Forgatókönyv: Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József azonos című rajzfilmje alapján
Zene: ifj. Johann Strauss
Rendezőasszisztens: Oláh-Fenyvesi Judit
Rendező: Toronykőy Attila
Mese Jókai Mór nyomán
Aki szereti a magyar történelemben kalandozó, romantikus, happy enddel végződő történeteket, aki szívesen hallgatja az ifjabb Johann Strauss osztrák–magyar ihletésű zenéjét, akit annak idején magával ragadott Dargay Attila varázslatos rajzfilmje, benne Romhányi József pazar nyelvi leleményeivel, jó helyen jár ezen az előadáson. Együtt izgulhat a szereplőkkel, gyönyörködhet a vérpezsdítő straussi muzsikában, nevethet a mókás karaktereken.
Az ötlettől a Megvalósulásig
1883-ban az akkor már Keringőkirályként1 tisztelt ifjabb Johann Strauss Budapestre látogatott, hogy elvezényelje egyik művét, és feltétlenül találkozni akart Jókai Mórral, az ünnepelt írófejedelemmel. Beszélgetésüket így képzelhetjük el: „Jókai úr, nincs kéznél olyan műve, amelyet feldolgozhatnék? Szívesen írnék magyar témájú operettet, amely a nép életével foglalkozik.” „Gondolkozni fogok a dolgon, kedves Strauss úr… gondolkozni fogok!”
Így is tett, majd elküldte a komponistának a Székely Nemzet című újságban folytatásokban megjelent novelláját, a Szaffit. A válasz hamarosan meg is érkezett Adele Strausstól, a zeneszerző feleségétől: „…az Ön poétikus alakjai megihlették férjemet…”. A várva várt mű (Ignaz Schnitzer szövegkönyvíró közreműködését követően) A cigánybáró címen került be az operettek aranykönyvébe, holott a történet egyetlen főszereplője sem cigány. Sorsukat ugyanakkor cigányok irányítják és segítik, tanúsítva Jókai cigányság iránti romantikus vonzódását.
Átváltozások
Lehet, hogy Jókai nehezen ismerne rá a darabban arra a novellára, amelyet annak idején Straussnak felkínált, de az is lehet, hogy ebben a formában még jobban tetszene neki. Dargay Attila animációs filmje a gyermeki lélekhez szelídítette az eredeti, illetve a librettónak átdolgozott szöveget, a Müpában látható színpadi változat pedig a világot pillanatok alatt meghódító varázslatos Strauss-zenébe ágyazta a mesét.
Anélkül, hogy „hivatalosan” operettelőadásra érkezne a közönség, megtapasztalhatja, hogyan épül fel egy zenés színpadi mű. Nyitánnyal kezdődik, a szereplők pedig egy-egy áriával nyújtják át zenei névjegyüket, amikor színpadra lépnek. Vannak a műben tánc- és kórusjelenetek, és az is előfordul, hogy ketten, hárman vagy még többen énekelnek egyszerre.2 A produkció alkotói ugyanakkor arra is figyeltek, hogy a nagyegyüttesekbe, amelyekben nehéz követni a gyakran egy időben énekelt szólamokat, időnként beiktassanak egy-egy prózai mondatot, esetenként generálpauzát.3
A műfaj által kínált improvizációs lehetőségeket sem hagyták kihasználatlanul. Az operettek prózai részeibe a szerepeket megformáló művészek gyakran illesztenek saját szöveget mulattató poénokkal – ebben a műfajban ugyanis nemcsak megengedett, de szinte elvárás is, hogy a színészek saját képükre formálják a megírt karaktereket. A Müpa Szaffijának alkotóit a darab alapjául szolgáló – a „rímhányó” Romhányi briliáns nyelvi ötleteivel fűszerezett – film is inspirálta. A rendező, a dramaturg, de még a karmester is részt vett az alkotás folyamatában, hogy a végeredmény, a pergő, szórakoztató, magas zenei színvonalú előadás megszülethessen.
történet a történet előtt
A zenés színpadi művek általában zenekari nyitánnyal kezdődnek. A cigánybáró nyitánya ezúttal aláfestő zeneként szolgál az előzmények elmeséléséhez. A narrátor4 – a fiatalokat mindvégig segítő cigány fiú, Menyus – nemcsak mesél, de játszik is, a néző pedig megtudhatja, mi történt, mielőtt felgördült a függöny.
A Szaffi története a 18. század elején kezdődik, amikorra Buda várát a magyarok Habsburg segítséggel már visszafoglalták a töröktől, és csak egyetlen stratégiai
ponton leng a félholdas lobogó: Temesvár tornyain. 1716-ban járunk, a kapituláció feltételeit Savoyai Jenő (a darabban „győzhetetlen Eugén”) diktálja. Ezzel egy időben bosszúhadjárat indul a törökökkel bármilyen üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló magyarok ellen.
Temesvár vesztét Brünnhilda, a hatalmas osztrák ágyú okozta, amely a várfalakkal ugyan nem boldogult, de a gátat felrobbantotta, a víz pedig mindent elárasztott. Ahmed, az utolsó temesvári basa minden kincsnél jobban szeretett kislányát, Szófiát is magával ragadta a hömpölygő ár… Nem tudni, mi lett vele, de ha él, ő a basa hatalmas vagyonának egyetlen örököse, miután édesapja a fejével fizetett Temesvár elestéért. Botsinkay Gáspár, a basával együttműködő bánáti nagybirtokos is menekülésre kényszerült, és az emigrációban hamarosan meg is halt.
És a mesebeli kincsek? Amelyeket a menekülés előtti pillanatokban Ahmed basa és Botsinkay Gáspár elásott valahol a hatalmas Botsinkay-birtokon? És a két gyerek? Szófia és Botsinkay Jónás, akiket egymásnak szántak a szülők?
Nos, a kincsek hollétéről keveset tudni. Botsinkay éppen erről akart beszélni fiának, ám a megkezdett mondatot nincs módja befejezni. Meghal. Az áradatban sodródó Szófiát Cafrinka, a bölcs cigányasszony menti ki a vízből. A pólyába rejtett iratból megtudja, ki az, akit megmentett, de a titkot a világ elől megőrizve, Szaffiként neveli fel a kislányt – ha nem egy, hát legyen kettő, hisz így hívják az ő fekete macskáját is.
A magára maradt legényke, Botsinkay Jónás egy cigánytáborban lelt otthonra és cseperedett szemrevaló fiatal legénnyé. Megtanult medvét táncoltatni, lovat elkötni, bűvészmutatványokat végrehajtani. Így éri a hír, hogy Károly császár amnesztiát5 hirdetett, amely – Jókai történetében – a császáriak elől annak idején elmenekült magyarokat is érinti. Nemcsak hazatérhetnek a száműzetésből, de vagyonukat is visszaigényelhetik. Ideje hát teljesítenie apja utolsó kívánságát: visszatérni Magyarországra, és jó hazafivá válni, aki segíti az elesetteket.
A szerszámaikat készítő, kalapáló cigányok kórusa többször is megjelenik a zenés színpadon: mindig különleges színt ad az üllőket csilingelve ütő kalapácsok hangja, ritmusa. Jónás, aki csinos fiatalemberként készül elhagyni a tábort, elénekli bemutatkozó áriáját, ami egyértelművé teszi, hogy ő a darab bonvivánja6.
egy szaffi, két szaffi… hároM szaffi
A magyar földre lépő Botsinkay Jónás első útja Temesvár felé vezet, hogy a kormányzónál bejelentkezzék: igényt tart jussára, a bánáti birtokra. Érkezésekor várnia kell, mivel a kormányzó éppen szíve választottjának, Arzénának ír szerelmes verset… És Feuerstein amúgy sem szívesen engedelmeskedik a törvénynek, hiszen ő is tudja, hogy valahol azon a birtokon van elásva a basa kincse. A törvény azonban őt is kötelezi, és mivel az ifjú Botsinkay egy nappal a határidő lejárta előtt jelentkezett, a birtokot vissza kell adni. Pedig nagy szüksége lett volna a kincsre, mert tetemes összegeket vett „kölcsön” a kincstári vagyonból, és abból akarta visszafizetni.
Az ősök földje azonban semmi pénzért nem eladó, Jónásnak a birtok kell, és meg is kapja. Elégedetten távozik, úgy gondolja, pártfogóra, sőt barátra lelt a harcokban csúnya fejsérülést szenvedett kormányzóban, akinek szó szerint füstölni kezd a feje, ha felbosszantják: vörös lesz a méregtől, és csak a koponyájába épített kis csap segítségével tudja leereszteni a gőzt.
A csap nyitása-zárása a Feuerstein által a bolognai börtönből kimenekített és ennek fejében örökös szolgálatra kötelezett, galád Puzzola feladata. A közismert Verdi-ária, „Az asszony ingatag” első sorát énekelve fut be a színpadra, és rögtön tudjuk, ebben a darabban ő a táncos komikus7. Gyors észjárású, ravasz ember, aki máris kitalálja, hogyan tudná Feuerstein mégis megszerezni a Botsinkay-birtokon elásott kincset, sőt azt is, hogyan fogja azt végül ő maga megkaparintani.
Jónás mindenesetre büszkén lovagol át a bánáti földeken, ám megpillantva Temesvár lepusztult, gazzal benőtt várát, arra gondol: talán kár volt visszautasítani a kormányzó ajánlatát. Útközben talál rá Cafrinkára és a két Szaffira: a fekete macskára és a szépséges leányra. Cafrinkát boszorkánynak hiszi, aki hol macska-, hol leányalakba bújtatja Szaffit, ráadásul azt is tudja, hol vannak elrejtve a basa kincsei. „A tenyeredben” – árulja el Jónásnak bemutatkozó áriájában, és jósolni kezd: a kincs megszerzéséhez Jónásnak bizony nősülnie kell.
Itt akár be is fejeződhetne a történet: az egymásnak rendelt fiatalok egybekelnek, az is kiderül, hol a kincs, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ám az igazi bonyodalmak csak most kezdődnek.
Szaffi beleszeretett a fiúba, Jónás azonban nem tudja, ki áll előtte, és nagy garral elindul menyasszonyt keresni. Puzzolának már kész is a terve: a fiút gyorsan meg kell nősíteni, amikor pedig a kincshez ér, meg kell ölni, és elásni a kincs helyére.
De ki legyen a kiválasztott? Hiszen a háborúskodás idején a szóba jöhető hölgyek vagy elmenekültek, vagy elrabolták őket. Egy lehetséges jelölt azonban maradt: Loncsár Arzéna, akire a kormányzó is szemet vetett. Puzzola azt javasolja Feuersteinnek, hogy mondjon le a lányról, és hagyja, hogy Jónás megkérje a kezét, ám a terv hallatán Feuerstein feje azonnal füstölni kezd, mire Puzzola gyorsan megtekeri a kis csapot, és a Loncsár-birtok felé irányítja Jónást.
Jónás be is jelentkezik Loncsár disznókereskedőnél, leánykérés céljából. A jelenethez vidám polkát8 járó táncoslányok rendezik be a színpadot. A tréfás kedvű kereskedő leitatja a fiút, aki aztán alig tudja elmondani, miért is jött. Végül mély, bódult álomba zuhan, miközben elhangzik az operettirodalom egyik gyöngyszeme, Loncsár nagyszerű belépője.
Ha nem is könnyen, de végül megtörténik a leánykérés. Az éppen énekleckét vevő Arzéna bemutatkozása a bravúros koloratúrákkal9 ékes áriák egyik jól ismert példája. Az előkelősködő leányka azonban kizárólag nemes emberhez volna hajlandó feleségül menni: a szerencsés kérőnek legalább bárónak kell lennie. Sem a kormányzó, sem Jónás nem rendelkezik még ezzel a ranggal, amit mindketten az egyelőre lappangó kincsekből gondolnak megvásárolni az uralkodótól.
A kikosarazott Jónás nem is sejti, hogy az élete is veszélyben van. Loncsár ugyanis levelet írt Feuersteinnek, amelyben az áll, hogy a fiú nem Arzéna zsánere10, és mielőbb el kell tenni láb alól. A levél Jónás kezébe kerül, de csak azt olvassa el, kinek szól, és mivel úgy gondolja, a címzett a barátja, személyesen adja át neki. A kormányzó aztán egy verembe löketi, amelyben kiéheztetett medvét tart. Jónás már-már megadja magát, amikor kiderül, hogy a medvebőr régi barátját, a most medveőrként dolgozó cigány fiút, Menyust takarja. Miután azonban Menyus nem kapott rendes ételt, megette a medvét, és a bőrét álcázásként használva még Jónást is meg tudja szöktetni. Menyus mellett ballag még valaki, aki végig őrizte Jónás lépteit, és ha kellett, segített: Szaffi, a fekete macska, akit Ahmed szépséges leánya küldött a fiú után, hogy vigyázzon rá.
A turpisság gyorsan kiderül, Jónásnak menekülnie kell. S hova is vezethetne az útja, ha nem egyenesen Szaffihoz? Cafrinka elé áll, hogy megkérje Szaffi kezét.
A bölcs cigányasszony elmondja, ki is a lány valójában, és hogy az igazi neve Szófia, Szaffinak tehát kizárólag a macskát hívják. Szerelmes pillantások és dallamok után elkezdődik a kincskeresés, hiszen az első feltétel teljesült: Jónás megnősült. Hárman gyönyörködnek a megtalált arany és gyémánt ékszerekben, drágakövekben.
„De hát mit ér a kincs, ha más a szívbe’ nincs, s nem ég a vágy a jóra, úgy minden kincs bilincs.”
Gyönyörű zárójelenet – lenne, ha nem jelenne meg újból a felfegyverkezett kormányzó és Puzzola, aki épp lelőni készül Jónást. Menyus azonban megint segít – leüti Puzzolát. Most már jöhet az ünnepélyes finálé, a báróvá, cigánybáróvá avatott Jónással. A bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, és megjelenik egy harmadik Szaffi is – az igazi kincs, Szaffi és Jónás kislánya.
szómAgyArázat
1. Keringő/valcer: a legrégebbi hagyományú, páratlan (3/4-es) lüktetésű társastánc. Neve a német „waltzen” (forogni, keringeni) szóból származik, és a padlón sikló lábak forgó mozgására utal.
2. Duett, tercett: két, illetve három énekszólamra írt zenemű.
3. Generálpauza: általános szünet egy zeneszámban, amely egy vagy több ütemre és minden hangszerre, szólamra vonatkozik.
4. Narrátor: elbeszélő, a történet elmondója.
5. Amnesztia: bűncselekmények és elkövetők széles rétegeire kiterjedő közkegyelem.
6. Bonviván: klasszikus színházi karakterszerep. Zenés vígjátékok és operettek szívtipró, szerelmes hőse, igényes énekszólammal; a primadonna (itt Szaffi) partnere.
7. Táncos komikus: az operettek jellegzetes figurája. A szerepkör betöltésének feltétele a kiváló mozgáskultúra és tánctudás, megfelelő énektudás és komikusi képesség.
8. Polka: leginkább páros ütemű, kétnegyedes, élénk társastánc.
9. Koloratúra: díszítés, a dallam cifrázása.
10. Zsáner: jól megkülönböztethető típus, jelleg, stílus.
feladatok
I. Ki mondhatta az alábbiakat a szereplők közül?
a. Mamma mia! 1. Arzéna
b. Megmondta az álmom, hogy ide várhatlak. 2. Puzzola
c. Van olyan, ami többet ér aranynál és gyémántnál. 3. Menyus
d. Láttad-e Puzzolát valahol, és ha nem, hol? 4. Szaffi
e. Az irka-firka nékem sose volt a mesterségem. 5. Cafrinka
f. Csak a pórok tegeződnek sarjaikkal. 6. Kormányzó
g. Hogy a devlába ne! (devla = ördög) 7. Loncsár
II. Az alább felsorolt, vízzel kapcsolatos zeneművek közül melyik ifj. Johann Strauss (leghíresebb) alkotása?
a. A tenger
c. Moldva
d. Kék Duna-keringő
e. A Rajna kincse
III. Kihez kapcsolódnak az alábbi kifejezések? malacmennyország, cocakupec, disznókirály
a. Puzzolához
b. Loncsárhoz
c. Menyushoz
IV. Kik nevezték magukat igazhitűeknek?
a. a katolikus papok
b. a zsidó boltosok
c. a muzulmán törökök
V. Ki volt a két tanú Szaffi és Jónás esküvőjén?
a. Góliát, a medve és Szaffi, a fekete macska
b. A ház felett kelepelő gólyapár
c. Menyus és Loncsár
VI. A képeken egy keringőző, illetve egy polkázó párt látsz. Nézd meg, helyesek-e a képaláírások, vagy felcseréltük őket. (Ha helyesek, akkor az A betűt, ha nem, akkor a B-t karikázd be.)
Keringőző pár
a. b.
Polkázó pár
VII. Képeket látsz a szereplőkről. Próbáld beazonosítani őket. Az előadás szereplői nagyon hasonlítanak ezekhez a rajzfilmes ábrázolásokhoz.
