Liszt Ünnep Magazin 2023

3. ÉVFOLYAM, 2023. OKTÓBER

KEDVES KÖZÖNSÉG!

Egyedülálló alkalomra, egy különleges mű magyarországi bemutatójára készülünk. Rendkívüli az is, hogy Kurtág György Fin de partie című operája évtizedek alatt nyerte el végső formáját. A zenemű gondolata már 1957­ben megfogant, amikor a mester Samuel Beckett színdarabjának ősbemutatóját látta. Az elhatározástól a végső forma megtalálásáig azonban évtizedek teltek el. Az opera lépésről lépésre született, következésképp minden hangja arany, és a végeredmény lélegzetelállító. Becketté minimalista, mindössze négyszereplős darab. Kevés a szó, nagy a csönd szerepe. Ezért is válik olyan fontossá Kurtág értelmezése: az ő ritmusa, az ő érzelmei, az ő mosolya, az ő hangjai által előhívott sokkolóan felkavaró érzés, amikor éppen arra van szükség. Rendkívüli az is, hogy ugyanaz a zenekar és ugyanazok az énekesek dolgoztak Kurtággal a milánói ősbemutató előtti évektől kezdve mindmáig – hozzájuk csatlakozik most egy magyar művész, Haja Zsolt. El­ellátogattunk Kurtághoz, hogy zenekari próbák és műhelytalálkozók hosszú sora alatt

alakítson ki egy­egy hangzást, hanglejtést vagy árnyalatot. A milánói ősbemutatót követően az opera színre került Amszterdamban, Valenciában, Párizsban, Belgiumban és Németországban, de ő egyik helyszínre sem tudott elutazni. Most, a magyarországi bemutatón azonban velünk lesz. Ez olyan ajándék, amelynek már a gondolatától gyorsabban ver a szívem. És persze alig várom, hogy újra megtapasztaljam azt a meleg, befogadó légkört, amelyet a Müpa csodálatos hangversenytermében Önök tudnak megteremteni.

Markus Stenz

Markus Stenz | Fotó: Kaupo Kikkas

A címlapon látható grafika a Bolond Miska című élclap 1875. február 25­i számában megjelent Liszt­karikatúra felhasználásával készült. Forrás: Országos Széchényi Könyvtár

Vonnák Diána | Fotó: Wertán Botond / Libri

KÍSÉRLETEK TIZENHÉT HANGRA

Egyedülálló atmoszférateremtő képesség, rafinált elbeszélésmód, kiérlelt gondolati tartalom és finom humor. E kulcsszavak mentén jellemezhető Vonnák Diána prózája, amely az utóbbi években méltán került a kortárs irodalom élvonalába.

A szerző 2021‑ben megjelent Látlak című novelláskötete, amely a következő évben el is nyerte az első prózakötetes íróknak járó Margó díjat, még jól edzett kortárspróza olvasók számára is szolgál meglepetésekkel.

Vonnák Diána eredeti megszólalásmódjának egyik fő biztosítéka a bevett irodalmi sémáktól eltérő írói látásmód. A szerző tudományos végzettsége szerint kulturális antropológus, vizsgálati területe Ukrajna műemlék­ és kultúrpolitikája, a kutatói szemléletmód pedig irodalmi munkásságában is tetten érhető.

Vonnák írásai és fordításai (többek között Szerhij Zsadan, Margaret Atwood, Tracy K. Smith, Leszik Panaszjuk, Galina Rimbu, Ljuba Jakimcsuk és Irina Suvalova műveit ültette át magyar nyelvre) nem csak rangos magyar irodalmi folyóiratokból lehetnek ismertek. Az angolul is publikáló szerző számos esszét közölt külföldi kiadványokban, a háborús helyzettel foglalkozó riportjai és elemző cikkei pedig lényegi módon járulnak hozzá hazánkban a nemzetközi kultúrpolitikai viszonyok mélyebb megértéséhez.

A több kultúrát is behatóan ismerő szerző bemutatkozó kötetének markáns vonása a szövegek szokatlanul nagy szabadságfoka. A földrajzi szempontból is rendkívüli tágasságot mutató – többek közt Észak­Skóciában, Ukrajnában, Tibetben, Magyarországon vagy a KözelKeleten játszódó – Látlak darabjai olyan prózavilágba kalauzolnak, ahol érvényüket vesztik a megszokott olvasói reflexek, és jóval nyitottabb értelmezői viszonyulás kezd működésbe lépni. A kötet darabjai kísérletek tizenhét hangra, ugyanis mindegyik novella más és más nézőpontból, eltérő megszólalásmódban mutatja be a szereplők által belakott szövegvilágot. Az elbeszélők különböző nemű, korú, nemzetiségű és társadalmi státusú szereplők. Vonnák novelláskötetében találkozhatunk többek közt jómódú programozóval, középosztálybeli magyar irodai dolgozóval, változókorba lépő dél­angliai édesanyával, evészavarral küzdő serdülővel, ösztöndíjas építésszel vagy nehéz szociális helyzetben lévő ukrán béranyával. A szerző valamennyi karakterét nagyfokú érzékenységgel dolgozza ki, a novellák többségében a szereplők intim közelségébe kerülünk. A Látlak jelentős darabjai szólnak például a test kiszolgáltatottságáról: a középkorú nő változókorral járó érzeteiről, az önéheztetés okairól és pszichés hatásairól, az abortusz körüli súlyos dilemmákról vagy a szexualizált testtel kapcsolatos tapasztalatokról. A kötet élesen fókuszál a húsba vágó problémákra, moralizáló módon azonban egyetlen kérdésben sem foglal állást – mindezt az olvasóra bízza.

A Látlak írásai rendszerint erős képpel nyitnak, a kezdőmondatok a helyszínre és a szereplők személyére vonatkozó támpontok nélkül vezetik be a szövegvilágba az olvasót. Ezután – határozott írói tudatosságról tanúskodva – fokozatosan bomlik ki a történet, a szereplők identitása és a személyközi viszonyok is késleltetett módon rajzolódnak ki. A befogadót törvényszerűen felcsigázó információ ­visszatartás a Vonnák­novellák hatásos eljárása. A szerző emellett olykor intermediális játékba is bocsátkozik: egyes írásainak élén fotókat helyez el – saját felvételeit, amelyek egyfajta valóságeffektusként járulnak hozzá a szövegvilág megteremtéséhez.

2023. 10. 11. 20.00 Müpa – Üvegterem

VONNÁK DIÁNA-EST

Közreműködik: Szamosi Zsófia, Jéger Zsombor – próza, Ian O’Sullivan – ének, gitár Műsorvezető, rendező: Valuska László

Vonnák írásainak középponti kérdéseit tekintve nem csoda, hogy a Látlak kapcsán a kritikai diskurzus elsősorban az idegenség témáját emeli ki. A szövegek mindegyike könnyen megközelíthető az idegenségotthonosság, én­másik fogalmi kettősségei felől, a novelláskötet újdonsága azonban éppen abban áll, hogy az elbeszélések a jól ismert paneleket, bejáratott dichotómiákat egyedi módon bontják le, és új fénytörésben képesek láttatni. A szerző biztos kézzel nyúlt a témák érzékenységéhez illő irodalmi formához. A feszesre húzott, terjengős feleslegektől mentes írásokat tartalmazó kötet szervesen illeszkedik a novella világirodalmi hagyományába. Vonnák minden írását egyedi hangütés és gondos poétikai kidolgozottság jellemzi. Prózanyelve a komplex gondolati tartalomhoz híven összetett, mondatai pontosak és mélyrehatók akkor is, ha a rég látott kedves ölelését leíró jelenetről van szó („egy pillanattal tovább állunk, mint illene, ványadt és alacsony vagyok az ölelésében, elromlanak az arányaim”), és akkor is, ha az idegen gyermeket szíve alatt hordó béranya vívódásáról („meggondolni késő lenne, mert már rég gyökeret vert az a valaki, szívhangja van, rugdos, ugyanaz a vér kering bennünk, mégis idegen”).

Vonnák Diána szövegei különleges olvasmányélményt nyújtanak: egyszerre okoznak intellektuális izgalmat, szorongást, felszabadultságot és tágasságérzetet.

Az írói kísérlet tétje sem csekély: novellái nagy erővel képesek láttatni előítéleteink működésmódját, de az empátia jótékony hatásait is.

Márjánovics Diána

…érvényüket vesztik a megszokott olvasói reflexek, és jóval nyitottabb értelmezői viszonyulás kezd működésbe lépni.

JELENETEK ÉS MONOLÓGOK

Kurtág György műve, A játszma vége a prológus után e szavakkal indul: „Vége, vége van.” A néző‑ hallgató joggal érezheti úgy, hogy a 2018 ban bemutatott alkotás kezdete talán egy zenetörténeti korszak alkonyára is reflektál. Közel öt évvel a világpremier után végre Magyarországon is bemutatják a Beckett drámából írt Kurtág operát, a Fin de partie t.

Az ősbemutatót megelőző híradások szenzációként hirdették, hogy a világhírű magyar zeneszerző nyolcvannégy évesen kezdte el írni élete első operáját, és nyolc éven át dolgozott rajta, de valljuk be, mindez csupán külsőség, és semmit sem mond el magáról a darabról. A milánói Scala után bemutatták Amszterdamban, Valenciában és Párizsban (a New York­i premiert a pandémia miatt kellett elhalasztani, azóta nem pótolták), most pedig Budapesten a sor.

Posztapokaliptikus színtér vesz körül bennünket, ahol nemcsak a külvilág élhetetlen, hanem az emberi kapcsolatok is végóráikat élik. A négy szereplő közül kettő kukából kukucskál ki, a másik kettő teljes kilátástalanságot tükröző beszélgetést folytat. Bútorozatlan szobabelső, magasan két apró ablak, az egyik a sivár szárazföldre néz, a másik a tengerre. Ebben a szűk térben telik

Kurtág György

az életük, vagy másképp fogalmazva: ez sorsuk sakktáblája, amelyen már a vesztes játszma végjátéka zajlik, egyik lépés következik a másikból. Az alakok akarat nélküli figurák, akik ugyan szép emlékeket őriznek a múltból – a nosztalgia gyönyörű szál Kurtág zenéjében –, azonban sosem maguk irányították az életüket. „Hiszel az eljövendő életben?” – szól a kérdés. „Az én életem mindig az volt” –hangzik a válasz. A fekete humor némi fényt csempész az abszurd dráma sötét és lehangoló világába.

Kurtág zenéje a legnagyobb operaszerzőkhöz mérhetőn teremti meg szó és zene egységét, kelti életre hangokkal a szereplők érzéseit, gesztusait, hangulatait, lelkiállapotát. A miniatűrök és kisformák mestere bő kétórás, egyfelvonásos operájával a lehetetlent kísértette meg (életművében nem először), hiszen Beckett színdarabja egyrészt – az író kifejezésével –rendkívül zenei, másrészt önmagában is tökéletes egész. Ráadásul a „jelenetek és monológok” alcímet viselő Fin de partie esetében még annyi cselekményről sem beszélhetünk, mint Bartók Kékszakállújáéban, a párbeszédeknek nincs határozott irányuk, az egész folyamat mintha töredékek egymásutánja lenne. Azután valamilyen megmagyarázhatatlan okból – nevezzük ezt a zene varázsának, tapasztalatnak vagy zsenialitásnak –végül mégis úgy érezzük: megérkeztünk. (Kurtág a dráma száz oldalából csak negyvenet használt fel.)

Mert ha hajlandók vagyunk alámerülni a lét legmélyebb bugyraiba, felemelő élményben lehet részünk.

A hangszerelés legalább olyan mestermunka, mint a hangok elrendezése, patikamérlegen való kisúlyozása. Izgalmas együttállások, kombinációk, különleges és egyedi hangszínkeverések gazdagítják a partitúrát rendkívül változatosan, mindig valamilyen rácsodálkozást megérdemlő árnyalattal lepve meg a hallgatót. Ahogyan a cseleszta, a hárfa, a pianínó, a szordínós vonósok, a háromféle fuvola, a különféle finom háttérzajokra is alkalmas ütőhangszerek, a meglepően gyakran megszólaló tangóharmonika vagy a kvartettként használt üstdobok együtt hangzanak, az nemegyszer maga az akusztikus csoda.

Kurtág zenéje a legnagyobb operaszerzőkhöz mérhetőn teremti meg szó és zene egységét.

2023. 10. 12. 19.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KURTÁG GYÖRGY: FIN DE PARTIE (A JÁTSZMA VÉGE) – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Koncertszerű előadás

Hamm: Frode Olsen

Clov: Haja Zsolt

Nell: Hilary Summers

Nagg: Leonardo Cortellazzi

Zenei munkatárs:

Sándor Szabolcs

Közreműködik:

Danubia Zenekar

Vezényel: Markus Stenz

A legtöbbször kamaraegyüttesként kezelt zenekar és a karmester számára ez a szünetek tagolta, rövid, erőteljes vagy épp gyengéd gesztusokból összeálló darab az együttjáték magasiskolája. Az övéknél már csak az énekesek helyzete nehezebb – nemcsak azért, mert a kurtági intenzitás hőfokán kell megszólaltatniuk nem éppen könnyű dallamokat, motívumokat, hanem mert zenei tartományon kívül eső emberi hangokat is produkálniuk kell, mint amikor például egy nevetés fájdalmas nyöszörgéssé alakul. (Kurtág számos helyen egészíti ki, gondolja tovább Beckett színpadi utasításait, ezáltal is szerzőtársává válik.) A korábbi előadások négy nagyszerű énekese közül három, Frode Olsen, Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi a budapesti bemutatón is közreműködik, Haja Zsolt személyében azonban egy nem kevésbé kiváló új szereplőt is üdvözölhetünk. A karmesteri dobogón ezúttal is a milánói ősbemutató dirigense, Markus Stenz áll majd, a szimfonikus együttes pedig az ősbemutató előkészítésében szintén aktívan részt vállaló Danubia Zenekar lesz.

Várkonyi Tamás

ART MARKET BUDAPEST

DISKURZUS

Nemzeti

Táncszínház MARGÓ IRODALMI FESZTIVÁL ÉS KÖNYVVÁSÁR

TÁGAS MARGÓ

Széles vagy keskeny – hagyományosan leginkább ezt a két jelzőt társítjuk az eredeti jelentésében használt margó szóval, ám ahhoz a könyves eseménysorozathoz, amely 2011 óta e kifejezésnek új értelmet ad, sokkal inkább a tágas jelző illik. Ezt az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár minden korábbinál érzékletesebbé teszi, hiszen ezúttal a megszokottnál is több külföldi szerző, méghozzá megannyi izgalmas név képviseli majd itt a világirodalom sokszínűségét: az izlandi Jón Kalman Stefánssontól és Sigríður Hagalín Björnsdóttirtól Vesna Lemaić szlovén költőn át a román Andrei Dósáig vagy a brazil literatúrát reprezentáló Luiz Schwarczig. Éppígy a tágasság rokonszenves koncepcióját érvényesíti a zene és az irodalom, valamint a rap és a költészet érintkezési felületeit játékba hozó programok egész sora a Nemzeti Táncszínházban, legyen szó akár Lackfi János, Szabó T. Anna és a Quimbyből ismert Balanyi Szilárd közös műsoráról, akár a Slow Village fellépéséről. Korántsem utolsósorban a felvillanyozó változatosságot jelzi a hazai szerzők könyvbemutatóinak listája is, többek közt olyan nevekkel, mint Parti Nagy Lajos, Varró Dániel, Babarczy Eszter, Jónás Tamás vagy a korábbi Margó­díjas, Harag Anita.

László Ferenc

Ha egy eseményt tizenharmadik alkalommal rendeznek meg a szervezők, annak hátterében különleges együttállást sejthetünk, hagyomány és innováció erős kapcsolatát. Annak ellenére, hogy az Art Market Budapest a kétezres évek gazdasági válságának közepén indult, Közép­ és Kelet­Európa legnagyobb nemzetközi kortárs képző­ és fotóművészeti vásárává nőtte ki magát. Tavaly öt kontinens több mint negyven országból érkezett kiállító több ezer alkotással. A galériák intim környezete persze sosem vonz ekkora közönséget, de az Art Market egyrészt új rajongókat, művészetfogyasztókat, potenciális vásárlókat edukál speciális programjaival, másrészt művészek, szakemberek, intézmények éves találkozási pontja. Idén a műkereskedelem újszerű formái kapcsán olyan fiatal, vidéki piaci szereplőket mutatnak be, akik friss mentalitással, ötletes megoldásokkal szólítanak meg új generációkat, legtöbbször mégsem kapják meg a szükséges figyelmet és támogatást. Látványosan kerül fókuszba a kortárs roma képzőművészet, s ez a programkínálat minden szegmensében megjelenik hat ország kiállítóinak több száz négyzetméterén, a neves Nadine Gandy Galériától a társművészeti programokon át az Inside Art művészeti konferencia vezető tematikájáig, hogy elmélyítse a diskurzust, amely a kortárs roma alkotóművészet helyét hivatott meghatározni és megerősíteni.

Bihari Balázs

1. Fotó: Valuska Gábor

2. Fotó: Hermán Fanni

3. Nick Hakim

2023. 10. 18–22. Bálna Budapest

2023. 10. 12–15.

1.

2023. 10. 14. 17.00

Akvárium Klub

ISOLATION BUDAPEST

A KÜLÖNLEGES EKLEKTIKA ÜNNEPE

Ünnep az ünnepben az Akvárium Klub minden négyzetcentiméterén: az Isolation Budapest a tavalyi közönségsiker után második alkalommal hozza egy helyre, egy napra a soul, a jazz, a punk, a garázsrock, a lo­fi hiphop, a kortárs színház és a klubhimnuszok eklektikus, mégis hasonlóképpen nyitott szemléletű, nemzetközi és magyar szereplőit. E különleges metszet legismertebb előadója a pszichedélia és a soul határmezsgyéjén mozgó, amerikai Nick Hakim, aki dolgozott már Anderson Paakkal, de BADBADNOTGOOD is remixelte egyik dalát. Különböző zenei stílusokat egymásra rétegezve hoz létre dinamikus, mégis klausztrofób világot az idén tavasszal a Blurrel turnézó Wu­Lu, de hasonlóképpen szinte lehetetlen címkézni a londoni producert, Coucou Chloét és klubhimnuszait, amelyeket bizonyára a Trappist­1e és a Föld közötti űrkompon írt meg. A tavalyi Isolation keretében bemutatkozó Efterklang énekese, Casper Clausen egy, az intimitás újrafelfedezését ünneplő színdarab főszereplőjeként tér vissza. A műben az énekesek és a zenészek táncosokká válnak, The Wild Stage címmel egyesítve a pop, az elektronika és a barokk jellemzőit. A jazz és a sötét elektronika kapcsolatát boncolgatja a Ma Estrela projekt, míg norvég jazz­zenészek posztpunkba és nyugat­afrikai ritmusvilágba oltott matekrockot játszanak Pom Poko néven. Több mint húsz évvel megjelenése után mutatja be Európában először a 2000­es évek egyik legmisztikusabb lemezét a Panchiko, először ad koncertet Budapesten a garázsrockot játszó Iguana Death Cult és a frappáns, tőmondatrövid HC­dalokban utazó Chubby and the Gang. A hazai vonatkozású események csupa meglepetést tartogatnak: a folyamatzenéjéről ismert konkoi erre az alkalomra összeáll a Platon Karataevből ismert Balla Gergellyel, Nóvé Soma Chet Baker jazzballadáit dolgozta át és mutatja be The Chet Baker Special by The Night Of The Vampire néven. A feltörekvőket a Wavy kollektíva kísérleti hiphopja, valamint a nyolcvanas évek alternatív és a hatvanas évek beatzenéjét egy produkcióba sűrítő Darage képviseli.

Bihari Balázs

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK MÜPA P O DCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

A TÖRTÉNET ÖRÖK, CSAK A KULISSZA VÁLTOZIK

Végvárak, vitézek címmel a török hódoltság idején játszódó kalandos táncszínjáték bemutatójára készül az évad együttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Zsuráfszky Zoltán rendező‑koreográfus már számos történelmi előadást hozott létre a korszak regényes történeteiből, ezúttal Fekete István írása inspirálta a mai cselekményszállal átszőtt produkciót. A koppányi aga testamentuma ihlette Eredics Benjamin Végvárak, vitézek című zeneművét, amelyből táncjáték készült.

Miként dolgozza fel az előadás Fekete István kalandregényét?

A Müpa Zeneműpályázatán győztes alkotás forgatókönyvét

Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője készítette el. A Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémián koncertszerűen már bemutatták a művet, a Liszt Ünnepen pedig táncjátékként kerül színre. Együttesünk ősztől az évad együttese címet viseli a Müpában, ez lesz az első bemutatónk. Önálló táncjátékban gondolkodunk, amelynek cselekménye két szálon fut: egy társulat belső életét, öltözői csevejeit mutatja be, miközben A koppányi aga testamentumát próbálják. Így egymásba fonódik

Fekete István klasszikusa és a mai színházi közeg a mai konfliktusokkal, ebből lépünk be a történetbe, majd innen lépünk ki belőle. Nem akarunk klasszikus, nagy történelmi tablót, noha előszeretettel készítünk ilyen előadásokat is –erről a korszakról is született már számos táncszínjátékunk –, ez a mű azonban kicsit más lesz. Régóta szeretném már, ha egy táncjátékban bepillanthatnánk a kulisszák mögé.

Magyar Nemzeti Táncegyüttes

Hogyan alakult ki az előadás zenei világa?

Eredics Benjamin zenéje mellett igyekeztünk az együttes művészi munkájára jellemzően sokszínű népzenei közegbe helyezni a készülő táncszínjátékot. Komplex előadásban gondolkodunk: prózai megszólalásokkal, énekekkel, tánccal és változatos zenei szövettel, hiszen a szereplők közt is akad a magyarokon kívül szerb, horvát, német, török. Ez a zenében is megjelenik, csakúgy, mint a táncokban, hiszen a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai nagyon jól ismerik az eredeti táncanyagot is.

Mi ragadta meg Önt Fekete István kalandregényében?

Fiatalon inkább az irodalmi műből készült film fogott meg, Bessenyei Ferenc és Benkő Péter alakításával. A korszak azonban mindig is foglalkoztatott, hiszen tánckultúránk szempontjából is izgalmas. A török–magyar harc szemléltetésére megvannak a fegyvertáncok, amelyek bekerültek a darabba. A regény számos máig érvényes emberi alapvetésről beszél: a különbözőségünk mellett egymás, akár az ellenfeleink tiszteletben tartása meghatározó motívum. Nem akarom aktualizálni a művet, de az örök érvényű emberi történeteknek épp az a jellemzőjük, hogy bármikor játszódhatnak, minden időben érvényesek.

…egymásba fonódik Fekete István

klasszikus története és a mai színházi közeg a mai konfliktusokkal…

Milyen látványvilágban gondolkodnak?

Kétféle kulisszánk lesz: a darabbeli előadás terei és a háttér, a színházi öltözők sora. Alapvetően vetítést tervezünk, hiszen ezt a sokféle helyszínt – bonyolult díszletváltást – így lehet a legérzékletesebben megjeleníteni. Iványi Marcellt kértük fel a látványvilág kialakítására, az ő feladata lesz, hogy a vetítéseket és a váltásokat kreatív módon kidolgozza és gördülékenyen összehangolja. Büszkén mondhatom, hogy kiváló csapatunk van, az ország legnagyobb táncegyütteseként évi 120 ­140 előadást tartunk országszerte és a határainkon túl, így összeszokott társulatként vágunk bele ennek az ifjúsági produkciónak az elkészítésébe is.

2023. 10. 14. és 15. 19.00

Müpa – Fesztivál Színház

MAGYAR NEMZETI

TÁNCEGYÜTTES: VÉGVÁRAK, VITÉZEK – BEMUTATÓ

Zene: Eredics Benjamin

Koreográfus: Zs. Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán

Társrendező: Zs. Vincze Zsuzsa

Rendező: Zsuráfszky Zoltán

Elsősorban a fiatalabbaknak szól tehát az előadás? Szerintem a kalandregény is jórészt az ifjúságot célozza meg, és a felkérés eleve így szólt: olyan előadást készítsünk, amely a középiskolásokat éppúgy szíven üti, mint a szüleiket. Ráadásul a regény kötelező olvasmány, a táncos előadásmód, a színes, ingergazdag adaptáció pedig közelebb viheti a fiatalokhoz is ezt a helyenként veretes történetet.

Számos előadásukban dolgoznak nagyszabású jelenetekkel. Itt is erre lehet számítani a seregek vonulásánál vagy az összecsapások koreográfiáiban? Mindenképpen. A Nemzeti Színházban futó Az egri csillagok koreográfiájának elkészítésekor már beleástam magam a zeybek világába, a kaukázusi török táncokba. Ami azonban a régi évszázadokban játszódó daraboknál mindig problematikus: a nők szerepe. A szerzők általában férfi hősökben gondolkodtak, a nőknek jóval kisebb feladat jutott, de mi igyekszünk a történet női karaktereit is árnyalni. Már csak azért is, hogy páros táncokra is sor kerülhessen… A Müpa Fesztivál Színháza rendkívül jó adottságokkal rendelkező helyszín, lehetőséget kínál arra, hogy a hangzás vagy a világítás terén is szabadon engedjük a fantáziánkat. És bár reméljük, hogy utaztatni is tudjuk majd a produkciót, egyelőre a Liszt Ünnepre szeretnénk megálmodni egy lendületes, látványos és mai olvasatát Fekete István történetének.

Seres Gerda

A NYUGATI PARTI JAZZÉLET VILÁGÍTÓTORNYA”

A tizenkilenc tagú

Clayton–Hamilton Jazz Orchestra felvételeit

Magyarországon is sokan ismerik, de csak most érkezett el a pillanat, amikor Jazz Power & Soul című turnéjukon magá val ragadó, derűt árasztó zenéjükkel személyesen is találkozhatunk.

A big bandet hárman alapították Los Angelesben a nyolcvanas évek közepén: a Clayton fivérek – a bőgős John (1952) és az altszaxofonosfuvolás, 2020 ­ban elhunyt Jeff (1954) –, valamint Jeff Hamilton (1953) dobos. Valamennyiüket a nagyzenekari jazz hagyományának odaadó tisztelete jellemezte, ami a három alapító családi hátterének és szakmai kapcsolatainak ismeretében aligha meglepő. Ragaszkodtak a „csúcskategóriás” hangzáshoz, amelyet Count Basie, Woody Herman, Thad Jones zenekarai alakítottak ki, hittek az invenciózus, játékosságát is megőrző előadásmód igazában. Ez a zenei elkötelezettség jellemzi a zenekart mindmáig.

A zenekar alapítása előtt John és Jeff már több együttest vezetett, közösen is. John Clayton és Jeff Hamilton barátsága onnan ered, hogy húszas éveikben együtt alkották a kubai származású csodazongorista, Monty Alexander triójának ritmusszekcióját. Később azonban mindhárom alapító dolgozott híres nagyzenekarokban – legtovább Basie és Herman együtteseiben.

John Clayton, Jeff Hamilton

és Jeff Clayton

Nem tagja ennek az együttesnek Gerald Clayton, John Clayton harminckilenc éves fia, bár akadt olyan családi zenekar, amelyben ő is játszott, hiszen az olyan zenészdinasztia, amilyen a Claytonoké, előbb ­utóbb együtt is nyilvánosság elé lép, hogy megossza a közönséggel a „házimuzsikák” élményeit. Az indíttatást John és Jeff édesanyjától kaphatták, aki templomi orgonistaként biztatta őket a zenetanulásra.

Hamilton egész pályája során rendkívül gyakran foglalkoztatott dobos volt. Legtöbbször ott dolgozott, ahol a zenekart is megalapították: Los Angelesben. Amikor a jazz világában újdonságok megszületéséről esik szó, általában New Yorké az elsőség, de Los Angeles hang­ és filmstúdiói sok muzsikusnak adtak és adnak ma is biztos megélhetést. Ez nyújtja számukra a szabadságot, ez teszi lehetővé, hogy csupán ösztöneikre, ízlésükre hallgatva is társuljanak egymással, újat keresve. A tekintélyes Jazz Times című szaklap két éve a nyugati parti jazzélet világítótornyának nevezte a Clayton–Hamilton Jazz Orchestrát.

A családi és a szakmai hagyományok az eredetiséget és a mesterségbeli tudást, a könnyedséget és pontosságot erősítették a nagyzenekarban. Énekesek és hangszeresek csodálatos sorával dolgoztak együtt. Diana Krall például vagy tíz különböző lemezén szerepeltette John és Jeff Claytont, és a nagyzenekarral közös karácsonyi albumot is felvettek.

Emlékezetes pillanat volt, amikor Charles Aznavourt kísérték, de meghatározó volt a Modern Jazz Quartet vibrafonosával, Milt Jacksonnal készített lemezük is. A klasszikus hagyományokat folytató, ugyanakkor játékos megszólalást hozzájuk hasonlóan tökélyre fejlesztő John Pizzarelli is dolgozott velük, és még hosszan sorolhatnánk az együttműködés példáit. Ha pedig azt listáznánk, hogy az alapítók egyénileg kikkel muzsikáltak együtt stúdiókban vagy koncerteken bő fél évszázad alatt, megtelne egy vastag jazzlexikon. Queen Latifah számára készített hangszerelésével John Grammy­ díjat nyert. Jeff Hamilton, aki az L. A. Four tagja is volt, saját együtteseiben is elképesztő szólistákat vonultat fel, több tucatnyi felvételt készített zenekarvezetőként. Budapesten először 1989­ben, a Marlboro Superband tagjaként hallhattuk.

A harmadik alapító, a három éve elhunyt stúdió ­ és sessionzenész szaxofonos, Jeff Clayton is fényes karriert futott be. Rögtön érettségi után csatlakozott Stevie Wonder együtteséhez, és az igényesség ily módon meghatározott szintjét élete végéig sikerült tartania. Bátyjával már 1977­ben megalapították a Clayton Brotherst, időközben pedig nemcsak az idős Basie, hanem zenekarvezető utódja, Thad Jones vezetésével is

2023. 10. 13. 20.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CLAYTON–HAMILTON JAZZ ORCHESTRA: JAZZ POWER & SOUL FEAT. RADICS GIGI & CURUGA AKIKO

játszottak a Basie­zenekarban. Apropó vezetés: miért volt szüksége a Clayton–Hamilton Jazz Orchestrának három vezetőre? Mert a szereposztás az első pillanattól adott volt: a zenekar dobosa, Hamilton diktálta a ritmust, a hangszerelések döntő többsége John, míg a szólóimprovizáció általában Jeff feladata volt.

A Clayton–Hamilton Jazz Orchestra sokszor és szívesen hív vendégeket. A budapesti koncerten, valamint a legnagyobb presztízsű európai helyszíneket (Amszterdam, Hamburg, Stockholm) érintő turnén, amelybe a Müpa falai között megvalósuló fellépés illeszkedik, a Hammond­ orgona kerül előtérbe. Az alapítók közül Hamilton játszott először Curuga Akiko 2001 óta New Yorkban élő orgonistával, aki ezen a koncerten is szólistaként szerepel majd. Curuga Japánban végezte iskoláit, és már háromévesen tudta, hogy orgonálni akar. Mesterfokra érve eljutott Lonnie Smithig, aki tanította, mentorálta, és azt mondta róla: játékát hallgatva olyan érzések támadnak a jazzrajongóban, mintha egy nyíló virágot vagy szárnyait kitáró madarat figyelne. Sokat elárul Curuga Akiko funky játékáról, hogy a művész éveken át a legendás szaxofonos, Lou Donaldson zenekarát erősítette, és mostanában is sok New York­i klub kedvence.

Ahogy turnéikon gyakran, a Clayton–Hamilton Jazz Orchestra most is hív még egy szólistát a koncertjére, Radics Gigi személyében. Nem valószínű, hogy ezen bárki meglepődne, aki az énekesnő hangját és előadásmódját ismeri. A Megasztár nyertesét és számos popvideóklip előadóját zenés darabban is láthattuk már. A legendás producer, Quincy Jones (aki sokáig saját big bandjét vezette, mielőtt Michael Jacksonnal kezdett dolgozni) a Montreux­i Jazzfesztiválon ismerte meg a magyar énekesnőt, meg is hívta az Egyesült Államokba, így Radics Gigi amerikai stúdiókba is eljutott, és nemzetközi jelentőségű gálaműsorokban szerepelt, Jonest tehát joggal nevezheti mentorának.

Zipernovszky Kornél

Énekesek és hangszeresek csodálatos sorával dolgoztak együtt.

Fotó: Martyna Galla

Hania Rani |

BELSŐ BÉKE

Az elmúlt bő évtizedben egyre népszerűbb modern klasszikus, neoklasszikus könnyűzene világá ban nem nehéz elválasztani az ocsút a tiszta búzától, az üres utánzatot az eredeti tehetségtől. Az előbbiből rengeteget szór szerte a szél, míg az utóbbiból alig akad. A lengyel Hania Rani egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik: meditatív, szenvedélyes, szuggesztív zongora játéka, atmoszférateremtő képessége kivételes.

Az 1990 ­ es születésű Hanna Raniszewska klasszikus zenei képzettséggel rendelkezik, Gdańskban és Varsóban járt zeneiskolába. A jazz már a tanulóévek idején megjelent klasszikus zongorajátékában: a korai Keith Jarrett hangzását későbbi művei hallgatásakor sem érezzük távoli párhuzamnak. A zongora mellett elektronikus billentyűs hangszereket is megszólaltató, vonósokra és énekhangra is komponáló szerző ­ előadó változatos életművet épít, amelybe belefér a posztminimalizmus (Philip Glass), az ambient, a kortárs klasszikus zene vagy akár az elektronikus tánczene hatása. Fejlődésének fő csapásiránya azonban így is egyértelműen kirajzolódik: a legfontosabbak sokféle hangulatot érzékenyen felidéző, magukkal ragadó, személyes és kifinomult billentyűskompozíciói, amelyeket néha énekével is megtámogat.

Hania Rani gyerekkori barátjával, Dobrawa Czocher csellistával közösen készítette első lemezét (Biała Flaga, 2015). Rockzenei hőseik, a méltán népszerű lengyel Republika zenekar dalait ültették át megkapó közvetlenséggel csellóra és zongorára. Már ezen a CD ­n megjelentek Hania saját művei is, és ezek szép jövőt ígértek. A páros kizárólag saját szerzeményekből összeállított második közös albumát (Inner Symphonies, 2021) a legrangosabb német kiadó, a Deutsche Grammophon adta ki. Ez a lemez már azt követően jelent meg, hogy Rani befutott művésszé vált. A siker meglepően gyorsan szegődött mellé, ám tehetségének ismeretében elmondhatjuk: ez korántsem váratlanul történt. A Tęskno artpop ­kamarapop duóban eltöltött két év és a formáció egyetlen lemeze, a 2018 ­as Mi című kiadvány után Rani rátalált saját útjára. Ez a nagynevű Gondwana lemezkiadóhoz vezette: az ott gyors egymásutánban kiadott első két szólóalbumával (Esja – 2019, Home – 2020), no meg nagy hatású koncertjeivel műfaja nemzetközi sztárjává vált.

Az Esja lényegében szólózongoraművek sora, érzékeny dalokkal, Rani ujjai alatt táncoló hangokkal. Nehéz megmondani, mitől működnek jobban ezek a darabok, mint sok más neoklasszikus zongorista szerzeményei, de alighanem a kompozíciókból áradó őszinteségben rejlik a magyarázat. A megjátszottság persze amúgy sem jellemzi a spirituális jazz és a kortárs klasszikus zene határvidékén fogant zenéket kiadó Gondwana Records alkotóit (Matthew Halsall, Portico Quartet, GoGo Penguin, Svaneborg Kardyb, Sunda Arc), és elmondhatjuk, hogy a lemezcég a lengyel tehetség esetében sem tévedett. A gyorsan érkező folytatás, a 2020 ­as Home című album pedig világossá tette, hogy az első szólólemez nem egyszeri remeklés volt. „Hiszek abban, hogy bizonytalan időkben és bizonytalan életet élve is békére lelhetünk önmagunkban, és bárhol képesek lehetünk otthonra találni. Ezt szeretném kifejezni a zenémmel – az ember beutazhatja az egész világot úgy, hogy közben nem lát semmit. Nem az számít, hová megyünk, hanem az, hogy mennyire vagyunk képesek látni és hallani, ami körülöttünk zajlik” – nyilatkozta az album megjelenésekor a zongorista. Ekkor már több dalában is énekelt, finom hangzású elektronikát csempészve a vendégzenészeket is felvonultató kompozíciókba. Élő fellépésein pedig olykor egy honfitársa előtt is fejet hajt – ezt tette az Arte csatorna számára rögzített 2022­ es koncertjén a lengyel jazz­zongorista géniusz, Krzysztof Komeda előtt tisztelgő háromtételes művében.

Ezután aligha meglepő módon sorra kapta a felkéréseket filmzenék és színházi zenék írására, televíziószereplésekre – akárcsak korábban példaképe, Komeda, aki korai haláláig Roman Polanski zeneszerzője volt. Rani legutóbbi lemezein ( Music For Film And

HANIA RANI

Theatre – 2021, Venice – Infinitely Avantgarde –2022, On Giacometti – 2023) ezekből hallunk válogatást, vagy éppen az utóbbi kettő esetében a teljes kísérőzenét. Az idén tavasszal megjelent On Giacometti a svájci művészcsaládról szóló dokumentumfilm hangzó anyaga, de teljes értékű nagylemezként is megállja a helyét.

Amikor október 17­én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára lép, már a boltokban lesz harmadik szólólemeze, a sztárvendégek (Patrick Watson, Ólafur Arnalds, Duncan Bellamy a Portico Quartetből) közreműködésével készült Ghosts című LP. Ez a lemez részben visszatérés a vokális dalokhoz, részben az együttműködések jellemzik, annyi azonban bizonyos, hogy minden korábbinál dúsabb hangszerelésű, mármár elektronikus artpopalbum. A Ghosts egy folyamatosan fejlődő művész hangja, aki – mint a válogatás címe is sugallja – szellemhez hasonlóan jár­kel a zenei világok között, szerzőként, énekesnőként és producerként egyaránt. A minimalista eszközökkel megszólaltatott zongora mellett egyéb billentyűs hangszerek, szintetizátorok uralják a hangzást, az ének azonban hangsúlyosabb, kitárulkozóbb a korábbiaknál.

Rani szövegeit részben két hónapos elvonultsága inspirálta. Egy kis stúdióban, a svájci hegyek között dolgozott a Giacometti­filmzenén. „Egy régi szanatóriumban szálltam meg, olyan környéken, amely korábban nagyon népszerű volt. Most azonban hatalmas elhagyatott szállodák sorakoznak itt egymás mellett, és a helyiek szerint ezekben szellemek élnek. Ha egyszer a természet mélyén vagy valamilyen néptelen helyen jársz, a képzeleted más szinten kezd működni.” Az új album zenéiről azt mondja a szerző, hogy a lemez készítésekor leginkább az érdekelte, mi vár ránk „az élet és a halál határán, és mi az, ami a kettő között történik”

Hania Rani budapesti koncertjén a művésztől jól ismert, belső békét sugárzó zenei világra számíthatunk. Meg persze némi átjárásra a határok között, szellemekkel.

Dömötör Endre

2023. 10. 17. 20.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

FÉL ÉVSZÁZAD A KORTÁRS ZENE SZOLGÁLATÁBAN

Egy ötvenéves jubileum fontos mérföldkő. Az évtizedeken át szőtt álmok beteljesülésének ideje, amikor a sok nagyratörő terv és az új kihívások keresése már a múlté. A hagyomány biztonságos medrének oltalmát senki

sem szívesen hagyja el. A Kronos Quartet azonban mindig is más volt. A hegedűs

David Harrington és John Sherba, a brácsás

Hank Dutt és a csellista Paul Wiancko

nagy múltú San Franciscó i együttese ma is ugyanazzal a küldetéstudattal képviseli

szakmai hitvallását, mint a kvartett 1973‑as

alapításakor: számukra a felfedezés örö me, a vonósnégyesjáték lehetőségeinek folytonos újragondolása a legfontosabb.

Pályafutásuk kezdetén, amikor a vonósnégyes műfaj lehetőségeinek még a régóta fennálló nyugat­európai hagyományok szabtak határt, vakmerőnek hatottak célkitűzéseik. Időközben azonban a Kronos korunk legünnepeltebb és legbefolyásosabb együtteseinek egyikévé vált, amely az elmúlt ötven évben világszerte több ezer koncertet adott, több mint hetven, rendkívül gazdag repertoárt felölelő lemeze jelent meg, és a világ legkiválóbb zeneszerzőivel dolgozott együtt – közöttük olyanokkal, mint Terry Riley, Aleksandra Vrebalov, Philip Glass és Steve Reich. A kvartett minden évben több hónapon át tartó turnésorozatának a világ legnevesebb hangversenytermei, klubjai és fesztiváljai adnak otthont: többek között a Carnegie Hall, a BRIC Celebrate Brooklyn, a New York­i BAM Next Wave Festival, a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artes, a londoni Barbican, a Philharmonie de Paris, az amszterdami Muziekgebouw, a kismartoni Esterházy­kastély, a Shanghai Concert Hall, a tokiói Suntory Hall és a Sydney­i Operaház színpada.

Fotó: Lenny Gonzalez

A Kronos rendkívül gazdag munkássága a filmiparba is begyűrűzött. Az A Thousand Thoughts című filmopus megálmodói az együttes egyedülálló pályafutását állították alkotásuk középpontjába: a Kronos élő zenéjét és Sam Green narrációját archív felvételekkel és interjúkkal vegyítették, dokumentumfilmben mutatva be a kvartett történetét. A Green és Joe Bini által írt és rendezett mű 2018­ban került közönség elé a Sundance Filmfesztiválon. A kvartett a Zappa (2020) című dokumentumfilmben is látható és hallható, legutóbb pedig a Users (2021) című moziban működött közre. A Kronos zenéje két Oscardíjra jelölt dokumentumfilmben is megszólal: a Dirty Wars (2013) – ebben David Harrington volt a zenei tanácsadó – és az Egy pestis túlélői (How to Survive a Plague, 2012) című alkotásokban. Mindezek mellett teljes zenei anyagot vettek fel az együttessel A zöld köd (The Green Fog, 2017), A szökőkút (The Fountain, 2006) és a Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000) című filmekhez; valamint az 1931­es Lugosi Bélaklasszikus felújított változatához, a Drakula (1999) című mozihoz, amelynek zenéjét Philip Glass szerezte.

Ezzel azonban korántsem merül ki az együttes szerteágazó tevékenységi köreinek listája. Nonprofit szervezete, a Kronos Performing Arts Association révén a Kronos Quartet több mint ezer, vonósnégyesre készült kompozíció és feldolgozás megrendelője. Több mint negyven rangos szakmai kitüntetése között három Grammy­díj is szerepel, ezenkívül az együttes a Polar Music Prize, az Avery Fisher Prize és az Edison Klassiek Œuvreprijs birtokosa is. A Kronos alapjaiban változtatta meg a kvartettjátékról kialakult hagyományos szemléletet: olyan élő művészi megnyilvánulássá alakította, amely korunk emberére és annak problémáira reagál.

Az est vendégművésze is e teljességre törekvő gondolkodásmód képviselője. Az együtteshez ugyanis ezúttal az elismert iráni énekesnő, Mahsa Vahdat csatlakozik, aki Rúmi és Háfiz klasszikus perzsa költeményeire írt saját dalait szólaltatja meg. A teheráni születésű művésznő 1995 óta számtalan koncerten és fesztiválon lépett fel a világ számos pontján. Egyedi, mégis széles repertoárjának középpontjában a tradicionális iráni zene áll. Vahdat és a Kronos Quartet közös munkája nem új

2023. 10. 19. 20.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KRONOS QUARTET: FIVE DECADES FEAT. MAHSA VAHDAT

A vonósnégyes tagjai: David Harrington, John Sherba –hegedű, Hank Dutt – brácsa, Paul Wiancko – cselló

keletű: 2019­ben a művésznő testvére, Marjan Vahdat énekes közreműködésével, Placeless címmel jelent meg stúdióalbumuk a Kirkelig Kulturverksted és a Valley Entertainment közös kiadásában. A lemezen hallható tizennégy dal – a már említett klasszikus perzsa versek mellett – Forough Farrokhzad, Mohammad Ibrahim Jafari és Vahdat férje, Atabak Elyasi kortárs iráni szerzők költeményein alapul. E mély érzelemvilágú alkotásokat Sahba Aminikia, Aftab Darvishi, Jacob Garchik és Atabak Elyasi hangszerelte vonósnégyesre. Az album röviddel megjelenése után a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Chart rangsorának élére került, a címadó dal pedig 2019­ben bekerült az NPR Music „20 legjobb új dal, amit márciusban hallottunk” című listájára. A lemez sikerének kulcsát a RootsWorld magazin szerzője frappánsan így összegezte: „Egyetlen szív sem marad érintetlen, amely az útjába kerül.”

A kijelentés ugyanilyen helytállónak bizonyulhat akkor is, ha Mahsa Vahdat eddigi pályafutását jellemezzük vele. Munkásságában a művészi­alkotói szabadság szorosan összefonódik a humanitárius elvek érvényesítésének szándékával. Hangjának érzelmeket megmozgató erejét arra használja fel, hogy miközben a remény és a kedvező változás üzenetét közvetíti, felhívja a figyelmet a világban tapasztalható szenvedésre és igazságtalanságra. Várhatóan az október 19­i hangverseny műsora sem lesz kivétel: a szenvedély, a szerelem és a bánat dalai – ahogyan a San Francisco Chronicle kritikusa fogalmaz – Vahdat buja, dús hangszínvilágával és kifejező előadásmódjával lebilincselő élményt nyújtanak a közönségnek.

B. Kaskötő Marietta

A Kronos alapjaiban változtatta meg a kvartettjátékról kialakult hagyományos szemléletet…

2023. 10. 13. 19.30

Magyar Zene Háza – Koncertterem

LIGETI-ZONGORAMARATON

BARANGOLÁSOK A VÉGTELEN LIGETI-KOZMOSZBAN

„Ligeti György zongoraetűdjei szerencsére rettenetesen nehezek. Így aztán aki megtanulásukba vág, sok száz vagy sok ezer órát is eltölthet velük, míg eredményre nyílhat reménye. De ezek az órák végül élete legszebb órái közé kerülhetnek, hasonlóan a Mozarttal, Chopinnel meg a többiekkel eltöltött időhöz.” Csalog Gábor zongoraművész kezdte így rövid írását húsz évvel ezelőtt, az akkor nyolcvanéves zeneszerző köszöntésére. Nehezen lehet elképzelni ennél odaadóbb és figyelemfelkeltőbb felütést a Liszt Ünnep Ligeti­zongoramaratonjához, melynek a Magyar Zene Háza ad otthont. Ideális esetben – mint most – aki Ligeti etűdjeit tűzi műsorára, annak semmi sem lejátszhatatlan. Csalog Gábor mellett a feladatra további két fiatalabb pályatársa vállalkozik: a többek közt Bach, Liszt, Ligeti és Messiaen zenéjét is anyanyelvi szinten beszélő Borbély László, akinek már „puszta hangadása, billentésének mámorító tisztasága és ereje” meghatározó élmény volt egyik kritikusa számára, valamint az interpretációiban az analitikus gondolkodást az ösztönszerűséggel társító Palojtay János, aki egykori tanára, Várjon Dénes szerint generációjának egyik legizgalmasabb egyénisége. Amit hallhatunk, a szerző zongorára komponált repertoárjának színe­java, valójában ízelítő a nagy hatású, grandiózus életpálya elejéből és végéből, vagyis még a középső alkotói periódus hiánya ellenére is csodálatos összefoglalása a sokszínű Ligeti­kozmosznak. Hiszen ebbe a végtelennek tűnő világmindenségbe belefér több életútra is elegendő hatás, legyen szó klasszikus zenéről vagy népzenéről, irodalomról, különféle mechanikus szerkezetekről, természettudományos elméletekről, fraktálgeometriáról, képrejtvényekről, és még sorolhatnánk a sok ösztönzést, amely mind inspirálta Ligetit. De inkább térjünk vissza Csalog költői gondolataihoz: „Ha szeretjük megtapintani az anyag sokféle szövevényét, domborzatát, érezni sűrűségét, halmazállapotát, ha beleszédülni vágyunk a mozgás, repülés, a tér és az idő sokféle dimenziójába, hallgassunk Ligetit. Az univerzum titkaiba pillanthatunk bele.”

Tóth Endre

2023. 10. 11–22. Müpa – I. emeleti Előcsarnok KURTÁG,

BECKETT, VÉGJÁTÉK

KURTÁG KÖZELEBBRŐL

Van, hogy alig néhány hangból teremt világokat, máskor pedig hatalmas szimfonikus tablókkal lepi meg a hallgatóságot – tegyük hozzá, rendszerint az utóbbiak is visszavezethetők egyetlen zenei gondolatra, motívumra. Töredékek, talált tárgyak, hommage­ok – a kilencvenhét esztendős Kurtág György zenéjéről aligha lehet néhány szóban értekezni. Gazdag életművét egyetlen operája, a több évtizeden át érlelt, 2018­ban a milánói Scalában bemutatott Fin de partie tetőzi be, és most végre Magyarországon is megvalósulhat a pandémia által késleltetett premier. De hogyan készülhetünk fel igazán Beckett szövegének és Kurtág zenéjének befogadására, megértésére?

Például úgy, hogy megnézzük a Müpa kiállítását, amelynek köszönhetően személyes fotókon, kottakéziratokon, valamint izgalmas színháztörténeti dokumentumokon elevenedik meg a zeneszerző pályája, néhány éve elhunyt felesége, Kurtág Márta alakja, a komponista Beckett műveihez fűződő viszonya, valamint az opera keletkezéstörténete. A tablók szövegét a Kurtággal szorosan együttműködő, műveit jól ismerő zenetörténész, Fazekas Gergely jegyzi.

Tóth Endre

2.

2023. 10. 21. 19.30

Magyar Zene Háza – Koncertterem

BOGÁNYI GERGELY ÉS AZ ANGELICA LEÁNYKAR

TÖKÉLETES PÁROSOK

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztiválon Liszt Ferenc születésnapjának előestéjén, október 21­én mi más szólhatna a Magyar Zene Házában, ha nem Liszt Ferenc zenéje? És természetesen Bartók Béláé. Ahogyan kéz a kézben jár Liszt és Bartók muzsikája ezen az ünnepi koncerten, ugyanúgy az előadók is régóta alkotnak tökéletes „párost”: a Gráf Zsuzsanna vezette Angelica Leánykar és Bogányi Gergely szakmai kapcsolata ugyanis bő húsz évre nyúlik vissza. 2003­ban a kórus Aranyszín köntösbe című lemezén már hallható együttműködésük termése, köztük Bartók szlovák népdalokat feldolgozó remekműve, a Falun, mely ezúttal sem maradhat ki a közös produkcióból. Természetesen a Városmajori Gimnázium falai között 1989­ben életre hívott, számos nemzetközi versenygyőzelemmel és más elismeréssel büszkélkedő kórus, amely az Egyesült Államoktól Japánig bejárta már a világot, Bartók egynemű karai közül is válogat, a zongoraművész játékát pedig szólóban is élvezhetjük majd. És míg Bartók kórusművei gyakori vendégeknek számítanak a koncerttermekben, addig olyan, a kórus repertoárján ugyan fontos szerepet játszó, de talán a nagyközönség számára kevéssé ismert Liszt­művek is felcsendülnek majd, mint a szólózongoraműként valamivel gyakrabban megszólaló Az ébredő gyermek himnusza vagy a babiloni fogságot idéző 137. zsoltár

Tóth Endre

EGYÜTT A FELEJTHETETLEN PILLANATOKÉRT!

A Müpa stratégiai partnere a páratlan élmények támogatója, a Mastercard.

1. Ligeti György | Fotó: Peter Andersen

2. Kurtág György | Fotó: Posztós János / Müpa

3. Bogányi Gergely | Fotó: Csendes Krisztina

3.

ÁTLÉPÉS EGY MÁSIK UNIVERZUMBA

Feledi János eddigi alkotói pályájának legnagyobb kihívást jelentő bemutatója előtt áll. Három kortárs zeneműre készít koreográfiát, melyeket nem csupán az köt össze, hogy ős bemutatókról van szó, hanem az is, hogy valamennyi létünk lényegi történeteit kutatja.

Az est koreográfiái három kortárs mű ihletésére készülnek. Két Orbán György-szerzemény mellett Szentpáli Roland a Müpa Zeneműpályázatán díjazott alkotása csendül fel. Mi kapcsolja össze ezeket?

Szentpáli Rolanddal konzultáltunk a koncepcióról, mielőtt beadta a Müpa Zeneműpályázatára Az Északi szél és a Nap című balettzenét. Van egy Aesopus­történet, amellyel Roland megkeresett. Akkor már zenei motívumokat is mutatott, és együtt bontottuk ki a darab részleteit. Sokáig keresgéltük a legmegfelelőbb művet a Szentpálidarab mellé, végül Orbán György két kórusműve mellett döntöttünk a Müpával. Nagyon szerencsés, hogy ősztől ő az évad zeneszerzője, így bemutatónk egy hosszabb sorozat első darabja lesz. Remekül kiegészíti egymást a két alkotó: egyikük a fiatalabb generáció képviselője, másikuk Kossuth­ díjas művész, jelentős pályával a háta mögött. Valójában három táncbemutatóra kerül majd sor.

Feledi János |

Fotó: Szigeti László

Mi az a történet, amely a Kozmikus konfliktust ihlette? Egy görög mítosz az alapja, az északi szél és a nap története. Minden ilyen mese rejt magában valamilyen tanítást. Ennek az a lényegi mondanivalója, hogy nem kell mindig mindent erőszakkal kivívni, a higgadt derű és a megbeszélés épp olyan célravezető lehet. Ez a gondolat mai világunkra is alkalmazható. Persze nincs új a nap alatt, csupán a kontextus változik. Mégsem akarok az előadásban a görög mondavilágot elénk táró archaikus kulisszákat, inkább az időtlenséget szeretném megmutatni, homogén, mai közeget teremteni. Az egyik Orbán Györgymű egy mise, amelyben a test és a lélek szétválása, a lélek utazása inspirál, a másik pedig József Attila­ és Weöres Sándorszövegeket is felvonultat. Ezek mind „elemelt” történetek, ami az előadás minden részletében megnyilvánul majd.

Tehát a táncmozdulatokkal klasszikus történeteket mesélnek majd el?

Igen, úgy éreztem, hogy ide ez illik leginkább. De nem hagyományos történetmesélésről van szó, óvakodnék a gondolat szájbarágós tolmácsolásától. Finoman, a látványt és a mozdulatokat összehangolva szeretném továbbadni mindezt. Azt gondolom, a klasszikus tanítások nagyon is maiak. A mai generációnak, sőt mindenkinek kicsit vissza kellene térnie a gyökerekhez, letenni az egót, és toleránsabbnak lenni egymással szemben. Nemcsak elmenni egymás mellett, hanem meglátni és meghallani egymást. Ugyanazokat a dolgokat éljük meg, mint régen, csak kicsit – vagyis nem is olyan kicsit –változott a világ. De hová tart, hová tartunk, ha így folytatjuk?!

Ha az este három művet fog át, akkor fontos, hogy ezek valamilyen egységes elgondolást tükrözzenek?

Feltétlenül! Szerves egységet kell alkotniuk, ettől lesz ereje, íve az előadásnak. Egységes látványban, jelmezekben gondolkodunk Minorics Krisztiánnal és Bati Nikolett­tel, akikkel olyan régóta dolgozunk együtt, hogy fél szavakból is értjük egymást. Az egész estre az elemelkedettség, a légiesség lesz jellemző, ezért használjuk a Müpa színpadtechnikai elemeit, fényeit, de a jelmezekhez is levegős, légiesen könnyed anyagokat választottunk.

Mivel a megszólaló zenék közül Szentpáli Roland alkotása ősbemutatóként hangzik fel, értelemszerűen nagy figyelem irányul a művekre. Hogyan lehet megteremteni muzsika és mozgás egyensúlyát?

Mindig nehéz megtalálni a megfelelő arányt, amelyben a zene nem nyomja el a koreográfiát, ugyanakkor a tánc sem szorítja háttérbe a zenét. Ezt a szimbiózist a próbafolyamat során kell megteremtenem. Ráadásul különleges előadásról van szó, mert a debreceni Kodály Filharmonikusok a helyszínen játszanak, és a Kodály Kórus is élőben énekli az a cappella műveket. Így mikor azt kérdezték, hány perces lesz az előadás, csak hozzávetőleges terjedelmet tudtam mondani, hiszen bizonyára mindig kicsit más lesz. Az élő zenének varázsa van, valahányszor élő zenére dolgozom, az többletenergiát ad az előadásnak, amit semmilyen felvétel nem tud pótolni. Azt gondolom, mindenki számára kihívás lesz a premier, nekem pedig koreográfus­rendezőként eddigi alkotói pályám során talán ez lesz a legnagyobb produkcióm.

2023. 10. 20. és 22. 19.00

Müpa – Fesztivál Színház

FELEDI PROJECT: KOZMIKUS KONFLIKTUS TEREMTETT VILÁG MISSA DUODECIMA – BEMUTATÓ

Közreműködik: N. N. [3] – hegedű, Piukovics Gábor [3] – nagybőgő, Accord Quartet [3], Kodály Filharmonikusok Debrecen [1], Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán) [2, 3], a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei [1]

A vonósnégyes tagjai: Mező Péter, Veér Csongor – hegedű, N. N. –brácsa, Ölveti Mátyás – cselló

Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán [2, 3], Kollár Imre [1]

Zene: Szentpáli Roland [1], Orbán György [2, 3]

Látvány, díszlet: Minorics Krisztián

Jelmez: Bati Nikolett

Fény: Hepkó Miklós

A koreográfus munkatársa: Csizmadia Tamás [1], Wéninger Dalma [2, 3]

Koreográfus, rendező: Feledi János

A Szentpáli-mű történetét értem, de egy mise hogyan mesélhet történetet?

A test és a lélek szétválása örök érvényű történet, a rekviemeket is említhetnénk példaként. Ezt nagyon szépen mozdulatokba lehet fogalmazni, csak arra kell ügyelni, hogy az eredmény ne legyen se túl drámai, se érzelgős, hanem inkább emberi. Mindig félve állunk hozzá ahhoz a kérdéshez, mi vár ránk a földi élet után. Nem könnyű szeretteinket elveszíteni, vagy szembenézni egy végzetes helyzettel. Pedig ez az élet rendje. Azt a pillanatot, amikor elhagyjuk a földi létet, és egy másik világba lépünk, mindenki máshogy képzeli el, de szerintem az a legfontosabb, hogy ne féljünk átlépni azon a bizonyos ajtón, mert minden vég valami újnak a kezdete.

Seres Gerda

FERGETEGES ROMA LAGZI

Négy előadó egy estén, a cigány tánc és zenekultúra ikonikus előadóművészei és együttesei. A Boban Marković Orkestar, a Parno Graszt, Lakatos Mónika és a Romafest Gypsy Dance Theatre fellépése fergeteges roma lakodalmat idéz a Liszt Ünnepen – egy

szcenírozott

koncert keretében.

A lakodalom mindig meghatározó egy cigány közösség életében. Ilyenkor együtt a rokonság, ismeretség, napokig tart a mulatozás. Elképesztő színkavalkád, hangos zene és persze pazar kulináris élvezetek sokasága jellemzi ezeket az ünnepeket. Ha az utóbbi nem is várható ezen a koncerten, a cigány folklór sokszínűségét a négy igen eltérő régió és életérzés híven reprezentálja. Mert ahány roma régió, annyifélék a roma lakodalmi szokások és zenék. Ezúttal a Nyírségtől Erdélyen át a Balkánig utazhatunk a zene segítségével, ismerkedve a helyi cigány lakodalmi zenékkel, táncokkal.

Boban Markovićék esetében a Balkán rézfúvóshagyománya bármilyen ünnep alkalmával megszólalhat, a világhírű trombitás és zenekara ugyanis éppen az effajta nagy családi eseményeken – gyermek születésekor, temetéseken és, mint ezúttal, lakodalmakon – formálta hangzását és stílusát. Sikereivel a Parno Graszt az egyik leghátrányosabb helyzetű vidék hírhozójaként azt üzeni, hogy bárhonnan indulva bejárható a világsztárok pályaíve. Születés, nevelkedés, lányszöktetés, végül az idő elsiratása szólal meg Lakatos Mónika dalaiban, melyek révén beutazhatjuk a romák lakta területek sokaságát Paszabtól Marosvásárhelyen át a szerbiai Vladičin Hanig. A Romafest Gypsy

Boban Marković Orkestar

Dance Theatre hitvallása szerint érvényesüljenek akár román, akár magyar hatások Erdélyben, a tánc mindenképpen a legerősebb üzenet – nem véletlen, hogy a cigány zenét gyógyírnak tekintik.

Szerbia déli részén, Vladičin Hanban 1984­ben alakult meg Boban Marković zenekara. A roma muzsikuscsaládban nagy hagyománya volt a zenélésnek – Boban nagyapja a környék legjobb trombitásának számított, a királynak is zenélt a harmincas években –, nem is lehetett kérdés, hogy Boban is követi a tradíciót. Tízévesen már apja zenekarában játszott lakodalmakban, fesztiválokon, majd saját nevére keresztelte az együttest, sikereket aratva előbb a balkáni régióban, majd Európa­ és világszerte. Az otthoni elismertség kivívásában nagy szerepe volt annak, hogy a híres gucai rezesfesztiválról és ­versenyről egymás után ötször vitte el a legjobb trombitásnak járó díjat, a külföldi sikereket pedig döntőn befolyásolta, hogy ellenállhatatlan zenéjük szól Emir Kusturica Underground című filmjében. Boban tehát már közel négy évtizede Szerbia legjobb trombitása, a vezető brit világzenei magazin, a Songlines szerint hangszere és a rézfúvós zene legjobbja. A sok száz balkáni lagzin edződött muzsikus garantáltan autentikus hangulatot varázsol: „Családunkban nagy szerepe volt a zenének. Zenéltünk, amikor boldogok voltunk, amikor szomorúak, amikor ünnepeltünk, amikor gyászoltunk. Egy óra sem telt el a napból zene nélkül. Egymással is a zene nyelvén beszélünk. Talán ha ezt mindenki meg tudná tenni, nem lenne annyi félreértés az emberek között.”

Az 1987­ben indult, nagy országos áttörést 2002­ es első lemezével, a Rávágok a zongorára című albummal elérő formáció, a Parno Graszt nemcsak az egyik legeredetibb, legnépszerűbb tradicionális cigány zenét játszó zenekar Magyarországon, hanem egyben az is, amelyik megmaradt egyszerűnek, vidámnak és nagyon is emberinek. Pedig az említett debütáló albummal rögtön az európai rádiók által összeállított World Music Chart Europe 7. helyén robbant be a kontinensen is. Azóta bejárták a világot, mindenhol feltüzelve közönségüket dinamikus előadásmódjukkal és a tagok kedvességével. 2016 ­ban A Dal Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatójának döntőjébe jutottak, és ezzel itthon is új generáció ismerte meg munkásságukat (akárcsak a Bohemian Betyarsszal közös daloknak, koncerteknek köszönhetően). A 2019­ es Már nem szédülök című albummal ismét komoly nemzetközi sikert arattak: a világzenei rádiósok, újságírók, szervezők havi listáján a CD a 3. helyen végzett az év októberében. Bizonyos értelemben majdnem minden koncertjük lakodalmi hangulatot áraszt, ezen az estén pedig még inkább erre lehet számítani tőlük.

Lakatos Mónika a világon az első cigány zenész, aki (2020 ­ban) megkapta a WOMEX­ életműdíjat, azaz a világzene legrangosabb kitüntetését. Itthon persze már jóval korábban elért egy fontos elismerést, a romák között elsőként – ez pedig az 1996 ­ os Ki mit tud?­ on

2023. 10. 20. 20.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BOBAN MARKOVIĆ ORKESTAR / PARNO GRASZT / ROMAFEST GYPSY DANCE THEATRE FEAT. LAKATOS MÓNIKA

A Parno Graszt tagjai: Oláh Heléna – ének, Oláh József – ének, gitárok, tambura, Oláh Krisztián – ének, tangóharmonika, Oláh Viktor – ének, gitár, Horváth Sándor – ének, kanál, Szilágyi Antal – hegedű, brácsa, Németh István – szájbőgő, kanna

Dramaturg: Berecz István

aratott győzelme volt. Munkásságát 2022­ben Kossuthdíjjal ismerték el. Férjével, Rostás Mihály „Mazsival” 2004 ­ben alapította meg a Romengo együttest, amely az oláh cigány zene hagyományait őrzi autentikus gyökerű, de saját szerzeményű dalokkal. 2017­ben Romanimo címmel adta ki első szólólemezét, a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok nevű formációval pedig 2020 ­ban jelentette meg Hangszín című albumát. Ezzel az együttessel az oláh cigány kultúra legtisztább hagyományainak bemutatása, továbbéltetése a célja. Az általa előadott dalok között bőven akadnak olyanok is, amelyek nem a féktelen mulatozásról szólnak, mégis előkerülnek a lakodalmak során. A sors nagy fordulópontjai mind fontos témákat kínálnak, részei a körforgásnak, s így az életet ünneplő lakodalmaknak is.

A Romafest 2001­ben alakult Marosvásárhelyen, és számos nemzetközi fesztiválon képviselte már a cigány kultúrát. Az együttes jelenlegi vezetője és koreográfusa, Szántó Attila tizennégy évesen került kapcsolatba a Romafest csoporttal. Később professzionális koreográfus lett, öt évig dolgozott a híres kanadai Cirque du Soleil társulattal, majd 2012­ben visszatért Romániába. Az általa vezetett Romafest számos fesztivált, oktatóórát és tánctábort szervez, szorosan együttműködve a romániai roma közösséggel.

Biztosra vehetjük, hogy különleges eseményre, magával ragadó koncertre számíthatunk, amelynek során Berecz István dramaturgiai koncepciója sokféle világ között teremt kapcsolatot, fergeteges sodrú zenés­táncos víziót tárva a közönség elé.

Dömötör Endre

OPERA ÉS SZIMFÓNIA

A Liszt életmű alig ismert részéhez tartozik a zeneszerző 1850 ben komponált, befejezetlenül maradt operája, amely több szakértő szerint „hiányos, túlságosan töredezett és rekonstruálhatatlan”. Egy részét most mégis hallhatjuk, magyarországi bemutatóként – a Liszt Ünnep izgal mas produkciójának keretében.

A 19. század zenéjét, azon belül is mindenekelőtt Wagner és Liszt életművét kutató brit zenetudós, David Trippett elhatározta, hogy előadható állapotba hozza Liszt Ferenc Sardanapalo című operájának a szerző által befejezett első felvonását. Három éven át dolgozott, rétegről rétegre haladva a fennmaradt anyagban, hogy 2019. március 14 ­ én Weimarban végre megszólalhasson a 115 oldalas kézirat hitelesen feltárt, meghangszerelt változata. A bel canto széles dallamíveit megőrző, nagy ívű legatók olyan énekesek felkérését indokolták, akik jártasak ebben a technikában. Így a bemutató – és a budapesti előadás –női főszereplője a bel canto szerepekben ünnepelt szoprán, a kanadai–libanoni Joyce El­ Khoury, partnere a Bellini, Donizetti és Verdi operáiban nemzetközi sikereket arató spanyol tenor, Airam Hernández és a gazdag­ erőteljes orgánumú ukrán bariton, Olekszandr Pusnyak. Ukrajna szülötte a produkció karmestere is: az Európában és az Egyesült Államokban egyaránt előszeretettel foglalkoztatott Kirill Karabics nem ismeretlen a magyar közönség számára, hiszen a Budapesti Fesztiválzenekart is vezényelte már. Ő volt a weimari bemutató karmestere.

A 170 év után ismertté vált zenemű kérdéseket vet fel.

Liszt és az opera? Sőt: Liszt és az olasz opera? Ráadásul

Liszt és az olasz opera Wagner közvetlen környezetében? Liszt szimfonikus alkotásai többnyire üzenetet közvetítenek. Jelentős részük úgynevezett programzene, melyet irodalmi mű, képzőművészeti alkotás, mitológiai történet vagy épp hazafias téma inspirált. Az 1840 ­ es években és az ötvenes évek elején azonban az olasz operai hagyományok iránt érdeklődött egyre intenzívebben a zeneszerző: elsősorban Dante Isteni színjátéka és Goethe Faustja foglalkoztatta. „Három éven belül bizonyosan lecsukom a zongorám fedelét, Bécsben és Pesten fogom befejezni a karrieremet, ott, ahol elkezdtem. Ezt megelőzőn elő akarok adni egy operát, mégpedig Velencében.” 1845 ­ben Byron 1821­ben keletkezett Sardanapalus című tragédiája alapján tervezett olasz nyelvű operát írni. A békeszerető, mulatságot és hölgyeket kedvelő asszír király, monarchiájának utolsó tagja Delacroix­t, Berliozt, sőt később Ravelt is alkotásra ihlette.

A szövegkönyvvel kapcsolatos nehézségek miatt Liszt a mű komponálását csak 1850 áprilisában kezdte meg. Végül a megtalált ének­zongora fogalmazvány készült el csupán. A librettó csak a vázlatfüzetben, az énekszólamok alá írva maradt fenn. A bevezetésben Wagner hangját ismerjük fel, azonban a Tannhäuserre emlékeztető pillanatok után a kórus megszólalásakor Verdire asszociálhat a hallgató. (Trippett állítja, hogy komponálás közben Liszt asztalán feküdt a Nabucco partitúrája.) A hangszerelésben kétségkívül felfedezhetők berliozi megoldások, a mű egésze azonban határozottan az éppen érlelődő szimfonikus költemények megszólalásmódjára utal. Az újszerű harmóniavilág teljesen Liszt műhelyének terméke. A ritka stiláris keveredés eredménye egy lenyűgözően színes, dallamokban gazdag és hamisítatlan Liszt­alkotás.

A komponista végül félbehagyta a munkát, a kézirat csendben hevert évtizedeken át. Lisztet kétségek gyötörték operaszerzői elhivatottságát illetően. 1851­ben döntésig jutott: „Be kell tartanom elhatározásomat, hogy soha nem írok operát.” Ettől kezdve kreatív energiáit a zenés színház helyett a szimfonikus műfajok medrébe terelte, s a Sardanapalo kompozíciós munkálatai során felhalmozott tapasztalatait is kamatoztatva grandiózus zenekari művekben formázta meg hőseit. Újból előkerült Dante Isteni színjátéka (ahogy a Faust is), ám ezúttal nem potenciális operaszöveg­alapanyag gyanánt, hanem szimfónia zenéjének ihletőjeként. 1857­ben a zeneszerző mutatta be a Dante­szimfóniát Weimarban, ahol a nagyszabású alkotás nem tudta meghódítani a közönséget. Egy év elteltével azonban Prágában a több helyen is javított mű már lelkes sikert aratott.

2023. 10. 22. 19.00

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

STAATSKAPELLE WEIMAR

Sardanapalo, Asszíria királya: Airam Hernández

Mirra, ión rabszolgalány: Joyce El-Khoury

Beleso, pap: Olekszandr Pusnyak

Közreműködik: Staatskapelle

Weimar, a Nemzeti Énekkar

Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)

Vezényel: Kirill Karabics

Szokásától eltérőn Wagner baráti, kritikus segítséget nyújtott Lisztnek a komponálás során: lebeszélte a Pokol és Purgatórium tételek után következő, kórusfináléval „erősített” Paradicsom közreadásáról – ehelyett Liszt női karra írt Magnificatot csatolt a Purgatóriumhoz. Készült egy harsányan erőteljes és egy gyengéd, lágy lebegésű befejezés is ehhez a kórustételhez. Napjainkban legtöbbször az utóbbit választják a karmesterek – Wagner ízléséhez igazodva. Az október 22­i hangverseny, amellett, hogy a 2019­ es ősbemutató karmesterével és szólistáival mutatja be a Sardanapalo rekonstruált első felvonását a Müpa közönségének, a Danteszimfónia előadásával arra a mintegy másfél évtizedes műhelymunkára is rávilágít, amely a liszti szimfonikus költemény műfajának megszületéséhez vezetett.

Tóth Anna

Be kell tartanom elhatározásomat, hogy soha nem írok operát.

LISZT ÜNNEP MAGAZIN

3. évfolyam, 2023. október

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa

Kiadja a Müpa megbízásából a Papageno Consulting Kft.

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Felelős kiadó: A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője E­mail: szerkesztoseg@papageno.hu

Főszerkesztő: Csengery Kristóf

Kiadványmenedzser: Lukács Bernadett

A kiadványban közreműködtek:

Bihari Balázs, B. Kaskötő Marietta, Dömötör Endre, László Ferenc, Márjánovics Diána, Petrányi Judit, Seres Gerda, Tóth Anna, Tóth Endre, Várkonyi Tamás, Zipernovszky Kornél

Nyomdai kivitelezés:

Pátria Nyomda Zrt. Orgován Katalin vezérigazgató

Megjelent 12 000 példányban

A szerkesztés lezárult: 2023. augusztus 17­én

A programok szervezői a szereplő‑ és műsorváltoztatás jogát fenntartják.

Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál 2023. október 11–22.

lisztunnep.hu

E­mail: info@lisztunnep.hu Telefon: +36 1 555 3000

EREDICS BENJAMIN zenész, zeneszerző

RADICS GIGI énekesnő

FELEDI JÁNOS koreográfus, táncművész

SZAMOSI ZSÓFIA színművész

LAKATOS MÓNIKA énekesnő

KURTÁG GYÖRGY zeneszerző

Fotó: Valuska Gábor