Magyar Állami Népi Együttes: Kivirágzott keresztfája
Táncjáték húsvét ünnepére
Hungarian State Folk Ensemble: His Cross Blossomed
Dance drama for Easter
ÁPRILIS 9. | 19.00
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
I. Prológus • Prologue
II. Tél • Winter
1. Regölés • Winter fertility greetings
2. Mohácsi busók • Busós of Mohács
III. Tavasz • Spring
1. Tavaszi szél vizet áraszt • Spring wind floods water / Moldvai csángó táncok • Csángó dances from Moldva
2. Kánai menyegző • Wedding at Cana
3. Farsangi maszkurázás Kalotaszegről • Carnival masked drama from Kalotaszeg
4. Böjti karikázó, kiszehajtás és asszonycsárdás • Girls’ circle dance, drive out of the kisze doll and women’s csárdás
5. Virágvasárnap • Palm Sunday
6. Nagypéntek • Good Friday
7. Húsvét • Easter
8. Locsolóbál • Sprinkling dances / Szatmári táncok • Dances from Szatmár
A bemutató a Bartók Tavasz keretében a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttessel közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg. • This performance of the Bartók Spring was presented by Müpa Budapest as a joint event with Hungarian Heritage House – Hungarian State Folk Ensemble. For the English version see page 7.
Előadja • Performed by: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara
• dancers and orchestra of the Hungarian State Folk Ensemble
Közreműködik • Featuring: KUBINYI Júlia, PÁL Eszter, HETÉNYI Milán – ének • voice, ILLÉS Gábor – koboz, GERA Gábor – harmonika • accordion, FARKAS Domonkos –
orgona • organ, OKOS Gergely – ütőgardon, dob • drum, Szent Efrém Férfikar • Saint Ephraim Male Choir (művészeti vezető • artistic directors: BUBNÓ Tamás, BUBNÓ
Lőrinc), a Budapesti Énekes Iskola Koncertegyüttese • Concert Ensemble of Budapesti Énekes Iskola (művészeti vezető • artistic directors: BUBNÓ Tamás, MEZEI János),
a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium tanulói • students of the Deák Diák Musical Primary and Grammar School, a Magyar Táncművészeti Egyetem néptáncnövendékei • students of the Hungarian Dance Academy (tanszékvezető
• head of department: ÓNODI Béla)
Zenekarvezető • Orchestra leader: RADICS Ferenc
Tánckarvezető • Dance troupe leader: ÁGFALVI György
A tánckarvezető munkatársai • Assistants to the dance troupe leader: BORBÉLY Beatrix, JÁVOR Katalin, FARKAS Máté, ifj. ZSURÁFSZKY Zoltán
Zenei vezető • Music leader: NYITRAI Tamás
Művészeti vezető • Artistic director: PÁL István „Szalonna”
Együttesvezető • Ensemble leader: MIHÁLYI Gábor
Zenei rendező • Music director: PÁL István „Szalonna”
Zenei szerkesztő • Music editors: BUBNÓ Tamás, GERA Attila, HETÉNYI Milán, MIHÓ Attila, PÁL István „Szalonna”
Néprajzi tanácsadó • Ethnography consultant: VAS János
Látvány • Production design: ÁRVAI György
Animáció • Animation: KORAI Zsolt
Viseletkonzulens • Costume consultants: PALIK Krisztina, SZŰCS Edit, WINKLERNÉ PETRI-KISS Borbála
Jelmez • Costumes: SZŰCS Edit
Hang • Sound: SZABÓ Péter
Fény • Lighting: GIMPEL Ákos
A koreográfusok munkatársa • Assistants to the choreographers: BORBÉLY Beatrix, LÉVAY Andrea
Koreográfus • Choreographers: ÁGFALVI György, FARKAS Máté, HETÉNYI-KULCSÁR Klára, JUHÁSZ Zsolt, MIHÁLYI Gábor
Rendező • Director: MIHÁLYI Gábor
A húsvét ünnepéhez illeszkedő táncjáték a különböző felekezetek liturgiájára éppúgy
támaszkodik, mint a Kárpát-medence egymástól távol eső vidékeinek ősi, paraszti népszokásaira és énekeire. Székelyföld és a Rábaköz, a Felvidék és a Dél-Alföld húsvéti rituáléi – a kereszténységhez kapcsolódóak és a pogány időszakot idézők egyaránt –egységes színpadi formát alkotva kapcsolódnak egymásba. Az előadás izgalmas zenei szövetét nemcsak szokásénekek, népdalok, vallásos népi dallamok és táncmuzsikák alkotják, hanem a jeles napokhoz kötődő egyházi énekek is, legyenek azok római katolikus, református, görögkatolikus vagy görögkeleti, illetve archaikus népi imádságok.
Utóbbiak többsége a régmúltat, a kereszténység felvétele előtt időket idézi fel.
A Prológusból és tíz hosszabb-rövidebb jelenetből álló előadás a télutóhoz és a tavaszhoz kapcsolódó népszokásokat és az evangéliumi elbeszélés kulcsmozzanatait fűzi össze egyetlen, egységes elbeszéléssé – elsősorban természetesen a tánc és a zene nyelvén. Mint minden élet a földön, ez a történet is a születéssel kezdődik (Prológus).
Az angyali üdvözlet és a betlehemi jászol évszázadok óta kedves témája a keresztény képzőművészetnek, a zenének, de a népművészetnek is. A kezdő népének után a kórusok előadásában – magyar, latin és görög nyelven – három ének szólal meg. (Harmatozzatok, egek – gregorián introitus; Patris ingeniti – motetta a csodálatos foganásról; Christos gennate – karácsonyi ujjongó himnusz).
A téli időszak egyik jellegzetes szokását idézi meg a Regölés. „A regölés a télközépi szerencsekívánó köszöntés Kelet-Európában mindenütt ismert szokásának magyar változata” – írja Dömötör Tekla néprajztudós. A regősök – ahol eladó lány volt – „hej regő rejtem” refrénű, jókívánságokat hordozó, termékenységvarázsló énekeikkel jártak házról házra. Ezek a mágikus dalok mindezen túl a csodaszarvasról is szólnak, amely szarvai közt tartja a napot és a holdat, de kifejezik azt is, hogy a regősök Szent István szolgái. A regölés után következnek a mohácsi busók. A busójárás Mohácson és környékén a Balkánról betelepült sokácok téltemető, tavaszváró szokása. A szláv és török népek ősi hiedelemvilágában ismertek voltak az erdei szellemek. E szellemek emlékei, „arcvonásai” jelennek meg a faragott busó maszkokban. A szokáshoz kapcsolódó táncok zenei kíséretében kitüntetett szerepe van a tambura mellett a dudának is.
A Tavasz első „fejezeteként” szólal meg Bartók Béla Tavasz című kórusműve a Szent Efrém Férfikar előadásában, majd moldvai csángó táncok következnek (Tavaszi szél vizet áraszt). A falusi közösségekben a kánai menyegző történetének felidézése jól illett a farsang felszabadult hangulatához, vidámságához. A kánai menyegző éneke (hoszszú epikus versezete) a Kájoni-kódexben bukkan föl a 17. században. Népszerűségét mutatta, hogy Szeged környékén még lakodalmakban és disznótorokon is énekelték. A farsang az önfeledt vigasságok, maszkos játékok, felvonulások időszaka volt, amikor egy jellegzetes „fordított” világkép uralkodott, tele vaskos humorral, szókimondó jelképekkel, pajzán cselekvésekkel (Farsangi maszkurázás Kalotaszegről).
A Kárpát-medencében a magyar, szlovák, délszláv, beás cigány énekes körtáncok képviselik az európai középkor mára szinte teljesen elveszett lánctáncát (Böjti karikázó, kiszehajtás és asszonycsárdás).
A tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő karikázó főleg a böjti időszak és az ünnepnapok tánca volt. A hozzájuk kötődő, pogány világból fennmaradt szövegek és dalok jól belesimultak a későbbi keresztény kultúrkör egyházi szövegeibe, annak az újabb korokban többszólamban kinyíló dallamvilágába. Az északi területeken a kiszézés egyértelműen az ókori pogány hitvilág megmaradt képviselője, a versek rontásűző varázslatok maradványai, ugyanakkor a szlovák szövegbe már Szent János neve is bekerült, jelezve, hogy a kereszténység ugyan integrálta a régi vallásokat, de emléküket nem törölte el végérvényesen.
A paraszti hagyományban megőrződött szokások (villőzés, zöldágjárás) a tavasz köszöntése mellett Jézus jeruzsálemi bevonulását idézik meg. Virágvasárnap emblematikus processziós éneke megjeleníti az evangéliumi szöveget, mely szerint a város gyermekei pálmaágakkal, ruháikat leterítve, hozsannázva fogadták a Mestert (Pueri Hebraeorum vestimenta).
A nagypénteki virrasztó istentisztelet legmegrázóbb pillanata az ún. Kyrie puerorum –a gyermekek kyriéje, könyörgése. A Jézus halála miatti mély gyász és megrendültség súlyos mondatokban kap hangot. Templomi környezetben ezt már teljes sötétségben, mindössze egy gyertya fényénél éneklik. Ez a húsvét misztériumának utolsó előtti stációja, a következő képet a feltámadást hirdető harangok és csengők, valamint a boldog alleluja kíséri, majd a húsvéti népszokások egyik legelterjedtebb rituáléja, a locsolkodás következik (Locsolóbál – Szatmári táncok).
Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője vallja, hogy „ünnepeink sorában minden ember számára kitüntetett helyen szerepel a karácsony, Jézus születése és a húsvét, Krisztus kereszt általi halála és feltámadása. Én magam is mély spirituális élményként élem meg a produkció színpadra állítását. Hittel és bizonyossággal tekintek előre, bízva paraszti hagyományaink közösségi erejében, a művészet mindenhatóságában, a feltámadás örök reményében.”
Bubnó Tamás, a Szent Efrém Férfikar művészeti vezetője szerint „kétféle zene van a világon: szakrális és szekuláris. Az emberi léleknek mindkettőre nagy szüksége van. Előadásunk megmutatja, hogyan kapcsolódik össze a keresztény világban, a keresztény kalendárium által kialakult ünnepi rendben a szent és a profán. A Szent Efrém Férfikar és a Budapesti Énekes Iskola kortalan archaikus himnuszokkal, csodás korok népzenei emlékeivel, valamint a magyar hagyomány Bartók Béla által újrafogalmazott énekeivel kapcsolódik be a ma esti egyedi, különleges, szertartásos eseménybe.”
Pál István „Szalonna”, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője szerencsésnek érzi magát, „hiszen egy olyan környezetben nőhettem fel, ahol hagyományos ünnepeink megélése egy régi világ emlékeit őrizte: a családi készülődés a templomba indulás előtt, a szembejövő ismerősök köszöntése, akik épp a hajnali pászkaszentelésről jönnek, a locsolóversek kiválasztása a barátokkal már hetekkel korábban, a lányok hímestojás-költeményei. Előadásunk ezen élményeket is hordozza magában, s közben ünneplőbe öltöztetjük lelkünket és testünket, hogy igazán Istenre és egymásra figyelve élhessük meg a húsvét szentségét.”
This dance performance for the Easter holiday relies as much on the liturgies of the different denominations as on the ancient peasant customs and songs of regions in the Carpathian Basin that lie at great distances from each other. The respective Easter rituals of the Székely Land, the Rábaköz, former Upper Hungary and the south of the Great Hungarian Plain – both Christian and pagan – are linked in a unified dramatic form. The exciting musical fabric of the performance consists not only of folk songs, religious folk tunes and dance music, but Easter-themed songs of the Roman Catholic, Protestant, Greek Catholic and Orthodox churches, as well as archaic folk prayers. Most of the latter are rooted in the distant past, the time before the conversion to Christianity. The performance, consisting of a prologue and ten scenes of varying lengths, weaves together the folk customs associated with the end of winter and spring, and key moments of the Gospel into a single, unified narrative – primarily, of course, through the language of dance and music. Like all life on Earth, this story begins with birth (Prologue). For centuries, the Annunciation and the manger of Bethlehem have been themes much favoured in Christian art, music and folk art. After the opening folk song, the choirs will sing three songs in Hungarian, Latin and Greek (Rorate coeli – Gregorian introit; Patris ingeniti –motet on the miraculous conception; Christos gennate – jubilant hymn for Christmas). One of the typical customs of the winter season is regölés. It is “the Hungarian version of the mid-winter greetings of good luck, a custom known everywhere in Eastern Europe,” writes ethnographer Tekla Dömötör. The singers visited homes where there were marriageable girls, and sang magic songs to confer luck and fertility, with the refrain, “hej regő rejtem.” These songs are also about the mythical stag that holds the sun and the moon between its antlers, and they also declare the singers to be servants of St Stephen. The well-wishers are followed by the Busós. Their festival, the Busójárás is the custom of the Šokci, a Slavic ethnic group native to the Balkans, with which they bid farewell to winter and welcome spring. Forest spirits were part of the ancient mythology of Slavic and Turkish peoples: memories, or the “faces” of these inform the carved masks of the Busójárás. Along with the tambura, the pipe also plays a prominent role in the musical accompaniment of the dances that are associated with the custom.
The Saint Ephraim Male Choir perform Béla Bartók’s choral work, Spring, as the first “chapter” of Spring, to be followed by Moldavian Csángó dances (Tavaszi szél vizet áraszt). In the village communities, the recollection of the story of the wedding at Cana was well suited to the liberated spirit and amusement of the carnival. The song of the wedding at Cana (its long epic text) appeared in the Kájoni Codex in the 17th century. The custom was so popular it was sung even at weddings and pig killing feasts in the region of Szeged. Carnival was a time of merrymaking, masked games and parades, when the world was “inverted” and was marked by ribaldry, suggestive symbols and mischief (Carnival masquerade from Kalotaszeg).
The medieval line-dancing that is now all but extinct was represented in the Carpathian Basin by the singing round dances of the Magyars, Slovaks, Slavs and the Boyash (Lenten round dance, straw doll ritual, women’s csardas).
The karikázó was a ring dance associated with the spring fertility rites, and was danced mainly during the Lenten period and the holidays. The related pagan texts and songs were integrated into the liturgical texts of the Christian culture and its music, which later employed polyphony. In the north, the kiszézés was clearly a surviving form of a pagan ritual, with older verses being the remnants of verses meant to break spells. At the same time, the name of Saint John was already included in the Slovak lyrics, indicating that Christianity had integrated the old religions, but had not permanently erased their memory.
The customs preserved in the peasant tradition (villőzés, zöldágjárás) both welcomed spring and evoked Jesus’ entry into Jerusalem. The emblematic processional song for Palm Sunday: the evocative music conjures up the text of the Gospel, according to which the children of the city received the Master with hosannas, palm branches and their clothes spread on the ground (Pueri Hebraeorum vestimenta).
The most poignant moment of the Good Friday Vigil is the Kyrie puerorum, the children’s Kyrie, or supplication. Grave sentences express the profound grief and shock felt over the death of Jesus. In the church this is sung in total darkness, at the light of a single candle. This is the penultimate stage of the mystery of Easter. The next scene is accompanied by the bells and chimes of the resurrection and the happy hallelujah, followed by one of the most common rituals of Easter folk traditions, the sprinkling (Sprinkling Dance – Dances from Szatmár County).
Gábor Mihályi, the leader of the Hungarian State Folk Ensemble, thinks that “Christmas, the birth of Jesus and Easter, the death on the cross and resurrection of Christ, have a special place in the list of our holidays. Staging the production, His Cross Blossomed is itself a profound spiritual experience for me. I look forward with faith and certainty, trusting in the communal strength of our peasant traditions, in the omnipotence of art, in the eternal hope of resurrection.”
Tamás Bubnó, artistic director of the Saint Ephraim Male Choir says that “there are two kinds of music in the world: sacred and secular. The human soul needs both greatly. His Cross Blossomed shows how the sacred and the profane are connected in the Christian world, in the festivals of the Christian calendar. The Saint Ephraim Male Choir and the Schola Cantorum Budapestiensis bring timeless hymns, the folk music of wondrous times, and songs from the Hungarian tradition reinterpreted by Béla Bartók to this unique, special, ceremonial event.”
István “Szalonna” Pál, artistic director of the Hungarian State Folk Ensemble, feels fortunate “to have grown up in an environment where our traditional holidays were imbued with the memories of an old world: the family getting ready before leaving for church, greeting friends coming from the dawn ceremony of the consecration of the bread, choosing the poems for sprinkling with friends for weeks in advance, the Easter eggs the girls painted. Our performance will be a celebration of these experiences, dressing our souls and bodies in festive attire, so that we can truly experience the holiness of Easter by listening to God and to each other.”
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: részlet a Magyar Állami Népi
Együttes Kivirágzott keresztfája c. előadásából
Címlapfotó: Valuska Gábor / Müpa