FRENÁK
ÁPRILIS 10. és 11. | 19.00
Nemzeti Táncszínház – Nagyterem
National Dance Theatre – Main Hall
Előadja • Performed by: Zoe LENZI, ÁRVAY-VASS Léna, Eoin MAC
DONNCHA, David Leonidas THIEL, CSERHÁTI Gergely, BANKA Viktor, FERENCZ Vivian
Zenei koncepció • Music concept: HUNYADI Máté
Dramaturg • Dramaturgy: Dr. HORVÁTH Nóra
Látvány, jelmez • Production design, costumes:: Victoria FRENÁK
Animáció, videószerkesztő • Animation, video editor: FEHÉR András
Hang • Sound: FEKETE Mátyás
Fény • Lighting: PETHŐ József
Színpadmester • Stage manager: FÜLEP Balázs, PALOTAI Andor
Produkciós asszisztens • Production assistant: NYÁRI Gergő
Koreográfia • Choreography: CrAzy_RunnEr
Koncepció • Concept: FrenÁk
Az előadás a Bartók Tavasz keretében a FrenÁk Társulattal és a Nemzeti
Táncszínházzal közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This performance of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with the Company FrenÁk and National Dance Theatre.
For the English version, see page 6.
Az őrült futkosók (crazy runners) azok, akik örömmel sodródnak az információrobbanás forgatagában, és akik mindezt a szabadság kiterjesztésének élik meg. Az őrült futkosók alávetik magukat a percenként változó divatnak, és szimbólumaivá válnak a magamutogató nagyképűségnek, a semmi eladásának, a folytonos, felszínes újdonságkeresésnek, a látszat uralmának, olyan magatartásformáknak, amelyek mögött nincs valódi tartalom. Csupán a tudás illúzióját birtokolják, mégis erős bennük a vágy, hogy uralják a világot. A FrenÁk Társulat új előadásának alapötletét az identitásváltások adják: a játékban használt kellékek csereberéje rámutat a mai korra jellemző valós és virtuális partnerváltások felfoghatatlan tempójára, melyben elhalnak a valódi kapcsolatok. Tudható vajon, hogy ez a CrAzy_RunnErs inkább kivonulás, inkább elvonulás vagy inkább felvonulás? És pontosan milyen porondon? Letisztult fehér tükörfelület, egy végtelen perspektíva mélységét éreztető sima jégmező, lehetséges mezsgye valóság és illúzió, múlt és jövő között, melybe áttetsző gömbök érkeznek: ez a Parad_Is_E (a Paradicsom). Nem tudhatjuk, hogy a buborékokat idéző képződmények vajon az emberi létforma bibliai gyökerére utalva Ádám és Éva tudatlanságának burkai, vagy már a mesterséges intelligencia által uralt világ tudatlanságbuborékjait prognosztizálják. A tudatlanság bibliai Édenkertjéből kiűzetett emberpár utódai szépen lassan a mesterséges intelligencia által uralt valóság zárt buborékjába menetelnek? Mi lesz az emberi kultúra sorsa? Az örök körforgásban győzedelmeskednek a hamis gyönyörök és az uralom alá kényszeríthető intelligenciák illúziói? A Parad_Is_E nem a bibliai ősállapotot keresi, de Ádám és Éva meséjének évezredekre visszanyúló kultúrtörténetében ott találjuk a munkához, születéshez, csaláshoz, gyengeséghez, hiszékenységhez fűződő érzéseket.
Ahogy a FrenÁk-előadásokban mindig, most is sűrű és feszes a vizuális és akusztikus világ, amely majdhogynem egyenértékű a koreográfiával, a különböző rétegek pedig szervesen fűződnek-épülnek egymásba. A darab lelkülete az átjárásokból születik meg. Számos réteg kapcsolódik egymáshoz, a zene, a média társként épül be a darabba. A zenén Hunyadi Máté dolgozott, de az anyag összeállításában FrenÁk ugyanúgy részt vett, ahogy a koreográfia elkészítésében, mert nem konkrét zenei anyagokból, hanem akusztikai érzetekből indultak ki. Nemcsak a zenei kompozíciók érvényesülnek, hanem egy akusztikai világ jön létre: klasszikus elemek, emberi sikolyok koedukálása elektroakusztikai, pulzatív elemekkel. Az alkotók a képi világ kialakításánál sem konkrét képanyagokat használtak, hanem szinematográfiai, fragmentszerű képbevágásokat, lenyomatokat, lenyomatok lenyomatait. Az áttetsző szcenográfiai elemekre való rávetítés megjelenik a térben, így többszöröződik a képanyag. Nem tudjuk, mi a valóság – ami a képanyagon jelenik meg, vagy ami mögötte a valóságban történik a színpadon? A szcenográfiai formarendszer nagyon izgalmas, intim belső tereket teremt, de a külső és a belső viszonyrendszere is megkérdőjeleződik.
A kulturális és nyelvi különbségek új energiákkal, új alkotói szemléletekkel gazdagítják a darabot, a soknemzetiségű csapat egyes tagjainak kreatív munkája beépül az összkoncepcióba. Egyénileg alkotnak, de az egységen belül, megadott keretek között. Az előadásnak van egy őrült, teátrális, szinte mozgásszínházi része is, miközben a táncosok nagyon erős, organikus mozgástechnikával dolgoznak. David Leonidas Thiel a Dresden Frankfurt Dance Company szólistája, Zoe Lenzi olasz táncművész szintén Németországban táncol. Először lép fel a FrenÁk Társulatban Árvay-Vass Léna és Cserháti
Gergely is, utóbbi klasszikus, balettintézeti tudását hozza.
Frenák Pál és társulata
Frenák Pál korunk egyik legizgalmasabb koreográfusa, a magyarországi kortárs tánc kialakulását alapjaiban meghatározó táncművész, aki a siketek és nagyothallók jelrendszerének energiáiból táplálkozva egy új mozgásnyelv kidolgozásával írta be magát a magyar tánctörténetbe és vívott ki nemzetközi elismerést. Az 1980-as évek derekán költözött Párizsba, ahol a klasszikus balett több meghatározó személyiségével dolgozott, valamint Cunningham-, illetve Limóntánctechnikát tanult. A társművészetek képviselői közül nagy hatást gyakoroltak rá Pier Paolo Pasolini filmjei, Francis Bacon festményei és Gilles Deleuze francia filozófus írásai. 1998-ban elnyerte a kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díjat, így több mint fél évet tölthetett el Japánban – ez az élmény művészetére is nagy hatást gyakorolt, a japán mozgás- és vizuális művészet, valamint a butoh több koreográfiájában megjelenik. 1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar–francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése a produkciókba. Alkotásaival kétszer nyerte el a Lábán Rudolf-díjat, aktuális előadását szinte minden évben jelölik az esztendő legjobb táncelőadásának járó díjra. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2018-ban Magyarország Érdemes Művésze, 2021-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
The crazy runners are those who are happy to drift through the information explosion, and who consider that an extension of freedom. They subject themselves to fashion that changes by the minute and become symbols of pretentiousness, of selling nothing, of the constant, superficial search for novelty, of the rule of appearances, of behaviours that have no real substance behind them. They possess only the illusion of knowledge, yet they have a strong desire to rule the world. The idea behind the new performance of the FrenÁk Company is identity changes: the exchange of props used in the play points to the incomprehensible pace of real and virtual changes of partners that marks our time, in which real relationships wither. Can it be known whether CrAzy_RunnErs is a withdrawal, a retreat or a march? And on what stage exactly?
A clean white mirror surface, a smooth ice field with a sense of infinite depth, a possible field between reality and illusion, past and future, into which translucent spheres arrive: this is Parad_Is_E. We do not know whether the bubble-like formations are a reference to the biblical roots of human life, the shells of Adam and Eve’s ignorance, or a prediction of the ignorance bubbles of a world dominated by artificial intelligence. Are the descendants of the human couple cast out of the biblical Garden of Eden of ignorance slowly marching into the closed bubble of a reality dominated by artificial intelligence? What will be the fate of human culture? Do the illusions of false pleasures and subjugable intelligences triumph as an eternal cycle? While Parad_Is_E is not in search of the original, biblical state, the thousand-year-old cultural history of the tale of Adam and Eve is replete with sentiments related to work, birth, deception, weakness and credulity.
The visual and aural world of FrenÁk’s productions is always dense and taut, almost an equivalent of the choreography, and the different layers are organically intertwined. The spirit of the piece is born from the exchanges. There are a great many interconnected layers. Music and the other media are companions of the piece. Music was the remit of Máté Hunyadi, though FrenÁk took part in compiling the musical material as much as in the choreography, because their starting point was not some specific musical material but acoustic sensations. While the musical compositions are allowed to come into their own, an acoustic world is also built: classical elements are conjoined with human screams, electro-acoustic segments and pulses. Nor are specific images used to create the visual world, which is instead based on cinematographic flashes, impressions, impressions of impressions. When the images are projected on translucent elements of the scenery, the visual material is duplicated in space. You cannot tell what reality is – whether it is what appears in the visual material, or what happens behind it in reality, on the stage. The scenography has a very compelling formal vocabulary, as different intimate interiors are created, while the relationship of what is inside and outside is also questioned. The energies of cultural and language differences are very important. The production is marked by new energies, new creative attitudes, as the individual creative work of each member of this multinational team becomes part of the overall concept. They create individually, but not individual shows; they work within the unit, the given framework. There is a crazy, stagy part in the performance, which is like physical theatre, while the motion technique used by the dancers is very powerful, organic. The dancers are David Leonidas Thiel, soloist with the Dresden Frankfurt Dance Company, and Italian dancer Zoe Lenzi, who also dances in Germany. Léna Árvay-Vass and Gergely Cserháti will also make their debut with the FrenÁk Company, who brings classical skills, a ballet school training.
Pál Frenák and his company
Pál Frenák is one of the most exciting dance choreographers of our time, an artist who came to essentially influence the development of contemporary dance in Hungary. He has written himself into the dance history of the country and gained international recognition by developing a new idiom of movement that is based on the energies of the sign language of the deaf and hard of hearing. In the mid-1980s he moved to Paris, where he worked with several leading figures in classical ballet and studied the dance technique of Cunningham and Limón. Among the sister arts, he was greatly influenced by the films of Pier Paolo Pasolini, the paintings of Francis Bacon and the writings of French philosopher Gilles Deleuze. In 1998, he won the Villa Kujoyama Choreography Prize in Kyoto, which allowed him to spend more than six months in Japan – an experience that had a profound impact on his art, with Japanese movement and visual art, as well as the butoh, appearing in many of his choreographies. In 1999, enrolling young Hungarian dancers, he transformed the by then ten-year-old Compagnie Pal Frenak into a Hungarian–French company, which was based in Paris and Budapest and instigated a unique dance idiom. The important features of the latter are the integrated use of facial expressions, sign language and body movement, and the incorporation of the sister arts (circus, theatre, fashion show, contemporary music). His creations have won the Lábán Rudolf Prize twice, and his latest show is nominated for the Best Dance Performance of the Year award almost every year. He was awarded the Harangozó Prize in 2002, the Knight’s Cross of the Order of Merit of the Republic of Hungary in 2006, the Imre Zoltán Choreography Prize in 2007, the Artist of Merit prize in 2018, and the Kossuth Prize in 2021.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Eoin Mac Donncha
Címlapfotó: Bobál Katalin