehéz felismerni a régi nagy egyéniségek életmodelljének ösztönző hatását.
Antonius Gerhardus Michael Koopman 1944. október 2-án született Hollandia észak-keleti részén, Zwolle városában. Az Amszterdami Konzervatóriumban zenetudományt, orgonát és csembalót tanult – az utóbbit olyan rendkívüli kisugárzású mestertől, mint Gustav Leonhardt. Mindkét hangszer játékosaként kitüntetéssel (Prix d’Excellence) végzett. Már pályakezdő muzsikusként sorsszerű vonzalmat táplált a historikus hangszerek és a filológiai megalapozottságú előadásmód iránt, a barokk és klasszikus repertoárra szakosodott tehát, Mozart halálának évét, 1791-et jelölve ki határvonalaként annak az időszaknak, amelynek műveit megszólaltatja.
Már huszonöt évesen létrehozta élete első barokk együttesét, az igazán elhatározó jelentőségű pillanat azonban tíz esztendővel később, 1979-ben jött el, amikor megalapította az Amszterdami Barokk Zenekart. Ennek fiatalabb vokális testvéreként született meg 1992-ben az Amszterdami Barokk Kórus. Az évek során mindkét műhely nemzetközi rangot szerzett és fogalommá vált a historikus régizene-interpretáció világában. Előadó-művészként eltöltött évtizedei során e két együttes szolgált Ton Koopman működésének bázisaként, ezek élén valósította meg nagyszabású projektjeit, köztük a két legnagyobbat: Bach összes kantátájának és Buxtehude valamennyi kompozíciójának felvételét. Az előbbi munkálatainak 2005-ben, az utóbbiénak 2014-ben ért végére.
Billentyűs előadóként és együtteseinek karmestereként Ton Koopman sok évtizede nagy sikerrel koncertezik a világ minden táján, többek között olyan helyszíneken is, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Théâtre des Champs-Elysées és Salle Pleyel, a londoni Barbican és Royal Albert Hall, a bécsi Musikverein és Konzerthaus, a berlini Filharmónia, a New York-i Lincoln Center és Carnegie Hall, valamint a tokiói Suntory Hall. Az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus élén végzett munkája mellett az utóbbi években Európa, az Amerikai Egyesült Államok és Japán modern hangszereken játszó legnevesebb zenekarainak vendégkarmestereként is gyakran lépett pódiumra. Hanglemezfelvételein Bach és Buxtehude mellett olyan zeneszerzők művei hallhatók, mint – a teljesség igénye nélkül – Byrd, Caccini, Sweelinck, Frescobaldi, Corelli, Marin Marais, Couperin, Vivaldi, Telemann, Domenico Scarlatti, Händel és Carl Philipp Emanuel Bach. A repertoárépítés maga kijelölte időhatárát egy alkalommal lépte át, lemezre rögzítve Francis Poulenc csembalóversenyét, a Concert champêtre-t.
TISZTELGÉS HÄNDEL ELŐTT
Ton Koopman sajtó alá rendezte többek között Händel orgonaversenyeit, nevéhez fűződik egyebek mellett a Messiás és Buxtehude Das jüngste Gericht című oratóriumának új kritikai kiadása. A Nemzetközi Dieterich Buxtehude Társaság és a Lipcsei Bach Archívum elnöke, a Leideni Egyetem és a Hágai Konzervatórium professor emeritusa, a Londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja, a Linzi és a Lübecki Egyetem díszdoktora, a franciaországi Périgord régió Itinéraire Baroque fesztiváljának művészeti igazgatója. Kitüntették Lipcse városának Bach-érmével és Lübeck Buxtehude-díjával, munkásságát a Londoni Királyi Zeneakadémia Bach-díjával ismerték el, és a rangos holland Edison Klasszikus Zenei Díjat is elnyerte.
Októberben tölti be nyolcvanadik életévét. Ebből az alkalomból 2024 őszén és 2025-ben a karmester az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus élén háromrészes nemzetközi koncertsorozatot ad, mindhárom turné műsorán egy-egy Händel-oratóriummal. 2024 októberében az Eszter (1732), 2025 májusában a Debóra (1733), 2025 októberében az Atália (1733) szólal meg eltérő összetételű, világhírű énekeseket felvonultató szólistagárda közreműködésével, a két együttes előadásában. „Az Eszter nagy mű, amely azonban túlságosan ritkán szólal meg koncertpódiumon. Händel mindig is sokkal kisebb szerepet játszott a pályámon, és az Amszterdami Barokk
Zenekarral és Kórussal is viszonylag kevés művét szólaltattuk meg. Ezért gondolom úgy, hogy 80. születésnapom remek lehetőség arra, hogy elmerüljünk ebben a fenséges és egyedülálló zenében” – nyilatkozta Ton Koopman.
AZ ANGOL ORATÓRIUM SZÜLETÉSE
Georg Friedrich Händel (1685–1759) – aki több mint negyedszázados angliai tartózkodás után 1727 februárjában megkapta az angol állampolgárságot, s ettől kezdve a George Frideric Handel nevet használta – hatalmas életművet alkotott, amelynek két legnagyobb szabású és leginkább reprezentatív műfaja az opera és az oratórium. A két műfaj között átfedés is mutatkozik, hiszen az operára vágyó közönség böjti időszakban nem hallgathatott zenés színpadi műveket, ilyenkor oratóriumokkal kellett „beérnie”. Részben ezzel is – de persze a színes és fordulatos, kontrasztokban
gazdag, drámai ábrázolásmód alkotói törekvésével hasonlóképpen – magyarázható, hogy Händel oratóriumai gyakorta operai karakterjegyekkel is rendelkeznek. Az operák számára az írásos hagyomány két nagy fejezete kínált témákat: a mitológia és az ókori történelem. E két nagy területnek a barokk korban még széles körben ismert és kedvelt történetei az oratóriumok műcsoportjában – mivel e műfaj kompozíciói világi és vallásos oratóriumokra oszlanak – értelemszerűen kiegészültek egy harmadik, hatalmas jelentőségű forrással: a Bibliával és a liturgikus szövegekkel.
Händel az 1720-as évek folyamán zeneszerzőként és olasz operákat színpadra állító vállalkozóként egyaránt sikereket aratott Londonban. Ebből az időszakból ismert operái többek között a Giulio Cesare és a Rodelinda. Az 1730-as években azonban a londoni közönség olasz operák iránti lelkesedése csökkenni kezdett. Az utókor tisztán látja Händel zsenialitásának összetett mivoltát. Nem élt elefántcsonttoronyban, mi sem állt távolabb tőle, mint a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni képtelen merevség. Ebben a helyzetben új „termékkel” állt elő: angol nyelvű librettót társított bibliai témával, s az összhatást operaelemekkel, mozgalmas áriákkal és lenyűgöző kórusokkal dúsította, a hangversenyszerűen előadható „vallásos drámával” megalkotva az angol oratóriumot.
VÁLTOZATOK
ÉS HITELESSÉG
Az Eszter korai oratórium, műfajában csak kevés hasonló darab előzi meg a műjegyzékben. Magának a kompozíciónak azonban az 1732-ben bemutatott változat előtt voltak korábbi alakjai. Az első egy 1718-ban keletkezett masque vagy kamaradráma, amelyet Cannonsban, a Händelt akkoriban alkalmazó Chandos hercegének kastélyában mutattak be. Ezt követi egy 1720-as műalak, és csak ezután következik az 1732ben bemutatott oratórium, amelynek plakátja tájékoztatja is a közönséget arról, hogy Händel különböző előzmények alapos átdolgozása és kibővítése útján hozta létre az akkor nyilvánosságra került alkotást. Ton Koopman a születésnapi koncertek alkalmából a mű új kiadását készítette elő, amely az 1720-as és az 1732-es változat kombinációja.
A zenei filológiában és a zenei előadói gyakorlatban jól ismert a Fassung letzter Hand (az utolsó kézjegy által szentesített műalak) elve. Ez azt jelenti, hogy a mű legkésőbbi változatát kell megszólaltatni, hiszen abban mondta ki a szerző az adott
kompozícióval kapcsolatban a végső szót. Ez a gondolkodásmód helyes lehet egy dal, egy zongoramű vagy egy szimfónia kapcsán, de nem feltétlenül követendő az olyan „nagyüzemi” körülmények között felhangzó művek esetében, amilyen egy oratórium vagy opera. Számos operáról vagy oratóriumról tudjuk, hogy a mű szerzője egy új előadás alkalmából a megváltozott adottságokhoz (más közönség, más helyi követelmények, más képességű előadók, a korábbitól eltérő hangszerelési lehetőségek) alkalmazkodva átdolgozta művét, de ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ettől a korábbi változat érvényét veszti, csupán azt, hogy az alkotó kompromisszumkészen viszonyult a megváltozott körülményekhez. Ezért amikor Ton Koopman az Esztert olyan változatban mutatja be, amelyben két különböző műalakot egyesít, nem csupán nem mond ellent a historizmus elvének, hanem éppen ellenkezőleg: a hajdani gyakorlat szerint jár el.
ESZTER, NÉPÉNEK MEGMENTŐJE
Az Eszter alapja Eszter könyve az Ószövetségből, Händel azonban nem közvetlenül ezt a forrást tekintette kiindulópontnak, hanem a francia drámaíró, Jean Racine (1639–1699) színdarabját (1689), amely a bibliai történetet dolgozza fel. Eszter, az árva zsidó lány, akit unokatestvére, Mardókeus fogad örökbe és nevel fel, Ahasvérus perzsa király felesége lesz. A király főembere, Hámán meggyűlöli Mardókeust, mivel az vallására hivatkozva nem hajlandó hódolni előtte. Bosszút szomjazva rábírja Ahasvérust, rendelje el a birodalom területén élő zsidók kiirtását. Eszter és az örvendező zsidók éppen hálát adnak Istennek, amiért Eszter királyné lett, amikor Mardókeus hírét hozza a népére leselkedő halálos veszélynek. Arra kéri Esztert, királynéként bírja rá Ahasvérust parancsa visszavonására, Eszter azonban – mint mindenki más – életét kockáztatja, ha hívás nélkül mer Ahasvérus színe elé járulni. Dacolva a halálos veszéllyel, népe érdekében Eszter mégis vállalja küldetését: a királyhoz megy. Rádöbbenti Ahasvérust az igazságra, megértetvén vele, hogy Hámánnak a zsidók ellen forralt kegyetlen terve bosszú, amely ellene és Mardókeus ellen irányul, holott korábban éppen Mardókeus volt az, aki megmentette Ahasvérus életét. A királyt meggyőzik Eszter szavai, megkegyelmez a zsidóknak, és Hámánt ítéli halálra. A zsidók hálát adnak Istennek megmenekülésükért.
BEMUTATÓ ÉS UTÓÉLET
Az Eszter 1732-ben befejezett, háromfelvonásos változatának szövegírója a Händelnél tizenkét évvel fiatalabb angol költő, Samuel Humphreys (1697–1738). (A korábbi verziók szövege feltehetőleg John Arbuthnot és Alexander Pope munkája.) Az oratórium zenéje mesteri karakterizálással, árnyaltan ábrázolja a különféle szereplők eltérő jellemét, megteremtve az egymást követő drámai jelenetek hiteles atmoszféráját. A recitativók, accompagnatók, ariosók, áriák és kórusok zenéje Händelt alkotói leleménye teljében mutatja. A zenekari hangszerelés feltűnően színgazdag, a mű méltatói különösen a hárfa és a kürtök használatát említik elismeréssel. „Az angol oratórium fejlődésének e kezdeti szakaszában Händel szenvedélyesen kísérletezik. Ez teszi ezeket a korai műveket olyan frissé, és ennek köszönhetően érezzük úgy, hogy mentesek a konvencióktól. Olyan repertoár ez, amely szinte kicsattan az új ötletektől – jellemzi az Eszter keletkezésének alkotókorszakát Ton Koopman. Ősbemutatóján, 1732. május 2-án az Eszter nagy sikert aratott a King’s Theatre falai között. A kedvezően fogadott első megszólaltatást további előadások követték 1733-ban, 1735-ben, 1740-ben, 1742-ben, 1751-ben és 1757-ben. Akadnak kompozíciók a zenetörténetben, amelyeket a kortársi értékítélet elutasít, ám az utókor felfedez és becsben tart. Az Eszter esetében mindez fordítva történt: Händel életében a művet elismerés övezte, az utókor kánonja azonban a ritkán játszott darabok közé sorolta – ezért is fontos Ton Koopman születésnapi projektje, amely felhívja a figyelmet a kevéssé méltányolt remekműre. Az ősbemutató énekesgárdája a barokk operaélet sztárjaiból állt, a címszerepet Anna Maria Strada, Ahasvérust a körülrajongott kasztrált, Senesino alakította. Az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus produkciójának megtervezésekor tudatosan kívántak visszautalni e hagyományra, ezért esett a választás a címszerep megformálójaként korunk egyik legnépszerűbb szopránjára, Julia Lezsnyevára.
Írta: Csengery Kristóf
Julia Lezsnyeva a Szahalin szigetén fekvő Juzsno-Szahalinszk városában született 1989-ben, geofizikus szülők gyermekeként. 2003-ban vették fel a Moszkvai Konzervatóriumba, tizenhét évesen megnyerte a Jelena Obrazcova Nemzetközi Énekversenyt. Később a Cardiff International Academy of Voice hallgatója lett. Első díjat nyert Helsinkiben és Párizsban, majd Kiri Te Kanawa támogatásával a londoni Guildhall School of Music falai között folytatta tanulmányait. Világszerte ünnepelt hangverseny- és operaénekesnő, hanglemezeit a kritika és a közönség nem szűnő lelkesedéssel fogadja. Legfőbb területe a barokk és a bécsi klasszika, egyforma könnyedséggel énekel mezzoszoprán és koloratúrszoprán szólamokat.
A holland kontratenor, Maarten Engeltjes négyéves kora óta énekel, kontratenorként tizenhat évesen debütált Bach Máté-passiójában. Előadó-művészi diplomáját 2007-ben vette át a Hágai Királyi Konzervatóriumban. Pályája során neves karmesterekkel és zenekarokkal lépett fel, mások mellett Ton Koopman, Jonathan Cohen, Emmanuelle Haïm, Vladimir Jurowski, William Christie, Peter Dijkstra, Jordi Savall, Reinbert de Leeuw, Markus Stenz, Lars Ulrik Mortensen és Laurence Cummings partnere volt. 2017-ben megalapította saját barokk zenekarát, a PRJCT Amsterdamot, amellyel immár nemcsak szólóénekesként, hanem karmesterként is közönség elé áll.
Andreas Wolf első zenei képzését 1994 és 2002 között a Rundfunk-Jugendchor Wernigerode tagjaként kapta, majd 2002-ben a Detmoldi Zeneművészeti Egyetem hallgatója lett. A német basszbariton részt vett Thomas Quasthoff, Christoph Prégardien, Schiff András és Dietrich FischerDieskau mesterkurzusán. Repertoárján megtaláljuk
Monteverdi, Bach, Telemann, Händel, Haydn, Mozart, Schubert, Schumann, Brahms, Bizet, Fauré, Wolf, Schreker operáit, oratorikus kompozícióit és dalait. Sikert aratott
Párizsban és Münchenben, Madridban és Genfben, Londonban és New Yorkban. Olyan karmesterekkel működött együtt, mint Hans-Christoph Rademann, Frieder Bernius, René Jacobs, Franco Fagioli és William Christie.
A Ton Koopman által alapított
Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus a legrangosabb régizenei együttesek közé tartozik. Az 1979-ben létrejött zenekar tagjai a barokk muzsika nemzetközileg elismert specialistái. A közösen kialakított koncertprogramok mindig új élményekkel gazdagítják a zenészeket, Ton Koopman határtalan energiája pedig garancia a legmagasabb minőségre. A kórus
1992-ben jött létre, először az Utrechti Régizenei Fesztiválon léptek fel. Koopman és a két együttes a legfontosabb európai és tengerentúli koncerttermek – többek között a londoni Barbican Centre, a bécsi Konzerthaus, a New York-i Lincoln Center vagy a Tokyo Metropolitan Theatre – visszatérő vendége. 1994-ben kezdték megvalósítani kivételesen ambiciózus vállalkozásukat: hanglemezfelvételt készítettek Bach valamennyi egyházi és világi kantátájából, majd Bach egyik jelentős elődje, Dieterich Buxtehude műveinek hangzó összkiadását indították el (azóta mindkét nagy projektet befejezték), de rögzítették Bach passióit, Mozart összes szimfóniáját és Locatelli concerto grossóit is. Elismeréseik hosszú sorában ott található a Gramophone-, a Berlioz- és az Edison-díj, a Diapason d’Or, valamint az Echo Klassik.
Born in the Netherlands in 1944, Ton Koopman is one of the greatest living figures in the world of the historically informed performance of early music today, one who is just as versatile as the musicians of the Baroque and Classical eras that preceded him centuries ago, functioning as a conductor, choirmaster, musicologist, founder of instrumental and vocal ensembles, organist, harpsichord and clavichord player, editor of sheet music publications and teacher all rolled into one. A world-renowned artist behind successful concerts in the great cities of Europe, America and the Far East, he has recorded all of Bach’s cantatas and the complete works of Buxtehude, to name the two most significant efforts in his discography, as well as music by Byrd, Caccini, Sweelinck, Frescobaldi, Corelli, Marin Marais, Couperin, Vivaldi, Telemann, Domenico Scarlatti, Handel, C.P.E. Bach and many other composers.
To mark his 80th birthday, his two ensembles, the Amsterdam Baroque Orchestra & Choir (founded in 1979 and 1992, respectively) are performing three early oratorios by George Frideric Handel (1685–1759) on three different tours being held in the autumn of 2024 and over the course of 2025. Esther (1732), Deborah (1733) and Athalia (1733) are the earliest examples of the English oratorio. Featured as the title character in Esther at Müpa Budapest is the world-famous Russian soprano Julia Lezhneva, one of the most celebrated singers of our time, with the Dutch countertenor Maarten Engeltjes portraying both Ahasuerus and Mordecai and German bass baritone Andreas Wolf taking on the scheming Haman.
Handel set the Old Testament-themed work to the drama of the same name by Jean Racine (1639–1699), producing three different versions, in 1718, 1720 and 1732. The one being presented tonight at Müpa Budapest is a combination of the latter two. As Koopman says, “Esther is a great work, which we hear far too little on the concert stage. Handel has always played a much smaller role in my life than Bach, and with Amsterdam Baroque we have also performed relatively little Handel. That’s why I think my 80th birthday is a great opportunity to delve into this magnificent and unique music. In this early phase of the English Oratorio, Handel experiments passionately. That makes his early works in this genre so fresh and unconventional. This is a repertoire that is bursting with new ideas!”
ÜNNEPI KONCERTEK
A MÜPÁBAN
MINDENSZENTEK MESSA PER ROSSINI – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ
Verdi és kortársai 2024. november 1.
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT TÓTH-VAJNA ZSOMBOR ÉS A HARMONIA CAELESTIS BAROKK ZENEKAR
Buxtehude, Bach és a lübecki Abendmusik 2024. december 4.
KARÁCSONYI HANGVERSENY A CAMBRIDGE-I ST JOHN’S COLLEGE KÓRUSA
Orgonán közreműködik: Alex Robson 2024. december 16.
MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: CSODAVÁRÓ BETLEHEMES
2024. december 21–23., 27., 28.
4 éves kortól
2024. november 11.
THE BEST OF ELĪNA GARANČA
Közreműködik: Elīna Garanča – mezzoszoprán, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: Karel Mark Chichon
Közreműködik: Kovács Ágnes – ének, Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna), Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti igazgató: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter)
