Müpa Műsorfüzet - The best of Elīna Garanča (2024. november 11.) by Müpa Budapest

2024. NOVEMBER 11.

11 November 2024

Béla Bartók National Concert Hall

THE BEST OF ELĪNA GARANČA

Featuring:

Elīna Garanča – mezzo-soprano

Budapest Philharmonic Society Orchestra

Conductor:

Karel Mark Chichon

Berlioz: La damnation de Faust, Op. 24 – Rákóczi March

Gounod: Sapho – ‘Ô ma lyre immortelle’ (Sapho’s aria from Act 3)

Massenet: Thaïs – Meditation

Saint-Saëns: Samson et Dalila, Op. 47 – ‘Mon cœur s’ouvre à ta voix’ (Delila’s ‘kiss’ aria from Act 2)

Saint-Saëns: Samson et Dalila, Op. 47 – Bacchanale (Act 3)

Gounod: La reine de Saba – ‘Plus grand, dans son obscurité’ (Balkis’s cavatina from Act 3)

Barbieri: El barberillo de Lavapiés – Paloma’s song

Chapí: El barquillero – Socorro’s romance

Lecuona–Karel Mark Chichon: Malagueña

Hermida–Juan Durán: Lela

J. Strauss II: Der Zigeunerbaron – overture

Gastaldon–Karel Mark Chichon: Musica proibita – Neapolitan Song

Tosti–Karel Mark Chichon: Non t’amo più – Neapolitan Song

Tosti–Karel Mark Chichon: Marechiare – Neapolitan Song

Elīna Garanča records exclusively for Deutsche Grammophon.

The photographing and sound recording of this concert or possession of any device for such photography or sound recording is prohibited.

The English summary is on page 12.

2024. november 11.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

THE BEST OF ELĪNA GARANČA

Közreműködik:

Elīna Garanča – mezzoszoprán a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Vezényel:

Karel Mark Chichon

Berlioz: Faust elkárhozása, op. 24 – Rákóczi-induló

Gounod: Szapphó – „Ô ma lyre immortelle” (Szapphó áriája, III. felvonás)

Massenet: Thaïs – Meditáció

Saint-Saëns: Sámson és Delila, op. 47 – „Mon cœur s’ouvre à ta voix” (Csókária –

Delila áriája, II. felvonás)

Saint-Saëns: Sámson és Delila, op. 47 – Bacchanália (III. felvonás)

Gounod: Sába királynője – „Plus grand, dans son obscurité” (Balkis kavatinája, III. felvonás)

Barbieri: El barberillo de Lavapiés – Paloma dala

Chapí: El barquillero – Socorro románca

Lecuona–Karel Mark Chichon: Malagueña

Hermida–Juan Durán: Lela

ifj. J. Strauss: A cigánybáró – nyitány

Gastaldon–Karel Mark Chichon: Musica proibita – nápolyi dal

Tosti–Karel Mark Chichon: Non t’amo più – nápolyi dal

Tosti–Karel Mark Chichon: Marechiare – nápolyi dal

Elīna Garanča a Deutsche Grammophon exkluzív művésze. Az előadás során kép- és hangfelvétel készítése tilos.

„Tíz-tizenöt évnyi siker igazán nagy karriert jelent a legtöbb énekes számára, huszonöt év – amennyi nekem eddig adatott – már rendkívüli szerencse, és minden, ami még ezután jöhet, a csodával határos.” Idén februárban, egy keresetlenül őszinte rádióinterjúban fogalmazott ekképpen Elīna Garanča, imponáló élet-, színpad- és önismerettel mérlegelve az elkövetkező évek lehetőségeit, a staféta átadásának szándékát is beleértve. A minden ízében realista megközelítés hatályosságát éppen csak a világhódító lett mezzoszoprán egész eddigi pályafutása kérdőjelezheti meg, hiszen az eredendően a csoda megtapasztalásának lehetőségét kínálta fel a világ koncertjáró és operai közönsége számára. Egyebek közt azon kivételes mértékű otthonosságnak és stílusbiztonságnak köszönhetően, amely változatos zenei-zenés színházi idiómák avatott és ünnepelt előadójává teszi az énekesnőt, amint arról a ma esti koncerten is megbizonyosodhatunk.

HELY AZ OPERATÖRTÉNETBEN

Előnyös helyzetből indult, hiszen szülei révén családi örökségként kapta muzikalitását és kötődését a vokális előadó-művészethez: édesapja kórusvezető, édesanyja pedig kórus- és dalénekes volt, akiből zeneakadémiai professzorként később hazája egyik legelismertebb énekpedagógusa vált. A rigai születésű Garanča az ezredvégen a lett fővárosban, majd Bécsben és az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. Első szerződései Meiningenbe és Frankfurtba szóltak, s az 1999-es finnországi Mirjam Helin Énekverseny győztese villámgyorsan a nemzetközi operaélet legelső vonalában találta magát.

A meghatározó áttörést a salzburgi bemutatkozás, egy nadrágszerep hozta el a huszonhat esztendős énekesnő számára: a Titus kegyelme Annióját 2003 nyarán, Nikolaus Harnoncourt vezényletével énekelte a Martin Kušej által rendezett, emlékezetes sikerű fesztiválprodukcióban. A következő évtized azután páratlan sikersorozatot jelentett, diadalmasan birtokba vett szerepekkel és meghódított operaházakkal. A 2010-es évek elején az Opera News portrécikkében a következő megállapítás állt: „Elīna Garanča már biztosította helyét az operatörténetben.”

OKOS TÜNEMÉNY

Az a cikk ugyanúgy az előadóművészi adottságok kivételesen ritka és szerencsés együttállását próbálta szabatosan megfogalmazni, mint az énekesnő pályafutásának megannyi más, hivatott vagy önjelölt krónikása. Az izgalmas hanganyag, a perfekt technika, a biztos színpadi ösztön, a fejlett játékkészség, a kikezdhetetlen stílusérzék, a kiegyensúlyozott személyiség és nem utolsósorban a lenyűgöző szépség olyan erények, amelyek – mint számos példa bizonyítja – akár külön-külön is biztosíthatják egy énekes boldogulását az operavilág élvonalában. Garanča azonban mindezek birtokában vált az új évezred egyik legizgalmasabb operai jelenségévé, s hibák és apróbb-nagyobb esetlenségek helyett éppen a maga hibátlanságát kellett elfogadtatnia a közönséggel, valamint az ilyen tüneményt többnyire feszélyezetten észlelő és gyanakodva vizsgáló kritikusokkal.

A személyes repertoár megfontolt, körültekintő alakítása szintén jellemző az énekesnőre, aki igazán sokféle szerepben és operai stílusban fordult meg az elmúlt évek során: Mozarttól a bel canto heroinákig és A rózsalovag Octavianjáig, a vokális tűzijátékkal ámulatba ejtő Rossini-alakításoktól a francia romantikus operairodalom nagy mezzoszerepeinek megformálásáig. Így jutott el a legutóbbi években immár a Parsifal Kundryjának (2021), az Adriana Lecouvreur Bouillon hercegnéjének (2021) és az Aida

Amnerisének (2023) megformálásáig: nagy várakozásoktól és olykor előzetes fenntartásoktól kísérve, ám mindannyiszor hatalmas sikert aratva. Éppily átgondoltan közelített hangfajának legnépszerűbb és legáhítottabb szólamához, a Carmen címszerepéhez, amelyet 2007-ben Rigában vett birtokába, majd Róma és London után 2010-ben a New York-i Metropolitan színpadán is elénekelte. Carmen Garanča parádés szerepévé és pályafutásának emblematikus sikerévé vált, s teljesítményét értékelvén a New York Times szakírója nem késett seregnyi operaértő véleményét visszhangozva megállapítani: „Övé az elmúlt negyedszázad legjobb Carmenje.

CSÓK ÉS WATERLOO

A francia operairodalom alkotásai egyebekben is reprezentatív helyet foglalnak el Garanča szereplistáján, amit voltaképpen már az az objektív zenetörténeti körülmény is indokolhat, hogy a gall kultúrkör komponistái figyelemreméltó gyakorisággal választották fő- és címszerepekre a mezzoszopránokat a szopránok helyett. Ezt példázza mindjárt a ma esti koncert első fele is, amely Garanča francia repertoárjának néhány gyöngyszemét kínálja két Gounod- és egy Saint-Saëns-opera részletei, slágerszámai révén.

Charles Gounod (1818–1893) legelső operája, a Szapphó (1851) meg sem születhetett volna egy korszakos mezzoszoprán ihletése – és hatékony közbeavatkozásai nélkül. Az antikvitás legendás ógörög költőnőjének alakja köré álmodott dalmű ugyanis nem egyszerűen a nagy Pauline Viardot számára íródott, de az énekesnő tevékenyen részt is vett a mű elkészültében. Annál is inkább, mivel a zeneszerzőnél sokkal jobban ismerte az operai közeget és a párizsi operaközönség elvárásait. „Ami Gounod-ból hiányzik, az a csillogás és a népszerűség iránti érzék. Zenéje olyan, akár egy templom: nem mindenki előtt tárul fel.” Így fogalmazta meg aggodalmait Viardot asszony bizalmas barátjának, a regényíró Ivan Turgenyevnek, s bármily nehezünkre esne a Faust ismeretében e megállapítással egyetértenünk, a zeneszerzőnél három évvel fiatalabb, ám jóval tapasztaltabb énekesnőnek 1851-ben igaza volt. Mi sem bizonyítja ezt érzékletesebben, mint az, hogy az opera legnagyobb slágere, a címszereplő harmadik felvonásbeli áriája („Ô ma lyre immortelle”) nem pusztán Viardot kívánságára, hanem egyenesen az ő útmutatását követve született meg egy korábbi Gounod-melódia újrahasznosításával.

A programon szereplő másik Gounod-ária az 1862-es Sába királynőjéből való, és ha a magyar koncertlátogató a cím hallatán némi lekicsinyléssel arra gondolna, hogy Goldmark Károly e tárgyban híresebb operát komponált, még így is sokkalta elfogulatlanabbnak bizonyulna, mint a hajdani párizsi ítészek. Ők ugyanis, kereken kimondva, Gounod Waterloojának keresztelték el az impozáns kiállítású, keletiességben tobzódó operát. Pedig hogy akadnak figyelemre érdemes, sőt megejtően szép részletek e műben, azt a Balkis nevet viselő címszereplő királynő ma felhangzó kavatinája („Plus grand, dans son obscurité”) ékesen igazolhatja.

Elīna Garanča Fotó © Sarah Katharina

Az orientális hangütést és a monumentalitást képviseli Camille Saint-Saëns (1835–1921) operai főművének két részlete is. A Sámson és Delila (1877) női főszerepe 2018-ban került fel Garanča repertoárjára, bár a gonosz szándékú, ám megvesztegető szépségű Delila édesen csábító Csókáriája persze már korábban is hálás koncertszámként szolgált a dúsan erotikus hangú mezzoszoprán számára.

Az e műből felhangzó zenekari betét, a mindenkor hatásos Bacchanália, valamint Jules Massenet (1842–1912) Thaïsának híres közjátéka, a szólóhegedűsnek a megdicsőülés lehetőségét felkínáló Meditáció ugyancsak a keleties hangot képviseli – a francia kultúra felől. Míg a koncert legelső száma, vagyis Hector Berlioz (1803–1869) Faust elkárhozása című drámai legendájának ismert Marche hongroise-a, számunkra ismertebb címén a Rákóczi-induló már éppúgy a zenei magyarosság koloritjával (és ráadásként a keletkezéstörténet hazai vonatkozásaival) szélesíti a program horizontját, akárcsak ifjabb Johann Strauss (1825–1889) Jókai-művön alapuló nagyoperettje, A cigánybáró közkedvelt nyitánya.

VADSZEDERBŐL MŰFAJ

Palacio de la Zarzuela – a 17. század közepén így nevezték el a vadszeder jelentésű „zarza” szó után a spanyol királyok Madridhoz közeli vadászkastélyát, ahol a Habsburg-, majd a Bourbon-dinasztia ibér uralkodói értelemszerűen zenés színházi szórakoztatásra is igényt tartottak. A hagyomány szerint innen származik a zarzuela, amely az évszázadok során jelentős változásokon esett át, hogy azzá az előadó-művészeti formává váljon, amelyet ma e név alatt ismerünk – annyira, amennyire. Ezt a daljátékkal, operával, operettel, sőt népszínművel is rokonítható műfajt döntően Spanyolország és a spanyol ajkú világ műveli, míg egyebütt a közönség Plácido Domingo, José Carreras és más spanyol kötődésű operasztárok koncertrepertoárja révén kedvelhette meg reprezentatív áriáit és kettőseit.

Valamint immár Elīna Garanča jóvoltából is, ő ugyanis – részben férje, a ma esti hangversenyt vezénylő Karel Mark Chichon révén – évek óta mind több zarzuelaszámot és latin slágert énekel, kísérő interjúiban újra és újra megvallva a mediterrán világ iránt táplált mély vonzalmát. Ezt tanúsította 2019-es, Sol y Vida című szólóalbuma, akárcsak legutóbbi Müpa-beli fellépése 2021 nyarán.

KUBÁTÓL A NÁPOLYI-ÖBÖLIG

A műsoron felhangzó első zarzuelarészlet a műfaj egyik legnevesebb 19. századi alkotásából, Francisco Asenjo Barbieri (1823–1894) A lavapiési kis borbély című 1874-es művéből való. A száz esztendővel korábbi Madridban játszódó és a szerelmi bonyodalmakon túl némi politikai tartalommal is rendelkező műből Paloma elragadóan temperamentumos belépőjét („Como nací en la calle de la Paloma”) hallhatjuk az este főszereplőjétől. Barbieri egy nemzedékkel ifjabb pályatársa, Ruperto Chapí (1851–1909) a nagylélegzetű, minden szempontból kiadós zarzuelák (género grande) mellett már előszeretettel komponált szellősebb, rövidebb terjedelmű és több prózai szerepet felvonultató darabokat is (género chico). Életművének e vonulatát képviseli 1900-as egyfelvonásosa, Az ostyaárus is, amelyből a női főszereplő, a szerelmes Socorro románca hangzik el.

Zarzuelák egész sorát komponálta a kubai Ernesto Lecuona (1895–1963) is, ám leghíresebb alkotása, a ma este Karel Mark Chichon hangszerelésében megszólaló dal, a némiképp kétes eredetiségű Malagueña melódiája nem ilyen színpadi műből, hanem egy 1933-as szvitből származik. Az Atlanti-óceánon ível át a Lela keletkezéstörténete is, hiszen a sokoldalú galiciai politikus-író, Castelao 1941-ben New York-i emigrációjában írta, majd Buenos Airesben bocsájtotta közönség elé Os vellos non deben de namorarse (Öregeknek nem való a szerelem) című darabját, és e színműbe két évtizeddel később, legelső spanyolországi – azon belül épp galiciai – előadása alkalmával került be a Rosendo Mato Hermida (1914–1994) által komponált melódia, amelyből aztán az Ibériai-félsziget északnyugati csücskében honos közösség ikonikus dala vált.

A Mediterráneum itáliai szegletét három klasszikus olasz dal idézi meg, ugyancsak Karel Mark Chicon hangszerelésében. Stanislao Gastaldon (1861–1939) leghíresebb szerzeménye, az 1881-es Musica proibita jellegzetes szalonkompozíció, méghozzá dal a dalon belül, az utókor közvélekedése és az előadói praxis azonban mára többékevésbé e románcot is a nápolyi dal körébe sorolta – a brit királyi család énekmestereként tevékenykedő Francesco Paolo Tosti (1846–1916) páratlan népszerűségű dalai mellé, amelyeknek nápolyiasságát gyakorta az ízes dialektusban megfogalmazott szövegek is tovább fokozzák, amint erről a meghirdetett műsor utolsó száma, az 1886-os Marechiare hallatán ma este is meggyőződhetünk.

Írta: László Ferenc

A rigai születésű, zenészcsaládból származó Elīna Garanča Meiningenben, majd Frankfurtban és Bécsben bemutatkozva kezdte meg nemzetközi pályafutását. Carmen szerepében nyújtott emblematikus alakítását a világ számos vezető operaházában megismerhette már a közönség: a londoni Covent Gardenben és a Bajor Állami Operaházban csakúgy, mint a New York-i Metropolitan Operában. A művésznővel 2005-ben exkluzív szerződést kötött a Deutsche Grammophon, nagy sikerű első szólólemeze (Aria Cantilena) után Romantique és Meditation című albuma elnyerte az ECHO

Klassik-díjat. Újabb felvételei sorában ott találhatjuk a mediterrán válogatású Sol y Vidát (2019), a Schumann- és Brahms-dalokat tartalmazó Liedert (2020), valamint a Bécsi Filharmonikusok és Christian Thielemann társaságában adott Mahler–Wagnerkoncerteket megörökítő Live from Salzburg (2021), illetve a 2024-es When Night Falls című lemezt. A rendkívüli teljesítményeit elismerő díjak és kitüntetések közül külön is említést érdemel a Bécsi Állami Operaház kamaraénekesnői címe.

Karel Mark Chichon a londoni Királyi Zeneakadémián végezte tanulmányait. Vezető karmesteri tisztséget töltött be a Grazi Szimfonikus Zenekar, a Lett Nemzeti Szimfonikus Zenekar, valamint a Deutsche Radio Philharmonie Saarbrücken Kaiserslautern élén, 2017 óta pedig ő a Gran Canaria-i Filharmonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti igazgatója, megbízatása – többszöri megújítás után – a 2026–2027-es szezonig szól. Rendszeresen vezényel többek között a New York-i Metropolitanben és a bécsi Staatsoperben. Az ő felvételeit is a Deutsche Grammophon rögzíti, eddig öt albuma és egy DVD-je jelent meg. 2012-ben II. Erzsébet a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta, 2016-ban pedig a Királyi Zeneakadémia tagjává választották.

Karel Mark Chichon Fotó © Marco Borggreve

Elīna Garanča Fotó © Sarah Katharina

Az ország legelső, rendszeres koncerttevékenységet folytató szimfonikus zenekarát Erkel Ferenc alapította 1853-ban, első koncertjük egyben – Európában úttörőként – egy bérleti sorozat nyitóhangversenye is volt. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara gazdag múltját számos zenetörténeti jelentőségű bemutató, illetve meghatározó zeneszerző és előadóművész neve fémjelzi. Az együttes olyan komponistákkal került szoros munkakapcsolatba, mint Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Johannes Brahms, Antonín Dvořák, Gustav Mahler, Pietro Mascagni, Richard Strauss, Maurice Ravel, Dohnányi Ernő, Ottorino Respighi, Bartók Béla, Igor Stravinsky, Kodály Zoltán vagy Kurtág György.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

SUMMARY

Born in Riga, the marvellous Latvian mezzo-soprano Elīna Garanča has been a shining star of the international opera and concert scene since the early ’00s. Thanks to her exceptional vocal talents and performance style, her appearances have proven both epochal in significance and emblematic with regards to quite diverse areas of the opera and song literature. This means that she has prudently and triumphantly added to her repertoire everything ranging from Mozart and the bel canto heroines to Octavian in Der Rosenkavalier, the amazing vocal fireworks of her Rossini roles, the iconic mezzo parts of French Romantic opera, and now even Wagner and Verdi roles.

Her Best of Garanča concert will now showcase for us two distinct branches of this impressively broad repertoire: the grand female figures of Romantic French operas, through opera excerpts by Charles Gounod and Camille Saint-Saëns, and, lighter in tone and genre, the medium of popular Mediterranean hits. For the second part of the concert, after the interval, the international star will take us to the world of Latin music she is so fond of, singing zarzuela excerpts by Francisco Asenjo Barbieri and Ruperto Chapí, as well as Neapolitan and salon songs by Francesco Paolo Tosti and Stanislao Gastaldon and the most famous vocal compositions written by the Galician Rosendo Mato Hermida and the Cuban Ernesto Lecuona.

In terms of interest and receptiveness when it comes to the Latin musical universe, the excellent British Gibraltarian conductor Karel Mark Chichon, who will be wielding the baton at this concert, is an equal partner to the mezzo-soprano diva, both as an artistic ally and as her husband. In addition to conducting the Budapest Philharmonic Orchestra, which was founded in 1853, making it Hungary’s oldest symphonic ensemble, Chicon is also responsible for the arrangements of several of the Italian and Spanish songs on the programme.

2024. december 17.

SNÉTBERGER TRIO

Vendég: Matthieu Michel

Közreműködik: Snétberger Ferenc – gitár, Anders Jormin – bőgő, Joey Baron – dob, Matthieu Michel – trombita

2024. december 2.

FRED NIBLO: A HÁROM TESTŐR (1921) –NÉMAFILM IMPROVIZÁLT ORGONAKÍSÉRETTEL

Fassang László – orgona

2025. január 1. ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: AZ

ÉVSZAKOK

Közreműködik: Baráth Emőke, David Fischer, Sebestyén Miklós – ének, Concentus Musicus Wien, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: Fischer Ádám

Fassang László

Baráth Emőke

2025. január 30.

JORDI SAVALL ÉS EGYÜTTESEI

Mozart: c-moll mise

2025. január 23.

FABIO LUISI, BALÁZS JÁNOS ÉS A DÁN NEMZETI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Közreműködik: Balázs János – zongora, Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Fabio Luisi

Közreműködik: Giulia Bolcato, Elionor Martínez, Lara Morger, David Fischer, Matthias Winckhler – ének, Manfredo Kraemer – koncertmester, La Capella

Nacional de Catalunya, Le Concert des Nations

Vezényel: Jordi Savall

2025. február 21.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

WILLIAM CHRISTIE ÉS A LES ARTS FLORISSANTS

„Happy Birthday, Bill!”

Közreműködik: Ana Vieira Leite, Juliette Mey, Rebecca Leggett, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik – ének, Les Arts Florissants

Vezényel: William Christie

Balázs János

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2024. október 24.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.