2024. DECEMBER 3., 4.
3, 4 December 2024
Festival Theatre
DUNA ART ENSEMBLE: SZÉKELY GATE
Performed by: Duna Art Ensemble and the Göncöl Band
Featuring: Hanga Kacsó / Borbála Fekete – voice
Featuring from recordings: Izabella Caussanel – voice, Álmos Gáspár – violin, Sándor Csoóri Jr – viola, kontra, tamburica, Irish bouzouki, Péter Friderikusz – cello, Dávid Lakatos – double bass, Gábor Földes – bass guitar, Béla Szerényi Jr – tárogató, recorder, Patrik Sebestyén – trumpet, flugelhorn, Zsombor Herédi – harmonica, Botond Őri Kiss – piano, Márk Csernovszki – harp, Áron Horváth – cimbalom, Masato Okazaki – musical saw
Music: Sándor Csoóri Jr
Music editor: István “Szalonna” Pál
Dramaturg: Orza Călin
Set: Gábor Michac
Projection: Mihály Lukács
Costumes: Borbála Winkler Petri-Kiss, Rita Furik
Dance masters: Berta Módos Almási, Máté Módos, Balázs Sáfrán, Csaba Szabó, Ágnes Farkas, Beáta Gaschler, Áron Antal, Anett Nagypál
Dance ensemble directors: Gyula András Soós, Katalin Bonifert
Choreographers: Tamás Farkas, Norbert “Cimbi” Kovács, Ignác Kádár, Zsolt Juhász, Orza Călin
Director: Zsolt Juhász
The premiere was presented by Müpa Budapest as a joint event with the Duna Art Ensemble as part of the Bartók Spring.
The English summary is on page 8.
2024. december 3., 4.
Fesztivál Színház
DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES: SZÉKELYKAPU
Előadja: a Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar
Közreműködik: Kacsó Hanga / Fekete Borbála – ének
Felvételről közreműködik: Izabella Caussanel – ének, Gáspár Álmos – hegedű, ifj. Csoóri Sándor – brácsa, brácsakontra, tambura, ír buzuki, Friderikusz Péter – cselló, Lakatos Dávid – nagybőgő, Földes Gábor – basszusgitár, ifj. Szerényi Béla – tárogató, furulya, Sebestyén Patrik – trombita, szárnykürt, Herédi Zsombor – harmonika, Őri Kiss Botond – zongora, Csernovszki Márk – hárfa, Horváth Áron – cimbalom, Okazaki Masato – éneklő fűrész
Zene: ifj. Csoóri Sándor
Zenei szerkesztő: Pál István „Szalonna”
Dramaturg: Orza Călin
Díszlet: Michac Gábor
Vetítés: Lukács Mihály
Jelmez: Winklerné Petri-Kiss Borbála, Furik Rita
Táncmester: Módosné Almási Berta, Módos Máté, Sáfrán Balázs, Szabó Csaba, Farkas Ágnes, Gaschler Beáta, Antal Áron, Nagypál Anett
Tánckarvezető: Soós Gyula András, Bonifert Katalin
Koreográfus: Farkas Tamás, Kovács Norbert „Cimbi”, Kádár Ignác, Juhász Zsolt, Orza Călin
Rendező: Juhász Zsolt
A bemutató a Bartók Tavasz keretében a Duna Művészegyüttessel közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg.
„A magyar népművészetnek és ezen belül a monumentális fafaragásnak, de a népi építészetnek is csúcsa a székelykapu – írja a néprajzkutató Balassa M. Iván. – A hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett kaput az 1900-as évek elejétől nevezik székelykapunak, nevét a Székelyföldről kölcsönözve, ahova erre az időre visszaszorult készítésének gyakorlata. Három oszlopa, zábéja van, ezeket felül egy vízszintes gerenda, a szemöldökfa vagy kontyfa köti össze, amelyre gyakran galambdúcot (galambbúgot) építenek. Az oszlopok közötti távolság eltérő, helyet adva a nagy- és a kiskapunak, azaz a teher- és személyforgalomnak. A fában szegényebb vidékeken, vagy a kevésbé tehetősek olyan kaput is állítottak, ahol csak a kiskapunak van fedele, esetleg galambbúgja, a nagykapu egyszerű, fedél nélküli, leveles kivitelű. Gyakran ezeket is székelykapunak nevezték.”
A kapu készítésére legalkalmasabb a tölgyfa, amit Székelyföldön cserfának, cserefának hívnak, míg a kapuszárnyak a könnyebb fenyőből készülnek. Az anyagot egy évig száradni hagyják, és csak ezt követően fognak bele a faragásba. Először meghatározzák a méreteket, majd a szerkezeti elemeket, az oszlopokat és a koszorúgerendát erősítik össze csapolással, az elmozdulást megakadályozó, egyben díszül is szolgáló haránt-, illetve könyökkötéseket pedig lapolják. A kiskapu feletti kaputükröt változatosan és egyes vidékekre jellemző módon zsilipeléssel, máshol függőleges lécekből kialakított rácsozattal és egyéb megoldásokkal töltik ki. „Mindezek után következik a kapu díszítése és a szövegek bevésése – folytatja Balassa. –
A székelykapukat általában virágos mintákkal díszítik, de van, amikor mértani alakzatokkal. Hagyományosan azonban jóval több volt a díszítetlen, simakapu, mint a kicifrázott. A faragott díszeket vésővel, a finomítást faragókésekkel készítették. De nemcsak faragták, hanem festették is a székelykaput, eredetileg csak piros, fehér, zöld és kék színnel. A feliratok a kontyfára kerültek, de előfordultak a kiskapu feletti szemöldökfán is.” Ezek a feliratok a székelykapuk elmaradhatatlan tartozékai. Egyrészt az építés idejét és a gazda, illetve a fafaragó nevét ismertetik, általában a kapu belső oldalán, másrészt jókívánságokat, üzeneteket tartalmaznak a betérő számára: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!”; „Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.”; „Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!”; „Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.”
A székelykapu az ősi erő szimbóluma, szakrális jelentőségű tárgy, mely a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok, az univerzum energiájának lenyomatai. A Duna
Művészegyüttes produkciójának inspirációs forrásául ez a gazdag jelentéssel rendelkező építmény szolgált.
Az előadás első része a székely nép eredetének táncos krónikája. Először a mitikus múlt, az ősi eredetmondák világa elevenedik meg, majd a mágikus népszokások és szertartások színes képei, legvégül a székelység történelmének meghatározó helyszínei és eseményei, illetve e történelem kimagasló személyiségei tűnnek fel. Furik Rita jelmezeinek színei és formái a mitikus tartalmat erősítik, az alapruházatot a Nap és a Hold szimbóluma, a kezdet, a teremtés ihlette. Különös jelentősége van a székely viseletre jellemző csíkos mintázatnak is, melyet a tervező az élet szimbólumaként használ. A székelység az életét kezében tartva irányítja a rendszert, amelyben él, így a csíkos szövés nemcsak díszítőelemként, hanem erős összekötő jelképként jelenik meg a jelmezek bizonyos részein. Ifj. Csoóri Sándor világzenei dallamai Bartók Béla gyűjtéseiből merítenek, megjelennek köztük régi és új stílusú népdalok is.
Az előadás második része táncos barangolás Székelyföldön, a művészek a különböző régiók zenéje és táncai segítségével kalauzolják a közönséget ezen az ősi és hallatlanul színes tájon. Ebben a részben autentikus székely népviselet jelenik meg, melynek legfőbb jellemzője, hogy hagyományos kézi megmunkálással, házilag készült, gyapjú, kender, len és juhbőr felhasználásával. Az előadásban eredeti, Székelyföldről származó népviseletek, valamint az eredetiek alapján rekonstruált női és férfijelmezek egyaránt láthatóak. A székelységre jellemző színek és minták felkutatása, a ruhák táncművészekre alakítása Winklerné Petri-Kiss Borbála munkája. A második részben, amelynek zenei szerkesztője Pál István „Szalonna”, autentikus székely népzene hallható a Göncöl zenekartól.
