Müpa Műsorfüzet - Händel-maraton (2025. február 2.) by Müpa Budapest

HÄNDEL-

MARATON

2025. FEBRUÁR 2.

2 February 2025

Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glass Hall, Auditorium

HANDEL MARATHON

CONCERTS

10.30 am Carnival of the Animals Handel Style – family concert by György Lakatos and Aura Musicale

11.30 am Savaria Baroque Orchestra

12.30 pm László Fassang and the Anima Musicae Chamber Orchestra

1.30 pm Budapest Bach Consort

3 pm Kristóf Baráti and Camerata Pelsonore

4 pm Budapest Strings

5 pm Budafok Dohnanyi Orchestra and the Kodály Choir Debrecen

6 pm Miklós Spányi and Concerto Armonico

7 pm Franz Liszt Chamber Orchestra

8 pm Franko Klisović and Capella Savaria

9 pm The Orfeo Orchestra and Purcell Choir

CHAMBER CONCERTS IN THE GLASS HALL

CONCERT FILM SCREENINGS IN THE AUDITORIUM

TABLEAU EXHIBITION

The English summary is on page 43.

2025. február 2.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

HÄNDEL-MARATON

KONCERTEK

10.30 Állatok farsangja Händel módra – Lakatos György és az Aura Musicale családi koncertje

11.30 Savaria Barokk Zenekar

12.30 Fassang László és az Anima Musicae Kamarazenekar

13.30 Budapest Bach Consort

15.00 Baráti Kristóf és a Camerata Pelsonore

16.00 Budapesti Vonósok

17.00 A Budafoki Dohnányi Zenekar és a Kodály Kórus Debrecen

18.00 Spányi Miklós és a Concerto Armonico

19.00 Liszt Ferenc Kamarazenekar

20.00 Franko Klisović és a Capella Savaria

21.00 Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus

KAMARAKONCERTEK AZ ÜVEGTEREMBEN

KONCERTFILMVETÍTÉSEK AZ ELŐADÓTEREMBEN TABLÓKIÁLLÍTÁS

Noha nem kerülték el a hullámvölgyek sem, Georg Friedrich Händelt (1685–1759) olümposzi magasságokba emelte a siker, közönsége már-már félistenként tisztelte. Halála után alig másfél évvel, 1760-ban könyv jelent meg róla, amely – ha nem is minden részletében pontos – máig a Händel-kutatás egyik fő forrása. Már életében köztéri szobrot kapott, pedig az csak uralkodóknak és hadvezéreknek dukált; LouisFrançois Roubiliac 1738-ban készült – ma a Victoria és Albert Múzeumban található – alkotása lantot pengetve ábrázolja a zeneszerzőt, mintha Orfeusz vagy Apolló lenne, mégis hétköznapi emberként jelenik meg előttünk: sapkában, rizsporos paróka nélkül, keresztbe vetett lábakkal, inge a nyakánál kigombolva, széke alatt hangszerek hevernek. Händel valóban Orfeuszhoz hasonlított abban, hogy úgy ismerte a zene működési elveit és hatásmechanizmusát, ahogy kevesen. Muzsikájával –akárcsak a félisten – azt csinált a hallgatóval, amit csak akart: megríkatta, megnevettette vagy éppen elemelte a földtől.

Bámulatosan termékeny alkotóként mintegy félszáz operát, két tucat oratóriumot, százhúsz kantátát, továbbá tizennyolc zenekari concerto grossót, angol és latin nyelvű egyházi műveket, orgonaversenyeket és csembalódarabokat írt. Műveit műfajok szerint csoportosították és számozták, ezért látható az 1986-ban befejezett Händelműjegyzék, a Händel-Werke-Verzeichnis rövidítése minden darabjának címe után.

PÁRBAJ EGY KÍSÉRŐSZÓLAM MIATT

Németnek született, angolként hunyt el, a nevében szereplő „a” betű lehet umlautos vagy anélküli, nemzetiségéről vagy a helyes írásmódról nem érdemes vitatkozni – zenéje egyetemes. A westminsteri apátságban helyezték végső nyugalomra, a brit királyok hivatalos temetkezési helyén. Kirobbanó tehetségére példa, hogy már húszévesen megírta azt az áriát, amely lüktetésével, dallamosságával évtizedekkel később – egy másik opera részeként – is a szívekig hatolt. Tételek, dallamok újrafelhasználása akkoriban mindennapos gyakorlatnak számított, ahogyan a különböző művekből-tételekből összeállított pasticciók készítése is, ha éppen nem volt kéznél eredeti alkotás. Az említett ária, a Lascia la spina, cogli la rosa (Hagyd a tövist, sza-

Georg Friedrich Händel

kítsd le a rózsát) az 1705-ben Hamburgban bemutatott Almirában csendült fel először. (A szabad birodalmi városban működött Németország egyetlen olyan operatársulata, amely nem hercegi udvarhoz kötődött.) Händel itt írta meg a g-moll oboaversenyt (HWV 287) is, amelynek nyitótétele fagottváltozatban is megállja a helyét, továbbá itt ismerkedett meg Telemann-nal és a ma inkább elméleti munkáiról ismert Johann Matthesonnal. Utóbbival hirtelen szakadt meg barátsága: egy kísérőszólamon vesztek össze, a konfliktust pedig párbajjal kívánták rendezni. A történet szerint Mattheson majdnem leszúrta a huszonéves Händelt, de kardja elakadt társa ruhájának egyik gombjában.

ITÁLIA: KÉT MECÉNÁS

Händel előtt akkor nyílt meg a nagyvilág kapuja, amikor a toszkánai nagyherceg fia és örököse, a kifinomult zenei érzékkel megáldott Ferdinando de’ Medici Hamburgban járt. Itáliába szóló meghívása azért sem volt megvetendő ajánlat, mert a 18. század első felének európai zenei divatját éppen az itáliai operastílus diktálta. Bár Händel csak 1706 őszétől 1710 februárjáig tartózkodott a félszigeten, az itt szerzett tapasztalatok, hatások karrierjének későbbi évtizedeiben is meghatározónak bizonyultak. Firenzében, Velencében, Nápolyban és Rómában töltött el hosszabb-rövidebb időt, két fontos zene- és művészetkedvelő mecénás udvarában. Egyikük Pietro Ottoboni bíboros, aki saját színházat építtetett, oratórium- és operaszövegkönyveket írt, nem utolsósorban pedig a kor legnagyobb itáliai virtuózát, Arcangelo Corellit tudhatta patronáltjai között. (Eladósodva halt meg, műkincseit széthordták, de mintegy száz kottakézirata a Messiás szövegét jegyző Charles Jennens tulajdonába került.)

Valószínűleg Ottoboni együttese számára írta Händel a B-dúr hegedűversenyt (HWV 288), első önálló, vagyis nem nyitánynak készült zenekari művét, amelynek kezdődallamát más darabjaiban is hallhatjuk. Másik fő mecénása az 1705-ben mesés vagyont öröklő Ruspoli herceg volt, akinek két éven át minden héten komponált egy kantátát, de udvari zeneszerzőként útjaira is elkísérte. Ezek az olasz nyelvű kantáták nem istentiszteletre íródtak, mint Bachéi, hanem világi témájúak: többnyire a szerelemről szólnak. Nagy részük egyetlen szoprán szólistát foglalkoztat, recitativók (énekbeszéd) és áriatételek váltakoznak bennük. Ilyen mű az 1708-ban keletkezett Notte placida e cheta (Nyugodt, csendes éjszaka) kezdetű kantáta (HWV 142) is.

Érdekesség, hogy Ruspoli udvarában legalább négy olyan olasz muzsikus is zenélt,

akik később Londonban is együttműködtek Händellel. Egyikük a kor ünnepelt szopránja, Margherita Durastanti volt – a kantáták nagy része, így ez is az ő hangjára született.

HARCBAN HŐS, SZERELEMBEN VESZTES

Az Itáliában töltött évek alatt keletkezett Händel három legnagyobb szabású egyházi műve, köztük az 1707 áprilisában befejezett, bő félórás Dixit Dominus: az „Így szól az Úr” kezdetű 110. zsoltár ötszólamú kórusra, énekes szólistákra és zenekarra íródott. Sodró lendületű, karakterekben gazdag kompozíció, a szöveg láttató erejű zenei megjelenítésével (melynek egyik kiemelkedő példája a „királyokat zúz össze a harag napján” rész). Az énekes szólisták végtelen indaként tekergő dallamai valóságos akusztikai gyönyört keltenek a hallgatóban, a tételkezdések pedig éles kontrasztjaikkal olyan meglepetést szereznek, mint megannyi kibontandó ajándék. Jó értelemben szélsőséges zene ez, amelyet a korban egyesek bizarrnak, mások zseniálisnak tartottak, de már ebben a műben sok olyan elemet találhatunk, amelyből a későbbi operák és oratóriumok is építkeznek.

Az Itáliában honos Corelli-féle hangszeres hagyományt folytató g-moll triószonáta (op. 2, No. 8) hitelessége kétséges, az azonban biztos, hogy Händel Velencében kezdte el az Apollo e Dafne című nagyszabású kantátát (HWV 122), amelyet 1710-ben már azután fejezett be, hogy a rokoni szálakkal Nagy-Britanniához kötődő, ezért brit trónörökösi címet is viselő hannoveri választófejedelem, György kinevezte udvari zeneszerzőnek. A mű az Ovidius Metamorfózisaiban található Dafné-történet kétszereplős, színpad nélküli, mégis operai eszközöket és gazdag zenekari színeket használó, élettel teli megjelenítése. A mintegy háromnegyed órás kantátában Apolló, aki épp megszabadította Hellászt a fenyegető zsarnoktól, magát dicsőítve, lekezelően beszél Cupidóról, a szerelem istenéről. Mikor azonban megpillantja Dafnét, önteltsége elillan, és a nimfa szépségének rabjává válik. Dafné nem adja magát, nem akarja elveszteni tisztességét. Ádáz hajsza kezdődik, és mikor Apolló már-már eléri a lányt, az babérfává változik. „Merev lett máris a teste, zsenge leánykebelét tüstént friss kéreg övezte. Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá; s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben” – szól a szöveg Devecseri Gábor fordításában. A mű Apolló siratójával zárul: „Kedves babér, könnyeimmel öntözöm zöld leveleidet (…),

s ha nem tarthatlak karjaimban, Dafné, legalább homlokomon visellek” – énekli a harcból győztesként kikerült, de a szerelemben szerencsétlenül járt hős.

LONDONT LÁTNI ÉS MEGSZERETNI

A választófejedelem meglepően nagy szabadságot hagyott Händelnek, amikor kinevezte Kapellmeisternek: megengedte, hogy Londonba utazzon, és hónapokig távol legyen. A zeneszerző élt is a lehetőséggel, és nem sokkal később több hónapot töltött el ott. A nyelvet nem beszélte, mégis rögtön meghódította a brit fővárost: Rinaldo című operáját (HWV 7) 1711 februárjában mutatták be, és júniusig nem kevesebb mint tizenöt alkalommal adták elő. (A későbbi években összesen több mint ötvenszer játszották!) A produkció a zene mellett a jelmezeknek, a különleges színpadi gépezeteknek és látványeffektusoknak is köszönhette szenzációs sikerét, de előadásában három kasztrált énekes is részt vett, a nagy hírű Nicolinivel a címszerepben. Händel ezzel nemcsak szigetországbeli hírnevét alapozta meg, hanem az angol közönség opera iránti rajongását is feltüzelte. A hatás kedvéért elővette a „rózsás-tövises” áriát is, zenéjét érintetlenül hagyta, szövege viszont erre változott: „Hadd sirassam kegyetlen sorsom, hadd sóhajtozzam a szabadság után!” A „Lascia ch’io pianga” kezdetű áriát Almirena énekli, amikor az őt fogságban tartó szaracén király épp felfedte előtte gyengéd érzelmeit. Ahogyan az Apolló és Dafnéban, itt is a jellegzetes téma kerül elő: egy nagy formátumú hős, erős kezű államférfi népet vezető énje viaskodik gyarló, sebezhető emberi oldalával – ez a toposz a 18. századi opera seria (komoly, emelkedett témájú opera) sajátja marad, egészen Mozartig.

TŰZ ÉS VÍZ

1711 júniusától ismét tizenöt hónapos hannoveri tartózkodás következett, amelynek során Händel nem vokális, hanem hangszeres műveket komponált, de egy levele szerint szorgalmasan tanult angolul is. A következő év őszén ismét engedélyt kapott, hogy Londonba mehessen. Ekkor, illetve később három éven át mindig a neves művészetpártoló építész, Richard Boyle, Burlington grófjának palotájában lakott fényűző körülmények között. (A gróf által tervezett épületek és parkok ma is London

nevezetes látványosságai.) A zeneszerző – a választófejedelem iránti elköteleződését félretéve – egyházi és ünnepi zenéket kezdett komponálni az angol királyi udvar számára, cserébe Anna királynő busás évjáradékot biztosított neki. Ekkor született Händel első angol nyelvű egyházi műve, az Utrechti Te Deum, amelyet a Szent Pál-katedrálisban mutattak be 1713 júliusában, pár évvel azután, hogy befejezték az 1666-os nagy londoni tűzvész utáni újjáépítést. A mű egyike Händel politikai indíttatású kompozícióinak: a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke alkalmából készült. A kórusra, szólistákra és üstdobokkal, trombitákkal kiegészült zenekarra írt, mintegy félórás ünnepi darab kétrészes szerkezete a nem egészen húsz évvel korábban elhunyt angol zeneszerző-óriás, Henry Purcell mintáját követi: a Szent Ambrushoz köthető himnusz (Te Deum) után a 100. zsoltár szövege következik („Ujjongjatok az Úr előtt”).

1714. augusztus 1-jén meghalt Anna királynő, és a brit uralkodók katolikus ágát kizáró parlamenti döntés értelmében a hannoveri választófejedelem került a trónra. Az anekdota szerint az „elkóborolt” Händelnek I. György egyik tanácsadója javasolta, hogyan engesztelje ki urát. Amikor az uralkodó és udvartartása bárkakirándulást tett a Temzén, megszervezték, hogy egy másik bárkáról Händel zenéjét játsszák nekik. Akár így volt, akár nem, az újdonsült király megenyhült a zeneszerzővel szemben, sőt megduplázta járadékát. Valószínűleg többször szerveztek fényűző koncerteket a folyón, a Vízizene (HWV 348–350) azonban pár évvel később, 1717 nyarán keletkezett. Händel nagy előadó-együttessel a fedélzeten követte a királyi hajót, ötven muzsikus játszotta a három zenekari szvitből – különböző karakterű tánctételekből – álló fenséges sorozatot.

„SZERÉNY

TEHETSÉG”

A Vízizene bemutatása utáni bő másfél évben kevés Händellel kapcsolatos híradást találunk az angol sajtóban, 1717 júliusa és 1719 februárja között huszonöt kilométerre Londontól, Cannonsban, a ma Little Stanmore néven ismert helyen élt és dolgozott James Brydges, Chandos későbbi hercege szolgálatában. Ebből az időszakból való tizenegy egyházi vokális mű, úgynevezett anthem, továbbá valószínűleg ebben az évtizedben keletkeztek a nehezebben datálható, de később kiadott darabok, mint például a billentyűs hangszerre írt szvitek. Az első sorozat (HWV 426–433) 1720-ban

jelent meg nyomtatásban, előszavában ezt írta a szerző: „Ha e művek kedvező fogadtatásra találnak, folytatom megjelentetésüket, mert feladatomnak érzem szerény tehetségemmel azt a nemzetet szolgálni, amely oly nagylelkűen befogadott.”

A zenekari szvitekhez hasonlóan különböző karakterű barokk tánctételek sorozatáról van szó, de némelyiket szabad vagy kötött stílusú, francia hagyományokat idéző nyitány vagy prelúdium vezeti be. Ebbe az első sorozatba tartozik a fisz-moll (HWV 431), valamint a g-moll szvit (HWV 432), amely nagyszabású variációs tétellel, passacaille-jal (olaszosan: passacaglia) záródik. Ez a finálé a 19–20. század fordulóján élt Johan Halvorsen, a Bergeni Filharmonikusok egykori koncertmestere és vezető dirigense átiratában vált népszerű bravúrdarabbá. A szvitek második sorozata 1732 körül jelent meg nyomtatásban, jóllehet ezek is 1720 előtt keletkeztek, mint például az e-moll szvit (HWV 438). E ciklusban található a híres Sarabande is, amelyet vonós átiratban Stanley Kubrick rendező használt fel Barry Lyndon című filmjében, valamint a B-dúr szvit (HWV 434), amelynek témájára Johannes Brahms megírta Variációk és fúga egy Händel-témára című monumentális darabját.

HANDEL & HENDRIX

Händel billentyűszenéi izgalmas és gyönyörködtető kompozíciók, akkoriban azonban a mester nem ezekkel, hanem operáival keltett feltűnést, amelyekből 1720 és 1741 között évente kezdetben „csak” egyet-kettőt, később akár hármat is írt. A siker nem jelentett garanciát a legközelebbi bukás elkerülésére. Az opera már akkor is drága műfajnak számított, a bérletet váltó előfizetőktől, támogatóktól befolyó pénzek kezelése, az olykor csillagászati összegekre rúgó gázsik és a gyártási költségek kordában tartása is valóságos művészet volt az igazgatók részéről. A zeneszerző szintén keskeny pallón egyensúlyozott: ha sikert ért el valamivel, attól nagyon eltérni sem volt érdemes a következő produkcióban, de az önismétlés is kockázatokat rejtett magában. Az énekesek, a kor emberfeletti művészi teljesítményre képes, de egymással rivalizáló hírességei is befolyásolták a közvéleményt, folyamatos muníciót adva a sajtónak. Intrikák, botrányok „színesítették” az alkotók életét, az egyik pletykát éppen a Gulliver szerzője, Jonathan Swift dagasztotta skandalummá. Händelt sem kellett azonban félteni: bár csak törte az angolt, diktátorként bánt énekeseivel. A néhány arisztokrata által és a király támogatásával létrehozott rész-

vénytársaság, a Royal Academy of Music (nem azonos az 1822-ben alapított zeneakadémiával) Händelt hívta meg zeneigazgatónak. Neki kellett szerződtetnie az énekeseket, felkutatnia megzenésíthető szövegkönyveket, rendelnie és természetesen komponálnia is új műveket. Az 1720-as években ért sikereinek csúcsára: 1723 telén a brit állampolgárság felvételére benyújtott kérelmét a parlament egy hét alatt megtárgyalta és engedélyezte. Az év nyarán a Hyde Park közelébe, a Brook Streetre költözött, itt lakott élete végéig. Két és fél évszázaddal később egy másik neves muzsikus, Jimi Hendrix költözött az épületbe, amelyben ma Handel Hendrix House néven múzeum működik.

„CSENDESEDJETEK, SZELEK!”

A Royal Academy of Music működésének éveiben több remekmű is kikerült Händel keze alól. Ilyen emblematikus opusz a Julius Caesar Egyiptomban című, valós történelmi eseményeken alapuló opera seria, amely sztárszereposztásban került színre 1724 februárjában. Címszerepét a Senesino művésznevet viselő kasztrált énekes alakította, Kleopátrát Francesca Cuzzoni, Ptolemaioszt pedig az apai ágon német származású, de szintén olasz Gaetano Berenstadt. Mindhárman rendszeresen együtt dolgoztak Händellel, de Senesinóval való kapcsolatát folyamatos konfliktusok kísérték. Erről az első életrajzíró így fogalmazott: „Az egyik teljesen önfejű, a másik ugyananynyira erőszakos.”

Az 1720-as években az opera után az egyházi zene jelentette Händel működésének másik fő területét. A Chapel Royal részére kellett zenét komponálnia királyi istentiszteletekre és egyéb ünnepi alkalmakra. Az időszűke miatt Händel többnyire a Cannonsban komponált anthemekből dolgozott. A mintegy félórás, latin nyelvű Silete venti (Csendesedjetek, szelek) kezdetű motetta (HWV 242) 1724 körül keletkezhetett egy kivételes adottságokkal rendelkező énekes számára. A nyitány forgószélre emlékeztet, ezek után lép be a szoprán szólista, énekével a szelet csitítva. 1727-ben, I. György király halála után fia, II. György koronázására négy új anthemet rendeltek Händeltől, ezek egyike a Zadok, the priest (HWV 258), amely az ószövetségi Királyok 1. könyvének néhány versére íródott: Cádók pap felkeni az új királyt, Salamont. Ez a mű azóta is minden koronázáson megszólal a westminsteri apátságban.

TÖKÉLETES TECHNIKA, TÖKÉLETLEN KÜLSŐ

A Királyi Akadémia 1728-ban, kilenc sűrű és izgalmakkal teli évad után bezárta kapuit, és a következő évtől új igazgatóval működött Második Akadémia néven. Händel maga utazott Itáliába, hogy új énekeseket szerződtessen. Londonba visszatérve hét új operát komponált, ezek egyike a vígoperai jellegű Partenope (HWV 27), amelyben már nem Senesino, hanem Farinelli tanára és riválisa, Antonio Bernacchi lépett fel Arsace szerepében. Róla így nyilatkozott a Blue Stockings Society, vagyis a Kékharisnya Társaság egyik tagja: „Hangterjedelme nagy, hangja selymes, de nem olyan édes, mint Senesinóé, a modora viszont kellemesebb. Termete kevésbé szerencsés, mivel olyan nagydarab, mint egy spanyol szerzetes.” A három évvel későbbi Orlandót (HWV 31) az akkor tizenhét előadást megért, de ma ritkán hallható Ariadné Kréta szigetén (HWV 32) követte, amelyben Carestini alakította Thészeuszt, a címszerepet pedig az az Anna Maria Strada, akiről így vélekedett a fentebb idézett, kíméletlenül kritikus hölgy: „Hangja kifogástalan, technikája tökéletes, de mint személy rusnya, éneklés közben pedig rettenetes a szája.”

A zajos sikereket elkönyvelő Második Akadémia a súlyos belső konfliktusok miatt 1734-ben megszűnt, ezután Händel társulata a Covent Gardenbe költözött. Itt mutatták be 1737-ben a Berenicét (HWV 38), amely ugyanúgy megbukott, mint az évad másik két operája. Ráadásul a zeneszerző szervezete is fellázadt egészségtelen életmódja ellen: a reuma súlyos formája jelentkezett nála, karja ideiglenesen megbénult. Betegségéből felgyógyulva a középkori frank király legendáját feldolgozó Faramondo (HWV 39) 1738. januári bemutatóján jelent meg újra, a King’s Theatre közönsége őt és az újabb kasztrált énekest, Caffarellit egyaránt ünnepelte. A pár hónappal később bemutatott Xerxész (HWV 40) ismét bukást hozott, a publikum nem értékelte a vígoperai újításokat, ennek ellenére a címszereplő első áriája, a vonósátiratban is gyönyörű Ombra mai fù ma is Händel örökzöldjeinek egyike.

POLITIKAI ÁTHALLÁSOK

Mikor Händel azt tapasztalta, hogy az operának kezd leáldozni, ötvenévesen, befutott zeneszerzőként képes volt megújulni: az oratórium műfajához fordult, amely több elemében hasonlít az operához, de színpadi játék nélkül adják elő, és fontos szerepet vállal benne a kórus. Még egy nagy különbség: Londonban nem olaszul, hanem a közönség anyanyelvén adták elő, ami a befogadását jelentősen megkönynyítette.

Az ószövetségi történetet kiszínező Sault (HWV 53) 1739 januárjában mutatták be; itt is a hősök emberi oldala mutatkozik meg, például a Dávid és Saul lánya, Michal közötti szerelem ábrázolásával. Már ez is remekmű, az oratóriumok királynője azonban kétségtelenül a Messiás (HWV 56), amelyet Dublinban adtak elő, először 1742-ben, majd egy évvel később Londonban. Akkoriban csak mérsékelt sikert aratott, később vált olyan emblematikus művé, amely ötven-száz év elteltével Haydn és Mendelssohn oratóriumai számára is mintául szolgált. Az operákhoz hasonlóan ez is három részből áll, melyek jelenetekre tagolódnak, így a nagy lélegzetű, de elaprózott szerkezet is könnyen hallgathatóvá-követhetővé válik. Jézus életének eseményei elevenednek meg a Megváltó eljövetelét hirdető ószövetségi próféciáktól, a szeplőtelen fogantatástól és születéstől (1. rész) a szenvedéstörténeten és mennybemenetelen át (2. rész) az ítélet napjának jövendöléséig (3. rész). A mű zárókórusa a bűn és halál feletti győzelmet hirdeti.

A Júdás Makkabeus (HWV 63) II. György fia, Vilmos Auguszt herceg tiszteletére íródott 1746-ban, amikor az győztesen tért haza a cullodeni csatából. A háborút a trónjától megfosztott és száműzött, katolikus vallású II. Jakab angol király utódai indították, hogy visszaszerezzék a hatalmat a Hannover-háztól. E harc metaforája a történet, amelyben a Kr. e. 2. században élő júdeai zsidókra rá akarják kényszeríteni a hellén vallást, a címszereplő hős azonban ellenáll, és győzelemre viszi népét. Az ő testvére, Simon énekli az „Örvendezz, Júda népe” kezdetű virtuóz áriát a művet záró Halleluja-tétel előtt. Pár évvel a Júdás Makkabeus előtt Händel egy másik győzelmi zenét is írt: a Dettingeni Te Deum (HWV 283) annak örömére született, hogy Anglia és szövetségesei vereséget mértek a franciákra a dettingeni csatában, az osztrák örökösödési háborúban. Szintén ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik a Tűzijáték-szvit (HWV 351), amelyet az aacheni béke megkötése után, a háború lezárását megünneplő rendezvénysorozaton mutattak be. Händel gigantikus zenekarra írt,

nagyszabású és pazar hangzásvilágú tételei a királyi tűzijátékokat kísérve csendültek fel a Green Parkban 1749 áprilisában. A szuperprodukcióra állítólag tizenkétezer ember volt kíváncsi, ami miatt háromórás dugó alakult ki a London Bridge-en.

REMEKMŰVEK MINT KÖZJÁTÉKOK

Händel azzal tette vonzóbbá az oratórium-előadásokat, hogy az egyes részek között orgonaversenyeket adott elő – egzotikus műfaj a templomon kívül, a színházteremben. (Szállítható, úgynevezett portatív orgonát használt, pedálsor nélkül.) Az első sorozat, az op. 4-es négy concerto 1735–36-ban keletkezett, és 1737-ben adták ki; ennek része a g-moll orgonaverseny (HWV 291), amely a Nagy Sándor ünnepe előadását színesítette (két másik, más apparátusra írt versenyművel együtt). A kakukk és a csalogány címet viselő F-dúr orgonaverseny az Izrael Egyiptomban részei között szólalt meg közjátékként 1739-ben, a második tétel a két madárfaj hangjait imitálja. A másik sorozat, az op. 7-es számmal kiadott hat orgonaverseny 1740 és 1751 között keletkezett, de csak a szerző halála után jelent meg nyomtatásban. Ezek nagyobb szabásúak, csillogóbb hangzásúak, mint az op. 4-esek, mert nagyobb, sokoldalúbb hangszerre készültek. A sorozat első darabja, a B-dúr orgonaverseny (HWV 306) a Halvorsen által is átdolgozott passacaglia-tételből idéz, erre az alkalomra kiegészítő pedálsorral látták el a hangszert. A harmadik, szintén B-dúr kompozíció (HWV 308) első témájaként a Halleluja-kórus jellegzetes motívumát halljuk. Ez a mű már több elemében a korai klasszikát, a gáláns stílust előlegezi.

Közjátékok céljára komponált Händel tizenkét zenekari művet, úgynevezett concerto grossót is. A darabokat Corelli 1714-ben megjelent, szintén op. 6-os jelzésű és szintén ugyanennyi művet tartalmazó sorozatának mintájára adták ki 1741-ben, már második alkalommal. A szerző nem szabott határt fantáziájának, és egyéni tételtípusokkal bővítette a hagyományos szvitet: olaszos sinfonia, francia nyitány, air, fúga, variációk kerülnek a megszokott tételek mellé. E kompozíciók is tükrözik Händel világának kifogyhatatlan színességét, érzelmi gazdagságát, amely zenéit –legyen szó vokális vagy hangszeres műről – olyan ellenállhatatlanná teszi még most is, születése után kétszáznegyven évvel.

Írta: Várkonyi Tamás

ÁLLATOK FARSANGJA HÄNDEL MÓDRA – LAKATOS

GYÖRGY ÉS AZ AURA MUSICALE CSALÁDI KONCERTJE

Händel: g-moll oboaverseny, HWV 287 – I. Grave (fagottváltozat)

Händel: B-dúr concerto grosso, op. 6, No. 7, HWV 325 – I. Largo; II. Allegro

Händel: Julius Caesar Egyiptomban, HWV 17 – „Se pietà di me non senti” (Kleopátra áriája, II. felvonás)

Händel: F-dúr orgonaverseny („A kakukk és a csalogány”), HWV 295 – I. Larghetto; II. Allegro

Händel: D-dúr concerto grosso, op. 6, No. 5, HWV 323 – IV. Largo; V. Allegro

Közreműködik: Lakatos György – fagott, Horti Lilla – ének, Marco Vitale – orgona, Aura Musicale (művészeti vezető: Máté Balázs)

Műsorvezető: Lakatos György

Lakatos György Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas fagottművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fúvós tanszékének vezetője, egyetemi docense, szülővárosa, Kalocsa díszpolgára. Európa szinte minden országában koncertezett vagy tanított, de turnézott Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában és Izraelben is. Széles repertoárja a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, seregnyi darabot írtak számára magyar és külföldi zeneszerzők, nevéhez közel nyolcvan ősbemutató fűződik. 1991ben hívta életre az évente megrendezett, kalocsai Kék Madár Fesztivált, amelyen az ország vezető művészei honoráriumukról jótékony cél érdekében lemondva lépnek fel.

Horti Lilla Junior Prima és Cziffra-díjas művész a Budapesti Wagner-napok visszatérő vendége. A Magyar Állami Operaház magánénekese Magyarországon és Spanyolországban végezte tanulmányait, kitüntetéses diplomáját Marton Éva növendékeként 2017-ben szerezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Operaszínpadon 2013 óta, főszerepekben 2017 óta hallható, ekkor debütált a budapesti Operaházban. Koncerténekesként is aktív, számtalan dalest, gálaest és oratórium szólistájaként hallhatta már a közönség. Énekelt Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Franciaországban, Szerbiában és Indiában is.

Marco Vitale a hágai Királyi Konzervatóriumban Ton Koopmannál csembalót, Jos van der Kooynál orgonát tanult, majd régizenei mesterképzést végzett. A korhű hangszereken játszó, barokk operákra specializálódott Contrasto Armonico együttes társalapítója és zenei vezetője. 2012-ben ayros néven létrehozta saját lemezkiadóját, és jelenleg Händel összes olasz kantátájának felvételén dolgozik. 2016-ban Marc

Destrubéval és Natalie Mackie-vel megalakította a La Modestine együttest. Rendszeresen fellép Jordi Savall-lal, a Nuovo Barocco Vienna és az Orchester 1756 együttessel. 2023 óta a Bécsi Zeneművészeti Egyetem Régizenei Intézetében tanít.

Az Aura Musicale neve arra az egyéni és magával ragadó kisugárzásra utal, amely az előadásukban elhangzó művekből és azok interpretációjából árad: muzsikusai nem elégednek meg a kellemes hangzással, azt keresik, ami az előadott művekben igazán izgalmas. Az együttes alapító tagjai az 1980-as évek óta intenzíven foglalkoznak régizenével. Rendszeresen fellépnek a világ vezető historikus együttesei – a Les Musiciens du Louvre, a Le Concert des Nations vagy a Concentus Musicus Wien – zenészeivel is. Művészeti vezetőjük, a Liszt-díjas Máté Balázs szólistaként is rendszeresen működött és működik együtt a régizenejáték olyan nagyságaival, mint Jordi Savall, Marc Minkowski, Martin Haselböck és Nikolaus Harnoncourt.

SAVARIA

BAROKK ZENEKAR

Händel: F-dúr concerto grosso, op. 6, No. 2, HWV 320

Händel: Notte placida e cheta – kantáta, HWV 142

Händel: Tűzijáték-szvit, HWV 351

Közreműködik: Ducza Nóra – szoprán, Savaria Barokk Zenekar

Vezényel: Németh Pál

Fotó

Raffay Zsófia

Ducza Nóra Szegeden megszerzett énekművészi diplomája után a müncheni Richard Strauss Konzervatóriumban vett részt posztgraduális képzésen, emellett az Új Színház stúdiójában színészmesterséget, beszédtechnikát és színpadi mozgást is tanult. Olyan karmesterek irányításával dolgozott, mint René Clemencic, Marta Gardolińska, Kovács János, Németh Pál vagy Vajda Gergely. A Magyar Állami Operaház színpadán 2007-ben debütált, 2020 januárjában pedig közreműködött José Cura Montezuma és a rőt pap című operájának zeneakadémiai ősbemutatóján. Fellépett többek között a Debreceni Csokonai Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a Gödöllői Barokk Színházban, a bécsi Pallavicini-palotában, valamint Münchenben, Londonban és Helsinkiben. Állandó közreműködője a Savaria Barokk Zenekar koncertjeinek, valamint a Budapesti Kamaraopera előadásainak.

Németh Pál fuvolaművész és karmester az 1970-es évek vége óta a hazai régizenei élet egyik legkiemelkedőbb alakja. A Liszt-díjas érdemes művész számos együttes, köztük a Savaria Barokk Zenekar alapítójaként, valamint a Közép-Európai Régizenei Fesztivál művészeti vezetőjeként elsősorban magyarországi vagy Magyarországon is alkotó, gyakran méltatlanul elfeledett szerzők életművének feltárásával foglalkozik. Munkája eredményességét száznál is több lemez- és DVD-felvétel, minőségét számos elismerés (például az ötször elnyert „Az év hanglemeze” díj) tanúsítja. Állandó karmesterként kisebb és nagyobb lélegzetű produkciókat irányít a Savaria Kamaraopera, illetve a Budapesti Kamaraopera élén, de visszatérő vendége a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházának is.

Az 1999-es alapítása óta eltelt negyedszázad alatt a Savaria Barokk Zenekar a régizenei mozgalom meghatározó együttesévé vált. Koncertjeiken Magyarországon és szerte Európában népszerűsítenek 17–18. századi zenei ritkaságokat: az olasz, francia, német és angol barokk mellett a magyar zenei múlt alkotásait is. Korabeli vonós és a régiek pontos másolataként készült fúvós hangszereikkel a Budapesti Kamaraopera és a Savaria Kamaraopera állandó zenekaraként működnek, repertoárjuk Monteverditől Mozartig ível, de fontos feladatuknak tartják a magyar zenei múlt értékeinek bemutatását is.

FASSANG LÁSZLÓ ÉS AZ ANIMA MUSICAE

KAMARAZENEKAR

Händel: B-dúr orgonaverseny, op. 7, No. 1, HWV 306

Händel: g-moll orgonaverseny, op. 4, No. 3, HWV 291

Händel: B-dúr orgonaverseny, op. 7, No. 3, HWV 308

Közreműködik: Fassang László – orgona, Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)

Fassang László

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként zenei világában egyaránt fontos szerepet játszanak a klasszikus és a kortárs kísérletező műfajok és a különböző billentyűs hangszerek a zongorától a Hammond orgonáig. Diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a párizsi Conservatoire-on szerezte. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a Calgary Nemzetközi Orgonaverseny improvizációs nagydíja, valamint a Grand Prix de Chartres első díja és közönségdíja. 2004 és 2024 között a San Sebastián-i Zeneművészeti Főiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt. 2022-től Kepes Julival közösen vezetik a Zenélj szabadon mozgalmat, melynek keretében improvizáció-workshopokat és előadásokat tart. Jelenleg a Müpa rezidens orgonistája és a párizsi Conservatoire professzora. Munkásságát 2006-ban Liszt- és Prima díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2016-ban a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetésben részesült.

Anima musicae – a zene lelke. A 2010-ben alakult, Junior Prima és Artisjus-díjas

Anima Musicae Kamarazenekar Magyarország és Európa rangos koncerthelyszíneinek és fesztiváljainak állandó vendége. Felléptek többet között a bécsi Musikverein, a berlini Philharmonie és a lipcsei Gewandhaus színpadán, de önálló koncertsorozatuk van a Zeneakadémián és a Nádor Teremben is. Olyan művészekkel koncerteztek, mint Baráth Emőke, Baráti Kristóf, Bogányi Gergely, Sir James Galway, Kelemen Barnabás, Szergej Nakarjakov, Perényi Miklós, Rados Ferenc, Shlomo Mintz, Alexander Sitkovetsky, Várjon Dénes, Várdai István vagy Vásáry Tamás. Számos lemezfelvételük jelent meg a Hungaroton, valamint a Naxos és az Ongaku Records gondozásában. A barokktól napjainkig ívelő repertoárjukon kiemelt helyet kap a kortárs zene: eddig közel nyolcvan, a kamarazenekarnak ajánlott művet mutattak be. Önállóan és a Filharmónia Magyarországgal közösen évről évre több ezer gyermekhez juttatják el az élő klasszikus zenét.

BUDAPEST BACH CONSORT

Händel: Apollo e Dafne – kantáta, HWV 122

Közreműködik: Kalafszky Adriána – szoprán, Najbauer Lóránt – bariton, Budapest Bach Consort (művészeti vezető: Szokos Augustin)

Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft

Jelmez: Zeke Edit

Paróka, smink: Makláry Mariann

A KúlArt Produkció minioperája.

Kalafszky Adriána a Zeneakadémián megszerzett oratórium- és dalénekesi mesterdiplomát követően a Lipcsei Egyetem régizenei tanszékén, historikus ének szakon folytatta tovább tanulmányait, majd egy kanadai operastúdióban Nancy Argenta növendéke lett. Rendszeres közreműködője Vashegyi György és együttesei koncertjeinek, emellett fellépett már többek közt a lipcsei Alte Musik Festen és a kanadai

Pacific Baroque Festivalon is. A fiatalokból álló összművészeti alkotóműhely, a

Dador Project alapító tagja, a barokk zene és a barokk gesztika specialistája. A pár éve a szabad improvizáció technikájával is kísérletező énekesnő társadalmi elkötelezettsége is figyelemreméltó: 2016 óta hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozásával is foglalkozik.

Najbauer Lóránt közgazdászként végzett a Kaliforniai Egyetemen, majd a Yale Egyetemen szerzett opera szakos mesterdiplomát. A széles repertoárral rendelkező énekes koncertezett már a Carnegie Hallban, a Chicagói Szimfonikusokkal és

A Felvilágosodás Korának Zenekarával is, Magyarországon meghívást kapott többek között a Budapesti Fesztiválzenekar, a Kodály Filharmonikusok, a Mendelssohn Kamarazenkar vagy a Savaria Barokk Zenekar koncertjeire, visszatérő közreműködője az Orfeo Zenekar produkcióinak. Mások mellett olyan művészekkel lépett pódiumra, mint Helmuth Rilling, Ferruccio Furlanetto, Christopher Maltman és Ramón Vargas.

A Budapest Bach Consort 2009-ben alakult Szokos Augustin vezetésével. A korhű régizenejáték legfiatalabbjait foglalkoztató, régi hangszerek másolatai mellett eredeti, 18. századi hangszereket is használó együttes repertoárjának középpontjában névadójuk, Johann Sebastian Bach, valamint Georg Friedrich Händel és a 18. századi London zenéje áll. Tevékenységükben a zenekari munka mellett fontos szerepet tölt be a kamarazene, a zenetörténeti kutatás, valamint mesterkurzusok és előadások szervezése. Szokos Augustin, a régi századok előadói gyakorlatának szenvedélyes kutatója, a Zeneakadémián karmesterként és csembalistaként szerzett diplomát. 2013 óta tagja a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekarnak, emellett szabadúszó művészként rendszeresen játszik különböző korhű hangszeres és modern szimfonikus zenekarok koncertjein. Kéziratos forrásokból modern partitúrákat és előadási anyagokat készít a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar számára, munkájához több újkori világbemutató és lemezfelvétel köthető.

BARÁTI KRISTÓF ÉS A CAMERATA PELSONORE

Händel: A-dúr concerto grosso, op. 6, No. 11, HWV 329

Händel: a-moll concerto grosso, op. 6, No. 4, HWV 322

Händel: h-moll concerto grosso, op. 6, No. 12, HWV 330

Händel: B-dúr hegedűverseny, HWV 288

Közreműködik: Baráti Kristóf – hegedű, Camerata Pelsonore (művészeti vezető: Román Mikola)

Baráti Kristóf Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Baráti Kristóf Budapesten született zenészcsaládban, de gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Zenei tanulmányait Caracasban Emil Friedman, majd tizenkét éves korától a Zeneakadémián Tátrai Vilmos és Szenthelyi Miklós irányításával folytatta. A Milstein, Menuhin és Szeryng módszereit továbbörökítő Eduard Wulfson 1996-ban fedezte fel őt a párizsi Jacques Thibaud Nemzetközi Hegedűversenyen, és ettől kezdve zenei tanácsadója, szakmai mentora lett. A 2010-es Moszkvai Paganini Verseny győztese olyan karmesterekkel dolgozott, mint Kurt Masur, Jurij Tyemirkanov, Fischer Iván, Jukka-Pekka Saraste, Valerij Gergijev, és olyan művészek kamarapartnere volt, mint Natalia Gutman, Boldoczki Gábor, Jean-Efflam Bavouzet, Perényi Miklós vagy Misha Maisky. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Vonós Tanszékének vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkásságát előbb Prima és Liszt-díjjal, majd 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal ismerték el.

A Camerata Pelsonore 2013-ban alakult Román Mikola hegedűművész vezetésével. Repertoárján a francia és német barokk zene, Leclair, Rameau és Telemann művei mellett a romantikus kor szerenádjai és szvitjei is megtalálhatók, de huszadik századi darabokat, illetve kortárs kompozíciókat is játszanak. A vonós kamarazenekar szoros együttműködést alakított ki Baráti Kristóf és Stuller Gyula hegedűművésszel, valamint Dobszay Péter karmesterrel. Az együttes 2020-ban meghívást kapott a KaposFest Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztiválra, 2022 augusztusában pedig nagy sikerű koncertet adott Genfben, a Musiques en été fesztiválon.

BUDAPESTI VONÓSOK

Händel: G-dúr concerto grosso, op. 3, No. 3, HWV 314

Händel: Silete venti – motetta, HWV 242

Händel: F-dúr concerto grosso, op. 6, No. 9, HWV 327

Közreműködik: Mráz Nikolett – szoprán, Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)

Mráz Nikolett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium- és dalének szakán diplomázott, ahol mesterei Kertesi Ingrid és Virág Emese voltak, de részt vett Kolonits Klára, Baráth Emőke, Anatoli Goussev, Vesselina Kasarova, Andrew Watts és Violeta Urmana mesterkurzusain is. Dolgozott már Medveczky Ádámmal, Mester Dáviddal, Erdei Péterrel, Nemes László Norberttel, a Mendelssohn Kamarazenekarral és az Ábrahám Consort régizenei együttessel, énekelt a Bartók Rádióban, a Petőfi Múzeumban, a Gödöllői Királyi Kastélyban és a Magyar Zene Házában. 2022-ben a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában Britten Szentivánéji álom című operájában mutatkozott be. 2023-ban 1. helyezett lett a Kortárs Zenei Énekversenyen, ahol neki ítélték a Petrovics Emil-különdíjat is. 2023 októbere óta a Salzburgi Mozarteum opera és zenés színház mesterszakán tanul Bernd Valentin, Gernot Sahler és Alexander von Pfeil irányításával.

A Budapesti Vonósok 1977-ben adták első koncertjüket. A Zeneakadémia hallgatóiból alakult társaság Botvay Károlyt kérte fel művészeti vezetőjének, koncertmestere 1986-tól huszonöt éven át Bánfalvi Béla volt, jelenleg Pilz János tölti be ezt a szerepet. Hangversenyeiken az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszereket is foglalkoztató darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is nagy hangsúlyt helyeznek. Fertőd-Eszterházán 1995 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Haydn Fesztivált – a rendezvénysorozatnak olyan neves hazai és külföldi művészek voltak közreműködői, mint David Grimal, Jandó Jenő, Lencsés Lajos, Kocsis Zoltán, Maurice Steger, Perényi Miklós, Reinhold Friedrich vagy Rost Andrea –, 2018-ban pedig megalapították második saját fesztiváljukat, az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR ÉS A KODÁLY KÓRUS DEBRECEN

Közreműködik: Balga Gabriella – szoprán, Cser Krisztián – basszus, Budafoki Dohnányi Zenekar, Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán), Szironta Együttes (művészeti vezető: Germán Márton)

Vezényel: Hollerung Gábor

Kodály Kórus Debrecen

HÄNDEL-PASTICCIO

Händel: Zadok, a főpap – koronázási himnusz, HWV 258

Händel: Messiás – oratórium, HWV 56 – „The trumpet shall sound” (basszusária, III. rész)

Händel: Dettingeni Te Deum, HWV 283 – XI. „We therefore pray Thee” (kórus); XII. „Make them to be number’d with Thy Saints”

Händel: Saul – oratórium, HWV 53 – XX. Symphony; XXI. „Already see the daughters of the land” (Mikál recitativója); XXII. „Welcome, welcome, mighty king!” (A zsidó nép kórusa); XXIII. „What do I hear? Am I then sunk so low” (Saul accompagnatója); XXIV. „David his ten thousands slew” (A zsidó nép kórusa)

Händel: Messiás – oratórium, HWV 56 – Három kórus a II. rész 1. jelenetéből (Krisztus szenvedése): „Surely he hath borne our Griefs”; „And with His Stripes we are healed”; „All we, like Sheep, have gone astray”

Händel: Rinaldo, HWV 7 – „Lascia ch’io pianga” (Almirena áriája, II. felvonás)

Händel: Utrechti Te Deum, HWV 278 – VII. „Day by day”; X. „O Lord, in thee”

Händel: Dettingeni Te Deum, HWV 283 – V. „The glorious company of the apostles”; VI. „Thine honourable, true and only Son”

Händel: Messiás – oratórium, HWV 56 – „Rejoice greatly, O Daughter of Zion” (szopránária, I. rész)

Händel: Júdás Makkabeus – oratórium, HWV 63 – „Rejoice, O Judah” (Simon áriája, III. rész)

Händel: Messiás – oratórium, HWV 56 – „Blessing and honor, glory and power” (kórus, III. rész); Hallelujah! (kórus, II. rész)

Balga Gabriella a szlovákiai Nagykürtösön és Ipolyságon, később Vácott végezte zenei tanulmányait, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatórium növendéke lett.

A Zeneakadémia klasszikus ének szakán Pászthy Júlia tanítványa volt. Részt vett Walter Moore, Nicholas Clapton, Jevgenyij Nyesztyerenko, Gwynne Geyer és Komlósi Ildikó mesterkurzusain, megnyerte a Juventus Canti és a Jakub Pustina Nemzetközi Énekversenyt (2011, 2015). A Magyar Állami Operaház magánénekese (2012) és kamaraénekese (2019), nemrég vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. Rendszeresen fellép Magyarországon és külföldön, operaprodukciókban és hangversenyeken. Kortárs zenét is szívesen énekel.

Cser Krisztián a szegedi egyetem magánének szakán tanult, énekmestere Andrejcsik István volt, majd a Zeneakadémia opera szakán, Marton Évánál képezte magát tovább. Oratóriumszólistaként 1998-ban debütált, operai szerepben pedig 2008-ban az olaszországi Spoletóban mutatkozott be Don Magnificóként. Azóta a Magyar Állami Operaház magánénekese. Repertoárjának egyik alappillére Kékszakállú szerepe, 2013-ban Bartók művének első kínai előadásában, majd Rouenban a Normandiai Őszi Fesztiválon énekelte, 2019-ben pedig a New York-i Carnegie Hallban ünnepelte a közönség. 2016-ban a Budapesti Fesztiválzenekar európai turnéján A varázsfuvola Sarastróját énekelte. 2023 óta Wotanként visszatérő szereplője a szófiai Wagner Fesztivál Siegfried-előadásának. Folyamatosan bővülő repertoárján közel nyolcvan szerep található, köztük Leporello, Figaro, Colline, Caspar, A főinkvizítor, Ferrando, Don Pizarro, Wotan, Hunding, Fasolt, Hermann, Banquo, Fiesco és Don Basilio.

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, érdemes művész, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatója, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója és művészeti vezetője. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Kórodi András voltak a tanárai, majd Eric Ericson, Kurt Masur és Somogyi László mesterkurzusain képezte tovább magát. 1989 óta a Budafoki Dohnányi Zenekar vezető karmestere, 2001-től ügyvezető zeneigazgatója. Számos európai együttes mellett fellépett az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar és a Tajvani Nemzeti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestereként. Magyarországon és külföldön rendszeresen tart kurzust fiatal karvezetőknek és karmestereknek.

A Budafoki Dohnányi Zenekar Magyarország egyik legdinamikusabb és legsokoldalúbb szimfonikus zenekara. A fenntartó Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata jóvoltából 1993 óta hivatásos együttes Hollerung Gábor irányításával rövid idő alatt előkelő helyet vívott ki magának a magyar zenei életben, az elmúlt években az ország egyik vezető együttesévé válva. A zenekar olyan hazai és külföldi muzsikusokkal játszott együtt, mint Shlomo Mintz, Elena Bashkirova, Jaakko Ryhänen, Miklósa Erika, Rost Andrea, Rivka Golani, Yoav Talmi, Roberto Paternostro, Jörg-Peter Weigle, Michael Stern, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Bogányi Gergely, Geiger György, Baráti Kristóf, Kokas Katalin vagy Kelemen Barnabás. 2018 januárjától Guido

Mancusi lett a zenekar első vendégkarmestere, rezidens zeneszerzője pedig Gyöngyösi Levente, generációjának egyik legkiemelkedőbb képviselője.

A Gulyás György által 1955-ben alapított Kodály Kórus 2011 óta a Kodály Filharmónia részeként működik. Rendkívül széles repertoárjában – mely felöleli az a cappella és az oratorikus irodalom legjavát – különösen fontos helyet foglal el a kortárs zene: több száz ősbemutató kötődik az együttes nevéhez. Szakmai sikereiket rangos zenei elismerések, többek közt a Bartók–Pásztory-díj, az Artisjus-díj és a Magyar Örökség Díj is jelzi. A kiváló karnagyok és karmesterek sorával együttműködő énekkart 2020 óta az Artisjus- és KÓTA-díjas Kocsis-Holper Zoltán vezető karnagy irányítja, aki 2016 és 2020 között a Nemzeti Énekkar vezetőkarnagy-helyettese volt, de dolgozott és koncertezett a Magyar Rádió Énekkarával, a Budafoki Dohnányi Zenekarral, valamint a 6. Eric Ericson Mesterkurzuson a Holland Rádió Énekkarával és a Holland Kamarakórussal is.

SPÁNYI MIKLÓS ÉS A CONCERTO ARMONICO

Händel: Berenice – nyitány, HWV 38

Händel: e-moll szvit, HWV 438

Händel: Orlando – nyitány, HWV 31

Händel: fisz-moll szvit, HWV 431

Händel: Faramondo – nyitány, HWV 39

A Concerto Armonico barokk együttest a budapesti Zeneakadémia hallgatói alapították 1983-ban. Megalakulásakor tagjai közé tartoztak olyan művészek is, akik később más műhelyekben a hazai historikus előadásmód meghatározó alakjaivá váltak. Az együttes az európai régizenei élet elismert szereplőjeként sikerrel koncertezett többek közt Regensburg, Párizs, Avignon nemzetközi fesztiváljain. Olyan művészekkel működtek együtt, mint James Bowman, Michael Chance vagy Malcolm Bilson. Carl Philipp Emanuel Bach összes billentyűs versenyművének felvételét a svéd BIS hanglemezcég gondozásában készítették el. Művészeti vezetőjük a kezdetektől Spányi Miklós csembaló- és orgonaművész, klavikordjátékos, zenetudós és tanár. A Zeneakadémián, majd az Antwerpeni Királyi Konzervatóriumban végzett művész Carl Philipp Emanuel Bach műveinek világszerte elismert előadója, aki az elmúlt évtizedekben olyan intézményekben osztotta meg tudását a következő generációkkal, mint a helsinki Sibelius Akadémia, a Mannheimi Zeneművészeti Főiskola, a budapesti Zeneakadémia vagy az Amszterdami Konzervatórium.

LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

Händel–Halvorsen: Passacaglia

Händel: Vízizene – II. (D-dúr) szvit, HWV 349

Händel: g-moll triószonáta, op. 2, No. 8, HWV 393 – Szüts Apor átirata két szólócsellóra és vonószenekarra

Händel: Vízizene – III. (G-dúr) szvit, HWV 350

Közreműködik: Tfirst Péter – hegedű, Várdai István, Simic Aleksander – cselló, Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter; művészeti vezető: Várdai István)

Vezényel: Várdai István

Liszt Ferenc Kamarazenekar Fotó © Kőhidai Szabolcs

Várdai István a budapesti Zeneakadémián Mező László, a bécsin Reinhard Latzko növendéke volt. 2010 és 2013 között a németországi Kronberg Akadémián Frans Helmersonnál tanult tovább. Fényes sikereket ért el nemzetközi versenyeken. 2015-ben Baráti Kristóffal a kaposvári KaposFest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője, 2017-ben a mannheimi Staatliche Hochschule für Musik und Darstellende Kunst professzora, 2018-ban a bécsi Universität für Musik und Darstellende Kunst cselló tanszékének vezetője lett. Szólistaként és kamaramuzsikusként világszerte rendkívüli sikerrel koncertezik, hanglemezfelvételek sokaságát készítette. Azon a Stradivari hangszeren játszik, amelyet korábban Jacqueline du Pré és Lynn Harrell használt. Baráti Kristóffal és Várjon Dénessel triót alapított. 2020 óta a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője.

Simic Aleksander csellóművész első tanára édesanyja volt, jelenleg a Bécsi Zeneművészeti Egyetem Különleges Tehetségek Osztályában Várdai István növendéke. 2017ben a Virtuózok döntőse és két különdíjának nyertese volt, 2018-ban 1. helyezett lett a Vienna Classic Pure nemzetközi zenei versenyen, 2019-ben a 4. Manhattani Zenei Verseny aranyérmét hozta el, 2020-ban pedig önálló koncertet adott a Carnegie Hall Rising Stars sorozatának keretében. Koncertezett a Magyar Állami Operaház Zenekarával, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Budapesti Vonósokkal, meghívást kapott a KaposFest Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválra és a Cziffra Fesztiválra. 2023-ban szólistaként vett részt a fiatalokból álló Euro Symphony SFK zenekar tízállomásos kínai turnéján.

Az 1963-ban Rolla János és zeneakadémiai növendéktársai által alapított Liszt Ferenc Kamarazenekar műfajának egyik legkiválóbb képviselője. Generációs váltások, megújulási periódusok után is őrzi kimagasló művészi színvonalát és sokoldalúságát, újra és újra kiérdemelve a közönség rokonszenvét és a zenésztársadalom elismerését. Hat évtized alatt a zenekar több korszak legkiválóbb szólistáival, a világ legjelentősebb hangversenytermeiben lépett fel. Az együttes az elmúlt években Tfirst Péter koncertmester irányításával, a megszokott magas szintű művészi interpretáció és az elismerten egyedi hangzás mellett a 21. századi előadó-művészeti kihívásoknak megfelelő, szuggesztív előadásmódra törekszik. Várdai István csellóművésszel, a zenekar művészeti igazgatójával együtt vallják: a klasszikus zene fiatalos, energiákkal telített, izgalmas koncertekkel hódíthatja meg az új generációkat.

FRANKO KLISOVIĆ ÉS A CAPELLA SAVARIA

Közreműködik: Franko Klisović – kontratenor, Capella Savaria (művészeti vezető, koncertmester: Kalló Zsolt)

Händel: Julius Caesar Egyiptomban, HWV 17 – nyitány

Händel: Julius Caesar Egyiptomban, HWV 17 –„Va tacito e nascosto” (Julius Caesar áriája, I. felvonás)

Händel: Julius Caesar Egyiptomban, HWV 17 – „Sì, spietata, il tuo rigore”

(Ptolemaiosz áriája, II. felv.)

Händel: Partenope, HWV 27 – nyitány

Händel: Partenope, HWV 27 – „Furibondo spira il vento” (Arsace áriája, II. felvonás)

Händel: Partenope, HWV 27 – „Ch’io parta” (Arsace áriája, III. felvonás)

Händel: Partenope, HWV 27 – „Fatto è amor d’un Dio d’inferno” (Arsace áriája, III. felvonás)

Händel: Xerxész, HWV 40 – nyitány

Händel: Xerxész, HWV 40 –„Ombra mai fù” (Xerxész áriája, I. felvonás)

Händel: Ariadné Kréta szigetén, HWV 32 – „Salda quercia in erta balza” (Thészeusz áriája, II. felvonás)

Capella Savaria Fotó © Garas Kálmán

Franko Klisović a horvátországi Šibenikben született, ahol kezdetben a helyi templom orgonistája volt. A zágrábi zeneakadémián először karmesteri tanulmányokat folytatott, ezután kezdett csak énekelni. Épp egy Händel-opera, az Agrippina Ottone szerepében debütált, ezt követték Purcell, Galuppi, Caldara, Monteverdi, Landi és más barokk szerzők művei, melyeket alkalmanként vezényelt is. Oratóriuménekesként is elismert, megannyi barokk szerző nagyszabású vokális alkotása szerepel repertoárján, Händel műveivel az élen. Az elmúlt pár évben számos versenyen ért el kiemelkedő helyezést, 2024-ben a Simándy József Nemzetközi Énekversenyen a Müpa különdíját nyerte el.

A Capella Savaria Magyarország legrégebbi korhű hangszereken játszó együttese, mely 1981-ben alakult meg Szombathelyen, Németh Pál irányításával. A Liszt-díjas együttes nagyszámú régizenei hanglemezt készített, köztük sok úttörő, világelső felvételt is – lemezeik több mint kétharmada a world premiere recording feliratot viseli. A kezdeti időktől máig töretlen együttműködésük a jeles brit karmesterrel, Nicholas McGegannel, aki ma a Capella Savaria első vendégkarmestere. Európa huszonkét országában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Izraelben vendégszerepeltek. 1992 óta az együttes koncertmestere, 1999 óta egyben művészeti vezetője is Kalló Zsolt. A Liszt-díjjal és a Magyarország Érdemes Művésze címmel kitüntetett hegedűművész az Authentic Quartet és a Trio Antiqua alapítója, a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetének docense, régizenei kurzusok meghívott tanára.

AZ ORFEO ZENEKAR ÉS A PURCELL KÓRUS

Händel: g-moll concerto grosso, op. 6, No. 6, HWV 324

Händel: Dixit Dominus, HWV 232

Közreműködik: Lökösházi Mária, Pintér Ágnes – szoprán, Balogh Eszter –mezzoszoprán, Gál József – tenor, Melkovics Zoltán – basszus, Orfeo Zenekar

(koncertmester: Paulik László), Purcell Kórus

Vezényel: Vashegyi György

Fotó

Lökösházi Mária a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium- és dalének szakán szerzett diplomát Pászthy Júlia növendékeként. 2018-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját, melynek köszönhetően számos dalestet és egyházzenei koncertet adott az országban, de koncertezett Pozsonyban, Rómában és New Yorkban is. 2024-ben I. helyezést ért el a Los Angeles-i Nemzetközi Lisztversenyen. Jelenleg a Zeneakadémia oktatója, valamint végzős doktorandusz hallgatója.

Pintér Ágnes énekes, tanár, muzikológus. Zenei tanulmányait a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként kezdte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hárfa tanszékén, majd a párizsi Sorbonne zenetudományi tanszékén tanult. A Purcell Kórus koncertjein 1995 óta énekel, szólistaként és a kórus tagjaként egyaránt; 1996-ban csatlakozott a Corvina Consorthoz is. Nemcsak énekesként, hanem muzikológusként – források feldolgozásával, kottakiadványok előkészítésével – is aktívan segíti a Purcell Kórus és Vashegyi György munkáját.

Balogh Eszter rendszeres közreműködője a hazai koncertéletnek, visszatérő szólistája többek között a Budapesti Fesztiválzenekar barokk együttesének és a Vashegyi György által vezetett Purcell Kórusnak és Orfeo Zenekarnak, 2016-ban Helmuth Rilling irányításával énekelte Bach János-passiójának altszólóját. 2014-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, 2018-ban pedig Bernstein Trouble in Tahiti című kisoperájának főszerepében hallhatta őt a közönség a Müpában. 2019-ben megnyerte a London Handel Society énekversenyét.

Gál József Schultz Katalinnál folytatott énektanulmányai után a lipcsei Hochschule für Musik und Theater barokk ének szakán szerzett diplomát, majd a Versailles-i Barokk Zenei Központban tökéletesítette tudását. Számos zenés színpadi produkcióban szerepelt (Händel: Xerxész, Deidamia, Vivaldi: Serenata a tre, J. Ch. Bach: Catone in Utica), és ő énekelte Domenico Scarlatti szerepét José Cura Montezuma című operájának ősbemutatóján. A barokk színjátszás alapjait Sharon Weller, Niels Niemann, Sigrid T’Hooft és Nicole Rouillé irányításával sajátította el. Jelenleg a Purcell Kórus, illetve a Magyar Rádió Énekkarának tagja.

Melkovics Zoltán a grazi Zeneakadémián szerzett diplomát. Több szerepet (például Papagenót, Figarót) játszott a Grazi Operaházban, majd tíz éven át a Brémai Színház operatársulatának kórusában énekelt, emellett szólószerepekben is fellépett Brémában, Hamburgban, Berlinben, Hannoverben és Essenben. 2017-től a Magyar Rádió Énekkarának tagja volt, 2022 óta a Nemzeti Énekkar basszus szólamában énekel.

A Purcell Kórus hangversenyeinek 2018 óta állandó résztvevője. Oratóriumok szólistájaként rendszeresen koncertezik az Orfeo Zenekarral, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Concerto Budapesttel vagy a Szent István Filharmonikusokkal.

Az 1991-ben alapított Orfeo Zenekar és egy évvel idősebb testvéregyüttese, a Purcell Kórus a régizenei kompozíciók legkiválóbb autentikus előadói Magyarországon.

Repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő időszak zenéje alkotja, de gyakran tűznek műsorukra későbbi kompozíciókat is. Koncertjeiken a közönség számos magyarországi bemutatót hallhatott már korhű hangszeres előadásban. 1998 óta több világpremiernek számító lemezfelvételt is készítettek, többek közt Charpentier, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Conti és Stölzel műveiből. 2014-ben kezdődött termékeny együttműködésük a Versailles-i Barokk Zenei Központtal, amelynek köszönhetően a barokk zene több ismert vagy még felfedezésre váró szerzőjének műveit mutatták be sikerrel. Az együttműködésből született lemezek (például Rameau: Les Indes galantes, Gervais: Hypermnestre, Monteclair: Jephte, Boismortier: Les Voyages de l’Amour, Rameau: Dardanus) számos külföldi elismerésben részesültek.

Vashegyi György 1990–91-ben alapított saját együttesei élén, valamint vendégkarmesterként a magyarországi régizenejáték meghatározó személyisége. 2001 óta vezényel a Magyar Állami Operaházban, Fertőd-Eszterháza Haydn-koncertjeinek és a Müpa régizenei fesztiváljának állandó közreműködője. Régi korok zeneirodalmának ismeretlen műveit kutatja fel, kottaanyagot rekonstruál, koncertanyaghoz szükséges háttérinformációk tudományos igényű forráskritikájával foglalkozik. A Versailles-i Barokk Zenei Központtal és annak művészeti vezetőjével, Benoît Dratwicki zenetudóssal folytatott intenzív munkakapcsolatának eredményét számos nemzetközi sikerű lemezfelvétel őrzi. Munkájának elismeréseképpen 2008-ban Liszt-díjban, 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetésében, 2024-ben pedig Kossuth-díjban részesült. 2017 és 2023 között a Magyar Művészeti

Akadémia elnöki feladatait látta el. Jelentős szerepe volt a 2021 júliusában létrejött Haydneum – Magyar Régizenei Központ megalakulásában, melynek 2023 óta művészeti vezetője. 2022. november 1. óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar főzeneigazgatója.

KAMARAKONCERTEK AZ ÜVEGTEREMBEN

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak hangversenyei

Szerkesztő-műsorvezető: Eckhardt Gábor

13.30 Csembalószvitek

Händel: d-moll prelúdium, HWV 562

Händel: d-moll szvit, HWV 436 (Allemande, Allegro, Air, Gigue, Menuetto)

Händel: f-moll szvit, HWV 433 (Prelúdium, Allegro, Allemande, Courante)

Händel: d-moll szvit, HWV 428 (Prelúdium, Allemande, Courante, Air)

Közreműködik: Kanae Kuroyanagi (1, 2), Világi Dávid (3), Enyedi Richárd (4) – csembaló

16.00

Händel: B-dúr szvit, HWV 434 – Aria con variazioni

Brahms: Variációk és fúga egy Händel-témára, op. 24

Közreműködik: Kóta Zsigmond – zongora

18.00

A Zeneakadémia ének tanszékének hangversenye

Händel: Messiás – „Comfort ye… Ev’ry valley”

Közreműködik: Havas-Horváth László – ének, Alszászy Gábor – zongora

Händel: Orlando – „Verdi allori”

Közreműködik: Gőgh Laura – ének, Alszászy Gábor – zongora

Händel: Orlando – „Lascia Amor”

Közreműködik: Bán Balázs – ének, Alter Katalin – zongora

Händel: Joshua – „Shall I in Mamre’s fertile plain”

Közreműködik: Gulyás Botond – ének, Alter Katalin – zongora

Händel: Xerxész – „Del ciel d’amore”

Közreműködik: Vasvári Tamás – ének, Rózsa Gábor – zongora

Händel: Theodora – „Defend her, Heaven”

Közreműködik: Gőgh Laura – ének, Alszászy Gábor – zongora

Händel: Tamerlano – „Empio, per farti guerra”

Közreműködik: Havas-Horváth László – ének, Alszászy Gábor – zongora

Händel: Julius Caesar Egyiptomban – „Da tempeste il legno infranto”

Közreműködik: Dolhai Luca – ének, Alszászy Sarolta, Vavrinecz András – hegedű, Rátkay Áron – cselló, Kemény Péter – csembaló

Az üvegtermi koncertek belépőjeggyel látogathatók, a helyfoglalás érkezési sorrendben történik.

KONCERTFILMVETÍTÉSEK AZ ELŐADÓTEREMBEN

12.30

Václav Luks és a Collegium 1704

Händel: Izrael Egyiptomban, HWV 54 – 1. rész (a 2019. március 9-i hangverseny felvétele)

13.30

Václav Luks és a Collegium 1704

Händel: Izrael Egyiptomban, HWV 54 – 2. rész (a 2019. március 9-i hangverseny felvétele)

15.00

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Händel: Nagy Sándor ünnepe – félig szcenírozott előadás – 1. rész (a 2015. március 28-i hangverseny felvétele)

16.00

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Händel: Nagy Sándor ünnepe – félig szcenírozott előadás – 2. rész (a 2015. március 28-i hangverseny felvétele)

18.00

Anthony Roth Costanzo (ének) és az Orfeo Zenekar

Részletek Händel operáiból és oratóriumaiból (a 2022. április 7-i hangverseny felvétele)

20.00

Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse

„Kettősség” – részletek Händel operáiból – 1. rész

Vezényel: Philippe Jaroussky (a 2022. március 2-i előadás felvétele)

21.00

Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse

„Kettősség” – részletek Händel operáiból – 2. rész

Vezényel: Philippe Jaroussky (a 2022. március 2-i előadás felvétele)

A koncertfilmvetítésekre a belépés díjtalan. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, a terem befogadóképessége erejéig.

TABLÓKIÁLLÍTÁS

Előcsarnok

„A legnagyobb komponista, aki valaha élt” – Georg Friedrich Händel

SUMMARY

George Frideric Handel was one of those few composers whom the public revered as a demigod during his own lifetime. Born German, he died an Englishman, and his name can be spelled either with or without an umlaut, making any debate over his nationality largely irrelevant. Not least of all because his music incorporates styles and influences that far exceed either of these identities. Eventually laid to rest in Westminster Abbey, the traditional burial site of British kings, he was the subject of a book published – in 1760 – just a year and a half after his death. Not to mention the public statue erected in his likeness during his lifetime, an honour then normally bestowed only upon monarchs and senior military officers. An astonishingly prolific composer, he wrote around fifty operas, two dozen oratorios, one hundred and twenty cantatas, as well as eighteen orchestral concerti grossi, church works in English and Latin, organ concertos and harpsichord pieces. His Music for the Royal Fireworks, Water Music, the Hallelujah Chorus, the arias ‘Ombra mai fÙ’ and ‘Lascia ch’io pianga’ and the Sarabande heard in the Stanley Kubrick film Barry Lyndon represent only a small fraction of his amazing œuvre, which comprises more than six hundred compositions.

One example of his explosive talent is the aria that he wrote in 1705, at the age of twenty, which with its pulsating melodiousness, moved the Hamburg audience to tears, as it did that of his second homeland, England, years later as well. Before eventually settling permanently on the banks of the Thames, however, he resided between 1706 and 1710 in Italy, where he composed the sweeping Dixit Dominus and began work on the grand cantata Apollo e Dafne. The three years he spent in Venice, Naples and Rome proved decisive for his career, as it was there that he absorbed the Italian operatic style, which in the first half of the 18th century dictated musical fashion all across Europe. After settling in London in 1712, he quickly became a local favourite, his popularity reaching its peak with his opera Giulio Cesare in Egitto and its staging with a truly star-studded cast in 1724. Despite his success, his life was constantly beset by conflicts and tensions, as opera was even back then already an expensive genre, involving huge sums of money, and – much like today – it was no simple matter to cover the costs of productions incorporating stage machinery from ticket and subscription sales alone, not to mention the astronomical fees demanded by famous Italian castrati singers such as Senesino and Carestini (with

female sopranos also well worth the money they charged). With maintaining one’s financial footing practically an artistic achievement in its own right, composers had only a narrow platform to balance on: while the success of a given opera discouraged deviating from its tone and solutions in the next production, repetitiveness also posed risks. Intrigues and scandals added ‘colour’ to the London opera world, providing continuous ammunition for the contemporary press, with one rumour inflated into a full scandal by none other than Jonathan Swift. However, Handel could hold his own in this environment, supposedly domineering his singers like a dictator. When the genre of opera began to lose public favour during the second half of the 1730s, with so much success behind him he was able to innovate and lay new foundations for that of the oratorio. These ‘unstaged operas’ were also performed in three parts, with their themes most often drawn from the Old Testament and their representation of the common people by means of the choir playing an important role in achieving dramatic effect. Since they were written in the native language of the audience, they were considerably easier for them to understand. Alongside Handel’s large-scale compositions – his operas, oratorios (and even politically motivated works like the Dettingen and Utrecht Te Deums) – his organ concertos, orchestral works and trio sonatas can sometimes seem like by-products. (The massive Water Music and Music for the Royal Fireworks, naturally belong on a different scale.) Nevertheless, upon hearing these instrumental compositions written with amazing imagination and ease, resplendent in a thousand colours and evoking so many moods, one would be justified in asking whether it was truly a man who crafted them, or might it have been a demigod?

2025. március 3.

2025. február 28.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

AZ ACCADEMIA BIZANTINA ÉS A PURCELL KÓRUS

Közreműködik: Benedetta Mazzucato, Arianna Vendittelli, Martin Vanberg, Riccardo Novaro – ének

Vezényel: Ottavio Dantone

KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS MŰVÉSZTÁRSAIK

KAMARAKONCERTJE

Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű, Andreas Ottensamer – klarinét, Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa, Fenyő László – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő

Borggreve

2025. március 12.

ANDRIS NELSONS ÉS A LIPCSEI GEWANDHAUS ZENEKARA

Közreműködik: Nikola Hillebrand – szoprán

Benedetta Mazzucato

Kelemen Barnabás

2025. április 4. BARTÓK TAVASZ

KELEMEN BARNABÁS | MÜNCHNER

PHILHARMONIKER

Vezényel: Mirga Gražinytė-Tyla

2025. április

6. BARTÓK TAVASZ

DIANA DAMRAU | JONAS KAUFMANN | HELMUT DEUTSCH

Joyce DiDonato

2025. május 9.

JOYCE DIDONATO ÉS AZ

IL POMO D’ORO

Händel: Jephta

Közreműködik: Michael Spyres, Joyce DiDonato, Mélissa Petit, Cody Quattlebaum, Jasmin White – ének

Vezényel: Francesco Corti

Müpa Budapest

Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000

E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2025. január 17.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.