Baráti Kristóf és a Philharmonia Orchestra
ÁPRILIS 16. | 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Beethoven: 3. Leonóra-nyitány • Leonore Overture No. 3, op. 72b
Bartók: 1. hegedűverseny • Violin Concerto No. 1
I. Andante sostenuto
II. Allegro giocoso
szünet • interval
Sibelius: 5. (Esz-dúr) szimfónia • Symphony No. 5 in E flat major, op. 82
I. Tempo molto moderato
II. Andante mosso, quasi allegretto
III. Allegro molto
Közreműködik • Featuring: BARÁTI Kristóf – hegedű • violin, Philharmonia Orchestra
Vezényel • Conductor: Santtu-Matias ROUVALI
For the English version see page 6.
Ludwig van Beethoven: 3. Leonóra-nyitány, op. 72b
Beethoven egyetlen operáját, a Fideliót 1805-ben mutatták be. A következő évben a szerző átdolgozta, ám ezzel sem lehetett teljesen elégedett, mert 1814-ben már egy új változat került színpadra. A három verzióhoz négy nyitány készült, az elsőt már az 1805-ös bemutató előtt átírta. A második az opera legfontosabb zenei anyagaiból szőtt szimfonikus tabló, melynek tökéletesebben formált változata a 3. Leonóranyitány. Talán túlságosan is tökéletes, hiszen szavak nélkül meséli el és foglalja öszsze a teljes darab filozófiai és drámai problematikáját, és előrevetíti a legfontosabb dramaturgiai fordulatot. Felvethető a kérdés, vajon egy ilyen nyitány után érdemes-e megtekinteni magát a darabot. Ahogy Szabolcsi Bence fogalmazott: „Tökéletesebben mintázza meg és mondja el az opera mondanivalóját, mint maga az opera. Beethoven akaratlanul elárulja, hogy az ilyen általános, elvi és gondolati szimfonikus összefoglalás többet jelent számára minden kézzelfogható, jelmezes-reflektoros színjátéknál, többet minden szerepekre váltott drámai lehetőségnél.” Valószínűleg ezért is döntött úgy Beethoven, hogy az 1814-es felújításkor egy semlegesebb karakterű nyitánnyal kezdődjék az előadás. Az operaházakban manapság is ez a legutóbbi változat hangzik el a leggyakrabban. A szimfonikus költeménynek is beillő 3. Leonóra-nyitány a koncerttermekben találta meg ideális helyét, illetve – Gustav Mahler kezdeményezése nyomán – a darab fináléja előtt hangzik el: itt már nem előlegezi, hanem összefoglalja az addigi drámai eseményeket.
Bartók Béla: 1. hegedűverseny
1907 szeptemberéből származik az a Geyer Stefihez szóló levél, amelynek sorai közé a zeneszerző lekottázta a hegedűművésznő számára készülő hegedűverseny egyik motívumát. A hangjegyek mellé odaírta: „Ez a maga Leitmotívja.” Egy másik levélben a „Liebe” (szerelem) szó alatt további zenei témákat jegyzett le. Bartók szinte kábulatban komponált, mint maga írja, „narkotikus álomban”. Szerelmének portréját festi meg új kompozíciójában, amelyet még januárban is háromtételesnek tervez. Elkészült az idealizált Geyer Stefi zenei képe, „földöntúli és bensőséges”, de megvan „az élénk Geyer Stefi is, vidám, szellemes, szórakoztató”. Előbbit „kizárólag a szívemből írtam, ez az én Önhöz szóló vallomásom”. A gyors tétel játékos-virtuóz zene, „mindig az Ön játéka lebeg előttem” – írta Bartók.
Meg kellene azonban még komponálnia „a közönyös, hűvös, néma Geyer Stefit”, ez azonban – teszi hozzá Bartók – „csúnya muzsika lenne”. Hamarosan rájön, hogy ezt a tételt nem lehet megírni, a hegedűverseny „csakis kétrészes lehet; két ellentétes kép, ez minden”. S ahogy Bartók minden reménye ellenére ez a szerelem nem szökkent szárba, úgy a Hegedűverseny sem lépett ki a publikum elé. Bartók, mint egy fájdalmas emléket, megpróbálta eltemetni. A darab első tételét azonban „átmenekítette” egy
új kompozícióba, a Két arcképben (op. 5) mint „Egy ideális” élt tovább. Ehhez társított egy újonnan komponált tételt (talán Berlioz Fantasztikus szimfóniája, talán Liszt
Faust-szimfóniája ösztönözte), egy szimbolikus leszámolással felérő, groteszk karikatúrát, melynek beszédes címet adott: „Egy torz”. Geyer Stefi egy 1908 februárjában kelt levelében egyértelművé tette, hogy nem szeretne viszonyukban továbblépni. „A hegedűkoncert partitúrája február 5-én készült el; épp az nap, míg maga halálos ítéletemet megírta. Elzártam fiókomba, nem tudom, megsemmisítsem-e, vagy ott hagyjam elzárva, hogy csak halálom után találják meg.” Végül mégis odaajándékozta a partitúrát Geyer Stefinek. Tény azonban, hogy a művet sem az ajándékozó, sem a megajándékozott életében nem adták elő. Ősbemutatója a darab születése után fél évszázaddal, 1958-ban volt.
Jean Sibelius: 5. (Esz-dúr) szimfónia, op. 82
A finn zeneszerző 5. szimfóniájának bemutatója 1915 decemberében, a komponista 50. születésnapján volt. Később tovább dolgozott a darabon, a végleges változat 1919ben került közönség elé. „Az 5. szimfónia tisztán tonális; szerkezete a három tétellel majdnem klasszikus. Szerzője elutasította benne mindazon modern elemeket, amelyek oly határozottan árnyalták az előzőt. Ugyanígy ebben már nyoma sincs a 4. szimfónia sötét tépelődésének és a magányos melankóliának; ez nyitottabb, kifelé fordulóbb és – miképp a harmadik is – csaknem verőfényesen színesen és gazdagon hangszerelt mű. A szimfónia végleges formáját több verzió előzte meg; részben azért készült el ilyen lassan, mert akkoriban tombolt az első világháború és a finn polgárháború. A szimfóniának összesen három változata született, ez is mutatja Sibelius tépelődését a komponálás folyamatában. Amikor a vidám, természetközpontú és kifelé forduló ötödik szimfóniáról beszélnek, gyakran feledkeznek meg arról, hogy ezt nagyon gazdag kromatika is árnyalja. Ennek drámai feszültsége – talán mondhatjuk – éppenséggel a vidám diatónia és a szenvedélyes kromatika közötti ellentétből születik.” (Matti Vainio)
Baráti Kristóf
Baráti Kristóf Budapesten született. Zenészcsaládból származik, édesanyja hegedűs, édesapja csellista. Gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Zenei tanulmányait édesanyjával kezdte, majd Caracasban, Emil Friedman professzor irányításával folytatta. Tizenkét éves korában nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő tagozatára, ahol Tátrai Vilmos és Szenthelyi Miklós voltak a mesterei. Eduard Wulfson, a Stradivarius Társaság igazgatója 1996-ban fedezte fel őt a párizsi Jacques Thibaud Nemzetközi Hegedűversenyen, és ettől kezdve zenei tanácsadója, szakmai mentora lett. Wulfson, a híres orosz hegedűiskola tradíciójának egyik örököse Yehudi Menuhintól, Nathan Milsteintől és Henryk Szeryngtől kapott tudását adta tovább. Baráti Kristóf itthon rendszeresen koncertezik a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a MÁV Szimfonikusokkal. 2011-ben a legmagasabb zenei elismerést, a Liszt Ferenc-díjat, három évvel később pedig a magyar állam által adható legrangosabb kitüntetést, a Kossuth-díjat kapta meg Magyarország köztársasági elnökétől.
Santtu-Matias Rouvali
A finn dirigens 2021 szeptemberében vette át a Philharmonia Orchestra vezető karmesteri posztját, a zenekar 1945-ös alapítása óta ő a hatodik, aki ezt a címet viseli. Kinevezésekor a következőket mondta: „Ez egy hatalmas kaland kezdete. A Philharmonia zenészei bármire képesek: rendkívül tehetségesek, és hihetetlenül eltökéltek, hogy valami nagyszerűt alkossanak.” Zenei palettája igen sokszínű, vezényelte már a zenekar élén Richard Strauss és Rachmaninov népszerű műveit, de honfitársai, Sibelius és Lindberg kevésbé ismert darabjait is. 2022 nyarán debütált a BBC Promson a Philharmonia Orchestrával, Csajkovszkij és Prokofjev balettzenéjét vezényelve. Santtu-Matias Rouvali mindemellett a Göteborgi Szimfonikusok vezető karmestere, illetve megtartotta régóta fennálló vezető karmesteri posztját a Tamperei Filharmonikus Zenekarnál is. Több lemezfelvételt is készített, a göteborgi zenekarral Sibelius-ciklust rögzít, melynek első darabja elnyerte a Gramophone Editor’s Choice díját, a német lemezkritikusok díját és a rangos francia Diapason d’Or „Decouverte” díját. Az évad során továbbra is együttműködik olyan zenekarokkal, mint a Berlini Filharmonikusok, a Concertgebouw Zenekara és a New York-i Filharmonikusok.
Philharmonia Orchestra
A Philharmonia Orchestra alapításának éve 1945, az elmúlt évtizedekben a világ zenei életének legnagyobb alakítóival dolgozott együtt. Herbert von Karajan, Otto Klemperer, Wilhelm Furtwängler, Arturo Toscanini, Riccardo Muti és Esa-Pekka Salonen csak néhány azok közül, akik szorosabban kötődtek a zenekarhoz. A finn karmester, Santtu-Matias Rouvali 2021 szeptemberétől vezető karmesterként irányítja az együttest, ő a hatodik dirigens, aki ezt a címet viseli. A Philharmonia Orchestra a 2022/23-as évadban Dániában, Finnországban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és Svájcban lép fel. Az új zene megismertetésében is élen járó együttes többek között Richard Strauss, Sir Peter Maxwell Davies, Errollyn Wallen, Kaija Saariaho műveit mutatta be. A zenekar 1995-ben London szívében, a Southbank Centre-ben található Royal Festival Hallban lelt új otthonra. A Philharmonia hangzásvilágát sokan ismerhetik, hiszen számos film és videojáték zenei munkálataiban vesznek részt, az általuk rögzített zenét mozilátogatók és játékosok milliói ismerhették meg. 1947 óta mintegy 150 filmzenét rögzítettek.
Ludwig van Beethoven: Leonore Overture No. 3, Op. 72b
Beethoven’s only opera, Fidelio, was first performed in 1805. The following year, the author revised it, but he could not be entirely satisfied with the result, because in 1814 yet another new version was presented. In all, he wrote four overtures for the three varieties, revising the first even before the 1805 premiere. The second version is a symphonic tableau woven from the most important musical materials of the opera, which Beethoven went on to refine in the Leonore Overture No. 3. The result may have become too fine, in fact, summarizing as it is the philosophical and dramatic problems of the whole piece without words and anticipating the most important dramatic twist. It begs the question whether the opera itself is worth seeing after such an overture. In Bence Szabolcsi’s words, “it models and tells the message of the opera more perfectly than the opera itself. Beethoven unwittingly reveals that such a general, theoretical and conceptual symphonic summary means more to him than any tangible performance with costumes and stage lighting, more than any dramatic opportunity changed into roles.” This may have been the reason why the composer decided to make an overture with a more neutral character for the 1814 revision, which continues to be the first choice in today’s opera houses. Leonore Overture No. 3, which meets the description of a symphonic poem, found its ideal place in the concert hall, or is performed, on the initiative of Gustav Mahler, before the finale of the piece: there it no longer foreshadows but summarizes the dramatic events of the work.
Béla Bartók: Violin Concerto No. 1
In a letter written to Stefi Geyer in September 1907, the composer scored, between the lines, a motif from the violin concerto he was writing for her. ‘This is your leitmotif,’ he wrote next to the notes. In another letter, he noted down further musical themes under the word, “Liebe” (love). By his own admission, he was working in a “narcotic dream,” painting the portrait of his love in his new composition, which he planned, as late as January, to make a three-movement work. The “musical portrait of the idealized Stefi Geyer, transcendent and intimate” had been completed; the “lively Stefi Geyer, gay, witty and entertaining” was also finished. “I wrote it straight from my heart,” he informed her, and added: “The first movement is my confession to you.” “Your playing will always hover before me,” Bartók wrote in reference to the playful-virtuosic music of the fast movement. However, he still had to compose the “cool, indifferent, silent Stefi Geyer,” but this, he added, “would be hateful music.” Shortly afterwards, he realized that “your piece can be composed only in two sections. Two contrasting portraits, that is all.” And just as this love was not consummated despite all of Bartók’s hopes, the Violin Concerto was not performed in public. The composer tried to bury it as a painful memory. He nonetheless “salvaged” the first movement for a new composition, Two Portraits (Op. 5), in which it lived on as “One Ideal.” He paired it with a newly composed movement (inspired perhaps by Berlioz’s Symphonie Fantastique, or perhaps by Liszt’s Faust Symphony), a caricature he called “One Grotesque,” which amounted to a symbolic reckoning. In a letter she wrote in February 1908, Stefi Geyer made it clear that she did not wish to take their relationship any further. “I finished the score of the violin concerto on the 5th of February,” Bartók responded, “the very day you were writing my death sentence. I locked it in my desk, I don’t know whether to destroy it or to keep it locked away until it is found after I die.” In the end, he did give the score to Stefi Geyer. The work was never performed in the lifetime of the composer or the violinist, and had its premiere half a century after it was completed, in 1958.
Jean Sibelius: Symphony No. 5 in E flat major, Op. 82
The Finnish composer’s fifth symphony was premiered in December 1915, on his 50th birthday. He continued to improve on the piece, which he presented in 1919. “Symphony No. 5 is purely tonal; with three movements, its structure is almost classical. Its composer rejected all those modern elements that gave that definite tinge to the previous one. In the same vein, there is no trace of the dark brooding and lonely melancholy of Symphony No. 4; this piece is a more open, outward-looking and, like the third, almost sunny bright and richly orchestrated. Several versions of the symphony had been written before the final one; the First World War and the Finnish Civil War were part of the reasons why it took so long. Doubtful and fretting, Sibelius made three versions in all. When people talk about the joyful, nature-centred and outward-looking Fifth Symphony, they often forget that it is also nuanced by a very rich chromaticism. Its dramatic tension may well be born precisely from the contrast between the joyful diatonicism and the passionate chromaticism.” (Matti Vainio)
Kristóf Baráti
Kristóf Baráti was born in Budapest. He comes from a musical family, his mother is a violinist and his father a cellist. He spent much of his childhood in Venezuela. He was first taught music by his mother, before he started to study with Emil Friedman in Caracas. He was twelve when he was admitted to the preparatory programme of the Liszt Academy in Budapest, where Vilmos Tátrai and Miklós Szenthelyi were his mentors. Eduard Wulfson, director of the Stradivari Society, took notice of him in 1996 at the Jacques Thibaud International Violin Competition in Paris, and offered to be his advisor and professional mentor. An heir of the famous Russian school of violin playing, he passed on the knowledge he received from Yehudi Menuhin, Nathan Milstein and Henryk Szeryng. In Hungary, Kristóf Baráti regularly performs with the Hungarian National Philharmonic, the Budapest Festival Orchestra and the MÁV Symphony Orchestra. In 2011 he was awarded the country’s highest acknowledgement in music, the Liszt Prize, and three years later he was given the Hungarian state’s highest-ranking accolade, the Kossuth Prize.
Santtu-Matias Rouvali
The Finnish maestro took up the baton as Principal Conductor of the Philharmonia Orchestra in September 2021. He is just the sixth person to hold that title since the Orchestra was founded in 1945. On his appointment, he said: “This is the start of a great adventure. The players of the Philharmonia can do anything: they are enormously talented and show an incredible hunger to create great performances.” He has already conducted a wide range of music with the orchestra, from blockbusters by Richard Strauss and Rachmaninov to lesser known works by his compatriots Sibelius and Lindberg. He made his BBC Proms debut with the Philharmonia in summer 2022, conducting ballet music by Tchaikovsky and Prokofiev. He is also Chief Conductor of Gothenburg Symphony, and retains his longstanding Chief Conductor position with Tampere Philharmonic Orchestra close to his home in Finland. With Gothenburg Symphony he is recording an ambitious Sibelius cycle – the first two volumes both received the Choc de Classica, and the first was also named Gramophone Editor’s Choice and Diapason d’Or ‘Decouverte’. Throughout the season Rouvali continues his relationships with orchestras including the Berlin Philharmonic, Royal Concertgebouw and New York Philharmonic.
Philharmonia Orchestra
Founded in 1945, the Philharmonia Orchestra has worked with some of the world’s greatest musicians over the decades. Herbert von Karajan, Otto Klemperer, Wilhelm Furtwängler, Arturo Toscanini, Riccardo Muti and Esa-Pekka Salonen are just a few of those who have been closely associated with the orchestra. The Finnish Santtu-Matias Rouvali has been their principal conductor since September 2021, being the sixth artist to fill the position. In the 2022/23 season, the Philharmonia Orchestra performs in Denmark, Finland, Italy, Spain, Germany and Switzerland. The ensemble, which is at the forefront of promoting new music, has premiered works by Richard Strauss, Sir Peter Maxwell Davies, Errollyn Wallen, Kaija Saariaho and others. The orchestra moved into its new home in the Southbank Centre’s Royal Festival Hall in the heart of London in 1995. The Philharmonia’s sound is probably familiar to many, as they have played music for a great many films and video games that have been enjoyed by millions. Since 1947, they have recorded some 150 film scores.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Philharmonia Orchestra
Címlapfotó: Luca Migliore