Müpa Magazin 2015/2016 évad 3. szám by Müpa Budapest

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I . é v fo l y a m , 1 . s z á m , 2 0 1 6 . j a n u á r–fe b r u á r

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Gyűjtsön új élményeket!

Nyugdíjaskedvezményeinkkel könnyű lesz!

Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban: 2015.12.05. JIŘÍ BĚLOHLÁVEK ÉS A CSEH FILHARMONIKUSOK / 12.13. SZABADOS ÉVA ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK / 12.16. GRYLLUS DÁNIEL ÉS BARÁTAI / 12.17. KOVÁCS RÓBERT ÉS A ST. FLORIANER SÄNGERKNABEN / 12.27. CSAJKOVSZKIJ: A DIÓTÖRŐ / 2016.01.12. FERRUCCIO FURLANETTO DALESTJE 01.17. HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR / 01.19. ORGONA-PÁRBAJ: THOMAS OSPITAL (FRANCIAORSZÁG) ÉS SEBASTIAN KÜHLER-BLESSING (NÉMETORSZÁG) / 01.21. RISING STARS: HARRIET KRIJGH / QUATUOR ZAÏDE / 01.30. A NÉPZENE ÜNNEPE – A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG 02.12. OLÁH KÁLMÁN SZERZŐI ESTJE / 02.19. TON KOOPMAN ORGONAESTJE Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.

mupa.hu

Fotó © Igor Saharov

Ferruccio Furlanetto

KEDVES MAGYAR ZENEBARÁTOK! Művészi pályafutásom legörömtelibb pillanatai voltak azok az alkalmak, amikor Budapesten léphettem fel. Örökre felejthetetlen emlék marad számomra Verdi Requiemje, az Anyegin előadása a Müpában, amelyben Gremin herceget énekeltem Christoph Eschenbach vezényletével – akárcsak tavaly a Magyar Állami Operaházbeli Don Carlos, no meg az a szólóest is, amelyet szintén ott énekelhettem. Sehol sem volt még részem olyan hozzáértő és meleg fogadtatásban, mint Önöknél Magyarországon – alig várom, hogy ezzel az általam annyira szeretett közönséggel ismét találkozhassam januári orosz estemen, amelyet kiváló zongoraművész partnerem, Igor Csetujev társaságában adok a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének falai között. A koncert műsora meglehetősen érdekes, hiszen a programot két olyan mester műveiből állítottunk össze, akiket az orosz zenetörténet legizgalmasabb lelkületű és legelismertebb zeneszerzői között tartanak nyilván: Mogyeszt Muszorgszkij és Szergej Rachmaninov dalaiból. Bevallom, maga Budapest is nagyon vonz, szeretek ott lenni: nagyon kedvelem ezt a varázslatosan szép, gazdag kultúrájú várost! Kedves barátaim, a közeli viszontlátásra!

Ferruccio Furlanetto

müpa

magazin 2016 január–február

Fotó © Eddy Posthuma de Boer

Hélène Grimaud

Ton Koopman

Teremtette!

A szenvedés – jó dolog

18 Vissza a természethez –

Hangverseny kékben és zöldben

20 Előadói iskolák találkozása

Valerij Gergijev

MŰVÉSZBEJÁRÓ

JAZZ

30 Örömzene kórusra és három hangra

42 Keresd a hazait!

FOLYAMATOS MÚLT

44 A szimfonikus jazzkomponista

46 Jamison Ross, az énekes dobos /

Ellentétek és hasonlóságok

A duett varázsa

a párbajon

AKTUÁLIS ZENE

Új csillagok születnek

36 A jelek, játékok, üzenetek

Stylus phantasticus

26 A Müpa „rezidensei”

26 3 Fotó © © Sasha Gusov

Fotó © Mat Hennek

zeneszerzője

VILÁGZENE

48 Ünnepnapok

LITERÁRIUM

50 Van benne rendszer

KÖNNYŰ

A Tisza és a tiszarétiek

40 Egy poeta doctus

52 Jamaica és Ladánybene

zenetörténete egyetlen estén

4 müpa

magazin 2016 január–február

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf Keresztury Tibor Szerkesztőség: CEMP-X Kft. 1033 Budapest, Polgár utca 8–10. Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X

Fotó © Huszti István

36 46 Kurtág György

MÜPAMOZI

54 Most már akkor végig CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Szőke Nikoletta

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK / A MÜPA A WEBEN

62 Szemelvények zenekritikákból /

A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pályi Zsófia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2015. november 25. Címlapon: Buika Címlapfotó: BLLC Javi Rojo A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják! www.mupa.hu

Blogbejegyzések

56 Szúrópróba – a CSIP négy hangulata

HULLÁMHOSSZ

A PÉNZ ZENÉL

64 Balogh Máté Gergely •

58 Eltűnt jogok nyomában

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

Zombola Péter • Bella Máté

HATÁRSÉRTŐK KULISSZA

60 Müpázunk: új ige a szótárban

66 „Bírom a változatosságot”

müpa

magazin 2016 január–február

HORIZON

Káel Csaba

KÁEL CSABA MARAD A MÜPA VEZÉRIGAZGATÓJA Káel Csaba, a Müpa jelenlegi vezérigazgatója vezetheti tovább az intézményt 2021-ig – erről döntött Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a szakmai bizottság javaslatának figyelembe vételével. A mandátum 2016. március 17. napjától 2021. március 16-ig szól. A felkért szakmai bizottság – nyolc tag részvétele mellett – Káel Csaba pályázatát nyolc igen szavazattal egyhangúan támogatottnak minősítette. Káel Csaba a Müpa megnyitása óta az intézmény munkatársa: 2005-től művészeti tanácsadóként az operaprogramok szerkesztője, 2011-től pedig – Kiss Imre utódaként – ő vette át a Müpa vezérigazgatói tisztségét.

ÓRIÁSI INTERAKTÍV ZENEDOBOZ ÉS SAJÁT BLOG A MÜPA ŐSZI FEJLESZTÉSEI KÖZÖTT Különleges élményben lehetett részük azoknak, akik november első heteiben az Allee bevásárlóközpontban kipróbálták azt az egyedi, emberi hajtással működő zenedobozt, amely a Saatchi&Saatchi Budapest ötlete alapján, a Medence Csoport kivitelezésében, közel egy évnyi kitartó munka eredményeként valósult meg. A Müpa Hangjátéknak elnevezett hangszeren egy hatalmas mókuskerékben gyalogolva lehetett megszólaltatni a 2. magyar rapszódia, a Diótörő, a Vuk és a Harry Potter dallamait, vagy épp a Halott Pénz slágerének egy részletét. Az intézmény műfaji sokszínűségét kívánja bemutatni a Müpa blogja is, amely a Müpa Hangjátékról szóló írással indult útjára október végén. A mupa.blog.hu címen elérhető, rendszeresen frissülő oldalon a Müpa fellépőiről és kulisszatitkairól, első kézből szerzett érdekességekről lehet olvasni, műfaji kötöttségek nélkül, friss nézőpontból.

A MÜPA EGYÜTTMŰKÖDÉSE TIZENKILENC SZAKKOLLÉGIUMMAL A Müpa és az ország tizenkilenc neves felsőoktatási szakkollégiuma stratégiai együttműködési megállapodást írt alá októberben. A megállapodás legfőbb célja, hogy a Müpa közös projektek kialakítására és az intézmény programjain való intenzívebb részvételre hívja a szakkollégistákat. A kapcsolatépítés 2014 decemberében kezdődött, akkor még kilenc partnerrel, de a kezdeti időszak sikerei nyomán a program kibővült. A most aláírt megállapodás további tíz partnerrel a 2015 októberétől 2016 júniusáig tartó időszakra szól. A következő hónapok tervei között kerekasztal-beszélgetések, előadások megvalósítása, közös kezdeményezések és projektek szerepelnek, továbbá megállapodás született arról is, hogy a hallgatók és a Müpa együtt fejlesztik tovább a 2014 decemberében elindított egyetemi nagyköveti programot is.

KOHÁN ISTVÁN VERSENYGYŐZELMEI A 2013 óta Japánban élő fiatal magyar klarinétos, a Tokyo College of Music hallgatója, Kohán István, aki már eddig is számos hazai és nemzetközi versenyen szerepelt kimagasló sikerrel, a közelmúltban elnyerte a 84. Japán Zenei Verseny 1. díját és közönségdíját, a 26. Japán Fafúvós Verseny 1. díját és közönségdíját, ugyanezen a versenyen Hyogo város önkormányzatának különdíját, az Asahi újság különdíját, a Kobe újság különdíját, valamint a 4. Akiyoshidai Zenei Verseny 1. díját és Grand Prix-jét (utóbbi a hegedű és klarinét versenyzőinek összesített nagydíja). Az idén huszonöt esztendős muzsikus, aki a Müpában is fellépett már, 2013-ban Junior Príma díjat kapott. 2010-től a Selmer hangszergyár, 2013 óta a Yamaha klarinétművészeként koncertezik.

6 müpa

magazin 2016 január–február

Kohán István

Még több Müpa!

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

KLASSZIKU

Fischer Ádám

TEREMTETTE! Haydn-oratóriummal kezdeni az új évet – ez ma már egyszerre szép hagyomány és szerencsét hozó kabala a budapesti koncertközönség körében. Jobban nem is indulhatna a 2016-os esztendő! „Tegnap indult innen Budára ama’ nagy nevű Haydn Muzsikus-Doktor és Direktor, hogy a Nádor Ispányné Ő Császári Hertzegsége parantsolatjára el énekeltesse ’s el muzsikáltassa a „Teremtés” név alatt esméretes remek munkáját, Nádor Ispányunk születése’ napján, melly Mártziusnak 9-ikén leszsz.” 1800. február 17-i számában így tudatta olvasóival a Bécsi Magyar Hírmondó, hogy kevesebb mint két esztendővel A teremtés legelső, zártkörű, s egy évvel az oratórium első nyilvános bécsi előadása után az idős mester és máris „esméretes” remekműve elindult Pest-Buda felé. S persze rendben meg is érkezett: a nádori születésnap előestéjén, március 8-án a budai várban valóban ő irányította A teremtés (vagy korabeli magyar címváltozata szerint: Az alkotás) első magyarországi megszólaltatását.

8 müpa

magazin 2016 január–február

A teremtés hazai előadás-története ilyesformán a nádori házaspár, József főherceg és cárleányi felesége, Alekszandra Pavlovna Haydn iránt táplált közös rokonszenvének köszönhette a maga – nem is annyira

szerény – kezdeteit. A rákövetkező bő két évszázad során a hatalmas mű újra és újra megjelent a fővárosi koncertprogramon, s a zenészek elkötelezettsége meg a különböző Haydn-évfordulók még akkor sem en-

Matinékoncerten A teremtés Immár nemcsak az újév estéjén megrendezendő Haydn-hangverseny számít hagyománynak, de 2010 óta az ezt megelőző matinékoncert is, melyen a gyermekközönség is megismerheti A teremtés legjellemzőbb, s egyúttal leghatásosabb részleteit. Így lesz ez 2016 legelső napján is, amikor Fischer Ádám a majd az este során is fellépő zenekarával, valamint Rácz Rita, Megyesi Zoltán és Cser Krisztián közreműködésével fogja játékra hívni a délutáni koncert nyílt szellemű közönségét. A gyermekek bevonása, az egyes részletek lehetséges előadásmódjainak bemutatása és közös megbeszélése, s persze nem utolsósorban a Haydn oratóriumában felvonultatott állatvilág egyik-másik példányának érzékletesmulatságos zenei megelevenítése borítékolhatóan most is hasznos mulatságnak bizonyul majd. Jól megfelelve Fischer Ádám eredeti szándékának, azaz bemutatva, hogy az előadóművész, de éppígy a mindenkori közönség is része az alkotási folyamatnak.

gedték elenyészni A teremtés hazai kedveltségét, amikor a mű, s egyáltalán az oratórium egész műfajának vallásos jegyei a legkevésbé sem álltak összhangban a kultúrpolitika hivatalos főirányával. „A teremtés az 1800-táji uralkodó osztályok felhőtlen optimizmusát tükrözi” – biggyesztették az ilyen és ehhez hasonló, kötelezően vonalas értelmezéseket a zenetudósok meg a derék ismeretterjesztők Haydn remekéhez, de ez persze fikarcnyit se számított ahhoz képest, hogy a Genezis történetét jelenetező mű időről időre megszólalhatott Ferencsik János vagy, mondjuk, Erdélyi Miklós vezénylete alatt.

Stafétaváltás az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar élén Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar 1987-ben Fischer Ádám kezdeményezésére alakult meg osztrák és magyar zenészek részvételével, s ahogy azt az alapítás éve is jelzi: a zenekar létrejötte egyszerre szolgálta Haydn kultuszának ápolását, valamint a vasfüggönyt átszakító muzsikusi együttműködés erősödését. Ott előadni Haydn műveit, ahol keletkeztek, s akkora apparátussal, amekkorára íródtak – ezzel az ambícióval indult útjára az együttes, amely aztán másfél évtized leforgása alatt lemezre rögzítette a mester valamennyi szimfóniáját, s miközben a kismartoni Haydn Fesztivál rezidens zenekaraként működtek, Fischer Ádám muzsikusai meghódították a nagyvilág megannyi klasszikus zenei rendezvénysorozatát, a BBC londoni Proms-koncertjeitől a New York-i Mostly Mozart fantázianevű fesztiválig. A zenekar vezető karmesteri tisztét 2015 őszén a nagyszerű csellista, Nicolas Altstaedt vette át, ám az alapító és együttesének kapcsolata így is szoros marad: Fischer Ádám tiszteletbeli karmesterként dolgozik tovább az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarral.

2008. január elsején A teremtés hazai kultusza új szintre emelkedett. Az évek során persze történtek kisebb-nagyobb változások: megjelent a gyermekmatiné rokonszenves kísérőrendezvénye, volt esztendő, amikor A teremtés helyett Az évszakok, Fischer Ádám helyett pedig más nagyszerű dirigens szerepelt az újévi Haydn-koncerten. De a zenészeket, az énekeseket és – korántsem mellesleg – a közönséget összekapcsoló közös vállalkozás lényege, felvillanyozó szellemisége mind eközben mit se változott! Fotó © Wiener Konzerthaus, Lukas Beck

Florian Boesch

Az oratórium tehát, melyet éppenséggel az említett Erdélyi Miklós a művészet történetének egyik legbátrabb alkotásaként méltatott, időről időre felhangzott a fővárosi közönség előtt, ám aligha tévedünk, ha visszatekintve megállapítjuk: 2008. január elsején A teremtés hazai kultusza új szintre emelkedett. Fischer Ádám legelső Müpabeli Teremtés-koncertje, majd ennek gyakorlattá válása, s mára immár hagyomán�nyá nemesülése túlzás nélkül sok ezer koncertlátogató viszonyát tette elmélyültebbé és meghittebbé e remekművel.

A 2016-os esztendő koncertjeinek sorozatát most újra a „klasszikus” páros, azaz Fischer Ádám és A teremtés fogja megnyitni. A karmester által majd’ harminc éve életre hívott Osztrák-Magyar Haydn Zenekar mellett énekkar gyanánt ezúttal a Bécsi Állami Operaház Kórusa szerepel majd, no és természetesen lesznek még remek szólisták hazulról és külföldről egyaránt. S hogy mindezek a közreműködők tökéletesen együttműköd-

jenek, mi pedig boldog tanúi lehessünk majd A teremtés közös újrateremtésének, arra Fischer Ádám csorbítatlan motivációja lesz a garancia. Hiszen ahogy a karmester három éve válaszolt A teremtés iránti elkötelezettségét, s motivációjának frissességét firtató újságírói kérdésre: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy ebből rutin válhasson. Ráadásul minél több emberrel dolgozom együtt a darabon az évek során, annál több friss és korábban nem tapasztalt ötlet kerül felszínre, amelyekkel egymást segítjük az alkotásban.” S nekünk semmi okunk kételkedni abban, hogy ez most is ugyanígy történik majd. László Ferenc

2016. január 1. ÚJÉVI MATINÉKONCERT HAYDN: A TEREMTÉS – ORATÓRIUM-KERESZTMETSZET

KÖZREMŰKÖDIK: RÁCZ RITA, MEGYESI ZOLTÁN, CSER KRISZTIÁN, OSZTRÁK–MAGYAR HAYDN ZENEKAR, VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. január 1. ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: A TEREMTÉS

KÖZREMŰKÖDIK: CELENG MÁRIA, SZIGETVÁRI DÁVID, FLORIAN BOESCH, A BÉCSI ÁLLAMI OPERAHÁZ KÓRUSA (KARIGAZGATÓ: THOMAS LANG), OSZTRÁK–MAGYAR HAYDN ZENEKAR, VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

MÜPA IMÁZSK AMPÁNY 2015–1 Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

MITŐL EZ A SZEMÉLYES Imre V. Manuel 38 éves kreatív igazgató havonta többször jár koncertre, színházba vagy más rendezvényre, de van úgy, hogy ennél is gyakrabban tér vissza a Müpa falai közé. Mivel sűrűn jövök, ez a tér immár a mindennapjaim részévé vált. Nagyjából minden szegletét ismerem az épületnek, pontosan tudom, mit hol találok. De nem csupán a tárgyak, sarkok ismerősek, hanem az arcok is – akár az épület munkatársai közül, akár a nézőtér soraiból. Sőt ismerős a hangzás is, hiszen kitapasztaltam, az eltérő típusú előadások miként szólnak a termek különböző pontjain. Ennek következménye, hogy mivel legtöbbször nagyzenekari koncertekre járok, sokszor ugyanazon a széken ülök. Másrészt megesik, hogy a jól bejáratott helyekre már nincs jegy, így más szem- és „fülszögből” csodálkozhatom rá a hangversenyterem remek adottságaira. Vajda András nyugdíjas, évtizedek óta jár feleségével hangversenyekre. Ha úgy adódik, külföldre is utaznak ilyen céllal, itt Budapesten is minden fontos helyszínt látogatnak, de az utóbbi időben egyre gyakrabban választják a Müpát. Amióta megnyílt a Müpa, rendszeres látogatók vagyunk itt. Alapvetően a műsor és az előadók miatt, de azért is szeretünk ide jönni, mert ez közösségi hellyé is vált számunkra. Találkozunk barátokkal,

TÉR?

ismerősökkel. Van, hogy előadás után is itt maradunk még az étteremben, és előfordul, hogy korábban érkezünk a szokásosnál. Szeretjük a könyvesboltot, a lemezboltot, a múzeumot, de „csak úgy” is gyakran leülünk itt beszélgetni, mert van rá hely, mód. Az a fantasztikus élmény a meghatározó, amit a fellépőktől és az itteni hangzástól kapunk. Nem véletlen, hogy a Metropolitan operaközvetítések ked véért is ide jövünk.

Berkes Zsuzsa, a korábbi televíziós műsorvezető, szerkesztő életének mindig meghatározó eleme volt a kultúra. A kérdésre, hogy a Müpa miért fontos, szívéhez közelálló helyszín, első lendületből nagyon tömören, mindössze két szóval válaszolt. Mert tökéletes! De kifejtem bővebben is. Számos fontos dolog ötvöződik itt reme kül. Az épület korszerű, áttekinthető, világos, kényelmes. Már az is esztétikai élmény, ha bejövök ide. Professzionális tevékenységet végeznek az itt dolgozók is. Egyáltalán nem mindegy például az operaközvetítéseknél, hogy miként keverik le a hangot, milyenek a fények stb. Mindehhez rendre hasonló minőségű művészi tartalom is kapcsolódik. Mindez így együtt minden alkalommal feltölt – szinte egy tökéletes naprendszerben érzem magam.

Sárkány Ferenc már szüleivel is járt hangversenyekre, de a harmincas éveiben járó zongoratanár szakmai füllel is hallgatja az előadásokat. Ez óhatatlan, de tudatosan törekszem arra, hogy próbáljam az élményt úgy is befogadni, mint a nem szakmabeliek, hogy érezzem, hogyan hat a produkció. Tulajdonképpen ez érhető tetten abban is, hogy miért szeretek a Müpába járni, a sok helyszín közül miért ezt érzem különösen kedvesnek. Ennek oka az a hangzás, az az élmény, amelyet itt kapok. Érthető, ha ezen belül külön kiemelem az akusztikát, mégis a végeredményben tetten érhető az a légkör, amit a művészeken túl a háttérben dolgozók tesznek hozzá egy-egy eseményhez. Törzslátogatóként azokon a programokon is részt szoktam venni, ahol ezeknek az embereknek a munkájával ismerkedhetem meg, és mindig megragad a lelkesedésük.

A nyilatkozók a Müpa+ hűségprogram tagjai. A számos kedvezményt és exkluzív ajánlatot biztosító Müpa+ hűségprogramba a regisztráció ingyenes.

müpa

magazin 2016 január–február

Fotó © Felix Broede

KLASSZIKU

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

VÍZKERESZT UTÁN SZENTIVÁNÉJ

FINN FIESZTA

Vashegyi Györgyöt és együtteseit, az Orfeo Zenekart, valamint a Purcell Kórust nem szükséges bemutatni a magyar közönségnek, hiszen folyamatosan megörvendeztetnek bennünket a barokk és a klasszikus repertoár jól ismert vagy épp ritkán hallható, különleges kompozícióival. Annak ellenére, hogy Purcell legismertebb műveinek egyikéről van szó, az 1692-ben, Londonban bemutatott semi-opera, A tündérkirálynő, amely eredetileg III. Vilmos angol király és II. Mária tizenötödik házassági évfordulója alkalmából született, viszonylag ritkán látható-hallható a világ operaházaiban, hangversenytermeiben. Legutóbb Purcell születésének 350. évfordulója, a 2009-es év szolgált aktualitással a mű sűrűbb megszólaltatásához. Ebből az alkalomból a Müpában félig szcenírozott változatban, Káel Csaba rendezésében, ugyan csak az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus közreműködésével hangzott el a mű. Most koncertszerű előadásban élvezheti a közönség a Szentivánéji álom alapján komponált zenét, ráadásul a korhű hangszeresek élén koncertmesterként nem kisebb művész vezeti az előadást, mint Simon Standage, a szólisták pedig a barokk interpretációban jártas énekesek lesznek: Kalafszky Adriána, Kovács Ágnes, Pintér Ágnes, Bárány Péter, Gavodi Zoltán, Jeffrey Thompson, Blazsó Domonkos és Csizmár Dávid. Tóth Endre

A Budapesti Fesztiválzenekar esetében már megszokhattuk a különleges vendégeket és különleges műsorukat, köztük ritkán hallott művekkel, illetve kortárs darabokkal. Januári hangversenyük (amelyet hagyományosan háromszor is hallhat a Müpa közönsége) mindezt ötvözni fogja,s az eredmény nem csak az ínyencek érdeklődésére tarthat számot. Saját nemzete kultúrájának népszerűsítéséért rengeteget tesz a híres finn karmester és hegedűs, Jukka-Pekka Saraste, s az eredmény már az is bizonyít, hogy kétszer is lemezre vette Sibelius összes szimfóniáját, így nem véletlen, hogy budapesti hangversenyeinek második részében is megszólal az egyik leghíresebb Sibelius-mű, az északi tájak zord szépségét megidéző II. (D-dúr) szimfónia. A hangversenyt nyitó másik finn mű, a kortárs Magnus Lindberg alkotása, az 1997-ben befejezett Feria pedig éppen ellenkezőleg, spanyolos zsongást, nevéből adódóan vásári forgatagot, fesztivált varázsol körénk – a műben Monteverdi-idézeteket is felfedezhetünk: a Lamento d’Ariannából. A Feriát maga Saraste mutatta be annak idején, a komponista, Lindberg pedig korábban a New York-i, az előző évadtól pedig a Londoni Filharmonikus Zenekar rezidens zeneszerzője. A sztárparádét a szólista fokozza, hiszen a világhírű német muzsikus, Christian Tetzlaff játssza a két finn mű között Dvořák a-moll hegedűversenyét, amelyet szerzője 1879-ben komponált egy Joachim Józseffel való találkozás hatására. Tóth Endre

2016. január 13. PURCELL: A TÜNDÉRKIRÁLYNŐ

KÖZREMŰKÖDIK: KALAFSZKY ADRIÁNA, KOVÁCS ÁGNES, PINTÉR ÁGNES, BÁRÁNY PÉTER, GAVODI ZOLTÁN, JEFFREY THOMPSON, BLAZSÓ DOMONKOS, CSIZMÁR DÁVID – ÉNEK, PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR (KORHŰ HANGSZEREKEN), KONCERTMESTER: SIMON STANDAGE, VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

12 müpa

magazin 2016 január–február

2016. január 14–15–16. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

KÖZREMŰKÖDŐK: CHRISTIAN TETZLAFF – HEGEDŰ, VEZÉNYEL: JUKKA-PEKKA SARASTE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó © Harald Hoffmann

Fotó © Adriano Heitman

Martha Argerich

Vadim Repin

SZTÁRPARÁDÉ CONCERTO-MÓDRA

ÉVFORDULÓK NYOMÁBAN

Túlzás nélkül állítható, hogy ez az este kivételes lesz még azok számára is, akik rendszeres látogatói a budapesti komolyzenei koncerteknek: a Gidon Kremer hegedűművész által alapított, először csak alkalmi társulásnak induló, de közel két évtizede működő Kremerata Baltica együttes találkozik ezen a koncerten a világ zenei életét immár fél évszázada meghatározó zongoraművésznővel, az argentin Martha Argerich-csel, aki rendkívüli pianisztikus adottságait már egészen fiatalon, kilenc-tíz éves korában Mozart- és Beethoven-zongoraversenyekben csillogtatta meg. Pályája kezdetén gyakrabban adott szólóestet, később – a közös zenélés örömét többre tartva a „magányos sikernél”— szívesebben játszott (és játszik) zenekarral vagy kamarapartnerek inspiráló társaságában.

Nem sokkal Mozart 260. születésnapja után a Szenthelyi Miklós által vezetett Magyar Virtuózok Kamarazenekar tiszteleg a mester előtt, hiszen február 2-i koncertjükön a legismertebb Mozart-művek szólalnak meg: a Figaro házassága híres és népszerű nyitánya 1786-ból (vagyis 230 évvel ezelőttről), valamint a Salzburgban, 18 évesen komponált A-dúr szimfónia, továbbá az 1788-ban keletkezett és talán mindmáig a leggyakrabban elhangzó, utolsó előtti g-moll szimfónia. Ez utóbbi hangneme miatt nagyszerűen rímel a két szimfónia előtt megszólaló g-moll hegedűversenyre, Max Bruch alkotására (a kompozíció 1855–1857 között keletkezett) – talán ez a szerző egyetlen olyan műve, amely meggyökeresedett a repertoárban. Brahms kapcsán maga a komponista is a következőképpen nyilatkozott: „50 év múltán a neve – minden idők legkiválóbb zeneszerzőjeként – fényesen fog ragyogni, míg rám főleg csak a g-moll hegedűversenyem folytán emlékeznek majd.” Ezt a darabot azonban játsszák, ezen a koncerten nem is akármilyen hegedűművész, Vadim Repin lesz a szólista, akiről Yehudi Menuhin annak idején csak annyit mondott: „Egyszerűen ő a legjobb és legtökéletesebb hegedűs, akit valaha hallhattam.” A Magyar Virtuózokat ezen az estén a fiatal, ausztráliai születésű karmester, Alexander Negrin vezényli majd, aki már kilenc évesen Beethoven V. szimfóniáját dirigálta a Sydney-i Operaházban. Tóth Endre

A műsor a Concerto Budapestre jellemzően izgalmas és különleges lesz: ismert és kevésbé ismert darabok alkotnak szokatlan és felemelően harmonikus egységet. A műsorba ezen az estén olyan művek kerültek, mint Felix Mendelssohn-Bartholdy négytételes, VII. (d-moll) vonósszimfóniája, melyről nem is gondolnánk, hogy egy tizenkét éves gyermek alkotása. Ezt követi Alexander Raskatov 2001-ben vonósokra, ütőkre és preparált zongorára komponált műve, a “The Season’s Digest”, amely Csajkovszkij Évszakok című zongoraciklusának motívumait használja fel, és melyet Gidon Kremer és a Kremerata Baltica még ugyanebben az évben bemutatott. A második részt Weinberg Sinfoniettája nyitja, majd az estét a legritkábban játszott Beethoven-versenymű, a B-dúr zongoraverseny zárja korunk egyik legnagyobb zongoraművészének előadásában. Csurgai Dorottya

2016. január 25. CONCERTO BUDAPEST

KÖZREMŰKÖDIK: MARTHA ARGERICH – ZONGORA, KREMARATA BALTICA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. február 2. VADIM REPIN ÉS A MAGYAR VIRTUÓZOK KAMARAZENEKAR VEZÉNYEL: ALEXANDER NEGRIN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

KLASSZIKU

Ferruccio Furlanetto

SZENVEDÉS

14 müpa

magazin 2016 január–február

– JÓ DOLOG

Ferruccio Furlanetto, az olasz basszisták regnáló királya, nemcsak a „korunk egyik legszebb hangú énekese” címre tarthat igényt, de keresve sem lehet több drámai erővel, megrendítő szenvedéllyel hősöket formáló előadóművészt találni. A Don Giovanni, a Nabucco, a Rigoletto, a Macbeth, a Don Carlos, a Bohémélet sztárja korszakos sikereket aratott és arat Muszorgszkij-operákban, valamint Rachmaninov-és Muszorgszkij-dalok előadásával is. „Ferruccio Furlanetto feketébe öltözve a mögötte lévő zongora ívében áll, alakja fenségesen körvonalazódik a vérvörös bársonyfüggöny előtt. Fejét a nyitott zongora felé fordítva énekelni kezd. A közönséget azonnal körbeöleli a meleg basszus – nem túl súlyos és nem túl könnyed: éppen olyan, amilyennek lennie kell, jól pozicionált, minden feszítéstől mentes.” (Chanda VanderHart, bachtrack.com)

Fotó © Igor Sakharov

Orosz dalok szólaltak meg sorsról, szerelemről és halálról a Staatsoperben Ferruccio Furlanetto és Igor Csetujev előadásában, 2013 májusában, lenyűgözve mind a szakmát, mind a közönséget. Az, hogy az ukrán származású, jelenleg Németországban élő Csetujev nemcsak pianistaként, de muzsikusként is teljesen alá tudja magát rendelni e különleges orosz műveknek, talán természetesnek tekinthető (bár tudjuk, maga a származás még nem predesztinál). De hogy a vérbeli olasz énekes – aki a Müpa pódiumán januárban Rachmaninov és Muszorgszkij dalait énekli – miképpen jutott el az orosz zene, az orosz lélek megtévesztően hiteles ismeretéig és sokak által tökéletesnek mondott interpretálásáig, annak csaknem

negyedszázados története van – ahogy az alábbi beszélgetésből is kiderül. Mikor tette meg első lépését az orosz dalok felé? Az orosz vokális repertoár elképesztően gazdag a basszisták számára. A 1990-es évek elején Alexis Weissenberg, a kitűnő zongorista egyszer felvetette: mi lenne, ha csinálnánk valami közöset, mondjuk egy Rachmaninov– Muszorgszkij-dalestet? Kiválasztottuk a darabokat és 1993-ban már koncerteztünk velük. Aztán sajnos elkezdődtek Alex egészségügyi problémái és többé nem hangversenyezett. Én akkor hátat is fordítottam ennek a világnak. Ő azonban azt mondta, szégyellhetem magam, amiért „cserbenhagytam” ezeket a műveket. Ezen elgondolkodtam, és amikor megtörtént sorsszerű találkozásom Igor Csetujevvel, a folytatás mellett döntöttem. Az évtized végére egyre jobban elmélyültem a művekben, s 1999-ben, amikor Rómában először énekeltem a Boriszt Piero Faggioni csodálatos rendezésében, maestro Jerzy Semkow vezényletével, végre úgy éreztem, valóban otthon vagyok ebben a világban.

„Halálos” romantika A romantika szellemétől nem idegen a halál: a hajszás élet pihentetője, szenvedések nyugtatója, gondoljunk csak Schubert A halál és a lányka, vagy A szép molnárlány-ciklust záró A patak bölcsődala című dalaira. A romantikus költészet halál-aktualitása és a középkori haláltánc-műfaj reprezentatív feltámadása is szerves eleme a kor zenéjének. A halálmotívum otthonos az orosz folklórban is, hiszen a szegény ember mindig a halál árnyékában élt. A haladó orosz értelmiséggel rokon módon gondolkodó Muszorgszkij Borisz Godunovjában a történelmi és drámai ív a cárevics halálától Borisz haláláig feszül. Mélyén éppúgy erkölcsi megfontolások húzódnak meg, mint a halál-dalokkal egyidős Hovanscsina nagy halál-jelenetei mögött. A halál dalai és táncai című sorozat négy dalából három 1875-ben keletkezett: februárban a Trepak, áprilisban a Bölcsődal, májusban a Szerenád. Mindez 1877 júniusában egészült ki A hadvezérrel. 1876-ban Muszorgszkij további három dalt tervezett a sorozathoz, az Anyika harcos és a halál, a Fiatal asszony halála és a Politikai száműzött halála címűeket.

müpa

magazin 2016 január–február

KLASSZIKU

Fotó © Marco Borggreve

Igor Csetujev

(Ferruccio Furlanetto ebben a válaszában kimondott egy varázsszót: a Boriszt. Ő az egyedüli nyugati énekes, aki Oroszország két legjelentősebb zenés színpadán – a Mariinszkijban és a Bolsojban – egyaránt elénekelte a címszerepet. „Hatalmas megtiszteltetés ez számomra” – nyilatkozta.)

„A Borisz Godunov komplex férfiszerep, amely az előadótól különleges érettséget és intenzív koncentrációt igényel. Ferruccio Furlanetto Borisza szeretetteljes apa és erős, határozott uralkodó egy személyben, gyötri a bűntudat és az önmarcangolás, a »vérbeborult gyermek« ijesztő víziója. Az eredmény fel-

Édes-bús hangulatban „Egy komponista zenéjében érzékelhetőnek kell lennie a származási országnak, az illető szerelmi történeteinek, vallásának, a könyveknek, amelyek hatással voltak rá, a képeknek, amelyeket szeret. A zene a szerző tapasztalatainak summája kell hogy legyen.” Rachmaninov ars poeticája talán sehol nem mutatkozott meg jobban, mint abban a 82 dalban, amelyeket 1890 és 1916 között írt. Az op. 4-es szám alatt közreadott első dalok 1892 idilli nyarán keletkeztek, melyet a zeneszerző egy gazdag kereskedő birtokán töltött. A tisztelőknek ekkor se szeri, se száma, ám a komponista kivételesen jó hangulata ellenére mind a hat dal karaktere feltűnően befelé forduló. Ősszel aztán újabb hat dal (op. 8) keletkezett német és ukrán szövegre Alekszej Plescsejev orosz költő fordításában. Ezekben feltűnően érzékeny dallamok jelenítenek meg széles színskálán vibráló érzelmeket. Az op. 14-es gyűjteményben hevesen hullámzó érzések törnek elő a szenvedélyesen izgatott zongoraszólamban – Rachmaninov szerelmes, mégpedig egy cigánycsalád férjezett asszonyába. Házasság a téma az op. 21-ben is, ezúttal azonban legális, és magáé a szerzőé; a dalok lélegzetelállító tempóban születtek a mézeshetek alatt. Nem csoda, hiszen a szerző a 3000 rubeles honoráriumból fedezte a pazar európai körút költségeinek egy részét.

16 müpa

magazin 2016 január–február

kavaró és kifejező, különösen a haláljelenetben, az orosz népet jellemző büszkeség és egy mélyen vallásos lélek együttes kifejezésével.” (Monica Prusak, Il Corriere Musicale) Bizonyára voltak olyan dalénekes-elődök, akiket példaképének tekint. Ebben a témában Hans Hottert nevezném meg első helyen, és természetesen nagy idol számomra Dietrich Fischer-Dieskau is. Fontos szerepet játszott pályám során a bolgár Boris Christoff. Rendkívüli énekesek, akik meghatározzák pályám e vonulatát a kezdetektől a végéig. A hangfelvételek alapján Önnek remek az orosz kiejtése (sőt a Winterreise alapján a német is). Tanult oroszul, vagy van valamilyen különleges módszere, amellyel a nem anyanyelvén írt dalokat megtanulja? Ha az ember nem az anyanyelvén énekel, több szempontból is különösen kell koncentrálnia. Pontosan kell tudni, miről énekel éppen. Sokat kell dolgozni a helyes kiejtésen, de ugyanúgy meg kell találni minden

„A dalok szövegét mindig nagyon pontosan tanulmányozom, a Borisz változatai pedig abban segítettek, hogy közel kerüljek az orosz lélekhez, amelyhez mindig is különösen vonzódtam.” nyelv helyes hangszínét is. Ami olaszul jól cseng, nem biztos, hogy automatikusan németül vagy oroszul is megfelelő! Az orosz repertoár esetében nem lehet nem megemlíteni, hogy hallhatóan ismeri és közel érzi magához azt a bizonyos orosz lelket… A dalok szövegét mindig nagyon pontosan tanulmányozom, a Borisz változatai pedig abban segítettek, hogy közel kerüljek az orosz lélekhez, amelyhez mindig is különösen vonzódtam. Számomra az orosz zene és az orosz lélek egyszerűen elbűvölő. „Ó Istenem, annyira szenvedek, de valamiért olyan jó dolog szenvedni!” Ez csodálatos! És rögtön érthető is lesz ennek a népnek a lelke. Van kedvenc orosz írója vagy költője? Sokéves tapasztalataim és tanulmányaim, zenei munkám során Puskin vált azzá a költővé, akivel a legjobban „összebarátkoztam”. El tudja képzelni, hogy egyszer magyar művet énekel magyarul? A Kékszakállú nagyon népszerű a basszisták körében… Még nem volt alkalmam arra, hogy magyar zenei, színházi munka közelébe kerüljek, de ez mindenképpen nagyon szép és megtisztelő feladat lenne. Meglátjuk, sikerül-e egyszer részesülni benne. Tóth Anna 2016. január 12. FERRUCCIO FURLANETTO DALESTJE

ZONGORÁN KÖZREMŰKÖDIK: IGOR CSETUJEV BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KLASSZIKU

Fotó © Mat Hennek

Hélène Grimaud

VISSZA A TERMÉSZETHEZ – HANGVERSENY KÉKBEN ÉS ZÖLDBEN

Reneszánsz nő – így jellemzi a világsajtó a Franciaországban, igen erős kulturális környezetben, Aix-en-Provence-ban született zongoraművészt. Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar a Müpában. Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar műsora (Stravinsky: Esz-dúr concerto – „Dumbarton Oaks”; Bach: d-moll zongoraverseny, BWV 1052; Prokofjev: Klasszikus szimfónia, op. 25; Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466) nem csupán kellemes hangzású darabok csokra – az összeállítás mögött tudatosság, elkötelezettség sejthető. Visszatérés a klasszikus tradícióhoz, de nem a konzervativizmus útján, a természeti harmónia becsempészése a mesterséges kör-

18 müpa

magazin 2016 január–február

nyezetbe és valamiféle figyelmeztetés: gondoljuk meg, mi végre vagyunk e földön, rombolni vagy építkezni. Ezen az estén az építkezés kap hangsúlyt, amiben a főszerep az est szólistájáé, aki szinte csodagyereknek számított, tizenhárom évesen felvették a Párizsi Konzervatóriumba, tizennyolc évesen előbb Tokióban, majd ugyanabban az évben Daniel Barenboim felkérésére az Orchestre de Paris-val

debütált szólistaként a francia közönség előtt. 1995-ben Berlinben Claudio Abbado, 1999-ben pedig New Yorkban Kurt Masur vezényletével mutatkozott be. A francia művésznő ekkorra már világpolgár: New York Államban létrehozott egy természetvédelmi központot, ahol veszélyeztetett farkasfajtákat nevelnek, így menekülhet meg a kihalástól a mexikói szürke, valamint a vörös farkasok nemzetsége. Némelyek le-

Hélène Grimaud fantáziájában a hangokhoz és a számokhoz színek társulnak. kicsinylőleg, az áldozatot bulvártémának minősítve beszélnek e projektről, pedig Grimaud-nak nem ez az egyetlen szociális tevékenysége: a zenész munkavállalók érdekében is rendszeresen megszólal. Eddig három könyvet tett le az asztalra, a harmadik Vissza Salembe címmel 2013 őszén jelent meg franciául, és – mint mondja – félig fikció, félig önéletrajzi regény. Első találkozása a Müpa közönségével egy évtizeddel ezelőtt nem volt túl szerencsés. A program Brahms B-dúr zongoraversenyét ígérte, de betegség miatt a művész megváltoztatta műsorát, és Schumann általa jobban kézben tartott a-moll zongoraversenyét adta elő – éppen azért, hogy ne okozzon csalódást a publikumnak. A közönség szerepét elsőrendű fontosságúnak tartja, ezért még kedvezőtlen körülmények között is igyekszik olyan formába hozni magát, hogy jó teljesítményt nyújtson. Nincsenek allűrjei, nem áll fel a zongorától, mint Keith Jarrett, ha sokat köhécsel a hallgatóság. „Nem haragszom rájuk, hiszen megvették a jegyet, felöltöztek, parkoltak és, ami a lényeg: itt vannak!” Ilyenkor erősebben koncentrál, hogy kizárja a zavaró mozzanatokat – hangoztatta egy interjúban. Panaszkodik viszont a zongorák minőségére, szerinte az illetékesek – rendezők, intézményvezetők – nem fordítanak elég gondot

a hangszerekre. Néha a saját zongorájával utazik, de ezt a luxust csak ritkán engedheti meg magának. Arról pedig szó sem lehet, hogy több instrumentumot vigyen magával. Bár volt már rá példa a repülési mizériák miatt, hogy a koncert napján „esett be” a fellépés helyszínére, általában legalább egy nappal a hangverseny előtt szereti kipróbálni a termet és a hangszert. A hangolás pontossága, érzékenysége sem üti meg mindenütt a kívánt mértéket. „Ha AnneSophie Mutter kezébe adnál egy tanulóhegedűt, hogy azon játsszon el egy Bach-partitát, nyilván kinevetne, a zongoristáknál is figyelembe kell tehát venni a hangszer iránti igényességet.” Hogy egy koncert mitől igazán nagyszerű, és mitől csak jó, azt természetesen az ihletettség, a mentális állapot dönti el. Néha keményen kell dolgozni a pódiumon és a siker frenetikus, máskor meg minden feltétel adott, az eredmény mégis szerény – véli. Médiumnak tekinti magát az alkotó és a közönség között. Korábban teljes csendre és magányra volt szüksége a tanuláshoz, ma már egy szupermarketben is képes fejben gyakorolni, de akár a repülőgépen ülve is lejátssza a programot. Legutóbbi projektje a vízhez kapcsolódik. A víz – hangsúlyozza – éltető, teremtő erő. Úgy érezte magát, mint egy kisgyerek a ka-

Múzsa: a kert Ha a partitúra mögé tekintünk, a történelem tárul fel előttünk. A Bázeli Kamarazenekar Stravinsky Esz-dúr concertójával nyitja meg a hangversenyt. A mű az amerikai Mildred Barnes Bliss felkérésére keletkezett, Robert Woods Blisszel kötött házasságának 30. évfordulóját ünnepelve. A házaspár jeles gyűjtő és mecénás volt. 1920-ban szerezték meg a Wahington D.C. Georgetown területén fekvő ingatlant, amely Dumbarton Oaks néven ismert. Az épületet már az 1600-as évektől említik, a felújítás nemcsak a házra vonatkozott: egy tájépítész (Beatrix Farrand) teraszos park létesítésére kapott megbízást. Ez a varázslatos kert inspirálta Igor Stravinskyt, akit ezúttal Bach Brandenburgi versenyeinek stílusában fogant concertók komponálása foglalkoztatott. A mű a tervezett időpontra (1938. V. 8) elkészült. A tuberkulózisos rosszulléttel küzdő Stravinsky kérésére Nadia Boulanger vezényletével szólalt meg először, a Dumbarton Oaks-i zeneteremben a darab, amely a helyről kapta alcímét. Dumbarton Oaks más zeneszerzőket is megihletett, például Aaron Coplandet és Joan Towert. Itt rendezték 1944 őszén a nagyhatalmak azt a konferenciát, ahol a Népszövetség átalakításáról, az ENSZ alapításáról beszéltek.

rácsonyi ajándékboltban, amikor számba vette, Händeltől Ravelig mennyi zenemű témája a víz. A kéklő víz – Hélène Grimaud fantáziájában a hangokhoz és a számokhoz színek társulnak. A d-moll például számára mindig kék, a fisz-moll sötétvörös, a G-dúr zöld. A budapesti hangversenyen a kék dominál, hiszen a Bach- és a Mozart-versenymű egyaránt ebben a hangnemben íródott. Úgy gondolja, érdekes lenne egyszer összehasonlítani Szkrjabin és Messiaen színskálájával az övét. A Deutsche Grammophon művészeként Hélène Grimaud a fent említett második Brahms-zongoraversenyt az elsővel együtt CD-re játszotta. Felvételt készített Brahms cselló-zongora szonátáiból a svájci Sol Gabettával, aki korábban szintén a Bázeli Kamarazenekarral, nemrég pedig az Orchestre de Paris szólistájaként járt a Müpában. A lemez az év kamarazenei felvétele elismerést kapta a 2013-as ECHO díjak között, a BBC Music Magazin pedig kétszer öt piros csillaggal jutalmazta, külön kiemelve, hogy Grimaud szinte nagyzenekari hangzást varázsolt a cselló mögé. A kamarazenei partnerek listája bőséges: Mojca Erdmann, Thomas Quasthoff, Rolando Villazón, Jan Vogler, Truls Mørk, Clemens Hagen és a Capuçon testvérek. Bach d-moll koncertjét és Mozart szintén d-moll versenyművét mostanában, európai körútján felváltva játssza a Bajor Rádió Kamarazenekarával és a Bázeli Kamarzenekarral Hélène Grimaud. Budapesten – a bázeliekkel – a Mozart-alkotás zárja az estet, az utolsó tétel derűs hangjaival. Albert Mária

2016. január 17. HÉLÈNE GRIMAUD ÉS A BÁZELI KAMARAZENEKAR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

Az immár hosszabb múltra visszatekintő és népszerű Orgonapárbaj két résztvevője ezúttal egy francia és egy német vendég lesz. Vagyis az európai orgonaiskola két legjelentősebb hagyományokkal rendelkező nemzetének fiatal képviselői mutathatják meg tudásukat, improvizációs képességüket a közönségnek.

ELŐADÓI ISKOLÁK

TALÁLKOZÁSA

A PÁRBAJON A két szólista fiatal kora ellenére már neves előadónak számít, amit az is bizonyít, hogy Thomas Ospital, aki a párizsi Conservatoire-on tanult, megkapta a Saint-Eustache orgonista állását, míg Sebastian Kühler-Blessing huszonhat évesen lett az esseni dóm orgonistája. Hazájában ő volt a legfiatalabb, aki megkapta ezt a kinevezést.

Fotó © Monika Lawrenz

Sebastian Kühler-Blessing

Ezúttal azonban – a párbaj eddigi hagyományaihoz híven – az improvizáción lesz a hangsúly. Nem egész műveket hallhatunk, hanem azok kiemelt részleteit, fontos motívumait. „Talán a legizgalmasabb élmény, amit az eddigi estek is megmutattak, hogy mennyire másként szólal meg ugyanaz a hangszer két előadó keze alatt – mondja a sorozat megálmodója és műsorvezetője, Fassang László. – A francia iskolában fontos szerepe van a színeknek, árnyalatoknak. Az a bizonyos varázs, charme megjelenik az orgonamuzsikában. Ez persze igaz az előadásmódon túl a szerzőkre is. Ugyanakkor a német iskolában

Ezeknek az esteknek a lényege a meglepetés. 20 müpa

magazin 2016 január–február

Fotó © Eric Meurant

KLASSZIKU

Thomas Ospital

Tompos Kátya

nagyon hangsúlyos a struktúra, a forma. Természetesen egyik esetben sincs szó kizárólagosságról a játékmódban. Erre garancia, hogy mindkét fiatalt személyesen ismerem. Sőt Thomas Ospital tanítványom is volt.” Ezeknek az esteknek a lényege a meglepetés. Arra a kérdésre, mit árulhat el előre a közönségnek a műsorról, a Müpa orgonaestjeinek szerkesztője így felel: „a véletlennek ezúttal is fontos szerepe lesz. Dobókockával sorsoljuk ki, hogy hat téma közül melyikre kell majd spontán módon reagálni. Ez az azonnaliság áll a középpontban. Szeretném, ha a közönség is érezné, hogy az orgona nem valami avítt, idejétmúlt, csak a nagy templomok miséihez köthető hangszer. Éppen ezért, bár folyamatosan születnek újabb és újabb kortárs kompozíciók orgonára, ebben a párbajban nem meghatározó, hogy régi, klasszikus darab motívuma kerül-e reflektorfénybe, vagy valami más, akár eredendően nem erre a hangszerre komponált mű. Ismételten hangsúlyozom, nem átdolgozásról van szó. Annak ellenére, hogy valamiféle megkötöttséget – ez adott esetben lehet a téma, a forma vagy a rendelkezésre álló idő – tartalmaznak a keretek, itt és most az improvizációval az előadó egyben szerző is. Az est abban a megismételhetetlen szituációban sűrűsödik össze, amikor a közönség találkozik az adott pillanatban születő hangzással. Természetesen ez nem zárja ki, hogy mondjuk valamilyen romantikus téma legyen az alap, hiszen ez mindkét iskola hagyományaiban erősen jelen van. Azonban a pontos kereteket a koncert előtt a fellépő művészekkel közösen határozzuk meg, mert alapvető, hogy mindketten testre szabott és inspiráló feladatokat kapjanak.” A sorozat ugyan párbaj névre hallgat, de szó sincs arról, hogy végül győztest hirdetnének. Fassang László a sorozat kapcsán korábban is fontosnak tartotta elmondani, hogy fellépőként maga is vett már részt ilyen programban, és azt tapasztalta, hogy olyan energiákat szabadított fel benne, amilyeneket a hagyományos koncertek nem. Ami persze azt is jelenti, hogy az igazi nyertes a közönség lesz. Szabó Zoltán Levente

2016. január 19. ORGONA-PÁRBAJ

THOMAS OSPITAL (FRANCIAORSZÁG) ÉS SEBASTIAN KÜHLER-BLESSING (NÉMETORSZÁG) MŰSORVEZETŐ: TOMPOS KÁTYA ÉS FASSANG LÁSZLÓ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

A hír mindenkié – adja tovább!

KLASSZIKU

ÚJ CSILLAGOK

SZÜLETNEK

Rendkívüli fiatal tehetségeknek, izgalmas előadóművészeknek nyújt évről évre rangos koncerthelyszíneken való bemutatkozási lehetőséget az Európai Hangversenytermek Szövetsége (European Concert Hall Organization – ECHO), amely már számtalan esetben bizonyította, hogy jó szeme és füle van az ígéretes zenészek felfedezéséhez. A Rising Stars program támogatottjainak legtöbbje ugyanis nemcsak bemutatkozott, de rögtön állandó szereplőjévé is vált a legnagyobb koncertpódiumoknak, ahol – legyen szó kamarazenéről vagy szólista-karrierről – a legmagasabb színvonalú előadásokkal állítják maguk mellé a közönséget. A Müpa januári Rising Stars koncertjén Harriet Krijgh és Magda Amara személyé ben egy kivételes kamarapáros, valamint a hosszú évtizedeken át férfiak által uralt vonósnégyes műfajában szinte csodaszámba menően csak női tagokból álló Quatuor Zaïde mutatkozik be a magyar közönségnek. Harriet Krijgh még húszas éveinek elején jár, de máris számos nagy presztízsű versenyeredménnyel és fellépéssel büszkélkedhet: utóbbiak közül kiemelkednek az Osztrák Rádiózenekarral, a Bambergi Szimfonikusok-

22 müpa

magazin 2016 január–február

kal, valamint Sir Neville Marriner vezényletével és az Academy of St. Martin in the Fields zenekarával közös koncertjei. A fiatal holland csellista kamarazene iránti szenvedélyét mutatja, hogy „Harriet és barátai” néven már fesztivált is alapított, melyet zenésztársaival az osztrák Feistritz-kastélyban minden nyáron megrendeznek. Harriet Krijgh-hez hasonlóan állandó kamarapartnere, a moszkvai születésű Magda Amara sem szűkölködik a zeneélet elisme-

réseiben: szólistaként és kamarazenészként is számos megmérettetés, köztük a Vladimir Horowitzról elnevezett nemzetközi zongoraverseny díjazottja, 2014 óta pedig a Bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Krijgh és Amara César Franck A-dúr cselló-zongora szonátájával nyitják az estét, melyet a szerző eredeti (hegedűre és zongorára írott) formájában barátja, Eugène Ysaÿe, a világhírű belga hegedűművész esküvői ajándékának szánt. A romantika szabadságát, gazdag színeit bemutató Franck-művet

Fotó © Nancy Horowitz

Harriet Krijgh

Beethoven nem kevésbé invenciózus darabja követi: Hét variáció Pamina és Papageno Bei Männern, welche Liebe fühlen kezdetű, a házasság örömeiről szóló áriájára. Grand slam-győzelemhez hasonlítható az a sikersorozat, amelyet a Bécsben megrendezett Nemzetközi Haydn Versenyen ért el a Quatuor Zaïde, ahol a Nagydíj mellett mindhárom különdíjat kiérdemelte. A vonósnégyes repertoárja széles és változatos, bátran válogatnak a klasszikus és a kortárs termésből is, s ennek köszönhetően a jelen és a közelmúlt olyan zeneszerzőitől is megszólaltattak már műveket, mint Iannis Xenakis, Wolfgang Rihm, Jonathan Harvey. Az együttes zenészei merész műsorral lépnek a Müpa színpadára, hiszen Haydn B-dúr vonósnégyese (op. 50/1) mellé nem kisebb művet választottak, mint Bartók 5. kvartettjét, amely hihetetlen technikai és talán még annál is nagyobb szellemi kihívásokat tartogat előadói számára. Bartók több más nagyszabású művéhez hasonlóan az 5. vonósnégyes is szimmetrikus hídformájú: a középső Scherzo tételt tükörszerűen egy gyors első és lassú második, illetve egy lassú negyedik és gyors ötödik tétel fogja közre. A Quatuor Zaïde előadásában újból tanúi lehetünk a Kolisch Quartet koncertjén Washingtonban több mint nyolcvan évvel ezelőtt bemutatott Bartók-mű örök modernségének. Belinszky Anna 2016. január 21. RISING STARS HARRIET KRIJGH

HARRIET KRIJGH – CSELLÓ MAGDA AMARA – ZONGORA

QUATUOR ZAÏDE

CHARLOTTE JUILLARD, PAULINE FRITSCH – HEGEDŰ SARAH CHENAF – BRÁCSA JULIETTE SALMONA – CSELLÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó © Neda Navaee

Quatuor Zaïde

KLASSZIKU

Ton Koopman

„Mozart halálánál húzom meg a vonalat” – nyilatkozta szigorúan a hetvenegy esztendős, mosolygós és energikus holland úr, a historikus előadásmód egyik legnagyobb alakja, a barokk billentyűs muzsika egyik legavatottabb és legismertebb előadója, Ton Koopman, utalva arra, hogy számos kollégájától eltérően nem érez kísértést a barokk-klasszikus repertoáron kívüli remekművek megszólaltatása iránt. Mégis tett egy kivételt.

Fotó © Eddy Posthuma de Boer

STYLUS PHANTASTICUS 24 müpa

magazin 2016 január–február

TON KOOPMAN, A BAROKK ORGONAMUZSIKA KALANDORA Nehezen találnánk ki, melyik volt az a mű, amelynek kedvéért megszegte fogadalmát a Holland Oroszlánrend 2003-ban kitüntetett lovagja: Poulenc Concert champêtre című csembalóversenyét vette lemezre a nyolcvanas évek közepén. Tegyük hozzá, neki könnyebb a dolga, mint csak vezényléssel foglalkozó kollégáinak. A néhány éve elhunyt – a régizenei mozgalom nagy öregjeként tisztelt és szintén holland – Gustav Leonhardt tanítványa, Ton Koopman ugyanis a karmesterség mellett csembaló- és orgonaművész is. Azon kevés muzsikusok egyike, akik a vonós és fúvós szólóműveket kivéve Johann Sebastian Bach szinte valamennyi művét képesek megszólaltatni. Lemezre is vette a nagy mesternek nemcsak valamennyi orgonaművét – ez mintegy háromszáz zeneművet jelent –, hanem mind a kétszáztizennégy kantátáját is, a historikus hangszereket felvonultató, hangzó Bachkantátaösszkiadás történetében elsőként. 1979-ben alapított együttesével, az Amszterdami Barokk Zenekarral véghezvitt vállalkozásának horderejét jelzi, hogy több mint egy évtizeden át, 1995 és 2006 között dolgozott rajta, a hatalmas mennyiségű Bachmuzsika huszonkét darabos sorozatban, hatvanhét lemezen jelent meg. Közben azonban akadt némi bonyodalom. Nem sokkal azután, hogy Koopmannal szerződött, a neves kiadó felvásárolta azt a kiadót, amelynél a Harnoncourt–Leonhardt páros is rögzítette egyházi kantáta-összkiadását, és törölte katalógusából Koopman sorozatát, a kettőzést elkerülendő. A művész végül felvásárolta saját felvételeinek kiadási jogát, majd nevének francia fordítását használva megalapította az Antoine Marchand (Kereskedő Antal) kiadót, és annál vette lemezre a hiányzó kantátákat, megmentve több év és sok ember addig elvégzett munkáját.

A csillapíthatatlan felfedezőkedve miatt is újabb és újabb zenetörténeti kalandokra induló Koopman – aki februárban a Müpa orgonáján Bach, Bruna és Buxtehude műveit szólaltatja meg – éppen Bach nyomán jutott el Dietrich Buxtehudéig: ő volt az a korabeli fogalmak szerint idős, hatvanas évei derekán járó zeneszerző, akihez a húszéves Johann Sebastian négyszáz kilométert gyalogolt, hogy hallja korának legnagyobb orgonistáját. Még be sem fejezte a Bach-összkiadást, Koopman már belefogott Buxtehude

Szövetség elnöke, 2011 és 2014 között a Cleveland Zenekar rezidens művésze – minden egyes mű hátterét, korabeli előadói gyakorlatát kikutatja, és vallja, Buxtehude fiatalkori műveit középhangos hangolásban, a késeieket pedig Werckmeister-félében hiteles megszólaltatni. Természetesen nemcsak azért áldozott életéből egy évtizedet Buxtehude műveinek, mert Bach művészetének megismeréséhez elengedhetetlenül fontosnak tartotta ezt a zenei világot is megismerni, hanem mert úgy véli: ez a zene-

A művész végül felvásárolta saját felvételeinek kiadási jogát, majd nevének francia fordítását használva megalapította az Antoine Marchand (Kereskedő Antal) kiadót, és annál vette lemezre a hiányzó kantátákat… összes művének lemezfelvételébe. A mintegy százhúsz orgonamű, ugyanennyi kantáta, huszonhárom szonáta impozáns és hiány pótló sorozatának utolsó darabja 2014-ben jelent meg. A világhírű billentyűs előadóművész és karmester – Gardiner, Schiff, Perahia után 2014-ben a Royal Academy of Music Bachdíjasa, 2004 óta a Nemzetközi Buxtehude

Rövid mese a pártában maradt lányról 1667. november 5-én elhunyt Franz Tunder, így a lübecki Marienkirche, azaz az észak-németországi orgonazene egyik legjelentősebb intézményének orgonista állására pályázatot írtak ki a szabad császári város honatyái. A komoly versenyből egy Dietrich Buxtehude nevű, harmincéves muzsikus került ki győztesen. A következő év július 23-án iktatták be hivatalába, ekkor lett hivatalosan is lübecki polgár, néhány nap múlva pedig, az akkori szokásoknak megfelelően, feleségül vette elődje lányát. Eltelt harmincöt év, közben Buxtehude műhelyében megszülettek a Bach előtti barokk orgonamuzsika legkülönlegesebb, Bach számára is például szolgáló darabjai, és a heti szolgálatban megfáradt mester elérkezettnek látta az időt átadni állását a fiatal, életerős generációnak. A nagy presztízsű posztra kiírt pályázatra azonban nem hívhattak meg akárkit: Georg Friedrich Händel és Johann Mattheson, a híres elméletíró is elzarándokolt Lübeckbe. Az állás betöltésének azonban továbbra is feltétele maradt az előd lányának feleségül vétele, így – bár Anna Margaretáról nem maradt fent ábrázolás – mind a két aspiráns visszavonta jelentkezését, és látogatása másnapján hazaindult.

szerző is fantasztikus művekkel ajándékozta meg az utókort. „Buxtehude rendkívüli fejlődésen ment keresztül hosszú élete során, kései alkotásai kikezdhetetlen remekművek – állítja Koopman. – A komoly, retorikai szabályokon alapuló alkotásai mellett különösen izgalmasak a személyes hangvételű, a zeneszerzői szabadságot hangsúlyozó és nagyfokú előadói kreativitást igénylő stylus phantasticus jegyében írott kompozíciói. Buxtehude bizonyos értelemben színházi személyiség volt, a templom volt a színháza. Ahhoz, hogy jól szólaltassuk meg műveit, egyfajta »macsó« előadásmódra és virtuozitásra van szükség, ugyanakkor mély érzelmekre, gazdag fantáziára, az erős kontrasztok kiemelésére és gyönyörű hangszínekre.” Várkonyi Tamás

2016. február 19. TON KOOPMAN ORGONAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

MÜPA „REZIDENSEI” 26 müpa

magazin 2016 január–február

Fotó © Sergei Tyagin

KLASSZIKU

Valerij Gergijev

A szocializmus évtizedeiben Bécs inkább volt távol Budapesttől, mint közel hozzá: évtizedek teltek el úgy, hogy a magyar koncertrendezőknek egyszer sem sikerült a Bécsi Filharmonikusokat a magyar fővárosba csábítaniuk. Kroó György válogatott zenekritikáinak két kötete harminchét évet fog át (1960–1997), s ez az anyag az együttesnek mindössze két budapesti koncertjéről tartalmaz beszámolót... A Müpa és a zenekar együttműködésének jóvoltából most gyökeresen más a helyzet. Büszkén mondhatjuk: a Bécsiek az imént voltak itt – és máris újból jönnek. A Müpa tíz éves működésének minden bizonnyal egyik jelentős fegyverténye, hogy a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát (mindenesetre a két leghíresebb – Berlini Filharmonikusok, Bécsi Filharmonikusok – közül az egyiket) jelenleg megállapodás köti a Komor Marcell utcai intézményhez: a Bécsi Filharmonikusok a Müpa állandó vendégzenekara. Megérdemli ezt a megbecsülést a magyar zenekultúra, hiszen a magyar zenét és az osztrákot számos szál fűzi össze. Bécs nagy zeneszerzőinek (Haydn, Beethoven, Schubert, Brahms) műveit számos hungarizmus gazdagítja, jeléül annak, hogy ezek a zeneszerzők – ki-ki más és más módon – kapcsolatot ápoltak a magyarokkal: egyikük évtizedeken át volt magyar főúr rezidenciá lis muzsikusa, mások olykor magyar arisztokraták kastélyaiban vendégeskedtek, megint másvalaki a magyar népies műdalkincset dolgozta fel. Pályája korai szakaszában Budapesten volt operaigazgató a nagy osztrák zeneszerző, Gustav Mahler. Bécs zenekaraiban mindig is fontos szerepet játszottak a magyar muzsikusok, koncertmesteri vagy szólamvezetői minőségben is, a Bécsi Zeneakadémia jeles növendékei között is megtaláljuk őket. És egyáltalán: Bécs és Pest-Buda, majd Bécs és Budapest évszázadokon át képviselte ugyanannak a közép-európai gondolkodásmódnak, vérmérsékletnek és életstílusnak kétféle lenyomatát. Fontos tehát, hogy a Bécsi Filharmonikusok az utóbbi években és az előttünk álló időkben is jelen voltak, jelen lesznek a Müpában. Ez a jelenlét feltűnően színes: a közelmúltban az együttes itt járt Zubin Mehta, Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt vezényletével – most pedig Valerij Gergijev társasá-

gában érkezik. Egy indiai, egy amerikai, egy svéd és egy orosz (pontosabban: oszét) karmester – mi a hasonló bennük? Ami biztosan nem: az iskolázottság, a kulturális háttér, a felfogás, a repertoár. Néhány más területen azonban megtalálják a közös nevezőt: szakmai felkészültség, ihletettség, igényesség. A legendásan független önrendelkezésű (főzeneigazgatót nem szerződtető, a tagok által irányított) Bécsi Filharmonikusok együttese csak a legkiválóbb karmestereket hívja meg – velük azonban szívesen működik együtt, képviseljenek bármilyen esztétikát, vezénylési stílust. Ez a nyitottság sem friss fejlemény, már évtizedekkel ezelőtt is jellemezte a zenekart: gondoljunk csak arra, milyen szoros és gyümölcsöző kapcsolatot ápoltak a Bécsi Filharmonikusok – a hajdani császárváros zenészei – egy tőrőlmetszett amerikaival, a West Side Story alkotójával, Leonard Bernsteinnel. Igaz, ez a „tőrőlmetszett amerikai” a bécsi zene:

Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms nagy interpretátora volt, a hatvanas években kibontakozott Mahler-reneszánsznak pedig egyik legfőbb apostola. Mostani karmesterük, Valerij Gergijev legfontosabb funkciói közül mindenképpen megemlítendő, hogy ő a Londoni Szimfonikusok zeneigazgatója, a szentpétervári Mariinszkij Színház és a szintén Szentpétervári Fehér Éjszakák Fesztivál művészeti vezetője. Erős drámai érzék jellemzi: repertoár ján értelemszerűen fontos szerepet játszanak egyrészt a színpadi művek, másrészt az orosz szerzők. Fontosak Muszorgszkijés Prokofjev-produkciói (Borisz Godunov, Háború és béke), de Glinka, Csajkovszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Stravinsky, Sosztakovics, Scsedrin műveinek dirigenseként is elismert és jelentős. Nem zárkózik be azonban a szláv repertoárba: példa erre, hogy a Londoni Szimfonikusok élén mindjárt

Egy a sok közül A Картинки с выставки (Kartyinki sz vüsztávki), az Egy kiállítás képei olyan mű, amelynek esetében az átirat sikere felülmúlja az eredetiét: Ravel páratlanul színgazdag, zseniálisan szuggesztív hangszerelése minden bizonnyal többször hangzik el és népszerűbb, mint Muszorgszkij egyszerű hangzású, zongorára komponált, „monokróm” eredetije. Viszonylag ritkán esik azonban szó arról, hogy ez a hangszerelés nem az egyedüli. Ami azt illeti, Ravel nem is az első volt a sorban: megelőzte őt Mihail Tusmalov (1886) és Henry Wood (1915) próbálkozása, ráadásul ugyanabban az évben, amikor Ravel a maga átdolgozását elkészítette (1922), a szlovén Leo Funtek is hasonló munkával állt elő. Sőt a Ravelverzió óriási nemzetközi sikere sem akadályozta meg, hogy az elkövetkező évtizedekben továbbiak egész serege szülessen. Csupán néhány a nevesebb hangszerelők közül: Leopold Stokowski, Walter Goehr, Vladimir Ashkenazy, Leonard Slatkin, Václav Smetáček, JukkaPekka Saraste. Vladimir Horowitznak nem volt elég jó Muszorgszkij zongoraváltozata, ezért revideálta azt, Isao Tomita szintetizátorra, Kazuhito Yamashita egy szál klasszikus gitárra (!) alkalmazta a sorozatot. A rockzene kedvelői jól emlékezhetnek az Emerson, Lake and Palmer trió nagy sikerű feldolgozására, sőt egy német thrash metal együttes, a Mekong Delta is megalkotta a maga változatát.

müpa

magazin 2016 január–február

KLASSZIKU

Fotó © Terry Linke

Bécsi Filharmonikusok

Bécs és Pest-Buda, majd Bécs és Budapest évszázadokon át képviselte ugyanannak a közép-európai gondolkodásmódnak, vérmérsékletnek és életstílusnak kétféle lenyomatát. működésének kezdetén sorozatban szólaltatta meg és vette lemezre Mahler összes szimfóniáját. Vezénylését rendkívüli dinamizmus és szenvedély, a karakterek egyfajta radikalizmus szellemében történő értelmezése jellemzi, melyben nyerseség és kifinomultság különleges elegyet alkot. Gergijev – és a Bécsi Filharmonikusok – nyitottságát illusztrálja mostani közös vendégszereplésük műsora. Wagner: Bolygó hollandinyitány; Debussy: A tenger; Muszorgszkij– Ravel: Egy kiállítás képei. Német romantikus operai hangvétel, francia századfordulós impresszionizmus és 19. századi orosz ábrá-

28 müpa

magazin 2016 január–február

zoló szellemű tételsor a 20. századi francia hangszerelés sajátos fénytörésében felmutatva. Wagner a szenvedélyes előadásmódra, a súlyos és dús hangzás megzengetésére, Debussy az elvont formák modernségének érzékeltetésére és az áttetsző faktúra kifinomult részleteiben való elmerülésre ad alkalmat, az Egy kiállítás képei pedig az olyan alkatú karmesterből, mint Gergijev, és az olyan varázslatokra képes zenekarból, mint a Bécsi Filharmonikusok, minden bizonnyal vizionáló, láttató erejű előadást csal majd elő. Forró hangulatú, szuggesztív produkciókra számítva várjuk tehát a február végi estét, amelyet – mint a zenekar

és a Müpa közös terveinek ismeretében már most is tudhatjuk – az elkövetkező években továbbiak követnek majd. Csengery Kristóf A Bécsi Filharmonikusok exkluzív partnere a ROLEX.

2016. február 23. VALERIJ GERGIJEV ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Emberi Erőforrások Minisztériuma

MŰVÉSZBEJÁR

Alexandru Aghenie

Áradó életöröm, archaikus hangulat, modern ritmusok: Carl Orff 1937-ben bemutatott kantátája, a középkori világi dalokra írt Carmina Burana a klasszikus zene legnépszerűbb alkotásai közé tartozik. A Müpa közönsége legközelebb január 21-én, a Szimfonikus felfedezések sorozatban hallgatja a kantátát (Mahler X. szimfóniájának ritkán megszólaló első tételével párba állítva), a Cantemus Vegyeskar és a MÁV Szimfonikusok előadásában, Csaba Péter vezényletével, Ihring Anna, Kristofori Ferenc és Alexandru Aghenie közreműködésével

ÖRÖMZENE KÓRUSRAÉS HÁROM HANGRA A bajorországi Benediktbeuern monostorában talált, latin és középfelnémet nyelvű dalgyűjtemény az élet szépségét ünneplő verseivel ihlette meg a német zeneszerzőt. A Carmina Burana hamisítatlanul 20. századi mű, ám a kortárs szerzők számos kompozíciójával ellentétben egyszerű harmóniákkal dolgozik. Ez a zenei világ, párosulva a lüktető ritmussal, egyszerre teszi a darabot ősi erejűvé és ellenállhatatlanná azok számára is, akik a klasszikus zenét unalmasnak vagy monotonnak tartják. Három fő részét (Tavasszal/A zöldben; A borospincében; Szerelmi udvarlás) monumentális nyitó és záró kórus fogja keretbe, az énekkar mellett azonban fontos szerep jut a három szólistának is.

30 müpa

magazin 2016 január–február

Tavasszal/A zöldben – Alexandru Aghenie A gregorián jellegű első tételt követő baritonszólót, akárcsak később a harmadik rész bordalát, a brassói operaház tagja, Alexandru Aghenie énekli, akit a magyar közönség onnan ismerhet, hogy tavaly megnyerte az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny első díját. A román művész Olaszországban, Comóban debütált Donizetti operájában, a Lammermoori Luciában, majd Gounod Faustjában mutatkozott be Brassóban, nálunk pedig 2015 nyarán, Miskolcon láthatta a közönség A trubadúrban. Ugyanebben a darabban lép majd színre az idén az Erkel Színházban is, és mint elmondta, szeretne máskor is visszatérni hozzánk, mivel nagyon

szereti az országot, számos magyar barátja van, és még a nyelvet is beszéli egy kicsit.

A drámai hősökhöz illőn délceg megjelenésű énekes tizenhat éves koráig rocker volt, Doorst hallgatott, Led Zeppelint meg Pink Floydot, miközben az anyukájának folyton arra panaszkodtak a szomszédok, hogy a fia egész nap énekel, és ráadásul milyen hangosan. Középiskolásként még a számítógépprogramozás érdekelte, és nagyobb nyilvánosság előtt csak vasárnaponként, a templomban énekelt, míg egy nap az édesanyja megkérdezte tőle, milyen pályát szeretne választani. „A válasz nagyon egyszerű volt: énekelni akarok! Így kezdődött” – emlékszik vissza a művész, akit Mozart és Verdi nyert meg az operának.

„A szerep éneklése közben mintha időalagútba lépnék, átveszem a darab korának életérzését.” Kristofori Ferenc

„A Carmina Burana az egyik kedvencem, ha fáradt vagyok, vezetek, vagy csak ki akarok kapcsolódni, mindig ezt hallgatom – mondja a műről. – Nagyon élvezem a saját szerepemet, mert lehetek benne hol vicces, hol dühös, hol rosszfiú. Minden zenei műfajnak megvan a maga közönsége, a gond csak az, hogy a fiatalok néha túl későn fedezik fel a klasszikus zenét. Az ilyen remekművek, mint ez, kiválóan alkalmasak arra, hogy közel vigyék hozzájuk a komolyzenét.” A borospincében – Kristofori Ferenc A mű második részében a tavernába látogatunk: előbb bordalt hallunk, majd tenorszóló siratja el a tányérba került libát. Ezt a hol nagy magasságokba szárnyaló, hol mulatságosan elcsukló dalt Kristofori Ferenctől hallhatjuk. „A felkérés után, a darab mélyebb megismerését követően fedeztem fel a kiváló lehetőséget, hogy próbára tegyem magam egy számomra szokatlan szerepben – fogalmaz a művész. – A szerep éneklése közben mintha időalagútba lépnék, átveszem a darab korának életérzését. Meg kell mondanom, hogy élvezem! Ugyanakkor azt is, ahogy utána visszalépek a saját mindennapjaimba.”

A tenoristát gyerekkorában ragadta magával az egyházi zene hangzásvilága és polifóniája, mivel a nagyszülei gyakran magukkal vitték őt a szomszédos templomba, ahol egy jól képzett kántor játszott a régi, de karbantartott orgonán. Kamaszkora Mozart bűvöletében telt, ekkor került fel álomszerepei listájára a Don Giovanniból Don Ottavio, valamint Csajkovszkij Anyeginjéből Lenszkij szerepe. „Amikor ezekben a szerepekben először színpadra állhattam, gyerekkori álmom vált valóra.” A művész sok merész, nemzetközi álmot szövögető fiatallal ellentétben itthon szeretne maradni. Mint mondja, különös fantáziát érez a magyar közönségben, főként a zenei hagyományokhoz való sajátos viszonyulás miatt. „A klas�szikus zene nem erőlködik, hanem csábít és felemel. Erőteljesen foglalkoztat a klasszikus művek megújítása, persze éppígy érdeklődöm a modern operairodalom iránt is, hiszen ennek a kornak is tovább kell örökítenie valamit saját zenei terméséből – vallja. – Folyamatosan dolgozom egy saját művészeti módszertanon, amely nemcsak a műveltebbeket, hanem az egyszerűbb, de mélyebb értékekre fogékony fiatalokat is képes megérinteni.” Szerelmi udvarlás: Ihring Anna Ihring Anna gyerekként még arról álmodozott, hogy felnőve színésznő lesz, mert mindig nagyon szeretett énekelni, táncolni, szavalni. Aztán hetedik osztályos korában meghallotta Purcell Dido és Aeneas című operáját, és ezzel eldőlt, hogy inkább ezt a pályát választja. Számos alkalommal énekelte már országszerte a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral A varázsfuvolából az Éj Királynője, egy másik Mozart-műből, a Szöktetés a szerájból című operából Constanze szerepét. „Terveim között szerepel, hogy a barokkban, a klasszikus és a modern stílusokban minél nagyobb repertoárt sajátítsak el” – mondja. A Carmina Buranát gyermekkorában ismerte meg, a kórusrészeket énekelte benne. A mű hangzásvilága már akkor megragadta, és titokban abban reménykedett, hogy később majd a szoprán szólót is elénekelheti. „A lendületes, sokszínű zene, a kompozíció a régmúlt korok emlékét idézi fel,

egyszerű ritmikája és könnyen megjegyezhető dallamai szinte euforikus érzéseket keltenek, a közönség és az előadók lelkét valósággal egybeolvasztja a boldogság. Izgalmas feladat egy felnőtté válás határán álló lányt alakítani, akinek gyermeki, játékos érzelmeit felváltja egy új érzés, a szenvedélyes szerelem” – meséli szerepéről az énekesnő. Abban a korban azonban nem szívesen élt volna, amelyből a dalok származnak, hiszen, mondja, akkoriban a nők nem énekelhettek, játszhattak közönség előtt. „Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a 21. században élhetek.” Mörk Leonóra

Ihring Anna

2016. január 21. SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: IHRING ANNA, KRISTOFORI FERENC, ALEXANDRU AGHENIE – ÉNEK, KARIGAZGATÓ: SZABÓ SOMA, VEZÉNYEL: CSABA PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

ELLENTÉTEK M e n d e l s s o h n – S c h u m a n n - m a r at o n

32 müpa

magazin 2016 január–február

Fotó © Marco Borggreve

ÉS HASONLÓSÁGOK

F O LYA M AT O S M Ú L

Fischer Iván

A művészet történetének izgalmas fejezetei közé tartoznak azok a barátságok, amelyek hátterében két nagy alkotóegyéniség egymás iránti megbecsülése és szolidaritása áll. Harmonikus vagy épp viharos művészbarátságokra bőven kínál példákat irodalom, képzőművészet és zene: Goethe és Schiller, Gauguin és van Gogh, Bartók és Kodály. A 19. század egyik szép muzsikusszövetsége Mendelssohn és Schumann között köttetett – az ő műveiket állítja egymás mellé a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar január végi maratonja.

A Müpában immár hagyományos zeneszer ző-maratonok sorát 2008-ban nyitotta meg a Csajkovszkij műveiből rendezett egynapos koncertfolyam. Azóta még hét további zeneszerző követte egymást a felfokozott hangulatú téli hétvégéken: Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart, Bartók, Bach és Stravinsky. Eddig tehát az volt a jól bevált gyakorlat, hogy mindig egy és ugyanazon zeneszerző művei uralták a budapesti Folle Journée-t. Most frappáns ötlettel újít a Müpa és a Fesztiválzenekar: egy napon két alkotó osztozik – de nem akármilyen két szerző. Olyan párosról van szó, melynek tagjai ismerték, szerették, támogatták és inspirálták egymást. Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) és Robert Schumann (1810– 1856): két német romantikus zeneszerző, ha nem is évre egykorúak, de egymáshoz közeli időpontban születtek, és mindketten tragikusan rövid életet éltek. A legizgalmasabb művészbarátságok legfőbb jellemzője általában az, hogy ezekben ellentétek és hasonlóságok egészítik ki egymást: sok a termékeny ütközés az alkatok, gondolkodásmódok között – de sok a megfelelés is. Mendelssohn és Schumann esetében bőven kínálkozik mindkettő. Mindketten felvilágosult környezetből származtak: Schumann apjának könyvkereskedése volt Zwickauban, a Berlinben nevelkedő Mendelssohn pedig a felvilágosodás nagy hírű filozófusa, Moses Mendelssohn unokájaként már a szülői házban kora szellemi elitjével találkozhatott, Heinétől Humboldton át Goethéig, aki csodálta a gyermekzsenit. Mendelssohn is, Schumann is a progresszió híve volt, mindketten újat akartak a művészetben. Mendelssohn harmonikus alkat, szelíd, lekerekített, klasszikus személyiség, vele ellentétben a mániás depressziós, életét elmegyógyintézetben végző Schumann

viharosan zaklatott, romantikus lélek, akinek zenéjéből is minduntalan kihallani ezt a dúltságot. A kézsérülés miatt elvetélt zongorista Schumann két nagy műfaja a zongoramuzsika és a dal (Mendelssohn és Schumann zongoraműveit a Fesztivál Színházban, illetve az Üvegteremben két koncerten is hallhatjuk: az egyiken a Zeneakadémia hallgatóitól, a másikon zeneiskolai növendékektől). E kettő Mendelssohn számára is fontos, de egészen másképp: az ő zongorazenéjét a kiegyenlített hangulatvilágú Dalok szöveg nélkül sorozata uralja (részben ezekből szerepel válogatás Várjon Dénes és Simon Izabella hangversenyén), egyéb zongoraműveit viszont ritkán játsszák, dalai pedig nem foglalnak el olyan jelentős helyet az életműben, mint a Schumannéi. (Schumann dalai közül az op. 40-es Öt dal és az op. 39-es Dalcsokor hangzik el Anna Lucia Richter és Michael Gees előadásában, a Fesztivál Színház pódiumán.) Mendelssohn vonzódott a tágasabb horizontú műfajokhoz: jelentős oratóriumokat komponált, és

elmondhatjuk, hogy bizonyos nagyobb horderejű, nagy apparátusú műveit Schumann éppen Mendelssohn példáján felbuzdulva alkotta meg. Mint a romantikusok legtöbbje, mindketten jellegzetesen „irodalmi” zeneszerzők voltak: remekül példázzák ezt Schumann Heinemegzenésítései vagy E. T. A. Hoffmann művei által ihletett zongorasorozatai (Kreisleriana, Fantasiestücke), Mendelssohnnál pedig az olyan művek, mint a maratonon a Fesztivál zenekar és Fischer Iván koncertjén megszólaló Szentivánéji álom kísérőzene. Osztoztak a múlt iránti csodálatban, sőt a múlt feltámasztásának igényében is: Mendelssohn, a Máté-passió újrafelfedezője volt a mai historikus régizene-mozgalom előfutára, Schumann pedig, aki a Zenei házi- és életszabályok lapjain az ellenpont és a generálbasszus tanulmányozására buzdítja muzsikustársait, Bachról így ír: „a Wohltemperiertes Klavier legyen mindennapi kenyered.” Életrajzi egybeesés, hogy pályájuk egy szakaszát

Mendelssohn, Schumann szemével „Mendelssohnt 1835 augusztusában látja először [Schumann] a lipcsei Gewandhausban […]. Mendelssohn szeptemberben költözik végleg Lipcsébe, s ettől kezdve gyakran összejárnak. Kiváló értelmét, rendkívül nagy műveltségét, éles ítélőképességét a legnagyobbra becsülte Schumann, az ő dicséretét tartotta szinte a legfontosabbnak. Bámulta csodálatos tájékozottságát és jólértesültségét. »Neki sohasem lehet újat mondani« – írja visszaemlékezéseiben. Életében, csakúgy mint művészetében, a lezárt teljességet, a klasszikus mértéktartást becsülte a legjobban, azt talán, amiről úgy érezte, hogy neki magának nem adatott meg, s nem lehet osztályrésze. Ez a háttere annak a megjegyzésnek is, amellyel Mendelssohn zongorajátékát egy helyen Mozartéhoz hasonlítja. A csodagyermeket látja benne mindig, akinek a zseniális megoldások érett gyümölcsként az ölébe hullnak, s a művelt zenészt, akinek minden zenei forma engedelmesen simul a keze alá. A Neue Zeitschrift für Musik kritikái között ünnepi méltatásszámba mennek a Mendelssohn műveiről szóló recenziók; a kommentált művek között ott találjuk a Lieder ohne Worte nem egy kötetét, a fisz-moll capricciót, az op. 6-os Zongoraszonátát, a Melusina-nyitányt, a három Capricciót, a d-moll zongoraversenyt és zongoratriót, a Paulus-oratóriumot, a zongora–cselló-szonátát, az Orgonakoncertet, az Olasz szimfóniát és természetesen a Szentivánéji álom-nyitányt.” (Kroó György: Schumann – részlet. Kis Zenei Könyvtár, 1958).

müpa

magazin 2016 január–február

F O LYA M AT O S M Ú L Mendelssohn és Schumann mint „régizene”

Mind Mendelssohn, mind Schumann olyan fejezetét képviseli a 19. századi zenetörténetnek, amely iránt a historikus előadói gyakorlat is régóta sokoldalú érdeklődést mutat. Íme, néhány példa, a teljesség igénye nélkül. Olyan karmesterek, mint John Eliot Gardiner (a Forradalom és Romantika Zenekarának élén) vagy Nikolaus Harnoncourt (az Európai Kamarazenekarral), meghatározó lemezössz kiadásokat készítettek a zeneszerző szimfóniáiból és más zenekari műveiből, dalait elénekelte a kiváló kontratenor, Paul Esswood (lemezen is, a Magyarországon jól ismert Nicholas McGegan kíséretével). Zongoraműveit rendszeresen megszólaltatják a fortepiano avatott játékosai Andreas Staiertől Malcolm Bilsonig. Mendelssohn elfeledett vagy alig ismert kórusműveinek egyik apostola a Müpában Bach-karmesterként fellépett Frieder Bernius, aki tíz hézagpótló CD-t készített ezekből az alkotásokból. Vashegyi György, Mendelssohn oratóriumainak legjelentősebb mai magyar karmestere korhű előadó-apparátussal szólaltatta meg idehaza a Paulust és az Éliást, de a korálkantátákat és az egyházi motettákat is, valamint elvezényelte Mendelssohn Máté-passió-átdolgozását (valamennyit a Müpában), a Capella Savaria pedig pár éve kitűnő lemezt adott közre a Hungarotonnál – a már említett Nicholas McGegan vezényletével és Kalló Zsolt szólójával – Mendelssohn két slágerművének, az e-moll hegedűversenynek és az Olasz szimfóniának egy-egy kevéssé ismert, alternatív változatából.

34 müpa

magazin 2016 január–február

(ugyanabban az időben) mindketten Lipcsében töltötték – ez volt megismerkedésük színhelye is. Mendelssohn már gyermekként mozartian tökéletes műveket alkotott – a maraton műsorán szereplő művei közül korai a h-moll vonósszimfónia, a d-moll hegedűverseny, de az Oktett is (a szimfóniát a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a hegedűversenyt Baráti Kristóf szólaltatja meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között, az Oktettet a BFZ tagjai adják elő a Fesztivál Színházban). Schumann problematikusabb alkotó, akinek felkészültségét – például zenekari írásmódját – több bírálat érte az elemzők részéről. Mendelssohnt megihlették a tájak: erre kínál példát az Olasz és a Skót szimfónia vagy a Hebridáknyitány (utóbbi kettő a maraton műsorán is szerepel: a szimfóniát a Pannon Filharmonikusok játsszák el Vass András, a nyitányt a MÁV Szimfonikusok Csaba Péter vezényletével). Schumann zenéjében ke-

…sok a kontraszt, a termékeny ütközés az alkatok, gondolkodásmódok között – de sok a megfelelés is. vesebb a tájleíró vagy illusztratív elem (miközben persze nála is ott a „Tavaszi” vagy a „Rajnai” szimfónia) – őt inkább az emberi psziché nem kevésbé vadregényes belső tájai foglalkoztatták, ezt példázza a maraton műsorán az a-moll zongoraverseny (Fejérvári Zoltán, Budapesti Vonósok, vezényel Kovács János), vagy a 4. szimfónia (MÁV Szimfonikusok, vezényel Csaba Péter). Mindkettejük pályáján és magánéletében a lelki társ kulcsszerepét játszotta egy-egy inspiráló nőalak, aki Schumann esetében a feleség, Clara Wieck, Mendelssohnnál érdekes módon a négy évvel idősebb (szintén tehetséges zeneszerző) testvér, Fanny. Felix leírhatatlan ragaszkodással szerette Fannyt – aligha lehet véletlen, hogy nővére 1847 májusában bekövetkezett halálát csupán pár hónappal élte túl. Végül még egy párhuzam: mindketten megpróbálkoztak az opera műfajával, de egyikük sem aratott sikert. Mendelssohn és Schumann: két harcostárs, két szövetséges, akik egy romantikus Dumas- vagy Stendhal-regény hőseinek nemes tartásával és tisztaságával álltak ki egymásért, vetélytársi féltékenységet nem ismerve, önzetlenül. Hasonlók is voltak és különbözőek is – de megértették egymást a különbségek ellenére, és a hasonlóságok sem késztették arra őket, hogy egyikük utánozza a másikat. Valóban ilyen lovagiasak és nagylelkűek voltak? Minden jel arra mutat, hogy a barátság idealizált képe nem legenda. Két ikercsillag, mindketten külön-külön is eléggé ragyogóak – de érdemes olykor együtt, egymás fényé ben is szemlélni őket, erre kínál alkalmat a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar maratonja, a maga egymáshoz kapcsolódó, szűk egyórás szimfonikus és kamarazenei koncertjeivel, amelyeken szokás szerint fellép a magyar zenei élet színe-java. Csengery Kristóf

2016. január 31. MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

MŰVÉSZETI VEZETŐ: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, ÜVEGTEREM

A JELEK,

JÁTÉKOK, ÜZENETEK

ZENESZERZŐJE

„Műveinek izzása Van Goghra, Dosztojevszkijre emlékeztet. Zenéjének egyre szélesedő világsikere valószínűleg azon alapul, hogy szoros személyes kapcsolata élőkkel és holtakkal, erősen szubjektív közlésmódú zenei nyelvezete egyetlen ismert stíluskörbe sem sorolható. A lélek mikroszkopikus rezzenései és az utca trivialitása átszövik egymást, a zenei hangzás tere állandó meglepetéssel szolgál a hallgató számára.” Eötvös Péter jellemezte így évtizedekkel ezelőtt pályatársát, Kurtág Györgyöt, akinek 90. születésnapját februárban kamaraesttel ünnepli a Müpa. 1969-ben jelent meg Földes Imre zenetörténész interjúkötete, a Harmincasok, amely a húszas évek végén és a harmincas években született magyar zeneszerzők generációját mutatta be. Közéjük tartozott Kurtág György (Lugos, 1926), Farkas Ferenc egykori növendéke, aki már akkoriban is magányosan dolgozott, nem volt tagja semmilyen alkotói csoportosulásnak, és már a hatvanas években ismert munkássága megelőlegezte azt a tulajdonságát, amelyet később a műveit elemzők ezzel az egy szóval határoztak meg: besorolhatatlan. Zárkózottsága már ebben a kötetben megnyilvánult. Míg a többiek szívesen nyilatkoztak Földesnek műhelytitkaikról, alkotói módszerükről, Kurtág nem vállalkozott az interjúra, zenéjéről és

36 müpa

magazin 2016 január–február

gondolkodásmódjáról csak műveinek előadói beszéltek. Ezek a jellemvonásai később is megmaradtak: zenéje ma sem illeszthető be semmilyen

izmus vagy iskola keretei közé, s a nagy nyilvánosság előtti verbális megnyilatkozás ma sem kenyere – egész pályafutása során alig vállalt néhány interjút, ezek többségét is ugyanannak a személynek: az őt

Kurtág György Varga Bálint Andrásnak „Ártatlanok vagyunk abban, ha sikerül valami, mint ahogy abban is, ha nem sikerül. Időnként azzal az élménnyel megyek haza Budaligetről, hogy valami egészen nagyszerűt találtam – és nem az. Máskor két perc alatt megszületik valami, amin soha többé nem kell változtatni – például az Irgalom, édesanyám. Felírtam ceruzával, és azóta egy hang nem változott rajta. A többi darabnak sok változata van, és sokszor vissza kellett térni hozzájuk. Tehát ajándékba kapom a jót – ártatlan vagyok benne. Amikor hozzászoktam, hogy hónapokon vagy éveken keresztül megbénulok – az, hogy egyáltalán írhatok valamit, már önmagában is nagy boldogság. Már az is ajándék.” (Varga Bálint András: 3 kérdés – 82 zeneszerző. Zeneműkiadó, 1986)

Fotó © Huszti István

AKTUÁLIS ZEN

Kurtág György

és munkásságát bensőségesen ismerő Varga Bálint Andrásnak adta. Enigmatikus zene, enigmatikus személyiség, gondolhatják sokan mindezek alapján – pedig alig van kortárs zenei életmű a mai nemzetközi mezőnyben, amelyben több a személyes közlés, a bizalmas és bensőséges megnyilatkozás, mint a Kurtágéban. Sokáig úgy tetszett, kevés művet felmutató, kevesekhez szóló életmű lesz az övé. Kurtág, aki mindig bizonyos távolságtartással beszélt a zeneszerzői technikákról, sőt magáról a zeneszerzés mesterségbeli részével való kapcsolatáról is, és műveit mindig ajándékként vagy kegyelem eredményeiként értékelte, munkássága első évtizedeiben igen keveset írt, és ez a kevés is csak néhány kiválasztott, figyelmes hallgatóhoz jutott el. A szakma köreiben már ezekben az években is valóságos mítosza alakult ki, hiszen tanított a Zeneakadémián: Kadosa Pál tanársegédje volt a zongora szakon, később pedig legendássá váltak kamarazene-órái, amelyeken zsúfolásig megtelt a tanterem. Olyan művészek tekintették őt meghatározó mesterüknek, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Takács-Nagy Gábor, Keller András, Csalog Gábor – és sorolhatnánk a közelmúlt és a jelen kiemelkedő magyar előadóit. A nyolcvanas években azután, a munkásságát korábban leginkább fémjelző Vonósnégyes, Nyolc zongoradarab, Bornemisza

Schiff András Kurtág Györgyről „Kurtág egészen fantasztikusan magyarázott. Elmondta, hogy hogyan épül fel a darab, hogy van egy invenció, egy ötlet, amely néhány hangból áll, és hogyan kombinálja ezt Bach. Korábban tanultam ugyan szolfézst meg zeneelméletet, de erről nekem mindaddig fogalmam sem volt, soha senkitől ilyen analízist nem hallottam. Kurtág is mindent azonnal megmutatott a zongorán. Volt egy rettenetes – ha jól emlékszem, »Estonia« márkájú – zongora a teremben. A növendékek játszottak a Steinwayn, ő meg azon a rémes faládán. Mindazonáltal állítom, hogy soha, a legnagyobb zongoristáktól sem hallottam olyan hangzásokat, mint akkor, ott, tőle.” (Schiff András: A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról. Vince Kiadó, 2003)

Péter mondásai és Szálkák után a Dalos Rimma verseire komponált A boldogult R. V. Truszova üzenetei nagydíjat nyert a zeneszerzők párizsi nemzetközi rádiós tribünjén (1983), a kortárs zene egyik legrangosabb seregszemléjén, s ezzel Kurtág életműve öles léptekkel indult el a világsiker felé, egyszersmind az alkotások száma is megszaporodott. Olyan kompozíciók következtek, mint a József Attila-töredékek, a Kafkatöredékek, a Beckett nyomán írt What is the Word. Kurtág fokozatosan önálló, rendkívül személyes műfajt teremtett magának a Játékok (már 1973 óta készülő) sokfüzetnyi zongoradarab-folyamával, és életművének talán legjellemzőbb, legközvetlenebb kifejezésmódját találta meg a Jelek, játékok, üzenetek műfajában. Valóban, Kurtág György – ez a senkihez sem hasonlítható, sehová be nem sorolható zeneszerző, akire persze hatott Bach és Schumann, Bartók és Webern, ám aki semmilyen iskolához nem tartozik – mindenkire figyel, mindenre reflektál, és

reflexiói a legméltóbb helyen és módon jelennek meg: jelekként, játékokként és üzenetekként műveinek hangjaiban. Kurtág György az elmúlt negyedszázad jelentős részét külföldön töltötte, világvárosok zenekarainak rezidens zeneszerzőjeként, fesztiválokon fellépve és kurzusokat tartva, műveinek előadóit készítve fel bemutatókra. Újabb alkotásait – Grabstein für Stephan; Quasi una fantasia; Sztélé; Hipartita, Colindă Baladă – a külföld néha hamarabb ismerte meg és gyakrabban hallja, mint hazája. Díjait, kitüntetéseit felsorolni is nehéz, közülük a fontosabbak közé tartozik idehaza a Kossuth-díj és a Kossuth-életműdíj, külföldön az Ernst von Siemens Musikpreis, a Sonning-díj, a Royal Philharmonic Society aranyérme vagy a BBVA alapítvány A Tudás Határai-díja. Életművét és tanítását immár több mint harminc esztendeje a világ osztatlan elismerése övezi. Kecskés M. Júlia

…mindenkire figyel, mindenre reflektál, és reflexiói a legméltóbb helyen és módon jelennek meg: jelekként, játékokként és üzenetekként műveinek hangjaiban. Kroó György A boldogult R. V. Truszova üzeneteiről „Kurtág zenéje még mindig kötőanyag nélküli. A forma ebben az értelemben meztelen kommunikáció, a lehető legsűrűbb, s bár e darabban a komponista szinte egy felszabadulás és megkönnyebbülés igézetében a szín és a hangzás dimenziója révén hússal, bőrrel borítja csont és velő zenéjét, az egész ciklus alapmottója, mint minden Kurtág-műé, változatlan: igazság és lényeg. Ám ez az igazság még sohasem ragyogott fel ennyire egyszerűen, ennyire melengetően, ennyire emberi közvetlenséggel. »Virág az ember« módján. A távolban mintha már Pamina igazsága (Die Wahrheit) ragyogna. Egy nagy zeneszerző remekművének lehetne-e nemesebb múzsája?” (Élet és Irodalom, 1981. november 14. Kötetben megjelent: Zenei panoráma. Kroó György írásai az Élet és Irodalomban, 1964–1996)

2016. február 20. KURTÁG GYÖRGY 90 FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2016 január–február

LITERÁRIU

Márton László

A TISZA ÉS A TISZARÉTIEK Részlet egy készülő regényből

Azon a hat évvel ezelőtti április elsején hajszálon múlt, hogy el nem mosta Tiszarétet az árvíz. Igaz ugyan, hogy a mederszabályozáskor kiemelt földből töltést építettek a falu köré, de az nem bizonyult elég magasnak: a legválságosabb órákban már alig egy arasz hiányzott, hogy a víz elérje a töltés tetejét. Ráadásul esős, szeles idő volt. A zivatarban a töltés belső rézsűje is elázott, a széltől felkorbácsolt hullámok pedig olyan erővel csapkodták a töltés koronáját, hogy a Tisza egyre nagyobb darabokat haraphatott ki abból a földből, amelyet ő hizlalt kövérre. A vak is láthatta, hogy a töltés egy órán belül összeomlik. A falubíró a kezét tördelte, a jegyző felmászott a háza előtti jegenyefára (később alig tudták leszedni), a plébános a toronyórába kapaszkodva sikoltozott és bömbölt (később azt állította, hogy ez egy imádság volt, amelyet meg is hallgatott a Jóisten), a református lelkész holtrészegen hevert az ágya mellett a padlón. Az volt a tiszarétiek óriási szerencséje, hogy éppen ott volt a községben a tiszadudvai csendbiztos, Prücsky Bandi. Vadászatból volt hazatérőben, és ott lepte meg az árvíz, Tiszarétnél. Összeterelte a falu apraját-nagy-

38 müpa

magazin 2016 január–február

ját, és megparancsolta, hogy mindenki, amilyen gyorsan csak tudja, ássa ki az udvara előtt a földből a kerítést. Az olvasó nyilván tisztában van vele, hogy a Tisza menti falvakban fűzfavesszőből fonják a kerítést is, meg a kertkaput is. Azt hinné a messziről jött ember, hogy a tiszaréti kerteket afféle kiegyenesített kosarak veszik körül. Nem is gondolná, aki nem próbálta, milyen szívós, milyen teherbíró a ves�szőfonadék! Amikor a tiszaréti szegény emberek – felekezetre való tekintet nélkül – mindannyian ráterítették a töltés koronájára kapuikat és kerítéseiket, majd Prücsky Bandi irányításával földet hordtak a fonadékra, akkor már úgy látszott, hogy a végromlás talán elkerülhető. Prücsky Bandi egész éjszaka hajszolta az embereket, azok pedig talicskázták vagy zsákban hordták a földet, amíg össze nem rogytak. Reggelre aztán elállt az eső, a szél is lecsillapodott, és a víz, bár még nem kezdett el visszahúzódni, nem is emelkedett tovább. Mire nemesi címeres ladikján a helyszínre érkezett a tiszaparlagi csendbiztos, Bay Gyurka, hogy a maga módján segítse tiszadudvai bajtársa munkáját, addigra már eldőlt, hogy Tiszarét megmenekül.

Azóta is rendszeresen küldözgetnek a tiszarétiek malacot, csirkét, tejfölt, ilyesmiket a falu megmentőinek, és lemondóan sóhajtanak: „Még szerencse, hogy van, aki vigyáz ránk!” Ennél is nagyobb szerencse volna, ha a falu visszanyerhetné a Tisza jóindulatát, de ennek, őszintén szólva, nem látom semmi esélyét. Tiszarét akkor élhetne biztonságban, ha átköltözne egy magasabb területre, például a folyóparttól távolabb eső Csengő-oldalra, de akkor sorsára kellene hagyni a most fennálló régi falut, és felépíteni a semmiből az újat. Ehhez pedig nincs meg sem a pénz, sem az erő, sem a közös akarat. Nem vagyok próféta, de annyit azért megígérhetek az olvasónak, hogy idén, 1882-ben nem lesz nagy árvíz. Egy kisebb áradás lesz június végén, de az nem fog kárt tenni a töltésben, sőt a gabona zömét is meg fogja kímélni. Jövőre pedig, amikor befejeződik történetünk, éppenséggel nem lesz áradás, 1883-ban a Tisza ki sem lép a medréből. De azt, hogy később mi lesz, én sem tudhatom. Talán hat év múlva, talán kilenc év múlva – minél később, annál pusztítóbb erővel – jön egy hatalmas árhullám, és amikor az levonul, Tiszarétre nem fog ráismerni még báró Eötvös József sem. Ugyanúgy nem fog ráismerni – függetlenül attól, hogy legalább

stock-photo-opera-house-interiorstage-and-balcony-29873785

„A harmadik csendbiztos, Porczogó Dani meg azt mondja a testi ráhatásról, hogy szakmai határeset.” tíz éve meghalt –, ahogyan a Tiszából kifogott rothadó vízihullára sem ismer rá a saját édesanyja. Amikor majd jön a következő nagy árvíz, már nem fog vigyázni a tiszarétiekre se Prücsky Bandi, se Bay Gyurka, se a környék harmadik csendbiztosa, Porczogó Dani. Addigra ők már mindhárman nyugállományban lesznek, noha erejük teljében levő, agilis férfiak. Hiába! A régi, kedélyes, vármegyei csendbiztosság és pandúrvilág éppen történetünk idején éli utolsó hónapjait. A kormány már javában szervezi az új, korszerű – és persze központi irányítás alatt álló – csendőrséget, ahol nem lesz helyük a régi csendbiztosoknak. Hej, pedig de nagy kár értük! A magyar népléleknek egy fontos alkotórésze fog elenyészni a csendbiztosság megszűnésével. A csendbiztos annyi mindent tud a saját vidéke lakosairól, szokásairól és helyrajzi viszonyairól, amennyit senki más. Még a szolgabíró sem.

Pedig ő is úgy ismeri a rábízott járást, mint a tenyerét vagy a tarisznyáját. A jó csendbiztos olyan pontosan követi a zsiványok és más bűnözők észjárását, mintha előző életében ő maga is bűnöző lett volna. Üldözi a gonosztevőket, ugyanakkor ért is a nyelvükön. A szíve mélyén egy kicsit még szereti is őket, bár ezt a világ minden kincséért sem ismerné be soha senkinek. A jó csendbiztos olyan, mint egy szigorú, de igazságos apa. Ezért is emlegeti a nép a becenevükön ezeket a Bandikat és Gyurkákat. Ez nem bizalmaskodás, még kevésbé tiszteletlenség, ellenkezőleg, egyfajta családias jellegű nagyrabecsülés jele. A „Bandi bátyánk” és a „Gyurka apánk” valójában azt jelenti, hogy „tekintetes úr, alázatosan könyörgök”, és hogy „kérek engedélyt meghunyászkodni”. Hát bizony, nem is bölcs dolog tengelyt akasztani a csendbiztossal, mert ha pofonra len-

dül a keze, abból nagy pofon lesz, már akár Banditól, akár Gyurkától kapja az illető. Gyurka egykettőre arcul üti az embert, még ha nincs határozott gyanúja vagy kifogása, akkor is. Bandit nehéz kihozni a sodrából, de ha ez sikerül az illetőnek, akkor jól tapogassa meg a nyakát, hogy rajta van-e még a feje. Agyrázkódásnál kevesebbel nem fogja megúszni, és hogy legalább az egyik dobhártyája beszakad, az is biztosra vehető. A harmadik csendbiztos, Porczogó Dani meg azt mondja a testi ráhatásról, hogy szakmai határeset. Az pedig a szakmai határeset lényegéhez tartozik, hogy nem beszél róla sem a szakember, sem a delikvens, aki elszenvedte.

2016. január 25. LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍROK A MÜPÁBAN MÁRTON LÁSZLÓ-EST ÜVEGTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

LITERÁRIU

Márton László

A nyolcvanas évek elején a Magvető Kiadó elsőkötetes írókat útjára indító sorozatában furcsa könyv jelent meg: A Nagy-budapesti Rém-üldözés. „Helyrajzi számát”, műfaját nehéz volt meghatározni, egyedi, erősen retorizált hangon szóltak a novellák; szövegszerűségük egyszerre feszegette a korabeli irodalom határhelyzeteit, és lépett fel a nyelvi gazdagság és leleményesség szuverén igényével. Aztán hosszas csönd következett, a Menedék című „beszély” tagolta, majd a kilencvenes évek legelején az Átkelés az üvegen címmel csakúgy különös, de immár monstruózus művel rukkolt elő a szerző, Márton László.

EGY POETA DOCTUS Márton László pályaképéhez

„…arról szól, hogy sok vermet ás nekünk a sors, de a legmélyebbet saját szívünkben ássa.” 40 müpa

magazin 2016 január–február

Nem volt egyszerű időszak. „Újabb társadalmi valóságunk megöröklött problémái és újabb irodalmunk átvállalt hagyományrétegei olyannyira átrendeződtek, mi több értelmezhetetlenül összecsúsztak, hogy már nem nyújthatnak – sem kulturális, sem morális – fedezetet a sokszínű és igazán színvonalas szövegteljesítmények számára” – írja Bazsányi Sándor a regény „szövegkörnyezetét” bemutatva. Az Esterházy Péter által betetőzött prózafordulat és a fent említett történelmi változások a kilencvenes évek alkotóit az irodalom korábbi évtizedekben megnövekedett szerepének visszaszorulásával, a Susan Sonntag-i bon mot-val – „Ma már nem egy irodalmi kultúrában élünk” – minden korábbinál élesebben szembesítette. Az életformák átalakulása, az elektronikus médiumok térhódítása nyomán a szerzőknek a banalitás térhódításával is számolniuk kellett. Vélhetőleg Márton is beleütközik a paradoxonba, és megírja – tegyük hozzá, már két drámával a háta mögött – 1997-ben a Jacob Wunschwitz igaz története című regényét. A nagyrészt a 17. században szcenírozott munka mintegy előrevetíti a későbbi művek látóhatárát. „[M]inél inkább magunkra ismerünk egy olyan ember igaz történetében, aki évtizedekkel vagy évszázadokkal járt-kelt előttünk a világ térségein, amely térségek, bármilyen áttetszőnek hisszük is az évszázadokat és az évtizedeket, bármilyen élesnek szemünket, azóta mégis megváltoztak a fölismerhetetlenségig: annál

inkább nem következik a magunkra ismerésből semmi hasznosítható, semmi tanulság.” A könyvben a mártoni oeuvre hagyományválasztásának fontos elemei látszanak. A német romantika, jelesül Kleist indivi duum-felfogása és a német barokk örvénylő képi világa. A tanulságnélküliség persze inkább szerzői grimasz, vagy, ha úgy tetszik, a didaktikus történetmondás kikezdése, amely egy másik idézettel teljes, a Testvériség-trilógia 2001-es, Kényszerű szabadulás című darabjának első lapjáról: „Ez a történet egy perről szól; harcokról és viszontagságokról szól; fogságról, szabadulásról, kétségekről és gyanújelenetekről szól; pusztulásról, újjáépítésről, fondorlatokról, egymásnak és önmaguknak ellentmondó vallomásokról, a régi Magyarország átalakulásáról, még inkább elenyészéséről szól; szabadságról és rendről, még inkább e kettő hiányáról, másiknak zülléséről szól; az emberi hatalom megosztottságáról, a hatalomba kerített táj szétszaggatottságáról, a kimerült idő töréseiről szól; arról szól, hogy sok vermet ás nekünk a sors, de a legmélyebbet saját szívünkben ássa.” Márton, miközben az elbeszélhetőség kváziottliki nehézségeibe ütközik, mi több, keresi, a történelmi időkbe visszavetett regényeiben fel is oldja azokat. A sok tekintetben lírai vénájú szerző saját, költőietlen korát a jelen horizontjáról pontosabb körvonalak-

Márton László könyvei: Nagy-budapesti Rém-üldözés (Elbeszélések, Magvető, Budapest, 1984, Jelenkor, Pécs, 1995) Menedék (Regény, Magvető, Budapest, 1985) Lepkék a kalapon (Drámák, Magvető, Budapest, 1987) Kiválasztottak és elvegyülők (Tanulmány, Magvető, Budapest, 1989) Tudatalatti megálló (Regény, Holnap, Budapest, 1990) Carmen (Dráma, Holnap, Budapest, 1991) Átkelés az üvegen (Regény, Jelenkor, Pécs, 1992) A nagyratörő (Drámatrilógia, Jelenkor, Pécs, 1994) Az ábrázolás iránytalansága (Tanulmányok, Anonymus/ELTE, Budapest, 1995) Jacob Wunschwitz igaz története (Regény, Jelenkor, Pécs, 1997, 2005) Az áhítatos embergép (Tanulmányok, Jelenkor, Pécs, 1999) Árnyas főutca (Regény, Jelenkor, Pécs, 1999) Testvériség I–III. (Regénytrilógia, Jelenkor, Pécs) I. rész: Kényszerű szabadulás (2001) II. rész: A mennyország három csepp vére (2002) III. rész: A követjárás nehézségei (2003) Minerva búvóhelye (Regény, Jelenkor, Pécs, 2006) Ne bánts, Virág (Kisregény, Jelenkor, Pécs, 2007) Amit láttál, amit hallottál (Elbeszélések, Jelenkor, Pécs, 2008) Te egy állat vagy! (Elbeszélések, Jelenkor, Pécs, 2011) M. L., a gyilkos (Kisregények, Kalligram, Pozsony/Bratislava–Budapest, 2012) A mi kis köztársaságunk (Regény, Kalligram, Pozsony/Bratislava–Budapest, 2014)

kal észlelhető, koherensebb világképpel leírható korszakokban teremti újra. Mindezen „megfontolások” ugyanakkor nem korlátozzák azon fogékonyságát, hogy a kisformák lehetőségeiben az időben közvetlenebb és közelebbi élményanyag megformálásának esélyét lássa (ld. a Te egy állat vagy! és az M. L., a gyilkos című műveit). És a búvópatakként a kortárs valóságot átjáró traumák, szkizmák feltárásától sem riad vissza: az Árnyas főutca, a háborús Magyarország drámáját, az üldöztetéseket a jellegzetes mártoni hangon újragondoló epika minden bizonnyal a témát feldolgozó szövegek egyik legjelentősebbike. S ha mindehhez hozzávesszük Márton László drámáit, a komoly erejű életmű tovább árnyalható. A nagyratörő című dráma trilógia a 16. századi Erdélyben indítja irodalmi útjára Báthory Zsigmondot; talán nem az értelmezés kényszere mondatja, ha a regényekkel kapcsolatos megjegyzéseket a színházi műfajban tett írói állításokra is kiterjesztjük. A portré terjedelemkorlátai méltatlanul kevés helyet engednek az író fordítói munkásságának. Pedig önálló oldalakat érdemelne Gottfried von Straßburg Trisztán és Izoldája, Kleist elbeszélései, vagy a legutóbbi években született Luther-szövegek, nem utolsósorban pedig a Faust zseniális magyarítása. „A korai újkort és a közelmúltat érzem felidézhetőnek és megszólíthatónak. Kérdés persze: időben hol végződik a történelem. Lehet-e történelem az, amiről tiszta és részletekbe menő személyes emlékeink vannak? Történelem-e az, ami tegnap történt vagy ma délelőtt? Mitől tekinthetünk történelmi személyiségnek valakit? És így tovább” – nyilatkozta A mi kis köztársaságunk című könyve megjelenésekor Márton László. A kérdések adják ki a szerző nyitott ars poeticájának pilléreit. Azt a következetességet, a nagyfokú játékossággal és bravúrral kezelt műveltségi tartományt, amellyel Márton László témáit megválasztja és a végsőkig csiszolja. Januári estjén izgalmas szellemi kalandra számíthat a publikum. Jánossy Lajos 2016. január 25. LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍROK A MÜPÁBAN MÁRTON LÁSZLÓ-EST ÜVEGTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

Tálas Áron Trio

Gayer MátyásTrio

KERESD A HAZAIT! Jazz-tehetségbörze magyar fókusszal

Miután gondosan körbejáratta tekintetét a régióból, sőt néhány, a kontinens távolabbi csücskében található országból származó jazztehetségeken, a Jazz Showcase idén visszatér kezdeti célkitűzéséhez, és a feltörekvő magyar ifjakra irányítja a figyelmet. A kilencedik börzére kilenc fiatal magyar csapat kapott meghívást, akik izgatottan várják, milyen benyomást sikerül kelteniük Európa mértékadó jazzszakembereire.

A lécet minden bizonnyal magasra helyezik majd a börzére érkező európai koncertszervezők, promóciós szakemberek és újságírók, hiszen a magyar jazz híre vetekszik a paprikáéval, gulyáséval, pálinkáéval. Szólistáink, kiszenekaraink és big bandjeink rendszeresen kapnak meghívásokat fesztiválokon, klubokban, hangversenytermekben való fellépésekre, sőt koncertturnékra is. Számos előadónknak jelennek meg lemezei NyugatEurópában, Japánban vagy az Egyesült Államokban, neves hangszergyártó cégek hirdetik portékájukat magyar művészekkel, jazzpedagógusaink előadásokat, mesterkurzusokat tartanak patinás oktatási intézményekben. A korábbi évek Showcase-eiről több fiatal muzsikus kapott meghívást külföldre, újságcikkek méltatták őket, még tengerentúli rádióműsor is foglalkozott a honi tehetségekkel. 2016. január 22–23–24-én talán azért is különös érdeklődésre számíthatnak a Müpa színpadain muzsikáló ifjak, mert épp csak néhány hónappal korábban két nemzetközi hírű eseménynek is otthont 42 müpa

magazin 2016 január–február

adtunk. A Europe Jazz Network, az Európa jeles szakembereit tömörítő szervezet delegáltjait levette a lábáról a Budapest Music Centerben szervezett konferencián felvonultatott kínálat (még ha az javarészt a tapasztalt generáció képviselőiből állt is össze), az októberben óriási sikerrel lebonyolított WOMEX pedig, melynek a Müpa szolgált elsődleges otthonául, a jazzel határos műfajok szaktekintélyeit fogadta a világ minden tájáról, és helyezte a figyelem fókuszába e zenék magyar sztárjait. A pályakezdő, de már színpadi rutinnal rendelkező csapatok most is az Átriumban és a Zászlótérben váltakozva lépnek színpadra. Vannak köztük, akik az akusztikus hangzást részesítik előnyben, néhányan az elektronika használata által teljesednek ki, megfér egymás mellett vokális és instrumentális produkció, helyet kap duó, közepes méretű és kifejezetten népes felállás, az alapértelmezettként vett jazzidiómához ki rockot, popot, ki népzenét, megint mások avantgárdnak mondható megoldásokat társíta-

nak, de mindnyájan önmaguk kifejezésére, saját útjuk megtalálására törekszenek. Akik a szakemberek, illetve a nézők szavazatai alapján ebben a legsikeresebbnek bizonyulnak, azokat a Müpa újabb fellépési lehetőséggel jutalmazza. A Jazz Showcase hagyományai közé tartozik, hogy a legígéretesebb tehetségek egy későbbi évben már a Showcase esti műsorsávjában, egész estés produkcióval léphetnek a Fesztivál Színház pódiumára. Ez alkalommal mindjárt három ifjú – még tanulmányait végző vagy már épp diplomát szer zett – zongorista is újrázik január 24-én, az apropó, hogy 2015-ben mindhárman bejutottak a Montreux-i Szólózongora-verseny döntőjébe: a zsűri egyaránt bizalmat szavazott Gayer Mátyásnak, Tálas Áronnak és Oláh Krisztiánnak, utóbbi a végső megmérettetés során harmadik helyezett lett. Ezen az estén szólóban és saját trióikkal is zenélnek, sőt még hatkezes improvizációt is hallhatunk tőlük.

Oláh Krisztián Trio

…a magyar jazz híre vetekszik a paprikáéval, gulyáséval, pálinkáéval… Magyarok Montreux-ben Noha a montreux-i versenyek történetében kivételes alkalom volt, hogy 2015-ben egyszerre három magyar muzsikus is bejutott a döntőbe, a hazai jazz-zenészek sikerszériája már az ezredfordulón elindult. 2000-ben a jelenleg Los Angelesben élő Szabó Dániel nyerte a szólózongora-versenyt, egy évvel később pedig ugyanott Szakcsi Lakatos Róbert győzedelmeskedett. 2004-ben kettős diadal született: Botos Róbert zongorán, Pusztai Antal a gitárosok között lett a legjobb. 2005-ben az első helyen végzett Szőke Nikoletta énekesnő. 2009-ben utasította maga mögé gitáros társait Balogh Roland, egy évvel később ikertestvére, Balogh Zoltán végzett döntős helyen. 2016-ban, a fesztivál ötvenedik évfordulóján ismét versenyt hirdetnek szólózongora, jazzének és elektromos gitár kategóriában…

Az időben visszafelé haladva, január 23-án a katedra másik oldaláról érkezik az est főszereplője: Binder Károly zongorista-zeneszerző már 2000 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének vezetője; ez alkalommal az ad aktualitást fellépésének, hogy nemrégiben több új lemezt is megjelentetett. Közülük most kettő, az Old Dreams, New Dimensions és a Retropolis 2 anyagát mutatja be, melyek úgy jelölnek ki új irányt Binder pályáján, hogy közben a múltba tekintenek. Az Old Dreams, New Dimensions a nyolcvanas évek végén működött, bátran legendásnak nevezhető Binder Quartetet idézi, hiszen régebbi Binder-szerzemények is megtalálhatók rajta, a koncerten a további kapcsolódási pont az egykori kvartett-tag, Dresch Mihály vendégszereplése. A 2012ben alapított új kvartettben Binder mellett Borbély Mihály fúvós hangszereken játszik, a ritmusszekciót pedig két, szintén Showcase-t megjárt ifjú, Fonay Tibor bőgős és Benkó Ákos dobos alkotja. A Retropolis 2 régen várt album, az 1998-as első albumhoz képest kontemplatívabb hangulatú, de a

magyar népzenei kincsre hasonlóképp erősen építő anyagot vonultat fel. A Showcase első estéjén, január 22-én Binder kortársa és egykori pályatársa, Gárdonyi László érkezik a Fesztivál Színházba 2003 óta változatlan felállásban működő triójával. A Magyarországon ritkán hallható zongorista 1983 óta él az Egyesült Államokban, és 1987 óta tanít a legtöbb jazztanonc számára az álmai netovábbját jelentő Berklee College of Musicon. A professzor úr kedvelt formációja a trió: első lemezét Miroslav Vitousszal és Ian Formannel, a másodikat Dave Hollanddel és Bob Mosesszel készítette, jelenleg pedig John Lockwood bőgőssel és Yoron Israel dobossal koncertezik és készít felvételeket. Hosszú tanári pályafutása során diákjai közt volt többek között Oláh Tzumo Árpád és Leo Genovese, Esperanza Spalding billentyűse, de a Berklee jelenlegi zongora tanszékén alig találunk olyan tanárt, akit korábban ne oktatott volna. Bércesi Barbara

2016. január 22–24. JAZZ SHOWCASE JAZZ-TEHETSÉGBÖRZE 2016 ÁTRIUM, ZÁSZLÓTÉR

2016. január 22. JAZZ SHOWCASE LASZLO GARDONY TRIO

GÁRDONYI LÁSZLÓ – ZONGORA, JOHN LOCKWOOD – BŐGŐ, YORON ISRAEL – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016. január 23. JAZZ SHOWCASE BINDER QUARTET: OLD DREAMS, NEW DIMENSIONS / RETROPOLIS 2

BINDER KÁROLY – ZONGORA, BORBÉLY MIHÁLY – SZAXOFON, FONAY TIBOR – BŐGŐ, BASSZUSGITÁR, BENKÓ ÁKOS – DOB, KÖZREMŰKÖDIK: KISS BORBÁLA, ZSIKÓ ZOLTÁN – ÉNEK, VENDÉG: DRESCH MIHÁLY – SZAXOFON, FUHUN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016. január 24. JAZZ SHOWCASE MONTREUX-I DÖNTŐSÖK

OLÁH KRISZTIÁN TRIÓ (OLÁH KRISZTIÁN – ZONGORA, SCHILDKRAUT VILMOS – BŐGŐ, SEREI DÁNIEL – DOB), TÁLAS ÁRON TRIÓ (TÁLAS ÁRON – ZONGORA, BARCZA-HORVÁTH JÓZSEF – BŐGŐ, GYÁRFÁS ATTILA – DOB), GAYER MÁTYÁS TRIÓ (GAYER MÁTYÁS – ZONGORA, HOFECKER MÁTYÁS – BŐGŐ, OLEG MARKOV – DOB) FESZTIVÁL SZÍNHÁZ müpa

magazin 2016 január–február

Oláh Kálmán

SZIMFONIKUS

JAZZKOMPONISTA

A jazzben mindenki zeneszerző, hiszen improvizál – ezt maguk a zenészek szokták mondogatni. Közülük azonban csak kevesen választják a partitúrát rovó komponista fáradságos munkáját. A zongorista Oláh Kálmán szimfonikus zenekart is foglalkoztató jazzdarabjaival a magyar jazz igazi nagyságává vált. A Trio Midnight, Oláh Kálmán legrégebbi és legfontosabb zenekara 2010-ben a Müpában ünnepelte húszéves évfordulóját. Annak is nemsokára tizenöt éve lesz, hogy Oláh a Magyar Rádió hatos stúdiójában bemutatta első szimfonikus és jazz zenekarra komponált darabját, a Concertót. Már előtte is bátran indult crossover irányba: például amikor a Trio Midnight vonósnégyessel készített CD-t (Expected and Found), vagy amikor Bach-szólószonátákat oly emlékezetesen dolgozott fel a német gordonkással, Mini Schulz-cal, miután a Goldberg-variációkra

44 müpa

magazin 2016 január–február

improvizált a Stuttgarti Kamarazenekarral. Később rendszeresen fellépett Klenyán Csaba klarinétművésszel, akivel nem bontották szét, csak kommentálták a klasszikusokat: üres helyeket, tételszüneteket, átkötéseket használtak rögtönzésre a kottából való pontos játék előtt és után. Oláh Kálmán 2006-ban, Always című, varázs erejű számával megnyerte a jazzben talán legtekintélyesebb versenyt, melyet zeneszerzőknek rendeznek: a Thelonious Monkról elnevezett vetélkedőt. Nem sokkal ké-

sőbb írt róla az egyértelmű elismerés hangján a hagyományosan legismertebb jazzlap, a Downbeat: négycsillagos kritikában ismer tették az Images (In memoriam Béla Bartók) című lemezét, amely a Budapest Jazz Orchestrával készült. Persze az itthoni kritikustársadalom és a szakma sem fukarkodott az elismeréssel: a művész a Rádió eMeRTondíját, a Gramofon című lap legjobb lemezés életműdíját is elnyerte, megkapta a Lisztdíjat, illetve a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor-díját és az Artisjus díjait. Tizenöt éve tanít, jelenleg a Zeneakadémia adjunktusa-

Szerzői estje nem a jubileumról szól, hanem az aktív, előretekintő komponista műhelykoncertje… ként. Szerzői estje azonban nem a jubileumról szól, hanem az aktív, előretekintő komponista műhelykoncertje, ősbemutatóval és kevés retrospektív elemmel. Az első részben a Danubia Szimfonikus Zenekar működik közre, és ekkor hangzik fel Oláh vadonatúj, egytételes darabja, egy alaptörténet, a Faust által inspirált mű, Fantázia jazz-zongorára és zenekarra címmel. Ugyancsak metafizikus húrokat penget egy másik kompozíciója, melynek genezise jellemző a zeneszerzőre: a Last Moment jazz-témaként született meg, de azóta többször is elhangzott már új, nagyzenekari hangszerelésben. Végigkövetve a Last Moment vagy más témáinak szimfonikus továbbépítését, az is kiderül, hogy Oláh nem jazzben vagy szimfonikus/klasszikus zenében gondolkodik: szintetizáló törekvései mindkét műfaj legjobb hagyományainak további gazdagítását célozzák – és sikereit számba véve mondhatjuk, hogy ezt a célt el is érik. A Passacaglia for Orchestra and Jazz Trio ilyen szempontból más felfogást mutat: ebben a klasszikus formában ugyanis eleve műfaji kötöttség volt a téma variálása. A koncert második részében Oláh jazzkvartettben játszik, ekkor viszont improvizátorként, a pillanat inspirációjában alkotó szerzőként és zongoristaként is kibontakozhat. A sztárvendég a világhírű Joshua Redman szaxofonos, akinek már a szünet előtt is szólistaszerep jut. Oláh azért hívta éppen őt, mert generációjában őt tartja a legnyitottabbnak. A bebopot anyanyelvi szinten beszéli, de ehhez képest újabb vonulatokat is a magáénak érezhet. Oláh biztos benne, hogy az első részben is teljesen egyéni színekkel képes majd gazdagítani a hangzást, sok mindent tud hozzátenni az ő kompozícióihoz. Zipernovszky Kornél C

CMY

2016. február 12. JAZZLEGENDÁK OLÁH KÁLMÁN SZERZŐI ESTJE

KÖZREMŰKÖDIK: OLÁH KÁLMÁN – ZONGORA, JOSHUA REDMAN – SZAXOFON, BARCZA HORVÁTH JÓZSEF – BŐGŐ, BALÁZS ELEMÉR – DOB, ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR VEZÉNYEL: KOVÁCS LÁSZLÓ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó © Devin DeHaven

Jamison Ross

JAMISON ROSS, AZ ÉNEKES DOBOS A néhány éve nemzetközi jazzversenyt nyert ifjú dobos győzelmével szerződést is kapott a mind befolyásosabb Concord lemezkiadónál. Itt publikálta első lemezét idén nyáron, nagy meglepetést okozva az érdeklődőknek, ugyanis az album tizenkét dalából tízben énekel is. Arra a kérdésre tehát, hogy elsősorban dobosról vagy énekesről van-e szó, roppant nehéz a válasz. Annál is inkább, mivel Ross a hangjával komponál. Az énekelt téma kidolgozását követi a dob groove-é, majd a szerzemény alapsejtjének megosztása a trombitással és a szaxofonossal. Epiphany című száma ezt a különös dalszerzői módszert örökíti meg: egy kompozíció magáról a komponálásról. Rossnak olyan példaképei vannak, mint Donny Hathaway, az a zenész, aki maga is a spontán dalszerzés módszeréről ismert. Ross jellemzően hard bop kvintett-felállásban gondolkodik, és produkciójukat „joy music”-nak, azaz örömzenének nevezi. Máris sokat tud a jazzről, de változatlanul a műfaj diákjának tartja magát, akinek még keresnie kell, mielőtt kialakul a rá jellemző hang. E keresést jelzi az is, hogy első lemezén dominálnak a feldolgozások. Visszanyúl egy kései Muddy Waters-blueshoz, és természetesen merít egyik

46 müpa

magazin 2016 január–február

jeles támogatója, Carmen Lundy énekesnő repertoárjából is, illetve újraformálja a My One and Only Love című szentimentális örök zöldet, melyben kézidobokon játszik. Néha Hammond B-3-as orgona nyomatékosítja nála a bluesos hangzást. Az énekes/dobost láthatóan nem emésztik kínzó kérdések, például hogy a hazája jellegzetes zenei műfajának tartott jazz nem épp Amerika ellenében keletkezett-e. Zenéje fiatalos, számaiból gondtalanság és enyhe romantika árad. Jamison Ross a már fiatalon sikeres művészek muzsikáját szólaltatja meg.

2016. február 14. JAMISON ROSS

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Szőke Nikoletta

Takács Nikolas

A DUETT VARÁZSA Hogy a magas és a populáris művészetet elválasztó határok sok esetben mennyire bizonytalanok és vitathatók, valamint hogy a „könnyű műfaj” negatív megítélése gyakran abból fakad, hogy a kifinomult ízlést még mindig nehéz összeegyeztetni a felhőtlen szórakozással, például a lágy jazz nyújtotta örömmel, jól példázza Szőke Nikoletta jazzénekesnő és Takács Nikolas popénekes zeneileg igényes közös műsora, melyben Winand Gábor és Bikfalvy Júlia egykori növendékének jazzművész barátai kísérnek, és a repertoárban olyan dalok is szerepelnek, mint a Citromfa – egy Kodály Zoltán bukovinai gyűjtéséből származó népdal duóváltozata. A kétféle zenei közegből érkezett két előadó a feldolgozásokban is „jazzes” stílusban énekel, mindketten jól scattelnek, de műsorukat korántsem szűkítik egy jellegzetes jazzprogramra. A műfajok és a kultúrák békés egymás mellett élését hirdetik, ennek jegyében tolmácsolnak keverve R&B-t és latin dalokat, soult és jazzt. Just The Way You Are című népszerű clipjükön például egy 1978-as Barry White-klasszikust dolgoztak át. A közös dal ősbemutatója június 10-én volt a Jazzy Rádióban. Szőke Niki és a Pozsonyi Konzervató

riumban, illetve a Kőbányai Zenei Stúdió jazzének szakán végzett Takács Nikolas az ’50-es évekbeli hard bopból kinőtt vokális soul jazz hangulatait éleszti újjá, illetve a későbbi crossover hagyományokat teszi ismét élővé előadásaiban. Fellépéseikkel pedagógiai céljuk is van: hallgatóikat szeretnék megismertetni mindazokkal az értékes zenei tradíciókkal, amelyekből stílusában hibrid muzsikájuk származik. Máté J. György 2016. február 21. JAZZMŰHELY SZŐKE NIKOLETTA & TAKÁCS NIKOLAS: JUST THE WAY WE ARE

SZŐKE NIKOLETTA, TAKÁCS NIKOLAS – ÉNEK, FENYVESI MÁRTON – GITÁR, SZAKCSI LAKATOS RÓBERT – ZONGORA, BARCZA-HORVÁTH JÓZSEF – BŐGŐ, BALOGH LÁSZLÓ – DOB, CZIBERE JÓZSEF – ÜTŐHANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

VILÁGZEN

Téka együttes

ÜNNEPNAPOK 2016. január 30-án A táncháztól a világzenéig alcímmel ünnepeljük a népzenét. Persze ez nem azt jelenti, hogy változtatunk eredeti koncepciónkon, inkább azt jelezzük így, hogy nem csak szigorúan vett népzenére számíthatnak a gálaműsor látogatói. Na de mit is akartunk eredetileg? Az első évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei tanszékét ünnepelni. A képzés beindulása azt a sorozatot koronázta meg, amely Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójához kötődött, így 2008-ban egy olyan programot állítottunk össze, amely – Kodály nyomán – a népzene és a műzene kapcsolatán alapult. Olyan előadókkal, akik sokat tettek azért, hogy – Kodály 1947-ben keltezett szavaival – „helytálljunk a világzenében”. 2015 októberében – a kelet-európai országok közül először – Magyarországon rendezték meg a világzene legrangosabb vásárát, a WOMEX-et. A magyarországi világzene iránti kiemelkedően nagy érdeklődés is azt tanúsítja, hogy Kodály útmutatása megértésre, megfogadásra talált határon innen és túl. Hiszen még soha nem szerepelt annyi hazai lemez az európai világzenei rádiósok listáján (www.wmce.de), mint az elmúlt egy-két évben. Lajkó Félix, Herczku Ágnes, Söndörgő, Romengo, Cimbaliband: mind a népzene autonóm feldolgozásmódjának jeles képviselői. De „a népzene ünnepét” jelenti az is, hogy egyre több pop-, rock- és jazz-zenész kerül a hatása alá; hogy dúlnak a tehetségkutató programok; hogy a paraszti kultúrától elszakadva is megtalálja a helyét ez a hagyomány; hogy töretlenül népszerű a táncházmozgalom… És sorolhatnánk még.

48 müpa

magazin 2016 január–február

De most már elő a farbával, lássuk, kikből élünk az idei gálán! Ünnep az ünnepben: negyven éve alakult meg a Téka együttes Budapesten. Ahogy a régi időkben a parasztházak és nemesi kúriák legbecsesebb értékeit őrizték a tékában, a Téka

tagjai úgy óvják és teszik közkinccsé a magyar népzene autentikus hangvételét. Falusi mesterektől gyűjtötték azokat a dallamokat, amelyekkel bejárták a világot, és amelyeket zenei iskolákban – vagy a legendás Tékatáborokban – tanítva is továbbadnak az őket követő nemzedékeknek.

…a paraszti kultúrától elszakadva is megtalálja a helyét ez a hagyomány… Lovász Irén – Groove & Voice Trio

Téka együttes

„A név kötelezi”, vagyis a Nap módján sugárzik a Khamoro együttes is, mely a Kalyi Jag teremtette hagyomány útján halad a szabolcsi gyökerű cigányzene feldolgozásával.

Buika

Az újabban alakult együttesek közé tartozik a Babra is, melynek tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen jöttek össze, hogy hamarosan a városi folk egyik legátütőbb bandájaként tűnjenek ki. Énekük többszólamú, tempójuk elsöprő, fő csapásirányuk pedig a délszláv tamburazene, magyar, örmény, bolgár és cigányzenei befolyásokkal. Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalom duója már a nemzetközi színtéren is kivívta rangját, ők az októberi WOMEX-en is megmutathatták, micsoda pokoli energia szabadul fel, amikor két lenyűgöző tudású cimbalmos egymás játékából merít inspirációt. Végül – az improvizatív és jazzes felhangok után – a Fókatelep rugaszkodik messzire a tradicionális népzene határaitól. A Korai Öröm és a coloRStar tagjaiból alakult zenekar Oláh Annamária énekével teremtette meg a maga jellegzetes stílusát, melyben együtt kavar fel a pszichedelikus rock, a népzene, a sanzon és a tangó. A népzene ünnepe persze idén sem korlátozódik az esti gálaműsorra. Délután háromtól ingyenes családi programokkal várjuk a népzene és a néptánc szerelmeseit a Müpa előcsarnokában. Előbb a Magonc együttes – azaz az Óbudai Waldorf Iskola növendékei, élükön Lányi György népzenész tanár úrral –, majd a Kolompos együttes tart gyermektáncházában, délután hattól és a gálaműsor után pedig a Fanfara Complexa moldvai táncházára rophatja a nagyérdemű, immár alsó-felső korhatár nélkül. * Csak hatot kell aludni ezután, hogy a magyar folk- és világzene hívei újabb élmén�nyel gazdagodhassanak. Február 5-én a

Dresch „Dudás” Mihály művészete egyaránt megkerülhetetlen, akár a magyar népzene, akár a magyar jazz felől közelítjük meg. Felkavaró, katartikus játékát ezúttal két újabb formációban is élvezhetjük: míg a Dresch Misi vonós kvartettben ifj. Csoóri Sándor hegedűs, Brasnyó Antal brácsás és Bognár Antal nagybőgős társaságában emelkedik a műfaji határok fölé, Vizeli Balázs, Dresch Mihály és Tintér Gabriella zenekara a moldvai muzsika felé szárnyal.

csodás hangú Lovász Irén rak rendet a lelkekben, Groove & Voice Triójával. Irén húsz éve robbant be világzenei életünkbe a Hortobágyi Lászlóval készített Világfa albummal, majd évekig a Makám együttessel dolgozott. 2006-ban Gyógyító hangok címmel indított el egy lemezsorozatot, melyből eddig két korongot tett az asztalra (Égi hang és Belső hang). A Hangtájkép című koncert a Belső hang újraértelmezéseként valósult meg – először a 2012-es Soundscape–Land scape fesztiválon Horvátországban –, azzal a célkitűzéssel, hogy a zenei harmóniák eszközeivel hozza felszínre a természet őselemeinek bennünk szunnyadó energiáit. Irén mágikus énekét a világ legjelentősebb kön�nyűzenei ütőhangszeresei közt számon tartott Horváth Kornél – aki ezúttal altfuvolán is játszik – és a Voces Æquales énekegyüttest alapító billentyűs-énekes Mizsei Zoltán kíséri.

Most meg már késő… Buikát nem véletlenül hasonlítják Nina Simonéhoz, Cesaria Evorához, Billie Holidayhez, Edith Piafhoz és Amy Winehouse-hoz, mind a kisugárzása és a hangoltsága miatt, mind azon okból, hogy a flamenco, az afrikai poliritmusok, a jazz, a soul és a pop világában egyaránt helytáll. 2000-es debütálása óta egymás után áll elő jobbnál jobb albumokkal, melyek közül a 2013-as La Noche Mas Larga címűt nem véletlenül jelölték Grammy-díjra az év legjobb latin albuma kategóriában. Pályafutása során olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Meshell Ndegeocello, Anoushka Shankar, Chick Corea, Chucho Valdes, Mariza, Pat Metheny és Seal – portréjából csupán az a sor hiányzik, hogy „legemlékezetesebb koncertjét a Müpában adta”. De már nem sokáig. Marton László Távolodó

* Február utolsó napját – azaz 29-ét – az elmúlt évek egyik legkeresettebb világzenei csillaga, Buika ragyogja be. Az afrikai szülők lányaként Spanyolországban született, de jelenleg Floridában élő énekesnő épp olyan otthonosan jár-kel a műfajok között, mint az égbolton vagy a kontinenseken. Sőt nem is csak énekesnő, hanem egyszersmind költő, zeneszerző és producer, aki ugyan dobos lett volna a legszívesebben, csak belefáradt az elutasításokba, miután „senki nem akart női dobost a bandájába”.

2016. január 30. A NÉPZENE ÜNNEPE – A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. február 5. LOVÁSZ IRÉN–GROOVE & VOICE TRIO HANGTÁJKÉP FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016. február 29. BUIKA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

VILÁGZEN

Kampec Dolores

VAN BENNE RENDSZER

Régen minden jobb volt. Ismerős, otthonos, áttekinthető. Híradó fél nyolckor, utána Bors Máté, Önök kérték, A Tenkes kapitánya, hétfőn adásszünet. Tamási Eszter és Kudlik Júlia. Rémusz bácsi, Máris szomszéd, Mazsola és Tádé, Kukori és Kotkoda. Fusi és háztáji. Tánciskola. Illés, Metró, Omega. Harangozó Teri, Aradszky László, Szécsi Pál. Moszkvics és Zsiguli. Lánchíd konyak, Éva vermut, Trapper farmer, Tisza cipő, csupasz nős golyóstoll, farmotoros Ikarus. Ha jól gondolom, többek között az országot eluraló retró-hullám eme közérzületi és tárgyi rekvizitumaival, hamis nosztalgiájával kíván a Bábel-estek aktuális felvonása szakítani. Kezdetben vala a Szenvedély. Egy hosszú távra tervezett összművészeti sorozat nyitó előadásának lehet-e ennél vonzóbb tematikát választani? A műsor összeállítása során a szerkesztő messzemenően adekvát anyagból építkezett: a Quimbynek és a Romengónak éppúgy nem kell némi szenvedélyért a szomszédba menni, mint ahogy a kiváló költőnőnek, Tóth Krisztinának, vagy Pataky Klára társulatának sem. Remek választásnak bizonyult mindehhez a műsorvezető személye: Vajdai Vilmos fanyar humorú, visszafogott jelenléte csak felhangosította a színpadon dúló szenvedélyeket. És aztán a 2014. októberi debütálás emlékezetes sikere után már nem volt megállás, jöttek sorjában a Bábel-estek feltartóztat hatatlanul: a Csók Palya Beával, a Csókolom együttessel, a moderátorként fellépő Péterfy Borival, a Kiadások(k) az Európa Kiadóval, Karafiáth Orsolyával és Gryllus Dorkával, a Falupest Dresch Mihállyal, Szabó Balázs bandájával, Grecsó Krisztiánnal, Ladjánszki Mártával s a műsorvezető Agócs Gergellyel, a Kabaré a Cabaret Medranóval, a Recirquel Újcirkusz Társulattal, Szalóki Ágival, Szálinger Balázzsal és Darvas Ferenccel, majd a Groteszk a drMáriás vezette

50 müpa

magazin 2016 január–február

Tudósokkal, az Ágoston Bélához köthető Zuboly zenekarral, Garaczi Lászlóval, a Radioballet táncművészeivel, s nem utolsósorban a Holló Színház alapítójával, a L’art pour l’art Társulat oszlopos tagjával, Galla Miklóssal. Azt hiszem, e számos közreműködőt nem említő, hevenyészett felsorolásból is kitűnnek e roppant változatos tematikus sorozat immár hagyományteremtő erényei: a műsorok műfaji sokrétűsége, strukturált, „kézben tartott” bábeli kavalkádja, zeneiprózai többszólamúsága, friss, improvizatív spontaneitása, az országosan ismert sztárok és a kevésbé ismert fiatal tehetségek közös színpadi jelenléte, az ott és akkor megszülető produkció megismételhetetlen

egyszerisége. Nem lesz ez másképp a februári hetedik felvonás esetében sem, amely a hatvanas évek táncdalfesztiválos hangulatához ezer szállal kötődő retróhullám átértelmezésére tesz kísérletet. Az AlterRetró a hetvenes–nyolcvanas évek alternatívunderground művészi világát, közérzetét, hangulatát idézi meg sóvárgó nosztalgia, könnyes múltidézés nélkül. Nem is tehetné ezt másképp, hisz e két évtized kompromisszumot nem kötő, progresszív művészeti közege az akkori mainstreamtől távol álló, szelíd radikalizmusával alkalmatlan bármifajta visszarévedésre – legfeljebb a fiatalságunkat sirathatjuk benne, de azt is csak módjával, hisz a műfaj legjobbjai ma is aktívan jelen vannak a koncert- és fesztiválszínpadokon. Így az alternatív zenei

Lánchíd konyak, Éva vermut, Trapper farmer, Tisza cipő, csupasz nős golyóstoll, farmotoros Ikarus.

„Elképesztő telt házak voltak” Víg Mihály Milyen zenéken nőttél fel? Mit hallgattál otthon? Apám zenész volt. Félig zenetudós. Bach, Mozart, Beethoven, Bartók, Stravinsky, kortárs zenék, rengeteg népzene, köztük az általa gyűjtött cigány népzene ordított két óriási hangfalból egész gyermekkoromban. Ötéves koromtól hallgattam beatzenét is, hála idősebb testvéreimnek, unokatestvéreimnek, s keresztapámnak, aki ötvenhatban elment Angliába, és a jobb lemezeket a megjelenés hetében hazaküldte. Volt-e a Trabant–Balaton-korszakot megelőző zenészi „előéleted”? Amatőr színész voltam kamaszkoromban. Az első zenekar a Balaton volt, amiben játszottam, hetvenkilenctől. Nyolcvankettőtől nyolcvanötig volt a Trabant. Aztán újra (és azóta) a Balaton. Hogyan, kiken keresztül kerültél a hetvenes években az underground sűrűjébe? Véletlenül, személyes kapcsolatokon keresztül. Hámos Gusztáv, Xantus János, Vető János lettek a barátaim. Sokat jártam a Fiatal Művészek Klubjába, ahol aztán nagyon sok embert megismertem. Kik inspiráltak, kik hatottak rád leginkább közvetlen zenésztársaid közül? Hunyadi Károly, Dénes József (Dönci), Lukin Gábor. Mennyire elevenek benned a hetvenes–nyolcvanas évek emlékei? Tudsz-e nosztalgiával gondolni a korabeli alternatív életformára és zenei világra? Nagyon elevenek az emlékek. Akkor voltam fiatal. Egyszerre pezsgő lett a zenei élet, rengeteg zenekar alakult, és nem volt rivalizálás, féltékenykedés – amennyire lehetett, segítettük egymást. Sokszor volt, hogy egy nap öt zenekar fellépett egy helyen. Ezekre az estekre rengetegen voltak kíváncsiak. Elképesztő telt házak voltak. Látsz-e a mai könnyűzenei-világzenei szcénában hasonló törekvéseket? Mennyire látod elevennek az akkori meghatározó zenekarok (URH, Trabant, Kampec Dolores, Európa Kiadó stb.) hatását? Mi az az örökség, ami abból a világból átmenthető? Sajnos nem tudom pontosan, mi történik most a könnyűzenében. Biztosan most is vannak progresszív dolgok. Nekünk bizonyos szempontból talán könnyebb volt. Elsősorban azért, mert a pénz messze nem játszott ekkora szerepet, mint most. Nem tudom, mi menthető át. Néha szoktam hallani, hogy játsszák a számaimat, és ez persze örömmel tölt el.

szcéna egyik legsokoldalúbb, folyton megújuló, fáradhatatlan alakja, Hajnóczy Csaba által alapított, 1984 óta létező Kampec Dolores a varázslatos hangú, líraian nagyhatású szövegeket író Kenderesi Gabival, a magyar és a nemzetközi avantgárd jazz élő klasszikusának számító Grencsó Istvánnal, a sokoldalúan virtuóz basszusgitárossal, Vajdovich Árpáddal és az invenciózusan muzikális dobossal, Németh Csabával. Fúzió, világzene, rock, folk, avantgárd és melodikus stíluselemek, éteri, esszenciális hangzásvilág: sokan, sokféleképpen próbálták meghatározni a zenekar stílusát, de kategorizálni – okkal – senkinek sem sikerült. Erre az estre ráadásul két kultikus vendégénekest is meghívtak a hetvenes–nyolcvanas évek undergroundjának élvonalából: Müller Péter Sziámi és Víg Mihály jelenléte rendkívül izgalmas, kölcsönösen inspiratív művészi találkozásnak ígérkezik. És akkor még nem szóltunk a megzenésített Petri György-versek éneklésére készülő Krulik Zoltánról, a Makám alapítójáról, a zenészként legfőképp a Kontroll Csoportból ismerős, ezúttal moderátorként fellépő színész-rendezőről, Kistamás Lászlóról, és a kifogyhatatlan energiákkal bíró feLugossy Lászlóról (vele készült interjúnk a 66. oldalon), akinek színpadi jelenléte személyes kisugárzása okán már akkor is maga egy performansz, ha meg sem szólal, csupán csak ott van, semmit sem csinál. De fog, mint ahogy az AlterRetró összes szereplője: sodró lendületű, magával ragadó bábeli kavalkádot élvezhet a kedves néző ezúttal is, amiben persze nagyon is van rendszer azért. Keresztury Tibor 2016. február 9. BÁBEL-EST ALTERRETRÓ

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

KÖNNY

Ladánybene 27

JAMAICA ÉS LADÁNYBENE

ZENETÖRTÉNETE EGYETLEN ESTÉN

2015-ben ünnepelte fennállása 30. évét az első magyar reggae-zenekar, a Ladánybene 27. Az angyalföldi gyökerű formáció tette a legtöbbet a legnépszerűbb jamaicai műfaj, a reggae hazai megismertetéséért, megszerettetéséért: nemcsak lemezeikkel, slágereikkel, de az 1992 óta évente megrendezett reggae-táborokkal is. Bármilyen furcsa is, de a hetvenes években, főleg Bob Marley munkásságának köszönhetően világszerte pillanatok alatt népszerűvé lett műfaj nálunk csak a kilencvenes évek elejétől került be a popzenei körforgásba, addig csak elszórtan jelentkezett egyegy előadó reggae-s ízű dallal (Zorán: Így is jó, Katona Klári: Gömbölyű dal). A Ladánybene 27 sem reggae-vel kezdte, hanem egy korábbi jamaicai műfajjal, a skával, 1985-ben.

52 müpa

magazin 2016 január–február

Azóta persze végigment az aprócska, ám zeneileg annál nagyobb hatású sziget összes fontos műfaján (roots reggae, dub, dancehall stb.), így ezen az estén a Müpában két irányból is nagy utat tesz majd meg a zenekar. Egyrészt László M. Miksáék megkoronázzák saját kerek évfordulójukat azzal, hogy végigtekintenek a zenekar életművén, másrészt mindezt a jamaicai zenei műfajok evolúcióján keresztül teszik úgy, hogy a fellépésen

mellőznek minden szintetikus összetevőt, azaz szintetizátorok helyett csupa autentikus, tradicionális hangszeren szólalnak majd meg a saját dalok és az azokból készült feldolgozások. Jamaica zenetörténetének fejlődése összekapcsolható a Ladánybene 27 immár három évtizedes sztorijával. A karibi szigetországban a saját zenei múlt (mento, calypso) az öt-

…csupa autentikus, tradicionális hangszeren szólalnak majd meg a saját dalok és az azokból készült feldolgozások.

www.fidelio.hu

venes években forrt össze a rock&roll-lal, a doo-woppal és a korai rhythm&blues-zal, és született meg a jellegzetesen szökkenős, tempós ska műfaja, ami aztán idővel, a hatvanas évek közepe után – főleg a korabeli soul befolyása miatt – lassulni kezdett, és lett belőle rocksteady, majd néhány évvel később még tovább lassult, és a hatvanas évek végén megszületett a reggae. A jamaicai zene persze ezután is folyton alakult, a korai reggaeből roots reggae lett, megjelent a főleg ritmusokra csupaszított dub, a nyolcvanas évek legelején pedig az ismét felgyorsulást hozó dancehall, ami azóta szintén állandóan tovább mutálódott. A világban mindenfelé elkezdték játszani ezt a melengető zenét, de hatása más műfajokban is tovább él (elég megemlíteni a dub befolyását a remix-kultúrára, vagy a kingstoni sound systemek – utcai bulik – toastoló műsorvezetőinek hatását a rapperekre). A nyolcvanas évekbeli ska-reneszánsz nyomán itthon sok más zenekar mellett megalakult a Ladánybene 27 is, amely 1988-ban már tehetségkutatót nyert, majd a műfaj alakulásához hasonlatosan lelassította magát, és a kilencvenes évek elejétől megkezdte a reggae magyarországi népszerűsítését. Slágereik (Szedegetem; Van még a világon; Kell egy ház), érdemeik (a műfaj népszerűsítése, hatás más zenekarokra, LB27 Reggae Camp) mellett fontos, hogy soha nem ragadtak le egyetlen alstílusnál, hiszen adtak ki dub-lemezt, játszottak dancehallt, mint ahogyan ezen a január eleji estén előkerül majd ezek mellett például rocksteady is. Szóval igazi műfajtörténeti lecke és utazás lesz a Vintage Reggaebuli, amelynek során a Ladánybene 27 autentikusságra törekvő magatartása is megnyilvánul, hiszen a Jamaicába már 1995-ben ellátogató, ott mindent első tapasztalatból magába szívó zenekar a fúvósszekciójának és a korabeli hangszerek használatának köszönhetően melengeti át a nézőket. Ahogyan Bodnár Tibor gitáros is megfogalmazta: „néhány éve kibővültünk egy fúvósszekcióval, és már akkor az volt a jelszó, hogy legyen autentikusabb a megszólalás! Erre a koncertre meg aztán kivált középpontba helyezzük a különböző korszakok játékstílusát, a hangszerek jelentőségét, és persze a különleges feldolgozásokkal is erősíteni fogjuk a tradicionális megszólalást.” Dömötör Endre 2016. január 10. LADÁNYBENE 27 VINTAGE REGGAE

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

HA KOMOLYAN SZÓRAKOZIK

MÜPAMOZ

Az eastwicki boszorkányok

MOST MÁR AKKOR VÉGIG Be kell vallanom, fogalmam sincs, hány filmet forgatott Zsigmond Vilmos. Ebből természetszerűen következik, hogy azt sem tudhatom, vajon láttam-e az összes filmjét. Nem mondom, hogy nagy fáradság lenne utánanézni és számolgatni, de úgy gondolom, nem lenne túl sok értelme, így nem is teszem.

Tehát Az eastwicki boszorkányok. A film John Updike regénye alapján készült (ami magyarul is olvasható, egyáltalán nem mellesleg Göncz Árpád fordításában). Meg is látszik rajta, s aki mindkettőt ismeri, valószínűleg érti, most mire is gondolok. Arra, hogy maga a történet elég banális, majdnem azt írtam, bugyuta, hiszen három, amolyan boszorkányos képességekkel bíró, de az életével nem túlságosan elégedett nőről és egy karizmatikusnak tűnő férfiről szól, akiről hamarosan kiderül, hogy maga az ördög. Van ám benne minden, szerelem, féltékenység, boszorkánykodás, ördögi praktikák, nem is sorolom, mert még valamit kifelejtenék; tehát van benne minden, ami egy efféle – talán

54 müpa

magazin 2016 január–február

horrorkomédiának nevezhető – filmbe kell. Szóval, nem éppen egy nehezen fogyasztható történet, ami önmagában persze nem baj, de ettől még nem igazán lenne méltó az említésre. Ám mégiscsak akad valami, ami miatt, akárcsak a regény, a film is méltó a figyelmünkre. Hiszen tudjuk jól, nem feltétlenül a történet számít, hanem az ábrázolás módja, a felhasznált eszközök. Az, hogy az alkotó a nem túl bonyolult történetet be tudja-e ágyazni valahová, jelen esetben az amerikai kisvárosi környezetbe, be tudja-e mutatni hősein keresztül az adott társadalmat, s azt, hogy a bármennyire is a fantázia szülte, de mégiscsak a valóságot szimbolizáló szereplők milyen kölcsönhatásokban állnak e társadalommal. S ez mind a regény, mind pedig a film esetében pompásan sikerült. És még valami: az egyik női főszereplő, Michelle Pfeiffer a személyes kedvencem, számomra az amerikai filmszínésznői elegancia megtestesítője. Nem, ő nem az a kifejezett szexbomba, hiszen azt sem tudom, ki az, mi az, de a legelegánsabb színésznők egyike. Jó, belátom, erre még lehet legyinteni, ugyan már, édes öregem, ez kit érdekel. Na de én erre azt mondom, rendben, viszont ott van Jack Nicholson. És aki még nem lát-

ta, hogyan alakítja ő az őrültet és/vagy gonoszt a filmvásznon, na, annak fogalma sincs a moziról. Ezt pedig mindenképpen tartom. Azt írtam az előbb, hogy Michelle Pfeiffer a női elegancia megtestesítője? Akkor ki (volt a fiatalabb) Melanie Griffith? Na, mindegy, megérkeztünk a Hiúságok máglyájához, Brian de Palma filmjéhez. A sorozat múltkori etapjában a Müpamozi már bemutatta a de Palma–Zsigmond páros egyik alkotását, a Fekete dáliát, ez a mostani azonban jóval korábbi. Nem csak korábbi, könnyedebb is,

Hiúságok máglyája

Nem ez a lényeg. Hanem sokkal inkább az, hogy elindultunk valamikor nagyjából az amerikai újhullám kezdeteinél, de még mindig itt vagyunk, mi így együtt, és velünk Zsigmond Vilmos. Vele haladhatunk tovább mintegy a kronológia szerint, ismét négy filmmel: Az eastwicki boszorkányok (George Miller, 1987), Hiúságok máglyája (Brian de Palma, 1990), Sliver (Philipp Noyce, 1993) és Bérgyilkosok (Richard Donner, 1995), eljutva immár a filmtörténeti tegnapba.

noha némi társadalmi feszültséget ez sem nélkülöz (s ha már az előbb megemlítettük Updike-ot és a fordítót, itt se maradjon el: ez a film is egy könyv alapján készült, amit Tom Wolfe, az amerikai újságírás korábbi fenegyereke írt, és Fencsik Flóra fordított). A fiatal, sikeres és gazdag bróker (Tom Hanks), akinek persze felesége is van, szeretőjével (Melanie Griffith) menekülés közben véletlenül elgázol egy feketét Bronxban. „Az univerzum ura”, ahogy a bróker magát (nem túlságosan) szerényen nevezi, természetesen megpróbálja megúszni a dolgot, ami persze nem sikerül, sőt a per egy fekete bírónak (Morgan Freeman) és egy túlságosan is ambiciózus újságírónak (Bruce Willis) köszönhetően egyszerű büntetőügyből végül politikai üggyé válik. Ebben rejlik a tulajdonképpeni csavar: mert világos, nem szép dolog elütni egy embert, aki történetesen színesbőrű, és nem szép dolog megpróbálni megúszni a tettet, de az sem túlságosan szép, ha egy akár még balesetnek is tekinthető dologból bírósági helyett politikai ügyet kreálnak csupán azért, mert jót tesz néhány karriernek. Mindenesetre a néző számára furcsa érzés, amikor az arrogáns és gazdag bróker, tehát a tipikus antihős iránt némi szimpátiát érez.

Stone? Ráadásul egy erotikus thriller női főszerepét a nagysikerű Elemi ösztön után ki másnak adhatták volna? Jó, az Elemi ösztönt most nem láthatják, már csak azért sem, mert nem Zsigmond Vilmos volt az operatőre, de Sharon Stone mellett a forgatókönyvíró Joe Eszterhas személye is átvezet minket következő filmünk, a Sliver tárgyalásához. Ráadásul higgyék el nekem (már akik eddig még nem látták), nem kell bánniuk, hogy éppen ezt a filmet nézhetjük meg az Elemi ösztön helyett, mert az Ira Levin könyvéből (fordította Ladányi Katalin) készült mű legalább annyira izgalmas és feszes. Carly, a csinos és okos könyvkiadói szerkesztő beköltözik a Sliver nevezetű toronyházba, nem sejtvén, hogy a lakás előző lakója rej-

télyes halált halt. Hamarosan megismerkedik az író Jack Lansforddal (Tom Berenger) és a jóképű Zeke Hawkinsszal (William Baldwin), a ház tulajdonosával, s miközben mindkettejükkel intim viszonyba keveredik, a házban további rejtélyes halálesetek történnek. Carly számára világossá válik, hogy a két férfi közül az egyik a gyilkosa, a másik a megmentője lehet. Na de melyikük jelenti a halált, és melyikük az életet? Mindenesetre életről és halálról szól utolsó filmünk, a Bérgyilkosok is. Vannak filmek, amelyekre a főszereplő nevének hallatán nem szívesen ülök be, de mivel ez előítélet, ezért azonnal le is beszélem arról a kedves leendő nézőket, hogy így tegyenek. Ugyanis a Bérgyilkosok, annak ellenére, hogy egyiküket Sylvester Stallone játssza (a másik Antonio Banderas), igenis jó film. A kérdés, hogy a bérgyilkosok csatájában ki fog győzni: a régi nagymester, aki még a hidegháború korszakában felnőve tudta, hogy van jó és rossz, valamint azt is, hogy ő melyik oldalon áll, vagy pedig a törekvő ifjú, akinek már semmi nem számít, csak az, hogy ő legyen a legjobb, s ezért úgy véli, el kell tennie láb alól a mestert? De a kérdést nem válaszolom meg. Mesés Péter Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap

Sliver

De mit is írtam az előbb? Hogy nem tudom, ki a szexbomba? Hajaj, ki más lehetett volna a kilencvenes években, ha nem Sharon

Mindenesetre a néző számára furcsa érzés, amikor az arrogáns és gazdag bróker, tehát a tipikus antihős iránt némi szimpátiát érez.

2016. január 18., február 1., 15., 29. MÜPAMOZI ZSIGMOND VILMOS-RETROSPEKTÍV AZ EASTWICKI BOSZORKÁNYOK HIÚSÁGOK MÁGLYÁJA SLIVER BÉRGYILKOSOK ELŐADÓTEREM

müpa

magazin 2016 január–február

SZÚRÓPRÓBA – A CSIP N É G Y HANGULATA

Négy műsor, négy típus, négy különféle hangulat. Ami közös bennük: mindegyiket a 8–14 éves korosztályra hangoltuk, és bármelyikre esik a választás, egészen biztos, hogy sem a gyerekek, sem a felnőttek nem fognak csalódni. A Müpa CSIP-ről négy tételben. Kezdjük egy találós kérdéssel! Tudja-e a kedves Olvasó, hányféle műsort foglal magában a Müpa CSIP, azaz a családi és ifjúsági programok kínálata? Ja, és tudta egyáltalán, hogy mit jelent a CSIP? Az utóbbi kérdésre már meg is van a válasz, az elsőben segítünk: ha csak a sorozatban, rendszeresen jelentkező műsorokat nézzük, tizenkétféle programot találhatunk a Műsorkalauzban, a csecsemőktől az iskoláskorúakig mindenféle korosztály számára ajánlva. Ezekből és az egyéb családi és ifjúsági programokból a 2015/16-os évadban több mint háromszáz előadás szerepel a műsornaptárban. Az iskoláskorúaknak szóló előadások közül szúrópróbaszerűen választottunk ki négyet a január–februári kínálatból, hogy egészen röviden ajánljuk azoknak, akik igazán jó programot keresnek gyerekek számára. A négy műsor négy különböző típust képvisel. Közülük három az említett sorozatokba tartozik, a negyediket pedig a Müpa műsorát egyedi módon színesítő minifesztiválok egyikében, A népzene ünnepén hallhatjuk. Négy műsor, négy típus, négy különféle hangulat. Ami közös bennük: mindegyiket a 8–14 éves korosztályra hangoltuk, és bármelyikre esik is a választás, egészen biztos, hogy sem a gyerekek, sem a felnőttek nem fognak csalódni. 1. A fából faragott királyfi. Nem biztos, hogy a hétvégi programot kereső családoknak elsőre Bartók balettjének kortárs előadása jutna eszébe, ha választani kellene. A Matinékoncertek 2014-ben indított Műhelykoncertjeinek sorozata azonban olyan helyzetet

56 müpa

magazin 2016 január–február

teremt, amelyben a közönség részesévé válik az alkotás folyamatának, az előadást előkészítő műhelymunkának, így olyan részleteket tudhat meg a műfajról és magáról a műről, amelyeknek más módon nem juthatna birtokába. Ebben Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett vezetője, az előadás koreográfusa lesz a közönség mentora, aki a technikai részleteken túl a mű jelentésének mélyebb rétegeibe is bevezet. Ő maga így vall az előadásról: „Ez a művészszabadság, az elemelkedés, a repülés, a színözön. Mindaz, amit a másik pólus, a valóságosan létező világ nem tud.” 2. A cappella iskolásoknak. Az utóbbi évek divatos műfaja az a cappella, azaz hangszerkíséret fellépő énekegyüttesek műsora, nemcsak a klasszikus műfajokban, hanem a jazzben és a könnyűzenében is. A valójá ban öt tagot számláló Sixtones férfi énekegyüttes az Iskoláskoncertek sorozatában főleg a könnyebb műfajokból válogat, megmutatva, hogy átjárhatóak a határok a különféle korok és irányzatok, az úgynevezett magas művészet és a szórakoztató zene világa között. Egyetlen szigorú feltételt tartanak szem előtt: a magas művészi színvonal követelményét. A koncert nagy segítség lehet a pedagógusoknak az iskolai és iskolán kívüli zene világát elválasztó falak bontogatásában. 3. A népzene ünnepe gyerekeknek. Miközben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a népzene és a világzene legkiválóbb hazai együttesei adnak koncerteket

A népzene ünnepén, addig az Előcsarnokban a gyerekek is kivehetik részüket az ünneplésben délután három órától fél hatig. Először a Lányi Gyula által vezetett Magonc együttes, az Óbudai Waldorf Iskola növendékeinek zenekara játszik, majd a Kolompos együttes műsora következik, a végén természetesen táncházzal. Aki ismeri a táncházak világát, annak nem kell bemutatni az ilyen találkozások hangulatát. Aki pedig még sosem kóstolta, annak itt az alkalom, hogy sűrítve, egyszerre nagy adagban részesüljön belőle ezen a különleges napon. 4. Fafúvós hangszerszámok. Tapasztalat, hogy mindenki érdeklődéssel fordul a hangszerek felé; a gyerekek szívesen hallanak róluk, és még szívesebben próbálják ki őket. Erre épül a Hang-szer-szám sorozat, amely tematikusan mutatja be félévről félévre a hangszerek világának egy-egy területét a magyar népi hangszerektől a világ más tájainak zeneszerszámain át a klasszikus szimfonikus zenekar instrumentumaiig. Ez alkalommal a klasszikus fafúvós hangszerek kerülnek sorra az együttesben hozzájuk társuló kürttel együtt, a Pentaerophonia Budapest fúvósötös közreműködésével. A műsor lényege, hogy a hangszereket virtuóz művészi előadás keretében mutatják be, a főszerepet nem a szavak, hanem a zenei élmények játsszák. Az pedig természetes, hogy a műsor végén kézbe is lehet venni a míves hangszerszámokat. Körmendy Zsolt

C S A L Á D I É S I F JÚ S Á G I P R O G R A M O

A fából faragott királyfi

Kolompos

- csak nézzük, mint a moziban A Mese.tv – az Egyszervolt.hu tévécsatornája, mely minőségi tartalmakat kínál gyerekeknek. Mesék, gyerekdalok, rajzfilmek, népmesék, mesefilmek... Keress minket a

-on is!

...több mint háromszáz előadás szerepel a műsornaptárban. 2016. január 24. MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK BALETTMESÉK – BARTÓK: A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI KÖZREMŰKÖDŐK: SZEGEDI KORTÁRS BALETT, SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR FÉNY: STADLER FERENC VIDEÓ: ZENGO DÍSZLET-JELMEZ: BIANCA IMELDA JEREMIAS KOREOGRÁFUS: JURONICS TAMÁS VEZÉNYEL: GYÜDI SÁNDOR MODERÁTOR: FEHÉR TIBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. január 25. ISKOLÁSKONCERTEK SIXTONES – A CAPPELLA

SIXTONES ÉNEKEGYÜTTES (GOMBOS ANDRÁS, MÉSZÁROS PÉTER, SZÉPLAKI MÁRK, NAJBAUER LÓRÁNT, BÁNKY MÁTYÁS) FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016. január 30. A NÉPZENE ÜNNEPE – GYERMEKMŰSOROK MAGONC EGYÜTTES KOLOMPOS EGYÜTTES ELŐCSARNOK

2016. február 20. HANG-SZER-SZÁM UTAZÁS SYMPHONIÁBA – FAFÚVÓSOK

KÖZREMŰKÖDIK: PENTAEROPHONIA BUDAPEST FÚVÓSÖTÖS (NAGY KATALIN – FUVOLA, JAKAB ÁGNES – OBOA, TÖTÖS KRISZTINA – KLARINÉT, BELEZNAI ANNA – FAGOTT, KOVÁTS IMRE – KÜRT) MŰSORVEZETŐ: KÖRMENDY ZSOLT ÜVEGTEREM

www.mese.tv www.youtube.com/mesetv mobil applikációk

A mesék online, letöltés nélkül megtekinthetők.

A PÉNZ ZENÉ

70év Bartók Béla 2016-ban 135 éves lenne, 2015-ben pedig már annak is 70 éve volt, hogy meghalt. Ha úgy tetszik, van két Bartók-évünk, és hozzá egy különös évfordulós „ajándék”. Örüljünk az utóbbinak? Búslakodjunk miatta? Először is vegyük tudomásul, hogy megjött. Átvettük, köszönjük, felbontjuk a csomagot.

ELTŰNT JOGOK Az áll benne, hogy a zeneszerző halálát követő hetvenedik év végétől az Európai Unió ban, így Magyarországon is, megszűnik mindazon műveinek jogi védettsége, amelyeknek nincs társszerzője. Az utóbbiak – Bartók esetében például a Balázs Béla librettójára írt A kékszakállú herceg vára – jogai csak a társszerző halála után hetven évvel járnak le. A Kékszakállúé majd 2019 végén. De ahol nincs társszerző (vagyis a Bartók-művek túlnyomó többségének esetében), ott a mű Európában 2016. január 1-jétől már nem engedély- és jogdíjköteles. Vajon mik ennek a „jogvesztésnek” a következményei?

Bartók halála után kettős védelem: anyagi juttatás, azaz jogdíj járt a szerző jogutódainak és művei kiadóinak, másrészt, az úgynevezett személyhez fűződő jog teljes egészében a jogutódot illette meg. Ez az alkotásokat védi attól, hogy korlátozás nélkül átírni, megváltoztatni, felhasználni lehessen őket. A jogutód eddig letilthatta egy mű előadását, ha úgy érezte, az Bartók szellemiségével ellenkezik, ahogy ez meg is történt például a Kékszakállúval a Miskolci Operafesztiválon 2005-ben, vagy A csodálatos mandarin új koreográfiájával, amelynek előadását 2006-ban a Magyar Állami Operaházban akadályozta meg Vásárhelyi Gábor, a zeneszerző magyarországi jogörököse. Egy napilapnak úgy nyilatkozott, hogy a felelősség, amelyet nagybátyja, ifjú Bartók Béla az ő vállára helyezett, ettől kezdve az előadók etikai és művészi felelőssége lesz. „A művek közkinccsé válnak.”

58 müpa

magazin 2016 január–február

Vagyis egy kategóriába kerülnek például Mozarttal és Beethovennel. Vajon miért hetven év után? Miért ilyen hosszú az európai szerzői jogban a védelmi idő? A kérdésre válaszolva, Tóth Péter Benjámin, az Artisjus stratégiai kommunikációs igazgatója arra hívja fel a figyelmet, milyen kevés szerző művei élik túl a haláluk utáni hetven évet. Évente egy-egy nagy név kerül át a közkincs kategóriába. „A szerzői jog a megszületett művek teljes élettartamát lefedi, és közülük nagyon kevés bizonyul örök érvényűnek.”

Furcsa ellentmondás, hogy valami közkincs, és mégis elveszti védettségét. Ez nem baj, állítja dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke. Hivatala ösztönzi, bátorítja a bartóki életmű szellemiségének tiszteletben tartását, de nincs kompetenciája átvenni azt a fajta felügyeletet, amelyet Vásárhelyi Gábor magára vállalt. „Az általa említett felelősséget én inkább a tisztelet gesztusára való felhívásként tudom értelmezni. Az előadó-művészet újrateremtés, az interpretáció szabadságát a szerzői jogok letéteményesei nem kérhetnék számon.” Bizonyos dolgokat, például plagizálást, vagy a Bartók névvel vagy a zeneszerző műveivel való visszaélést a védelmi idő lejárta után sem engedi meg az európai és a magyar jogrend. A személyhez fűződő jogok egy része tehát soha nem évül el. „Viszont az alkotó továbbgondolás, a felmutatás, a citálás lehetősége a jövőben tagadhatatlanul szabadabbá válik.”

A jogi helyzet változásának azonban anyagi vonzata is van: a közkincs ingyenes, vagyis a jogdíjfizetési kötelezettség megszűnik. A Müpa, amikor 2016-tól egy Bartók-zeneművet műsorra tűz (a továbbra is védett színpadi művekre ez nem vonatkozik), nem tartozik semmivel az Artisjusnak, és ha felvételt készít az előadásról, a sugárzás után sem kell jogdíjat fizetni. Egy nagyzenekari koncert költségeihez képest azonban ez annyira elenyésző összeg, hogy dr. Szilágyi István szerzői jogi jogász szerint a költséghatékonysági szempontokat figyelembe vevő koncertszervező számára biztosan nincs jelentősége. Vagyis nem várható, hogy pusztán emiatt több Bartók-művet adjanak majd elő. A koncertjegyek sem lesznek olcsóbbak attól, hogy a kiadások a jogdíjjal csökkennek. Az újdonság csak annyi, hogy ha valaki egy zenekari művet átdolgozva, vagy például koreográfiával kíván bemutatni, ahhoz nem kell engedélyt kérnie a jogutódtól. „Ez valószínűleg ösztönzően hat arra, hogy többet és bátrabban nyúljanak Bartók műveihez.” Van-e az új helyzetnek vesztese? Tóth Péter Benjámin szerint a magyar zenének kevés exportcikke van, Bartók azonban kétségtelenül az. „Egy bartóki életműnél talán szentségtörésnek tűnhet, ha szóba hozom, de ha van olyan szerzőnk, akit külföldön is rendszeresen »használnak«, az jót tesz az ország gazdaságának is. És ha nem fizetnek jogdíjat utána, akkor gazdasági értéket már nem termel, ezzel pedig Magyarország zenei export-import egyenlege is romlik.”

NYOMÁBAN

…a magyar zenének kevés exportcikke van, Bartók azonban kétségtelenül az. Vajon a Bartók-művek külföldi előadásainak jogdíjai jelentős bevételt hoznak? Azt mondja, erről csak a jogutód nyilatkozhat. És ezzel elérkeztünk az új helyzet fő anyagi veszteséhez, a jogörököshöz. Ő azonban a bevételt eddig sem magára költötte. Vásárhelyi Gábor a Bartók- jogdíjakból újíttatta fel 2005-ben a Bartók Emlékházat, támogatja a Bartók Archívumot és gondozza a Bartók-sírhelyet. Nagy kérdés, hogy mi lesz most, amikor ez a forrás elapad. Dr. Bendzsel Miklós azt mondja, a Szellemi Örökség Nemzeti Hivatala missziójának tekinti, hogy segítsen. „Párbeszédet kezdeményezek a kulturális kormányzat illetékeseivel, hogy megteremtsék azt a közalapítványi vagy egyéb forrást, illetve működési módot, amely a British Council működéséhez hasonlóan a létező hazai keretek között ezeknek az intézményeknek és értékeknek a hátterét biztosítja.” Egyelőre csak remélni lehet, hogy sikerrel. De az új helyzetnek van még egy vesztese. A zeneművek kiadóját érzékenyen érinti, bár nem rendíti meg a jogdíj elvesztése. A fiatalkori műveket gondozó Editio Musica Budapest (Bartók a tízes évek végén a bécsi Universallal, majd az Anschluss után az

angol Boosey and Hawkes-szal szerződött) legnagyobb bevételét eddig éppen Bartók jelentette. Boronkay Antal igazgató mégsem esik kétségbe, mert más terjesztési formákból, a Bartók-művek kottaeladásaiból vagy a zenekari művek kölcsönanyag-forgalmából a kiadónak továbbra is származik – igaz, a jogdíjaknál kevésbé jelentős – bevétele. És közben az induláshoz kapott jelentős NKA-támogatásnak köszönhetően megvalósulhat végre az Editio Musica zenetörténeti jelentőségű vállalkozása: a Bartók Kritikai Összkiadás. Az egyik legismertebb urtext- és összkiadás-kiadóval, a német Henle Verlag gal közös publikáció első két kötete, a Gyermekeknek és a Concerto 2016-ban jelenik meg. Eddig is napvilágot láttak nagy gonddal készült, a legautentikusabb forrásokból összeállított kötetek Bartók Péter közreadásában, melyeket ő végleges változatoknak nevezett, de a most induló összkiadás szerkesztési elvei nem mindenben azonosulnak ezekkel, viszont forrásként számon tartják őket és merítenek belőlük. A Bartók Kritikai Összkiadáson a Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának kutatói évtizedek óta dolgoznak. A tudományos hitelességű kiadvány a tervek szerint 25 év

alatt 48 kötetben teszi hozzáférhetővé a teljes Bartók-életművet. A teljességhez minden forrásanyag rendelkezésre áll, s ez főként a kéziratok tulajdonosainak köszönhető – mondja Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője. „Ifjabb Bartók Béla letétbe helyezte nálunk apja kéziratait, Bartók Péter pedig, amint megkapta az amerikai hagyatékhoz tartozókat, azonnal kiváló minőségű másolatokat küldött nekünk. A többi, szétszórva létező forrás összegyűjtése pedig a kutatók, főleg Somfai László érdeme.” Mik ezek? „Forrás minden olyan történeti dokumentum, amely egy műhöz tartozik. Fontos információkkal szolgálhat akár egy levelezés is: előfordulhat, hogy Bartók levélben írja meg egy mű helyes tempóit.” Vagyis a műveket, keletkezéstörténetüket és a kort minden szempontból megvilágító források a Bartók-kutatás számára alapvető adatokat és összefüggéseket mutatnak be. Az előadók pedig kézhez kapják a száz százalékig biztosan autentikus, Bartók-féle kottaszövegeket. A Bartók-életmű rangjához méltó kiadványsorozat indulása a 2016-os Bartók-év méltó eseménye lesz. Az évfordulós „csomagnak” mindenképpen ez a legfontosabb darabja. Petrányi Judit

müpa

magazin 2016 január–február

KULISSZ

Vankó Dániel

Minden színházban dolgozik szcenikus, de kevés olyan kulturális intézmény van, ahol ennyi különböző jellegű előadásnak kell megfelelő technikai hátteret biztosítani, mint a Müpában. Mivel az épület nemcsak egyszerű hangversenyteremként funkcionál, hanem színház, olykor cirkusz, valamint irodalmi és egyéb jellegű rendezvények színtere is, rengeteg ember odafigyelésére és kreativitására van szükség a zökkenőmentes működés érdekében. Aki mindezt technikai csapatával koordinálja, az Vankó Dániel, a Müpa főszcenikusa.

MÜPÁZUNK:

ÚJ IGE A SZÓTÁRBAN

60 müpa

magazin 2016 január–február

Állandó pörgés. Napi huszonnégy órás készültség. Bármilyen váratlan helyzet azonnali megoldása. Valahogy így lehetne jellemezni ezt a munkát. Vankó Dániel két fontos feladat közt szakított rám időt, hogy foglalkozásának mindennapjairól meséljen. A Ludwig Múzeum kávézójának egyik sarkában húzódtunk meg, hogy nyugodt körülmények között beszélgethessünk főszceni kusi feladatairól, amelyeknek egy több mint hatvanfős csapat – világosítók, hangosítók, díszítők, ügyelők, gépészek – munkájának irányítása a lényege. „Hozzám tartozik az a stáb, amelyik a produkciók technikai lebonyolításáért felel – mondja. Napról napra a szcenikai csapat vezényli le a párhuzamosan, több helyszínen futó próbákat és előadásokat. Ez az aktuális feladatok mellett a jövőben megvalósuló, tervezett produkciók előkészületeit is magában foglalja. Az én munkám egyik fontos része az előkészítési folyamatok menedzselése, koordinálása.”

ről évre különböző rendezők álmait valósítottuk meg az egyébként hangversenyekre tervezett színpadon. A legutóbbi bemutatónk A bolygó hollandi volt, amelynek a díszlete egy többtonnás, körben forgó háztető volt, még a szereplők is felmásztak rá. Több tényező mérlegelését követően, hosszas előkészület és egyeztetés után sikeresen megvalósult ez a díszlet is.” A váratlan helyzeteket, hirtelen felmerülő problémákat is rendszerint neki és stábjának kell megoldania. „Előfordulnak technikai malőrök. Valami elromlik, eltörik, nem működik, azonnal ki kell tehát cserélni. És vannak művészi szempontból is váratlan helyzetek, amikor egy díszletelemre vagy megoldásra azt mondja a rendező, hogy az nem tükrözi az általa megálmodottat, találjunk ki valami mást. Büszkén állíthatom, hogy eddig nem volt olyan kérés, amelyet ne tudtunk volna megvalósítani. Nemrégiben megsérült a színpadpadló az esti bontásnál. Ilyenkor tudnia

Tamás vezette Vidám Színpadnál kezdtem dolgozni. Először mint mindenes: díszítettem, játszottam kisebb szerepekben, dolgoztam kellékesként, ügyelőként, de voltam rendezőasszisztens is. Emellett elvégeztem a főiskolán a műszaki vezető–szcenikus képzést. Ezután kezdtem el a Müpában dolgozni, az akkori főszcenikus mellett második emberként. Miután a főnököm elment, megörököltem a helyét.” Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer visszatérjen a színpadra? – érdeklődöm. „Nem. Az a szakasz közel tíz év volt az életemből. Lezártam. Eljön az a pont, amikor az ember reálisan látja önmagát. Felismertem, hogy én soha nem leszek színészként annyira sikeres, amennyire szeretnék. Tudtam, hogy van másik út, jobb alternatíva számomra. Mérnökcsaládban nőttem föl, anyám, apám, nagyapáim, mindenki mérnök volt, otthon is barkácsolt, gyerekként ezt láttam. Lehetséges, hogy egyszerűen ebből a közegből

„Ilyenkor tudnia kell az embernek, ki az, akit föl lehet hívni, hogy jöjjön hajnali kettőkor színpadpadlót javítani.” Milyen típusú produkciók a legproblémásabbak technikailag? – kérdezem tőle. „Az új bemutatók és a kuriózumnak számító szcenírozott előadások azok, amelyek nagyobb előkészületet, odafigyelést és fokozottabb helyszíni jelenlétet igényelnek. Bonyolult például az újcirkusz, mert ott több műfajt ötvözünk: egyrészt a klasszikus cirkuszt – amely önmagában is veszélyes az artistaszámok miatt. Erre épülnek rá az újcirkuszi elemek, a díszlet, a speciális világítás, és van olyan előadás, amelyikben élő zenekar játszik. Ez tehát nagyon összetett feladat, erős odafigyelést igényel azoknak a kollégáknak a részéről, akik estéről estére lebonyolítják magát az előadást gépészetileg, fény- és hangtech nikailag, mert ha hibáznak, az elindíthat egy lavinát. Ha például nem megfelelő helyen adják be azt a fényjelet, amelyhez az artistának éppen egy fontos mozdulata kapcsolódik, abból akár baleset is lehet. A másik nagy kihívást a hangversenyterem jelenti, mikor opera- vagy színházi színpadként funkcionál. Az elmúlt tíz év Wagner-előadásai során év-

kell az embernek, ki az, akit föl lehet hívni, hogy jöjjön hajnali kettőkor színpadpadlót javítani, hogy délelőtt tíz órakor, mintha mi sem történt volna, minden mehessen tovább. Szerencsére nem volt még olyan nagy probléma, ami helyrehozhatatlan lett volna, de a felelősség ezekben az esetekben az enyém. A mindennapi munka során többrétű felelősségérzettel dolgozom: egyrészt hivatalosan felelősséget vállalok a csapatomért, másrészt felelősséggel tartozom a Müpában dolgozó többi kollégámért, a produkcióért, és ezáltal a nézőkért is, hogy minden rendben legyen.” Amikor arról faggatom, hogyan került a Müpába és hogyan lett belőle szcenikus, kiderül, hogy eredetileg a színpad másik oldala érdekelte. „Még a gimnázium alatt kitaláltam, hogy színész szeretnék lenni, és aztán az is lettem egy időre. A Nemzeti Színház (ma Pesti Magyar Színház) akadémiáját végeztem el. Utána lekerültem vidékre, öt évig voltam a zalaegerszegi színháznál társulati tag. Majd visszajöttem Budapestre és a Puskás

szerettem volna kilépni a színészettel. Ez a kitérő arra nagyon jó volt, hogy tanuljak belőle. De nem okozott akkora örömöt, kihívást, mint a jelenlegi feladatom. A munkám legizgalmasabb része ráadásul most is a színpadhoz köt. Végignézni egy produkció létrejöttét, abban tevőlegesen részt venni: felemelő érzés. Jó a csapattal együtt lenni, és jó látni a munka eredményét, azt, hogy minden este fölmegy a függöny, kigyúlnak a fények. Ilyenkor tudja az ember, hogy ebben ő is benne van.” Sikeresnek tudhatja magát… „Igen, sikeres embernek érzem magam. És hát a Müpa az a Müpa… Nem lehet máshogy tekinteni rá. Jó érzés végigsétálni a terein. Hat év után is jó ide mindennap bejönni dolgozni. Müpázunk, ahogy magunk között a foglalkozásunkat hívjuk. Lehet, hogy ez lassan egy új ige lesz.” Forgách Kinga

müpa

magazin 2016 január–február

M É LY V Í Z , C S A K Ú S Z Ó K N A K

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL Söndörgő

Bartók és a Balkán – a Söndörgő és a Kelemen Kvartett estje (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. október 2.)

[…] a Söndörgő tagjai a terem hátsó feléből indultak meg egy huszárvágással, a Balkánon is, de főképp Iránban és Törökországban használatos nagydobbal, a tapannal, valamint klarinéttal, izgalmas orientális hangzást kikeverve arab improvizációjukban. Erre válaszként hallhattuk ismét a hegedűduókból Bartók Arab táncát. A keleties hangzást megtartva, Macedónia és Bulgária felé véve az irányt hallhattunk további dallamokat, melyekben újabb hangszerek is előkerültek, így a szaxofon és a trombita, valamint a darbuka, ráadásul Söndörgőék ezeket is kellő magabiztossággal szólaltatták meg. Az egész koncert végül a lemezükön is hallható keleties fantáziaszámba, a Hulusinationbe torkollott, amelybe a Kelemen Kvartett tagjait is bevonták, különleges új színekkel tarkítva ezt a muzsikát, olyanokkal, mint amilyeneket mindjárt az elején Fenyő László csellójátékában hallhattunk, aki kiválóan utánozta hangszerén a gadulka, sőt néha már-már a sarangi hangját. Az eksztatikus befejezés után persze nem maradt el az ováció, ami talán a hallgatóságot és a muzsikusokat is arra buzdíthatja a jövőben, hogy a határokat igenis át lehet, sőt néha át is kell lépni. Revizor Online, 2015. 10. 11. Tóth Endre

Herbert Blomstedt

Herbert Blomstedt és a Bécsi Filharmonikusok (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. október 26.)

Az idős, ugyanakkor interpretációs elképzeléseit nagyon tisztán közvetítő, világhírű dirigens keze alatt feszült, furcsa módon mégsem kimondottan drámai szerkezetek bontakoztak ki, olyan formák, amelyeknek a kontúrjai nem látszottak egészen, csak belső rétegezettségükből lehetett rájuk következtetni. Ezek a szimfóniák nem értelmezték, csak feltárták önmagukat, markáns gesztusokkal, de lendület nélkül elemezve saját struktúrájukat. […] […] a zenekar összességében csodálatosan fényesen szólt. Azzal a jellegzetes, áttetsző, mégis dús ragyogással, ami mindenkor az esztétikum feltétel nélküli híveinek mutatja a bécsi zenészeket, mégis ellenállhatatlan erővel, a nosztalgikusan gyönyörű fa- és rézfúvósállásokból, készséges és okos vonós párbeszédekből óriási, szinte a koncertterem falának faanyagába is beivódó, mindent elárasztó tuttikat felépítve. Élet és Irodalom, 2015. 10. 30. Rákai Zsuzsanna

Sol Gabetta és Paavo Järvi

Sol Gabetta, Paavo Järvi és az Orchestre de Paris (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. november 6.)

Sol Gabetta már 2007-ben lemezre vette Saint-Saëns versenyművét, de azóta rengeteget érett kezében a darab. […] Elsősorban élénk muzikalitásával nyűgöz le, valamint azzal a (szinte mániákusan) fulmináns játékmóddal, ahogy a darabhoz közelít. Dallamvezetése mindvégig feszültséggel teli, és megkapó az is, ahogy a csönddel bánik. […] A koncert második részében Berlioz Fantasztikus szimfóniája koronázta meg az estét, az a mű, […] mely annyira forradalminak és progresszívnek hatott a maga korában. Mindezt nem tartanám fontosnak elmondani, ha Paavo Järvi interpretációjában nem jelenne meg oly szemléletesen ez a radikalizmus. […] az előadókon is látszott, hogy tisztában vannak vele, micsoda tűz ragadta el őket, az érzékeny hallgató pedig […] átélhette a berliozi kotta minden eszelősségét, őrültségét és vadságát. A Dies irae dallamának felhangzása után szinte megnyílt a pokol, Järvi együttese féktelen energiával tolmácsolta a művet […] Fidelio, 2015. 11. 11. Csabai Máté

62 müpa

magazin 2016 január–február

A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. szeptember 25.)

Első közelítésben, a hangtípusok szintjén pedig talán nem is illik egymáshoz ideálisan a két karakter. Wiedemann Bernadett hatalmas tömegű, minden szenvedély kifejezésére alkalmas, altot idézően „zsíros” orgánuma, illetve Bretz Gábor elementáris szépségű és tökéletesen kiegyenlített, ugyanakkor valahogyan mégis karcsú és ezerszínű basszusa helyenként nem állt egymással egyensúlyban: Bretz a fortékban valamelyest alulmaradt, vagy legalábbis éneklésének izgalmas nüanszai nem érvényesültek teljes egészükben. A veszteség azonban csekély volt, tekintetbe véve, hogy mindketten mindent kockáztatva, minden energiájukat, színészi és emberi érzékenységüket latba vetve formálták meg a két szereplőt és gyorsan változó kölcsönös helyzetüket. Ilyen módon mind a ketten rendkívüli elhitető erővel váltak azonossá a megszemélyesített hősökkel; ez tette lehetővé, hogy – az ezt maximálisan elősegítő zenekari háttér előtt – érzelmeik és konfliktusaik ritkán hallható természetességgel és hitelességgel nyilvánuljanak meg a hallgató számára. Miközben a beszédes csendek és a kommunikációképtelenség pillanatai is érzelmi fortissimóként hatottak. Revizor Online, 2015. 10. 5. Malina János

Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. október 10.)

A határozott, éles vonókezelés, a hangok végének pregnáns lecsípése, a vibratók változatos használata, a megvibrálatlan hangok keltette feszültség mind-mind azt bizonyították, hogy Krilov játszik, kedvére játszik hangszerén. A Mendelssohn-mű után kezdett igazán izgalmassá válni a hangverseny, [… ] Arvo Pärt egyik legsikeresebb alkotása, a vonósokra és ütőhangszerekre írt Frates következett. […] A bőgők mélyben zengő, szűnni nem akaró orgonapontja egyszerre idézte A Rajna kincse nyitányát, egyszerre volt gamelán zene és relaxációs basszus. […] A félidőt Camille Saint-Saëns Bevezetés és rondo capriccioso című műve zárta. A bevezető ütemekben megfigyelhettük a Litván Kamarazenekarra mindvégig jellemző atomóra-pontosságú pizzicatókat. Fegyelmezetten kísérték Krilov briliáns, ráadásnál megszokott játékát. Az esztamra érkező hangok súlyozása, a glissandók és a mély húrok tépésszerű megszólaltatása a jó ízlés határát súrolták, de mindig azon belül maradtak, ettől téve feledhetetlenné az előadást. Playliszt, 2015. 10. 20. Mona Dániel

Herbert Blomstedt és a Bécsi Filharmonikusok (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. október 26.)

Herbert Blomstedt karmester a koncertet koronázó taps közepette beütötte a Bécsi Filharmonikusoknak Beethoven Egmont-nyitányának első taktusát. Két Beethoven-szimfónia (a Nyolcadik és a Hetedik) után váratlan pillanat volt ez – szokásos ráadásnak lehetne nevezni, ha nem Budapesten lennénk. […] Pár ütem után egy emberként csendesett el a közönség, hiszen sokunknak a korabeli 1956-os híradások és az utcákon előrenyomuló tankok jutnak eszébe a fájdalmasan kezdődő, majd elemi fináléba csúcsosodó Egmont-nyitányról. […] Gondolná-e bárki, hogy erről mit sem sejtve időzítette a zenekar a forradalom évfordulója utáni koncertjére ezt a darabot? Aligha, márpedig úgy tűnik, pontosan ez történt. […] A zenekar a koncert után meglepődve hallgatta a történetünket, Herbert Blomstedt úgyszintén, aki lelkesen magyarázta a nyitány keletkezéstörténeti egybeesését a másik két művel, a tonális váltásokat a 7. szimfóniában, és a kapcsolódást a nyitány F-dúr hangneméhez. Aztán azt írta a Müpa vendégkönyvébe: „a megfelelő hely az Egmonthoz”. És valóban így volt: október 26-án a szívünkbe zártuk a bécsieket. Beethovennyitány soha nem szólt még ennyire megindítóan a Müpában. Müpa Blog, 2015. 10. 27. mupa.blog.hu

müpa

magazin 2016 január–február

A M Ü PA A W E B E

SZEMELVÉNYEK AZ INTERNETEN MEGJELENT ÍRÁSOKBÓL

HULLÁMHOSS

BALOGH MÁTÉ GERGELY zeneszerző

Egy zeneszerző és egy együttes, amellyel kapcsolatba kerülve még sohasem csalódtam: Joseph Haydn és az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar. A kismartoni Mester 1798-ban, Bécsben bemutatott opus magnuma, A teremtés nemcsak a legnagyobb sikert, de a halhatatlanságot is meghozta szerzője számára. Várakozásaim szerint ezt az időtlen matériát közvetíti Fischer Ádám muzsikustársaival január 1-jén, hogy aztán megteremthessük tiszta bensőnket a következő esztendőre. Adósságot törlesztek, amikor meghallgatom a januári Orgona-párbajt – eddigi életemből kimaradt a műfajjal való találkozás. Egy francia és egy német művész vesz részt a koncerten. Vajon lesznek-e játékuknak „franciás” és „németes” jellegzetességei? Ha mindez nem elég: Tompos Kátya és Fassang László műsorvezetők neve garancia egy kellemes élményre. 2016. január 1. ÚJÉVI MATINÉKONCERT HAYDN: A TEREMTÉS – ORATÓRIUM-KERESZTMETSZET BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. január 1. ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: A TEREMTÉS

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. január 19. ORGONA-PÁRBAJ THOMAS OSPITAL (FRANCIAORSZÁG) ÉS SEBASTIAN KÜHLER-BLESSING (NÉMETORSZÁG) BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

ZOMBOLA PÉTER zeneszerző

Nagyszabású műveket tűz műsorára a MÁV Szimfonikus Zenekar a Szimfonikus felfedezések keretében. Carl Orff Carmina Burana című oratóriuma terjedelmében, hangszerelésében s az előadói apparátus méretét tekintve grandiózus, Mahler befejezetlenül maradt X. szimfóniája intimitásával, személyességével, erejével és mélységével ragad meg. Minden feltétel adott a maradandó koncertélményhez. Brian De Palma filmjei mindig is elementáris hatással voltak rám: már kisgyermekként azonosultam Tony Montana alakjával A sebhelyesarcú című kultfilmből, ezután láttam a Hiúságok máglyáját. Több kitérő után végül parádés szereposztást kapott a film, ami már önmagában garancia a lebilincselő két órához – ehhez társul De Palma rendezői és Zsigmond Vilmos operatőri kvalitása, valamint a tűpontosan kidolgozott, váratlan fordulatokat tartalmazó forgatókönyv. 2016. január 21. SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016. február 1. MÜPAMOZI ZSIGMOND VILMOS-RETROSPEKTÍV HIÚSÁGOK MÁGLYÁJA ELŐADÓTEREM

BELLA MÁTÉ zeneszerző

Olyan világban élünk, ahol a kortárs komolyzene kevesebb figyelmet kap, és a népesebb koncertközönség kevésbé érzi magáénak. Ezért öröm számomra, hogy a Müpában kerül sor Kurtág György jubileumi koncertjére, hiszen így bizonyára több emberhez jut el a kilencvenéves mester zenéje. A publikum olyan zeneszerző-géniusz munkásságából kaphat ízelítőt, akinek műveit számos nemzetközi és hazai díjjal ismerték és ismerik el. Zenei megoldásaival alapjaiban változtatta meg az előadóművészek kortárs és klasszikus zenéhez való viszonyát és a zeneszerző nemzedékek gondolkodásmódját. A hangokba vetett hite, zenéjének drámaisága mindig magával ragadó és lenyűgöző. Rendkívül koncentrált műveit mind a laikusok, mind a képzett zenészek számára csak ajánlani tudom. Ha valaki ebben az évben csak egyetlen kortárszenei eseményre kíván elmenni, javaslom, ezt a koncertet válassza. 2016. február 20. KURTÁG GYÖRGY 90 FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

64 müpa

magazin 2016 január–február

Élmény! Minden tekintetben.

2016. február 20. KURTÁG JUBILEUMI KONCERT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Nem kell, hogy tele legyen a zsebed! Világsztárok mindennap 500 forintért mupa.hu

Elemezték jobbról-balról, vizsgálták elölről-hátulról, de szerteágazóan gazdag életműve egzakt leírásáig az esztéták máig nem jutottak el. Épp ez a titka, meglehet, hogy úgy rázza le magáról a kereteket, kategóriákat, mint kutya a vizet. Ő egyszerűen Laca, a fenomenális, aki hamarosan a Müpában borzolja a Bábel-est közreműködőjeként az idegeket.

„BÍROM A VÁLTOZATOSSÁGOT” Hetven felé közeledve alkotókedved töretlen, energiáid kifogyhatatlanok. Miből merítesz erőt, inspirációt? Hűha! Nem igazán hangzik jól, hogy „hetven felé...” Bocsánat, meggondoltam magam, tök jól hangzik, hogy „hetven felé közeledve”; szeretem a jól hangzó dolgokat! Nos, önszórakoztató típusú, nyitott és kreatív ember vagyok, mindig jár az agyam. Ja, és ott van a világ, az univerzum, a párhuzamos dimenziók, azzal a mérhetetlen mennyiségű ismerőssel, inspiráló ismeretlennel. Mire megfejtem a létezés titkát, belehalok.

Milyen mozgalmak, irányzatok, művészek hatottak Rád a hetvenes–nyolcvanas években kiteljesedő pályád kezdeti időszakában? A beatkorszakban szocializálódtam (nem szeretem ezt a szót, de most direkt használom). Hatottak rám: a dada, Tzara, Duchamp, Krúdy, Kafka, Joyce, Dosztojevszkij, Bulgakov, Hamvas Béla, Godard, a Monty Python, a Zen, illetve a koanok világa, rengeteg igazi jó zene és egy csomó fontos film. Kecskemét, Szentendre, Sárospatak: életed legfontosabb helyszínei. Alkotásaim a lelkemben, az elmémben, a zsigereimben születnek. Ehhez mindig sike-

rült élhető helyeket választanom. Kertünkben a legszebb a csillagos ég látványa. Néha megállítom az időt, persze csak fejben. „Klasszikus reggel / és modern este, / mintha az agymosás / egész napos lenne.” A 2006-ban megjelent Kék pánik kávéház örökbecsű sorai ezek. Tíz évvel később aktuális-e, ami bennük megfogalmazódott? Szerintem egyre aktuálisabb, sajnos. Ha érzékeny csápjaiddal a világ állapotát szondázod, nincs ok a vigalomra. Olyan beláthatatlan az egész. Komolyan dolgozik az evolúció és az entrópia. Van-e belső fontossági sorrended a különféle művészi megnyilvánulási formáid között? Mi dönti el, hogy egy adott élmény festmény, performansz, vagy épp könyv formáját ölti? Szeretem, hogy többféle dolgot tudok csinálni, így nem annyira unalmas az életem. Bírom a változatosságot. Sokszor ösztönösen, a megérzéseimre hagyatkozva választom az adott műfajt. Leginkább a képzőművészetet gyakorlom, mert nagyon felszabadít. Nekem a művészet terápia is. Meg a semmibe nézés: na, az aztán igazán jó kis utópia...

„Mire megfejtem a létezés titkát, belehalok.” 66 müpa

magazin 2016 január–február

A 2011-es Műcsarnok-beli nagy, reprezentatív Bizottság-kiállítás előkészületeinek éles vitáit közelről látva nem tudom elkerülni a kérdést: hogyan gondolsz vissza rá? Hát, azt gondolom, túl görcsösek voltunk. Elhagyott a legendás lazaságunk, mintha meg szerettünk volna felelni valami hülye és érthetetlen elvárásnak, ami ugye képtelenség. Mindhármunknak megvoltak a koncepciói, a rögeszméi, s nem sikerült szimbió zisba kerülnünk egymással, mint anno. Nem igazán ismertük fel az újabb idők szavát, így aztán nem tudtuk azt normálisan kijátszani. Nekünk antisztároknak hamarabb meg kellett volna világosodnunk, hogy a világ olyan, amilyen... Ma már azt gondolom, hogy a Bizottság-kiállítás elérte célját, vagy célja ellentétét, ami a Bizottság-összképbe nagyon szépen belefér.

A kutya éji dala, Jégkrémbalett, Halálutak és angyalok, Sátántangó, Werckmeister-harmóniák… Kiragadott címek filmes forgatókönyvírói és színészi közreműködéseid közül. Melyik film forgatása volt számodra a legemlékezetesebb? A legemlékezetesebb számomra maga a tény, hogy részese lehettem Tarr Béla filmjeinek. Keresztury Tibor

2016. február 9. BÁBEL-EST ALTERRETRÓ

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

HATÁRSÉRTŐ

feLugossy László

Müpa élmény gombnyomásra

Élmény! Minden tekintetben.

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu