Bartók Tavasz Műsorfüzet - FrenÁk Társulat: Secret Off_Man (2022. április 8-9.)

FrenÁk Társulat: Secret Off_Man – bemutató

ÁPRILIS 8. ÉS 9. | 19.00

Müpa – Fesztivál Színház Müpa Budapest – Festival Theatre

Előadják • Performed by: Anibal DOS SANTOS, ESTERHÁZY Fanni, LŐRINCZ Emma, VASAS Erika, Eoin MAC DONNCHA, MAURER Milán, KERESZTES Patrik Zene • Music: HALÁSZ Gábor Dramaturgiai konzultáns • Dramaturgy consultant: Dr. HORVÁTH Nóra Látvány • Production design: Victoria FRENÁK Díszlet • Set: KISS Péter, MOLNÁR Szabolcs Jelmez • Costumes: HENEZ Mariann Fény • Lighting: VAJDA Máté Hang • Sound: HORVÁTH András Koncepció • Concept: FrenÁk Koreográfia • Choreography: R_Társulás For the English version, see page 5

Az előadás a Bartók Tavasz keretében a FrenÁk Társulattal közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This performance of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with Company FrenÁk.

Támogató • Supporters: Nemzeti Kulturális Alap • National Cultural Fund, Emberi Erőforrások Minisztériuma • Ministry of Human Resources

1

2

Munkássága kezdetének 40. évfordulója jó alkalom Frenák Pál számára, hogy meg- és felidézze életművének ikonikus elemeit. FrenÁk nem narratív, hanem asszociatív értelmezhetőségben gondolkodik: a konkrét megfogalmazásoktól, történetektől eloldódva, a mai ember aktuális érzéseire hatva kommunikál, játszva a címben kiemelt kettősséggel. Az emberi kapcsolatok labirintusában kóvályogva újra és újra csak kérdez, most éppen egy titokzatos alakon keresztül kutatja a férfi – tágabb kontextusban az ember – lényegét adó rejtélyek után. Igazi kihívás megtalálni, hogy hol vannak azok a pontok, melyekben nem közvetlen módon kapcsolódnak össze az inspiráció forrásául szolgáló elemek, illetve az ezekhez fűződő alkotói benyomások és a közönség asszociációi, valamint hogy miként működhetnek kölcsönhatásban a hangfoszlányokon, lecsengéseken, dobbanásokon, lüktetéseken alapuló akusztikai érzetek és az organikus spirális mozgásformák.

Az előadás színpadképének meghatározó elemeként FrenÁk egy olyan izgalmas platform használatára épít, melynek gondolati alapja a korábbi munkáiból ismert négyszögelem, mely ezúttal – a korábban látottakhoz képest újszerűen – teljes egészében mozgásba lendül és a lebegés érzetét keltve új térformát alkot. A fűvel borított, nagyon lassú körforgásban lévő színpadi elem különböző nézőpontokból más-más módon adja vissza a látottakat. Ezáltal hol megoszt, hol elválaszt, hol egyesít – tér a térben. FrenÁk tudatosan alkalmazza az építészetelméletben Peter Eisenman révén ismertté vált, de eredetileg Gilles Deleuze francia filozófus által egyetemes szintre emelt pli-elméletet (hajtogatás, összecsukhatóság, angolul fold), melynek lényege, hogy a kozmosztól az emberi lelken át mindent valami egyetemes origami elemeként használ és értelmez. Ennek alapján minden egyértelműnek tűnő rendszer, logikus szerkezet is magában hordhatja a labirintusjelleget, hisz nemcsak a látszatnak kell hinnünk, hanem a felszín mögé kell látnunk, érzékelve minden lehetséges kapcsolódási pontot és minden járható út egymáshoz való viszonyát.

A hajtogatás által – időszakosan – ugyanannak a dolognak a külseje és a belseje, a felszíne és a visszája is feltárul, így többféle szempont szerint figyelhetjük meg. Négyszögelem FrenÁk munkáiban még soha nem élvezett ilyen fokú átláthatóságot, az örvényszerű mozgás pedig megidézi FrenÁk művészetének legfontosabb inspirációs motívumát, a spirált.

FrenÁk jelen koncepciójának középpontjában a magát mindenen keresztülküzdő, szenvedélyes, céltudatos, makacs, (majdnem) elpusztíthatatlan, vágyakozó férfi figurája áll, aki bármire képes a gyönyör

megízleléséért, vágyai beteljesüléséért, akár saját halála árán is.

Annak ellenére is feláldozza magát, hogy tudja, mi vár rá, a kiteljesülés és megismerés vágya a végletekig kíséri. Ösztönös megszállottsága, egy érzethez, rezonanciához való ragaszkodása önmaga áldozatává teszi. A férfi főszereplő vakmerő elszántságának kiemelése teszi lehetővé az önként vállalt áldozati szerep és az ehhez kapcsolódó lelkiállapot megmutatását. A vágyait felismerő és elfogadó férfi a körülményeket és a veszélyeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva adja át magát a gyönyör reményének és válik önmaga, valamint „csábítója” áldozatává. Valójában a szükségszerűség belső kényszere irányítja – a titka csak az övé, de a körülötte lebegő titok érzete bárkit megérinthet.

Frenák Pál és társulata Frenák Pál korunk egyik legizgalmasabb tánckoreográfusa, a magyarországi kortárs tánc kialakulását alapjaiban meghatározó táncművész, aki a siketek és nagyothallók jelrendszerének energiáiból táplálkozva egy új mozgásnyelv kidolgozásával írta be magát a magyar tánctörténetbe, és vívott ki nemzetközi elismerést. Az 1980-as évek derekán költözött Párizsba, ahol a klasszikus balett több meghatározó személyiségével dolgozott, valamint Cunningham-, illetve Limón-tánctechnikát tanult. A társművészetek képviselői közül nagy hatást gyakoroltak rá Pier Paolo Pasolini filmjei, Francis Bacon festményei és Gilles Deleuze francia filozófus írásai. 1998-ban elnyerte a kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díjat, így több mint fél évet tölthetett el Japánban – ez az élmény művészetére is nagy hatást gyakorolt, a japán mozgás- és vizuális művészet, valamint a butoh több koreográfiájában megjelenik. 1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar–francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése a produkciókba. Alkotásaival kétszer nyerte el a Lábán Rudolf-díjat, aktuális előadását szinte minden évben jelölik az esztendő legjobb táncelőadásának járó díjra. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2018-ban Magyarország Érdemes Művésze, 2021-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

3

Photo: Róbert Hegedűs

PÁL FRENÁK

The 40th year of Pál Frenák’s career is a good occasion to revisit and recall iconic elements of his oeuvre. FrenÁk thinks in terms of associative interpretability, rather than some narrative: detached from concrete formulations and stories, he communicates by acting on the current feelings of today’s man, playing with the duality highlighted in the title. FrenÁk adheres to the strategy of asking questions, wandering in the labyrinth of human relationships, probing this time the secrets that make the essence of a man, or more broadly, of man, through a mysterious figure. It is a real challenge to find the points where the elements that inspire, the creator’s related sensations, and the associations of the audience meet indirectly, and to enable the interaction of organic, spiralling forms of movement with the snatches of sound and acoustic sensations that are based on decays, thumps, pulsations.

As a dominant element of the production’s stage design, FrenÁk relies on an exciting platform, the conceptual basis of which is the rectangular element familiar from his previous works, which for the first time is set in motion in its entirety and creates a new spatial form, a sense of floating. Rotating very slowly, this element of the stage presents the sight differently from every viewpoint. Thus, this part of the set in turn divides, separates and unites – it is a space in space. FrenÁk consciously applies the theory of “pli” (folding), made famous in architectural theory by Peter Eisenman, but originally universalised by the French philosopher Gilles Deleuze, which uses and interprets everything from the cosmos to the human soul as a usable part of some universal origami. In this framework, any seemingly straightforward system, any logical structure, can also have a labyrinthine character, because we must not only believe in appearances, but also see beyond the surface, perceiving all possible connections and the interrelationship of all possible paths. Folding reveals, periodically, both the inside and the outside, the surface and the back, of the same thing, allowing observation from multiple viewpoints. No rectangular element has ever enjoyed such transparency in FrenÁk’s work, and the vortex-like movement evokes the spiral, the most important inspirational motif of his art.

5

Central to FrenÁk’s present concept is the figure of a man who is passionate, purposeful, stubborn, (almost) indestructible, knows no obstacles, and is capable of everything to taste pleasure and fulfil his desires, even at the cost of his own death. Even though he knows what awaits him, he sacrifices himself, the desire for fulfilment and discovery remains with him till the end. His instinctive obsession, his attachment to a sensation, to resonance, makes him a victim of himself. The emphasis on the reckless determination of the male protagonist allows us to see the role of the victim voluntarily undertaken and the attendant state of mind. The man who recognises and accepts his desires, completely disregards the circumstances and the dangers, giving himself up to the hope of pleasure and becoming a victim of himself and his “seducer.”

In fact, he is driven by an inner force of necessity; his secret is his alone, but the sense of mystery that hovers around him can touch anyone.

Photo: Katalin Bobál

ANIBAL DOS STANTOS

6

Pál Frenák and his company Pál Frenák is one of the most exciting dance choreographers of our time, an artist who came to essentially influence the development of contemporary dance in Hungary. He has written himself into the dance history of the country and gained international recognition by developing a new idiom of movement that is based on the energies of the sign language of the deaf and hard of hearing. In the mid-1980s he moved to Paris, where he worked with several leading figures in classical ballet and studied the dance technique of Cunningham and Limón. Among the sister arts, he was greatly influenced by the films of Pier Paolo Pasolini, the paintings of Francis Bacon and the writings of French philosopher Gilles Deleuze.

In 1998, he won the Villa Kujoyama Choreography Prize in Kyoto, which allowed him to spend more than six months in Japan – an experience that had a profound impact on his art, with Japanese movement and visual art, as well as the butoh, appearing in many of his choreographies.

In 1999, enrolling young Hungarian dancers, he transformed the by then ten-year-old Compagnie Pal Frenak into a Hungarian-French company, which was based in Paris and Budapest and instigated a unique dance idiom. The important features of the latter are the integrated use of facial expressions, sign language and body movement, and the incorporation of the sister arts (circus, theatre, fashion show, contemporary music). His creations have won the Lábán Rudolf Prize twice, and his latest show is nominated for the Best Dance Performance of the Year award almost every year. He was awarded the Harangozó Prize in 2002, the Knight’s Cross of the Order of Merit of the Republic of Hungary in 2006, the Imre Zoltán Choreography Prize in 2007, the Artist of Merit prize in 2018, and the Kossuth Prize in 2021.

7

PROGRAMAJÁNLÓ

ÁPRILIS

Fotó: Kleb Attila

10.

Uri Caine: Bartók Project

ÁPRILIS

15.

Villányi Dániel zongorakoncertje

A címlapon: Anibal dos Stantos / Secret Off_Man Címlapfotó: Bobál Katalin