Electric Fields
Barbara Hannigan
Katia Labèque | Marielle Labèque
David Chalmin
ÁPRILIS 10. | 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Hildegard von Bingen: O vis aeternitatis (David Chalmin átirata
• arranged by David Chalmin)
Hildegard von Bingen: O orzchis ecclesia (Bryce Dessner átirata
• arranged by Bryce Dessner)
David Chalmin: Lingua ignota – Hildegard von Bingen mesterséges nyelven írt szövegére • On Hildegard von Bingen’s text in an artificial language
Barbara Strozzi: Che si può fare, op. 8/6 (David Chalmin átirata
• arranged by David Chalmin)
Hildegard von Bingen: Alleluia, O virga mediatrix (David Chalmin átirata
• arranged by David Chalmin)
David Chalmin: Research #1
Francesca Caccini: Che t’ho fatt’io (David Chalmin átirata • arranged by David Chalmin)
Hildegard von Bingen: O nobilissima viriditas (Bryce Dessner átirata
• arranged by Bryce Dessner)
Barbara Hannigan: Aria
Közreműködik • Featuring: Barbara HANNIGAN – szoprán • soprano, Katia LABÈQUE, Marielle LABÈQUE – zongora • piano, David CHALMIN – elektronika • electronics
Hang • Sound: Guillaume LOUBÈRE
Fény • Lighting: Bernd PURKRABEK
For the English version, see page 5.
David Chalmin francia zeneszerző, zenész és producer, valamint Bryce Dessner, a legendás amerikai rockzenekar, a The National zeneszerzője és gitárosa egyfajta zenei cikluselméletet hozott létre az Electric Fields című anyaggal. „Az volt a szándékunk, hogy különböző korok kivételes női zeneszerzőinek régi dallamaitól, dalaitól és szövegeitől átitatott, modern hangszerelésű és a saját művészi szemléletünket is visszatükröző kompozíciókat hozzunk létre, melyekben maximálisan érvényesülnek Barbara Hannigan, Katia és Marielle Labèque előadóművészi erényei. Mint általában, ezúttal is igyekeztünk a korszakokat és a hangszerelést úgy kombinálni, hogy elmosódjanak a korok és műfajok közötti határok.” Az Electric Fields művészi koncepcióját legplasztikusabban tehát egy különös, elsőre talán abszurdnak és paradoxonnak tűnő törekvéssel lehet kifejezni: „Előre a múltba!” Ha az időt nem a pillanatok lineáris sorozatának képzeljük el – vallja David Chalmin és Bryce Dessner –, hanem egy mindig önmagába visszatérő, ciklikus folyamatot látunk benne, olyasmit, mint amilyen az önmagába visszacsatlakozó folyó, vagy ahogy Nietzsche tételezte az örök visszatérést, akkor lehetővé válik számunkra a tér és az idő egységgé való összeolvadása.
Chalmint és Dessnert a zenetörténet három nagy nőalakja ihlette meg. A rendkívüli sorsú Barbara Strozzi énekesnő és a korai barokk korszak egyik legjelesebb zeneszerzője volt. A velencei komponista gazdag életművet hagyott hátra, melyben elsősorban énekegyüttesre írt műveket találunk. Első madrigálkötetét huszonöt évesen adta ki, összesen nyolc gyűjteményben több mint 125 önálló darabot jelentetett meg.
Az 1587-ben Firenzében, művészcsaládban született Francesca Caccini szintén zeneszerző és kiváló énekes volt, aki csembalón, lanton és gitáron is remekül kísérte magát. Kortársai a „La Cecchina” („Az énekesmadár”) néven emlegették. Strozzival ellentétben állandó énekesi pozíciója volt a Medici-udvarban, ami anyagi függetlenséget biztosított számára.
Az Electric Fields című programban a legfontosabb szerepet Hildegard von Bingen játssza. „Zenéje nagyon közel áll hozzánk, úgy érezzük, hogy hihetetlenül modern” – mondja Chalmin és Dessner. Csak rácsodálkozni lehet a tudós Hildegardra, a középkor egyik leglenyűgözőbb személyiségére, aki közel ezer évvel ezelőtt élt és alkotott. 14 éves korában vonult kolostorba, látomásai révén talált rá küldetésére, hivatására. Később saját közösséget alapított, teológiai, orvosi könyveket írt és csodálatos énekeket komponált, melyek Barbara Hannigan számára hallatlanul inspiráló, minimalista művek. „Az egyes tételek különböző módon kapcsolódnak egymáshoz – mondta el Hannigan. – Az egész estét egy nagy lélegzetvétel tartja össze, nincs szünet vagy taps a darabok között. A projekt tehát bizonyos értelemben kifejezetten modern, ugyanakkor több mint egy évezrednyi múltra tekint vissza… Vagy inkább előre.”
Barbara Hannigan
Barbara Hannigan énekes-karmester a zenét kivételes érzékenységgel közvetíti. Olyan jelentős művészek és alkotók partnere volt, mint Simon Rattle, Sasha Waltz, Kent Nagano, Vladimir Jurowski, John Zorn, Andreas Kriegenburg, Andris Nelsons, Esa-Pekka Salonen, Christoph Marthaler, Antonio Pappano, Katie Mitchell, Kirill Petrenko vagy Krzysztof Warlikowski. Szellemi mestere a néhai karmester és zongoraművész, Reinbert de Leeuw volt, zenei fejlődésére ő gyakorolt döntő hatást. Barbara Hannigan a kortárs zene elkötelezett tolmácsolója, több mint 85 új mű bemutatója fűződik nevéhez, szoros munkakapcsolatban állt Boulezzel, Zornnal, Dutilleux-vel, Ligetivel, Stockhausennel, Berióval vagy Dusapinnel. Az elmúlt évek egyik kiemelkedő projektje volt Francis Poulenc La Voix humaine (Emberi hang) című egyszemélyes operájának Denis Guéguin videóművésszel és a Francia Rádió Filharmonikus Zenekarával közösen elkészített adaptációja. Ugyancsak a közelmúltban énekelte John Zorn Split the Lark, valamint Star Catcher című darabjának világpremierjét, és a Torontói Szimfonikus Zenekarral ő mutatta be Zosha Di Castri In the Half Light című művét is. Karmesteri pályájának fontos állomása volt fellépése az Amszterdami Concertgebouw Zenekarával. Számos CDfelvételt készített, a Crazy Girl Crazy című albummal Grammy-díjat nyert a legjobb klasszikus énekszóló kategóriájában.
Katia és Marielle Labèque
A világhírű zongoraduó rendszeres közreműködője volt a Berlini Filharmonikusok, a Bajor Rádiózenekar, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Clevelandi Zenekar, a Lipcsei Gewandhaus Zenekara, a Londoni Szimfonikusok, a Londoni Filharmonikusok, a Los Angeles-i Filharmonikusok, az Orchestre de Paris, a Drezdai Állami Zenekar és a Bécsi Filharmonikusok koncertjeinek, amelyeken mások mellett Szemjon Bicskov, Gustavo Dudamel, Gustavo Gimeno, Mirga Gražinyté-Tyla, Pietari Inkinen, Louis Langrée, Zubin Mehta, Andrés Orozco-Estrada, Seiji Ozawa, Antonio Pappano, Matthias Pintscher, Georges Prêtre, Simon Rattle, Santtu-Matias Rouvali, Esa-Pekka Salonen, Michael Tilson Thomas vagy Jaap van Zweden állt a karmesteri pulpituson. A Labèque nővérek olyan zeneszerzőkkel dolgoztak együtt, mint Thomas Adès, Louis Andriessen, Luciano Berio, Pierre Boulez, Bryce Dessner, Philip Glass, Osvaldo Golijov, Ligeti György és Olivier Messiaen.
David Chalmin
Az elmúlt tíz évben David Chalmin sokféle szerepet vállalt: producerként, hangszerelőként éppúgy dolgozott, mint hangmérnökként, mások mellett a The National és Shannon Wright felvételein működött közre. Kompozíciói között szerepel egy 100 zongorára írt mű, amelyet a párizsi Philharmonie-ban mutattak be, több orgonista előadóra írt darabját pedig a nantes-i Variations Fesztiválon játszották. Betétszámot komponált Madonna rövidfilmjéhez – a Her Story című alkotás középpontjában a női jogok állnak. A Sept Particules című, Justin Taylor csembalóművész és a Le Consort számára szerzett darabjában énekesként is bemutatkozott, a 2022-es Innocence című albumon pedig saját énekhangja immár meghatározó szerepet játszik. Katia és Marielle Labèque-kel közösen alapította meg a Dream House Quartetet, a 2019-es La terre invisible című album komoly feltűnést keltett.
With Electric Fields, French composer, musician and producer David Chalmin and Bryce Dessner, composer and guitarist of the legendary American rock band The National, created what might be called a musical cycle theory. ‘Our intention was to write compositions that are infused with the old melodies, songs and lyrics of exceptional women composers of different eras, and that also have modern instrumentation and reflect our own artistic outlook, while they allow the performing virtues of Barbara Hannigan, Katia and Marielle Labèque to shine at their best. As usual, we have tried to combine the periods and the instrumentation in a way that blurs the boundaries between ages and genres.’ The artistic concept of Electric Fields is therefore best summed up by a strange, perhaps at first sight absurd and paradoxical ambition: ‘Forward into the past.’ If we think of time not as a linear series of moments, suggest David Chalmin and Bryce Dessner, but as a cyclical process that always comes back to itself, something like a river that returns to itself, or as the eternal return postulated by Nietzsche, then we are able to fuse space and time into a unity.
Chalmin and Dessner were inspired by three great women in music history. Barbara Strozzi was a singer with an extraordinary life, and one of the most eminent composers of the early Baroque period. The Venetian composer left behind a rich œuvre, mainly for vocal ensemble. She was twenty-five when her first book of madrigals came out. She published over 125 works in all, in eight collections.
Composer Francesca Caccini, who was born in 1587 into a Florentine family of artists, was also an accomplished singer, who competently accompanied herself on the harpsichord, the lute and the guitar. Her contemporaries called her La Cecchina, the Songbird. Unlike Strozzi, she had a permanent position in the Medici court as a singer, which gave her financial independence.
The most important role in the programme of Electric Fields is played by Hildegard von Bingen, ‘whose music is very close to our heart, we feel she is incredibly modern,’ say Chalmin and Dessner. The learned Hildegard, one of the most fascinating personalities of the Middle Ages, is an endless source of amazement. She lived and worked nearly a thousand years ago. She entered a monastery at the age of 14, and found her mission and vocation through her visions. She later founded her own community, wrote books on theology and medicine, and composed wonderful songs, which Barbara Hannigan finds to be incredibly inspirational, minimalist pieces. ‘The various movements are connected in different ways,’ Hannigan says. ‘The whole show is held together by a single large breath, there is no pause or time for applause between the pieces. So the project is very modern, in a sense, but also looks back over a past of more a thousand years... Or rather, looks forward.’
Barbara Hannigan
Barbara Hannigan is a singer and conductor who conveys music with exceptional sensitivity. She has worked alongside such luminaries as Simon Rattle, Sasha Waltz, Kent Nagano, Vladimir Jurowski, John Zorn, Andreas Kriegenburg, Andris Nelsons, Esa-Pekka Salonen, Christoph Marthaler, Antonio Pappano, Katie Mitchell, Kirill Petrenko and Krzysztof Warlikowski. Her mentor was the late conductor and pianist Reinbert de Leeuw, who was a decisive influence on her musical development. Barbara Hannigan is a dedicated interpreter of contemporary music, having premiered over 85 new works and worked closely with Boulez, Zorn, Dutilleux, Ligeti, Stockhausen, Berio and Dusapin. One of the highlights of recent years has been the adaptation of Francis Poulenc’s monodrama, La Voix humaine (The Human Voice), made in collaboration with video artist Denis Guéguin and the French Radio Philharmonic Orchestra. Hannigan has also recently sung the world premieres of John Zorn’s Split the Lark and Star Catcher, and with the Toronto Symphony Orchestra, she premiered Zosha Di Castri’s In the Half Light. Working with the Royal Concertgebouw Orchestra was an important milestone of her conducting career. Her numerous records include Crazy Girl Crazy, which earned her a Grammy Award in the best classical solo voice category.
Katia and Marielle Labèque
The world-famous piano duo has been regular performers with the Berlin Philharmonic Orchestra, the Bavarian Radio Symphony Orchestra, the Chicago Symphony Orchestra, the Cleveland Orchestra, the Leipzig Gewandhaus Orchestra, the London Symphony Orchestra, the London Philharmonic, the Los Angeles Philharmonic, the Orchestre de Paris, the Dresden State Orchestra and the Vienna Philharmonic, working under the baton of Semyon Bychkov, Gustavo Dudamel, Gustavo Gimeno, Mirga Gražinytė-Tyla, Pietari Inkinen, Louis Langrée, Zubin Mehta, Andrés Orozco-Estrada, Seiji Ozawa, Antonio Pappano, Matthias Pintscher, Georges Prêtre, Simon Rattle, Santtu-Matias Rouvali, Esa-Pekka Salonen, Michael Tilson Thomas and Jaap van Zweden, among others. The Labèque sisters have collaborated with such composers as Thomas Adès, Louis Andriessen, Luciano Berio, Pierre Boulez, Bryce Dessner, Philip Glass, Osvaldo Golijov, György Ligeti and Olivier Messiaen.
David Chalmin
Over the past ten years, David Chalmin has assumed a variety of roles, working as a producer, arranger and engineer, and has contributed to the records of The National and Shannon Wright, among others. David Chalmin’s compositions include notable works such as A Piece for 100 Pianos, which was premiered at the Philharmonie in Paris. His works for several organists were premiered at the Variations Festival in Nantes. He composed a song for Madonna’s short film Her Story, which focuses on women’s rights. He made his vocal debut in Sept Particules, a piece for harpsichordist Justin Taylor and Le Consort, and he went on to give his own voice a dominant role on the 2022 album, Innocence. He was joined by Katia and Marielle Labèque for the Dream House Quartet, whose 2019 album, La terre invisible caused a sensation.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Barbara Hannigan
Címlapfotó: Marco Borggreve