Bartók Tavasz Műsorfüzet - Ramón Vargas és a Győri Filharmonikus Zenekar (2022.05.03., 05.05.)

Ramón Vargas és a Győri Filharmonikus Zenekar

MÁJUS 3. | 19.30

Olimpiai Sportpark – Multicsarnok Olympic Sport Park – Multi Hall

MÁJUS 5. | 19.30

Kölcsey Központ – Nagyterem Kölcsey Centre – Main Hall Mozart: Figaro házassága – nyitány • The Marriage of Figaro – Overture Mozart: Don Giovanni – Il mio tesoro intanto Donizetti: Alba herceg • Il Duca d’Alba – Inosservato penetrava…

Angelo casto e bel Verdi: A végzet hatalma – nyitány • La forza del destino – Overture Verdi: A két Foscari • I due Foscari – Dal più remoto esilio… Odio solo, ed odio atroce szünet • interval Ponchielli: Gioconda – Cielo e mar Donizetti: Don Pasquale – nyitány • Overture Cilea: Az arles-i lány • L’Arlesiana – È la solita storia del pastore Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo Puccini: Tosca – Dammi i colori… Recondita armonia Rossini: A sevillai borbély – nyitány • The Barber of Seville – Overture Leoncavallo: La Mattinata Cardillo: Core ’ngrato – nápolyi dal • Neapolitan Song Vezényel • Conductor: Pier Giorgio MORANDI For the English version, see page 6

1

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága – nyitány; Don Giovanni – Il mio tesoro intanto A Figaro zeneköltője „nemcsak gyönyörködött a színpadra varázsolt életben, nemcsak ujjongott és kacagott, hanem előbb mélyen és őszintén át is élte ezt az életet” – írta Tóth Aladár. Ez a kacagó életszeretet pezseg a Figaro házassága nyitányában, mely híven tükrözi a „bolond nap” zűrzavarát, mámorát.

A Don Giovanni második felvonásában énekelt áriájában Don Ottavio arra kéri társait, hogy amíg ő a bíróságon igyekszik előmozdítani Don Giovanni gyilkossági ügyét, addig tartsák a lelket Donna Annában.

Az ária két visszatérő részből, két különböző jellegű zenei anyagból áll. Az egyik bensőséges és nemesen érzelmes, a második rész harcias zenéje pedig élesen szemben áll mindezzel.

Gaetano Donizetti: Alba herceg – Inosservato penetrava… Angelo casto e bel Az Alba herceg című opera – bár a bemutató már ki lett tűzve – nem készült el teljesen, így a zeneszerző életében nem is hangzott el.

Jóval Donizetti halála után, a hiányzó részek pótlását követően, 1882-ben állították első ízben színpadra. A mű különösen népszerű részlete Marcello áriája.

Giuseppe Verdi: A végzet hatalma – nyitány A végzet hatalma 1862-ben került közönség elé Szentpéterváron, Magyarországon 1875-ben játszották először. A nyitány legfontosabb dallamai az operából származnak, a Leonorához kapcsolt mottótémából (mely magát a címben jelzett végzetet jeleníti meg) és egy vallásos vágyódást kifejező széles melódiából Verdi már-már beethoveni szimfonikus drámát alakított ki.

2

Giuseppe Verdi: A két Foscari – Dal più remoto esilio… Odio solo, ed odio atroce Verdi lírai tragédiaként határozta meg 1844-ben Rómában bemutatott operáját. A két Foscari nem sokkal később, 1850-ben (Egressy Béni magyar szövegével) Pesten is látható volt. Az opera cselekménye valóságos történelmi eseményeken alapul, a 15. század közepén valóban dózseként uralkodott Velencében Francesco Foscari, akinek fiát, Jacopót politikai merényletben való részvétellel, majd hazaárulással vádolták meg. A „Dal più remoto esilio” szövegkezdetű cavatina a fiatal Foscari balsejtelmeit és félelmét festi le.

Amilcare Ponchielli: Gioconda – Cielo e mar Az Arrigo Boito szövegkönyvére készült operát Milánóban mutatták be 1876-ban, Budapesten 1883-ban állították színpadra. A vad­ romantikus fordulatokban gazdag opera tenor hőse, Enzo szerelmek és intrikák sűrű hálójában találja magát. Második felvonásban énekelt románcát így jellemezte a magyarországi premier közönsége számára a Budapesti Hírlap tárcaszerzője: „Enzo egyedül marad, és következik a mellőzhetetlen románc, melynek költői ihlete és dallamossága azonban messze felülmúlja a szokásos tenorrománcokat, s e nemben a legjobbak közé sorolható, s hogy többet ne mondjak, versenyez Gounod Faustjának harmadik felvonásbéli románcával.”

Gaetano Donizetti: Don Pasquale – nyitány Az 1843-ban Párizsban bemutatott Don Pasquale a vígoperák egyik gyöngyszeme. Nyitánya – harsány meglepetéseivel és érzelmekkel átitatott melódiáival – hűen tükrözi a darab fordulatos cselekményét és hangulatváltásainak széles horizontját.

Francesco Cilea: Az arles-i lány – È la solita storia del pastore Az arles-i lány című Cilea-opera (a színdarabhoz korábban Bizet komponált kísérőzenét) premierje 1897-ben Milánóban volt. A dalmű egyik legnevezetesebb részlete Federico panaszos áriája (lamentója) a második felvonásból. Énekéből szerelmi csalódás táplálta lemondás árad.

Giacomo Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo; Tosca – Dammi i colori… Recondita armonia A Manon Lescaut harmadik felvonása élén álló Intermezzo hallatlanul összetett módon közvetíti a bánat, a remény és a reménytelenség érzését. Az utolsó hangok azonban nem sok kétséget hagynak a tragikus végkifejlet felől, joggal jegyzi meg az opera egyik elemzője, hogy innentől kezdve nincs fény a partitúrában.

A Tosca első felvonásában énekelt románcában Cavaradossi énekel szerelméről: az imádott nőt ahhoz a portréhoz hasonlítja, melyet éppen fest, és amely Mária Magdolnát ábrázolja.

3

Gioachino Rossini: A sevillai borbély – nyitány Az 1816-ban bemutatott vígopera, A sevillai borbély a zenetörténet egyik legnagyobb talánya, hiszen szerzője mindössze 21 (más beszámolók szerint 13) nap alatt írta meg. A nagy sietségben nyitányra már nem is maradt ideje, egy jól bevált zenekari számot illesztett a darab elé, mely korábban már két ízben is – egyik sem vígopera volt, hanem opera seria – jól bevált. Ma már persze a nyitányt úgy halljuk, mint ami pezsgő szellemességével tökéletesen előkészíti a vígjátéki történéseket.

Leoncavallo: La Mattinata A Mattinata 1904-ben keletkezett, a zeneszerző Enrico Carusónak dedikálta, ő is készítette el a dalból az első lemezfelvételt. Az eltelt évszázadban a tenorrepertoár egyik örökzöld száma lett.

Salvatore Cardillo: Core ’ngrato – nápolyi dal Az 1911-ben született dal szerzője az Amerikába emigrált olasz zeneszerző, Salvatore Cardillo (1874–1947), szövegírója Riccardo Cordiferro. Enrico Caruso vitte sikerre, ugyanakkor nem bizonyos, hogy Cardillo kifejezetten a legendás tenor számára írta volna.

A Core ’ngrato egy hálátlan szívű hölgyhöz szól, aki már nem viszonozza összetört lelkű szerelme érzéseit.

RAMÓN VARGAS

Ramón Vargas A világhírű tenor karrierje 1992-ben vett döntő fordulatot, amikor a New York-i Metropolitan Opera Lammermoori Lucia-produkciójában Luciano Pavarottit helyettesítette Edgardo szerepében. Nem sokkal később már a milánói Scalában lépett színpadra, Verdi Falstaffjában Fenton szólamát énekelte, a szenzációs előadás rendezője Giorgio Strehler, karmestere Riccardo Muti volt. Ramón Vargas a továbbiakban olyan operaházak rendszeres vendége lett, mint a Teatro Colón (Buenos Aires), a Royal Opera House (London), a Teatro Real (Madrid), az Opéra National (Párizs), a bécsi Staatsoper vagy a Veronai Aréna.

Pier Giorgio Morandi Pályája kezdetén az olasz dirigens a milánói Scala asszisztens karmestereként dolgozott, mások mellett Riccardo Muti és Giuseppe Patanè mellett, később az Egyesült Államokban, Tanglewoodban Leonard Bernstein és Seiji Ozawa irányításával képezte tovább magát. A Nyugat lányát, a Toscát és az Álarcosbált a Stockholmi Királyi Operaházban vezényelte, itt a vezető vendégkarmesteri posztot is betöltötte; az Aidát Oslóban és Katarban, a Szerelmi bájitalt, a Bohéméletet és a Don Carlost Drezdában, a Macbethet Milánóban irányította. A Rigolettót és a Pillangókisasszonyt a New York-i Metropolitan Operában dirigálja rendszeresen. A magyar közönség is jól ismeri, produkcióit a Magyar Állami Operaházban és a Müpában is számos alkalommal hallhattuk.

Győri Filharmonikus Zenekar A Győri Filharmonikus Zenekar gazdag repertoárja a klasszikus és kortárs művek mellett a könnyebb műfajokat is felöleli. Regionális kulturális együttesként a térség csúcsintézménye, a vele szemben támasztott szakmai elvárásoknak megfelelően egyszerre tölti be a klasszikus nagyzenekar, a crossover filmzenekar, a szabadtéri vagy gálazenekar, a kisebb vagy nagyobb kamarazenekar és a koncertfúvószenekar szerepét is. Európa szinte valamennyi országában hangos siker kíséri fellépéseit, de Ázsia legfontosabb színpadain, így Kínában, Dél-Koreában, Tajvanon és Japánban is kivívta mind a szakma, mind a közönség elismerését.

5

Wolfgang Amadeus Mozart: The Marriage of Figaro – Overture; Don Giovanni – Il mio tesoro intanto The composer of Figaro “not only took delight in the life conjured up on the stage – not only rejoiced and laughed – but had first also lived that life deeply and honestly,” wrote Aladár Tóth. This laughing joie de vivre is there fizzing in the overture of Figaro, a faithful reflection of the chaos and giddiness of that “madcap day.”

In his aria in the second act of Don Giovanni, Don Ottavio asks his companions to comfort Donna Anna while he tries to advance Don Giovanni’s murder case at the court. The aria consists of two recurring parts, each different in character. One is intimate and nobly emotional, starkly contrasted by the bellicose nature of the other.

Gaetano Donizetti: Il Duca d’Alba – Inosservato penetrava… Angelo casto e bel The composer never finished The Duke of Alba, though the date of its premiere was already set. It was first staged in 1882, long after Donizetti’s death, after it was completed by his former pupil, Matteo Salvi. Marcello’s aria has become particularly popular.

Giuseppe Verdi: La forza del destino – Overture The Force of Destiny was first performed in 1862, in Saint Petersburg.

It had its Hungarian premiere in 1875. The key melodies of the overture are from the opera: from the motto theme, which is associated with Leonora (and which represents the titular destiny), and from a broad melody that expresses religious yearning, Verdi created a symphonic drama of almost Beethovenian intensity.

Giuseppe Verdi: I due Foscari – Dal più remoto esilio… Odio solo, ed odio atroce Verdi defined his opera, which was premiered in Rome in 1844, as a lyrical tragedy. The Two Foscari was performed in Pest shortly afterwards, in 1850 (with a Hungarian libretto by Béni Egressy). The story of the opera is based on real historical events: the plot commences as Francesco Foscari’s (who ruled Venice as a doge in the middle of the 15th century) son, Jacopo, is accused of involvement in a political assassination and then of treason. In his cavatina (“Dal più remoto esilio”) the young Foscari gives voice to his misgivings and fear.

6

Amilcare Ponchielli: La Gioconda – Cielo e mar The opera, written to a libretto by Arrigo Boito, had its premiere in Milan in 1876, and was staged in Budapest in 1883. Enzo, the hero of this opera, rich in wildly romantic twists and turns, finds himself caught in a dense web of love and intrigue. “Enzo is left on his own,” wrote Budapesti Hírlap before the Hungarian premiere, “and the obligatory romance ensues – with a poetic inspiration and melodiousness that far surpasses the usual tenor romances, and can in fact be considered one of the best examples in the genre; it is a worthy rival of the romance in the third act of Gounod’s Faust.”

Gaetano Donizetti: Don Pasquale – Overture Premiered in Paris in 1843, this is a gem of a comic opera. With its loud surprises and emotion-soaked melodies, the overture faithfully reflects the eventful plot of the work and the broad horizon of its mood changes.

Francesco Cilea: L’Arlesiana – È la solita storia del pastore The premiere of Cilea’s opera, L’Arlesiana took place in Milan in 1897.

(Bizet had composed incidental music for the play on which it was based). One of the most famous parts of the work is Federico’s lament from the second act. Disappointed in love, his song is suffused with resignation.

Giacomo Puccini: Manon Lescaut – intermezzo; Tosca – Dammi i colori…

Recondita armonia The Intermezzo at the beginning of Act III in Manon Lescaut renders sorrow, hope and hopelessness in a tremendously complex manner.

The last notes, however, leave little doubt as to the tragic nature of the denouement, and from this point, notes a perceptive critic, all light is absent from the score.

In his romance from the first act of Tosca, Cavaradossi rapturously sings about his love: he likens the beloved to the portrait of Mary Magdelene that he is painting.

7

Gioachino Rossini: The Barber of Seville – Overture Premiered in 1816, The Barber of Seville is one of the greatest enigmas of musical history, because Rossini is reported to have written this opera buffa in 21 days (or 13, according to other sources). He did not even have time left for an overture, and made use of a tried and tested orchestral number, which had served him well in this function twice – though the works in question were opera seria, and not comic pieces. Today, the overture is of course considered as something whose sparkling wit perfectly sets the stage for the comic events.

Leoncavallo: La Mattinata Mattinata was written in 1904, and Leoncavallo dedicated it to Caruso, who went on to make the first recording of it. Over the century since then, it has become an evergreen of the tenor repertoire.

Salvatore Cardillo: Core ’ngrato – Neapolitan Song Core ’ngrato was composed in 1911 by Salvatore Cardillo (1874–1947), an Italian composer who emigrated to the United States. The text of the song was written by Riccardo Cordiferro. It became popular thanks to Enrico Caruso, though Cardillo is not known to have written the song specifically for him. The song addresses an ungrateful lady who no longer returns the feelings of her broken-hearted lover.

Ramón Vargas The world-famous tenor’s career took a decisive turn in 1992, when he stepped in for Luciano Pavarotti as Edgardo in the New York Metropolitan Opera’s production of Lucia di Lammermoor. Soon afterwards, he appeared at La Scala in Milan, singing the role of Fenton in Verdi’s Falstaff, in a sensational production that was directed by Giorgio Strehler and conducted by Riccardo Muti. Ramón Vargas went on to become a regular guest at such opera houses as the Teatro Colón (Buenos Aires), the Royal Opera House (London), the Teatro Real (Madrid), the Opéra National (Paris), the Vienna State Opera and the Verona Arena.

Pier Giorgio Morandi The Italian conductor began his career as assistant conductor at La Scala in Milan, working with Riccardo Muti and Giuseppe Patanè, among others, and later studied in the United States at Tanglewood

8

with Leonard Bernstein and Seiji Ozawa. He conducted La fanciulla del West, Tosca and Un ballo in maschera at the Royal Swedish Opera, where he had been a guest conductor formerly. He conducted Aida in Oslo and Qatar, L’elisir d’amore, La bohème and Don Carlos in Dresden, and Macbeth in Milan. He regularly conducts Rigoletto and Madama Butterfly at the New York Metropolitan Opera. He is well known to Hungarian audiences, having performed regularly at the Hungarian State Opera and Müpa Budapest.

Győr Philharmonic Orchestra Along with classical and contemporary works, the rich repertoire of the Győr Philharmonic Orchestra also includes lighter genres. According to the expectations set forth to this regional cultural ensemble and top musical institution of the region, it serves simultaneously as a classicaltraditional orchestra, a crossover film band, an outdoor or gala orchestra, a smaller or bigger chamber orchestra and possibly a concert brass and reed band. The performances of the orchestra were followed by great successes nearly in all European countries, and it has even managed to gain the professionals’ and the audience’s considerable recognition on the most significant stages of Asia, in China, South Korea, Taiwan and Japan.

Photo: Zoltán Mekli

GYŐR PHILHARMONIC ORCHESTRA

9

A címlapon: Ramón Vargas Címlapfotó: Lou Valérie Dubuis