Müpa Magazin 2015/2016 évad 1. szám

Ingyenes időszaki kiadvány • X. évfolyam, 4. szám • 2015. szeptember–október

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Káel Csaba

KEDVES KÖZÖNSÉGÜNK! Tíz évesek lettünk az idén. Az új évaddal induló második évtizedtől egyszerre várunk folytatást és meg­úju­ lást. Szeretnénk még szélesebbre tárni a kapukat, még többek számára vonzóvá tenni programjainkat, miközben szigorúan ragaszkodunk eddigi értékeinkhez. E kettősséget jelzi az is, hogy a Művészetek Palotája hivatalos neve mostantól a közönség által elfogadott és kedvelt „Müpa”. Az ősz programjaiban is a névváltoztatásban tükröződő törekvés jelenik meg. Évekkel ezelőtt kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan tudnánk újraértékelni, az európai vérkeringésbe jobban bekapcsolni a budapesti fesztiválokat.

Ennek egyik eredménye az Európai Hidak. A Budapesti Fesztiválzenekarral közös rendezvénysorozat idei, harmadik évében Ausztria kultúráját hozza el hozzánk és viszi el a magyar komolyzene mellett a könnyűzene, a film és irodalom népszerű és értékes alkotásait a szomszédos országba. Az ősz másik kiemelt rendezvénye, a CAFe Budapest, mára Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti fesztivál­ ja, az idén tizenhét napon át várja Önöket. Középpontjában az idén nyolcvan esztendős, világhírű észt zeneszerző, Arvo Pärt, illetve ettől az évtől kezdve Bartók Béla művészete áll. Végül az ősz nagy újdonsá­ ga, hogy Budapest – huszonkét más országbeli pályázó előtt – elnyerte a Womex rendezési jogát. A film­ világ Cannes-i Fesztiváljához mérhető jelentőségű World Music Expót most először rendezik meg Kelet-, illetve Közép-Európában. Mindent összevetve, szeptember és október folyamán komoly feladat elé állítjuk Önöket: nem lesz könnyű a programok közötti válogatás!

Káel Csaba a Müpa vezérigazgatója

müpa

magazin 2015 szeptember–október

3

3

Nyitány

4

Tartalom

6

Horizont

Fotó © Eric Marinitsch

Fotó © Hajdu András

Anja Plaschg

Arvo Pärt

Herczku Ágnes

EURÓPAI HIDAK

8

12 22

Fotó © Marco Prenninger

8 Híd a Lajtán

CAFe BUDAPEST 2015

AKTUÁLIS ZENE

LITERÁRIUM

20 Zeneszerzőverseny Bartók jegyében

36 Klasszika-filológus a

WOMEX

22 A világzene Budapestre költözik KLASSZIKUS

28 Béke az emberek között, béke a természetben

12

Bartók, Balkán, Pärt

16

32 Hazai pályán

Időn és korszellemen kívül

18

34 Egy öntörvényű kamaraénekes

„Zenész vagyok”

telefonfülkében

38 A hosszútávfutó magányossága 40 „… az elmúlásba ballagok” JAZZ

42 Náray, Szűcs, Russell:

swing, blues, New Orleans

44 Jazz értékmegőrzőben MŰVÉSZBEJÁRÓ

46 Az örökifjú Benkó Dixieland Band 4 müpa

magazin 2015 szeptember–október

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf Keresztury Tibor Szerkesztőség: CEMP-X Kft. 1033 Budapest, Polgár utca 8–10.

Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18.000 példányban

32 44 Herbert Blomstedt

Fotó © Toshi Sakurai

Fotó © Martin U.K. Lengemann Fotó © Neményi Márton

HU ISSN 1788-439X

Chick Corea

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pályi Zsófia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. augusztus 6.

Címlapon: Anja Harteros Címlapfotó: Marco Borggreve

VILÁGZENE

KULISSZA

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

48 A kabaré feltámasztása

60 A jövő megérkezett

www.mupa.hu

C SALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

HULLÁMHOSSZ

52

62 Böszörmény-Nagy Gergely •

„Intelligens, de még nem felnőtt”

Ledényi Attila • Lelkes András

MÜPAMOZI

54 Nem elég, persze, nem 56 Szebbé tenni, mint amilyen a valóságban

A PÉNZ ZENÉL

VISSZHANG

64 Szemelvények zenekritikákból HATÁRSÉRTŐK

66 Alázat mesterfokon

58 „A fődolog, hogy jöjjön!”

müpa

magazin 2015 szeptember–október

5

Amint a Kreatív is beszámolt róla hasábjain, a Budapesti Nemzet­ közi Kórusünnep fellépőiről szóló hír májusban bekerült a magyar közösségi média 20 legnépszerűbb cikke közé: a Szeretlek Magyar­ ország! írását több mint 15 ezer olvasó osztotta meg a Facebookon.

A Müpa a pünkösd hétvégi Kórusünnepre meghívott külföldi együt­ tesektől azt kérte, hogy a városukra jellemző helyszínen készítsenek magyar nyelvű felvételt a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalból.

A kazah Astana Philharmonic Chamber Choir, a lengyel Astrolabium, a norvég Damenes Aften és a német Thios Omilos feldolgozásait több mint 100 ezer ember látta a Müpa YouTube-csatornáján.

A május 23. és 25. között megrendezett Budapesti Nemzetközi Kórusünnepen négy kontinens, tíz ország több mint ezer énekese hirdette az együtténeklés örömét.

OKTÓBERBEN ISMÉT CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Arvo Pärt

Fotó © Kaupo Kikkas

HORIZON

SAJTÓSIKER LETT A MÜPA KÓRUSÜNNEPE

A Müpa, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Köz­ pont és a Magyar Turizmus Zrt. együttműködésé­ ben október 2. és 18. között várja a kortárs művé­ szet rajongóit a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. Az eseménysorozat fókuszában Bartók Béla életműve áll, akinek darabjai az azokat megih­ lető eredeti motívumokkal együtt szólalnak meg többek között a Söndörgő együttes és a Kelemen Kvartett közös koncertjén. A fesztivál kiemelt szer­ zője az évek óta a világ legfoglalkoztatottabb kom­ ponistájaként számon tartott, idén 80 éves Arvo Pärt, akinek műveit mások mellett olyan avatott tolmácsolók adják elő, mint a Tõnu Kaljuste vezette Észt Filharmónia Kamarakórusa és a Tallinni Kamara­ zenekar, valamint Szergej Krilov és a Litván Kamara­ zenekar. Az operarajongókat a Neue Oper Wien és a Müpa közös produkciója, Sosztakovics Az orr című operaszatírája, Balassa Sándor Földindulás című mű­ ve és Bella Máté A tavasz ébredése című munkája várja, továbbá hallható Eötvös Péter új cimbalom­ versenyének ősbemutatója. A könnyedebb műfajok kedvelőinek is bőven lesz miből válogatniuk, hiszen Budapestre érkezik többek között a Pink Martini, a Radiohead alapítójaként ismert Jonny Greenwood, valamint Jojo Mayer Lajkó Félix partnereként.

ÚJ NÉVEN KEZDI 2015/16-OS ÉVADÁT A MÜPA A 2005-ös megnyitása óta Művészetek Palotája néven működő intézmény az évad kezdetével nevet változtat, és az augusztus végén induló szezont Müpa néven – külföldön pedig egységesen Müpa Budapest elnevezéssel – kezdi meg. A változtatás hátterében a rövidebb név eddig kivívott ismert­ sége és közkedveltsége áll, valamint az is indokolja, hogy az új elnevezés segítségével a Müpa világ­ szerte egységesebb módon tudja közvetíteni műfajgazdagságát, valamint nyitottságát minden kor­ osztály számára. A Müpa – melynek szlogenje továbbra is az Élmény! Minden tekintetben. – Európa egyik legjelentősebb kulturális központjaként változatlanul a minőségi kultúra népszerűsítését te­ kinti egyik legfőbb célkitűzésének.

6 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © Németh Péter

Fodor Bernadett

MAGYAR MŰVÉSZEK NEMZETKÖZI VERSENYGYŐZELME Beethoven G-dúr zongoraversenyének előadásával Demény Balázs (1989) elnyerte a meiningeni Hans von Bülow Nemzetközi Zongora­ verseny első díját és különdíját. Az első helyezés 2500 euróval, két zenekari koncertlehetőséggel és különböző meghívásokkal jár együtt, ezek között szerepel három fesztiválfelkérés, például fellépés a Reidingi Liszt Fesztiválon. A kolozsvári születésű Demény Balázs jelenleg párhuzamosan tanul a berlini Universität der Künste és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora mester szakán. Fodor Bernadett mezzoszoprán júniusban Bécs­ ben, a legjobb női mellékszereplő kategóriában elnyerte a Musiktheaterpreis 2015 – Goldener Schikaneder díjat. A díja­ zottakat Ausztria zenés színházi, opera-, balett- és musical­ produkcióinak szereplői közül választják ki. Fodor Bernadett a Linzben közönség elé került Rajna kincse-előadásban lépett fel, Erda szerepében. Mindkét művészt láthatta-hallhatta már a Müpa közönsége: Demény Balázs februárban a Szimfonikus fel­ fedezések szólistavendége volt, Fodor Bernadett a legutóbbi Budapesti Wagner-napok Ring-produkciójában vett részt júni­ usban – akárcsak Linzben, itt is Erdát énekelte, A Rajna kincse és a Siegfried előadásain.

A hír mindenkié – adja tovább!

EURÓPAI HIDAK: 2015 AUSZTRI

Wolfgang Muthspiel

HÍD EURÓPA I HIDA K 20 15 – AUSZ T R I A

8 müpa

magazin 2015 szeptember-október

Fotó © Mischa Nawrata

A LAJTÁN

Tekintették egy birodalom távoli határőrvidékének, és aztán századokon át volt egy másik birodalom középpontja is, ám a boldog Ausztria említésekor mégse hatalmi változásokra, háborúkra vagy éppen politikára gondolunk. Egy kis ország, hatalmas kulturális örökséggel.

Csehország és Németország főszereplése után, idén nyugati szomszédunk, Ausztria kerül a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös alapítású fesztiváljának középpontjá­ ba. Az Európai hidak rendezvénye 2015-ben sem az ismeretlen fölfedezésére invitál tehát, hanem éppenséggel egy ismerősnek vélt, sőt számos részletében valóban meghitten ismerős tájékra vezet, amely így is csupa élményt és megannyi újdonságot tár majd elénk. Mert ha kirándulásnyi távolságban élünk is Bécstől, s habár hajdan egy közös, „szélesebb hazát” alkottunk az osztrákok­ kal (hogy mit kapott a fejére Jókai Mór a füg­ getlenségiektől e megfogalmazásért!), azért még bőven kerülhetünk közelebb ehhez a rokoninak érzett, ám az észleltnél jóval sok­ színűbb kultúrához. Túl a Kék Duna keringő és a bécsi kedélyesség rokonszenves közhe­ lyein, a lehetőségig teljes keresztmetsze­ tet kínálva az osztrák múlt és jelen kultu­ rális értékeiből.

életre is jótékonyan és maradandóan hatott, ahogyan arról a Fesztiválzenekar Barokk Együttesének szeptember 16-i koncertjén is bizonyságot szerezhetünk: az I. Lipót, I. József és VI. Károly udvari komponistája­ ként működő Johann Joseph Fux, vagy épp a Lipót és József császárok által szintén favo­ rizált Giovanni Bononcini művei által (művé­ szeti vezető és koncertmester: Gunar Letz­ bor). S persze éppígy a szigorúan katolikus tájék egyházfejedelmeinek zeneszerzőit hallgatva: mondjuk, a Salzburgban szolgá­ ló Heinrich Ignaz Franz Bibert vagy az ugyan­ csak Salzburgban, majd a passaui püspök udvarában alkotó Georg Muffatot.

„Alii bella gerunt; tu felix Austria nube!”, azaz mások csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj – hangzik a Habsburgok szerencsés házassági politikáját egyszerre méltató és irigylő latin szállóige, de azért tudjuk, Ausztriának bőven kijutott a hábo­ rúskodásból is. Hadi feladatok hívták életre több mint 1200 éve az Ostmarkot, a Nagy Károly birodalmának keleti határait megvé­ deni hivatott őrgrófságot is, amelyből aztán a mai Ausztria lett. Védekezni kellett a kalan­ dozó magyarok ellen, utóbb Mátyás király bús hadát is nyögte Bécsnek büszke vára, s bi­ zony a császárváros volt a legnyugatibb euró­ pai főváros, amely oszmán ostrom alá került.

Császárváros – hiszen idővel a Habsburgok révén ide telepítette udvarát a Német-római Császárság feje, s e ténynek Bécs és egész Ausztria kultúrája páratlanul sokat köszön­ hetett. Az udvari kultúra fölvirágzása a zenei

A XVIII. század utolsó évtizedeire a dunai monarchia hatalmi központja a világ zenei életének egyértelmű fővárosává vált, hogy azután a bécsi klasszika otthonaként való­ ságos zenetörténeti legendává nemesül­ jön. Bécs és tágabb környezete, amelybe olykor még Pozsony vagy akár éppenséggel Martonvásár (Beethoven) és Zseliz (Schubert) is beleszámíthatott, a zeneirodalom óriásai­ nak adott otthont vagy átmeneti szállást.

S ez így volt végig az úgynevezett „hosszú 19. század” folyamán: Brahms és a két Johann Strauss csakúgy itt élt és alkotott, mint ahogy itt rótta az utcákat Gustav Mahler és Hugo Wolf is. Épp a kettejük műveit ígéri a Fesztivál­ zenekar szeptember 11-i koncertje, melynek énekes szólistája Roman Trekel: a bécsi opera igazgatójának kinevezett Mahler meg az önmagát őrületében a bécsi opera igazgatójának képzelő Wolf – kézenfekvő

és mégis oly izgalmas párosítás. A megen­ gedően toleráns, liberális és olykor tagad­ hatatlanul immorális osztrák mentalitásnak rengeteget köszönhetett a múlt század­ fordulón formálódó modernitás: Freud és Lehár, Schnitzler és Schönberg egyaránt.

S persze a sokszoros múzsa, Alma Mahler és a festő Oskar Kokoschka szintén, akik majd Gergye Krisztián Társulatának produkciójá­ ban (Kokoschka babája – szeptember 13.) idéződnek elénk.

A császárság, s egyúttal az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően szinte rögtön föltámadt a békebeli béke éveit vissza­

…hajdan egy közös, „szélesebb hazát” alkottunk az osztrákokkal…

Gunar Letzbor

Ahogy Musil látta „Ebben az országban – méghozzá a legszenvedélyesebben, s ennek összes következ­ ményeivel együtt – mindig mást csináltak, mint amit gondoltak, vagy másképp gon­ dolkoztak, mint ahogy cselekedtek. […] Es ist passiert – megesett, mondták errefelé, ha másutt úgy vélték, csoda esett; sajátos, se másutt a németben, se más nyelvekben nem ismert kifejezés volt ez, leheletétől tények és sorscsapások váltak pihe- és gondo­ latkönnyűvé.” A visszatekintő Robert Musil jellemezte e szavakkal A tulajdonságok nélküli ember lapjain hazáját.

müpa

magazin 2015 szeptember–október

9

EURÓPAI HIDAK: 2015 AUSZTRI

sóvárgó nosztalgia, amely voltaképpen az­ óta is eleven. Ennek a világnak azonban az első világháborúval végérvényesen vége lett, s Ausztriának, az új köztársaságnak ki kellett találnia önmagát, ráadásul nem is egyszer: 1918-at, 1945-öt, majd 1955-öt, a bécsi állam­ szerződés évét követően. Egy évszám kima­ radt a felsorolásból: 1938, az Anschluss éve.

Az osztrák nemzeti identitás számára alkal­ masint sokáig jelent még feldolgozandó problémát a Harmadik Birodalomhoz fűződő viszony, amelyre egy időben a feledés fáty­ lát borította a kollektív amnézia. Ahogy Christopher Hitchens sommázta: „Ausztria két legnagyobb eredménye, hogy elhitette a világgal: Beethoven bécsi volt, Hitler pedig német.” E szándékos felejtés ellen a 20. szá­ zad második felének legjelentősebb osztrák művészei is szót emeltek, s közülük is a leg­ keményebb ítéletű Thomas Bernhard volt, akinek szkepszisét és rendíthetetlen pesszi­ mizmusát idézi meg szeptember 14-én a

És ahogy Zweig látta Stefan Zweig már a II. világháború idején, emigrációjából így méltatta az elbúcsúztatott tegnap világát: „Csaknem ezeréves Osztrák Monarchiánkban mintha minden örökéletűnek készült volna, s az állam maga volt e maradandóság legfelsőbb szavatolója. […] Mindenki tudta, mennyije van, mi illeti meg, mit szabad, mit tilos. Mindennek normája volt, meg­ határozott súlya és mértéke.”

Literárium Extra Thomas Bernhard-szö­ vegáriák (Variációk tévedésre) című és alcímű estje. Kedélyesség ide vagy oda, az osztrák kultúra nem riad vissza a Bernhard által is képviselt szigorú önvizsgálattól. Az önvizs­ gálattól, amely nyitott és befogadó kultúra légkörét teremti meg, amint arról ugyancsak meggyőződhetünk majd az Európai Hidak idei sorozatának eseményein. Ahogyan ar­ ról is, hogy a mai osztrák kulturális élettől – akárcsak a megelőző századelőn – a leg­ kevésbé sem idegen a kísérletezés: új hang­ zásokkal, új stílusokkal, új főszereplőkkel.

Roman Trekel

Ezt teszi majd érzékletessé a Wolfgang Muthspiel Trio szeptember 12-i koncertje is: a névadóval, azaz a világ egyik legjobb gitá­ rosával, s az ő iskolákon átívelő szerzemé­ nyeivel. Vagy épp a Soap&Skin elnevezés mögött meghúzódó zeneszerző, zongorista és énekes, Anja Plaschg szeptember 11-i estje, melyen a 25 éves művésznő teljes zenekar kíséretében tárja elénk sok külső hatást be­ fogadó és feldolgozó, s egyszersmind oly vonzó zenei világát, összetéveszthetetlenül személyes hangját. Akár egy egyszemélyes Ausztria.

László Ferenc Támogató: Osztrák Kulturális Fórum

2015. szeptember 11–22.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA MOSONYI MIHÁLY – KIÁLLÍTÁS FESZTIVÁLTÉR

2015. szeptember 11., 12., 13.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: ROMAN TREKEL – BARITON VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. szeptember 11.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA SOAP&SKIN WITH ENSEMBLE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. szeptember 12.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA FEDERSPIEL LUDWIG TERASZ (ESŐHELYSZÍN: ÁTRIUM)

2015. szeptember 12.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA ÖSTERREICH OBEN UND UNTEN DOKUMENTUMFILM ELŐADÓTEREM

2015. szeptember 12.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA WOLFGANG MUTHSPIEL TRIO

WOLFGANG MUTHSPIEL – GITÁR, LARRY GRENADIER – BŐGŐ, JEFF BALLARD – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 10 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © NKI Kővágő Nagy Imre

Kokoschka babája

2015. szeptember 13.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA WÜDARAMUSI LUDWIG TERASZ (ESŐHELYSZÍN: ÁTRIUM)

2015. szeptember 13.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA MADAME BAHEUX

LUDWIG TERASZ (ESŐHELYSZÍN: ÁTRIUM)

2015. szeptember 13.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULATA ÉS GLORIA BENEDIKT: KOKOSCHKA BABÁJA

A MÚZSABÁB CSÓKJA HÚS-VÉR HOMLOKOKON FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2015. szeptember 14.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA LITERÁRIUM EXTRA THOMAS BERNHARD-SZÖVEGÁRIÁK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. szeptember 15.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KORTÁRS ZENEI ESTJE

KÖZREMŰKÖDIK: TIM SEVERLOH – KONTRATENOR, ENSEMBLE PHACE VEZÉNYEL: ERNST KOVACIC FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. szeptember 16.

EURÓPAI HIDAK 2015 – AUSZTRIA A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR BAROKK EGYÜTTESE KÖZREMŰKÖDIK: MARELIZE GERBER – SZOPRÁN, MARIA MÜHLBACHER – TÁNC, SIGRID T’HOOFT – BAROKK GESZTIKA, MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS KONCERTMESTER: GUNAR LETZBOR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

CAFE BUDAPES

Söndörgő

BARTÓK, 12 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © The Orbital Strangers Project

PÄRT

BALKÁN,

A Söndörgő és a Kelemen Kvartett, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Budafoki Dohnányi Zenekar, Tõnu Kaljuste és a Tallinni Kamarazenekar, Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar, Bartók, Lutosławski, Dubrovay, Pärt, Sosztakovics és Balassa, népzene, műzene, tánc és opera – előzetes az idei CAFe Budapest színes programkínálatából.

A magyar nép és a magyarokkal hosszú évszázadok óta együtt élő etnikumok, el­ sősorban a szlovákok, a románok és a dél­ szláv népek parasztzenéjét intenzíven ku­ tató Bartók Bélát a délszláv anyag bizonyos elemeinek sajátos idegensége egész életé­ ben izgatta. Az Európán kívüli civilizá­ciók­ kal és a környező népek zenéjével állandó interakcióban lévő, s valamilyen módon az európai történelem kezdeteihez visszaveze­ tő, hallatlanul színes balkáni muzsika több ízben is felcsendül a CAFe Budapest Kortárs Összművészeti Fesztiválon.

Bartók törökországi népdalgyűjtésének egyik legelső tapasztalata volt, hogy az anatóliai parasztzene egyes fordulatai fel­ lelhetőek a kelet-közép-európai népek da­ laiban – „a törököknél mindenütt ismertek az ú. n. »esőt kérő« dalok; ezek szövegileg is, dallamilag is teljesen megfelelnek a délszlávoknál és románoknál közismert hasonló célú »dodola« vagy »paparuda« daloknak.

Dallamaik olyasfélék, mint a magyar, tót, sőt egyes nyugat-európai népek gyermekmondókáinak, gyermekjátékainak dallamai” –, másfelől viszont meglepve vette észre, hogy „bizonyos bővített-másodlépéses, keleties (arabos?) jellegű hangsor, amely pedig an�nyira elterjedt az egész Balkánon, teljesen ismeretlen az adana-vidéki török falvakban”.

Felteszi a kérdést: „ha nem a törököktől, akkor ugyan honnan, kiktől kerülhetett ez a hangsorféleség a Balkánra?” E zene különös­ ségének kérdése az amerikai években is foglalkoztatta. Milman Parry (1901–1935) harvardi professzor és növendéke, Albert Bates Lord (1912–1991) az 1930-as évek de­ rekán végzett gyűjtőmunkát Jugoszláviában.

Parry főleg az epikus hősi énekek iránt ér­ deklődött, „az volt a célja ugyanis – írta ké­ sőbb Bates Lord –, hogy a tradicionális jugoszláv epikus énekesek segítségével jusson el Homérosz Íliászának és Odüsszeiájának jobb megértéséhez. Parry gyűjtése 12 000 szöveget tartalmazott, ezek között volt 2500 epikus ének, a többi asszonyi ének, lírai dal.”

Hatalmas anyag volt ez, melyet azonban váratlan halála miatt már nem tudott feldol­ gozni. A „Milman Parry Népköltési Gyűjte­ ményt” Bartók Amerikában ismerte meg, a lemezek zenei anyagának lejegyzését 1941 márciusában kezdte el, majd 1942 vé­

géig dolgozott rajta. Ám őt nem annyira a „homéroszi kérdés”, sokkal inkább a „lírai dalok” foglalkoztatták. Így írt egy levelé­ ben: „Ez az egyedülálló, több mint 2600 fonográflemezből álló gyűjtemény – tudomásom szerint az egyetlen akusztikailag rögzített jugoszláv népzenei gyűjtemény – nagy tömeg epikus dalt foglal magába, amelyet primitív egyhúros hangszer, a guzla kísér. Ezeknek a heroikus daloknak stílusa és zenei kezelésmódja talán annyira áll közel a homéroszi versekéhez, amennyire ma talált bármilyen népzenestílus csak állhat. Történelmi, irodalmi és zenei szempontból ez az anyag felbecsülhetetlen, azonban zeneesztétikai szempontból a gyűjteményben szereplő lírai dalok vagy »női dalok« és hangszeres darabok hálásabbak.”

A Söndörgő és a Kelemen Kvartett műsorának kiindulópontja Bartók Béla 1912-es bánáti szerb gyűjtése. Ám a muzsikusok ezúttal nem azt tartják fontosnak, hogy az „auten­ tikus” népzenei anyagot és annak művészi reflexióját egymás tőszomszédságában mutassák meg, sokkal inkább egy olyan zenei párbeszéd kialakítására törekednek majd, melyben a népzene és a komponált zene közötti hatásmechanizmusokat szé­ lesebb perspektívából láthatjuk.

A hatás – ezúttal a bartóki életműé – áll a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Buda­ foki Dohnányi Zenekar zenét, költészetet és táncot egyesítő koncertjének középpont­

jában. Witold Lutosławski és Dubrovay László egy-egy, Bartókra közvetlenül reflek­ táló nagyzenekari darabja mellett egy izgal­ masnak ígérkező tánckölteménnyel is talál­ kozhatunk, melyet a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíció ihle­ tett. Az est mottója Illyés Gyula híres ver­ sének egyik sora is lehetne: „Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja / a rettenetet, azzal föl is oldja.”

A megelőző évek gyakorlatát követve az Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerzőverse­ nyének zsűrije idén is arra lesz kíváncsi, hogy milyen viszonyt alakítanak ki a fiatal zeneszerző-generáció képviselői egy-egy jelentős életművel. Korábban Liszt Ferenc és Ligeti György volt a verseny ihletője, 2015-ben, a zeneszerző halálának 70. év­ fordulóján Bartók Béla szellemét megidéző – kamaraegyüttesre vagy szimfonikus ze­ nekarra komponált – alkotásokat várnak a pályázatra. A szimfonikus együttesre írt darabok döntőjére és a verseny eredmény­ hirdetésére a Bartók Béla Nemzeti Hang­ versenyteremben kerül sor.

A világ kortárszenei életét 2015 őszén min­ den bizonnyal egy jubiláló észt zeneszerző ünneplése határozza majd meg. 1935. szep­ tem­ber 11-én született napjaink egyik leg­ ismertebb, legnagyobb hatású zeneszerzője, Arvo Pärt. A 80 éves mestert a CAFe Budapest is több koncerttel köszönti.

Hollerung Gábor

müpa

magazin 2015 szeptember–október

13

Fotó © Chris Hornbecker

A CAFe Budapest kínálatában két opera is helyet kapott. Sosztakovics huszonkét évesen komponált darabja, Az orr alaphelyzete – ha máshonnan nem, irodalomtanulmányaink­ ból – ismerős lehet. Egy borbély egy orrot lel a reggeli zsemlében. Amikor az orr kétség­ beesett gazdája egy templomban végül rá­ talál, az orr önérzetesen kijelenti, hogy nem óhajt visszaköltözni a neki rendelt arcra.

A Neue Oper Wien és a Müpa közös bemuta­ tóját a Wagner-napokon is rendező Matthias Oldag jegyzi, a karmester Walter Kobéra lesz.

A második operabemutató egy új magyar mű premierje. Balassa Sándor műve, a Kodolányi János drámája nyomán komponált Földindulás az ezredforduló óta vár bemutatásra. A mű­ nek régóta elkötelezett dirigens, Medveczky Ádám így nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy koncertszerű előadásban bemutathatom Balassa Sándor Földindulás című operáját.

Egy kis kísérletezés után a magyar zeneszerzés visszatért a zene klasszikus alappillé­ reihez, a melódiához, a harmóniához és a ritmushoz.”

Molnár Szabolcs

Pink Martini

Egy borbély egy orrot lel a reggeli zsemlében.

2015. október 2.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BARTÓK ÉS A BALKÁN A SÖNDÖRGŐ ÉS A KELEMEN KVARTETT KONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 5.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL A MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

KÖZREMŰKÖDIK: BALOG JÓZSEF – ZONGORA, CSERHALMI GYÖRGY – SZÍNMŰVÉSZ KOREOGRÁFUS, MŰVÉSZETI VEZETŐ: ZSURÁFSZKY ZOLTÁN VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Lajkó Félix

2015. október 6.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

PINK MARTINI

KÖZREMŰKÖDIK: CHINA FORBES – ÉNEK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 7., 8.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL SOSZTAKOVICS: AZ ORR

Fotó © Bacsi Róbert

CAFE BUDAPES

Ha Arvo Pärt zenéjének elkötelezett előadót kellene megnevezni, Tõnu Kaljuste neve biz­ tosan az elsők között lenne. A budapesti közönség előtt sem ismeretlen, kiváló észt karnagy a Tallinni Kamarazenekarral és az Észt Filharmónia Kórussal nagyszabású, az életművet híven reprezentáló koncertet ad a Müpában. A kiváló, Olaszországban élő orosz hegedűművész, Szergej Krilov pedig a Litván Kamarazenekar élén Pärt egyik legnépsze­ rűbb, 1977-ben írt, s azóta közel húsz, kü­ lönböző hangszer-összeállításra kidolgo­ zott művét adja elő (Fratres).

14 müpa

magazin 2015 szeptember–október

A NEUE OPER WIEN ÉS A MÜPA KÖZÖS PRODUKCIÓJÁNAK MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓJA. KÖZREMŰKÖDIK: MARCO DI SAPIA, PABLO CAMESELLE, ALEXANDER KAIMBACHER, IGOR BAKAN, LORIN WEY, GEORG KLIMBACHER, MEGAN KAHTS, TAMARA GALLO, ETHEL MERHAUT, KARL HUML, A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA, BÉCSI KAMARAKÓRUS (KARIGAZGATÓ: MICHAEL GROHOTOLSKY) DÍSZLET, JELMEZ: FRANK FELLMANN VILÁGÍTÁS: NORBERT CHMEL RENDEZŐ: MATTHIAS OLDAG VEZÉNYEL: WALTER KOBÉRA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. október 7.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL ÚJ MAGYAR ZENEI FÓRUM 2015 ZENESZERZŐVERSENY A NAGYZENEKARI KATEGÓRIA DÖNTŐJE, DÍJKIOSZTÓ ÉS GÁLAKONCERT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2015. október 8.

CAFe Budapest KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL ORGONAMÁTRIX BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2015. október 9.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL CSEPP KÁNON – HOGY VAGY, HÉRAKLEITOSZ? – BEMUTATÓ AZ ARTUS GODA GÁBOR TÁRSULATA ELŐADÁSA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. október 10.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL SZERGEJ KRILOV ÉS A LITVÁN KAMARAZENEKAR

VEZÉNYEL ÉS HEGEDŰN KÖZREMŰKÖDIK: SZERGEJ KRILOV BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 13.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL A TALLINNI KAMARAZENEKAR ÉS AZ ÉSZT FILHARMÓNIA KÓRUSA ARVO PÄRT 80 • 3.1 VEZÉNYEL: TÕNU KALJUSTE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2015. október 14.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL RÁJÁTSZÁS SZÍVEMHEZ SZORÍTOM – LEMEZBEMUTATÓ KONCERT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 15.

HARCSA VERONIKA: KASSÁK LAJOS LEMEZBEMUTATÓ VERSKONCERT ÜVEGTEREM

2015. október 15., 16.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL NON SOLUS – BEMUTATÓ A RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT ELŐADÁSA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. október 16.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BALASSA SÁNDOR: FÖLDINDULÁS – BEMUTATÓ

KÖZREMŰKÖDIK: KISS B. ATILLA, WITTINGER GERTRÚD, SZVÉTEK LÁSZLÓ, BÓDI MARIANN, KUN ÁGNES ANNA, ZAVAROS ESZTER, BÖJTE SÁNDOR, BANAI SÁRA, GEIGER LAJOS, KISS TIVADAR, REZSNYÁK RÓBERT, AMBRUS ÁKOS, KOVÁCS ANNAMÁRIA, A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI VEZÉNYEL: MEDVECZKY ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 17.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL JONNY GREENWOOD ÉS A LONDON CONTEMPORARY ORCHESTRA SZÓLISTÁI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

A Ludwig Múzeum a Müpa érvényes belépőjegyeivel egy tetszőleges alkalommal – az előadás napjáig – ingyenesen látogatható!

2015. október 18.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL JOJO MAYER ÉS LAJKÓ FÉLIX BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Emberi Erőforrások Minisztériuma

www.hetivalasz.hu

16 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © Kaupo Kikkas

IDŐN ÉS KORSZELLEMEN

KÍVÜL

CAFE BUDAPES

Arvo Pärt

Arvo Pärt: egy komolyzenei szerző, aki nemcsak a klasszikus muzsika világára, de a könnyebb műfajokra is nagy hatással volt. Egy modern kortárs alkotó, akit Rufus Wainwright, Björk, Keith Jarrett és Nick Cave is a számára legfontosabbak között említ. Zeneszerző-imázsa aszketikus: nagyon kevés eszközt használ­– ezért is nevezik minimalistának –, zenei világa rendkívül egyszerű, és igen határozottan támaszkodik a múltra, a hagyományra, olykor kifejezetten archaikus benyomást kelt. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) hallatlan népszerűségnek örvend világszerte: évek óta kitartóan ő a földkerekség legtöbbet játszott kortárs komolyzenei szerzője. Nyolcvanadik születésnapját koncertekkel ünnepli a CAFe Budapest.

Pärt mai stílusa az egyik legfelismerhetőbb minden nemzedéktársa közül. Legkorábbi mű­ vei azonban még Sosztakovics és Prokofjev hatását hordozták (a szovjet megszállás ide­ jén Pärtnek eleinte csak illegális felvételek és kották formájában volt lehetősége a Szov­ jetunión kívülről bármiféle zenéhez hozzá­ jutnia), a ’60-as évektől kezdve pedig a sze­

tonális hagyományaiból ered, és a hármas­ hangzatok lehetőségeinek maximális kihasz­ nálására épül. Maga a tintinnabuli szó a harangok zúgását, felhangdús hangzását idézi, s ez a hangi világ és zeneszerzői tech­ nika az, amelynek köszönhetően Pärt zenéje egyedülálló módon képes egyszerre statikus­ sá és folyamatosan áradóvá válni.

A két hangversenyen megszólaló művek kö­ zül a Fratres (Testvérek) a maga szertartásos ütőhangszer-effektusokkal tagolt, nyugta­ lan mozgalmasságot és meditatív békét vál­ togató variációs folyamatával a zeneszerző szerint azt illusztrálja, „ahogyan a jelen közvetlensége és az örökkévalóság küzd bennünk egymással”. A Salve Reginában figyelemre­

„A komplex, túl sokoldalú dolgok gyakran csak összezavarnak; úgy érzem, nekem az egységet kell keresnem.” rializmussal és más aleatorikus technikákkal is kísérletezett. Néhány év elteltével azon­ ban úgy érezte, hogy a modern zene túlzott komplexitását követő próbálkozásai nem ki­ elégítőek – ekkor fordult a középkori és a re­ neszánsz zene, például a Notre Dame-i isko­ la, Machaut, Ockeghem, Obrecht és Josquin zenéjének tanulmányozása felé.

Pärt zenéje a hallgatót olyan időn kívüli pilla­ natba képes varázsolni, amely a művet meg­ előző csendből indul, és a darab lezárását követően ugyanebben a csendben ér véget.

A zeneszerző azonban gyakran elutasítja az „időtlenség” címkéjét: számára az idő épp­ olyan átmeneti, mint az életünk, és csak az örökkévalóság az, ami időtlen lehet. Ugyan­ csak szkeptikusan vélekedik az őt körülvevő misztikus képről: „A vallás fontos szerepet játszik a kompozícióimban, de nem tudom megmondani, pontosan hogyan működik.

Pusztán magamnak írom a zenét.” A ’70-es évek elején ortodox keresztény hitre áttért Pärt zenéje kétségtelenül spirituális, azon­ ban soha nem dogmatikus – egyik vallást sem kell követnünk ahhoz, hogy átérezzük transzcendenciáját.

Az Arvo Pärt-imázshoz hozzátartozik a véd­ jegyévé vált, tintinnabuli néven ismert ze­ neszerzői stílus is, amely a nyugati zene

1976-ban (a Für Elisére félreérthetetlenül utaló) Für Alina című zongoraműve volt az első, amely már a tintinnabuli technikát al­ kalmazta. „A tintinnabuli számomra olyan terület, amelyre akkor tévedek, ha válaszokat keresek – legyen szó az életemről, a munkámról vagy a zenémről” – fogalmazott a zene­ szerző. „Vannak olyan sötét órák az életemben, mikor úgy érzem, hogy ezen a területen kívül semminek nincs igazán értelme. A komplex, túl sokoldalú dolgok gyakran csak összezavarnak; úgy érzem, nekem az egységet kell keresnem. A tintinnabuli olyan tökéletesség számomra, amely mentes mindentől, ami jelentéktelen.”

Pärt nemcsak a legtöbbet játszott kortárs zeneszerző, de a filmrendezők is kedvelik.

Zenéje többek közt olyan filmekben hall­ ható, mint Paul Thomas Anderson There Will Be Blood (Vérző olaj), Michael Moore Fahrenheit 9/11 vagy Alfonso Cuarón Gravity (Gravitáció) című alkotása. Hatására világít rá Steve Reich róla alkotott véleménye is: „Nagyon szeretem a zenéjét, és bátor, tehetséges embernek tartom. Rendkívül inspiráló számomra, hogy bár egyáltalán nem tart lépést a korszellemmel, mégis hihetetlenül népszerű. Olyan mély emberi szükségletnek tesz eleget, aminek a divathoz semmi köze.”

méltó a zene belső csendje és az a fokozatos dinamikai kitárulás, amely a darab folyamán megvalósul. A két hangversenyen megszóla­ ló kompozíciók közül talán a Te Deum mutat meg legtöbbet a gregorián hatásából és utal leginkább az ortodox szertartások archaikus atmoszférájára. Vallomása szerint Pärt a művet „gyengéden hívta elő a csendből és az ürességből”, s a szöveg „arra a mérhetetlen komolyságra” emlékezteti, „amely egy hegyi panoráma nézője elő tárul”.

Belinszky Anna

2015. október 10.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL SZERGEJ KRILOV ÉS A LITVÁN KAMARAZENEKAR

VEZÉNYEL ÉS HEGEDŰN KÖZREMŰKÖDIK: SZERGEJ KRILOV BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. október 13.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL A TALLINNI KAMARAZENEKAR ÉS AZ ÉSZT FILHARMÓNIA KÓRUSA ARVO PÄRT 80 • 3.1 VEZÉNYEL: TÕNU KALJUSTE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

17

VAGYOK”

CAFE BUDAPES

„ZENÉSZ JONNY GREENWOOD

18 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Ha találkozna valakivel, aki nem tud önről semmit, hogyan mutatkozna be neki? Mit válaszolna arra a kérdésre, „ki vagy te”?

Zenész vagyok. Ehhez semmi mást nem tu­ dok hozzátenni. Mindig zavarba jövök, amikor megkérdezik, mi mással töltöm még az idő­ met, mert ez az egyetlen dolog, amit csinálok.

Ha jól tudom, a Radiohead tagjai közül ön az egyetlen, aki klasszikus zenei képzésben részesült. Melyik hangszerrel kezdte? És milyen hangszeren játszik még?

Elsőként furulyázni tanultam, és a legtöbb gyerekkel ellentétben ezt később sem hagy­ tam abba: különféle együttesekhez csatla­ koztam és próbákra jártam, amíg be nem fejeztem az iskolát. Még ma is szoktam fu­ rulyázni, például a Radiohead The Bends című számában, és emlékszem, mennyire meg­ örültem, amikor legutóbb Chicagóban járva felfedeztem egy remek furulyaboltot. Régeb­ ben olykor feszélyezett, de ma már büszke vagyok rá, hogy tudok furulyázni. Emellett eltérő szinten, de játszom brácsán, gitáron és zongorán is. A legfontosabb azonban mindenképpen a gitár.

Melyik kategóriába sorolná azt a zenét, amit itt fog játszani Budapesten?

Klasszikus, rock, crossover vagy valami egészen más?

Bizonyos szempontból meglehetősen in­ formális lesz ez a fellépés, az utolsó pilla­ natig nem döntjük el, pontosan miket fo­ gunk játszani. Maga a zene azonban többnyire klasszikus, legalábbis a hangszereket te­ kintve: húros hangszerek és zongora. Emel­ lett bemutatunk néhány újabb darabot is, amelyekhez elektromos gitárra és ondes martenot-ra van szükség. Ez utóbbi egy korai elektronikus hangszer.

Ha zenét hallgat, mit szeret jobban: a hangfelvételeket vagy az élő koncerteket?

A rögzített zene mindig kompromisszumot jelent. Teljesen mindegy, mennyi pénzt ad­ tunk ki a fejhallgatónkért, az élmény soha nem lesz összehasonlítható azzal, amikor ott ülünk egy teremben a zenekarral. Kár, hogy az akusztikus zenét gyakran ítélik meg a hangfelvételek alapján. Én mindig úgy írok zenét, hogy élő koncertre szánom, és szívesen lemondanék az új darabok fel­

„Én mindig úgy írok zenét, hogy élő koncertre szánom, és szívesen lemondanék az új darabok felvételéről.”

Emlékszik rá, melyik volt az a darab, amelynek hallatán először érezte úgy, ön is zenélésből szeretne majd élni?

Amikor gyerekként lemezeket hallgattam – Talking Heads-, The Fall-, Pixies-felvéte­ leket –, sokkal inkább arra vágytam, hogy egyszer majd én is ilyen dalokat tudjak írni, nem pedig arra, hogy ilyen dalokat játszhas­ sak. A zeneszerzés mint tevékenység sok­ kal titokzatosabbnak tűnt nekem, mint az a képesség, hogy valaki lenyűgözően képes játszani egy hangszeren.

Rockzenész, dalszerző, programozó és számtalan hangszeren játszó muzsikus, aki ír filmzenét és szimfonikus darabokat is.

Jonny Greenwood, a Radiohead gitárosa

Melyik az a zenemű, amelyik nélkül nem tudna élni?

Nagyon szomorú lennék, ha soha többé nem hallhatnám Messiaen zenéjét, mond­ juk a TurangalÎla-szimfóniát.

és billentyűse a London szólistáinak kíséretében érkezik Budapestre és ad koncertet a Müpában.

Fotó © Colin

Contemporary Orchestra

vételéről. Ez összesen annyival jár, hogy sokkal gyakrabban kell koncerten játszani, emiatt azonban soha nem panaszkodnék.

Ha meg kellene neveznie egy híres magyar embert, ki lenne az? Tévednék, ha azt feltételezném, hogy Ligeti György? Ő valóban óriás a zeneszerzők között, és tökéletes példája annak, milyen csodálatos új dolgokat lehet művelni olyan (állítólag) régi és megfáradt technológiával, mint ami­ lyen például a hegedű. De soha ne eléged­ jünk meg a lemezzel a helyett a valódi él­ mény helyett, amit az élőben hallott zene jelent!

Mörk Leonóra

2015. október 17.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL JONNY GREENWOOD ÉS A LONDON CONTEMPORARY ORCHESTRA SZÓLISTÁI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

19

Fotó © Hrotkó Bálint

AKTUÁLIS ZEN

Gőz László

ZENESZERZŐVERSENY BARTÓK JEGYÉBEN

Idén negyedik alkalommal hirdeti meg a Müpa és a Budapest Music Center (BMC) az Új Magyar Zenei Fórum (UMZF) elnevezésű zeneszerzőversenyt, amelyen nagyzenekarra és kamaraegyüttesre komponált művekkel lehet részt venni. A két döntőre október 6-án és 7-én kerül sor a BMC-ben, illetve a Müpában. A kétévente megrendezett versenyről Gőz Lászlóval, a BMC igazgatójával és tulajdonosával beszélgettünk.

Az első UMZF-et 2008-ban hirdettétek meg, a döntő 2009 januárjában volt. Honnan jött az ötlet, és mi volt a kitűzött cél?

A Müpa akkori vezérigazgatójával, Kiss Imré­ vel egy délutáni beszélgetés során merült fel az ötlet. Az ő szándéka az volt, hogy az épületet – a „hardvert” – minél izgalmasabb tartalommal – „szoftverrel” – töltse meg.

Utóda, Káel Csaba is ugyanolyan fontosnak tekinti, hogy – a külföldi példákhoz hason­ lóan, ahol egy-egy koncertteremhez nagy zeneszerzők műveinek ősbemutatói is kötőd­ nek – a Müpa ily módon is beírja a nevét a zenetörténetbe. Az alapgondolat tehát az volt, hogy ezzel a versennyel – a jövőre nézve – patinát adjunk a háznak. A díjazottak ma­ gas pénzjutalmán kívül – melyeket idén is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ado­

20 müpa

magazin 2015 szeptember–október

mányoz – az is növeli a díjak értékét, hogy mindkét kategória első négy helyezettjének kompozícióját bemutatjuk egy-egy koncer­ ten. Az első versenyre még jó néhány olyan pályázat érkezett, amely nyilvánvalóan nem kiművelt zeneszerzők munkája volt, a má­ sodikra és főleg a harmadikra azonban már kiérlelt műveket adtak be, és az előzsűrinek az okozott fejtörést, hogy „túl sok” volt a jó darab, ami megnehezítette a rangsorolást.

Nagyon sajnálom, hogy Kiss Imre már nem érhette meg, hogy ez a verseny, a Müpa és a BMC első, tartósnak bizonyuló közös álma, harmadjára már ilyen magas színvonalon valósult meg. Mióta a BMC két évvel ezelőtt saját épülettel rendelkező, önálló intézmén�­ nyé vált, a Müpával való együttműködésünk még szorosabb lett.

Minden alkalommal egy hívószót vagy nevet is belefoglaltok a kiírásba, s ezzel valamelyest meghatározzátok a résztvevők gondolkodásának irányát.

Az első verseny hívószava a reneszánsz volt, a másodikkal Liszt előtt tisztelegtünk szü­ letésének bicentenáriumán, a harmadikat Ligeti György születésének 90. évfordulója jegyében hirdettük meg, az idei apropó pe­ dig Bartók halálának 70. évfordulója, ami egyúttal azt is jelzi, hogy jövőre kinyílik a le­ hetőség a Bartók-művek korlátozás nélküli interpretálása előtt a társalkotót nem jegy­ ző darabok esetében, hiszen lejár a jogdíj­ fizetési kötelezettség ideje. A következő egy évben rengeteg, Bartókkal kapcsolatos ese­ ményre – koncertre, fesztiválra, tudományos konferenciára – lehet számítani, és ezek

„Ha azt akarjuk, hogy a közönség megszeresse a kortárs zenét, nem lehet »vénás injekcióval« dolgozni…” sorába is rendkívül jól illeszkedik a mostani zeneszerzőverseny. Annak érdekében, hogy Bartók gondolkodásmódját, szellemiségét minél hívebben tükrözhessék a benyújtan­ dó művek, ez alkalommal felemeltük a rész­ vételi korhatárt – az eddig szokásos negy­ ven évről ötvenre.

Kifejtenéd, mi az összefüggés a felemelt korhatár és a bartóki szellemiség pontosabb visszaadása között?

Számoljunk úgy, hogy aki, mondjuk, jövőre lesz ötvenéves, az nagyjából 1986–88 körül végzett a Zeneakadémián, tehát gyerek- és fiatalkorában Bartók hatása még elég közeli lehetett, hiszen az iskolában sokkal több ének­ órája volt, ahol a népdal és a népzene meg­ határozó szerepet játszott, fénykorát élte a táncházmozgalom, a főiskolán pedig akár olyan tanároktól is tanulhatott, akik egykor Bartók-növendékek voltak. Ennek a nemze­ déknek a Bartók-élménye és a Bartókról való gondolkodása nyilvánvalóan teljesen más, mint azoké a fiataloké, akik a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenes évek elején születtek, úgyhogy a felemelt korhatárral számukra is szerettük volna lehetővé tenni a részvételt.

A továbbiakban is marad az ötven év mint korhatár?

Valószínűnek tartom, hogy a következő alka­ lommal visszaállítjuk a negyvenes korha­ tárt, hiszen nem az a célunk, hogy már jól ismert, befutott zeneszerzőknek adjunk újabb lehetőséget, hanem – amint a verseny neve is mutatja – a zeneszerzők újabb gene­ rációit szeretnénk új magyar zeneművek meg­ írására ösztönözni. Úgy látszik, sikerrel, hiszen az első három versenyre a pályázók közel százhúsz darabot adtak be, amelyek külön­ ben talán meg sem születtek volna. A vis�­ szajelzésekből tudjuk, hogy a résztvevők szá­ mára nem a viszonylag magas pénzdíj a leg­ csábítóbb, hanem az – amit beszélgetésünk elején futólag már említettem –, hogy ha be­ jut az első négybe, akkor a műve meg fog szólalni. Nagyzenekari mű esetében egy él­ vonalbeli szimfonikus zenekar előadásában, a legnagyobb magyarországi koncertterem­ ben. Egy fiatal zeneszerző számára ez nem csekélység. Ráadásul ezeket a darabokat a Magyar Rádió közreműködésével, a Magyar

Díjazottak és műveik Az eddigi három Új Magyar Zenei Fórum díjazottjaival és műveikkel a versenyek óta is rendszeresen találkozhatnak a hangversenyre járók. Bella Máté, Dinyés Dániel, Sáry Bánk, Varga Judit, Horváth Balázs, Zombola Péter, Tornyai Péter, Dargay Marcell, Solti Árpád, Balogh Máté Gergely, Alessio Elia és Sándor László a zeneéletnek tevékeny részese. Varga Judit Bécsben tanít zongorát, Zombola Péter Passióját idén májusban mutatta be nagy sikerrel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara a Müpában, Kovács János vezényletével, Bella Máté Sounds of Generation Y című zenekari darabját szintén tavas�szal hallhatta a Magyar Rádió ArTRIUM című kortárs zenei fesztiváljának közönsége, a zeneszerző operája, A tavasz ébredése pedig éppen az idei CAFe Budapest programján szerepel. A Rádió már említett ArTRIUM fesztiválján Balogh Máté Gergely Le testament de Josquin des Prez és Sándor László Lebegés című alkotását is hallhatták a kortárs zene barátai. Érdekesség, hogy a szerzők közül sokan előadóként is aktívak: Tornyai Péter számos együttesben hegedül és brácsázik, Sándor László az Óbudai Danubia Zenekar hegedűse, Balogh Máté Gergely a Capella Silentium énekegyüttes tagja, Horváth Balázs a THReNSeMBle karmestereként is dolgozik, Dinyés Dániel opera-korrepetitor.

Rádió Szimfonikus Zenekarának tolmácso­ lásában lemezre is rögzítjük, amely nem kerül kereskedelmi forgalomba, de a zene­ szerző referenciaként elküldheti a számára fontos helyekre és embereknek.

Koncert-, vagy stúdiófelvétel kerül a lemezre?

Koncertfelvétel. Én sokkal jobban szeretem az élő lemezeket – mind a komolyzenében, mind a jazzben –, mert azok a realitást tük­ rözik, nincsenek összevissza vágva. Ez eset­ ben ennek a lemeznek, mivel nem vásárol­ ható meg, elsősorban szakmai értéke van.

A darabok minimális és maximális időtartamát (nagyzenekari mű: 10–20 perc, kamaramű: 7–15 perc) praktikus okokból szabjátok meg – például hogy a győztes művek „beleférjenek” egy koncertbe –, vagy más meggondolásból?

Természetesen ez is közrejátszik, de az el­ ső verseny kiírása előtt körülnéztünk, hogy a világ nagy zeneszerzőversenyein hogyan csinálják, és azt láttuk, hogy a durata (idő­

tartam) kérdése mindenhol nagyon fontos.

Ha azt akarjuk, hogy a közönség megsze­ resse a kortárs zenét, nem lehet „vénás in­ jekcióval” dolgozni, hanem finoman kell adagolni, és a zeneszerzőknek pontosan tudniuk és érezniük kell, meddig terjed a hallgatóság befogadóképessége.

Idén a versenyt a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében rendezitek meg. Milyen változást jelent ez a korábbiakhoz képest?

Mindamellett, hogy a fesztivál révén az UMZF nemzetközi dimenzióba is kerül, a CAFe Budapest a finanszírozás kérdését is megkönnyíti.

Gondolkodtok-e azon, hogy a zeneszerzőversenyt nemzetközivé tegyétek?

Nem, ez egyelőre nem szerepel a terveink között. A verseny lényege számomra a ma­ gyar kortárs zene ügyének előmozdítása, hiszen a BMC húsz éve ennek szolgálatá­ ban áll.

Aradi Péter

2015. október 7.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL ÚJ MAGYAR ZENEI FÓRUM 2015 ZENESZERZŐVERSENY A NAGYZENEKARI KATEGÓRIA DÖNTŐJE, DÍJKIOSZTÓ ÉS GÁLAKONCERT KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA, VEZÉNYEL VAJDA GERGELY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

21

WOME

Cimbalomduó

KÖLTÖZIK A WOMEX Fotó © Kiss Dóra

VILÁGZENE BUDAPESTRE

Régi álma teljesül a magyarországi világzenei színtérnek: október 21-25. között Budapesten rendeződik meg a műfaj legrangosabb nemzetközi vására, a WOMEX. Hol volt, hol nem volt, kezdjük egy kis törté­ neti áttekintéssel. Kályha gyanánt a Berlini Független Zenei Napokat (BID) kell használ­ nunk a kiinduláshoz. Ennek az 1988-tól 1993-ig működő fesztiválnak már a világzene alkot­ ta az egyik témáját, jóllehet csak 1987-től kezdett elterjedni e gyűjtőfogalom. London­ ban, konkrétan a The Empress of Russia ne­ vű kocsmában született meg, ahol össze­ verődött egy tucatnyi lemezkiadó, hogy véget vessen annak az áldatlan állapotnak, mely szerint a lemezboltokban vagy a nemzet­ közi pop-rock, vagy a tradicionális népzene polcára helyezik a portékáikat. Az egyikből kilógtak, a másik a kutyának sem kellett, így valami vonzó nevet kellett választaniuk.

22 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Ott volt Joe Boyd, akinek nemcsak a Muzsikás, de a Pink Floyd is sokat köszönhet; Nick Gold, akitől a világ a Buena Vista Social Clubot kap­ ta; Ben Mandelson, aki zenészként, produ­ cerként és kiadóként egyaránt gurunak szá­ mított; Ian Anderson, a fROOTS főszerkesz­ tője; a rádiós Charlie Gillett – szóval, csupa súlyos figura. És amikor eljött a szavazás pillanata, a legtöbb voksot a „world music” kapta. (Amit, ha minden igaz, az amerikai Robert E. Brown népzenekutató használt először, a hatvanas években.) Aztán egy jó kis kampányt csaptak a brit lemezboltok­ ban, ahol gyorsan megalakultak a World Music részlegek; a többi pedig már törté­ nelem…

Mindeközben egy másik társaság – még­ pedig húsz európai világzenei fesztivál igazgatója – Christoph Borkowsky kezde­ ményezésére tető alá hozta a Világzenei Fesztiválok Európai Fórumát. Ez a Fórum az említett BID-re időzítette tanácskozásait, ám annak megszűntével Borkowsky nem tehetett mást, mint hogy előre menekülve megalapította a WOrld Music EXpót. Ez a WOMEX, amely lényegében azóta is három lábon áll. Napközben peregnek a konferenci­ ák és a filmvetítések, és ekkor kavarog a vá­ sár, a standok mögött világzenei lemezki­ adók, médiumok, ügynökségek, koncert- és fesztiválszervezők százainak kínálatával.

Aztán este felpörög a „showcase” program,

Fotó © Thomas Dorn

Forabandit

melynek öt színpadán három napon át azok a zenekarok bizonyíthatnak, amelyeket kivá­ lasztott a „hét szamuráj” fedőnevű zsűri a mintegy kilencszáz-ezer jelentkezőből. A há­ romnapos forgatagot ünnepélyes megnyitó és zárókoncert keretezi, az utóbbin a WOMEX művészi és szakmai díjainak átadásával.

Ez eddig nem hangzik rosszul, de a történe­ ti hűség kedvéért megjegyezhetjük, hogy Borkowskynak azért akadt pár álmatlan éj­ szakája is a WOMEX húszéves menetelése során… 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt kellett lefújni a koppenhágai vásárt, mert nem tudtak megegyezni a helyi erőkkel; a következő évben pedig az anyagi összeom­ lástól kellett tartani Marseille-ben. Elkerül­ hetetlenné vált tehát a WOMEX gazdasági racionalizálása, ám ebben néhány Fórum-tag a világzenei mozgalom eszméinek csorbulá­ sát látta, és Strictly Mundial néven létreho­ zott egy „ellenvásárt”, ez azonban három évad után, 2003-ban megadta magát. Tetszik vagy sem, bele kellett törődni, hogy a világ­ zene is árucikk… A maga módján.

Ahol mindenki jelen van, aki ebben a szakmában számít.

2009-es megszűnése, de ezt csak nemzeti sajátosságként említem.

Most, hogy a Hangvető – Lelkes András, Liber Endre, Weyer Balázs és Jakab Natália – győztes pályázatának eredményeként Buda­ pestre érkezik a WOMEX, aminek sikeréhez és megvalósulásához a Müpa biztosít szak­ mai partneri támogatást, büszkén megje­ gyezhetjük azt is, hogy fővárosunk már az

1994-es indulásban is komoly szerephez ju­ tott. 1994 februárjában ugyanis a Világzenei Fesztiválok Európai Fóruma az Almássy téri Művelődési Központban ülésezve döntött arról, hogy (BID híján) a WOMEX keretében működik tovább. Az első, berlini WOMEXen két zenekarunk – az Ökrös és a Zsarát­ nok – is fellépett a Cesaria Evorával, Sabri Brotherszel és Baaba Maallal fémjelzett programban, azóta pedig mások mellett a

Alo Wala Shivani

Fotó © Jamil GS

És akkor – 2008-ban – kitört a világválság, valamint megroggyant a lemezpiac, hogy a szakma továbbra se maradjon kihívások nélkül… Ez többek közt azzal járt, hogy a szervezők nehezebben találtak szponzorok­ ra, miközben Európában huszonöt-harminc százalékkal visszaesett a koncertlátogatók száma, egyszóval „új lángok, új hitek, új ko­ hók” váltak szükségessé. Erre szolgáltattak jó példát a vásár „nemzeti ernyői” is, melyek alatt közös standot béreltek egy-egy ország világzenei ügynökségei, előadói, rendezvé­ nyei. Sajnálatos módon éppen erre az időre esett a Magyar Könnyűzenei Exportiroda

müpa

magazin 2015 szeptember–október

23

Muzsikás, a Besh o droM, a Parno Graszt, a Mitsoura, az Anima Sound System, Lajkó Félix, a Vojasa és a Söndörgő kapott meg­ hívást.

E sorok írója – Lőkös Csabával, a Müpa vi­ lágzenei szerkesztőjével, aki 1994-ben a Kaláka Folkfesztivált képviselte a fórumban – 1994 óta álmodozott arról, hogy a WOMEX Magyarországra jöjjön. A legközelebb 2007-ben kerültünk ennek megvalósulásához, amikor a WOMEX (akkori) művészeti igazgatójával, Gerald Seligmannel tárgyaltunk. A Sziget fesztivál (általunk vezetett) Világzenei Nagy­ színpada éppen a csúcson járt, és Gerald is Óbudára látogatott. Az infrastrukturális és művészeti kérdésekben könnyen megegyez­ tünk, de a mögénk álló Sziget nem tudott anyagi erejét meghaladó mértékű támoga­ tást biztosítani, a WOMEX pedig elzárkózott a közös kockázatvállalástól, úgyhogy átmene­ tileg lecsúsztunk… Aztán 2008-ban a Muzsikás kapta a WOMEX életműdíját, 2011-ben pedig Hungarian Heartbeats címmel a Hangvető rendezhette meg a koppenhágai vásár meg­ nyi­tóünnepségét, melynek sikere megnyi­ totta az utat a 2015-ös rendezés előtt.

Most pedig már csak napok vannak hátra…

Remélhetőleg a mennybe megyünk.

Ami az anyagiakat illeti, arra az EMMI biz­ tosított háromszázhuszonhét milliót, eb­ ből 90 millió visszatérítendő támogatás.

Ami a helyszínek dolga, arra az esti koncer­ teket rendező Müpa, a szakmai konferenci­ át és a vásárt befogadó Bálna, illetve az éjszakai DJ program színteréül szolgáló A38 hajó a garancia.

A WOMEX még soha nem járt Kelet-KözépEurópában. Már csak emiatt is rendkívüli, hogy – a kirívó érdeklődés alapján – Buda­ pest több mint helyszíne: otthona lehet „a világzene MIDEM-jének”. Ahol mindenki jelen van, aki ebben a szakmában számít. És ami még fontosabb: mindenki elérhető, mindenki megszólítható, aki számít. Hogy a hazai színtér képviselői mennyit profitál­ nak mindebből, az majd kiderül. De hogy még soha nem teremtődött erre hasonló esély, az bizton állítható. Amiként az is, hogy a „mezei” rajongókra sem hétköznapi élmény vár. Esténként mintegy húsz – többnyire újonnan feltűnt – zenekarból vehetnek min­ tát, a világ minden területéről, és a világ­ zene szinte minden irányzatából.

Aki nem hiszi, járjon utána(m). Én ott leszek, immár huszonegyedik alkalommal.

Marton László Távolodó

24 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © Hajdú D. András

WOME

Weyer Balázs

Mikor, ha nem most?

Weyer Balázs – Hangvető Más lesz-e a WOMEX attól, hogy ezen az égtájon rendezik meg?

A mi számunkra nagy szó, hogy idejön a WOMEX, globálisan azonban inkább attól különleges ez az alkalom, hogy először jön az egykori vasfüggönyön túlra. Ránk nem csak úgy tekint a világ most, mint egy újabb városra, ahol WOMEX-et rendeznek, hanem mint az első Közép- és Kelet-Európai rendezőre. Mindez lemérhető azon, hogy rekordszámú volt a jelentkezés idén a WOMEX történetében, ezen belül pedig kiugróan magas volt a régióból jelentkező zenekaroké. Magyarországról pedig annyian jelentkeztek, mint az előző, Santiago de Compostela-i évben a négyszer akkora Spanyolországból – és többen is fognak fellépni közülük, mint bármikor eddig. Sok régióbeli előadó és szakember, aki nem engedheti meg magának, hogy elutazzon, mondjuk, a méregdrága Koppenhágába, most azt mondja: mikor, ha nem most? A WOMEX érzékeny műszer: titkos receptjének része, hogy utazó fesztiválként minden évben ugyanolyan, és mégis minden évben más. Ezért nem is akarnánk teljesen a saját arcunkra szabni, viszont nagy butaság lenne, ha nem próbálnánk meg a programban a helyi színt megmutatni. Elvégre az volt a célunk a WOMEXrendezéssel, hogy minél több magyar előadót juttassunk nemzetközi lehetőséghez – akár fellépőként, akár résztvevőként, hogy lássa, hogyan működik a szakma globális része és ebből tanuljon, ambíciókat tápláljon, barátságokat kössön. Többek között ezért csináltunk külön színpadot a régióbeli előadóknak, ahol a Balti térségtől a Balkánig terjedő sávból jöhetnek zenekarok.

A hazai zenekarok azt remélték, hogy minél nagyobb számban mutathatják meg magukat. Kiknek, a program melyik színterén sikerült?

Három magyar előadó szerepelhet a WOMEX törzsprogramjában, és szerencsére a zsűri olyanokat választott, akik képesek is lehetnek élni a lehetőséggel. Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduója, Herczku Ági és bandája illetve a Buda Folk Band szerepel majd a Müpában. Ezenkívül a WOMEX-et megelőző napon, tehát a törzsprogramon kívül egy kimondottan csak magyar nép- és világzenei showcase napot tartunk. Ezen tíz magyar zenekar léphet fel a Fonóban, köztük a Góbé, a Parno Graszt, a Zombori, a Kerekes Band, Dina, a Meszecsinka. A WOMEX egyik legfontosabb programpontja a megnyitó, amely mindig egy csak erre a célra létrejövő, egyedi produkció. Ennek a sorsa dől el a legkésőbb, de ezt is szeretnénk elhozni. Ritkábban beszélünk róla, de a konferencia-programban is nagy a verseny, és ott is bőven lesznek magyarok.

A Showcase-program szokás szerint tele van új nevekkel. A nagyközönségnek kit nem szabad közülük kihagynia?

A WOMEX zenei programjából nehéz kiemelni bárkit, mert az élmény ereje éppen az összetettségében és sokféleségében rejlik. Az eddig ismert nevek közül a nyugat-szaharai Aziza Brahim kihagyhatatlan, ő már tavaly év végén fellépett a Müpában. A haiti Chouk Bwa Libété archaikus voudou-ja, a lengyel Sutari lányainak konyhai eszközökkel kísért dalai, a togói Vaudou Game táncos funkja nagyon vonzó, de én magam lennék csalódott, ha nem érnének meglepetésszerű felfedezések ezen a néhány napon. m.l.t.

2015. okt贸ber 21-25.

Budapest www.womex.com

KLASSZIKU

Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

Wiedemann Bernadett

ÉLŐ LEGENDÁK

KLASSZIKUS MODERNEK, MODERN KLASSZIKUSOK

Hihetetlen, hogy ma még lehet olyan művészekkel találkozni, akiknek nevét évtizedekkel, sőt fél évszázaddal ezelőtt a Melo­ gyija lemezeiről ismerhettük meg. Az idén nyolcvannegyedik életévébe lépő karmester, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij idős kora ellenére az elmúlt években többször is járt Magyarorszá­ gon, energiája mintha nem apadna. A nagy hatású muzsikus olyan zeneszerzőket ihletett meg, mint Szofija Gubajdulina vagy Alfred Schnittke, de Sosztakovics-premier is fűződik a nevéhez.

Rozsgyesztvenszkij 1969-ben vette feleségül Viktoria Posztnyikova zongoraművésznőt, aki azóta nemcsak az életben partnere, ha­ nem koncertjein is. Repertoárja Bachtól Schnittkéig terjed, több­ ször lépett fel Yehudi Menuhinnal, egyik csúcsteljesítménye Csajkovszkij összes zongoraművének lemezfelvétele.

A 20. századi zenetörténet kánonja kapcsán Bartók Bélára, Arnold Schönbergre és Igor Stravinskyra mint a leginkább meg­ határozó komponistákra szoktak hivatkozni a muzsikusok, így nem véletlen, hogy Bartók halála évfordulójának előestéjén Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusokkal Bartók mellé e két kiváló kortársát helyezi. Stravinsky és Schönberg egy-egy negyvenes évekbeli alkotása hangzik el, tehát már mindkét kom­ pozíció Amerikában keletkezett, ráadásul struktúrájukat tekint­ ve letisztult darabok, amelyek mélyen gyökereznek a klasszi­ kus hagyományban. Igor Stravinsky 1946-ban kapott felkérést Paul Sachertől, hogy komponáljon művet a Bázeli Kamarazene­ kar fennállásának huszadik évfordulójára, aminek a komponis­ ta kisvártatva eleget is tett: Hollywoodban írta meg a Concerto in D-t, más néven a Bázeli concertót, amelynek már a címe is a hagyományos formára utal. A vonószenekari kompozíció után a fiatal Báll Dávid szólójával Arnold Schönberg 1942-ben írt Zongoraversenyét adják elő. Az egytételes dodekafon műben négy rész különíthető el, így a darab formája szintén a hagyo­ mányokat követi, bár érdekesség, hogy a részek fölé Schönberg eredetileg programadó sorokat írt: „Az élet mily egyszerű volt”, „Hirtelen kitört a gyűlölet”, „Súlyos helyzet teremtődött”, „De az élet megy tovább”.

Az orosz karmester a Concerto Budapest élén a számára oly kedves 20. századi repertoárból válogat, különlegességgel kezd­ ve hangversenyét: a Sibeliushoz hasonlóan jócskán a 20. szá­ zadban alkotó, de inkább késő romantikus nyelvet beszélő an­ gol szerző, Ralph Vaughan Williams éppen nyolcvan éve született 4. szimfóniájával. A többnyire komor hangvételű kompozíciót, amelyet William Walton a Beethoven óta írt legnagyszerűbb szimfóniának tartott, Szergej Prokofjev 1. zongoraversenye kö­ veti Posztnyikova szólójával. A darabot szerzője 1912-ben, zon­ gorista vizsgaelőadásán játszotta először. A fogadtatás vegyes volt: a közönségnek tetszett a mű, ám akadtak, akiket nem érintett meg az „erőteljes, ritmikus, durva és primitív hangza­ var”. A hangversenyen végül Prokofjev híres Rómeó és Júliájá­ ból csendülnek fel részletek.

2015. szeptember 18.

CONCERTO BUDAPEST KÖZREMŰKÖDIK: VIKTORIA POSZTNYIKOVA – ZONGORA VEZÉNYEL: GENNAGYIJ ROZSGYESZTVENSZKIJ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

26 müpa

magazin 2015 szeptember–október

A múltba tekintő opusok után az est második felében nem az idős Bartók valamely, amerikai korszakából származó klasszi­ kus műve, hanem a harmincéves zeneszerző nagy hatású ope­ rája, A kékszakállú herceg vára hangzik el. A férfi és a nő kapcso­ latának legbelsőbb bugyraiba olyan kiváló szólisták vezetnek bennünket, mint Wiedemann Bernadett és Bretz Gábor.

2015. szeptember 25.

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: WIEDEMANN BERNADETT – MEZZOSZOPRÁN, BRETZ GÁBOR – BASSZUS, BÁLL DÁVID – ZONGORA, NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS), VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó © Karsay Katalin

Karine Babajanyan

Berecz Mihály

SZERELEMRŐL, FÁJDALOMRÓL…

UTOLSÓ, KÖZÉPSŐ, ELSŐ…

Csajkovszkij nevének hallatán a koncertlátogatónak elsősorban balettjei, zenekari művei, főbb operái juthatnak eszébe – de nem feltétlenül a dalai. Pedig írt dalt bőven: nagyjából százat. Az év­ fordulók, még ha nem is annyira kerekek – Csajkovszkij például 175 éve született –, arra mindenképpen jók, hogy egy adott ze­ neszerző olyan oldalát is megismerjük, amelyet eddig nem mél­ tattunk figyelemre. Csajkovszkij, ahogyan a romantika számos más, kiváló dalszerzője, leggyakrabban a szerelemről, annak fájdalmáról szóló költeményeket zenésített meg, de egyszerű életképeket, zsánereket is találunk témái között, az orosz ha­ tást pedig a népzenei ihletettség erősíti (konkrét népdalfeldol­ gozások is), továbbá néhány dala a korban oly divatos tánc, a ke­ ringő formájában íródott. A dalok hangvétele – akár líraiak, akár drámaiak a művek – többnyire komor, rezignált. Az előképek között Glinkán kívül az osztrák-német hagyomány is megmu­ tatkozik, így Schubert és Schumann hatása, ami gyakran a zongora hangulatfestő, a szöveget értelmező kezelésében nyilvánul meg.

A Szimfonikus felfedezések című sorozat hangversenyén a Miskolci Szimfonikus Zenekar – a 2014 óta az együttesnél művészeti vezetőként működő Gál Tamás vezényletével – örvendezteti meg közönségét három zeneszerző három különböző műfajának másmás periódusából származó, jól ismert művével. A Tell Vilmos Rossini legutolsó operája, amelyet korai visszavonulása előtt alkotott, és amelyet 1829-ben mutattak be Párizsban. A Schiller drámája nyomán komponált „szabadító opera” legismertebb része a nyitány, annak is lendületes, indulószerű finálészakasza.

Rossini művét Beethoven harmadik, c-moll zongoraversenye követi a tizennyolcadik életévét még be sem töltött, de máris számos sikert elkönyvelő Berecz Mihály szólójával. Az 1803-ban befejezett darab szólóit a premieren Beethoven maga játszot­ ta, lapozója, Ignaz von Seyfried szerint olyan kottából, amely még félig üres volt – a zeneszerzőnek nem volt ideje a szóla­ mot lejegyezni.

Az ismeretlen dalok világában nagyszerű művészek kalauzolnak majd: az örmény szoprán, Karine Babajanyan, a különlegességek­ re mindig nyitott, kiváló mezzoszoprán, Wiedemann Bernadett, és az orosz basszbariton, Vlagyimir Bajkov, aki Európa több jelentős operaházában megfordult már. Az est zongorakísérője Virág Emese lesz, a művek közötti eligazodásban pedig Kovács Sándor zenetörténész segít majd.

2015. szeptember 29.

CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST KÖZREMŰKÖDIK: KARINE BABAJANYAN – SZOPRÁN, WIEDEMANN BERNADETT – MEZZOSZOPRÁN, VLAGYIMIR BAJKOV – BASSZBARITON, VIRÁG EMESE – ZONGORA, MŰSORVEZETŐ: KOVÁCS SÁNDOR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Beethoven művénél is hosszabb időn át készült Brahms 1. szimfóniája, amelynek tervei 1854-ig vezetnek vissza, de az akkori vázla­ tokból végül a d-moll zongoraverseny jött létre. Az 1. szimfónia nyitótételét 1862-ben írta meg Brahms, ennek zenéjéért Clara Schumann is rajongott Joseph Joachimnak írt levelében: „a tétel tele van csodálatos szépségekkel… olyan lendületes, mint egy áradat.” Ezután csak 1876-ban tért vissza a műhöz, akkor azonban alig két hónap alatt megírta a többi tételt. A bemuta­ tó után Hans von Bülow „Beethoven Tizedikje”-ként emlegette a szimfóniát – nem feltétlenül pozitív felhanggal, a negyedik tételnek az Örömódára emlékeztető főtémájára utalva.

Tóth Endre

2015. október 11.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK BERECZ MIHÁLY ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: GÁL TAMÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

27

KLASSZIKU

Kocsis Zoltán

BÉKE BÉKE AZ EMBEREK KÖZÖTT,

A TERMÉSZETBEN KOCSIS ZOLTÁN A RICHARD STR AUSS-SOROZ AT ÚJ PRODUKCIÓIRÓL A Nemzeti Filharmonikusok és a Müpa közös sorozata, amely Richard Strauss színpadra készült kompozícióit mutatja be, újabb művel gyarapszik. A zeneszerző utolsó alkotói periódusából való, A béke napja című egyfelvonásos opera nemcsak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben hangzik el először, hanem magyar pódiumon is. Ikerdarabja, a Daphné Miskolcon és a teremben is megszólalt már koncertváltozatban, Kocsis Zoltán vezényletével. Ezúttal a két mű Strauss eredeti elképzeléséhez híven: egy estén és – lényeges újdonság – szcenírozva kerül a közönség elé.

A béke napja (Friedenstag) bölcsőhelyén, Németországban is ritkán hallható, egyesek a leggyengébb Strauss-operaként jellemzik.

Ugyan, hagyjuk már ezt! Mi az, hogy gyen­ ge? Az Alpesi szimfóniát is aposztrofálták Strauss legunalmasabb zenekari műveként, mégis sűrűn hallható. Ki az a zeneszerző, aki egy ilyen statikus történetből jobb ope­ rát kanyarít? A történelmi háttér ismert, a harmincéves háború utolsó hetei, végső

28 müpa

magazin 2015 szeptember–október

órái elevenednek meg. A librettó gondolata Calderón Breda ostroma című drámájából táplálkozik, a drámai szituáció felidézésé­ hez a másik ihlető forrás Velázquez híres festménye, a Breda átadása. Konkrét törté­ nelmi pillanatok adnak lehetőséget Strauss­ nak, hogy üzenetét megfogalmazza – és nincs könnyű helyzetben. Kollaborációja Stefan Zweiggel A hallgatag asszony pre­ mierjével nem szakadt meg egészen, az író a háttérben továbbra is támogatta Strauss

operaterveit, és rengeteg segítséget nyúj­ tott Joseph Gregornak a szövegkönyv el­ készítésében.

Leveleztek, de tevőlegesen többé nem vett részt Strauss-szal közös munkában.

Nem, de Zweig ajánlotta Strauss bizalmá­ ba a kiváló szakembert. A zeneszerző Gregor elméleti tudását elismerte, de körülményes­ kedő fogalmazása, nehézkessége olykor bosszantotta a pragmatikus Strausst.

Nem tagadható, hogy a bécsi színháztörté­ nész szövegírói minőségében Hugo von Hof­ mannsthalt sem érte el. Azért fogalmazok így, mert Zweiget Hofmannsthalnál jobb írónak tartom. Az árnyék nélküli asszonyt (Die Frau ohne Schatten) Hofmannsthal leg­ magasabb színvonalú librettójaként szokták aposztrofálni. Véleményem szerint A hallgatag asszony (Die schweigsame Frau), Zweig adaptációja Ben Jonson drámájából, mes�­ sze felülmúlja. Értem én jól az ég és föld vi­ szonyát, a szellem és az anyag kettősségé­ nek szimbolizmusát Az árnyék nélküli asszonyban. De legalább ilyen fontos és iz­ galmas az igazság és a hazugság, a valódi és a megjátszott közötti ellentét, a kérdés, amit Balázs Béla tesz fel A kékszakállú herceg várában: „Hol a színpad, kint-e vagy bent…”

Fotó © Tom Benz Ravensburg

„…ennyit tehet a zeneszerző, az alkotó, ha a döntés a politikusok kezében van.” háborúba, békés megoldás is létezik. Tud­ juk, mi történt, de hát ennyit tehet a zene­ szerző, az alkotó, ha a döntés a politikusok kezében van. Félretéve a történelmi szem­ pontokat: a harc a természet, a létezés alap­ törvényei közé tartozik. Az ember az egyet­ len alkalmas lény arra, hogy békét teremtsen.

Ehelyett az állatvilágban tapasztaltnál lé­ nyegesen pusztítóbb, ma már a bolygót is veszélyeztető háborúskodásba sodorta, sodorja a világot. A Friedenstagban a lé­ nyeg ugyanaz, ami az akkori világtörténel­ mi helyzetre is érvényes volt: a vihar előtti csend. Ebből a csendből lehet borzalmas, mindent elpusztító háború – ahogy az 1930-as évek valóságában –, és lehet belőle béke, ahogy a cselekmény történelmi pillanatában, 1648-ban bekövetkezett.

Christiane Kohl

Fotó © Mallmann

Vulgarizálva a mondottakat: most éppen bent vagyunk a hollandiai Bredában, ami talán inkább megerősített város, semmint vár… … ahol arról folyik a vita, hogy felrobbant­ sák-e a várat vagy sem. Egyedüli megol­ dásként a citadella és önmaguk megsem­ misítését választják, a parancsnok és a felesége a halálra készül. Már-már a gyúj­ tózsinóron a kezük, amikor megjelenik fe­ hér zászlóval az ellenfél, aki néhány perce még a védőkre szegezte ágyúit. Hatalmas békehimnusz zárja a darabot – egyértelmű üzenet a Harmadik Birodalom vezetőinek, hogy talán mégsem kellene belevágni egy

Michael Kupfer

Említette a darab végén felcsendülő diadalmas C-dúr békehimnuszt. Lehetett-e Strauss mintaképe Beethoven Fideliója?

Talán tudat alatt ott motoszkált benne a Fidelio. Miért ne, hiszen Strauss az életmű­ vében „végigkomponálta” a zenetörténetet

müpa

magazin 2015 szeptember–október

29

KLASSZIKU

Glucktól, Bachtól Brahmsig. A Capriccióban ez egészen látványos, ott jól felismerhető idézetekkel találkozik a hallgató, de nem­ csak az operákban, a hangszeres darabok­ ban is találni ilyeneket, hol távoli asszociá­ ciókat, hol elvi megoldásokat, témákat.

Az Aus Italien harmadik tételében például ak­ kordfűzéseket emelt be Brahms 2. szimfóniájá­ nak harmadik tételéből. A bemutatón ott ült Brahms, akiről feltételezhette, hogy szo­ kása szerint elbóbiskol, gondolta: hallván a saját ütemeit, esetleg felriad. De a Fidelio és A béke napja között az egyik jelentős kü­ lönbség, hogy a szövegből hiányzik a dina­ mizmus. A történések olyasfajta láncolata, amivel például Straussnál A rózsalovagban találkozunk. Kiemelkednek egyes karakte­ rek, sokat megtudunk az egyes szereplők jelleméről, de alig történik valami. A béke pedig deus ex machinaként, isteni ajándék­ ként érkezik meg, és nem igazságtételként, mint a Fidelióban.

A drámai feszültséget várhatóan a kitűnő szereposztás teremti meg. Az ostromlott város parancsnokát Michael Kupfer, Máriát, a feleségét Christiane Kohl, Holsteinert, az ostromló csapat parancsnokát Cser Krisztián alakítja.

Feltétlenül beszélni kell még a rendezőről: Némedi Csabát hívtam meg. Bécsben talál­ koztam vele, a beszélgetésünk során olyan

szaktudást és fantáziát mutatott, hogy egy­ szerűen lehetetlennek tartottam, hogy ne kérjem föl. A harmadik ciklust állítjuk pód­ium­ ra a Daphnéból, annak külön örülök, hogy most végre nem koncertszerűen, hanem szcení­ rozva játsszuk, mert így sok mindent lehet láttatni. A címszerepben Pasztircsák Polina mutatkozik be. Annyit elárulhatok, hogy Gilles Gubelmann színpadképe, amelyben A béke napja játszódik, egy hatalmas kato­ nai dobbal jelképezi a várat. Ez a Daphnéban igen fifikásan alakul át babérfává. A talmi csillogás és a valódiság ellentétpárja ebben a bukolikus történetben legalább úgy meg­ mutatkozik, mint A hallgatag asszonyban, amit egyébként a gigantikus straussi ope­ ra-oeuvre egyik alappillérének tartok, a másiknak pedig szintén egy vígoperát, A rózsalovagot.

A színpadra készült műveket nem idő­rendben vette elő, nyilván mindig a lehetőségek koordinátájában hozott döntést. A Müpa, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nem csupán érdekes, hanem biztos háttere is ennek a különleges sorozatnak.

A legismertebb darabokat nekünk a közel­ jövőben nem érdemes játszanunk, hiszen műsoron voltak, vannak, talán lesznek is a Magyar Állami Operaházban. Egyik-másik mű iránt nincs bennem lebírhatatlan érdek­ lődés, az Arabellát például nem tartom iga­

Pasztircsák Polina

30 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © Herman Péter

Cser Krisztián

zán jó alkotásnak. Szerepel a terveim között Az úrhatnám polgár, csakhogy az egészet kellene eljátszanunk. Nehezíti a dolgot, hogy ez nem a Molière-színmű, hanem a Hofmannst­ hal-féle adaptáció alapján került színpadra. Az eredeti komédi­ ából Parti Nagy Lajos készített magyar fordítást. Őt kértem fel az adaptáció átültetésére is: azt hiszem, örömmel vállalja, hi­ szen Az úrhatnám polgár teli van ötletekkel, méltó költői fel­ adat. A ritkaságok közül hátravan még a Danaé szerelme, az Intermezzo, a Guntram és A tűzínség (Feuersnot). Ezek közül – tudomásom szerint – hazánkban csak az Intermezzo hangzott el.

Albert Mária 2015. október 1.

RICHARD STRAUSS: A BÉKE NAPJA / DAPHNÉ

MICHAEL KUPFER, CHRISTIANE KOHL, GÁBOR GÉZA, HORVÁTH ISTVÁN, CSER KRISZTIÁN, RIC FURMAN, PASZTIRCSÁK POLINA, ULBRICH ANDREA, SZALAI ÁGNES, KRISTÓFI ÁGNES – ÉNEK, DÍSZLET: GILLES GUBELMANN, JELMEZ: GIANPIERA BÜHLMANN, RENDEZŐ: NÉMEDI CSABA, KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR, NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS), VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KLASSZIKU

HAZAI PÁLYÁN Vajon van-e olyan zeneszerző, akinek művét nem játsszák jól a Bécsi Filharmonikusok?

Nem, ilyen szerző valószínűleg nincs. Ezzel a zenekarral alighanem mindent érdemes meghallgatni: régi és új műveket, olaszt és amerikait, oroszt és japánt. Csak kvalitásos legyen a kompozíció.

Az már sokkal érvényesebb kérdés, hogy mely területeken mozog igazán otthonosan a világ egyik legpatinásabb és leghíresebb szimfonikus zenekara, melyet Hans Richter­ től és Felix von Weingartnertől Herbert von Karajanon és Leonard Bernsteinen át Claudio Abbadóig és Zubin Mehtáig minden kor min­ den igazán nagy karmestere vezényelt, s amelynek újévi koncertjeit öt világrész nézi és hallgatja ámulva a televízió képernyője előtt. Erre a kérdésre már lehet érdemben válaszolni – igaz, a felelet nem lesz túlon­ túl meglepő: hát persze hogy azokról az al­ kotókról és művekről van szó, akik és ame­

32 müpa

magazin 2015 szeptember–október

lyek bécsiek vagy Bécsről árulnak el zenébe rejtett titkokat. Bécs a 18. század közepe óta a nyugati világ egyik – talán a legjelen­ tősebb – zenei fővárosa. Mozart, miután Arco gróf 1781-ben a szó szoros értelmében kirúg­ ta salzburgi állásából, úgy érezte, a bécsi szabad művészélet lehetőségei nyújthat­ nak kárpótlást számára. Az Eszterházán töltött évtizedek után az idős, immár nem­ zetközi megbecsülésnek örvendő Haydn pá­ lyája is itt tetőzött. 1792 novemberében a fia­ tal Beethoven is Bécsbe költözik, hogy – ha már az idő előtt eltávozott Mozartnak nem lehet növendéke – Haydntól, Albrechtsberger­

től, Salieritől vegyen leckéket. Bécsben és Bécs környékén töltötte rövid, de hihetetle­ nül termékeny életét Schubert, és az ő emlé­ két lázasan kutatva zarándokolt ide 1838-ban a huszonnyolc éves Schumann. A hamburgi születésű Brahms először huszonkilenc éve­ sen, 1862-ben járt a kék Duna partján, egy évvel később pedig élete legfontosabb dön­ tését hozta meg, amikor elfogadva a város­ ban működő Singakademie által felkínált karmesteri állást, bécsivé lett. Pár évvel később, 1868-ban hasonlóan cselekedett a linzi Bruckner. Hiába született München­ ben és volt tősgyökeres bajor, mégis Richard

Fotó © Martin U.K. Lengemann

Herbert Blomstedt

Strauss írt meg néhányat a zenetörténet leghitelesebben bécsies hangulatú lapjai közül. Bécsben működött Mahler és Wolf, Zemlinsky és Korngold, Bécs adta a világ­ nak a 20. századi zene nagy átalakítóit: Schönberget, Berget és Webernt. Kell en­ nél többet mondani? Ez a város két évszá­ zadon át mágnesként vonzotta a Tehetsé­ get, mindenki érezte, hogy Bécstől, az ottani légkörtől kaphat valami meghatározhatat­ lanul értékeset és csakis ott elsajátíthatót, amit azután majd műveiben adhat vissza a városnak és az emberiség kultúrájának.

Bécs a hagyomány, az arányérzék, a kedély, az emberléptékű gesztusok világa; Bécs az európai zene szimbóluma.

A metronóm feltalálója A 8. szimfónia jellegzetesen „ketyegő” ritmusú második tétele, az Allegretto scherzando, úgy tartja a hagyomány, egy jelentős találmánynak állít emléket. Egy osztrák feltaláló, Johann Nepomuk Mälzel (1772–1838) akkoriban rukkolt elő egy izgalmas, új készülékkel.

A metronóm nevű felhúzható óraszerkezet, melyet modernizált, elektromos változatában máig használunk, lehetővé tette, hogy a zeneszerzők az addig csupán hozzávetőleges előírásokkal (Adagio, Andante, Allegro, Presto stb.) jelölt tempók kiegészítéseként kronometriai pontossággal hozzák az előadók tudtára, milyen lüktetéssel képzelik el az általuk papírra vetett tételt. Az új lehetőség bizonyos szempontból forradalmasította a kottaírást.

Mälzel, mint Edisontól Rubik Ernőig a legtöbb feltaláló, sokoldalú volt: nemcsak a metronóm megalkotása fűződik a nevéhez, de Kempelen Farkas automatáját továbbfejlesztve sakkozógépet is konstruált, hallókészüléket és zenélő órát tervezett, sőt a napóleoni háborúk sérültjei számára 1809-ben kifejlesztette a lábprotézist. Fordulatos élete Venezuela partjainál, egy hajó fedélzetén ért véget – alkoholmérgezés következtében.

Beethoven a Bécsi Filharmonikusok anyanyelve.

Ennek az európai zenének egyik mérföld­ köve Beethoven, akinek két művével érke­ zik október 26-án a Bécsi Filharmonikusok együttese a Müpába. Beethoven zenéje kezdettől a zenekar anyanyelve. A kilenc szimfónia az 1799 és 1824 közötti negyed­ század során keletkezett, és így kevés hí­ ján fedi a zeneszerző életének minden alko­ tókorszakát. A szimfóniák vonulata stilárisan változó képet mutat: az első és a második mű még egyértelműen a klasszikus hagyo­ mány elkötelezettje, a továbbiakban azon­ ban váltakozik a klasszikus indíttatás és a 19. század későbbi meghatározó vonulatát, a romantikát előlegező fogalmazásmód.

A romantikát jósolja a 3., az 5., a 6. és a 9. szimfónia – hangvételében valamennyi, a 6. (a nyíltan ábrázoló szellemű Pastorale) azonban a programzene lehetőségeit ízlel­

gető műfajjal is, az 5. és a 9. pedig a belső tematikus megfelelések terén figyelemre­ méltón előremutató. A fejlődés azonban nem egyenes, inkább hullámvonalhoz ha­ sonlít. A rendkívül modern 5. és 6. szimfónia után a 7. és a 8. valamivel hagyományosabb – igaz, még ezt sem állíthatjuk ilyen egysze­ rűen. A két, szinte egyívású mű közül (mind­ kettőt 1812-ben fejezte be a zeneszerző) a 7. szinte szétrobban az energiától és az erő­ től, a két saroktétel daktilikus ritmikája alap­ ján gyakran tekintik az antik görögség szép­ ségideálja előtti hódolatnak, és Wagner nyomán „a tánc apoteózisa” elnevezés is közismert. A 8. ennél jóval hagyományo­ sabb, bár rendhagyó mozzanatok itt is akad­ nak, például az, hogy a műnek nincs tény­ leges lassú tétele. Érdekes, hogy az 5., a 6. és a 7. szimfónia gyorsan pergő scherzói után

Mint a jó bor Költő tizennyolc évesen is lehet valaki, a prózaírót azonban negyven-ötven táján kezdi érlelni az idő és a tapasztalat. Hasonló párhuzamot a zene világában a hangszeres szólisták és a karmesterek között vonhatunk. Kamasz hegedű- és zongoravirtuózoknak tapsolunk, miközben a karmesterek többsége több évtizedes munka árán válik jelentőssé. De míg a hangszeres előadók hatvan-hetven táján veszítenek ujjaik fürgeségéből, technikájuk megkopik, addig az igazán nagy karmesterek művészete hetven fölött különleges zamatot kap, mint a régi évjáratú, nemes bor. Akik régóta járnak hangversenyre, emlékezhetnek, hogyan vezényelt Wagnert a Zeneakadémián az idős Lovro von Matačić, de azt is szép emlékeink között őrizzük, milyen volt az Erkel Színházban hallgatni az agg Eugen Jochumot, és hogyan kommunikált a zenészekkel Budapesten nyolcvanon felül Kurt Sanderling. Legendás Klemperer időskori művészete, de említhetnénk az öregkorukban nagyot alkotó dirigensek egész sorát Ernest Ansermet-től Pierre Boulezig. Sőt az idős fejjel is töretlen színvonalon vezénylő nagyokból a Müpa pár évvel ezelőtti vendégei között is találunk néhányat: ilyen volt Neville Marriner és Colin Davis. Herbert Blomstedt méltó folytatója a sornak.

(és a 9. démoni scherzója előtt) Beethoven a 8.-ban még egyszer, utoljára visszatér a békésen derűs, szelíd kedélyű menüetthez.

A rendkívüli temperamentum és az olykor szinte tombolásig fokozódó indulat azon­ ban itt is meghatározó, és a 7. méltó testvé­ révé avatja a 8. szimfóniát.

Herbert Blomstedt, aki az októberi koncer­ ten vezényel, éppen ennek a repertoárnak elismert specialistája: úgy tartják őt számon, mint a német és osztrák klasszika és roman­ tika – Beethoven, Schubert, Mendelssohn, Bruckner, Richard Strauss – avatott tolmá­ csolóját. Életútja érdekesen indult: bár 1927ben a Massachusetts állambeli Springfield­ ben született, svéd szüleivel már kétévesen megtért északi hazájába, és ott is nőtt fel.

Pályakezdőként tanult Darmstadtban, Bázel­ ben, a New York-i Juilliard School of Music falai között és Tanglewoodban – olyan mes­ terektől, mint Igor Markevitch, Jean Morel vagy Leonard Bernstein. Különféle északi szimfonikus zenekarok után 1985 és 1995 között a San Francisco Symphony zeneigaz­ gatójaként működött, majd 1996-ban a hamburgi Norddeutscher Rundfunk Zene­ karának élére került, innen pedig két eszten­ dővel később a Lipcsei Gewandhaus nagy múltú Zenekarához szerződött, ahol Kurt Masurt követte és az őt 2005-ben váltó Riccardo Chailly elődeként dolgozott. A bu­ dapesti fellépés idején nyolcvankilencedik évében jár: alighanem ő az egyik legidősebb karmester, aki az intézmény eddigi tíz éve során a Müpa pódiumára lépett.

Csengery Kristóf

2015. október 26.

HERBERT BLOMSTEDT ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

33

KLASSZIKU

EGY Írhatnánk, de nem írjuk: egyrészt mert jócs­ kán túlhaladottnak érezzük azt a fajta nem­ zetkarakterológiára épülő sztereotípiát, mi­ szerint német énekes csak német operákban alkothat kiemelkedőt (és viszont); másrészt mert a gyakorlat is jócskán ránk cáfolna – a három Strauss-darab mellett ugyanis Verdiszerepek is sorakoznak Anja Harteros idei repertoárján: a következő hónapokban a Don Carlos Erzsébet királynéjaként és Az álarcosbál Améliájaként láthatja és hallhatja majd őt a bécsi és a müncheni kö­ zönség. S aki nem rest a nemzetközi ope­ raéletet nem csupán híradások és kritikák alapján, de közvetítések, felvételek segít­ ségével is nyomon követni, jól emlékezhet:

34 müpa

magazin 2015 szeptember–október

ÖNTÖRVÉNYŰ

az elmúlt időszakban az imént említett Verdiműveken kívül még A végzet hatalma Leonórá­ jaként, valamint a Requiem szopránszóló­ jának tolmácsolójaként is szép nemzetközi visszhangot könyvelhetett el az 1972-es szü­ letésű művész.

Olybá tűnik tehát, hogy a Müpában október 29-én sorra kerülő szólóest műsora a ki­ mondva-kimondatlanul is meglévő előíté­ letek cáfolataként került összeállításra: egy félidőnyi Verdi-áriát egy félidőnyi Wagnermuzsika követ. Utóbbi szerző műveiben szin­ tén otthonosan mozog Anja Harteros: ha csupán a néhány évvel ezelőtti müncheni Lohengrin-produkció Elzájára emlékeztetünk

(partnere a címszerepben Jonas Kaufmann volt), alighanem be is bizonyítottuk, milyen magas árfolyamon jegyzik azt a művészt, aki ezúttal hozzánk látogat. Csúcson lévő világ­ sztár, akinek életpályája mintha csak egye­ nesen vezetett volna a mostani pontig, ki­ térők és megingás nélkül.

A történet elején kisebb német operaházak társulati tagjaként gyűjtött tapasztalatok állnak: Gelsenkirchen, Bonn, Wuppertal né­ zői tapsolhattak a görög apától és német anyától Észak-Rajna-Vesztfáliában szüle­ tett Harterosnak, mígnem elérkezett a for­ dulópont – a mai karrierek dinamikáját is­ merve, cseppet sem meglepő módon, egy

Anja Harteros

Ariadné Naxosz szigetén,

Verdi és Wagner – az elmaradt találkozás Bár a két zeneszerző életében sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy a Harteros-koncert műsorán egymással oly békésen megférő Verdi és Wagner személyesen is találkozzék, egy ízben csak a véletlenen múlt, hogy ez mégsem történt meg. „1882 végén Liszt Wag­ nernál vendégeskedett Velencében, amikor Verdi is a városba érkezett. Verdi szívesen megtisztelte volna Wagnert látogatásával, a német zeneszerző azonban saját művei­ vel, elsősorban a Parsifal bemutatójával volt elfoglalva, és senkit sem fogadott ottho­ nában. Egy este az operából kilépve Liszt megpillantotta Verdit, de nem szólította meg, feltehetőleg mellette haladó barátjára való tekintettel” – írja le a történetet Domokos Zsuzsanna egy tanulmányában. Az anekdotikus esetből kiindulva alkotta meg Franz Werfel Verdi című regényének cselekményét, mely az elmaradt találkozás lehetőségét sokféle szempontból járja körül – természetesen jórészt az írói fantáziára hagyatkozva.

A rózsalovag, Arabella – budapesti koncertjét követően szinte az egész évadban Richard Straussoperákban lép fel Anja Harteros. Ahogy az egy német énekesnőtől

KAMARAÉNEKES

Fotó © Marco Borggreve

elvárható – írhatnánk.

versenygyőzelem. 1999-ben Harteros első német indulóként diadalmaskodott a BBC cardiffi énekversenyén, amely az opera vilá­ gában különösen nagy presztízsnek örvend.

A zsűrit és a közönséget már ekkor sem csak hangi adottságai bűvölték el, hanem tem­ peramentumos egyénisége, előadói készsé­ gei is: a kiváló Mozart-énekesnő, Barbara Bonney úgy jellemezte őt, amint akiben egy­ szerre találhatók meg Julia Roberts és Cecilia Bartoli legjobb tulajdonságai. Innen már nem volt akadály: a pályafutás egyenlete­ sen ívelt felfelé Bécs, Berlin, Milánó, New York színpadaiig.

Más szempontból azonban mégsem olyan megszokott ez a karrier. Bár az énekesnő nem zárkózik el a hivatalos zenei életben való aktív részvételtől (ezt jelzik elismerései is: a müncheni Bajor Állami Operaház kama­ raénekesnői címe, vagy épp az Opernwelt magazin által 2009-ben adományozott „Az év énekesnője” titulus), nyilatkozatai­ ból és az őt övező – pontosabban: őt nem övező – külsőségekből az derül ki, hogy Anja Harteros a kívülállók, az öntörvényűek nem túl népes, de mindenkor sokak érdeklődését és szimpátiáját kiváltó táborát erősíti. Szá­ mos alkalommal tett hitet amellett, hogy reper­toár­jának építésében csakis saját megérzéseire hagyatkozik, és minden le­ hetséges módon ellenáll az ügynökségek, színházak csábító, de adott esetben a hang számára ártalmas felkéréseinek. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden meglepő hú­ zástól elzárkózna, épp ellenkezőleg: sokak számára okozott fejtörést, mikor már elis­ mert Verdi- és Wagner-énekesnőként a ba­ rokk repertoárhoz nyúlt vissza, és Händel Alcinájának címszerepében állt a müncheni, majd a Bécsi Állami Operaház színpadára.

Noha természetes, hogy nem ugyanúgy kell barokkot énekelni, mint Verdit, Wagnert vagy akár Mozartot, ezek a szerzők mégsem zárják ki egymást, épp ellenkezőleg: a különböző stílusok és technikák erősítik egymást – fej­ tegette ekkor a Staatsoper magazinja szá­ mára adott interjúban, s ezt a gondolatát nem sokkal később szereplésével is maga­ biztosan igazolta: a mindinkább kiveszőfél­ ben lévő primadonna-sikerek egyik legszebbi­ két aratta a Händel-opera bécsi bemutatóján.

Nem megszokott ez a karrier azért sem, mert hiányoznak belőle a 21. századi tömegkom­ munikáció bizonyos elengedhetetlennek vélt elemei. Noha Harteros egyáltalán nem zár­ kózik el a nyilvánosságtól, szívesen és gyak­ ran ad interjút nemcsak újságoknak, hanem a televíziónak is (emlékezetes például az,

amelyikben alaposan kiosztja a mellette ülő és saját adottságairól meglehetős sze­ rénységgel nyilatkozó Jonas Kaufmannt), a korszerű kommunikációs csatornák mintha hidegen hagynák a művésznőt. Személyesen nincs jelen a legnagyobb közösségi portálon (noha rajongói több oldalt és zárt csoportot is működtetnek), sőt még hagyományos ér­ telemben vett honlapja sincs – aki tehát töb­ bet szeretne megtudni róla, az „kénytelen” elsősorban a művészi produktumokhoz nyúl­ ni. Talán korszerűtlen, ám valljuk be: nem rossz alternatíva.

Főképp, mivel a pályafutás eddigi állomásai meglehetős alapossággal vannak dokumen­ tálva. Csupán a már említett Verdi-Requiemből három hivatalos felvételt készített – Antonio Pappano és Daniel Barenboim után egy Lorin Maazel dirigálta élő rögzítés is piac­ ra került, melyet a nagy maestro utolsó fel­ vételeként reklámoznak. A ma már elsőd­ leges operamédiumnak számító DVD-ken hozzáférhető továbbá Anja Harteros vala­ mennyi emblematikus alakítása: müncheni Alcinája és Brabanti Elzája, salzburgi Erzsébet királynéja (utóbbi kettő a már többször em­ lített Jonas Kaufmann partnereként), de lát­ hatjuk az Idomeneo vagy a Simon Boccanegra fontos szerepeiben is. Ha tehát akad olyan operabarát, akinek figyelmét eddig elkerül­ te napjaink egyik csillagának magával raga­ dó művészete, bőven van lehetősége, hogy a budapesti bemutatkozásig előtanulmányo­ kat folytasson – természetesen abban a tudatban, hogy az élő találkozás élményét semmi sem pótolhatja.

Bóka Gábor 2015. október 29.

ANJA HARTEROS ZENEKARI ÁRIAESTJE KÖZREMŰKÖDIK: PANNON FILHARMONIKUSOK VEZÉNYEL: IVAN REPUŠIĆ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

35

LITERÁRIU

Péterfy Gergely

KLASSZIKA-FILOLÓGUS A TELEFONFÜLKÉBEN Sosem szerettem a telefonfülkéket, eleve nyilván van valami klausztrofóbiám, a liftet sem szeretem, a szűk zakókat se, a szűk há­ zakat, szűk szobákat, menekülök az ilyen la­ kásokból, egyedül az autót tudom elviselni, mondjuk a kicsit abból se, mert nem férek el, de az autó legalább halad, és ez majdnem olyan, mintha tágas lenne, és ennyi önbe­ csapást még hajlandó vagyok elviselni.

A telefonfülkékben az se vigasztalt, hogy tele voltak ablakkal, ettől nem lettek tága­ sabbak. Mindig nekidőltem az ajtónak, hogy résnyire nyitva tartsam, így valamit eny­ hült a félelem, de így se múlt el teljesen. És nem elég, hogy szűk volt, az ember azon túl, hogy bezártnak, még kiszolgáltatott­ nak is érezhette magát, mert a telefont tartó tömör falat kivéve bárhonnan belebá­ mulhattak az arcába, amint épp szerelmet vall, vagy elküld valakit a frászba, ha meg suttogni kezdett, száját eltakarva sutyor­ gott a kagylóba, akkor még az is megállt és bebámult, akinek amúgy eszébe se jutott volna pofátlankodni. Tulajdonképpen az egész város szeme láttára, nyilvános terek közepén kényszerült magánéletet élni az, aki valamiért telefonfülkére fanyalodott, és nem telefonálhatott otthonról, a fotelből.

Márpedig ez a kényszer gyakran állt elő,

36 müpa

magazin 2015 szeptember–október

szüleim elől titkolni akart baráti megbeszé­ lések, bonyolult szerelmi ügyek, később a szeretők logisztikája gyakran kényszerített fülkébe, ahol a világ szeme elől nem is, de a családtagok elől el lehetett bújni. És a lé­ nyeg többé-kevésbé valóban ez volt, leg­ alábbis abban az átmeneti korszakban, ami­ kor otthoni telefonja már mindenkinek volt, de a mobiltelefonok ideje még nem érke­ zett el, ez pedig, akárhogy is vesszük, leg­ alább harminc év, majd’ egy emberöltő.

Búvóhely volt alapvetően a telefonfülke, asylum, itt-se-vagyok, nem ér a nevem, káposzta a fejem-hely, féllegális, szürke zóna, ahol az ember mindig kicsit a tilos­ ban járt. Intim titkok zuga, kínos, olcsó kis titkok fülkéje – és itt érkezik el még egy fontos motívum, amely helyet kér ebben a rövidke dolgozatban: a mellékhelyiség.

Amely talán a leglényegesebb a klausztro­ fóbiát kiváltó, szűk helyiségek közül, ahol szorongással töltöttem el a szükséges és elkerülhetetlen időt. Az érintkezés legfon­ tosabb pontja telefonfülke és mellékhelyi­ ség között nem is a fülkeszerűség, hanem a tengeri állat, amely mindkét esetben az adattovábbítás vehikuluma. Kagyló volt itt is, ott is, furcsán futott egymásra a nyelv­ ben a kétféle kagyló, a telefon és a vécé, két,

méretében lényegesen különböző, de taxo­ nómiáját tekintve azonos státuszú lény, kagyló mindkettő, az egyikre a füled, a má­ sikra a segged illeszted, csak össze ne ke­ verd, vagy idejében vedd észre, ha valaki előtted összekeverte. Így kontaminálódott az intimitással a titok, az információval az ürítkezés, a szakrálissal a profán, s talán ezért volt az, hogy a telefonfülkében min­ dig húgyszag volt, és mindig könyvszag volt, egyszerre. A nagy, vastag telefonkönyvek, a catalogus mundi helyi regiszterei, a Dies Irae Liber Scriptusának névleg fővárosi, koz­ mikus értelemben mégis vidéki kiadásai poros papírszagot árasztottak, és a szag­ keverék olyan volt így, mintha egy meggya­ lázott könyvtárban, egy összehugyozott és összeszart antikváriumban ácsorogna az ember, valami népvándorlás utáni szagban, amit a barbárok hagynak maguk után, mi­ után feldúlták Rómát és meggyalázták a Szibilla-könyveket. És tényleg, a spontán, kiszámíthatatlan népharag szabad prédája volt maga a tele­ fonkönyv is: fantasztikusan kisalátásodott, széttépkedett, összefirkált könyvek voltak ezek, a könyvek legszétcincáltabb prosti­ tuáltjai, akikkel szemben a legminimálisabb, könyvet illető emberiesség sem maradt

a használóiban. Nem finom kézzel, óvatos ujjal nyúltak hozzá, mint a kedveshez, aki­ nek örömét keresik, hanem durván, tenye­ rükbe köpve, keményen leszaggatva borí­ tót, alsóneműt. Az ember sosem keresett lassan, odafigyelve a telefonkönyvben, tu­ catjával fogta össze a lapokat, rángatta előre-hátra az ábécét, ameddig meg nem

találta a keresett nevet. Beletörölte az or­ rát, a zsíros ujját, belecsöpögtette a ketchu­ pot a hotdogból, a bucis hamburgerből a folyós mustárt és uborkalevet. A szerencsét­ len telefonkönyvek büdösek voltak, rojto­ sak, foltosak, az ember undorodott hozzájuk nyúlni, miközben az élők titkait hordozták, az e világi jelenlét egyetlen bizonyítékát –

„…a spontán, kiszámíthatatlan népharag szabad prédája volt maga a telefonkönyv is: fantasztikusan kisalátásodott, széttépkedett, összefirkált könyvek voltak ezek, a könyvek legszétcincáltabb prostituáltjai…”

nevek tízezreit, százezreit hordozták ma­ gukban, fallikus és vaginális mindentudással és közönnyel, mint a közel-keleti szerelem­ istennők, Melissák és ezermellű Isisek templomi kurvái, akik beavatták a város fér­ fi- és asszonynépét, ha eljött az ünnep ideje.

Ezt csak azért mondom, mert bár nem jött el a vallásváltás, civilizációváltás pillanata, nem törölték el a kereszténységet, nem ve­ zették be a cirill írást, semmi látványos nem történt, de a múltkor tanúja voltam, ahogy a Móricz Zsigmond körtér mellől eltávolítot­ ták az utolsó telefonfülkét, már persze nem a régi sárga-zöldet, mert az már korábban eltűnt, megette a rozsda, hanem a nyolcva­ nas években rendszerbe állt pirosat, amiről az a városi pletyka járta, hogy Dél-Afrikából hozták a kommunisták, ahol még a kőke­ mény apartheidben tesztelték a feketéken a búrok. Már nem tudom, mért tűnt ez a nyolcvanas években fontos információnak, talán azt gondoltuk, hogy a kommunisták attól tartanak, hogy egyszer csak annyira dühösek leszünk, mint az apartheidben a fe­ keték. Talán igazuk volt, tetszettünk volna forradalmat csinálni, de nem csináltunk, a telefonfülkék megúszták, hogy aztán sem­ mi értelme ne legyen a békés túlélésüknek.

müpa

magazin 2015 szeptember–október

37

LITERÁRIU

Péterfy Gergely

AAHOSSZÚTÁVFUTÓ HOSSZÚTÁVFUTÓPÉTERFY GERGELYRŐL

MAGÁNYOSSÁGA MAGÁNYOSSÁGA PÉTERFY GERGELYRŐL

„Krúdyt úgy olvasok, ahogy mondjuk egy másik földrészre utazom. Minden látványosságszámba megy, a növényzet, a házak, még a felhők is mások. A logosza világot teremt, saját univerzumot, fényeket, ízeket, embereket, túlvilágot, démonokat, mitológiát, nőket, állatokat és növényeket, saját Budapestet, saját Nyírséget, saját Felvidéket, mindent.

Az ember újra és újra megkívánja, hogy utazást tehessen ebben a csodálatos univerzumban. Nem tudok Krúdyt átvenni, nálam óhatatlanul giccs lesz belőle, szuvenír. […]

Ez utánozhatatlan. Ugyanakkor abban a különös szövegáramlásban, amely a fejemben gomolyog, és ahonnan a saját mondataimat kiemelem, amiből a saját világomat megformálom, rengeteg Krúdy van. […] Talán Krúdyból főtt bele a legtöbb ebbe az őslevesbe” – válaszolta a Litera Írók írókról soroza­ tában Péterfy a kérdések egyikére. Miközben mértéktartóan szűkíti az összehasonlítás horizontját, megjelöli azokat a pontokat, amelyek főhajtásra késztetik. Amennyiben a Péterfy-szakácskönyv őslevesébe kívá­ nunk betekintést nyerni, ennek a pár sor­ nak a segítségével megtehetjük; ha konk­ rét recepteket nem is lelünk, az eddigi életmű ismeretében felmérhetjük a „menüsor” alakulásait.

A személyes elbeszélés szintjén mélyen a magyar irodalomba és művelődéstörténet­ be ágyazott, a közvetlen felmenők között Áprilyt és Jékelyt maga mögött tudó alkotó­ ra az örökség gazdagsága mellett legalább annyira hárult annak terhe is. Noha az olva­ sói tapasztalatokat az előbbiek nem befo­ lyásolják, elmondható, hogy Péterfy első kötetének megjelenésekor már átvereked­ te magát az elvárások, a pozitív, vagy épp gyanakvó előítéletek dzsungelén. A Félelem az egértől (1994) című novelláskötete érett belépő; mind stilisztikai fegyvertárában, mind tematikus koloritjában felvillantja és ma­ gában hordozza a későbbi művek világát.

Ha az irodalomtörténészek majd visszate­ kintenek ezekre a fás szárú zsengékre, látni fogják, hogy Péterfynek a kultúra megannyi részletéhez, tárgyi eleméhez, viselkedésmó­ dozataihoz, étkezésrendjéhez, történelem­ képéhez roppant bensőséges, hovatovább erotikus a viszonya, taktilis megfigyelései végighúzódnak a kis könyvön, mondhatni inventárium-jelleggel, kaleidoszkópszerűen sűrítve azokat. A szűkített szekvenciákban, a mikroszkóp alatt kinagyított metszetek­ ben a magyar világ olyan organizmusai mu­ tatkoznak, amelyek a későbbiekben egyre szélesebb távlatot nyernek, egészen a leg­ utóbbi nagyformáig, a rendkívüli sikerű Kitömött barbár (2014) című regényig jelöl­ ve ki a poétikai irányt.

De addig Péterfy még hosszú utat jár be.

A B oldallal (1998) a hetvenes–nyolcvanas évek magyar fővárosának budai oldalát tér­ képezi fel. A kisregényben hallatlan plaszti­ citással ábrázolja a Kádár-korban a háború előtti évtizedek enteriőrjében csöndesen ellenálló, szokásait féltve őrző, a könyvek­ ben, a képekben, a sírfeliratokban, az erdé­ lyi temetőkben, a paraszti szőttesekben, népdalokban és naplókban továbbélni remélt másik Magyarország strázsáit; a keresztény polgári gondolat és a népi harmadik utas alternatíva végvárait. És erős, ugyanakkor gyengéd fénybe emeli a korabeli tinédzse­ rek koravén, bölcsész-lázadó attitűdjét is.

A kisregény tagadhatatlanul önéletrajzi elemekre épül, miközben fojtogatóan tá­ gas panorámáját adja az 1956 utáni kon­ szolidáció utolsó másfél évtizedének.

A tűzoltóparancsnok szomorúsága (2000) voltaképp az előbbi labirintusban-panopti­ kumban tesz további lépéseket, a kilencve­ nes években rajzol meg bernhardi lendületű és abszurditású, frivol, mozaikszerű kama­ radrámákat, míg a Bányatóban (2004), eb­ ben a varázslatos novellafüzérben – inkább és megint csak: kisregényben – visszatér gyerekkorának Atlantiszához, ezúttal azonban a Duna-kanyar hasa­dásos mikrotársadalmá­ hoz; szarkasztikusan kiforgatott mítoszához, flórájának és faunájának faunjaihoz és sellői­

„Kazinczy szövegei között találtam egy bejegyzést, amelyben arról ír, hogy szegény barátját kitömték.”

38 müpa

magazin 2015 szeptember–október

A

hez. Ebben a könyvében is a kisformát feszegető szemléletmód jelei dominálnak; a történetek mögött húzódó titoktartományok, a legendák és az anekdoták, az adomák és a mesék rejt- és vízjelei bujkálnak az oldalakon. Ingoványos és ködösen füstölgő, lápos vidéken járunk, ahol az elsüllyedés maga a vonzó izgalom.

A pálya következő állomása a Misi-könyv (2005), amelyben az író klasszika-filológusi vénáját csillogtatja meg; komplett mitológi­ át álmodik, istenek és félistenek küzdenek, barbárok fenyeget­ nek, mámorító a képzeletáradás, hogy aztán – a Kitömött barbár felől nézve – a legfontosabb ponton eresszen gyökeret, és a Halál Budánt (2008) írja meg, Buda felszabadítását poétizálva. Olyan haláltáncot, hősformát és – stílszerűen – a barokkal kacérkodó könyvet ír, amely az úgynevezett történelmi regények sorába il­ leszkedik, ugyanakkor nyelvi invenciójával azok fölé emelkedik; örvénylő erővel vonja be világába olvasóit. És sejtet valamit, ami­ ben persze csak utólag vagyunk bizonyosak: azt, hogy ennek itt nincs vége, ez valaminek a kezdete – az Örök völgy (2012) című meseregény zárójelét átugorva a Kitömött barbár (2014) felé nyílik meg az út.

A regény felé, amely nem kevesebbet vállal, mint Kazinczy Ferenc történetét kézbe venni. Egy család történetét. Egy házasság tör­ ténetét. Egy grandiózus kor történetét. A felvilágosodás Bécsének és Pest-Budájának történetét. A szabadkőművesség történetét.

A magyar periféria és az ellentmondásos közép történetét. És nem utolsósorban, mindezek foglalataként, Kazinczy és Angelo Soliman barátságának történetét. A könyv rétegeinek számbavételéből kitűnik, milyen léptékű és lélegzetvételű műről van itt szó. A regény előmunkálatai sem ismeretlenek, maga a szerző több helyütt vallott róluk: „Az, hogy a témával elkezdtem foglalkozni, két okra vezethető vissza: az egyik, hogy most már muszáj volt befejeznem a PhD tanulmányaimat, ehhez pedig egy rendes dolgozat kellett, másrészt, hogy Kazinczy szövegei között találtam egy bejegyzést, amelyben arról ír, hogy szegény barátját kitömték”.

A Kitömött barbár olvasatai tehát szerteágazóak, sokfélék: a könyv egyebek mellett a testfilozófia, az egyes szám első személyű el­ beszélő, Kazinczy felesége, Török Sophie hangjának, az idegen­ ség, a Másik kulturális karakterének, a progresszív és a visszahúzó, egyszerre feudális és polgárosodó Magyarország örök szemben­ állásának kérdéseit exponálja. Péterfy nem véletlenül érdemelte ki vele a legjelentősebb nem állami kitüntetést, az Aegon-díjat: regénye a lázas, mégis nyugalmas gazdagsággal áradó, partot mosó, medrét mégsem elhagyó elbeszélésmód kivételes színvona­ lú megnyilvánulása, amely azzal az élménnyel ajándékozza meg olvasóit, amelyre e méltatás elején Krúdyt megidézve Péterfy utalt: „Minden látványosságszámba megy, a növényzet, a házak, még a felhők is mások. A logosza világot teremt, saját univerzumot, fényeket, ízeket, embereket, túlvilágot, démonokat, mitológiát, nőket, állatokat és növényeket.”

Jánossy Lajos

2015. október 5.

LITERÁRIUM PÉTERFY GERGELY-EST

KÖZREMŰKÖDIK: GRYLLUS SAMU, MÁRKOS ALBERT, RADNAY CSILLA, KIRÁLY DÁNIEL TAMÁS SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR MŰSORVEZETŐ: JÁNOSSY LAJOS RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF ÜVEGTEREM

BALLAGOK”

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház egyetlen alkalommal látható, megrázó előadásának egy örök lázadó, a perifériára szorított nagy vajdasági költő, Sziveri János élete, hosszú, súlyos betegsége és korai halála a kiindulópontja. A darab azonban sokkal összetettebb annál, semhogy pusztán a szülőföldjéről elüldözött költő-fenegyerek nagyszerű életműve előtti tisztelgés legyen.

Fotó © Molnár Edvárd

LITERÁRIUM EXTR

„…AZ ELMÚLÁSBA

Az ember komédiája

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZ: AZ EMBER KOMÉDIÁJA Az előadás Sziveri sorsán keresztül felmutat­ ja a vátesz-költő szerepének megrendülé­ sét, de ennél lényegesebb, hogy az ember fájdalomnak való kiszolgáltatottságáról, esendőségéről, mulandóságáról, és mind­ ezek tartással, méltósággal való elviselé­ séről vall megrázóan.

Az előadás alapszövegei Sziveri-versek, több korszakából összeválogatva, esetenként csu­ pán néhány sor, szófordulat, máskor hos�­ szabb szöveghelyek, akár egész versek is.

Lazán egymáshoz tartozó jelenetek füzé­ rével, montázsszerű szerkezettel szembesül a néző – ami egységgé kovácsolja, az nem más, mint Sziveri személyes életútja, ezen belül is a betegsége, szenvedéstörténete. Újra meg újra megjelenik a színpadon a hal­ dokló költő egy kórházi ágyon, csontig sová­ nyodva, a magasból lelógó csövek között – feledhetetlenül szuggesztív kép, hi­te­les­ ségéért Mészáros Gábornak, a nagybeteg költőt megformáló színésznek jár az elis­ merés.

A számos különböző színházi műfaj eszköz­ tárából merítő előadás kapcsolódik többek között az avantgárd fizikai színház legjobb nemzetközi hagyományaihoz, dalokkal, zenei

40 müpa

magazin 2015 szeptember–október

eszközökkel operál, tele van már-már revüszerű táncbetétekkel, de kortárs táncelemek­ kel is. Ez a sokszínűség azonban szervesen egybekapcsolódik, és karakteres, az Urbán András vezette Kosztolányi Dezső Színház védjegyévé vált saját, eredeti színházi nyel­ vet alkot. A szüzsé és a rendezés hű és mél­ tó Sziveri lázadó, tabukat döntő költésze­ téhez, a jelenetek egyszerre groteszkek, szür­ reálisak és hideglelősen szépek. Sziveri költői hangjának jellegzetes, (ön)ironikus, kama­ szos, senkire tekintettel nem levő karcossá­ ga mindvégig visszaköszön az előadás moz­ galmas vagy épp drámai, kimerevített jele­ neteiben. A színpadi látványvilág visszatérő motívumok köré épül fel – ilyenek például a magasból tekergőző csövek, amelyekből a szereplők hol a gyógyszert, hol a mérget veszik magukhoz.

A darab rendkívüli szuggesztivitásában nem csekély szerepük van a remek dramaturgiai érzékkel beillesztett élő zenei betéteknek, a versmegzenésítéseknek. A súlyos, komor jelenetek alatt jellemzően a zene nyújt fel­ oldást, katarzist. Külön kiemelném az elő­ adás fináléjában felhangzó nagy, klasszikus mű, a Bábel megzenésítését – a vers olyan erős egységet alkot a dallammal, hogy so­

káig a fülünkben cseng majd, kitörölhetet­ lenül. Mindezért Bakos Árpádot illeti a dicsé­ ret, aki zeneszerzőként a Sziveri-költészettel egyenrangú, ahhoz szervesen illeszkedő bal­ káni-közép-európai zenei világot alkotott.

A zene a komor tónusok mellett szinte musi­ cal-jellegűen fülbemászó – egyszerre ellen­ pontozva a téma komolyságát és felerősít­ ve Sziveri János verseinek groteszk humorát.

Az előadás felkavaró, katartikus élmény, tá­ vol áll a könnyed szórakozástól. Sziveri János életének, költészetének felidézésével olyan kérdésekkel – saját esendőségével, mulan­ dóságával, tehetetlen kiszolgáltatottságá­ val – szembesíti a nézőt, amivel nem kön�­ nyű szembenézni, mintát adva ugyanakkor arra nézvést, hogyan lehet méltósággal, egyenes gerinccel viselni a testi fájdalma­ kat és a lelki szenvedést. Teszi mindezt fel­ emelően, megrendítően, hol hideglelősen, naturalisztikusan, hol pedig megindítóan poétikusan.

Ritkán látható, hiteles, nagy hatású, emlé­ kezetes színházi előadás.

Keresztury Tibor

Sziveri János önálló verseskötetei: Szabad gyakorlatok (Újvidék, 1977) Hidegpróba (Újvidék, 1981) Dia-dalok (Újvidék, 1987) Szájbarágás (Budapest, 1988) Mi szél hozott? (Budapest, 1989) Bábel (Budapest, 1990) Magánterület (Budapest, 1990) Sziveri János minden verse (Budapest, 1994) Sziveri János művei (Budapest, 2011)

Fotó © Molnár Edvárd

Fotó © Molnár Edvárd

Sziveri János: Bábel (részlet) lengő lófejek a csillagok csörögnek de én csak hallgatok mint az üvegcse melyhez kavics ha koccan széttörik bár meg se moccan

édeskés illatok enyvesednek könnye hullik téli fenyveseknek piheg a szelíd karácsony nőm haja akár a bársony

az éjben eső felesel rólam locsog járdára zuhog csattog a mocsok ravasz hó helyett a tűk a vatták életem az ördögöknek adták

erőlködöm emelkedném – nem lehet rákgyanús maroknyi fekély a lelet gatya nélkül fetrengek az ágyon nem is eszem s párnám lehányom

bőröm alá kesztyűs kézzel nyúlnak elképzelnek ürgének nyúlnak 33 éves lézengő árva apostol keserű dolgokba megint belekóstol

talán ez már a végső kálvária a pohárban tiszta víz várja hogy e megnyomorító tudást fölismerjem mint Krisztus Júdást

langyos dallamra ráng a szív bármit ha szólt most visszaszív andalítóan lágy húgy csörgedez töri vállamat a fakereszt

Fotó © Molnár Edvárd

Sziveri János költő, dramaturg, szerkesztő 1954-ben született az egykori Jugoszlávia területén található bánáti Muzslán. Fájdalmasan rövid életét – 35 évesen halt meg – állandó mozgás jellemezte, mind területi szempontból, mind szellemi értelemben. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, élt Szabadkán és Budapesten. Az Új Symposion szerkesztőjeként és a Szabadkai Népszínház dramaturgjaként rövid ideig kvalitásainak megfelelő feladatokat kapott, de 1983-as leváltása, politikai üldöztetése miatt derékba tört a pályája. Utolsó éveit betegen, ágyban töltötte egy kelenföldi lakásban. Mindezek ellenére kerek, teljes értékű költői életművet hagyott hátra – jelentősége csak legnagyobb kortársaihoz mérhető.

Fotó © Molnár Edvárd

2015. október 26.

SZIVERI JÁNOS: AZ EMBER KOMÉDIÁJA A SZABADKAI KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA

SZEREPLŐK: BÉRES MÁRTA, CRNKOVITY GABRIELLA M.V., KISS ANIKÓ M.V., MÉSZÁROS GÁBOR, MIKES IMRE ELEK, PLETL ZOLTÁN DRAMATURG: GÓLI KORNÉLIA M. V. LÁTVÁNYTERVEZŐ: POLGÁR PÉTER M. V. ZENESZERZŐ: BAKOS ÁRPÁD M. V. RENDEZŐ-KOREOGRÁFUS: TÁBOROSI MARGARÉTA SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 szeptember–október

41

AZ J

NÁRAY, SZŰCS, RUSSELL: SWING, BLUES, NEW ORLEANS Régóta hagyománya a Müpának, hogy a szezon első nagyobb megmozdulása a tradicionális jazz jegyében zajlik. Idén mind a három napon énekesek állnak a rivaldafényben, akik változatos zenei háttérrel érkeznek a fesztiválra.

A nyári hangulatot a szezonkezdetre át­ mentő fesztivál a lehető legszélesebbre tárja a kapukat, amikor a New Orleans-i felfogás mellé tősgyökeres blues, musical és sanzon, illetve swingbe oltott pop társul.

Az első este sztárja Náray Erika, akit min­ denki ismer a színpadról, hiszen kiváló és sokat szereplő prózai- és musicalszínész­ nő, szinkronhangként pedig az egyik leg­ foglalkoztatottabb. Volt már Scully ügynök is, mostanában pedig az egyik kereskedel­ mi csatorna állandó hangja. Nárayról, akit filmen és tévében is láthattunk, nem min­ denki tudja, hogy a Színművészeti Egyetem

prózai osztálya után nem volt rest a Zeneaka­ démia jazz tanszakát is elvégezni 1996-ban – de már előtte sikeres énekesi pályát kez­ dett egy jazz-zenekar frontembereként.

Ugyanezzel az odaadással hónapokat töl­ tött New Yorkban, hogy az angol nyelv tel­ jesen természetes lehessen számára. Ami a zenei ízlését illeti, Náray mindenevő, egy interjúban nemrég azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb dalszerzőnek Stevie Wondert tartja, a lakatlan szigetre pedig Miles Davis talán leghíresebb lemezét, a Kind of Blue-t vinné magával. A musical-szerepek között is volt olyan, amit az átlagosnál pallérozottabb

Fotó © Rózsa Erika

Náray Erika

42 müpa

magazin 2015 szeptember–október

ízlésű énekesnő zenei kihívásként is nagyra tartott: a Bernarda Albát és a Mozartot.

Ez utóbbi, Waldstätten bárónő Lévay Szilveszter és Michael Kunze Mozart!.... című zenés darabjában volt kedvenc szere­ pe a műfajban.

Náray koncertje a New Orleans-fesztiválon azzal az újdonsággal büszkélkedhet, hogy repertoárját az énekesnő eredeti magyar szövegekkel fogja énekelni – ezeket ő ma­ ga írta. Akkor kapott kedvet a dalszövegek szerzéséhez, amikor legutóbbi lemeze, a Női dolgok címmel kiadott album dalai szü­ lettek, ebben végig a szöveg volt az elsőd­ leges. Ezért, és persze a szinkronszerepek sorára utalva kapta az este a Magyar hangja: Náray Erika alcímet. A produkcióban fontos feladat jutott a kiváló zongoristának és hang­ szerelőnek, Juhász Attilának, aki Náray jazzes „előéletében” is mellette állt már. Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy nemcsak Juhász, hanem az együttes gitárosa, Rieger Attila is szép színekkel festett alá már szá­ mos vokális produkciót. Az pedig igazán hab lesz a tortán, hogy a fúvóskar is csupa kivá­ ló szólistából áll (Pecze Balázs – trombita, Dennert Árpád, Csejtey Ákos – szaxofonok, Szalóky Béla – harsona), akik közül Szalóky éppenséggel a fesztivál „örökös házigazdája”.

Szombat este a népszerű énekesnő, Szűcs Gabi a fiatalabbakat is várja koncertjére.

Persze se felső, se alsó korhatár nem volt a fesztiválon eddig sem, nem is lesz, azonban Amy Winehouse neve hívószóként feltehe­ tően inkább a harminc alattiaknál működik.

A gyertyát mindkét végén égető, tragikusan fiatalon elhunyt Winehouse fantasztikus or­

Szűcs Gabi

…se felső, se alsó korhatár nem volt

Fotó © Papp Schneider

a fesztiválon eddig sem, nem is lesz…

gánuma a jazzben is emlékezetes. Erre is tá­ maszkodhatott Szűcs Gabi, aki Kuzbelt Péter szaxofonossal a leghíresebb Winehouseslágereket ültette át swingbe. A pop- és musical-slágerek jazzes feldolgozása régi hagyomány, és mindkét műfaj előadói pro­ fitáltak belőle. Ella Fitzgerald kapta például a Beatles tagjaitól az egyik leghálásabb kö­ szönetet egy híressé vált táviratban, amiért feldolgozta az akkor még pályája elején álló zenekar egyik dalát. A Swinging Amy alcímű

Catherine Russell

produkció duetteket is be fog mutatni, a Cotton Club Singers tagjaként befutott Szűcs Gabi partnere az Amerikában élő magyar blues-énekes és gitáros, Little G Weevil lesz. Az énekesnő úgy találta, hogy nemcsak az ő kettősük született szerencsés csillagzat alatt, annyira illik egymáshoz a hangjuk, hanem az is, hogy mindezt Amy Winehouse világában fogják kibontakoztatni.

A harmadik, záró estén fellépő amerikai énekesnő egyenesen kapcsolódik a New Orleans-i hagyományhoz. Apja, Luis Russell ugyanis Armstrong együttesének volt zenei vezetője 1935-től hosszú évekig, édesanyja is magasan képzett és neves előadó volt, egy híres női zenekar, az International Sweethearts of Rhythm tagja. Catherine Russell a két­ ezres évek elején David Bowie háttérvokál­ ját erősítette, gitározott és lemezein is közreműködött, továbbá Steely Dan és Paul Simon turnéin is tagja volt a vokálnak. 2004 óta koncentrál a szólista pályára: öt év alatt három CD-t adott ki saját neve alatt, egy tavalyi összesítés szerint a második legsi­ keresebb jazzénekesnő volt az online el­ adások (a JazzWeek, a Roots Music Report és az iTunes Jazz Charts adatai) alapján. Fel­ lépett már a Lincoln Centerben, a Kennedy Centerben, a Carnegie Hallban és számtalan más nevezetes koncerthelyszínen. Ő interpre­ tálta a műfaj egyik első örökzöldjét, a Crazy Bluest az HBO Gengszterkorzó című nagysi­ kerű, a húszas években játszódó tévésoro­ zatának kísérőzenéjében.

Russell nem először jár Magyarországon, és nem is először lép fel a Bohém Ragtime Jazz Band szólistájaként. A zenekar veze­ tője, Ittzés Tamás a Müpa Magazin kérdé­ sére válaszolva nagy örömmel tekintett elébe újabb közös meghívásuknak, hiszen szerinte Russell puszta jelenlétével, kisugár­ zásával a legjobbat hozza ki a zenészekből, és mindig maximálisan felkészülten érkezik: „A koncertekre abszolút felkészült, két éve magyarul is énekelt velünk, s nem a próbán kezdte keresgélni a kiejtést – idézte fel Ittzés.

– Alázatos, kedves, barátságos, s amikor elkezd énekelni, a frazeálásból azonnal kiderül, hogy nem véletlenül nőtt fel a klasszikus jazz és a big band korszak legnagyobb nevei­ vel. Röviden: egyszerűségében nagyszerű, magával ragadó, sodró. Nem csinál semmit,

csak szimplán énekel, mégis megőrül érte közönség és zenésztárs egyaránt.” A Müpa az egyik legrégibb és legsikeresebb magyar tradicionális jazzegyüttes, a Bohém számá­ ra sem ismeretlen terep: idén tavasszal a Nemzeti Hangversenyteremben ünnepel­ ték fennállásuk harmincéves jubileumát hatalmas, teltházas gálával. Az évtizedes távlatban állandó tagsággal kiálló Bohém sikerének egyik titka, hogy a dixieland ze­ nekarok szokásos vidámkodását maximális zenei professzionalizmussal támasztja alá.

Zipernovszky Kornél

2015. augusztus 28.

NEW ORLEANS SWING 2015 „MAGYAR HANGJA: NÁRAY ERIKA” NÁRAY ERIKA – ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA – ZONGORA, RIEGER ATTILA – GITÁR, SÁRKÁNY SÁNDOR – BŐGŐ, BERDISZ TAMÁS – DOB KÖZREMŰKÖDIK: PECZE BALÁZS – TROMBITA, DENNERT ÁRPÁD, CSEJTEY ÁKOS – SZAXOFONOK, SZALÓKY BÉLA – HARSONA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. augusztus 29.

NEW ORLEANS SWING 2015 SZŰCS GABI ÉS ZENEKARA: SWINGING AMY

VENDÉG: LITTLE G WEEVIL – GITÁR, ÉNEK, KUZBELT PÉTER – SZAXOFON, PATAJ GYÖRGY – ZONGORA, SÁRKÁNY SÁNDOR – BŐGŐ, KORMOS JÁNOS – GITÁR, BERDISZ TAMÁS – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. augusztus 30.

NEW ORLEANS SWING 2015 BOHÉM RAGTIME JAZZ BAND & CATHERINE RUSSELL

ITTZÉS TAMÁS – ZONGORA, TÖLCSÉRES HEGEDŰ, ÉNEK, MÁTRAI ZOLTÁN – KLARINÉT, SZAXOFONOK, LEBANOV JÓZSEF – TROMBITA, KORB ATTILA – HARSONA, ÉNEK, LÁZÁR MIKLÓS – HEGEDŰ, ÉNEK, MÁTRAI GYÖRGY – BENDZSÓ, GITÁR, TÖRÖK JÓZSEF – BŐGŐ, TUBA, FALUSI ALFRÉD – DOB CATHERINE RUSSELL – ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 szeptember–október

43

J

AZ

Chick Corea

JAZZ

ÉRTÉKMEGŐRZŐBEN A hetvenhárom éves billentyűs mester Gary Burton vibrafonossal közösen adott 2012-es koncertje után visszatér a Müpába, hogy merőben más zenei élményben részeltesse népes rajongótáborát. The Vigil című albumát, mely már az előkészületek során nagy jelentőséggel bírt számára, 2013-ban jelentette meg; mi sem bizonyítja jobban fontosságát, mint az, hogy máig ezzel az anyaggal turnézik.

44 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Fotó © Toshi Sakurai

CHICK COREA & THE VIGIL A JAZZLEGENDÁK SOROZATBAN

…több mint fél évszázados pályafutása során a fél jazztörténelemmel dolgozott… „Évtizedek óta nem készített a The Vigilhez fogható lemezt – ha egyáltalán”, írja Coreá­ ról az All About Jazz kritikusa, John Kelman. „A Coltrane-t idéző Pledge for Peace című számban hallható, folytonos ötletáradattal fejlődő akusztikus zongoraszólója az egyik legjobb, amelyet valaha is játszott”, így John Fordham, a Guardian recenzense. Az All Music Guide szakírója, Thom Jurek pedig úgy véli, „A Vigil mint zenekar nemcsak a benne rejlő lehetőségek, de a tagok által felvonultatott sokrétű tehetség okán is izgalmas”.

válaszolva betekintést engedett a kulisszák mögé. Egy ideális világban, ahol mindenki­ nek tengernyi ideje van, mert anyagi erőfor­ rása is mint a tenger, a zenekarvezető szépen megálmodja a szerzeményeket, amelyeket a kiszemelt muzsikustársakkal elpróbál, tökéletesít, aztán a matériát lemezre rög­ zítik, és végül világ körüli koncertturnét szerveznek annak bemutatására, esetleg egy élő lemezváltozatot is kiadnak. Corea ezzel szemben annyit tudott, hogy egy év­ vel később turnéra indul többek közt Tim

Hogyan állt össze a csapat?

Sokszor megkérdezték Coreát, hogyan verbuválta kimagaslóan tehetséges, tiszteletet parancsoló technikájú és muzikalitású ifjú kollégáinak csapatát. A válasz: ajánlások révén.

Charles Alturára és Carlitos Del Puertóra Stanley Clarke hívta fel a figyelmét, a korábbi basszer, Hadrien Feraud John McLaughlin javaslata volt. Marcus Gilmore-t természetesen a nagyapja mutatta be a zongoristának, amikor még csak tizenhárom éves volt. Tim Garland számít az egyetlen régi motorosnak, aki Corea Origin zenekarának volt tagja 2000 óta.

Kezdjük a címnél. Jelentése virrasztás, őrjá­ rat. Corea több mint fél évszázados pályafu­ tása során a fél jazztörténelemmel dolgo­ zott, miközben maga is felbecsülhetetlen jelentőségű munkákat alkotott. Van hát mire vigyázni. Zenei-kulturális gyökerei az afro­ amerikai eredetű jazz, illetve a spanyol nyel­ vű területek muzsikáiig hatolnak – mindez a The Vigilen is kifejezésre jut –, s ezt a sa­ játos útravalót szeretné fiatal kollégáinak is átadni.

Egyértelmű az utalás az 1976-os Return to Forever-albumra, a Romantic Warriorra: a lemezborítók és néhány szám hangzásvilá­ ga is igen hasonló. Önismétlésről szó sincs, Corea ilyesmire ügyel, a The Vigil úgy hat is­ merősnek, hogy egyik meglepetésből a má­ sikba ejti a hallgatót. Páran az újabb opus borítóját látva is meglepődtek: Steve Greenlee, a JazzTimes kritikusa az év legcikibb borító­ grafikája címet is neki ítélte volna, de azért a korongon hallható zenéről megállapítja, a mester legalább negyedszázada nem írt en�­ nyire erős anyagot. Érthető módon sokan azt gondolják, Corea kifejezetten az azonos nevű zenekar tagjai számára komponálta mind a hét új darabját. Ám ez csak részben igaz, ahogy a zenekar­ vezető kiváló muzsikustársa, a szintén zon­ gorista-billentyűs John Medeski – a Müpá­ ban is megfordult Medeski, Scofield, Martin & Wood csapat oszlopos tagja – kérdésére

Garland szaxofonossal, Charles Altura gitá­ rossal és Marcus Gilmore dobossal. Eredeti basszusgitárosa Hadrien Feraud volt, a tur­ néra azonban már Carlitos Del Puerto kísér­ te el, az ütőhangszereket Luisito Quintero szólaltatta meg. Mivel mindnyájuk naptára tele volt dátumokkal, a közös alkotói folya­ mat ábránd maradt – Coreának önmagától kölcsönzött anyaghoz is kellett nyúlnia.

közös, a New York-i Blue Note klubban meg­ hirdetett produkciójának része akart lenni.

Annyi biztosnak látszik, a Portals to Forever grandiózus, tizenhat perces szerzeménye az őrjáratban vele tartó társakra íródott.

A lemez – amelyet közös próbák nélkül, csak Corea által előre elküldött kották, hangmin­ ták és jegyzetek alapján felkészülve rögzítet­ tek a Los Angeles-i Mad Hatter stúdióban – már két éve a piacon van. Ennek a budapesti (illetve skandináviai, spanyol, francia, olasz, egyesült királyságbeli és belga) közönség azért is örülhet, mert már jól ismerheti a felcsendülő témákat, és mert a zenekarve­ zető elmondása szerint a stabilizálódott tagokkal rendkívüli módon összeértek, még nagyobb bátorsággal használják az egyes darabokat ugródeszkának a pillanat szülte zenei gondolataik megformálására, a fel­ szabadult közös játékra. Nem mellesleg idő­ közben a repertoár is gazdagodott, és hát ismerjük Coreát, mindig az adott publikum­ nak zenél, lételeme a társasjáték, amely oly­ kor nem merül ki a közönségénekeltetésben.

Október 30-án mindenki eldöntheti, mennyi­ re ütős anyag a The Vigil. Addig még kell egy párat aludni, de ne aggódjuk, Corea majd ébren őrködik.

Bércesi Barbara

Díjak tömege Az 57. Grammy-díjátadó gálán Gregg Field, a Gordon Goodwin’s Big Phat Band producere, miután átvette a legjobb nagyzenekari jazzalbumért járó gramofonszobrocskát, megköszönte Chick Coreának, hogy 2014-ben nem rögzített big band-lemezt. A poén ült, a megállapítás találó, hiszen jelenleg Corea a legtöbb Grammyvel büszkélkedő jazzmuzsikus.

Huszonkét szobra mellé még hatvanhárom jelölést és három Latin Grammyt is begyűjtött; tavaly a legjobb improvizált szóló (Fingerprints) és a legjobb instrumentális album (Trilogy) is az övé volt. Bár a The Vigil nem tartozik a díjazottak sorába (2013-ban a Müpában is többször megfordult Terri Lyne Carrington Money Jungle-ja lett az év instrumentális jazzalbuma, a legjobb improvizált hangszerszóló elismerést pedig a 2009-ben nálunk járt Wayne Shorter Orbitsa érdemelte ki), a kritikák túlnyomó többsége, mint fent is olvashattuk, lelkendezett az anyag hallatán.

Volt olyan szerzeménye (Galaxy 32 Star 4), amelyet az újjáélesztett Return to Forever 2008-as koncertkörútjára írt (egyes interjúk­ ban 2011-et adja meg a keletkezés évének), a Royalty pedig Roy Haynes előtti tisztelgés, bár a kötődése egyértelmű a Vigilhez, hiszen Marcus Gilmore Haynes unokája. Ám hogy végül mennyire mérsékelten releváns csak ez a kérdés, bizonyítja, hogy Corea néhol úgy nyilatkozik, a Planet Chiát a Vigilnek szán­ ta, máshol azt állítja, Stanley Clarke-kal

2015. október 30.

JAZZLEGENDÁK CHICK COREA & THE VIGIL

CHICK COREA – ZONGORA, BILLENTYŰS HANGSZEREK, TIM GARLAND – SZAXOFON, CARLITOS DEL PUERTO – BASSZUSGITÁR, MARCUS GILMORE – DOB, CHARLES ALTURA – GITÁR, LUISITO QUINTERO – ÜTŐHANGSZEREK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM müpa

magazin 2015 szeptember–október

45

MŰVÉSZBEJÁR

Benkó Dixieland Band, Micheller Myrtill és Berki Tamás

AZ ÖRÖKIFJÚ BENKÓ DIXIELAND BAND Magyarországon a dixieland mára összefonódott Benkó Sándor nevével és az általa alapított Benkó Dixieland Banddel. Az idén 75. születésnapját ünneplő zenekarvezető előtt fergeteges jubileumi koncerttel tisztelegnek a Müpában.

Hogyan ismerkedett meg a zenével? Édesanyámnak az volt az elve, hogy egy tisztességes embernek megfelelő polgári foglalkozást kell tanulnia, emellett sportol­ nia és zenélnie kell. Beíratott ezért a ciszte­ rekhez papnövendéknek, ifjúsági válogatott csapatban úsztam, és a Benczúr utcában, a Postásoknál kezdtem meg a klasszikus hegedűtanulmányaimat hatéves koromban.

A hegedűt viszont hosszú évek alatt sem tudtam megszeretni. Tizennégy éves korom­ ban kaptam ajándékba egy klarinétot, ami viszont rögtön megtetszett. Ekkor dőlt el a sorsom, három évvel később már megalapí­ tottam a zenekart.

tunk. 1971-ben egy új világ kezdőzött szá­ munkra a Montreux-i Jazzfesztivál meg­ nyerésével.

A dixielandhez hogyan került közel?

Tizenöt évesen ismertem meg Louis Armstrong Ambassador Satch című leme­ zét. Zseniális zenei anyag. A lemez összes hangját tudom az elejétől a végéig: annyi­ szor meghallgattam, hogy hamar tönkre is ment, úgyhogy az egyik nyugati turnémon az első dolgom volt, hogy újból megvegyem.

Ehhez még több dixieland anyagot gyűjtöt­ tem, mindazt, ami hozzáférhető volt, illet­ ve rengeteget hallgattuk a Szabad Európa Rádiót és a Music USA-t.

„A mai napig hűek maradtunk a hagyományos New Orleans-i stílus ápolásához.”

A Benkó Dixieland Band kettős indíttatású volt: egyrészt abban az életkorban az ember nagyon szeret bulizni, ezért az akkor nép­ szerű zenéket játszottuk, másrészt pedig szerelembe estem a dixieland muzsikával.

Rögös zenei úton indultunk el sok kemény próbával, de a kezdetektől nagy sikerrel.

Elein­te a szocialista országokban koncer­ teztünk, de 1964-ben már Zürichben jár­

46 müpa

magazin 2015 szeptember–október

1957-ben, a zenekar indulásakor mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembe kellett nézniük?

Nem is nehézségnek mondanám, hanem inkább merészségnek, hiszen abban az idő­ ben az amatőr zenélés még nem igazán lé­ tezett. Nagyon sok egyetemi buliban játszot­ tunk, volt egy akkor híresnek számító Békaklubunk, az összes akkor népszerű szám a

repertoárunkon volt. Mivel jól ment a dolog, felfigyelt ránk a politika is. Aczél György behívatott magához, és megkérdezte, hogyan lehet az amerikai dixielandet a szocia­lista kultúra határai közé szorítani. Erre adtam egy reálisnak tekinthető magyarázatot, ez­ után a munkánkat valójában nem akadályoz­ ták jobban, mint bárki másét.

Felfogásában változott-e a Benkó Dixieland a kezdetek óta? Úgy érzem, nem. Most is folyamatosan próbálunk, új számokat tanulunk. Sajnos öreg legények már csak ketten vagyunk a zenekarban, viszont jöttek zseniális fiata­ lok. Két kollégánk is van, aki tizenéves ko­ rától ott volt a koncertjeinken, később több más együttesben szereztek rutint, de ami­ kor jött a hívó szó, csatlakoztak a zenekar­ hoz. Az utánpótlásra és az oktatásra min­ dig sokat adtam. Ez meghozta gyümölcsét: nagyon tehetséges zenészekkel játszom együtt.

Miben határozható meg a Benkó-stílus?

A mai napig hűek maradtunk a hagyományos New Orleans-i stílus ápolásához, ezt díjazta többek közt két amerikai elnök, Ronald Reagan és George W. Bush is. Az idő múlásával a hang­ zásunk nem sokat változott, a harmóniavi­ lágunkban, a változatosság megőrzésében mindig élen jártunk. Sikerült ellenállni szá­ mos művészeti csábításnak, amit a világvi­ szonylatban is jelentős rajongó táborunk mindvégig meghálált: a 42 000 főt szám­ láló Benkó Baráti Kör nagy segítséget biz­ tosít számunkra.

D

A Benkó Dixieland Band számokban 58 évi pályafutásuk alatt 10 880 koncertet adtak, évente átlagosan 185 fellépéssel. A legnagyobb létszámú közönségük 350 000 fős volt. 27 fesztiválgyőzelemmel és kitüntetéssel rendelkeznek, naprakész repertoárjuk pedig 25 órányi anyagot ölel fel, így 14 koncertet tudnak adni egymás után, ismétlés nélkül.

Számos alkalommal felléptek a Müpában. Milyen viszony fűzi önöket az intézményhez?

Mindig arra törekedtük, hogy a legelegánsabb házakba vigyük el a New Orleans-i kocsmák zenéjét. Sok munkával elértük, hogy mára a világ egyik dixieland centruma Magyarország, és ebben nagy sze­ repe van a Müpának is. Számtalan jelentős munkánk köt ide, a jele­ sebb koncertjeinkre is itt kerül sor, emellett itt mutattuk be külön­ leges művünket, a Christmas Masst is. A megnyitástól kezdve évente pár alkalommal lépünk fel az épületben, szerencsére mindig teltházzal. A vezetőséggel ideális a kapcsolatunk, a kollégák mind­ egyike nagyon kedves, a műszaki adottságok és a személyzet pedig kiváló. A világ sok színpadán szerepeltem már, de azt kell monda­ nom, hogy ez egy abszolút jól összeválogatott, kemény és jó csa­ pat. Az pedig, hogy a születésnapi koncertünknek a Müpa ad ott­ hont, különösen jóleső érzéssel tölt el.

A születésnapi koncerten nemcsak hazai, de amerikai művészek is fellépnek. Mit érdemes tudni a vendégekről?

A hazai zeneéletben ismert és tehetséges kollégák mellett, mint Berki Tamás, Micheller Myrtill, Deseő Csaba, Hegedűs Csaba, Nagy Jenő és a Banchieri Singers, érkezik még két amerikai sztár is, akik a magyar közönség által eddig ismeretlen zenei szegmenseket vo­ nultatnak fel. Éppen ezért esett a választásom a trombitás Jon-Erik Kellsóra, ő New Orleans-i születésű, játszott többek közt a Wynton Marsalis Big Bandben is. Lee „Plink” Floyd bendzsójátékos pedig a fesztiválok kötetlen hangulatát megidéző, kiváló technikájú zenész.

C

M

Y

CM

MY

CY

Hatalmas repertoárjukból milyen számok hangzanak majd el a koncerten?

Nem teljesen szabad a kezem, hiszen a műsor fele a meghívott szólistáké, de már zajlanak a tárgyalások. Ez azt jelenti, hogy meg­ kérdezem a fellépőktől, milyen számokat szeretnének eljátszani, azután választunk. Az biztos, hogy édesanyám kedvence, a Petit Fleur elhangzik majd, és az is biztos, hogy a zenekar minden tagját érdekes feladattal fogom megbízni. Az amerikai fellépők pedig kü­ lönleges dalokat, speciális hangulatot hoznak el a közönségnek, tehát változatos programnak nézünk elébe.

CMY

K

Hetvenöt évesen hogyan tekint vissza a pályájára?

A sors különleges ajándéka, hogy műszaki értelmiségiként és zenész­ ként is azzal foglalkozhattam, amit imádok. A mai napig élvezem a munkámat, fürdök rajongóim szeretetében, békés szimbiózisban élek a társművészetekkel. Kollégáimmal töretlenül haladunk előre, azt remélve, hogy ez a kivételezett állapot még sokáig eltarthat.

Szeretném, ha ezen a jubileumi koncertemen a barátaim és a kö­ zönség is osztozna az örömömben.

Békéssy Lili 2015. október 9.

JAZZLEGENDÁK „ÉS ÉL A DIXIE…”

ÜNNEPI KONCERT BENKÓ SÁNDOR 75. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

VILÁGZEN

Szalóki Ági

A KABARÉ

A századfordulón virágzásnak induló kabaré évtizedekig töretlen népszerűségnek örvendett. A humoron, a játékosságon, felhőtlen mulattatáson túl rendszerint a közéletre, a napi történésekre azon frissiben reflektáló, az aktuális közhangulatot, közállapotokat a gúny, a szatíra eszközeivel pellengérre állító társadalmi fórumként is funkcionált. A híres pesti kabaré arról is ismert volt, hogy a kor legjelentősebb írói fordultak meg a színpadán. Ma már a kabaré gyakran a léha, tartalmatlan szórakozás szinonimájaként él a köztudatban – korábbi presztízsével olyan műfajok bírnak, mint a stand up comedy és a slam poetry.

E két műfaj roppant népszerűsége is mutat­ ja, hogy az effajta összművészeti jellegű, az aktuális kérdésekre rezonáló színpadi pro­ dukciókra komoly közönségigény mutatko­ zik. A Bábel-estek következő állomása azt szeretné bemutatni, hogy a kabaré több mu­ zeális érdekességnél: olyan potenciállal bír, ami ma is érvényes előadó-művészeti mű­ fajjá teszi. Ez a különleges este olyan elő­

48 müpa

magazin 2015 szeptember–október

adást ígér, amely úgy idézi meg a pesti ka­ baré szarkasztikus, könnyed világát, hogy egyszersmind aktualizálja azt, megtalálván a kapcsolódási pontokat a kortárs előadói műfajokkal. Mindezt természetesen – a Bábel-estek hagyományához híven – rend­ kívül szórakoztatóan és kreatívan teszi. Így lesz az előadás jóval több, mint puszta nosz­ talgikus, a múltba révedő visszatekintés.

A Cabaret Medrano már önmagában is fú­ ziós kísérlet, hisz összetett hangzásvilágukat balkáni és latin dallamok, a tangó és a nép­ zene, a free jazz és a sanzon, a ballada és a rock and roll kereszteződése határozza meg.

A zenekart Kamondy Imre vezeti, olyan ki­ váló közreműködőkkel, mint Darvas Kristóf vagy Verebes György. Az este másik zenei előadója Szalóki Ági. Az énekesnő, aki pálya­

Fotó © Emmer László

F E LTÁ M A S Z TÁ S A

Ez a különleges este olyan előadást ígér, amely úgy idézi meg a pesti kabaré szarkasztikus, könnyed világát, hogy egyszersmind aktualizálja azt. futása során a jazz, a magyarországi ihletésű világzene, illet­ ve az autentikus magyar népzene területén is hitelesen tudott megszólalni, ezúttal egy új szerepet emel be a repertoárba: a sanzonénekesnő, a díva bőrébe bújik egy este erejéig, akusz­ tikus zenekara élén Karády Katalin alakját idézve meg.

Az irodalmi részt képviselő Szálinger Balázs a kortárs magyar líra legnívósabb szerzői közé tartozik. Publikált verseskötetet Első pesti vérkabaré címmel, de a színpadra állított kabarék te­ rén sem járatlan. A látványvilágért a Recirquel, az első magyar­ országi újcirkusz társulat felel. Régi törekvésük a klasszikus színházi hagyomány újragondolása a kortárs művészetek tük­ rében, így tökéletesen illeszkednek az estnek a kabaré műfa­ ját aktualizáló vonalába. A tánc-vonalat a Boglart és a Zadam Társulat alkalmi kooperációja reprezentálja – a jógatánctól a kontakt-improvizáción át a kortárs táncig számos irányzatot képviselő alkotók együttműködése egyszeri, izgalmas és mű­ faji szempontból besorolhatatlan találkozást ígér.

Noha a Bábel-estek koncepciójában a házigazda, a konferanszié mindig kiemelt szerepet kap, alakjának a kabaré műfajából adódóan ezúttal még nagyobb jelentősége lesz – nem szimp­ lán bejelenti a következő műsorszámot, hanem maga is a pro­ dukció szerves része. Ő az a személy, aki ezt a már-már befo­ gadhatatlanul széles spektrumú, színes „bábeli zűrzavart” kézben tartja, összefogja. Erre a posztra nehezen lehetne al­ kalmasabb személyt találni, mint a színháztól a filmen át a zenéig számos művészeti ágban jártas, kreatív alkotói energi­ ákkal teli Vajdai Vilmost, aki korábban is feltűnt már a Bábelesteken, bravúrosan oldva meg az egyszerűnek nem mond­ ható feladatot.

Keresztury Tibor 2015. szeptember 30.

BÁBEL-EST – KABARÉ

KÖZREMŰKÖDIK: SZALÓKI ÁGI, CABARET MEDRANO, DARVAS FERENC, SZÁLINGER BALÁZS, RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT, BOGLART-ZADAM TÁRSULAT MŰSORVEZETŐ: VAJDAI VILMOS SOROZATSZERKESZTŐ: MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

KÖNNY

Turbo

Fotó © Dancs Enikő Bianka

ÁLOM

VA L Ó R A VÁ LT Több szempontból is különleges koncert­ tel készül első Müpa-fellépésére a hazai underground rock egyik vezető zenekara, a Turbo. Egyrészt itt ünnepli tízéves szü­ letésnapját a kvintett, másrészt az MR2 Akusztik+ sorozatba illesztett műsor egy­ ben egy régóta készülő akusztikus Turbolemez premierje lesz, és az est során valóban nem jut majd szerep elektromos gitárok­ nak. Harmadrészt pszichedelikus rockda­ laikhoz meglepő párosítással kerülnek to­ vábbi hangszerek és vendégelőadók, sőt ez az este azért is jelentős lesz, mert ezt követően nagykoncerten jó darabig nem lehet majd találkozni az együttessel (amely a Müpa-est után hosszabb alkotói szabad­ ságot tart). A 2005-ben alakult öttagú for­ máció szép fokozatosan vált a hazai rockze­

50 müpa

magazin 2015 szeptember–október

nei élet egyik kiemelkedő zenekarává, 2007-ben jelent meg az első EP-jük, 2009-re, Vol 1.című bemutatkozó albumuk idejére már rendszeres fellépőnek számítottak az itthoni klubéletben és fesztiválokon, azóta pedig külföldön is sikerrel szerepel­ nek miniturnéikkal. A 2011-ben megjelent második nagylemez, a Lost Measure után egy akusztikus és egy hangos anyagon kezdtek el dolgozni, előbb tavaly áprilisban jött ki a karrierjük eddigi csúcsának szá­ mító Pentagram, amelyen már végképp sajátos a pszichedelikus, progresszív, ex­ perimentális és hard rock elemekből csi­ szolt zenéjük. Tanka Balázsék most épp az akusztikus albumon dolgoznak, amely ezen a koncerten bomlik majd ki teljesen Antonia Vai svéd-magyar énekesnő és

Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész vendégeskedésével, kifejezetten a hely­ színhez illő fényekkel. A frontember is na­ gyon várja már az estét: „nagy öröm és lehetőség, hogy befogad minket a Müpa, régó­ ta dédelgetett álmunk, hogy egyszer itt állhassunk színpadra!”

2015. szeptember 23.

MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓL TURBO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Koncertek az Ön nappalijában is!

Élő HD koncertközvetítéseinket otthonról is élvezheti

mupa.hu

C S A L Á D I É S I F JÚ S Á G I P R O G R A M O

KOROSZTÁLYRA

SZABOTT

ÉLMÉNY

GYEREKPROGRAMOK A MÜPÁBAN Tizenegy évig jártam a Zeneakadémiára. Kétféle papírom is van róla, hogy gyerekeket taníthatok zenére. Igény esetén jól fésült mondatokban tudok fogalmazni a zenélés jellem- és közösségformáló erejéről, a zenetanulás transzfer hatásairól stb. De hogy mit tehet a zene valójában egy gyerekkel, azt a maga hús-vér valóságában csak akkor tapasztaltam meg, amikor anya lettem.

Hogyan lehetséges, hogy a műtétből ébrede­ ző, öntudatlanul zokogó-kapálózó kisbabám kizárólag a jól ismert altatódal hallatán nyug­ szik meg – akkor viszont azonnal? Miféle láthatatlan hatalom készteti az izgő-moz­ gó másfél éves fiamat, hogy a gyerekdalos könyv egyetlen moll nótájához érve mozdu­ latlanná dermedjen, s a végén – némi csen­ des üldögélés után – nagyot sóhajtson? Mi­ féle kollektív tudattalanból merít a hatéves lányom, aki véget nem érő eposzokat rögtö­ nöz valami öröktől ismerős, mégis egyedi „zsoltártónusban” recitálva?

Titokzatos a mód, ahogy a zene utat talál bennük, hozzájuk. De nem is a titokfejtés a lényeg: csupán az, hogy kitegyük őket a ze­ nének. Például a Müpa őszi családi és ifjúsá­ gi programjain, amelyekre akár zsömlényi újszülöttel, akár kütyünyomkodó kiskamas�­ szal érkezünk, garantált a korosztályra sza­ bott élmény.

A rokonszenves „intelligens, de még nem felnőtt” szemlélet jegyében már a legaprób­ bakat is tápanyagdús, minőségi zene várja

52 müpa

magazin 2015 május–június

a Müpában. A szőnyegen heverésző-kúszómászó nagyérdeműnek fiatal muzsikusok kamarazenélnek a rövid, intim hangulatú Babakoncerteken. A Ringató mozgalom ala­ pítója, Gállné Gróh Ilona körültekintően válo­ gatott dal- és mondókakincsre, ölbeli játékok garmadájára tanítja a szülőket, s közben a höcögtetett-göcögtetett gyerekekre úgy ra­ gad a zene, mint játszótéren a kosz. (Tapasz­ talatból mondom: az efféle „eszköztelen” játékok valóságos csodaszernek bizonyul­ hatnak azokban a borítékolhatóan nyűglő­ désbe torkolló helyzetekben, amikor a busz­ megállóban, a rendelőben vagy a postán túl hosszúra nyúlik a kényszerű várakozás.)

A Tesz-vesz muzsika idejére mindennapi használati tárgyaink hangszerré lényegül­ nek át.

A nagyobb gyerekek (cseperedettségük mértékétől függően) a zenés mesejátéktól (Tökváros; Jancsi és Juliska) a kortárs tánccal ötvözött klasszikus balettig (Szentivánéji ba­ lett) többféle műfajjal is közvetlen kapcso­ latba kerülhetnek. A Müpa hangszerbemu­ tató programjainak látogatói számára a

Zenél a világ! sorozat jellegzetes cigány és kolumbiai ütőhangszereket felvonultató al­ kalmai ígérnek ütős élményt – például az aligátorgyomor felhasználásával készült dob alighanem feledhetetlen hangját…

A tizenévesek már imponálóan komplex művészeti kérdésekkel foglalkozhatnak a különféle Műhelytitkok boncolgatása közben.

A Régi módi című előadás a régizenei moz­ galom születését és a „klasszikus” játék­ módot forradalmasító szemléletét hozza a Z-generáció közelébe; egy másfajta „régi módit”, a palóc lakodalmast bemutató A menyasszony szép virág címet viselő prog­ ram pedig – a havonkénti Hetedhét táncház­ zal karöltve – talán azt is testközeli tapaszta­ lattá teszi a gyerekek számára, hogy az a ma­ gyar népzene, amellyel az iskolai ének­órán sokszor csak tananyaggá merevedett for­ mában találkoznak, valaha éppúgy a min­ dennapok szerves és megkérdőjelezhetet­ len része volt, mint ma az iPhone meg a Spotify.

Mikusi Eszter

De nem is a titokfejtés a lényeg: csupán az, hogy kitegyük őket a zenének.

2015. szeptember 12., 26.

MINIMATINÉ JANCSI ÉS JULISKA BONBON MATINÉ TÁRSULAT

ZENE: MESKÓ ILONA ANIMÁCIÓ: KISKOVÁCS ESZTER MESEMONDÓ: LUKÁCSHÁZI GYŐZŐ ÜVEGTEREM

2015. szeptember 19.

HANG-SZER-SZÁM ZENÉL A VILÁG! – CIGÁNYOK ZENÉJE

KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH GUSZTI, BALOGH TIBOR, ROSTÁS MIHÁLY „MAZSI” ÜVEGTEREM

2015. szeptember 27.

MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK A MENYASSZONY SZÉP VIRÁG… – PALÓC LAKODALMAS

KÖZREMŰKÖDIK: TURAI IFJÚSÁGI ÉS HAGYOMÁNYŐRZŐ TÁNCEGYÜTTES (MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS KOREOGRÁFUS: SZOKOLIK SZABOLCS), ZAGYVA BANDA MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: FARKAS ZOLTÁN „BATYU” MODERÁTOR: FEHÉR TIBOR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. szeptember 28.

ISKOLÁSKONCERTEK SZENTIVÁNÉJI BALETT – PURCELL: TÜNDÉRKIRÁLYNŐ

KÖZREMŰKÖDIK: COINCIDANCE TÁNCTÁRSULAT, SIMPLICISSIMUS KAMARAEGYÜTTES (MŰVÉSZETI VEZETŐ: NÉMETH ZSOMBOR) KOREOGRÁFUS: GYULAI JÚLIA, VEZÉNYEL: DINYA DÁVID FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. október 10., 31.

MINIMATINÉ TÖKVÁROS

ELŐADJA: LAKOS FANNI, MAROFKA MÁTYÁS ZENESZERZŐ: LUSTYIK ÁKOS ZENÉSZEK: NAGY JUDIT, LUKÁCS KRISZTINA, LACHEGYI ANNA, MOHAY ANNA, CSURGAI-HORVÁTH LILLA, NEVELŐ JÁNOS, LUSTYIK ÁKOS DRAMATURG: GYŐRI KATALIN KELLÉK: JURISTOVSZKY SOSA RENDEZŐ, KOREOGRÁFUS: CZAKÓ MÁTÉ ÜVEGTEREM

2015. október 11.

MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK RÉGI MÓDI? – VIVALDI ÉS BACH, AHOGY ŐK SZERETTÉK

2015. október 17.

HANG-SZER-SZÁM ZENÉL A VILÁG! – A SOKSZÍNŰ KOLUMBIA

KÖZREMŰKÖDIK: SHANGÓ DELY, CLAUDIA DELY, TAKÁCS MÁRTON ÜVEGTEREM

2015. szeptember 14–október 26. / kéthetente hétfőn 10.15 és 11.30 BABAKONCERT – ELSŐ TALÁLKOZÁSOK AZ ÉLŐ ZENÉVEL ÜVEGTEREM

2015. szeptember 16–október 28. / szerdánként 9.45 és 10.30 RINGATÓ – ZENÉS FOGLALKOZÁSOK KISGYERMEKEKNEK KÉK TEREM

2015. szeptember 13–október 25. / vasárnaponként 10.00–13.00 CIFRA PALOTA – INTERAKTÍV PROGRAMOK TANULNI VÁGYÓ GYERMEKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK ELŐCSARNOK

2015. szeptember 14–október 26. / hétfőnként 10.30 TESZ-VESZ MUZSIKA LÉPCSŐTEREM

2015. szeptember 13., október 11. / vasárnap 11.00 HETEDHÉT TÁNCHÁZ ZENÉS, TÁNCOS, ÉNEKES FOGLALKOZÁS MESÉVEL – GYEREKEKNEK

KÖZREMŰKÖDIK: AGÓCS GERGELY ÉS A FONÓ ZENEKAR, NAVRATIL ANDREA – ÉNEK, NÉPI JÁTÉKOK; A TÁJEGYSÉGEK HAGYOMÁNYŐRZŐ HANGSZERES MESTEREI, FARKAS ZOLTÁN „BATYU” ÉS TÓTH ILDIKÓ „FECSKE” – TÁNCMESTEREK ÜVEGTEREM

2015. szeptember 12–október 24. / kéthetente szombaton 11.00 ZENEBONA – NE CSAK HALLGASD! KREATÍV JÁTÉK HANGOKKAL ÉS HANGSZEREKKEL LÉPCSŐTEREM

2015. szeptember 12–október 24. / kéthetente szombaton 16.00 MUS-E – KREATÍV MŰVÉSZETI FOGLALKOZÁS LÉPCSŐTEREM

KÖZREMŰKÖDIK: ENSEMBLE PHILIPPE (KORHŰ HANGSZEREKEN), KALLÓ ZSOLT – HEGEDŰ VEZÉNYEL: RÁCZ MÁRTON MODERÁTOR: GERLITS RÉKA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 szeptember–október

53

A kép a Harmadik típusú találkozások című flm forgatásán készült (1977)

MÜPAMOZ

Zsigmond Vilmos

NEM

NEM ELÉG,

PERSZE ,

Mármint magyarnak lenni. Ha igaz az anekdota, George Cukor az ajtajára kiakasztott táblával hívta fel a hozzá betévedő önjelölt géniusz honfitársainak figyelmét a magyarság és a tehetség megfelelő arányának fontosságára a Metro-Goldwyn-Mayernél, vagyis Hollywoodban. Ám az is igaz, ha már egy efféle táblára szük­ ség van, akkor az azért azt is jelenti, hogy Hollywoodban adott esetben nemcsak ma­ gyar, de tehetséges magyar is fel-felbukkan.

Nem is kis számban, bár ha segítségül hí­ vunk egy másik klasszikust, aki története­ sen nem magyar, hanem az egykori Osztrák– Magyar Monarchia legderekabb harcosa, tehát ha megidézzük a méltán híressé vált Josef Švejk urat, akkor megállapíthatjuk, hogy nem minden magyar tehet arról, hogy magyar.

Mint láthatjuk, bonyolult egy kérdés ez a ma­ gyarokkal, ráadásul rögtön eszünkbe juthat róla egy francia, Jean-Jacques Rousseau úr, aki valami olyasmit mondott, hogy ő bizony szükségszerűen ember, de csak véletlensze­ rűen francia.

De ne bonyolódjunk bele túlságosan a kérdés­ be, hogy ki mikor és miért, meddig magyar, vagy éppen francia. Nem is érdekes ez igazán 54 müpa

magazin 2015 szeptember–október

számunkra, csupán annyiban, hogy a Müpamozi három soron következő filmjének (Harmadik típusú találkozások, Steven Spielberg, 1977; A szarvasvadász, Michael Cimino, 1978; McCabe és Mrs. Miller, Robert Altman, 1971) opera­ tőre Zsigmond Vilmos. Aki amerikai, és aki magyar. Talán kicsit amerikai, talán kicsit magyar. De operatőrnek nagy, ez egészen biztos, olyannyira, hogy az a bizonyos tehet­ ség, amiről az elején szóltunk, nála bőven felülírja, hogy magyar.

Zsigmond persze nem abban a korban került az Egyesült Államokba, amikor Cukor figyel­ meztetése még érvényben volt: 1956-ban hagyta el Magyarországot. Felnőttként, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanul­ tak birtokában. Ami azért nem mindegy.

Tudniillik itt mélyen beléivódott a magyar, de az orosz, francia, olasz filmeken is ala­ puló, úgymond európai képi világ, a fekete-

fehér iránti olthatatlan szerelem. Aminek azután Amerikában is nagy hasznát vette, ugyanis – az emigránslét természetszerűen nehéz kezdeteit nem számítva – a lehető legjobbkor érkezett. A nagy hollywoodi stú­ diók már leszámoltak korábbi gyakorlatuk­ kal, miszerint jobbára giccset, édesbús láv­ sztorikat termeljenek, itt is felvetődött az igény a komolyabb, kritikusabb, művészibb filmek iránt. Az Új Hollywood vagy amerikai új hullám korszaka ez, amibe a színeket a színes filmeken is háttérbe szorítani igyek­ vő, a puszta látvány helyett magát a képet, a művészi ábrázolást előtérbe helyező Zsigmond Vilmos nagyon is beleillett. Így került viszonylag gyorsan az akkori legna­ gyobb hollywoodi rendezők látóterébe.

A három választott film kiválóan mutatja be, hogy Zsigmond Vilmos különböző mű­ fajokban mire volt képes.

nagy, ez egészen biztos…

re megállapodni szándékozik. Hamarosan megérkezik Mrs. Miller (Julie Christie) is, a profi madám, aki McCabe pénzéhez szakmai tapasztalatait és tudását felajánlva azt ja­ vasolja, fejlesszék tovább bordélyházzá a fogadót. Az üzlet beindul, szépen termel, csakhogy megjelenik a gonosz ellen… tipikus western-elem. És a végén, ha nem is dél­ időben, hanem kora reggel, a nagy leszá­ molás sem maradhat el. Egyáltalán nem mellesleg a filmnek nem csupán a képi vi­ lága, hanem a zenéje is lenyűgöző. A kom­ ponista nem más, mint Leonard Cohen.

McCabe és Mrs. Miller

McCabe és Mrs. Miller. Az Edmund Naughton McCabe című regényéből készült filmet a kritika westernnek, maga a rendező pedig antiwesternnek nevezi. Én nemigen szeret­ ném eldönteni, kinek is van igaza, ezért leg­ szívesebben azt mondom róla: afféle western.

Kétségtelen, nem a westernek klasszikus idejében, a polgárháborúban és az azt köve­ tő években játszódik, hanem a 20. század első éveiben, és a revolver sem dördül el benne már a harmincadik másodpercben. És vala­hol mégis az, csak éppen nem tipi­ kusan az. McCabe (Warren Beatty), a sze­ rencsejátékos megérkezik a meglehetősen furcsa, Presbyterien Church nevű városká­ ba, ahol fogadót nyitva letelepedni és vég­

A szarvasvadász

Fotó: Moviestore collection Ltd / Alamy

A szarvasvadász. A film alapanyagául a há­ borús lektűr mestere, Erich Maria Remarque Három bajtárs című regénye szolgál. A vidé­ ki kisváros acélművében dolgozó három ba­ rát, Mike (Robert de Niro), Nick (Christopher Walken) és Steven (John Savage) ez utóbbi esküvőjén a bevonulásra, a nagy háborús kalandra készül; arra, hogy milyen remek kis buli lesz majd az ott Vietnamban. A vi­ dámság kellős közepén megjelenik a hábo­

rús veterán, akit elárasztanak kérdéseikkel, de ő mindenre csak káromkodásokkal vála­ szol. Mindez persze nem szegi a kedvüket, s a nagy kaland előtt, kissé ittasan, még egyszer elindulnak egy kisebb kalandra, fel a hegyekbe, szarvasvadászatra. Mike itt meg­ ígéri Nicknek, hogy semmiképpen sem hagy­ ja Vietnamban. Megérkezvén persze hama­ rosan rádöbbennek, hogy a háború nem az a felhőtlen szórakozás, aminek odahaza, Pennsylvaniában képzelték. Sem a háború nem az, de még kevésbé az a hadifogság.

Ez utóbbi ábrázolása miatt a film nem kis botrányokat kavart. Sokan rasszizmussal vádolták, a szocialista országokban meg egye­ nesen be is tiltották. Ettől persze még be­ zsebelte a maga öt Oscar-díját.

Fotó: AF archive / Alamy

Harmadik típusú találkozások. Lassú, de milyen lassú sci-fi a gonosz, támadó szán­ dékú és éppen ezért elpusztítandó földön­ kívülieket felvonultató műfaj hívei számára.

Mindazonáltal majd’ negyven éve, amikor bemutatták, hatalmas siker volt, és ma meg­ nézve e siker egyáltalán nem érdemtelen.

Ráadásul nem csak a Spielbergtől megszo­ kott és elvárt látványvilág miatt. A földön­ kívüliekkel való harmadik típusú találkozás­ ban a találkozás szó szerint, a puszta ész­lelé­­ se­ken, illetve a konkrét nyomok megtalálásán túl, személyesen értendő. A film tárgya a vágy, a megismerés iránti vágy, az ismeret­ len iránti vonzódás. Az örök emberi kíván­ csiság, és nem az idegenekkel vívott harc.

A bizalom, illetve az emberi nagyképűség­ től való megszabadulás, miszerint az nem lehetséges, hogy csak mi lehetünk – jelent­ sen ez bármit is – értelmes lények az univer­ zumban. Ne felejtsem: Zsigmond Vilmos ezért a filmért kapta meg a legjobb opera­ tőrnek járó Oscart.

Harmadik típusú találkozások

Fotó: AF archive / Alamy

De operatőrnek

Három nagyszerű amerikai film egy nagysze­ rű amerikai operatőrrel. Aki azért kicsit mégis­ csak magyar, de ami még fontosabb: filmes gyökereiben kétségkívül az. Igen, el ne felejt­ sem: nemcsak magyar, tehetséges is.

Mesés Péter Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap 2015. szeptember 28.; október 19.; 26.

MÜPAMOZI ZSIGMOND VILMOS-RETROSPEKTÍV HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A SZARVASVADÁSZ MCCABE ÉS MRS. MILLER ELŐADÓTEREM müpa

magazin 2015 szeptember–október

55

MÜPAMOZ 1956-ban ment ki Amerikába, ahol szemétszedéssel kezdte karrierjét, 1978-ban viszont már Oscar-díjat kapott a Harmadik típusú találkozásokért. Zsigmond Vilmost a filmtörténelem tíz legnagyobb hatású operatőre közé sorolják, mi pedig megkérdeztük tőle, drogozott-e valaha, és szívén viselte-e, mit gondoltak róla a honfitársai. Kiderült, egy Ofotért-kamera miatt nem jöhetett sokáig haza, és az is, Sharon Stone csak előtte akart maszturbálni.

SZEBBÉ TENNI, MINT AMILYEN

VALÓSÁGBAN BESZÉLGETÉS ZSIGMOND VILMOSSAL

56 müpa

magazin 2014 november–december

A kép a No small affair című film forgatásán készült (1984)

Zsigmond Vilmos

Amikor megkapta az Oscar-díjat, gondolt arra, hogy vajon mit szólnak hozzá Magyar­ országon? Követte, mit ír Önről az itthoni sajtó?

Nem gondoltam arra, hogy bármilyen vissz­ hangja lenne a tevékenységemnek. Azt sem tudtam, hogy Magyarországon egyáltalán tudják-e fogni az Oscar-közvetítést. Sőt tud­ tam, hogy a filmjeimet nem is vetítik Magyar­ országon. Amikor 1979-ben A szarvasvadászt a Berlini Filmfesztiválon bemutatták, az oroszok kivonultak a teremből. Erre a ma­ gyaroknak is ki kellett vonulniuk. Pedig az egy háborúellenes film, bárhol játszódhat­ na, arról szól, hogy az emberekre milyen hatással van a háború. Az oroszoknak még­ sem tetszett, mert az észak-vietnamiakat rossz színben tünteti fel. Épp akkor volt szó arról, hogy Magyarországra jövök forgatni, erre felhív a producer, hogy hogy merted ezt A szarvasvadászt megcsinálni, most mehe­ tünk a francba, nem fogsz te jönni Magyar­ országra forgatni.

1956-ban ment ki Amerikába. Mikor jött haza először?

1966-ban. Illés Gyuri bácsi, a főiskola akkori vezetője kijött Los Angelesbe, mert Oscarra jelölték A Pál utcai fiúkat. Felhívott, találkoz­ tunk, és kérdezte, hogy miért nem megyek haza látogatóba. Mondom, meg vagy őrül­ ve, engem otthon elítéltek. Ugyanis meg­ vettem egy kamerát az Ofotérttől, és nem lett kifizetve. Pár hónap börtönre ítéltek érte a távollétemben. Aztán írtam egy le­ velet, elmagyaráztam, hogy igazuk van, tartozom pár ezer forinttal, ugyanakkor a filmgyár kétszer annyival lóg nekem, mert amikor elhagytam Magyarországot, nem vettem fel a fizetésemet. A dolog így elin­ téződött, hazajöhettem.

Nem félt, hogy itt fogják tartani?

Illés Gyuri garantálta nekem, hogy visszamehe­ tek. Ezután már rendszeresen jártam haza, úgy kétévente egyszer. Kaptam még egy díjat is.

Egészen 2001-ig kellett várni az első magyar filmjére. Hívták korábban is, csak nem tudta elvállalni, vagy nem is merték hívni, mert túl drága volt?

Az utóbbi. Probléma volt, hogy annyit tud­ janak nekem fizetni, amennyit Nyugaton kaptam. Különben is egy csomó jó operatőr dolgozott Magyarországon: például Koltai Lajos meg Ragályi Elemér.

Az utóbbi két évtized operatőri trendjei közül melyik idegesítette a legjobban?

A Dogma. Az egy rettenetes dolog, nehéz volt elfogadnom. Az, hogy rázom a kame­ rát jobbra-balra minden ok nélkül, nem se­ gíti elő egy történet elmesélését. Persze ha látok egy filmet, amiben ez a shaky camdolog működik, akkor el tudom fogadni.

Robert Altman beszélt arról, hogy a forgatásokon gyakran be volt szívva. Scorsese meg azt mesélte egyszer, hogy Az utolsó valcerben sok pénz ment el arra, hogy az utó­munka során eltávolítsák az orrlyukában látszódó kokaint. A hetvenes években sokkal liberálisabban kezelték ezt a dolgot – önt operatőrként nem zavarta, hogy maga körül mindenki be volt állva?

Kovács Lacival sokat beszélgettünk erről.

Amikor csinálta Peter Fondáékkal a Szelíd motorosokat, ott nagyon ment a drogozás, mindenki delíriumban volt, és Lacinak kellett észnél lennie, hogy az a film egyáltalán el­ készülhessen. Nekem soha nem volt ilyen problémám.

Sosem kísérletezett tudatmódosítással?

Teljesen távol tartottam magamat ettől.

Kipróbáltam, mert nem lehetett nem ki­ próbálni, amikor körül vagy véve emberek­ kel, akik ezt szívják. Én nem tudtam szívni a marihuánát, mert a tüdőm nem fogadja be a füstöt. Megpróbáltam süteményben is, de nem voltam a hatása alatt soha, és azt sem értettem, hogy mások hogy tud­ nak a hatása alá kerülni.

Zsigmond Vilmos Szegeden született 1930. június 16-án. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. Gyermekkorában fotózott, a Színház és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványaként operatőr szakon végzett. 1956 novemberében kollégájával és barátjával, Kovács László operatőrrel emigrált. A nyugati világ jelentős részben a kettejük által még idehaza, a forradalom idején készített filmfelvételekből ismerte meg 1956 eseményeit. Zsigmond Vilmos 1962 óta amerikai állampolgár. Egy évtized múltán sikerült az amerikai filmművészetben tehetségéhez méltó feladatokat kapnia. Pályafutása során együtt dolgozott olyan rendezőkkel, mint Peter Fonda, Robert Altman, Steven Spielberg, Michael Cimino, Woody Allen, Brian De Palma. Négy alkalommal jelölték Oscar-díjra, egy esetben, 1978-ban, Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért meg is kapta ezt az elismerést. A rendszerváltást követően magyar filmben is dolgozott: 2001-ben ő volt az operatőre Káel Csaba Bánk bán című operafilmjének. 1999-ben megkapta az Amerikai Operatőrök Társasága életműdíját, 2000-ben Göncz Árpád elnöki aranyéremmel tüntette ki, 2001-ben Corvin-láncot kapott, 2004 óta Szeged díszpolgára. Operatőri látásmódját egyedülálló érzékenység és az európai filmművészeti hagyományokat továbbörökítő igényesség és költőiség jellemzi.

Koltai Lajos mesélt egy forgatásról, ahol Susan Sarandonnak kellett megcsinálnia egy fontos közelit, és a színésznő azt kérte, Koltai maga fogja a kamerát. Kicsit úgy beszélt erről Koltai, mintha ez egy erotikus töltetű dolog lett volna kettejük között. Önnek is voltak ilyen meghitt pillanatai színészekkel forgatás közben?

Sharon Stone-nal forgattunk egy olyan jelenetet a Sliverben, amiben a fürdőszobá­ ban maszturbált. Ő kikötötte, hogy csak egy ember lehet ott a kamerával, amikor csinálja – én. Mert tudta, hogy ha az én kezemben van a gép, akkor az úgy lesz komponálva, hogy lesz benne finomság, művészet, nem csak durva szex. Ezt a többiek elfogadták, tartott a jelenet három-négy percig, párszor felvettük, és minden rendben volt.

Azt megfigyelte, hogy a színészekkel karrierjük melyik szakaszában a legjobb együtt dolgozni? Amikor még nem futottak be, amikor épp csak befutottak, vagy amikor már régóta sztárok?

Nehéz kérdés. Például Robert De Niro sze­ rintem soha nem változtatott a hozzáállá­ sán. Aztán vannak más színészek, akik egy idő után változnak, és csak a pénz érdekli őket; egyre többet dirigálnak, egyre többet követelőznek. Nagyon sok színésszel nehéz később dolgozni, amikor már fent vannak.

Az nagyon bosszant, amikor a színészek el­ képesztő gázsit követelnek. Van egy tizen­ három millió dolláros költségvetésű film, és abból tizenegy milliót a főszereplőnek kell adni, ez nonszensz. Volt egy ilyen filmem. Mi jogon kap a színész tizenegy milliót? Nem lehetne azt kicsit elosztani, hogy az opera­ tőrnek is jusson pár száz dollár? Borzasztó.

A Maverickben szereplőként is feltűnik: egy Albert Bierstadt nevű híres amerikai tájképfestőt játszik. Ez kinek az ötlete volt?

A rendezőé. Csak pici kis alakításról van szó, és úgyis ott voltam, miért ne. Még szöveget is adtak nekem. Odajött az orosz pacák, aki engem festőként alkalmazott, mikor éppen egy vízesést festek a képre.

Az orosz azt mondja, nincs is ott vízesés, miért kell az oda? Én meg azt válaszolom, hogy szebbé akarom tenni a természetet, mint amilyen a valóságban. Operatőrként tényleg ezt csinálom, ez lényegében hitval­ lás volt. Végül kivágták a mondatomat.

Varga Ferenc Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap 2015. szeptember 28.; október 19.; 26.

MÜPAMOZI ZSIGMOND VILMOS-RETROSPEKTÍV HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK A SZARVASVADÁSZ MCCABE ÉS MRS. MILLER ELŐADÓTEREM müpa

magazin 2015 szeptember–október

57

HOGYAN LESZ SIKERES A KORTÁRS OPERA?

„Egy kortársi opera fölkeltheti az érdeklődésünket, a kíváncsiságunkat, adott esetben a bosszankodásunkat, sőt az undorunkat is kiválthatja, de a spontán tetszésünket szinte soha. Ez csak sokkal később jöhet – a fődolog, hogy jöjjön.”

Négy évtizede vélekedett így Rolf Liebermann (1910 – 1999) svájci zeneszerző, a 20. század második felének legendás intendánsa, aki a hamburgi és párizsi operaházak élén kifejtett tevékenységével meghatározó befolyást gyakorolt az európai operakultúrára, s ezen belül a kortárs operairodalomra. Szórakoztatón tanulságos, magyarul is olvasható könyvé­ben (Életem az opera; Zeneműkiadó, 1984) Liebermann a következőképpen emlékezik intendánsi működésére, melynek során saját operaszerzői tapasztalatait is felhasználta: „…el kellett fogadtatnom egy tényt: azt, hogy a fiatal zeneszerzők alig ismerik az operát.

Rendelkezésünkre állt azonban a mi [ham­ burgi] operaházunk, úgyhogy estéről estére beültettem őket a nézőtérre. Megnéztek mindent, Mozarttól a Toscáig és A trubadúr­ tól Wagnerig. Eleinte inkább szórakozásnak vették, de hamarosan komolyan érdekelni kezdte őket az a kifejezési forma, amelyet addig csak arra tartottak jónak, hogy »megkönnyeztesse a kakasülő ábrándos varrólánykáit«. Nemcsak egy eladdig kissé fölényesen megmosolygott műfajt fedeztek fel maguknak, hanem megismerkedtek későbbi előadóikkal is. Ezután együtt kiválasztottuk a librettót, és megállapítottuk a színház adta lehetőségeken belül az ideális szereposztást – mindezt mielőtt a szerző egyetlen hangjegyet papírra vetett volna…

58 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Az első vázlatok átnézése után a szerző ismét találkozott előadóival, ez alkalommal azonban már a rendező társaságában. A rendező korrekciói nagyon fontosak; gondoljunk csak arra, hány opera szenved a zenei és dramaturgiai követelmények összhangjának hiányában. A végső simításokat a mű a próbák során kapta meg…

Az a lényeges, hogy alkalmat kapott az önkifejezésre, láthatta operáját színpadon, amiből saját jövőjére nézve tanulságokat vonhatott le. És könnyen előfordulhat, hogy húsz év múlva egy ilyen, a maga korában hűvösen fogadott alkotást újra fölfedeznek, míg a mai látványos világsikereket addig belepi a feledés pora.” (Széll Jenő fordítása)

Szerzőinknek tizenöt évig mindig ugyanazt a szinte nevetséges összeget, tízezer márkát [kb. ötezer eurót] ajánlottunk fel, ami lénye­ gé­ben az utazási és szállodai költségeket fedezte. Honoráriumnak aligha mondható, inkább afféle ösztöndíj volt ez, arra jó, hogy míg a zeneszerző az operáján dolgozik, mentesítve legyen minden egyéb szakmai kötelezettségtől. Végül a szerző megkapta a bevétel tíz százalékát is; de a művet magát nem fizettük meg neki.

Ami azt illeti, „látványos világsiker” Eötvös Péter (1944) Három nővér című operája (Lyon, 1998) is, bár aligha valószínű, hogy egyhamar „belepi a feledés pora” (megannyi dalszínház után most éppen a Bécsi Staatsoper készül műsorára tűzni). Pedro Amarallal folytatott, a közelmúltban megjelent, érdekes beszél­ getéseiben (Parlando – rubato; Rózsavölgyi és Társa, 2015) Eötvös úgy ecseteli első operá­ jának – a Három nővérnek – megírására való fölkészülését, mintha csak a liebermanni tanítást fejlesztette volna tovább mind ő (gyakorló karmesterként), mind megbízója (bölcs operaigazgatóként):

Ez a rendszer, mihelyt ismertté lett, számos zeneszerző érdeklődését felkeltette. Izgatta őket, hogy a szerzemény már születése pillanatában »hangzó anyaggá« válik, és a hiányos tapasztalat okozta hibákat menet közben lehet kijavítani. …Szó sincs róla, nem produkáltunk futószalagon csodákat. De különben is: ha első színpadi művével egy fiatal zeneszerző megbukik, attól még írhat később remekműveket.

„Kent [Nagano] felkérésének következményeként meglátogattam Jean-Pierre Brossmannt, aki 1981-től a Lyoni Opera igazgatója volt.

Elmondtam neki, hogy mivel gyakorlatilag nincs szakmai tapasztalatom az opera világában, szeretnék náluk dirigálni egy produkciót, mielőtt belefognék a művem komponálásába. Ekkor kiváló gyakorlati érzékkel azt

Fotó © Kamil Macniak

A PÉNZ ZENÉ

„A FŐDOLOG, HOGY JÖJJÖN!”

„Végül a szerző megkapta a bevétel tíz százalékát is; de a művet magát nem fizettük meg neki.” javasolta, hogy ne csak dirigáljam az általam kiválasztandó operát, hanem valóban vezényeljem le én az egész produkciót, vegyem kézbe a teljes művészgárda – rendező, díszlettervező, előadók, stb. – kiválasztását, hogy így tényleg közvetlen és tevőleges kapcsolatba kerüljek a produkcióhoz tartozó mindenféle és -fajta mesterség képviselőivel. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb, legtanulságosabb tapasztalata; nemcsak azért, mert megértettem egy operaház teljes belső mechanizmusának működését, hanem zenei szempontból is, amennyiben az általam kiválasztott Mozart-remekmű, a Don Giovanni révén felfedeztem a drámai kompozíció stratégiáit.”

Ugyancsak Liebermann módszerét látszik igazolni az a viszony, amely Eötvöst opera­ hőseinek megszólaltatóihoz fűzi: „Én minden alkalommal arra törekszem, hogy még a komponálás előtt megtaláljam az alkalmas embert az általam elképzelt szerepre, majd ennek a konkrét személynek komponálom a szerepet. Ami […] dialektikus folyamat, hiszen elképzelünk valakit egy bizonyos szerepben, majd ennek a szerepnek a megkomponálásakor már befolyásol, feltételeket szab az illető személye, a hangja, a személyisége, s a végeredmény az előzetes elképzelés és a személyes találkozás mindannyiszor egyszeri és megismételhetetlen produktuma lesz.”

A szövegírókkal való együttműködést azon­ ban Eötvös már korántsem látja olyan simá­ nak, mint azt Liebermann fentebb idézett sorai sejtetnék: „…az én operakomponista felfogásom szerint a librettista pusztán funkcionális és gyakorlati szerepet játszik, míg ő költőnek, egyenrangú szerzőnek érzi magát. Azt hiszem, ez a feszültség természetes zeneszerző és szövegíró között: nekünk a szöveg nem végered­ mény, hanem munkaeszköz, amelyből kiindulva művet alkotunk; a librettistának viszont a szöveg már önmagában irodalmi alkotás, így valamennyi húzást úgy él meg, mint ami erőszakot tesz egy eredeti művön. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem az irodalmi alkotóké, de amikor szövegkönyvet szerkeszt

valaki, bizony meg kell értenie, mi a szerepe a közös alkotásban, amelynek végső célja nem egy költemény, hanem zenében megjelenített színpadi mű.”

A rendezők szerepét sem látja Eötvös olyan konstruktívnak, mint Liebermann. E diszkre­ pancia pedig éppúgy adódhat a szerző, illet­ ve az igazgató helyzetének különbözősé­ géből, mint ama tényből, hogy a kettejük állításai között eltelt évtizedekben az ope­ raszínpadokon is a rendezői színház vette át az uralmat: „…a rendező csakúgy, mint a karmester, egyáltalán nem alkotó, hanem előadóművész. És az esetek többségében éppen azért rossz előadó, mivel alkotóművésznek képzeli magát, és a saját ötleteiből indul ki, nem abból a konkrét műből, amelyet éppen »színre visz«… …Olyan rendező kell tehát nekünk, aki művész ugyan, de kellő alázat van benne ahhoz, hogy ne gondolja magát szerzőnek. A zenészek számára napnál világosabb ez a kettősség: karmesterként soha eszembe nem jutna, hogy szerzője vagyok annak a műnek, amit előadok! Soha fel nem merülne bennem, hogy a szerző által oly gondosan kidolgozott mű

értelmén változtassak! Dirigensként az egyetlen feladatom, hogy a művet szolgáljam. Ez a hatalmas különbség köztünk és a színházi emberek között…” (Az Eötvös-könyv idézeteit Jancsó Júlia fordította.)

Emlékezetesen meggyűlt a baja a rendezők­ kel Ligeti Györgynek (1923 – 2006) is, aki csak ritkán volt elégedett Le grand macabre című „anti-anti-operája” (Stockholm, 1978) színreviteleivel. Talán a liebermanni értelem­ ben vett színpadi tapasztalatok hiányának is betudható, hogy művét Ligeti átdolgozta (Salzburg, 1997): „Az első megfogalmazáshoz képest ez javított változat, de ez a darab valahogy nem az én világom. Ez is tévút volt” – nyilatkozta élete végén a szerző (Eckhard Roelcke: Találkozások Ligeti Györggyel.

Beszélgetőkönyv. Osiris, 2005). Ám a Grand Macabre így is a 20. század utolsó negyedé­ nek egyik legeredetibb és egyben legsikere­ sebb operája lett. Akárcsak Olivier Messiaen (1908 – 1992) összefoglaló, nagy műve, az Assisi Szent Ferenc (Párizs, 1983), amely meg sem születhetett volna épp az operaigazgató Rolf Liebermann empatikus fantáziája, sze­ líd rámenőssége, intellektuális meggyőző­ ereje nélkül…

Mesterházi Máté

„Ha azonban a pénz reménye is felcsillan...”

Fekete Gyula (1962), a Zeneakadémia tanszékvezető professzora számos sikeres operát komponált már. Őt kérdeztük az operaírás anyagi feltételeiről: „A világ operaházai ritkán tűznek műsorra egészestés kortárs operát. Ha mégis, inkább kamaratermükben mutatják be, kisebb játszóhelyeken, tudván, hogy e művek iránt csupán kisszámú közönség érdeklődik. Így minimalizálják az anyagi veszteséget. Nagy színpadra csak nagy nevekkel merészkednek az operadirektorok. Olyan, híres komponis­ táktól mutatnak be – esetleg rendelnek – operát, akikre bejön a közönség. Így azután eléggé szűk kör művei forognak az operapiacon.

A zeneszerzők ritkán fognak operaírásba addig, amíg nem tűnik fel megrendelő és nincs lefixálva a bemutató. Egy opera megírása akár sokévi munkájukat is igénybe veheti, ezen idő alatt pedig több kisebb, könnyebben bemutatható művet komponálhatnának.

Megrendelés esetén a téma gyakran a megrendelőtől érkezik, vagy legalábbis sugal­ mazódik. Ám előfordul, hogy egy téma váratlanul arcul csapja a szerzőt, aki nem tud tőle szabadulni, s így muszáj azt belső késztetésből megírnia, a bemutatás mindenne­ mű ígérete nélkül. Ha azonban a pénz reménye is felcsillan, az mindenképpen inspiráló lehet. Nem kapzsiság okán, hanem mert a zeneszerzés is szakma, nekünk pedig ez a szakmánk, amelyből szeretnénk megélni, nem csak úgy hobbi szinten komponálgatni...”

müpa

magazin 2015 szeptember–október

59

KULISSZ

Szabó Péter

A JÖVŐ

MEGÉRKEZETT Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a Müpa komoly szolgáltatásokat nyújthat akkor is, ha éppen nem tartózkodunk az épületben. Egyrészt találkozhatunk Müpás koncertfelvételekkel a tévében, másrészt az intézmény honlapjának multimédia oldalán számos izgalmas videó és hanganyag érhető el, nem is beszélve az élő közvetítésekről.

Hogy mindez lehetséges legyen, ahhoz egy harminc-negyven fős stáb állandó erőfeszítése szükséges. Szabó Péter, a Müpa főmérnöke és digitális stúdiójának vezetője az, aki gondoskodik arról, hogy mindez zökkenőmentesen működhessen.

60 müpa

magazin 2015 szeptember–október

T

„Amikor azt mondják, hogy ilyet világszerte is alig, vagy csak kevés helyen tapasztaltak, az elképesztően jó érzés.”

Feladatai sokrétűek és komoly szervezési készségeket igényelnek. „A főmérnök az, aki a házban lévő összes technikát felügyeli, karbantartja, fejleszti, gondoskodik arról, hogy az mindig működőképes legyen – mondja. – Ezt a célt szolgálja egy szűk négyfős mérnökstáb mellettem, akikkel a napi üzemet biztosítjuk. Ez az egyik része a feladatunknak, személy szerint nekem. A másik része a stúdiót vezetni, vagyis biztosítani, hogy a mindennapi felvételekhez ott legyen az adott stáb, technikával, illetve ezeknek a felvételeknek az utómunkáját is el kell készíteni, majd archiválni. De még itt sem ér véget a dolog, mert innentől következik az, hogy ezekből a koncertfelvételekből műsorok készülnek: ös�szeállítások, televízió-műsorok, reklámspotok. 2012-től a Duna Televízión folyamatosan láthatóak adásaink. A koncertekről készült felvételek a Müpa fontos bevételi forrásai. És ami pénzben nem kifejezhető haszon: a saját promóciós anyagainkat is el tudjuk készíteni. Kimenetünk még az élő közvetítés: a koncertekről saját honlapunkon időnként élő közvetítést adunk, amelyeket világszerte néznek – a világ minden tájáról érkeznek hozzánk elismerő visszajelzések.”

Bár számos újítás, fejlesztés csak az utóbbi néhány év gyümölcse, Szabó Péter emlékez­ tet rá, hogy már a Müpa tervezésekor gon­ doskodtak arról, hogy az épület alkalmas legyen felvételek készítésére. „A kezdetektől fogva működik a házban stúdió, mert 2002 körül, amikor a Müpát elkezdték tervezni, az alapító eleve gondolt arra, hogy majd archiválni kell az előadásokat. Három-négy kamerával indult a munka, most tíz kamerával dolgozunk. A hangról ugyanezt el lehet mondani, tehát hangfelvételi stúdiók is voltak, de nem ugyanazzal a technikával, mint most.

A hangrögzítés is nagyon sokat fejlődött.”

Miben áll ez a fejlődés? – faggatom tovább. „Most már HD technikával dolgozunk, és minden fájlalapon működik, tehát gyakorlatilag nincsen kazetta. A kamerák is kártyákkal rögzítenek, minden teljesen digitális. És ami itthon nagyon kevés helyen tapasztalható: a rendszert egy media asset manage­

ment nevű rendszer felügyeli. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ami ide bekerül, azt el lehet nevezni és mindenféle paraméterekkel el lehet látni, amelyek alapján később az anyagok visszakereshetők. Ennek akkor van vagy lesz jelentősége, amikor több ezer videó lesz a rendszerben. Évente mintegy százhatvanszáznyolcvan előadást veszünk fel, így az eltelt tíz év alatt már bőven túlléptük az ezerötszázat. Közben a régi kazettákat is digitalizáljuk, így ha valakinek kell anyag bármilyen összeállításhoz – mondjuk egy tízéves születésnapi filmhez –, akkor a megfelelő keresőszavakra előjönnek a keresett felvételek.”

A digitális stúdió feladata ezek szerint nem merül ki abban – vetem közbe –, hogy rögzí­ tik az aktuális előadásokat. „Nemcsak gyártunk, fölveszünk műsorokat, hanem szolgáltatunk is – magyarázza Szabó Péter. – Az is egyfajta szolgáltatás, hogy a közszolgálati televíziónak, rádiónak eladunk koncertfelvételeket, mert ez egy állandó megjelenés a néző, a hallgatók felé. A munkának van egy nehéz jogi része is. Ahhoz, hogy mi fölvegyünk valamit és azt közzé is tegyük, egy jogi csapatnak kell a háttérben dolgoznia. Szerződéseket kell kötniük, le kell tárgyalniuk, hogy a felvételt mire fogjuk használni. Soklépcsős alku ez, de egy ideje egészen nagy nevek is beleegyeznek a felvételbe, mert a Müpának most már a világon mindenütt híre van.”

Minden előadásról készül felvétel? – kérde­ zem. „A saját koncertjeinknek körülbelül nyolcvan százalékáról készül, a befogadottaknak nagyjából a feléről. Az egyik lehetséges változat az, amikor érkezik hozzánk egy zenekar, kibéreli a termet, amit aztán szabadon használhat. Mi felvesszük az anyagot, elkészítjük a megrendelőnek, és aztán ez az övé.

A másik verzió az, hogy a teremhasználati szerződésben benne van, hogy az együttes rendez egy koncertet, mi felvesszük, ő pedig kap egy példányt, amelyet promóciós célra felhasználhat, cserébe pedig mi tudunk ebből tévéműsort vagy egyebet készíteni. De ez bőven meg szokta érni az idejövőknek, mert egy olyan szintű felvétel készül, amely rendkívül értékes.”

Az intézmény egyik szolgáltatása a Müpa Live Webcast, amelynek révén lehetővé vált az élő közvetítések követése interne­ ten keresztül – a komoly- és könnyűzenei koncertek így már otthonról is elérhetők. „Az élő közvetítés során nem lehet hibázni.

Ha mellényúlunk, rossz képet adunk, vagy a hangmérnök lemarad a szólistáról, akkor azt egy világ látja – de ilyesmi nem szokott előfordulni. A komolyzenei koncertek esetében van kotta, amelyből a rendező és a rendezőasszisztens felkészül. Az asszisztens mindig néhány ütemmel a koncert előtt jár, diktál a kameráknak, akik beállnak a következő képre. Amikor a zenei folyamat a következő hangszereshez érkezik, a kamera már rajta van a játékoson, és csak be kell vágni a képet.

A könnyűzenében nincs kotta, ott a rendező megnézi a próbát, amelynek alapján jegyzeteket készít, és úgy dolgozik. Idén százhatvanszáznyolcvan koncertet vettünk föl, most már bőven kétszáz fölött leszünk.

Mindenki szereti ezt csinálni – nagyon jó stáb dolgozik itt. Máshogyan nem is lehetne: akik ezt a munkát nem veszik komolyan, azokkal mindez nem működik. De ez nemcsak a stúdióra igaz, hanem a többi részlegre is, mert évente több mint ezer rendezvényt megtartani… Ez olyan szám, amit nem lehet elérni, ha nincs mindenki időben ott, ahol lennie kell. Éjjel-nappal csináljuk, mindenki nagyon odafigyel: a koncert után ezért is nyilatkozhatja sok művész, hogy öröm volt itt játszani. Különösen jó hallani ezt olyanoktól, akik húsz-harminc éve turnéznak a nagyvilágban, mert ha egy ilyen embertől halljuk, hogy milyen magas színvonalú a munkánk, akkor az hiteles, annak súlya van. Amikor azt mondják, hogy ilyen minőséget világszerte is alig, vagy csak kevés helyen tapasztaltak, az elképesztően jó érzés.”

Forgách Kinga

Design Terminal

Bartók a legmodernebb puritán. A nyelvi elszigeteltségünk emelte korlátokat a hagyomány iránti alázattal, mégis a legkorszerűbb módon lépi át, közép-kelet-európai identitásunk erejét és nehéz­ kedését egyszerre teszi átélhetővé a világnak. Alig-alig tudnak felnőni hozzá. A Söndörgő és a Kelemen Kvartett sem keveset vállal, amikor új oldaláról igyekszik megmutatni őt, amikor a Bartók iránti tisztelet és a rá is jellemző, szerzői bátorság új elegyével kísérletezik. Ha valakinek, nekik mégis sikerülni fog.

2015. október 2.

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BARTÓK ÉS A BALKÁN A SÖNDÖRGŐ ÉS A KELEMEN KVARTETT KONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

LEDÉNYI ATTILA Art Market

Fotó © Erdei Gábor

HULLÁMHOSS

BÖSZÖRMÉNYI-NAGY GERGELY

Lajkó Félix és Jojo Mayer zenei összecsapásának részletei előre aligha megjósolhatók, biztos „csu­ pán” abban lehet a koncertlátogató, hogy zseniális, elementáris és nyilvánvalóan feledhetetlen lesz az élmény. A két művész találkozása a kortárs fogalmának lényegét ragadja meg, az élő mű­ vészet savát-borsát viszi a színpadra: a műfaji határok és a megszokás korlátainak előre meg­ fontolt szándékkal elkövetett átlépése, sőt áthágása, szabad, szinte spontán, mégis szakértő válogatás a zenei inspirációk, a valamennyiünket érő kulturális hatások között. Végtelenül izgal­ mas! Ha pedig „nyugalomra” vágyunk, akkor többek között ott lesz A trubadúr a New York-i Metropolitan Opera jóvoltából, mert természetesen az is nehezen kihagyható.

2015. október 3., 4., 11.

METROPOLITANOPERAKÖZVETÍTÉSEK A MÜPÁBAN VERDI: A TRUBADÚR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, ELŐADÓTEREM

2015. október 18.

JOJO MAYER ÉS LAJKÓ FÉLIX BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

LELKES ANDRÁS Hangvető

2015. október 21–25.

WOMEX 15

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, ELŐCSARNOK, WOMEX SÁTOR 62 müpa

magazin 2015 szeptember–október

Mi azt szoktuk mondani, hogy a világzene októberben Budapestre költözik, ugyanis először kerül Magyarországon megrendezésre ennek a műfajnak a legfajsúlyosabb éves találkozója, a World Music Expo, amelyet idén a Hangvető szervez. A koncertek helyszíne a szervezésben is szakmai partnerként részt vevő Müpa lesz, ahol a fesztivál idejére a meglévők mellett további ideiglenes színpadokat alakítunk ki. Így három napon keresztül összesen öt színpadon majdnem párhuza­ mosan fog szólni esténként a világzene. Olyan előadókkal találkozhat a közönség, akik egyéb­ ként nem, vagy csak egyesével érkeznének Magyarországra – ők mind a világzene feltörekvő te­ hetségei. Ráadásul mivel valóban a világ minden részéről érkeznek, a sokszínűség olyan inger­ mennyiséget szül, hogy aki a világzene iránt nem érez feltétlen vonzódást, annak is érdekes lehet a hangszerek, színek, hangok, emberek sokfélesége.

VISSZHAN

Hollandi – James Rutherford

Senta – Elisabet Strid

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL WAGNER:

A BOLYGÓ HOLLANDI (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. június 20., 22., 24. Közreműködött James Rutherford, Elisabet Strid, Peter Rose, Nyári Zoltán, Uwe Stickert, Wiedemann Bernadett – ének, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara, Nemzeti Énekkar, No Comment Társulat. Karmester és művészeti vezető Fischer Ádám, karigazgató Pad Zoltán és Antal Mátyás, jelmeztervező Benedek Mari, díszlettervező Horgas Péter, rendező Kovalik Balázs) […] A Művészetek Palotájában a Wagner-napokon bemutatott ope­ ra adott pontján Senta azért sikkant fel, mert fülhallgatóval a fején A bolygó hollandit hallgatja, és ahogy apja a háta mögé lopózva meg­ érin­ti a vállát, megijeszti. Más is összerezzenne, akit magányos zenehallgatásba merülve meglepnek. Ez a pillanat átvilágítja Kovalik Balázs rendezését. A Hollandi nem misztikus alak, hanem a világot járó operaénekes, aki mindig máshol lép föl – afféle bőröndös bari­ ton, maga után húzza gurulós kofferét –, ez a hányatott életforma krízisbe sodorja, és vágyat kelt benne az otthon után. Számos opera­ sztár tudna mesélni erről, némelyikük mesél is. A Kovalik-féle éne­ kes celebritás válságdrámájába jókora nárcizmus vegyül, szeret

64 müpa

magazin 2015 szeptember–október

pózolni, a helyi fogadóbizott­ság előtt a kofferből elővett Hollandijelmezt magára öltve, térden állva, széles operai gesztusokkal rea­ gál az üdvözlésre (meg is tapsolják), panaszos monológja közben színpadi szereplésének némafilmje pereg előtte (magánvideo vagy képzelet), énválsága miatt a világ pusztulását vizionáló átkait pedig az operaházak virtuális elégetésével nyomatékosítja, Bayreuthtól a Metropolitanig. […] Élet és Irodalom, 2015. 07. 03.

Koltai Tamás

A bolygó hollandi

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara már az első hangoktól kezd­ ve bámulatra méltó. A terem akusztikája kivételesen jó, és nem különbözik sokban a nemrég átadott Philharmonie de Paris koncert­ termétől: zengése lágy, tökéletesen lekerekített. Élethűen mutat­ ja meg a különböző hangszíneket, ugyanakkor hangzásában egy­ séges marad. Az opera zenei anyaga kifejezetten „romantikus” stílusú, de a korai 1800-as évek módján, azaz bővelkedik az itáliai és klasszikus hatásokban. […] Mintha Fischer Ádám vezényletével ez a zenekar és e csodálatos terem képes lenne feltárni a mű igazi természetét, belső lényegét, amit mások olyan gyakran fojtanak el a stílusok szintézisével, ami valójában Wagner stílusának megerő­ szakolása. Az a szigor, ahogy Fischer Ádám A bolygó hollandi parti­ túráját értelmezi, csak a zsenikre jellemző. Valódi főhajtás Wagner művészete előtt. […] A Magyar Rádió Énekkara hagyja maga körül érvényesülni a terem akusztikáját. Egyedülálló a produkciójuk, kü­ lönösen a férfiaké, akik szinte életre keltek szerepükben. […] Min­ dent egybevetve, az előadás zenei része helytálló, és állja a sarat a rendezés szeszélyességével szemben is, aminek valódi értéke az, hogy elgondolkodtat, de ezzel – kiábrándító módon – a néző figyel­ mét rögtön az opera természetének sötétebbik, tragikus-mitikus oldala felé tereli, amivel az ésszerű értelmezést teljesen kizárja a lehetőségek közül.

Bachtrack.com, 2015. 06. 23.

Julie Jozwiak

Ez az előadás minden bizonnyal vitákat fog még szítani. […] Hip-hop táncosok, fegyverek, tanácstermi megbeszélések, egy hajó hatal­ mas, forgó váza, meghintve némi békebeli norvég sovinizmussal: mindenből kapunk egy kicsit, de jelent mindez valójában bármit is? Ha a nézőt nem hozta ki a sodrából az első felvonás szándéko­ san problémássá tett jelenete – amelyben Uwe Stickert lecsatolja a nadrágszíját –, akkor nagy eséllyel végig fogja nézni az előadást. […] Vitán felül áll, hogy a produkció bővelkedett az igazán lenyű­ göző énekesi teljesítményekben. A közönség leginkább Elisabet Stridet ünnepelte, akinek játékában Sentát lassúcska felfogású, lemezgyűjtő leányként láthattuk. Az előadás titkos hőse valószínű­ leg Nyári Zoltán, akinek átalakulása dicső vadászból dühös ex-vőle­ génnyé annak fényében volt fantasztikus erejű, hogy viszonylag kevés alkalommal volt jelen a színpadon. […] A néző első benyomá­ sa az lehet, hogy a Müpa a méregdrága Bayreuthi Ünnepi Játékok olcsóbb alternatívájaként próbálja meg pozicionálni a fesztivált.

Azonban törekvésük mögött nem csupán légből kapott optimiz­ mus áll: a produkciót komoly lelkesedés övezte, az előadások pe­ dig meglehetős céltudatossággal feszegetik a konzervatív ízlés határait. Meglehet, hogy rátaláltak valamire.

ClassicFM.com, 2015. 06. 24.

Daniel Ross

müpa

magazin 2015 szeptember–október

65

HATÁRSÉRTŐ

Zeneszerző, zongorista, dalszerző és zongorakísérő: Darvas Ferenc a budapesti művészvilág egyik legsokoldalúbb, egyszersmind legnépszerűbb, sűrűn foglalkoztatott alakja. Mint egy gyors reagálású hadtest: mindig készenlétben áll és bárhol bevethető. Nem véletlen, hogy filmesek éppúgy kedvelik, hívják, mint a színházi rendezők – bármihez nyúl, azt mesterfokon, minden önfényezés nélkül, végtelen alázattal teszi. A Müpában szeptemberben két alkalommal is megbizonyosodhatunk minderről.

Kielégíti művészi ambícióidat ez a szerep?

Sosem álmodtál szólókarrierről, fényes koncertszínpadokról?

Biztosan élvezném, ha kétezer ember előtt játszanék. De ha nincs ilyen, az sem szomo­ rít el különösebben. Édesapád, Darvas Szilárd az ötvenes évek közkedvelt konferansziéja, humoristája, költője volt. Hagyott-e ez a családi indíttatás más utat nyitva előtted, mint amelyik a művészvilágba vezetett?

Erős érzékem van a szórakoztató műfajok­ hoz, magához a szórakoztatáshoz. Ebben az apai örökség biztosan meghatározó.

A két fiad is szakmabeli lett…

Bence több színházban sikerrel debütált szer­ zőként, de előadóként is nagyon tevékeny.

Kristóf is szerez zenét, és több formáció­ ban benne van. Sok örömöm telik bennük.

Van-e saját belső műfaji rangsorod? Mi az, amit a legnagyobb kedvvel csinálsz?

A pingpongozás. Közel a hetvenhez még mindig igazolt játékosként versenyzek a Bp. Postás csapatában.

Mennyiben igényel más alkotói kondíciókat a tévé- és rádiójáték, a színházi előadások számára komponált, és a némafilm alá rögtönzött zene?

Mindig a feladat dönti el. Azt csinálom, amit kérnek tőlem, vagy amiről azt gondolom, hogy szükséges a siker érdekében. Leginkább dal­ szerzőnek érzem magam. Valahol az ope­ rett, musical, daljáték környékén mozgok.

66 müpa

magazin 2015 szeptember–október

ALÁZAT

MESTERFOKON

„De ha nincs ilyen, az sem szomorít el különösebben.”

Melyik színházi munkáidra emlékszel vissza a legszívesebben? Mi volt a pályád során a legnagyobb kihívás, művészi kaland, feladat?

Kaptam színészi feladatot is az Örkény Színházban (Kasimir és Karoline; Vihar): ezeket élveztem. A legtöbbre mégis a néma­ filmes zongorakíséréseimet tartom. Szeren­ csére jó pár rögzítve lett. Ezeket időt állók­ nak gondolom.

Hogyan, milyen szempontok szerint rangsorolsz a felkérések, megkeresések közt?

Nem rangsorolok. Mindent szívesen válla­ lok, sose lehet tudni, milyen tanulságokat hoz egy munka. Fontos a mesterség állan­ dó gyakorlása.

A szeptemberi Thomas Bernhard-előadásban Glenn Gouldot „alakítod”, a Bábel-sorozat aktuális darabjában pedig a hajdani pesti kabaré világának, hasonlíthatatlan hangulatának megidézése a feladatod. Hogyan készülsz fel két ilyen egészen eltérő karakterű estre?

Egyszerűen. Várom, mit kér tőlem a rendező, Bagossy Laci. A kabarés est meg adja magát.

Mikor fejlődött ki az a képességed, ami négyjegyű számok másodperceken belüli, hibátlan összeszorzásával ejti ámulatba a jelenlévőket? És mióta jársz a leghidegebb télen is ingujjban, tornacipőben?

Harminc éve számolgatok. Játszom a szá­mok­ kal. Most egyébként könyvet írok, amelyben felfedem a trükkjeimet. Az öltözékem év­ tize­dek óta azonos. Télen sem fázom, mert futva közlekedem. Nem én alkalmazkodom az évszakokhoz, az évszakok alkalmazkod­ nak hozzám.

Keresztury Tibor 2015. szeptember 14.

EURÓPAI HIDAK – AUSZTRIA LITERÁRIUM EXTRA THOMAS BERNHARD-SZÖVEGÁRIÁK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. szeptember 30.

BÁBEL-EST – KABARÉ

KÖZREMŰKÖDIK: SZALÓKI ÁGI, CABARET MEDRANO, DARVAS FERENC, SZÁLINGER BALÁZS, RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT, BOGLART-ZADAM TÁRSULAT MŰSORVEZETŐ: VAJDAI VILMOS SOROZATSZERKESZTŐ: MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Müpa élmény gombnyomásra

Élmény! Minden tekintetben.

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu