A Kolozsvári Magyar Opera
együttesének Liszt-koncertje
Cluj-Napoca Hungarian Opera’s
Liszt Concert
OKTÓBER 18. | 19.30
Müpa – Fesztivál Színház
Müpa Budapest – Festival Theatre
Liszt: Ünnepi hangok – szimfonikus költemény • Festive Sounds –symphonic poem
Liszt: Négy elfelejtett keringő • Four Forgotten Waltzes, No. 2–3 (Kocsis Zoltán
átirata • arranged by Zoltán Kocsis)
Liszt: Die Macht der Musik (A zene hatalma – Selmeczi György átirata
• The Power of Music – arranged by György Selmeczi)
szünet • interval
Liszt: 13. zsoltár • Psalm 13
1. Herr, wir lange willst du (Uram, meddig akarsz) – Andante maestoso
2. Schaue doch und erhöre mich (Nézz és hallgass rám) – Andante mosso
3. Ich hoffe aber darauf (Remélem) – Allegro moderato ma non troppo
4. Ich will dem Herrn singen (Énekelni akarok az Úrnak) – Allegro energico
Liszt: Prométheusz – szimfonikus költemény • Prometheus – symphonic poem
Közreműködik • Featuring: KELE Brigitta – szoprán • soprano, PATAKI Adorján – tenor
Karigazgató • Choirmaster: KULCSÁR Szabolcs
Vezényel • Conductor: SELMECZI György
For the English version see page 5.
Liszt Ferenc: Ünnepi hangok
Az Ünnepi hangok különlegesnek számít Liszt szimfonikus költeményei
sorában: könnyed hangulatú, derűs, mi több, játékos; nyoma sincs benne a drámai hangvételnek, a küzdelem ábrázolásának. Mindez nem meglepő, hiszen Liszt saját esküvői zenéjének szánta: az 1850-es évek elején még úgy tűnt, hogy Carolyne zu Sayn-Wittgensteinnel tervezett házasságát sem jogi, sem vallási aggályok nem akadályozhatják meg. Ebben végül keserűen csalódnia kellett.
Liszt Ferenc: Négy elfelejtett keringő (Kocsis Zoltán átirata)
„Már csak elfelejtett dolgaim vannak” – mondta szomorkásan Liszt egy 1885-ben tartott zongoraórán, amikor Marie Schnobel kisasszony a harmadik Elfelejtett keringőt zongorázta. „Elfelejtett keringő, Románc stb. Legközelebb jön még egy Elfelejtett polka is…” – folytatta (szavait August Göllerich, kedves tanítványa, zongoraművész, karmester jegyezte le).
A második Elfelejtett keringőről állítólag ezt mondta: „A változatosság kedvéért foglalkozzunk valami ostobasággal is? Ezek a darabok elárulják, hogy a komponista nem végzett konzervatóriumot, hiszen fogalma sincs az összhangzattan szabályairól.”
Liszt a második és a harmadik Elfelejtett keringőt barátnőjének, Olga von Meyendorff bárónénak (1838–1926) ajánlotta. A korán megözvegyült hölgy Gorcsakova hercegnőként született, majd Felix Meyendorff báró (1834–1871) felesége lett. Négy fiuk született, a férj fiatalon elhunyt, s ezután a hölgy Weimarba költözött. Az özvegy művelt, intelligens, bár kissé erőszakos természetű volt, mindemellett jól zongorázott; támogatta Wagner és Liszt művészetét. Liszt szoros kapcsolatot ápolt vele, és gyakori leveleiben számolt be neki életének eseményeiről.
Liszt Ferenc: Die Macht der Musik (A zene hatalma – Selmeczi György átirata)
Liszt 1848-ban komponált dalának szövegét Helene zu MecklenburgSchwerin (1814–1858) orléans-i hercegnő írta. A mű Liszt leghosszabb dala, 305 ütemből áll. Egyesíti magában mindazon kompozíciós és stiláris jegyeket, amelyek keletkezésének periódusában, az 1840-es években Liszt zeneszerzői stílusát jellemezték. Ilyenek például az újszerű akkordkapcsolatok, az operai hangvétel, a lírai és a himnikus hangütés hatásos váltakozása.
Liszt Ferenc: 13. zsoltár
A 13. zsoltár Liszt egyik legszemélyesebb műve, a bemutatóra 1855-ben Berlinben került sor. A nagyszabású hangverseny (melyen elhangzott például az Esz-dúr zongoraverseny, a Tasso és a Les Préludes is) rendkívül fontos volt a zeneszerző számára. „A Prometheus-kórusok partitúráját hagytam félbe, hogy megírjam ezt a zsoltárt, amely szívem teljességéből fakadt.”
Alan Walker szerint Liszt „addigi legjobb kórusművének kritikai fogadtatása minden bizonnyal csalódást okozott a zeneszerzőnek, aki a zsoltárral együtt kiálthatott fel: Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen?”
Kocsis Zoltán egy interjúban így fogalmazott: „Liszt egyházhoz fűződő viszonya nem valamiféle hamis ájtatosságon alapult, hanem az ellentmondások és feloldások legkatartikusabb értelmű megélésén. A 13. zsoltár Liszt olyan megismételhetetlen remekműve, amely méltán áll az egyházi zene hierarchiájának csúcsán.” Maga Liszt így írt: „A tenor szólam nagyon fontos; magamat hagytam énekelni benne, és Dávid király indulatai húsomba-vérembe áradtak át.”
Liszt Ferenc: Prométheusz – szimfonikus költemény Az 1850-es weimari Herder-ünnepségekhez kapcsolódott Liszt, amikor a költő egyik drámájához, A láncaitól megszabadított Prométheuszhoz több kórustételt és egy nyitányt komponált. Utóbbit később szimfonikus költeményeinek sorába illesztette. Liszt a görög mitológia lázadó titánját műve előszavában úgy jellemezte, mint „a bátorság, szenvedés, kitartás és megváltás, az ember számára megközelíthető legmagasabb hivatás elérésére való merész törekvés” szimbóluma. Mint a szimfonikus költemények legtöbbjének, a Prométheusz dramaturgiájának is alapvonulata a szenvedés és a megdicsőülés – Malheur et Gloire! –, amire maga Liszt hívja fel a figyelmet. A darab programja „villámló kifejezést” igényel, „zenei karaktere a kétségbeesés hangja, mely végül, a büszke, dacos kitartás eredményeként, győzelemmé válik.”
Kele Brigitta
Zenei tanulmányait szülővárosában, a Nagyváradi Egyetem Zeneművészeti Karán kezdte, majd Kolozsváron folytatta. 2007 óta a Kolozsvári Magyar Opera szólistája, főbb szerepei Pamina (Mozart: A varázsfuvola), Donna Elvira (Mozart: Don Giovanni), Arminda (Mozart: Az álruhás kertészlány), Mimi és Musetta (Puccini: Bohémélet), Micaëla (Bizet: Carmen), Amelia (Verdi: Az álarcosbál), Nedda (Leoncavallo: Bajazzók). Az elmúlt években olyan rangos operaházakban lépett fel, mint a New York-i Metropolitan, ahol Musettaként tündökölt Franco Zeffirelli 1982-es rendezésében, a párizsi Bastille Opera, ahol Nedda és Musetta, valamint az Avignoni Opera, ahol Nedda és Mimi szerepét énekelte.
Pataki Adorján
A Kolozsvári Református Kollégiumban kezdte zenei tanulmányait, majd 1999-től a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián tanult Marius Vladnál. 2005 októbere óta a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese, emellett rendszeresen dolgozik az aradi, nagyváradi, nagyszebeni, szatmárnémeti, brassói, craiovai, vâlceai, jászvásári, botoşani filharmonikus zenekarral, a Bukaresti Kamarazenekarral, a Kolozsvári Román Operával, a Temesvári Nemzeti Operával. 2007-ben a Traviata Alfredóját énekelte Eszéken a színház fennállásának századik évfordulóján. A 2012/2013-as évadban Pinkertont alakította Darmstadtban és Chemnitzben, 2013/2014-ben Rodolfót Bergenben, illetve a Simon Boccanegra Gabriele Adornóját Prágában. Holland, osztrák, svájci, spanyolországi, németországi, bosznia-hercegovinai és norvégiai turnékon vett részt. 2011 óta a Magyar Állami Operaház állandó vendége.
Selmeczi György
Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, karmester, érdemes művész, a nemzet művésze, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja. Kolozsváron született, zenei tanulmányait ott, majd Bukarestben, Budapesten és Párizsban folytatta. Zenei vezetőként, zeneszerzőként, tanárként a magyar színházi élet különösen aktív résztvevője, emellett több mint ötven filmhez szerzett zenét. Rendezőként is aktív, több mint harminc operát – klasszikusoktól kortárs művekig – állított már színpadra. Maga is hét opera szerzője, melyek mindegyikét bemutatták már.
Kolozsvári Magyar Opera
A kolozsvári magyar nyelvű szín- és operajátszás 18. század végéig viszszanyúló múltjára büszke Kolozsvári Magyar Állami Opera – a prózai tagozattal közös – játszóhelyén 1948-ban, a Háry Jánossal mutatkozott be. Jelenleg a Kolozsvári Magyar Opera Erdély egyetlen hivatásos magyar zenei színháza, mely a zenés színpad szinte minden műfaját – balett, operett, opera, musical – a közönség elé viszi. Az együttes napjainkban az operairodalom olyan műveit tartja repertoáron, mint a Carmen, a Bajazzók, a Jancsi és Juliska, a Bohémélet, az Aida vagy a Rigoletto. Utóbbi két Verdi-operát Selmeczi György rendezésében láthatta a közönség. A társulat idén júniusban hatalmas sikerrel vendégszerepelt Giacomo Puccini A fecske című művével a Bukaresti Operafesztivál All Puccini Edition elnevezésű sorozatában.
Ferenc Liszt: Festive Sounds
Festklänge is special among Liszt’s symphonic poems in that its atmosphere is airy, serene, even playful; there is no sign of a dramatic tone, or the representation of a struggle. This is barely surprising, because Liszt composed it for his own wedding: in the early 1850s there seemed to be no legal or religious barriers to the marriage of Liszt and Carolyne zu Sayn-Wittgenstein. Their hopes were eventually dashed.
Ferenc Liszt: Four Forgotten Waltzes, No. 2–3 (arranged by Zoltán Kocsis)
‘I now only have forgotten things,’ said a wistful Liszt at a piano lesson in 1885, where Miss Marie Schnobel was playing Forgotten Waltz No. 3. ‘Forgotten waltz, romance, etc. The next thing will be a forgotten polka,’ he continued. (His words were recorded by pianist and conductor August Göllerich, one of his favourite students.)
‘Shall we, for a change, look at something silly?’ he reportedly said of Forgotten Waltz No. 2. ‘These pieces tell us that the composer never attended a conservatory, as he has no idea of the rules of harmony.’
Liszt dedicated the second and third forgotten waltzes to his friend, Baroness Olga von Meyendorff (1838–1926). Born as Princess Gortschakoff, she married Baron Felix Meyendorff (1834–1871), with whom she had four sons. After his untimely death, she moved to Weimar. Educated and intelligent, she was slightly overbearing, as well as a good pianist, who supported Wagner and Liszt. The latter became a close friend, who frequently wrote to her about the incidents of his life.
Ferenc Liszt: Die Macht der Musik (The power of Music – arranged by György Selmeczi)
The lyrics of this lied, which Liszt composed in 1848, was written by Duchess Helene of Mecklenburg-Schwerin (1814–1858). It is Liszt’s longest song, consisting of some 305 bars. It brings together all the compositional and stylistic features that characterized Liszt the composer in the 1840s, including innovative chord links, an operatic tone, and a rousing alternation of lyrical and hymnal moods.
Ferenc Liszt: Psalm 13
One of Liszt’s most personal works, Psalm 13 was premiered in Berlin in 1855. The large-scale concert (which included Piano Concerto in E flat major, and the symphonic poems Tasso and Les Préludes) was of great importance to the composer. ‘I have left off scoring my Prometheus Choruses to write this Psalm which welled up from the depths of my heart,’ he wrote. The critical
reception of what had been his best choral work up to that point must have been cause for disappointment, writes Alan Walker, and Liszt probably cried out in the words of the psalm: ‘How long wilt thou forget me, O Lord?’
‘Liszt’s relationship to the church,’ said Zoltán Kocsis in an interview, ‘was not based on some false piety, but on the most cathartic experience of contradictions and resolutions. Psalm 13 is an unrepeatable masterpiece by Liszt that deservedly stands at the top of the hierarchy of sacred music.’ Liszt himself wrote: ‘The tenor-part is very important; with it I have let my self sing and have drunk in the offspring of King David in flesh and blood.’
Ferenc Liszt: Prometheus – symphonic poem
Liszt’s contribution to the 1850 Weimar celebrations of Herder was a set of choruses and an overture for Prometheus Unbound, the poet’s drama. He later added the overture to his symphonic poems as Prometheus. In the preface, he described the rebellious titan of Greek mythology as a symbol of ‘courage, suffering, fortitude and redemption, the bold striving to achieve the loftiest mission accessible to man.’ As in most of the symphonic poems, the dramaturgy of Prometheus is based on suffering and glory – Malheur et Gloire! – as Liszt himself was quick to point out. The programme of the piece requires a ‘flashing expression,’ whose ‘musical character is the sound of despair which turns, through bold and defiant persistence, into triumph.’
Brigitta Kele
She began her musical studies at the Faculty of Music of the University of Oradea, her native city, before going on to Cluj-Napoca. Since 2007, she has been a soloist with the Cluj-Napoca Hungarian Opera, where she has performed major roles: Pamina (Mozart’s The Magic Flute), Donna Elvira (Mozart’s Don Giovanni), Arminda (Mozart’s La finta giardiniera), Mimi and Musetta (Puccini’s La bohème), Micaëla (Bizet’s Carmen), Amelia (Verdi’s Un ballo in maschera) and Nedda (Leoncavallo’s Pagliacci). In recent years, she has performed in such famous opera houses as the Metropolitan Opera in New York, appearing in the role of Musetta (in Zeffirelli’s 1982 production), the Bastille Opera in Paris, where she sang Nedda (Pagliacci) and Musetta, and the Opéra d’Avignon, where she took to the stage as Nedda and Mimi.
ADORJÁN PATAKI
Adorján Pataki
He began his musical studies at the Protestant College of Cluj-Napoca, then from 1999 he studied with Marius Vlad at the Gheorghe Dima National Music Academy in the same city. He has been a soloist with the Cluj-Napoca Hungarian Opera since October 2005. Since that time, he has collaborated with the philharmonic orchestras of Arad, Oradea, Sibiu, Satu Mare, Brașov, Craiova, Iași and Botoşan, the Bucharest Chamber Orchestra, the Romanian National Opera, Cluj-Napoca and the Romanian National Opera Timişoara. In 2007, he sang Alfredo in Osijek on the centenary of the theatre. In the 2012/2013 season he sang Pinkerton in Darmstadt and Chemnitz, and in the 2013/2014 season he appeared as Rodolfo in Bergen and as Gabriele Adorno (Simon Boccanegra) in Prague. He has toured the Netherlands, Austria, Switzerland, Spain, Germany, Bosnia-Herzegovina and Norway. He has been a regular guest of the Hungarian State Opera since 2011.
György Selmeczi
The Kossuth- and Bartók-Pásztory Prize-winning composer and conductor is an Artist of Merit, an Artist of the Nation, and a life member of the ClujNapoca Hungarian Opera. He started his musical studies in his native ClujNapoca, and continued his education in Bucharest, Budapest and Paris. As a music director, composer and teacher, he has been particularly active in the
Hungarian theatre scene, and has composed music for more than fifty films. He has staged more than thirty operas, ranging from the classical repertoire to contemporary works. The seven operas he has composed were put on stage virtually immediately after their completion.
Cluj-Napoca Hungarian Opera
A proud inheritor of the city’s Hungarian-language theatre and opera, whose origins date back to the late 18th century, the Cluj-Napoca Hungarian Opera made its debut in 1948, with a performance of Háry János, at the venue it shares with the prose theatre. At present, the Cluj-Napoca Hungarian Opera is the only professional Hungarian musical theatre in Transylvania, bringing to the audience almost every genre of the musical stage, from ballets through operettas and operas to musicals. Today, the company keeps such works in its repertoire as Carmen, Pagliacci, Hansel and Gretel, La bohème, Aida and Rigoletto. The latter two Verdi operas were put on stage by György Selmeczi. This June, the company made a hugely successful guest appearance at the Bucharest Opera Festival – All Puccini Edition with Giacomo Puccini La rondine.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
A címlapon: Liszt Ferenc
A címlapon: Edgar Hanfstaeng litográfiája, 1869 körül
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
E-mail: info@lisztunnep.hu
Telefon: +36 1 555 3000
lisztunnep.hu