Müpa Műsorfüzet - Újévi koncert fiataloknak (2025. január 1.)
2025. január 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK
HAYDN: AZ ÉVSZAKOK – RÉSZLETEK
Hanne: Rácz Rita – szoprán
Lukas: Megyesi Zoltán – tenor
Simon: Sebestyén Miklós – basszus
Concentus Musicus Wien
a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Fischer Ádám
Gondolkodtál már azon, mennyi mindent jelenthet a zene? A hangok, ritmusok, hangszínek, hangzatok kifejezhetnek örömöt, szomorúságot, dühöt, lehangoltságot és ezek számtalan árnyalatát. Benne élünk, nap mint nap hallgatjuk buszon, villamoson, utcán, és azt is megtapasztaljuk, hogy képes befolyásolni hangulatunkat. Univerzális nyelv, amelyet minden nép megért Venezuelától Kínáig. Egy jól felépített, gondosan és ötletesen megkomponált zenemű azonban arra is alkalmas, hogy történéseket, jelenségeket ábrázoljon a hangok nyelvén, akár olyan élethűen, hogy szinte látjuk őket magunk előtt. Az ilyen megjelenítő zenét programzenének nevezzük, leghíresebb példája alighanem Vivaldi A négy évszak című hegedűverseny-sorozata. Valóságos képeskönyv, amely az évszakok jellemző életképeit sorakoztatja fel: madárcsicsergést, a pásztor kutyájának ugatását, a hóesés szemlélését a kandalló mellett, mennydörgést, a falusi emberek vigadozását. De nem csak Vivaldit csábította a zenei ábrázolás lehetősége. A pásztorokat rendszerint sípokkal, később más zenekari fúvós hangszerekkel, a harcot trombitákkal és dobokkal, a vadászatot kürtökkel vagy ezeket imitáló vonós hangszerekkel jelenítették meg. A 16. században kifejezetten megzenésítés céljára írtak verseket: a madrigálokban az örömöt gyors ritmussal, a gyászt lassú hangokkal vagy mély, sötét hangzatokkal fejezték ki, amikor pedig angyalokról énekeltek, magasra ívelt a szoprán szólam dallama. Említhetnénk Blancrocher-t, a 17. század első felének híres francia lantosát, aki úgy halt meg, hogy leesett egy lépcsőn, ezért egyik kortársa és tisztelője az emlékére írt csembalódarab végére lefelé haladó futamot komponált, ezzel utalva a végzetes balesetre. Bachnak pedig még egy olyan komoly témájú műben is, mint a Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő János-passió, volt bátorsága ahhoz, hogy gyors csellófigurával idézze meg a kakast, amelynek szavára Péter harmadszorra is megtagadja Jézust. Zongoradarabjaiban Schubert és Liszt a vízcsobogást zsongó vagy csilingelő zongorahangzással festi le, attól függően, hogy csendes erdei patakról vagy a római Villa d’Este szökőkútjairól van-e szó, Csajkovszkij pedig odáig megy a napóleoni háborúkat eldöntő borogyinói csata ábrázolásában, hogy 1812 című zenekari művében igazi ágyúkat ír elő a partitúrában (ezeket persze érthető okokból a koncerttermekben mellőzni szokták).
Óda a munkához
A zene ábrázolóereje tehát kimeríthetetlen, a példákat vég nélkül lehetne sorolni. Az 1732-ben született és a játékosságra mindig fogékony Joseph Haydn is kihasználta ezt, például A teremtés című, 1798-ban bemutatott művében. Tudta, mennyire örül a közönség, ha ráismerhet egy-egy jelenségre, amelyről a Bibliában is olvasott. A siker nem is maradt el, a kórusra, zenekarra és énekes szólistákra komponált oratórium után pedig újabbat írt: ekkor született
Az évszakok. Két év alatt komponálta meg a darabot, amelyet 1801-ben mutattak be Bécsben, először arisztokrata vendégek előtt zárt körben, majd nyilvános hangversenyen is. Mindkét oratórium szövegkönyvét barátja, a nagy műveltségű, németalföldi születésű diplomata, Gottfried van Swieten báró írta, aki a császár könyvtárosaként dolgozott Bécsben. Apját, az elismert orvost Mária Terézia császárnő szerződtette maga mellé, így került ő is Bécsbe, ahol hamarosan a legmagasabb arisztokrata körökben kezdett mozogni. Ez lett természetes közege – és persze a könyvek. Számos híres zeneszerzőt ismert, Mozart állítólag tőle hallott először Bachról! Kevesen tudják, hogy van Swieten találta fel a könyvtárakban 250 éven át, egészen a számítógépes keresés megjelenéséig alkalmazott, utólag is bővíthető, cédulás katalógust. Több nyelven beszélt, így nem okozott számára gondot, hogy
A teremtés szövegét egy angol nyelvű eposzból állítsa össze, a bécsi közönség kedvéért pedig lefordítsa németre. Az évszakokkal, amely a skót James Thomson 1730-ban megjelent elbeszélő költeményén alapul, kicsit több munkája akadt, az 5000 soros műből ugyanis használható terjedelmű szövegkönyvet kellett faragnia. Nemcsak rövidített, hanem egyszerűsített is a fennkölt nyelvezeten – néha túlságosan is, amiért sok kritika érte, mondván, túl hétköznapi a szóhasználata. Egy-egy részletet már Haydn is túlzásnak érzett: egyik levelében például azon bosszankodott, miért kell még a békabrekegést is megzenésítenie. Ezt a szövegrészt szó szerint „szemétnek” nevezte. Szintén nehezen tért napirendre a munka dicséretét megéneklő pár sor fölött, miszerint hálát kellene adnunk a robotolásnak, hiszen annak „köszönhetünk” mindent: „A kunyhó, mely védelmet ad, a ruha, mely melegít, az étel, mely táplál –mindez a te ajándékod, ó, nemes munkálkodás!” – énekli a kórus.
zenei képeskönyv
Ezek persze semmit sem vonnak le a mű értékéből, sőt, talán még érdekesebbé teszik. A szöveg bővelkedik megzenésítésre alkalmas, sőt megzenésítésért kiáltó részletekben; olyan, mint egy kifestőkönyv, amelynek rajzai csak arra várnak, hogy valaki kiszínezze őket, és ily módon megelevenedjenek. A skót költő műve egyébként festőket is megihletett – Turnert, Gainsborough-t –, Haydn pedig valóban a zenei ábrázolás, a szófestés nagymestere. Három szereplő életét, mindennapjait végigkísérve élhetjük át az évszakok jellegzetes pillanatait, hangulatait. Lukas, Hanna és Simon egyszerű emberek, néha ők közvetítik, mi történik a természetben: „Nézd, a szigorú tél hogy menekül, hogy olvad a hó és patakokban zúdul alá, és dél felől langyos-lágy szellőtől kísérve a Tavasz Hírnöke száll!” – éneklik a mű elején, a zenekari bevezető után. Máskor azonban a kommentátor szerepét maguk mögött hagyva főszereplővé lépnek elő, mint például Simon, amint vidám földművesként „a hosszú barázdában lépked fütyörészve az eke mögött”. Mert milyen vidám is az ember, amikor a földeken dolgozik a tűző napon… Ez a derűlátó, naiv ábrázolásmód az egész műre jellemző. Ha adódnak is bizonytalanságok, félelmek, nincs miért aggódnunk, hiszen Isten kezében vagyunk – hirdeti van Swieten szövege és Haydn zenéje. Irigylésre méltó szemlélet, melyben bánat, öröm, félelem, bizalom és a többi érzelem is mind egyenrangú, és harmóniában „él” egymással. A napfelkelte méltóságteljes, de félelmetes jelenet például a nyári vihar, amelyben az emberek rettegése, időjárásnak való kiszolgáltatottsága is átélhetővé válik. Haydnnál azonban mindig van feloldozás és megnyugvás: a vihar elvonul, gyönyörködhetünk a bensőséges naplementében. Van Swietennek köszönhetően pedig egy kis falusi idillben is: a lemenő nap sugaraiban látjuk azt is, ahogyan „a kövér marha jóllakottan és felfrissülten tér vissza istállójába, a fürj a párját hívogatja, a tücsök vidáman ciripel, a mocsárban pedig kuruttyol a[z a bizonyos] béka”. Az ősz két hatásos és nagyszabású kórusjelenetre épül. Az egyik a vadászat: zengnek a kürtök, rohannak a kutyák, hajtják a vadakat, szegény nyulakat kiugrasztják a bokorból, a lelőtt fácán élettelenül hull alá: mindez részletgazdagon jelenik meg a képzeletbeli filmvásznon. Természetesen nem céltalan öldöklésként, hanem mint az ember ügyességének jelképe, és mint szórakozás, közösségi időtöltés. A másik kórustabló és pezsgő életkép a szüret, amely zenés mulatságba torkollik: kezdődhet a zene, a tánc! Haydn még a muzsikusok hangolását is megzenésítette,
a spicces falusi népek (Landsfolk) pedig kurjongatnak – a szellemes jelenetből fékezhetetlen életöröm árad. A tél természeténél fogva visszafogottabb, egy szobában vagyunk, ahol a nők fonnak, pergetik a rokkát, közben pedig dalolnak: „berregj, surrogj, kis kerék!” Hanna mulatságos történetet mesél, hallgatósága jót derül rajta – de hiszen ez is igazi közösségi elfoglaltság, főleg, amikor nem szívesen megyünk ki a hidegbe! Az oratórium lezárása emelkedett erkölcsi összegzés: az évszakok váltakozása valójában az emberélet körforgása, a zord tél utáni zárókórus pedig a tavasz újbóli eljövetelét és egyben Isten dicsőségét hirdeti.
FeLaDaTok
I. Következtesd ki, mely versekből valók az idézetek: állítsd párba a verscímeket a hozzájuk tartozó idézettel! (Egy vershez csak egy idézet tartozik, zárójelben a költő nevét közöljük.)
1. „A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan.”
2. „A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl.”
3. „Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl A szüretelőknek víg tábora örűl.”
4. „Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.”
5. „Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek.”
6. „Milyen meleg a deszka! Szinte füstöl a fényben, amint ráfröccsen a hab.”
7. „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár.”
A Tavasz a házsongárdi temetőben (Áprily Lajos)
B Téli éjszaka (József Attila)
C Párisban járt az Ősz (Ady Endre)
D Balaton (Nemes Nagy Ágnes)
E Magyar nyár 1918 (Juhász Gyula)
F Az ősz (Csokonai Vitéz Mihály)
G A puszta, télen (Petőfi Sándor)
II. Zsírozás, huszonegyezés, csapd le, csacsi… Talán ismered ezeket a kártyajátékokat, amelyeket különösen télen, a fűtött szobában jó játszani. Csak egy pakli magyar kártya kell hozzá, amelynek ász lapjain egy-egy évszak látható, két pesti kártyafestő alkotásai 1836-ból. Kösd össze a lapokat a megfelelő évszakkal!
1. tavasz
2. nyár
3. ősz
4. tél
III. Mindegyik mondás egy-egy időjárási jelenséggel kapcsolatos. Találd meg a számmal jelölt mondások folytatását! (Ha nem boldogulsz, keress rá a neten!)
1. Egy fecske nem csinál…
2. Májusi eső…
3. Sándor, József, Benedek…
4. Nem zörög a haraszt…
5. Jön még kutyára…
A …dér.
B …ha a szél nem fújja.
C …nyarat.
D …aranyat ér.
E …zsákban hozzák a meleget.
IV. Elfeleztük néhány „zöldséges-gyümölcsös” magyar népdal első sorát. Találd meg az összetartozó párokat! (Ha nem ismered a dalt, a rímek segíthetnek.)
1. Érik a szőlő…
2. Piros alma lehullott a sárba…
3. Sárga kukoricaszár…
4. Érik a ropogós cseresznye…
5. Hull a szilva a fáról…
6. Rica, rica, pattogatott kukorica
A …kapálatlan, kapálatlan maradtál.
B …viszek a babámnak belőle.
C …hajlik a vessző.
D …megölelem, aki beül a kocsimba.
E …most jövök a tanyáról.
F …ki felveszi, nem veszi hiába.
V. Évszakokhoz kapcsolódó festményeket gyűjtöttünk össze több évszázad terméséből. Kösd össze a festmény címéhez tartozó betűjelet a festmény sorszámával! Zárójelben a festmény keletkezésének évét is feltüntettük. (Ha nem boldogulsz, keress rá a neten!)
