Ligeti-zongoramaraton Ligeti Piano Marathon
OKTÓBER 13. | 19.30
Magyar Zene Háza – Koncertterem
House of Music Hungary – Concert Hall
Ligeti: Musica ricercata
1. Sostenuto – Misurato – Prestissimo
2. Mesto, rigido e cerimoniale
3. Allegro con spirito
4. Tempo di valse (poco vivace – „à l’orgue de Barbarie”)
5. Rubato. Lamentoso
6. Allegro molto capriccioso
7. Cantabile, molto legato
8. Vivace. Energico
9. (Béla Bartók in memoriam) Adagio. Mesto – Allegro maestoso
10. Vivace. Capriccioso
11. (Omaggio a Girolamo Frescobaldi) Andante misurato e tranquillo
szünet • interval
Ligeti: Zongoraetűdök • Études for Piano
Harmadik füzet • Book 3, No. 15 – White on White
Első füzet • Book 1, No. 2 – Cordes à vide
Harmadik füzet • Book 3, No. 16 – Pour Irina
Második füzet • Book 2, No. 10 – Der Zauberlehrling
Első füzet • Book 1, No. 4 – Fanfares
Első füzet • Book 1, No. 1 – Désordre
Első füzet • Book 1, No. 5 – Arc-en-ciel
Második füzet • Book 2, No. 8 – Fém
Második füzet • Book 2, No. 11 – En suspense
Második füzet • Book 2, No. 7 – Galamb borong
Második füzet • Book 2, No. 12 – Entrelacs
Első füzet • Book 1, No. 6 – Automne à Varsovie
Közreműködik • Featuring: CSALOG Gábor [1, 2, 11, 14, 15, 20, 21],
PALOJTAY János [3, 4, 5, 6, 8, 10, 16, 18, 19], BORBÉLY László [7, 9, 12, 13, 17, 22, 23] – zongora • piano
Moderátor • Host: FARKAS Zoltán
A koncertet követően Farkas Zoltán zenetörténész beszélget a fellépő művészekkel. After the concert music historian Zoltán Farkas talks to the performing artists.
A koncert a Liszt Ünnep keretében a Magyar Zene Házával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Liszt Fest is presented by Müpa Budapest as a joint event with the House of Music Hungary.
For the English version see page 8.
Ligeti György: Musica ricercata
„Bármennyire különbözőek is a művészetek és a tudományok, vannak bennük közös jellemzők is, amennyiben az embereket, akik e két területen dolgoznak, a kíváncsiság sarkallja – fogalmazott Ligeti György. – Összefüggések felderítéséről van szó, melyeket mások még nem ismertek föl, struktúrák megtervezéséről, melyek addig nem léteztek.”
A zenetörténész László Ferenc a Magyar Zene című szaklapban így írt: „Ez az alkotói hozzáállás kiválóan jellemzi már a Musica ricercata szerzőjét is. A struktúra, amelyet Ligeti 1951-ben megtervezett – az egyhangúságtól a tizenkéthangúságig vezető út bejárása jellemdarabokban –, mindenesetre eredeti, és a struktúra kivitelezőjeként a zeneszerző az összefüggések káprázatos gazdagságát tárta föl és nyilvánította ki.
A darabok annyira változatosak, hogy szinte csak a sorozatalkotás modális stratégiája tartja össze őket. Az egyes darabok hangkészletének fokozatos bővítése is mennyire sokféleképpen történik: olykor robbanáshoz hasonlóan jelenik meg az új hang, máskor sziget módjára, vagy olyan belesimulóan, hogy nehéz észrevenni.
Magyar és balkáni népzenei idiómák visszhangoznak a darabokban, a zeneszerző egyszer Frescobaldira, máskor Chopinre, Satie-ra és Stravinskyra, majd Bartókra hivatkozik, ritmustanulmányt, keringőt, sírfeliratot, burleszket, karikatúrát nyújt hallgatóinak. Olykor nem is tudjuk, hogy mit. Az Omaggio a Girolamo Frescobaldi is úgy hódolattevés, hogy ugyanakkor akár paródiának is tekinthető. És ezt az utolsó darabot megelőzőleg is, a felderített, illetve maga teremtette összefüggések révén Ligeti szinte mindent meg is kérdőjelezett, ami fogódzót csak a hallgatónak nyújtott. Lehet, hogy még a megrendítően szép Béla Bartók in memoriam sem egészen egyértelmű zene. Az életrajzi helyzet ismeretében meg merem kockáztatni a föltevést, hogy Ligeti nemcsak a nagy eltávozottól búcsúzik e két és fél percnyi gyászzenében, hanem egyúttal a Bartók-vonaltól való önnön alkotói eltávolodásának is emléket állít.
Ligeti többször is elmondta: az ötvenes évek elején kartéziánus kételkedés késztette arra, hogy adott pillanatban minden addig elértet félretegyen és újrakezdje zenéje megteremtését. A Musica ricercata nemcsak azt mutatja meg, hogy amit korábbi tapasztalataiból beépített ebbe az újba, kritikusan mérlegelve építette be, és azzal a feltett szándékkal, hogy amit új zeneszerzői életébe a régiből magával visz, azt merőben új összefüggésekben érvényesíti. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a Musica ricercata, hogy mit nem vitt magával Ligeti az 1951-ben előtte álló alkotói zarándokútra. Egy hangot sem abból, amit a korabeli magyar zenepolitika szorgalmazott és jutalmazott: sem az idilli szerenád- és divertimentohangot, sem a Kodály-epigonok magyaros modorát! A Musica
ricercata tanúsága szerint Ligeti 1951-ig megszabadult minden ideológiai tehertől, amely akkoriban a magyar zeneszerzőket nyomorgatta, s amely ellen csak a belső emigráció nyújthatott viszonylagos védelmet. Struktúraalkotó és összefüggéseket teremtő géniusza szabadon nyilvánult meg.”
Ligeti György: Etűdök zongorára „Ligeti stílusának talán legnyilvánvalóbb változása a ritmus új felfogásában áll. Mindig is érdekelte a hangzás illúziója, amely ritmikai téren két fő
irányba mutat: a polimetrika és egy olyan poliritmika felé, mely egyidejű tempók illúzióját kelti” – írta Stephen Andrew Taylor. A zongoraművész Marczi Mariann 2010-es, a Magyar Zene című folyóiratban publikált tanulmányában hozzáfűzi: „mindezt a költői fantázia, a zenei humor, az egzotikum, a virtuozitás, a szigorú szerzői megkötésekkel ellentétbe állított jazz-szerű zenei szabadság és a nagy zongorakomponista elődök előtti tisztelgés szövi át”. Ligeti szívesen és gyakran nyilatkozott etűdjeiről és azok ihletforrásairól. „Ezeknél a szövegeknél – írja Marczi Mariann – tömörebben és érthetőbben nehezen lehetne szólni a jazz, az afrikai zene, a népzenék, a romantikus hemiolatechnika és Debussy, Chopin, Schumann hatásairól a zenéjében. […]
Több mint tizenöt év munkáját és a zeneszerző útjának lenyomatait tárja elénk Ligeti három kötetnyi etűdje. A három sorozat a káosztól a kánonig jut el: az első darab címe Désordre (Rendetlenség), a tizennyolcadik etűdé Canon. A három sorozat építkezését és üzenetét kutatva akarvaakaratlanul is eszünkbe juthat a szabadkőműves jelmondat: Ordo ab Chao (rend a káoszból). Az etűdök kompozíciós technikájának vizsgálatakor kiderül, hogy Ligeti zenéjére is igaz az, amit ő maga az afrikai zenéről fogalmazott meg: »Megfigyelhetjük, hogy ebben a zenében a rend és rendezetlenség bámulatosan keveredik, s ezek ötvözete végül egy magasabb szintű rend érzetét kelti.«
Érdekes a darabok zárását megfigyelni. Az első sorozat első etűdje (Désordre) a zongora felső regiszterében végződik, záródarabjának (Automne á Varsovie) – Ligeti szavaival élve »összeomlásszerű« – befejezése a mély regiszterbe zuhan alá. A második kötet idilli, paradicsomi víziója, a pompázatos gamelán hangzású Galamb borong. A harmadik kötet etűdjei kánonok. A nyitódarab címe (White on White) talán nemcsak a fehér billentyűkre, a diatóniára és Malevics festményére vonatkoztatható, hanem a fehérség, letisztultság és rendezettség képzetét is sugallja. Ugyanakkor Ligeti gondosan ügyel arra, hogy utalásai sohase legyenek egyértelműek. »Programzene program nélkül, zene, mely asszociációiban kívülről táplálkozik, mégis tiszta zene. Idegen tőlem minden, ami
direkt vagy egyértelmű. Imádom az utalásokat, a többértelmű kijelentéseket, a sokféleképpen értelmezhető, bizonytalan, rejtett jelentésű dolgokat. És zenémben számos figuratív asszociáció szintén többértelmű, látom, elképzelem és érzem ezeket, miközben zenét szerzek.«
A harmadik kötet etűdjeiben közös vonás, hogy lassú bevezetők, korálszerű szakaszok jelennek meg bennük. A hit és alázat kifejeződése, visszanyúlás a régi zenei formákhoz (korál, kánon) érdekes ötvözetet alkot a modern zeneszerzői gondolkodásmóddal. Ligeti az idő múlásával egyre bizalmatlanabbá válik a nagy rendszerekkel szemben. »Nem vagyok guru. Nem akarok prédikálni, nem akarom megváltani a világot. Az utópiák mind idegenek tőlem.«”
Csalog Gábor
A Liszt-díjas zongoraművész a 18–19. századi repertoár mellett a kortárs magyar zene egyik legautentikusabb előadója. Számos jelentős komponistával van munkakapcsolatban, és ő maga is egyre elismertebb zeneszerző. Kurtág Györggyel 1980 óta dolgozik együtt, kapcsolatukat több bemutató, közös lemezfelvétel és mesterkurzus fémjelzi. Ligeti Györgygyel a komponista életének utolsó éveiben, az Etűdökön dolgozott együtt. Az utóbbi évek BMC-beli sorozata, a Csalog Gábor-vasárnapok mellett csaknem minden európai országban és az Egyesült Államok számos városában koncertezett. Partnere volt többek között Keller András, Kemenes András, Heinz Holliger, Pinchas Steinberg, Kovács János, Pekka Kuusisto, Perényi Miklós, Kelemen Barnabás és Nicolas Altstaedt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kamarazene Tanszakán tanít, DLA-fokozatát 2017-ben szerezte meg. 2022-ben választotta tagjai sorába a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Lemezre vett Liszt- és Szkrjabin-darabokat, valamint Ligeti György és Kurtág György több művét.
Palojtay János
A zongoraművész a santanderi Paloma O’Shea Nemzetközi Zongoraversenyen elért harmadik helyezésével hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Schiff András a 2017/2018-as Building Bridges koncertsorozat egyik szólistájává választotta. Előadóművészi pályáján fontos szerepet játszik a kamarazene, Ucsida Micuko meghívására 2018 óta a Marlborói Zenei Fesztivál vendége, és több más neves fesztivál mellett a Prussia Cove-i Open Chamber Music programjainak rendszeres közreműködője. Zongorajátékát az analitikus gondolkodás és az ösztönszerűség egyensúlya
CSALOG GÁBOR
Fotó: Hrotkó Bálint
teszi egyedivé. Szólistaként és kamarazenészként Európa legjelentősebb koncerttermeiben, többek között a Müpa, a Zeneakadémia, a hamburgi Elbphilharmonie, a brüsszeli Palais des Beaux Arts, a párizsi Salle Cortot, a madridi Auditorio Nacional de Música és a barcelonai L’Auditori színpadán adott hangversenyt. A Gilmore Alapítvány Rising Stars sorozatának szólistájaként debütált az Egyesült Államokban, ahol a San Franciscó-i Herbst Theatre-ben és a New York-i Carnegie Hallban is közönség elé lépett. A klasszikus repertoár mellett Kurtág zenéje, a kortárs és jazzimprovizációk világa is közel áll hozzá.
Borbély László
Junior Prima és Artisjus-díjas zongoraművész, a Zeneakadémián szerzett kitüntetéses művész-tanári diplomát, jelenleg az egyetem habilitált docenseként tanít. Több alkalommal ért el helyezést országos, illetve nemzetközi versenyeken, köztük a Nemzetközi Liszt–Bartók Zongoraversenyen Budapesten (2. díj, valamint Budapest Főváros különdíja), illetve Los Angelesben (2. díj). Számos külföldi és hazai fesztivál visszajáró előadója, szólistaként, kamarazenészként, versenyművek szólistájaként is aktív. Legutóbb a New York-i Carnegie Hallban, illetve a washingtoni Kennedy Centerben játszott. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Kocsis Zoltán, Kovács János, állandó partnerei közt számos kiváló művészt találunk. Repertoárján több száz év zenéje szerepel a kora barokktól kortárs művekig. Számos kortárs magyar zeneszerző – többek között Kurtág György, Sári József, Sáry László, Dargay Marcell és Balogh Máté – komponált számára darabot. Különösen közel áll hozzá Ligeti György és Olivier Messiaen zenei világa, 2023 májusában magyarországi bemutatóként adta elő a Magyar Zene Házában Messiaen Madárkatalógus című monumentális ciklusát. Több mint tíz szólólemeze jelent meg a Hunnia Records gondozásában.
György Ligeti: Musica ricercata
‘Different as the arts and the sciences are, they share common characteristics, in that the people who work in these two fields are driven by curiosity,’ said György Ligeti. ‘It is about discovering connections that others have not yet recognized, about designing structures that formerly did not exist.’
Music historian Ferenc László wrote in Magyar Zene, a specialist journal: ‘The composer of Musica ricercata already manifests this creative attitude. The structure that Ligeti devised in 1951 – a journey from monotony to dodecaphony by means of character pieces – is in any case original, and as the implementer of the structure, the composer uncovered and expressed a dazzling richness of connections. The pieces are so varied that all that seems to hold them together is the modal strategy of series creation. And the variety there is to the gradual expansion of the tone set of each piece! The new sound sometimes appears like an explosion, at other times like an island, and at other times again it blends in so much it is difficult to notice.
The pieces echo idioms of Hungarian and Balkan folk music, and references to Frescobaldi, Chopin, Satie, Stravinsky and Bartók alternate, rhythm studies, waltzes, epitaphs, burlesques and caricatures are offered. And sometimes you cannot even tell what it is. The Omaggio a Girolamo Frescobaldi is an homage that is not difficult to take for a parody. And even prior to this last piece, through the connections he discovered or created, Ligeti questioned almost every handle he offered to the listener. There is a chance even the poignantly beautiful Béla Bartók in memoriam is not that straightforward music. In view of the biographical situation, I hazard the suggestion that with this twoandahalfminute piece of funeral music Ligeti not only bids adieu to the great departed, but also commemorates his own creative departure from the line of Bartók. As Ligeti repeatedly pointed out, it was a Cartesian doubt in the early 1950s that led him to put aside everything he had achieved and start to create his music anew. Musica ricercata demonstrates the critical attitude he applied to all that he incorporated from his previous experiences into this new music, and shows his firm intention to use what he had brought along from his old life as a composer in completely new contexts. At the same time, Musica ricercata also reminds us of what Ligeti did not take with him on the creative pilgrimage he embarked on in 1951. Not a single note from what the policymakers of Hungarian music encouraged and rewarded at the time: neither the idyllic serenade and divertimento sound, nor the Hungarian manner of Kodály’s epigones! By the evidence of Musica ricercata, by 1951 Ligeti had jettisoned all the ideological ballast that oppressed Hungarian composers at that time, and that only inner emigration could offer relative relief from. His genius for creating structures and making connections was free to express itself.’
György Ligeti: Études for Piano
‘Perhaps the most obvious change in Ligeti’s style is his new approach to rhythm. Here, as in harmony, he has always been interested in acoustic illusions, which in the rhythmic domain take two main paths: polymeter, and a type of polyrhythm that produces the illusion of simultaneous tempi,’ wrote Stephen Andrew Taylor. In her 2010 essay in Magyar Zene, pianist Mariann Marczi adds: ‘All this is interwoven with poetic fantasy, musical humour, an attraction to the exotic, virtuosity, a jazz like musical freedom, in contrast to strict compositional constraints, and salutes to the great composers of piano music who preceded him.’ Ligeti liked to talk about his études and their sources of inspiration. ‘It would be difficult to be more concise and clear than these texts when it comes to the influence on his music of jazz, African music, folk music, the romantic hemiola technique, or Debussy, Chopin and Schumann,’ Mariann Marczi writes.
‘The three volumes of Ligeti’s études reveal more than fifteen years of work, trace his journey as a composer. The three series move from chaos to the canon: the first piece is called Désordre (Disorder), the eighteenth étude is entitled Canon. In exploring the structure and message of the three series, we cannot but be reminded of the Masonic motto: Ordo ab Chao (Order from Chaos). Upon examination of the compositional technique of the études, we find that Ligeti’s observation on African music can be applied to his own: “We can see that in this music order and disorder are admirably mixed, and that their combination eventually creates a sense of a higher order.”
It is interesting to see how the pieces are ended. The first étude in the first volume (Désordre) ends in the piano’s upper register, while what Ligeti called the “collapselike” end of the final piece (Automne á Varsovie) plunges into the lower register. The idyllic, paradisiacal vision of the second volume, the imaginary island of the sumptuous Galamb borong, which sounds like a gamelan.
The études in the third volume are canons. The title of the opening piece (White on White) perhaps refers not only to the white keys, the diatony and Malevich’s painting, but also to the idea of whiteness, simplicity and order. At the same time, Ligeti takes pains to ensure his references are never unambiguous. “Programme music without a programme, music that in its associations draws on external sources, but is still pure music. Everything that is direct or unequivocal is alien to me. I love allusions, ambiguous statements, ambiguous things that are open to multiple interpretations and whose meanings are hidden. And in my music, many of the figurative associations are also ambiguous, I see them, imagine them and feel them while I am composing music.”
The études in the third volume all have slow introductions, chorale like passages. The expression of faith and humility, the revisiting of old musical forms (chorale, canon), combines interestingly with the mindset of the modern composer. As time goes by, Ligeti grows increasingly distrustful of big systems. “I am not a guru. I don’t want to sermonize, I don’t want to change the world. All utopias are alien to me.”’
Gábor Csalog
The Liszt Prizewinning pianist is one of the most authentic performers of contemporary Hungarian music, in addition to the 18th and 19th century repertoire. He cooperates with a number of important composers, including György Kurtág, whom he has been working with since 1980. Their collaboration has resulted in several premieres, joint recordings and masterclasses. He worked with György Ligeti on the Études in the last years of the composer’s life. Since 2010, he has also been active as a composer. BMC has been hosting his concert series, Sundays with Gábor Csalog, for years, and his tours abroad have taken him to almost every country in Europe, as well as several cities in the USA. His partners have included András Keller, András Kemenes, Heinz Holliger, Pinchas Steinberg, János Kovács, Pekka Kuusisto, Miklós Perényi, Barnabás Kelemen and Nicolas Altstaedt, among others. Gábor Csalog is a senior lecturer of the Liszt Academy’s Chamber Music Programme, and has held a DLA since 2017. He was elected a member of the Széchenyi Academy of Literature and Arts in 2022. He has recorded pieces by Liszt and Scriabin, as well as several works by György Ligeti and György Kurtág.
János Palojtay
His international career as a pianist took off in 2012 when he finished third at the Paloma O’Shea Competition in Santander. András Schiff chose him to be a soloist of the 2017/2018 edition of Building Bridges, the European concert series. Chamber music has played an important role in his performing career, and since 2018, when Mitsuko Uchida first invited him, he has been an annual guest of the Marlboro Music Festival, just as he has regularly performed at Prussia Cove Open Chamber Music and other acclaimed festivals. János Palojtay’s piano playing is distinguished by the balance of analytical thinking and instinct. As a soloist and chamber musician, he has given concerts in some of Europe’s most prestigious concert halls, including Müpa Budapest, the Liszt Academy, the Elbphilharmonie in Hamburg, the Palais des Beaux Arts in Brussels, the Salle Cortot in Paris, the Auditorio Nacional de Música in Madrid and L’Auditori in Barcelona. He made his debut in the United States as a soloist in the Gilmore Foundation’s Rising Stars
JÁNOS PALOJTAY
Photo: Zsófia Raffay
series, performing at San Francisco’s Herbst Theatre and New York’s Carnegie Hall. In addition to the classical repertoire, Kurtág’s music and contemporary and jazz improvisations are also close to his heart.
László Borbély
The Junior Prima Prize and Artisjus Awardwinning pianist graduated with honours from the Liszt Academy as an artist and teacher, and is currently a habilitated associate professor at the university. He is a multiple award winner of Hungarian and international competitions, including the International Liszt–Bartók Piano Competition in Budapest (2nd Prize and Budapest Special Prize), and in Los Angeles (2nd Prize). He is a regular guest at numerous festivals in Hungary and abroad, whether as a soloist, chamber musician or concerto performer. Most recently he performed in the Carnegie Hall of New York and the Kennedy Center in Washington DC. He has collaborated with such conductors as Zoltán Kocsis and János Kovács, and his regular partners include many outstanding artists. His repertoire includes music from several centuries, from early baroque to contemporary compositions, György Kurtág, József Sári, László Sáry, Marcell Dargay and Máté Balogh being some of the many contemporary Hungarian composers who have written pieces for him. He is particularly fond of the music of György Ligeti and Olivier Messiaen, and in May 2023 he performed the Hungarian premiere of the latter composer’s monumental two and ahalfhour cycle, The Bird Catalogue, at the House of Music Hungary. He has released more than ten solo albums under the Hunnia Records label.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
A címlapon: Ligeti György
Címlapfotó: Peter Andersen
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
E-mail: info@lisztunnep.hu
Telefon: +36 1 555 3000
lisztunnep.hu