Müpa Magazin 2016/2017 évad 3. szám

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I I . é v f o l y a m , 1 . s z á m , 2 0 1 7. j a n u á r –f e b r u á r

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Gyűjtsön új élményeket!

Nyugdíjaskedvezményeinkkel könnyű lesz!

Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban:

2017.01.15. SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER / 01.16. NAGY KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY 01.20. JAZZMŰHELY – TRUMPET SUMMIT: KOÓS-HUTÁS–PECZE–SUBICZ / 01.27. BÁBEL-EST – ÉJSZAKA 02.03. FRÉDÉRIC CHAMPION ORGONAESTJE / 02.05. JAZZ SHOWCASE – GÁLAKONCERT 02.11. A NÉPZENE ÜNNEPE – SEBŐFERI 70 / 02.12. FELFEDEZÉSEK – SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR 02.27. RÉGIZENE FESZTIVÁL – EUROPA GALANTE Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.

mupa.hu

KEDVES

Közönség!

Steve Rubie

Amikor 2003-ban igent mondtam Pallai Péternek, a londoni Magyar Kulturális Központ jazz-kurátorának arra a kérdésére, hogy nem volna-e kedvünk vendégül látni a londoni 606 Klubban magyar jazzmuzsikusokat, azt gondoltam, hogy ezzel szívességet teszek a számomra ismeretlen zenészeknek: hadd szerezzenek tapasztalatokat nálunk. Az első néhány este után nyilvánvaló volt, hogy mi legalább annyit tanulhatunk tőlük, mint ők tőlünk… Azóta olyan kiválóságok játszottak nálunk, mint Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, a fiatalok közül Bolla Gábor vagy Fábián Juli. 2008-ra informálisan megállapodtunk egy csereprogramról a Budapest Jazz Klubbal. Így érthető, milyen nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, amikor meghívást kaptam a frissen felépült Müpa Jazz Showcase című rendezvényére. Várakozásomban nem is csalódtam: kivételesen jól szerkesztett és szervezett eseményen vehettem részt, a zene remek volt, a fellépők első osztályúak. Tíz év elteltével, az azóta szerzett tapasztalatok fényében a Müpa és a Jazz Showcase iránti tiszteletem és lelkesedésem változatlan. Az okosan szerkesztett és lenyűgözően széles zenei skálát felölelő műsor a jazz elismert kiválóságai mellett professzionális módon biztosít bemutatkozási lehetőséget a fiatal tehetségeknek. Ugyanakkor az Európa minden szegletéből Budapestre érkező műsorszervezők és más szakemberek jelenléte is egyedülállóvá és rendkívül hasznossá teszi a tehetségek nemzetközi seregszemléjét. A Müpának szívből gratulálok az elmúlt tíz évhez, és minden jót kívánok a következő tízhez!

A közönségnek pedig a jubileumi eseménysorozaton is nagyon jó szórakozást!

Steve Rubie a londoni 606 Club vezetője (Petrányi Judit fordítása)

2017. január–február nyitány

Fischer Ádám

Nyitány Tartalom Kocsis Zoltán 1952–2016 A világ sorsa KLASSZIKUS

Valerij Gergijev

03 04 06 08

Az újrafelfedezés élménye Bizarr és elbűvölő – barokk parádé

Fotó: Christian Steiner

Vivica Genaux

LITERÁRIUM

20 22

AKTUÁLIS ZENE

Egy amerikai Moszkvában

22

Fotó: Sergei Tyagin

14

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

10

26 Az örök újrakezdés zenéje 10 MŰVÉSZBEJÁRÓ Varázsló, pálca nélkül 14 Kamarazene nélkül 28 Szent és profán 16 elképzelhetetlen „Döntenem kellett: zongora FOLYAMATOS MÚLT vagy extrém sport?” 18 Szereti Ön Brahmsot? 30

Klasszikusok ébresztése A hetedik fiú Veszendő otthonok

34 36 38

JAZZ

Minden évben más 42 Jazzrajongók há-négy: Hajós, Hámori, Bergendy 46 VILÁGZENE

Éjszaka minden megnő

48

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

42

Fotó: Marco Borggreve

30

Szerkesztőség: Fidelio Media Kft. 1033 Budapest, Polgár utca 8–10.

Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: print@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Media Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2016. december 8.

Fischer Iván

A címlapon: Baráti Kristóf Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Fábián Juli

Amikor a Majom évét felváltja a Kakas éve 50 Rejtelmek, csodák 52

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

MÜPAMOZI

HULLÁMHOSSZ

Gasztronómia és szerelem

Marie-France André • Niclas Trouvé • Iain Lindsay 64 Horizont 65

56

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Zenéről – a személyiség erejével 58 KULISSZA

Aki fejből tudja a Müpa műsorát

60

Szemelvények zenekritikákból

www.mupa.hu

62 Stratégiai partnereink:

HATÁRSÉRTŐK

Szerintem Kodály nagyon örülne

66

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Fotó: Kenéz László

Kocsis Zoltán

06

horizont 2017. január–február

KOCSIS ZOLTÁN

1952–2016

Kocsis Zoltán kezdettől a Müpához tartozott: a tervezők hívására már a kivitelezés munkálatai idején bejárta az épületet, hogy tanácsaival segítse elérni az optimális eredményt.

Karmesterként 2005 januárjában ő avatta fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet, s ettől kezdve minden művészi megnyilvánulásával formálta és meghatározta a Müpa arculatát. Zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok, amelynek vezetését a ház felépülése előtt nyolc évvel, 1997-ben vette át, s amelyet ő tett újra világszínvonalú együttessé, itt talált méltó otthonra, ő pedig az épületben számtalan nagyszerű koncertet vezényelt – ezeknek emléke szinte beivódott a falakba. Kreativitásával segített kiérlelni a Müpa koncepciójának összművészeti jellegét, hiszen karmesteri géniusza nemcsak hangversenyeket termett, de a jubileumi Debussy-sorozat komplex koncepciója vagy az impozáns Richard Strauss-operaciklus is az ő magasrendű gondolkodásmódjának szellemi tágasságát dicsérte. Jelenléte mindenkiből mindig a legjobbat hívta elő, s ezáltal mindnyájunkat felemelt és előbbre segített. Számomra különösen torokszorító, hogy élete utolsó munkájában, a 2016. október 6-án közönség elé került Bartók-est Kékszakállújának rendezőjeként alkotótársa lehettem. Mindig velem marad az emléke annak az elkötelezettségnek és maximalizmusnak, amellyel nagybetegen is küzdött az előadás tökéletességéért. A sanghaji vendégjátékra már nem utazhatott velünk; kollégáimmal megrendülve döbbentünk rá, hogy itthon a szíve éppen akkor szűnt meg dobogni, amikor a kínai közönség előtt a Mandarin meghalt. A vele töltött tizenegy év emléke a Müpa csapata számára felszólítás, amely mindnyájunkat arra kötelez, hogy minden munkánkat teljes szívvel végezzük, az eredménnyel soha nem elégedve meg – ahogy Tőle tanultuk.

Káel Csaba A Müpa vezérigazgatója

E sorok Kocsis Zoltán temetése után íródnak. Azt reméltem, hogy a gyászszertartás és a tudat, hogy koporsóját – Bartók sírjához közel – befogadta a föld, majd talán megkönnyíti elfogadni a tényt, hogy nincs többé. Müpa-beli irodámban ülök és várom, mikor szüremkedik át az ő szomszédos irodájából zongorajátéka. Koncertekkel, turnékkal kapcsolatban elárasztanak a megválaszolásra váró kérdések, és már állnék föl, hogy átmenjek hozzá megbeszélni… de nincs kivel. Most abban reménykedem, hogy a december 10-i Kocsis Zoltán emlékhangverseny itt, otthonunkban, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben majd segít belenyugodnom abba, hogy végleg elment. Persze, hogy könnyebb legyen elviselnünk hiányát, itt maradnak velünk nemcsak vele kapcsolatos emlékeink, hanem az a számtalan koncert, melyet szerencsére rögzítettek, forrásvíz-tiszta írásai, nyilatkozatai. Egy idő után majd előkerülnek a vele kapcsolatos derűs percek, nagy közös vacsorák, nyáresti borozgatások, és legfőképp együttmuzsikálások emlékei is. És ez így is lesz rendjén, mert a halála előtti néhány hetet leszámítva életkedve, elpusztíthatatlannak tűnő szellemi ereje és teremtő tehetsége, gyakran áradó humora jut inkább eszünkbe, mint a ravatalon nyugvó korszakos művész. A Nemzeti Filharmonikusokkal eltöltött két évtized ugyanúgy rányomta ragyogó bélyegét az együttesekre, mint elődünkre, az Állami Hangversenyzenekarra Ferencsik Jánosé. Már most állíthatjuk: megszenvedett aranykorszakként kerül be karmesteri, zenekarépítői munkássága is a zenetörténetbe. Ám még sokáig gyászoljuk szívünkben: zenekari és énekkari művészek, munkatársak. Magam pedig büszkén viselem a kitüntetést: Kocsis Zoltánnal töltöttem két évtizedet a Nemzeti Filharmonikusok vezetőjeként.

Kovács Géza A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója

2017. január–február Kocsis Zoltán 1952–2016

7

A világ

sorsa

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Kocsis Zoltán

08

klasszikus 2017. január–február

„…ami talán egy évszázadban egyszer-kétszer ha akad, az Kocsis Zoltán muzsikusi nagysága. ...

Ritka kincsünk van, vigyázzunk rá!” – írta róla szóló első kritikájában, 1970. március 21-én Kroó György. „Pánzenei tehetség” – ezt a kifejezést is ő használta, éleslátással. Még tizennyolc éves sem volt akkor Kocsis Zoltán. A fiatalember a következő évtizedek alatt többszörösen beváltotta, a maximumig teljesítette a reménységet. Minden lehető elismerést, támogatást, szeretetet megkapott a szakma, a közönség és a hozzá közelebb állók részéről. De kérdés, hogy a szélesebb értelemben vett közeg, a kor, amely körülvette, megfelelően segítette-e őt, és ezáltal persze önmagát?

Kocsis Zoltán gyertyájának (hogy ezzel a vele kapcsolatban is sokat említett hasonlattal éljek), lévén különleges ember, nemcsak két vége volt, hanem több. És valamennyit egyszerre égette. De mindannyiunk érdekében. A keletkező fényt és hőt bőkezűen osztotta szét, szünetet sem tartva. Elképzelhetetlen volt, hogy bármekkora sikernél is hosszabban elidőzzön, mindig tovább akart lépni.

Ha nem akadt igényeinek megfelelő zenekar, hát alapított egyet, ha nem volt használható nagyzenekari koncertterem Budapesten, lépten-nyomon hangoztatta, hogy szükség lenne rá.

A révbe érkezés jelentős pillanata, életének nagy öröme volt, amikor végre ez a terem megépülhetett, és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, amelyet néhány évvel korábban átvett, és hamarosan soha nem látott színvonalra emelt, méltó játszóhelyet kaphatott. Sőt többet: otthont. Bár szervezetileg külön intézmény lett a Müpa és a zenekar, kulturális értelemben egybeforrt a kettő, és az elmúlt bő évtized alatt csak egymás hatóerejét erősítették. És ha már volt jó terem és jó zene­kar, akkor Kocsis Zoltán azzal lépett tovább, hogy nem csak a szokásos repertoárt játszotta, hanem adósságokat törlesztett és felfedezéseket tett, új utakra indult. Még vázlatosan sem lehet felsorolni, hogy az általa irányított évtized során mi minden szólalt meg a Müpában, ami nélküle feltehetően sohasem hangzott volna el.

Nem véletlenül terjedt el annyi kultúrkörben a befalazott ember mítosza, hisz ősidők óta tudták, szellem nélkül nem áll a fal, leomlik. Ma már szerencsére csak átvitt értelmű véráldozat kell egy épület felhúzásához, a falak szellemmel való megtöltése utólagos művelet. Kocsis Zoltán már a Müpa építésekor saját szellemét adta a munkálatokhoz, állást foglalt a hangversenyterem kialakításának koncepciójában, részt vett a finomhangolásban, a kipróbálásban, és ő tartotta meg az első zenekari koncertet is. Nem engedett a társadalmi protokollnak, legfeljebb a művészinek, így rögtön, első alkalomként felejthetetlen Mozart-programot vezényelt. Ettől a minőségtől máris megszentelődtek a falak.

A magyar iskola című filmben mondta: „Egy biztos: ha ma egy zongorista, és nem csak magyar, hanem bármilyen, ráteszi a kezét a billentyűkre, abban ott van Liszt.” És nyilvánvalóan ott van, és ezután ott lesz Kocsis Zoltán is, nemcsak a zongorára tett kezekben, hanem a felemelt karmesteri pálcákban is. Különösen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahogy Mendelssohné is ott van a Gewandhausban, vagy Mahleré a Musikvereinben. De a hely szelleme – felvilágosodott korunk hogy is ne tudná – nem a falakban bújik meg, hanem bennünk magunkban. És ha nem vigyázunk rá, könnyen elillan onnan.

Remekműnek csak a leírt zenét szokás nevezni, az interpretációt nem. A remekmű a teremtett világ egészéről mond valamit, ahogyan az utolérhetetlen interpretáció is. Tehát egy előadás szintén lehet remekmű, legfeljebb nem így definiáljuk. Azonban ma már ez mit sem változtat halhatatlanságán. A nagy vívmány, a hangrögzítés jóvoltából az előadó-művészet kiemelkedő teljesítményei egy évszázad alatt ugyanúgy részei lettek a zenetörténeti kánonnak, mint maguk a művek.

Kocsis Zoltán is mindig hangozatta, Rachmaninovtól és Bartóktól tanult meg zongorázni, a hangfelvételeiken keresztül. Zongorázni, azaz ahogy ő értette, zenélni. Az ő karmesteri munkája nem választható el zongorázásától, egyáltalán zenei megnyilvánulásai bármelyikétől.

Mi, akik kortársai lehettünk, soha nem tudunk már úgy belépni ebbe az épületbe, hogy Kocsis Zoltán ne jusson eszünkbe. Ez sohasem múló fájdalom. De azzal vigasztalódhatunk: szellemileg öröm, mert sokszor láthattuk-hallhattuk itt fellépni. És túl az érzelmeken, belépni ide emiatt is felelősség szakmabelieknek, közönségnek egyaránt. Kocsis Zoltán komolyan vette a szellemes liszti mondást: genie oblige, a tehetség kötelez! De tovább értelmezte: felelőssé is tesz. Mélységesen felelősnek érezte magát a zenéért, a zeneszerzőkért, és tágabb értelemben azért a művészi értékért, amely az emberiség közös kincse. Patetikusan hangzik ez így, de ha az ember egyszer is látta Kocsist besietni egy próbára jellegzetes pólóra húzott zakójában, nyakában az elmaradhatatlan sárgaszalagos belépőkártyával, melyet úgy viselt, mint valamilyen aranyérmet vagy királyi medált, vagy látta este frakkban berobogni a koncertre, rögtön érezte, itt most valami végtelenül fontos fog történni, a világ sorsa függ tőle. Lássuk be, tényleg az függ. Ez Kocsis Zoltán öröksége. És most már tényleg rajtunk, csakis rajtunk múlik, hogy vigyázunk-e rá.

Mácsai János 2017. január–február klasszikus

09

AZ

ÖRÖK

újrakezdés

zenéje

„A világ teremtése” témával állítólag Händelt keresték meg először az angolok, a Haydnnak készített német nyelvű librettót már megzenésítése idején lefordították angolra.

A bécsi bemutató után a londoni közönség alig várta, hogy hallhassa a remekművet, amelynek első kiadására nem kevesebb, mint négyszáz megrendelés érkezett; a hálás párizsi és londoni zenekarok hódoló nyilatkozatokat és emléktárgyakat adományoztak az idős mesternek, mondván, „neve éppoly soká ragyog majd, mint a csillagoké, melyektől fényét kölcsönözni látszik”.

A zártkörű 1798-as ősbemutatón a művészeti élet legjava jelent meg, többek között Stendhal is. „A legteljesebb csönd, a legodaadóbb figyelem, valami már-már vallásosan áhítatos tisztelet: ilyen hangulat uralkodott a gyülekezeten, amikor végre megszólaltak a hegedűk – írja. – A meglepett és örömtől és ámulattól ittas lelkeknek két álló órán át olyan élményben volt részük, amilyenben csak nagyon ritkán.”

Később persze megszólaltak más hangok is. „Mindig is mély ellenszenvvel viseltettem e mű iránt. Bőgő tehenei, zümmögő bogarai, a C-dúr fény, amely úgy vakít, mint egy Carcel-lámpa; Ádámja, Urielje, Gábrielje, a fuvolaszólók és minden szeretetreméltósága úgy feldühít, hogy kész lennék akár gyilkolni is. Az angolok szeretik a pudingot egy réteg marhahájjal tálalni – utálom. Éppen a marhaháj az, ami Haydn papa zenei pudingját köríti. És egy almát sem adnék azért, hogy találkozhassam Évával az erdőben. Biztos vagyok benne, annyira buta, hogy szégyent hoz a Jóistenre, de éppen őt érdemli meg a férje.”

A fenti sorokat egy bizonyos Hector Berlioz nevű zeneszerző-karmester vetette papírra az 1850-es évek végén A teremtés orató­rium­ ról. Minden bizonnyal Haydn számított a 19. században a legkevésbé megbecsült bécsi klasszikus szerzőnek, és még akik tisztelték, azok is hangszeres zenéjét kedvelték, a saját korában azonban talán sem Mozart, sem Beethoven nem dicsekedhetett olyan európai hírnévvel és olyan rajongótáborral, mint „Haydn papa” – és ezt nagymértékben A teremtés című oratóriumnak köszönhette.

Ma, kétszázhúsz év elteltével legtöbben úgy érzünk, mint Haydn kortársai: nem zavar bennünket a tehénbőgés vagy a viharos és szélcsendes tenger, a könnyű, pelyhes hó képszerű megjelenítése, éppen ellenkezőleg. Haydn zenéjén keresztül élvezzük-csodáljuk a napfelkelte fenségét, a lopakodó hold „lágy csillogását”, a büszke sas levegőt hasító röptét, a reggelt köszöntő vidám pacsirtadalt, a kristálytisztán előbuzgó hűvös patakot, a fényes vizeken átvillanó halakat, a kavargó-nyüzsgő rovarsereget, egyszóval A teremtés, a Természet végtelen változatosságát. Számunkra a Haydn ábrázolta Éva sem fruska, sőt Fischer Ádám, aki kilenc éve megálmodta az örök újrakezdést is szimbolizáló január 1-jei koncert hagyományát a Müpában, így vall: „Most talán az Ádám–Éva-duett a kedvencem, amely arról szól, hogy kettesben minden szebb, mint egyedül,

10

klasszikus 2017. január–február

„A világ egyik legérdekesebb régizeneegyüttesének tartom ezt a zenekart…” de nem vállalok garanciát arra, hogy ha máskor is megkérdeznek kedvenc részemről, ugyanígy válaszolok.”

A Kossuth-díjas dirigens ezúttal is világhírű zenekar élén vezényli a remekművet – amit Haydn Varázsfuvolájának tart –, azzal az együttessel, amellyel rendszeresen dolgozik együtt. A Felvilágosodás Korának Zenekarával A teremtést előadta már Londonban, de tavaly többek közt Dvořák Újvilág-szimfóniáját szólaltatták meg közösen Londonban és New Yorkban. „A világ egyik legérdekesebb régizeneegyüttesének tartom ezt a zenekart – mondja Fischer Ádám –, rendkívül invenciózus muzsikusokkal. Ők mutatták meg például, hogy korabeli hangszereken nemcsak klasszikus és azelőtti zenét lehet előadni; játszanak Wagnert és Mahlert is, akiknek művei az ősbemutató korának hangszerein szintén másképp szólnak, mint a maia­ kon. Ezt sokan nem is tudták, mielőtt ez az együttes elkezdett ilyen repertoárt is játszani. Amikor velük zenélek, újabb és újabb részleteket fedezek fel olyan művekben, amelyeket évek óta dirigálok.”

Várkonyi Tamás 2017

01 01

ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: A TEREMTÉS KÖZREMŰKÖDIK: BARÁTH EMŐKE – SZOPRÁN, UWE STICKERT – TENOR, SEBESTYÉN MIKLÓS – BASSZBARITON, PURCELL KÓRUS (MŰVÉSZETI VEZETŐ: VASHEGYI GYÖRGY), A FELVILÁGOSODÁS KORÁNAK ZENEKARA VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Három élvonalbeli szólistát hallhatunk az arkangyalok, valamint Ádám és Éva szerepében. Baráth Emőkét nem szükséges bemutatni, hiszen az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezése, a közelmúltban elhunyt, világhírű régizene-karmester, Alan Curtis számos produkciójában kapott szerepet. Uwe Stickert Mozart-operák tenorszerepeiben varázsolta el a közönséget, de a Buda­ pesti Wagner-napokon is többször fellépett már; olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Daniel Barenboim, Helmuth Rilling és Christopher Hogwood. Sebestyén Miklós szintén azok közé a nagy magyar művészek közé tartozik, akik külföldön futottak be szép karriert. Már diplomás angoltanárként került a zürichi zeneművészeti főiskolára Polgár László­ hoz, majd Münchenben következett pár újabb tanulóév – a nemzetközi hírű basszbariton azóta megjárta a New York-i Metropolitan mellett Berlin, Zürich, Lipcse, Düsseldorf klasszikusés Bécs patinás operaházait is.

2017. január–február

011

Fotó: Raffay Zsófia

Baráth Emőke

Észak-fok, titkok…

Fotó: Kaupo Kikkas

Északi muzsikusok vendégeskednek a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR januári koncertjein: a hazánkban immár nem először megforduló, kiváló észt karmester, PAAVO JÄRVI és a budapesti közönség által szintén kedvelt norvég csellista, TRULS MØRK. Järvi szép szokása, hogy amikor Budapesten jár, mindig hoz nekünk egy kis hazai cse-

megét: amikor tavaly novemberben az Orchestre de Paris élén lépett fel a Müpában, nagy honfitársa, Arvo Pärt darabját tolmácsolta: a Silhouette a nagy építész, Gustave Eiffel szelleme előtt tisztelgett.

Most viszont olyan művet hallhatunk, amely Pärt szellemének hódol: az észt Erkki-Sven Tüür (1959) Sow The Wind (Aki szelet vet) című opusza tavaly íródott, az akkor nyolcvanéves mester tiszteletére. A műsor hátralévő részében az orosz zene szovjet korszakának két komoly hangvételű remekműve áll párba egymással: Mørk Domenico Montagnana mesterhangszerén (Velence, 1723) Dmitrij Sosztakovics – Rosztropovicsnak dedikált – 2. csellóversenye (op.

126) előadásakor megszólalhatnak a mű jellegzetes panaszos recitativói éppúgy, mint a feszes, gyors részek éles hangsúlyai és ádáz ritmusai. Prokofjev 6., esz-moll szimfóniája (op. 111) a diadalmas 5 tragikus hangú testvérdarabja, melyet a zeneszerző a második világháború áldozatainak emlékére írt. A zsdanovi szovjet kritika még ezt a művet is elítélte…

2017

01 12 13 14

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: TRULS MØRK – CSELLÓ VEZÉNYEL: PAAVO JÄRVI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Paavo Järvi

Klasszikus és romantikus Manapság egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy egy kivételes tehetségű szólista az őt vendégül látó szimfonikus zenekar koncertjén nem egy, hanem két – vagy néha annál is több – versenyművet ad elő. Bízvást megteheti ezt ALEXANDRA SOUMM is, hiszen a moszkvai születésű, huszonnyolc éves hegedűvirtuóz kivételes tehetség, aki máris jelentős sikereket ért el. Tanulmányait olyan mesterek neve fémjelzi, mint Boris Kuschnir, Julian Rachlin, Nikolaj Znaider és Lorenzo Gatto. Eddigi pályafutása során olyan kiváló karmesterekkel lépett pódiumra, mint Herbert Blomstedt vagy Tugan Szokijev, hangszere az „ex-Kavakos” nevet viselő, 1785-ös Giovanni Battista Guadagnini. A két mű, melyet repertoárjából erre az estére kiválasztott, jól illik egymáshoz, hiszen a klaszikus Mozart A-dúr hegedűversenye (K. 219) a romantikát megszégyenítően indulatgazdag zene, míg a romantikus Mendelssohn e-moll koncertjét (op. 64) viszont éppen a klasszikus formatisztaság és lekerekítettség jellemzi. A hangversenyen a NEMZETI FILHARMONIKUSOKat KOVÁCS JÁNOS vezényli, akinek keze alatt a Mozart-versenyműhöz egy hasonlóan népszerű másik Mozart-kompozíció, a Haffner-szimfónia (K. 385)

12

klasszikus 2017. január–február

Alexandra Soumm

csatlakozik, az est bevezető száma azonban igazi ritkaság: Stravinsky kis zenekarra komponált, szinte soha nem hallható 1. és 2. szvitje. Mindkét szvit könnyed hangvételű, négytételes, és a húszas évekből származik.

2017

01 25

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: ALEXANDRA SOUMM – HEGEDŰ VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Ibér temperamentum

Február utolsó napjaiban, a tél végi szürkeség idején ugyan ki ne vágyna arra a hőre és temperamentumra, amelyet a spanyol nyár kínál? Megkaphatjuk mindezt a MÁV SZIMFONIKUSOK spanyol estjén, amelyen az ibér ihletésű művek mellett két kiváló spanyol közreműködő jelenléte is hitelesíti a műsorszámok megszólalását. A szerzők éppenséggel nem mind spanyolok – hiszen de Falla két kompozíciója, az Éjszakák spanyol kertekben és A háromszögletű kalap című balettből készült két szvit mellett Rimszkij-Korszakov és Maurice Ravel egy-egy műve is megszólal –, de aki ismeri az orosz zeneszerző Spanyol capriccióját és a baszk felmenőkkel rendelkező francia komponista Spanyol rapszódiáját, tanúsíthatja, hogy mindkettő abszolút hiteles módon teremti meg az ibér atmoszférát. A koncert két vendégművésze közül a karmester fényes múltra tekint vissza: a hetvenhat éves JESÚS LÓPEZ-COBOS két nagy mestertől tanult, Franco Ferrarától és a legendás karmesterek egész sorát kinevelő Hans Swarowskytól. Világ­ hírűvé a berlini Deutsche Oper élén eltöltött évtizede tette 1981 és 1990 között. A koncert zongoraművész szólistája, JUAN PÉREZ FLORISTÁN viszont csupán huszonnégy esztendős, de a nemzetközi zongoristatársadalom egyik ígéretének tartják a fiatal muzsikust, aki többek közt Elisabeth Leonskaja és Daniel Barenboim óráit is látogatta.

Kecskés M. Júlia

Muzsikás Együttes

Két népies-nemzeties színezetű gyűjteményből: Liszt Ferenc Magyar rapszódiák és Antonín Dvořák Szláv táncok című sorozatából választott egy-egy csokorra való tételt KELLER ANDRÁS, hogy ezek keretezzék a CONCERTO BUDAPEST január végi hangversenyének műsorát. Szórakoztató kezdés és befejezés, sok temperamentummal és virtuozitással.

Ami a kereten belül megszólal, az sem köznapi: ősbemutatót hallunk, a hazai zeneszerzés középgenerációjának jeles képviselője, Gyöngyösi Levente (1975) tollából. A mű címe: Úgy elmennék, ha mehetnék. Műfajmegjelölése: concerto népi hangszerekre és zenekarra, a kompozíció megszólaltatásában pedig a MUZSIKÁS Együttes működik közre. A szerző így vall kompozíciójáról: „Az Úgy elmennék, ha mehetnék Keller András ötletéből és felkérésére született. A mű kísérlet két különböző elven működő zenei együttes: a népi zenekar, illetve a szimfonikus zenekar »összebékítésére«, azaz közös zenei platformon történő együttmuzsikálásukra.

A játszott zenei anyag természetesen népzenei fogantatású. A négytételes (lassú–gyors–lassú–gyors) mű idée fixe-szerűen vissza-visszatérő főtémája egy mezőségi népdal, melyet tizennégy évesen, Demény Piroska népzenekutatótól, kolozsvári zeneelmélet-tanáromtól tanultam: »Úgy elmennék, ha mehetnék, / ha szabad madár lehetnék. / Úgy lemennék, ha mehetnék, / ha szabad madár lehetnék. / Szabad madár nem lehetek, hozzád, rózsám, nem mehetek«….”

2017

01 26

CONCERTO BUDAPEST MUZSIKUSOK, MUZSIKÁSOK SOROZAT KÖZREMŰKÖDIK: MUZSIKÁS EGYÜTTES VEZÉNYEL: KELLER ANDRÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Kirill Bashkirov

Fotó: Opitz Tamás

„Úgy elmennék, ha mehetnék…”

Juan Pérez Floristán

2017

02 23

MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: JUAN PÉREZ FLORISTÁN – ZONGORA VEZÉNYEL: JESÚS LÓPEZ-COBOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február klasszikus

13

Varázsló, pálca nélkül

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Színház Zenekara a Müpában

Lehet fogadásokat kötni, vajon budapesti fellépésén pálcával irányítja-e zenekarát a világhírű karmester, ahogy otthoni – oroszországi – turnéjukon. Vagy csupán kezével kormányozza együttesét, mint a Bécsi Filharmonikusokat Salzburgban, netán apró fogpiszkáló-szerűséggel szurkálja a levegőt, ahogy a Londoni Szimfonikusokkal Ravel Boleróját játsszák a Barbicanben. Egyre megy, hiszen Gergijev egész testével átéli a megszólaló darabot, fizikumát igyekszik koncert előtt ellazítani – mondja a róla készült, közel egyórás portréfilmben.

14

klasszikus 2017. január–február

Fotó: Marco Borggreve

Valerij Gergijev

A világ egyik legkeresettebb karmestere – írják róla a világlapok –, évente több mint kétszáz alkalommal lép koncertpódiumra, vagy áll szentpétervári „saját” színházának zenekari árkába vagy a New York-i Metropolitan Operáé­ba. Két évtizede tölti be a művészeti vezetői és főigazgatói posztot a Mariinszkij Színház élén. Ott, ahol 1978-ban dirigensi karrierje a legendás Jurij Tyemirkanov assziszten­ seként elindult.

Bár Moszkvában született, szülőföldjének a csekély alapterületű, ám a kaukázusi bércek ölelésében a tágasság érzetét nyújtó, tiszta levegőjű, kristálytiszta vizekben bő Észak-Oszétiát tartja. Feleséget is innen választott, egy nála huszonhét évvel fiatalabb muzsikust, Natalja Dzebisovát. Vlagyikavkázban, a fővárosban töltötte gyermekkorát, itt fedezték fel különleges adottságait, zongoratanárnője páratlan tehetségnek tartotta. Váratlanul özvegyen maradt édesanyja mindent megtett Valerij talentumának kibontakoztatásáért, a Szentpétervári Konzervatóriumban Ilja Muszin növendékeként szerzett karmesteri diplomát. A Herbert von Karajan Karmesterverseny győztesét az akkor még Kirov nevét viselő Mariinszkij Színház nyomban szerződtette.

Mindig olyan, mint egy kitörni készülő vulkán – jellemzi egyik hajdani mestere.

Nemzetközi karrierje a nyolcvanas évek elején kezdődött, külföldön már ismertebb kollégáival, Jevgenyij Kiszinnel, Maxim Vengerovval, Vadim Repinnel mutatkozott be a nagyvilág jelentős koncerttermei­ ben. Gyorsan szerzett népszerűségét alapítványának létrehozására és megerősítésére használta. Az alapítvány nem csak fiatal zenészeket támogat: hírneves globális cégek súlyos összegeket adományoztak arra, hogy 2006-ra felépüljön a Marii­nszkij koncertterme, 2013-ban pedig megnyíljon a Mariinszkij II. A romantikus stílusú, a hajdani cári dicsfényt őrző épületet felújították, a másik oldalon modern, 21. századi palota emelkedik, 500 millió eurót költöttek rá.

E két szárny fogja közre a hangversenytermet. A három helyszínen és külföldön évente 760 előadást, koncertet tartanak. Megvalósulni látszik a nagyra törő álom: legyen a Mariinszkij a világ egyik leghíresebb, legjobb zenei intézménye. Az ide vezető utat érdekes állomások szegélyezik: megszólalt Szentpéterváron a teljes Ring, de játszották Wagnertől a Parsifalt is, valamint Richard Strauss művét, Az árnyék nélküli asszonyt, méghozzá eredeti, német nyelvű előadásokon. Természetesen állandó része a repertoárnak az orosz opera és balett, a hangversenyteremben a klasszikusok mellett

XX. századi orosz szerzők, Stravinsky, Gubajdulina, Scsedrin, Kancseli és mások kompozíciói hangzanak el. Ma már elismertek a Mariinszkij kiadású CD-k és DVD-k is.

Az épületkomplexum kedvező körülményeket kínál a Gergijev által alapított Fehér éjszakák csillagai fesztiválnak. A rivális városban, Moszkvában pedig létrehozta Húsvéti fesztiválját. Finnországban és Hollandiában is fesztiválokat szervez és igazgat. Minden városban luxuslimuzin várja a fellépés után, de nem a hotelbe hajtat: vonatra vagy repülőre száll, és irány London, München vagy New York. Mindig olyan, mint egy kitörni készülő vulkán – jellemzi egyik hajdani mestere.

Sokan firtatják, milyen mélységű kapcsolat köti az orosz elnökhöz.

Annyi bizonyos, ha a színháznak pénzre volt szüksége, Gergijev előtt könnyen megnyíltak a minisztériumok ajtói. Nemcsak rendkívüli akaraterő, de közéleti aktivitás is jellemzi: a beszláni vérengzés után jótékony célú koncertet adott, a 2011-es japán földrengés után szintén. Létrehozott egy „összorosz” gyermekkórust, amely a Szocsiban rendezett 2014-es téli olimpia záróünnepségén debütált. Futballrajongó, szentpétervári irodájában fél szeme a képernyőn, miközben az egyik balerina a táncosok kérését tolmácsolja.

Albert Mária

2017

01 30

VALERIJ GERGIJEV ÉS A MARIINSZKIJ SZÍNHÁZ ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: N. N. – ZONGORA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

A MŰSOR Az est során elhangzó Rachmaninov-darab, a Rapszódia egy Paganini-témára a zeneszerző három remek zongoraversenye mellett nevezhető a negyedik versenyműnek: hallatlanul nehéz, de nagyon hálás feladatot kínál a szólistának. Gergijev missziójának tartja az orosz zene népszerűsítését: ezen a koncerten két, Budapesten egyébként gyakran felcsendülő kompozíció, Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája és Rimszkij-Korszakov Seherezádé-szvitje keretezi a programot. Nemcsak a helyszín, a magyar közönség iránti figyelem okán tűzi műsorra A csodálatos mandarin szvitváltozatát a karmester: Bartók munkássága a szentpétervári zenekarral, a Londoni Szimfonikusokkal, illetve a Müncheni Filharmonikusokkal való együttműködésének is homlokterében áll.

2017. január–február klasszikus

15

Szent és profán „Frédéric Champion egyike a legnagyszerűbb fiatal orgonistáknak, akit valaha hallhattunk” – olvasható a brit Choir and Organ című lap egy korábbi lemezkritikájában, de az American Organist és más orgánumok is szuperlatívuszokban beszélnek a francia művészről, valamint francia orgonazenét tartalmazó albumáról.

16 klasszikus 2017. január–február

Persze gondolhatnánk, egy ilyen vezetéknév eleve predesztinál a sikerre, de azért ezzel még egyáltalán nincs biztosítva a „bajnoki” lét, hiszen az eredményekért meg kell dolgozni, és Frédéric Champion életrajzát olvasva sem a munka, sem a kreativitás hiányát nem érezhetjük.

Az 1976-ban, Lyonban született muzsikus nyolcévesen kezdett el zongorázni, majd különböző intézményekben sajátította el az orgona és a csembaló művészetét: a lyoni, a híres párizsi és a toulouse-i Conservatoire-okban. Az utóbbi intézményben a csembalót már felváltotta a fortepiano, a svájci Bázelben, a Schola Cantorum Basiliensis­ben pedig tovább mélyítette repertoárismeretét és improvizációs készségét.

Champion számos nemzetközi verseny díjazottja, melyek között megtalálhatjuk a tokiói Minoru-Yoshida Tokyo-Musashino verseny első díját és a lipcsei Bach-verseny úgynevezett Bach-díját is. 2008-ban a Montrealban újonnan megrendezett Kanadai Nemzetközi Orgonaverseny első díját és közönségdíját is elnyerte, ennek eredményeképpen gyakori vendég lett Kanadában és az Egyesült Államokban is, felvételeit rendszeresen sugározza a CBC és a Kanadai Rádió.

Szimfonikus műveket előszeretettel és gyakran ír át orgonára…

Frédéric Champion repertoárja a tizenhatodik századtól egészen napjaink zenéjéig terjed: fellép szólóban, zenekarokkal és kórusokkal, továbbá ő maga is komponál műveket hangszerére – nemcsak szólókat, de kamarazenét is. Szimfonikus műveket előszeretettel és gyakran ír át orgonára, ezeket az átiratokat a gazdag hangzás érdekében ütőhangszerekkel egészíti ki. Nem véletlen, hogy budapesti műsorának nagy részét is ilyen átiratok teszik majd ki, amelyek előadása során két nagyszerű ütőhangszeres művész, a több európai fesztiválon is megfordult Schlanger Tamás és a jelenleg Zürichben élő Tömösközi László működik közre.

Champion műsorán eredetileg is orgonára komponált mű csak az első darab lesz: César Franck bachi hagyományokban gyökerező, de sajátos, modulációkban gazdag E-dúr korálját hallhatjuk, amely után a főleg orgonaműveiről ismert Maurice Duruflé korai, op. 6-os Három tánca következik – ez eredetileg zenekari mű, noha maga a szerző négykezes zongoraátiratot is készített belőle, így talán orgonára való átültetése sem számíthat eretnek gondolatnak. Liszt E-dúr legendája (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) zongoradarabként született, a műsor második fele pedig kizárólag zenekari művek átiratait kínálja: megszólal Debussy életteli Ünnepek tétele a Három noktürnből, a Haláltánc allegorikus műfaját romantikus színekkel megelevenítő Saint-Saëns-mű, valamint Muszorgszkij hátborzongató boszorkányszombat-ábrázolása, az Éj a kopár hegyen. Vallásos és világi kompozíciók bámulatos kavalkádjának lehetünk tanúi.

Tóth Endre

2017

02 03

Fotó: Bonnie Nichol

Frédéric Champion

FRÉDÉRIC CHAMPION ORGONAESTJE KÖZREMŰKÖDIK: SCHLANGER TAMÁS, BÍRÓ GERGELY – ÜTŐHANGSZEREK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február klasszikus

17

„DÖNTENEM KELLETT: ZONGORA

VAGY EXTRÉM SPORT?"

Fotó: Juhász Attila, Magyar Állami Operaház

Miklósa Erika

18

klasszikus 2017. január–február

Opera és zongoraverseny. Az összekötő kapocs ezúttal a Szegedi Szimfonikus Zenekar, amely a városhoz bizonyos értelemben kötődő művészekkel lép fel.

A New York-i Metropolitantől a milanói Scaláig a világ számos nagy operaházában megfordult, Kossuth-díjas Miklósa Erika itt kezdte tanulmányait, az 1987-ben született , rendkívül színes egyéniségű Szabó Marcell pedig Párizs és Madrid mellett 2014-ben a szegedi 6. Nemzetközi Bartók Béla Zongora­versenyen is részt vett, és a legjobbnak bizonyult.

Milyen emlékeket őriz Szegedről?

Miklósa Erika: Számomra Szeged majdnem olyan, mintha a szülővárosom lenne. Túl a számtalan fellépésen, éveket tölthettem ott Berdál Valéria növendékeként. Ez természetesen nagyon fontos állomás volt a pályámon, hiszen az ő tanítványai között volt korábban Tokody Ilona vagy Komlósi Ildikó is.

Ezen az esten több dalt, áriát ad elő. Elárulja, melyik műfaj áll közelebb a szívéhez, az áriaestek vagy a teljes operák?

Mindkettőnek megvan a maga szépsége, mélysége, nehézsége, de szívesen elmondom, hogy hozzám az ária- és dalestek valamivel közelebb állnak.

De azért bizonyára van operai álma is.

Természetesen, kétféle értelemben is.

Csodálatosnak tartom Verdi műveit.

A Rigoletto, a Traviata jelentős énekesi és színészi tudást igényel, ugyanakkor olyan művekről van szó, amelyek mindenkihez szólnak. Verdi úgy komponált, hogy operáit a legegyszerűbb emberek is megérthessék, szerethessék. Persze biztosan belejátszik ebbe az érzésbe az is, hogy miként mindenki tudja, én kicsit más irányból közeledtem az énekléshez, mint szokásos.

Gyerekkoromban sportolónak készültem, ám egy baleset miatt abba kellett hagynom a versenyzést, és tulajdonképpen kedvtelésből kezdtem énekelni. Viszont a sportolói múlt, a küzdeni tudás sokat segít nekem, mert az énekesi pályához ugyanúgy állóképesség, türelem, kitartás és szorgalom kell. És persze fegyelem, amely hosszú távon nagyon kifizetődik. Szintén operai szerepálmom, de Verdihez képest teljesen más világ: nagy izgalommal várom a lehetőséget, hogy elénekelhessem Alban Berg Lulujának címszerepét.

Szabó Marcell pár hónap alatt három jelentős versenyen szerepelt sikerrel.

Kínálkozik a kérdés: hogyan lehet szellemileg, fizikailag bírni egy ilyen sorozatos erőpróbát?

Szabó Marcell: Számomra jobban megterhelő, ha csak egy versenyre megyek el időközönként. Túl nagy a nyomás, mindent egy lapra kell feltenni. Ha rövid időn belül több versenyen veszek részt, az idegrendszerem beáll a versenyhangulatra, kevésbé leszek stresszes, ahogy haladok fordulóról fordulóra. Amikor két hónap alatt négy versenyen vettem részt, a tizedik forduló előtt már szinte semmiféle izgalmat nem éreztem. Természetesen érdemes olyan, egymáshoz közeli időpontban meghirdetett versenyeket keresni, amelyek műsorai nagyjából fedik egymást, hiszen három

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Ennek oka, hogy a művekhez a személyiség felől közelítek. Az operában bele kell bújni a szerepbe, ami nem csupán azt jelenti, hogy az énekeseknek ma már színészi képességeket is birtokolniuk kell, hanem jelen esetben inkább azt, hogy a művész egy teljes opera előadásakor bizonyos értelemben elbújhat a szerep mögé. Azok az összeállítások viszont, amelyekben fellépek, abszolút azt mutatják meg, én milyen vagyok. Ebben a helyzetben lubickolok, elememben vagyok, sőt általában a műsor vezetését is magamra vállalom ezeken az esteken.

Szabó Marcell

versenyen három különböző anyaggal elindulni valóban elég megterhelő feladat.

magukban rejtik a sérülések veszélyét, de ennyi talán még belefér.

Ki tud kapcsolódni, megnézni a városokat, ahol jár, lehetősége van feltöltődni?

Ezt mindig a helyzet dönti el: attól függ, mennyire vagyok magabiztos, mennyire bízom abban, hogy az otthoni felkészülés jól sikerült. Alapvetően nem a versenyen kell megtanulni a darabokat, de persze mindenki próbál annyit gyakorolni, amennyit csak lehet. De például Madridban a döntő előtti este a Real Madrid stadionjában néztem a Real–Bayern Bajnokok Ligája mec�cset, illetve a Pradóban is tettem egy gyors látogatást.

A mostani műsoron szereplő művet, Rachmaninov 2. zongoraversenyét ki választotta?

A Szegedi Szimfonikusokkal háromszor játszottam már együtt. Kétszer indultam a szegedi Bartók-versenyen, mindkétszer döntőbe kerültem, ahol ők kísérték Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, majd miután 2014-ben megnyertem a versenyt, a következő évben Rachmaninov c-moll zongoraversenyét adtuk elő közösen. Így most az én kérésemre került ez a versenymű a programba. Tekintettel arra, hogy a Müpa nagytermében még nem játszottam, és az említett Rachmaninov-zongoraverseny a kedvenc versenyművem, ennek a két dolognak a találkozása egy álom megvalósulása lesz.

Az, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekarral fogom játszani, azt is jelenti, hogy valószínűleg a hangulat is sokkal oldottabb lesz – ismerősként fogjuk egymást üdvözölni.

Szabó Zoltán Levente

A sporttal nemcsak nézőként volt kapcsolata. Korábban görkorcsolyázott.

Sajnos van egy rossz szokásom: semmit sem tudok „csak úgy” csinálni. Ha valami megtetszik, beleásom magam, profi szeretnék lenni. A görkorcsolyában sem volt elég csak úgy gurulgatnom. Lépcsőkről ugráltam le, korlátokon csúszkáltam. Kétszer törtem el a karomat (ráadásul ugyanazon a ponton), ha harmadszor is eltörtem volna, műtétre lett volna szükség, ami kön�nyen lehet, hogy kihatott volna az idegpályákra is. Döntenem kellett, hogy zongora vagy extrém sport – és szerencsére az előbbit választottam. Azóta teniszezek, íjászkodom, síelek. Persze ezek a sportok is

2017

02 12

FELFEDEZÉSEK SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: MIKLÓSA ERIKA – SZOPRÁN, SZABÓ MARCELL – ZONGORA PÁNCZÉL KLAUDIA, MAJOR ATTILA, BÓNUS GÁBOR – ÉNEK VEZÉNYEL: GYÜDI SÁNDOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február klasszikus

19

Az újrafelfedezés

Fotó: Nagy Károly Zsolt

élménye

A sevillai borbély – Megyesi Schwartz Lúcia

Capriccio című utolsó operájában Richard Strauss azt fejtegeti, vajon a zene vagy a szöveg a fontosabb az opera műfajában. Hosszú ideje kérdés az is, hogy mekkora szerep jusson a rendezésnek, különösen olyan darabok esetében, mint amilyen Rossini remeke, minden idők egyik legismertebb és legtöbbet játszott vígoperája, A sevillai borbély.

20

klasszikus 2017. január–február

Ha nem is a teljes operát, de legalább Figaro belépőjét biztosan mindenki kívülről fújja, hiszen ha máshonnan nem, hát valamelyik rajzfilmből vagy filmből ismeri. A francia Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais színműve nyomán készült kétfelvonásos operát 1816-ban mutatták be Rómában, és bár akkor a premier hatalmas bukás volt – erről valószínűleg Paisiello hívei gondoskodtak –, a darab hamar meghódította az operaszínpadokat: Pesten már 1820-ban bemutatták németül (magyarul tizenhét évvel később szólalhatott meg), 1822-ben pedig Beethoven azt mondta Rossininek Bécsben, hogy „Adjon nekünk még sok Borbélyt!”.

De vajon hogyan lehet friss vért pumpálni egy ilyen sokat játszott opera buffába úgy, hogy annak is mondjon valami újat a darab, aki már betéve tudja a művet, és annak is, aki először találkozik vele? Erre a kérdésre kerestük a választ Káel Csabával, aki ezúttal nem a Müpa vezérigazgatójaként osztotta meg velünk gondolatait, hanem a február 18-i Sevillai borbély-előadás rendezőjeként.

„…A DARAB SEMMIT SE VESZÍTSEN EL ABBÓL, AMI ROSSINI SZÁMÁRA FONTOS VOLT, UGYANAKKOR KÖZELÍTSEN A MI KORUNKHOZ IS.”

„Mindig abból indulunk ki, hogy a rendszeres operalátogatók vajon unni fogják-e az előadást, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy olyan néző is lesz, akinek ez élete első Sevillai borbélya. Vajon mennyire kell mindig valami újat mutatni? A lényeg: a darab semmit se veszítsen el abból, ami Rossini számára fontos volt, ugyanakkor közelítsen a mi korunkhoz is. Ilyenkor mindig az a legfontosabb, hogyan sikerül létrehozni egy olyan játékteret, amelyben a rendező következetes dramaturgiával érvényesítheti azt az ötletet, filozófiát, amit a darab kapcsán továbbadni szeretne, vagy – hiszen nem minden darabnál van ilyen – a szórakoztatás irányából közelítünk. A sevillai borbély nem éppen a magvas gondolatok megfogalmazásának kedvéért született, bár azt sem tudjuk igazán, hogy Beaumarchais műve milyen forradalmi volt, hiszen az arisztokrácián kívüli réteget is behozta az arisztokrata közegbe, sőt főszereplővé tett egy borbélyt.” Káel Csaba kiemelte azt is, hogy az egész operairodalomban leginkább a librettók szenvednek az idő súlyától, hiszen sok olyan mű akad, amely elsősorban a zenéjének köszönhetően marad fenn.

A mostani produkció jelentős súlyt helyez a bel canto vígjátékstílus érvényesítésére, a darab keretéül pedig egy néma­­ filmforgatás szolgál, vagyis a metaleptikus színház a színházban gondolat mentén a film a színházban elv valósul meg. A némafilmes megközelítés nagyon alkalmas az operai szituációk felnagyítására, csak éppen a hang hiány­ zik belőle. A színészeknek a mimikával, a gesztusokkal kell kifejezni magukat, ami nem is áll olyan távol az operai, sokszor maníros eszközöktől. „Az énekeseknek most az a hálás feladat jut, hogy ezeket az eszközöket kell előszedniük és felnagyítaniuk, vagyis éppen azokat, amelyeket manapság mi, operarendezők irtani próbálunk. Ennek persze nagyon örültek a szereplők, de érdekes módon most, hogy ez volt a kérés, eleinte nem mertek annyira játszani a próbák során” – mesélte Káel Csaba. A rendező hozzátette, hogy az operavilág Rossini korában még nem volt olyan távol a commedia dell’arte műfajától és figuráitól színpadi jelenlét szempontjából, így az e műfajból kölcsönzött elemekkel is igyekezték frissíteni az előadást. „A korabeli filmfelvétel hasonlított a mai szelfizéshez, mert nem volt kameramozgatás, se zoom, hanem oda kellett menni, be kellett állni a képbe, majd kilépni onnan, szóval a némafilm-ötletnek egy ilyen érdekes vetülete is van, amely szintén maivá teheti a koncepciót. A korabeli filmek lassabban, szakadozottabban mozognak, amit kivetített formában is láthatnak a nézők. Olyan, mintha egyszerre ülnénk a moziban és a forgatáson.” Szendrényi Éva díszletei is filmszerűek, az elnyúlt alakzatok leginkább a szürrealizmus világát idézik, továbbá Németh Anikó jelmezei is a húszas

évek némafilmhangulatát emelik ki. Káel Csaba a nyári szombathelyi és tokaji előadások után kapott visszajelzések alapján arról számolt be, hogy sokan egyfajta újrafelfedezésként élték meg az előadást, így reméli, hogy a Müpa közönsége is ugyanilyen pozitívan fogadja majd Rossini klasszikusát. „Zeneileg nagyon nehéz darabról van szó, amelyben a Rossini-féle zenei gegeket, a váratlan fordulatokat, poénokat és karaktereket nagyon fontos megmutatni, ehhez pedig értő karmesterre van szükség, és ennek a követelménynek a Budafoki Dohnányi Zenekar élén Hollerung Gábor maximálisan eleget tesz” – fogalmazott a rendező. Figaro megformálója az olasz Pietro Spagnoli lesz, aki főleg Mozart-, Rossini- és Donizetti-szerepeiről vált ismertté, és gyakori vendég a világ vezető opera­ színpa­dain a milanói Scalától a bécsi Staatsoperen keresztül a londoni Covent Gardenig. Rosinát Megyesi Schwartz Lúcia alakítja, aki 1994 óta tagja a Magyar Állami Operaháznak, és az operaprodukciók mellett oratóriumokban is gyakran fellép. A Bartolo bőrébe bújó Bruno de Simone már tizenhét Rossini-szerepet énekelt, és leggyakrabban vígoperákban tűnik fel. Almaviva grófot az amerikai operaszínpadok fiatal sztárja, a bel canto repertoárban otthonosan mozgó René Barbera énekli, aki már a Metropolitanben is bemutatkozhatott James Levine pálcája alatt. A további szerepekben pedig kiváló magyar énekesek, Cser Krisztián (Basilio), Balga Gabriella (Berta) és Böjte Sándor (Fiorello) láhatók-hallhatók, a Strausz Kálmán vezette Magyar Állami Operaház Férfikara társaságában.

Tóth Endre

2017

02 18

ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR SZEREPLŐK: RENÉ BARBERA – ALMAVIVA BRUNO DE SIMONE – BARTOLO MEGYESI SCHWARTZ LÚCIA – ROSINA PIETRO SPAGNOLI – FIGARO CSER KRISZTIÁN – DON BASILIO BALGA GABRIELLA – BERTA BÖJTE SÁNDOR – FIORELLO KÖZREMŰKÖDIK: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: STRAUSZ KÁLMÁN) BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR ALKOTÓK: SZENDRÉNYI ÉVA – DÍSZLET NÉMETH ANIKÓ – JELMEZ GÁBOR SYLVIE – JÁTÉKMESTER KÁEL CSABA – RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február klasszikus

21

Bizarr

és elbűvölő – barokk parádé

Februárban és márciusban ismét a múlt kincsei között kalandozhatunk: a Müpa az emlékezetes 2015-ös és 2016-os sorozat után idén harmadízben is Régizene Fesztiválra hívja közönségét, felfedezésre váró, izgalmas remekműveket mutatva be és világsztárok egész sorának fellépését kínálva. A Müpa Magazin e számában a februári programokról szólunk, ám cikkünk végén a teljes fesztivál valamennyi eseményének listáját megtalálja az olvasó – a márciusi hangversenyekét is, amelyekről a következő lapszámban ejtünk szót.

22

klasszikus 2017. január–február

Philippe Jaroussky

Pirospozsgás bőr, hullámos fekete haj, ragyogó zöld szem, telt ajkak, élénk, gyakran piruló arc, amely a lélek minden rezdülését tükrözi, és fel-felragyog attól függően, milyen érzelmeket vagy gondolatokat fejez ki éppen. Mit lehet még tudni arról az énekesről, akire kígyózó sor várakozik amszterdami barokk áriaestje után a Concertgebouw művészbejárójánál? A sorban feketefehér tyúklábmintás kosztümben és cukirózsaszín kabátban egy japán hölgy, aki egy Kuroszava-film DVD-jét szeretné átadni a fiatal francia kontratenornak, mellette egy Brémában élő orosz hegedűtanár, mesés zafír estélyi köpenyben. Ők a Jaroussky-imádók kemény magjának tagjai: olyan emberek, akik Bázeltől Sydney-ig a világ minden tájára elkísérik a kontratenort, élő koncertvideókat posztolva, hogy azok is láthassák-hallhassák kedvencüket, akiknek nincs lehetőségük hódolni e kifinomult zenei turizmus szenvedélyének.

PHILIPPE JAROUSSKY huszonegy évesen, 1999-

ben debütált egy franciaországi Scarlatti-fesztiválon.

Olyan volt akkor, mint egy turbó üzemmódban pörgő kórusfiú, de mindenkit elkápráztatott, ahogyan az eredetileg kasztráltak, később mezzoszopránok által énekelt szólamokat előadta. Azóta az angyali külsejű énekes művészetét méltatva a legnagyobb szakemberek és művésztársak is csak keresgélik a szavakat. „Amikor először hallottam Philippe-et, szíven ütött muzikalitása és érzékenysége” – mondta Cecilia Bartoli, amikor együtt dolgozott vele Händel Julius Caesarjának előadásakor. „Van valami különleges szépség abban, ahogyan frazeál, és egyfajta finomság, vagy talán inkább törékenység a lelkében, amely mélyen megérinti a hallgatót.”

Fotó: Simon Fowler

Elbűvölő az a természetesség, amellyel Jaroussky ajkán felcsendülnek a barokk áriák. „Igaz, van valami nevetséges abban, amikor ilyen magas hang jön ki egy férfitestből” – vallja maga az énekes. „Némelyek szerint a kontratenorok képviselik a harmadik nemet a férfiak és nők között, máskor azt hallom, hogy ez valami nőies dolog, én azonban úgy gondolom, ez inkább egy lehetőség arra, hogy gyerek maradhassak.” A Müpa Régizene Fesztiváljának Händel-estjén Jaroussky hangján felcsendülő áriák a barokk repertoár legvirtuózabb darabjai közül valók. A zeneszerző számára Alessandro Scarlatti nagy, concertáló áriái szolgáltatták a mintát: ezekben az énekszólam gyakran versenyre kel a hangszerekkel.

A Londonban élő, olasz operákat író német komponistának nemigen kellett foglalkoznia azzal, hogy a nézőtéren helyet foglaló angolok értik-e az olasz nyelven megszólaló cselekményt vagy sem – igaz, nem is a történetért, hanem a kasztráltak nyújtotta lenyűgöző élményért váltottak jegyet. Händel tehát nyugodtan tágíthatta tovább az énekhangok terjedelmének felső határát, gazdagíthatta a koloratúrák technikáját és expresszivitását: szélesen kibontott dallamaival gyökeresen új minőséget teremtett az érzelmi kifejezés területén.

2017. január–február klasszikus

23

Fotó: Emile Ashley

Fabio Biondi

Egy Rómeó és Júlia-történetre emlékeztető, szokatlanul rövid Hasse-opera, a Pyramus és Thisbe szólal meg a Régizene Fesztivál következő koncertjén, amelyen fellép Vivica Genaux, a kiváló amerikai mezzoszoprán is, aki korábban már sikerrel vendégszerepelt a Müpában. A szerző Ovidius Metamorfózisaiból választotta a kétfelvonásos intermezzo szövegét, a librettót Marco Coltellini készítette el a kor bálványozott komponistája, a Porpora hagyományait követő Johann Adolph Hasse számára. A darab újkori felfedezése az Europa Galante karmestere, FABIO BIONDI nevéhez fűződik, akivel többek között erről a műről is beszélgettük. Ön fontosnak tartja, hogy barokk szerzők kevéssé ismert kompozícióit tárja fel a közönség számára.

Hol találta ezt a Hasse-operát?

Valóban nagyon fontosnak tartom új partitúrák felfedezését, hiszen nekünk, régizenével foglalkozó muzsi-

24

klasszikus 2017. január–február

kusoknak egyik alapvető feladatunk, hogy egy teljesebb zenetörténetről informáljuk az érdeklődőket. A közönségnek meg kell tudnia, hány zeneszerzőt felejtett el igazságtalanul az utókor. A Hasse-kotta kiadását ez a felismerés indította el, s ebben a munkában nagy örömömre a németországi Hasse Alapítvány is segített.

A Pyramus és Thisbe intermezzo, de a Hasse-operák általában igen hosszúak. Mi a véleménye, szabad-e napjainkban egy ilyen operát teljes terjedelmében előadni?

Ez nem mindig szerencsés, hiszen az antik operák terjedelme megnehezítheti a közönség számára a minőség felismerését. Egyetértek azzal, hogy legyenek húzások, ám az is fontos, hogy ezek körültekintően, az előadás helyszínének megfelelően és a közönség ismeretében történjenek. A másik lehetőség: a korunk

„A közönségnek meg kell tudnia, hány zeneszerzőt felejtett el igazságtalanul az utókor.”

Tudja már, mi lesz az Europa Galante következő projektje? Esetleg kiválasztotta már a következő szerzőt, netán a darabot is? Életem minden napját újabb és újabb zenei programok kigondolásának szentelem. Nem egy, de rengeteg zeneszerző és zenemű cikázik ide-oda álmaimban. Csodálatos dolog arra gondolni, hogy mindennap szembejöhet velem egy felfedezésre váró szerző vagy mű.

Tóth Anna

2017

02 19

2017

02 27

2017

03 01

embere számára ideális hosszúságú partitúrát kell kiválasztani – esetünkben én is ezzel próbálkoztam.

Volt-e egy meghatározott mű, amelynek előadására gondolva érezte szükségesnek a saját zenekar, az Europa Galante megalapítását?

Az Europa Galante olyan művészek együttműködése, akiknek hasonló a szenvedélyük, és hasonló elképzeléseik vannak. Nem mások ők, mint barátok, akik a zene bűvkörében, az abból sugárzó erőben egyesültek.

Honnan érkeztek az új zenekarba a muzsikusok?

Minden muzsikus a közelemben van – mind földrajzilag, mind elképzelésben. Elmondhatom, hogy valamennyien észak-olaszországiak, és az én városom, Parma közelében élnek.

2017

03 02

2017

03 04

RÉGIZENE FESZTIVÁL PHILIPPE JAROUSSKY KÖZREMŰKÖDIK: ENSEMBLE ARTASERSE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL EUROPA GALANTE KÖZREMŰKÖDIK: DÉSIRÉE RANCATORE – KOLORATÚRSZOPRÁN, VIVICA GENAUX – MEZZOSZOPRÁN, EMANUELE D’AGUANNO – TENOR VEZÉNYEL: FABIO BIONDI FESZTIVÁL SZÍNHÁZ RÉGIZENE FESZTIVÁL SIMONE KERMES: VIHAR KÖZREMŰKÖDIK: SIMONE KERMES – SZOPRÁN, CAPPELLA GABETTA, MŰVÉSZETI VEZETŐ: ANDRÉS GABETTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL BACH CONSORT WIEN MONTEVERDI: SELVA MORALE E SPIRITUALE KÖZREMŰKÖDIK: HANNA HERFURTNER, SOETKIN ELBERS – SZOPRÁN, OSCAR VERHAAR, TERRY WEY – KONTRATENOR, MARKUS MIESENBERGER, JAN PETRYKA – TENOR , JOEL FREDERIKSEN, ULI STABER – BASSZUS VEZÉNYEL: RUBÉN DUBROVSKY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ RÉGIZENE FESZTIVÁL RAMEAU: NAÏS KONCERTSZERŰ ELŐADÁS KÖZREMŰKÖDIK: CHANTAL SANTON, DANIELA SKORKA, REINOUD VAN MECHELEN, MANUEL NUÑEZ CAMELINO, FLORIAN SEMPEY, THOMAS DOLIÉ, PHILIPPE-NICOLAS MARTIN, PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február klasszikus

25

Varga Judit

EGY amerikai oszkvában

Újrahangolt szovjet western

Régi időkre visszanyúló, máig tartó szerelem köti Varga Juditot a mozi világához.

A Bécs és Budapest között ingázó komponistával filmzeneírásról, Tom és Jerry rajzfilmekről és egy csetlő-botló amerikairól beszélgettünk, aki furcsa kalandokba keveredik a bolsevikok országában.

Hogyan kezdődött kapcsolatod a mozival?

A mozi atmoszférája már gyerekkoromban rendkívül erős, varázslatos hatással volt rám. Jól emlékszem, hogy a vetítés éppen hogy elkezdődött, még csak a különböző stúdió-logók, animációk futottak, de rajtam máris eluralkodott valami különös izgalom. Bizsergető érzés fogott el. A film és a zene kombinációja, a két médium kölcsönhatása máig intenzíven foglalkoztat.

A bemutatásra váró darab, a Mr. West rendkívüli kalandjai a bolsevikok földjén viszont nem tipikus filmzene. Honnan jött az ötlet, hogy új és koncerttermi körülmények között, élőben előadandó zene készüljön az orosz rendező, Lev Kulesov 1924ben bemutatott szovjet némafilmjéhez?

26

aktuális zene 2017. január–február

A bécsi Konzerthaus Nagytermében gyakran rendeznek úgynevezett filmkoncerteket, melyeken muzeális értékű tekercseket vetítenek le újonnan komponált zenei kísérettel. Évente négy ilyen hangversenyre kerül sor, melyekhez igyekeznek a legkülönbözőbb összeállítású és játékstílusú együtteseket, valamint zeneszerzőket megnyerni. A megkeresés tehát innen érkezett. Komponistaként már ismertek, korábban kétszer is rendeltek tőlem darabot.

Mivel 2014-ben Hüseyin Tabak Deine Schönheit ist nichts wert (Szépséged mit sem ér) című filmjéhez írt zenémmel elnyertem az Osztrák Filmakadémia díját, a szervezők úgy gondolták, hogy alkalmas lehetek a feladatra. Először meglepett, kicsit meg is rettentett, hogy nem alkalmazott filmzenét, hanem kifejezetten a saját stílusomra jellemző kompozíciót kértek. További nehéz-

„Először meglepett, kicsit meg is rettentett, hogy nem alkalmazott filmzenét, hanem kifejezetten a saját stílusomra jellemző kompozíciót kértek.”

Fotó: Nagy Attila, Müpa

felelő befejezéshez melankolikus zenét képzeltem el, melyet a film keletkezésének idején nyilván sem a rendező, sem a megrendelő nem fogadott volna el.

séget okozott az a kérdés, hogy egy kilencven éve forgatott, a mai filmek tempójától igen eltérő, műfaját tekintve is speciális alkotásnak – szovjet propaganda-westernkomédia –, hogyan lehet kialakítani a zenei nyelvét. És akkor még nem is beszéltem a darab dimenzióiról: bő hetvenperces filmről van szó. Főszereplője tipikus burleszkfigura, csetlő-botló, kissé hibbant jenki, ő Mr. West. Van egy társa, Jeddy, a cowboy. A történet Moszkvában játszódik, a szereplők mindenféle kalandokba keverednek, zűrös kapcsolatba kerülnek a moszkvai alvilággal, de végül a bolsevikok kihúzzák őket a slamasztikából.

A film önmagában is vicces, vagy csak a történelmi távolság teszi lehetővé az ironikus olvasatot?

Egyfelől ez egy tipikus, hajmeresztő helyzeteken alapuló, a színészt gyakran akrobatikus feladatok elé állító slapstick movie, az a fajta burleszk, melynek Buster Keaton, Charlie Chaplin vagy Harold Lloyd voltak a legnagyobb alakjai. Ebben a filmben is bőséggel láthatunk elképesztő szituációkat, virtuóz üldözési jeleneteket. Ezek önmagukban is viccesek. Maguk a karakterek is nagyon elrajzoltak. Retrospektív nézőpontból viszont mindez – legalábbis számomra – inkább szomorú. A propagandaszempontoknak meg-

A hőskor némafilmjei és a mai filmek egészen más viszonyban állnak a zenével. Ma már tűpontosan, lényegében kockánként illesztik hozzá a zenét a filmhez, úgy tapad a képhez, mintha zörej vagy az adott jelenetet jellemző atmoszférateremtő hanghatás lenne. Ilyesfajta közvetlen megfeleltetést kilencven évvel ezelőtt nem tett lehetővé a filmtechnika. A Mr. West zenéje melyik korszak jegyében fogant?

A merészebb, nehezebb utat választottam, és nem a némafilmek hagyományát követtem. Úgy alakítottam ki a zenét, hogy az akár a kockáról kockára való illeszkedés illúzióját is felkelthesse, a Tom és Jerry rajzfilmek technikájához hasonlóan a vizuális geghez jellegzetes akusztikus effektus is kapcsolódik. Mindez persze a maga triviális módján vicces. Az igazi kérdés számomra az volt, hogy miként lehet a kézenfekvő megoldások mellett megőrizni a zene auto­ nómiáját. E probléma egészen messze vezet: egy általánosan ismert zenei nyelv keretei között könnyű kialakítani meghökkentő, meglepő, mosolyra fakasztó kompozíciós szituációkat, gondoljunk csak Rossini zenéjére. A kortárs zene viszont aligha hivatkozhat egy általánosan ismert zenei nyelvre, így a parodizáláson, a bohóckodáson vagy a gúnyolódáson kívül mintha nem is lenne eszközünk a humorra és a szórakoztatásra. A Mr. West munkálatai alatt rá kellett jönnöm, hogy a korábban gazdagnak hitt kompozíciós eszköztáramat tovább kell bővítenem a kitűzött cél eléréséhez.

Egy kiválóan zongorázó zeneszerzőnek nem jutott eszébe, hogy akár végig is zongorázhatná a filmet?

Dehogynem. Első dolgom volt leülni a zongorához, elindítani a filmet – és végigimprovizálni.

Maradt ebből az improvizációból valami a végső változatban?

Maradt bizony, olyannyira, hogy az elkészült darab helyenként zongoraversenynek is tűnhet.

Molnár Szabolcs

2017

01 12

ÁTLÁTSZÓ HANG ÚJZENEI FESZTIVÁL VARGA JUDIT: MR. WEST RENDKÍVÜLI KALANDJAI A BOLSEVIKOK FÖLDJÉN NÉMAFILM-ZENE VETÍTÉSSEL KÖZREMŰKÖDIK: ENSEMBLE PHACE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. január–február aktuális zene

27

Baráti Kristóf

Kamarazene nélkül

BARÁTI KRISTÓF TÚLZÁS NÉLKÜL A VILÁG EGYIK LEGFOGLALKOZTATOTTABB HEGEDŰSE. MÉLY IMPULZUSOKBAN, GRANDIÓZUS HATÁSOKBAN ÉS PERSZE IGAZI KURIÓZUMOKBAN SEM LESZ HIÁNY JANUÁRI KONCERTJÉN, MELYEN MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB MÚLTÚ KAMARAEGYÜTTESÉVEL, A LISZT FERENC KAMARAZENEKARRAL, VIVALDITÓL EGÉSZEN ARVO PÄRTIG ÍVELŐ MŰSORRAL LÉP A MÜPA SZÍNPADÁRA. A HEGEDŰMŰVÉSSZEL A KONCERT KAPCSÁN TÖBBEK KÖZÖTT ARRÓL IS BESZÉLGETTÜNK, MIÉRT TARTJA KÖNNYŰZENEI SZERZŐNEK VIVALDIT, ÉS MIÉRT ELAVULT FELFOGÁS MEGKÜLÖNBÖZTETÜNK EGYMÁSTÓL SZÓLISTÁKAT ÉS KAMARAZENÉSZEKET. 28 művészbejáró 2017. január–február

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

elképzelhetetlen

A 2016/2017-es szezonban a Müpa Az évad művészének választott, s ennek köszönhetően több koncerten is fellépsz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Milyen szempontok alapján válogatsz műveket egy olyan koncertre, amilyen a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közös estétek lesz?

Alapvető koncepció számomra, mikor egy teljes koncertnyi műsort állítok össze, hogy minél nagyobb legyen az a spektrum, melyet a művekkel kialakítok. Ugyanakkor szerettem volna elkerülni az olyan slágerdarabokat, mint A négy évszak vagy Mendelssohn d-moll hegedűversenye, mivel úgy érzem, a saját motivációmat is növeli és a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak is jólesik, ha a megszokottól eltérő műsorral lépünk színpadra. És nem utolsósorban azt hiszem, a közönségnek is izgalmas lehet újabb műveket megismerni.

Egyedül Vivaldi az, akitől több művet is megszólaltattok. Miért épp ő került a koncert első felének középpontjába?

Vivaldi tulajdonképpen könnyűzenei szerző volt, rendkívül kreatív, nagyon élvezhető, de mégsem olyasvalaki, aki csupán a hatás kedvéért komponált volna.

Számos olyan műve van – köztük igen sok hegedűverseny –, amely egyszerűen alig ismert, pedig minőségben legalább annyira jó, mint A négy évszak, amelyet már mindenki kívülről fúj.

vadásznak tűnni, úgy gondolom, hogy egy fajsúlyosabb koncert végén mindenkinek jóleshet egy olyan könnyedebb mű, amely feloldja az előző darabok okozta turbulenciát.

A klasszikusok között felbukkan egy kortárs szerző is: Arvo Pärt.

Mi vonzott a Fratres című kompozícióban? Úgy gondolom, hogy egy olyan mű, mint a Fratres, talán épp ebben a kontextusban tud a legjobban működni, a leginkább érvényesülni. Annak ellenére, hogy nagyon egyszerű és puritán alapanyagokból dolgozik, Arvo Pärt zenéje mély érzéseket vált ki és komoly impulzusokat tud adni mind a művészeknek, mind a közönségnek.

Ez az, ami számomra feljebb emeli az ő műveit annál, mint hogy hallgathatók és kellemesek legyenek. Egyébként az egész kortárs zenei kérdéskör rendkívül bonyolult: rengeteg múlik azon, hogy egy adott mű kiknek szól, milyen célt szolgál, kinek íródott és milyen szempontoknak akar megfelelni. Arvo Pärt számomra olyan világot tükröz, amit könnyű szívvel tudok képviselni.

Ha létezik középút szólista és kamarazenész szerep között, a kamarazenekarral való játék ilyennek tűnik…

Van olyan, hogy szólista meg kamarazenész? Létezik, hogy a kamarazene egy művész számára megkerülhető? Anélkül, hogy magamat hasonlítanám bárkihez, ha nagy művészekre gondolunk, valamilyen formában mindig ott találjuk az életükben a kamarazenét.

A zenei fejlődésnek elengedhetetlen része, hogy az ember más zenészekkel működjön együtt, akikkel közösen fedezhet fel egy művet – legyen szó zenekari muzsikusokról, tanárokról vagy akár „szólistákról”.

Mára szinte csak elavult címke, hogy megkülönböztetünk egymástól szólistákat és kamarazenészeket. Ha megnézzük például Beethoven Hegedűversenyét, mást sem találunk benne, csak kíséretet. Brahmsnál is ezer olyan kamarazenei momentum van, mikor „csak” mellékszereplőként van jelen a hegedű. A szóló játéknál sok szempontból jóval élvezetesebb a kamarazene – enélkül elképzelhetetlen, hogy valaki zenészként létezhessen.

Belinszky Anna

A zenei fejlődésnek elengedhetetlen része, hogy az ember más zenészekkel működjön együtt, akikkel közösen fedezhet fel egy művet…

A Vivaldi-concertókkal teli félidőt egy Haydn-hegedűversennyel nyitjátok. Képesek-e ezek a művek párbeszédbe lépni egymással?

Legutóbb Takács-Nagy Gáborral foglalkoztunk két Haydnhegedűversennyel (a G-dúrral és a C-dúrral), és egyetértettünk abban, mennyire érdekes hangulatuk van, és mennyire érezhető bennük Haydn hegedűsének, Tomasininek a hatása. Tomasini rendkívül jó hegedűs volt, ez kétségkívül megfigyelhető a művek technikai kidolgozottságán, és nagyon erősnek érzem az olasz áthallásokat is, az olasz barokk valamiféle hatását ezeken a versenyműveken. Ebből a szempontból Haydn Vivaldi zenei világával is kapcsolatot teremt.

Ysaÿe, Sibelius és Arvo Pärt művét követően Saint-Saëns Bevezetés és rondo capriccioso című – Sarasaténak komponált – virtuóz műve mintha egy egészen más világot képviselne.

Ha már a műsor legnagyobb része viszonylag kevéssé játszott művekből áll, ragaszkodtunk hozzá, hogy olyan művet is szerepeltessünk, amelynek a grandiózus hatásokért koncertre járók is örülnek.

Nehéz lenne ugyanis olyan virtuóz darabot választani, amelynek akkora hatása lenne a közönségre, mint amilyennel a Bevezetés és rondo capriccioso bír. És noha véletlenül sem szeretnék hatás­

2017

01 18

BARÁTI KRISTÓF ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február művészbejáró

29

Szereti Ön

Brahmsot?

Ugyan ki ne szeretné! De vajon ismeri-e? Erre a kérdésre segít válaszolni kinek-kinek a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar jubiláló – 2017-ben tizedik alkalommal jelentkező – zeneszerző-maraton sorozatának újabb nagy vállalkozása: a korábbi évek Csajkovszkij-, Bach-, Beethoven-, Bartók-, Mozart-, Schubert-, Dvořák-, Stravinsky- és Schumann–Mendelssohn-válogatásai után január 22-én az érdeklődők délelőtt tíz óra harminc perctől este tízig tizenegy koncerten kapnak keresztmetszetet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban Johannes Brahms műveiből.

Hamburg szülötte volt, de a klasszika városában, Bécsben töltötte érett éveit és öregkorát – bár mai mércével mérve nem volt még idős az ősz szakállú, alacsony, kissé manószerű külsejű mester, amikor 1897-ben, mindössze hatvannégy évesen elhunyt. Húszéves korában, 1853-ban Schumann fedezte fel, ő írt róla lelkes cikket a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain, Új utak címmel. Mégis, sokan egész pályája során úgy vélték, hogy a brahmsi utak éppen hogy nem újak, sőt nagyon is hagyományosak, kivált, ha a liszti és wagneri zenei vívmányokhoz viszonyítjuk a Beethovent, Schubertet, Schumannt követő komponista zenéjét. Rá is ragadt, hogy „konzervatív”, meg még az is, hogy „a romantikus korszak klasszikus formákban alkotó mestere” – ami persze majdnem ugyanaz, csak

30

folyamatos múlt 2017. január–február

talán kevésbé sommásan hangzik. Elkönyvelték maradinak, s még aki szerette, az is hajlamos volt arra, hogy mások ellenében szeresse. Tartott ez egészen addig, míg születésének centenáriumán, 1933-ban éppen a legnagyobb modern, a „felforgató” Arnold Schönberg írt róla tanulmányt Brahms, a haladó címmel, s az esszében példák hosszú sorával bizonyította, milyen modern zeneszerző Brahms.

Na tessék, miket nem tudunk meg! Azért valljuk be, Schönberg inkább a zene elméleti szakembereit győzte meg, a nagyközönség ma is elsősorban a „klasszikusan romantikus” Brahmst kedveli, mert nála olyan biztos alapokon áll a forma, de azért az érzelmek ugyanúgy viharzanak, mint bármely más 19. századi titán műveiben.

Johannes Brahms

Hát igen, az érzelmek. Brahms zenéje tele van vágyakozással, sóvárgással, szerelemmel, melankóliával. Ez az ember folyton szerelmes volt? – kérdezheti majd a Brahms-maraton közönsége is, például a Szerelmi dalkeringők hallatán. Ami azt illeti, volt néhány nagy érzelem az életében – az egyik jelentős vonzalom éppen Schumann özvegye, Clara Wieck iránt ébredt benne –, de valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy Brahmsnál a szerelem soha nem eredményezett tartós kapcsolatot – házasságot és gyermekáldást pedig végképp nem. Magányos maradt, mint Schubert vagy Beethoven. Másfelől viszont őt is, akárcsak Schubertet, nagy társaság vette körül, hűséges és lelkes barátok hada, orvosok, egyetemi tanárok, költők – és persze karmesterek, zeneszerzők és olyan nagyszerű hangszeres muzsikusok, mint legnevezetesebb barátja, Joseph Joachim, akinek Hegedűversenyét írta. Törődjünk bele, hogy Brahms élete és zenéje csupa ellentmondás, csupa feszítő paradoxon – ő ilyen. És a zenéje? Az is ilyen. Schumann talán nem is sejtette, milyen nagy terhet rak a vállára, amikor ifjan úgy felmagasztalta. Mindennek nagy ára lett, például az, hogy a Beethoven nyomasztó örökségével küzdő szerzőnek sokat kellett várnia, amíg nyilvánosság elé merte tárni első szimfóniáját. Nem is írt kilencet, mint a nagy példakép, csak négyet – de milyen négyet! Valamennyit hallhatjuk a Brahms-maratonon, ugyanúgy, mint a máig ritkaságszámba menő D-dúr szerenádot, amelyben szintén a klasszika előtti főhajtás gesztusát figyelhetjük meg. A versenyművekből a viharos-tragikus, fiatalkori d-moll zongoraverseny szerepel a programban: egy mű, amelyhez Schumann halálának élménye adta a fájdalmas kezdő lökést. Nagyon nehéz darab, és szinte aszketikusan palástolja ezt a nehézséget, nem engedve meg a zongoristának, hogy úgy csillogjon, ahogyan ezt Liszt versenyműveiben megteheti. Ez a tulajdonság Brahms összes versenyművében uralkodik. Hiába, Brahms makacs szerző volt, akadtak elvei, amelyekhez ragaszkodott.

Rajongott az énekhangért, ráadásul a zenéje csupa drámaiság – mégsem írt soha operát, csak tervezgette ezt olykor. A vokalitás iránti vonzalmát dalaiban élte ki, no meg az énekkari kompozí­ciók­ ban, amelyekre a nagy német barokk múlt: Schütz, Bach, Händel példája hatott. Ezek közül szólal meg a maratonon az Öt ének vegyeskarra. Vonósnégyes-komponistaként ugyanaz kötötte meg sokáig a kezét, ami szimfóniaszerzőként: a beethoveni örökség.

Ezért aztán csak három kvartett hagyta el műhelyét – de úgy segített magán, hogy írt vonós kvintetteket (mozarti minta szerint két brácsával) és két zamatos kamarazenei szimfonizmussal zengő szextettet (két hegedű, két brácsa, két cselló), melyek közül a B-dúrt hallhatja a maraton közönsége. Ha már Mozart került szóba: Brahms alkotói pályáján is fontos szerepet játszott a klarinét, és nála is egy emlékezetes művészbarátság ihlette a klarinétműveket. Mozartot Anton Stadler játéka kápráztatta el, Brahmsot Richard Mühlfeldé: komponált is neki néhány igényes kidolgozású kései művet: egy triót, két szonátát – és egy h-moll klarinétötöst, amely méltó a mozarti elődhöz, alig leplezve annak is hódol. Ez is megszólal a maraton egyik kora esti hangversenyén.

32

folyamatos múlt 2017. január–február

Schumann talán nem is sejtette, milyen nagy terhet rak a vállára, amikor ifjan úgy felmagasztalta.

Végül ne feledkezzünk meg a zongoráról! Brahms kiváló pianista volt, még szinte gyermekfejjel e minőségé­ben utazgatott Német­ ország-szerte a magyar hegedű­vir­tuóz, Reményi Ede kísérőjeként, de későbbi évtizedeiben is fel-fellépett saját műveinek előadójaként (a B-dúr zongoraverseny budapesti ősbemutatóján például ő maga ült a billentyűk mellett). Ám játéka, úgy jegyezték fel a krónikások, nem volt olyan lenyűgözően sziporkázó és nagyúrian virtuóz, mint korának legnagyobbjáé, Liszt Ferencé. Inkább bizonyos robusztus erő, vaskosság és komolyság jellemezte, ahogyan a Brahms-zongora­darabokat is. Zongoraéletműve, méltón a többi romantikushoz, különálló, jelentős vonulat, a korai szonáták hármasától a különféle variációs ciklusokon, keringősorozatokon, scherzókon és balladákon át az érett pályaszakasz és különösen a kései Brahms sok rövid darabból álló ciklusaiig – utóbbiak capricciók, intermezzók, balladák. Csupa tömör remekmű, a brahmsi költészet legnagyszerűbb sűrítményei, amelyekben egyetlen felesleges hang sincs, de annál több zenébe foglalt életismeret és éleslátás.

A brahmsi zongoratermést egy korai darab, a Változatok egy Schumann-témára (op. 9), és az op. 79-es Fantáziák sorozatának nyolc tétele képviseli a maraton műsorán, Rados Ferenc előadásában.

Csengery Kristóf

2017

01 22

BRAHMS-MARATON A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ÉS A MÜPA KÖZÖS RENDEZVÉNYE MŰVÉSZETI VEZETŐ: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ CONCERTO BUDAPEST VEZÉNYEL: KELLER ANDRÁS 10.30 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI VONÓSOK MŰVÉSZETI VEZETŐ: BOTVAY KÁROLY KONCERTMESTER: PILZ JÁNOS 11.30 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ GYŐRI FILHARMONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: BERKES KÁLMÁN 12.30 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

KELEMEN KVARTETT, MAKSZIM RISZANOV, KOKAS DÓRA 14.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: CSABA PÉTER 15.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM CANTEMUS VEGYESKAR KÖZREMŰKÖDIK: ZENTAI KÁROLY, BIZJÁK DÓRA – ZONGORA VEZÉNYEL: SZABÓ SOMA 16.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ NEMZETI FILHARMONIKUSOK VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS 17.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR MUZSIKUSAI: ÁCS ÁKOS – KLARINÉT, ECKHARDT VIOLETTA, BUJTOR BALÁZS – HEGEDŰ, SIPOS GÁBOR – BRÁCSA, SOVÁNY RITA – CSELLÓ 18.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ PANNON FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: VÁRJON DÉNES – ZONGORA VEZÉNYEL: VASS ANDRÁS 19.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RADOS FERENC – ZONGORA 20.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ MEGLEPETÉSKONCERT BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN 21.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM HALLGATÓINAK KONCERTJEI (INGYENES PROGRAMOK) ÜVEGTEREM VETÍTÉSEK (INGYENES PROGRAMOK) ELŐADÓTEREM KIÁLLÍTÁS ÜVEGTEREM

mupa.hu

2017. január–február folyamatos múlt

33

Hányszor hallottuk már, hogy a költészet halott... Hogy a 21. század technicizált, rohanó világában nincs igény a poézisre, az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy holmi lírai költeményeket olvasgassanak... Hogy kiment a vers a divatból, nincs idő az olvasásra, a verseskönyvek alacsony példányszámban is eladhatatlanok...

Kukorelly Endre

Klasszikusok ébresztése A Müpa vadonatúj sorozatát az a szándék hívta életre, hogy az efféle – nem minden alapot nélkülöző – borús helyzetértékelések, s az azoknál is sötétebb jóslatok eleven cáfolata legyen. A decemberben elkezdődött, rendszeresen jelentkező műsorfolyam kiötlőit, alkotóit nem kisebb cél vezérli, mint hogy a magyar lírai hagyomány időtálló értékeinek megidézésével hozzák közel a közönséghez költészetünk legnagyobb, téli álmukat alvó klasszikusait. Felelevenítve a világviszonylatban is kivételesen gazdag és jelentős magyar költészeti tradíció feledésbe merült, az érettségi óta nem olvasott alapműveit, és felszínre hozva kevesek által ismert, rejtett kin­cseit. Nemcsak egyszerűen tollseprűvel leporolva őket, hanem mai kontextusban mutatva fel érvényességüket, aktualitásukat.

34

literárium 2017. január–február

Ennek érdekében a klasszikus művek a legfontosabb, jól ismert – a Literárium színpadán többségükben már fellépett – kortárs költőink válogatásában, s a partner-színházak értelmezésében formálódnak olyan sokré­tűen izgalmas estté, mely a válogatás hangsúlyai, a rendezői koncepció és a színészi interpretáció révén a személyesen jelen lévő kortárs és a klasszikus költő viszonyára is rámutat. Így lép párbeszédbe a múlt és a jelen, a roppant előd és a kései utód, egyszerre kínálva termékeny szellemi kalandot és meghitt lírai pillanatokat korosztálytól függetlenül mindazok számára, akik erre fogékonyak.

A Vers-estek a Müpában első előadása Ady Endre költészetét idézte meg Kemény István válogatásában, Mácsai Pál és Csuja Imre inter­pretálásában, Darvas Ferenc zenei köz-

reműködésével, Mácsai rendezésében.

Az Örkény Színház után ezúttal a Nemzeti Színházzal megvalósuló együttműködésben január 19-én Rubold Ödön rendezésé­ben, Tóth Auguszta, Blaskó Péter és a Kaposvári Egyetem ötödéves színészhallgatóinak közreműködése mellett Arany János nagyszabású életművéből a Toldi, A nagyidai cigányok, a balladák, s megannyi, e helyt felsorolhatatlan csodálatos mű szerzőjének régi rajongója, Kukorelly Endre nyújt átfogó, szubjektív keresztmetszetet.

Keresztury Tibor

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Nemcsak egyszerűen tollseprűvel leporolva őket, hanem mai kontextusban mutatva fel érvényességüket, aktualitásukat.

„ILYEN NINCS” Kukorelly Endre

Miért fontos Neked személy szerint már régóta ilyen kitüntetett módon Arany? Újra meg újra megüt. Megfog. Megráz, mit Krisztus a vargát. Eszembe jut, mint az apám. Ritkán jut eszembe az apám, de akkor nagyon. Vagyis elég sokszor eszembe jut, de az még mindig elég ritka.

ARANY JÁNOS: VOJTINA ARS POÉTIKÁJA (részlet)

Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa: E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít — Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít: Ez alkonysúgár, mely az árnyakat, E köd, mely nőteti a tárgyakat; E fénytörődés átlátszó habon, E zöld, esős lég egy május-napon; Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet: Egyszóval… a költészet.

2017

01 19

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN ARANY JÁNOS A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: KUKORELLY ENDRE PARTNER: NEMZETI SZÍNHÁZ SZÍNMŰVÉSZEK: TÓTH AUGUSZTA, BLASKÓ PÉTER, VALAMINT A KAPOSVÁRI EGYETEM VÉGZŐS SZÍNÉSZHALLGATÓI ZENEI KÖZREMŰKÖDŐ: DARVAS FERENC RENDEZŐ: RUBOLD ÖDÖN SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

Inspirált-e közvetlen vagy áttételes módon költőileg?

A Vojtina ars poétikája például inspirált. Direkt hatás, ráírtam a Vojtina-redivivust, és irtó jólesett. Jól ment, jól sikerült, nem kellett javítgatni, ez nálam ritka. A nagyidai cigányok is inspirál, küzdök ellene, remélem, nem fogok vele kezdeni semmit.

Ha olvasom, elsírom magam. Szóval az van, hogy nem lehet valami ennyire tökéletes!

Karls­badba járt, ötvenhárom és ötvenhét éves kora között tiszta szórakozásból végignyomta Arisztophanész tizenegy vígjátékát, mert mintha akkor már maga is unta volna a népiest. Nem inspirál, inkább elképeszt. Viszont, oké, népies vagy sem, a Toldi inspirál, sajnos. Olvasom, és folyamatosan az jut eszembe, hogy ilyen nincs. „Bence volt az emlék, lába felől állván: / Egy ásót ütött le, arra támaszkodék, / S elborítá a sírt új havával az ég”, hát ilyen nincs! 1848-ban. Harmincegy mindössze. Hatvanhárom éves aggastyán, amikor – legyen midőn – befejezi a Toldit – a „derekát”, ahogy egykor Petőfi követelte ki belőle. Durván öreg(re veszi a figurát), ehhez mit szóljak?

Miben rejlik az életmű aktualitása (ha van neki)?

Nem aktuális. A hibátlan sosem aktuális. Az ilyesmi típusú grandiozitás inkább alap.

Ahonnan eljössz. Elmozdulsz, elrugaszkodsz, hogy a gravitáció újra visszarántson.

Mely művei állnak Hozzád a legközelebb, és miért?

Mind nagyjából. Illetve mindent nem olvastam. Ha valami részletet idéznél tőle, vele az egész jön, rögtön az egészet kellene. Fura, hogy amit nem ismerek, az is legközelibb: ahogy először olvasom vagy újraolvasom, azonnal annyira közel kerül hozzám, hogy az már túlzás. Odébb kell lépnem. Mintha egy tökéletes nő, akitől amúgy minden értelemben megőrülsz, rajtad lógna akkor is, amikor más, korántsem annyira tökéletes nőkkel kívánnál foglalkozni. Nem föltétlenül tetszik, sokszor bosszant, de kvázi rám tapad, úgy kell szinte leráznom – tehát föltétlenül tetszik. Mivel az is tetszik, amitől kiütést kapok.

2017. január–február

literárium

35

Végel László

A

hetedik

fiú

EGY SZÍNPADI JELENET RÖVID LEÍRÁSA 36

literárium 2017. január–február

A nevelőintézeti szabadtéri díszülés. A főasztalt tarka virágcsokrok díszítik, az asztal mögött nemzeti színű zászlók sorakoznak. Az asztalt divatos öltönyökben tanárok ülik körül, a fazonkendő helyén kitüntetések csillognak. A tisztáson hét fiatalember hazafias dalokat énekel. Az egyik intézeti nevelő feláll az asztal mellől és a szónoki emelvényhez lép.

A tanítványok katonás vigyázzba vágják magukat.

Többéves kitartó és szívós munkával előkészítettünk benneteket a hivatásra, kezdi a nevelő a szónoklatot. Nyugodt lelkiismerettel, teli szívvel indítunk útra benneteket, hiszen sokkal elszántabbak és felkészültebbek vagytok, mint évekkel ezelőtt, amikor ide beléptetek. A lelketeket romboló kétely miatt sokáig nem tudtátok eldönteni, hová tartoztok és mi az életcélotok. Mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a haladás útját megtaláljátok. A személyes példa erejével neveltünk benneteket, ti pedig nagy belső elszántsággal követtetek minket. Tagadhatatlan, voltak válságos óráink, a keservek, a kínok sem kerültek el benneteket, amelyeket azonban közös erővel orvosoltunk. Bele kellett nyugodnotok, hogy a nemes cél elérése érdekében gyakran erőszakos eszközöket kellett alkalmaznunk. Természetesen ismeretes előttünk, hogy a tapasztalatlan fiatalok ezt nehezen fogadják el. Viszont kitartásotok eredményeképp megszabadultatok az ifjonti lázadásoktól, a céltalan igazságszeretettől. A közös erőfeszítés meghozta a gyümölcsét.

Tehát helyes döntés volt hozzánk fordulni. Mert ti nem kényszerből, nem haszonlesésből, nem karrierizmusból, hanem önként, minden számítás nélkül érkeztetek közénk.

Szabad akaratból választottatok bennünket! Hazudnak a rosszakaratú ellenfeleink, akik szerint kényszerrel tereltek ide benneteket, ti pedig a busás jövedelem, a rang és a befolyás reményében csatlakoztatok hozzánk. Ti tiszta idealizmusból kerestetek fel bennünket. Igaz-e?

A fiúk torkuk szakadtából üvöltöttek. Így igaz.

Tanítványaink voltatok és barátaink lettetek, folytatta a szónok. Nagy és nemes feladatok, felelős tisztségek várnak rátok, ezért egy pillanatra se feledkezzetek meg az intézetünkben elsajátított tudásról, mindenekelőtt arról a közösségi érzésről, hogy tartoztok valahová. Fontos tisztségek várnak rátok, tudnotok kell, hogy hozzánk, a mi közösségünkhöz tartoztok. Elsajátítottátok az önfegyelmet, a kitartást, a hazához, a közösséghez való hűséget. Ez manapság magától értetődő feladat. Ezt mi tudjuk a legeslegjobban, akik a diktatúra idején ellenálltunk, a hazát azonban megbecsültük. Olyan szerencsés helyzetben vagytok, hogy szabadság van, ahonnan egyenes út vezet a hazaszeretethez.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy el kell engednetek magatokat. Ne csak hűségesek, legyetek éberek is, a hazára leselkedő veszély nem múlt el. Így van?

Igen, ordítja a fiatalemberek kórusa.

Ebben az ünnepélyes pillanatban végezetül készüljetek fel az utolsó vizsgára. Arra neveltünk benneteket, hogy legyetek mindenkor őszinték, úgy önmagatokhoz, mint másokhoz. Így van?

Igen, kiabálták egyként.

Mielőtt elfoglaljátok megérdemelt helyeteket, tegyetek fogadalmat, úgy ahogy ezt tőlünk tanultátok, hogy folytassátok azt, amit mi elkezdtünk.

Ezért kérlek benneteket, hogy aki úgy érzi, hogy az intézetünkben igazi hazafi lett, az álljon a jobb oldalra, és mondja ki a legfontosabb szót, amely a döntését igazolja. Aki pedig úgy érzi, hogy egyelőre bizonytalan, álljon a bal oldalra és röviden vázolja, miért nem lép az igaz útra.

A fiúk elbizonytalanodva néztek egymásra, majd lehorgasztott fővel egyenként előléptek, ki-ki az egyik, illetve a másik oldalhoz csatlakozott.

Az első ifjonc jobbra lépett. Igazság, kiáltotta magabiztosan.

A második az előző mögé sorakozott fel. Becsület, mondta nyomatékosan.

A harmadik fiatalember hosszan tétovázott, majd a bal oldalra állt. Alakoskodás, mondta a földre szegezett tekintettel.

A negyedik fiú határozott mozdulattal lépett jobbra.

Tisztesség, jelentette ki emelt fővel.

Az ötödik felsorakozott az előző mellé és magabiztosan kiál­ totta: Dicsőség!

A hatodik ifjú balra lépett. Mohóság, mondta csüggedten.

A hetedik fiú tett egy lépést előre, majd megállt a sor közepén, láthatóan zavarban volt, bizonytalanul tekintett jobbra, majd balra, a sor végén megtántorodott, majd egy hirtelen mozdulattal előrántotta a zsebében rejtező, az apjától örökölt revolvert, és a halántékához emelte. Főbe lőtte magát.

A keresztfára feszített Krisztus lassan eloldozza a köteléket és lecsúszik a feszületről. A sor közepén a hetedik fiú fölé hajol, két karjába veszi az élettelen testet és maga után vonszolva, zokogva cipeli le a színről.

A tisztáson néma csend. A távolból Krisztus elhaló zokogása hallatszik.

2017

02 20

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN VÉGEL LÁSZLÓ-EST KÖZREMŰKÖDIK: SZORCSIK KRISZTA, CZITROM ÁDÁM MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA: JÁNOSSY LAJOS RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2017. január–február

literárium

37

Veszendő otthonok

Fotó: Végel Dániel

VÉGEL LÁSZLÓRÓL

Végel László

38

literárium 2017. január–február

Hogy mi is lett volna, mi volt Jugoszlávia, sokáig azt hittük, tudjuk. De mint annyi más esetben, egy ponton világossá vált, hogy nem, dehogyis. A Balkán-háború rettenete nem bővítette-tágította az ismereteket, a jugoszlávság antropológiai összefüggéseire élesebb, kiemelőbb fény nem vetült. Pedig láttuk kisebbségi barátainkat menekülőben, otthont remélve hozzánk megérkezőben, ez azonban nem indított bennünket arra, hogy „feloldjuk a határzárat”, és szembesüljünk azzal, be kell látnunk: szélesebb értelemben egy közös hazának vagyunk lakosai. Azoknak, akik – nincsenek kevesen – ebben a mulasztásban elmarasztalhatók, jóllehet rettentő késésben vagyunk, páratlan segítség Végel László munkássága.

Gondolkodni segít. Jugoszláviáról, vagy ami voltaképp ugyanaz: saját magunkról.

Neoplantáig a földrajzilag-kulturálisan sokféle, egy bizonyos történelmi időszakban mégis egyneműnek látszó világ, Jugoszlávia írója. Mondhatnánk, hogy az otthon és az otthon elvesztésének poétája, de ezzel csak a látszatot érintenénk, mert Végel a modern individuum egyik utolsó jelentős alakja. Számára a belakott vidékek mindig vészterhesek is egyben, figyelő tekintete sosem siklott el a nyugtalanító mélységek fölött. „az életműben mégis, minden radikalitásával együtt is végig jelen van az anekdotikus kedély, és megmenti a könyv naplóesszé-szerű részeit azoktól a veszélyektől, amelyektől ennek a műfajnak a magyar irodalomban hagyományosan nem sikerül megmenekülnie: Végel közeli rokona, Kertész Imre alkalmankénti apodiktikusságától és közös rokonuk, Márai Sándor önsajnála-

dításaival. És akkor még nem beszéltünk a jugoszláv vendégmunkások szabad mozgásáról és a jugoszláv útlevélről. („Soha életemben annyi szemrevaló, jól öltözött hölgyet egy helyen nem láttam, mint a triesz­ti pályaudvaron, ott is a Jugoszláviába induló szerelvény peronján. Mindenki boldogságtól sugárzott, miközben lelkesen mesélte, hol mit vásárolt. Így találkozott a titóista önfeledt nemzedék a Nyugattal.”) Az úgynevezett értelmiség pedig az ottani szellemi élet tágasságát látta elsősorban az említett Új Symposionban, azzal a publikálási lehetőséggel, amelynek korlátait saját hazájához képest jóval tágasabbnak tapasztalta, nem véletlenül. („Alakoskodott a hatalom, alakoskodtak az alattvalók, néha az egyik tett kisebb vagy nagyobb engedményt, néha a másik. Lehetett alkudozni.

MONDHATNÁNK, HOGY AZ OTTHON ÉS AZ OTTHON ELVESZTÉSÉNEK POÉTÁJA, DE EZZEL CSAK A LÁTSZATOT ÉRINTENÉNK… Először mindig egy József Attila-sor jut az eszembe róla: „ha féltem is, a helyemet megálltam”. Végel talán idegeiben hordozza őseinek szorongását a változástól, a hatalmasok fenyegetésétől, azt az idegenséget, amelyet meg is írt a várossal ismerkedő kollégistáról. Beszédének stílusában, gesztikulációjában, mimikájában őrzi azt a hímező-hámozó egyensúlyozást, amellyel a föld népe, a – Tömörkény remek jelzőjével – célszerű szegény ember megpróbálja túlélni a legkülönbözőbb basáskodásokat. De ha odahallgatunk arra, hogy mit mond, ha látjuk, miképpen cselekszik, akkor azt találjuk, hogy kristálytiszta erkölcsi elvekhez ragaszkodik, és minden helyzetben bátran, egyenesen viselkedik, írja róla Radnóti Sándor.

Végel prózája, esszéi: a két műfaj nála egymástól elválaszthatatlan határterület.

Az első és a máig maradandó, nagy sikert meghozó, ha úgy tetszik, a térség hangulatés csavargóregényét felmutató, egy kallódó nemzedék közérzetétét megragadó Egy makró emlékirataitól a keserűen összegző

tától és önkomolyanvételétől” – írja Vári György a Bűnhődésről, és megállapítása az egész életműre kiterjeszthető.

Az életút fontos állomásai egybeesnek a jugoszláviai magyar kulturális közösség öntapasztalásának fejlődésregényével. Végel 1965 és 1971 között a legendás Új Symposion című lapnak, 1971 és 1980 között a Magyar Szó irodalmi mellékletének, 1980-től 1991-ig az Újvidéki Televíziónak volt szerkesztője.

Jugoszlávia szétesését azért sem érzékelhette a megfelelő fokon a magyarországi lakosság, mert addigi tapasztalatai valójában élmények voltak a szó örömteli-gyerekes értelmében; a hatvanas évektől kezdve az odalátogató a szocializmus sajátságos változatával találkozott, mindenekelőtt a fogyasztói kapitalizmus materialista árnyalataival: a farmernadrágok arzenáljával, a külföldi popegyüttesek lemezeinek sokaságával, a színes divatlapok és képregények tömkelegével, a James Bond-, Gyilaszés Szolzsenyicin-könyvek német-angol for-

Miközben a többi szocialista országban gyanakvással szemlélték a modern és az avantgárd irodalmat, Jugoszláviában a párt­ titkárok irodáit absztrakt alkotások díszítették. A titkosrendőrség vezetői, akik nem a KGB, hanem a CIA kötelékében sajátították el a szakmát, figyelmeztettek, miszerint avantgárd, neoavantgárd oké, csupán a komoly dolgoktól való tartózkodásra intettek.”)

Végel László munkásságát az idő tragikusan igazolja. A történelembe vetett és annak túlhatalmával dacoló, azt minduntalan újra érteni akaró, leíró és reflektáló beszélő részletgazdag epikája állandó kútfő és forrás, a kívül- és az ellenállás aranyfedezete.

Jánossy Lajos 2017

02 20

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN VÉGEL LÁSZLÓ-EST KÖZREMŰKÖDIK: SZORCSIK KRISZTA, CZITROM ÁDÁM MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA: JÁNOSSY LAJOS RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2017. január–február

literárium

39

Bach nyomában

Fotó: Michael Wilson

Kevés képzettebb és tudatosabb muzsikus akad a jazz-zongoristák között BRAD MEHLDAUnál.

A klasszi­kus iskolázottságú pianista nemcsak egyéni hangvételű lemezeivel, hanem azok elméleti tudásról tanúskodó, filozofikus mélységű kísérőszövegeivel is kiemelkedik kortársai közül. Az 1970-ben született, lírai, meditatív alkatú zongorista The Art of the Trio (A trió művészete) című sorozatával robbant be a jazz világába. Indulásakor Bill Evans volt rá nagy hatással, de Keith Jarrettéhez is hasonlították játékát. Mindez a múlté, Mehldau jó ideje a saját útját járja. Bach és Brahms példájára hivatkozva előadásának középpontjába a dallamot állítja, amelyből klasszikus formakultúrát idéző, alapvetően tonális, impulzív rögtönzései kibontakoznak. A klasszikus elődöktől, mindenekelőtt a barokk zene ellenpontjából gyakran merítő, harmóniailag komplex, kifinomultan rétegzett saját szerzeményein kívül előszeretettel dolgozza fel mások kompozícióit, legyen az klasszikus vagy popzene. Brad Mehldau különböző formációkkal már többször járt Magyarországon; újabb budapesti fellépése, amelyen a nagy barokk szerző, Johann Sebastian Bach zongoraműveihez nyúl vissza, izgalmas zenei és szellemi kalandot ígér.

Brad Mehldau

2017

01 13

BRAD MEHLDAU: THREE PIECES AFTER BACH FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Subicz Gábor, Pecze Balázs, Koós-Hutás Áron / Trumpet Summit

2017

01 20

40

JAZZMŰHELY TRUMPET SUMMIT: KOÓS–HUTÁS–PECZE–SUBICZ KOÓS-HUTÁS ÁRON, PECZE BALÁZS, SUBICZ GÁBOR – TROMBITA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

jazz 2017. január–február

Fotó: Ducsay Szabolcs

Trombitások csúcstalálkozója Egykori vetélytársak baráti találkozója a színpadon.

A Magyar Rádió jazz-tehetségkutató versenyeinek sorában 2008-ban a trombitások mérték össze tudásukat. Az izgalmas vetélkedés KOÓS-HUTÁS ÁRON győzelmét hozta, a második helyen PECZE BALÁZS végzett, míg a harmadik SUBICZ GÁBOR lett. Az eltelt idő igazolta a zsűri döntését, a férfiakká érett fiatalok hangsúlyosan jelen vannak a magyar jazzéletben, sőt külföldön is számot adhattak tehetségükről. A több stílusban otthonos, újabban elektronikus hangzásokkal is kísérletező Koós-Hutás neve a PASO és a Budapest Jazz Orchestra tagjai között is olvasható. Pecze a komolyzenéhez is vonzódik, 2014-ben klasszikus trombitaművész diplomát szerzett a Zeneakadémián.

Subicz saját együttesei élén, illetve mint a PASO és a Modern Art Orchestra tagja, zeneszerzőként is egyre markánsabban hallatja a hangját. A „trumpet summit” (trombitás csúcstalálkozó) elnevezés kedvelt koncertforma a jazzben, többnyire virtuóz hangszeresek párviadalba torkolló találkozását jelzi. Verseny­ ről ezúttal szó sem lesz, a három kitűnő trombitás az alkalomra összeállított műsorral lép a színpadra, amely kiemelkedő hangszeres tudásukon kívül kreatív együttműködésükről is képet ad.

Mint az izlandi táj AdHd

2017

AdHd ÓSKAR GUÐJÓNSSON – SZAXOFON, ÓMAR GUÐJÓNSSON – GITÁR, BASSZUSGITÁR, DAVÍÐ ÞÓR JÓNSSON – HAMMOND-ORGONA, MOOG, RHODES, ZONGORA, BASSZUSGITÁR, MAGNÚS TRYGVASON ELIASSEN – DOBOK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Snétberger Ferenc Fotó: Raffay Zsófia

02 12

Van abban valami rejtélyes, hogy a mindössze 330 ezer lakosú Izland miért képes a kultúra és a sport területén annyi kiemelkedő nemzetközi teljesítményt felmutatni. Az AdHd elnevezésű jazz-rock zenekar neve sokfelé cseng jól Európában, és most a magyar közönség is megismerkedhet vele. A szaxofon – billentyűs hangszerek – gitár – dob felállás ugyan nem rendhagyó, a kvartett zenéje azonban különleges. Nem véletlenül idézi fel egyesekben az izlandi táj vadregényes, olykor szelíd lankákba simuló felszínének képzetét. A 2008-ban alakult együttes nyolc év alatt öt lemezt adott ki, és mindjárt az első elnyerte az ország zenei díját. A recept azóta is változatlan: zsongító dallamok, bensőséges hangulatok váltakoznak vad kitörésekkel, csapongó érzelmi hullámverésekkel. A négy muzsikus ritka szimbiózisban játszik együtt: nincs vezéregyéniség, mindenki egyforma alkotóeleme a mívesen megkomponált, spontán rögtönzéseket is befogadó zenének. Míg ÓMAR GUÐJÓNSSON gitárjátéka a rockban gyökerezik, ÓSKAR GUÐJÓNSSON szaxo­fon­játéka a jazz világához áll közelebb. Lágy, melan­ kolikus, emelkedett, vidám, szilaj – az AdHd zenéje érzések és hangulatok egész tárházával vonja bűvkörébe a hallgatót.

Varázsos ötvözet Nem kétséges, a Kossuth- és Liszt-díjas SNÉTBERGER FERENC ma az egyik legismertebb magyar jazzművész a világon. Köszönhető ez egyedi gitárjátéká­ nak, kivételes rögtönzőképességének, a klasszikus muzsika, a cigányzene, a jazz és a brazil zene ötvözetéből formált varázsos zenei világának, nem utolsósorban pedig szerény, rokonszenves személyiségének. Az 1957-ben salgótarjáni szintó családban született, 1988 óta Berlinben élő Snétberger mindig is fontosnak tartotta származását, az általa Felsőörsön létrehozott alapítvány és tehetségközpont jelentős szerepet tölt be hazai cigány fiatalok zenei képzésében és kibontakozásában. Nevét Magyarországon és külföldön a Dés László szaxofonossal és Horváth Kornél ütőhangszeressel létrehozott Trio Stendhal tette ismertté. Szívesen ad szólóhangversenyeket, gyakori partnere a kiváló német trombitaművész, Markus Stockhausen. Pályáján mérföldkő a Zeneakadémián rögzített legutóbbi szólólemeze, amelyet egy fontos német kiadó, az ECM jelentetett meg. Budapestre új triójával érkezik, amelyben a brit PHIL DONKIN bőgőzik és a New Yorkban letelepedett, sokoldalú NÉMETH FERENC dobol. Az est vendégszólistája NILS PETTER MOLVÆR trombitás, a kortárs norvég jazz meghatározó alakja.

Turi Gábor

2017

02 22

JAZZLEGENDÁK SNÉTBERGER FERENC TRIÓ & NILS PETTER MOLVÆR SNÉTBERGER FERENC – GITÁR, PHIL DONKIN – BŐGŐ, NÉMETH FERENC – DOB VENDÉG: NILS PETTER MOLVÆR – TROMBITA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február jazz

41

MINDEN ÉVBEN MÁS

Bágyi Balázs New Quartet

JUBILÁL A JAZZ SHOWCASE KÉT ELEME MIATT SZÁMÍT FIGYELEMRE MÉLTÓ RENDEZVÉNYNEK A JAZZ SHOWCASE: EGYRÉSZT NEMZETKÖZI SEREGSZEMLE, MÁSRÉSZT A MAGYAR MEZŐNY SZINTE EGÉSZÉT KÉPVISELI – ISMERT MŰVÉSZEK MELLETT SOK FIATAL IS FELLÉPÉSI LEHETŐSÉGET KAP. MINDEN ÉVBEN MÁS ÉLMÉNY A MÜPA ESEMÉNY­SOROZATA. EZ VÁRHATÓAN 2017-BEN IS ÍGY LESZ. 42

jazz 2017. január–február

Az utóbbi években Bágyi Balázs mind szilárdabb helyet foglal el a nemzetközi jazzéletben.

Magyar és nemzetközi együtteseivel bejárta a világot, ahol megismerték jellegzetes dobsoundját és különleges stílusát, mely azt az érzést kelti, mintha egyszerre támasztana vihart és csendesítené le azt. Mindenekelőtt az avantgárd muzsika és a népzene jazzben való hasznosíthatósága érdekli, de nem áll távol tőle a postbopos hangzás sem. Új kvartettjében Lakatos „Soso” Sándor, Oláh Dezső és Oláh Péter kapott helyet.

Tizedik évfordulójához ért a Jazz Showcase tehetségbörze. Összeállítói ezúttal is mindent beleadtak: fiatal zenekarok egész sora léphet porondra a Müpa helyszínein, és a tavaly megkezdett hagyomány folytatásaként nemzetközi zsűri szavaz az ifjak produkcióira. A közönség ugyancsak érvényt szerezhet véleményének a szavazólapokon: a hallgatóság bevonása a döntéshozatalba tavaly is jó ötletnek bizonyult.

Tovább növelte a délutáni koncertek presztízsét, hogy a ki�választott zenekarok újabb fellépési lehetőséget kaptak.

A tizedik évfordulón a Magyar Jazz Szövetség is képviselteti magát, és a Müpával karöltve jutalmazza meg a legjobbakat. A külföldi szakemberek nemcsak a műfaj problémáiról folytatnak majd beszélgetést magyar kollégáikkal, hanem a szavazásból is kiveszik a részüket.

Hodek Dávid

Dobos csodagyerekünk, a Komárom mellől származó, alig húszéves Hodek Dávid háromévesen, egy Earth, Wind & Fire-koncertfilm hatására kezdett dobolgatni, egyelőre fazekakon.

Jávori Vilmos tanácsára íratták be zeneiskolába, azóta pedig már saját zenekarai vannak, megjárta Amerikát, és egyenrangú társa öreg jazzrókáknak: Sárik Péter és Tóth Viktor vette szárnyai alá a nagy reményű fiút.

Dávid 2011-ben már sikerrel játszott a Müpa nemzetközi rendezvényén.

Az ifjú titán sokféle zenére nyitott, úgyhogy lehetséges, hogy a 2017-es Showcase-en is belop az előadásába egy kis hip-hopot.

2017. január–február jazz

43

A 2017-es Showcase-en három fiatal nemzetközi sztár vendégeskedik a magyar zenekarokban. HODEK DÁVID triójában két fekete muzsikus játszik, a pianista James Francies, aki együttesével az újra összeállt Jazz Crusaders előzenekara lehetett, és fellépett a Monterey Jazz Festivalon. A muzsikus három éve él New Yorkban, de máris olyan nagyságokkal koncertezett, mint Jeff „Tain” Watts és Stefon Harris. A huszonöt éves Joshua Crumbly méltó partnere a Hodek–Francies párosnak. A basszus­ gitáros útját Victor Bailey egyengette, majd Marcus Miller lett a mentora. Később bőgőzni is megtanult. Közben a Juilliard School növendéke lett, s már elsőévesen meghívták a Terence Blanchard Quintetbe, ahol öt éven át játszott. A BÁGYI BALÁZS NEW QUARTET egy szintén fantasztikus külföldi zenészt üdvözöl: LI XIAOCHUAN kínai trombitást már nemcsak Sanghajban ismerik, hanem a jazz hazájában is. Őt Eddie Gomez támogatta, és a fiatalember 2014-ben kiadta első lemezét. Li a North Texas Egyetemen szerzett mesterfokozatot, és az elmúlt években olyan jelentős zenészeket kísért, mint Uri Caine és Seamus Blake.

…a hallgatóság bevonása a döntéshozatalba tavaly is jó ötletnek bizonyult.

László Attila

44

jazz 2017. január–február

Nagyszerű kezdeményezés, hogy a jubileumi Showcase gálakoncertjére a korábbi évek legrátermettebb fiataljait hívják meg egy közös koncertre. A tehetségekből azóta elismert művészek lettek. Akad köztük olyan előadó is (Bolla Gábor), akinek lemezét a német ACT kiadó jelentette meg.

A gálaműsoron az ország egyik legjobban összerakott nagyzenekara, a László Attila vezette, fiatal jazzmuzsikusokból álló Senior Big Band kísér.

A fiatalok seregszemléjét a zongorista BALOGH GYULA 2013-ban alakult kvartettje nyitja. A billentyűs sikerrel lépett fel az ország több klubjában, és együttesébe alkalmasint meghívja vendégszólistának a jazzélet kiválóságait is. A pianista négyes­foga­tá­ ban Uher Győrfi Bálint szaxofonozik, Mihalovics Dávid bőgőzik és Horváth Péter dobol. A GINO’S B VERSION hagyományosabb jazzhangzást képviselő új kvartett, mely mintha a Baris Gábor Quartet változata volna. A Modern Art Orchestrából ismert Komjáti Áron gitározik, a különböző formációkban hallható Baris altszaxofonozik, Benkó Ákos, a 2012-es Jávori Vilmos Dobverseny első helyezettje az ütős, és Jónás Géza bőgőzik.

A délutánt egy igazi mai hang zárja, a GIRLY GROOVE. Két éve tűntek fel a Jazzy Dalversenyen, ahol elnyerték a legjobb szövegért járó díjat. Pontosan tudod című számukban tizennégy énekesnő szólalt meg. A zenekar egyszeri alkalomra tervezett társulás volt, de hamar rájöttek, hogy több van bennük ennél.

Pörgős zenét játszanak, bár már nem tizennégy lány énekel a csapatban.

2017

02 03

05

A JAZZBOIS duó, amelynek megszólalásmódja az 1960-as, ’70es évek ambient és technoid improvizatív stílusainak határán mozog. Molnár Bencze billentyűs és Czírják Tamás dobos egyaránt alkalmaz további elektronikus, effektgeneráló eszközöket, így zenéjük telt hangzása meghazudtolja létszámukat. Ez alkalommal – további csavarként – a gitáros-producer DJ SÁGI VIKTOR VANIS-sal lépnek színpadra. Standard darabok ihletett megszólaltatójaként ismerik HORVÁTH CINTIÁt azok, akik például a Budapest Jazz Club Csillagvizsgálóján hallották énekelni. Később a Harmónia Jazzműhelyben is fellépett. Jövőre végez az LFZE jazzének szakán. Együttesében Várvölgyi Szabolcs gitározik, Vidákovich Izsák szaxofonozik, Dénes Ábel bőgőzik és Kárpáti Benedek dobol. Az énekesnő a Finucci Bros. vendégszólistájaként is sikert aratott. Fergeteges tempójáról ismert az altszaxofonos LUDÁNYI TAMÁS, aki nem titkolja, hogy Kenny Garrett az ideálja. Kvartett­jével szívesen játszik feldolgozásokat, és egyaránt biztosan mozog a funkos darabokban, a hard bopban és a soul jazzben. A Showcase-en kvartettben lép fel, de tudni kell róla, hogy a Tatabánya Big Bandben nagyzenekari szaxofonosként is bemutatkozott már.

A CYMBAL RUSH (multi-dimensional jazz-hop chill) Kész Petra énekesnő egyedi trióformációja. A trip-hoptól a hard bopig mindent szívesen előadó fiatal művésznő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója. A Cymbal Rusht az a szándék hozta létre, hogy a három zenekartag (az énekesnőn kívül Vikukel Dániel billentyűs és Földesi Attila dobos) saját szerzeményeit játszhassa. Ugyancsak egy máris elismert énekesnő, VÖRÖS JANKA irányítja az E-SERIES nevű formációt. A zenekarvezető első helyezett lett a 2010-es I. Országos Jazzversenyen.

A Magyar Jazz Ünnepén debütáltak, és világsztárok előzenekaraként léptek színpadra a Gyulai Vár Jazz Fesztiválon. Jelen össze­ állításában 2016 májusában lépett fel először a TONI SNÉTBERGER QUARTET, de a fiatal dobos a Snétberger Zenei Tehetség Központban ismerkedett meg a mostani együttes szlovákiai bőgősével, Szajkó Adriánnal, és itt beszéltek először a közösen alapítandó együttesről. A muzsikusokhoz csatlakozott Danyi Csaba, a tehetséges gitáros-hegedűs, valamint a huszonegy éves Farkas Zsolt pianista. Zenéjük vállaltan a roma zenei tradíciókban gyökerezik.

Máté J. György

JAZZ SHOWCASE JAZZ-TEHETSÉGBÖRZE ÁTRIUM, ZÁSZLÓTÉR FEBRUÁR 3.

16.00, ÁTRIUM: BALOGH GYULA QUARTET 17.00, ZÁSZLÓTÉR: GINO’S B VERSION 18.00, ÁTRIUM: GIRLY GROOVE MŰSORVEZETŐ: KANIZSA GEORGINA FEBRUÁR 4.

16.00 ÁTRIUM: JAZZBOIS 17.00, ZÁSZLÓTÉR: HORVÁTH CINTIA QUINTET 18.00, ÁTRIUM: LUDÁNYI TAMÁS QUARTET MŰSORVEZETŐ: KANIZSA GEORGINA FEBRUÁR 5.

16.00, ÁTRIUM: CYMBAL RUSH 17.00, ZÁSZLÓTÉR: VÖRÖS JANKA E-SERIES 18.00, ÁTRIUM: TONI SNÉTBERGER QUARTET MŰSORVEZETŐ: KANIZSA GEORGINA

2017

02 03

2017

02 04

2017

02 05

JAZZ SHOWCASE HODEK DÁVID & FRIENDS JAMES FRANCIES – ZONGORA, JOSHUA CRUMBLY – BŐGŐ, HODEK DÁVID – DOB FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZ SHOWCASE BÁGYI BALÁZS NEW QUARTET ÉS LI XIAOCHUAN LAKATOS „SOSO” SÁNDOR – SZAXOFON, OLÁH DEZSŐ – ZONGORA, OLÁH PÉTER – BŐGŐ, BÁGYI BALÁZS – DOB, VENDÉG: LI XIAOCHUAN – TROMBITA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZ SHOWCASE GÁLAKONCERT KÖZREMŰKÖDIK: FÁBIÁN JULI, HARCSA VERONIKA, GÁJER BÁLINT – ÉNEK, BALOGH ROLAND – GITÁR, BALOGH ZOLTÁN – ZONGORA, BOLLA GÁBOR – SZAXOFON, GYÉMÁNT BÁLINT – GITÁR SENIOR BIG BAND (MŰVÉSZETI VEZETŐ: LÁSZLÓ ATTILA) BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február jazz

45

Náray Erika

JAZZRAJONGÓK

há-négy: Fotó: Rózsa Erika

HAJÓS, HÁMORI, BERGENDY

46

jazz 2017. január–február

Nincs nagy hagyománya Magyarországon a szórakoztató beszélgetéssel társított jazzesteknek. Ezen igyekszik változtatni Náray Erika háziasszonyként a Müpa Bohém Éttermében tavaly év végén indult sorozatával, melynek vendégei mind „jazzrajongók”.

Azért nevezték el Jazzrajongóknak a sorozatot, mert a (jazz) zenéhez így vagy úgy minden vendégnek van valamilyen közelebbi viszonya. A decemberi est vendége például Alföldi Róbert színészrendező volt, akinek tavalyi, a CAFe Budapest fesztiválon bemutatott Marlowe-rendezése – tehát egy prózai munkája – nemcsak a zenét, de rögtön a zenekart is előtérbe állította: a három hangszeres szinte végig a színpad közepén volt, és izgalmasan be is kapcsolódott a dialógusokba. A sorozat vendégeivel az lesz érdekes téma, hogyan szerették meg a jazzt, kik a kedvenc előadóik. „Izgatottan várom, kinek ki lesz a választottja. Már csak azért is, mert ha olyan jazzmuzsikus, akit nem ismerek behatóan, akkor itt a lehetőség, hogy beleássam magam nemcsak a vendég, de az általa választott zenész, énekes, zeneszerző munkásságába is” – nyilatkozta a sorozat indulása előtt a háziasszony. Az viszont már a 2017-es év elején esedékes esteken, a harmadik és a negyedik alkalommal is minden bizonnyal előfordul, hogy a vendég hangszert vagy mikrofont ragad, és belép a kísérő zenekar kezdő taktusai után.

A negyedik est két prominens vendége rendszeresen dolgozik együtt. Bergendy Péter filmrendező mindkét eddig bemutatott nagyjátékfilmjében, az Állítsátok meg Terézanyut! és a Vizsga című, 1956-os témájú moziban is főszerepet alakít Hámori Gabriella.

Az egyik legnépszerűbb magyar színésznő, aki nem ijed meg sem a nyelvi, sem az egyéb akadályoktól, és külföldön is keres és talál munkát, maga is képzett muzsikus, klasszikus fuvolát tanult.

De a zenével kapcsolatosan mostanában nem ez a legfontosabb számára. Külföldi és hazai film- és színpadi sikerek, kitüntetések és díjak övezték eddigi pályafutását, örök keresőként mégis új területre merészkedett: 2014-ben megjelentetett egy poplemezt saját együttesével, Nem örmény népzene címmel. Mind Náray, mind Hámori úgy gondolja, mindig tovább kell képeznünk magunkat. Hámori újabban rendezőasszisztensként is kapott feladatot, és színiiskolai tanítást is vállalt. Színész- és jazzénekesi diplomával

A sorozat zenei vezetője Berdisz Tamás dobos, aki Nárayval majdnem egyszerre koptatta a Jazz tanszak padjait. Mint a Müpa Magazinnak elmondta, már akkor is többször szerepeltek együtt, és jó barátok, amióta Náray White Chocolate nevű funky együttesével lépett fel. Náraynak minden lemezén közreműködött, és intenzíven dolgoztak együtt a Müpa legutóbbi swing fesztiválján is, ahol az énekesnő nagy sikerrel adott önálló estet. Bizonyára azért ragaszkodik hozzá, vélekedik a dobos, mert ő zongorázik is, és afféle zenei rendező, aki a produkció egészét hallja, nem csak a saját szólamát, együtt él a műsorral, mindenre figyel. A Bohém Étteremben is az lesz Berdisz feladata, hogy zeneileg az ő kezében fussanak össze a szálak, bátran instruáljon. Természetesen Berdisz triója, Juhász Attila zongoristával és Frey György basszusgitárossal estenként öt-hat számot elő is ad – arra viszont, hogy Náray mikor énekel, nincsen állandó forgatókönyv. Ez egy improvizatív műfaj, amelyben nyilván nemcsak a beszédtéma és a felcsendülő műfaj a jazz, hanem a szemléletmód is, így aztán mindenki tud és szeret is rögtönözni.

…nem csak a beszédtéma és a felcsendülő műfaj a jazz, hanem a szemléletmód is…

Közismerten nagy rögtönző Hajós András, aki vendéglátójához hasonlóan nem maradt az énekesi pályánál – amellett, hogy gitározik és zongorázik is –, hanem nyitott a show és a tévé felé. Jellegzetesen szarkasztikus humora, slágfertig egyénisége predesztinálta erre a médiumra. Hogy Hajósnak fontos a jazz, senkinek sem lehet meglepő, az újkori pesti sanzon különleges és nagy rajongótáborhoz eljutó együttese, az Emil.RuleZ! kitűnt a komplex ritmusok és szellemes harmóniák alkalmazásával. Hegyi György frivol szövegei és Hajós színes előadása sokak számára generációs alapélmény. Hajós azóta még közelebb lépett a jazzhez, ugyanis csatlakozott a Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra sorozatához: rendszeres matinéin a zenekar a gyerekekhez viszi közelebb a műfajt. A szövegíró Hajós és a közreműködő gyerekek, valamint a jópofa big band közös munkájának eredményeképpen a Zenehajó lemezen is megjelent már.

Náray – mint Berdisz Tamás elárulta róla – rendszeresen továbbképzi a hangját, nagyon figyel a finomságokra is, például arra, hogy amikor egy jazztrió kíséri a klubban, ne úgy énekeljen, ahogy előző este egy musicalben a nagyszínpadon. A rendező Bergendy Péter viszonya a zenéhez sokrétű, és szintén bőven túlnő a passzív rajongáson: rendszeresen készít zenei videoklipeket is. És a házigazda bizonyára a családi indíttatásáról sem mulasztja el majd faggatni…

Zipernovszky Kornél

2017

01 26

2017

02 23

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HAJÓS ANDRÁS ZENÉSZ, MŰSORVEZETŐ BOHÉM ÉTTEREM JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HÁMORI GABRIELLA SZÍNMŰVÉSZ ÉS BERGENDY PÉTER FILMRENDEZŐ BOHÉM ÉTTEREM

2017. január–február jazz

47

Chris Eckman

ÉJSZAKA

MINDEN MEGNŐ

A közkedvelt Bábel-estek legújabb felvonásának alkotói és közreműködői az éjszaka mélyére vezetik a bátor résztvevőt. Oda, ahol a Londonban élt kiváló író-költő, Határ Győző regényének címe szerint minden megnő, s ahol hazai nemzedéktársa, Weöres Sándor remekműve szerint nappali fényben érzékelhetetlen csodák várnak ránk.

48

világzene 2017. január–február

Az álom és az ébrenlét, a sötétség és a felderengő fények szűk mezsgyéjén haladunk majd látványok és látomások, érzetek és képzetek sűrűjében – ott, ahol megtörténhet bármi, ahol elmosódnak a kontúrok, s a nagyra nőtt árnyak között a legmerészebb utazó is elbizonytalanodik. Az éjszaka mélyén, a valóság és a képzelet határán, sejtelmek és érzékcsalódások szétszálazhatatlan közegében, ahol új értelmet nyer a tapasztalás, a realitás, kiélezve vetve fel a kérdést, kik vagyunk. Kényelmetlen, képlékeny állapot, ám egyszersmind rendkívül termékeny és inspiratív mindazon művészek és nézők-hallgatók számára, akik az éjszaka hangjaira, csodáira fogékonyak.

Az említett Weöres-vers, Az éjszaka csodái által megihletett táncszínházi együttes, a TÜNET feltétlenül ilyen. Szabó Réka által rendezett előadásuk a csapongó, szabad, szabálytalan látomásvers nyelvezetét teremti újra a színpadon a mozgás, a látvány, a képi megjelenítés és a zene eszközeivel. A festményekből, grafikákból, animációkból megképződő vetített világ ezáltal különös, szürreális, interaktív viszonyba kerül a táncosokkal: a valóság és a képzelet, a virrasztás és az álom, a rajzolt és az élő, hús-vér alakok határai elmosódnak, folyamatos az átjárás a darab egésze során. Álomban ébren címmel, a magyar világzenei szcéna egyik legkiemelkedőbb produktumaként az idén jelent meg a MESZECSINKA EGYÜTTES legújabb, „pokoljáró” albuma. Az utóbbi években kön�nyed etnopopot játszó együttes rendkívüli fordulatot vett felkavaró feldolgozásaival és önálló szerzeményeivel. A sorozatszerkesztő Marton László Távolodó a lemezről írt Magyar Narancs-beli kritikájában egyenesen így fogalmaz: „Mit mondjak, egy zenekar négy éve alatt én még nem hallottam ilyen súlyos fordulatot ebben a műfajban. Mintha végképp megfogyatkozott volna a (névadó) Holdacska. Éjszakát éjszaka követ. A könnyedségből a könny, a nyelvi kavalkádból egy szál magyar maradt; és nincs az a szárnyalás, hogy ne hallanánk a láncokat közben. Ezen az albumon nem lehet megúszni egy hangot sem. Mondom, a fele sem tréfa, de legalább a fele (a saját szerzeményekből a Könnyű, míg a feldolgozások közül a Felülről fúj és a Hajnalban) egészen rendkívüli. (...) Szóljon álomban vagy ébren, garantáltan padló. Az a gyanúm, hogy megkaptuk az év világzenei lemezét, egyenesen a gyomorba, mélyen…”

E sorok alapján felkavaró kalandot ígér az élő találkozás…

A Bábel januári estjének költővendége az a Szijj Ferenc, aki a tragikusan korán elment Borbély Szilárd mellett kortárs irodalmunk mezőnyében alighanem a legtöbbet tudja a fényről és a sötétségről, az éjszaka árnyairól, démonairól. Lírai életműve A lassú élet titka (1990) című könyvtől A nagy salakmező (1997), a Kéregtorony (1999), a Kenyércédulák (2007) versein át a fő műnek tekinthető, „fényleírások”-at tartalmazó Agyag és kátrányig (2014) szikár módszerességgel, szuverén költői világot teremtve térképezi föl a lélek és a külvilág éjjeli tájait, tartalmait, rezdüléseit.

…ahol új értelmet nyer a tapasztalás, a realitás, kiélezve vetve fel a kérdést, kik vagyunk.

Az est változatos programkínálatát alighanem egy világsztár, a leginkább a beskatulyázhatatlan, melankolikus éjszakai zenét játszó seattle-i The Walkabouts vezetőjeként ismert, hosszú évek óta Szlovéniában élő és alkotó énekes-gitáros-dalszerző Chris Eckman különleges fényt és emelkedettséget árasztó, éjszakai színekben és színterekben bővelkedő szólókoncertje koronázza majd meg.

Az első, Janela című szólóalbumát Eckman a kilencvenes évek végén írta meg úgy, hogy a legkevésbé sem a siker, a show business izgatta, hanem hogy ki tud-e mászni általa a depressziójából.

Szimplán azért születtek a számai, hogy legyen valamibe megkapaszkodnia. A lelki motivációjú debütálás aztán egy nagy ívű, máig tartó, fényes szólókarrier kezdete lett. Eckman azon szerzők közé tartozik, akik a legjobb pillanataikban ugyanazt a dalt írják. Rettenetesen érzékeny és közben kísértetiesen felkavaró dalt, messze túl a rock és a country-folk kategóriáin, autonóm, összehasonlíthatatlan zenei nyelvre és világra találva.

Ragyogni fognak a csillagok ezen az éjszakán.

Keresztury Tibor

SZIJJ FERENC: FÉNYLEÍRÁS / SÖTÉTSÉG (3) (részlet)

Ezen az éjszakán, amikor nagy belátásra jutottam tiszta lélekkel, mert én senkit sem bántanék, hiába fordulnak ellenem még a rádióból is rejtett szavakkal, vagy a boltban puszta számokkal, eltölt a bizonyosság, hogy a legfőbb szeretteim megértenek, csak el kell mondanom nekik, amit megtudtam most egyszerre. Felébresztem őket az éjszaka legközepén, hogy ártatlanul hallgassák, csak néhány mondat, hiszen egyszerű. De mégis, mondani, ha máskor soha, mert mindig van valami feladat, kezdve azzal, hogy ne maradjak komolyabb játékkal egyedül, jöjjön valaki, akarjon engem, én is őt, világosodjon ki egy éjszaka a testek között is, mint korábban már álmaimban, az egésznek a célja, megtenni mindig ugyanazt egy töréspontig, és az most itt van, egy másik éjszaka.

2017

01 27

BÁBEL-EST ÉJSZAKA KÖZREMŰKÖDIK: MESZECSINKA EGYÜTTES, CHRIS ECKMAN (WALKABOUTS), TÜNET EGYÜTTES, SZIJJ FERENC KÖLTŐ MŰSORVEZETŐ: NÁDASDY ÁDÁM SOROZATSZERKESZTŐ: MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. január–február világzene

49

AMIKOR A MAJOM ÉVÉT FELVÁLTJA

a Kakas éve KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY 50

világzene 2017. január–február

A KÍNAI ÚJÉV JELENTŐSÉGE KELET-ÁZSIÁBAN A KERESZTÉNY KARÁCSONYHOZ MÉRHETŐ.

Ennek apropóján pedig megint útra kel a Kelet és a Nyugat klasszikus zenei tradícióit egyesíteni kívánó egyedülálló kínai koncert-projekt, melynek keretében január 16-án – a KÍNAI

NEMZETI OPERA- ÉS TÁNCSZÍNHÁZ TRADICIONÁLIS KÍNAI ZENEKARA vendégszereplésével – ismét nagy kínai újévi hangver-

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

senyt tartanak a Müpában. A kínai újév jelentősége KeletÁzsiában a keresztény karácsonyhoz mérhető. Az ünnepre való készülődés már december közepén elkezdődik: heteken át sütnek-főznek, vesznek vagy készítenek egymásnak ajándékot a rokonok, barátok, ismerősök, ragasztanak ki papírcsipkéket az ablakokba és takarítják – mi több, sok helyen meszelik, festik – ki a házat. Utóbbinak a higiéniai szempontokon túl spirituális jelentősége is van, ezzel az aktussal ugyanis az ártalmas szellemektől és a balszerencsétől is megtisztítják otthonaikat.

Az ünnepséghez hagyományosan hozzátartozó petárdadurrogtatás ugyanezt a célt szolgálja. Az óév végét a családok együtt ünneplik, az ősök tiszteletére kiadós vacsorát tartanak, majd meggyújtják a mindenfelé kiaggatott lampionokat. És ezzel kezdetét veheti a mi szilveszterünkhöz hasonló, másnap reggelig tartó féktelen mulatozás.

A Föld népességének egynegyede nem január elsején ünnepli az újesztendőt – Kínában és Kelet-Ázsia más országaiban az újhold első napjához kötik. Miután a kínai kalendárium a Hold és a Nap mozgásának kombinációjára épül, ez a dátum is folytonos mozgásban van, így 2017-ben a Majom évét váltó Kakas éve január 28-án köszönt be.

A kínai újév méltó megünnepléséhez kapcsolódik az az 1998-ban elindított nagyszabású koncertsorozat is, amelynek legfőbb célja az európai és az ázsiai zenekultúra egymáshoz közelítése.

Az amszterdami Concertgebouw-tól a berlini Filharmónián át a budapesti Müpáig ívelő turnén az elmúlt két évtizedben vezető kínai együttesek és muzsikusok adtak elő hagyományos kínai zenét, klasszikus hangszerekkel, azzal harmonizáló öltözetben. Ezúttal az újkori Kína első, ötven évvel ezelőtt alapított, a nemzeti hagyományokat ápoló együttese érkezik hozzánk. A Kínai Nemzeti Opera- és Táncszínház Tradicionális Kínai Zenekarának elsődleges célja a tradicionális kínai operák és táncjátékok népszerűsítése, de repertoárján közismert művek és ritkán hallható zenei kuriózumok egyaránt szerepelnek. Állandó karmesterük, Hong Xia érett, szigorú és szenvedélyes előadásmódjáról híres, egyaránt jártas a klasszikus és a modern, a hagyományos kínai és a nyugati szimfonikus zene világában.

Jávorszky Béla Szilárd

2017

01 16

NAGY KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY VEZÉNYEL: HONG XIA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február világzene

51

Fotó: Simona Ghizzoni

Ilaria Graziano , Francesco Forni

Rejtelmek, csodák Ilaria Graziano & Francesco Forni; Vinicio Capossela Az olasz világzene rajongói számára fölöttébb ígéretesen indul az év: január 21-én egy újonnan feltűnt és egy veterán csillag ragyog a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem egén.

Ilaria Graziano és Francesco Forni előbb a filmes világban tűnt fel: Francesco zeneszerzőként, Ilaria pedig énekesnőként, Marianne Faithfull-lal énekelve a The Girl from Nagasaki című filmben. Aztán 2015-ben From Bedlam To Lenine címmel megjelent egy albumuk, ami messze felülmúlta addigi sikereiket. Lényegében egy szál gitárral énekelték alternatív country dalaikat, de olyan érzékenységgel, mintha valami cso-

dás westernfilmből pottyantak volna ki.

Ezzel azonnal megágyaztak a népszerűségi listák élvonalában, de arról is gondoskodtak, hogy le ne kopjon a nevük. Egy év se kellett, hogy a Come2Me című albummal megerősítsék rangjukat és pozíciójukat.

A koncert második felében színpadra lépő Vinicio Capossela 1990-ben debütált All’una e trentacinque circa címmel, és rögtön feltűnést keltett. Egyrészt a tarantella, a cigányzene és a tangó ötvözetével, másfelől pedig mélyen személyes – olykor Charles Bukowskit idéző – költészetével. Azóta kilenc albumot tett az asztalra, és mindig tartogatott meglepetést, újabb és újabb

territóriumok felé haladva, a rumbától a görög rebetikóig vagy az örökzöld olasz slágerek feldolgozásáig.

Caposselát „az olasz Tom Waitsként” szokták emlegetni. Nemcsak a hangvétele miatt – amiben szerepet játszott Tom Waits gitárosa, Marc Ribot is – hanem annak a sajátos színpadi atmoszférának köszönhetően is, amit a kabarékból merített. 2000-ben bezsebelte a két legrangosabb olasz zenei díjat, a Targa Tencót és a PIM-et, és kéthárom évente újabb albummal áll elő – legutóbb 2016-ban Canzonidella cupa címmel –, az olasz világzene egyik megkerülhetetlen, kultikus alakjaként.

A népzene ünnepe – SEBŐFERI 70 Február 11-én – az eddigi gyakorlattól eltérően – egyetlen népzenész, Sebő Ferenc köré rendeződik A népzene ünnepe. Tíz évvel ezelőtt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen beinduló Népzenei Tanszéket köszöntve rendeztük meg először ezt az eseményt. És hogy minél nagyobb figyel-

52

világzene 2017. január–február

met kapjon, egy olyan gálaműsort állítottunk össze, „amelynek fókuszában – Bartók és Kodály nyomán – a népzene és a műzene kapcsolata áll.”

A gálaműsor fellépőinek egyike a Sebő Együttes volt…

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, A népzene ünnepe világzenei életünk egyik legrangosabb eseménye, Sebő Ferenc pedig hetven éves lett. Bár ezt senki sem hiszi el…

Hiszen mintha most lett volna, amikor a Műegyetem nyári táborában Sebőnek azt kellett konstatálnia a hatvanas évek végén, hogy míg a szerb, a bolgár, a román vagy lengyel fiatalok a népdalaikat éneklik, a magyarok legfeljebb Illést. Az Illéssel persze nem volt semmi baj – kollégiumi szobatársával, Halmos Bélával ő maga is gyakran nyomta a különböző bulikban, de azért úgy érezte, hogy valamit a népdalokkal is kezdenie kéne. Szerencsére, Halmos Béla sógora, a néprajzos Kósa László elvitte őket a legendás Martin Györgyhöz, akitől beavatást kaptak a népzene rejtelmeibe.

… de azért úgy érezte, hogy valamit a népdalokkal is kezdenie kéne.

Sebő Ferencc

Többek közt kiderült, hogy semmi rejtély…

Sőt nagyon is megtanulható…

Akkoriban amúgy végigsöpört a világon egy népzenei revival mozgalom, melynek hazánkban is megvoltak a fejleményei.

A tévében a Röpülj, páva! népdalversenyek, a művelődési házakban a szakszervezeti néptánc-körök, az ifjúsági klubokban a politikai dalok és az énekelt versek; hogy a népzenétől ihletett Illés- vagy Omegaszámokról ne is beszéljünk…

A többi – úgy két tucat album, Sebő Ferenc­ nek a 25. Színház zenei vezetőjeként, a Népművelési Intézet előadójaként, a Zeneakadémia tanáraként, a Magyar Televízió szerkesztőjeként, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként, a Hagyományok Háza szakmai igazgatójaként és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei tanszéke tanáraként végzett munkája – már történelem… Persze, nagyon is élő történelem…

S talán éppen azért, mert napjainkban a népzenei tanszék tölti be a hetvenes évek táncházának erjesztő szerepét, a hetvenéves Sebő Ferenc úgy döntött, hogy együttesének tagjai (Sebő Ferenc, Barvich Iván, Perger László, Soós Réka és Tímár Sára) mellett a tanszék már végzett és jelenlegi hallgatói (Orbán Johanna, Paár Julianna, Németh András, Istvánfi Balázs, Mihó Attila és bandája, a KobzArt Folkműhely és a Söndörgő együttes) álljanak vele színpadra a SEBŐFERI 70 című műsorban.

Fotó: Perger László / PLW

A Bartók Táncegyüttest vezető Tímár Sándor­nak kapóra jött, hogy élő zenére készíthet koreográfiát, így felkérte a Sebő Együttest, hogy kísérjék a táncokat. Ebből a körből bontakozott ki 1972-re a táncházmozgalom, melynek a Sebő Együttes zuglói Kassák Klubja lett az egyes számú bázisa.

Megmutatva, hogy a különböző népek zenéiből miként nőtt ki az életműve, és megidézve azt, az énekelt versektől a táncházi darabokon át a közös muzsikálásokig. Két veretes részben, elidőzve e pálya valamennyi állomásán – a kollégiumi élettől a 25. Színházig, a táncháztól a tanszékig –, és „mozizva” közben, az előásott filmfelvételekkel.

Marton László Távolodó

2017

01 21

2017

02 11

VINICIO CAPOSSELA / ILARIA GRAZIANO & FRANCESCO FORNI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A NÉPZENE ÜNNEPE – SEBŐFERI 70 KÖZREMŰKÖDIK: SEBŐ EGYÜTTES ÉS VENDÉGEI: MIHÓ ATTILA, ANDRÁS ORSOLYA, ORBÁN JOHANNA, PAÁR JULIANNA, NÉMETH ANDRÁS, ISTVÁNFI BALÁZS, BOLYA MÁTYÁS, SZLAMA LÁSZLÓ, SÖNDÖRGŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. január–február világzene

53

Dzsungel-rock fieszta

Fran Palermo

A spanyol–kubai–magyar származású, világlátott utcazenész-frontember, Henri Gonzalez életében sokáig két dolog volt meghatározó: a zene és a foci.

Eleinte azonban úgy tűnt, hogy a legnépszerűbb sportág fog felülkerekedni, Henri inkább ellógta a dobórákat a fociedzések kedvéért, a CD- és kazettagyűjteménye pedig a gombfocik vásárlása miatt szaporodott lassabb ütemben. Ám egy váratlan ellentámadás után fordítani tudott a zene, és a több hangszeren is tehetséges zenész 2011-ben meglapította a FRAN PALERMÓt, amellyel gyorsan jutott egyre magasabbra. A zenekar által vagabond rock and rollként címkézett kaleidoszkopikus zenét az önfeledt pillanatok füzéréből álló koncertek mellett évente egy-egy minialbumon (Museum Of Clouds – 2012, Natural Cash – 2013, Sun In Splendour – 2014) mutatták meg a közönségnek, mire 2015-ben eljutottak első nagylemezükig. A címnélküli albumon már kiforrott formában szól a tényleg sokszínű, mégis karakteres zene: indie-pop, sivatagi rock, folk és mediterrán hangulatok forrnak egybe a fúvósokban dús, szintis, gitáros dalokban. A zenekar közvetlenségére nagyban hatott, hogy a frontember sokáig utcazenélt, még az együttes létezése alatt, 2013-14 során is volt egy bő év, mialatt Henri Londonban élt – de különben Európa több nagyvárosának közterein is bemutatta előadói karizmáját.

A népes, nyolctagú formáció 2016-ra bőven fesztiválkedvenc zenekarnak számított, akik már második albumukat is kiadták tavaly. A Razzle Dazzle című anyag ráadásul még az elsőnél is erősebb dalok csokra, a Palermo az ország egyik legjobb kurrens zenekarává lépett elő. A színes kompánia tehát 2017-re abszolút megérett egy Müpa-koncertre és az MR Akusztik a Müpából sorozatban minden bizonnyal bizonyítani is fognak. A frontember sejtelmesen beszél a várható programról: „előveszünk ritkábban játszott dalokat, és sok mindent át- vagy túlhangszerelünk. Készülünk sok olyan dologgal, amit más színpad és koncerthelyszín nem tenne lehetővé. Hogy kik lesznek a vendégzenészeink, az még titok, de annyi biztos, hogy most először és utoljára látható az a formáció, amit úgy neveztünk el, hogy Fran Palermo & The Lobsters.” Azonban annyi ebből is kiderül, hogy minden ízében extra este várható (kongákkal, gongokkal, steel drummal) – minden passzolni fog egy szokatlan dzsungelrock fiesztához.

54

könnyű 2017. január–február

2017

01 25

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL FRAN PALERMO KÖZREMŰKÖDIK: HENRI GONZO – ÉNEK, GITÁR, JAMBRIK GERGELY – SZAXOFON, TOPUZIDIS DIMITRIS – GITÁR, VOKÁL, PEREZ DANIEL – KONGA, BIHALY ÁRON – TROMBITA, ORSZÁG KORNÉL – DOB, ÁRVAY GÁBOR – SZINTI, VOKÁL, TÖLLI MÁTÉ – BASSZUS, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Louisianai házibuli

Little G Weevil

A magyar blues legfényesebb tehetsége, LITTLE G WEEVIL, azaz az 1977-es születésű Szűcs Gábor ugyan már jó ideje Atlantában, Amerikában él és ér el kiemelkedő sikereket, de szerencsére időről-időre haza is látogat – így tesz majd ezen a februári MR Akusztik a Müpából koncerten is. Szűcs Gábor 1998-ban tűnt fel a Spo-Dee-O-Dee-ban, 2001-ben alapította saját zenekarát, a Pure Blues-t, amellyel egy kiemelkedő albumot adott ki. A kedvenc blues-ai mellett két sajátot is tartalmazó 2004-es One című lemez bekerült a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kötetbe is.

De Szűcs nem találta meg számításait itthon, hamarosan a műfaj őshazájába ment, és például Memphis-ben, a híres Beale Street klubjaiban részesült nagyon meleg fogadtatásban. 2008-ban, már Atlantában élve adta ki első szólólemezét (Southern Experience), azóta pedig a műfaj kortárs nagyjai közé emelkedett, mint azt számos elismerés is jelzi.

Csupán néhány példa: albumai rendszeresen feltűnnek az egyik legrangosabb zenei magazin, a Mojo év végi blues szaklistáján, 2013-ban a 29. Nemzetközi Blues Kihívás-on (International Blues Challenge) megnyerte a szóló/duó kategóriát, a 2014-es Blues Music Awardon ő, a Blues Blast Music Awardon pedig Moving című lemeze is a jelöltek között szerepelt. A 2013 nyarán megjelent kiváló Moving akusztikus blues albuma amúgy is jó alap egy akusztikus blues-koncerthez, de a Müpa-fellépés igazából a 2016-ban megjelent Three Chords Too Many című negyedik, sokszínű album magyarországi bemutatója lesz. „Nem lesz teljesen akusztikus a program, de előre nem akarok mindent elárulni. Aki jár a kon­cert­ jeim­re, az tudja, hogy szeretem vegyíteni az akusztikust az elektromos hangzással, de ehhez nem mindig szükséges a szokásos nagyzenekar. Pláne most, hogy első ízben az amerikai dobosom, Daniel Harper is eljön Budapestre. Ő egy nagyon energikus dobos, ketten kiteszünk egy egész bandát.

Pribojszki Matyi, Nemes Zoli, Pintér Zsolti lesznek még a vendégek és ebben az összeállításban még sosem léptünk fel.

Ez mindenképpen ünnep. Annyit talán még elmondhatok, hogy a kitűnő magyar hármas – harmonika, hegedű, zongora – illetve Daniel Harper tipikus délvidéki dobstílusa alkalmat ad arra, hogy a lemezanyagon kívül kicsit elkalandozzunk más világba is. Akár egy louisianai házibuliban!” – mondja a több mint ígéretes koncertről a főszereplő. „Otthon játszani mindig különleges és szívet melengető érzés. Azért mégis ez a hazám, és boldog vagyok, hogy érdekli az embereket ez a fajta zene, illetve az, amit csinálok.”

Dömötör Endre 2017

02 11

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL LITTLE G WEEVIL FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. január–február könnyű

55

Gasztronómia

Ha már Franciaországról van szó – és persze még mindig Franciaországról van szó, hiszen folytatódik tovább a Müpamozi francia sorozata, akkor nyilván nem maradhat ki a tárgyalandó témák közül a gasztronómia és a szerelem.

Gondoljunk csak bele, ha a világon bárhol szóba kerül Franciaország, azon belül is kiváltképp Párizs, alighanem ez a két szó jut a legtöbb ember eszébe, vélhetőleg megelőzve a focit, de még magát Zinedine Zidane-t is. Ó, a francia konyha, ó a francia lányok!

Mármost világos, jól tudom, eddig is volt már szó a szerelemről, nem felejtettem el, de most ez a szerelem, amint az hamarosan kiderül, kicsit másfajta szerelem lesz. Ezzel szemben a gasztronómiáról eddig még nem nyílott alkalmunk beszélni, pedig hát nem csupán a konyhaművészetnek vannak nagy hagyományai francia földön, de maguknak a gasztrofilmeknek is. Nem sorolom fel mindet, de annyit előzetesen megjegyzek, hogy akárcsak a szerelem, a gasztronómia is másként kerül most – stílszerűen – terítékre.

Két filmmel folytatódik a sorozat. Az első a Delicatessen (1991), a Jean-Pierre Jeunet – Marc Caro rendezőpáros alkotása, a második pedig a Párizs, szeretlek! (2006), amelynek olyan sok rendezője van, hogy engedelmükkel most nem sorolom fel őket. Noha az első

56

müpamozi 2017. január–február

Delicatessen

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

és szerelem

film címe esetleg arra engedhet következtetni, hogy valóban gasztrofilmet láthatunk, erről azonban szó sincsen. A Delicatessen, az 1990-es évek újabb francia újhullámjának kultfilmje amolyan fekete komédia, igazi szürrealista, posztapokaliptikus groteszk.

A tárgyi világ, a divat, a frizurák, a lakberendezés, tehát a képi megjelenítés az 1940-es, ’50-es évekre emlékeztet, a film mégis valamikor a jövőben, egy konkrétan meg nem nevezett korban és helyen, de alighanem egy francia kisvárosban játszódik. Nem hiszem, hogy tévedés lenne azt gondolni, valami hatalmas kataklizma után.

A világ tehát kifordult önmagából, legalábbis abból a menetéből, amit mi ismerünk, az élet pokoli, kilátástalan, a megélhetésre, egyáltalán a túlélésre igen rosszak a kilátások. Munka nincs, fizetőeszköz nincs, illetve van: az élelmiszer, amelyből amúgy szintén alig van. Nem csoda hát, ha Louison (Dominique Pinon), a kedves és barátságos egykori bohóc örül, hogy afféle mindenes házmes-

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

Párizs, szeretlek! – True

…NOHA A BÉRHÁZ ÖSSZES LAKÓJA TUDJA, HOGY MIBŐL (KIBŐL) IS KÉSZÜL A DARÁLT HÚS… terként egyáltalán állást kap a mészáros Clapet (Jean-Claude Dreyfus) bérházában. Arról persze fogalma sincs, hogy elődei hol végezték, honnan is lehetne. Tudniillik darált húsként kerültek forgalomba Clapet hentesboltjában. Hiába, az élelmiszer a túlélésnek minden szempontból jóformán az egyetlen biztosítéka. Louison azonban szerencsésnek mondhatja magát. Noha a bérház összes lakója tudja, hogy miből (kiből) is készül a darált hús, mégis közeli viszonyba kerül Julie-vel (Marie-Laure Daugnac), a mészáros lányával. A lány pedig úgy dönt, a segítségére lesz. Ennek érdekében a trogloditákhoz, a város csatornarendszerében, illegalitásban élő vegetáriánus földalatti mozgalom meglehetősen szerencsétlen tagjaihoz fordul, hogy az ő segítségüket kérje Louison megmentéséhez… Vajon sikerül? Mindenesetre a rendezőpáros az első nagyjátékfilmjéért megszámlálhatatlanul sok díjat sepert be.

Tom Tykwer német rendező 2004-ben forgatta True című, alig tízperces rövidfilmjét a világsztár Natalie Portman és Melchior Beslon szereplésével. A vak Thomasnál csöng a telefon. Fölveszi, és barátnője, a színésznő Francine hangját hallja, aki drámai hangon közli vele, hogy elhagyja. Thomas magába roskadva teszi le a kagylót, és végiggondolja, melyikük is ronthatta el. Megállapítja, hogy egyikük sem. Újra megszólal a telefon: Francine az, aki most azt közli, hogy nyugalom, csak az új szerepét próbálta. Mivel Thomas nem szól semmit, a lány megkérdezi, hogy egyáltalán hallja-e.

A vak fiú azt válaszolja: Nem. Látlak. És vége. Igen, majdnem elfe-

lejtettem: a rövidfilm színhelye Párizs Faubourg Saint Denis nevű kerülete.

Nos, fogalmam sincs, hogy kitől származik az ötlet, de megszületett. Felkértek további tizenkilenc rendezőt, hogy forgassák le a maguk párizsi rövidfilmjét, mégpedig úgy, hogy mindegyik helyszíne a város egy-egy kerülete legyen. A rövidfilmek el is készültek, a teljesség igénye nélkül olyan sztárok főszereplésével, mint Juliette Binoche, Olga Kurylenko, Marianne Faithfull, Steve Buscemi vagy éppen Gérard Depardieu és Nick Nolte. E rövidfilmek összeillesztésével készült el a nagy romantikus szerelmi vallomás, ami persze nem a francia nőknek, hanem a francia fővárosnak szól.

Vagyis… szóval ebben azért nem is vagyok teljesen biztos. Az pedig, hogy noha Párizs húsz kerületből áll, a film viszont csupán tizennyolc epizódból, annak köszönhető, hogy két részről úgy gondolták, sehogyan sem illeszthető bele az egésznek az ívébe. Be kell vallanom, ez a két epizód, amit sajnos nem láthatunk, engem különösképpen érdekelne.

Mesés Péter

2017

01 16, 30

MÜPAMOZI DELICATESSEN; PÁRIZS, SZERETLEK! ELŐADÓTEREM

2017. január–február müpamozi

57

ZENÉRŐL –

A SZEMÉLYISÉG EREJÉVEL

Fotó: Emmer László

Ókovács Szilveszter

A MÜPA CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMJAINAK SZERKESZTŐJEKÉNT AZ ELMÚLT ÉVEK SORÁN SOKSZOR FELTETTEM MAGAMBAN A KÉRDÉST: MITŐL LESZ JÓ EGY GYEREK-KONCERT, MI KÜLÖNBÖZTETI MEG AZ IFJÚSÁGI ELŐADÁSOKAT MÁS HANGVERSENYEKTŐL? PERSZE FELVETŐDIK A KIVÁLASZTOTT DARABOK SZEREPE, A MINŐSÉGI ELŐADÁS KÖVETELMÉNYE, A KONCERTEK TEMATIKUS JELLEGE, A SAJÁTOS NARRÁCIÓ, A ZENÉHEZ KAPCSOLÓDÓ VIZUÁLIS ELEMEK, AZ INTERAKCIÓ, DE VALAHOGY MÉGIS AZT ÉREZZÜK, HOGY EZEK ÖNMAGUKBAN NEM ELEGENDŐEK. KELL MÉG VALAMI, VAGYIS VALAKI: AKI A PÓDIUMON ÁLLVA MEGSZÓLÍTJA A GYEREKEKET, AKI SAJÁT SZEMÉLYISÉGÉT, TUDÁSÁT, TEHETSÉGÉT LATBA VETVE KÖZVETÍT ŰAZ ALKOTÓ, AZ ELŐADÓK ÉS A KÖZÖNSÉG KÖZÖTT, VAGYIS A ZENE ÉS A BEFOGADÓ KÖZÖTT.

Ha a mai középkorúakat gyerekkori koncertélményeikről kérdezzük, a budapestiek közül legtöbben a Lukin László műsorvezetésével zajlott zeneakadémiai koncerteket említik. Ugyancsak ez a korosztály ismerhette meg gyerekként Leonard Bernstein hatvanas években készített, később világhírűvé vált ifjúsági koncertfelvételeit. Csak e két nagyszerű zeneközvetítőt tekintve is világossá válik, milyen fontos az ő szerepük, mennyire meghatározó a személyiségük.

A moderátor személyének kiválasztása a Müpa ifjúsági koncertjeinek szerkesztésekor is alapvető kérdés. A műsorok nagyban építenek a koncerteken közreműködő zeneközvetítők szakmai tudására, művészi kvalitására, pedagógiai készségeire, és nem utolsó sorban személyiségük erejére. Bárki meggyőződhet erről, aki végiglapozza a januári-februá­ri műsorok leírását: a családi és ifjúsági koncerteken csupa olyan előadó működik közre ebben a szerepben, aki már számtalan alkalommal bizonyította alkalmasságát és kivá�lóságát – azt, hogy valóban képes megragadni a közönség figyel�mét, élményszerűen beavatni a hallgatóságot a zene titkaiba, közelebb vezetni az átéléshez és megértéshez. Bár valójában egyiküket sem kell bemutatni a Müpa Magazin olvasóinak, hadd ajánljam most mégis figyelmükbe nemcsak a műsorokat, amelyekben szerepelnek, hanem az ő személyüket is.

és éppen személyiségük erejével hódították meg a közönséget, vívták ki népszerűségüket. Az két őszi előadáson Fassang László és Palya Bea tett szenvedélyes vallomást saját zenei világáról, január 15-én az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára, hogy az opera műfajához fűződő szenvedélyéről beszéljen, latba vetve személyes kisugárzásának erejét. Nem kevésbé szenvedélyes zeneközvetítő a Matinékoncertek február 12-i Műhelykoncertjének házigazdája, Hollerung Gábor Liszt-díjas karmester sem, aki Dvořák Újvilágszimfóniájáról beszél a közönségnek azzal a lendülettel, őszinte­ séggel, kifejezésben gazdag és árnyalt előadásmóddal, amelyet már megszokhattak azok, akik rendszeres látogatói a Müpa ifjúsági hangversenyeinek. Az őszinteséggel és a kifejezéssel kapcsolatos gondolatait idézzük: „Egyrészt nagyon kell tudni, mit akarunk elmondani, másrészt tudnunk kell, mi az igazság. A zene nem verbális műfaj. Egy ponton el kell jutnunk oda, hogy nonverbális mecha­ nizmusokra is képesek legyünk hatni, hogy rávilágítsuk képzetekre, asszociációkra, várakozásra, ijedtségre, érzelmekre és elementáris gesztusokra. Erre van szüksége annak, aki ki mer állni – és nyilvánvalóan szüksége van egyfajta gátlástalanságra. A gátlástalanság maga az alázat: az, hogy csak magára a dologra figyelek, és nem

…hogy örömmel hallgassák a zenét, és ne féljenek tőle…

A Müpa népszerű üvegtermi koncertjeinek kéthetente jelentkező családi sorozata a Hangulat Junior, amelyet januárban és februárban is felváltva vezet Fülei Balázs zongoraművész, a Zeneakadémia kamarazene tanszékének vezetője, és egykori mestere, Eckhardt Gábor, aki évtizedek óta vezet gyerekeknek szóló műsorokat, és számos fiatal zenészt készített fel nemcsak az előadóművészi pályára, hanem a zeneközvetítői szerepre is. Egy interjúban így nyilatkozott a moderátor személyiségének jelentőségéről: „Ugyanúgy, mint az előadó-művészetben, csak karizmatikus személyiségek tudnak igazi élményt nyújtani.

Lehet felkészülni mindenféle módon egy programra, lehet nagyon szakszerűen, nagyon okosan kitalálni a műsorokat, de abban a pillanatban, amikor az ember a közönséggel kapcsolatba kerül – főleg, ha gyerekekről, ifjúságról van szó –, nagyon fontossá válik a személyes varázs. Az pedig nem jön létre, ha az embernek nincsen belső indíttatása, ha nem érzi beszéd vagy előadás közben ugyanazt, amit egy darab eljátszásakor: hogy mindez belülről fakad.”

Ezzel a szemlélettel találkozhatunk a Hangulat Junior előadásain és az Iskoláskoncertek című sorozat Eckhardt Gábor által vezetett koncertjén, január 30-án is, amikor iskolások – a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Előkészítő Tagozatának növendékei – zenélnek ugyancsak iskolásoknak, vagyis saját kortársaiknak. Hogy mit tud hozzátenni egy ilyen találkozás élményéhez a zeneközvetítő, arról ismét Eckhardt Gábor szavait idézzük: „Amit adni tudok, az, hogy kedvet csinálok nekik, hogy örömmel hallgassák a zenét, és ne féljenek tőle – olyan értelemben sem, hogy ez a zene akár az érzelmeikre is hat. Sokszor kérdezem tőlük: »mit gondolsz róla, hogyan hallod ezt, mit érzel közben?« És ők rájönnek, hogy a zenét milyen sokféleképpen lehet hallgatni, élvezni. Azt szeretném, ha ez olyan természetes lenne számukra, mint az, hogy vacsoráznak, levegőt vesznek vagy az, hogy felöltöznek, ha kimennek az utcára.”

A személyiségre és a személyességre épül a Matinékoncertek Szenvedélyek című sorozata is, amely ebben az évadban indult olyan előadók közreműködésével, akik művészi kreativitásukkal

vizsgálom, hogy rám nézve előnyös-e vagy sem. Nem igyekszem viselkedni ebben a helyzetben.”

Sokszor nem is tudatosul bennünk, milyen sokat köszönhetünk azoknak a nagy tudású, elkötelezett, tehetséges és hiteles művészeknek, akik személyiségük erejére támaszkodva magukra vállalják a zeneközvetítő szerepét. Figyeljünk rájuk! Érdemes.

Körmendy Zsolt

2017

01 14, 28 02 11, 25

2017

01 15

2017

01 30

2017

02 12

HANGULAT JUNIOR KÖZREMŰKÖDNEK: A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM HALLGATÓI ÉS A ZENEAKADÉMIA RENDKÍVÜLI TEHETSÉGEK ELŐKÉSZÍTŐ TAGOZATÁNAK NÖVENDÉKEI MŰSORVEZETŐ: ECKHARDT GÁBOR ÉS FÜLEI BALÁZS ÜVEGTEREM MATINÉKONCERTEK – SZENVEDÉLYEK SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER KÖZREMŰKÖDIK: SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR BERCZELLY ISTVÁN, HORVÁTH ISTVÁN, SÁFÁR ORSOLYA, SZEMERE ZITA, SZVÉTEK LÁSZLÓ – ÉNEK VEZÉNYEL: KÖTELES GÉZA BESZÉLGETŐTÁRS: ZSOLDOS DÁVID RENDEZŐ: SYLVIE GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM ISKOLÁSKONCERT ÍGY ZENÉLÜNK MI! – A „RENDKÍVÜLIEK” KÖZREMŰKÖDNEK: A ZENEAKADÉMIA RENDKÍVÜLI TEHETSÉGEK ELŐKÉSZÍTŐ TAGOZATÁNAK NÖVENDÉKEI: GAÁL JULIANNA, GAÁL ESZTER – HEGEDŰ, CSŐKE FLÓRA – GORDONKA, MAGYAR VALENTIN, ROZSONITS ILDIKÓ – ZONGORA ZONGORÁN KÖZREMŰKÖDIK: KOVALSZKI MÁRIA, HÁMORI ANGELIKA MŰSORVEZETŐ: ECKHARDT GÁBOR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK KÉPESLAP AMERIKÁBÓL – DVOŘÁK: ÚJVILÁG-SZIMFÓNIA KÖZREMŰKÖDIK: BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR MODERÁTOR: GERLITS RÉKA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2017 január–február családi és ifjúsági programok

59

Várnai Péter

AKI

fejből tudja

Fotó: Nagy Attila, Müpa

a Müpa műsorát

Várnai Péter a Müpa nyomtatott kiadványainak és online programfüzetének szerkesztőjeként általában szóról szóra tudja az intézmény műsorát, ezért amikor ellátogat egy-egy koncertre, ismerősként köszönnek rá a müpás kiadványok. Munkájának éppen annyira része a vendégfellépőkről megjelentetni kívánt szövegekről való egyezkedés és a programleírások stiláris javítása, egységesítése, mint a műsorváltozások folyamatos rögzítése. A szerkesztő lapunknak azt is elárulta, hogy a kezdetektől a Müpa életének részese volt: már az első műsorfüzetet is rábízták, noha akkor még az épület sem állt.

60

kulissza 2017. január–február

A Müpa nyomtatott és online megjelenő műsorismertető szövegeiért Várnai Péter felel, aki az intézmény egyestés kiadványait – vagyis a programokhoz készülő műsorfüzeteket –, a háromhavi előadásokat tartalmazó színes műsorkalauzt, valamint az image-kiadványokat szerkeszti (utóbbi a bérleteket tartalmazza egész évre). Ezeken kívül ő az is, aki a honlapon a műsorokhoz kapcsolódó tartalmakat kézben tartja, vagyis minden kisebbnagyobb változást nyomon követ és megjelentetésre alkalmas formába önt. Szerkesztőként már jó pár éve részese az intézmény életének, noha nem az épületben, hanem otthon dolgozik, és szabadúszó életmódját nem cserélné fel semmivel. Voltaképpen már a Müpa megnyitásakor, tizenegy évvel ezelőtt is őt bízták meg az első műsorfüzet elkészítésével, amelyet mindössze két hét alatt kellett összeraknia. „Már akkor is itt dolgoztam, amikor még nem is állt az épület, csak a betonvázak voltak meg. A szóróanyagokat 2004 novemberében kezdtük el csinálni, az első műsorkalauzt pedig a nyitásra készítettük el, ami nagyon izgalmas vállalkozás volt, mivel az első betűtől a kinyomtatott példányok kézbevételéig csak két hét telt el. Abban az időszakban nem sokat aludtunk, se én, se a grafikus, aki tördelte az anyagot” – emlékezik vissza.

Ennek ellenére mégsem lett a Müpa stábjának tagja, mivel „megrögzött szabadúszóként” nem akart teljes munkaidős állásban elhelyezkedni. Külsősként azonban – két év kihagyással – a kezdetektől a Müpának dolgozik, és emellett szépirodalmi művek fordítására is marad ideje. Saját bevallása szerint müpabeli feladatának leginkább kihívásokkal teli része az a munkafolyamat, amely során a külső partner által szervezett produkciók műsorismertető szövegeit önti olyan formába, amely összhangban áll a Müpa-nyelvezettel, ugyanakkor elfogadható az alkotók és művészek számára is. Míg a saját programokhoz a Müpa saját maga készíti a szövegeket, addig a befogadott előadások kész leírással érkeznek. „Az a célunk, hogy a szövegek, amelyek a Müpa kiadványaiban szerepelnek, egységes stílusúak legyenek” – magyarázta a szerkesztő.

Komoly feladatot jelent az évi közel ezer rendezvény előadóival és műsoraival kapcsolatban felmerülő változások nyomon követése is, hiszen a szerkesztő az, aki az online felületen naprakészen tartja a műsorokkal kapcsolatos információkat. Nem is gondolnánk:

a honlapra szánt szöveg már hónapokkal előre készen van, de még sok minden alakulhat időközben. „Mikor már rég leadtunk valamit, és azt hiszem, hogy készen van, felmerülhet, hogy alakítanunk kell a műsorok leírásain” – magyarázta a szerkesztő. Az elkészült szövegeket, amelyeket sokszor feszes határidőre kell összeállítani, elküldik a nagy sztároknak is, illetve azok menedzsereinek, hogy jóváhagyják. Erre azért van szükség, mert a művészeknek olykor különleges igényeik vannak arra vonatkozóan, hogy mi szerepelhet róluk a műsorfüzetben. Az egyik előadó például nemrég azt tiltotta meg, hogy betegségére bármilyen utalást tegyenek a koncertje műsorfüzetében.

„Már akkor is itt dolgoztam, amikor még nem is állt az épület, csak a betonvázak voltak meg.”

Várnai Péter munkájában a legnagyobb örömforrást a változatosság jelenti, hiszen minden alkalommal más művészről és más előadásról szólnak a szerkesztendő szövegek. „Csodálom a színészeket, hogy képesek százháromszor is eljátszani egy darabot. Én hamar megunnám, ha mindig ugyanazt kéne csinálnom, de szerencsére nálunk mindig új feladathoz, az aktuális szöveghez kell igazodni” – fogalmazta meg Várnai Péter, aki maga is szokott a Müpába járni, főleg komolyzenei koncerteket látogat, ám műsorfüzetet nem szokott kérni. „Mivel csak egy hónap telik el aközött, hogy a szöveget megszerkesztem és megjelenik, általában jól emlékszem rá, mi olvasható benne.”

Forgách Kinga

2017. január–február kulissza

61

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

A kékszakállú herceg vára

CAFe Budapest 2016 – Bartók: A kékszakállú herceg vára Fotó: Posztós János, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. október 7. Közreműködött: Bretz Gábor – basszus, Szántó Andrea – mezzoszoprán, Nemzeti Filharmonikusok, vezényelt Kocsis Zoltán. Díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Németh Anikó, látvány: Bordon László Zsolt, rendező: Káel Csaba ) […] Bretz Gábor és Szántó Andrea ideális választás a bartóki-balázsi, századfordulós héjanász két szerepére. Bretz énekét nemes orgánum, férfias erő, tiszta intonáció, kiváló szövegmondás jellemezte. Zenei eszközökkel közvetített indulatai intenzívek és hitelesek.

Formátumos alakítás. Akárcsak Szántó Andreáé, aki gyönyörű hang birtokosa, s magabiztosan veszi Judit szólamának akadályait. Nemcsak a magasságot birtokolja, de a vivőerőt is, és minden fekvésben kiegyenlítetten szól. Talán csak a szövegmondás érthetőségét panaszolhatnám a magas regiszterben, ha hallottam volna már életemben olyan szopránt, aki érthetőbben énekli e helyeket. […]

MUZSIKA, 2016. NOVEMBER Farkas Zoltán

Lang Lang zongoraestje

Lang Lang

Fotó: Posztós János, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. november 14.) […] Egyfelől gyönyörű frázisok, leheletfinom hangszínek jellemezték a játékát, másfelől azonban rugalmas, de kifejezéstelen ritmikával, humort, iróniát, erotikával vegyes szenvedélyt egyaránt nélkülöző erővel zakatolt végig a spanyol tételeken. Az este legemlékezetesebb alkotása ennélfogva egyértelműen Liszt műve lett, jóllehet egészen szokatlan módon. Lang Lang ugyanis olyan mértékben támaszkodott a virtuozitás még csak makulátlan előadást sem igénylő, mert éppen elszánt és lehengerlő jellegével ható lendületére, a nyitó tematikus egység szaggatott és éles, tudatosan odavetettnek tűnő megformálására és a lírai pillanatok végtelen csendjére, hogy azzal csaknem teljesen szétfeszítette a kompozíció kereteit. […] ÉLET ÉS IRODALOM, 2016. 11.18.

Rákai Zsuzsanna

Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium balbulum

Eötvös Péter

[…] Eötvös […] nagy kedvvel mozog ebben a groteszkségében is kedves világban.

Tökéletesen azonosul Esterházy iróniájával, az angyal és a próféta vérbeli vígoperai alakján túl a hangszerelés, a zenei idézet eszközeivel, de olyan dramaturgiai eszközökkel is, mint a minden egyes epizódhoz egészen más szituációban és funkcióban kapcsolódó „jelenettel”. És megtalálja a zenei eszközöket arra is, hogy jelezze a játék véres komolyságát. A címadó, „profán” Halleluják, amelyeket egy-egy nagy zeneszerzőtől idéz – Bartóktól egy fiktívet, a Cantata Profana hangján –, voltaképp rendkívül nyugtalanítóak, tudniillik nem érzékeljük az értelmüket, s a dadogó próféta mindvégig adós marad a válasszal. […]

FIDELIO, 2016. 12.01.

Malina János

62

mélyvíz, csak úszóknak 2017. január–február

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. november 24. Közreműködött: Iris Vermillion – mezzoszoprán, Topi Lehtipuu – tenor, Peter Simonischek – próza, a Magyar Rádió Énekkara, karigazgató Pad Zoltán, Bécsi Filharmonikus Zenekar.

Vezényelt Eötvös Péter)

SZEMELVÉNYEK AZ INTERNETEN MEGJELENT ÍRÁSOKBÓL Európai Hidak 2016: Franciaország – Párizsi impressziók

Ning Feng

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 23., Közreműködött: Ning Feng – hegedű, Budapesti Fesztiválzenekar, vezényelt Fischer Iván) […] Azt a lenyűgöző érzékenységet, amellyel Fischer Iván Debussy partitúráját tolmácsolta, azokban a selymesen lágy pillanatokban is tetten érhettük, amelyekkel a kicsendülő darab beleolvadt a versenyművet nyitó hegedű szólójába. Az első tétel során Dutilleux áttetsző zenekari szövete – finom, mégis határozott formálással – frekvenciák forgatagában, féktelen finálé formájában csúcsosodott ki. Feng kiválóan kamatoztatta sokhúrú varázs­ erejét a szerző által papírra vetett szélsebes effektusokban és lírikus ívekben. A darab lenyűgöző hangszerelése – amelyből kiemelkedett a xilofon, a hárfa, a staccato akkordokat szordínóval megszólaltató rézfúvósok, négy gordonka, a tuttiban hallható pizzicatók – úgy fonódott körénk, mint egy mesebeli földből kinőtt csodafa százfelé burjánzó ágai. […]

Fotó: Felix Broede

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül.

BACHTRACK 2016. 09. 25.

Alexandra Ivanoff

Ránki Dezső

A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye […] a főtéma indításakor a meleg és sokszínű árnyalatokkal, a tagolás rubatójával Ránki annyira mesterien bánt, hogy elakadt a lélegzet. Egyáltalán, gyakorlatilag a teljes mű folyamán az volt a gondolatom, hogy ki-kiragadnak egy-egy részletet, és mintegy odamutatják a másiknak: nézd! Ránki valóban ezerszínű billentéssel hatolt ennek a zenének a legmélyére, érdemes volt összehasonlítani a közismert főtéma visszatérésének pillanatát a mű kezdetével, a csellókkal való párbeszéddel, vagy a zárótéma rafinált ritmikájának egészen hetyke hangsúlyaival. A Religioso lassú tétel zongoraszólama, a nagy korál fájdalma, magánya és a természethangok zizegésének kontrasztja továbbvitte a párbeszédet és egyre merészebb, szabadabban megformált árnyalatokat csalt ki a két páratlan művész a zenekarból, illetve a zongorából.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 25., közreműködött: Ránki Dezső – zongora, vezényelt Kocsis Zoltán)

FIDELIO, 2016. 10. 01.

Kutasy Zsolt

mupa.hu 63

2017. január–február a müpa a weben

Marie-France André Belgium magyarországi nagykövete Belga diplomataként mindig öröm számomra, ha külföldön hazám zenéjével találkozhatom. Érdeklődéssel figyelem annak az országnak a muzsikusait is, ahol szolgálatot teljesítek. Ezért is ajánlom szívesen a többszörös nemzetközi versenygyőztes hegedűművész, Baráti Kristóf hangversenyét, amelyen a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar kísér.

A műsor érdekessége, hogy kizárólag hegedűversenyeket és zenekari kíséretes hegedűműveket tartalmaz Vivalditól és Haydntól Saint-Saënson és Sibeliuson át Arvo Pärtig.

Kellemes meglepetés, hogy a programban szerepel a 19. és 20. század fordulóján élt nagy belga hegedűs és zeneszerző, Eugène Ysaÿe Les neiges d’antan (A tavalyi hó) című ritkán hallható, költői és virtuóz kompozíciója is.

2017

01 18

BARÁTI KRISTÓF ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM Marie-France André

Niclas Trouvé Svédország magyarországi nagykövete A Fischer Iván vezetésével működő Budapesti Fesztiválzenekar világszínvonalú együttes, amely újra és újra felejthetetlen zenei élményeket nyújt hallgatóságának. Nagyon rokonszenves és fontos számomra, hogy a zenekar gyakran vállal társadalmi szerepet és felelősséget azzal, hogy ingyenes koncerteket tart olyan társadalmi csoportoknak, amelyek máskülönben aligha részesülhetnének effajta zenei élményben. Nagyon várom már a Müpa és a Fesztiválzenekar közös Brahmsmaratonját, s ezen belül is a BFZ koncertjét. Kevés olyan mindent elsöprő erejű zenét ismerek, mint amilyenek a közkedvelt Magyar táncok. Ezek a kompozíciók hitelesen ragadják meg a magyar lelküle�tet, noha Brahms nem volt magyar.

2017

01 22

BRAHMS-MARATON MŰVÉSZETI VEZETŐ: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Niclas Trouvé

Iain Lindsay Nagy-Britannia magyarországi nagykövete Händel élete legnagyobb részét operák komponálásának és előadásának szentelte.

Ennek ellenére számos operája, és ezeknek sok-sok izgalmas és gyönyörű áriája merült feledésbe a keletkezésük óta eltelt két évszázad során. Szerencsére az 1950-es évektől mindinkább megélénkülő Händel-reneszánsz jóvoltából mára e csodálatos művek ismét az érdeklődés homlokterébe kerültek. A virtuozitásáról, kifinomult ízléséről és előadásmódjának szuggesztivitásáról híres, kiváló francia kontratenor, a koncertpódiumokon és operaszínpadokon egyaránt ünnepelt Philippe Jaroussky a barokk repertoár egyik legavatottabb tolmácsolója. Hangversenyén, melyet a 2002-ben alapított Ensemble Artaserse társaságában ad, kizárólag Händel áriáiból válogat.

Iain Lindsay

2017

02 19

64

hullámhossz 2017. január–február

RÉGIZENE FESZTIVÁL PHILIPPE JAROUSSKY KÖZREMŰKÖDIK: ENSEMBLE ARTASERSE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

EÖTVÖS PÉTER 1995 óta a Fondation Simone et Cino Del Duca évente három díjat adományoz, melyeknek díjazottjaira a Francia Művészeti Akadémia (Académie des Beaux-Arts) tesz javaslatot. A három kategória: festőművészet, szobrászat, zeneművészet.

Idén a zeneművészeti kategória díját Eötvös Péter (1944) kapta. A világhírű zeneszerző és karmester a díjat a párizsi Institut de France épületében vette át. A korábbi esztendők zenei díjazottjai között olyan zeneszerzőket találunk, mint Kurtág György, a francia Pascal Dusapin vagy a belga Philippe Boesmans. Cino del Duca (1899–1967) olasz származású üzletember volt, aki hazájából 1932-ben a fasizmus elől menekült Franciaországba, s ott sikeres lapkiadó vállalatot alapított. Áldozat­ készen támogatta a művészeteket és a tudományos kutatást. Halála után özvegye, Simone del Duca hozta létre az alapítványt, amely 2004-ben került az Institut de France tagintézményei közé.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

NEMZETKÖZI PRESZTÍZSŰ DÍJA

Eötvös Péter

EURÓPA-SZERTE 1956-RA EMLÉKEZTEK A Freedom First – A Magyar szabadság éve eseménysorozatnak köszönhetően mintegy húszezer néző láthatta a Müpa szervezésében megvalósult ünnepi koncerteket Európaszerte. Októberben a londoni Cadogan Halltól a bécsi Konzerthausig tizenhat európai nagyvárosban megfordult programok gerincét a Vásáry Tamás vezette Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának nyugat-európai, valamint a Pannon Filharmonikusok keleteurópai turnéja adta, melyeket novemberben a Nemzeti Filharmonikusok hét állomásos lengyel koncertsorozata, valamint egy-egy párizsi és szófiai hangverseny követett.

Az említett zenekarok mellett szerepet kapott a Muzsikás együttes és Fülei Balázs zongoraművész, Pál István „Szalonna” és bandája az Állami Népi Együttes táncművészeivel, az Óbudai Danubia Zenekar Hámori Máté vezényletével és Balázs János közre­mű­kö­ désével, Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművészek, valamint Szabadi Vilmos és Palojtay János is. Az eseménysorozat az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.

A csodálatos mandarin

MAGYARORSZÁG BEMUTATKOZOTT SANGHAJBAN

Fotó: Posztós János, Müpa

Hatalmas érdeklődés kísérte Kína legrangosabb művészeti fesztiválját, a China Shanghai International Arts Festivalt, ahol 2016. november 6 és 12. között a magyar kultúra állt az összművészeti eseménysorozat ez évi fókuszában. Mintegy kétezer néző üdvözölte Bartók A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operáját, valamint A csodálatos mandarin című balettet, Kovács János és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Szántó Andrea és Bretz Gábor közreműködésével, Káel Csaba rendezésében. A táncművet Vincze Balázs koreográfiájával, a Pécsi Balett közreműködésével állították színpadra. „Fontosnak tartottuk megmutatni azt is, hogy a Magyarországon fellelhető gazdag autentikus népzenei anyag és hagyomány hogyan tud neves zeneszerzők segítségével az előadóművészeti repertoár részévé válni.”

– emelte ki Káel Csaba, a programok szervezéséért és magvalósításáért felelős Müpa vezérigazgatója a Muzsikás Együttes, Baráti Kristóf, Várdai István és Balog József, valamint Roby Lakatos fellépéseivel kapcsolatban.

2017. január–február

horizont

65

Fotó: Perger László / PLW

Sebő Ferencc

Február 11-én a hetvenéves Sebő Ferencet köszöntő koncertet rendeznek a Müpában: tanítványaival zenél majd együtt a magyar népzenei revival legismertebb muzsikusa.

SZERINTEM KODÁLY NAGYON ÖRÜLNE Mi hozta a népzene negyvenöt évvel ezelőtti felvirágzását, aminek aktív részese volt?

Az alakuló ifjúsági klubok korszakáról van szó.

A népzenei revival szintén szórakoztatásként került be ide. Mi is csak úgy babráltunk vele, mindenféle elképzelés nélkül. Viszont később ezért lettünk alkalmasak arra, hogy a szerveződő táncházakban muzsikáljunk. Ugyanis a táncház is egy alternatíva volt a klubok sorában, csak nagyobb sikere lett, mint bármi másnak.

A népzenéből miképp lettek énekelt versek?

Fordítva: nálam az énekelt versekhez jött a népzene. József Attilát zenésítettem meg. És azt vettem észre, hogy ez a műfaj ugyanolyan történeti, mint a népdal. Sőt egy ideig azt hittem, én találtam ki! Nyilván nem, hiszen valaha minden költő dallamokra írt. Ma már közkeletű felfogás, hogy a népdal nem egyéb, mint az énekelt vers túlélője, mindenestül, a technikájában, a dallamok cserélgetésében.

Ad notam…, ugye? A parasztok nem tudták, hogy Balassi-strófát énekeltek, de attól az még az volt. Nálam összekapcsolódott a kettő, mivel egyre többet tanultam a népdalokból.

Később belemélyedt a népzenekutatásba és a tudományos munkába. Érik-e még meglepetések?

Persze, hiszen a szájhagyomány végtelen dolog. Kodály ezt már 1906-ban megmond-

66

határsértők 2017. január–február

„A népzenéből megtudható, hogy Paganini előtt hogyan hegedültek, mert ma is úgy hegedülnek.” ta, erre kell figyelnie az értelmiségnek, mert mindenre megvan az élő példa. A népzenéből megtudható, hogy Paganini előtt hogyan hegedültek, mert ma is úgy hegedülnek. Korábban egy csomó minden azért nem került elő, mert nem érdeklődtek iránta. Pél­dául a siratók csak sokára lettek ismeretesek, a háború után. Jé, csodálkoztam el én is, hát ezt is tetszik tudni, miért nem mondta? Mert soha nem kérdezték… Még mindig arany­rögök vannak a kezünkben.

Mi a helyzet a tanítványokkal, milyen a kapcsolata az ifjabb generációval? Örömteli, mert nyitottak más etnikumok felé, a népzene számukra nem bezárkózás.

Foglalkoznak román, szlovák és minden egyéb népzenével, amelyeket egyenrangúan kezelnek. Állítom, hogy a mostani táncházas zenekarok többet produkáltak nemzetközi

kapcsolatok szintjén, mint a magyar diplomácia az elmúlt nyolcvan évben!

Mondhatni, elégedett a mai helyzettel?

Alapvetően az vagyok, mivel Magyarországon népzenével ennyien még sosem foglalkoztak. Szerintem Kodály nagyon örülne, ha ezt látná. Végre el kellene hinni, hogy a népzene a populáris zene egy szelete. És kiválóan be tudja tölteni a szerepét.

Méhes Károly

2017

02 11

A NÉPZENE ÜNNEPE – SEBŐFERI 70 KÖZREMŰKÖDIK: SEBŐ EGYÜTTES ÉS VENDÉGEI: MIHÓ ATTILA, ANDRÁS ORSOLYA, ORBÁN JOHANNA, PAÁR JULIANNA, NÉMETH ANDRÁS, ISTVÁNFI BALÁZS, BOLYA MÁTYÁS, SZLAMA LÁSZLÓ, SÖNDÖRGŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Élmény!

Minden tekintetben.

V

RS-ESTEK A MÜPÁBAN

Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor

2017. január 19.

Arany János versei a Nemzeti Színház vendégjátékában.

A verseket előadják: Tóth Auguszta, Blaskó Péter és a Kaposvári Egyetem ötödéves színészhallgatói Zongorán közreműködik: Darvas Ferenc.

Az est rendezője Rubold Ödön.

2017. március 16.

Kosztolányi Dezső verseit Máté Gábor adja elő.

Zongorán közreműködik: Darvas Ferenc.

A Katona József Színház vendégjátéka.

Rendező: Székely Kriszta

mupa.hu 67

2017. január–február határsértők

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu