Liszt Ünnep műsorfüzet - Dante 700 - A Nemzeti Énekkar koncertje (2021. október 18.) by Müpa Budapest

Dante 700 A Nemzeti Énekkar koncertje Concert by the Hungarian National Choir 1

OKTÓBER 18. | 19.30 Párisi Nagy Áruház – Lotz-terem

Beischer Matyó Tamás: Il fiume di luce Verdi: Laudi alla Vergine Maria Orbán György: Chiaro Battista Pradal: Io sentia voci Horváth Márton Levente: Della divina bontà Liszt: 104. Petrarca-szonett • Petrarch’s Sonnet No. 104 „Pace non trovo” – „Nincs békém, és erőm se háborúra” Fekete Gyula: Tutti li miei penser parlan d’Amore Csemiczky Miklós: O Voi – ősbemutató • world premiere Vajda János: Linee di Dante – ősbemutató • world premiere Dimitri Scarlato: A le superne rote – ősbemutató • world premiere Szabó Barna: Conclusione – ősbemutató • world premiere Közreműködik • Featuring: OBERFRANK Pál – próza • prose, BIZJÁK Dóra [6, 11] – zongora • piano, Nemzeti Énekkar • Hungarian National Choir (karigazgató • choirmaster: SOMOS Csaba) Vezényel • Conductor: SOMOS Csaba

Beischer Matyó Tamás: Il fiume di luce A kompozíció címe – Fényfolyó – Dante fantasztikus látomására utal (Isteni színjáték, Paradicsom, 30. ének), s ezzel összefüggésben a darab első fele zenei eszközökkel teremt természeten túli hangulatot. Az énekelt szöveg Dante költeményének kiragadott szavaiból, soraiból áll. A darab 2015ben, Somos Csaba és a Vass Lajos Kamarakórus felkérésére készült. „A művet augusztusban írtam, ezért közvetlen és sajátságos ihletforrásként kell megemlítenem az akkori, 2015-ös nyár napsütötte, verőfényes délelőttjeit és délutánjait, melyek segítettek elképzelni a mennyei ragyogást. Emlékszem, egyszer nagyon sokat kellett várnom egy déli órán a villamosra, és csak hagytam, hogy a megállóban rám zuhogjon a forróság, ahogy a korlátnak támaszkodtam. Ez erőteljes inspiráció volt, ami jobban belegondolva azóta is tart, szünet és megingás nélkül.” (Beischer Matyó Tamás) Giuseppe Verdi: Laudi alla Vergine Maria 1898-ban az akkor már 85 éves mester különös sorozatot jelentetett meg operái kiadójánál: vallásos művekkel lépett a közönség elé és egyben búcsúzott is zeneszerzői pályafutásától. Verdi utolsóként megjelent műveinek összefoglaló címe: Négy szent ének (Quattro pezzi sacri). A sorozat egy évtized alatt keletkezett, egymástól független és jelentősen eltérő kompozíciókat tartalmaz, melyek stílusa egyszerre előremutató és visszatekintő. A harmadik darab, a Laudi alla Vergine Maria talán már 1888-ban, egy évvel az Otello premierje után elkészült. A bemutatón négy női szólóénekes adta elő, de később Verdi egyetértett a női kari megszólaltatással is. Az olasz szöveg Dante Isteni színjátékából származik, a Paradicsom utolsó, 33. énekének imája Szűz Máriához. Orbán György: Chiaro A kompozíció Verdi Dante-megzenésítéséhez kapcsolódik, az Isteni színjáték hasonló szöveghelyét idézi. A zenei anyag szándékoltan archaizáló, bizonyos elemeiben egészen Dante koráig, azaz a 14. századig is visszanyúl. Battista Pradal: Io sentia voci A sokoldalú olasz zeneszerző, Battista Pradal – aki a komponálás mellett karmesterként, kórusvezetőként és tanárként is igen aktív – számos liturgikus énekkari darabot írt. A Dante soraira („Most hangok hallatszottak: könyörögtek / Isten Bárányához, ki elveszi / a bűnöket, hogy irgalmazzon, adjon / békét nekik. Így kezdték: „Agnus Dei”) komponált tétel nemcsak szövegében, hanem az egy időben megszólaló zenei rétegek szempontjából is egyfajta hangzó kollázs, előadása során rendkívül fontos szerepet

játszanak a dinamikai kontrasztok, átmenetek, illetve a különböző dinamikai szintek egyidejűségéből létrejövő térhatások. „Dante nagyon szépen és hatásosan írja le az Isten Bárányához intézett ima hangjait, amelyeket a tisztítótűzben lévő lelkektől hallott. Ezek a sorok mély érzelmeket ébresztenek, és különösen alkalmasak arra, hogy megzenésítsék őket.” (Battista Pradal) Horváth Márton Levente: Della divina bontà 2015-ben, Dante Alighieri (1265–1321) születésének 750. évfordulója alkalmából Somos Csaba több szerzőt is megkeresett, hogy írjon a nagy olasz költő alakját megidéző kórusművet. Az egykori kérésnek Horváth Márton Levente mellett eleget tett Fekete Gyula, Beischer-Matyó Tamás, valamint Virág András Gábor és Andorka Péter. A Della divina bontà női kari kompozíciót a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus mutatta be Molnár Éva vezényletével. A mű címe a Paradicsom 7. énekére utal, melyet a szerző a mű komponálásakor Babits Mihály fordításában ismert: „Az égi Jóság, melyen sohse száll át / irigység árnya, önmagában égve / szórja az örök szépségek sugárát.” Liszt Ferenc: 104. Petrarca-szonett Liszt az 1830-as évek végén találkozott Francesco Petrarca költészetével, amikor d’Agoult grófnéval Itáliában járt. Petrarca egyike azoknak a nagy, régi olasz művészeknek, akik megihlették őt. Szonettjeit először 1838–39ben dalként zenésítette meg, tenor hangra és zongorakíséretre, és szinte a dalokkal egy időben elkészítette a szólózongora-változatokat is. Ezek a „szöveg nélküli dalok” – további átdolgozás nyomán – kerültek be aztán az 1850-es évek legelején a Zarándokévek című gyűjtemény második füzetébe. Fekete Gyula: Tutti li miei penser parlan d’Amore „Dante Beatrice-szonettjeiből választottam egyet. Szerelemről, vágyakozásról, kínzó féltésről szól – mint annyi más szonett a korban. Egy egyszerű női kari madrigál készült belőle, a zenei forma követi a szonett szerkezetét.” (Fekete Gyula) Csemiczky Miklós: O Voi – ősbemutató Pályatársaihoz – Orbán Györgyhöz, Vajda Jánoshoz és Fekete Gyulához – hasonlóan Dante költészete Csemiczky Miklós számára is egyfajta zenetörténeti időutazásra, stílusjátékra kínált lehetőséget. Kompozíciójának világos formálása, hangzásának tonális jellege, illetve a reneszánsz korszak

zenéjének megidézése magától értődő alkotói gesztus. A kórustétel szövege Dante Új élet (La vita nuova) című, önéletrajzi ihletésű (versekből és a versekhez írt személyes kommentárokból álló) kötetéből származik. „Kik Szerelemnek útjait járjátok, lessétek csak, várjátok, ha van-e kín, mely párja lenne ennek! Mert én vagyok – és hogy elbíráljátok, ezennen bízom rátok – szállása s kulcsa minden gyötrelemnek.” Vajda János: Linee di Dante – ősbemutató „A Gianni Schicchi egyik kedves operám, így mikor Somos Csaba fölkért, hogy írjak valamit a Dante-évfordulóra, azonnal arra gondoltam, hogy a Schicchire vonatkozó sorokból (Pokol, 30. ének) állítom össze a kórusmű szövegét. A nyelvi nehézségek leküzdésében Francesca Provvisionato volt segítségemre.” (Vajda János) Dimitri Scarlato: A le superne rote – ősbemutató Dimitri Scarlato zongorista, karmester, korrepetitor, filmzeneszerző, aki egyaránt otthonosan mozog a könnyebb műfajok, a jazz és a klasszikus kortárs zene, valamint a színház világában. Rómában született, zenei tanulmányai mellett filozófiát is tanult. Effektusokban gazdag kompozíciójában a Purgatórium 8. énekéből vett részletet zenésítette meg. Itt Dante egy elragadtatott lelket vesz észre, aki szent áhítattal fordul kelet felé, s mindazok, akik körülveszik, ugyanezzel az áhítattal kapcsolódnak hozzá énekükkel. Szabó Barna: Conclusione – ősbemutató A koncert zárószáma Szabó Barna Conclusione című új műve, melynek szövege Giovanni Boccaccio (1313–1375) Trattatello in laude di Dante (1357) című Dante-életrajzából származik. „Se io vo, chi rimane? se io rimango, chi va?” – a Danténak tulajdonított szavak („Ha én megyek, ki marad? Ha én maradok, ki megy?”) nem a költői életműből származnak, eredetileg egy politikai követi megbízatás alkalmával hangzottak el. A jelen megzenésítés a mondatnak átvitt értelmet tulajdonít, és leginkább egy elképzelt költő képzeletbeli búcsújának állít emléket. Oberfrank Pál Színész, rendező, színházigazgató, 1964-ben született Budapesten. A Nemzeti Színház stúdiósa volt, majd 1987-ben sikeresen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Marton László színészosztályába, ahol 1991-ben szerzett diplomát. 1991 és 2008 között a Vígszínház tagja volt, azóta szabadúszóként dolgozik. 2010 óta a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója. 2013-ban Jászaidíjat kapott, 2019-ben Magyarország Érdemes Művésze Díjjal tüntették ki.

Színházi produkciók mellett mozi- és tévéfilmekben is láthattuk. Vallja, hogy „meg kell próbálni a legemberibb hangon és a legnagyobb szeretettel dolgozni, mert a színház nem egy gyár, hanem egy templom.” Bizják Dóra A zongoraművész 1996-ban diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol egy évvel később énekes-korrepetitori oklevelet is szerzett. 1999-ben posztgraduális tanulmányokat folytatott az Illinois State Universityn. Részt vett Schiff András, Dmitrij Baskirov, Leon Bates, Rohmann Imre, Ungár Tamás és Vásáry Tamás mesterkurzusain. Magyarországon kívül számos koncertet adott Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban. Férjével, Zentai Károllyal 1999-ben megalapította a négykezes és kétzongorás repertoárt játszó Duo Klavi-Artot, mellyel 2000-ben első díjat és különdíjat nyert a padovai Nemzetközi Négykezes Zongoraversenyen. Nemzeti Énekkar A Nemzeti Énekkar 1985-ben alakult Állami Énekkar néven, Pászti Miklós zeneszerző-karnagy vezetésével. Az együttes történetének első nagy korszaka 1990-ben kezdődött, amikor az alapító karnagy halálát követően Antal Mátyás vette át a karigazgatói teendőket, ő 2016. március 31-ig töltötte be ezt a tisztséget. E bő negyedszázad alatt az énekkar Magyarország vezető hivatásos kórusává vált, amelynek profilja zenekarkíséretes kompozíciók, oratóriumok, valamint a cappella művek előadása. Repertoárja ennek megfelelően rendkívül gazdag, a kora barokk Schütz alkotásaitól Bach, a bécsi klasszikusok és a 19. század zeneszerzőinek kompozícióin keresztül a 20. századi és kortárs zenéig minden irányba nyitott, műfaji határok nélkül. A Nemzeti Énekkar repertoárján hangsúlyosan jelen levő 19. századi oratóriumok mellett az együttes kiemelt fontosságot tulajdonít a kortárs művek előadásának. Számos ősbemutató, illetve magyarországi bemutató fűződik a nevéhez, például Jeney Zoltán Halotti szertartása vagy Kurtág György A csüggedés és keserűség dalai című kompozíciója, amely sokak szerint a kórusirodalom egyik legnehezebb alkotása.

Fotó: Posztós János / MNF

Somos Csaba 2016 áprilisától a Nemzeti Énekkar karigazgatója. Művészi pályájának fókuszában egyszerre van jelen a vokális és instrumentális zene. Fő hitvallásának a szenvedélyes interpretációt tartja, hangsúlyozza a profes�szionalizmuson túli meggyőző zenei átütőerőt. Diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte, előbb ének-zene tanár és karvezető, majd karmester szakon, Lukács Ervin és Gál Tamás tanítványaként. 22 éves kora óta aktív kórusvezető. Közel 17 éven át volt a Vasas Művészegyüttes Énekkarának karnagya. 2002-ben megalapította a Vass Lajos Kamarakórust, amelyet 2017-ig vezetett. Zeneigazgatóként dolgozott a debreceni Csokonai Színházban, majd a Pécsi Nemzeti Színházban, és vezető karnagya volt a Magyar Rádió Énekkarának. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA) alelnöke. A kortárs magyar szerzők műveinek bemutatása terén szerzett érdemei, valamint a Nemzeti Énekkar élén végzett magas színvonalú kórusépítő munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetését vehette át 2020-ban.

SOMOS CSABA

Tamás Beischer Matyó: Il fiume di luce The title of the composition – River of Light – refers to Dante’s fantastic vision (Divine Comedy, Paradiso, Canto 30), and in this context the first half of the piece creates a supernatural atmosphere by musical means. The lyrics comprise words and lines from Dante’s poem. The piece was made in 2015, on commission from Csaba Somos and the Vass Lajos Chamber Choir. “I wrote the piece in August, and the sunny bright mornings and afternoons of the summer of 2015 were a direct and peculiar source of inspiration because they helped me to imagine heavenly glow. I remember having to wait for the tram for a long time in the middle of the day, and I just let heat pour over me there in the stop as I leaned against the railing. It was a powerful inspiration, and come to think of it, it has been one ever since, without pause or relent.” (Tamás Beischer Matyó) Giuseppe Verdi: Laudi alla Vergine Maria In 1898 the 85-year-old maestro had his publisher release a special series, religious works that were also his adieu to his career as a composer. The Quattro pezzi sacri (Four Sacred Songs) were Verdi’s last published works. The pieces in the collection had been written in the course of a decade; unrelated to, and very different from, one other, they represented a style both progressive and retrospective. The third piece in the series, Laudi alla Vergine Maria, may have been completed as early as 1888, a year after the first night of Otello. The premiere featured four female soloists, but later Verdi did not object to performances by female choirs. The Italian lyrics are from Dante’s Divine Comedy, a prayer to Virgin Mary from the last, 33rd Canto of Paradise. György Orbán: Chiaro This composition is related to Verdi’s setting of Dante, citing a passage from the same canto of the Divine Comedy. The musical material is intentionally archaizing, some of its parts go all the way back to the time of Dante, i.e. the 14th century. Battista Pradal: Io sentia voci A versatile composer who is also very active as a conductor, choirmaster and educator, Battista Pradal has written several liturgical pieces for choir. This work sets to music Dante’s lines (“But I heard voices, and each seemed to pray / unto the Lamb of God, who takes away / our sins, for peace and mercy. ‘Agnus Dei’ / was sung repeatedly as their exordium, / words sung in such a way – in unison – / that fullest concord seemed to be among them.” This is a sounding collage, as regards both the lyrics and the musical layers

that are performed simultaneously; the dynamic contrasts and transitions are very important, as are the spatial effects that emerge from the simultaneity of the different levels of dynamic. “Dante describes, with great beauty and effectiveness, the sounds of the prayer to the Lamb of God that he heard from the souls in the purgatory. These lines evoke deep emotions and are especially suited to be set to music.” (Battista Pradal) Márton Levente Horváth: Della divina bontà In 2015, on the 750th anniversary of the birth of Dante Alighieri (1265– 1321), Csaba Somos invited several composers to write choral works that evoke the figure of the great Italian poet. Along with Márton Levente Horváth, Gyula Fekete, Tamás Beischer-Matyó, András Gábor Virág and Péter Andorka were those composers who obliged Somos in 2015. Della divina bontà is a composition for women’s choir, which was premiered by the Szolnok Bartók Béla Chamber Choir under the baton of Éva Molnár. The title is taken from Canto 7 of Paradiso: “The Godly Goodness that has banished every / envy from Its own Self, burns in Itself; / and sparkling so, It shows eternal beauties.” Ferenc Liszt: Petrarch’s Sonnet No. 104 Liszt first read Petrarch in the late 1830s, when he travelled in Italy with Comtesse Marie d’Agoult. Petrarch became one of those great old Italian artists who gave inspiration to Liszt. He first set some of the poet’s sonnets as songs, arranging them in 1838–39 for tenor voice with piano accompaniment. Almost at the same time as he wrote the songs, he also produced solo piano versions. This “songs without words” were then revised for the second volume of the collection, the Years of Pilgrimage, to which they were added in the early 1850s. Gyula Fekete: Tutti li miei penser parlan d’Amore “I chose one of Dante’s sonnets for Beatrice. It’s about love, longing, torturous jealousy – like so many other sonnets of the age. It was set to a simple madrigal for female choir, with the musical form following the structure of the sonnet.” (Gyula Fekete)

Miklós Csemiczky: O Voi – world premiere Like his colleagues, György Orbán, János Vajda and Gyula Fekete, Miklós Csemiczky considered Dante’s poetry an opportunity for a musical time travel, a game with styles. It went without saying that the composition should have a clear form, a tonal sound character, and should evoke the music of the Renaissance period. The text of the choral movement comes from Dante’s autobiographically inspired volume La vita nuova (New Life), which consists of poems and personal commentaries on them. “O ye who travel on the road of Love, pause here and look about for any man whose grief surpasses mine. I ask this only: hear me out, then judge if I am not indeed the host and the abode of every torment.” János Vajda: Linee di Dante – world premiere “Gianni Schicchi is one of my favourite operas, so when Csaba Somos approached me to write something for the Dante anniversary, I immediately thought I would compile the text of the choral piece from the lines that refer to Schicchi (Inferno, Canto 30). Francesca Provvisionato helped me to overcome the language difficulties.” (János Vajda) Dimitri Scarlato: A le superne rote – world premiere The pianist, conductor, accompanist and composer of film scores feels equally at home in lighter genres, jazz, contemporary classical music, and the world of theatre. He was born in Rome, and studied philosophy along with music. Rich in effects, his composition sets to music a passage from Canto 8 of Purgatorio. In it, Dante describes a raptured soul who turns towards east with a holy reverence, and those who surround him join his song with the same devotion. Barna Szabó: Conclusione – world premiere The concert ends with Conclusione, a new work by Barna Szabó, with text from Trattatello in laude di Dante (1357), Giovanni Boccaccio’s (1313–1375) biography of Dante. “Se io vo, chi rimane? se io rimango, chi va?” (If I go, who stays? If I stay, who goes?) – attributed to Dante, these words are not from his poetic oeuvre but were said during a mission as envoy. This setting reads the sentence in a symbolic way, and salutes, above all, the imaginary farewell of a fictitious poet.

Pál Oberfrank The actor, director and theatre manager was born in Budapest in 1964. He attended the studio of the National Theatre before studying acting at the Academy of Drama and Film (1987–1991), graduating from László Marton’s class. He was with the company of Vígszínház between 1991–2008, and has been a freelancer since then. He became director of the Veszprém Petőfi Theatre in 2010. In 2013 he was awarded the Jászai Prize, and in 2019 he was named Artist of Merit of Hungary. In addition to theatre, he has also been featured in film and television productions. “You must speak in the most humane voice and work with as much love as possible, because a theatre is not a factory – it is a church,” he said. Dóra Bizják The pianist graduated from the Liszt Academy in Budapest in 1996, where a year later she also obtained a diploma as an accompanist. In 1999, she studied for a postgraduate degree at Illinois State University. She took part in the master classes of András Schiff, Dmitri Bashkirov, Leon Bates, Imre Rohmann, Tamás Ungár and Tamás Vásáry. In addition to Hungary, she has given several concerts in Austria, Germany, Spain, Italy and the United States. In 1999, she and her husband, Károly Zentai, founded Duo Klavi-Art, which plays a four-handed and two-piano repertoire, and won the first prize and special prize at the 2000 International Four-Handed Piano Competition in Padua. Hungarian National Choir The National Choir was founded in 1985 as the State Choir, with composer and conductor Miklós Pászti as its leader. The first great period in the history of the ensemble began in 1990, when after the founder’s death, Mátyás Antal became choirmaster. During his tenure, which lasted until 31 March 2016, the ensemble became one of Hungary’s leading professional choirs, with a repertoire of symphonic compositions, oratorios and a cappella works, by a very wide range of composers from Schütz, an early baroque master, through Bach, the Viennese Classics, 19th- and 20th-century composers, to contemporary artists. The genres they embrace are equally diverse. Along with 19th-century oratorios, which are prominently present in their repertoire, the National Choir attaches particular importance to the performance of contemporary works. They have been responsible for the world or Hungarian premiere of several works, including Zoltán Jeney’s oratorio, Funeral Rite, and György Kurtág’s Songs of Despair and Sorrow, considered by many to be one of the most demanding works in the choral literature.

HUNGARIAN NATIONAL CHOIR

Photo: Szilvia Csibi / Müpa Budapest

Csaba Somos He has been choirmaster of the National Choir since April 2016. Vocal and instrumental music are both in the focus of his musical career. Passionate interpretation is key to his artistic vision, and he believes music should be performed not only professionally but with a convincing power as well. He graduated from the Liszt Academy, first as a music teacher and choirmaster, and then as a conductor, as a student of Ervin Lukács and Tamás Gál. He has been an active choir leader since the age of 22. He was choirmaster of the Vasas Art Ensemble Choir for almost 17 years. In 2002, he founded the Vass Lajos Chamber Choir, which he led until 2017. He worked as a music director at the Csokonai Theatre in Debrecen, then at the Pécs National Theatre, and he was principal choirmaster of the Hungarian Radio Choir. He is vice-president of the Association of Hungarian Choirs and Orchestras (KÓTA). In recognition of his achievements in presenting the works of contemporary Hungarian composers, as well as his superior organizational work at the helm of the National Choir, in 2020 he was awarded the Knight’s Cross of the Hungarian Order of Merit (civil division).

Címlapfotó: Csibi Szilvia / Müpa

lisztunnep.hu