Bartók Tavasz Műsorfüzet - Bartók-est (2021. május 26.)

Bartók-est

Madaras Gergely, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Szegedi Kortárs Balett előadása

An Evening of Bartók

Performance by Gergely Madaras, the Hungarian National Philharmonic and the Szeged Contemporary Dance Company

MÁJUS 26. | 19.30

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem / Fesztivál Színház Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall / Festival Theatre Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára • Music for Strings, Percussion, and Celesta, Sz. 106, BB 114 I. Andante tranquillo II. Allegro III. Adagio IV. Allegro molto Bartók: Concerto • Concerto for Orchestra, Sz. 116, BB 123 I. Introduzione. Andante non troppo II. Giuoco delle coppie. Allegretto scherzando III. Elegia. Andante, non troppo IV. Intermezzo interrotto. Allegretto V. Finale. Pesante – Presto Bartók Béla: CSETÉNYI Vencel Pásztory Ditta: BOCSI Petra Kékszakállú herceg • Bluebeard: CZÁR Gergely Judit: HEIM Boglárka Mandarin: KISS Róbert Mimi: KISS Réka Fából faragott királyfi • The Wooden Prince: Graziano BONGIOVANNI Királylány • Princess: Marie VILETTE Pók • Spider: LISZKAI Zsófia A Haza allegóriája • Allegory of the Homeland: HEIM Boglárka Szűz Mária • Virgin Mary: SZIGYÁRTÓ Szandra Sátán • Satan: VINCZE Lotár További szerepekben • Also featuring: NIER Janka, NYESTE Adrienn, HUDACSEK Hanna, MÉSZÁROS Fanni, Adam BOBÁK

1

Fény • Lighting: STADLER Ferenc Jelmez • Costumes: MOJZES Dóra A koreográfus munkatársa • Assistant to the choreographer: CZÁR Gergely Koncepció, koreográfus • Concept by, choreographer: JURONICS Tamás Balettigazgató • Ballet director: PATAKI András Művészeti vezető • Artistic director: JURONICS Tamás For the English version, see page 7

2

Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114 A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára a Paul Sacher vezette Bázeli Kamarazenekar felkérésére készült, és Bázelben hangzott el először 1937 elején, óriási, a 20. századi modern zene történetében szinte páratlanul nagy sikert aratva. A négytételes kompozíció első része – amelynek vázlatait érdekes módon Bartók még a megrendelés kézhezvétele előtt feljegyezte – fúgaszerűen épül. A zene feltartóztathatatlanul, egyre több szólam belépésével halad a csúcspont felé, ahol valósággal szétrobban, atomjaira hullik. Foszlányai felett szólal meg először a cseleszta ezüstösen csengő hangja. A második tétel gyors tempójú, szonátaszerű szerkezetű. „Éjszakai hallucinációk, nagy megkísértések és szívszaggató monológok” rajzolódnak ki a lassú tételben.

A finálé egyfajta körtánc, boldogságot, megbékélést hirdet.

Bartók Béla: Concerto, Sz. 116, BB 123 Bartók Concertója is karmesteri ösztönzésre született, Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikusok vezetője rendelte. A bostoni bemutatóra Bartók ismertetőt is írt: „A mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos sirató-énekétől a zárótétel élet­ igenléséig. E szimfónia-szerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek, hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus kezelésmódja magyarázza. A virtuóz hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának perpetuum mobile-szerű futamaiban (vonósok) és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.”

A zenekari darabhoz koreográfiát készítő Juronics Tamás így nyilatkozott: „A Concerto tartalmilag és formailag egyaránt elválaszthatatlan attól az élethelyzettől, lelkiállapottól, amelyben Bartók 1943 környékén Amerikában, a mű megírása előtt volt: állandó, lázzal gyötrő betegsége, kényszerű távozása Magyarországról, kínzó honvágya, aggódása a hazája és Európa sorsáért a növekvő nácizmus miatt, és mindezekből adódóan zeneszerzői bénultsága. Három évig semmilyen zenét nem ír, és ő maga is úgy fogalmaz, hogy valószínűleg már soha nem is fog. Majd jön egy felkérés, amely éppen a kórházban éri. Életmentő munkáról van szó: a születendő zenébe minden fájdalmát, keserűségét, ugyanakkor – pont a mű hozta fellángolása kapcsán – minden életszeretetét és optimizmusát is beleírja. Érzelmileg tehát rendkívül összetett szerzeményről be-

3

szélünk. Nem választom el Bartók élethelyzetét a műtől, hanem őt és az állapotát egyaránt ábrázolom. A zenében megfogalmazott víziói, illetve a folyamatos láz okozta lázálmai – vizuális síkon a saját gondolataimmal kiegészülve – jelennek meg. Ez a kiindulópont, és ebből különböző alle­ gorikus figurák létrehozásával valóban megjelenítjük a színpadon azokat a fogalmakat, amelyek ebben a zenében megszületnek: haza, honvágy, a háború borzalmai, a világ csúfsága, az alkotás gyötrelme és szépsége.

Nincsenek valódi színpadi körülményeink, hiszen nincs lehetőség díszletek használatára, így a vizuális megvalósítás legfőbb területe a jelmezek, ezek határoznak meg egy-egy karaktert; különlegességük Mojzes Dóra nevéhez fűződik, akinek – jelentős divattervezői és filmes munkái mellett – ez az első színpadi tervezői felkérése. Az előadásban magát Bartókot is ábrázoljuk: egyik táncosunkat úgy maszkírozzuk, hogy hozzá hasonló lehessen. A szerepet Csetényi Vencel táncművész játssza, aki kizárólag ennek kedvéért tér vissza a pályára.

Erős képi világot teremtünk, amelynek megfogalmazásában Bartók életrajzi motívumai közül egyet kiemeltem: »bogaras« ember volt, mániákusan szeretett rovarokkal foglalkozni. Rendszerezte, preparálta, vizsgálta, katalogizálta őket, selyemhernyókat nevelt. Még New Yorkban is órákon át figyelte a lámpafénynél repkedő bogarakat. Kafkai hasonlattal a bogármotívum vált az allegorikus figurák megvalósításának eszközévé: ez a jelmezek és a helyzetek kialakításánál legtöbb esetben megjelenik.”

Fotó: Emmer László

MADARAS GERGELY

Madaras Gergely 2019 óta az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója, de négy kontinens 23 országának több mint 60 zenekarával dolgozott már vendégkarmesterként. Fellépett a londoni Royal Festival Hall és a Barbican, a Philharmonie de Paris, a tokiói Suntory Hall, valamint a milánói Scala színpadán, és olyan nemzetközi hírű együtteseket vezényelt, mint a Deutsches SymphonieOrchester, az Olasz Rádió Zenekara, a BBC Szimfonikusok, a Müncheni Kamarazenekar, az Academy of Ancient Music vagy a Skót Kamarazenekar. A klasszikus-romantikus repertoár mellett szívügyének tekinti a modern zenét, olyan világhírű alkotókkal dolgozott együtt, mint George Benjamin, Eötvös Péter, Kurtág György, Tristan Murail, Luca Francesconi, Philippe Boesmans és Pierre Boulez.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött az akkor még Székesfővárosi Zenekar nevet viselő együttes megalakulásával. 1952-ben az immár Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működő együttes élére Ferencsik János került, aki egészen haláláig, több mint harminc éven keresztül töltötte be a zeneigazgatói posztot. 1997-ben ismét új fejezet kezdődött, amikor Kocsis Zoltán lett a főzeneigazgató. Az általa fémjelzett közel két évtizedben a zenekar megújult, és sok­ oldalúan látta el a nemzeti szimfonikus együttes feladatait: megszólaltatta a megszokott repertoárról hiányzó fontos alkotásokat, megismertette közönségével a közelmúlt és napjaink magyar ze­ néjét. Kocsis Zoltán halála után 2020 augusztusáig a Liszt Ferencdíjas Hamar Zsolt látta el a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatói feladatait. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar az elmúlt 15 évben mintegy 40 országban közel 330 turnékoncertet adott. Kocsis Zoltán vezetésével olyan neves helyszíneken és fesztiválokon lépett fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall, a tokiói Suntory Hall, a birminghami Symphony Hall, az athéni Megaron, a bukaresti Enescu Fesztivál, a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztivál.

Szegedi Kortárs Balett A Szegedi Kortárs Balett sokszínű kínálatát a többek között Beethoven, Csajkovszkij, Bartók, Stravinsky és Orff kompozícióira készült táncszínházi darabok mellett olyan kortárs zeneszerzők, mint Ligeti György, Eötvös Péter, Arvo Pärt, Unsuk Chin és Thomas Adès

5

műveire komponált koreográfiák alkotják. Az együttes 1993-ban vette fel a Szegedi Kortárs Balett nevet, 2000 óta önálló együttesként működik közhasznú alapítványi formában. A társulat igazgatója a Harangozó-díjas Pataki András, művészeti vezetője Juronics Tamás Kossuth-díjas koreográfus, aki a markánsan egyedi művészi arculat formálásában kitüntetett szerepet vállal. A Szegedi Kortárs Balett hazai és külföldi táncszínpadoknak egyaránt állandó vendége, számos szakmai és közönségdíj tulajdonosa. Országon belül 80-90 előadást tart évente. Több mint negyed évszázad alatt a társulat 29 országban vendégszerepelt, ahol közel 2000 előadást tartott.

Fotó: Lakatos János

JURONICS TAMÁS

6

Juronics Tamás Juronics Tamás művészeti vezető, táncos, koreográfus, rendező 1987ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán, majd Imre Zoltán hívására a Szegedi Baletthez szerződött. 1989-től szólista, 1990-ben az együttesen belül önálló stúdiót alapított koreográfiai kísérletezésre. 1991-től már önálló koreográfiákkal is bemutatkozott, és továbbra is az együttes vezető táncosa volt. 1993-tól, Imre Zoltán távozása után a megújult társulat, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője lett. Alkotásaiban filozófiai és érzelmi szálak sajátosan keverednek intellektuális motívumokkal.

A magyar koreográfusok közül szinte elsőként használta koreográfiáiban a kortárs tánc elemeit, melyeket letisztult technikai tudás jellemez – ez részben a modern módszerekben, részben saját improvizatív mozgásvilágában rejlik. Vendégtanárként részt vett amszterdami és zürichi mesterkurzusokon (1994), és több alkalommal Olaszországban (1999, 2005) is. A látványos színpadkép,

a világítás, az effektek és a zene fontos, integráns része műveinek.

Juronics sikeresen mutatkozott be rendezőként a prózai színház világában is, valamint számos zenés darab közkedvelt koreográfusa, rendezője különböző színházakban.

Béla Bartók: Music for Strings, Percussion, and Celesta, Sz. 106, BB 114 Music for Strings, Percussion, and Celesta was written on commis­sion from the Basel Chamber Orchestra, which was led by Paul Sacher at the time, and it was first performed in Basel in early 1937, with a success that is almost unparalleled in the history of 20th-century modern music. The first of the four movements, which, interestingly, Bartók had sketched even before the commission arrived, is developed like a fugue. The music moves on inexorably, with more and more voic­ es entering, until it reaches its climax, where it practically explodes and disintegrates. It is over its shreds that the celesta’s silvery sound can be first heard. The second movement has a fast tempo and a structure like a sonata. “Night hallucinations, great temptations, and heart-breaking monologues” are outlined in the slow movement. The finale is a kind of round dance, suggestive of happiness, reconciliation.

Béla Bartók: Concerto for Orchestra, Sz. 116, BB 123 The Concerto for Orchestra was another work Béla Bartók wrote on a conductor’s request, Serge Koussevitzky of the Boston Philharmonic Orchestra. “The general mood of the work represents, apart from the jesting second movement, a gradual transition from the sternness of the first movement and the lugubrious death-song of the third to the life-assertion of the last one. The title of this symphony-like orchestral work is explained by its tendency to treat the single instruments or instrument groups in a ‘concertant’ or soloistic manner. The ‘virtuoso’ treatment appears, for instance, in the fugato sections of the development of the first movement (brass instruments), or in the ‘perpetuum mobile’-like passage of the principal theme in the last movement (strings), and, especially, in the second movement, in which pairs of instruments consecutively appear with brilliant passages.”

Said Tamás Juronics, who created choreography for the orchestral piece: “The content and form of the Concerto cannot be separated from his experience, his mood, in 1943, during his stay in the United States, before

7

he set to work on the composition: he was ill with fever, had had to leave Hungary, was tormented by homesickness, and was worried over the fate of his homeland and a Europe torn apart by the war – all of which led to a creative block. For three years, he wrote no music, and thought he may never do so again. Then, at a time when he was hospitalized, he was approached with a commission. It saved his life: if he wrote all his nightmares, pain and bitterness into the work, it also brought about a new zeal, and consequently became replete with joie de vivre and optimism. In other words, this is an emotionally very complex composition. I do not separate Bartók’s situation from his work, but represent instead both him and his condition. The things that appear on the stage are the visions his music encapsulates, the nightmares that were caused by his sustained fever, and my additional ideas. This is where we start, and we create different allegorical figures to visualize the concepts that are generated in this music, such as the homeland, homesickness, the horrors of the war, the ugliness of the world, the anguish and beauty of creative work. Since the conditions aren’t truly theatrical, because we cannot have a stage set, the visuals depend mostly on the costumes, which define a given character. They are special thanks to Dóra Mojzes, who is a remarkable fashion design­er with a history in film. This is her first work for the stage. Bartók himself is portrayed in the production: one of our dancers has make-up that makes him resemble the composer. The character is performed by Vencel Csetényi, who returns to the stage specifically for the role.

We create a powerful visual world, with a biographical fact given special weight in the presentation: Bartók had a keen interest in insects, classifying, preparing, inspecting, cataloguing them. He kept silkworms, and spent hours in New York observing bugs flitting around some lamp.

In a Kafkaesque manner, the motif of the bug informed the realization of the allegorical figures, most of the costumes and situations.”

8

Gergely Madaras He has been music director of the Orchestre Philharmonique Royal de Liège since 2019. The internationally renowned orchestras he has appeared in concert with include the Deutsches SymphonieOrchester, the Italian Radio Symphony Orchestra, the BBC Symphony Orchestra, the Münchener Kammerorchester, the Academy of Ancient Music and the Scottish Chamber Orchestra, conducting them in such concert halls as the London Royal Festival Hall and the Barbican, the Philharmonie de Paris, the Tokyo Suntory Hall and Milan’s La Scala.

Along with the classical and romantic repertoire, he is committed to modern music and has collaborated with such world-famous artists as George Benjamin, Péter Eötvös, György Kurtág, Tristan Murail, Luca Francesconi, Philippe Boesmans and Pierre Boulez.

Photo: József Wágner-Csapó / HNP

Hungarian National Philharmonic The Hungarian National Philharmonic was established in 1923 as the Metropolitan Orchestra. The group was renamed Hungarian State Sym­ phony Orchestra in 1952, and was led by music director János Ferencsik until his death, for over thirty years. A new era began in 1997, when Zoltán Kocsis became music director. During his almost two decades in the position, the orchestra was revitalized, and fulfilled the responsibilities of a national symphonic group in versatile ways: they played important works absent from the usual repertoire, and popularized contemporary and recent Hungarian music. Following Zoltán Kocsis’s death, until August 2020 Zsolt Hamar, a holder of the Liszt Prize, was appointed music director of the Hungarian National Philharmonic. Over the past fifteen years, the orchestra has given over 330 concerts during their foreign tours, visiting some 40 countries. The prominent venues and festivals they have performed at under the baton of Zoltán Kocsis include New York’s Avery Fisher Hall, Tokyo’s Suntory Hall, Birmingham’s Symphony Hall, the Megaron in Athens, the Enescu Festival in Bucharest, the Festivals of Colmar and the Canary Islands.

HUNGARIAN NATIONAL PHILHARMONIC

9

Szeged Contemporary Dance Company The diverse repertoire of the Szeged Contemporary Dance Company includes both ballets written for the compositions of Beethoven, Tchaikovsky, Bartók, Stravinsky and Orff, and choreographies based on the works of György Ligeti, Péter Eötvös, Arvo Pärt, Unsuk Chin and Thomas Adès. They took their current name in 1993, and be­came an independent company and a public benefit foundation in 2000.

Their director is András Pataki, Harangozó Prize winning choreographer, and their artistic director is Tamás Juronics, an awardee of the Kossuth Prize, who has a special role in shaping the company’s distinctly original artistic profile. The Szeged Contemporary Dance Company is a recurring guest of dance stages in Hungary and abroad, the winner of numerous professional and popular awards. Performing 80 to 90 times a year in Hungary alone, the company has visited 29 countries to date, giving almost 2000 performances.

Tamás Juronics Artistic director, dancer, choreographer and director Tamás Juronics graduated at the folk dance programme of the Hungarian Dance Academy in 1987, and joined Szeged Ballet on the invitation of Zoltán Imre. He has been a solo dancer since 1989. In 1990 he established a studio within the company for experimentation in choreography. He presented the first of his own choreographies in 1991, while he con­ tinued to be the company’s lead dancer. In 1993, when Zoltán Imre left, he became artistic director of the reorganized company, which took the name, Szeged Contemporary Dance Company. His works combine philosophical and emotional threads with intellectual motifs in dis­ tinctive ways. He was practically the first Hungarian choreographer to employ the elements of contemporary dance in works that are marked by a clean mastery of the skills – this is due in part to the modern methods and in part to his own improvisational world of movements.

As a guest instructor, he has given masterclasses in Amsterdam and Zurich (1994), as well as in Italy (1999, 2005). Spectacular stage sets, lighting, effects and music are important, integral parts of his works.

Juronics has also made successful forays into prose theatre as a director, and has directed or choreographed popular musical produc­ tions at different theatres.

10

Photo: Lakatos János

SZEGED CONTEMPORARY DANCE COMPANY

A címlapon: Szegedi Kortárs Balett Címlapfotó: Lakatos János