Bartók Tavasz Műsorfüzet - Bartók 1914 - Egy erdélyi gyűjtőút nyomában (2022. április 9.) by Müpa Budapest

Bartók 1914 Egy erdélyi gyűjtőút nyomában In the footsteps of a collector in Transylvania

ÁPRILIS 9. | 20.00

Magyar Zene Háza – Koncertterem House of Hungarian Music – Concert Hall

Közreműködik • Featuring: FÜLÖP Albert – hegedű • fiddle, LANGER Ágnes – hegedű • violin, Dumitru TODERIC – hegedű, furulya • fiddle, flute, LUNKA Albert – kontra • three-stringed viola, FÜLEI Balázs – zongora • piano, CSURKULYA József – cimbalom, Magos Együttes • Magos Band A Magos Együttes tagjai • The members of Magos Band: ENYEDI Ágnes – ének • voice, SOÓS Csaba, KOVÁCS Márton – hegedű • violin, SALAMON Soma – furulya • flute, ÉRI Márton – kontra • three-stringed viola, ENYEDI Tamás – cimbalom, PRIHODA István – nagybőgő • double bass Közreműködő táncosok • Featured dancers: BACSÓ Lilla, FARKAS Fanni, DARABOS Péter, KISS Balázs A kilenc csodaszarvas szövegét felvételről elmondja • The recorded text of The Nine Enchanted Stags is presented by: BARTÓK Béla Hang • Sound: MAZÁN Attila Rendező • Director: SALAMON Soma For the English version, see page 3

A koncert a Bartók Tavasz keretében a Magyar Zene Házával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with House of Hungarian Music.

„A fáklyák már égnek, az asztal is készen, a serlegek töltve.”

Bartók Béla „különböző népcsoportok zenéjét egymással összehasonlítva kapcsolatok hálózatát tárta fel. Tudatosan kereste a Kárpát-medence olyan régióit, ahol régiesebb formák túlélését sejtette, s alapos és szelektív gyűjtői módszereinek, kutatói zsenialitásának köszönhetően utazásairól értékes dallamanyagot őrző hengerekkel tért haza” – írta Salamon Soma doktori értekezésében. „Bartók 1914 áprilisában az erdélyi Maros–Torda megye magyar- és románlakta falvaiban tett látogatást feleségével. Gyűjtőútjai közül minden bizonnyal ez a legizgalmasabb a hangszeres anyag interetnikus kutatását tekintve. Nagyobb lélegzetvételű korábbi gyűjtéseire ugyanis sokszor homogén etnikai környezetben került sor, noha előfordult, hogy egy-egy gyűjtőút keretei közt több népcsoporttól is gyűjtött. Az 1914 tavaszán bejárt útvonal azonban bőségesen merített a magyar s a román anyagból egyaránt: a Felső-Maros vidékének román népességű területei felől a marosszéki és Felső-Maros menti magyarság, illetve a szomszédos román népesség nyelvi-etnikai határvonalán keresztül a Nyárád mente magyarlakta területeire vezetett. Bartók így egy gyűjtőút keretei között készíthetett gazdag dokumentációt homogén magyar és román lakosságú területekről, s a két nép kulturális kontaktzónájában fekvő falvakból is. A gyűjtött dallamállományhoz hozzájárult felesége, Ziegler Márta is, akit ugyanezekben a napokban Bartók – talán korábbi mezőszabadi látogatásának folytatása céljából – a Felső-Maros mente déli szakaszához közel fekvő román falvakba küldött, hogy ott térképezze fel a helyi dallamrepertoárt. Az 1914-es áprilisi utazás volt Bartók utolsó nagy erdélyi gyűjtőútja az 1. világháború kitörése előtt. A pár hónappal később kezdődő világégés s az azt követő történelmi folyamatok végleg elsöpörték a paraszt zenének azt az állapotát, melyet az itt készített felvételek őriznek. Az interetnikus viszonyok feltérképezése szempontjából igen értékes adatok ezek, melyeket a falusi társadalmak hagyományos kultúráját gyökeresen átalakító 20. századi események megtörténte, valamint a néphagyományt globalizáló technológiai vívmányok – rádió, televízió, internet – térhódítása előtt sikerült rögzíteni. A gyűjtőút sikerességét mutatja az is, hogy a vokális anyagon túl – mely egyebek mellett a Cantata profana komponálásához biztosított inspirációt és alapanyagot – jelentős mennyiségű hangszeres zene is rögzítésre került.” Lajtha László így írt Bartók népzenekutatói szemléletéről: „Bartók az ideális népdalkutató példaképe. Különösképpen magyar–román

viszonylatban volt objektív, és ezért állta és verte vissza a mindkét oldalról megindított támadások pergőtüzét. Fölényes volt. Nemcsak tárgyi tudása, hanem erkölcsi magatartása is azzá tette. A cikkéből idézett részlet kívánalmait kiegészíteném. Az általam ajánlott kutatási módba csak olyan zenefolklorista kezdjen, aki egyformán értékeli mindkét nép zenéjét, egyformán látja mind a kettő szépségeit és néprajzi értékét. Így mind a kettőt szeretve, és ezenfelül a bartóki szigorúságot, alaposságot és pártatlanságot soha el nem feledve fog közelebb jutni az igazsághoz.” A Bartók 1914 műsora a Maros–Torda megyei erdélyi gyűjtőútnak az ott talált páratlan anyag megszólaltatásával állít emléket.

”The lanterns are lit. The tables are set. The glasses are filled.” Béla Bartók “revealed a network of connections by comparing the music of different ethnic groups. He consciously searched for regions in the Carpathian Basin where he thought older forms may have survived, and thanks to his thorough and selective collecting methods and scholarly brilliance, he returned from his travels with cylinders full of valuable melodic material,” wrote Soma Salamon in his doctoral thesis. “In April 1914 Bartók visited the Hungarian and Romanian villages in the Transylvanian county of Mureş-Torda with his wife. Of all his collecting trips, this is certainly the most exciting in terms of interethnic research into instrumental material. His earlier extensive collections often took place in a homogeneous ethnic environment, although he did sometimes collect from several ethnic groups on a single collecting trip. The route followed in the spring of 1914, however, drew abundantly on both Hungarian and Romanian material: it led from the Romanian-populated areas of the Upper Mureş region, through the linguistic-ethnic boundary between the Hungarians living in Marosszék and along the Upper Mureş and the neighbouring Romanian population, to the Hungarian-inhabited areas along the Niraj (Nyárád). This allowed Bartók to create a rich documentation of homogeneous Hungarian and Romanian areas, as well as of villages in the cultural contact zone of the two peoples – all in the

course of a single collecting trip. His wife, Márta Ziegler also contributed to the melody collection; perhaps to continue with his earlier visit to Mezőszabad, Bartók asked her to go to the Romanian villages in the Upper Mureş region to survey the local melodic repertoire. The tour in April 1914 was Bartók’s last major collecting trip to Transylvania before the outbreak of World War One. The war and its aftermath swept away the state of peasant music that came to be preserved in his recordings. These are very valuable data as regards interethnic relations, recorded before the events that radically transformed the traditional culture of rural societies in the 20th century, and before the technology that globalized the folk tradition – radio, television, internet – became ubiquitous. It was a successful tour: along with the vocal material, which provided inspiration and substance for the composition of the Cantata profana, among other works, a considerable amount of instrumental music was also recorded.” “Bartók is the paragon of the ethnomusicologist,” wrote László Lajtha. “He was particularly objective in Hungarian–Romanian relations, and that is why he resisted and beat back the barrage of attacks from both sides. He was superior, thanks both to his factual knowledge and moral conduct. I would like to add to the desiderata outlined in the extract from his article. The research method I recommend should only be embarked upon by a music folklorist who can equally appreciate the music of both peoples and can see the beauty and ethnographic value of both. Thus, loving both, and never forgetting the rigour, thoroughness and impartiality of Bartók, he will come closer to the truth.” The programme of Bartók 1914 salutes the collecting trip in Mureş-Torda County by performing the matchless material found there.

Az előadásban elhangzó művek és szövegrészletek • Works and passages that can be heard at the performance: Cel unt’eș bătrână (A szarvasokká vált fiúk kolindája, Felsőoroszi • Colind of the Nine Enchanted Stags, Urisiu de Sus) „(…) a rendelt kocsi – nem várt. Kénytelen voltam a váróteremben mulatni 6-tól 8-ig, aztán a vécsi jegyzői hivatalba menni, ahol telefonon megreklamálták a kocsit. Felső-Répáról visszaizenték, hogy »épen most indult el«. Igy tehát 10 órakor már lenn is volt – addig a Maros vizét szemléltem (amely egyáltalán nem csendesen folyik ott). (…) Az első énekesekkel egy kis baj volt: vagy 6 asszony gyűlt egybe, az egyik rázendített a nótára, a többiek pedig zavaros makogással kísérték. Jó időbe került, míg megállapítottam, hogy a többi 5-nek, akik pedig énekelni jöttek, egyáltalán semmi hallásuk sincs és képtelenek minden zenei produkcióra. Ezeket elimináltam, a megmaradt asszonnyal pedig elmulattam vagy 2 óra hosszat.” (Részlet Bartók Béla 1914. április 12-én kelt leveléből) “(...) the cart I had ordered – was not there. I was forced to bide my time in the waiting room from 6 to 8, then go to the notary’s office in Vécs, where they phoned to complain about the cart. ‘It has just left,’ they said in Felsőrépa. It arrived by 10 – I was watching the Mureş (which is not very peaceful there) while waiting. (...) There was some problem with the first singers: there were some six women, and when one started singing, the others accompanied her with some confused mumbling. It took me a while to realise that the other five, who had came to sing, had no hearing at all and were incapable of any musical performance. I eliminated them, and spent about two hours with the remaining woman.” (From a letter by Béla Bartók, 12 April 1914) De ciuit, de-a lungu, învîrtită, de ciuit (Felsőrépa, Idecspatak • Vătava, Idicel) Bartók: 1. rapszódia • Rhapsody No. 1, Sz. 86, BB 94

„A következő hely Idecspataka volt, ahol 20 kolinda akadt. (…) A gyűjtés nagyon kellemes volt, mert egy parasztházban egész nap én magam egyedül végeztem a dolgot, asszonyokkal; minden zavaró mellékkörülmény nélkül.” (Részlet Bartók Béla 1914. április 12-én kelt leveléből) “The next place was Idecspatak, where I found 20 colinds (...) The collection was very pleasant, because I myself did the work all day long in a farmhouse, alone, with women; without any disturbing circumstances.” (From a letter by Béla Bartók, 12 April 1914) Körtáncok és bota, Felsőrépa, Idecspatak • Circle dances and bota, Vătava, Idicel Când păcurarul a pierdut oile (A juhait kereső pásztor, Felsőrépa, Székelyhodos • The Shepherd Seeking his Sheep, Vătava, Hodoșa) „Innen kezdve aztán elérkezett a rántottázás és tejivás korszaka. A következő három faluban egyebet sem kaptam a tanítóknál sem! De legalább nagy buzgalommal segítettek. (…) Rémséges utakon jártam és rettentő szekereken. Igaz, hogy a föld errefelé olyan, mint egy vizzel átitatott szivacs. Épen a csütörtöki nagy esőben mentünk át gyalog Orsováról Kincsesre. Innen is gyalog, Felső Orosziba, ahol – ismerik; készítik, használják a havasi kürtöt, de – ! egy fa frissen lenyúzott, illetve lehúzott kérgéből készítik és ez a fa csak 2 hét mulva lesz nyúzásra érett!” (Részlet Bartók Béla 1914. április 12-én kelt leveléből) “And there commenced the era of scrambled eggs and milk. That was all I was given in the next three villages, even by the teachers! But they helped me with great zeal. (...) I travelled terrible roads, in horrible carts. It is also true that the ground here is like a sponge soaked in water. We walked from Orsova to Kincses in the heavy rain on Thursday. We continued on foot, to Felsőoroszi where they know, make and use the alphorn, but – ! it is made from the freshly stripped bark of a tree, and this tree will be ripe for stripping only 2 weeks later!” (From a letter by Béla Bartók, 12 April 1914)

Keserves és țiganește, Görgényorsova, Idecspatak • Lament and țiganeste, Orșova, Idicel Bartók: 2. rapszódia • Rhapsody No. 2, Sz. 89, BB 96 – Lassú, Moderato Román táncdallamok furulyán és zenekarral, Görgényorsova, Görgényoroszfalu, Kincsesfő, Felsőoroszi • Romanian dance tunes on flute and string band, Orșova, Solovastru, Comori, Urisiu de Sus „Amint a székelység felé haladtam, egymás után bukkantak fel a székely nyomok: először a pruszlik, aztán a székely kancsók, székely csempék magyar »fecit«tel (»készítette«), végül a barbunc és a mi a legfurcsább: hogy a menyasszonybúcsúztatót Oroszin már »siratău«nak nevezik.” (Részlet Bartók Béla 1914. április 12-én kelt leveléből) “As I was moving towards Székely Land, their traces appeared one after the other: first the bodice, then the Székely pitchers, Székely tiles with Hungarian ‘fecit’ (‘made by’), and finally, the barbunc, and the strangest thing: the bride’s farewell in Orosz is already called ‘siratău.’” (From a letter by Béla Bartók, 12 April 1914) Bartók: Román kolinda-dallamok • Romanian Christmas Carols, I/6–7., BB 67 Román kolinda, Felsőoroszi • Colind, Urisiu de Sus „Igen, ilyen egy székely falu. Reggeltől kezdve járok-kelek, és most 11től kezdve még a járás-kelésből is kifogytam. (…) Holnap, kedden még Köszvényesen próbálkozom meg, aztán szerdán Jobbágytelkén, nem annyira az énekek miatt, mint inkább a furulyás tánczene kedvéért.” (Részlet Bartók Béla 1914. április 12-én kelt leveléből) “That’s right, this is what a Székely village is like. I have been up and about since morning, and now it is 11 o’clock and I have run out of destinations. (...) It’s Tuesday tomorrow, and I will try my luck in Köszvényes, then on Wednesday in Jobbágytelke, not so much for the songs as for the dance music for flute.” (From a letter by Béla Bartók, 12 April 1914)

Keserves, Nyárádköszvényes • Lament, Mătrici Jártatós, forgatós, sebes, Nyárádremete, Székelyhodos • Eremitu, Matrici, Hodoşa

Nyárádköszvényes,

„Legkedvesebb emlékeim közé tartozik Bartók Bélával, a nagy zeneszerzővel való találkozásom, pár napos együtt időzésem. (…) Mikor tanítói lakásomban – Nyárádköszvényesen – felkeresett, jövetelének célját elmondotta, kért, hogy kutató munkájában legyek segítségére. Kérésére lakásomba hívtam az idősebb férfiakat, asszonyokat. (…) Az atyafi kellő előkészítő köhögés után fújni kezdte a nótát. (…) Mikor a gépből visszahallotta a saját hangját, lelkesülni kezdett. »Én még tudok régi éneket!« »Halljuk, bácsi« – biztatta Bartók. (…) Beleénekelte, s végül utózöngeként bekiáltotta: »Ezt én énekeltem, közsönyösi Küs M. Ferenc!«” (Részlet Király Ferenc nyugalmazott nyárádköszvényesi tanító visszaemlékezéséből. Magyar Tükör, Sepsiszentgyörgy, 1970. október 18.) “One of my fondest memories is meeting Béla Bartók, the great composer, and spending a few days together. (...) When he visited me in my teacher’s house in Nyárádköszvényes, he told me about the purpose of his visit and asked me to help him in his research. At his request, I invited old men and women to my home. (...) After a preparatory cough, the man began to croon. (...) When he heard his own voice coming back from the device, he became enthusiastic. ‘There are more old songs I know.’ ‘Let’s hear them, sir,’ Bartók encouraged him. (...) He sang into the phonograph, and finally, as a coda, he shouted: ‘I sang this song, Ferenc Küs M. from Közsönyös.” (From the memoir of Ferenc Király, retired teacher from Nyárádköszvényes. Magyar Tükör, Sepsiszentgyörgy, 18 October 1970) Bartók Béla: Tizenöt magyar parasztdal • Fifteen Hungarian Peasant Songs, BB 79, Sz. 71 – 2–3. Keservesek, jártatós, forgatós, verbunk, Nyárádremete, Nyárád köszvényes, Székelyhodos, Ehed • Eremitu, Mătrici, Hodosa, Ihod Jobbágytelki táncdallamok • Tunes from Sâmbriaş

A kilenc csodaszarvas Volt egy öregapó, Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testéből sarjadzott Szép szál kilenc fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre; Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni. Az erdőket járta, hej-haj! És vadra vadászott, hej! Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak; Annyit barangoltak, És addig vadásztak, Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszarvasnyomra. Addig nyomozgattak, Utat tévesztettek, Erdő sűrűjében Szarvasokká lettek; Karcsú szarvasokká váltak Erdő sűrűjében.

Hej, de az ő édes apjok Várással nem győzte, Fogta a puskáját, Elindult keresni Kilenc szép szál fiát. Reátalált a szép hídra, Hídnál csodaszarvasnyomra; Szarvasnyom után elindult, El is jutott hűs forráshoz, Hűs forrásnál szarvasokhoz, Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott. De a legnagyobbik szarvas – Jaj, a legkedvesebb fiú – Szóval imígy felfelele: „Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tűzünk A szarvunk hegyére, És úgy hajigálunk Téged rétről rétre, Téged kőről kőre, Téged hegyről-hegyre, S téged hozzávágunk Éles kősziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!”

Az ő édes apjok Hozzájuk így szólott, És híva hívta, És őket hívó szóval hívta: „Édes szeretteim, Kedves gyermekeim, Gyertek, gyertek haza, Gyertek vélem haza, Jó anyátok vár már! Jöjjetek ti vélem A jó anyátokhoz, A ti jó anyátok Várva vár magához. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve, Az asztalon serleg, Anyátok kesereg; – Serleg teli borral, Jó anyátok gonddal. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve...” A legnagyobb szarvas, – Legkedvesebb fiú – Szóval felfelelvén Hozzá imígy szóla: „Kedves édes apánk, Te csak eredj haza A mi édes jó anyánkhoz! De mi nem megyünk! De mi nem megyünk! Mert a mi szarvunk Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe; A mi karcsú testünk Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; Karcsú lábunk nem lép Tűzhely hamujába, Csak puha avarba; A mi szájunk többé Nem iszik pohárból, Csak hűvös forrásból.” Volt egy öregapó, Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Csak erdőket járni, Csak vadat vadászni, És addig-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdőben. És az ő szarvuk Ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe; A karcsú testük Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tűzhely hamujába, Csak a puha avarba; A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból.

(Felsőoroszi és idecspataki gyűjtései alapján írta Bartók Béla)

The Nine Enchanted Stags (Translation by Robert Shaw) Once there was an old man, One, who treasured nine sons Fair and sturdy Seed of his own body, Nine fair, sturdy fellows Naught of work he taught them, Neither trade nor farming, Ploughing not, nor sowing, Naught of handling horses Nor the care of cattle. Only this he taught them: Hill and vale to wander Hunting the noble stag. Through forest aroving, hey-yah! The bounded ahunting, hey! All nine sons and sturdy brothers Through forest aroving hunted. Farther still they wandered The hunted on and on Still longer and longer, until Deep lay a haunted bridge Wondrous stags had crossed it, Heedless on they followed Not knew where they wandered Lost in forest shadows, All were changed to stags Slender stags, enchanted rowing Through the forest. Hey, at last the loving father Could abide no longer Straight he took his rifle And set forth to find them Hey, his nine fair children. On he roamed to where the bridge lay,

Found where the wondrous stags had crossed it Nine enchanted stags he passed there Swiftly then their trail he followed Reached at last a cooling wellspring, Nine stags astanding. Falling on one knee, Hey, he sighted on the leader. Ai! But the largest stag gave answer Ai! Of all the sons the dearest, Ai! Called in answer to his father: “Dearest, loving father, Aim not at thy children! Or surely our antlers Must pierce thee and pin thee, Must hammer and hurl thee, Crashing valley to valley, And boulder to boulder, and mountain to mountain, Will dash thee, smash thee, slash thee Crashing cliff to crater, Flesh be paste and bones be powder, Naught but dust survive thee, Then the loving father Called unto his children, And grieving answered, pleading called unto his children: “Oh, my dearest loved ones, Oh, my darling children, Come, oh come, and follow home now, Come now, your sweet mother waits you. Come with me, my children, Your mother stands waiting, lonely,

Loving, grieving, all to herself alone. The lanterns are lit. The tables are set The glasses are filled As glasses stand waiting, So does your mother stand, As wine in them brimming, So, too, your mother’s eyes.” Yet again the leader, Dearest of all children Called aloud and answered thus Unto his father: “Dearest loving father, Go back, oh, go home now To our lonely, dear, sweet mother, But we cannot go! We shall never return, Because our antlers Cannot pass thy doorway, Only roam the forest groves; And our slender bodies Ne’er in clothes can wander, Only wear the wind and sun; And our dainty legs can Never stand the hearthstone, Nor tread but leafy mold;

And our mouths no longer Drink from crystal glasses But only mountain springs.” Once there was an old man, One, who treasured nine sons Fair and sturdy Naught of work he taught them, Neither trade nor farming, But only to wander as Nine huntsman ahunting. And farther, farther On and on they wandered. All were changed to stags then, There in the forest shadows. And so their antlers Cannot pass through doorways, Only roam the forest groves; Their slender bodies Ne’er in clothes can wander Only wear the wind and sun, Their dainty legs Can never stand the hearthstone, Only tread the leafy mold; Their mouths no longer Drink from crystal glasses Only from clear mountain springs.

(Written by Bartók, based on colind lyrics from Urisiu de Sus and Idicel)