Bartók Tavasz Műsorfüzet - Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra (2022. április 16.)

Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra & Choir

ÁPRILIS 16. | 19.30

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall

Bach: h-moll mise • Mass in B minor, BWV 232 Közreműködik • Featuring: Elisabeth BREUER – szoprán • soprano, Maarten ENGELTJES – alt • alto, Tilman LICHDI – tenor, Klaus MERTENS – basszus • bass Vezényel • Conductor: Ton KOOPMAN For the English version, see page 6

1

Johann Sebastian Bach: h-moll mise, BWV 232 Nem tudunk arról, hogy a Bach halála után h-moll miseként ismert kompozíciónak volt-e megrendelője, s hogy Bach tervezte-e előadását. Úgy sejtjük, hogy a szerző életében nem is hangzott el. Egyes tételeit korábbi művek (például egy bő három évtizeddel korábbi kantátatétel) alapján dolgozta ki, de a végső simításokon még 1749-ben is munkálkodott, azaz a h-moll misét Bach egyik utolsó művének és – miként A fúga művészetét – zenei végrendeletének tekinthetjük.

Ahogy a nagy Bach-kutató, Christoph Wolff írta, a h-moll mise megfelel a zeneszerző azon „örökös szándékának, hogy fölülmúlja önmagát és másokat. Léptékét tekintve a Máté-passió megfelelője, ám a misében semmi máshoz nem fogható dimenziók kölcsönhatásának lehetünk tanúi.”

A mise néhány latin nyelvű tételének előadása nem hiányzott a luthe­ ránus liturgiából. A Kyrie és a Gloria fel-felhangzott egy-egy ünnepi igehirdetésen, és 1724 karácsonyára Bach írt egy nagyszabású Sanctus-tételt is. Utóbbit később a h-moll mise roppant szerkezetébe is beillesztette. 1733-ban készült el a h-moll mise Kyrie- és Gloriaszakasza, melyeket elküldött II. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek, azzal a kéréssel, hogy nevezzék ki tiszteletbeli szász udvari karmesternek. 1736-ban e kérés végül meghallgatásra talált.

Miként ebben a korszakban gyakran, Bachnál is előfordult, hogy korábbi műveit valamilyen formában újra felhasználta, például úgy, hogy egy már meglévő kompozícióhoz új szöveget illesztett. Ezt az eljárást nevezzük paródiatechnikának. A h-moll mise tételeinek mintegy fele megy vissza korábbi kompozíciókra, ami arra enged következtetni, hogy talán a többi tételnél is hasonló lehet a helyzet, csak ott az eredeti művek elvesztek. George Stauffer amerikai zenetudós szerint a mise alkalmat adott Bachnak, hogy „korábbi műveit még egyszer, utoljára tökéletesítse”, és a mise így afféle „antológia negyven év egyházi és világi műveiből”. Bach biztosan nem csak kényelemből vett át ennyi korábbi művet. A régi zenei gondolatok új ötleteket szültek: mintha valamiféle „szuper variációs formával” állnánk szemben, amely sok művet és sok alkotóévet fog át. Wolff szerint azonban leegyszerűsítés a misét történeti antológiának tekinteni.

Az igaz, hogy „amikor Bach már meglévő zeneművekből kölcsönzött, a rendelkezésre álló legjobb anyagból válogatott. Lehetséges, hogy bizonyos mértékig a megőrzés szándéka is vezette, hiszen jól látta

2

a különbséget a német kantáták múló divatja és a latin mise időtlensége között – nem is szólva a kantáták provinciális jellegéről, szemben a mise egyetemességével. Ezért hát a legpatinásabb történelmű vokális műfajt választotta, hogy végső summáját adja művészetének, vagyis karnagyi-kántori hivatásának.”

A h-moll mise utóéletével és fokozatosan kialakuló kultuszával kapcsolatban újabban felvetődött, hogy nem Lipcse, nem is Drezda, hanem – meglepő módon – Bécs lehetett a kiindulópontja. Haydn például ismerte, a műből őrzött egy másolatot; Mozart pedig akkoriban tanulmányozhatta, amikor a c-moll misén dolgozott. A szélesebb zenei nyilvánosság érdeklődésének megélénkülése azonban – hasonlóan a Máté-passióhoz – Mendelssohn elhivatottsága nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Elisabeth Breuer Szoprán énekes, a nemzetközi koncertéletben Bach, Händel, Haydn és Mozart műveinek elismert és keresett előadója. Olyan neves koncerttermekben és fesztiválokon lépett már fel, mint az Elbphilharmonie, a bécsi Musikverein, a lipcsei Gewandhaus, a kölni Filharmónia, a müncheni Philharmonie am Gasteig, a stockholmi Berwaldhallen, a helsinki Musiikkitalo, a düsseldorfi Tonhalle, a madridi Auditorio Nacional de Música, illetve a Styriarte vagy a Schleswig-Holsteini Zenei Fesztivál. Operaszínpadi alakításai közül kiemelkedik Elisa (Mozart: Il re pastore), Rezia (Haydn: L’incontro improvviso), illetve Norina, Musetta, Gretel, Despina, Bellezza (Il trionfo del Tempo e del Disinganno).

Maarten Engeltjes A holland kontratenor, Maarten Engeltjes négyéves kora óta énekel, kontratenorként tizenhat évesen debütált Bach Máté-passiójában.

Zeneművészeti diplomáját 2007-ben vehette át a Hágai Királyi Konzervatóriumban. Pályája során neves karmesterekkel és zenekarokkal lépett már fel, mások mellett Ton Koopman, Emmanuelle Haïm, Vladimir Jurowski, William Christie, Peter Dijkstra, Jordi Savall, Reinbert de Leeuw, Markus Stenz, Lars Ulrik Mortensen és Laurence Cummings partnere volt. 2017-ben Engeltjes megalapította saját barokk zenekarát, a PRJCT Amsterdamot, mellyel immár nemcsak szólóénekesként, hanem karmesterként is közönség elé áll.

3

Tilman Lichdi Tilman Lichdi kiemelkedő koncert- és dalénekes. Nagy sikerrel lép fel Bach oratóriumainak és passióinak énekeseként és Evangélistájaként. A Chicagói Szimfonikus Zenekarral a János-passióban szerepelt, egy lelkes kritika így méltatta produkcióját: „Gyakran egy egész életen át nem találkozunk ilyen nagyszerű zenei interpretációval.”

Sokoldalú előadó, és szívesen foglalkozik a jövő generáció tanításával is. Több CD-felvételt készített, Schubert két dalciklusát (A szép molnárlány, Téli utazás) gitárkísérettel vette fel.

Klaus Mertens A német basszbariton neves régizene-specialisták (Ton Koopman, Frans Brüggen, Nicholas McGegan, Philippe Herreweghe, René Jacobs, Sigiswald Kuijken, Gustav Leonhardt, Nikolaus Harnoncourt, Martin Haselböck) és a klasszikus repertoár előadóinak (Gary Bertini, Herbert Blomstedt, Sir Roger Norrington, Enoch zu Guttenberg, Peter Schreier, Kent Nagano, Hans Vonk, Christian Zacharias, Edo de Waart, Kenneth Montgomery, Gerard Schwarz, Fischer Iván) is szívesen látott partnere. Elsősorban a barokk zene, különösen Johann Sebastian Bach műveinek előadójaként vált világhírűvé, több lemezfelvétel közreműködője.

4

Ton Koopman A holland csembaló- és orgonaművész, zenetudós és karmester immár négy évtizede a historikus zene egyik meghatározó alakja.

Harmincöt éves volt, amikor életre hívta az Amsterdam Baroque Orchestrát, bő tíz évvel később pedig az Amsterdam Baroque Choirt.

A két együttes repertoárjának centrumában Johann Sebastian Bach életműve állt. A hamarosan a legrangosabb régi hangszeres zenekarok között jegyzett formációval Koopman a legfontosabb európai és tengerentúli koncerttermek visszatérő vendége lett.

1994-ben fogott neki kivételesen ambiciózus hanglemez-vállalkozásának: felvette Bach valamennyi egyházi és világi kantátáját, majd Bach egyik jelentős elődjének, Dieterich Buxtehude műveinek összkiadását indította el. Koopman előadóművészi és zenetörténészi munkáját számos díjjal ismerték el, 2006-ban Lipcse város Bachdíját, 2012-ben Lübeck Buxtehude-díját nyerte el. Lemezfelvételeit a legrangosabb szakmai lapok tüntették ki, 2017-ben pedig az Edison Classical Music Awards díjazottja volt. 2019 óta a lipcsei Bach Archívum elnöke.

TON KOOPMAN

Fotó: Hans Morren

Amsterdam Baroque Orchestra & Choir Az Amsterdam Baroque Orchestra 1979-ben jött létre, tagjai a barokk zene nemzetközileg elismert specialistái. A világjáró együttes olyan koncerttermekben lépett már fel, mint a Barbican Centre Londonban, a bécsi Konzerthaus, a Lincoln Center New Yorkban vagy a Tokyo Metropolitan Theatre. A zenekar játéka, jellegzetes hangszíne számtalan lemezfelvételen hallható, többek között azon a hatalmas gyűjteményen, melyet Ton Koopman tíz év alatt rögzített és Bach valamen�nyi vokális művét tartalmazza, köztük több mint kétszáz kantátát.

Az Amsterdam Baroque Choir 1992-ben alakult, bemutatkozó koncertjét az Utrechtben megrendezett Holland Régizenei Fesztiválon adta, egy kora barokk szerző, Heinrich Ignaz Biber Requiemjét és Vesperását szólaltatta meg. Ton Koopman és az Amster­dam Baroque Orchestra partnereként rendszeres vendége Európa, az Egyesült Államok és Ázsia nagy koncerttermeinek.

Johann Sebastian Bach: Mass in B minor, BWV 232 We do not know whether the composition that was named Mass in B minor after the composer’s death had been commissioned, and whether Bach planned to perform it. The assumption is that it was never played in his own lifetime. Some of the movements were based on earlier pieces (such as a cantata movement he had written over three decades earlier), but in 1749 Bach was still working on the last touches, and thus the Mass in B minor can be considered his musical testament, along with The Art of the Fugue. Both works, writes eminent Bach scholar Christoph Wolff, “conform to this striking Bachian trait of ‘intending to excel above others and oneself.’ (...) Its dimensions correspond to those of the St Matthew Passion, but the B Minor Mass stands out by virtue of its concentration upon the contrapuntally integrated soloistic and choral vocal texture”.

6

Some of the Latin-language movements of the mass were performed at Lutheran services. The Kyrie and the Gloria were played on festive days, and for the Christmas of 1724, Bach wrote a monumental Sanctus.

The latter he would later incorporate in the vast structure of the B minor mass. Its Kyrie and Gloria sections were completed in 1733, and he sent them to Elector Frederick Augustus II of Saxony, with a request to be appointed conductor to the Saxon court. The position was granted to him in 1736.

In line with a common practice of the time, Bach would occasionally recycle earlier works, including by adding new lyrics to an existing composition. The method is called the parody technique. About half of the movements in the B minor mass have some antecedents, which allows for the possibility of the case being similar with the other movements as well, though the original compositions have been lost. American musicologist George Stauffer thinks the mass gave Bach the opportunity to improve on former works one last time, and the enterprise is thus an anthology of forty years of ecclesiastical and secular compositions.

Convenience could not have been Bach’s sole motivation. The old musical ideas gave rise to new ones: it is as if we had a “super-variation form” here, which encompasses many works and many creative years. Wolff, however, is of the opinion that the mass “cannot be reduced to a mere historical anthology of exemplary settings. True, where Bach borrowed from existing music, he selected from among the best he had. To some extent, he may also have been guided by the aspect of preservation, for he could see very well the difference between the short-lived fashions of the German cantatas on the one hand and the longevity of the Latin Mass on the other – not to mention the parochial qualities of the can­ tatas vis-a-vis the universality of the Mass. So he chose this most historical of all vocal genres to embody the summa summarum of his artistry, that of the capellmeister-cantor.”

As regards the subsequent history of the Mass in B minor and its emerging cult, it has recently been suggested its cradle was not Leipzig or Dresden, but, surprisingly enough, Vienna. Haydn, for instance, was familiar with it, and had a copy; Mozart, on his own part, must have studied it when working on his Mass in C minor. However, music lovers at large could not have become interested in it – or in the St Matthew Passion – without Mendelssohn’s dedicated services.

7

Elisabeth Breuer The soprano is a recognised performer of Bach, Handel, Haydn and Mozart, and is much sought-after on the international concert circuit.

She has performed in such renowned concert halls as the Elbphilharmonie, the Musikverein in Vienna, the Gewandhaus in Leipzig, the Philharmonie am Gasteig in Munich, the Berwaldhallen in Stockholm, the Musiikkitalo in Helsinki, the Tonhalle in Düsseldorf, the Auditorio Nacional de Música in Madrid, and at famous festivals such as the Styriarte and the Schleswig-Holstein Music Festival. Highlights of her operatic career include the roles of Elisa (Mozart: Il re pastore), Rezia (Haydn: L’incontro improvviso), Norina, Musetta, Gretel, Despina and Bellezza (Il trionfo del Tempo e del Disinganno).

Maarten Engeltjes The Dutch Maarten Engeltjes has been singing since the age of four, making his debut as a countertenor in Bach’s St Matthew Passion at the age of sixteen. He graduated from the Royal Conservatoire of The Hague in 2007. He has performed with renowned conductors and orchestras, including Ton Koopman, Emmanuelle Haïm, Vladimir Jurowski, William Christie, Peter Dijkstra, Jordi Savall, Reinbert de Leeuw, Markus Stenz, Lars Ulrik Mortensen and Laurence Cummings In 2017 Engeltjes founded his own baroque orchestra, PRJCT Amsterdam, with which he now performs not only as a solo singer but also as a conductor.

Tilman Lichdi Tilman Lichdi is an outstanding concert and lied singer. He performs with great success as a singer or the Evangelist in Bach’s oratorios and Passions. “One can go a lifetime without hearing the Evangelist sung as well as by Tilman Lichdi,” a reviewer enthused about his performance of the St John Passion with the Chicago Symphony Orchestra. A versatile performer, he is also keen to teach the next generation. He has recorded several CDs, including two of Schubert’s song cycles (The Fair Maid, Winter Journey) with guitar accompaniment.

8

Klaus Mertens The German bass-baritone is a welcome partner for renowned early music specialists (Ton Koopman, Frans Brüggen, Nicholas McGegan, Philippe Herreweghe, René Jacobs, Sigiswald Kuijken, Gustav Leonhardt, Nikolaus Harnoncourt, Martin Haselböck) and performers of the classical repertoire (Gary Bertini, Herbert Blomstedt, Sir Roger Norrington,

Enoch zu Guttenberg, Peter Schreier, Kent Nagano, Hans Vonk, Christian Zacharias, Edo de Waart, Kenneth Montgomery, Gerard Schwarz, Iván Fischer). He has become world-famous mainly as a performer of Baroque music, especially the works of Johann Sebastian Bach, and is featured on several recordings.

Ton Koopman Dutch harpsichordist, organist, musicologist and conductor Ton Koopman has been a seminal figure of historic music. At age 35 he established the Amsterdam Baroque Orchestra, and a little over a decade later the Amsterdam Baroque Choir. The repertoire of the two ensembles focused on the œuvre of Johann Sebastian Bach. The formation was soon recognized as one of the foremost ensembles of historically informed performance practices, and was regularly featured in the leading concert halls of Europe and other continents. In 1994 he started a particularly ambitious enterprise to record all of Bach’s ecclesiastical and non-religious cantatas, and then went on to release the complete works of Dieterich Buxtehude, one of Bach’s most important forerunners. Koopman’s work as a performing artist and historian of music has been acknowledged with numerous prizes, including the city of Leipzig’s Bach Award in 2006, and Lübeck’s Buxtehude Award in 2012. His recordings won the prizes of the most prestigious professional journals, and in 2017 he received the Edison Classical Music Award. Since 2019 he is President of the Leipzig Bach Archive.

Amsterdam Baroque Orchestra & Choir The Amsterdam Baroque Orchestra was established in 1979, and its musicians are baroque specialists of international acclaim. The globetrotting orchestra has performed in such concert halls as the Barbican Centre in London, the Vienna Konzerthaus, the Lincoln Center in New York, and the Tokyo Metropolitan Theatre. The ensemble’s characteristic sound can be heard on countless CDs, including a vast collection of Bach’s complete vocal œuvre, which Ton Koopman recorded in the course of ten years, and which includes over 200 cantatas.

The Amsterdam Baroque Choir was founded in 1992 and gave its debut concert at the Dutch Early Music Festival in Utrecht, perform­ing the Requiem and Vespers of an early baroque composer, Heinrich Ignaz Biber. As a partner of Ton Koopman and the Amsterdam Baroque Orchestra, the choir is a regular guest in major concert halls in Europe, the United States and Asia.

9

A címlapon: Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra & Choir Címlapfotó: Foppe Schut