Háromszék Táncszínház: Ecce Homo
Táncszínházi előadás Munkácsy Mihály nyomán
Háromszék Dance Theatre: Ecce Homo
Dance drama based on Mihály Munkácsy’s works
OKTÓBER 11 és 12. | 19.00
Müpa – Fesztivál Színház
Müpa Budapest – Festival Theatre
Előadja • Performed by: ABONYI Rebeka, ÁDÁM Júlia, BALLA Gergely, GERE Csaba, GERE Gabriella, GOLICZA Bernadett, DRIMBA Máté, FAZAKAS Mónika, FERENCZ Péter, FÜLÖP Zoltán-József, KISS Adorján, KOCSIS Lilla-Tünde, LUKÁCS Réka, MÁRTON Csaba, MÁRTON EdinaEmőke, MELLES Endre, PÁVEL Hunor-Mihály, PORTIK-CSERES Norbert, SIMÓ Eszter, VITÁLYOS Dorottya
Közreműködik • Featuring: ÁDÁM Júlia – zongora • piano
Felvételről közreműködik • Featuring from recordings: GÁSPÁR Csaba, KEREZSI Csanád, LŐFI Gellért – ének • voice, BOTH Hajnal – fuvola • flute, VITÁLYOS Dorottya – klarinét • clarinet, DRESCH Mihály – tárogató, fuhun, KERTÉSZ Huba – gitár • guitar, KERTÉSZ János – zongora • piano, Tiberius String Quartet, Heveder
Zene • Music: FAZAKAS Levente
Dramaturg • Dramaturgy: TAPASZTÓ Ionela-Alexandra
Látvány, vetítés • Production design, projection: IZSÁK Előd
Díszlet • Set: SZŐKE Zsuzsi
Jelmez • Costumes: Cristina BRETEANU
Kellékmester • Props: ZAYZON Ádám
Művészettörténeti tanácsadó • Art history consultant: GYARMATI Gabriella
Táncmester, a koreográfus munkatársa • Director of dance, assistant to the choreographer: FARKAS Ágnes
Koreográfus • Choreographer: FARKAS Tamás
Rendező • Director: FARKAS Tamás, TAPASZTÓ Ernő
Az előadásban felhasznált műtárgyfotók a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum, valamint Pákh Imre magángyűjtő tulajdonát képezik, és jogi védelem alatt állnak. • The photographic reproductions used in the show are the property of the Museum of Fine Arts – Hungarian National Gallery, the Déri Museum in Debrecen and the private collector Imre Pákh, and are protected by copyright.
A Háromszék Táncszínház hivatalos fenntartója Kovászna Megye Tanácsa. • The official sponsor of Háromszék Dance Theatre is the Covasna County Council.
Támogató • Supporters: Bethlen Gábor Alap • Bethlen Gábor Fund, Nemzeti Kulturális Alap • Hungarian National Cultural Fund
For the English version see page 6.
Az előadás az „Íme az ember” szinte filozófiai gondolata mentén halad, az emberi gyarlóságot, szeretetet, gúnyt, vágyat, az áteredő bűnnel terhelt emberi természet sajátosságait boncolgatva. Az alkotók egy folyamatosan mozgó, állandóan változó projekció használatával alakítják a teret az előadásban életre kelő tíz Munkácsy-festmény – Ásító inas, Siralomház, Köpülő asszony, Rőzsehordó nő, Ballada, Liszt Ferenc arcképe, Mozart halála, Krisztus Pilátus előtt, Ecce Homo, Golgota – sajátos helyszínévé.
Ásító inas
Az árvaságra jutott Munkácsy Mihály kezébe nevelőapja kenyérkereső szakmát kívánt adni, ezért egy békéscsabai asztalosműhelybe küldte inasnak. Nem voltak könnyű évek… Az 1869-ben festett, Ásító inas című képével felidézte az asztalosműhelyben végzett kemény munkát, a folytonos korán kelést, a szerény élelmezést és a sokszor kíméletlen mesterek és inastársak viselkedését – mindent, ami őt oly kitartóvá tette művészi alkotómunkájában is.
Siralomház
Munkácsy Mihály első jelentős sikerét Siralomház című kritikai realista festményével aratta a párizsi Salonban. Az 1870-ben bemutatott alkotás erkölcsi példabeszéd, amely az utolsó estéjén a siralomházban közszemlére kitett elítélt példájával kíván másokat elriasztani a bűntől, a bűnözéstől. A kép magában foglalja a betyárok megítélésének kettősségét: az eszményített hozzáállást, a legendáktól színes betyárromantikát, de a Munkácsy által megélt betyártámadás fájdalmas emlékét is.
Köpülő asszony
A kritikai realista képek szókimondó jellege, a kendőzetlen valóság megmutatásának szándéka vezette Munkácsyt a Köpülő asszony című kép megfestése során. Az 1873-ban született alkotás a kétkezi munka terhét hosszú évtizedek óta viselő asszonyalak és egy bájos, a köpülés folyamatát érdeklődve, de enyhe szomorúsággal követő gyereklány kettősén alapul.
Rőzsehordó nő
Munkácsy barátja, a természeti szép iránt elkötelezett Paál László hívására érkezett a franciaországi Barbizonba 1873 őszén, hogy a szabadban való festés lehetőségeit tanulmányozza. Ekkor készült az életmű egyik legismertebb képe, a Rőzsehordó nő, amely egy, a napi munkában megfáradt, magának rövid pihenőt engedélyező asszonyt ábrázol. A festményen a nőalakot körülölelő természeti környezet megörökítése rokonságot mutat a jeles francia realista, Gustave Courbet tájfelfogásával.
Ballada
Munkácsy Mihály múltidéző kosztümös szalonképeinek egyik legreprezentatívabb darabja az 1888-ban készült Ballada című alkotás. A kép érdekessége, hogy az álló férfifigurához maga Munkácsy állt modellt a képet előkészítő fotótanulmányon, a festményen azonban önmagát kissé megfiatalítva ábrázolta.
Liszt Ferenc arcképe
Úgy tartották, Munkácsy Mihály alkotásai a magyar festészet lényegét hordozzák, és ugyanígy vélekedtek a magyar zene tekintetében a festő barátjáról, a zeneszerzőzseniről és zongoravirtuózról, Liszt Ferencről is. Mindketten szenvedélyesen, a legnagyobb odaadással fordultak hivatásuk felé. A közöttük lévő barátság során számos rajz született, a festmény elkészítésére azonban 1886-ig, Liszt Ferenc életének utolsó hónapjaiig kellett várni.
Mozart halála
Wolfgang Amadeus Mozart életének utolsó pillanatait ábrázolja Munkácsy Mihály 1886-ban született, az Amerikai Egyesült Államokban őrzött képe. A komponista betegszobájában a Requiem próbáját irányítja, társaságában zenészeket és énekeseket találunk. A mű korabeli bemutatóján a kép mögé – a jelenet drámaiságának fokozására – jeles muzsikusokból és híres énekművészekből álló zenekart rejtett a festő.
Krisztus Pilátus előtt
Milton az Elveszett paradicsomot diktálja leányainak című történeti tematikájú, kosztümös kompozíciójának sikere után Munkácsy újabb komoly és közérthető képötletet keresett. A legegyetemesebb témát, amelynek megörökítésére festő csak vállalkozhat, Krisztus személyében találta meg, akinek az evangéliumokban leírt szenvedéstörténetét három óriás méretű képen örökítette meg. 1881-ben mutatta be a Krisztus Pilátus előtt című kompozíciót, amely Krisztus emberi szenvedésével szembesíti nézőjét. E művét realista szentképnek tekintették, hisz glóriát Munkácsy nem festett a képre.
Ecce Homo
Munkácsy a millenniumi ünnepségek idején mutatta be Budapesten következő evangéliumi jelenetet ábrázoló képét, az Ecce Homót. Krisztus és a részvéttelen tömeg szembenállása a festő minden Krisztus-képének központi problematikája, amit az Ecce Homón a Krisztus által elszenvedett fizikai bántalom és megalázás látható nyomai tesznek még fájdalmasabban átérezhetővé. A kép európai körútjának dublini állomásán az ifjú James
Joyce is látta a művet, és elragadtatással írt róla: „A kép oly félelmetes valószerűséggel tárja fel a mindkét nemre jellemző és minden fokon megmutatkozó, démoni karnevállá korbácsolt, felcsigázott aljas emberi indulatokat, hogy jellemzésére minden szó kevés.”
Golgota
Munkácsy Mihály másodikként festette meg és 1884-ben Párizsban mutatta be a Krisztus szenvedéstörténetét lezáró jelenetet, a Golgota című képet. Az ábrázolás a Szentíráshoz hűen a keresztre feszítés után e világra boruló sötétség óráiban lejátszódó történések legfontosabb jelenetét mutatja be, a prófétát életének utolsó pillanataiban látjuk. A drámai hatású ábrázolás sikerét Munkácsy festői bravúrok sorozatával alapozta meg.
Háromszék Táncszínház
A Háromszék Táncszínház 1990-ben alakult Sepsiszentgyörgyön. 1999ig állami költségvetésből működő hivatásos néptáncegyüttes volt, majd 1999 és 2008 között tíz éven át a város polgármesteri hivatalához tartozott. 2009 óta az intézmény fenntartója Kovászna Megye Tanácsa. Az együttes célkitűzése az erdélyi etnikumok népzene- és néptánckultúrájának gyűjtése, megőrzése és továbbadása. Előadó-művészeti intézményként ez utóbbit egy új, egyéni formavilág megteremtésével kívánják elérni, a színház nyelvén új kontextusba helyezni. A hagyományos folklórműsorok és a kortárs táncszínházi formák ötvözésében egyedi arculatot alakítottak ki, produkcióikban a népzene és a néptánc olyan nyelvezetté lényegül át, amely képes a ma emberéhez szólni.
Az egyes népszokások, rítusok vagy éppen regionális vonatkozású történelmi események drámai potenciálját, a bennük rejlő teatralitást felfedezve és továbbgondolva olyan előadások születtek, mint a Vérnász, a Váróterem, az Ábel, a Csávási ballada, a Böjttől böjtig, A banda, a Száz évig, a Tékozló fiú, a Gábor Áron, az Erdély-menyegző, a Mundruc, a Tiszta, az Átöltözés vagy a Tragédia.
Az együttes a sepsiszentgyörgyi előadások mellett rendszeresen turnézik Erdély nagyvárosaiban és a szórványvidékeken egyaránt. Több alkalommal szerepelt Magyarországon, visszatérő vendég a budapesti Hagyományok Házában. Az utóbbi években olyan kiemelkedő helyszíneken is fellépett, mint a Nemzeti Színház, a Müpa vagy a Nemzeti Táncszínház játszóhelyei.
Az évek során a társulat eljutott Ausztriába, Németországba, Szlovákiába, Svájcba, Olaszországba, Portugáliába, Lengyelországba, Finnországba, Görögországba és az Egyesült Királyságba is.
The whole production follows the almost philosophical idea of ‘Behold the man,’ dissecting human frailty, love, mockery, desire, the peculiarities of human nature, which are burdened with the original sin. The artists use a constantly moving, ever-changing projection to transform the space from one distinctive setting of a Mihály Munkácsy painting into the next. The paintings by Munkácsy that are brought to life in the show are the Yawning Apprentice, Condemned Cell, Churning Woman, Woman Carrying Faggot, Ballad, Portrait of Ferenc Liszt, The Death of Mozart, Christ before Pilate, Ecce Homo and Golgota.
Yawning Apprentice
When Mihály Munkácsy was orphaned, his foster father wanted him to learn a trade that would secure his livelihood, and apprenticed him to a cabinetmaker in Békéscsaba. Those were not easy years... With the Yawning Apprentice, which he painted in 1869, he conjured up the hard work in the workshop, the need to get up early all the time, the plain food and the frequent cruelty of the craftsmen and fellow apprentices – all that would make him so persevering as an artist as well.
Condemned Cell
Mihály Munkácsy first attained significant success with a critical realist painting presented at the 1870 Paris Salon, the Condemned Cell. It is a parable that sought to deter the viewer from sin and crime by the example of a man condemned to death, shown to the public in his cell on his last night. The work is informed by the ambivalence of attitudes towards highwaymen, the idealization and romantic portrayal of bandits, on the one hand, and Munkácsy’s own painful memory of an attack by a group of outlaws, on the other.
Churning Woman
Another work of critical realism, Churning Woman attests to Munkácsy’s desire to show unvarnished reality. This painting from 1873 is centred around the duo of a woman who has borne the burden of manual labour for decades, and a charming young girl who watches the process of churning with a mixture of interest and slight sadness.
Woman Carrying Faggot
Mihály Munkácsy arrived in Barbizon in France in the autumn of 1873, on the invitation of his friend, László Paál, a devotee of nature’s beauty. Munkácsy himself intended to study the possibilities of painting out of doors, and created what was to become one of his best-known works. It shows a woman who allows herself a moment of rest during her tiring work, in a setting whose rendering is reminiscent of how Gustave Courbet, the great French realist approached the subject of nature.
Ballad
Ballad, from 1888, is one of the most representative examples of Munkácsy’s historic salon scenes. Interestingly, Munkácsy himself posed for the standing man in the photo study for the painting, and then painted himself slightly younger.
Portrait of Ferenc Liszt
Mihály Munkácsy’s works were believed to be informed by the essence of Hungarian painting, and a similar consensus held about Hungarian music and the painter’s friend, the composing genius and piano virtuoso Ferenc Liszt. Both were passionate about, and completely dedicated to, their art. Munkácsy made several drawings of his friend, but it was not until 1886, the last month of Liszt’s life, that he portrayed him in a painting.
The Death of Mozart
Painted by Munkácsy in 1886 and held in the United States, this work depicts the last moments of Wolfgang Amadeus Mozart. The composer is in his sickroom, conducting musicians and singers through a rehearsal of his Requiem. When the painting was first shown, Munkácsy hid an ensemble of eminent musicians and singers behind it to enhance the dramatic quality of the scene.
Christ before Pilate
Seeing the success of his Milton Dictating Paradise Lost to His Daughters, a scene with a historical theme and period costumes, Mihály Munkácsy was looking for another serious and accessible subject for a piece. He found the most universal subject matter a painter could undertake in the person of Christ, whose Passion, as described in the Gospels, he depicted in three vast paintings. In 1881, he presented Christ before Pilate, a composition that confronts the viewer with the human suffering of Christ. It was considered a realist religious painting, because Munkácsy omitted the halo.
Ecce Homo
Munkácsy presented Ecce Homo, the next scene from the Gospel, in Budapest, at the time of the 1896 millennial celebrations. The contrast between Christ and a crowd that shows no compassion is a key theme in all of Munkácsy’s works on Jesus, which in Ecce Homo is made all the more painfully evident by the visible traces of physical abuse and humiliation he has suffered. When the painting went on a European tour, a young James Joyce saw it in Dublin, and was delighted: ‘Too much tribute cannot be paid to the painting, for it is a frightfully real presentment of all the baser passions of humanity, in both sexes, in every gradation, raised and lashed into a demoniac carnival.’
Golgota
Golgota, the final scene of Christ’s Passion, was the second to be painted by Munkácsy, who presented it in Paris, in 1884. The prophet is seen in the last moments of his life, as darkness overtakes the world after the crucifixion. A series of bravura painterly solutions guarantee the success of the dramatic representation.
Háromszék Dance Theatre
The Háromszék Dance Theatre was founded in Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) in 1990. It was a state-financed professional folk dance company until 1999, before the city took over its funding. Since 2009, the institution has been funded by the Covasna County Council. The mission of the ensemble is to collect, preserve and transmit the folk music and dance of ethnic groups living in Transylvania. They want to create a new, individual formal vocabulary to pass on the tradition, to place the latter in a new context through the language of theatre. Over the years, the ensemble has established a unique profile by combining traditional folklore shows with the forms of contemporary dance theatre, transforming folk music and dance into a language that can speak to today’s audiences. By discovering the dramatic potential of folk customs, rituals or regionally relevant historical events, and by developing on the theatricality inherent in them, such productions have been created as Blood Wedding, The Waiting Room, Abel, The Ballad of Csávás, From Lent to Lent, The Gang, A Hundred Years, The Prodigal Son, Gábor Áron, Transylvanian Wedding, Mundruc, Pure, Changing Clothes and Tragedy. In addition to performing in Sfântu Gheorghe, the company regularly tours the cities of Transylvania and other places where Hungarians live. It has performed in Hungary many times, and is a regular guest of the House of Traditions in Budapest. The recent years have seen them on the stages of such leading venues as the National Theatre, Müpa Budapest and the National Dance Theatre. Over the years the company has also toured Austria, Germany, Slovakia, Switzerland, Italy, Portugal, Poland, Finland, Greece and the United Kingdom.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Címlapfotó: Kátai Jocó
Szerkesztő: Molnár Szabolcs Festményismertetők: Gyarmati Gabriella
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
E-mail: info@lisztunnep.hu
Telefon: +36 1 555 3000
lisztunnep.hu