Csengery Dániel: Holle anyó – bemutató
1
ÁPRILIS 16. | 11.00 és 15.00
Müpa
Fesztivál Színház
Aliz, a szorgos lány: Süle Dalma
Lujza, a lusta lány: Mester Viktória
Holle anyó / Özvegy: Meláth Andrea
Apa: Kőszegi Ákos
Közreműködik: Budapesti Vonósok, Badora Dance Company
Vezényel: Jankó Zsolt
Librettó: Kiss Viktória
Dramaturg: Tóth Kata
Látvány: MADÁR
Díszlet, jelmez: Kovács Yvette Alida
Koreográfus: Barta Dóra
A rendező munkatársa: Vári János
Csengery Dániel egyfelvonásos gyerekoperája, a Holle anyó a Müpa Zeneműpályázatának díjazottja. A színes, invenciózusan hangszerelt, lendületes, dallamos és fűszeresen harmonizált muzsika varázslatos hatást gyakorol egy mindenre nyitott gyermek szívére és képzeletére, de komplex élményt kínál az opera világát már jól ismerő felnőttek számára is. A darab kialakításakor nemcsak a jól ismert mese zenedramaturgiai lehetőségei lebegtek az alkotók előtt, olyan mű létrehozásán fáradoztak, mely magához a műfajhoz is kedvet csinálhat, azaz ráhangolja a zenés színházzal éppen ismerkedni vágyókat az opera komplex nyelvezetére. Mint minden igazán jó színházi zene, a Holle anyó muzsikája is a színpadi helyzetek, a drámai szituációk mélyére irányítja a hallgató figyelmét, olyan ajtókat nyit meg, melyek létezésére a puszta történet elmesélése során nem is gondolnánk. Szemenyei János rendezői koncepciója is a mese mögötteséből indul ki. „Miután megismerjük a két mostohatestvért és az özvegy anyát, valamint a családi viszonyokat, az anya egyedül marad a színen, s egy megindító áriát énekel arról, hogy régebben, amikor a férje még élt, milyen boldogok voltak. A zene összehasonlíthatatlanul árnyaltabban mutatja be azt az alakot, akit jellemzően gonosznak szoktunk látni. Mindezek után világossá vált, hogy a két lányt sem szabad egyoldalúan jellemezni.”
Az előadásban a mesei elbeszéléssel párhuzamosan – részben a narráció, részben a színpadi látvány és a tánc révén – egy másik történet is kibontakozik, mely új perspektívába helyezi az alapszituációt. Aliz és Lujza, a két mostohatestvér szüleik szövőgyárában segédkeztek, ki-ki a legjobb tudása szerint. Életük a mindennapi kis összezördülések ellenére szépen haladt a maga medrében, míg egy napon – egy szerencsétlen baleset miatt – az apa halálával minden megváltozik. A két lány és a megözvegyült anya egyre nehezebben boldogul, és a családfő hiánya a köztük feszülő ellentéteket, egyéni hiányosságokat is felerősíti. Aliz egy gyenge pillanatában, amikor épp feladni készül álmait, és apja haláláért is magát okolja, dühében beledobja orsóját a kútba. Az egykor boldog család életében fontos szerepet játszik egy régi mese, Holle anyó története, mely az emlékképekben felbukkanó apa szerint sokkal többet taníthat nekünk, mint azt sejthetnénk: azon túl, hogy ő a takácsok védelmezője, Holle anyó nemcsak a természet rendjéért felelős, hanem a bennünk lévő harmóniát is segít megtalálni. Aliz úgy dönt, hogy utánajár a legendának. Orsója után ugrik, s valóban egy mesés birodalomba csöppen, ahol különleges próbákat kell kiállnia, míg eljut Holle anyóig, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a mese alapján elképzelte. Miután teljesíti feladatait, felismeri, hogy miben kell változnia, amikor visszatér családjához és a dolgos hétköznapokhoz, így természetesen jutalma sem marad el. Ezután Lujza is útnak indul Holle anyó birodalmába, de makacssága miatt nem jár akkora sikerrel, hiszen ott „az jár pórul, aki lusta, az lesz rögtön mindjárt macska”.
„A szorgalom-lustaság kérdése – véli Szemenyei János – ma máshogyan merül fel, mint a 19. század elején, amikor az alapmesét gyűjtötték. A kézügyesség, a gyakorlatiasság inkább adottság, miként az érzékenység, a kreativitás vagy az álmodozást sarkalló képzelőerő is az. A librettó sejtetni engedi, hogy ilyesmi lehet a forrása azoknak a különbségeknek, amelyek a lusta és a szorgos lány megítélését sarkosan szembefordítják. A múltbéli események megjelenítése segíti árnyalni ezt a képet, az apa szerepe, figurája, egykori cselekedetei pedig kulcsot adnak a szereplők mostani magatartásához. Amíg élt, a lányok az adottságaikhoz, képességeikhez illeszkedő feladatokat láttak el, a család tehát harmonikusan működött csapatként.” A történet különböző időbeli síkjainak megjelenítése összetett és mozgalmas színpadképet eredményez, melyet Csengery Dániel sodró és lendületes zenéje remekül alá is támaszt. Ugyanakkor a mindennapi nyüzsgés ellenpólusaként még érzékibben jut kifejezésre Holle anyó birodalmának éteri nyugalma.
