Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra
Vasily Petrenko and the Royal Philharmonic Orchestra
OKTÓBER 11. | 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Dvořák: Karnevál – koncertnyitány • Carnival Overture, op. 92
Liszt: 2. (A-dúr) zongoraverseny • Piano Concerto No. 2 in A major
szünet • interval
Bartók: Concerto • Concerto for Orchestra, Sz. 116, BB 123
I. Introduzione. Andante non troppo
II. Giuoco delle coppie. Allegretto scherzando
III. Elegia. Andante non troppo
IV. Intermezzo interrotto. Allegretto
V. Finale. Pesante – Presto
Közreműködik • Featuring: BALOG József – zongora • piano, Royal Philharmonic Orchestra
Vezényel • Conductor: Vaszilij PETRENKO
For the English version see page 7.
Antonín Dvořák: Karnevál – koncertnyitány, op. 92 Antonín Dvořák 1891 nyarán komponálta a Karnevál nyitányt. Eredetileg egy olyan zenekari triptichont (három részből álló alkotást) tervezett, mely a Természet, élet és szerelem címet viselte volna. Végül három önálló, szimfonikus költeménynek is tekinthető művet jelentetett meg és mutatott be 1892-ben, a prágai Rudolfinumban: A természet birodalmában, Karnevál és Othello. Nem sokkal később ő vezényelte a darabok New York-i bemutatóját is. Dvořák-életrajzában a cseh zenetörténész, Otakar Šourek (1883–1956) így írt: „Ebben a ciklusban a zeneszerző az emberi lélekre ható legerőteljesebb benyomásokról kívánt nyitány formájú zenei képeket rajzolni. A magányos ember benyomását, akit a nyári éjszaka magasztos csendje ölel körbe; az élet örömteli örvényébe ragadott ember benyomását, végül pedig a féltékenységtől mérgezett, a pusztító szerelem hatalmában lévő ember érzését. Tömörebben fogalmazva: magát a természetet, annak szabad elfogadását és eltorzítását mutatja be.”
Liszt Ferenc: 2. (A-dúr) zongoraverseny Liszt egy-egy művén évekig, néha évtizedekig is dolgozott, átalakította, újrahangszerelte régebbi munkáit. E revíziókat néha praktikus okok indokolták, máskor a mű tökéletesítésének vágya. Az A-dúr zongoraverseny különösen hosszú idő alatt nyerte el végső alakját. Legkorábbi vázlatai 1839-ben keletkeztek, a folytatást valószínűleg az európai zongorakoncertek végtelennek tűnő sorozata hátráltatta. A kompozíciós munka következő fázisáról egy 1849-es kézirat tanúskodik, majd Liszt 1853-ban és 1857-ben dolgozott újra a versenyművön. A végső forma 1861-ben alakult ki, ezt mutatta be 1863-ban Weimarban, a szólót kedves tanítványa, Hans von Bronsart játszotta. Neki szól a mű ajánlása is. A korai változatban a kompozíció műfaji meghatározása „concert symphonique”, azaz szimfonikus koncert volt. Részben ezzel magyarázható, hogy az A-dúr zongoraversenyben a zongora miért nem tölt be olyan egyeduralkodó, szólista szerepet, mint az Esz-dúr koncertben. A zongora a forma fontos pillanataiban a témák exponálását átengedi más hangszereknek, és a kíséret funkcióját látja el. Igen jellemző a mű kezdete. A versenymű témáját a klarinétok mutatják be, a fagottok és a fuvola áttetsző kíséretével. E téma jellegzetes harmóniafordulatai (és e fordulatok által meghatározott kettős, A-dúr/fisz-moll tonalitás) az egész versenymű meghatározó zenei alapgondolata, minden egyes dallam, karakter ebből az alapötletből származtatható.
Bartók Béla: Concerto Bartók Béla Concertója karmesteri ösztönzésre született, Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikusok vezetője rendelte. A bostoni bemutatóra Bartók ismertetőt is írt: „A mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos sirató-énekétől a zárótétel életigenléséig. E szimfónia-szerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek, hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus kezelésmódja magyarázza. A virtuóz hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának perpetuum mobile-szerű futamaiban (vonósok) és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.”
A kompozícióban – Bartóktól szokatlanul – sokféle idézet, illetve idézetszerű anyag található. Az Elégia döbbenetes erejű siratóját például
A kékszakállú herceg várának egyik jellegzetes hangzásképe (Könnyek tava) vezeti fel. A Megszakított közjáték (Intermezzo interrotto) címe egy Debussy-prelűdre utal, melyet Bartók játszott is (La sérénade interrompue). A nevezetes Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország dallama operettes nótasláger, ami Bartók kezében valósággal felmagasztosul.
A bárdolatlan, agresszív és torz nóta, ami a szerenádjelenetet megzavarja, szintén operettmelódia (Lehár Ferenc: A víg özvegy), ám Bartók valószínűleg nem eredeti formájában ismerte, hanem ahogy Sosztakovics is idézi a 7. szimfóniában.
Balog József
A Liszt- és Lajtha-díjas zongoraművész egy olyan nemzetközileg is elismert magyar zongoristatradíció örököse, amelynek alapjait Liszt Ferenc, Dohnányi Ernő és Bartók Béla fektette le. Briliáns technikájával és érzékeny, mély zeneiségével egyaránt kivívta a kritikusok elismerését és a közönség lelkesedését. A klasszikus-romantikus repertoár mellett szívesen játszik kevésbé ismert remekműveket, kortárs zenét és jazz által inspirált klaszszikus zenét, nevéhez fűződik számos kortárs mű bemutatása is. Több mint 1000 koncertet adott szólistaként és kamarazenészként a világ három kontinensének közel 30 országában. Olyan koncerttermek fellépője volt, mint az amszterdami Concertgebouw, a szentpétervári Filharmónia, az aarhusi Musikhuset, az utrechti Vredenburg Muziekcentrum, a londoni Kensington Palace, a bécsi Konzerthaus, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem vagy a brüsszeli Théâtre Royal de la Monnaie. Zongoraművészi tevékenysége mellett a világ számos nagynevű intézményében tart mesterkurzusokat.
Felvételeket készített Európa több országának televízió- és rádióállomásai számára; French Collection című kiadványa 2020-ban bekerült a világ 35 legjobb szólólemeze közé, és jelölték az év legjobb szólóalbumának díjára. Számos Liszt-felvétele, Wolf- és Gershwin-albuma mellett lemezre vette Lajtha, Kodály és Selmeczi György összes zongoraművét.
Vaszilij Petrenko
Az orosz karmester a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli karmestere, valamint az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának vezető karmestere, 2021 óta a Royal Philharmonic Orchestra zeneigazgatójaként működik. A világ leghíresebb zenekaraival koncertezett már, és keresett operadirigens is. 2010-ben debütált a Glyndebourne Operafesztiválon, majd a Párizsi Operában, a New York-i Metropolitanben pedig A pikk dámával mutatkozott be. Olyan neves zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Berlini Filharmonikusok, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Gewandhaus Zenekar, a Londoni Szimfonikusok, a Londoni Filharmonikusok, a Francia Nemzeti Zenekar, a Cseh Filharmonikusok és a Sydney-i Szimfonikus Zenekar. 2017 szeptemberében – egy évtizeddel azután, hogy megkapta „Az év fiatal művésze” díjat – Vaszilij Petrenkót a Gramophone Awards díjátadón „Az év művésze” díjjal tüntették ki. Bemutatkozott a Hongkongi Filharmonikusokkal, majd újra vezényelte a Clevelandi Zenekart, a Rotterdami Filharmonikusokat, a Drezdai Filharmonikusokat, a Holland Rádió Filharmonikusait, míg a Bajor Állami Operaházban a müncheni operafesztiválon a felújított Borisz Godunov-előadást dirigálta.
Royal Philharmonic Orchestra
Az évadonként mintegy kétszáz koncertet adó, világszerte több mint félmillió emberhez eljutó Royal Philharmonic Orchestra változatos és széles repertoárral, a brit szimfonikus zenekarok közül pedig a legszínesebb közönséggel rendelkezik, gyakran olyan helyekre is eljuttatva az élő zenekari koncertmuzsikát, ahol a hangversenyélet erősen korlátozottan van csak jelen. Vaszilij Petrenko 2018 nyara óta dolgozik rendszeresen a zenekarral, teljes körű zeneigazgatói feladatait 2021 augusztusától látja el. Az együttes, melynek bázisa 2004 óta a londoni Cadogan Hall, fontos küldetésének tekinti a zenei ismeretterjesztést és a klasszikus zene élményének minél szélesebb közönséghez való eljuttatását, közösségi és oktatási programja, az RPO Resound 2023-ban ünnepelte működésének 30. évfordulóját. A közelmúltban a Royal Philharmonic Orchestra nagyszabású turnékon vett részt Európában, Japánban és az Egyesült Államokban, többek között a New York-i Carnegie Hallban tartott nagy sikerű koncertet.
Antonín
Dvořák: Carnival Overture, Op. 92
Antonín Dvořák composed the Carnival Overture in the summer of 1891. His original plans were for a musical triptych, dedicated to ‘Nature, Life and Love.’ In the end, he published three self-contained works that could be considered symphonic poems: In Nature’s Realm, Carnival and Othello. The pieces were premiered in April 1892 in Prague’s Rudolfinum, and were performed soon thereafter in New York as well, with Dvořák on the conductor’s podium again. In his biography of Dvořák, the Czech music historian Otakar Šourek (1883–1956) wrote: ‘Dvořák wished in this cycle to draw in overture-form musical pictures of three of the most powerful impressions to which the human soul is subjected: the impression of the solitary, wrapped about by the exalted stillness of the summer night; the impression of a man seized into the joyous vortex of life, and finally the feeling of a man in the power of a violent love poisoned by jealousy. In more concise terms: to present nature itself, free acceptance of it, and distortion of it.’
Ferenc Liszt: Piano Concerto No. 2 in A major Liszt would often work on a piece for years, sometimes for decades, transforming and rearranging old compositions. Sometimes there were practical reasons for these revisions, on other occasions he merely strove for perfection. The Piano Concerto in A major took a particularly long time to assume its final shape. The earliest drafts were made in 1839, and work on it was probably hindered by what seemed like an endless series of piano concerts across Europe. A manuscript from 1849 bears witness to the next phase of composition, and then Liszt would return to the concerto in 1853 and 1857. The final version is dated 1861, and was presented in Weimar in 1863, with Hans von Bronsart, Liszt’s much-liked student playing the solo. The work is also dedicated to him. In its early version the genre was defined as ‘concert symphonique,’ and this may explain why the solo instrument in it is not so dominant as in the E-flat major counterpart of the concerto: the piano allows the other instruments to expose the themes at key moments, while it takes on itself the function of accompaniment. The beginning of the piece is fairly characteristic in this regard, with the theme of the concerto presented by the clarinets (with the bassoons and flutes playing a translucent accompaniment). The distinctive harmonic turns of this theme and the dual (A major and F sharp minor) tonality they define are the pivotal musical idea of the whole piece, with all melodies and characters derived from it.
Béla Bartók: Concerto for Orchestra
The Concerto for Orchestra was one of the works Béla Bartók wrote at the behest of a conductor, this time Serge Koussevitzky of the Boston Philharmonic Orchestra. ‘The general mood of the work represents, apart from the jesting second movement, a gradual transition from the sternness of the first movement and the lugubrious death-song of the third to the life-assertion of the last one. The title of this symphony-like orchestral work is explained by its tendency to treat the single instruments or instrument groups in a “concertant” or soloistic manner. The “virtuoso” treatment appears, for instance, in the fugato sections of the development of the first movement (brass instruments), or in the “perpetuum mobile”-like passage of the principal theme in the last movement (strings), and, especially, in the second movement, in which pairs of instruments consecutively appear with brilliant passages.’ Unusually for Bartók, the composition contains a wide variety of quotations and quotation-like material. For example, the astonishingly powerful lament of the Elegia is introduced by a characteristic soundscape from Bluebeard’s Castle (The Pool of Tears). The title of the ‘Intermezzo interrotto’ refers to a prelude by Debussy, which Bartók had held in his repertoire (La sérénade interrompue). ‘Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország’ is a popular song from an operetta, which becomes sublime in Bartók’s treatment. The coarse, aggressive and distorted tune that interrupts the serenade scene is also an operetta melody, though Bartók probably knew it not in its original form (Franz Lehár: The Merry Widow), but as it was quoted by Shostakovich in Symphony No. 7.
József Balog
Liszt and Lajtha Prize-winning pianist József Balog is the heir to an internationally renowned Hungarian pianistic tradition, which basis were laid by Ferenc Liszt, Ernő Dohnányi and Béla Bartók. His brilliant technique and sensitive, profound musicianship have won him critical acclaim and the enthusiasm of the audience. In addition to the standard pianistic repertoire, he enjoys playing lesser-known masterpieces, contemporary music and jazz-inspired classical music and has also premiered many works of contemporary music. József Balog has given more than 1000 concerts as soloist and chamber musician in nearly thirty countries on three continents. He has performed in such renowned concert halls as the Concertgebouw in Amsterdam, the Philharmonie in St Petersburg, the Musikhuset in Aarhus, the Vredenburg Muziekcentrum in Utrecht, Kensington Palace in London, the Konzerthaus in Vienna, the Béla Bartók National Concert Hall in Budapest and the Théâtre Royal de la Monnaie in Brussels. In addition to his activities as a pianist, he has given masterclasses at many of the world’s leading institutions. He has made recordings for
JÓZSEF BALOG
television and radio stations in several European countries, his French Collection was named one of the 35 best solo albums in the world in 2020 and nominated for the Best Solo Album of the Year. He has recorded all the piano works of László Lajtha, Zoltán Kodály and György Selmeczi, in addition to numerous Liszt recordings and albums by Péter Wolf and George Gershwin.
Vasily Petrenko
The Russian maestro is conductor laureate of the Royal Liverpool Philharmonic Orchestra since 2006, and chief conductor of the European Union Youth Orchestra since 2015. From the 2021–2022 season, Petrenko is the music director of the Royal Philharmonic Orchestra. He has appeared in concert with some of the world’s most famous orchestras, and he is much sought after as an opera conductor. In this latter role he made his debut at the Glyndebourne Festival Opera in 2010, before appearing at the Paris Opera, and conducting The Queen of Spades at New York’s Metropolitan Opera. He has worked with such renowned ensembles as the Berlin Philharmonic Orchestra, the Bavarian Radio Symphony Orchestra, the Leipzig Gewandhausorchester, the London Symphony Orchestra, the London Philharmonic Orchestra, the Orchestre National de France, the Czech Philharmonic and the Sydney Symphony Orchestra. In September 2017, ten years after he was named Gramophone Classical Music Awards Young Artist of the Year, Vasily Petrenko received the Artist of the Year award. He made his debut appearance with the Hong Kong Philharmonic Orchestra and returned to the Cleveland Orchestra, Rotterdam Philharmonic, Dresden Philharmonic, Netherlands Radio Philharmonic, and a revival of Boris Godunov with the Bavarian State Opera as part of the Munich Opera Festival.
Royal Philharmonic Orchestra
Giving some 200 concerts in a season to over half a million people around the world, the Royal Philharmonic Orchestra maintains a varied and wide-ranging repertoire. Having the most diversified audience of any British symphony orchestra, they often perform in areas where access to live orchestral music is very limited. Vasily Petrenko, who has been closely cooperating with the orchestra since the summer of 2018, took the position of music director in August 2021. Based since 2004 at the London Cadogan Hall, the orchestra holds education and outreach important parts of its mission. Seeking to bring classical music to as diverse an audience as possible, it launched its highly regarded community and education programme, RPO Resound, in 1993. Recent highlights have included wide-ranging touring with the Royal Philharmonic, across major European capitals, Japan and the US, including an acclaimed performance at New York’s Carnegie Hall.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
A címlapon: Royal Philharmonic Orchestra
Címlapfotó: Andy Paradise
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
E-mail: info@lisztunnep.hu
Telefon: +36 1 555 3000
lisztunnep.hu