Bartók Tavasz Műsorfüzet - Villányi Dániel zongorakoncertje (2022. április 15.)

Villányi Dániel zongorakoncertje Dániel Villányi’s Piano Recital

ÁPRILIS 15. | 19.30

Budapest Music Center – Koncertterem Budapest Music Center – Concert Hall

Bach: G-dúr francia szvit • French Suite No. 5 in G major, BWV 816 I. Allemande II. Courante III. Sarabande IV. Gavotte V. Bourrée VI. Loure VII. Gigue Bartók: Szonáta • Piano Sonata, Sz. 80, BB 88 I. Allegro moderato II. Sostenuto e pesante III. Allegro molto Bach: a-moll angol szvit • English Suite No. 2 in A minor, BWV 807 I. Prelude II. Allemande III. Courante IV. Sarabande V. Bourrée I VI. Bourrée II VII. Gigue Prokofjev: 7. (B-dúr) szonáta • Sonata No. 7 in B major, op. 83 I. Allegro inquieto II. Andante caloroso III. Precipitato For the English version, see page 6

1

Johann Sebastian Bach: G-dúr francia szvit, BWV 816 Johann Sebastian Bach billentyűs hangszerre írt szvitjei (a francia és angol szvitek, valamint a partiták) a műfaj két évszázados történetének utolsó állomását és egyben betetőzését jelentik. Maga a műfaj Bach életművében csaknem kizárólag egyetlen alkotóperiódushoz, nevezetesen a Köthenben eltöltött hat évhez kapcsolódik. Kötheni udvari karmesteri állása volt egész pályafutása alatt egyetlen világi hivatala, így természetes, hogy tisztán hangszeres zenéjének legnagyobb része ekkor, 1717 és 1723 között születik meg. A Francia szvitek néven ismertté vált, a kor szokásai szerint hat szvitet tartalmazó sorozatot a zeneszerző valószínűleg második felesége, Anna Magdalena számára komponálta. Bach másik két szvitsorozatával szemben a Francia szvitek technikailag könnyebb, intimebb, többségükben valóban „női kezeknek” szánt darabokból állnak. Bár a zeneszerző eredeti címadásában a „pour le clavecin”, azaz „csembalóra” hangszermegjelölés szerepel, egyik tétel sem lépi túl a kor tipikus házi billentyűs instrumentuma, a klavikord hangterjedelmét, így elképzelhető, hogy Bach a Francia szviteket eredetileg nem csembalóra, hanem klavikordra komponálta. Maga az elnevezés („Francia szvitek”) nem Bachtól származik, és erősen megtévesztő. A „francia” melléknév jóval a darabok elkészülte után bukkan csak fel, s valószínűleg mindös�sze annyi a funkciója, hogy a műveket az Angol szvitektől megkülönböztesse. A valóságban viszont ezt a sorozatot – a többi billentyűs szvithez hasonlóan – éppúgy nevezhetnénk olasznak, mint franciának, mivel a barokk zene e két legfőbb, egymástól élesen elkülönülő nemzeti stílusa egyformán jelen van benne.

2

Bartók Béla: Szonáta, Sz. 80, BB 88 Bartók többször írt arról, mennyi ösztönzést köszönhetett a parasztdalokban lappangó harmóniáknak. „A Szonáta bizonyos értelemben az Allegro barbaro stílusának folytatója: ez elsősorban a zongora ütőhangszer-effektusaiban nyilvánul meg, továbbá – ami tulajdonképpen az ütőhangszerjellegből következik – súlyos veretű tematikájában, kalapácsütésként lezuhanó, kemény hangzatainak egyenletesen dübörgő ritmikájában, a dallamosság – főként a népdalintonáció – szinte teljes mellőzésében” – írja Pándi Marianne.

Johann Sebastian Bach: a-moll angol szvit, BWV 807 Nikolaus Forkel, Bach első életrajzírója így írt az Angol szvitekről: „Valamennyinek nagy a művészi értéke, de egyik-másik tételüket az eredeti dallamosság és harmónia legmagasabb fokú mesterdarabjának kell tekintenünk.” A három, csembalóra írott szvit­soro­ zat közül az Angol szvitek a legszabályosabb szerkesztésű. Mind a hat szvit prelúdiumból és öt tánctételből áll, mégpedig a Jakob Froberger óta állandósult négy alaptételből, valamint a sarabande és a gigue közé ékelődött betéttáncból. Furcsa játék, páratlan lele­ mény, hogy betéttáncként az Angol szvitekben Bach kizárólag francia eredetű táncokat ír, mégpedig mindig következetesen kettőt-kettőt, ráadásul – ahogy Péteri Judit fogalmazott – ezeket „választékos, elegáns francia modorban írta, ami megint azt a furcsa tényt bizonyítja, hogy a zeneszerző »angolnak« nevezett szvitjei valójában »franciábbak« a Francia szviteknél”.

Szergej Prokofjev: 7. (B-dúr) szonáta, op. 83 A kompozíciót Szvjatoszlav Richter mutatta be. „1943 elején megkaptam a Hetedik szonáta kottáját, amitől valósággal önkívületbe estem, s négy nap alatt megtanultam. (…) A szonáta egy egyensúlyát vesztett világ fenyegető atmoszférájába taszítja bele a hallgatót. Káosz és bizonytalanság uralkodik. A szemünk előtt szabadulnak el a gyilkos erők. De ami eddig éltette az embert, az nem vész el. Továbbra is érez és szeret. Együttérez embertársaival, együtt tiltakozik, és együtt vesz részt a közös fájdalomban. Mindent elsöpör maga előtt a győzni akarás mámorában.”

3

Fotó: Kleb Attila

VILLÁNYI DÁNIEL

4

Villányi Dániel A fiatal zongoraművész a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett BA-diplomát 2010-ben, mesterei Dráfi Kálmán, Kemenes András, Wágner Rita és Gulyás Márta voltak. Ezt követően tanulmányait a weimari Hochschule für Musik Franz Liszt falai között Szokolay Balázs és Larissa Kondrateva növendékeként, illetve a tel-avivi Buchmann-Mehta School of Musicban Emanuel Krasovsky mellett folytatta. 2013-ban Weimarban megszerezte MA-diplomáját is. Számos nagy sikerű szóló-, nagyzenekari és kamarazenei fellépést tudhat maga mögött, bemutatkozott az ECHO Rising Stars nemzetközi koncertsorozaton a Müpában, a Jénai Filharmonikus Zenekar szólistájaként Chemnitz, Weimar és Berlin koncerttermeiben, de játszott Bécsben, Salzburgban, Genfben, Zürichben, vala­ mint a brüsszeli BOZAR művészeti központ színpadán is. Olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Fischer Iván, Kovács János vagy Vásáry Tamás, kamarapartnerei között ott találjuk Kemenes Andrást, Berkes Kálmánt és Lydia Rineckert. Karizmatikus személyisége átütő erővel nyilvánul meg koncertjein, gazdag repertoárja pedig egyedi és kiforrott ízlésvilágról tanúskodik.

5

Johann Sebastian Bach: French Suite No. 5 in G major, BWV 816 Johann Sebastian Bach’s suites for keyboard (the French and English Suites, as well as the Partitas) mark the last stage, as well as the culmination, of the genre’s two-century history. In Bach’s own career the genre itself is associated almost exclusively with a single period, the six years he spent in Köthen. Being director of music at the prince’s court was his only secular position in his entire career, and it is thus natural that most of his purely instrumental music should have been composed between 1717 and 1723. Comprising six suites as it was customary at the time, the series now known as the French Suites was probably composed for the composer’s second wife, Anna Magdalena. Compared to Bach’s other two series of suites, the French Suites are technically lighter, more intimate, and most of them are truly meant “for a woman’s hands.” Although Bach marked the piece “pour le clavecin” (i.e. for harpsichord), none of the movements goes beyond the range of the clavichord, the typical domestic keyboard instrument of the time, and it is therefore possible that Bach originally composed the French Suites for clavichord rather than harpsichord. The title itself (“French Suites”) is not Bach’s, and is highly misleading. The epithet, “French” only appeared long after the works were completed, and probably only served to distinguish them from the English Suites. In reality, this suite, like the other keyboard suites, could be called as much Italian as French, since it is equally marked by these two main, distinct national styles of Baroque music.

Béla Bartók: Piano Sonata, Sz. 80, BB 88 Bartók frequently wrote about how much inspiration he found in the harmonies latent in peasant songs. “In a sense, Sonata continues with the style of Allegro Barbaro: this is most evident in the percussive effects of the piano, as well as in what actually follows from the percussive nature, its weighty themes, the consistently rumbling rhythm of its hammering, hard chords, and the almost complete lack of melodiousness, especially of folk-song intonation,” wrote Marianne Pándi.

6

Johann Sebastian Bach: English Suite No. 2 in A minor, BWV 807 Nikolaus Forkel, Bach’s first biographer, wrote of the English suites: “All have great artistic merit, but some of the movements must be regarded, for their original melody and harmony, as masterpieces of the highest order.” Of the three series of harpsichord suites, the English suites have the most regular structure. Each of the six suites consists of a prelude and five dance movements, including the four basic movements that had been a staple since Jakob Froberger’s time, and a dance wedged between the sarabande and the gigue. It is a strange game, an instance of unique ingenuity, that between the sarabandes and gigues of the English Suites, Bach inserted only dances of French origin, and always, consistently, two of them. They were written, as Judit Péteri put it, “in a refined and elegant French manner, which again proves the strange fact that the composer’s so-called ‘English’ suites are actually ‘more French’ than the French Suites.”

Sergei Prokofiev: Sonata No. 7 in B major, Op. 83 The composition was premiered by Sviatoslav Richter. “Early in 1943, I received the score of the Seventh Sonata, which I found fascinating and which I learned in just four days. (...) With this work we are brutally plunged into the anxiously threatening atmosphere of a world that has lost its balance. Chaos and uncertainty reign. We see murderous forces ahead. But this does not mean that what we lived by before thereby ceases to exist. We continue to feel and love. Together with our fellow men and women, we raise a voice in protest and share the common grief. We sweep everything before us, borne along by the will for victory.”

7

Photo: Attila Kleb

Dániel Villányi The young pianist graduated from the Liszt Academy in Budapest in 2010, where Kálmán Dráfi, András Kemenes, Rita Wágner and Márta Gulyás were his professors. He went on to study at the Hochschule für Musik Franz Liszt in Weimar with Balázs Szokolay and Larissa Kondrateva, and at the Buchmann-Mehta School of Music in Tel Aviv with Emanuel Krasovsky. He obtained his MA degree in Weimar in 2013.

He has appeared in a number of highly successful solo, orchestral and chamber music concerts, and has performed at prestigious classical music events such as the ECHO Rising Stars international concert series at Müpa Budapest, as well as in Chemnitz, Weimar and Berlin in Germany as a soloist with the Jena Philharmonic Orchestra. He has appeared in concert in Vienna, Salzburg, Geneva and Zurich, and at the BOZAR Centre for Fine Arts in Brussels. He has worked with such renowned conductors as Iván Fischer, János Kovács and Tamás Vásáry, and has had András Kemenes, Kálmán Berkes and Lydia Rinecker for chamber music partners, among others. His charisma makes a powerful presence at his concerts, while his rich repertoire bears witness to a taste that is already unique and mature.

8

DÁNIEL VILLÁNYI

A címlapon: Villányi Dániel Címlapfotó: Kleb Attila