Müpa Műsorfüzet - Kelemen Barnabás kamarakoncertje (2024. november 12.) by Müpa Budapest

2024. NOVEMBER 12.

12 November 2024

Béla Bartók National Concert Hall

CHAMBER CONCERT BY BARNABÁS KELEMEN

Featuring:

Barnabás Kelemen – violin

Katalin Kokas – viola

Miklós Perényi – cello

Shai Wosner – piano

Mozart: Violin Sonata No. 27 in G major, K. 379

1. Adagio – Allegro

2. Andantino cantabile

Beethoven: Piano Trio in E-flat major, Op. 70, No. 2

1. Poco sostenuto – Allegro ma non troppo

2. Allegretto

3. Allegretto ma non troppo

4. Allegro

Brahms: Piano Quartet No. 3 in C minor, Op. 60

1. Allegro ma non troppo

2. Scherzo. Allegro

3. Andante

4. Finale. Allegro comodo

The English summary is on page 12.

2024. november 12.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KELEMEN BARNABÁS KAMARAKONCERTJE

Közreműködik:

Kelemen Barnabás – hegedű

Kokas Katalin – brácsa

Perényi Miklós – cselló

Shai Wosner – zongora

Mozart: G-dúr szonáta hegedűre és zongorára, K. 379

I. Adagio – Allegro

II. Andantino cantabile

Beethoven: Esz-dúr trió, op. 70, No. 2

I. Poco sostenuto – Allegro ma non troppo

II. Allegretto

III. Allegretto ma non troppo

IV. Allegro

Brahms: c-moll zongoranégyes, op. 60

I. Allegro ma non troppo

II. Scherzo. Allegro

III. Andante

IV. Finale. Allegro comodo

„Veleszületett muzikalitással rendelkező művész, olyan technikai képességekkel, amelyek csak a legnagyobbakéi” – a The Guardian kritikusa jellemezte így Kelemen Barnabást, aki kivételes energiákat megmozgató játékával több évtizede nyűgözi le rendszeresen a hazai és a nemzetközi közönséget. A Kossuth- és Liszt-díjjal kitüntetett muzsikus a 2024/2025-ös évad művészeként több alkalommal is pódiumra lép a Müpában – a ma esti kamarakoncert az első idei szereplése ebben a minőségében. Az intézményhez a kezdetektől fogva szoros szálak fűzik, erről nemrég így beszélt egy interjúban: „A Müpa számomra azért is különleges, mert már a tervezésébe is bekapcsolódtunk, egyeztettünk Zoboki Gábor építésszel, Kocsis Zoltánnal és Russell Johnson akusztikai tervezővel. Megható volt, hogy a hivatalos nyitókoncertet megelőző első nyilvános hangversenyen egy Mozart-rondóban csendült fel az első szólóhang a teremben, és azt én játszhattam.”

ZENÉSZTÁRSAKKAL A VILÁG KÖRÜL

Kelemen Barnabás kiváló stílusérzékének és magasrendű technikai tudásának köszönhetően a teljes hegedűirodalomban magabiztosan mozog, repertoárja a korai barokk zenétől kortárs művekig terjed, többek között Kurtág György, Ligeti György, Alfred Schnittke, Arvo Pärt, Szofija Gubajdulina és Steve Reich darabjainak ősbemutatói és magyarországi bemutatói fűződnek nevéhez. A legrangosabb koncerttermek, köztük a Carnegie Hall, az amszterdami Concertgebouw, a Royal Festival Hall, a Palais de Beaux Arts és a Berlini Filharmónia állandó vendége. Visszatérő szólistája a Londoni Szimfonikusoknak éppúgy, mint a Budapesti Fesztiválzenekarnak, a Berlini Rádiózenekarnak, Tokió, Hongkong vagy Indianapolis együtteseinek. Szólistaprodukcióit karmesterként olyan művészek irányították, mint Lorin Maazel, Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter és Fischer Iván, az elmúlt évadokban pedig maga is több hangversenyt vezényelt. Érzékeny és tapasztalt kamaramuzsikus, akivel a világ legkiválóbb zenészei játszanak együtt. Mindemellett tekintélyes zenei egyetemek professzoraként is foglalkozik a következő generációkkal, idén október óta a Grazi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem kötelékében, valamint továbbra is a Zeneakadémia kamarazene-oktatójaként.

Feleségével, a Liszt-díjas hegedű- és brácsaművész Kokas Katalinnal állandó kamarapartnerek (a közösen alapított Kelemen Kvartettel fényes nemzetközi karriert

futottak be), a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztivál alapítói és művészeti vezetői. Szívügyük a magyar zenei élet és különösképpen a zeneoktatás támogatása – egyéni órákat adnak, mesterkurzusokat szerveznek, különböző korosztályoknak kínálnak oktatási, mentorálási és versenylehetőségeket. Kelemen Barnabás jelenleg egy 18. századi Guarneri mesterhangszeren játszik, amelyet egykor Rolla János szólaltatott meg, és amelyet a magyar állam bocsátott rendelkezésére.

Ünnepi kamarakoncertjén a hegedűművész Kokas Katalin, Perényi Miklós és Shai Wosner társaságában lép közönség elé, különböző formációkban Mozart, Beethoven és Brahms egy-egy művét szólaltatják meg.

SZÉPSÉG, ELEGANCIA ÉS JÁTÉKOSSÁG

A hegedű-zongora szonáta műfaja Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) kedvencei közé tartozott, kiváló terepet kínált számára a két hangszer viszonyával és hangzásbeli lehetőségeivel való kísérletezésre. Szépség, elegancia, játékosság, érzelmi mélység és drámai erő mind megmutatkozik a ma este hallható G-dúr szonátában, amelyről nem is gondolnánk, hogy szerzője utasításra komponálta. 1781 márciusában munkaadója, Colloredo salzburgi hercegérsek Bécsbe rendelte Mozartot, ahol az egész város II. József császár trónra lépését ünnepelte. A zeneszerző azt a feladatot kapta, hogy új műveket komponáljon a salzburgi zenekar és vezetője, a hegedűművész Antonio Brunetti számára. 1781. április 8-i levelében arról számolt be apjának, hogy előző este tizenegy óra és éjfél között, mindössze egyetlen óra alatt írt egy új hegedűszonátát (ez lehetett a G-dúr hegedűszonáta), amelyet a következő napon be is mutatott Brunetti társaságában. Ha az apjának írt híradásban kicsit talán túlzott is, nem kétséges, hogy lenyűgöző könnyedséggel komponálta ezt a művét, amely a műfajban írt egyik legszebb és legeredetibb alkotása.

A szonáta elején finoman szerkesztett Adagiót hallunk, amely több mint lassú bevezetés, akár önálló tételként is megállná a helyét. Az ezt követő, eleinte sejtelmes, majd határozott impulzusokkal játszó Allegróban Mozart ritkán nyújtja pontosan azt, amire ösztönösen számítanánk: nem várt megállásokkal, frappáns fordulatokkal és vérpezsdítő kontrasztokkal juttatja el a tételt a viharos erejű lezárásig.

A második és egyben utolsó tétel éneklő variációsorozat, ugyancsak a zeneszerző hamisítatlan ötleteinek tárháza. Hol Bach invencióinak világát idézi, hol díszítő trillákkal vagy épp érzelmesebb hangulatokkal kelt figyelmet. Különleges atmoszférát teremt az

Kelemen Barnabás Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

ötödik variáció, amelyben a zongora fantáziaszerű játékát a hegedű pizzicatói kísérik. Végül visszatér az eredeti téma, majd újabb ragyogó fordulatokkal, legvégül pedig egy visszafogott gesztussal válik teljessé a mű. Mintha Mozart legyintene egyet, mintha a szonáta valóban csak egy kis semmiség lenne.

BENSŐSÉGES HANG, DINAMIZMUS ÉS MEGLEPETÉSEK

Az op. 70-es Esz-dúr zongoratrió Ludwig van Beethoven (1770–1827) egyik legbensőségesebb hangú kamaraműve. A házi zenélés hangulatát őrzi, ehhez kapcsolódik első előadása is: az Erdődy Mária grófnőnek ajánlott művet az ő bécsi otthonában mutatták be 1808 decemberében. Az első tétel lassú bevezetése a merengő várakozásé, míg el nem kezdődik a táncos ritmusban lüktető Allegro szakasz. Haydn találékonyságára emlékeztető meglepetésekkel találkozhatunk a zenében, majd egyszer csak újra a lassú bevezetést halljuk – így jutunk el a csendes lezárásig.

Beethoven triójából ezúttal hiányzik a lírai lassú tétel – a nyitány és a finálé két Allegretto tételt fog közre. Közülük az első kettős variáció: az óvatos szökkenésekkel induló, visszafogottabb C-dúr témával zaklatottabb c-moll téma áll szemben.

A harmadik tételt Beethoven a vázlatok tanúsága szerint eleinte menüettnek nevezte, a kiadásra szánt kéziratban azonban már csak az Allegretto ma non troppo előadói utasítást hagyta meg. Klasszikusan formált, éneklő dallam köré épül a teljes tétel, amelynek lírai mozzanatai olykor Schubert megszólalásmódját is megelőlegezik. Még közvetlenebb a zenei anyag kapcsolata a közvetlen előddel, Joseph Haydnnal – hasonló dallamvezetésüknek és kontúrjaiknak köszönhetően a nyitó témát hagyományosan az ő 88. szimfóniájának Largo tételével hozzák kapcsolatba.

Zárásként jóleső a finálé dinamizmusa, amely a kamarazenélés kirobbanó örömét sugározza. A fergeteges futamokat rövidebb-hosszabb lélegzetvételnyi megállások teszik még élvezetesebbé. Beethoven a trió utolsó percében is él egyik leghatásosabb zenei eszközével: visszafogja a dinamikát, így a játékosoknak rövid idő alatt hatalmas fokozással kell elérniük a markáns záróakkordokig.

A TELJESSÉG KERESÉSE

Johannes Brahms (1833–1897) alig több mint húszévesen, 1855-ben kezdett dolgozni egy cisz-moll zongoranégyesen, életének abban az időszakában, amelyet meghatározott közelsége a Schumann házaspárhoz. Robert Schumann – a fiatal Brahms felfedezője és pártfogója – ekkor már túl volt öngyilkossági kísérletén, és az endenichi idegszanatóriumba vonult, Brahms pedig nemcsak őt látogatta alkalmanként, de Clarát is támogatta a gyerekek nevelésében és a háztartás körüli munkákban éppúgy, mint könyvtáruk rendszerezésében és Schumann kottáinak gondozásában. E turbulens időszak emlékét is őrzi a mű, amelyet azonban a zeneszerző ekkor még nem engedett nyilvánosság elé. Közel két évtized elteltével vette csak újra elő, és jelentősen át is dolgozta. Az ekkor már c-moll hangnemű darabhoz új zenei anyagokat is komponált, és végül 1875. november 18-án mutatta be a zongoranégyest – a premieren ő maga zongorázott, Joseph Hellmesberger hegedült, Sigismund Bachrich (Bachrich Zsigmond) brácsázott, David Popper (Popper Dávid) csellózott. Az előadógárda vonósai mind a Brahmsszal szoros kapcsolatban álló Hellmesberger Vonósnégyes tagjai voltak.

A Brahms közeli barátjaként és első életrajzírójaként ismert Hermann Dieters arról számolt be, hogy a zeneszerző már az 1860-as évek végén a következő magyarázattal mutatta meg neki a zongoranégyest: „Képzeljünk el egy embert, aki egyszerűen lelövi magát, mert már nincs mit tennie.” Ugyanerre a motívumra utalt Brahms később, amikor egy levelében arra kérte kiadóját, hogy olyan képet tegyen a borítóra, amelyen egy fej látható, amelyhez pisztolyt szegeznek. „Ezzel már lehet némi fogalma a zenéről. Elküldöm a fényképemet erre a célra” – tette hozzá. Brahms így maga érte el, hogy művét az utókor az öngyilkosságot választó Werther történetével kapcsolja össze.

Ha Goethe Wertherére gondolunk, érdemes a mű mélyebb jelentéseire is emlékeznünk, amelyekről Szerb Antal írt érzékletesen: „Werther egy olyan nagy élmény után vágyódik, amelyben az egész mindenséget magába tudja élni – egy olyan nagy pillanat után, amelyben minden pillanat benne van. Ezt a teljességet keresi a természetben és a szerelemben. De a lélek számára ez a nagy pillanat csak mint vágy adatik meg, és nem mint megvalósulás. Az igazi fiatalság mindig valami nagy, kimondhatatlan beteljesülés felé vágyódik. Később azután az ember józanabb lesz, megtanulja, hogy üdvös korlátok közé kell szorítania belső életét, megtanul lemondani. Werther nem tanulta meg, inkább eldobta magától az életét, amely a nagy élmény nélkül értelmetlennek látszott.”

VÁGYAKOZÁS, ÉRZELMI MÉLYSÉG ÉS

DRÁMAI ERŐ

Brahms zenéje tele van vágyakozással, már a nyitótétel első hangjai belső nyugtalanságról árulkodnak. A sötétből bontakozik ki és indul útnak a szenvedélyes első téma, amelyet lírai, gyengédebb második ellenpontoz. A tételt hallgatva folyamatosan érezhetjük, hogy úton vagyunk, annál ritkábbak azonban benne a nyugodt megérkezés pillanatai. Küzdelmekkel teli a tétel kódája is, záró pillanata megnyugvás helyett inkább a lemondás, a lelki kimerülés hangulatát testesíti meg.

A második tétel, a Scherzo energiáit elsősorban a zongora közvetíti. Dinamikus, sodró lendületű zenét hallunk, amelyből a nyitótételben tapasztalt feszültség sem hiányzik. Ez a feszültség pedig csak pillanatokra oldódik, kitart a tétel végéig, hatalmas erővel tetőzve. A vágyott nyugalmat és elcsendesedést az Andante hozza el: a cselló hosszan éneklő szólóját halljuk a zongora lágy háttere előtt. A hegedű bekapcsolódásával duettbe kezdenek, mindvégig a vonósok melegebb hangszíne puhítja a hangzást. A vágyakozás ezekben a percekben nem mardosó és pusztító, szomorúságával együtt is álmodozóbb.

A finálé kezdetén a hegedű veszi át az irányítást, mintha zaklatott belső monológnak lennénk tanúi, amelyben egyre erőteljesebben térnek vissza a fájó gondolatok. Különös váltás, ahogyan egyszer csak korálszerű anyag szólal meg a vonósokon – a zongora közbeszólásai azonban nem engedik, hogy igazán kibontakozzon. A feldolgozási szakaszban egyre összetettebbé válik a négy hangszer párbeszéde, érdemes most még inkább figyelni a zenészek gesztusaira, ahogyan reagálnak egymásra, ahogyan átveszik, kísérik, felerősítik, árnyalják, visszhangozzák egymás motívumait. Brahms a darab végéhez közeledve mintha megenyhülne, az utolsó akkordok mégis kérlelhetetlenül csapnak le. A c-moll zongoranégyes azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek nem nehéz a hatásuk alá kerülni.

Írta: Mona-Belinszky Anna

Kokas Katalin hegedű- és brácsaművész zenész-pedagógus családban született. A szólóhangversenyek mellett kiemelt helyen szerepel életében a kamarazene, a vonósnégyes, s nem utolsósorban a tanítás: 2004 óta a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, de rendszeresen tart mesterkurzusokat is. A nemzetközi zenei élet kiemelkedő személyiségei hívták meg fesztiváljaikra: Gidon Kremer Lockenhausba, Steven Isserlis Prussia Cove-ba, Isabelle van Keulen Delftbe, Jelena Baskirova Jeruzsálembe vagy Schiff András Ittingenbe. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Michael Stern, Kobajasi Kenicsiró, Alexander Lonquich, Pekka Kuusisto, Guy Braunstein, a Chilingirian Kvartett. Kezdeményezésére jött létre a nagy sikerű KaposFest, jelenleg a Zeneakadémia nyári kamarazenei fesztiválja, a Fesztivál Akadémia művészeti vezetője férjével, Kelemen Barnabással.

Korunk egyik legnagyobb csellistája, Perényi Miklós csodagyerekként kezdte pályáját, rendkívüli tehetségként hétévesen már a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, első hangversenyét kilencévesen adta. 1960tól Rómában, a Santa Cecilia Akadémián tanult. 1965-ben és 1966-ban meghívást kapott Pablo Casals zermatti és Puerto Ricó-i mesterkurzusaira, ezek után négy egymást követő évben játszott a Marlboro Fesztiválon. Pályafutása során fellépett a világ szinte összes rangos koncerttermében, repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed. 1974 óta tanít a Zeneakadémián, jelenleg az intézmény professor emeritusa. A koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Számos lemeze jelent meg a világ vezető kiadóinak gondozásában, Beethoven összes gordonkaművét tartalmazó, Schiff Andrással közösen készített albuma 2005-ben elnyerte a Cannes Classical Awardot.

Perényi Miklós

Kokas Katalin Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Shai Wosner kivételes művészi tehetségével, integritásával és kreativitásával szerzett magának nevet a nemzetközi zenei életben. Repertoárja Beethoventől és Schuberttől Ligetiig és a kortárs zenéig ível, előadásai a virtuozitás és az intellektuális kíváncsiság, az elme és a lélek játékának tökéletes összhangját közvetítik. Az izraeli születésű zongoraművész Emanuel Ax irányításával tanult a New York-i Juilliard Schoolban, ahol jelenleg maga is tanít. A világ élvonalbeli szimfonikus zenekaraival és karmestereivel (köztük Daniel Barenboimmal, Alan Gilberttel és Zubin Mehtával) játszik együtt rendszeresen, kamarapartnereinek színvonalát pedig olyan nevek jelzik, mint Martha Argerich, Martin Fröst vagy Pinchas Zukerman.

Shai Wosner

SUMMARY

“An artist of innate musicality with a technical execution that belongs only to the greatest.” This is how the critic from The Guardian described Barnabás Kelemen, who for several decades has been regularly wowing audiences in both Hungary and abroad with his exceptional playing. The Kossuth and Liszt Prize-winning musician will take the stage at Müpa Budapest several times as the institution’s artist of the 2024/25 season, with this appearance being his first for the year in this capacity. Joining him at this festive chamber concert will be Katalin Kokas, Miklós Perényi and Shai Wosner, as they perform a single piece by each Mozart, Beethoven and Brahms in various configurations.

The violin-piano sonata was one of Wolfgang Amadeus Mozart’s favourite genres, and an excellent testing ground for him to experiment with the possibilities of the two instruments and the relation between them. He composed the Violin Sonata No. 27 in G major, one of the most beautiful and original works of its type that he ever wrote, with impressive ease.

Ludwig van Beethoven’s Piano Trio in E-flat major preserves the intimate atmosphere of home music-making, and it was in this spirit that it was first performed too: dedicated to Countess Mária Erdődy, it received its premiere in her home in Vienna in December 1808. This trio lacks a truly lyrical slow movement – between the opening movement and the finale we instead find two Allegretto movements. As usual, however, Beethoven presents and develops his themes in a captivating way: it is always exciting to observe how he balances the constantly changing roles between the three instruments.

Johannes Brahms started working on a piano quartet in 1855, during an extremely turbulent period of his life when he was just over twenty years old. The public, however, would only get to hear it nearly two decades later, after it had undergone major revisions. This work, Piano Quartet No. 3 in C minor, also known as the ‘Werther’ quartet is one of great emotional depth and dramatic power, music whose sway is easy to fall under.

Zsombor

2024. december 17.

SNÉTBERGER TRIO

Vendég: Matthieu Michel

Közreműködik: Snétberger Ferenc – gitár, Anders Jormin – bőgő, Joey Baron – dob, Matthieu Michel – trombita

2024. december 4.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

TÓTH-VAJNA ZSOMBOR ÉS A HARMONIA CAELESTIS BAROKK ZENEKAR

Buxtehude, Bach és a lübecki Abendmusik

Közreműködik: Ács Gabriella, Csereklyei Andrea, Krajnyák Dalma, Kovács Gábor, Fülep Máté – ének, Harmonia Caelestis Barokk Zenekar (művészeti vezető:

Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor), Capella Columbae (művészeti vezető: Bánó Barnabás)

Vezényel és orgonán közreműködik: Tóth-Vajna Zsombor

2025. január 1.

ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: AZ ÉVSZAKOK

Közreműködik: Baráth Emőke, David Fischer, Sebestyén Miklós – ének, Concentus Musicus Wien, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám

Tóth-Vajna

2025. február 28.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Az Accademia Bizantina és a Purcell Kórus

Közreműködik: Benedetta Mazzucato, Arianna

Vendittelli, Martin Vanberg, Riccardo Novaro – ének, Purcell Kórus (művészeti vezető: Vashegyi György),

Accademia Bizantina

Vezényel: Ottavio Dantone

2025. január 23.

FABIO LUISI, BALÁZS JÁNOS ÉS A DÁN NEMZETI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Közreműködik: Balázs János – zongora, Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Fabio Luisi

2025. március 3.

KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS MŰVÉSZTÁRSAIK KAMARAKONCERTJE

Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű, Andreas Ottensamer – klarinét, Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa, Fenyő László – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2024. október 24.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.