2024. DECEMBER 5.
5 December 2024
Festival Theatre
IN MEMORIAM PÉTER EÖTVÖS
Featuring:
László Gőz – trombone, bass trumpet
András Dés – percussion instruments
Márton Fenyvesi – guitar, electronica
Erzsébet Seleljo – soprano saxophone
Kristóf Bacsó, Balázs Cserta – tenor saxophone
Viktor Nagy – baritone saxophone
Hungarian Radio Female Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Modern Art Orchestra
Conductor, as well as featuring on trumpet and electronica: Kornél Fekete-Kovács
Péter Eötvös: Cricketmusic
Péter Eötvös – Kornél Fekete-Kovács: Paris-Dakar
Péter Eötvös: Lectures différentes
Péter Eötvös: Le Balcon Suite
Péter Eötvös: Music for New York
Péter Eötvös – Dániel Varró: The Summer Cloud
The animated film produced to accompany Eötvös’s work Cricketmusic was created by Bence Samu and Ágoston Nagy.
The English summary is on page 13.
2024. december 5.
Fesztivál Színház
EÖTVÖS PÉTER EMLÉKÉRE
Közreműködik:
Gőz László – harsona, basszustrombita
Dés András – ütőhangszerek
Fenyvesi Márton – gitár, elektronika
Seleljo Erzsébet – szopránszaxofon
Bacsó Kristóf, Cserta Balázs – tenorszaxofon
Nagy Viktor – baritonszaxofon
a Magyar Rádió Női Kara (karigazgató: Pad Zoltán)
Modern Art Orchestra
Vezényel, valamint trombitán és elektronikán közreműködik:
Fekete-Kovács Kornél
Eötvös Péter: Cricketmusic
Eötvös Péter – Fekete-Kovács Kornél: Paris-Dakar
Eötvös Péter: Lectures différentes
Eötvös Péter: Le Balcon Suite
Eötvös Péter: Music for New York
Eötvös Péter – Varró Dániel: A nyári felhő
A Cricketmusic című mű alatt vetített film Samu Bence és Nagy Ágoston alkotása.
Hosszú listát kellene összeállítanunk, ha számba akarnánk venni mindazon forrásokat, amelyekből Eötvös Péter (1944–2024) zenei gondolkodása táplálkozott. Előkelő helyen szerepelne rajta a népzene, a magyar éppúgy, mint az olykor igen távoli zenekultúrák öröksége, de nem hiányozhatnának róla a kísérleti elektronikus zene vívmányai sem, legyenek azok technikai eszközök vagy épp a technológia által létrehozható, korábban nem hallott hangzások. És persze a jazz, amely Eötvöst nemcsak zeneként, hanem muzsikusi létformaként is mélyen foglalkoztatta. Sokan emlékezhetnek kivételes rögtönzőképességére, zenei asszociációinak sebességére, valamint arra, milyen rugalmassággal és hatékonysággal alkotta meg fiatalkori színházi és filmes munkáit. Ezt a káprázatos adottságát jazz-zenészként is kamatoztatni tudta volna. Betegsége utolsó időszakában szinte csak jazzfelvételeket hallgatott, különösen közel állt szívéhez a szaxofon hangja és a nagy szaxofonjátékosok előadásmódja.
A SZÍNHÁZ BŰVÖLETÉBEN
Zenéje elválaszthatatlanul kötődött a színházhoz, a színpadhoz – nemcsak olyankor, amikor operát komponált, hanem például vonósnégyesei vagy hangszerszólói esetében is. A színház a maga teljességében foglalkoztatta: minden, ami egy színházban elhangozhat – beszéd, zaj, zörej, ének, hangszeres muzsika –, testet is ölthetett kompozícióiban. Különösen fontos volt számára a nyelv természetes hangzása, nagy élvezettel fürkészte a különböző nyelvek jellegzetes karakterét meghatározó ritmikát, a hangsúlyrendet vagy a mással- és magánhangzók sajátos eloszlását.
A Cricketmusic (Tücsökzene) hangszalagon realizált darab, melyhez Eötvös természetben rögzített hangokat használt fel. Egy japán lemezfelvételről származó tücsökciripelést vett alapul, ebből kiindulva elektronikus eszközök segítségével hozott létre különböző hangszínváltozatokat, majd ezeket megsokszorozva alakította ki a hangzás terét. Így nyilatkozott erről: „Ez a magnófelvétel-kompozíció az elrendezett természet egy darabkája. Kizárólag tücskök ciripeléséből áll, de vágva, nyírva, átgereblyézve. Mintha csak egy japán kertben járnánk, ahol egy ötszólamú madrigálkomédiát hallgatunk, melyet a világ legapróbb zenészei adnak elő.”
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
JAZZ – A TILTOTT GYÜMÖLCS
A jazz gyerekkora óta titokzatos világot jelentett Eötvös Péter számára, a „tiltott zenei gyümölcsre” akkoriban a rádió rövidhullámú csatornái között keresgélve lehetett rátalálni. Úgy emlékezett, hogy „az ötvenes években rövidhullámot hallgatni egyet jelentett a nyugati antikommunista propaganda figyelésével; ugyan többnyire csak a zavaróadók, zörej és sípolás, interferenciák voltak hallhatók, maga a zene a háttérből szólt, mintha a Marsról jönne. Ehhez az évek folyamán úgy hozzászoktam, hogy amikor a hatvanas években először hallottam élő jazzt, nagyon hiányzott valami. Valahogy olyan üres volt. Az állandó zavarózajokból annak idején sokkal több információt hallottam ki. Finom jelek voltak, veszélyesek, hiszen a családunkra a rendőri feljelentés veszélye leselkedett a jazzhallgatás miatt.” A jazzhatásokban bővelkedő Paris-Dakart pontosan jellemzi a cím: „Rohanás a homoksivatagban, hőség, por, őrült tempó… big band. Ebben a versenyben a kéttölcséres pozan – Gőz László szólója – fut az első helyen, szabadon improvizálva, minden kötöttség nélkül.”
A 2000-ben komponált Paris-Dakar sok tekintetben közel is és távol is áll a jazz szellemiségétől: nincs meg benne az egyenletes pulzálás, a metrika állandósága, ráadásul nagyon egzakt módon leírt, már-már megoldhatatlanul komplex struktúrával rendelkezik. Amikor húsz évvel ezelőtt a darab első lemezfelvétele készült, a Budapest Jazz Orchestra muzsikusai sokat küszködtek az anyaggal, a kompozíciónak volt egy olyan része, ahol három különböző metrikus lüktetés szerint kellett volna játszaniuk. „Itt ér be a mezőny a mocsárba” – mondta Eötvös, majd megmutatta, mégsem megoldhatatlan az adott részlet előadása. Fekete-Kovács Kornél a későbbiekben gyakran tűzte műsorra a darabot, és egy alkalommal Eötvös Péter is jelen volt az előadáson. Akkor elárulta, nem teljesen elégedett a hangszereléssel, kevésnek érezte a darab mély regiszterét, a hangzásnak nem volt centruma, magja. Felkérte Fekete-Kovács Kornélt, hogy készítsen olyan big band verziót, amely koncertkörülmények között is működőképes – ez a 2019-ben született új változat hangzik el a koncerten.
A Lectures différentes Eötvös egyik kedvenc hangszerére, szaxofonra, pontosabban mindjárt négy szaxofonra íródott. A kompozíció hátterében színházi tapasztalat, illetve élmény áll, a legendás német színházi rendező, Klaus Michael Grüber (1941–2008) egyik próbáján ülve figyelt fel a zeneszerző egy első hallásra furcsa
instrukcióra. Grüber 1991-ben két produkciót is bemutatott a Párizsi Őszi Fesztiválon. Az egyik Bruno Maderna Hyperion című operája volt, melyet Eötvös dirigált, a másik pedig Heinrich von Kleist drámája, az Amphitryon, a berlini Schaubühne előadásában. Próba közben, egy jelenet végén Grüber arra kérte színészeit, hogy kezdjék elölről az adott részt, de egy teljesen más olvasatban adják elő. A szöveg ugyanaz maradt, az interpretáció azonban teljesen más lett, alig hasonlított az első verzióra. Talán ez az élmény is hatott a Három nővér, Eötvös első operájának (1996–1997) dramaturgiájára, melyben ugyanaz a jelenet játszódik le újra és újra, de mindig egy másik szereplő nézőpontjából. A Lectures différentes is ezzel a lehetőséggel játszik el. „A Scène 1/A-ban egy bizonyos karaktert adok, a Scène 1/B lecture différente-ban pedig ugyanazt az anyagot teljesen másképp értelmezem. Ugyanez a helyzet a 2. tétellel is.”
AZ IMPROVIZÁCIÓ VARÁZSA
A Music for New York (1971) a népzene (a népi hangszerek) és az elektronika találkozásából született filmzene. „1971 fontos év volt számomra – emlékezett vissza Eötvös. – Éppen féléves Japán tartózkodás után tértem vissza Európába. Kölnben laktam, és először jutottam el New Yorkba, ahol Stockhausennel együtt a New York-i Filharmonikusokkal játszottunk. Magyarországon két csodaszép népi hangszert, egy citerát és egy nyenyerét vásároltam, amelyeket Bársony Mihály készített. Londonban vettem Zinovieff EMS Stúdiójában egy Synthi A kofferszintetizátort, amelyet összekapcsoltam a két magyar népi hangszerrel. Egy New York-i rendezőtől megbízást kaptam, hogy írjak zenét egy rövidfilmjéhez. A filmben nem volt dialógus, csak az én zeném szólt elejétől a végéig. A karakter és az időtartam a film által volt meghatározva. A citera és a nyenyere hangját a szintetizátorral transzformálva egy különösen dúsan telített hangzást sikerült létrehoznom. Szabadon improvizálva egy nap alatt sikerült a filmzene anyagát felvenni. Kétnapos stúdiómunka után kész lett a mű: Music for New York. Ez a 11 perces mű kiválóan alkalmas arra, hogy bárki akár saját örömére vagy koncerten, bármilyen hangszeren, dobolva vagy énekelve ezzel a zenével együtt improvizáljon.” A szalagra rögzített zenei anyag tehát meghatározza az előadás hosszát, illetve a szalaggal együtt játszó zenészek improvizációjának karakterét. Fekete-Kovács Kornél, Dés András és Fenyvesi Márton valóban a pillanat
impulzusaira hallgatva, nem előre megbeszélt módon alakítják ki az improvizált szólamokat, melyek inkább a hangszínek és az effektusok, nem pedig a zenei motívumok révén kapcsolódnak Eötvös Péter darabjához. „A valódi improvizáció az, amikor az ember tényleg reagál arra, amit éppen hall” – mondja Fekete-Kovács Kornél. A Music for New York esetében tehát a zenészek közötti kommunikáció spontaneitása a döntő.
SANZON, OPERA, SZVIT
„Eötvös – az eredeti Genet-darab nyomvonalán – sziporkázóan, a francia sanzon, a zenés kabarék groteszk elemeit beépítve gúnyolódik a kispolgár nemi és hatalmi ösztönén” – írta Koltai Tamás a Le Balcon, a zeneszerző második egész estés operájának magyarországi bemutatója után (Müpa, Fesztivál Színház, 2005. április 3.).
A darab ősbemutatója 2002-ben volt az Aix-en-Provence-i Fesztiválon, a zenés komédia stílusát az 1950-es évek francia sanzonjai nyomán – Jean Genet színművét 1956-ban mutatták be – alakította ki a szerző. „Kamaszkoromban gyakran hallgattuk a rádióban Yves Montand, Jacques Brel, Léo Ferré, Charles Aznavour, Georges Brassens, Maurice Chevalier és Fréhel dalait. És persze Édith Piafot. Számomra a francia nyelvben volt egy kis gyerekesség, gyors és kecses artikuláció, egyfajta szótagoló kacérság, frissesség és mindenekelőtt könnyedség. Mindezt nemcsak az énekelt szövegekben, hanem a moziban hallott beszélt nyelvben is érzékelni lehetett, hiszen csodálatos időszaka volt ez a francia filmnek is. Yves Montand, Simone Signoret, Jacques Tati filmjei jutnak eszembe, Louis de Funès komédiáinak sora, amiket imádtam… Ezek az emberek, a zenés színpad világának férfi és női szereplői, ezek a filmek, a népszerű sanzonok határoztak meg egy korszakot, a mi szemünkben pedig, a vasfüggöny túloldalán, bizonyos értelemben a szabadságot jelképezték.” Arra a kérdésre pedig, hogy A balkon zenéje a francia kultúra mellett a zeneszerző saját emlékei előtt is tiszteleg-e, Eötvös így válaszolt: „Mondhatjuk, igen, még ha kezdetben nem így terveztem is. Tagadhatatlan, hogy ennek a műnek a nagyon sajátos stílusa – amennyiben közvetlenül a francia sanzon hagyományaiból merít – egyfajta főhajtás mindaz előtt, amit ez a világ kamaszkorom óta jelentett nekem” (részlet Eötvös Péter és Pedro Amaral Parlando-rubato című kötetéből).
Az opera bemutatója megosztotta a francia kritikusokat, maga a mű pedig a későbbi Eötvös-operák árnyékában maradt. Eötvös esetében persze ez az „árnyék” azt jelenti, hogy 2015-ig A balkont „csupán” kilenc városban mutatták be (például Párizsban, Bordeaux-ban, Lille-ben, Freiburgban, Bécsben és Amszterdamban). Ugyanakkor a darab sok részlete igen kedves volt Eötvös számára, ezért is merült fel benne egy szvit összeállításának gondolata.
A koncertszvitben az opera egyes részletei nem abban a sorrendben követik egymást, ahogyan azt az eredeti mű cselekménye vagy dramaturgiája diktálná. Az első munkafázisban Eötvös és Fekete-Kovács Kornél partitúrával a kézben végighallgatták a darab felvételét, majd a kiválogatott részleteket Fekete-Kovács megjelölte a partitúrában, és a felvételből is kivágta a megfelelő szakaszokat. Ezután készített belőlük egy nyers összeállítást, montázst, amelyet újra együtt hallgattak meg Eötvössel. A közösen kialakított végső sorrend, illetve a felvételrészletekből összeállított „muster” lett a szvit sorvezetője. Fekete-Kovács először kisebb apparátusra írta át a darabot, Eötvös kérésének megfelelően kulcsszerepet juttatva a szaxofonoknak: elkészült tehát egy kamara-jazzváltozat szaxofonkvartettre és klasszikus jazzegyüttesre, azaz zongorára, gitárra, basszusgitárra és ütőhangszerekre (dobfelszerelésre). Később felmerült egy olyan hangszerelés gondolata is, melyben az énekeseket megjelenítő szaxofonkvartett mellett a Modern Art Orchestra játszik. Ennek a big band verziónak a megírásában Eötvös már nem vett részt, de „mosollyal nyugtázta, hogy készül egy ilyen változat is” – mesélte Fekete-Kovács. Ma este a Balkon-szvit a nagyobb együttesre készített hangszerelésben szólal meg.
A koncert utolsó számaként elhangzó kórusdarab Eötvös egyik legkorábbi kompozíciója, 1956-ban, tizenkét éves korában szerezte. A Kapuváry Béla szövegére írt darab címe Egyedül. A mű felcsendült 2002-ben, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián, a zeneszerző székfoglaló hangversenyén, majd 2017-ben, immár Varró Dániel szövegével (A nyári felhő) és nagyzenekari kísérettel a Budapesti Úszó-világbajnokság ünnepélyes megnyitóján. Az énekkart a koncerten a Modern Art Orchestra kíséri.
Írta: Molnár Szabolcs
Fekete-Kovács Kornél Artisjus-, Liszt Ferenc- és Fonogramdíjas zeneszerző, hangszerelő, karmester, trombitaművész, a Budapest Jazz Orchestra alapítója, 1998-tól 2005-ig művészeti igazgatója és szólistája. 2005-ben megalapította a Modern Art Orchestrát, melynek azóta is művészeti vezetője, emellett 2006 óta saját kvintettjével is rendszeresen fellép. Szólistaként olyan együttesekkel dolgozott, mint az IASJ Big Band, az EBU Big Band, az UMO Jazz Orchestra vagy a Matus Jakabcic Big Band. Találkozhatunk vele szimfonikus projektekben is, mások mellett vezényelte a Rádiózenekar, a Danubia Zenekar és a Pannon Filharmonikusok együttesét. Több versenymű és szimfonikus zenekari darab mellett meghatározóak jazz-nagyzenekarra írott egész estés kompozíciói, mint a Budapest Jazz Suite, a The Wayfarer, a Via Crucis vagy a Ligeti100 Suite.
Gőz László a Zeneakadémia harsona szakán szerzett diplomát, 1978-tól tanított is a jazz tanszakon. A kortárs zenét játszó 180-as Csoport egyik alapító tagja volt, olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Steve Reich, Petr Kotik, Chris Newman, Szabados György és Vidovszky László. 1996-ban megalapította a Budapest Music Center – Zenei Információs Központot, 1998-ban pedig a BMC Records lemezkiadót, producere volt több tucat magyar klasszikus, kortárs és jazzlemeznek. A magyar kortárs zenei élet egyik megkerülhetetlen alakja, az azóta kulturális központtá váló BMC igazgatója, de időről időre muzsikusként is találkozhatunk vele.
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Fotó © Hrotkó Bálint
Dés András Budapesten született, jelenleg Bécsben él. Több mint száz lemezen működött közre és világszerte a legnagyobb koncerttermekben lépett fel. Vallja, hogy az ütősök élvezik a legnagyobb szabadságot, mert kezükkel bármit hangszerré alakíthatnak. Einschließlich című lemezét (2019) például egy bakonyi erdőben rögzítette, ahol többek között fatörzseken, kavicsokon és vízfelületeken játszott. A jazz és az improvizáció testesíti meg számára a szabadságot, és e szabadságon keresztül tud kapcsolódni más stílusokhoz és műfajokhoz. Sokat dolgozott népzenészekkel, rendszeresen játszik kortárs zenét és szívesen lép fel írókkal, költőkkel.
Fenyvesi Márton Junior Prima és Artisjus-díjas jazzgitárművész, hangmérnök, sound designer, a 2013-as monacói jazzszólistaverseny első helyezettje, Szakcsi Lakatos Béla utolsó kvintettjének szólistája. Játékmódjában egyedi módon egyesíti a hagyományos jazz, a klasszikus gitár és az elektronikus zene eszköztárát. Hangmérnökként több mint ötven hazai és európai nagylemez hangutómunkáit jegyzi. Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával közösen készített, Debussy NOW! című lemeze kiemelkedő nemzetközi sikert aratott. A közelmúltban Bécsbe költözött.
Seleljo Erzsébet Londonban és Bécsben végezte szaxofontanulmányait, doktori fokozatát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg. Repertoárja a reneszánsz és barokk átiratoktól eredeti szaxofonműveken át a 21. századig terjed, nevéhez több ősbemutató is fűződik. A Bartók Konzervatórium és a Zeneakadémia szaxofontanára. Szólistaként játszott a Concerto Budapesttel, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Budapesti Vonósokkal, a Győri Symphonic Banddel és az Alpen Classica Zenekarával, részt vett az UMZE Kamaraegyüttes produkcióiban. Rendszeres kamarapartnere zongoraművész testvére, Seleljo Irén, de tagja a Duo SeRa szaxofonhárfa duónak is.
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Bacsó Kristóf szaxofonművész és zeneszerző a Zeneakadémián és a bostoni Berklee College of Musicon végezte felsőfokú tanulmányait. Fellépett a Londoni, a Pescarai és a Barcelonai Jazzfesztiválon, olyan neves európai jazzklubokban játszott, mint a Sunset, a Sunside, a Porgy and Bess vagy a Pizza Express. Szerepelt Gadó Gábor és Winand Gábor lemezein, de együttműködött Oláh Kálmánnal és a nagybőgős Sebastian Boisseau-val is. Saját kvartettjének első lemeze 2008-ban jelent meg, jelenleg főként triójával, Oláh Kálmánnal, illetve a Modern Art Orchestrával dolgozik. 2012 óta tanít a Zeneakadémia Jazz Tanszékén, melynek 2021 óta tanszékvezetője.
Cserta Balázs a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzszaxofon, illetve népi klarinét-tárogató szakán végzett.
Az egyik legsokoldalúbb magyar session zenész, pop-, jazz-, kortárs és autentikus népzenei formációk tagjaként és szólistájaként egyaránt foglalkoztatott művész. A Modern Art Orchestrának 2007, a Duna Művészegyüttes Göncöl zenekarának 2021 óta tagja. Számtalan színházi produkció zenei közreműködője, táncszínházi és prózai előadások, hangfelvételek zenei vezetője és rendezője. Életének fontos része a tanítás is, jelenleg a Póka Egon Művészeti Akadémia, valamint a Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanára.
Nagy Viktor Badó István vezetésével kezdte zenei tanulmányait a kisvárdai Weiner Leó Zeneiskolában. A budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában 2002 és 2006 között Götz Nándor, később a párizsi Conservatoire Maurice Ravelben Christian Wirth növendéke lett, végül mesterdiplomáját Puskás Levente klasszikus szaxofon osztályában szerezte a Debreceni Egyetemen, de részt vett Claude Delangle, Vincent David és Lars Mlekusch mesterkurzusain is. Jelenleg a Magyar Honvédség szentendrei katonazenekarának tagja, a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola szaxofontanára, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium kamarazene-tanára.
© Posztós János, Müpa
A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. Előadásain kortárs magyar szerzők darabjai is rendszeresen szerepelnek. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, szerepelt már Salzburgban és Bécsben is az Ünnepi Játékokon, fellépett Bertrand de Billy, Herbert Blomstedt, Eric Ericson, Christoph von Eschenbach, Lamberto Gardelli, Jesús López Cobos, Lorin Maazel, Kurt Masur, Lovro von Matačić, Yehudi Menuhin, Helmuth Rilling, Paul Sacher és Peter Schreier vezényletével. Vezető karnagya a Liszt-díjas Pad Zoltán, aki zeneakadémiai tanulmányai után Münchenben képezte tovább magát. 2008-ban a pekingi Központi Zeneakadémia kórusait, 2009 és 2014 között a Debreceni Kodály Kórust vezette. 2014 óta áll a Magyar Rádió Énekkarának élén.
„Nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobb és legeredetibb big band, amelyet az elmúlt 10-15 évben hallottam!” – olvashatjuk a Modern Art Orchestra egyik koncertjéről szóló beszámolóban. Az együttes repertoárjának középpontjában a kortárs, elsősorban magyar jazzkompozíciók bemutatása áll. A MAO-ban együtt játszanak az új és a középgeneráció legjobbjai (Subicz Gábor, Csízi László, Korb Attila, illetve Fekete-Kovács Kornél, Bacsó Kristóf, Ávéd János, Cseke Gábor). A zenekart olyan erős művészegyéniségek alkotják, akiket azonos látásmód köt össze, többen közülük maguk is zenekarvezetők, rendszeresen komponálnak, hangszerelnek.
Fotó
SUMMARY
The musical world of Péter Eötvös (1944–2024) was one nourished by many sources. Keenly interested in folk music, both Hungarian and that of the surrounding peoples, he also absorbed the heritage of more distant musical cultures. The results of experimentation with electronic music influenced his musical thinking and ideas about sound. Eötvös was a great improviser, full of musical associations bursting forth with extraordinary speed. He was enthusiastic about jazz, whose stylistic features appear in several of his works. During the final phase of his illness, it was almost exclusively jazz recordings that he listened to, with a particular affinity for the sound of the saxophone and the great masters of the instrument. This concert dedicated to the composer’s memory brings to the stage such luminaries of the Hungarian jazz world as Kornél Fekete-Kovács and the Modern Art Orchestra, László Gőz, András Dés and Márton Fenyvesi. The programme includes several of his experimental electronic compositions, his Music for New York, crafted from audio samples of folk instruments, is rounded out with improvisations by jazz musicians. Lectures différentes, written for four saxophones, is an exciting example of Eötvös’s connection to the theatre. Paris-Dakar, his juvenile work Solitude (in a new version titled The Summer Cloud) and Le Balcon Suite are being performed in arrangements created for the Modern Art Orchestra. Eötvös described the former as brimming with jazz influences, saying, “Speeding through the sandy desert, heat, dust, a crazy tempo... and big band. In this race, it is the double bell trombone – László Gőz’s solo – that takes first place, as he freely improvises, unfettered by any constraints.” The Le Balcon Suite consists of materials from Eötvös’s second major opera, with the individual passages selected and sequenced together by Eötvös and FeketeKovács, who also handled the arrangement. The defining element of the sound of this suite now receiving its world premiere is the quartet of saxophones (Erzsébet Seleljo, Kristóf Bacsó, Balázs Cserta, Viktor Nagy). The choral piece closing the concert was written in 1956 when Eötvös was 12 years old, making it one of his earliest compositions. The work was performed in 2002 at the Széchenyi Academy of Literature and Arts, at the concert marking the composer’s induction into the institution, and in 2017, with revised text and a full orchestra, at the ceremonial opening of the Budapest World Aquatics Championships. Accompanying the Hungarian Radio Female Choir tonight will be the Modern Art Orchestra.
Baráth Emőke
2025. január 1.
ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: AZ ÉVSZAKOK
Közreműködik: Baráth Emőke, David Fischer, Sebestyén Miklós – ének, Concentus Musicus Wien, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Fischer Ádám
2025. január 28.
LISA GERRARD & JULES MAXWELL –BURN TOUR 2025
2025. január 23.
FABIO LUISI, BALÁZS
ÉS A DÁN NEMZETI SZIMFONIKUS ZENEKAR
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Balázs János
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2025. január 30.
JORDI SAVALL ÉS EGYÜTTESEI
Mozart: c-moll mise
Közreműködik: Giulia Bolcato, Elionor Martínez, Lara Morger, David Fischer, Matthias Winckhler – ének, Manfredo Kraemer – koncertmester, La Capella Nacional de Catalunya, Le Concert des Nations Vezényel: Jordi Savall
2025. február 1.
A NÉPZENE ÜNNEPE –
A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG
Sőregi Anna
2025. február 4.
NAGY KÍNAI ÚJÉVI
HANGVERSENY
Közreműködik: Wang Zhongshan, Ma Ke, Yang Tingting, Zhang Qianyuan, a Kínai Konzervatórium Tradicionális Zenekara Vezényel: Li Xincao
Jordi Savall
Fotó © Philippe Matsas
Zhang Qianyuan
2025. február 14.
LATRY & LEE / L.A. DANCE
PROJECT / COMPAGNIE CONVERGE+
Bach / Borogyin / Stravinsky
Közreműködik: Olivier Latry, Shin-Young Lee – orgona, L.A. Dance Project, Compagnie Converge+
Koreográfus: Benjamin Millepied, Idio Chichava
2025. február 21. RÉGIZENE FESZTIVÁL
WILLIAM CHRISTIE ÉS A LES ARTS FLORISSANTS
„Happy Birthday, Bill!”
Közreműködik: Ana Vieira Leite, Juliette Mey, Rebecca Leggett, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik – ének
2025. február 26.
GAUTIER CAPUÇON, RICCARDO CHAILLY
ÉS A FILARMONICA DELLA SCALA
Riccardo Chailly
Fotó © Nagy Attila, Müpa
William Christie Fotó © Oscar Ortega
Olivier Latry
Fotó © Deyan Parouchev
2025. március 3.
