Müpa Magazin 2016/2017 évad 1. szám by Müpa Budapest

Ing yenes időszaki kiadvány • XI. évfolyam, 4. szám, 2016. augusztus–október

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

MINDENKI

a hi'dra!

Képzeljék csak el: egy hídon állnak egyedül, csukott szemmel. Mindenhonnan hangok zsongják körül Önöket: a híd alatt elúszó hajókról, a hídon áthajtó autókról és a közvetlenül Önök felett elsuhanó repülőkről – aztán ott vannak a madarak is, olykor a csend lüktetése, a múló időé. Most pedig képzeljék el, hogy ez a sokféle hang nemcsak úgy véletlenül van ott, hanem zseniális programszerkesztők jóvoltából, akiknek az az ötletük támadt, hogy összegyűjtik Önök számára mindazokat a hangokat, amelyek gyermekkoruk óta formálták hallásukat. Nos, a Müpa és a Budapesti Fesztivál zenekar éppen ezt kínálja közönségének a szeptemberi Európai Hidak fesztiválon.

Éric Fournier

Kezdjük hát a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjeinek legfontosabb, talán legizgalmasabb műveivel: Gérard Grisey-nek, a kortárs zeneművészet egyik legnagyobb újítójának két szerzeményével. Egy csodálója így ír róla: „Grisey zenéje a csillagokat képezi le: egyszer ritmikus, másszor szilaj, olykor kínzó, aztán fel-felcsukló, szüntelenül újra- meg újrakezdődő.” Hasonlóan méltathatnánk Rameau zenéjét is, akinek A gáláns Indiák című darabját fogják játszani, és most kapaszkodjanak meg, nem más, mint a kiváló Hervé Niquet vezényletével! S mivel ez a „híd” ahhoz a pillanathoz is elvezet bennünket, amikor a jazzzenészek áttérnek a téma bemutatásáról a szólókra, amelyeken keresztül mindegyik szólista kifejezheti, amit a szívében hordoz, meg kell említenünk Jean-Luc Pontyt, a jazzhegedű virtuózát, Michel Legrand-t, a múlt századi filmművészet legemlékezetesebb zenéinek csupa élet szerzőjét, és Juliette Grécót, akit természetesen nem kell bemutatni. Európai kreatív képzeletünk oly sokszínű, hogy a palettára ráfér a Latcho Drom is, a maga karakteres ízű balkánizene- és cigányrománc-elegyével, s ne feledkezzünk meg sem a Bretagne-t képviselő La Gâpette-ről, sem a Paris Combo tarkabarka párizsi csapatáról, akiknek muzsikáját hallva garantáltan táncra perdülnének. Végül a negyvenes évek egy régi slágerét idézve hogy is ne veszítenénk el a fejünket a fiatal énekesnő, Mózes Tamara friss zenéje hallatán, aki előtt minden bizonnyal fényes jövő áll! Íme, kedves Barátaim, akik egy hídon álmodoznak, egy hídon a Szajnán, egy hídon a Dunán – ez várja Önöket a Müpában. Éric Fournier Franciaország magyarországi nagykövete

2016 augusztus–október nyitány

Nyitány Tartalom Horizont

Krzysztof Penderecki

03 04 06

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN

Fotó: Marek Beblot

Juliette Gréco

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Fotó: JM LUBRANO

Új kihívás: balladai formák 22 Érzés, ritmus, technika 24 Meglepő találkozások 26

Utánuk megy a világ 08 A francia zene ikonjai 12

KLASSZIKUS

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Hangok rajzolta portré 34

Amikor ősszel pezsdül az élet 16 A saját utamat járom 20

Régi ismerőseink

AKTUÁLIS ZENE

MŰVÉSZBEJÁRÓ

„Játszottam Bartók zongoráján”

Tihanyi László

LITERÁRIUM

Angolnő 40 Budapest vőlegénye 42 JAZZ

Akinek swinge, vegye magára! Jazz-Oktoberfest

44 46

VILÁGZENE

Harmincéves a Tükrös együttes Áradás

48 50

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

Szerkesztőség: Fidelio Media Kft. 1033 Budapest, Polgár utca 8–10. Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: print@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Media Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban

Prunyi Ilona

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2016. július 14. A címlapon: Antonio Pappano Címlapfotó: Musacchio & Ianniello / EMI Classics

Julian Trevelyan

KÖNNYŰ

KULISSZA

Az ének és az éneklés • Esszenciális, tiszta mű 52

„Nagyon szeretek új zenéket felkutatni” 60

MÜPAMOZI

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK / A MÜPA A WEBEN

Crème de la crème

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Szenvedélyünk: a zeneközvetítés

ÚJCIRKUSZ

Megvalósult álmok

Szemelvények zenekritikákból / Blogbejegyzések 62 HULLÁMHOSSZ

www.mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnereink:

Szüts Miklós • Lajos Edit • Flohr János 64 HATÁRSÉRTŐK

„Szövegben nem improvizálunk”

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

ÉLVEZZE A SZÜNET MINDEN PERCÉT A MÜPA ÚJ SZOLGÁLTATÁSÁVAL!

VIRTUÁLIS KONCERTÉLMÉNY A Müpa weboldalán és közösségi oldalain július elseje óta érhető el egy olyan videó, amely 360 fokban engedi körbetekinteni a nézőket. Ez egy új kezdeményezés első megjelenése, és abba az átfogó koncepcióba illeszkedik, amellyel a Müpa a valóság és a virtuális valóság határait elmosó élményen keresztül is szeretné megszólítani újdonságokra nyitott koncertlátogatóit, felkelteni érdeklődésüket a hangversenyek iránt. Az első 360 fokos felvétel az idei Wagner-napokon, az előadások szünetében elhangzott fanfárról készült – izgalmas kedvcsináló mindazoknak, akik valódi koncertélményre vágynak a Müpában.

NEMZETKÖZI ELISMERÉSEK

Fotó: Marco Borggreve

A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKARNAK ÉS FISCHER IVÁNNAK

Fisher Iván

horizont 2016 augusztus–október

Fischer Iván megkapta az Argentin Zenekritikusok Szövetségétől a legjobb külföldi karmesternek járó kitüntetést, együttese, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig a legjobb külföldi szimfonikus zenekar lett ugyanezen testület szavazásának eredményeképpen. A kettős elismerés előzménye, hogy zenekar és karmestere tavaly nyáron két kiemelkedő sikerű hangversenyt is adott Buenos Airesben. Az eseményeket annak idején a kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta. Az argentin siker mellett a BFZ felkerült a New York Observer listájára, amely „az elmúlt esztendő hat leginkább meghatározó klasszikus zenei pillanatát” gyűjtötte össze. A lap értékelése szerint a zenekar a Carnegie Hallban lezajlott februári hangversenyén „a legegyedibb hangzást és temperamentumot” nyújtotta közönségének. A Gramophone magazin két toplistáján is ott találjuk a Fesztiválzenekart: az egyik „a tíz legjobb Mahler-szimfóniafelvételt”, a másik „a világ ötven legjobb Beethoven-CD-jét” sorakoztatja fel. Az előbbi minősítésre Mahler 4. szimfóniájának, az utóbbira Beethoven 4. és 6. szimfóniájának felvételével vált méltóvá a BFZ.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

Fotó: Designfood, Antonio Photography

A Müpa-élménynek nemcsak az emlékezetes koncertek, de a találkozások, az egy-egy pohár frissítő melletti beszélgetések is szerves részei. Annak érdekében, hogy vendégeink a koncert szünetének minden percét tartalmasan tölthessék el, a Müpa a 2016/17-es évadban megújítja cateringpalettáját. A díjmentes Soron kívül szolgáltatással a nézők már az előadást megelőzően leadhatják rendelésüket, a szünetben pedig sorban állás nélkül juthatnak hozzá a kívánt italokhoz és ételekhez. A szolgáltatás ősszel azokon a hangversenytermi előadásokon vehető igénybe a földszinti Átrium mellett található büfépultnál, amelyeken van műsorközi szünet. Az előadások előtt és után továbbra is várja vendégeit a Bohém Étterem, ahol már a Müpa honlapján keresztül, online is lehet asztalt foglalni. A fejlesztésekről a www.mupa.hu oldalon olvasható bővebb információ.

Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Utánuk

megy

Paris Combo

európai hidak 2016 – francia napok a müpában 2016 augusztus–október

világ Az Európai Hidak fesztivál idén Franciaországra összpontosítja figyelmünket. Koncertek és kiállítások, sanzon és cabaret grotesque, irodalmi performansz és táncház. Nem franciakulcs – kulcs a francia kultúrához.

Ha tősgyökeres francia műfajt keresnénk, elsőre szinte bizonyosan a sanzon jutna az eszünkbe, s igazunk lenne. Így aztán egészen természetes, hogy a párizsi életérzés és flaszterköltészet e zenés megdicsőülései sem hiányozhatnak a fesztivál programjáról. A Mózes Tamara Trió szeptember 24-i koncertje például teljes egészében a sanzon párperces drámákat teremtő műfaja előtt tiszteleg majd, s ne feledjük: ezekben a napokban Budapestre várjuk a sanzon két idős klasszikusát, a zeneszerző Michel Legrand-t, illetve a Belfegor című hatvanas évekbeli tévésorozat révén egykor a teljes magyar férfilakosság által rajongott énekesnőt, a „Saint-Germain-des-Prés múzsáját”, azaz Juliette Grécót is.

A Ráció nemzete és érzéki népség, sértő fölényesség és az udvarias érintkezés eleganciája, a latinos rend és a forradalmak hazája: a külvilág, s köztük mi, magyarok is rendszerint ilyen és ehhez hasonló kettősségek és nyilvánvaló, de egyszersmind kreatív ellentmondások világának látjuk Franciaországot. Az országot, amely több száz évvel ezelőtt elérte, hogy a világ (egyik) közepének tekintsük, legyen szó akár az irodalomról, a festészetről, a női divatról, vagy éppen a gasztronómiáról. Ennek következtében azután a „franciás” jelző használata is rendszerint valami imponálót, könnyedségében is stílusosat kíván érzékeltetni. Ez a megszokás, ám hogy a 21. század második évtizedének derekán voltaképpen milyen is az a „franciás”, s hogy miből is áll össze mindaz, amit francia stílusként vélünk azonosítani, azt megmondani már jóval keményebb dió. Ami bizonyos: az összetevők között váltig ott lelhetjük az áttekinthetőségre és letisztultságra való törekvést, a kulturális önbizalom és a nyitottság elegyét, s azt a gyorsan reagáló frissességet, amely a divatok, s korántsem csupán az öltözködési divatok irányítóivá emelte a franciákat. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös fesztiválsorozatának idei eseményei azonban ennél jóval árnyaltabb és gazdagabb, mi több, zavarba ejtően gazdag képet rajzolnak majd elénk a francia művészet és a francia civilizáció világáról.

2016 augusztus–október európai hidak 2016 – francia napok a müpában

„MUSICIEN FRANÇAIS” – így jellemezte önmagát Claude Debussy, s ezzel az egyszerre szerény és nagyon is önérzetes megfogalmazással az utókor is mélyen egyetért. Így azután ki más szerzeményével indulhatna Fischer Iván és a Fesztiválzenekar koncertje, mint az övével, hogy aztán a Mallarmét is megidéző Egy faun délutánja nyomában Ravel, a százötven éve született Erik Satie és a száz esztendeje született, s alig pár éve elhunyt Henri Dutilleux is szerephez jusson a szeptember 23-i, 24-i és 26-i koncertek programján. Éppily magától értődő, hogy a BFZ Barokk Együttesének szeptember 22-i hangversenyén hangversenyén pedig Jean-Philippe Rameau lesz a főszereplő, hogy mellette azért két felfedezésünkre igencsak érdemes barokk mester, André Campra és a „szcenikus szimfóniájával” képviselt Jean-Féry Rebel is feltűnjön. A BFZ Kortárs Együttese azután (szeptember 25-én) újra ráirányítja majd figyelmünket a – Pierre Bouleztől némiképp leárnyékoltan is jelentős – komponistára, Dutilleux-re, valamint a hetvenesztendős Gérard Grisey-re és a francia fővárosban élő görög mesterre, Georges Aperghisra. A Párizsban alkotó hellén zeneszerző említése máris továbbsegíti programseregszemlénket a francia kultúra tán legvonzóbb vonulatait, a befogadás készségét és az örök intellektuális csáberőt érzékeltető események elősorolásához. Lucien Hervé, azaz a hódmezővásárhelyi születésű Elkán László fotóinak kiállítása éppúgy e kultúra integráló erejét és sokszínűségét bizonyítja majd, mint a franciák nak oly sokat köszönő világzene kompozíciói a Parno Graszt és a Latcho Drom közös szeptember 24-i koncertjén, vagy ugyanaznap az ezeregy hatást befogadó és összeötvöző breton együttes, a La Gâpette, netán a tagjait Ausztráliától Madagaszkárig összeválogató Paris Combo produkciója. (Hasonlóan változatos nemzetiségi összetétel jellemzi egyébiránt a nagy francia jazzhegedűs, Jean-Luc Ponty zenekarát is, akiket majd szeptember 27-én hallhatunk vezetőjükkel együtt örömzenélni.) S persze itt lehet és kell említenünk a világhírét Párizsban megszerző és tovább öregbítő Igor Stravinsky nevét is, aki A katona története francia nyelvű előadásával jut majd a kiskamasz közönség elé a Fesztivál Színházban.

európai hidak 2016 – francia napok a müpában 2016 augusztus–október

Fotó: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

„…a francia kultúra tán legvonzóbb vonulatait, a befogadás készségét és az örök intellektuális csáberőt érzékeltető események…”

S habár születését tekintve kifogástalan francia arisztokrata volt, a századvégi-századfordulós párizsi művészvilág, s egyáltalán a francia kultúra elfogulatlanságát bizonyítja Henri de ToulouseLautrec pályafutása meg egykorú és posztumusz kultusza is. A bohém gróf litográfiáit most a Zászlótérben láthatják az érdeklődők, míg fizikai valójában törpe, művészi jelentőségében óriás alakját a Gergye Krisztián Társulat szeptember 23-i bemutatója, a Lautrec táncolni fog című cabaret grotesque idézi majd. László Ferenc

2016

09 21

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN LUCIEN HERVÉ FOTÓI – KIÁLLÍTÁS ELŐCSARNOK

2016

09 24

10 06 2016

09 21

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN TOULOUSE-LAUTREC LITOGRÁFIÁI – KIÁLLÍTÁS ZÁSZLÓTÉR

10 02 2016

09 21

2016

09 22

2016

09 23

2016

09 23 24 26

2016

09 24

2016

09 24

2016

09 24

2016

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN MICHEL LEGRAND SZERZŐI ESTJE

09 24

KÖZREMŰKÖDŐK: MICHEL LEGRAND – ZONGORA, ÉNEK, PIERRE BOUSSAGUET – BŐGŐ, FRANÇOIS LAIZEAU – DOB VENDÉG: SZŐKE NIKOLETTA – ÉNEK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR BAROKK EGYÜTTESE KÖZREMŰKÖDIK: CHANTAL SANTON-JEFFERY – SZOPRÁN, BAROKK GESZTIKA: SIGRID T'HOOFT VEZÉNYEL: HERVÉ NIQUET FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULAT LAUTREC TÁNCOLNI FOG – BEMUTATÓ CABARET GROTESQUE KÖZREMŰKÖDŐK: KOLONITS KLÁRA – ÉNEK PHILIPP GYÖRGY – ÉNEK, ZENE, TÁRNOK MARICA – BÁB, MAHJI TORRES, LŐRINC KATALIN, BARABÁS ANITA, GERGYE KRISZTIÁN – TÁNC JELMEZ: BÉRES MÓNI / SMINK, MASZK: KÁROLYI BALÁZS VETÍTÉS: KARCIS GÁBOR / FÉNY: VAJDA MÁTÉ PRODUKCIÓS VEZETŐ: HUSZÁR SYLVIA, GÁSPÁR ANNA ZENEI VEZETŐ: PHILIPP GYÖRGY TÁRSKOREOGRÁFUS: MAHJI TORRES, RENDEZŐ, KOREOGRÁFUS, LÁTVÁNY: GERGYE KRISZTIÁN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016

09 25

2016

09 25

2016

09 26

KÖZREMŰKÖDŐK: MÓZES TAMARA – ÉNEK, ZONGORA, KOVÁCS ZOLTÁN – BŐGŐ, BENKÓ ÁKOS – DOB ÁTRIUM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN LA GÂPETTE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN PARIS COMBO KÖZREMŰKÖDŐK: BELLE DU BERRY – ÉNEK, POTZI – GITÁR, FRANÇOIS JEANNIN – ÜTŐHANGSZEREK, VOKÁL, EMMANUEL CHABBEY – BŐGŐ, DAVID LEWIS – ZONGORA, TROMBITA ÁTRIUM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN FRANCIA TÁNCHÁZ KÖZREMŰKÖDŐK: LES ALOUETTES EGYÜTTES, SZABÓ DÁNIEL – FURULYÁK, BOMBARDE, MARTIN DE CORTE – GOMBOS HARMONIKA, GYARMATI GÁBOR – GITÁR, DOB, CLIVE LIDDIARD, BÁLINT KÁROLY – TEKERŐ, BOJTOR MÁRIA, YVES-ANDRÉ GOMEZ – TÁNCMESTEREK ÁTRIUM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KORTÁRS EGYÜTTESE KÖZREMŰKÖDŐK: SONIA WIEDER-ATHERTON – CSELLÓ, FRANÇOISE RIVALLAND – CIMBALOM VEZÉNYEL: ILAN VOLKOV FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN LITERÁRIUM EXTRA TRANSZAKCIÓ FRANCIA–MAGYAR IRODALMI PERFORMANSZ-EST KÖZREMŰKÖDŐK: JULIEN BLAINE, SERGE PÉY & CHIARA MULAS, LADIK KATALIN, SŐRÉS ZSOLT, SZKÁROSI ENDRE, PAPP TIBOR, NAGY PÁL, MAGOLCSAY NAGY GÁBOR, SZÉKELYHIDI ZSOLT, BERKA ATTILA, PETŐCZ ANDRÁS, SZÉKELY ÁKOS, SZOMBATHY BÁLINT DRAMATURG: SZKÁROSI ENDRE SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: NING FENG – HEGEDŰ VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN L’HISTOIRE DU SOLDAT (A KATONA TÖRTÉNETE) CHARLES-FERDINAND RAMUZ ÉS IGOR STRAVINSKY MŰVE ELBESZÉLÉSRE, JÁTÉKRA ÉS TÁNCRA FRANCIA NYELVEN, MAGYAR FELIRATOZÁSSAL, LACKFI JÁNOS FORDÍTÁSÁBAN KÖZREMŰKÖDŐK: DIVISI KAMARAZENEKAR, COINCIDANCE TÁRSULAT (KOREOGRÁFUS: GYULAI JÚLIA) NARRÁTOR ÉS RENDEZŐ: PINTÉR GÁBOR VEZÉNYEL: DINYA DÁVID FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN MÓZES TAMARA TRIÓ

2016

09 26

2016

09 27

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN PARNO GRASZT & LATCHO DROM ÁTRIUM 2016

09 28

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN MÜPAMOZI – FRANCIA KRÉMES BOLOND PIERROT (PIERROT LE FOU, 1965) RENDEZŐ: JEAN-LUC GODARD FRANCIA NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS ELŐADÓTEREM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN JEAN-LUC PONTY & HIS BAND KÖZREMŰKÖDŐK: JEAN-LUC PONTY – HEGEDŰ, WILLIAM LECOMTE – BILLENTYŰS HANGSZEREK, GUY NSANGUÉ AKWA – BASSZUSGITÁR, DAMIEN SCHMITT – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN JULIETTE GRÉCO: „MERCI” KÖZREMŰKÖDIK: JEAN-LOUIS MATINIER – HARMONIKA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2016 augusztus–október európai hidak 2016 – francia napok a müpában

Michel Legrand

európai hidak 2016 – francia napok a müpában 2016 augusztus–október

MICHEL LEGRAND, JEAN-LUC PONTY, JULIETTE GRÉCO GRÉCO, LEGRAND és PONTY három különböző zenei világot képviselnek, de mindhárman ezer szállal kötődnek a francia zenei hagyományhoz, azon belül a sanzonhoz, a filmzenéhez és a Franciaországban kezdettől fogva otthonos jazzhez. Mindhárman az Európai Hidak fesztiválon lépnek fel.

A FRANCIA ZENE

ikonjai

MICHEL LEGRAND a sanzon Leonard Bernsteinje, igazi világfi, aki legnagyobb szerelme, Párizs dicsőségét zengi, mióta 1959-ben elkészítette első tematikus lemezét. Édith Piaf és Léo Ferré, Duke Ellington és Cole Porter párizsi dalait játszotta hagyományos jazztrió felállásban. Nyolcvanon túl is a világ egyik legsikeresebb filmzeneszerzője, aki több mint kétszáz (!) filmet jegyez. Az áttörést a Cherbourg-i esernyők hozta meg számára 1964-ben: az első olyan film, amelyben nem beszélnek, csak énekelnek. A betétdalok azonnal slágerré váltak, Frank Sinatra, Liza Minnelli és Louis Armstrong tűzte műsorra őket. Legrand-nak sem termékenysége, sem népszerűsége nem csökkent azóta. Sőt ki is teljesítette önmagát: amikor épp nem komponál, akkor zongorázik, zenekart vezet, hangszerel, énekel, zenei rendező vagy producer. A jazz műfaja iránti nyitottságát sokan észrevették: olyan hangszeresek keresték társaságát, mint Miles Davis, Stan Getz, Toots Thielemans, Oscar Peterson. Legrand, aki új filmzenéjéhez magyar zenekart szerződtetett – a Modern Art Orchestrát –, hihetetlen mennyiségű sikerszámából kifejezetten a magyar közönségnek állít össze műsort. Hab a tortán, hogy úgy döntött: néhány dal erejéig színpadra hívja csodálatos énekesnőnket, Szőke Nikolettát.

2016 augusztus–október európai hidak 2016 – francia napok a müpában

Jean-Luc Ponty

Fotó: JM Lubrano

Legrand és a nála fiatalabb hegedűs, a muzsikuscsaládban felnőtt JEAN-LUC PONTY között Stéphane Grappelli a kapocs – Ponty példaképe, akit Legrand többször is kísér hetett. A virtuóz, már maga is régóta példakép Ponty először klarinétozott, a jazz azon ban eltérítette a klasszikus zenei pályától. Még messzebb vetette a sors, amikor a hatvanas évtized végén belépett Frank Zappa együttesébe. A hetvenes években szupersztárrá vált, Amerikában és Európában egyaránt, saját zenekarával ontotta a sikeres jazz-rock lemezeket, s az elsők között adott ki zenés videókat is. Később az afrikai ritmus és harmóniavilág kezdte izgatni, azóta pedig több, régebbi stílushoz is hajlandó volt vis�szatérni, hegedűjátéka azonban – akár erősítéssel, akár anélkül – éles és pontos hangzásával, áttekinthető formákba rendeződő modernségével csak rá jellemző ma is.

Juliette Gréco

EGY MAGYAR FRANCIA SANZON

Az Európai Hidak három ikonikus francia fellépőjét a Les Feuilles mortes, a Hulló falevelek című örökzöld is összekapcsolja. A melankolikus dallam olyannyira megkerülhetetlen darabjává vált a repertoárnak, hogy Gréco, Legrand és Ponty egyaránt előadta. A Joseph Kosma (Kozma József) által Jacques Prévert versére komponált dalt Yves Montand mutatta be Az éjszaka kapui című háborús filmdrámában, 1946-ban. Gréco öt éven belül műsorra tűzte. Legrand több hangszerelést is készített belőle, egyik emlékezetes szólistája a számban Stéphane Grappelli volt. A legkevésbé Ponty szokásos repertoárjába illett ez a sanzon, hiszen a jazzrock-fenegyerek általában saját számait adta elő, legfeljebb Frank Zappa szerzeményeinek szentelt egy albumot. De a hatvanas évek végén, akusztikus kvartettel gyönyörű feldolgozást készített belőle, és ez a letét azóta CD-n is megjelent.

európai hidak 2016 – francia napok a müpában 2016 augusztus–október

Természetesen Michel Legrand és JULIETTE GRÉCO zenei pályája is többször keresztezte már egymást az évek alatt. A klasszikus zene rajongói is biztosan nagy érdeklődéssel hallgatják a José Corréával közösen nemrég készített Satie-lemezüket, de Gréco emlékezetesen énekli a Cherbourg-i esernyők dalait is. Hogy pályáján és magánéletében ki mindenkivel került kapcsolatba, azt több könyvben lehetne csak kellő alapossággal elmesélni, hiszen amióta a háború után nélkülöző Párizsban egymásra találtak a művészet és a szellem emberei, azóta Gréco volt az egyik társasági központ, és nem csak a férfiakat vonzotta mágnesként. A háború után a karcsú tinédzser azért gyűrte fel kölcsönkapott ruhái ujját, mert több számmal nagyobbak voltak rá. De ahogy ő viselte ezeket, azzal pillanatok alatt divatot csinált. Az Yves Saint-Laurent kreatív igazgatója pedig tavaly kérte fel a márka nagykövetének. Gréco nyolcvanas évei vége felé is többször egymás után meg tudja tölteni a párizsi Olympiát. Főleg legutóbbi lemezét (Gréco Chante Brel) tartja műsoron, amelyet a Jacques Brel által híressé tett dalokból állított össze. Brel, a francia nyelvű, de flamand származású énekes és szövegíró az ötvenes évek végétől dolgozott Párizsban Legrand-nal, és Gérard Jouannest zongoristával és zeneszerzővel. Jouannest lett időközben Gréco harmadik, jelenlegi férje és gyakori kísérője.

Interjúiban Grécót még most is a negyvenes évek végi, ötvenes évekbeli párizsi művészvilágról, udvarlóiról és rajongóiról kérdezik. Múzsája volt Jean-Paul Sartre-nak és Maurice MerleauPontynak, fényképezte többek között Henri Cartier-Bresson és Willy Ronis. Feleségül ment Michel Piccolihoz, a színészhez, mert egyszer egy egész álló estén át nevettette. De nem ment feleségül – holott nevezetesen nagy szerelem volt az övék – Miles Davishez, aki féltette Gréco karrierjét attól, hogy egy lenézett feketének adja a kezét. Zipernovszky Kornél

2016

09 21

2016

09 27

2016

09 28

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN MICHEL LEGRAND KÖZREMŰKÖDŐK: MICHEL LEGRAND – ZONGORA, ÉNEK, PIERRE BOUSSAGUET – BŐGŐ, FRANÇOIS LAIZEAU – DOB VENDÉG: SZŐKE NIKOLETTA – ÉNEK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN JEAN-LUC PONTY & HIS BAND KÖZREMŰKÖDŐK: JEAN-LUC PONTY – HEGEDŰ, WILLIAM LECOMTE – BILLENTYŰS HANGSZEREK, GUY NSANGUÉ AKWA – BASSZUSGITÁR, DAMIEN SCHMITT – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN JULIETTE GRÉCO: „MERCI” KÖZREMŰKÖDIK: JEAN-LOUIS MATINIER – HARMONIKA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2016 augusztus–október európai hidak 2016 – Franciaország

Fotó: Gaelle Evellin Yann Tiersen

Amikor ősszel

pezsdül az élet

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

2016

EGY VIDÉKI HÁZ BEJÁRATA ELŐTT ASZTAL, KÖRÜLÖTTE VIDÁM TÁRSASÁG ISZOGAT. A BORHOZ HEGEDŰSZÓ IS DUKÁL. AZ EMELETI ABLAKBÓL KISSÉ INGERÜLTEN KÖVETI AZ ESEMÉNYEKET EGY HÖLGY, DE VALÓSZÍNŰ, HOGY HAMAROSAN MEGENYHÜL MAJD. A JELENETET A VIVALDIVAL EGY IDŐBEN ALKOTÓ FESTŐ, PIERRE-ANTOINE QUILLARD ÖRÖKÍTETTE MEG, KÉPÉNEK AZ ŐSZ CÍMET ADTA.

Az 1720-as években készült kis méretű festményt idén tavasszal „fedeztem fel” – másik három, szintén évszakot reprezentáló társával együtt – egy madridi múzeumban. Rendkívül megkapónak találtam a hétköznapi helyzetből áradó dionüszoszi életörömöt, és persze kicsit irigykedtem is a régiekre, hogy nekik az őszről nem a rövidülő nappalok, nem az iskolakezdés és nem a szürke felhők jutottak eszükbe. Vajon mit festene Antoine Quillard, ha egy időgép napjaink Budapestjére röpítené? Hol állíthatná fel festőállványát? A válasz egyszerű: a CAFe Budapest bármelyik helyszínén. A Müpa melletti sátorban például a világ minden égtájáról érkező zenészeket és a világzenével együtt lélegző városiakat festhetne. A számára bizonyára furcsa, üveghomlokzatú épületben nagyzenekari koncertre, zongoraestre vagy hangszeres színházra igyekvők arcvonásait leshetné meg. „Mi fán terem a hangszeres színház?” – kérdezhetné a Vivaldi-kortárs piktor, és zavarba is jönnénk: Tihanyi László legújabb darabjait ugyanis lehetetlen az elmúlt évtizedek opera-színházi kísérleteitől függetlenül leírnunk. „Jó. Akkor mi az, hogy zongoraest?” – vetné közbe segítő szándékkal az időutazó. A zongora mibenlétét még csak elmagyarázzuk valahogy, de azt már bajosan, hogy valaki – történetesen a francia minimalista, több sikeres film, köztük az Amélie csodálatos élete zeneszerzője, YANN TIERSEN – magányosan ül egy hatalmas színpad közepén, és megsárgult fényképek hangulatát idéző, édesbús, nosztalgikus álomkeringőket ad elő. „Őszintén bevallom, hogy ezt így nem tudom elképzelni” – mondaná udvariasan. „De mire számítsak a nagyzenekari koncerten?” Hát egy világhíres komponistára, aki saját oratóriumát vezényli – vághatnánk rá abban a reményben, hogy ha Krzysztof Pendereckiről nem is tud semmit, Carissimi vagy Händel neve csak nem cseng számára idegenül. (A Müpa Magazin következő oldalain részletesen olvashat a Budapest Ritmo világzenei fesztivál eseményeiről, illetve interjúkat talál Krzysztof Pendereckivel, Hiromival és Tihanyi Lászlóval – A szerk.)

2016 augusztus–október CAFe Budapest

A fesztivál több eseményén is találkozhatunk majd a 135 éve született Bartók Béla darabjaival. A koncertterem sajátos adottságaira hangolva két színpadi alkotását, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint nézhetjük-hallgathatjuk meg. A műveket Kocsis Zoltán vezényli, a koreográfiát Vincze Balázs készíti. A rendezői értelmezés Káel Csabára vár. A koncertterem összművészeti lehetőségeket rejtő adottságairól már számtalan alkalommal meggyőződhettünk. Ha csak a Bartók-művekre gondolunk, láthattunk már itt koncert és animációs film kombinációjaként elgondolt Csodálatos mandarint (a pantomimhez M. Tóth Géza készített látványos mozgóképet) és meghökkentő rendezői víziót is (A kékszakállú herceg várát Mundruczó Kornél egy lakótelepre álmodta). E két produkció is igazolta, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben semmi sem korlátozza a rendezői találékonyságot.

Bretz Gábor

Az új zene a romantika óta tart fenn élénkebb viszonyt a múlttal. A 20. században aztán épp a romantika hangvétele vált gyanússá, egyedül a szocialista realizmus esztétikájában tartották mintaértékűnek a „forradalmi romantikát”. A nyugati zeneszerzés számára csak az 1970-es évek közepén lett újra érdekes a 19. század. E „rehabilitációban” egyébként – Wolfgang Rihm és George Rochberg mel-

A fesztivál több eseményén is találkozhatunk majd a 135 éve született Bartók Béla darabjaival.

Az 1980-as évek második felében egy japán kislány ámulatba ejtette környezetét különleges zenei tehetségével. Szenvedéllyel és boszorkányos ügyességgel játszott a zongorán, egyik kedvenc zeneszerzője Liszt Ferenc volt. Hiromi ma is őt tekinti egyik példaképének, ám időközben olyan idolok is csatlakoztak mellé, mint Oscar Peterson vagy Ahmad Jamal. Hiromit ugyanis elragadta a jazz. Még csak tizenhét éves volt, amikor Chick Coreával játszott közös koncerten, huszonnégy évesen pedig világ körüli turnén vett részt, melyen már saját zenéjét szólaltatta meg. Kompozíciói romantikus alkatának hű lenyomatai, előadásmódja pedig a fiatal Martha Argerichre emlékeztet. Budapesti koncertjének műsorát tizedik albumának anyagából (Spark – Szikra) állítja össze. Molnár Szabolcs

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

Fotó: Lilikoi Photography

lett – fontos szerepet játszott Krzysztof Penderecki is. Ahogy nőtt a távolság korunk és az ötvenes évek között, úgy vált az újraértelmezett romantika a magyar zeneszerzés számára is stílusformáló tényezővé. A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén Hollerung Gábor olyan műveket vezényel, melyekben a sokszínű romantika egy-egy jellegzetes árnyalatára lehetünk figyelmesek. Orbán György darabjában (Szerenád) a schumanni irónia, Gyöngyösi Levente kompozíciójában (Istenkép) a berliozi pátosz, Dubrovay László zongoraversenyében (Concerto romantico) a liszti virtuozitás tűnik fel újszerű köntösben.

A CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL ELŐADÁSAI A MÜPÁBAN 2016

10 07

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BARTÓK-EST A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA / A CSODÁLATOS MANDARIN – BEMUTATÓ KÖZREMŰKÖDŐK: SZÁNTÓ ANDREA, BRETZ GÁBOR – ÉNEK, NEMZETI FILHARMONIKUSOK, PÉCSI BALETT ALKOTÓK: SZENDRÉNYI ÉVA – DÍSZLET NÉMETH ANIKÓ (MANIER) – JELMEZ BORDOS ZSOLT – LÁTVÁNY VINCZE BALÁZS – KOREOGRÁFIA VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN KÁEL CSABA – RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016

10 12

2016

10 13 16

2016

10 18

2016

10 19

2016

10 21

2016

10 21

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL VENDÉGÜNK KRZYSZTOF PENDERECKI • 3.1 A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI KÖZREMŰKÖDIK: IWONA HOSSA, EWA VESIN – SZOPRÁN, AGNIESZKA REHLIS – MEZZOSZOPRÁN, RAFAL BARTMINSKI – TENOR, PIOTR NOWACKI – BASSZUS A NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: KRZYSZTOF PENDERECKI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BUDAPEST RITMO VILÁGZENEI FESZTIVÁL A HANGVETŐVEL KÖZÖS PROGRAM ÁTRIUM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, CAFe SÁTOR CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL KORTÁRS ROMANTIKUSOK HOLLERUNG GÁBOR ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR KÖZREMŰKÖDŐK: BALÁZS JÁNOS – ZONGORA, ANGELICA LEÁNYKAR (KARIGAZGATÓ: GRÁF ZSUZSANNA), A NEMZETI ÉNEKKAR FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL YANN TIERSEN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL HIROMI: THE TRIO PROJECT KÖZREMŰKÖDŐK: HIROMI – ZONGORA, ANTHONY JACKSON – BASSZUSGITÁR, SIMON PHILLIPS – DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL TIHANYI LÁSZLÓ: VÖRÖS IZZÁS / FEHÉR RÓZSA – BEMUTATÓ KÖZREMŰKÖDŐK: MELÁTH ANDREA, CSER KRISZTIÁN – ÉNEK VEZÉNYEL: TIHANYI LÁSZLÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

mupa.hu

2016 augusztus–október CAFe Budapest

A saját utamat

„

járom” Krzysztof Penderecki az 1960-as években radikálisan kísérletező

műveivel hívta fel magára a figyelmet, majd az elmúlt évtizedekben megtagadva az avantgárdot (és felháborítva ezzel jó néhány modernista kollégáját), a hagyományosabb zenei stílusok felé fordult, és a nyugati zene tradícióit

magába olvasztó szintézisnek szentelte idejét. Az idén nyolcvanhárom éves komponistával – akit a CAFe Budapest vendégeként több alkalommal lesz szerencsénk élőben hallani – a Müpában ősszel elhangzó grandiózus mű, a Jeruzsálem hét kapuja mellett zeneszerzői utakról, egy készülő darabjáról és a magyar konyháról is beszélgettünk.

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

Krzysztof Penderecki

A Jeruzsálem hét kapuja legnagyobb szabású alkotásainak egyike. Mesélne a műről? Zeneszerzőként hogyan közelített egy ilyen nagy hatású témához? A darab szövegforrásainak tekintetében a valaha született legfontosabb íráshoz, az Ótestamentumhoz nyúltam vissza. A héttételes mű mindegyik tétele szimbolikusan Jeruzsálem egy-egy kapujának feleltethető meg. Szó sincs azonban zenében való ábrázolásról vagy egyszerű illusztrációról – zeneszerzőként interpretálom a szöveget. Számomra a darab legfontosabb része a hatodik tétel, amely Ezékiel szövegeit tartalmazza, a többi, latin nyelvű tétellel ellentétben héber nyelven. A Hét kapu egyébként Jeruzsálem felkérésére született, a város fennállásának 3000. évfordulójára. Hogyan alakult a személyes kapcsolata Jeruzsálemmel? Mióta bír a város ilyen jelentőséggel az Ön számára? Katolikusként rengetegszer jártam Jeruzsálemben, és lenyűgözött a hely több ezer éves, tapintható hagyománya. Jeruzsálem nemcsak a zsidó, de a keresztény vallásúak számára is szent város. A Hét kapu meghatározó pontja az életemnek: ha a pusztán hangszeres darabjaimat nem számítjuk, azt hiszem, ez a legjobb művem. Az egyházi zenék területén minden bizonnyal ez zenei termésem csúcsa. Hatalmas apparátusa, az énekhang és a kórus kiemelt szerepe miatt a művet gyakran Mahler 8. szimfóniájához hasonlítják. Egyetért ezzel a párhuzammal, érez Ön is rokonságot a két darab között? Semmiképp sem. Bár nagyon szeretem Mahlert (Brucknert még inkább), és hozzá hasonlóan én is valóban nagy apparátust mozgatok meg a műben, nem érzem úgy, hogy a zeném egy kicsit is közel állna az övéhez. Talán a szellemiségében, de ezt sem állítanám – Mahler, Bachhal vagy Monteverdivel ellentétben, nem tartozik a számomra leginspiratívabb zeneszerzők közé. De Bach és Monteverdi minden bizonnyal rá is hatással volt. A mű stílusát tekintve viszonylag konzervatív zene, csak apró részleteiben köszönnek vissza korábbi darabjainak kísérletező újításai. Jogos Ön szerint konzervatívnak nevezni ezt az alkotást? Valójában mit jelent az, hogy konzervatív? Ez a fajta zene nem változik sokat – a szakrális zenének különleges légköre van. Ha szakrális zenéről van szó, sokkal közvetlenebb, egyenesebb művet kell írni, még egy olyan zeneszerzőnek is, mint én, aki a hatvanas években (olyan darabok esetében, mint a Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére vagy a Polymorphia) még rendkívül absztrakt zenét komponáltam. Miért döntött úgy, hogy szakít az avantgárddal, és a hagyományosabb zenei stílusok felé fordul? A zene, amit írok, folyamatosan változik. Ha visszatekintek az elmúlt ötven-hatvan évre, azt mondhatom, hogy bizonyos szempontból legalább két-három évente megújul az, ahogyan a zenében gondolkozom. Egyébként az sem olyan egyszerű kérdés, hogy mikor címkézhetünk egy művet avantgárdnak. Én mindig a zene gyökereiig ások, a leginkább meghatározó hagyományokat keresem. És – visszatérve Mahlerre – úgy gondolom, közvetlenül egyetlen más zeneszerző hatása sem nyilvánul meg a zenében. A saját utamat járom.

„A Hét kapu meghatározó pontja az életemnek: ha a pusztán hangszeres darabjaimat nem számítjuk, azt hiszem, ez a legjobb művem.” Számos alkalommal járt már Budapesten, három évvel ezelőtt, 80. születésnapja alkalmából szintén saját művét vezényelte a Müpában. Milyen a viszonya Magyarországgal, a magyar kultúrával? Köztudott, hogy a lengyelek a történelem során mindig is szoros kapcsolatot ápoltak a magyarokkal – ez az én esetemben sincs másképp. Budapest barátságos, különleges atmoszférájával a leggyönyörűbb városok egyike számomra. Nagyon szeretem a magyar konyhát is: ha a feleségemmel Budapesten járunk, mindig első dolgunk, hogy megkeressük a környéken a legjobb halászlevet. Olvastam, hogy szeret egyszerre több új kompozícióval is foglalkozni. Milyen műveken dolgozik mostanában, és mik a tervei a közeljövőben? Egy vonósnégyes és egy a cappella kórusdarab mellett dolgozom egy művön az ’56-os szabadságharccal kapcsolatban. Egy rekviem formájú darabról van szó, a budapesti áldozatok emlékére. A felkelésről számos lengyel költő is írt abban az időben – ezek persze a kommunizmusban mind tiltott olvasmányok voltak. A lengyel mellett magyar szerzők írásai is foglalkoztatnak, utóbbiak eredeti nyelven, beszélt szövegként kapnak majd helyet a műben. Belinszky Anna

2016

10 12

2016 augusztus–október CAFe Budapest

ÚJ KIHÍVÁS: BALLADAI FORMÁK A hatvanéves Tihanyi László egy korábbi munkájával már elismerést aratott zenés színpadi szerzőként. Két egyfelvonásosa, a Vörös izzás és a Fehér rózsa most új utakat keres. A darabok a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon kerülnek először közönség elé.

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

A Vörös izzás és a Fehér rózsa nem nevezhető hagyományos operának. Hogyan határozná meg műfajukat? A két mű abba a családba tartozik, amelynek a születése az I. világháborút követő szűk esztendőkre tehető. Költséges, nagyszabású opera helyett előtérbe kerültek a minimális színpadi eszközökkel is teljes élményt nyújtani képes, kevés szereplőt foglalkoztató produkciók. Ezekben viszont a legváltozatosabb előadói apparátus vonulhatott föl: énekesek és hangszeresek mellett például színészek, táncosok is. Az egyik első példa erre Stravinsky zseniális műve, A katona története. Később egyre népszerűbb lett ez a műfaj – magyarul nehéz definiálni, máshol általában a stage music-ot használják rá – és ez máig tart. A 2007-ben, Franciaországban bemutatott Genitrixhez képest milyen új kihívásokkal szembesült a komponálás során? A Genitrix teljesen hagyományos opera, néhány újszerű dramaturgiai és zenei vonása ellenére. Befejezésekor már biztosan tudtam: ha lesz folytatás, az más irányt fog venni. Az új kihívás, amellyel tudatosan szembesítettem magamat, leginkább abban ragadható meg, hogy a történetet mindkét műben „balladai formában”, sejtetések és zenei–színpadi körülírások segítségével akartam megjeleníteni. A hallgatóban a szövegi, énekes, hangszeres, mozgásszínházi és színpadi látványelemek együtteséből kell összeállnia a komplett kompozíciónak. Mennyire tartja fontosnak a színpadi mű és az opera szerepét zeneszerzői életművében? A zenetörténet azt mutatja, kiemelkedő életművek születhetnek opera írása nélkül is. Minden attól függ, a zeneszerzőnek van-e érvényes mondanivalója, van-e olyan fontos közlendője, amelyre az opera vagy más színpadi mű a legmegfelelőbb. Ma mindenféle színpadi műfajnak, így az operának is jelentős reneszánsza van, a világ meghatározó zenekultúráiban nagy irántuk az érdeklődés. Ugyanakkor egy nagyszabású színpadi mű megírása évekre lefoglalhatja a zeneszerzőt, aminek az életpálya folyamatossága, vagy csak az egyszerű megélhetés szempontjából nem elhanyagolható kockázatai vannak. A Fehér rózsa szövegét Ön írta, előtte számos publikációja jelent meg. Mióta foglalkozik írással is? Bár kora kamaszkorom óta időről időre foglalkozom írással, a Fehér rózsa szövegének megírását a kényszer szülte. Nagyon pontos elképzelésem volt a darabban megjelenő családi drámáról, és arról is, hogy ez milyen módon jelenjen meg. Eredetileg angol nyelvű szöve-

Tihanyi László

Fotó: Nagy Attila, Müpa

„…A TÖRTÉNETET MINDKÉT MŰBEN »BALLADAI FORMÁBAN«, SEJTETÉSEK ÉS ZENEI– SZÍNPADI KÖRÜLÍRÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL AKARTAM MEGJELENÍTENI.” TIHANYI LÁSZLÓ a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezsőnél folytatott zeneszerzés, majd Kórodi Andrásnál karmesteri tanulmányokat. 1979 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít. Zeneszerzőként és karmesterként a magyar zenei élet egyik legaktívabb és legkeresettebb résztvevője, műveit itthon és külföldön is bemutatták. 2007 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

get kerestem – a történet leginkább egy 19–20. századfordulós, angol vidéki helyszínt idéz fel bennem, bár ez nincs meghatározva a műben. Végül úgy döntöttem, rossz kompromisszumok megkötése helyett inkább vállalom, hogy én írom meg a szöveget. Először több évtizede, Stockhausen Montag című operájában láttam arra példát, hogy egy szereplőt énekes, prózai színész és táncos együtt jelenített meg. A Fehér rózsában a színészek napló- illetve levélrészleteket mondanak el – ezekből alakul ki a történet –, míg az énekesek ezek egyes szavakká, szófordulatokká lecsupaszított emlékfoszlányait éneklik. Az emberi lélek kétféle – külső és belső – hangját akartam így szemléltetni. Számos koncertet adott Japánban, idén júniusban Ligeti György műveit vezényelte. A Vörös izzás, melynek történetét Ön állította össze, szintén Japánhoz kapcsolódik. Hogyan került közel a japán kultúrához? Viszonylag későn adatott meg nekem, hogy élőben is találkozzam a japán kultúrával, és nagyon nagy hatást tett rám. A hagyomány

és a modernitás olyan szimpatikus szimbiózisát látom a mai japán életben, amely példaértékű. Ez a napi emberi kapcsolatokban is jelen van: a mindent átható ceremonialitás nem megfojtja, hanem gazdagítja a „normális” emberi viselkedésmódot. A Vörös izzás azonban eredendően mégsem japán témájú műnek készült. Kezdetben középkori európai keretben képzeltem el, de hosszas keresgélés után sem találtam olyan irodalmi anyagot, amely megfelelt volna az elképzeléseimnek, így kötöttem ki végül annál a két japán mondánál, amelyek összeszerkesztésével minden a helyére kerülhetett.

2016

10 21

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL TIHANYI LÁSZLÓ: VÖRÖS IZZÁS / FEHÉR RÓZSA – BEMUTATÓ KÖZREMŰKÖDŐK: MELÁTH ANDREA, CSER KRISZTIÁN – ÉNEK VEZÉNYEL: TIHANYI LÁSZLÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Hol tart most a munkafolyamat? Két évvel ezelőtt először a Vörös izzás terve érlelődött meg bennem, majd ennek teljes végigkomponálása után kezdtem el gondolkozni a másik terven, amelyből végül a Fehér rózsa lett. Ennek születése még most is tart, igyekeznem kell… (Az interjú júniusban készült – a szerk.) Békéssy Lili

2016 augusztus–október CAFe Budapest

Fotó: Muga Miyahara

Hiromi

ÉRZÉS,

ritmus, TECHNIKA BUDAPESTEN LÉP FEL HIROMI, A JAPÁN CSODAZONGORISTA 24

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

„Nem akarom elnevezni a zenémet. Megteszik ezt mások helyettem. A zeném mindannak elegye, amit hallgattam és amit tanultam. Van benne klasszikus zene, rock, jazz, de nem akarom meghatározni, hogy mit játszom.” Akár egy egész muzsikusnemzedék vallomásának is tekinthetők azok a mondatok, amelyekkel a japán zongorista-zeneszerző, Hiromi fogalmazta meg a zenéhez fűződő viszonyát. Az 1979-ben Shizuokán született előadó újabb ragyogó név a világhírű japán jazzmuzsikusok sorában. Tehetsége és az improvizáció iránti fogékonysága korán kitűnt, de igazán akkor bontakozott ki, amikor húszévesen az Amerikai Egyesült Államokba ment tanulni. Bemutatkozó lemeze Another Mind címmel a Telarc kiadó gondozá sában, 2003-ban jelent meg, és hazájában elnyerte Az év jazzlemeze címet. Hiromi olyan különböző műfajokban alkotó szerzőket és előadókat nevez meg kedvencei között, mint Johann Sebastian Bach, Oscar Peterson, Liszt Ferenc, Ahmad Jamal, a Sly & the Family Stone, a Dream Theater és a King Crimson. A sokféle hatás természetes könnyedséggel és eleganciával ötvöződik zenéjében. Kifogyhatatlan kreativitása, hihetetlen energiája rendkívüli élménnyé avatja fellépéseit; neve ma már hatalmas betűkkel jelenik meg

a világ nagy koncerttermeinek és fesztiváljainak műsorán. Budapestre 2011-ben létrehozott triójával és Spark című legfrissebb lemezének anyagával érkezik. Együttesében Anthony Jackson kontrabasszusgitáron játszik – ő korábban olyan zenekarokkal és muzsikusokkal dolgozott, mint a Steely Dan, Paul Simon, Michel Camilo, The O’Jays és Chick Corea. Simon Phillips dobos listáján sem szerepelnek kisebb nevek: Toto, The Who, Judas Priest, David Gilmour és Jack Bruce. Budapesti fellépése előtt Hiromi a Müpa Magazinnak adott villám interjúban a japánokra jellemző, szerény szűkszavúsággal beszélt pályájáról, zenei irányultságáról, a jazz Japánban tapasztalható fo�gadtatásáról.

„Az érzelmek a meghatározóak, a technika ezek megvalósításának eszköze.”

1. JAPÁN

3. A JELEN

Japánban igen kedvelt zene a jazz. Hatalmas termekben rendezett koncertek, magas színvonalú jazzmagazinok, nagy számban turnézó amerikai muzsikusok jelzik a műfaj népszerűségét. A híres New York-i Blue Note klubnak képviselete van Tokióban. Vajon mi vonzza a japán embereket ehhez a spontán zenei formához? Szeretjük a jó zenéket, és szívesen látunk vendégművészeket külföldről. Az utóbbi időben egyre több fiatal fordul a jazz felé, megszaporodott a jazzfesztiválok száma. Mindez nagyon izgalmas!

Akusztikus és elektromos billentyűsökön egyaránt játszik. Milyen tulajdonságok és kvalitások alapján választja meg a hangszereit? Az akusztikus zongora az első és örök szerelmem. Néha, amikor zenét szerzek, van úgy, hogy elektromos hangszerek hangjai szólalnak meg a fejemben. Ilyenkor társítom az elektromos billentyűsöket az akusztikus hangszerrel.

Toshiko Akiyoshi, Yosuke Yamashita, Makoto Ozone, Toshinori Kondo, Kazumi Watanabe és más kitűnő muzsikusok neve jelzi a japán jazz erős jelenlétét az amerikai és nemzetközi jazzéletben. Volt-e találkozása ezekkel a zenészekkel, és ha igen, milyen hatást gyakoroltak Önre? Igen, Toshiko nagy hatással volt rám. Ő az elsők között ment az Egyesült Államokba, olyan időben, amikor még nem volt közvetlen repülőgép-összeköttetés, mobiltelefon, internet. Nagyon merész vállalkozás volt fiatal japán nőként, egyedül Amerikában szerencsét próbálnia, és mindig nagyra becsültem, amit sikerült elérnie.

Eddigi pályafutása és főképpen jelenlegi együttese arra utal, hogy a trió formációt előnyben részesíti a nagyobb zenekarokkal szemben. Mi vonzza ehhez a felálláshoz? Mindenféle összeállítást szeretek, de a trió egyedi felállás, amely végtelen lehetőségeket kínál. Játéka rendkívüli technikai képzettségről tanúskodik. Miben látja a virtuozitás szerepét? Az érzésben és a ritmusban. Az érzelmek a meghatározóak, a technika ezek megvalósításának eszköze. Éppen úgy, mint a beszélt nyelvben: ha bővebb a szókincsed, könnyebben tudod magad kifejezni. A zenélés olyan, mint a beszéd. Turi Gábor

2. IRÁNYOK A legjobbaknak megajánlott teljes ösztöndíjjal nyert felvételt a Berklee School of Music kurzusaira, a világ leghíresebb jazzoktatási intézményébe. Mi volt a hozadéka a Bostonban töltött éveknek? A Berklee-ben zeneszerzést és hangszerelést tanultam. Ott találkoztam Richard Evans professzorral, Ahmad Jamal jó barátjával, aki a zongoristának lejátszotta néhány felvételemet. Ahmad felhívott, majd beajánlott a lemeztársaságának és a koncertügynöksé�gének. Gyakorlatilag ő indított el a pályámon. Azóta is minden fel�lépésemen úgy érzem, hogy velem van a színpadon. Mit jelent ma a jazz fogalma önnek? A szabadságot.

2016

10 21

2016 augusztus–október CAFe Budapest

Meglepő találkozások BUDAPEST RITMO

CAFe Budapest 2016 augusztus–október

Fesztivál a fesztiválban. A CAFe Budapest idején, október 13. és 16. között a Müpa több belső helyszínén, de a házon kívül, az immár sokak által ismert és kedvelt CAFe Sátorban is várjuk a világzene kedvelőit, hogy régi és új arcokkal, régi és új hangokkal találkozzanak.

A Budapest Ritmo a WOMEX 2015 hazai szervező csapata, a Hangvető és a Müpa közös fesztiválja. Persze korántsem a WOMEX másolásáról van szó, sokkal inkább az ott tapasztaltak árnyalásáról. (Miközben szembetűnő az is, hogy a Budapest Ritmo több előadója – mint például a Sierra Leone-i és amerikai The Kondi Band, a francia-japán Maia Barouh vagy a mauritániai Noura Mint Seymali – az idén Spanyolországban tartott világzenei vásáron is szerepel.) A fesztivált október 13-án nyitó gálaműsorban Bartók Béla magyar, szerb, szlovák és román gyűjtéseit idézi meg a Vujicsics Együttes, a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház és a Buda Folk Band, Balog József zongoraművész, Zalai Antal hegedűművész és Bognár Szilvia énekesnő társaságában. Aztán ra� gyoghatnak a világzene csúcsra jutott és feltörekvő csillagai három napon át! A Budapest Ritmo szervezői olyan fesztivált álmodtak meg, melynek „a valószínűtlen, meglepő találkozások” adnak sajátos profilt. Örmények és törökök, franciák és japánok, izraeliek és irániak, romák és számik kolla borálnak benne, de a magyar zenészeket sem kell félteni: ők egyiptomi, cseh, török és szlovák kollégáikkal állnak össze. A Cimbalomduót alkotó Balogh Kálmán és Lukács Miklós például Tarek Abdallah-val és Adel Shams el Dinnel.

...ragyoghatnak a világzene csúcsra jutott és feltörekvő csillagai három napon át! No de nemcsak a felfedezések és kalandozások terepe a Budapest Ritmo; akik biztosra akarnak menni, éppúgy megtalálhatják a magukét. Hiszen itt lesz Vardan Hovanassian örmény duduk-játékos és Emre Gültekin tö�rök baglamás izgalmas projektje, mely az örmények Törökországból való kiűzetésének századik évfordulójára született meg a két kultúra ölelkezéséből. A mauritániai Noura Mint Seymali tavalyelőtt robbant a világzene élvonalába, kozmikus hangjával felkavarva a homokot a Szaharában. De biztos sikerre számíthat a Värttinä és a korai Zap Mama világát idéző finn Tuuletar is, a maga beatboxos a cappellájával, és ha már pompás énekesnőkre terelődött a szó, itt hívjuk fel a figyelmet három ragyogó énekesnőnk: Szalóki Ági, Lakatos Mónika és Dina közös projektjének de�bütálására! Aki elmulasztotta a tavalyi WOMEX-en átütő sikert arató osztrák Federspielt, az most újabb esélyt kap, aki pedig valami szívszorítóra vágyik, annak a bos�nyák Amira Medunjanin sevdalinkája adhatja meg a magáét. És jönnek még sokan mások. Csak tartsuk a ritmust, rogyásig! Marton László Távolodó

2016

10 13 16

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BUDAPEST RITMO VILÁGZENEI FESZTIVÁL A HANGVETŐVEL KÖZÖS PROGRAM ÁTRIUM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, CAFe SÁTOR

2016 augusztus–október CAFe Budapest

Hinnénk, hogy ismerjük Bartók Béla halálának évfordulóján (a pontos dátum előestéjén), szeptember 25-én hagyományosan a zeneszerző műveiből összeállított hangversennyel kezdi az évadot a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR. Számtalan műsorvariáns született már erre az alkalomra

Kocsis Zoltán

az évtizedek folyamán, s nem is mindig kizárólag Bartók-programmal. Ezúttal KOCSIS ZOLTÁN csak Bartók-műveket vezényel, s a programösszeállítás termékeny egyensúlyba hoz két népszerű kompozíciót és két kevéssé méltányolt művet. A Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileumára komponált Táncszvit Bartók egyik fontos gondolatát, „a népek testvérré válásának eszméjét” illusztrálja a különféle nemzetek folklórjára utaló tematikus anyagokkal, a hattyúdalként Amerikában megalkotott 3. zongoraverseny pedig klasszikus letisztultságával és vallomásos közvetlenségével egyszerre közvetíti a megbékélés és a fájdalmas honvágy érzését. A versenyműben a legendás Kocsis Zoltán – RÁNKI DEZSŐ páros együttműködésének hangzó eredményét élvezheti a közönség. A két ismert műhöz a figyelemfelkeltés gesztusával kapcsolódik két ma is felfedezésre váró alkotás: a régi és az új Bartók-stílus határvidékén járó, viszonylag korai (1912-es) fogantatású, ám végül csak egy évtizednyi szünet után befejezett Négy zenekari darab, illetve a Két kép a maga impresszionisztikus nyitótételével (Virágzás) és földszagúan nyers fináléjával (A falu tánca). Hinnénk, hogy ismerjük Bartókot, de még mindig akad életművében felfedeznivaló.

2016

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: RÁNKI DEZSŐ – ZONGORA VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

09 25

1956 katarzisát zeneművekkel is ki lehet fejezni, ezért aztán a rendszerváltozás óta számos olyan hangverseny zajlott le hazánkban, amely a magyar októberről emlékezett meg a forradalom és szabadságharc gondolatiságát magukban hordozó művek megszólaltatásával. Most a MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ad emlékkoncertet KOVÁCS JÁNOS vezényletével, a hatvanadik évforduló tiszteletére. A nyitószám mi is lehetne más: Beethoven Egmont-nyitánya, mely a zeneszerző Goethe drámájához írt kísérőzenéjének része, tisztelgés a bátor szabadsághős alakja előtt. Köztudott: a mű a magyar forradalom idején sokszor megszólalt a hazai rádióadásokban. Míg a magyar zenehallgatók számára 1956 szimbólumává vált Egmont-nyitány magát a forradalmi lelkesedést jeleníti meg, addig Balassa Sándor gyászzenéje, A 301-es parcella, bár indulatokat is tükröz, alapvetően csendesebb kompozíció – nem véletlenül, hiszen a megtorlás áldozatainak állít emléket. Különleges szállal kapcsolódik e két műhöz Sosztakovics 9. szimfóniája, amely ugyan alcímével

klasszikus 2016 augusztus–október

Fotó: Horváth Marcell

Lelkesedés, lélekharang, lelkiismeret Kovács János

– Az 1905-ös év – az orosz forradalomra utal, de tudjuk, hogy a zeneszerző a mű komponálásakor a levert magyar szabadságharcra gondolt – csak éppen ezt nem írhatta 1958-ban a mű partitúrájának élére. A megemlékező koncerten tehát a Sosztakovics-mű egy nemzet lelkiismeretének hangját szólaltatja meg. 2016

09 30

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉVADNYITÓ – ’56-OS EMLÉKKONCERT VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Rendhagyó történelemóra Nagy hagyomány folytatója

A magazin négy klasszikus koncertajánlójában immár másodszor hívjuk fel olyan eseményre a figyelmet, amely 1956-ot idézi meg a zene eszközeivel. A hatvanadik évforduló kivételes alkalom, s a magyar zeneélet sok képviselője érzi úgy, hogy meg kell szólaltatnia néhány olyan alkotást, amely felidézheti a forradalom szellemét. A Zuglói Filharmónia régóta és sikerrel rendez tematikus koncerteket, különféle alapgondolatokat járva körül. Most „rendhagyó történelemórára” kerül sor: általános iskolások és középiskolások hallgathatják meg a szokásos fél nyolcas időpont helyett este hatkor kezdődő műsort. Sőt nemcsak meghallgathatják: meg is nézhetik, hiszen a programon szereplő két zenemű között dokumentumfilmet vetítenek. Az első zenemű, melyet ZÁBORSZKY KÁLMÁN vezényletével a ZUGLÓI FILHARMÓNIA

Nyikolaj Luganszkij

SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZIMFONIKUS ZENEKARA Fotó: Marco Borggreve

előad, mi más lehetne, mint ezúttal is Beethoven Egmont-nyitánya, melynek új jelentést kölcsönzött a magyar forradalom. A dokumentumfilm után Dubrovay László 1956 című művét hallhatja a közönség. „Szimfonikus képek versmondóra és zenekarra (Gyurkovics Tibor verseivel)” – ez a címe a forradalom félszázados évfordulóján keletkezett alkotásnak, amely a bartóki hídformában, interlúdiumokkal tagolt hét tételben tiszteleg a forradalom emléke előtt. Az est közreműködője RÁTÓTI ZOLTÁN színművész. Kecskés M. Júlia

NYIKOLAJ LUGANSZKIJ szólóestjei elbűvölik a magyar

közönséget. Hangszeres és zenei tudása a nagy orosz zongoristahagyomány legjelentősebb folytatói között jelöli ki az idén negyvennégy éves, egykori Csajkovszkij Verseny-győztes helyét. Makulátlan technika és rendkívüli állóképesség, lírai és befelé forduló játék, máskor drámai kitörések, intellektuális elemző hajlam, de ha kell, elemi indulat. Ez a sokszínűség és sokoldalúság, a művész-személyiség besorolhatatlan, ellentmondásos gazdagsága csak a legnagyobbakat jellemzi. Luganszkij mellőz maga körül minden hamis szenzációkeltést. Koncertjein feltűnően visszafogottan viselkedik, nála nincs semmiféle színpadi show, a muzsikus szubjektuma szinte eltűnik az interpretációk mögött. És persze igényesek a műsor-összeállításai. Októberi koncertjének nyitószámaként a különlegesség kategóriáját képviseli César Franck–Bauer Prelűd, fúga és variáció című kompozíciója, a második rész élén pedig Csajkovszkij – Magyarországon ritkán hallható, ám az orosz zongoraművészek által gyakran játszott – hangulatgazdag és láttató Évszakok ciklusából csendül fel hét tétel. Az első és a második rész zárószáma, Schubert Négy impromptu-je (op. 142, D. 935) és Rachmaninov Négy moment musicalja (op. 16) pedig egyszerre kontraszt és érzékeny zenetörténeti rím. 2016

10 20

NYIKOLAJ LUGANSZKIJ ZONGORAESTJE MVM KONCERTEK – A ZONGORA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Záborszky Kálmán

2016

10 25

„EGY NEMZET EGYBEÁLLT!” ÜNNEPI EST AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA KÖZREMŰKÖDIK: ZUGLÓI FILHARMÓNIA – SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZIMFONIKUS ZENEKAR, RÁTÓTI ZOLTÁN – NARRÁTOR VEZÉNYEL: ZÁBORSZKY KÁLMÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 augusztus–október klasszikus

Régi

ismerőseink A Müpának számos specialitása van, ezek egyike, hogy Európa

és Amerika nagy zenekarai és vezető karmesterei a ház megnyitása óta egymásnak adják itt a kilincset. A jelentős presztízsű együttesek és dirigensek vendégszereplései szinte ritmikusan ismétlődnek, de ettől persze még ünnep marad egy-egy ilyen látogatás. Ünnepre készülünk szeptember 27-én is, amikor Antonio Pappano vezényli a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarát a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Sem a karmestert, sem zenekarát nem most üdvözöljük először, sőt együtt is jártak már a Müpában – például a 2006-os Tavaszi Fesztiválon, amikor Haydnt, Brahmsot és Szymanowskit játszottak remek koncertjükön. Pappano igazi világpolgár. Olasz neve hallatán sokan tősgyökeres itáliainak hinnék, mégis egy angol kisvárosban, az Essex megyei Eppingben született 1959-ben, „éttermes” szülők gyermekeként. Amikor azonban tizenhárom éves lett, a család áttelepült az egyesült államokbeli Connecticutba, így esett, hogy Antonio huszonegy évesen már a New York City Opera korrepetitoraként kezdte meg pályáját. Indulásakor Daniel Barenboim adott karrierjének nagy lendületet azzal, hogy maga mellé vette a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Dolgozott Barcelonában, Frankfurtban, asszisztenskedett (a Müpa közönsége által szintén jól ismert) Michael Gielen mellett is, majd 1992-ben a brüsszeli La Monnaie zeneigazgatója lett. Innen 2002-ben egészen a Covent Garden fő-

klasszikus 2016 augusztus–október

zeneigazgatói székéig röpítette a siker. Hűséges típus, nem váltogatja sűrűn a számára otthont adó műhelyeket, hiszen azóta is a nagy presztízsű londoni operaház élén áll, bár 2005-ben a hasonlóképpen nagy múltú római szimfonikus zenekar, az 1908 óta működő Orchestra dell’ Accademia Nazionale di Santa Cecilia vezetését is elvállalta (olyan elődök után, mint Igor Markevitch, Giuseppe Sinopoli, Daniele Gatti, Myung-whun Chung). Aki ismeri művészetét, mindkét jelenlegi munkahelyét sorsszerűnek érezheti, az angol operát éppúgy, mint az olasz hangversenyzenekart, hiszen Pappano egyfelől született operakarmester, ezt bizonyítják kiváló Verdi-, Wagner-, Massenet-, Puccini-felvételei, másfelől vérbeli olasz dirigens, aki pontosan és szuggesztíven, egyszerűen és felszabadultan fejezi ki zenei elképzeléseit, és nagy íveket rajzolva képes összefogni a nagyformát. A Santa Cecilia

Nagyon el leszünk kényeztetve, mert a nyitány után rendhagyó módon két olyan nagyszabású romantikus szimfónia következik, amilyenből egy koncertprogramon általában csak egy szerepel.

Sir Antonio Pappano

Saint-Saëns 3. szimfóniája különleges hangszerelésű zenekari mű: zongorát és orgonát is foglalkoztat, s kiváltképp az utóbbi hangszer megszólalása teszi a darab hangzását bizonyos részletekben diadalmassá és fenségessé. Épp ezért e rendkívül hatásos kompozíciót „Orgonaszimfóniának” is szokás nevezni. Orgonaszimfóniák írása nem volt idegen a nagy orgonakultúrával rendelkező francia 19. század muzsikusaitól: Saint-Saëns kortársai közül írt orgonával kombinált szimfonikus művet Alexandre Guilmant és Charles-Marie Widor is. A 3. szimfónia olyan alkotás, amelynek megszólalásához ideális feltételeket kínál a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének pazar akusztikájú, tág hangzó tere, és kitűnő lehetőség ez a kompozíció arra is, hogy a terem nagyszerű augusztus–október adottságokkal 2016 rendelkező orgonája a klasszikus maga teljes 31 hangzáspompájában szólalhasson meg.

Fotó: MusacchioIanniello to EMI Classics

EGY ORGONASZIMFÓNIA

A római Santa Cecilia Akadémia Zenekara

Akadémia nagy múltú zenekarának élén mostanában készült felvételein pártfogó gesztussal fordul a fiatalok felé, ezt jelzi az ös�szes zenekari kíséretes Schumann-zongoraműről készült felvétele a még csak huszonegy éves Jan Lisieckivel vagy Csajkovszkij és Prokofjev egy-egy zongoraversenye egy másik ifjú csillag, a Martha Argerich által is sokra tartott,, huszonkét esztendős Beatrice Rana szólóival. Rugalmasság, nyitottság, sokoldalú érdeklődés – ez Pappano, ez jellemzi a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarát, és ez tükröződik szeptember végi, Müpa-beli koncertjük műsorán is. A nyitószám, Rossini Hamupipőke-nyitánya (1817) pezsgésével, színes hangszerelésével, melódiagazdagságával és lebírhatatlan életörömével íze-

klasszikus 2016 augusztus–október

lítőt adhat az operakarmester Pappano művészetéből. Nagyon el leszünk kényeztetve, mert a nyitány után rendhagyó módon két olyan nagyszabású, romantikus szimfónia következik, amilyenből egy koncertprogramon általában csak egy szerepel. Saint-Saëns 1886-os keltezésű 3. szimfóniája (c-moll, op. 78) nem hiába idézi a partitúra ajánlásában a nagy barát és pártfogó, az éppen abban az évben elhunyt Liszt emlékét: maga a kéttételes (de négy kisebb részre tagolódó) mű is a liszti gondolkodásmódot képviseli a témák szigorúan ökonomikus feldolgozásával és a „minden mindennel összefügg” elvével. Csajkovszkij 5. szimfóniája (e-moll, op. 64 – 1888) szintén nagy elődre tekint: Beethovenre, aki a maga Ötödikjével, a „Sors”-szimfóniával hasonló poétikájú és dramaturgiájú – a heroikus küzdést és a győzelmet ábrázoló – mű megírására ihlette

az orosz romantikust. Pappano és a római Santa Cecilia Akadémia szimfonikus zenekara számára színek és karakterek szinte végtelen sokféleségének felvillantására ad lehetőséget ez a zenei lakomával felérő műsor – és nem utolsó sorban a klasszikus formák tisztaságának felmutatására a romantikus érzelmek viharai közepette. Csengery Kristóf

2016

09 27

SIR ANTONIO PAPPANO ÉS A RÓMAI SANTA CECILIA AKADÉMIA ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: DANIELE ROSSI – ORGONA VEZÉNYEL: SIR ANTONIO PAPPANO BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 augusztus-szeptember–október művészbejáró klasszikus 2016 augusztus–október

29 33

Prunyi Ilona

aktuális zene 2016 augusztus–október

Fotó: Nagy Attila

Hangok rajzolta

PORTRÉ

Művészi karakterének szinte teljes képét rajzolja meg kamaraestjén Prunyi Ilona a zene világnapján, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Bár egyetlen este keretében aligha mutatható be maradéktalanul egy olyan sokszínű és izgalmas pályakép, mint a zongoraművészkamarazenész-pedagógusismeretterjesztőé. Mégis, a főbb vonások felvillanthatók az általa tervezett programban. „Műsorunk” – hangsúlyozza minden érdeklődő számára az előadó, hogy nyomatékosítsa: a Müpa szerkesztőivel együtt állította össze a koncert „étlapját”.

2016 augusztus–október aktuális zene

Rendhagyó a kezdés – jellemzően Prunyira, hiszen a kamaraest elején zenekari kísérettel lép pódiumra. Igaz, nem szimfonikus létszámú együttessel, hanem a Solti Kamarazenekarral, hogy karmester nélkül szólaltassa meg Mozart Esz-dúr („Jeunehomme”) zongoraversenyét, amely a hangszerre írt nagy versenyművek sorát nyitja meg az életműben. Választhatott volna Mozarttól mást is, például a szintén kedvencei közé tartozó, 467-es Köchel-jegyzékszámú C-dúr koncertet is. A Jeunehomme-koncert mellett részben azért voksolt, mert már régóta vágyott arra, hogy ismét eljátszhassa, részben pedig azért, mert mintha több Mozart-műre is rátalálna ebben a zongoraversenyben, a csodálatos zenei ötletek újra és újra elvarázsolják. A zárótétel a Mozart-versenyművekben – néhány kivétellel – mindig pörgős, ez természetesen az Esz-dúrban is így van, de egyszer csak leáll a mozgalmas kavalkád, és finom menüett csendül föl a zongorán. Az Andantino középső tételt szintén kiemelkedően gyönyörűnek tartja a muzsikus. Sokféleképpen játs�szák a nagyvilágban, nagyon nehéz eltalálni, véli, hogy mennyire és hogyan legyen lassú.

Fotó: Böröcz Balázs

Liszttel folytatja, ez is fennkölt, ugyanakkor graciózus muzsika: a Két legenda közül az elsőt hallhatja a közönség. Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál, áll a kotta címlapján, amelynek első kiadását Gustave Doré metszete díszítette. A ferences szellemiség atyai örökség, amely az alkotó életében is jelentős szerepet ját-

szott. Feltűnik itt is a Lisztre jellemző újító attitűd: az Olivier Messiaen „madaras” kompozícióihoz vezető út kezdetén áll a mű tolmácsolója. Köztudomású: Prunyi Ilonát bensőséges és főképp értő kapcsolat fűzi a Dohnányi-életműhöz, azon belül is a zongora-oeuvre-höz. Repertoárján a kiváló pianista-zeneszerző legnehezebb alkotásai szerepelnek, lemezfelvételei világszerte áttörést hoztak e művek ismertségében. A zongoraművész ezúttal két légies, derűs hangulatú darabbal zárja a koncert első részét. Előbb az op. 41-es, hat számból álló sorozatból a Ländler hangzik el. Az Alpok ölelésében fekvő országokban – Svájcban, Ausztriában – a 18. századra a népi mulatságokból a városi szalonokba is belopózott ez a háromnegyedes ütemben járt tánc. Ugyanilyen ritmusú az elegánsabb valcer, a keringő, amely a 19. században a Ländler fölé kerekedett népszerűségben. Nem a tánctörténetbe kóstoltunk bele, csupán utalunk a következő darabra: Delibes Coppélia című balettjének üde valcerdallamát írta át Dohnányi szólózongorára és virtuóz, a könnyedség ellenére komoly technikai nehézségekkel is megbirkózó kézre. Különböző életszakaszokban keletkeztek a művek: a valcer 1925-ös, a Ländler 1945-ös. A szerző második felesége, Galafrés Elza, akit a német lexikonok (film)színésznőként tartanak számon, ám a Magyar Királyi Operaházban táncosnőként és koreográfusként szerepelt, nyilván inspirálta Dohnányit.

A Kelemen Kvartett

aktuális zene 2016 augusztus–október

Több mint hétszáz mű van Prunyi Ilona kezében és fejé ben, ezért aztán már a válogatás is kihívásnak tetszett. Mozarttól César Franckig csaknem kétszáz esztendő pereg le a zenetörténetben: 1891 – Delibes meghal, 1892 – a fiatal orosz komponista, Rachmaninov tollából fantázia darabok sorozata kerül ki. A széria első alkotása, az Elégia nyitja a hangverseny második részét. Rachmaninov alakjával lép át az előadó a 20. századba, a francia Ravelhez. A játékos Jeux d’eau (Szökőkút) szintén visszamutat Lisztre, A Villa d’Este szökőkútjai tündöklő zongorahangzására.

Több mint hétszáz mű van Prunyi Ilona kezében és fejében… Az est végén ismét társakkal lép a pódiumra Prunyi Ilona, nevezetesen a Kelemen Kvartettel, hogy César Franck f-moll zongoraötösével koronázzák meg a koncertet. Iszonyatosan nehéz, állítja a zongoraművész, de ő és a Müpa is nagyon akarta, hogy ez a különleges kompozíció elhangozzék. Sok évvel ezelőtt már játszotta a Tátrai Vonósnégyessel, most újra meg kellett tanulnia, kicsit másként, kifinomultabb technikával, hajlékonyan. A program összeállítása több szempontból példaszerű: a kompozíciók közötti kapcsolatokra nemcsak stílusbeli vagy tartalmi szempontból világít rá, hanem kevésbé előtérben lévő vonzalmakra is. Az ajánlások is összefűzik a műveket: az Esz-dúr zongoraverseny dedikációja, mint alcíméből kiderül, a Mozart-kortárs fiatal francia zongoraművésznek, Mademoiselle Jeunehomme-nak szól, Rachmaninov darabja konzervatóriumi mesterének, Anton Arenszkijnek, Ravelé Gabriel Faurénak, a Franck-mű pedig Saint-Saënsnak – átfogva az említett kétszáz évet. Albert Mária

2016

10 01

PRUNYI ILONA KAMARAESTJE KÖZREMŰKÖDŐK: SOLTI KAMARAZENEKAR, KELEMEN KVARTETT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 augusztus–október aktuális zene

Ha valaki olyan fiatalon olyan kivételes zenei tehetségnek mutatkozik, mint ön, azt csodagyerekként szokták emlegetni. Hogyan reagál, ha így nevezik? Meglepődöm, mert én nem tartom magam csodagyereknek. Hétévesen kezdtem zongorázni, és keményen gyakoroltam, hogy a zongoravizsgáimon jó jegyeket kapjak. Muzsikuscsaládból származik, vagy ön az első zenésztehetség? Édesanyám hegedűművész, édesapám pedig amatőr brácsás, így talán nem meglepő, hogy zenész lett belőlem.

„JÁTSZOTTAM

BARTÓK ZONGORÁJÁN” Interjú Julian Trevelyannel NEM TARTJA MAGÁT CSODAGYEREKNEK, A KODÁLY-MÓDSZEREN NŐTT FEL, ÉS BUDAPESTI LÁTOGATÁSAKOR JÁTSZHATOTT BARTÓK EGYKORI BÖSENDORFERÉN. A TIZENHÉT ÉVES ANGOL ZONGORAMŰVÉSZ, JULIAN TREVELYAN BARTÓK 3. ZONGORAVERSENY ÉT ADJA ELŐ A MÜPÁBAN OKTÓBER 30-ÁN, AZ ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR KÍSÉRETÉBEN, HÁMORI MÁTÉ VEZÉNYLETÉVEL.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy zongorista lesz? Zenei képzésem azzal kezdődött, hogy Kodály-dalokat énekeltem, mert édesanyám Magyarországon sajátította el a zeneszerző nevéhez kapcsolt módszert. Mindig volt otthon zongoránk, és miközben énekeltem, elkezdtem játszani rajta Kodály dallamait. Nem sokkal később felfedeztem, milyen érdekes hangokat tud kiadni a hangszer, innen ered az érdeklődésem. Tizenhárom évesen adtam egy szólóhangversenyt, ezután határoztam el, hogy zongoraművész leszek. Nemcsak kiváló zongoraművész, hanem hegedűn és brácsán is játszik, illetve nagyon szépen énekel. Miért van szüksége a zenélésnek ezekre a formáira is? Az, hogy a zongora mellett egyéb hangszereken is játszom, illetve énekelek, a zene olyan eltérő aspektusaival ismertet meg, amelyek hatással vannak a zongorázásomra, és gazdagítják a hangzását. Az utóbbi időben számos nemzetközi versenyen ért el előkelő helyezést, tavaly októberben például megnyerte a Long–Thibaud–Crespin Zongoraversenyt. Tudomásom szerint zenészkörökben is megoszlanak a vélemények az ilyen jellegű versenyekről: vannak, akik szerint ezek hasznos lehetőséget kínálnak új tehetségek felfedezésére, míg mások úgy vélekednek, a zenélés nem versenyszám. Önnek mi a véleménye? Sajnos a versenyek mára a fiatal zenészek életének szerves részévé váltak. Én valójában nem vettem részt túl sok versenyen, de szeretek fellépni, és a végeredménytől függetlenül élvezem a munkát. Az ilyen események arra is lehetőséget adnak, hogy az ember találkozzék és beszélgessen a többi résztvevővel és a zsűri tagjaival. Egyébként egyetértek Bartókkal, aki azt mondta, a verseny lovaknak való, nem zenészeknek. Ha valaki nagyon fiatal, elfogadják őt a kollégái egyenrangúként, például amikor versenyművet játszik zenekarral? Vagy a zenében nem az életkor számít, kizárólag a teljesítmény? Tapasztalataim szerint az életkorom soha nem jelentett problémát, amikor felnőtt kollégáimmal vagy barátaimmal játszottam mondjuk egy zongoraversenyt vagy egy kamarazenei darabot. Ez utóbbi számtalanszor megtörténik például kurzusokon vagy otthon. Ha az előadás nagyszerű, akkor nem érdekes, ki játszik és hány éves.

művészbejáró 2016 augusztus–október

„ÉN A NAGYSZERŰ ZENÉT SZERETEM.”

Julian Trevelyan

Az interneten számos olyan megjegyzés olvasható önről, amely nem a teljesítményét méltatja, hanem a korára vagy a külsejére vonatkozik. Olyasmikre gondolok, mint hogy „olyan cuki!” Ez az évek múlásával nyilván megszűnik majd, de most hogyan fogadja az ilyen kommenteket? Nemigen törődöm velük, és jobban szeretném, ha a kommentelők inkább a játékomra koncentrálnának. A repertorája nagyon széles, Bachtól Ligeti Györgyig terjed. Miért kedveli a modern zeneszerzőket, és miért tartja fontosnak, hogy a mai zenészek mai zenét is játsszanak? Én a nagyszerű zenét szeretem. Minden nagyszerű darab modern volt a maga korában, és minden korban születnek nagyszerű darabok, csak nem mindig fogadja őket általános elismerés. Egyetértek azzal a felfogással, hogy fontos kortárs zenét játszani, mert ez eleven és jövőbe mutató művészeti forma. Az Aldeburgh Music (Benjamin Britten által alapított zenei fesztivál – a szerk.) tagjaként rendszeresen dolgozom együtt fiatal zeneszerzőkkel, akiket nagyra becsülök, és szívesen közreműködöm darabjaik bemutatásában. A weboldalán látható egy olyan videofelvétel, amelyen nem hangversenyteremben zongorázik, hanem a szabad ég alatt, egy folyóparti nádasban. Milyen alkalomból született ez a különleges előadás, és miért élvezi az ehhez hasonló szokatlan felkéréseket? Ez a videó azért készült, hogy felhívja a figyelmet arra a szabad ég alatti koncertre, amelynek keretében Pierre-Laurent Aimard Messaien Catalogue des Oiseaux című művének teljes előadására vállalkozott az idei Aldeburgh Fesztiválon. Az ilyen felkérések azért izgalmasak, mert új, érdekes, és néha kimondottan kihívást jelentő élményeket kínálnak. A folyóparti videót például egy márciusi kora estén rögzítettük, és nagyon hideg volt – a felvételen is látszik, hogy ujjatlan kesztyűben játszom.

Budapesten Bartók 3. zongoraversenyét fogja játszani. Nem ez az első alkalom, hogy ezt a darabot adja elő: vajon fűzi-e különleges kapcsolat a műhöz és alkotójához? Édesapám is nagyon szereti Bartókot, kisebb koromban elvitt meghallgatni mindhárom zongoraversenyét, és engem valamen�nyi darab magával ragadott. Később szüleimmel felkerestük Bartók egykori budapesti lakóházát, én pedig játszhattam a zeneszerző Bösendorfer zongoráján. Emellett Kodály lakásában is jártunk. A 3. zongoraverseny volt a második, zongorára írt versenymű, amelyet valaha játszottam, és már négyszer előadtam. Úgy érzem, vonz a szerző és a munkássága is. Itt Angliában Bartók 1. zongoraversenyét is játszottam már, és nagyon szívesen fellépnék ezzel a darabbal Magyarországon is. Egy magyar költő, József Attila úgy gondolta, nem Bach alapján lehet megérteni Bartókot, hanem fordítva. Egyetért ezzel a véleménnyel? Igen. Bartók zenei nyelvét egy ideje jól ismerem, míg azt csak mostanában kezdtem felfedezni, hogyan adható elő Bach modern billentyűzeten. 2017 januárjában egy sor Bach-versenyművet fogok játszani a gstaadi Téli Zenei Fesztiválon úgy, hogy a zongora mellől irányítom majd a zenekart. Mörk Leonóra

2016

10 30

FELFEDEZÉSEK ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: JULIAN TREVELYAN – ZONGORA VEZÉNYEL: HÁMORI MÁTÉ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2016 augusztus–október művészbejáró

…a mozdulatban volt valami természetes fensőbbség, ahogyan állatokat szokás helyváltoztatásra bírni a baromfiudvarban. 40

literárium 2016 augusztus–október

Zeke Gyula:

Angolnő (TALÁLT TÁRCA)

Kosztolányinál olvassuk ezt a kis 1933-as, bolíviai vendégtörténetet: „A rendőrfőnök maga elé vezettette az éjszakai csöndháborításért bekísért angol tengerészt. »Nem szégyelli magát idegen létére ekkora zenebonát csapni?« – kérdezte tőle szigorúan. Az angol fiú eleinte szólni se tudott. Én idegen vagyok? – méltatlankodott később. – Kikérem magamnak. Én angol vagyok. Én sehol se vagyok idegen – mondta nyugodtan, mélységes önérzettel.” A mértéktartón megírt eset ugyan megkímél bennünket a – miként mondani szokás – könyvtárnyi szakirodalom végigolvasásától, ha arra vagyunk kíváncsiak, miért az angoloknak sikerült globalizálniuk a világot, s miért nem a németeknek vagy másoknak, nem ad azonban választ korunk újabb kihívásaira, mint a túlnépesedés, a környezetpusztítás, avagy a tűrhetetlen sörök térnyerése. De miért is várnánk ezt tőle, hiszen olyan passzus, amely a világ minden baját megoldaná, még a Bibliában sincsen. Tény mindenesetre ma is, ebben a még összébb zavarodott, és már jóval körmönfontabban globalizálódó világban, hogy ha egy angol anyanyelvű személy e világ bármely pontján megszólal a maga angol anyanyelvén, és a „bennszülöttek” nem értik őt és nem tudnak válaszolni neki, akkor ő e megszólítottakat teljes nyugalommal (és az érintettek néma egyetértésével) nézheti hülyének. A minap a hármas metrón utaztam. Tudják, amelyen Újpest és Angyalföld munkássága zúdul nap mint nap át a Belváros alatt, hogy esténként ugyanazon az úton térjen haza. Délelőtt tíz felé járt, amelyet reggelnek a korán kelők iránti tiszteletből akkor sem mondok, ha amúgy nem áll távol tőlem a túlalvók nyelve. Középtelt volt a kocsi, ült, aki ülhetett, néhányan álltak. Bizonyára megfigyelték, hogy a pamlagfelületek kihasználtsága e vonalon (is) szellős, általában ketten ülnek a három, s öten a hat fő számára kimért szakaszokon, ami kétségkívül a harmadik évezred eleji magyar társadalom ásatag igényét mutatja az individualitásra. Hogy e vonás már jó ideje nem nevezhető sem polgárinak, sem nyugatinak, arra nézvést jó szívvel ajánlhatok Önöknek egy-egy sétautat a londoni, avagy a párizsi metrón. Magam az Árpád hídnál szálltam be, több hely is volt, háttal ültem ezért a Dunának, hogy ha betör a víz, legyen időm még egy „Bassza meg!”-et mondani, jól láthattam így a jelenetet, melyet a fönti történet kései párdarabjaként, íme, Önök elé tárok. A Lehelen a nép közt egy harminc körüli, első megjelenésre különös nő lépett be kétéves kislányával, akit színes angyalkának öltöztetett. Fehér csillagos, kék ruhácskáját masnis,

csillámló aranyöv fogta egybe, girlandok lógtak róla, a hajában arany pánt díszelgett, ezüst cipője mennyei fényt szórt, és a kezében angyalkának öltöztetett babát tartott. Sovány anyja a hosszú haját zuhanva folytató fakószín ruhájával egyszerű lénynek tetszett mellette, mindössze a túl szilárd arckifejezésében volt valami szokatlan. Mivel a fönt említett, szellős ülésrend okán üres hely már nem volt, készültem, hogy fölállok és átadom a sajátom, bizonyosságom ugyanis, hogy ezt más helyettem nem teszi meg, statisztikailag tartós alapokon nyugodott. Még kászálódni sem kezdhettem azonban, amikor a nő elhaladván négy bambán maga elé bámuló férfiú és nő előtt, a jobb kezével afféle forgalomterelő mozdulatba kezdett, hogy tessék csak, tessék Önöknek négyen itt balra húzódni, s akkor meglesz az a hely, melyet a sokat fázó orosz tervezők a hatodik (itt sorban: az ötödik) személynek szántak. Mivel mindezt egyetlen szó nélkül tette, a mozdulatban volt valami természetes fensőbbség, ahogyan állatokat szokás helyváltoztatásra bírni a baromfiudvarban. Néztem is, hogy mi lesz, mert középen két cigánylány ült, így első pillanatra a mozdulat faji alapú társadalmi leckéztetésnek is tűnhetett. De nem, nyomban láthatólag nem az volt. S amilyen néma és természetes volt a terelgetés, oly némán és természetesen húzódtak balra a tereltek. Sőt a jobb szélen gubbasztó, a mozdulattól nem érintett férfiú is a fémkorlát felé zárt, így angyalka és sovány anyja mindketten leülhettek, ami a sokat fázó orosz tervezők hatvanas évekbeli lelkének pravoszláv alapjait is feltárta számomra. A jelenet talányossága jó egy megállón át fogva tartott. Kétkedve gyártottam magamban a képleteket, hogy önzés, társadalmi autizmus és szájzár egyfelől, konfliktuskerülés és alávethetőség másfelől, de csak vágtam magamban a savanyú pofát, mint a tanár úr, amikor elgányoltam a táblánál a másodfokú egyenletet. Végre a Nyugatinál az anya – miután kielégítette okostelefonja kommunikációéhségét – jól felismerhető szigetországi kiejtéssel megszólította angyalkát: – Are you comfortable? – Yes, thank you – csilingelt a kislány angyali angolján. – And how about your doll? – I think she is fine too – zárta le a párbeszédet egykedvűen maga elé nézve angyalka.

2016

10 03

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN ZEKE GYULA-EST KÖZREMŰKÖDŐK: KOCSIS PÁL, DJARAB, JÁNOSSY LAJOS – MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA ALKOTÓK: KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ BALOG JÓZSEF – RENDEZŐ ÜVEGTEREM 2016 augusztus–október

literárium

Zeke Gyula, ha szabad ilyet mondani, elsősorban régi vágású városlakó. Nem, nem, a portrérajzoló nem keveredik heveny krúdyzásba, annyit jelez csupán, hogy Zeke külső és belső eleganciáját egyaránt jellemzi a ballon, a zakó, a mellény, a nyakkendő és az elmaradhatatlan kiskoffer. Gondolatait, mondatait is így öltözteti. Budapest nélkül ő elképzelhetetlen. Archeológus; feltár és megőriz. De nála mindez egy; szépírói és kulturális rétegeket kiaknázó szövegei ugyanazon szőttes mintázatai. Zeke Gyula

literárium 2016 augusztus–október

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Budapest

vőlegénye

Zeke Gyula történészként indult, a magyarországi zsidóság históriájával, judaisztikával foglalkozott, innen módosított, pontosabban választott más útvonalat. Döntése irányváltásnak nem, perspektíva- és módszerváltásnak inkább nevezhető. Nem kívánt tudományos pályát befutni, jóllehet tehetsége erre minden esélyt felkínált. Elment Párizsba és megírta első prózakötetét az Idősb hölgy három ujja vállamon-t, amely 1995-ben jelent meg a JAK-füzetek rangos sorozatában. Erőteljesen a Kosztolányi-hagyományra támaszkodó, onnan elrugaszkodó novellákat hozott Zeke; tónusos hangulatokkal, kontúros arcképekkel, határozott, mégis elégikus vonásokkal megidézett gyerek- és ifjúkorral. Vidékkel, Budapesttel. Már ekkor látszott, Zeke szeret írni, mondataiban önfeledt öröm és átélt fájdalom. Nem nagyra törő, hanem írói karakterét mintegy életmód jelleggel képviseli. Bámész, máskor fürkésző tekintettel ül egy kávéház, presszó kirakatüvege mögött, teraszának oszlopa mellett, anyagot gyűjt.

Hosszú szünet, mondhatjuk ezután, hiszen Zeke ekkor ismét megáll, 2010-ben jön megint epikával. Addig aprólékos levéltári kutatások, és nem utolsósorban Frankl Alionával közösen két kötet: A másik város, Kávézók kalauza. Zeke tehát dolgozik; semmi reklám, csöndes és alapos, napi szorgalom. Így születik meg a Vilma néni Budapestje című film Dér Andrással és Saly Noémival közösen. A két háború közötti város éjszakai életének egyik páratlan tanúja és szereplője vall az Atlantiszhoz hasonlatos kulturális földrész zenitjéről és süllyedéséről. Különleges dokumentum. És akkor mégis eljön a 2010-es év, amikor A Bécsi úton című kisregény megjelenik. Zeke takarékosan és koncentráltan kezelte témáját; úgy írt regényt, hogy szövegének terjedelme alig haladja meg a nagyobb elbeszélések kereteit. Könyve, akár egy medalion; felpattintjuk a fedelet, és a foglalatban egy családi csoportkép apával, gyerekekkel, unokákkal, dédmamával és középen az ősi kötőelemmel,

NAGYON ÉRZÉKI, NAGYON LÁTTATÓ SZÖVEGEK… Ha letelepedünk mellé, mondjuk, kedvenc helyén, a Bambiban, elnyerhetjük azt a perspektívát is, ahol Zeke várostörténeti munkáinak súlypontja hasonlóképp kijelölhető. A modern, polgárosodó fővárosban a kávéházak kialakulását követően fontos és nélkülözhetetlen kötőszövet az eszpresszó; itt vagyunk, ennek kései, ám annál hitelesebb leszármazottja a Bambi. Egykoron füstös vendégtér. Jó helyen járunk, mert az alkotói életút fontos állomása a Budapesti Negyed folyóirat 1996-os tematikus száma: Budapest, a kávéváros, Zeke szerkesztésében. A kilencvenes évek közepén a kávéházi kultúra még nem kurrens vendéglátós mozgalom, még pubokban gondolkodik az évtizedek alatt hagyományában megtört, kifakult képzelet. Zeke azonban pontos mozdulattal tapintja azt a pontot, amely az állandó megszakítottságokkal tépett magyar történelemben a polgári életforma agorája, és amelynek felélesztése az új Magyarország reményével is kecsegtet. Nem sokkal később ismét széppróza: Anderson-taktusok. Más a szerkezet, a klasszikus novelláskötet formáját némileg megbontó, Laurie Anderson kopogós, minimalista zenei világát idéző könyv, sűrű impressziók: „Ha hazatérsz egy éjjel, s a város már szabadon engedte árnyékodat, állj meg a lépcső tövében. Szerencséd van, hánykódó léptedre nem riadtak fel a kutyák. Budán vagy, a Városmajor fölött, a hidakra semmi gondod. Tél van, koszos hideg, a járdán ebsár, a hóban gyűrött turipapír, a villa vaskerítésén nejlont cibál a szél. Nézz fel!” Nagyon érzéki, nagyon láttató szövegek, köztük egy Gilgames-idézetekre épülő montázs.

az anyával. Olyan anya-könyv ez, amihez mérhetőt csak Esterházy produkált A szív segédigéiben. Itt tartunk most, írná a portrérajzoló, de megint tévedne. Az elmúlt hat évben ugyanis Zeke Gyula Hadas Miklóssal közös interjúkötete elmulaszthatatlan; a Vázsonyi család leszármazottja, Vázsonyi Vilmos oral historyja: Egy fölösleges ember élete. És akkor még mindig nem értünk el a Budapest vendéglátós tradícióját illető munkák eddigi opus magnumához, a Volt egy feketém című kötethez. A könyv az eszpresszók történetét kíséri végig, alaposan dokumentált, de legalább ennyire regényes munka. Benne egyesülnek Zeke „tudásterületei”, prózaírói képzelete és történészi precizitása. Zeke Gyula alkotói személyében, ha úgy teszik, Budapest vőlegényét tisztelhetjük! Jánossy Lajos

2016

10 03

2016 augusztus–október

literárium

Akinek

SWINGE, vegye magára!

A Group'n'Swing

Mint már oly sokszor a Müpa pódiumán bemutatott jazzelőadások esetében, az idei New Orleans Swingfesztiválon is különleges találkozások, egyedi és felettébb érvényes párosításokból születő produkciók várják a ’20-as, ’30-as, ’40-es évek jazzének elkötelezett, illetve jövőbeli híveit. Augusztus utolsó hétvégéjén, az évad első fesztiválján egyik meglepetésből a másikba eshetünk. 44

jazz 2016 augusztus–október

Augusztus 26-án a mennyiség fog átcsapni minőségbe, amikor az egyre nagyobb rajongótáborral büszkélkedő GROUP’N’SWING zenekar a Bolyki Balázs vezette BOLYKI SOUL & GOSPEL KÓRUSsal együtt sorakozik fel a Fesztivál Színházban, így közel negyven zenész ad majd hangot a G’n’S-repertoár legkedveltebb darabjainak. A Group’n’Swing egyben tizedik születésnapját ünnepli – ezúttal a mennyiség is a minőség jele, hiszen sok formáció ennél hamarabb a süllyesztőben találja magát. Ők viszont a folytonos megújulást választják. 2015 tavaszán Bálintot cseréltek: miután eredeti énekesük, Gájer Bálint szólókarrierbe kezdett, a televízióból is jól ismert Magyar Bálint lett Mihályi Réka énekesnő színpadi párja. Nem sokan tudják, hogy Zeneakadémiát végzett baritonról van szó, aki trombitán és harsonán is játszik. Azáltal is igyekszik friss maradni a csapat, hogy a Romhányi Áron–Lőrincz Ádám szerzőpáros rendre új slágereket ír, ezek elsajátítását vállalta a Bolyki Soul & Gospel Kórus, ami azért is nagy fegyvertény, mert a szerzemények nem épp egyszerűek, a kórus pedig amatőr tagokból áll. Munkabírásuk, elszántságuk és lelkesedésük viszont képes olyan emelkedett hangulatot varázsolni, amit profi előadók is megirigyelhetnek. Szombaton a PAPAJAZZ EGYÜTTES és SCOTT ROBINSON multiinstrumentalista párosa a lehető legteljesebb mértékben valósítja meg kultúráik párbeszédét. A magyar jazzzenekarok számára elengedhetetlen az amerikai zene beható ismerete, míg ők a legritkább esetben köszönthetnek olyan amerikai sztárt, aki a magyar népzenében hasonlóképp járatos. Korb Attila és csapata jó ideje elkötelezte magát a New Orleans-i jazz és a swing mellett: korabeli hangszereket szólaltatnak meg, trombita helyett kornettet, C-melody szaxofont, egy 1921-es bas�szusszaxofont, illetve a ’20-as évekre jellemző elrendezésű dobfelszerelést, és teszik ezt rendkívüli virtuozitással, amellyel koncertjeiken lehengerlik közönségüket. Vendégük, Scott Robinson „cserébe” nemcsak

Scott Robinson nemcsak minden szaxofonok barátja, de a magyar tárogató is kedves instrumentuma. minden szaxofonok barátja, kezdve a szopranínótól egészen a kontrabasszus hangszerig (amelyből a világon úgy húsznál nincs több működő példány), de a magyar tárogató is kedves instrumentuma, amelyen autentikus módon szólaltatja meg a magyar népzenét. Tárogatóját Joe Murányitól, Louis Armstrong utolsó klarinétosától kapta, és a PapaJazz-zel való találkozása is ennek a hangszernek köszönhető, hiszen Robinson az 5. Tárogatós Világtalálkozón vendégeskedett, amikor elfogadta a zenekar felkérését a My Blue Heaven című 2016-os lemezükön való közreműködésre. A nagy találkozásra ENRICO TOMASSO és a DIXIE KINGS OF HUNGARY között a 46. Breda Jazz Fesztiválon került sor, amely Európa legrégebbi tradicionális jazzfesztiválja. Jelentőségét jól érzékelteti, hogy négy napon át tizenhat helyszínen 175 koncertet rendeznek, amelyre mintegy 250 000 látogató érkezik évente. Nagy szerencse tehát, hogy egymásra talált a magyar csapat és az Angliában született trombitás-énekes ebben a kavalkádban. A legendás Benkó Dixieland Band tagjaiból alakult zenekar és a háromszoros British Jazz Awards-birtokos Tomasso számára vélhetően az jelent majd kihívást augusztus 28-án, hogy mely darabokat válogassák műsorukba gazdag repertoárjukból. Az egyik vezérelv lehet, hogy Tomasso énekhangja és showmansége egyaránt megmutatkozzék. Ő igen korán csöppent bele a szórakoztatóiparba, már hétévesen a családi zenekar, a Tomasso Family tagjaként

trombitált. Édesapja, a klarinétos Ernie a legnagyobb zenészek koncertjeire vitte el a kis Ricót, így hallhatta Benny Goodmant, Oscar Petersont, Buddy Richet vagy Dizzy Gillespie-t. A legmélyebb hatást a Louis Armstronggal való találkozás tette rá: őt 1968-ban, Londonban ismerte meg. Bércesi Barbara

2016

08 26

2016

08 27

2016

AZ ARMSTRONG-ÖRÖKSÉG

Scott Robinsonnak nem a trombita az elsődleges hangszere, bár az általa megszólaltatott instrumentumok között természetesen azt is megtaláljuk például az eufónium, a szarruszofon vagy az ophikleid mellett, mégis szoros kapcsolat fűzi Louis Armstrong munkásságához. Nagy megtiszteltetés volt számára, amikor 2000-ben az Amerikai Egyesült Államok „Jazznagykövetévé” választották, és e minőségében koncertkörúton járta be Nyugat-Afrikát, ahol Armstrong korai szerzeményeit adta elő. Az anyagot 2004-ben lemezen is kiadták. Tomasso még nem múlt el hétéves, amikor Armstrong Londonba érkezett, hogy a Batley Variety Clubban lépjen fel. Ahogy a nagy Loius leszállt a repülőről, beszédbe elegyedett a kis Enricóval, majd két héten át mentorálta a tehetséges fiút, minden koncertjére elhívta, sőt a jazzlegenda haláláig jó barátságban maradtak.

08 28

NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL GROUP’N’SWING + BOLYKI BALÁZS ÉS A BOLYKI SOUL & GOSPEL KÓRUS KÖZREMŰKÖDŐK: MIHÁLYI RÉKA, MAGYAR BÁLINT – ÉNEK, CSÍK TIBOR, NYIKES KRISZTIÁN – TROMBITA, VOKÁL, BAKÓ ISTVÁN – TENORSZAXOFON, VOKÁL, ALMÁSI ATTILA – HARSONA, VOKÁL, LŐRINCZ ÁDÁM – ZONGORA, VOKÁL, GYALOG ZOLTÁN – GITÁR, MOLNÁR PÉTER – BŐGŐ, PÉNTEK TIBOR – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL PAPAJAZZ ÉS SCOTT ROBINSON: SWING-TÁROGATÓ KÖZREMŰKÖDŐK: KORB ATTILA – KORNETT, HARSONA, BASSZUSSZAXOFON, ZONGORA, ÉNEK, DENNERT ÁRPÁD – KLARINÉT, TENORSZAXOFON, C-MELODY SZAXOFON, SIDOO ATTILA – GITÁR, KOVÁCS PÉTER – TUBA, CSEH BALÁZS – DOB VENDÉG: SCOTT ROBINSON – FÚVÓS HANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL DIXIE KINGS OF HUNGARY & ENRICO TOMASSO KÖZREMŰKÖDŐK: NAGY IVÁN – HARSONA, ÉNEK, ZENEKARVEZETŐ, SZALÓKY BÉLA – TROMBITA, DENNERT ÁRPÁD – KLARINÉT, SZAXOFON, GÁSPÁR PÁL – BENDZSÓ, GITÁR, ÉNEK, PINTÉR PÉTER – ZONGORA, ÉNEK, CSIKÓS MIKLÓS – NAGYBŐGŐ, KOVACSEVICS GÁBOR – DOB VENDÉG: ENRICO TOMASSO – TROMBITA, ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 augusztus–október jazz

JAZZ-

Oktoberfest Gyakorlatias, bár nem a teljesen kezdőknek szóló zongoratankönyve kapcsán írta Alapi István rockgitáros Nagy Jánosról: „...a mai fiatal jazz-zongorista generáció talán legsokoldalúbb alakja. [...] Mint minden munka, ami kikerül a keze alól, magán viseli a legmagasabb szintű igényesség jegyeit.” A gitáros véleményéhez aligha férhet kétség, ezt bizonyítják Nagy szakmai elismerései, például az Erkel-díj is. Invenciózus fusion-, illetve crossover-billentyűs, mondhatnánk róla, de ezzel csak az igazság egy részét mondanánk ki, hiszen a Free Style Chamber Orchestra, a Nagy János Trió vagy a duóformációk (Sárik Péterrel és Gereben Zitával)

jazz 2016 augusztus–október

Fotó: Greg Gorman

Lehet, hogy októberben elhull " a szüreti ének" és kuckóba " bújnak a vének", de a Müpában nem lesz csend: sokszínű jazzprogrammal várnak öreget-fiatalt.

Jacob Collier

sokkal szélesebb látókörű muzsikust mutatnak. A kísérletezés sem áll távol tőle, olyannyira nem, hogy új zenekarának az Experiment nevet adta. A francia-magyar vegyes együttes másik két motorja Borlai Gergő dobos és Dominique Di Piazza basszusgitáros. Előbbivel több mint húszéves a zongorista zenei kapcsolata, utóbbival, aki speciális, öthúros basszusgitáron játszik egyedi pengetési technikával, az Alba Regia Jazzfesztiválon szerepelt közös zenekarban a zongorista-zeneszerző. A hármast a szintén nemzetközi hírű, párizsi Xavier Desandre Navarre ütős egészíti ki. A kvartett októberi koncertjén vendégszó-

listákat is fogad Mózes Tamara (ének) és Vincent Mascart (szaxofon) személyében. A jazz jelenét képviselő Nagy János Experiment után sokan bizonyára a nosztalgiadivat jeleként fogadják majd a legújabb Rákfogót. Mégis lebeszélem az olvasót a felszínes múltba révedésről. Amikor Rákfogó–Orszáczky-emlékzenekar néven ad koncertet egy, csak részben a régi zenekar tagjaiból álló formáció, talán helyesebben tesszük, ha nem az – alighanem fellelhetetlen – folytonosságot keressük negyvenhárom-negyvennégy évvel ezelőtti zenei jelenségek és a jazz mai hangja kö-

A Guardian Jacob Collierben látja a jazz „új messiását”… zött, hanem a jelenre koncentrálunk, és kívánjuk, bárcsak annyira egymásra találna az új, ideiglenesen összeállt szeptett és a közönség, hogy az együttes sokáig életben maradhatna. A régi Rákfogónak nem adatott meg ilyesféle popularitás. Szakcsi Lakatos Béla, Orszáczky Miklós, Ráduly Mihály, Babos Gyula és Kőszegi Imre együttese a szélesebb körben ismert és a nagyobb közönségnek szóló, jazz-rockot játszó Syrius instrumentális-jazzes ikertestvére volt, mely az akkoriban bontakozó fusion zene elemeit házasította össze a hatvanas évek újító stílusaiban gyökerező modális és avantgárd jazz-idiómával. Az eredmény olyan, a magyar zenei életből korábban teljesen hiányzó, korszerű jazzhibrid lett, melyet 1972–1973-ban túlzás nélkül nevezhettünk forradalminak. Az egykori kvintett jelképezi a magyar jazztörténetnek azt az elszalasztott pillanatát, amelyben talán lehetőség lett volna nagyobb elismerést szerezni jazzmuzsikusaink számára. A „hivatalos szervek” azonban süketek voltak e zenére, és a kínálkozó pillanat elszállt. Ma a régi csapat derékhada fiatalabb muzsikusok (Horváth Plútó József, Fekete-Kovács Kornél, Emilio és Mága Dzsenifer) segítségével emlékzenekarként újra színpadra lép: bizonyára felelevenítenek majd valamit a hetvenes évek hangulatából is, de ne számítsunk elégikus zenei gesztusokra; friss, 2016-os muzsikát fogunk hallani a magyar jazz élvonalbeli képviselőitől.

2016

10 04

JAZZMŰHELY NAGY JÁNOS EXPERIMENT KÖZREMŰKÖDŐK: NAGY JÁNOS – BILLENTYŰS HANGSZEREK, DOMINIQUE DI PIAZZA – BASSZUSGITÁR, BORLAI GERGŐ – DOB, XAVIER DESANDRE NAVARRE – ÜTŐHANGSZEREK VENDÉG: VINCENT MASCART – SZAXOFON, MÓZES TAMARA – ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016

10 26

2016

10 30

ORSZÁCZKY-EMLÉKKONCERT RÁKFOGÓ: SZAKCSI–BABOS–KŐSZEGI KÖZREMŰKÖDŐK: SZAKCSI LAKATOS BÉLA – ZONGORA, BILLENTYŰS HANGSZEREK, BABOS GYULA – GITÁR, KŐSZEGI IMRE – DOB, HORVÁTH PLÚTÓ JÓZSEF – BASSZUSGITÁR, EMILIO, MÁGA DZSENIFER – ÉNEK, FEKETE-KOVÁCS KORNÉL – TROMBITA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM JACOB COLLIER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

A Rákfogó (és Orszáczky Miklós) emlékére összeállt zenekar produkciója valamennyire extrapolálható a múlt alapján, a Londonból érkező Jacob Collier koncertje azonban csupa kérdőjel. Kiszámíthatatlan, hogy budapesti fellépésén éppen milyen összetételben keveri majd a szambát, gospelt, trip-hopot, soult és jazzt, vagy olyan stíluselemeket, amelyeket nem is említettem. 2011-es első YouTube-megjelenése óta mindenesetre 6,5 millióan voltak kíváncsiak zenéjére. És nemcsak laikusok. Egyik fő mentora nem kevésbé befolyásos muzsikus, mint Quincy Jones, aki átutazva az óceánon, a londoni Ronnie Scott’s klubban ajánlotta a közönség figyelmébe az egyszemélyes zenekarként működő csodamuzsikust. De lelkes hívei között találjuk Pat Methenyt, Herbie Hancockot és Chick Coreát is. A multiinstrumentalista Collier a két nagy pianista előprodukciójaként a Montreux-i Jazzfesztiválon is bemutathatta teljesen egyedi színpadi varázslatát. A Guardian benne látja a jazz „új messiását”, a Jazzwise magazin kritikusa pedig az ő zenéjében sejti meg a jazz jövőjét. Idén július ban első CD-je is napvilágot látott In My Room címmel. Megjelené sében nincs semmi hivalkodó extravagancia, mert nincs rá szüksége: ő angyalhangjával, a hip-hop- és rapkultúrában mind nélkülözhetetlenebb beatboxinggal, illetve az akusztikus zongora, a szintetizátorok, a basszusgitár, a dobfelszerelés és az ütőhangszerek váltogatásával képeszti el hallgatóságát. „Minden pórusából árad a tehetség” – mondta róla a jazzénekes Jamie Cullum. Máté J. György

2016 augusztus–október jazz

A Tükrös Zenekar

világzene 2016 augusztus–október

Harmincéves

a Tükrös együttes TÜKRÖSÉK MÉG ELSŐ KÉZBŐL TANULHATTÁK MEG A NÉPZENE STÍLUSJEGYEIT A FALUSI MESTEREKTŐL.

1986-ra, amikor a Tükrös együttes megalakult, már elcsitultak a táncházak körüli viharok, és a kutya sem gondolta, hogy néhány év múlva egy újabb mozgalom: a világzene kavarja fel a szelet. Ennek az átmenetnek jelképes albuma volt a Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című Muzsikás-lemez, melyen a blues felé kacsingat a paraszti zene, de úgy egyáltalán: akkoriban a legtöbb szent keze különféle fúziók felé hajlott.

Fotó: Váradi Levente

Ám a Tükrös együttest mintha hidegen hagyta volna a széljárás. Tagjai a tradicionális népzenére esküdtek a hagyományos vonós felállásban, és nem átallottak közben szigorúan egy-egy tájegységre fókuszálni. Kész öngyilkosság – mondhatnánk –, csak hát ugye a harmincéves fennállásukat ünnepeljük éppen… Akkor hogy van ez, kérem szépen? Nos, a nyilvánvaló elkötelezettség mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy Tükrösék még első kézből tanulhatták meg a népzene stílusjegyeit a falusi mesterektől. Így aztán olyan hitelesen szólaltatták meg a szatmári vonósbandák zenéjét, hogy 2000-ben elnyerték a Magyar Művészeti Akadémia Arany Oklevelét Szatmári népzene az 1900-as évekből című albumukért. De még fontosabbnak bizonyult a Mezőség muzsikája! Ezt tükrözi A mi Mezőségünk, melyen 2008-ban a térség leghúzósabb cigánybandái előtt hajtottak fejet. Márpedig „a Mezőség népzenéje nem egyszerű sem a muzsikus, sem a hallgató számára. Elementáris élményt nyújt, ha az évszázadok alatt kiművelt játékmód minden rezdülését képes közölni az előadó, kényelmetlen érzést okoz azonban, ha az előadásból mindösszesen a dallamok és ritmusok körülbelüli eljátszása marad.” Hát, nekik összejött az előbbi…

Legújabb albumukkal pedig a Maros és Küküllők vidékének dallamaiból kötöttek szép csokrot. Az Erdők, vizek zenéje nemcsak a helyi adatközlők (mint Csiszár Aladár, Gáspár Béla vagy Rácz Albert) előtt tisztelgett, de felhívta a figyelmet a természetközeli életmód eltűnésének veszélyére is. Már csak az a kérdés, mire számíthatunk október 28-ai, jubileumi koncertjükön. Mi másra, mint e harminc év legsikeresebb Tükrös-számaira! Az együttes tagjai – Halmos Attila: hegedű, ének, Koncz Gergely: hegedű, Árendás Péter: brácsák, Liber Endre: brácsa, cimbalom, Lelkes András: nagybőgő – mellett színpadra lép egykori énekesük, Korpás Éva, és első nagybőgősük, Langer Zoltán is. De itt lesz a mesemondó-énekes Papp László, és kedvenc táncosaik sem maradnak távol. Ami pedig a hátteret illeti, azon erdélyi és alföldi tájak fotói peregnek. Marton László Távolodó

2016

10 28

A TÜKRÖS ZENEKAR JUBILEUMI KONCERTJE „KIS KALAPOM FELAKASZTOM A SZEGRE” FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016 augusztus–október világzene

Fotó: Szőke Dániel Bogdán

Trio Squelini & Rohmann Ditta

ÁRADÁS Bábelt a káosszal szeretik azonosítani: a nyelvek kommunikációt megnehezítő zűrzavarával, de persze lehet színpompát teremtő sokféleség is. A Müpa Bábel-sorozata ezt a második jelentést sugallja: különböző művészeti ágakat és műfajokat foglal egyetlen komplex, összművészeti esemény keretei közé, hogy a színpadon megjelenő, az előadók személyiségében forrongó ellentmondások energiája termékenyítően hasson művészekre, közönségre egyaránt.

világzene 2016 augusztus–október

A BÁBEL-ESTEK sorozatának legújabb összeállítása, az ÁRADÁS címében maga is számos jelentést hordoz. Az áradó víz termékenyíthet és pusztíthat, az áradó érzelem lehet mindent elsöprően szenvedélyes és túlzó – lágyan átölelhet, de durván fojtogathat is.

A műsor egyik zenei motorja, Szőke Szabolcs hatvanas éveinek végén jár, eközben azonban fiatal muzsikusokkal dolgozik, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az új generációtól nyerjen friss inspirációkat. Az intimitást kedvelő, melankolikus hajlamú, befelé forduló zenész bátran szembesül a fiatalok kirobbanó, harsány stílusával. Egész életében instrumentális zenét játszott: klasszikus hegedűsként kezdte pályafutását, majd képzőművészként és színházi alkotóként is kipróbálta tehetségét, s jelenleg „hivatalosan” a gadulka mestere. Ezúttal azonban nyitottá vált arra is, hogy vokális zenét szólaltasson meg. Az általa vezetett formáció (Trio Squelini) a világról alkotott érdekes mondanivalójával hívta fel magára a figyelmet 2014-es, Campiello című lemezével. Etnikus (elsősorban balkáni, afrikai és keleti) hangzások, kortárszenei elemek és klasszikus formák egyaránt jellemzik ezt a változatos zenei anyagot. Ezek a zenék közvetíthetnek melankolikus és szenvedélyes hangulatot, táncos ritmikát, különböző népek dallamokban kifejezhető önvallomását is.

A TRIO SQUELINIben Szőke Szabolcs Szalai Péterrel és Váczi Dániellel dolgozik együtt évek óta. Szalai Péter is európai klasszikus zene gyökerekkel rendelkezik, ám Kurtág György tanácsára az észak-indiai klasszikus zene páros ütőhangszerére, a tablára váltott, amelynek – különösen egy Ravi Shankar-kurzust követően – egyik legelismertebb mestere. Több formációban is együtt játszott Szőke Szabolccsal, s eközben a Zeneakadémián is tanít klasszikus indiai zeneelméletet, valamint tablát az ütős hallgatóknak. A multikulturális együttes harmadik tagja ökológus és evolúcióbiológus. Váczi Dániel azonban mindig muzsikált: hegedült és szaxofonozott, tanult zeneelméletet és zeneszerzést is. Saját szerzeményeinek előadására saját triót is alapított. Szőke Szabolcs többször is adott már duókoncertet a különleges tehetségű, fiatal művésznővel, ROHMANN DITTA csellistával, s az etno-jazzt és kortárs kamarazenét játszó Trio most szorosabb együttműködésre lépett vele. A nemzetközi versenyeken számos díjat nyert Rohmann Ditta a legjobb gordonkaés kamarazene-tanároknál képezte magát szerte a világon. Tizenéves kora óta koncertezik Európa számos országában. Az rendkívül tehetséges és sokoldalú muzsikus egy 1770-ben készült Jean-Baptiste Salomon hangszeren játszik. A különböző műfajokat és más-más korosztályokat képviselő Trio Squelini és Rohmann Ditta mellett egy „klasszikusan” bábeli, azaz különböző művészeti ágakat egyesítő társulat is fellép. Az Akkezdet Phiait két költő-zenész jegyzi: Závada Péter (elsősorban költő és műfordító), valamint Süveg Márk. Az ő ars poeticájuk, hogy a zene hangulatokkal és ritmusokkal „szolgálja ki” a nyelvet, azaz a hangsúly legyen a rapes, slames szövegmondáson. Hallhatott már ilyet a Müpa közönsége, hiszen Závada Péter Szőke Szabolcs valamelyik zenekarával adott közös koncertjei egyikén már megismerhette ezt a technikát. Most másik, önállóan, alanyi jogon is megmutatkozó zenei alappal érkezik. A közreműködő nu jazz-formáció, az AMOEBA koncertjeit általában az improvizatív jazz, a funk és a hiphop jellemzi, s kiválóan tud alkalmazkodni a rapduó által támasztott, magát a szöveg alá rendelő követelményeinek.

ról szól” – nyilatkozta a Brüsszelben élő kortárs táncos, aki klasszikus zenei képzést kapott, három hangszeren játszik és énekel, csak éppen nem szeretett gyakorolni. Tipikus társas

lény, akit a többiek remekül inspirálnak. Minél több művész dolgozik vele a színházban, annál jobban szeret alkotni.

Minden új projekten újat tanul a többi művészeti ágról. Amikor június 3-án bemutatta Medúza című táncelőadását, amelyben huszonegy táncossal egy mélytengeri élővilágot elevenít meg, a fényekről folytatott hosszas előtanulmányokat. Amikor azt hallja, hogy a kortárs tánc kifejezőeszközeiben, dramaturgiailag, témafelvetésben a prózai előadóművészetek előtt jár, bólint: „Változik a kultúránk és ezzel együtt az idegrendszerünk stimulálásának módja is. Egy kortárstánc-előadásban előfordul, hogy nem tudod szavakkal megfogalmazni, amit látsz. Az ereje sokszor az átélt élmény hangulatában rejlik.” S még egy mondat, ami az érzelmek termékenyítő áradására utal: „Azok az események válnak számunkra igazi élménnyé, ahol a testi érzetek érzelmekkel és hangulatokkal kapcsolódnak össze.” Tóth Anna 2016

10 29

BÁBEL-EST ÁRADÁS KÖZREMŰKÖDIK: TRIO SQUELINI & ROHMANN DITTA, AKKEZDET PHIAI (ZÁVADA PÉTER, SÜVEG MÁRK) FEAT. AMOEBA, RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA – TÁNC ALKOTÓ: MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ – SOROZATSZERKESZTŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

…termékenyíthet és pusztíthat, lágyan átölelhet, de durván fojtogathat is. Az együttesek szólóban is játszanak, de készülnek egy közös számmal is. A bábeli sokféleség nem nélkülözhet némi vizuális elemet sem. A Bábel-sorozat és ezen belül az Áradás egyik fő üzenete az összművészetiség megjelenítése, ami a közreműködő RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA számára is az önkifejezés egyik legfontosabb eleme. „Számomra az összművészetiség a kollaboráció

2016 augusztus–október világzene

Bérczesi Róbert

BÉRCZESI RÓBERT 2016 szeptemberében tölti

AZ ÉNEK ÉS AZ ÉNEKLÉS 2016

09 29

BÉRCZESI ROBI 40 FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

könnyű 2016 augusztus–október

be a negyvenet, de ez a hónap annak is húszéves évfordulója, hogy Budapestre költözött és komolyan elindult zenei karrierje. A kettős jubileum okán akusztikus gitáros, részben feldolgozásokból álló Én meg az Ének-estjeinek mintájára vegyes műsorral készül, ám nem egyedül lesz a színpadon, de nem is kizárólag jól ismert zenekara, a hiperkarma rockos megszólalásának támogatásában, hanem a két zenei világ között félúton, úgy, hogy az összes dal friss hangszerelést kap majd. „Az Én meg az Ének az életemben valaha fontos szerepet játszott, magyar nyelvű dalok feldolgozás-projektjeként indult el. Gondolatban már 2005-ben, de öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen az emléxel? című első – és eleddig egyetlen – lemez is. A zenekarral rögzített album lemezbemutató koncertjét követően az Én meg az Énekből egygitáros produkció lett. A Müpa-beli koncert azért lesz érdekes és egyedi, mert ezúttal nem hagyományos rockzenekari felállásban szólalnak meg a dalok, és nem is csupán egy szál gitárra lecsupaszítva, hanem minden egyes dalhoz a karakterének megfelelő hangszerelést igyekszünk készíteni” – meséli a dalszerző-előadó, aki a hiperkarmával a nyáron adott ki egy új EP-t, a Biorobot nevű, Nemes András, Plutofrontemberrel közös zenekarával pedig az év végére tervezik második nagylemezüket. Bérczesi tehát újra igen aktív, és ez kifejezetten örvendetes fejlemény a csendesebb, tékozló évek után – tekintve, hogy már a kilencvenes évekbeli együttesével, a Komlóról indult – és ugye pont húsz éve, Budapesten restartolt, később egy szigetes tehetségkutatón lemezszerződést nyert – Blablával is kiemelkedett a hazai mezőnyből, a 21. században pedig a legfontosabb, legerősebb magyar lemezek közül hármat is elkészített a hiperkarmával. Az akusztikus szólókoncertek intimitása, a „bérczesis” hangzásúra formált feldolgozások jellemezte Én meg az Ének-műsor persze reflektál arra is, hogy az ihletett magyar nyelvű dalszövegek egyik legjobb írója és előadója több énjét is beleteszi nemcsak alkotásaiba, de élő előadásaiba is. A sokszínű szerzemények (amik lehetnek akár másokéi is) ezen az estén garantáltan úgy szólalnak meg, mintha Bérczesi saját számai lennének, ugyanakkor a friss áthangszereléseknek köszönhetően azoknak is újdonságot jelentenek majd, akik ismerik a szólókoncertek hangulatát.

ESSZENCIÁLIS, TISZTA MŰ Fotó: Szipál fotó, Szeghő Áron

TOLCSVAY LÁSZLÓ a magyar könnyűzenei élet

Tolcsvay László

2016

10 31

TOLCSVAY–MÜLLER–MÜLLER: MÁRIA EVANGÉLIUMA KÖZREMŰKÖDŐK: BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR, ROTUNDA ÉNEKEGYÜTTES (KARIGAZGATÓ: TÓTHNÉ MÓZER ANNAMÁRIA) ALKOTÓK: TOLCSVAY LÁSZLÓ – ZENE, MÜLLER PÉTER – ÍRÓ, MÜLLER PÉTER SZIÁMI – VERSEK, BÖHM GYÖRGY – RENDEZŐ VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

egyik kiemelkedő alakja, ráadásul úgy, hogy az egyik legrégebben aktív szerző-előadó és az egyik legszínesebb alkotó. A hatvanas évek elejétől-közepétől tiniként – testvérével, Bélával – a hazai beatéletben rakta le az alapokat (a Strangers és Wanderers tagjaként), a Tolcsvay-trióval 1968-ban megnyerték a Ki mit tud?-ot folk-beat kategóriában. Az utólag, 1994-ben kiadott Tolcsvay Trió (1968-69) album értékes kordokumentum, az ötfőssé kibővült Tolcsvayék és a Trió 1972-es T&T című nagylemeze pedig esszenciális magyar pszich-folkrock kiadvány. 1973-ban alapítója lett az évtized egyik legnépszerűbb poprock-zenekarának, a folkos és countrys elemeket is felhasználó Fonográfnak, amely még 1984-es, remek utolsó albumával, a progfolkos Jelenkorral is tudott újítani. A sokféle hangszeren (gitár, bendzsó, billentyűs hangszerek, szájharmonika, ütőhangszerek stb.) és szerzőként is aktív Tolcsvay László időközben másoknak (Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Kovács Kati) is írt dalokat, a nyolcvanas évektől szórványosan szólólemezeket is adott ki, de karrierje még ekkor is tovább tudott teljesedni, mégpedig színházi munkákkal, rockoperákkal, oratóriumokkal, táncdrámákkal. Az 1987-es Magyar Mise komplex zeneiségével hozott új színt a műfajba (szövegíró Tolcsvay Béla), szinte ezzel párhuzamosan került színre első musicalje, a Dr. Herz a Madách Színházban (1988). Később ugyanitt aratott nagy sikert az Isten pénze című musicalje is (1995). A szintén Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival közös 1991-es Mária Evangéliuma című rockopera (Madách Színház) minden szempontból a legjobban kiteljesült alkotása. Így látja ezt Tolcsvay László zeneszerző is: „Tahiban, szinte szimbolikusan, a víz, a Duna mellett döntöttük el Müller Péterrel, hogy megírjuk a Mária Evangéliumát. Különös inspirációval kezdtem komponálni, és úgy érzem, ez lett a legesszenciálisabb, letisztultabb művem.” A rockopera számos magyarországi és külföldi bemutatót élt meg, Európa szerte közel ezer előadása volt. Zenei összetettsége miatt a 2016-os brnói bemutató kivételével, mindig félplayback technikával szólalt meg. Most ezzel a jubileumi Müpa-bemutatóval – huszonötéves a darab – végre a teljes partitúra hangzik majd fel. „Nagy vágyam volt az, hogy egyszer teljesen élő legyen az előadás, ez most teljesülni fog. Nem magunknak írtuk a Mária Evangéliumát, hanem tiszteletünket és szeretetünket szerettük volna kifejezni az anyaság és a női princípium iránt, amit számunkra Mária alakja testesít meg a legmélyebb és legtermészetesebb módon.” Dömötör Endre

2016 augusztus–október könnyű

Crèmecrème de la

Úgy van, ahogy gondolja, drága Olvasó. Minek csináljak titkot belőle, amikor jobb őszintén belevágni a dolgok közepébe. A Müpamozi most induló, Francia krémes című sorozatának mi más is lehetne a célja, mint hogy a francia filmművészetről nyújtson valamiféle képet. Valamifélét, hiszen ha a spanyol filmeket bemutató sorozat is csak vázlat lehetett, ez még inkább érvényes a francia sorozatra. Nem mintha minőségiek lennének a különbségek, ilyet leírni soha nem mernék, de mindenképpen mennyiségiek. Lehet persze, hogy óriásit tévedek, hiszen soha nem számoltam meg, mégis megkockáztatom, hogy az Amerikai Egyesült Államok után talán Franciaországban forgatják a legtöbb filmet. De ha tévednék is, annyi azért bizonyos, hogy a francia filmről átfogó képet mutatni lehetetlen vállalkozás lenne. Annál is örömtelibb, hogy a Müpamozi mégis műsorára tűz néhány francia filmet, elsőként a Bolond Pierrot (Jean-Luc Godard, 1965), a Playtime (Jacques Tati, 1967) és Az utolsó metró (FranÇois Truffaut, 1980) című alkotásokat.

müpamozi 2016 augusztus–október

Fotó: ZUMA Press, Inc. / Alamy Stock Photo

Bolond Pierrot

Ha az ötvenes évek második felétől a hatvanas évek végéig tartó francia új hullámnak van emblematikus alkotója, akkor az mindenképpen Jean-Luc Godard. Rendben, elismerem, mások mellett. Amint a nagy újítóknál ez már csak szokás, annak ellenére, hogy természetesen vannak előfutáraik és példaképeik, azért szembefordulnak a korábbi generációkkal, majdnem mindennel, akár művészi, akár politikai értelemben. Ő is közéjük tartozik. A francia újhullám a filmtörténet egyik, sőt talán a legfontosabb és legnagyobb hatású megújító mozgalma, amely ugyan immár jó fél évszázada zajlott, de hatása azóta sem múlt el, ma is kézzelfogható. Ferdinand, vagyis a Bolond Pierrot (Jean-Paul Belmondo) teljesen megcsömörlött addigi életétől, önmagától, a maga teremtette hazug és álságos világtól, amelyben még a felesége is egy jó adag hazugság, hiszen nem másért, csakis a pénzéért vette el. Egész életében egy másik nőbe, Marianne-ba (Anna Karina) volt szerelmes, így amikor véget akar vetni addigi életének, nem csoda, hogy a nővel együtt szökik meg, elhagyva Párizst és ezzel mindent, ami

Egészen más világ Jacques Tati Playtime című filmje. Két évvel később, 1967-ben készült el, és kétszeresen is másik világba vezet minket. Egyrészt Hulot úr, Tati legtöbb filmjének főszereplője, akit maga alakít, amolyan csetlő-botló figura, mintha régi némafilmek alakja volna; mintha Chaplin, esetleg Buster Keaton, de mindenképpen a régi idők burleszkjeinek egy figurája kelne új életre. Persze a Playtime nem némafilm, ennek ellenére nincsenek benne igazi párbeszédek, a hangok foszlányok, zörejek, leginkább a film környezetének zenéje. Másrészt akármennyire érezzük is a visszatérést a régi időkhöz, a film a hatvanas években valóban elképzelhetetlenül futurisztikus kulisszák között játszódik, aminek

Playtime Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

addig számára az életet jelentette. De nemcsak véget vet addigi életének, nem egyszerűen új életet kezd, hanem az összes elképzelhető társadalmi normát felrúgva, Marianne-nal együtt totális ámokfutásba kezd. Miközben féktelenül hajszolják a gyönyöröket, elkövetnek mindent, amit a (polgári) társadalomban élő ember nem követhet el: ölnek, lopnak, csalnak, hazudnak. Amikor pedig a Bolond Pierrot rájön, hogy Marianne őt magát is megcsalja, féktelenségében erre sem tud másként reagálni, csak azzal az eszközzel, amihez már teljességgel hozzászokott: erőszakkal.

kedvéért Tati – nem olcsón – valódi kulisszavárost építtetett fel. Tulajdonképpen igazi történet sincs. Hulot úr egy bizonyos Giffard urat keresve bolyong az üvegrengetegben, miközben az epizódok nem kapcsolódnak egymáshoz, a film szálai egyszerűen eltűnnek, mint búvópatak a föld mélyében. Az állandóságot egyedül a bolyongani nem szűnő Hulot úr jelenti ebben az amúgy nagyszerűen fényképezett, de mégis reménytelenséget, a modern idők reménytelenségét sugalló környezetben.

A FRANCIA ÚJHULLÁM A FILMTÖRTÉNET EGYIK LEGFONTOSABB ÉS LEGNAGYOBB HATÁSÚ MEGÚJÍTÓ MOZGALMA…

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

Az utolsó metró

Ha Godard-ról elmondtuk, hogy a francia újhullám emblematikus alakja, akkor ezt a minősítést Truffauttól sem tagadhatjuk meg. Annak ellenére nem, hogy az ő nyelve Godard-énál lágyabb, kevésbé radikálisan szenvedélyes. Az utolsó metró is inkább tisztelgés a francia klasszikusok, a nagy érzelmeket, az igazi, szenvedélyes szerelmet ábrázoló filmek előtt. A nácik által megszállt Párizsban Marion Steiner (Catherine Deneuve) átveszi pincében bujkáló zsidó férjétől színháza irányítását, közben halálosan beleszeret Bernard-ba, az egyik színészbe (Gérard Depardieu). A film igazi érdekessége, hogy Truffaut a forgatás idején tudta meg, hogy apja révén zsidó származású, Deneuve és Depardieu pedig valóban egymásba szerettek. Mesés Péter A BOLOND PIERROT ÉS AZ UTOLSÓ METRÓ VETÍTÉSE A BUDAPESTI FRANCIA INTÉZET TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSUL MEG. 2016

09 26 10 10 24

MÜPAMOZI – FRANCIA KRÉMES BOLOND PIERROT, PLAYTIME, AZ UTOLSÓ METRÓ FRANCIA NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS ELŐADÓTEREM

2016 augusztus–október müpamozi

SZENVEDÉLYÜNK: Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

A ZENEKÖZVETÍTÉS Fassang László

VANNAK TEVÉKENYSÉGEK, AMELYEKET CSAK SZENVEDÉLLYEL ÉRDEMES VÉGEZNI. EZEK KÖZÉ TARTOZIK A MŰVÉSZET. HASONLÓ SZENVEDÉLYNEK KELL FŰTENIE AZOKAT, AKIK NEVELŐKÉNT, KÖZVETÍTŐKÉNT AZÉRT DOLGOZNAK, HOGY A MŰVÉSZET – ESETÜNKBEN A ZENE – KÖZÖNSÉGÉNEK ÚJ GENERÁCIÓIT TERELJÉK A MŰVÉSZI ÉRTÉKEK ÉS ÉLMÉNYEK IRÁNYÁBA. Vagyunk néhányan a Müpa stábjában, akiknek valódi szenvedélyévé vált a zeneközvetítés a közönség különféle csoportjai számára. Ez a szenvedély hajtja a szerkesztéssel, szervezéssel és kommunikációval foglalkozó munkatársainkat – a vágy, hogy minél több fiatalhoz eljuttassuk a minőségi zenét. Új és újabb formákat keresünk, amelyek által szeretnénk elérni minden korosztályt, évről évre több száz alkalommal tízezernyi gyereket és fiatalt megkínálva tucatnyiféle gyerekprogram műsorával. Új utak, új megoldások keresésére inspirál az is, hogy mindezt a média szürke zajában kell tennünk, amelyen csak nagyon színes, nagyon impulzív hatásokkal lehet áttörni. A Matinékoncertek 2016 őszén induló új sorozatában a művészeti élet ismert szereplői tesznek személyes zenés vallomást arról a szenvedélyről, amely saját műfajukhoz, a zene általuk művelt területéhez fűzi őket.

családi és ifjúsági programok 2016 augusztus-szeptember–október

Új és újabb formákat keresünk, amelyek által szeretnénk elérni minden korosztályt… A Szenvedélyek sorozat előadóinak nem titkolt szándéka áttörést elérni: hogy a közönség soraiban ülő gyerekeket és felnőtteket megérintse mindaz, amiről e találkozások alkalmával beszélnek; hogy híveket szerezzenek az általuk képviselt műfajnak a közönség körében; hogy meggyőzzék hallgatóikat annak szépségéről, nagyszerűségéről, fontosságáról, a közönség bázisát alkotó tíz-tizenkét éves gyerekek számára érthető és élményszerű módon. Ennek egyik eszköze az a kötetlen és személyes narráció, amelyben minden alkalommal részt vesz egy, az adott zenei területet jól ismerő, a művészhez is közel álló beszélgetőtárs. A másik eszköz a főszereplő zenei arculatának bemutatása élőzenei formában, zenésztársak, barátok közreműködésével.

- csak nézzük, mint a moziban A Mese.tv – az Egyszervolt.hu tévécsatornája, mely minőségi tartalmakat kínál gyerekeknek. Mesék, gyerekdalok, rajzfilmek, népmesék, mesefilmek... Keress minket a

-on is!

Az október 2-i bemutatkozó előadáson Fassang László, a budapesti Zeneakadémia és a világhírű párizsi Konzervatórium oktatója, a Müpa orgonahangversenyeinek szerkesztője, a fiataloknak és felnőtteknek szóló népszerű OrgonaExpedíciók „túravezetője”, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonájának talán legavatottabb ismerője vall a hangszerhez és az orgonazenéhez fűződő szenvedélyéről. A koncerten felesége, Rohmann Ditta gordonkaművész lesz a beszélgetőtársa. Nem először lépnek együtt színpadra ilyenformán, ahogyan a műsor másik vendége, Szokolay Dongó Balázs sem első alkalommal szegődik társául a különleges improvizációs képességgel rendelkező orgonaművésznek. Negyedikként csatlakozik hozzájuk Fassang László növendéke, a Zeneakadémián tanuló Zsilka Alan. Négy muzsikus és egy fenséges hangszer, bravúros rögtönzések és közös örömzenélés, szenvedély és vallomások várják tehát a közönséget a Müpa kora őszi sorozatindító Matinékoncertjén. Körmendy Zsolt 2016

10 02

MATINÉKONCERTEK – SZENVEDÉLYEK SZENVEDÉLYEM: AZ ORGONA – FASSANG LÁSZLÓ KÖZREMŰKÖDIK: ROHMANN DITTA – GORDONKA, SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS – SZAXOFON, FURULYA, ZSILKA ALAN – ORGONA BESZÉLGETŐTÁRS: ROHMANN DITTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A SOROZAT TOVÁBBI ELŐADÁSAI: SZENVEDÉLYEM: 2016 11 A DAL – PALYA BEA

2017

SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER

2017

SZENVEDÉLYEM: A TÁNC – JURONICS TAMÁS

01 15

03 26

www.mese.tv www.youtube.com/mesetv mobil applikációk

A mesék online, letöltés nélkül megtekinthetők. 2016 augusztus-szeptember–október családi és ifjúsági programok

Azt, hogy az első hazai újcirkusz-társulat, a Recirquel alig négy év alatt jelentős presztízzsel bíró márkanév lett, aligha vitatja bárki. És ami különösen nagy öröm: ma már nem csak Budapest tud erről.

Rokonszenvessé teszi a Recirquelt, hogy a színpadon halálosan komolyan vett cirkuszt nem tekintik megközelíthetetlen elitművészetnek, de nem is az olcsó szórakoztatás szinonimájaként szemlélik. Ha úgy tetszik, korszerű és demokratikus a művészetfelfogásuk: a Müpa törzsközönsége mellett azokra is gondolnak, akiknek nincs lehetőségük ide eljutni, így aztán időnként „házhoz” mennek. A csapat már nem csak a magyar tájakat járja, hanem külföldön is egyre távolabb merészkedik. A közönség számára pedig üdítő többletélményt adnak az előadások utáni közös fotózkodások és beszélgetések, amelyek a fáradt artistákat is új energiákkal töltik fel. Kezdetben volt a Cirkusz az Éjszakában, amelynek 2013. áprilisi bemutatójára úgy emlékszem, mintha valaki egyetlen határozott mozdulattal leporolta volna mindazt, amit akár még pár évvel azelőtt is a cirkuszról mint műfajról gondoltam. Egyszerre álomszerű és nosztalgikus utazás volt, barokkos túlzásoktól és jó ízléssel adagolt testiségtől sem mentes este, ahol a zsánertől idegenkedő néző is személyre szabott varázslatot kaphatott. A 2014 telén tett első, majd 2016 elején más helyszíneken megismételt francia turnén a sajtó a költészet és csoda határán állónak minősítette a mai napig telt házzal menő produkciót. A kritikusok nem mentek el szó nélkül az újcirkusz egyik lényegi eleme, az előadás vállaltan összművészeti jellege mellett sem: „A Recirquel kiváló artistái a legelképzelhetetlenebb figurákat is erőfeszítés nélkül, a lehető legkönnyedebben mutatták be a fantasztikus zongora és elektronikus zene kíséretében.” 2014 tavaszán A Meztelen Bohóc hódította meg a Fesztivál Színház színpadát. Itt a mindenkori cirkusz alapemberét, a clownt állították középpontba az alkotók, de természetesen mást kínáltak, jóval többet hasraesős gegeknél, sőt tejszínhabos tortát sem nyomtak senki képébe. A hol mosolygós, hol meg tele szájjal kacagó bohóc maszkja mögé pillantva igyekeztek meghatározni az esendő, a közönség rajongásának vagy épp közönyének kiszolgáltatott, a lelke mélyén magányos alak leglényegét. A premier után másfél évvel a holland publikum a heerleni Cultura Nova Fesztiválon állva tapsolt a magyar csapatnak, idén télen pedig a spanyolországi San Sebastian nézői szembesülhetnek a felöltözve is pőre bohóccal.

újcirkusz 2016 augusztus–október

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Kívülről szemlélve lendületes sikertörténetnek tűnik az, ami a Recirquel javarészt még mindig szemtelenül fiatal artistáival történt és történik. Négy eddigi bemutatójukat többségében lelkes kritikai visszhang és odaadó közönségfigyelem övezte, sőt rövid idő alatt valóságos rajongótábort tudott maga köré toborozni a Vági Bence vezette társulat. Minderről persze ők „tehetnek”: a csapat sikerének egyik titka alighanem éppen közvetlenségük a színpadon és azon kívül, vagyis hiteles emberi tartásuk megőrzése a fizika törvényeit lazán megcáfoló mutatványaik közepette is. Idén ősszel látható lesz a Halász Glória és Tiszeker Dániel által, három éven át (!) forgatott, fikciós elemeket is tartalmazó dokumentumfilm, amely bepillantást enged az artisták hétköznapjaiba, és amit nézve ki-ki meggyőződhet a fentiek igazságtartalmáról.

álmok MEGVALÓSULT

„…a csapat sikerének egyik titka alighanem éppen közvetlenségük a színpadon és azon kívül...” Párizs Éjjel – a következő, 2014 őszén tartott premier újra más világba és más korba csalogatott, rugalmasan bővítve mindazt a tudást az újcirkusz hazai oszlopairól, amivel ekkor már sok tízezres nagyságrendben találkoztak itthon a nézők. Az igényes, kimunkált vizualitás a Recirquel egyik védjegye a kezdetek óta: itt Brassaï híres-hírhedt fotói, no meg a harmincas évek fülledt, dekadens, de végtelenül szexi Párizsa volt az ugródeszka, ahonnan elrugaszkodtak az artisták. Fogadni mernék, hogy egyetlen fellépés előtt sem izgultak annyira az ifjú cirkuszművészek, mint amikor első ízben léptek színpadra az előadással 2015 telén Párizsban, ahol aztán közel negyvenszer idézték meg az összetéveszthetetlen hangulatot. A francia kritika nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal: „Az akrobataszámok közelsége már-már megérint, a mutatványok tánc és bűnösség érzéki koktélját keverik ki.” Az pedig, hogy idén tavasszal Bogotában, a világ egyik, ha nem legnagyobb színházi fesztiválján is felléphettek vele tizenöt estén át, a valóra vált álom kategóriájába tartozik. A Társulatra a következő évadban is hasonlóan nagyszabású fellépések várnak: ősszel a Cirque du Soleil alapította La Tohuban, az újcirkusz-művészet kőszínházában nyit a Cirkusz az Éjszakában.

Klasszikus? Elektromos? Mindkettő. Az Audi Q7 e-tron modell az elektromos hajtás erényeit a belső égésű motorok előnyeivel ötvözi. A tisztán elektromos erőforrást erőteljes TDI technológiával kifejlesztett motorok teszik még hatékonyabbá.

Vági Bence rendező-koreográfus nemcsak társulata tagjainak, de nézőinek sem hagyja, hogy elkényelmesedjenek. A 2015 őszén bemutatott Non Solus az újcirkusz műfajában igencsak szokatlan módon mindössze kétszereplős előadás. A kamaradarab mivolta ellenére markáns látványvilággal és veszélyes számokkal teli történet intim, végtelenül személyes hangvételű, a barátságról és együttműködésről, a saját és a másik egyéniségének megismeréséről szól. A darab a rendezői szándékkal össz hangban lassú, elgondolkodtató, szinte meditatív élmény, ami emiatt is kilóg az eddig sem kiszámítható sorozatból. És innentől csak még izgalmasabb a kérdés, hogy vajon mivel készülnek a Recirquel tagjai ebben az évadban. Jászay Tamás

2016

09 08 09 10 11

2016

09 17 18 10 26 27

RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT PÁRIZS ÉJJEL FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT CIRKUSZ AZ ÉJSZAKÁBAN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016

09 16

2016

10 01 02

RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT NON SOLUS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT A MEZTELEN BOHÓC FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Kombinált üzemanyag-fogyasztás: 1,8 l/100 km; kombinált szén-dioxid-kibocsátás: 48 g/km. Az Audi Q7 e-tron tisztán elektromos meghajtással 56 km távolságot tud megtenni. Az adatok tájékoztató jellegűek: változhatnak a vezetési stílus, a klímahasználat, a külső hőmérséklet, a sebesség, az autó teljes súlya, a kerék- és a gumiméret, valamint az adott forgalmi 2016 helyzet függvényében.újcirkusz augusztus–október

„NAGYON SZERETEK

új zenéket FELKUTATNI”

Halmos András

kulissza 2016 augusztus–október

HALMOS ANDRÁS NEM SZÍVESEN VESZ TUDOMÁST HATÁROKRÓL: ZENÉSZKÉNT ÉS ZENEI TANÁCSADÓKÉNT IS SZERET ÁTJÁRNI A MŰFAJI KERETEKEN. A MÜPA KÜLFÖLDI KÖNNYŰZENEI PROGRAMJÁNAK SZERKESZTŐJEKÉNT LEGINKÁBB OLYAN FIATAL TEHETSÉGEKET ÉS ZENÉSZLEGENDÁKAT HÍV MEG AZ INTÉZMÉNYBE, AKIK KORÁBBAN MÉG NEM JÁRTAK MAGYARORSZÁGON. A ZENEI SZERKESZTŐT SZERVEZÉSRŐL, ZENÉSZI PÁLYÁJÁRÓL ÉS A KÖVETKEZŐ ÉVAD KONCERTJEIRŐL KÉRDEZTÜK. Dobosként több formációban és stílusban játszik itthon és külföldön, többek között Gadó Gáborral, Dukay Barnabással, Grencsó Istvánnal, Dresch Mihállyal, Zanzingerrel, morningdeerrel, valamint legfontosabbnak tartott zenekarával, a Jüvel. Tizenegy évig a Trafó teljes zenei programját szerkesztette, nyolc éve a Müpa külföldi könnyűzenei szerkesztője: a Müpa bíbor színnel jelzett könnyűzenei kínálatát, valamint a CAFe Budapest és a Budapesti Tavaszi Fesztivál programját van lehetősége színesíteni.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Két szakmája kiegészíti egymást: „Sok olyan külföldi zenésszel köthettem barátságot a szervezés kapcsán, akik korábban alapvető hatással voltak rám, rengeteget tanultam tőlük a zenéről. Szervezőként segítséget jelent, hogy számos kiváló zenész kollégámmal ajánlunk egymásnak hallgatnivalót, új felfedezéseket. A legfontosabb számomra e két szakma együttállásában, hogy tartani tudom magam első dobtanárom, Geröly Tamás iránymutatásához, miszerint az a rengeteg idő és energia, amelyet a zene gyakorlásának szentelek, kötelez arra, hogy a jót szolgáljam tudásommal. Elképzelni sem tudnék jobb hivatást a zenélés mellett, mint a szervezés, amelynek hozománya az is, hogy nem függök anyagilag a koncertezéstől.” A Trafó koncertszervezőjeként sokszor került kapcsolatba olyan együttesekkel, amelyek meghívása túlmutatott a helyszín adottságain, lehetőségein, ezért fordult ajánlataival Csonka Andráshoz, a Müpa akkori produkciós vezérigazgató-helyetteséhez: „Egy negyvenöt tagú gamelán együttest szerettem volna meghívni. E stílus – mely Debussyre, Bartókra is hatással volt – egy párizsi világkiállításon mutatkozott be Európában 1889-ben, Magyarországon pedig 2008-ban a Müpában zajlott az első indonéz gamelán koncert, hatalmas sikerrel. Ezután kaptam a megtisztelő felkérést, hogy csatlakozzam a Müpa szerkesztő csapatához.” Mivel az intézménynek ekkor már megvoltak a világ zenéért, a hazai könnyűzenéért és a jazzért felelős szerkesztői, a nemzetközi rock és pop területén, valamint a stílushatárok között kezdett mozogni. „Sok jó zene létezik, ami nem sorolható be egy-egy stílus keretei közé. Jól ismert sztárok koncertjein legtöbbször tudhatjuk, mire

számíthatunk, de legalább ennyire izgalmas a felfedezés öröme, amikor számunkra ismeretlen együttesekkel, stílusokkal ismerkedünk meg. A Müpa a tökéletes helyszín arra, hogy páratlan környezetben éljük át az élő zene élményét.” Sokszor több év munka előzi meg egy sztár koncertjét: „Vezetek egy folyamatosan bővülő – és szerencsére jó néhány megvalósult koncert által csökkenő – listát azokról az előadókról, akiket szeretnék a Müpában bemutatni. Sok körülménynek kell egyeznie ahhoz, hogy egy koncert megvalósuljon, ezért tartom találóbbnak a »koncertszervező« helyett a »szerkesztő« megnevezést. Hogy egyet említsek a sok szempont közül: mivel a komolyzene területén két-három évre előre kötik le a koncerteket, korlátozott számú dátum marad a könnyűzenének nevezett stílusokra, ahol nem szokás hét-nyolc hónapnál előrébb tervezni. Minden szerkesztő konkrét dátumokkal gazdálkodik, csak olyan előadó jöhet számításba, aki e napok egyikén be tudja illeszteni Budapestet a turnéjába.” A zenei tanácsadó sok más mellett jó pár olyan előadót is elhozott a Müpába, akik korábban sosem jártak Magyarországon: itt hallhattuk hazánkban először klasszikus kortárs zeneszerzőként a Radiohead gitárosát, Jonny Greenwoodot, itt mutatkozott be a Portico Quartet, Joanna Newsom, Elvis Costello, Rufus Wainwright, Andreas Scholl, a Hilliard Ensemble meets Arditti String Quartet projekt, Anouar Brahem, Nik Bartsch, Michael Wollny, Tigran Hamasyan, Ibrahim Maalouf és Asaf Avidan. A sor sokáig folytatható, és szerencsére folytatódik is az előttünk álló évad koncertjeivel, amelynek során hallhatjuk Quincy Jones legújabb felfedezettjét, a huszonkét éves Jacob Colliert, a legutolsó David Bowie-lemezen közreműködő Donny McCaslin Quartetet, a Southbank Gamelan Players közös koncertjét a legendás Plaid elektronikus duóval, valamint Chilly Gonzalest. „Szeretek új zenéket felkutatni, és ezeket az élményeimet másokkal is megosztani. Kihívásokkal teljes, izgalmas munkát végzek, és boldog vagyok, hogy ezt egy világszínvonalú koncerthelyszínen tehetem kiváló szakmai munkát végző kollégákkal együttműködve.” Forgách Kinga

2016 augusztus–október kulissza

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. május 10. Közreműködött: Baráti Kristóf – hegedű, Várdai István – gordonka, Várjon Dénes – zongora)

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

[…] A jelentékeny súlyú program időben szinte teljes egészében átfogta a romantikus trióirodalom több mint hat évtizedes történetét. Schubert „Notturno” című varázslatos, egytételes triójával kezdődött, Dvořák „Dumky”címet viselő kései triójával folytatódott, majd a szünetet követően Csajkovszkij e műfajban írt egyetlen, ám tartalmában és méreteiben egyaránt monumentális művével, az a-moll trióval zárult a koncert. […] Baráti, Várdai és Várjon teljesítményét az fémjelzi elsősorban, hogy ezt a három világot milyen jellegzetes és határozott karakterrel tudták megjeleníteni, miközben a saját, kollektív „személyiségük” is mindvégig erőteljesen érvényesült. Ahogyan Schubert Notturnójában mindezt megvalósították, annak a titkát nehéz lenne kifürkészni, mert olyan magától értetődő természetességgel váltak azonossá a darab atmoszférájával: mind a titokzatos, lemondással színezett nosztalgia, mind a szenvedélyes epizódok tökéletesen a sajátjukként hatottak […] FIDELIO, 2016. 05.16. Malina János

Shai Maestro Trio

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Fesztivál Színház, május 23. Közreműködött Shai Maestro – zongora, Jorge Roeder – bőgő, Arthur Hnatek – dob)

Shai Maestro Trio

[…] A koncert finom zongoraszólóval indult, és a ritmusszekció becsatlakozása sem volt robbanásszerű. […] A közel-keleti hatások eleinte hiányoztak a darabokból, később azonban átvették a főszerepet, és valahonnan a mediterráneum oldaláról szemlélhettük, hol tart ma a mainstreamből táplálkozó, de a helyi jelleget is bátran magára öltő jazz. Maestro egyedülálló technikáját talán csak az egyik szólóban engedte igazán megcsillanni, a hangsúly sokkal inkább az összjátékra, a közös zenélésre helyeződött, és végül a közönség is együtt lélegzett a fennkölt poézissal. Az utolsó harmad felvezetéseképpen Maestro elmondta, mennyire megviseli a testközelből megélt gázai háború, és ez inspirálta a koncert előtti pár napban, New Yorkban rögzített új lemez egyik dalát […] A Shai Maestro Trio üzenete nyilvánvalóan a békéről, egy jobb világról szólt […] ÉLET ÉS IRODALOM, 2016. 06.17. Végső Zoltán

Jonas Kaufmann (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. június 7. Közreműködött: Jonas Kaufmann – tenor, Helmut Deutsch – zongora)

Helmut Deutsch és Jonas Kaufmann

Jonas Kaufmann valóban sztártenor, szépfiú, szép, ahogy kiáll a színpadra, és szép a hangja is, mi kellhet még? Mégsem sztártenor úgy, ahogy Pavarottiék voltak annak idején, […] nem feltétlenül szolgálja ki a közönség óhajait. Sokkal több van annál Kaufmannban, hogy a közönségigények korlátai közé szorítsa magát […]

[…] A koncertet záró dalválogatás […] már egyre könnyebb és könnyebb fajsúlyú: utat nyit a ráadásoknak és a hosszas tetszésnyilvánításnak. […] REVIZOR ONLINE, 2016. 06.13. Csabai Máté

mélyvíz, csak úszóknak 2016 augusztus–október

Fotó: Posztós János, Müpa

[…] lendületes, erőteljes és expresszív, jól építi fel a dalokat, és a magas tartományokban ugyan sokszor előnyben részesíti a falsetto technikát, de a zenének kárára ez sem válik. És csak most említem Helmut Deutschot, aki zongorán kíséri az estet, mégpedig egészen kiválóan. […] az énekes és kísérője érti-érzi egymást, ötleteket ad egymásnak, reflektál egymásra.

SZEMELVÉNYEK AZ INTERNETEN MEGJELENT ÍRÁSOKBÓL Orgona10 – Ünnepi finálé: a Notre-Dame orgonistái

Olivier Latry és Philippe Lefebvre

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 22. Közreműködött: Olivier Latry és Philippe Lefebvre – orgona; Cantabile Regensburg Kórus, vezényelt Matthias Beckert)

Fotó: Posztos János, Müpa

Az Orgona10 fesztivál szerkesztője és rezidens orgonistája, Fassang László kesztyűt dobott [két francia kollégája elé], amikor a 3. századi római orgonának a színpad bal oldalán felállított, kézipumpás másán eljátszotta a világ legrégebbi, fennmaradt notációjú zeneművét, Szeikilosz sírversét. Latry és Lefebvre jókedvűen fogadták el a kihívást, és varázslatos módon építették fel a zenei téma transzformációját mintegy húsz percig tartó, közös improvizációjukban. […] A Müpa sikerrel vonzotta be hallgatók ezreit, akik kíváncsiak voltak az orgonaünnepre. BACHTRACK, MÁJUS 26. Catherine Ennis

Az istenek alkonya

Wagner: A Nibelung gyűrűje […] A színpadi elemek – a vetítés, a táncosok, a koncertszerű öltözéket felöltő énekesek – egyike sem új ötlet. Mégis, az a képesség, amellyel elhelyezték és egységbe forrasztották őket, jelentős teljesítmény. Olyan újszerű megközelítésről van szó, amely a lírai színház jövőjét illetően Wagner világán túl is nagy jelentőséggel bír, és irányt mutathat a műfajnak. A koncepció technikai lag rendkívül kifinomult, ugyanakkor ízlésesen szerény. […] Vitán felül áll: a produkció igazi hőse Fischer [Ádám], aki végig olyan lenyűgöző rutinnal vezényelt, ami csak a legkiválóbb Wagner-karmestereket jellemzi.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 16–19. Rendezte: Hartmut Schörghofer; vezényelt: Fischer Ádám)

CLASSICAL VOICE NORTH AMERICA (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK), JÚNIUS 27. James L. Paulk

Keith Jarrett (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, július 3.) A szenvedélyes külsőségek erősen zaklatott első félidőt hoztak: egy szünetben elkapott panaszos mondatfoszlány („nekem ez túl sötét és absztrakt”) jól írja le azt az enyhe csalódottságot, mely minden rajongóban bujkál, ha Jarrett nem andalít, hanem másra használja a zongorát. Szíve joga, a rajongónak meg az, hogy a kölni koncertet követelje, noha annak már 40 éve vége. Az uneasytől az easy listeningig a második részben jutottunk el, itt már Jarrett humora is olajozta a performanszot: az egyik pillanatban azt üzente, hogy nem kell őt azért annyira komolyan venni, a másikban meg olyan drámaian bűvölte a billentyűket, hogy szó bennszakadt, hang fennakadt, a leheletekről nem is beszélve. Keith Jarrett

MAGYAR NARANCS, JÚLIUS 7. kg

2016 augusztus–október a müpa a weben

Szüts Miklós

Bohócok, örömlányok, táncosok és életre keltett bábuk, festők és költők, fergeteges zenék, látványos színpadképek: ezt ígéri Gergye Krisztián társulatának új produkciója, a Lautrec táncolni fog. A Kokoschka babája után kíváncsian várom az újabb mutatványt, műfajmegjelölése szerint groteszk kabarét. A nagyszerű táncos-koreográfusnak – úgy tűnik – tartós és komoly liezonja támadt a képzőművészettel is (maga is kiválóan rajzol!), főszereplői újabban rendre a festők közül kerülnek ki. A századforduló Párizsának abszurd, világ végi színpadán ott tombol majd mindenki, aki számít, és mindenki, aki nem: vad, ironikus, abszurd fiesztára készülhetünk.

festőművész

2016

09 25

09 23

KÖZREMŰKÖDŐK: SONIA WIEDER-ATHERTON – CSELLÓ, FRANÇOISE RIVALLAND – CIMBALOM VEZÉNYEL: ILAN VOLKOV FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULAT LAUTREC TÁNCOLNI FOG – BEMUTATÓ CABARET GROTESQUE KÖZREMŰKÖDŐK: KOLONITS KLÁRA – ÉNEK, PHILIPP GYÖRGY – ÉNEK, ZENE, TÁRNOK MARICA – BÁB, MAHJI TORRES, LŐRINC KATALIN, BARABÁS ANITA, GERGYE KRISZTIÁN – TÁNC JELMEZ: BÉRES MÓNI / SMINK, MASZK: KÁROLYI BALÁZS VETÍTÉS: KARCIS GÁBOR / FÉNY: VAJDA MÁTÉ PRODUKCIÓS VEZETŐ: HUSZÁR SYLVIA, GÁSPÁR ANNA ZENEI VEZETŐ: PHILIPP GYÖRGY TÁRSKOREOGRÁFUS: MAHJI TORRES RENDEZŐ, KOREOGRÁFUS, LÁTVÁNY: GERGYE KRISZTIÁN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2016

10 12

Fotó: Pitrolffy Zoltán

2016

EURÓPAI HIDAK 2016 – FRANCIA NAPOK A MÜPÁBAN A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KORTÁRS EGYÜTTESE

Lajos Edit

képzőművész

Huszonévesen lelkesen gyűjtöttem a klasszikus zenei bakelitlemezeket. Az első Penderecki-albumot a borítóján szereplő absztrakt grafika miatt vettem meg. A lemezt hallgatva meglepett, milyen tágas tereket kelt életre zenéjével a szerző. Nagyon látványosnak tartom Penderecki hangzásvilágát. Szeretem figyelni, hogyan bukkannak fel bennem színnel és formával teli képek zenéje hatására. Érdeklődéssel várom szeptember 25-én Grisey műveit is, aki tudatosan tereli figyelmünket a hangok által feltárt belső világ felé.

Flohr János Fotó: Nánási Pál

grafikusművész

2016

09 27

SIR ANTONIO PAPPANO ÉS A RÓMAI SANTA CECILIA AKADÉMIA ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: DANIELE ROSSI – ORGONA VEZÉNYEL: SIR ANTONIO PAPPANO BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM hullámhossz 2016 augusztus–október

Kiskamasz voltam, amikor családommal egy hangversenyen először hallottam Saint-Saëns Orgonaszimfóniáját. Anyánk ezen az estén odafelé és hazamenet a műről, a szerzőről, és kicsit a korszakról beszélt nekünk. Csak évekkel később – sokadszor hallgatva a darabot rádióból, felvételekről – került szóba előadó és előadás. Amikor aztán a koncertre járás szenvedélyemmé vált, hozzászoktam, hogy már napokkal előbb elkezdem keresni a régi, nagy felvételeket – hogy annál nagyobb várakozással mehessek el a hangversenyre. Ezt a várakozást élem át most is, amikor a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarának koncertjére készülök. Antonio Pappano vezényel, a Müpa orgonáján Daniele Rossi játszik. Saint-Saëns műve, a 3. (c-moll, „Orgona”) szimfónia is szerepel az est műsorán.

2016 augusztus–október hullámhossz

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Závada Péter

Vérbeli többedik generációs irodalmár és autodidakta muzsikus, akinek üdítően szabad a kapcsolata a zenével. Miután a családi hagyományok között nem szerepel a zene, minden előképzettség nélkül, barátaival együtt kezdett megismerkedni a műfajjal tizennégy-tizenöt évesen. A műfaji határokat is elmosó zene-szöveg szimbiózis megvalósítására jött létre az Akkezdet Phiai is. Závada Péter megpróbálta röviden összefoglalni ezt az immár több évtizedes történetet.

„Szövegben nem improvizálunk” „Gyerekként a haverokkal amerikai rapszövegeket fordítottunk. Jópofa dolognak tartottuk, hogy Amerikában a gengszterek, drogdílerek írnak hőskölteményeket, melyekben elképesztően szabadon bánnak a szavakkal. Az utcaköltészet meglátásom szerint városba költözött népköltészet. Verseket és drámát csak később, húszéves korom után kezdtem írni. Lefordítottam a Hair dalszövegeit, Nádasdy után szabadon átírtam Shakespeare-t, és nemrég írtam egy operalibrettót is: Astor Piazzolla Nagyvárosok

„Az utcaköltészet meglátásom szerint városba költözött népköltészet.” 66

határsértők 2016 augusztus–október

Máriája című darabját fordítottam magyarra a Katona József Színháznak. Az Akkezdet Phiai »alapelve« a szöveg elsődlegessége; nem véletlen, hogy a formációt velem együtt alapító Süveg Márk (Saiid), a többszörös magyar slam poetry-bajnok számára is nagyon fontos az írás. A szövegeinkben tehát egyrészt a már említett amerikai rap-hagyományhoz, másrészt a hetvenes–nyolcvanas évek magyar avantgárdjához és posztmodern költőihez nyúlunk vissza. Olyan szerzőkhöz, mint Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina vagy Kovács András Ferenc. Az Akkezdet Phiai rapjei rímes, ritmikus, gyakran politikus, szójátékokkal teli gondolatfolyamok. Posztmodern lett a zenénk is: a hagyományt mint repertoárt használjuk föl. Átértelmezzük, szétszedjük és újra összerakjuk a komoly-, nép- és világzene, a blues, a jazz elemeit. Számunkra az a legfontosabb, hogy a zene biztosítsa a szövegek hangulati és ritmikai aláfestését. Akárcsak annak idején az ókori görög eposzoknál – a zene ott is erősítette a szövegi tartalmat. S hogy ez miképp valósul meg? Kész versek találkoznak a kész zeneszámokkal, amelyeket egy DJ, vagy mondjuk az Amoeba együttes szólaltat meg. Máskor mi mondunk verset zenére,

amelyet Fekete Kovács Kornél, a Balázs Elemér Group, Szőke Szabolcs, Dés András, vagy éppen a bluesos Ratkóczi Huba játszik. Ilyenkor ők improvizálnak, mi pedig kész, »leírt« verseket mondunk a zenei alapokra. Szövegben nem improvizálunk, ennél szigorúbbak vagyunk magunkhoz. Rögtönzés legfeljebb az elhangzó versek sorrendjében fordulhat elő, magukban a költeményekben nem. Egyébként kísérletező típus vagyok, szeretnék még újabb formációkkal is fellépni. YouTube-on már hozzáférhető a hatszámos szólólemezem, amelyen egy nagyon mai, amerikai rapstílust próbálok átültetni magyar nyelvre. Ez egyszerű zenét, egyszerű, szerepjátékos szövegeket takar, s így együtt az egész a zenei-szövegi nyerseség felé mozdul.” Tóth Anna

2016

10 29

Müpamozi FRANCIA KRÉMES Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

2016. szeptember 26.

Bolond Pierrot (Pierrot le Fou, 1965)* 2016. október 10.

Playtime (1967) 2016. október 24.

Az utolsó metró (Le Dernier métro, 1980)*

2016. november 21.

Betty Blue (1986) 2016. december 5.

Nikita (1990) 2017. január 16.

Amélie csodálatos élete

(Le Fabuleux destin d’Amélie Poulain, 2001)

2016. november 7.

Rossz vér (Mauvais sang, 1986)*

2017. január 30.

Párizs, szeretlek (Paris, je t’aime, 2005)

* A filmvetítés a budapesti Francia Intézet támogatásával valósul meg.

mupa.hu 67

2016 augusztus–október határsértők

i r t a s k pe ene ös a ud válz köz b a szti pa e fe a mü vény és dez ren

i a p euró k a d i h

n a b á p ü m a k francia napo mber 2 1 – 28 . 2 0 16. s ze p t e a bfz.hu és mup

.hu