23 January 2025
Béla Bartók National Concert Hall
FABIO LUISI, JÁNOS BALÁZS AND THE DANISH
NATIONAL SYMPHONY ORCHESTRA
Featuring:
János Balázs – piano
Danish National Symphony Orchestra
Conductor: Fabio Luisi
Bent Sørensen: Evening Land
Rachmaninoff: Piano Concerto No. 2 in C minor, Op. 18
1. Moderato
2. Adagio sostenuto
3. Allegro scherzando
Nielsen: Symphony No. 4 (‘The Inextinguishable’), Op. 29
1. Allegro
2. Poco allegretto
3. Poco adagio quasi andante
4. Allegro
The English summary is on page 13.
2025. január 23.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
FABIO LUISI, BALÁZS JÁNOS ÉS A DÁN NEMZETI
SZIMFONIKUS ZENEKAR
Közreműködik:
Balázs János – zongora
Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar
Vezényel:
Fabio Luisi
Bent Sørensen: Evening Land
Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18
I. Moderato
II. Adagio sostenuto
III. Allegro scherzando
Nielsen: IV. szimfónia („A kiolthatatlan”), op. 29
I. Allegro
II. Poco allegretto
III. Poco adagio quasi andante
IV. Allegro
Bár a magyar közönség ritkán találkozik a 20–21. század dán zenéjével, a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar műsorán szereplő két darab szerzőjének neve –Carl Nielsené és Bent Sørensené – számunkra sem cseng már ismeretlenül. Bent Sørensen (1958) 2008-ban a pannonhalmi Arcus Temporum művészeti fesztivál egyik főszereplője volt, később pedig művészeti tanácsadónak kérték fel. A komponista a nyolcvanas évek közepén elsősorban instrumentális zeneművek alkotójaként vált ismertté, hazájában és külföldön nagy figyelmet keltett kamarazenéjének sajátos hangja. A kilencvenes évek folyamán termése nagyzenekarra írott darabokkal bővült: a The Echoing Garden (1990–92) című kantátával, szimfóniájával (1995–96) és három versenyművével (Birds and Bells, 1995; La Notte, 1996–98; Sterbende Gärten, 1992–93), 2003-ban pedig a Dán Királyi Operaházban bemutatták első operáját is (Under the Sky). Műveit olyan rangos előadók szólaltatták meg, mint Leif Ove Andsnes, az Arditti Vonósnégyes, az Ars Nova Copenhagen, a Cikada Ensemble és az Oslo Sinfonietta.
Egy interjúban Veres Bálint kérdésére válaszolva elárulta, hogy a komponálást –meglepő módon – a címadással kezdi. „Ez szinte mindig megelőzi a darab megírását, vagy legalábbis egybeesik az írás kezdetével. Az még sohasem történt meg, hogy írtam egy művet, majd feltettem a kérdést: mi legyen a címe? Mindig úgy adtam címet a kompozícióimnak, ahogyan a feleségemmel nevet adtunk a lányainknak. Ha az alkotás vagy az élet kezdetén megtörténik a névadás, többé nem változtatunk rajta. A kisebbik lányomat Annának neveztük el. Ha két év elteltével kevésbé lett volna olyan, mint amilyen szerintem egy Anna, az nem jelentette volna azt, hogy máshogy kezdjük hívni. A név olyasvalami, amit megtartunk.
Műveim címei szinte kivétel nélkül hirtelen merültek fel bennem. Gyakran ez az, amit az elképzelt darabról először tudok meg, ami megnyugtat, és ami segít, hogy tisztában legyek azzal, mivel dolgozom, és merre haladok. Maga a cím is lehet inspirációforrás a komponálás számára. Sok közülük úgy keletkezett, hogy olvasmányaimból kiemelkedett egy-egy mondat. Olvastam valamit, és egyszer csak felkiáltottam: ó, ez olyasmi, aminek köze van a zenémhez, vagy amivel a zenémen keresztül kell valamit kezdenem.”
ÖSSZEKAPCSOLÓDÓ IMPRESSZIÓK
Sørensen egy dániai szigeten nőtt fel, Evening Land (Esti táj) című darabja gyermekkori emléket idéz. „Kinézek az ablakon, a mezők felett különleges esti fényt látok. Távolabb fák és egy tehén. Olyan, mintha a világ végtelen volna.” Ez a kép tűnt fel újra meglepetésszerűen, amikor a zeneszerző évtizedekkel később New Yorkban, egy szállodai erkélyről kitekintett a városra. „A több mint ötven évvel ezelőtti vízió – a csend víziója – keveredett a fényvillanások és a nyüzsgő hétköznapok új látomásával. Rátaláltam a címre: Evening Land – és a zene már meg is szólalt.”
Két, egymástól igencsak eltérő impresszió kapcsolódott össze tehát, a végtelen nyugalmat és csendet árasztó dán vidék hangulata és a nagyváros folytonos nyüzsgése. Az ihlet megmagyarázhatatlan játékának köszönhetően ez a két élmény egyszer csak mélyebb összefüggéseket mutatott. „A mű olyan lágyan, olyan halkan kezdődik, amennyire csak lehetséges. Ez a lágyság a később felbukkanó pezsgő, villódzó zene mögött is érzékelhető marad.”
A művet egy szerencsés véletlennek köszönhetően a New York-i Filharmonikus Zenekar rendelte Sørensentől. A felkérést eredetileg a kortárs dán zene doyenje, Per Nørgård kapta, aki 2014-ben elnyerte a zenekar által alapított Marie-Josée Kravisdíjat, de egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a feladatot, és tanítványát javasolta maga helyett. Sørensen kompozícióját Edo de Waart vezényletével a New York-i együttes mutatta be 2017-ben.
A darab utolsó szakaszában felhangzó oboaszóló a zeneszerző apósának alakját idézi meg. Frederik Gislinge, a dániai Esbjerg Ensemble oboaművésze a komponálás időszakában betegedett meg. „Azt hiszem, abban reménykedtem, hogy ez a szóló segít majd neki a gyógyulásban – írta Sørensen. – Sajnos nem így lett, nagy bánatunkra meghalt, mielőtt meghallgathatta volna. Számomra az Evening Land most már egy másik estére, az emberi élet alkonyára, örök estjére is utal.”
FRUSZTRÁCIÓ, HIPNÓZIS, VILÁGSIKER
Szergej Rachmaninov (1873–1943) már tizenhét esztendősen megkomponálta I. (fisz-moll) zongoraversenyét – a folytatás azonban egy évtizedet váratott magára. A zeneszerző végül az 1900-as év nyarán, egy itáliai utazás friss emlékeivel telve fogott neki az újabb versenyműnek, de a munka első lendületében csak a második és a harmadik tételt fejezte be, amelyeket aztán december elején nyilvánosan is eljátszott. A még hiányzó nyitótétel a következő év áprilisában készült el: a II. zongoraverseny immár teljes formájával 1901. október 27-én ismerkedhetett meg a közönség. A mű óriási sikert aratott, s korántsem csupán Oroszországban; világszerte is hosszú időn át Rachmaninov legnépszerűbb darabja maradt: az első tétel híres, harangozásszerű indítása és az azt követő, orosz népdalokat idéző főtéma szinte a zeneszerző névjegyévé vált. A II. zongoraverseny azonban nem csupán népszerű, de – a teljes életmű összefüggésében vizsgálva – valóban nagy előrelépést jelentett Rachmaninov zeneszerzői pályáján: az I. szimfónia (1895) fiatalosan erőszakos zenekari hangzását itt színesen egymásba olvadó, lágy harmóniák és finoman ívelt dallamok váltják fel. A kiegyenlített hangzás létrejöttét segíti a hagyományos, versengő vonások háttérbe szorulása is: a II. zongoraversenyből szinte teljesen hiányzik a tisztán zenekari, illetve a csak a szólista által játszott szakaszok koncertáló szembeállítása.
A c-moll zongoraversenyről szóló ismertetők soha nem mulasztják el megemlíteni, hogy az I. szimfónia katasztrofális kritikai fogadtatása a zeneszerző idegösszeomlásához vezetett. Rachmaninov ugyan tisztában volt azzal, hogy az 1897-es premier körülményei korántsem voltak ideálisak, leginkább mégis saját zeneszerzői alkalmatlanságával magyarázta a kudarcot. Zongoraművészi és karmesteri tevékenységével nem hagyott fel, zeneszerzőként viszont teljesen megbénult. Ebből az állapotból segítette ki Nyikolaj Dahl. A hipnózis segítségével dolgozó orvosnak olyan páciensei voltak, mint az operaénekes Saljapin, a zeneszerző-zongoraművész Szkrjabin vagy a legendás színházrendező, Sztanyiszlavszkij. Nem mellesleg Dahl zenerajongó és zeneértő is volt, maga is brácsázott. Miután 1925-ben emigrált, Libanonban telepedett le, orvosi praxisa mellett játszott a Bejrúti Amerikai Egyetem szimfonikus zenekarában. Ott muzsikált akkor is, amikor egy alkalommal az együttes Rachmaninov II. zongoraversenyét adta elő – a közönség külön meg is tapsolta.
Rachmaninov terápiája 1900 januárjában kezdődött, és napi rendszerességgel több mint három hónapig tartott. Rachmaninov ez idő alatt került közelebbi kapcsolatba az orosz irodalom élő klasszikusával, az akkor hetvenkét éves Lev Tolsztojjal. A zeneszerző az ugyancsak huszonhat éves Saljapin társaságában kereste fel az írót, hogy szűk baráti körben koncertet adjanak. Rachmaninov így írt találkozásukról:
„Tolsztoj egy karosszékben ült a többiektől kissé távolabb, komor és haragos tekintettel. Hiába próbáltam kerülni a vele való beszélgetést, egyszer csak odajött hozzám, és izgatottan kijelentette: »Beszélnem kell veled. El kell mondanom, mennyire nem tetszik nekem ez az egész!« És egyre csak folytatta: »Beethoven ostobaság, Puskin és Lermontov is.« Borzasztó volt ezt hallgatni. Egy idő után Tolsztoj ismét odajött hozzám: »Bocsásson meg, kérem. Öregember vagyok már, és igazán nem akartam megbántani.« Mire én azt válaszoltam, hogy miért is sértődtem volna meg magam miatt, ha már Beethoven miatt sem sértődtem meg?” Egy másik találkozásuk alkalmával Tolsztoj észrevette Rachmaninovon, mennyire ideges. „Biztosan azt hiszi, hogy én tökéletesen elégedett vagyok magammal. Nem. Nekem is mindennap dolgoznom kell, és ezt ajánlom magának is.”
MAGYARORSZÁGI FOGADTATÁS
A II. zongoraverseny Budapesten 1908 februárjában hangzott el első ízben, a Filharmóniai Társaság Zenekara orosz vendégművésszel, Oszip Gabriloviccsal adta elő. Két évvel később, 1910 márciusában a budapesti közönség nagy izgalommal várta, hogy a versenymű immár a szerző előadásában hangozzék el. Rachmaninov végül betegségre hivatkozva lemondta a koncertet, helyette Vaszilij Sapelnyikov szólaltatta meg a darabot. Rachmaninov […] nagy tudással, a szimfonikus formák keretében mondja el mondandóit. Tematikus dolgozása mindig érdekes, dallamfűzése szép és eredeti, harmóniái ötletesen változatosak, hangszerelése pedig rendkívül színes. Egyetlen dolgot hibáztathatnánk csak művében, hogy nem domborítja ki eléggé a magánhangszer koncertáló jellegét. Inkább zenekarra és zongorára írt szimfonikus mű, mint zongoraverseny hatását teszi ránk a bemutatott újdonság.” Az Újság kritikusa talán nem is sejtette, hogy utolsó mondatával nem a darab fogyatékosságát, hanem esszenciáját ragadta meg.
„AZ ÉLET ÉL ÉS ÉLNI AKAR”
Valószínű, hogy sem Sørensen, sem Carl Nielsen (1865–1931) nem ismerte Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét, melyben csodálatosan írt az emlékképek furcsa keveredéséről: „Csillag-szórók az éjszakák, / Szent-János-bogarak a kertben, / Emlékek elmult nyarakon, / Flórenc nyarán s összekeverten / Bucsúztató őszi Lidónak / Emlékei a hajnali / Párás, dísz-kócos tánci termen.” Pedig a vers egy későbbi részlete Nielsennek különösen tetszett volna: „Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.” 1914 júliusában Nielsen így írt egy barátjának: „Jól haladok következő, igen nagy léptékű zenekari darabommal. Ez leginkább olyan egytételes szimfóniának mondható, melyben megpróbálom kifejezni mindazt, amit az élettel, élni akarással kapcsolatban érzünk vagy gondolunk.” A kompozíció – a IV. szimfónia – 1916-ban készült el, bemutatójára, melyet a szerző vezényelt Koppenhágában, még abban az évben sor került. A nyomtatott partitúra előszavában ezt olvashatjuk: „A szimfónia címében a zeneszerző egyetlen szóba kívánta sűríteni mindazt, amit egyedül a zene képes kifejezni: az elementáris élni akarást. A zene egyenlő az élettel, s mint ilyen, kiolthatatlan.” Nielsen egy későbbi levelében még pontosabban fogalmazott: „A cím – A kiolthatatlan – nem programra utal, inkább útjelző a zene valódi birodalmába. Ezzel a kifejezéssel az emberi lényekben, állatokban, növényekben egyaránt jelen lévő legalapvetőbb erőt kívántam megragadni. Ha az egész világot elsöpörné a tűz, a víz, vagy felperzselnék a vulkánok, a természet akkor is új életnek nyitna teret.” A négy tétel megszakítás nélkül követi egymást, a negyedik drámai „összecsapásban” kulminál, az egymással szembehelyezett timpanik fenyegető ostinatója felett diadalmaskodik a győzedelmes zenekar.
Írta: Molnár Szabolcs
A Grammy-díjas Fabio Luisi a DNSO vezető karmestere, a Dallasi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, valamint a tokiói NHK Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. Pályáján a 2024–25-ös évad kiemelkedő eseménye Wagner Ring-ciklusának koncertszerű előadása a Dallasi Szimfonikusokkal, valamint európai turnék a DNSO-val és az NHK Zenekarral. Az olasz dirigens az idei szezonban viszszatér a milánói Scala zenekarához, valamint Clevelandbe és Philadelphiába. 2023-ban a vezetésével készült teljes
Nielsen-ciklus Limelight- és Abbiati-díjat kapott a legjobb zenekari felvétel kategóriában, a sorozat első lemezét a Gramophone az év felvételének választotta. A Grammy-díjat a Metropolitan Operában vezényelt Wagner-ciklus DVD-felvételeivel nyerte el.
A Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész, Balázs János több jelentős zongoraversenyen aratott sikert, számos elismerést kapott, többek között Prima díjat és a Bartók Rádió Zenei Díját. Fellépett a bécsi Konzerthausban, a londoni Cadogan Hallban, a Barbican Centre-ben, az amszterdami Concertgebouw-ban, a párizsi Cité de la Musique-ben és a barcelonai Palau de la Músicában. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a Nemzeti Tehetségközpont mentora, a Cziffra György Fesztivál alapítója és művészeti vezetője. Repertoárján több mint negyven zongoraverseny szerepel, amelyeket olyan együttesekkel adott elő, mint a Concertgebouw Zenekar, az Orchestre de la Suisse Romande vagy a Royal Filharmonikusok.
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Fotó © Clarissa_Lapollaph
A Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar (DNSO) 2025-ben ünnepli alapításának századik évfordulóját. Az elmúlt évtizedekben olyan karmesterek vezényelték, mint Rafael Frühbeck de Burgos, Herbert Blomstedt, Leif Segerstam, Dmitrij Kitajenko vagy Jurij Tyemirkanov. Vezető karmestere 2016 óta Fabio Luisi. Az együttes rangos koncerttermek vendége, játszott többek között a Carnegie Hallban, a Royal Albert Hallban, a berlini Filharmóniában, a Suntory Hallban, a Concertgebouw-ban vagy a bécsi Musikvereinben. A DNSO felvételeit a Deutsche Grammophon gondozza, rögzítették Carl Nielsen összes szimfóniáját és versenyművét, a sorozatot Limelight-, Gramophone- és Abbiati-díjjal ismerték el. A nagyszabású projektet Arnold Schönberg és Alekszandr Szkrjabin valamennyi zenekari művének felvétele követi.
Fotó © Per Morten Abrahamsen
DÁN NEMZETI SZIMFONIKUS ZENEKAR
1. hegedű
Soo-Jin Hong koncertmester
Ludvig Gudim koncertmester
Bartosz Skibinski
Jan Leif Rohard
Johannes Søe Hansen
Anders Fog-Nielsen
Helle Hanskov Palm
Sarah Jillian McClelland
Tine Rudloff
Sabine Bretschneider-Jochumsen
Sophia Bæk
Trine Yang Møller
Runi Bæk
Patricia Mia Andersen
Monika Malmquist Egholm
Anja Zelianodjevo
Kern Westerberg
2. hegedű
Teresa La Cour
Gunvor Sihm
Malin William-Olsson
Joaquín Páll Palomares
Bodil Kuhlmann
Julie Meile
Line Marie Most
Marianne Bindel
Anne Marie Kjærulff
Andrea Rebekka Alsted
Hedvig Oftedahl Vivanco
Stanislav Igorevich Zakrjevski
Jonida Luisa Tafilaj
Ida Balslev
Violeta Daniela Mönnekes
Austin Lee Hansen
Brácsa
Michael Andreas Grolid
Iben Teilmann
Dmitri Golovanov
Gunnar Lychou
Kristian Scharff Fogh
Astrid Christensen
Katrine Reinhold Bundgaard
Alexander Butz
Magda Stevensson
Einar Kyvik Bauge
Benedikte Artved
Hidekazu Uno
Cselló
Henrik Dam Thomsen
Soo-Kyung Hong
Richard Krug
Birgitte Øland
Peter Morrison
Louisa Schwab
Chul-Geun Park
Cansin Kara
Hyazintha Andrej
Olga Chwaszczewska
Nagybőgő
Joel Gonzalez
Einars Everss
Astor Cortabarria Adde
Henrik Schou Kristensen
Ditlev Damkjær
Mads Lundahl Kristensen
Nicholas Franco
Thoralf Strandli Pedersen
Fuvola
Ulla Miilmann
Anna Nykvist
Mikael Beier
Russell Satoshi Itani
Oboa
Eva Steinaa
Kristine Vestergaard
Ulrich Trier Ortmann
Sven Buller
Klarinét
Johnny Teyssier
Pedro Franco Lopez
Klaus Tönshoff
Søren Elbo
Fagott
Audun Halvorsen
Sebastian Stevensson
Dorte Bennike
Britta Cortabarria
Kürt
Lasse Luckow Mauritzen
Dominika Piwkowska
Oskar Lejonclou
Jakob Arnholtz
Erling Robert Eydal
Nicolai Sell
Einar Öhman
Trombita
Michael Frank Møller
Molnár László
Karl Husum
Andreas Jul Nielsen
Harsona
Lars Ragnar Karlin
Marek Adam Stolarczyk
Brian Bindner
Gabriel Boezi Gjerpe
Tuba
Thomas Andre Røisland
Hárfa
Zachary James Hatcher
Timpani
René Felix Mathiesen
Nicola Carrara
Ütőhangszerek
Jakob Weber Egholm
Mads Hebsgaard Andersen
SUMMARY
The repertoire of the Danish National Symphony Orchestra (DNSO) includes a special focus on 20th- and 21st-century Danish music. Together with their principal conductor, Grammy-winning artist Fabio Luisi, the ensemble have recorded all of the orchestral works of Carl Nielsen, a classic figure of their country’s 20thcentury modern Danish music. The series has been recognised with awards for best orchestral recording at the Limelight, Gramophone and Abbiati Awards 2023.
The first piece on today’s programme is Bent Sørensen’s Evening Land, which evokes a childhood memory of his. As the composer describes it: “I am looking out of the window, and there is a very special evening light over the fields – far away there are trees and a cow. It is as if the world is infinite.” This visionary image suddenly reappeared when the composer looked out over the city from a hotel balcony in New York decades later. “The vision from more than 50 years ago – the vision of quiet – mixed with the new vision of flashes of light and bustling activity. I had found the title – Evening Land and the music came out of the title – of the two visions.” Two very different impressions were thus combined: the atmosphere of the Danish countryside, which exudes endless peace and quiet, and the noisy bustle of the big city, which is unable to calm down.
Kossuth Prize- and Liszt Award-winning pianist János Balázs will then join the DNSO as the soloist for Sergei Rachmaninoff’s Piano Concerto No. 2. The piece was a huge success upon its premiere in Russia and for many years remained the composer’s most popular work: the famous opening of the first movement, reminiscent of the ringing of bells, and the subsequent main theme, recalling Russian folk songs, can now almost be considered the composer’s calling card.
In the notes to the score of his Symphony No. 4, dating from 1916, Carl Nielsen wrote, “In the title of the symphony, the composer wished to condense into a single word everything that only music can express: the elemental will to live. Music is equal to life, and as such, it is inextinguishable.” In a later letter, Nielsen expressed his intention more precisely: “The title – The Inextinguishable – is not a programme but a pointer to the proper domain of music. It is meant to express the appearance of the most elementary forces among human beings, animals and even plants. We can say in case all the world were to be devastated by fire, flood or volcanoes and all things were destroyed and dead, nature would still begin to breed new life again.”
Riccardo Chailly
Müpa
2025. február 26.
GAUTIER CAPUÇON, RICCARDO CHAILLY
ÉS A FILARMONICA DELLA SCALA
2025. február 28.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
AZ ACCADEMIA BIZANTINA
ÉS A PURCELL KÓRUS
Közreműködik: Benedetta Mazzucato, Arianna Vendittelli, Martin Vanberg, Riccardo Novaro – ének Vezényel: Ottavio Dantone
Fenyő László Fotó © Marco Borggreve
2025. március 3.
KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS MŰVÉSZTÁRSAIK
KAMARAKONCERTJE
Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű, Andreas Ottensamer – klarinét, Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa, Fenyő László – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő
Fotó © Nagy Attila,
Benedetta Mazzucato
Andris Nelsons
2025. március 12.
ANDRIS NELSONS ÉS A LIPCSEI GEWANDHAUS
ZENEKARA
Közreműködik: Nikola Hillebrand – szoprán
Diana Damrau
Fotó © Jiyang Chen
2025. április 4.
BARTÓK TAVASZ
KELEMEN BARNABÁS
ÉS A MÜNCHNER
PHILHARMONIKER
Vezényel: Mirga Gražinytė-Tyla
Kelemen Barnabás
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2025. április 6.
BARTÓK TAVASZ
DIANA DAMRAU ÉS
JONAS
KAUFMANN KONCERTJE
Közreműködik: Helmut Deutsch – zongora
Fotó © Marco Borggreve
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Központi információ:
Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu
Nyitvatartás
Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.
Címlapon: Fabio Luisi © Monika Rittershaus
A szerkesztés lezárult: 2024. december 10.
A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnereink:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.