Bartók Tavasz Műsorfüzet - Kékszakáll (2022. április 3.) by Müpa Budapest

Kékszakáll Bluebeard

ÁPRILIS 3. | 19.30

Várkert Bazár – Rendezvényterem Várkert Bazár – Event Hall

Kékszakállú • Bluebeard: CSER Krisztián Judit • Judith: MIKSCH Adrienn Közreműködik • Featuring: BUBENYÁK Zoltán – billentyűs hangszerek • keyboards, Sárik Péter Trió, a Budafoki Dohnányi Zenekar vonósai • Budafok Dohnanyi Orchestra Strings A trió tagjai • The members of the trio: SÁRIK Péter – zongora • piano, FONAY Tibor – nagybőgő • double bass, GÁLFI Attila – dob • drums Vezényel • Conductor: HOLLERUNG Gábor For the English version, see page 7

Bartók operája és a jazz Sárik Péter több mint egy évtizede azon dolgozik triójával, hogy az olyan nehezebben befogadható műfajokat és szerzőket is közelebb vigye a közönséghez, mint a jazz és Bartók Béla. „Rendkívül fontosnak tartom, hogy hazánk talán legjelentősebb zeneszerzőjének munkásságát őrizzük, továbbvigyük, és a zenehallgatók lehető legszélesebb rétegeivel megismertessük és megszerettessük szerte a világon. Hiszem és tapasztalom, hogy ha természetesen, közvetlenül, a merev formákat lebontva adjuk elő a műveket, akkor új, őszinte jazz- és Bartók-rajongókat szerezhetünk, akik nem kultúrsznobok lesznek, hanem valódi szerelmesei ezeknek a kincseknek.” (Sárik Péter) Az opera és a jazztrió „összehangolásának” munkájáról Sárik Péter ekként nyilatkozott: „A legnagyobb nehézséget az okozta a munka során, hogy egy opera dinamikája és előadásmódja nagyon más, mint a jazzes gondolkodás. Először csak egy trióban és két énekesben gondolkodtam, végül kiegészültünk egy Fender zongorával, egy Hammond orgonával és a Budafoki Dohnányi Zenekar vonósaival. Hollerung Gábort, a zenekar vezetőjét régóta ismerem, maximálisan megbízom a szakértelmében, ezért kértem fel a közreműködésre. Bartók 110 éve írt operája örök érvényű, kortól független problematikát dolgoz fel, egy nő és egy férfi félresiklott kapcsolatát. A műnek számos értelmezése van, a magam részéről a történetet egy tragikus végű játszmának látom két ember között. Kékszakállú remén�nyel telve fogadja várába a fiatal és törékeny Juditot, akiben erősebb a kíváncsiság a szeretetnél, miközben a herceg a nőiséget, a gondoskodást várná el tőle. Judit mindent tudni akar a herceg múltjáról, de túl messzire megy, és így szomorú vége lesz a történetnek. A darab eredeti formáját követjük, lényegi változtatás a mű tempóiban történt, és természetesen az eredeti hangszerelésben nem szereplő zongora, dob és jazzbőgő alapjaiban változtatja meg a megszólalást. Bartók huszonhét fúvóshangszert írt az operába, ezek szerepét nagyrészt a Fender zongora vette át, de szükség volt a Hammond orgonára is. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem átírtam a művet, hanem új formába öntöttem, és mivel jazz-zenészek vagyunk, természetesen az eredeti zenei szöveten szinte folyamatos az improvizáció. Ettől hívhatjuk jazzfeldolgozásnak.”

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára Bartók Béla 1911-ben, nyolc hónapon keresztül dolgozott első és egyetlen operáján. A következő években több alkalommal is vis�szatért a darabhoz, A kékszakállú herceg vára 1917-ben nyerte el végleges alakját. A művet 1918-ban Egisto Tango vezényletével mutatta be az Operaház. A szövegkönyvet Balázs Béla írta, aki – miként Maurice Maeterlinck néhány évvel korábban az Ariane et Barbe-Bleue (Ariadné és Kékszakáll) esetében – a dráma kialakításakor igyekezett figyelembe venni az opera műfaji követelményeit, de nem zárta ki a szöveg prózaszínházi előadását sem. A Bartók-opera a férfi és a nő egymás iránti elköteleződésével kezdődik. A szövegkönyv tanúsága szerint Judit hozza a nagyobb kockázatot jelentő, egzisztenciája alapjait érintő döntést: a hercegért elhagyja apja házát, és elhagyja vőlegényét is. A mű sokjelentésű szimbólumok fénytörésében mutatja be a két ember kapcsolatának fejlődését, az egymásra találás és az eltávolodás állomásait, sorsukat példázatként mutatja fel, azt sugallva, hogy itt nem egy férfi és egy nő drámája pereg le szemünk előtt, hanem a Férfié és a Nőé. A darabban két cselekménysor fut párhuzamosan. Az eseményeket értelmezhetjük úgy is – összhangban a középkori eredetű rémtörténettel –, hogy Judit fokozatosan meggyőződik a herceg bűnösségéről, bebizonyosodik, hogy az asszonyait kegyetlenül megkínzó kéjúrról szóló mendemondák igazak. Másfelől viszont a zárva tartott ajtók nem a bűn bizonyítékait rejtik, hanem a herceg személyiségének, múltjának, emlékeinek szimbólumokban megtestesülő részleteit. A darab során feltáruló ajtók a lélek megnyílásának folyamatát jelképezik. A két történetszál az utolsó ajtónál ér össze. A múlt asszonyai élnek, emlékképként nagyon is elevenek (nem gyilkosság áldozatai), nekik köszönhető mindaz, amivé a férfi vált. Életének és sorsának kiteljesedése a „megváltó” Judit szerelmével kapcsolódhatna össze. A tragédiában mindketten osztoznak. Judit nem nyer boldogságot a Kékszakállú mellett, emlékké válva a férfisorsot be nem teljesítő as�szonyok közé kerül. Kékszakállú pedig tudja, hogy Judit volt az utolsó asszony, az élettől nem várhat további megváltókat.

A Kékszakállú számára oly fontos négy asszony a napszakok szimbolikája szerint követi egymást: Reggel – Dél – Este – Éjszaka. S bár a zene az örök visszatérés mítoszára utalva sugall egyfajta ciklikusságot, mégis úgy sejtjük, a Kékszakállú herceg számára nem kél új Hajnal. Az egymást követő szerelmek történetiségével kapcsolatban a librettó szimbolikus nyelven ugyan, de világosan fogalmaz. A herceg életében meghatározó kapcsolatok egymásra épülnek, a hatások nem oltják ki egymást, a Kékszakállú gazdagsága egy folyamat eredménye. Amikor a férfi a kiteljesedett életet kínálja fel, a nő egykedvű reakciója visszautasítással ér fel, és teljes mértékben érthető is, hisz miféle életfeladat várhat itt rá? Mindaz, ami a herceget naggyá, elégedetté és boldoggá tette, idegen számára, hisz az „építkezés” folyamatában nem vett részt. Az egymás után kinyitott ajtók mögött Judit a Kékszakállú múltjának epizódjait fedezi fel, azokat, melyekhez neki nem volt, nem is lehetett köze. A kínzókamra a kontroll nélküli szadisztikus ösztönök korát, a gyermekkort idézi fel; a fegyverek háza a maga harcias játékaival a kiskamaszok világára utal. A kincseskamra az anyagi javak felhalmozásának időszakát, a fiatal felnőttkort juttathatja eszünkbe; a kert a megállapodást, a birodalom a férfihatalom kiteljesülését jelképezi. A férfipálya csúcsáról nézve a hatodik ajtó (férfibánat, könnyek tava) valóban a lélek eltitkolni való territóriuma. Cser Krisztián Operaénekesként 2008-ban az olaszországi Spoletóban debütált Don Magnificóként. 2008 és 2010 között a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa volt, azóta vendégművészként szerepel. 2013-ban Kékszakállút énekelte Bartók művének első kínai előadásában, majd Rouenban a Normandiai Őszi Fesztiválon – a szerep repertoárjának máig egyik alappillére. 2016-ban a Budapesti Fesztiválzenekar európai turnéján Sarastrót énekelte. Legfontosabb alakításai között említhetjük Leporello, Figaro, Colline, Caspar, A főinkvizítor, Ferrando, Hunding, Fasolt, Hermann, Banco, Fiesco és Don Basilio szerepét.

CSER KRISZTIÁN

MIKSCH ADRIENN

Miksch Adrienn Miksch Adrienn a Liszt Ferenc Zeneakadémia magánénekes és magánénektanár szakán tanult Sziklay Erikánál, majd elvégezte a Magyar Állami Operaház Operastúdióját is. 2006-ban a Renata Tebaldi Énekverseny abszolút első díjasa volt, elnyerve ezen felül „Az év hangja” különdíjat is. 2007-ben a Reménység szerepének kiemelkedő alakításával megnyerte a Nemzetközi Monteverdi L’Orfeo Énekversenyt (Verona/Mantova). Több alkalommal is nagy sikerrel szerepelt a Carnegie Hall színpadán. További külföldi fellépéseinek helyszínei: Tokió, New York, Toronto, Nizza, Monte-Carlo, Milánó, Verona, Mantova, Ragusa, Nápoly, Moszkva, Barcelona, Hannover. 2020-ban Székely Mihály-emlékplakettel tüntették ki.

Sárik Péter Trió A Sárik Péter Trió 2007-ben alakult meg, majd öt évvel később Fonay Tiborral (bőgő, basszusgitár) és Gálfi Attilával (dob) újraszerveződött. Az együttes az elmúlt években Magyarország egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb jazz-zenekarává vált. A Sárik Péter Trió sikerének egyik záloga, hogy mindhárom tagja nyitott, sokoldalú zenész, így a közönség sokkal szélesebb rétegét tudják megszólítani, mint a jazz-zenekarok többsége. Előadásaik hangulata sokszor inkább pop- vagy rockkoncertekéhez hasonló, még olyankor is, amikor a legkomolyabb hangversenytermekben ját szanak, a világ bármely részén. Fellépéseiken mindig közönségbarát hangulatot teremtenek, teli humorral, játékkal és örömmel. A Sárik Péter Trió közvetlenségével, energiájával rengeteg új rajongót hoz a jazznek. Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, érdemes művész, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatója, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója és művészeti vezetője. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Kórodi András voltak a tanárai, majd Eric Ericson (1975), Kurt Masur (1978) és Somogyi László (1981) mesterkurzusain képezte tovább magát. 1989 óta a Budafoki Dohnányi Zenekar vezető karmestere, 2001-től ügyvezető zeneigazgatója. Számos európai együttes mellett fellépett az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar és a Tajvani Nemzeti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestereként. Magyarországon és külföldön rendszeresen tart kurzust fiatal karvezetőknek és karmestereknek, Tajvanon az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen tartott mesterkurzust.

Budafoki Dohnányi Zenekar Magyarország egyik legdinamikusabb és legsokoldalúbb szimfonikus zenekara. A fenntartó Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata jóvoltából 1993 óta hivatásos együttes Hollerung Gábor irányításával rövid idő alatt előkelő helyet vívott ki magának a magyar zenei életben, az elmúlt években az ország egyik vezető együttesévé vált. A zenekar olyan hazai és külföldi muzsikusokkal játszott együtt, mint Shlomo Mintz, Elena Bashkirova, Jaakko Ryhänen,

Miklósa Erika, Rost Andrea, Rivka Golani, Yoav Talmi, Roberto Paternostro, Jörg-Peter Weigle, Michael Stern, Tatjana Vassilieva, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Bogányi Gergely, Geiger György, Baráti Kristóf, Kokas Katalin vagy Kelemen Barnabás. 2018 januárjától Guido Mancusi – a Schönbrunn Orchestra művészeti vezetője – lett a zenekar első vendégkarmestere, rezidens zeneszerzője pedig Gyöngyösi Levente, generációjának egyik legkiemelkedőbb képviselője.

Bartók’s opera and jazz For over a decade, Péter Sárik and his trio have worked towards making difficult genres and composers, like jazz and Béla Bartók, more accessible for audiences. “I think it is extremely important to preserve the work of perhaps the most important composer of our country, to take it further and to introduce it to the widest possible range of music listeners all over the world, who will hopefully fall in love with it. It is my conviction and experience that if we perform the works directly, informally, by breaking down the rigid forms, then we can get new, honest fans for jazz and Bartók, who will adore these treasures, rather than become culture snobs.” (Péter Sárik) Said Péter Sárik about the work of “harmonising” the opera and the jazz trio: “The greatest challenge arose from the fact that the dynamics and performance mode of an opera are very different from the jazz mindset. At first I was considering only a trio and two singers, but in the end we added a Fender piano, a Hammond organ and the strings of the Budafok Dohnanyi Orchestra. I’ve known Gábor Hollerung, the leader of the orchestra, for a long time, and I completely trust his professionalism, which was why I asked him to join us. Written 110 years ago, Bartók’s opera deals with a timeless problem, a relationship between a man and a woman in which something goes awry. There are many interpretations of the opera, but for my part I see the story as a game between two people, with a tragic ending. Bluebeard is full of hope when he welcomes the young and fragile Judith to his castle, but her curiosity is stronger than her love, while the prince expects her to be feminine and caring. Judith wants to know everything about the prince’s past, but she goes too far and the story has a sad ending.

We follow the original form of the piece, with the most substantial changes concerning the tempo. Of course the sound fundamentally changes with the introduction of the piano, the drums and the jazz bass, which were not part of the original instrumentation. Bartók employed twenty-seven wind instruments in the opera, the role most of which were taken over by the Fender piano, but the Hammond organ was also needed. It’s important to stress that I didn’t transcribe the piece, but cast it in a new form, and since we are jazz musicians, there is of course almost constant improvisation over the fabric of the original music. That’s why you can call it a jazz arrangement.” Béla Bartók: Bluebeard’s Castle Béla Bartók worked on his first and only opera for eight months in 1911. He returned to the piece several times in the years that followed, and Bluebeard’s Castle took its final form in 1917. The work was premiered by the Opera House in 1918, with Egisto Tango conducting. The libretto was written by Béla Balázs, who – like Maurice Maeterlinck a few years earlier in the case of Ariane et Barbe-Bleue (Ariadne and Bluebeard) – sought to be mindful of the requirements of the genre of the opera as much as possible when creating the drama, but did not exclude the possibility of performing the text in the prose theatre. Bartók’s opera starts with the mutual commitment of a man and a woman. According to the libretto, it is Judith who makes the more daring decision, one that affects her whole life, when she leaves her father’s house and her fiancé for the prince. The work explores the relationship of two individuals, the stages through which they come to know each other and become alienated, viewing the whole through the prisms of meaning-rich symbols, suggesting all along that what we see is not the drama of a man and a woman, but of man and woman. The opera has two storylines. The events can encourage a reading which is in keeping with the medieval horror story, and in which Judith gradually becomes convinced of the guilt of the prince, the truthfulness of the stories of a despot who has mercilessly tortured his wives. On the other hand, the closed doors conceal not evidence of the prince’s guilt,

but details of his personality, past and memories, which are embodied in symbols. Opened one after the other, the doors stand for the revelation of a soul. The two plot lines meet at the last door. The women of the past are alive, very vivid as memories (meaning the prince is no murderer), and the man owes all he has become to them. The fulfilment of his life and destiny could be linked to the love of his “saviour,” Judith. It is a tragedy they both share. Judith does not find happiness with Bluebeard, and becomes another one of the memories, another one of the women who have not brought the man’s fate to completion. In his turn, Bluebeard realizes Judith was the last woman, and he is not to expect more redeemers in this life. The four women who were so important to Bluebeard follow each other according to the symbolism of the times of day: Morning – Noon – Evening – Night. And though the music suggests a kind of cyclicality, referring to the myth of eternal return, we suspect that there will be no more dawns for Bluebeard. The libretto is clear, albeit in symbolic language, about the historicity of successive loves. The relationships that were key in the Prince’s life are interdependent, the influences do not cancel each other out, and Bluebeard’s wealth is the result of a process. When he offers her a fulfilled life, her indifferent reaction is tantamount to rejection, and understandable, too, for what kind of a life task can she have here? Everything that has made the prince great, content and happy is completely alien to her, since she had not been involved in the process of “construction.” As one door opens after another, Judith discovers episodes from Bluebeard’s past, episodes she had nothing to do with – nor could she have. The torture chamber evokes childhood, an age of uncontrolled sadistic instincts; the armoury, with its militant games, is a world of adolescence. The treasure chamber may remind us of the period when material wealth is accumulated, of young adulthood; the garden represents settling down, the empire male power come into its own. Viewed from the summit of the male path, the sixth door (male sorrow, the lake of tears) is indeed the territory of the soul, something to be concealed.

Krisztián Cser He made his operatic debut in 2008 as Don Magnifico in Spoleto, Italy. A scholarship holder of the Hungarian State Opera between 2008– 2010, he has been their guest artist ever since. In 2013 he sang Bluebeard at the first performance in China of Bartók’s work, and then at the Automne en Normandie festival in Rouen. The role has remained a cornerstone of his repertoire. In 2016 he sang Sarastro in the Budapest Festival Orchestra’s European tour. His most important roles to date include Leporello, Figaro, Colline, Caspar, the Grand Inquisitor, Ferrando, Hunding, Fasolt, Hermann, Banco, Fiesco and Don Basilio. Adrienn Miksch Adrienn Miksch graduated from the Liszt Academy as a soloist and teacher of solo singing in Erika Sziklay’s class, and went on to attend the Opera Studio of the Hungarian State Opera. She was the absolute first prize winner of the 6th Renata Tebaldi Voice Competition 2006, also winning the prestigious Voice of the Year Special Prize, and won the International Monteverdi L’Orfeo Singing Competition in 2007 in Verona/Mantova, with an outstanding performance of Speranza. She has performed at Carnegie Hall on several occasions with great success, and has sung in Tokyo, New York, Toronto, Nice, Monte-Carlo, Milan, Verona, Mantova, Ragusa, Naples, Moscow, Barcelona and Hannover. In 2020 she was awarded the Székely Mihály Memorial Medal.

GÁBOR HOLLERUNG

PÉTER SÁRIK

TIBOR FONAY

ATTILA GÁLFI

Sárik Péter Trio The Sárik Péter Trio was formed in 2007, and five years later it was reformed with Tibor Fonay (bass, bass guitar) and Attila Gálfi (drums). Over the recent years, the band has become one of Hungary’s most popular and influential jazz outfits. One of the keys to their success is that all three members are very open-minded, versatile musicians, who can appeal to a much wider audience than most jazz bands. The atmosphere of their concerts is often more akin to a pop or rock event, even when they play in the most serious concert halls around the world. They always seek to create a real audience-friendly atmosphere, full of humour, play and joy. With their informality and energy, the Sárik Péter Trio brings a lot of new fans to jazz.

Gábor Hollerung The Liszt Prize-winning conductor and choirmaster is an Artist of Merit, the managing music director of the Budafok Dohnanyi Orchestra, principal conductor of the Budapest Academic Choir Society, artistic director of the Zemplén Festival, and founder and director of the Budapest International Choir Competition. He studied at the Liszt Academy, where Zoltán Vásárhelyi, István Párkai and András Kórodi were his professors. He went on to attend the masterclasses of Eric Ericson (1975), Kurt Masur (1978) and László Somogyi (1981). He has been principal conductor of the Budafok Dohnanyi Orchestra since 1989, and its managing music director since 2001. In addition to numerous European orchestras, he has been a guest conductor with the Israel Philharmonic Orchestra, the Brazilian Symphony Orchestra, the Shanghai Symphony Orchestra and the Taiwan National Symphony Orchestra. He regularly holds courses for young choirmasters and conductors in Hungary and abroad, and has given a masterclass in Taiwan regularly for the past fifteen years. Budafok Dohnanyi Orchestra One of the most dynamic and versatile symphony orchestras in Hungary turned professional in 1993, thanks to the support of its funder, the Municipality of Budapest’s 22nd District, Budafok-Tétény. They soon attained a distinguished position in Hungarian musical life under the directorship of Gábor Hollerung. With the Liszt Prize and Artist of Merit award winning conductor at the helm, the ensemble became one of the country’s leading orchestras in recent years. They have collaborated with such Hungarian and foreign artists as Shlomo Mintz, Elena Bashkirova, Jaakko Ryhänen, Erika Miklósa, Andrea Rost, Rivka Golani, Yoav Talmi, Roberto Paternostro, Jörg-Peter Weigle, Michael Stern, Tatjana Vassilieva, Zoltán Kocsis, Jenő Jandó, Gergely Bogányi, György Geiger, Kristóf Baráti, Katalin Kokas and Barnabás Kelemen. Since January 2018, Guido Mancusi, artistic director of Schönbrunn Orchestra, has been the orchestra’s first guest conductor, while Levente Gyöngyösi, one of the most outstanding representatives of his generation, has been its resident composer.

A címlapon: Gál Krisztián Sárik Péter A kékszakállú herceg vára – Jazzfeldolgozás című albumához készített grafikája