Liszt Ünnep Magazin 2021 by Müpa Budapest

1 . É V F O LYA M , 2021 . O K TÓ B E R

ÜNNEP MAGAZIN

A L I SZ T Ü N N E P N E M ZE TKÖZI K U LT U R Á L I S FE SZ TI VÁ L M AG A ZI N JA

ÉLMÉNY!

Minden tekintetben.

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma

mupa.hu

2 4 8 10 12 14

EGY VILÁGPOLGÁR HAZAI ESSZENCIÁJA AZ IGAZI HANGZÁS NYOMÁBAN BIZTONSÁGOS KÖZEGBEN EGY SZIMBIÓZIS TÖRTÉNETE

PROGRAMAJÁNLÓ KORTALAN CARMEN

16 20 24 26 28 30 34

ZENEKAR EGYETLEN HANGSZEREN KI BIRTOKOLJA LISZT FERENCET? PROGRAMAJÁNLÓ BUDAPESTRE JÖN A KAUKÁZUS KULTÚRÁJA

KORTÁRS KINCSVADÁSZAT A BÁLNÁBAN „ A ZENÉLÉSBEN NEM LEHET HAZUDNI” MISE ÖNKÉNY IDEJÉN

KÁEL CSABA Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

EGY VILÁGPOLGÁR HAZAI ESSZENCIÁJA Forradalmian újító művész, romantika korabeli popsztár, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb szerzője és magyar identitását kutató európai polgár. E gondolatok körül zajlik az október 8. és 24. között idén első alkalommal megrendezett Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál, amely a 210 éve született Liszt Ferenc páratlan életművét és szellemiségét kívánja megjeleníteni számtalan műfajban, inspirációt és együttműködési lehetőséget nyújtva kortárs alkotóknak is. Tizenhét napja alatt a fesztivál Budapest legjelentősebb kulturális intézményei mellett olyan különleges helyszíneken is várja az érdeklődőket, mint az esztergomi bazilika és a Svábhegyi Csillagvizsgáló. A Liszt Ünneppel kapcsolatos tervekről Káel Csabával, az új összművészeti fesztivált életre hívó Müpa vezérigazgatójával beszélgettünk.

Liszt Ferenc a zeneművészet számos 19. századi műfajában termékenyen alkotott, és kötelességének érezte, hogy a zenét közkinccsé tegye: míg a korabeli koncertélet a maihoz képest jóval szűkebb réteg kiváltsága volt csupán, nem túlzás azt állítani, Európa otthonaiban Liszt kottáiból szólalt meg a zene. „Liszt alkotói termésére rendkívül jellemző az innováció. Ám életének megannyi érdekes mozzanata közül az is fontos, hogy nemzetközi sikerei csúcsán elkezdett egyre mélyebben foglalkozni magyar identitásával” – beszélt a fesztivál névadójának jelentőségéről Káel Csaba. Liszt úttörő mivolta számos módon megnyilvánult: popsztár volt a populáris tömegkultúra megjelenése előtt, aki zsúfolásig telt termekben játszott. Levette a lábáról az európai közönséget, és a „magyaros stílus” kifejezés is Liszt elképesztő intenzitású előadásai nyomán terjedt el Európában. A zongorista-zeneszerző nagyon gyakran volt úton: mintegy százezer kilométert tett meg, azaz két és félszer meg tudta volna kerülni a földet. „Nem véletlen, hogy Liszt a magyar kulturális identitásban a hírvivő szerepét tölti be, hidat képez Magyarország és Európa között. A Liszt Ferencről elnevezett EuroCity vonat a rendszerváltás éve, 1989 óta köti össze Budapestet Béccsel, valamint Budapest nemzetközi repülőtere is az ő nevét viseli” – fejtette ki Káel Csaba.

A Müpa vezérigazgatója szerint ezeket a kapcsolatokat és hatásokat eleveníti fel a világhírű bariton, Thomas Hampson és a korábban Liszt orgonarepertoárjának specialistájaként hírnevet szerzett Martin Haselböck karmester vezette bécsi Orchester Wiener Akademie koncertje. Különleges programmal lépnek fel a Liszt Ünnepen: két Liszt-dal eredeti átirata a világon első alkalommal budapesti hangversenyükön kerül a közönség elé. Az osztrák karmester a Müpa Magazin köszöntőjében elmondta, hogy Liszt azért válhatott oly sok későbbi nagy zeneszerző elődjévé, mert „nemcsak a legkülönfélébb hagyományok iránt volt fogékony, hanem kísérletező, innovatív szellemével a jövő felé is fordult”. A most induló fesztivál sarkalatos gondolata, hogy Liszt életművébe rendhagyó kortárs együttműködések segítségével és számos műfajban, a zeneszerző számára fontos szellemi kapcsolódási pontok perspektívájából adjon betekintést. Klasszikus és kortárs zenei koncertek mellett opera- és táncelőadások, nemzetközi Lisztkonferencia, könnyűzenei világsztárok, irodalmi és képzőművészeti programok várják az érdeklődőket. „A szabadság hangjai című esten Bartók és Liszt művei mellett a Müpa Zeneműpályázatának egyik győztes kompozíciója, Szentpáli Roland A magyarokhoz című művének ősbemutatója szólal meg. A 2020-as, nagy sikerű verseny legkiemelkedőbb elektroakusztikus kompozícióival a Müpában, a kis jazzformáció versenykategóriájának legjobbjaival a BMC-ben találkozhat a közönség. Dante halálának 700. évfordulója alkalmából pedig olyan koncertet szerveztünk, amelyen – Babits Mihály gondolatát idézve – a »világirodalom legnagyobb költeményét jegyző« itáliai szerző köti össze Liszt Ferenc munkáit hazai és nemzetközi kortárs szerzők kórusműveivel” – avatott be a részletekbe a Müpa vezérigazgatója. Liszt budapesti jelenlétének szerves részét képezik azok a templomok, amelyekben egykor orgonált. Személyiségének elválaszthatatlan része a szakralitás, hiszen 1865-ben felvette a tonzúrát, majd abbé lett, egyúttal zenéjében is hangsúlyosabbá vált a vallás és a spiritualitás kifejezése. „Templomi orgonaesteknek egy teljes sorozatot szenteltünk. Aki ellátogat valamelyikre, Liszt személyes jelenlétét is érezheti: legfeljebb időben lesz tőle távol, de térben nem” – fogalmazott Káel Csaba. Liszt Magyarországon is tett koncertkörutakat, ezáltal nem csupán Budapesthez kötődik, hanem az ország egészéhez. A Müpa vezérigazgatója a tervekkel kapcsolatban elárulta, hogy a fesztiválból más nagyvárosok bekapcsolásával országos programsorozatot szeretnének teremteni.

Liszt a magyar kulturális identitásban a hírvivő szerepét tölti be, hidat képez Magyarország és Európa között.

„Az ehhez vezető folyamat szimbolikus lépése, hogy a Liszt Ünnep egyik koncertje, az Esztergomi mise előadása nem Budapesten, hanem a mű ősbemutatójának helyszínén, az esztergomi bazilikában valósul meg.” A Müpa közel másfél évtized alatt számottevő nemzetközi elismertséget szerzett a Budapesti Wagner-napoknak: a júniusi esemény a Bayreuthi Ünnepi Játékokkal együtt szerepel a külföldi Wagnerrajongók naptárában. Káel Csaba kifejtette, hogy a Liszt Ünnep kapcsán is hasonló trendre törekednek: „Célunk, hogy külföldről is egyre többen jöjjenek hozzánk, hogy felfedezzék Liszt Ferencnek azt az oldalát, amelyet csak Magyarországon találhatnak meg.” Liszt Ünnep Magazin

Fotó: Meinrad Hofer

MARTIN HASELBÖCK

Liszt régóta áll az osztrák orgonaművész-karmester, Martin Haselböck tevékenységének középpontjában: ő adta közre elsőként a zeneszerző orgonaműveinek összkiadását, amelyeket 1986-ban lemezre is rögzített. The Sound of Weimar című, többszörösen díjnyertes lemezsorozatában Liszt összes zenekari művét felvette korabeli hangszerekkel, ReSound elnevezésű projektjének keretében pedig eredeti bécsi bemutatóik helyszínén vezényli Beethoven műveit. Haselböck és zenekara, az Orchester Wiener Akademie, valamint a világhírű bariton, Thomas Hampson ritkaságokat is hoznak Budapestre: három Liszt-dal eredeti zenekari átiratát, amelyek közül kettő a Liszt Ünnepen hangzik el először.

AZ IGAZI HANGZÁS NYOMÁBAN Emlékszik rá, mi volt az első nagy Liszt-élménye? Még nagyon fiatal voltam, amikor meghívtak Kelet-Németországba egy orgonakoncertturnéra. Weimarban lehetőségem nyílt megnézni a Goethe–Schiller-archívumban őrzött kéziratokat, és legnagyobb megdöbbenésemre több mint ötven orgonaművet találtam Liszttől, amelyeknek addig csak a töredékét ismertük. Sejtelmem sem volt arról, hogy Liszt ennyire intenzíven komponált a hangszeremre. Mindez akkor történt, amikor húszéves voltam, és Liszt azóta is folyamatosan foglalkoztat. Később például kiadtam és lemezre is vettem ezeket az orgonadarabjait. Mi indította arra, hogy saját historikus zenekart alapítson? Annak idején elsősorban a bécsi klasszikus zeneszerzők egyházi művei érdekeltek. Olyan sok rossz előadást hallottam Haydn- és Mozart-misékből, hogy tudtam, muszáj más stílusban megpróbálnom. A karrierem orgonistaként indult; az orgona egészen olyan, mint egy zenekar, sokféle hangszínnel, de az ember egymagában ül előtte. Szükségét éreztem, hogy másokkal közösen szólaltassak meg műveket, kommunikáljunk róluk. Éppen úgy, ahogyan minden egyes orgona hangzása eltér a többitől, a zenekari munkában is állandóan foglalkoztatott a kérdés, hogy a zeneszerző milyen hangzást képzelt el valójában, amikor azt a bizonyos tételt leírta. A legfőbb célom az, hogy megkeressük az igazi, eredeti hangzást, emiatt nyúltunk korabeli hangszerekhez. Miért olyan fontos önnek a hangzás? Évtizedekkel ezelőtt a zenetudósokat a struktúra és a formák foglalkoztatták. A zene viszont elsősorban a hangzáson keresztül kel életre, az adja meg az atmoszféráját. Persze minden darabnak megvan a maga szerkezete, de az egyedi hangzásvilág és aura legalább ugyanilyen fontos. Nekem egészen más élményt ad, ha ugyanazokat a hangszereket használhatjuk, amelyeken mondjuk Beethoven játszotta a zongoraversenyeit, vagy amelyeket Liszt hallott a saját zenekarában. A hangzás alapvetően befolyásolja, hogyan hallgatjuk a zenét, hogyan jutunk közelebb hozzá. A közönség pedig egyébként sem tanulmányozza a kottát, ők a hangzásvilág formájában ismerik meg a művet. Liszt műveit korabeli hangszereken megszólaltatni még mindig elég szokatlan vállalkozásnak számít. Mit tanulhatunk ebből a megközelítésből az ő zenéjéről? Liszt sok szempontból forradalmi, sőt rendkívül modern módon kezelte a hangszereket. Ő volt például az első, aki bevezette a szimfonikus zenekarban a tubát. Ellentétben Brucknerrel, akinek csak a kései műveiben találunk tubaszólamot, Lisztet annyira izgatta ez a hangszer, hogy weimari évei alatt, 1848-tól kezdve minden egyes zenekari

darabjába bevonta. Aztán ott van a basszusklarinét, amely általában csak néhány hangot játszik a zenekari művekben, a Dante-szimfóniában viszont egy egész szólószakaszt kapott. Lisztnél találjuk a legvirtuózabb hárfaszólamokat is. Egyszerűen lenyűgöző a hangszerelése! A szimfonikus zenekarok ma ismert formája a 19. század végére alakult ki. Fogunk hallani olyan hangszereket ezen a koncerten, amelyek mégis különböznek a megszokottól? A hegedűk például majdnem ugyanolyanok, mint a mai zenekarokban, csak éppen fémhúrok helyett bélhúrok találhatók rajtuk. Ami tényleg nagyon más, az a vonósok és a rezesek egyensúlya. Ha modern rézfúvósokkal dolgoznék, azokon egyenesen agresszívnek hatna ez az interpretáció, a korabeli rezek azonban képesek elvegyülni a vonósok hangjával. Ez azért nagyon fontos, mert Liszt rengetegféle hangszínt kevert ki a különböző szólamok együtthangzásából, és az általa is ismert és alkalmazott hangszerekkel könnyebb az ehhez szükséges egyensúlyt megteremteni. Nem csinálunk tehát forradalmat, de másfajta stílust és hangzásképet fog kapni a közönség, mint amit megszokhatott.

Miért társította Bruckner 3. szimfóniáját a három Lisztdal ősbemutatójához? Bruckner életében Wagner és Liszt volt a két legfontosabb szereplő. Mindkettőjüknek akart ajánlani egy-egy szim fóniát; Wagnert kérdezte meg először, hogy melyiket fogadná el, és ő a harmadikat választotta, Lisztnek pedig második szimfóniáját ajánlotta fel. A Bruckner-szimfóniák sok részletében fedezhetünk fel Lisztre emlékeztető hangszerelési eljárásokat. Amellett, hogy Liszt két kései, baritonra és zenekarra írott dala itt fog először elhangzani a világon, ezen a koncerten azt is szeretném megmutatni, hogy Liszt szimfonikus írásmódja sokban hasonlít a nagy, jól ismert romantikus szimfóniákhoz – vagy éppen fordítva. Ma már világszerte számtalan historikus zenekar működik, de amikor 1985-ben megalapította az együttesét, még jóval kevesebb volt belőlük. Az ön számára miben rejlik az Orchester Wiener Akademie speciális identitása? Az Orchester Wiener Akademie barokk zenekarnak indult, a historikus zenekarok második generációjához tartoztunk

Fotó: Andrej Grili

Milyen lehetőségeket rejt még magában Liszt zenéje? Liszt bizonyos értelemben felfedezetlen zeneszerző. Más romantikus szimfonikus alkotásokat, mondjuk Bruckner szimfóniáit zenekarok és karmesterek százai adták már elő. Ezzel szemben Lisztnek számos darabja ma is teljesen ismeretlen, mert hiába írt rengeteg zenekari művet, közülük sokat nem nyílt alkalma bemutatni az élete folyamán. Vagyis

Liszt még mindig tartogat számunkra meglepetéseket, és még mindig megvan az esélye, hogy új darabokra bukkanunk. Az októberi koncerten például elhangzik majd három olyan dala is, amelyek közül kettőt még soha senki nem hallott, a harmadik pedig Liszt utolsó befejezett munkáinak egyike. Nagyon örülök, hogy Budapesten adhatjuk elő őket: utóbbit, Vätergruft című dalát utolsó itttartózkodása alatt írta át énekhangra és zenekarra, és ez egészen más érzelmi kontextust ad az eseménynek.

ORCHESTER WIENER AKADEMIE

2021. 10. 12. 19.30 Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

THOMAS HAMPSON (ének) ÉS AZ ORCHESTER WIENER AKADEMIE Liszt: Prométheusz Schubert–Liszt: Der Doppelgänger – baritonra és zenekarra Liszt: Az ősi sírbolt (Die Vätergruft) – baritonra és zenekarra Liszt: A bolygó zsidó (Le juif errant) – baritonra és zenekarra Liszt: Weimari holtak (Weimars Toten) – baritonra és zenekarra Bruckner: 3. (d-moll) szimfónia – 1889-es változat Vezényel: Martin Haselböck

Harnoncourt és a többi nagy pionír után. Kezdetben Bachot, Händelt és korábbi műveket tűztünk műsorra, aztán – fokozatosan – a romantikus repertoárra helyeztük át a hangsúlyt. Mi vagyunk az egyetlen olyan zenekar, akik Liszt szimfonikus életművének minden egyes hangját eljátszották már korabeli hangszereken. Azt hiszem, a stílusok és a megközelítés folyamatos fejlődése a legfontosabb nálunk. Állandó kíváncsiság hajt minket, hogy felfedezzük, mi a különbség egyes korok, művek, hangszertípusok hangzásvilága között, mert mindegyik egészen más, csakúgy, ahogyan egy Steinway és egy Bösendorfer zongora is nagymértékben eltér egymástól. De maga a historikus zenei szcéna is állandó mozgásban van: néhány évtizede a zenészek vagy csak barokk, vagy csak modern oboán tudtak játszani, de ma már egyre több az olyan ifjú muzsikus, aki ugyanannak a hangszernek több változatát is kitanulja, ami új távlatokat és lehetőséget nyit a zenekarok számára is. A historikus zenélés nem csupán a tudományról szól: amellett, hogy felkutatjuk a lehető legtöbb információt az adott darab kontextusáról és stílusáról, az interpretáció személyessége, szubjektivitása és kifejezőereje ugyanolyan szintű, mint a modern zenekarok esetében. Molnár Fanni

MÚLT és JELEN, klasszikus és modern, kultúra és szórakozás páratlan HARMÓNIÁBAN jelenik meg a Várkert Bazár színes programkínálatában.

varkertbazar.hu

EVA

BIZTONSÁGOS KÖZEGBEN eva (Takács Dorina), Saya Noé (Kőrös Mimi) és az I Am Soyuz projektet létrehozó Bozóky Felícia Lili: három fiatal nő, akik maguk írják, hangszerelik és adják elő dalaikat. Férfiak esetében megszokott, hogy saját maguk állítják össze zenéjük minden részletét, a nőknél azonban még mindig ritkaságszámba megy – vajon mi lehet ennek az oka?

NŐKÉNT DALOKAT ÍRNI

Az elmúlt években a nemzetközi popzenei sajtó és a szakma is komoly önvizsgálatot tartott. Úgy tűnhet, hogy a nőknek egyre kevésbé kell megküzdeniük az érvényesülésért – bár a Keret blog Zenészlányok mondják el, milyen nőként létezni a hazai zeneiparban című 2018-as összeállításában számos, ezzel ellentétes történetet olvashatunk –, ugyanakkor a nem tudatos cselekvésminták továbbra is élnek, hatnak. Gyakran internalizált szexizmus is társul ezekhez, vagyis amikor a nők maguk is elhiszik, hogy nem érthetnek a gitárhoz vagy a kütyükhöz. Az angolszász zenei sajtóban elterjedt feminista kritika még tovább megy: eszerint a könnyűzene egész hagyományos értékrendszere kimondatlanul ugyan, de férfiközpontú. A helyzet azért mindenképp jobb, mint korábban. Hazánkban a 2010-es évek óta 15–17% az Artisjusnál regisztrált női szerzők aránya, míg 2005 előtt mindössze 5% volt. Ha pedig többen mennek zenei pályára – a megszokott énekesnői szerep mellett –, akkor egyre több lesz a példakép, hiszen (mint ahogy például Palya Bea sokszor hangsúlyozta) nem is olyan rég az énekes-dalszerző nők nem találtak itthon követhető példákat. Az első látványos változást a 2010-es évek elejének „hálószobapop-robbanása” hozta, amikor a korábbiakhoz képest magas lett az egyedül zenélő (a dalokat megíró, feljátszó, a netre feltöltő) nők száma. Mint Barna Emília szociológus kutatásából tudhatjuk, ennek részben az is az oka, hogy a hálószoba – metaforikus és valós értelemben véve egyaránt – biztonságos, elszigetelt közeget jelent. A zene nyilvános tereiben jelen lévő férfidominancia itt nem – vagy legalábbis kevésbé – érezhető. A Liszt Ünnep októberi koncertje az Akváriumban pedig már egy újabb generáció határozott bejelentkezése.

A három fellépő magától értetődő természetességgel tölti be az énekes-dalszerző-producer szerepet. Játékos, érzelmes, a műfaji határokat szabadon kezelő zenéjük hamar komoly sikereket hozott nekik.

2021. 10. 19. 20.00 Akvárium Klub — KisHALL

SLÁGERES, DE MÉG INKÁBB SZEMÉLYES

A Saya Noé néven alkotó Kőrös Mimire kiváltképp igaz ez, hiszen elérte azt, ami sok zenész számára csak álom: csak a zenével foglalkozik; évek munkájával komoly, 35 ezres rajongótábort épített ki a Twitchen. Dalain érződik, hogy előadóként és szerzőként is a kisujjában vannak a mai, elektronikára alapuló popzene fogásai. Nem véletlen, hogy több európai rádió és playlistkurátor felfigyelt rá, ám itthon még nem fedezték fel. Ugyanakkor a slágerességnél fontosabb számára, hogy zenéje személyes legyen. Olykor kedvesen játékos, máskor komoly mélységek nyílnak benne; az alternatív elektropop címkével leírható zenébe az art pop elemei is bekerülnek. (Előkerül a brácsa, a gordonka és a fuvola is – Mimi családtagjai játszanak rajtuk.) Museum of Sins című bemutatkozó albuma mögött komoly koncepció áll: a lemez „egy szerenád a mindannyiunkban ott rejtőző jóhoz, rosszhoz és csúnyához, olyan dalokkal, melyek rétegei egyaránt megörökítik az élet szép és gondterhelt pillanatait”.

ELVESZETT SZERELMES DALOK AZ ŰRBEN

Bozóky Felícia Lili, azaz I Am Soyuz dalai annyira személyesek és közvetlen hatásúak, hogy őt hallgatva önkéntelenül úgy képzeljük, a zene most, a szemünk előtt születik az érzéseiből. (Bár valójában komoly munka is áll mögöttük.) Koncertjein a számok között személyes történeteket oszt meg a közönséggel. Az indie folkként leírható zenében az összhatást Lili éneke és azon átsugárzó személyisége mellett az általa használt hangszerek (gitár, ukulele, bendzsó, tangóharmonika, omnichord és egy ún. pocket piano) hangzása alakítja. Ő maga a következő meghatározást használja: „szerelmes dalok arról, hogy milyen az űrben elveszve lenni”. I Am Soyuz bejárta a világot; turnézott Japánban, Izlandon, és „véletlenül” fellépett a legendás amerikai Burning Man fesztiválon. A zenélés mellett Stockholmban gyerekorvos.

SAYA NOÉ

EVA / SAYA NOÉ / I AM SOYUZ

Erről árulkodik bemutatkozó albumának címe is: a Whipple egy műtéti eljárás, melynek során a hasüregből a gyomor és a hasnyálmirigy jelentős részét eltávolítják – ahogy ő kiadta élményeit a dalokban. Emellett, ahogy a Tiszatáj folyóiratnak elmondta, „orvosként rengeteg mindent kapok a betegektől, beleleshetek mások életébe, álmaiba és nehézségeibe. Ebből hihetetlenül sokat lehet tanulni, az ember világképét az alázatosság, a mások megértésére való törekvés felé irányítja.”

HIPNOTIKUS ELEKTRONIKA ÉS NÉPDALOK

A eva néven zenélő Takács Dorina gyerekkorában néptáncolt, zenei iskolába járt, majd amikor 2020 elején, 19 évesen megjelentette első dalait, hamar elérte, hogy a szakma – és egyre inkább a közönség is – megismerje a nevét. 2020 őszén már szerepelt a HOTS shortlistjén (amelyen egyébként Saya Noé is ott van), vagyis a zenei szakemberek által a nemzetközi karrierre leginkább alkalmasnak tartott előadók között, és hamarosan online showcase fesztiválra is hívták. Sajátos zenéjét a folktronica tág kategóriájába sorolhatjuk: népdalok ihlette énekét hipnotikus elektronikus közegbe, finom szintik és effektek, törzsi és house-os ritmusok közé ágyazza be. Dalain érződik, hogy határozott elképzelése van arról, mit szeretne elérni, és ezt meg is tudja valósítani – nyoma sincs a kezdő lépések bizonytalanságának. Ő is képes egyszerre játékos és mély lenni. „Feladatomnak érzem, hogy dalaimmal harmóniát teremtsek, elgondolkoztassak és hidat képezzek a modern zene és a tradicionális magyar népzene között” – mondja. Rónai András

Fotó: Pintér Ádám

KOMOLYZENE ÉS JAZZ

EGY SZIMBIÓZIS TÖRTÉNETE A zenei műfajok között rendkí- vül éles határok húzódnak, ám a valódi kérdés az: át tudjuk-e és át kell-e lépni őket? Van-e egyáltalán szükség és késztetés arra, hogy kiderítsük, mi van a másik oldalon, és szövetségre lépjünk azzal, amit találtunk. A zenetörténetet is végigkíséri ez a kérdés; aki muzsikusként színpadra lép, egyúttal az ismeretlenbe vezető úton jár. Ez a kalandvágy különösen igaz a jazz-zenészekre, akik mindig szerettek saját műfajukon túlnyúlva új alapanyag után kutatni.

Mintegy 130 éves története során a jazz soha nem mellőzte a vendég anyagokat, és inspirációért bátran nyúlt már létező dallamokhoz; semmilyen más zenei irányzatra nem jellemző, hogy egy kölcsönvett, feldolgozott számot, kompozíciót ennyire a saját arcára tudna formálni. Elég, ha John Coltrane-re gondolunk, amint a My Favorite Thingst játssza szopránszaxofonján: senki nem gondol közben Julie Andrewsra A muzsika hangjából. Ugyancsak Coltrane-től a Viliát meghallgatva a gyanútlan jazzbarát talán nem is sejti, hogy a dallam Lehár Ferenc híres operettjéből, A víg özvegyből származik. A swingkorszakkal kezdődően természetes volt, hogy popdallamok és örökzöldek váltak sztenderdekké a jazzben, és a végeredmény gyakran egészen más irányba mozdult el. Egy földönkívüli látogatónak a jazz fogalma bizonyosan az egyik legnehezebben elmagyarázható ismeretanyag lenne; azért, mert mi magunk is nagyon sok mindent gondolunk róla. A jazzt – többek között – a dögös ritmusok, a szinkópák, a hármashangzatokon jócskán túlmutató harmóniavilág, a fifikás dallamszövés és az improvizáció teszi jazzé. És bár vannak szabályok, kötöttségek, azoknak a levetkőzése sem mellékes, ha végigtekintünk a legnagyobbak pályáján. A műfaj sokrétűsége a komolyzenét író komponisták érdeklődését is felkeltette, többen – fenntartásaik ellenére is – igyekeztek valamilyen viszonyt kialakítani vele, meríteni belőle. Bartók Béla eleinte kifejezetten harcolt a jazzel, végül – ha nem is békélt meg vele igazán – mégis eljutott a megértés egy magas fokára, jórészt Benny Goodman amerikai klarinétos hatására, akinek Kontrasztok című kamaraművét írta.

A jazz befogadásához nagyban hozzájárultak a nagyszerű előadók, a komolyzene hangszeres művészeinek tudásához mérhető képességekkel rendelkező jazz-zenészek: bár a jazz szórakoztató könnyűzeneként indult, jó ideje a kortárs magasművészetek közé sorolják, miközben populáris jellege is megmaradt. A jazzt e kettős karaktere a 20. századi művészeti ideál keresztmetszetébe emelte, és nem túlzás azt mondani, hogy a film mellett a múlt század A zeneművészeti alkotások meghatározó és történelemformáló művészeti műfajai minden esetben a Ha az afroamerikai megnyilvánulásává vált. történeti realitást képviselik: polgárjogi mozgalomra gondolunk, ha Glenn normáikat a zeneszerzők Miller nagyzenekari műveit hallgatjuk, ha magukévá megkerülhetik nagyvárosok a háborútehetik, utáni, modernizálódó vagy akár át istekintjük, léphetik. kísérőzeneként Bartók fejlődését ott szól Béla zenéje sokszor rendkívül az adott korszakhoz fejünkben a jazz valamelyik, innovatív és egyedi, alkotópályája és helyhez illeszkedő irányzata, és persze során azonban sohasem szakított a kelet-európai szocialista blokkban, na meg az elődöktől örökölt műfaji a kubai forradalmon is mélyen meghatározó hagyománnyal. Hátrahagyott nyomokat hagyott. Nem véletlen, hogy œuvre-je ugyan „csak” a világi a jazz erős aurája a komolyzenében is helyet műfajokra de azon Sosztakovics, követeltszorítkozik, magának: Stravinsky, belül kaleidoszkópszerűen Hindemith, Honegger, Ravel, Weill, az amerikai változatos: egyGershwinnel, olyan szerzők, nem élükön majd Bernsteinnel alkotó tükrözi, aki csupán nemképét csupán foglalkoztak vele, hanem konkrét néhány jellemző szőttek zsánerben volt jazzelemeket műveikbe. De vajon hogyan kiemelkedő. jelent meg a jazzben a komolyzene és annak gondolatisága? Szokás azt mondani, hogy az első jazz-zenész Johann Sebastian Bach volt. A basso continuo (rögzített basszusmenet), az arra való rögtönzés képessége, a csodásan szőtt szekvenciák, az ellenpont magasiskolája valóban elvezetnek a jazz bizonyos idiómáihoz. Nem véletlen, hogy a leghíresebb klasszikus zenei

Nem túlzás azt mondani, hogy a jazz – a film mellett – a múlt század történelemformáló művészeti megnyilvánulásává vált.

2021. 10. 12. 20.00 Zeneakadémia – Solti Terem

JAZZICAL TRIO A trió tagjai: Káel Norbert – zongora, Oláh Péter – nagybőgő, Lakatos „Pecek” András – dob

feldolgozások – az erős műfaji kapcsolódások, a jól átültethető dallamok és műszerkezetek miatt – éppen Bach darabjaiból készültek. Jacques Loussier már az ötvenes években készített Bach-átdolgozásokat, és bár később rengeteg lemezt jelentetett meg a klasszikus komolyzene és a jazz egyéb szintéziseiből, szinte saját formanyelvet alakítva ki, munkásságának fókuszában végig Bach maradt. Mások elméleteket, koncepciókat alkottak a komolyzene szabályrendszereinek mintáit véve alapul. Az egyik legnagyobb hatású írásmű a zenészként inkább csak az ínyencek által ismert, ám teoretikusként annál maradandóbbat létrehozó George Russell nevéhez fűződik. 1953-ban megjelent, Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization (A hangszervezés líd kromatikus elmélete) című tanulmánya a modális jazz és a mai jazzelmélet alapja lett, alapvető hatást gyakorolva például Miles Davis és tanítványai pályafutására, zenéjére. Eközben Russell Charles Mingusszal, Jimmy Giuffrevel és Bill Evansszel készített lemezt, amelynek közreműködője Milton Babbitt szerialista zeneszerző volt, sőt, az ihletők között még Monteverdi is szerepelt. Innentől kezdve a jazz-zenészek mind bátrabban nyúltak komolyzenei művekhez, invitáltak együttműködésre kortárs zeneszerzőket, és ezen az úton elindulva juthatott el mára a műfaj odáig, hogy a komolyzene és a jazz szövetsége bizonyos művek esetében már nem szétválasztható, szerves egységet képez. Emellett persze megmaradt a komolyzenei klasszikusok hagyományos jazzátiratának iskolája is. Mások mellett Uri Caine, Mike Westbrook, a The Bad Plus Beethoventől Liszten és Bartókon át Ligetiig nagy tehetséggel nyúlnak szinte a teljes zeneirodalomhoz – és szerencsénkre vannak magyarok is, akik jó irányba indultak el ezen a téren. Végső Zoltán

2021. 10. 13. 20.00 Müpa – Üvegterem

2021. 10. 9. 19.30 Budapest Music Center – Koncertterem

HARAG ANITA-EST

CRACOW SINGERS 1.

2021. 10. 9. 19.00 Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

GYÖNGYÖSI LEVENTE: A MESTER ÉS MARGARITA SÁTÁNI VIZIT A legnagyobb és egyszersmind a legeslegrútabb bűn – olvashatjuk Mihail Bulgakov sorsát tekintve is fantasztikus regényében a gyávaságról. Gyöngyösi Levente és Várady Szabolcs alkotópárosa ellenben épp bátorságáról adott példát, amikor jószerint a lehetetlen megkísértésére vállalkozott, operamusical gyanánt színpadra álmodva A Mester és Margaritát. Közös vállalkozásuk gyümölcse, amelynek szorgalmazója, dedikáltja és hivatott karmestere egyaránt Hollerung Gábor, 2017 nyarán hangzott fel először: koncertszerű formában, a Miskolci Operafesztivál programján – figyelemreméltóan nagy sikert aratva. Csakhogy azután pár alkalommal közbeszólt az élet – mintha csak a mű főszereplője, a sátán lépett volna közbe –, így az Opera repertoárjára még többszöri halasztást követően is csupán online közvetítés formájában kerülhetett fel a mű Szente Vajk által rendezett, cirkuszművészeti elemekben gazdag előadása. Most ősszel azonban a közönség a remények szerint végre testközelből figyelheti majd, amint Woland Moszkvába látogat, hogy ott azután rockos szólamával még az Aerosmith együttes működésének termékenyítő hatását is megidézze. A címszerepekben a miskolci ősbemutató Mesterét és Margaritáját, azaz Balczó Pétert és Sáfár Orsolyát találjuk, az est karmestere – a dedikációban vele osztozó Budafoki Dohnányi Zenekar élén – természetesen ezúttal is Hollerung Gábor lesz.

EGY A HANGJA DUNÁNAK, OLTNAK, VISZTULÁNAK A 2013-ban alapított lengyel kamarakórus a zenetörténeti korok, a stílusok és műfajok, s éppígy az imponálóan változatos művészi együttműködések közötti szabad mozgásban alakította ki markáns és oly kreatív arculatát. A Budapestre 2018 után immár ismerősként visszatérő együttes ezúttal Pad Zoltán vezényletével énekel majd, méghozzá olyan programot megszólaltatva, amely két Liszt-kompozíció mellett csupa 20. és 21. századi szerző műveit ígéri a visegrádi térségből. Kodály és a modern lengyel klasszikusok kórusművei mellett így cseh és szlovák szerzemények, valamint két hazai kortársunk, Horváth Márton Levente és Gyöngyösi Levente alkotásai várnak ránk a BMCben. Bizonyságául annak, hogy a Dunának nemcsak az Olttal, de a Visztulával is egy a hangja.

IN MEDIAS RES Harag Anita túlzás nélkül berobbant a magyar irodalmi életbe, amit hivatalos elismerések (Petri György-, illetve Margó-díj) és ösztöndíjak egész sora is jelez, de legfőképp bemutatkozó novelláskötete, a Magvető által 2019-ben kiadott Évszakhoz képest hűvösebb sikere. Harag történeteiben ismerős helyzetek jelennek meg váratlan nézőpontokból, egyből a történetbe helyezve az olvasót: valaki nyelvismeret nélkül próbál helytállni egy multicégnél, egy másik halott apja után próbál rendet rakni annak házában, valaki a nehezen kommunikáló nagyanyjával próbál szót érteni. Ezen az esten egy invenciózus, formailag is magabiztos, írásaiban merészen tömörítő íróval találkozhatunk, akinek az est helyszínéhez személyes élménye is fűződik: „A Müpa épülete számomra a koronavírus előtti világot jelenti, amikor még bejártam dolgozni az Infoparkba – minden reggel és délután a Müpát figyelve érkeztem meg és indultam haza.”

2021. 10. 14. 19.30 Budapest Music Center – Koncertterem

FÓKUSZBAN GEORGES APERGHIS Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány koncertje

KAMASZ, FIATAL, ÖRÖKIFJÚ A 17 esztendős Richard Strauss, két eleven kortárs klasszikus, valamint az Eötvös Alapítvány idei mentoráltjai kerülnek e program középpontjába. Az 1881-es Fúvósszerenád előadói apparátusának ugyanis Kecskés D. Balázs és Francisco Domínguez új kompozícióiban szintúgy szerep jut majd, s e két ősbemutató mellett két magyarországi első megszólaltatás is ígérkezik erre az estére: egy az alapítvány lelkétől és névadójától, egy pedig a Franciaországban élő, váltig kísérletező kedvű görög mester, Georges Aperghis legfrissebb alkotásai közül. Eötvös Péter két éve Berlinben bemutatott, Aurora című nagybőgőconcertója egy 1971-es, Alaszka feletti repülőút emlékezetes vizuális élményét, az aurora borealis, azaz az északi fény megtapasztalását idézi. A darabot Matthew McDonald, a 2019-es berlini premier szólistájának előadásában hallgathatjuk meg.

2021. 10. 14. 19.30 Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem / Fesztivál Színház

2021. 10. 14. 14.00 Akvárium Klub

5. MAGYAR KLIPSZEMLE

ELEKTROAKUSZTIKA 2020 ESTI FÜRDŐZÉS HANGHULLÁMOKBAN Az elektroakusztikus zene egészen fiatal műfaj: a 20. század közepén indult a fejlődése, de persze nevezhetjük akár sok évtizedes hagyománynak is, amely jelenleg is reneszánszát éli, elsősorban az elektronikus zene és az ambient felől közelítő alkotók körében. Az avantgárd zenék rajongói különösen örülhetnek annak, hogy ezt az alapvetően kísérleti műfajt a Müpa Zeneműpályázatának elektroakusztikus kategóriája 2020-ban új impulzusokkal gyarapította. A szélesebb közönségnek pedig remek alkalom megismerkedni ezzel a valódi izgalmat jelentő világgal. A koncert során hat díjazott kompozíciót hallhatunk, ezek széles skálán mutatják be, hogy az elektroakusztikus zene mennyire sokféle technológia és esztétikai megközelítés mentén tud váratlan hatásokat kelteni. A Müpa termeiben felváltva elhangzó ősbemutatókat Pintér Gyula, Kádár Mihály, Baráth Bálint, Kováts Jázon Márk, Janca Ákos és Erdélyi Gábor jegyzi szerzőként. Természeti hangokból, improvizációból született zene éppúgy megszólal, mint grafikus felületek zenei transzformációjával kialakított hangzó folyamat, vagy a térbeliség illúzióját a hangtömegek mozgatásával megteremtő munka. Megannyi nem mindennapi aurális élvezet.

VIDEO KILLED THE RADIO STAR A Buggles zenekar címben idézett 1979-es slágere utalás volt az akkori első nagy kliphullámra, amely a nyolcvanaskilencvenes években a Music TV és társai által elsöprő jelenség volt. Azóta viszont a tévéből a telefonjainkra vándorolt a zene, így ezt a címet is számtalanszor kifordították már, lásd még: „a digitális zene megölte a videosztárt”. De közben mégsem, hiszen itthon is, most is százasával készülnek évente a klipek, és az ötödik alkalommal megrendezett Magyar Klipszemle ezek között igyekszik rendet vágni, felmutatni minden szempontból a szemrevalókat – ráadásul szélesvásznon láthatjuk a képkockákat. Mert a videoklip bizony máig az imidzs nyilvánvaló kivetülése, elengedhetetlen minden előadó karrierjében. A legjobb klipkészítők aztán helyet találnak maguknak a filmes és kreatív iparágakban – és ezt a korábbi díjazottak is bizonyítják.

1. 2. 3. 4.

Fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház Fotó: Bartek Barczyk Fotó: Valuska Gábor Fotó: Kai Bienert

Fotó: Luca Di Bartolo

KORTALAN CARMEN Tíz év után végre újra Budapestre érkezik a Compañía Antonio Gades. Az a flamenco, amit ők hoznak, nem olcsó turistalátványosság, hanem a műfaj mély értéséről tanúskodó, hiteles és megrendítő színpadi teljesítmény. Antonio Gades spanyol táncművész és koreográfus korszakalkotó Carmenje 1983-ban először filmvásznon kelt életre s nyert Oscar-díjat, majd ugyanabban az évben a színpadon is világhódító útra indult.

Korokon és kultúrákon ível át a dohánygyári cigánylány története: Prosper Mérimée 1845-ös novelláját Georges Bizet kereken harminc évvel később formálta a világ egyik legtöbbet játszott operájává. Ahogy egyik elemzője megjegyzi: a spanyol lány története francia mítosszá változott, amelyben Carmen érzéki szépsége veszejti el a férfiakat. A spanyol kultúra ezekben a feldolgozásokban csupán háttér, díszlet: vaskos sztereotípiák nőről és férfiról, szerelemről és szenvedélyről. Amikor 1983-ban Carlos Saura filmrendező Antonio Gades koreográfus közreműködésével elkészítette a hamarosan a legjobb idegen nyelvű mozi Oscarjáért és az Arany Pálmáért is versengő Carmen-filmjét, új fejezet nyílt a recepcióban. Saura és Gades közös alkotása két ponton tér el gyökeresen nagynevű elődeik műveitől. Először is keretet kapott a mese: a fikció szerint egy koreográfus a készülő Carmen-előadáshoz keresi a megfelelő táncosnőt. A férfi természetesen beleszeret választottjába, ettől fogva pedig az eredeti történet és a balett-teremben zajló szenvedélyes akciók elválaszthatatlanul egymásba fonódnak. A másik nagyszerű újítás Gades korszakos flamencotánca, amely a szemünk előtt, a próbaterem nagy tükrös falai között születik meg. Fontos felmérnünk ez utóbbi valódi jelentőségét: abban, hogy az operaszínpadokon gyakran leegyszerűsítve, démoni csábítóként ábrázolt cigánylány karaktere itt összetett, árnyalt, gyötrődő alakká változik, a flamencónak meghatározó szerep jut. Gades Carmenje – a koreográfus szavaival – nem férfifaló, hanem szabad nő, aki végtelen szabadságvágyában inkább a halált választja, minthogy feladja elveit.

Saura és Gades radikális, azonnal elsöprő kritikai és közönségsikert arató Carmen-olvasata a filmvászonról költözött a színpadra. 1983. május 17-én a Théâtre de Paris nézői tapsolhattak először a filmmel gyakorlatilag párhuzamosan készülő produkciónak, melyben a mozinak nemcsak ikonikus jelenetei, de számos közreműködője is megjelent. Gades maga is színpadra lépett, d e az előadás emblematikus alakja természetesen a címszerepet alakító Cristina Hoyos volt: a legnagyobb spanyol napilap a bemutató után nem sokkal Carmen neve Cristina címmel közölt róla hosszú portrét. A máig tartó siker okainak részletezése előtt érdemes a 20. század egyik legnagyobb hatású koreográfusáról és táncosáról, Antonio Gadesről szólni. A világ táncszínpadait meghódító művész messziről, nagyon messziről érkezett: 1936-ban született Alicantéban, és élete első évtizedeit a nélkülözés, illetve szegény sorsú családjának segítése határozta meg. Az állandó éhezésnek köszönheti pályáját: egyik szomszédja javasolja a fiúnak, hogy kezdjen el táncot tanulni, néhány év múlva pedig már sikeres előadóművészként látjuk viszont. Sokféle stílussal megismerkedett, hogy húszas évei végén rádöbbenjen: García Lorca feketén csillogó sorai meg az andalúz világ mágikus zsánere, azaz a flamenco világa az ő igazi otthona. És miközben Gades sokat és sokfelé táncol, az 1960-as években elkezdi kialakítani saját, összetéveszthetetlen koreográfiai stílusát. Kitartóan kutatja a flamenco gyökereit és a műfaj jelentésrétegeit, miközben határozottan elzárkózik a zsánert lebutító, szavai szerint prostituáló turistacsalogató látványosságoktól. Hosszú útja során a társművészetekből, az irodalomból és a festészetből is merít. A művész és a magánember azonos, nemes elveket vall: Franco diktatúrája elleni tiltakozásként a hetvenes évek közepén visszavonul a táncospályától, de a rezsim bukása után a Spanyol Nemzeti Balett vezetését örömmel vállalja. A nyolcvanas évek egy korszakos találkozásról szól: Antonio Gades és a filmrendező Carlos Saura először a koreográfus 1974-es Vérnászának filmverzióján dolgozott együtt 1981-ben. A mozi valódi jelentősége abban áll, hogy a sokáig helyi érdekűnek tételezett flamenco végre globális rajongótábort szerzett. A folytatás szinte elvárás lett: 1983-ban jött a Carmen, először a filmvásznon, aztán a színpadon, majd a trilógiát záró 1986-os El amor brujo (Őrült szerelem) is elsöprő sikert aratott a színházakban három évvel később, Fuego (Tűz) címmel. Gades saját társulata világjáró kompániává növi ki magát: 2004-es halála előtt néhány hónappal a koreográfus alapítványt hozott létre, melynek feladata küldetésének életben tartása. Gades előadásai tehát velünk vannak, az idő pedig nem fog rajtuk. „Egy ilyen nőt száz évvel ezelőtt nem lehetett igazán megérteni. Ma Carmen alakja mindenestül érvényes... Sok dolgot hiányolok a férfiakból, különösen a spanyolokból. Birtokolni akarják a nőt, és képtelenek felfogni, hogy néha csak egyedül akarunk lenni” – a színpadi verzió ragyogó Carmenje, Cristina Hoyos gondolatai összecsengenek Gadesnek a lányról alkotott

2021. 10. 17. és 18. 19.00 Müpa – Fesztivál Színház

COMPAÑÍA ANTONIO GADES: CARMEN Carmen: Esmeralda Manzanas Don José: Álvaro Madrid Torreádor: Jairo Rodríguez Férj: Miguel Ángel Rojas Közreműködő táncosok: Cristina Carnero, María José López, María Nadal, Virginia Guiñales, Raquel Soblechero, Ana del Rey, Ana Pardo, Miguel Lara, Antonio Ortega, Pepe Vento, Santiago Herranz, Ángel Navarro Közreműködő zenészek: Alfredo Tejada, Enrique Bermúdez „Piculabe”, Juan Carrasco „Juañares” – ének, Antonio Solera, Basilio García – gitár Dramaturg: Antonio Gades, Carlos Saura (Prosper Mérimée műve alapján) Látvány: Carlos Saura Díszlet: Antonio Saura Jelmez: Carmen Sánchez Koreográfus, rendező: Antonio Gades, Carlos Saura

elképzeléseivel. Az ő Carmenje merész, kihívó, a szó legjobb értelmében véve gátlástalan nő: nemes és öntudatos lény, akit a férfiak képtelenek megérteni. Az egyik francia kritikus a párizsi ősbemutató után megjegyezte: Mérimée hozta el Franciaországba Carment, de Gades vitte vissza őt Spanyolországba. A legendás, tíz év után újra Budapesten látható táncszínházi előadás 1983-ban felbolydította a tánc értő közönséget. A flamenco ugyanis először mesélt történetet, nem is akármilyet: az autentikus, ősi tánc és a balett, az élő zene és a bejátszott operarészletek, meg persze a kivételes erejű táncosok lobbanékony elegyet hoztak létre. A detonáció ma is garantált. Jászay Tamás

ZENEKAR EGYETLEN HANGSZEREN LISZT FERENC A REGISZTERKAPCSOLÓKNÁL

Egy újságcikk tanúsága szerint a fiatal Liszt Ferenc „a hangszerek pápájának” nevezte az orgonát, amelyhez később éppen a szimfonikus zenekarhoz fogható színessége és egyházzenei szerepe vonzotta. Vándorévei után pionírja lett a hangszernek, még akkor is, ha hivatalosan csak egyetlen szólókoncertet adott életében, és mindössze negyven orgonaművet komponált. 1. 1.

Az orgona és a zongora, jóllehet fekete és fehér billentyűik révén hasonlítanak egymáshoz, valójában igen különböző hangszerek. Előbbi – az ősibb – fújtatóval működő sípos instrumentum, amely egyenletes hangerővel addig szól, amíg a billentyűt nyomva tartják. Utóbbi, a 19. századra kiforrott modern zongora kalapácsos, amelyen minden hang diminuendo, tehát amikor az ütés után a kalapács felemelkedik, a húr egyre halkabban zeng. Más technikát kívánnak, más kihívásokat támasztanak, és alig akad olyan, aki mestere mindkettőnek. Liszt Ferenc sosem kérkedett azzal, hogy orgonista lenne, de megesett, hogy az orgonánál ülve is tanított, és nem is csak a hangszerek királynője érdekelte, hanem minden, akkoriban modernnek számító billentyűs hangszer a piano-orgue-tól a harmóniumig. Életművének kicsi, de nem elhanyagolható szeletét jelentik orgonaművei: hétszáz alkotása közül mintegy negyvenet, és ebből mindössze tíz született eredetileg is orgonára, húsz saját, egy tucat pedig más szerzők műveinek átirata. Kevés? Nem annyira, ha figyelembe vesszük, hogy Berlioz, Wagner vagy Schumann termésénél ez is több, s hogy a korban a hangszer nem tartozott a népszerűbbek közé. A 18. század közepétől ugyanis megváltozott a zenéről alkotott ideál, megjelentek a virtuózok, megszaporodtak a világi témák, a muzsika tárgyai inkább az emberi érzelmek, mintsem az isteni érzület lett. „A korabeli orgonák technikailag nem tudták követni ezt a változást, az egyházi közeg pedig lehánthatatlan köteléket jelentett – mondja Szabó Balázs orgonaművész, a Zeneakadémia tanára és a hangszer restaurációjának hazai szakértője. – Az orgonaépítészet csak 1845-50 körül kezdett felzárkózni, és ezek azok az évek, amikor Liszt első műveit írja a hangszerre.” A zeneszerző a rá jellemző találékonysággal, addig nem tapasztalt invencióval látott a feladathoz, zenekari igényű hangzást álmodott, a kor látomásos költőiségével összhangban a hangszer grandiozitását és sokszínűségét kívánta megmutatni. ÚT A NAGY ORGONAMŰVEKHEZ Először egy 1836-os feljegyzésben olvasunk arról, hogy Liszt orgonához ült, amikor a svájci Fribourgban kipróbálta a Szent Miklós-dóm kiváló, Mooser által épített hangszerét. Egy fültanú beszámolója szerint „a géniusz lendületével kidolgozott téma fenséges himnusszá alakult, és a művész a pompás hangszer minden eszközét felhasználva zárta improvizációját”. A következő években számos templomban játszhatott Párizstól Rigán át Moszkváig, ahol egyetlen hivatalos orgonaestjét adta. 1845-ben a marseille-i La Major székesegyházban „felséges szimfóniát” rögtönzött az Isteni színjáték nyomán, feltehetően a Dante-szonátát előlegezve. Mélyebb érdeklődését Mendelssohn keltette fel, akinek hatására Bach-orgonaműveket is felvett zongoristarepertoárjába, és szintén a lipcsei kolléga, valamint Schumann hatására maga is vásárolt egy hárommanuálos, tizenhat regiszteres, pedálbillentyűzetes zongorát, amelyet akkoriban sok orgonista otthoni gyakorlásra használt.

TALÁLKOZZUNK SZEMÉLYESEN! JÖJJÖN EL ÉS ÉLJE ÁT A ZENE VARÁZSÁT BIZTONSÁGOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A ZENEAKADÉMIÁN! ZENEAKADEMIA.HU

Mivel Liszt nem volt képzett orgonista – lábmunkában ügyetlenebb volt hivatásos kollégáinál –, más szerzők orgonaműveivel nem lépett nyilvánosság elé, de első – és alighanem legjobb – darabját sem maga, hanem tanítványa, Alexander Winterberger mutatta be. Az Ad nost Meyerbeer A próféta című operája nyomán komponálta Liszt, olyan harmóniai megoldásokat alkalmazva, amelyeket később Bartóknál és Messiaennál hallunk viszont. A darab hangereje és arányai valószínűleg megdöbbentették a korabeli hallgatót. Liszt kihozta az orgonát a templomból, be a hangversenyterembe. Szabó Balázs szerint: „Ő volt az első, aki igazán úgy használta az orgonát, mint egy zenekart. Kiemelt szólamokat, folyton változó faktúrákat hozott létre, és ez tökéletesen egyezett a hangszer lényegével. Három nagy orgonaműve, az Ad nos, a B-A-C-H prelúdium és fúga, valamint a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen ebben úttörő és egyedülálló.” Lisztet olyannyira lenyűgözték a hangszer lehetőségei, hogy meg is követelte azok minél teljesebb kiaknázását. Egy történet szerint a nagy előd, Bach regisztrálásával példálózott az orgonista A. W. Gottschalgnak Weimarban: „Hol marad a lélek, a szellem?” – kérdezte, majd konkrétabb intést is megfogalmazott: „Egy hárommanuálos hangszeren miért ignorálja a másik kettőt?” 1861-től Liszt élete és művészete is fordulatot vett. Miután két gyermeke tragikusan fiatalon elhunyt, házassági terve Carolyne zu Sayn-Wittgenstein grófnővel meghiúsult, elhagyta Weimart Rómáért. Néhány évvel később, miután tonzúrálták – felvette az alsóbb papi rendeket –, már csak ingyen koncertezett és tanított, zenéjének transzcendens vonásai megerősödtek. Ebben az időszakban komponált orgonaműveiben a katolikus egyház zenei reformjának stilizált egyszerűségét, az ún. cecilianizmus ideálját halljuk: gregorián dallamkincset, modális harmóniákat és tőle szokatlan, pőre dísztelenséget (Évocation, Salve Regina, Rosario, Via Crucis). Ekkoriban találkozott a két nagy orgonista-zeneszerzővel, Camille Saint-Saënsszal és César Franckkal is, és nem fukarkodott csodálatát kifejezni utóbbi rögtönzését hallgatva. A papi életet folytató mestert ugyanakkor még mindig a zongora érdekelte leginkább – rebesgették is, hogy úgy gurította a zongoráját IX. Pius pápához Rómába, miként Dávid vitte a lantját Saul udvarába.

PÁRIZSI HANGSZERÉSZEKNÉL ÉS MAGYAR TEMPLOMOKBAN A zeneszerzőt kétségkívül foglalkoztatták az új billentyűs hangszerek lehetőségei. A zongorában egyetlen hiányosságot fájlalt, hogy nem tud a hegedűhöz vagy az orgonához hasonlóan „énekelni”. „Liszt folyamatosan kereste az ideális hangszert, és részben az ő ösztönzésére hozta létre a párizsi Alexandre hangszergyár a pianoorgue-ot, amely egy harmóniumot és egy pianínót egyesít magában. Kettő is volt neki a kombinált hangszerből, az egyiket Weimarban használta, most Bécsben őrzik, a másikat pedig már egykori Nádor utcai lakásán” – mondja Szabó Balázs, aki nyolc évvel ezelőtt részt vett a budapesti piano-orgue restaurálásában, amelyet a mester a Zeneakadémiára hagyott. (A párizsi cég – ügyes marketingfogással – 1854-től Piano-Liszt néven árulta a hangszert.) Talán ennek is köszönhető, hogy a zeneszerző két nagy oratóriumában, a Krisztusban és a Szent Erzsébet legendájában harmóniumot hallunk, amely a merev hangú orgonától eltérően hajlékony dinamikai átmenetek megvalósítására is alkalmas. Arról feljegyzések és emléktáblák tanúskodnak, hogy Liszt több hazai templom orgonaavatóján is részt vett. Szülőfalujában, Doborjánban pénzzel támogatta az ottani hangszer felújítását, Esztergomban misét

komponált a Főszékesegyház 3530 sípos Mooserorgonájának felszentelésére, de a Hermina-kápolna hangszerének avatására is jutott ideje, új művet írt, és többször zenélt a templomban. Játszott a pécsi székesegyház, a fóti és a nagycenki templom hangszerein, elnöke volt a bizottságnak, amely 1871ben a londoni világkiállításra pályázó orgonistákat elbírálta, és már idős korba érkezve, 1883-ban Erkel Ferenccel együtt döntött a budapesti Zeneakadémia Sugár úti palotájába szánt orgonáról. „Ügyességéről szépen hangzó bizonyítványt állított ki a Magyar Királyi Zeneakadémia tökéletesen sikerült orgonájával” – írta elismerően az aradi orgonaépítőknek, Dangl Antalnak és fiának az avató után, amelyen Hans Koessler a Szent Erzsébet legendájából játszott. A mester egyik utolsó alkotása Mozart ismert motettájának átirata 1886-ból, amelyhez ez írta: „Az Ave verumban az embernek Isten végtelen irgalma és kegyelme felel. Ez a legmagasabb rendű titkok leleplezése, a szeretet győzelme a halál felett.” A KONCERT, AMIRE LISZT IS KÍVÁNCSI LENNE A Liszt Ünnepen többször is találkozunk az orgonával: az október 8-i nyitókoncerten a Koronázási misét a szimfonikus zenekar helyén orgona és hegedű szólaltatja meg, másnap a Jézus Szíve jezsuita templomban Kecskés Mónika és Deák László játszik. Október 10-én a szerteágazó tehetségű, zeneszerzőként és jazz-zenészként is aktív Martin Sturm az Avilai Szent Teréz-templomban ad koncertet, és a hangszer hagyományainak megfelelően rögtönözni is fog. A Liszt Ünnep egyik csúcsát egy olyan orgonakoncert jelenti, amelyre alighanem maga a zeneszerző is kíváncsi lenne. Október 11-én Szabó Balázs Liszt orgonaműveit, valamint más apparátusra készült darabjainak átiratait – többek között az eredetileg zongorára komponált A Villa d’Este szökőkútjait – adja elő a Zeneakadémia Voit orgonáján. Az egyetem Nagytermének romantikus stílusú hangszerét tízévnyi munka után három éve, Liszt születésnapján avatták újra. „Ez a hangszer olyan hangzásokra képes, amelyeket máshol nem tapasztaltam, és elképzelni sem mertem. Különlegessége a természetességben áll.” Amikor kértem, hogy magyarázza el, ez miben áll, két egyszerű szempontra hívta fel a figyelmet. „Egy klarinét vagy egy fagott hangja máshogy viselkedik a különböző regiszterekben: a magasban bizonytalanabb, a mélyben vaskosabb. Ugyanez igaz a Voit orgona hangjára. De az is hallatszik, miként a zongora esetében, hogy a játékos beleteszi a karját egy hangba, vagy csak ujjbeggyel ér a manuálhoz. Remélem, hogy az előadással a hallgatók orgonáról alkotott elképzelését is formálhatom.”

2021. 10. 8. 20.00 Mátyás-templom

A LISZT ÜNNEP NYITÓKONCERTJE Liszt és Mozart művei Közreműködik: Slávka Zámečníková [4], Schöck Atala [4], Peter Berger [4], Artur Janda [4] – ének, Banda Ádám [4] – hegedű, Karol Mossakowski [2, 3, 4] – orgona, Kodály Kórus Debrecen [1, 3, 4] Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán [1, 3, 4] 2021. 10. 9. 20.00 Belvárosi Ferences Templom

KECSKÉS MÓNIKA ÉS DEÁK LÁSZLÓ ORGONAKONCERTJE J. S. Bach, Liszt és Reger művei 2021. 10. 10. 20.00 Avilai Nagy Szent Terézplébániatemplom

MARTIN STURM ORGONAKONCERTJE Liszt művei 2021. 10. 11. 19.30 Zeneakadémia – Nagyterem

SZABÓ BALÁZS ORGONAKONCERTJE Liszt művei

Csabai Máté

1. és 2. Forrás: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

KI BIRTOKOLJA LISZT FERENCET? 20

Az ókori hagyomány szerint nyolc város versengett Homérosz szülővárosának címéért. Itthon alföldi városok sora állítja, hogy Petőfi Sándor valójában ott látta meg a napvilágot. Liszt Ferencre pedig fél Európa jogot formál valamilyen címen – részben eltérően értelmezett életrajzi részletek, részben a 20. században bekövetkezett országhatár-változások következtében. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által október 18. és 22. között megrendezett Liszt-konferencia apropóján belepillantunk, mely nemzetek kötődnek leginkább a világhírű zeneszerző szellemi örökségéhez, és hol foglalkoznak legintenzívebben a Liszt-életmű kutatásával.

ORSZÁGOT VÁLTÓ SZÜLŐVÁROS Magyarország nyugati szomszédja elsősorban a családi kötődésekre alapozza saját Liszt-kultuszát, és arra, hogy a komponista Doborjánban álló szülőháza jelenleg Burgenland tartományban található. Liszt Ferenc születésekor, 1811-ben azonban még Sopron vármegye része volt. A zeneszerző édesanyja osztrák volt, édesapja felmenői is Burgenland környékéről származtak. A németajkú családban a nagyapa még s-sel írta a családnevet, melyet a zeneszerző édesapja magyarosított Lisztre. Liszt Ferenc már gyermekként elkezdte azt a vándorló életmódot, amely egész későbbi életét jellemezte. Édesapja, Liszt Ádám, az Esterházybirtok jószágigazgatója felismerte fia tehetségét, így a Sopronban és Pozsonyban adott sikeres koncertek után először Bécsben taníttatta gyermekét Carl Czernynél és Antonio Salierinél, majd Párizsba küldte. PÁRIZS, A SZELLEMISÉG FORRÁSA A francia fővárosban töltött gyermek- és serdülőévek egész életére meghatározó benyomást tettek Lisztre. Tizenkét évesen érkezett Párizsba, ahol a kor szokása szerint számos fiatal művész képezte magát. Zenei tanulmányai mellett megismerkedett a korszak meghatározó irányzataival, személyiségeivel, és olyan életre szóló barátokat szerzett, mint például Chopin. Párizs eleven szellemi közege nemcsak a kor zenei, hanem irodalmi és képzőművészeti életébe is bepillantást adott, illetve megismertette Liszttel az aktuális társadalmi, politikai eszméket is. A későbbiekben is legszívesebben francia nyelven fejezte ki magát. A franciák azért vallják magukénak Liszt Ferencet, mert szerteágazó műveltségét és a nyitott francia szellemiséget Párizsban töltött fiatalkorának tulajdonítják.

Kivételes programok,

különleges helyszínek. 20 éves a MILLENÁRIS

millenaris.hu

maguk is részt vesznek a gyűjtemény feldolgozásában, kutatásokat folytatnak, illetve segítséget nyújtanak a külföldi Liszt-társaságok munkájához. A Magyar Liszt Társaság fogja össze a hazai és a külföldi Liszt-társaságok tevékenységét. A legszorosabb kapcsolatot a Liszt ausztriai szülővárosában, Raidingban (Doborján) működő kutatóintézmény mellett Eisenstadt (Kismarton), Genf, Weimar, Eschweiler, Bayreuth, Bologna, Wrocław, Twickenham, valamint a hollandiai Utrecht tartományban található Vinkeveen intézetével ápolja a magyar kutatóközpont. Dr. Domokos Zsuzsanna muzeológus, a budapesti Liszt Ferenc Kutatóközpont igazgatójának elmondása szerint az utrechti és bolognai kutatók a legaktívabbak, de nagyon erős a francia vonal is. Jellemzőek a kicsi, elszórt kezdeményezések is. Sok szakember egyénileg, a Liszt-társaságokon és -intézeteken kívül folytat kutatásokat, arra is számos példa akad azonban, hogy ezek köré az egyéni kutatók köré szerveződik társaság vagy kutatóintézet. Példaként az angolokat említi, ahol a munka gerincét két szakember adta; egyikük halála pedig meg is akasztotta az ott folyó munkát.

A SZERTEFOSZLOTT ÁLOM ÉS A VISSZATÉRÉS MAGYARORSZÁGRA A külföldön töltött gyermekkort még mozgalmasabb ifjúság követte. Liszt virtuóz zongoraművészként adott koncertjeivel egész Európát végigutazta. Nem véletlen, hogy a weimariak olyan büszkék arra, hogy a komponista náluk élt a leghosszabb ideig. Liszt 1842től 1861-ig lakott a német városban, melyet szellemi központtá akart varázsolni, de az 1850-es évek végére belátta, hogy tervét nem tudja megvalósítani, és Rómába költözött. 1861-től főleg ott tartózkodott, majd élete vége felé Budapest, Weimar és Róma között osztotta meg az idejét. Annak ellenére, hogy a nemzeti érzés csak később ébredt fel benne, büszkén vallotta magát magyarnak. Bár magyarul nem beszélt, olvasta és megértette a nyelvet, előadásokat hallgatott, sőt, fiától is megkívánta, hogy ismerje meg a magyar nyelvet. HOGYAN ÉPÜL FEL A NEMZETKÖZI LISZT-KUTATÓHÁLÓZAT? Jelenleg az egész világon működnek Liszt-társaságok, melyek a zeneszerzővel kapcsolatos kutatásokat folytatnak. Az, hogy Európa számos országában úgy érzik, valamilyen módon kapcsolódnak Liszt Ferenc személyéhez, részben a zeneszerző utazásokban gazdag életmódjának eredménye, azonban sokkal több országban működik Liszt-társaság, mint amennyiben élete során látogatást tett. Az Egyesült Államokban például nemcsak aktív Liszt-társaság van, de október 15. és 18. között rendezik meg az idei American Liszt Society Festivalt és annak kísérőkonferenciáját. A Liszt Ferenc életével és munkásságával kapcsolatos kutatások központjában jelenleg hazánk, pontosabban a Liszt Ferenc Múzeum és a hozzá kapcsolt Kutatóközpont helyezkedik el. Az intézmény saját gyűjteménnyel rendelkezik, melyben megtalálható Liszt egykori budapesti könyv- és kottatárának anyaga, valamint zeneműveinek kéziratai, levelei, fényképek, képzőművészeti alkotások és más dokumentumok. Az intézmény munkatársai

2021. 10. 18–19. 10.00 Régi Zeneakadémia BUDAPESTEN MUTATJÁK BE A LEGÚJABB EREDMÉNYEKET A Liszt Ünnephez kapcsolódó konferencia előadói az elmúlt évek friss tanulmányainak szerzői közül kerülnek ki. Ők könyveikről, legújabb kutatási eredményeikről számolnak majd be a négynapos rendezvényen, amely október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján zárul. A zenetudományi és zenetörténeti konferencia a Liszt-kutatás új fejleményeiről, új irányzatairól ad körképet. Október 18–19-én Liszt és magyarországi kapcsolatai, valamint a 19. század második felének magyar zenetörténete áll majd az előadások középpontjában. Dr. Domokos Zsuzsanna és kollégái jelenleg azt próbálják föltérképezni, hogy mit jelentett a korabeli Magyarországnak Liszt, művészete milyen hatást fejtett ki a magyar zenekultúrára, illetve hogyan hatott a zeneszerzőre a korszak hazai zenei élete. A konferencia magyar tematikájának középpontjában ennek megfelelően Liszt és a korabeli művelődéstörténet kapcsolata áll. Ehhez kapcsolódik a Liszt Ferenc Múzeumban látható – de online is elérhető – időszaki kiállítás is Vendégségben Liszt Sugár úti otthonában címmel, amelynek segítségével a zeneszerző életének utolsó éveibe pillanthatunk be. A konferencia október 21–22-ei napjain a nemzetközi Liszt-kutatás kiválóságai adnak számot legfrissebb kutatásaikról. Kilenc meghívott szakember előadásaiból válogathatunk majd, amelyek közül talán Alan Walkernek, a Liszt Ferenc életével foglalkozó háromkötetes munka szerzőjének beszámolóját övezi a legnagyobb várakozás, de érkeznek holland, olasz, német és ír szakemberek is. Az előadásokat koncert, valamint könyv- és lemezbemutató is kíséri.

LISZT ÉS MAGYAR KORTÁRSAINAK KAPCSOLATA MAGYARORSZÁG MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK TÜKRÉBEN 2021. 10. 21–22. 10.00 Régi Zeneakadémia

ÚJABB ADALÉKOK LISZT VILÁGÁHOZ

FELLELT LISZT-KÉZIRATOK A FÓKUSZBAN Egyre ritkábban, de még mindig előfordul, hogy felbukkannak ismeretlen Lisztkéziratok. Nemrég a szerző néhány kései művének autográf példányait találták meg, amelyek 2016-ban egykori magyar kiadójának gyűjteményéből kerültek a Liszt Ferenc Emlékmúzeum tulajdonába. Liszt a művek végleges kéziratait elküldte Táborszky Nándornak, és a kiadás után sem kérte vissza őket; így ezek az autográfok az ő tulajdonában maradtak. Hét eredeti, teljes Liszt-művet tartalmazó konvolutumról van szó, de az alkotások közül néhány több változatban is megtalálható bennük; az autográf gyűjtemény összesen tíz, Liszt keze nyomát őrző kéziratból áll. Ennek a felfedezésnek a tudományos feldolgozását a 2020 júliusában közreadott, tanulmányokat is tartalmazó angol nyelvű fakszimilekiadásban, a Newly Discovered Treasures: Unknown Manuscripts of Published Works by Liszt című műben olvashatjuk. A kutatás fő szempontja az volt, hogy az új források mennyiben változtatják meg a művekről eddig kialakult képünket és mennyiben bővítik a hozzájuk fűződő ismereteinket. A kötet könyvbemutatójára a Liszt Ünnep keretében kerül sor. A Liszt Ferenc Kutatóközpont igazgatója azt is elmondta, a Liszt-kutatás egyik jelentős nehézségét az jelenti, hogy a zeneszerzővel kapcsolatos dokumentumok több európai ország műtárgypiacán is felbukkanhatnak, és az élénk nemzetközi kereslet miatt rendre jelentős áron kelnek el az aukciókon. Bár a hazai Műtárgyfelügyelet bármely, magyar kultúrtörténeti vonatkozással rendelkező, legalább ötven év óta Magyarországon lévő tárgyat védetté (az országból el nem vihetővé) nyilváníthat, a tulajdonlásban bekövetkezett változások nyomon követése – főként a magángyűjtőkhöz kerülő tételek esetében – nehézkes. Ennek következménye, hogy a kutatók szeme elől gyakran nyoma veszik értékes dokumentumoknak, amire jó példa Liszt gazdag levelezése, amelynek teljes körű megismerése egyelőre még várat magára. Borbély Zsuzsa

1. és 2. Forrás: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

2021. 10. 14–17. Várkert Bazár

2021. 10. 18. 19.30 Párisi Nagy Áruház

MARGÓ IRODALMI FESZTIVÁL ÉS KÖNYVVÁSÁR

DANTE 700 A Nemzeti Énekkar koncertje 2.

TÍZ ESZTENDŐ KORTÁRS IRODALOM Idén 10 éves a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, amelynek augusztusban már volt egy Budapestről Zalába kihelyezett rendezvénye. A Margó szokásos módon ezúttal is lépést tesz társművészetek, főleg a zene felé – fellép a Klasszik Lasszó, a Magashegyi Underground kortárs költős projektjével, és itt debütál a Csík zenekar Grecsó Krisztián gyerekverseit megzenésítő műsora. A fókusz azonban természetesen az irodalomé, friss könyvét mutatja be Bodor Ádám, Csányi Vilmos, Háy János, Földényi F. László, Kollár-Klemencz László, Markó Béla, Nyáry Krisztián, Simon Márton, Szilasi László, Tóth Krisztina, a világirodalmi színpadon pedig Deborah Feldman, Jennifer Teege, Alex Schulman, Jón Kalman Stefánsson, Sigríður Hagalín Björnsdóttir, Gaëlle Josse és a katalán Irene Solà vendégeskedik. És immár hetedik alkalommal adják át az elsőkönyveseknek járó Margó-díjat.

2021. 10. 16. 20.00 Zeneakadémia – Nagyterem

LISZT ÉS SZAKRALITÁS REFLEXIÓK LISZT SZAKRÁLIS MŰVEIRE Liszt Ferenc a 19. századi romantika egyik legjelentősebb alakja, akinek rendkívüli termékenysége a korszak zenei nyelvétől eltérő szakrális zenéiben is megmutatkozott. A mélyen hívő Liszt új hatások felé fordulva – például a cigányok zenéje mellett – inspirálódott a középkori egyházzenéből is, ilyen vonatkozású műveiben liturgikus, gregorián örökség éppúgy megtalálható, mint a reneszánsz Orlande de Lassus vagy a barokk Johann Sebastian Bach vallásos zenei műveinek hatása. Liszt tehát a szakrális zene korábbi jellemzőit helyezte egy másfajta muzikális térbe, saját zenei misztériumába, a Liszt és szakralitás című koncert pedig ezeket a Liszt-műveket helyezi tovább a program különleges koncepciójú, sokféle műfaj kereszteződésébe. Orgonaművek, improvizált tételek, népzene és vallásos népénekek reflektálnak egymásra és Lisztre a Fassang László és Szokolay Dongó Balázs duója köré épülő esten. Az orgonista Fassang és a népi fúvós hangszereket megszólaltató Szokolay Dongó évek óta játszanak együtt, közös produkciójuk alapját ezúttal is az improvizáció adja, amelyhez Bolya Mátyás népi pengetős hangszerekkel, Bolyki Sára énekhangjával csatlakozik. Előbbi a népzenei gesztusok kreatív alkalmazójaként, utóbbi pedig a népzene és a jazz határterületein bátran kísérletező énekesként vált ismertté.

IL SOMMO POETA La fortuna di Dante – hazájában összefoglalóan így nevezik az 1321-ben, hétszáz esztendeje elhunyt Dante életművének világirodalmi hódítását és lenyűgöző hatástörténetét. A zeneszerzők például máig sem vonhatták ki magukat e hatás alól, erről ad bizonyságot a Nemzeti Énekkar koncertje is, amelynek programján egyetlen kivétellel csupa kortárs Dantekórusmű hangzik majd fel hazai és külföldi komponistáktól. Ezek sorában négy ősbemutatót is ott lelhetünk: Csemiczky Miklós, Szabó Barna, a római Dimitri Scarlato, illetve Vajda János műhelyéből. A Somos Csaba által vezényelt esten pár szonett előadójaként az idén Kossuth-nagydíjjal kitüntetett Mécs Károly is pódiumra lép a „sommo poeta” emléke előtt tisztelegve.

1. 2. 3. 5. 6.

Fotó: Valuska Gábor Fotó: Veres Anita Fotó: Csibi Szilvia / Müpa Fotó: Raffay Zsófia Fotó: Végh Tamás

2021. 10. 20. 20.00 Budapest Music Center – Koncertterem

2021. 10. 24. 19.00 Müpa – Fesztivál Színház

MAGYAR JAZZ 2020 A Müpa Zeneműpályázat kis jazzformáció kategóriájának gálakoncertje

ÉLETRE KELTETT JAZZPÁLYÁZAT Amikor egy alkotói pályázat „megszólal”, akkor derül ki, érdemes volt-e ki- és megírni. Ezen a gálakoncerten ennek lehetünk tanúi, hiszen a Müpa Zeneműpályázatának kis jazzformáció kategóriájában számos értékes darab született. És persze minden hasonló kezdeményezésnél az a cél, hogy ennek folyamán létrejöjjön valami, ami maradandó, ami által az adott közeg gazdagodik. Hat ősbemutató hangzik el az esten: Jónás Rezső, Kaltenecker Zsolt, Oláh Dezső, Oláh Krisztián, Szabó Dániel Ferenc és Tzumo Árpád művei. Egymás mellett működő generációk, „nagy öregek” és pályakezdők létszámban és összeállításban is változatos produkciói – az elektronikával kiegészített szólóbillentyűs műtől a szeptettig. Remek alkalom, hogy ismerős zenei világokban valami garantáltan újat fedezzünk fel magunknak, és elkalandozzunk olyan területekre, ahol nem jártunk korábban.

2021. 10. 23. 19.30 Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A SZABADSÁG HANGJAI Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar

A MAGYAROK MÓZESE Romolhatatlanul népszerű, örök sikerű zenekari repertoárdarab, egy fiatal zseni ambiciózus, utóbb mégis atipikusnak bizonyuló „szimfóniai költeménye”, s ráadásul még egy kórust, énekes szólistát és prózai narrátort is foglalkoztató hazai kortárs alkotás ősbemutatója is ott szerepel a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjének programján. A Les Préludes meglepően jól összeillik a magyar nemzeti függetlenségi eszmét és annak 19. századi hősét, a magyarok Mózesét felmagasztaló Kossuth-szimfóniával, mégis ritkán hangzik fel Liszt Ferenc, illetve az ifjú Bartók Béla műve egymás szomszédságában. A sorssal megvívó romantikus nekiiramodások, a szabadságvágy és a szabadságért folytatott küzdelem szimfonikus megidézése nyomában a tubaművészként ünnepelt Szentpáli Roland új kantátája szólal majd meg, amely a Müpa 2020-as Zeneműpályázatának egyik díjazottja volt. A magyarokhoz – ezt a Berzsenyi Dániel-költeményt választotta kompozíciója alapjául Szentpáli, s ezzel nem egyszerűen a magyar irodalom egyik klasszikusához, de egyúttal a kíméletlenségig szigorú nemzeti önbírálat vonulatának alapművéhez nyúlt merész – és szerencsés – kézzel. A kantáta ősbemutatójának ügye most a kortárs hazai szerzemények megszületése és megszólaltatása iránt oly elkötelezett Hollerung Gábor kezébe kerül.

DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES: SZÉPSÉGES MEZŐSÉG – BEMUTATÓ ERDÉLYBE, TÁNCLÉPÉSBEN Az 1957-ben megalakított Duna Művészegyüttes ezúttal egy olyan erdélyi tájegység gazdag népi kultúráját, zenei és táncörökségét készül megidézni, amelynek vegyes nemzetiségi összetételű, domb vidéki települései már régóta kitüntetetten kedvesek a folklór kutatói és elkötelezett ápolói számára. A magyar, a román, a cigány és a szász kultúra egymásmellettisége, kölcsönhatása és szimbiózisa teszi különösen érdekessé a Mezőséget, ahol zeneszerzőktől (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László) kezdve építészeken (Kós Károly) át etnográfusokig és koreográfusokig (Martin György, Tímár Sándor, Novák Ferenc) an�nyian jártak gyűjtőúton, s ahol a Kossuth-díjas néprajzkutató, Kallós Zoltán született, élt és elhunyt. Navratil Andrea énekszavának és a Gönczöl zenekar játékának kíséretében ide vezet most a Duna Művészegyüttes útja. S hogyan másként, mint tánclépésben?

Fotó: Perlaki Márton

DAVID YENGIBARIAN

BUDAPESTRE JÖN A KAUKÁZUS KULTÚRÁJA Ősszel tapodtat sem kell kimozdulni a fővárosból, hogy különleges kultúrákkal találkozzunk. Negyedik alkalommal szervezik meg ugyanis a PONT Fesztivált, amely során ismeretlen tájak lakóit és hagyományait hozzák közelebb hozzánk. Ezúttal két, Európa legkeletebbi peremén fekvő ország lesz az események vendége: Georgia (korábbi nevén Grúzia) és Örményország a fesztivál új helyszínét, a Múzeumkertet fogják benépesíteni hagyományaikkal. Mi a közös bennük? Nem csupán a gránátalma termesztése!

Olyan örökségeink is vannak, amelyek nem családi kötődés útján kerülnek hozzánk, hanem azért, mert az életünk során ismerjük meg őket. Igaz ez az UNESCO által létrehozott szellemi kulturális örökségek változatos listájára, ahol helyet kaphat mindaz, amit a szem nem lát, de a szív érez. Zene, gasztronómia, átörökített és megőrzött tudás. Nem csoda, hogy a PONT Fesztivál létrehozásakor erős szempont volt az, hogy megismerhessük távoli vidékek kincseit. Mindazt, amit egy táncos lába mutat be, kezek készítenek vagy játszanak el. Mind a grúz, mind az örmény nép nyelve több ezer éves múltra tekint vissza; és a régi korokból eredő élőszóhoz sajátos írás is jár, amely a latin és cirill betűk jól megszokott vizuális ritmikája helyett sokkal inkább csodaszép kalligráfia benyomását kelti. S hogy hol futhatunk bele a programokba? A PONT Fesztivál idén szabadtéri rendezvénnyé alakul, és a Múzeumkertet veszi majd birtokba.

AZ ÚJ HELYSZÍN: A „MUZI”

A Nemzeti Múzeum telkének történetéről a 18. század közepétől kezdve vannak emlékeink: nyugati oldalára Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek az 1750-es években építtette fel pesti palotáját, amely mögött egy barokk kertet is kialakíttatott. A Múzeumkert (pesti becenevén Muzi) képét később jelentősen átformálta a Nemzeti Múzeum ma is álló gyönyörű klasszicista palotájának 1837-ben kezdődő építése, majd a rákövetkező évben a Pestet sújtó árvíz; manapság pedig egyedülálló közparkja a Palotanegyednek. Híres fái és árnyas részei, nyitott terei szinte kínálják magukat, hogy otthont adjanak egy olyan eseménynek, mint a PONT, mert természetes igényünk van arra, hogy egészen közelről halljuk a zenét és magával ragadhasson minket a színes kavalkád.

2021. 10. 9. 11.00 Múzeumkert

PONT FESZTIVÁL Mi a csoda?

Nagyon várt vendég például a Quintet Urmuli, valamint az örmény születésű, Magyarországon letelepedett harmonikaművész, David Yengibarian. Előbbinél vessünk egy pillantást a hangszerekre: talán még sosem láttunk kamancsát, azaz térdhegedűt, vagy dudukot, ami igazán meghatározó eleme ennek a zenének, pedig csupán egy egyszerű nádsípról van szó. A dudukkal a koncert előtti workshopon alkalom nyílik alaposabban is megismerkedni.

A GRÚZ BOR TITKA

Mitől annyira mások a különleges kvevri technológiával készült grúz borok? A leszüretelt szőlő nedűjét a pincékben leásott agyagedényekben érlelik, azzal az archaikus tudással, ami apáról fiúra öröklődik. A kvevri minőségét nagyban meghatározza, hogy hol ássák a földbe. NyugatGeorgiában például, ahol a szőlőt nedves, termékeny talajon termesztik, és késő ősszel szüretelnek, a kvevriket száraz homokba teszik a maraniban, azaz a pincében, majd fából készült vagy fonott kosárhoz hasonló tetővel fedik le. Maga a kvevri szó égetett agyagedényt jelent, a benne történő borkészítés pedig a bortermelés legrégibb ismert módszere: a régészek olyan 8000 éves leleteket is találtak már Georgia területén, amelyeken kimutathatók voltak a cserépre száradt bor összetevői. Nem csoda, hogy az UNESCO ezt is a szellemi javak listájára vette, de az a veszély fenyegeti, hogy nem lesz, aki fáradságos munkával elkészítse – addig kóstoljuk meg, amíg lehet! S hogy milyen szőlőből készül? A grúz szőlőtermesztők és borászok igen büszkék Georgia fajtagazdagságára, és emellett igen konzervatívok is: vallják, hogy a grúz borászatba nem szabad beengedni a világszerte elterjedt szőlőfajtákat.

BUDAPEST LEGNAGYOBB TERASZA THE LARGEST TERRACE IN BUDAPEST

3 KONCERTTEREM • 3 DANCEFLOORS

SZÍVHEZ SZÓLÓ ÉLMÉNY

Aki különlegességre vágyik, igyekezzen úgy érkezni a programokra, hogy részt vehessen a délben kezdődő kaukázusi dobworkshopon. Aki pedig gyerekekkel jönne, szintén nem fog csalódni: az örmény és grúz kézművesség fogásaival is meg lehet ismerkedni. A Nemzeti Múzeum késő délutántól filmvetítéseknek ad otthont: az Adila című dokumentumfilm a grúz tradicionális zenéről és néptáncról szól, a Repülj, madár, repülj! pedig Simon Broughton, a Songlines című világzenei magazin főszerkesztőjének narrációjával kíséri végig a magyar táncházmozgalom történetét. Előbbihez a Balogh Ádám varázslatos kaukázusi fényképeiből, utóbbihoz a Kása Béla dokumentarista fotóiból összeállított szabadtéri tárlat csatlakozik.

ÉTEL-ITAL • FOOD-DRINK

Papp Noémi

AKVÁRIUM KLUB • BUDAPEST, ERZSÉBET TÉR. 12. WWW.AKVARIUMKLUB.HU • f /AKVARIUMKLUB T /AKVARIUMKLUB • /AKVARIUMKLUB

Fotó: Hrotkó Balint / Müpa

KORTÁRS KINCSVADÁSZAT A BÁLNÁBAN Egy nemzetközi művészeti vásár akkor működőképes, ha igazodik az aktuális trendekhez és alakítja is azokat. Két legfontosabb szereplője a kortárs művész és a kortárs gyűjtő, a vásár szervezője, rendezője pedig kettejük találkozásához biztosít inspiráló környezetet, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. Az Art Market Budapest történetének tíz éve alatt megváltoztak a divatok és a piaci lehetőségek, sőt, egy új magyar művészgeneráció is beérett. Idén a magyarok mellett cseh, lengyel és szlovák alkotók is, azaz a Visegrádi Együttműködés négy országának művészei kapnak főszerepet a vásár új helyszínén, a Bálna Budapest tereiben.

A kortárs művészeti szcéna komoly megpróbáltatásokkal szembesült az elmúlt másfél évben: az online kiállítások és árverések, megnyitók és tárlatvezetések a koronavírus-járvány kreatív termékei, a túlélési ösztön bizonyítékai. Ám hogyan is várhatnánk el, hogy egy kézzel tapintható műtárgy valódi hatást keltsen a digitális platformokon keresztül? Meggyőződhetünk-e arról, hogy jó helyre tesszük a pénzünket, ha a fotót, festményt, grafikát, printet csak a számítógép képernyőjén láthatjuk? A világ legjelentősebb klasszikus művészeti vására, a Maastrichtban megrendezett The European Fine Art Fair (TEFAF) 2020-ban pár nappal a márciusi megnyitó előtt volt kénytelen hazaküldeni kiállítóit, de 2021 szeptemberében az online formát választotta. A virtuális térbe költözött a kortárs fotográfia egyik csúcseseménye, a Photo London is, amely 2020-ban az elhalasztott időpontban sem tudott hagyományos módon megnyitni. Azokban az európai nagyvárosokban, ahol több vásárt is rendeznek, a járvány miatt átszabott naptár számos rendezvényt nehéz helyzetbe hozott, azonban az Art Market Budapest nem került átfedésbe semmilyen más jelentős közép-európai esemény időpontjával. Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapítója és igazgatója elmondta, hatékonyan éltek a digitális fejlesztés lehetőségével, és az online jelenlétnek köszönhetően még bővíteni is tudták az elmúlt egy évtized alatt kiépített szakmai közösségüket. Miközben a járványügyi korlátozások és a tervezés bizonytalansága miatt megfontolandóvá vált egy-egy jelentősebb utazás, előnyt jelent egy szűkebb régióban, Közép-Európában gondolkodni. Októberben harminc ország mintegy százhúsz kiállítója és félezer művésze hozza

2021. 10. 8–10. 11.00 Bálna Budapest

ART MARKET BUDAPEST MŰVÉSZET. MESTERSÉG. MEGÚJULÁS.

CARULLA LEON JESSICA

több ezer alkotását Budapestre. A műtárgypiaci szereplők, intézmények, magángyűjtők és a befektetési szándékkal vásárlók előszeretettel választják a mainstream irányok helyett a feltörekvő piacokat. Itt van ugyanis lehetőség felfedezésre, itt lehet nemzetközi befutás előtt álló művészek alkotásaiból kedvező áron válogatni. Ilyen sikersztorira bőven akad példa Magyarországon: Bak Imre, Keserü Ilona és Maurer Dóra alkotásai az utóbbi években nemzetközi mércével is jelentős áron kezdtek elkelni. Ezzel kapcsolatban egy másik trend is megfigyelhető: a világ jelentős múzeumai kiállításokkal, beszerzésekkel pótolják a 20. század második felének azt az időszakát, amikor nagyon kevés információval rendelkeztek a vasfüggöny mögötti művészeti világról. A magyar képzőművészet e szakasza valódi felfedezés a világ számára: New Yorkban 2017-ben a 60-as, 70-es évekbeli magyar neoavantgárd munkáiból nyílt egy nagyobb válogatás az Elizabeth Dee Galleryben, és másfél évig volt látható Maurer Dóra önálló kiállítása a londoni Tate-ben. Az éberséget jelzi, hogy 2022-re az OFF-Biennále kurátori csapatát meghívták az egyik legnagyobb presztízzsel rendelkező kortárs szemlére, a kasseli Documentára. Ledényi Attila szerint ugyanez vonatkozik a keleti blokk többi országára is, melyek iránt egyre intenzívebb a nemzetközi érdeklődés, és az Art Market Budapest ebben kíván közvetítő szerepet betölteni: „Magas szakmai színvonalú tartalommal látjuk vendégül a kultúrafogyasztókat Budapesten, amely turisztikai és kulturális infrastruktúra tekintetében is komfortos és vonzó.” Idén a visegrádi négyek kortárs művészetén van hangsúly: a vásár keretein belül az Inside Art konferencia szentel egy teljes napot a visegrádi együttműködés témájának; a kapcsolódó programok pedig VISEGRAD CONTEMPORARY néven képzőművészeti fesztivállá szerveződnek. A vásárnak idén új helyszín, a Bálna Budapest ad otthont. „A Duna partján álló, jellegzetes formájú épület nemcsak könnyű megközelíthetősége, központi elhelyezkedése, egyszóval a város szövetébe való kiváló beágyazottsága miatt előnyös, hanem építészeti adottságai is egyedülállóak. Az új helyszín ezáltal a vásár egyedi arculatának és nemzetközi hírnevének erősítését is jól szolgálja majd” – foglalja össze várakozásait az Art Market Budapest igazgatója.

A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude

Nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár

Gréczi Emőke

opera.hu | facebook.com/Operahaz

Fotó: Felvégi Andrea

KLUKON EDIT RÁNKI DEZSŐ

„ A ZENÉLÉSBEN NEM LEHET HAZUDNI” BESZÉLGETÉS KLUKON EDITTEL, RÁNKI DEZSŐVEL ÉS RÁNKI FÜLÖPPEL Klukon Edit és Ránki Dezső nemzetközi ismertségnek örvendő zongorás duója maratoni sorozat keretében – két egymást követő napon, négy koncerten – szólaltatja meg Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek négykezes változatát a zeneszerző egykori lakhelyén, a Régi Zeneakadémián. Ugyanezen a helyen ad matinékoncertet a muzsikusházaspár szintén zongoraművész fia, Ránki Fülöp is, aki Liszt és Saint-Saëns műveiből fog játszani. Emlékezetes zenei élménynek lehetünk majd részesei, hiszen a Ránki család tagjainak koncertjei a legmagasabb minőséget képviselik. A hangversenyek kapcsán pedig mi másról beszélhettünk volna, ha nem Liszt Ferencről?

Fel tudják idézni a legelső találkozást Liszt zenéjével? KLUKON EDIT: Apukám egyik kedvence a Les Préludes volt, így egészen kisgyermekként találkoztam ezzel a művel. Amikor leadták a rádióban, mindig meghatódott, ahogyan én is. Aztán az is meghatározó volt, amikor Dezső játszotta a h-moll szonátát a televízióban. Ő akkor húszéves lehetett, én pedig tizenkettő. Amikor meghallottam a játékát, úgy érzem, sok minden eldőlt: a darab és az előadás is igen nagy hatást gyakorolt rám, és azóta is úgy gondolom, hogy Dezső játssza a legjobban Liszt e művét, illetve most már Fülöp is. RÁNKI DEZSŐ: Még nagyon kicsi voltam, amikor a zongoraórám előtt valaki a Desz-dúr Consolationt játszotta. Először azt hittem, ez is Chopin – az ő zenéjét már ismertem –, de aztán úgy éreztem, hogy az egész sokkal nagyobb szabású, és ez az alapérzés azóta is megmaradt. RÁNKI FÜLÖP: Itthon egész kiskorom óta gyakran szólt Liszt zenéje, a zongoraversenyeket és a Faust-szimfónia kétzongorás változatát sokat gyakorolták a szüleim, ez a kezdetektől természetes volt nekem. Egy másik típusú emlékem ebből az időszakból a Dargay Attilaféle Lúdas Matyi rajzfilmben hallható Liszt-rapszódiák. Mindhárman a budapesti Zeneakadémián tanultak, Fülöp néhány évtized különbséggel. Miben változtak a kötelező Liszt-stúdiumok az elmúlt évtizedek során? RD: Nem kötelességből játszottuk a zenéjét, hiszen mindenki szerette, persze leginkább az ismertebb darabokat. KE: Az 1. Mefisztó-keringőt, a La Campanellát, néhány Paganini- és egy-két transzcendens etűdöt hallottam, esetleg a Funéraillest. Én a konziban tanáromtól, Hambalkó Edittől – aki játszotta Liszt kevésbé ismert, kései műveit is – kaptam indíttatást Liszt-repertoárom bővítésére. De Liszt művészete olyan, mint egy külön bolygó: nehéz beilleszteni a repertoárba, nehéz befogadni. RF: Nekem már kezdő zeneakadémistaként az volt a szokásom, hogy a Liszt-kottákhoz nyúltam, ha valamilyen új darabot akartam tanulni. Továbbra is jellemző-e, hogy Liszt neve hallatán elsősorban a virtuóz évek terméseire, etűdökre, magyar rapszódiákra asszociálnak? RF: Van egy olyan érzésem, mintha a virtuóz pálya Liszt számára ahhoz lett volna eszköz, hogy az így megszilárdított nevének köszönhetően fennmaradjanak azok a művei, amelyek talán feledésbe merültek volna újszerűségük, szokatlanságuk miatt. Már a harmincas években születtek olyan kompozíciói, amelyek ugyanabban a szellemben fogantak – sokszor eszközeikben is –, mint a kései, letisztult, végletekig egyszerű darabok. Különleges az is, hogy megértette Mendelssohnt, Berliozt, Wagnert és a többieket. A legkülönbözőbb szerzők műveit játszotta, dolgozta át, népszerűsítette, őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel foglalkozott a darabjaikkal. Nem tudok még egy zeneszerzőről, aki ilyen mértékben és ilyen szerteágazóan csinálta volna ezt.

www.bmcrecords.hu info@bmc.hu

Zenehallgatóként hogyan érdemes közelíteni a szimfonikus költeményekhez? RD: Nagyon fontos a nyitottság a befogadásukhoz. Néha elgondolkozunk, vajon mit csinált volna Wagner vagy Richard Strauss e művek nélkül. Például a tizenkettedik szimfonikus költeményben, Az ideálokban Strauss zenéjének számos alapeleme megtalálható, még a Strauss születése előtti időből. KE: Lisztet az etruszk vázáktól kezdve Shakespeare Hamletjén át Schillerig minden érdekelte. Ezekben a szimfonikus költeményekben mintha egy önéletrajzot olvasna róla az ember. RD: Van valamiféle alap, amely hasonló bennük, de az egyes darabok kompakt módon egységesek, és gyökeresen különböznek egymástól. Liszt átdolgozta, újraalkotta e műveket, hiszen rengeteg változtatás van bennük, például az Ünnepi hangok zenekari változata húszperces, a négykezes verzió pedig mindössze tíz perc. A zenei anyagon is sokat változtatott, nagyon jól tudta, hogyan szól zongorán a legjobban. Számos esetben írt be a zenekari változathoz képest új mellékszólamokat, ellenpontokat, és igazi zongoradarabok születtek. Fontos elmondani, hogy a szimfonikus költeményekre sztereotip módon szokták használni a programzene megjelölést, de ez nem igazán fedi a valóságot, mert nem egy történet megjelenítéséről van szó, inkább karakterekről. RF: A program segít a hallgatónak, hogy irányba állítsa figyelmét, és támpontot nyújt a képzeletéhez. Azt hiszem, ezért is választotta Liszt ezeket a témákat, melyek őt magát olyan mélyen áthatották.

Fotó: Radnóti Róza

Előadóként hogyan közelítik meg Liszt szimfonikus költeményeit? Mennyire lehet vagy kell visszaadni a zongorán a szimfonikus dimenziókat, a különböző hangszerek hangszínét? RD: Nem is lehet, sőt nem is szükséges visszaadni a szimfonikus színeket, karaktereket, viszont nagy segítség azt megnézni, hogy egy-egy motívumot vagy anyagot milyen hangszerre írt. Anélkül, hogy azt a hangzást utánozni akarnánk, jobban megérezhetjük Liszt szándékát.

RÁNKI FÜLÖP

KE: Valóban semmit sem kell reprodukálni, mert ezek zongoradarabok. Különleges élmény, hogy mind a tizenhármat megtanultuk, és egyszerre foglalkozunk velük, mert annyira jó hatással vannak egymásra: bármennyire is különbözőek, egymást segítik a megtanulás során, természetessé válik sok minden.

2021. 10. 15. 17.00 és 19.30 2021. 10. 16. 17.00 és 19.30 Régi Zeneakadémia – Kamaraterem

KLUKON EDIT ÉS RÁNKI DEZSŐ KONCERTSOROZATA

Fülöp szólóestje Lisztet a hétszáz éve elhunyt Dantéval és a száz éve elhunyt Saint-Saënsszal helyezi egymás mellé. A Dante-szonáta megértéséhez fontos-e elolvasni az Isteni színjátékot? RF: Amikor a Dante-szonátát tanultam, azzal kezdtem, hogy elolvastam az Isteni színjátékot. Talán nem feltétlenül szükséges, de bennem volt egy ilyen igény, már csak az eredeti cím miatt is: Après une lecture du Dante, vagyis Dante olvasása után vagy nyomán. Azt hiszem, a Színjáték eddigi olvasmányaim közül a legmagasabb röptű. Teljesség sugárzik belőle, olyan, mintha minden benne volna. Erre a nagyléptékűségre Liszt is hajlamos volt, nem véletlenül vonzódott ennyire Dantéhoz. Ő maga is írt valahol erről, hogy szükség lenne a zenében is egy Dantéra, és titkon talán remélte, hogy ő töltheti be ezt a szerepet. Mit tudunk Liszt és Saint-Saëns kapcsolatáról? Hogyan válogatta össze az elhangzó darabokat? RF: Azért is mertem csokorba rendezni az ő műveiket, mert jó barátságban voltak, és nagyra tartották egymást, sőt játszottak is együtt, például a Dante-szimfóniát kétzongorás változatban – szívesen meghallgattam volna azt az előadást! A Dante-szonáta tulajdonképpen nyitánya a koncertnek, ebben az értelemben leválik a műsorról. Utána Saint-Saëns Haláltánca következik Liszt átdolgozásában, a végén pedig a 2. Mefisztó-keringőt játszom el, amelyet Liszt Saint-Saënsnak ajánlott. A Dante-szonáta tritonusszal, az ördögi hangközzel indul, Saint-Saëns Haláltáncában is központi szerepet tölt be ez a hangköz, a 2. Mefisztó-keringővel pedig az egész koncert egy hatalmas tritonus-zuhanással ér véget: ez is összefűzi a program nagyszabású műveit. A nyitány utáni két pillér között kisebb lélegzetű, rövidebb, néhol szalonhangulatú keringők és mazurkák szólalnak meg a két szerzőtől, felváltva. Liszt megható nagyvonalúsága és Saint-Saëns naiv és jóindulatú makacssága kedves és termékeny kontrasztban áll egymással, és valamilyen módon egységet alkot. A zenélés és a családi kötelék önöknél milyen kölcsönhatásban van egymással? RD: A kettő egymást igazolja és magyarázza. Miután mindketten zongoráztunk, adódott a lehetőség, hogy kipróbáljuk, milyen együtt muzsikálni. A zenélés során pedig igazi valójában nyilvánul meg az ember, és kiderült ilyen módon is, hogy nem véletlenül találtunk egymásra. KE: Mi egymás zongorajátékába (is) beleszerettünk. A zenélés olyan áttételmentes megnyilvánulási forma,

Liszt összes szimfonikus költeménye 2021. 10. 16. 11.00 Régi Zeneakadémia – Kamaraterem

RÁNKI FÜLÖP ZONGORAKONCERTJE Liszt: Dante-szonáta (Après une lecture du Dante – Fantasia quasi Sonata) Saint-Saëns–Liszt: Haláltánc Saint-Saëns: 2. (g-moll) mazurka, op. 24 Saint-Saëns: 1. (g-moll) mazurka, op. 21 Saint-Saëns: Valse nonchalante, op. 110 Liszt: 2. Mefisztó-keringő Liszt: Két legenda

amiben nem lehet hazudni. Dezső szeptemberben volt hetvenéves, mi tulajdonképpen ezzel a koncertsorozattal ünnepeljük a születésnapját. Kivételes adomány ez az élettől, és csodálatos érzés, hogy itthon megfőzöm az ebédet, aztán átmegyünk a gyakorlótermünkbe, eljátsszuk a Hamletet vagy a Hősi siratót, és utána beszélgetünk. Tóth Endre

Forrás: Magyar Turisztika Ügynökség

MISE ÖNKÉNY IDEJÉN „E művemet inkább imádkoztam, mint komponáltam” – vallott Esztergomi miséjéről Liszt Ferenc, aki világfiként is ápolta szakrális érdeklődését, majd papi öltözetben is igazi grandseigneur maradt. De nemcsak e két, merőben eltérő világban mozgott otthonosan, szót tudott érteni a szabadságharcot leverő Habsburg államhatalom képviselőivel és magyar opponenseikkel egyaránt. Liszt mesterien bánt egymással szemben álló kortársaival, s e képessége jelentősen hozzájárult 1856-os bazilikaavató műve sikeres fogadtatásához.

„Te a muzsikáé vagy, nem az egyházé” – győzködte a kamasz Liszt Ferencet az édesapja, midőn a „művész-háziállat” szerepét megelégelő fiúban feltámadt a vágy, hogy papi pályára lépjen. Liszt Ádám mindazonáltal nem érezte összebékíthetetlennek a világi sikereket és az elmélyült hitéletet, hiszen ugyanekkor azzal biztatta fiát: „Az igazi művész útja nem távolít el a vallástól – egyesítheted egy pályán a kettőt.” S valóban, utóbb a komponista egész életét végigkísérte a keresztény hithez és a római katolikus egyházhoz fűződő szoros kapcsolat, már jóval azelőtt is, hogy 1865 áprilisában Rómában felvette a kisebb egyházi rendeket, s így klerikussá lett. Hiszen Lisztet ekkor már régóta foglalkoztatta az a nemes szándék, hogy megújítsa a katolikus egyházzenét, s tudjuk, ehhez az egyházfő, IX. Piusz pápa bátorítását is elnyerte. Ő valósággal új Palestrinára remélt rálelni a „hírhedett zenész” személyében, aki még zongorakísérője is volt az őt magánkihallgatáson fogadó és Bellini-áriát éneklő szentatyának. S habár ez a szép terv nem valósulhatott meg, Liszt életműve így is hatalmas alkotásokkal gazdagította a szakrális zenét: oratóriumokkal és misékkel, orgonakompozíciókkal és olyan zongorára szerzett legendákkal, amelyek a mégoly világias koncerttermekben is megteremtik az áhítat emelkedett hangulatát. A komponistában rejlő egyházzenészi indíttatás egyik legszebb példája a Liszt Ünnep programján reprezentatív előadásban és az ősbemutató színhelyén felhangzó Esztergomi mise. Ám e mű keletkezéstörténete

2021. 10. 22. 20.00 Esztergomi Bazilika és a mise első megszólaltatásainak társadalmi-társasági közege arról is érzékletes képet adhat az utókor számára, hogy Liszt miként közlekedett egymással máskülönben szinte kibékíthetetlen ellentétben álló – valóságos és virtuális – csoportok között. Nagyvonalú eleganciával, sőt olykor úri nemtörődömséggel, csakis az ügyet tekintve, és elnézve a napi vagy épp a korszakos vitakérdések felett. A 19. századi magyar bazilikaépítések köztudomásúlag hosszadalmasak voltak. A Szent Istvánról elkeresztelt budapesti végleges elkészülte több mint ötvenévnyi munkálkodást követően még a 20. századba is átcsúszott. Majdnem ilyen hosszan épült az esztergomi főszékesegyház is 1822 és 1869 között, ám ünnepélyes felszentelésére és felavatására azért „már” 1856-ban sor kerülhetett. A jó előre eltervezett ceremóniához Liszttől kértek ünnepi misét, hála annak a tiszteletnek, amelyet nagy hazánkfia iránt az esztergomi érsek, Scitovszky János bíboros táplált. Ő még 1846-ban, pécsi püspök korában próbálta templomavató mise komponálására felkérni Lisztet, így hát az 1855-ben Esztergomba áthelyeződő megbízatásnak majd’ egy évtizedes előzménye volt. A zeneszerző ambiciózusan és nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, és saját egykorú szavai szerint „kilenc hét alatt” megírta a misét, „telve lelkesedéssel és szeretettel”. Liszt számára nem jelentett problémát, hogy az érseki széket 1849-ben Alexander Bach előterjesztésére elnyerő főáldozár a szabadságharcot az Isten, az egyház, a fejedelem és a nemzet elleni véteknek bélyegezte. Ahogyan az sem, hogy az Esztergomi mise körül hasznos szerepet játszó jóbarát, a művelt és mindenkor udvarhű Augusz Antal báró ekkor épp a budai helytartóság alelnökeként tevékenykedett. Liszt ugyanis minden irányban képes volt, méghozzá teljességgel számítás nélkül, nyitottnak és barátian szívélyesnek megmaradni: száműzöttekkel és hatalmasságokkal, forradalmárokkal és reakcionáriusokkal egyaránt. Ezt szinte jelkép

Liszt minden irányban képes volt – teljességgel számítás nélkül – nyitottnak és barátian szívélyesnek megmaradni.

LISZT: ESZTERGOMI MISE Közreműködik: Pasztircsák Polina, Láng Dorottya, Brickner Szabolcs, Bretz Gábor – ének, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Pannon Filharmonikusok Vezényel: Farkas Róbert

gyanánt érzékeltetheti az a tény, hogy az Esztergomi mise ősbemutatóját, illetve a bazilikaavatást követő banketten a művész Károlyi István gróf és Haynald Lajos püspök között foglalt helyet. Előbbi pár évvel korábban még Olmützben és a pesti Újépületben raboskodott, míg a püspök (és leendő bíboros érsek) 1849-ben megtagadta a Szemere-kormány rendeleteinek kihirdetését. Liszt mindkettejükkel jól megtalálta a hangot, s Haynalddal még évtizedek múltán is barátságos viszonyt ápolt. De vissza 1856-ba, a bazilikaavatást megelőző hetekbe, amelyeket némiképp megkeserített Liszt számára az a kisebb bécsi sajtóhadjárat, amely megkísérelte megtorpedózni a zagyva és időrabló Zukunftmusik gyanánt beállított mise bemutatását. Végeredményben sikertelenül, a hazánkba érkező Liszt pedig szokott nagyvonalúságával elnézte e puccskísérletet az értelmi szerzőnek: régi barátjának, az Auguszhoz hasonlóan örökkön gutgesinnt Festetics Leó grófnak. Ezt annál is inkább megtehette, hisz a Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott nyilvános főpróbák egyöntetű sikert arattak, s a szerzőnek egyebekben is folyamatos ünnepeltetésben volt része Pest-Budán. Az augusztus 31-i esztergomi ősbemutatót követően azután szeptember 4-én a mise újra felhangzott Pesten, a belvárosi plébániatemplomban, s Liszt megint egyszer úgy érezhette, hogy apja egykori, útkijelölő-útegyesítő jóslata valóra vált. Mert ahogy e megszólaltatásról írta: „Minden-minden egyetlen alázatos ima volt a Mindenhatóhoz és a Megváltóhoz!” László Ferenc

LISZT ÜNNEP MAGAZIN 1. évfolyam, 2021. október A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa Kiadja a Müpa megbízásából a Papageno Consulting Kft. Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Felelős kiadó: A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Főszerkesztő: Németh Marcell Kiadványmenedzser: Lukács Bernadett A kiadványban közreműködtek: Borbély Zsuzsa, Csabai Máté, Dömötör Endre, Gréczi Emőke, Jászay Tamás, László Ferenc, Molnár Fanni, Papp Noémi, Rónai András, Tóth Endre, Végső Zoltán Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt. Orgován Katalin vezérigazgató Megjelent 6 000 példányban A szerkesztés lezárult: 2021. szeptember 20-án A programok szervezői a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják. Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál 2021. október 8–24. lisztunnep.hu E-mail: info@lisztunnep.hu Telefon: +36 1 555 3000

lisztunnep.hu

HIT, BOR, KULTÚRA ÉS TE SZEMÉLYESEN

PANNONHALMA

csodasmagyarorszag.hu

lisztunnep.hu