Müpa Magazin 2016/2017 évad 5. szám

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I I . é v f o l y a m , 3 . s z á m , 2 0 1 7. m á j u s – j ú n i u s

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Élmény!

Minden tekintetben.

2017. június 8–21.

mupa.hu

KEDVES

Közönség!

Hartmut Schörghofer

Soha nem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor a „budapesti Ring” tize­dik évfordulóját ünnepelhetjük. A mai, gyorsan változó színházi világ­ban rendkívülinek mondható, hogy az általunk megálmodott előadások tizedszer kerülnek színre. Hogyan kezdődött? Nos, a „Wagnervírust” a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kaptam el. Soha azelőtt olyan direkt módon nem nyúltam Wagner zenéjéhez, soha még akkora hatást nem tett rám ez a muzsika, soha nem tűnt olyan tisztának és áttetszőnek, mint abban az akusztikai környezetben, amilyennel a világ egyetlen más operaháza, még Bayreuth sem hasonlítható össze.

Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy a hely megkívánja a Ring újra­ értelmezését. Ódivatú operai előadásról itt szó sem lehetett. Wagnert itt nem mesebeli királyoknak, nem II. Lajosoknak és nem a mal du siècle bódulatában élő polgároknak, hanem a művelt mai közönségnek játs�szuk: nézőknek, akik a zenét a maga nagyszerűségében, és nem bársonyba és taftba bugyolálva akarják élvezni. Elképzelésem középpontjában egy látomás állt: nincs színpad és nincs pódium, hanem egy hatalmas ablakon át pillantunk be Wagner világába, amely mai világ.

Ez az interaktív, szinte high-tech panoráma a térben új légkört teremt, amelyben Wagner újra a maga mivoltában jelenik meg. Megszabadulunk mindattól, amiben mindannyian régóta élünk: a fikcióktól, az egymásnak ellentmondó elméletektől, a boldogság és a vallások receptjeitől. Marad a közös kinyilatkoztatás, az, ami a színház eredendő lényege. A zenéből következnek a drámai képek, amelyek soha nem mondanak ellent az eseményeknek. A historizálástól és az egydimen­ ziós politikai utalásoktól egyaránt tartózkodtam. Véleményem szerint a Ring a valóság sorscsapásai és a művészetben metafizikai értelemben megélt megbékélés gyönyörű allegóriája. Minden egyes előadás egyedülálló élmény volt, és az is marad. A koncepció jónak bizonyult és sokszor megvalósult. Boldog vagyok, hogy új változatban, most is csapatmunka eredményeként, ismét színre vihetem.

Hartmut Schörghofer rendező (Petrányi Judit fordítása)

2017. május–június nyitány

22

Violeta Urmana

Nyitány Tartalom Horizont KLASSZIKUS

32

Fischer Ádám

03 JAZZ 04 A (Jazz)tavasz hangjai 06 Körülülik a jazzt Kis éji zene Szelíd óriás

Fotó: Emmer László

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fotó: Ivan Balderramo

16

Palya Bea

KÖNNYŰ

24 28 29 30

Bohém géniusz 38 Dalainknak az a része… 40 Mélygarázsból magasra 42 Elmozduló realitás a nyárindító fesztiválon 44

Dicsőséges végjáték – A puritánok 08 MŰVÉSZBEJÁRÓ LITERÁRIUM Két nő és két „Csak játszom, és jól érzem magam" 14 zenei világ találkozása 32 A Krasznahorkai-bolygó 48 FOLYAMATOS MÚLT Kánon újragondolva? 16 VILÁGZENE Gyermekké tesz…

34 Egymást elemző versek 50 AKTUÁLIS ZENE A nőiség MÜPAMOZI „A siker 36 Traumák foglyai vagyunk” 22 különböző stációi 52

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

54

Fotó: Alexandre Isard

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

38

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2017. április 5.

Chilly Gonzalez

TÁNC

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

Férfiszerep, női szerep 54 Szemelvények zenekritikákból CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK Nicsak, ki zenél? 56

A címlapon: Iréne Theorin Címlapfotó: Chris Gloag A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Juronics Tamás

www.mupa.hu

62

HULLÁMHOSSZ

Martinek János • Dr. Kemény Dénes • Nyugat-európai szemléletű Jakabos Zsuzsanna 64 koncertpedagógia – itthon 58 HATÁRSÉRTŐK Csapatember egyszerre TEDxDANUBIA 2017 több színpadon 66 Értelmes utazás 60

Stratégiai partnereink:

KULISSZA

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

ÚJ VEZETŐK

Hamar Zsolt

A NEMZETI FILHARMONIKUSOK ÉLÉN

Fotó: MTI, Balogh Zoltán

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatói posztjára április 1-jétől a nemrég Érdemes Művész címmel díjazott Hamar Zsoltot nevezték ki.

A kultúráért felelős államtitkárság döntése alapján a novemberben elhunyt Kocsis Zoltán egykori főzeneigazgatói pozíciója betöltetlen marad. Hamar Zsolt az utóbbi években a Hesseni Állami Színház főzeneigazgatójaként szerzett érdemeket Wiesbadenben; 1997-ben Kocsis Zoltán őt kérte fel az NFZ akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működő elődje első karmesteri posztjára. A Nemzeti Fil­ harmonikus Zenekar főigazgatói székébe megbízottként Herboly Domonkos, a Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus korábbi igazgatója, a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek volt vezetője érkezik.

Az NFZ-t több mint két évtizeden át főigazgatóként irányító Kovács Géza a Magyar Rádió Zenei Együttesei élén folytatja munkáját.

ÖT SZÁMJEGYŰ SZINTRE ÉRT A MÜPA HŰSÉGPROGRAMJA

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Az intézmény 2014-ben indult törzsvásárlói programja már több mint tízezer tagot számlál: a 2017/18-as szezonra szóló bérletértékesítési kampány során jelentősen megnövekedett a magasabb – ezüst, arany és platina – kedvezményszintek előnyeit élvező kártyabirtokosok száma.

Tavasszal számos különleges, csak a Müpa+ hűségprogram tagjai számára meghirdetett rendezvény várja a Müpa leghűségesebb látogatóit: májusban az évad művészével, Baráti Kristóffal találkozhatnak a Zeneklubban, valamint Marokkó zenéjével és hangszereivel ismerkedhetnek meg a Hangadó című interaktív világzenei programon az Ethnosound Hangszerbolt jóvoltából. A Müpa+ júniusban emlékezetesnek ígérkező eseménnyel zárja a végéhez közeledő 2016/2017-es szezont. A hűségprogram aktuális hírei a mupa.hu/husegprogram oldalon találhatók.

TISZTELGÉS KOCSIS ZOLTÁN ELŐTT Zoltán Kocsis – a Tribute címmel két CD-ből álló albumot jelentetett meg a Hungaroton. Az antológia a nagy előadó életművének színes keresztmetszete, amely emlékezetes koncert- és stúdiófelvételek segítségével, dióhéjban villantja fel Kocsis rendkívül nyitott, gazdag és befogadó zenei világának néhány fontos részletét. Hallhatók a válogatásban korai felvételek és a legkésőbbi idők interpretációi; találkozhatunk a zongoraművésszel, amint Liszt, Chopin, Rachmaninov, Kodály darabjait adja elő, a versenymű-szólistával, amint Mozartot játszik, a kamaramuzsikussal, amint kedves partnerei, Perényi Miklós, Csaba Péter és mások társaságában különféle műfajú tételeket tolmácsol. Jelen van a válogatásban az átiratkészítő Kocsis is, Debussy, Sibelius és Wagner zenéje révén.

Az első lemez a zongoraművészt, a második a karmestert mutatja be, az utóbbi főként Bartók alkotásainak tükrében.

06

horizont 2017. május–június

Kocsis Zoltán

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu 7

2017. május–június Kocsis Zoltán 1952–2016

DICSŐSÉGES VÉGJÁTÉK – A puritánok

„Hosszú-hosszú dallamokat tudott írni, mint előtte senki más.

Lehet, hogy harmóniahasználatban és hangszerelésben szegényes volt, viszont dúsgazdag érzésekben, különösen abban a sajátos melankóliában, amely egészen az övé” – emlékezett vissza az akkor már több mint hat évtizede halott Bellinire a nyolcvanöt éves Giuseppe Verdi. És ki ne adna igazat Verdinek A puritánok lassú tempójú, széles sodrású, érzelemmel teli melódiáit hallgatva?

08

klasszikus 2017. május–június

Jessica Pratt

Fotó: Benjamin Ealovega

„Az én melankolikus múzsám” – így nevezte találóan utolsó operáját a szerző, a darab bemutatója után, mindössze harmincnégy évesen elhunyt Vincenzo Bellini. „El vagyok ragad­ tatva a történettől, amely a munka azonnali megkezdésére késztetett. Remélem, a bolognai Pepoli gróf időben szállítja majd a szöveget is” – írta egyik levelében a komponista. A sokak által Walter Scottnak tulajdonított, ám való­ jában a francia Jacques-François Ancelot és Joseph Xavier Saintine romantikus történelmi színművének cselekménye az 1650-es években, a Cromwell-féle polgárháború idején játszódik. A drámai alaphelyzet belesimul a romantikus olasz operákat végigkísérő Rómeó és Júlia-téma különböző változataiba – egymással ősidők óta engesztelhetetlen haragban lévő, háborúban álló családok gyermekeinek nem beteljesíthető szerelme. A dél-angliai Plymouthban játszódó cselekmény főszereplőit vallási hátterük választja el: Elvira a cromwelli eszméket követő puritán, szerelme, Artu­ ro pedig a royalista nézeteket valló katolikus egyház „báránya”. A konfliktus már az első felvonásban feloldódni látszik, amikor Elvira lehetőséget kap arra, hogy ne a számára kijelölt, magas rangú puritán tiszt, hanem szerelme felesége legyen. A mű azonban természetesen nem érhet véget az első felvonással, s a romantikus operákban amúgy is szokatlan happy endig számos váratlan, és a tragédia lehe­tőségét magában hordozó fordulat bonyolítja a történetet. Érdekes módon Bellini nem használta ki a librettóban rejlő hatásos szituációk, feszült pillanatok kínálta alkalmakat drámai csattanók megírására, ahogy azt Verdi vagy Meyerbeer tette volna – az ő darabja nem pergő, kalandos cselekmény, hanem az érzések elbeszélő költeménye, a szenvedő magatartás lírai tükröződése. Még a kvartettek, kvintettek, nagyobb együttesek sem „ütköztetik” a különböző zenei köntösbe bújtatott eltérő nézeteket: valójában ezek „aria con pertichinik”, amelyekben egy vagy két vezető szólamot egészíte­nek ki, kommentálnak a mellékszólamok.

Ez az irány­váltás nem speciálisan A puritánok­ hoz kapcsolódik, bár itt jelenik meg teljes pompájában. Ellentétben a 18. század cselekményes, fordulatos, cselszövésben gazdag operáival és azok érdekektől vezérelt, cselekvő hőseivel, az 1830-as évek operahős-típusa érzelmi és irracionális lény volt, gyakran egyensúlyát vesztett lélekkel – következésképpen

2017. május–június klasszikus

09

gyakori őrülési jelenetekkel. Mindez nem jelenti azt, hogy A puritánok zenéje egysíkú, netán unalmas lenne.

S itt nem csupán arról van szó, hogy a teljes jelenetekké szélesedő, grandiózus áriák a bel canto igazi remekei.

Számos olyan hatás is érződik a zenében, amely Párizsban, a mű keletkezésének helyszínén érte Bellinit.

A komponista éppen Nápolyba készült, amikor – útban Londonból, egy párizsi kitérő során – Rossini, a Théatre Italien igazgatója felkérte, hogy írjon olasz operát színháza számára. Bellini dolgát megkönnyítette, hogy bár párizsi dalszínháznak komponált, nem kellett igazán alkalmazkodnia a francia opera követelményeihez. Olasz szövegkönyvet használhatott, jóllehet kiváló librettistája, Felice Romani távollétében a politikai okokból párizsi emigrációban élő Carlo Pepolival volt kénytelen együtt dolgozni, ami megnehezítette feladatát, hiszen lépésről lépésre együtt kellett haladnia a szövegkönyvíróval. Nem is sikerült feledtetni Romani hiányát.

A Moni­teur kritikusa így írt: „Íme Ancelot úr színművé­ nek a legegyszerűbb kifejezésre csupaszított kínálata, amelyet ez a Pepoli megrövidített, a konfliktusokat el­ simította és kiürítette, s így sikerült egy csontvázat létre­ hoznia. Ó, mily csodás librettó! Szerencsére Bellini elég bátor volt ahhoz, hogy ezt a szánalmas vázlatot aranyba öltöztesse.”

…a teljes jelenetekké szélesedő, grandiózus áriák a bel canto igazi remekei…

A párizsi zenei környezet és színházi körülmények ha­ tására Bellini a korábbiaknál gyakrabban élt a miliőfestés és a zsánerkép eszközeivel. Ilyen például a hajnali őrség­váltás, egy napfelkeltével megelevenedő reggeli életkép pasztelles, üde zenei színekkel való megfestése. Tarantellák, polonézek formájában a párizsi szalonokból ismert korabeli társasági tánczene is felhangzik A puritánok felvonásaiban. Bellini maga is jól kimutatható nyomokat hagyott a kortársak munkásságában: Chopin, akivel egyébként személyesen is találkozott, A puritánok II. felvonását záró kettősre reflektált Asz-dúr prelűdjében, a III. felvonás lírai kvartett-tabló­ jának elégikus dallama pedig Verdi emlékezetéből bújt elő, amikor a Rigoletto híres kvartettjét komponálta.

A bemutató hatalmas sikert hozott. A négy sztár­ énekes: Giovanni Battista Rubini, Giulia Grisi, Antonio Tamburini és Luigi Lablache közvetítette a partitúra csillogó szépségét, a közönség szinte valamennyi áriájukat megismételtette, s ennek következtében egy nagyon hosszú premier ért véget 1835. január 25-én. Ezért Bellini kihúzott egy tercettet az I. felvonásból, egy cantabilét a III. felvonás duettjéből, valamint a finálé strettáját. Ezek a részek hozzáférhetők, és vannak rendezők, akik vissza is illesztik ezeket a darabba. A zeneszerző más változásokat is tervezett a közelgő nápolyi bemutatóra, ahol a női főszerepet a legendás Maria Malibran énekelte volna – ám még párizsi tartózkodása idején váratlanul elhunyt.

Tóth Anna

10

klasszikus 2017. május–június

A produkció karmestere, Riccardo Frizza Milánóban és Sienában tanult, nemzetközi sikerét a legrangosabb operaházakban és zenekarok élén, nem utolsó­sorban a nagy bel canto operák interpretációjával alapozta meg. A leghíresebb fesztiválok rendszeresen visszatérő karmestere: vezényelt a veronai Aréná­ban, a milánói Scalában és a Metropolitanben is. Az Elvira szerepében színpadra lépő brit szoprán, Jessica Pratt többek közt Renata Scotto növendéke volt, ami pedig repertoárját illeti, valóságos specialistája A puritánok női főszerepének, amellyel az utóbbi években számos operaház közönségét késztette viharos tapsra. Lord Talbot alakítója, az itáliai Francesco Demuro igen sokoldalú: Mozarttól Pucciniig, Donizettitől Richard Straussig sokféle szerző és stílus világában otthonos.

A bécsi Staatsopertől a londoni Covent Gardenen át a New York-i Metropolitanig számos híres operaházban arat sikereket.

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Bretz Gábor

2017

05 18 21

BELLINI: A PURITÁNOK – BEMUTATÓ FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS KÖZREMŰKÖDIK: JESSICA PRATT – ELVIRA FRANCESCO DEMURO – LORD TALBOT BRETZ GÁBOR – SIR GEORGE SEBESTYÉN MIKLÓS – LORD WALTON ALEKSZEJ MARKOV – RICHARD FORTH NINH DUC HOANG LONG – BROWN SZÁNTÓ ANDREA – HENRIETTE ALESZJA POPOVA – MARIA CALLAS A KOLOZSVÁRI OPERA ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: KULCSÁR SZABOLCS) PANNON FILHARMONIKUSOK DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: GILLES GUBELMANN RENDEZŐ: NÉMEDI CSABA VEZÉNYEL: RICCARDO FRIZZA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

mupa.hu

2017. május–június klasszikus

11

Karnyújtásnyi közelségben

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Valahányszor Schubert és a többi zeneszerző kapcsolatáról esik szó, a zenetörténészek rendszerint Beethovent, a csodált kortársat említik, aki Schubert számára elérhetetlen – és alighanem elbizonytalanító – eszményképnek számított. Schubertre bizonyítottan más komponisták művei is hatást gyakoroltak; előfordult azonban, hogy a géniuszok találkozása csak a szellem síkján valósult meg. Mozart meghalt hat évvel Schubert születése előtt, így

vele sohasem találkozhatott, zenéje és személyisége azonban lenyűgözte. Mindezt nemcsak sejtjük – például Schubert zavarba ejtőn mozarti hangú 5. szimfóniájából –, de tudjuk is egy naplójegyzetéből, amelyet 1816 júniusában, éppen az em­lített szimfónia komponálása előtt pár hónappal vetett papírra: „Mintha távolról hallanám még Mozart muzsikájának varázshangjait. […] Az élet homá­lyában fényes, világos, szép messzeséget mutatnak, amely­ ben bizakodva reménykedünk. Ó Mozart, halhatatlan Mozart, egy fényesebb, jobb élet milyen sok, ó milyen végtelen sok ily jótékony nyomát hagytad lelkünkben!” Schubert és Mozart karnyúj­tásnyi közelségbe kerül egymáshoz az ORFEO ZENEKAR és a PURCELL KÓRUS koncertjén, amelyen a szerzők egyházi művei szólalnak meg. SZUTRÉLY KATALIN, BALOGH ESZTER, MEGYESI ZOLTÁN, KOMÁROMI MÁRTON és NAJBAUER LÓRÁNT szólisták közreműködésével: Mozart két és Schubert egy alkotása, melyek közül a Litaniae de venerabili alta­ris sacramento (K. 243) és az Esz-dúr mise (D. 950) nemcsak azonos hangnemű, de – mint arra a műsort összeállító Vashegyi György, az est karmestere figyelmeztet – kezdetük fel­ tűnően hasonlít is egymásra.

2017

05 09

MOZART ÉS SCHUBERT: KYRIE, LITÁNIA ÉS MISE KÖZREMŰKÖDIK: SZUTRÉLY KATALIN – SZOPRÁN, BALOGH ESZTER – ALT, MEGYESI ZOLTÁN, KOMÁROMI MÁRTON – TENOR, NAJBAUER LÓRÁNT – BASSZUS PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR (KORHŰ HANGSZEREKEN) KONCERTMESTER: BOZZAI BALÁZS VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Bartók két mozgásszínházi műve, a balett és a pantomim kiegészíti és feltételezi egymást, akár egy érem két oldala. Az előbbi, A fából faragott királyfi és az utóbbi, A csodálatos mandarin egyaránt férfitörténet – ahogy férfitörténet a két egyfelvonásost megelőzve trilógiává kerekítő misztériumopera, A kékszakállú herceg vára is. Ezek a férfitörténetek persze „a vágy titokzatos tárgyáról”, a Nőről szólnak, pontosabban Férfi és Nő kapcsolatának tragikumáról. A három egyfelvonásos közül a két mozgásszínházi mű frappáns ellentétpárként is értelmezhető: az egyik mese királyfival és királylánnyal, várral, tündérrel és szereplőként megelevenedő erdővel – és ha nem is boldog, de legalábbis rezignáltan bölcs végkifejlettel, amely azt sugallja, hogy az ifjúságból a férfikorba a megélt és feldolgozott csalódásokon át vezet az út, s ha a férfi nem találhat igazi, értő társat a nőben, ott a Természet, amely magához öleli. A pan­ tomim alapját képező történet viszont véres, kegyetlen grand guignol, színhelye a nagyváros gyilkos, „modern dzsungele”, s a Mandarin mitikussá növekvő alakja a leküzdhetetlen és elpusztíthatatlan Vágyat szimbolizálja, amely nem képes meghalni, csak ha eljutott a beteljesülésig. Ebben a kegyetlen történetben már nincs rezignált kiengesztelődés: megoldás, megváltás

12

klasszikus 2017. május–június

Fischer Iván

csak a halál lehet. FISCHER IVÁN a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR élén, GERGYE KRISZTIÁN koreográfussal szövetkezve teljes értékű színpadi előadások keretében mutatja be a közönségnek a két bartóki remekművet.

2017

05 12 13 14

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KOREOGRÁFUS: GERGYE KRISZTIÁN VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Marco Borggreve

Egy érem két oldala

„Dörömbölés a mennyek kapuján”

Átölelni a Mindenséget

Fotó: ZChrapek

Eliahu Inbal

Beethoven öt éven át írta Missa solemnisét, ezt a kései, rendkívüli alkotást, amelyet négy évvel halála előtt, 1823-ban fejezett be, immár teljesen süketen.

Az Ünnepi mise nem alkalmas arra, hogy liturgikus kere­tek között szólaljon meg: az egyházzenei igényeknek ellentmond mind a kompozíció terjedelme, mind pedig kifejezésmódjának szubjektivitása, eksztatikus fűtöttsége. Beethoven műve ugyanis legtöbb részletében szuperlatívuszok által fejezi ki magát: a Benedictus kivételével egyfajta szent önkívület, vallásos tombolás jellemzi a tételek hangulatvilágát.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Missa solem­nis előadói szempontból is különlegesen nehéz alkotás, mind a kórus szólamai, mind az énekes szólisták számára. Erről a zenéről nem a miseszöveg fegyelmezett mondatai jutnak eszünkbe, sokkal inkább egy bibliai történet, Mózes I. könyvéből: Jákób harca az angyallal. „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” – mondja Jákób, és belekapaszkodik az isteni küldöttbe, nem engedi el. Ezt teszi Beethoven is, akinek zenéjében példátlan erő szabadul fel, vad akaratossággal. A Missa solemnis „dörömbölés a mennyek kapuján”. Sokat idézik a mise mottóját, amelyet a zeneszerző Beethoven a kotta elejére írt: „szívből jött – jusson hát el a szívekhez”. Az Ünnepi misét most a MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA (karigazgató: PAD ZOLTÁN) adja elő,

Sokan és sokszor elmondták, leírták már, hogy Mahler szimfóniái világdrámák: azzá teszi őket mind terjedelmük, mind apparátusuk, mind pedig a bennük megfogalmazódó gondolatok átfogó érvénye. E világdrámák közül az egyik legnagyobb szabású és legjelentősebb a 3. szimfónia (1893/96), amely – akárcsak hasonlóan nagy formátumú társa, a 8. – ha megszólal, a teljes hangversenyt magának követeli. Ebben a hattételes alkotásában – életműve leghosszabb szimfóniájában, amelynek átlagos játékideje 90 és 105 perc között ingadozik – Mahler szinte enciklopédikus igénnyel rajzol képet az Embert körülvevő anyagi és spirituális világról, hiszen az eredeti koncepció szerint a „Pán ébredését” bemutató grandiózus nyitótételt követően a mű további öt része arról tudósít, mit mondanak a zeneszerzőnek a mező virágai, mit az erdei állatok, mit az ember, az angyalok, s végül a szeretet. Emelkedő ívet rajzol tehát a kompozíció; olyat, amely a materiálistól a transzcendensig vezet, s jelen van a szimfóniában egy mindent el- és befogadó, átszellemült panteizmus is, amely átöleli a Mindenséget, hogy a szeretet jegyében azonosuljon a teremtett világgal. A mű ritka előadásai mindig ünnepek, a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR (szólista: VÖRÖS SZILVIA), a NEMZETI ÉNEKKAR NŐI KARA (karigazgató: SOMOS CSABA), és a KODÁLY ZOLTÁN MAGYAR KÓRUS­ISKOLA GYERMEKKARA (karigazgató: IFJ. SAPSZON FERENC) hangversenye azonban kiváltképp annak ígérkezik, hiszen a karmester koru­nk egyik elkötelezett Mahler-dirigense, a nyolcvanegy éves ELIAHU INBAL lesz.

2017

05 20

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: VÖRÖS SZILVIA – MEZZOSZOPRÁN, A NEMZETI ÉNEKKAR NŐI KARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA), A KODÁLY ZOLTÁN MAGYAR KÓRUSISKOLA GYERMEKKARA (KARIGAZGATÓ: IFJ. SAPSZON FERENC) VEZÉNYEL: ELIAHU INBAL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KRISZTA KINGA, KOVÁCS ANNAMÁRIA, HORVÁTH ISTVÁN és RÁCZ ISTVÁN szólóénekével, a produkció karmestere KOVÁCS JÁNOS.

Kecskés M. Júlia

Kovács János

2017

05 23

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA KÖZREMŰKÖDIK: KRISZTA KINGA – SZOPRÁN, KOVÁCS ANNAMÁRIA – ALT, HORVÁTH ISTVÁN – TENOR, RÁCZ ISTVÁN – BASSZUS A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2017. május–június klasszikus

13

játszom, „CSAK

és jól érzem MAGAM”

Büszkék vagyunk a Müpa orgonájára, de a különös elképzeléseiről ismert, excentrikus amerikai orgonista, Cameron Carpenter ezúttal mégis saját, exkluzív turnéhangszerével érkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Instrumentumáról és általánosságban az orgona szerepéről, helyzetéről is beszélt a Müpa Magazinnak.

Sokszínű programmal érkezik Budapestre az Academy of St Martin in the Fields kíséretével. Milyen szempontok alapján szokta összeállítani koncertműsorait?

Módszeresen, és inkább számítással, mint inspirációval igyekszem olyan műveket összeválogatni, amelyek kialakítanak egy narratívát, és érzelmi ívet is adnak a koncertnek. Először is engem kell, hogy kielégítsen a műsor művészileg és intellektuálisan, mivel hihetetlenül rövid ideig tudok csak összpontosítani, és nem szabad unatkoznom, ha valamit kommunikálni akarok a hallgatóim felé – különösen azok irányában, akik először találkoznak velem, vagy akik zeneileg nem műveltek. Ezekre a hallgatóimra figyelek leg­ inkább – nemcsak azért, mert ők a többség, hanem mert őket a legnehezebb megnyerni –, és főként az ő igényeiket szem előtt tartva hozom meg művészeti döntéseimet. Olyan programot várok el magamtól, amely erős kontrasztokat tartalmaz tartalom és történet tekintetében, és amely nem túl hosszú. Ez ugyan az országtól is függ, de új zenét általában nem tűzök műsorra. Bachra a koncert struktúrája miatt van szükségem. És mint mindig, e döntéseim során sokszor ellentmondásba kerülök azzal, hogy volt-e elég időm a gyakorlásra…

Három évvel ezelőtt már játszott a Müpában. Milyen emlékei vannak a városról, a helyszínről és a közönségről?

Azok éppen a turnéorgona előtti napok voltak, amikor a zsúfolt koncerttermek orgonáin való játékot feszült próbák előzték meg, ugyanis szinte egy versennyel ért fel az, hogy megpróbáljam legalább egy szemernyit is megismerni a Müpa orgonáját. Mindössze néhány óra alatt ez lényegében reménytelen feladat. Gyakorlatilag azokon az orgonakoncerteken, amelyekre az elmúlt néhány évből vissza tudok emlékezni, a terem belsején kívül nem láttam semmi mást. Az új rendszerben sokat javult a turnék színvonala.

Amint említette, ekkortájt fejlesztette ki a Nemzetközi Turné­ orgonát (International Touring Organ). Mesélne erről a hangszerről? Miért volt fontos, hogy legyen egy ilyen instrumentuma?

Az volt a vágyam, hogy egyetlen orgona lehessen a hangszerem – pontosan ugyanúgy, ahogyan egy hegedűsnek is van saját hegedűje.

Ez olyasmi, ami korábban ezen a szinten technikailag sohasem

14

klasszikus 2017. május–június

volt lehetséges, egyszóval én vagyok az első személy, aki élvez­ heti ennek a helyzetnek az előnyeit, és megkísérelheti kihasználni az ebben rejlő művészi lehetőségeket.

El kell fogadnunk a digitális orgonát mint felbecsülhetetlen fontos­ sággal és lehetőségekkel bíró hangszert – különösen azt a képességét, hogy segítségével képesek vagyunk megőrizni és reprodukálni legnagyszerűbb orgonáink hangját egyre zűrzavarosabbá váló világunkban. Ez a technológia képes megőrizni az emberiség egyik legnagyobb vívmányát a létét veszélyeztető potenciális fenyegetésekkel szemben.

A Nemzetközi Turnéorgona továbbá az én személyes álláspontom arról, hogy szerintem milyennek kellene lennie egy orgonának, és arról a meggyőződésemről is szól, hogy az orgonatervezés amerikai szabványai voltak a legnagyszerűbbek és legfontosabbak a zenetörténet során. Egy ilyen orgonalaboratóriumban lehetőség adódik arra, hogy kipróbáljam az új elméleteimet, és kísérleteket is végrehajthatok. Hagyományos orgonán ez teljességgel lehetetlen lenne. Most először történt meg, hogy egy orgona és egy orgonista bejárta a világot, a 2014-es elindulás óta négy kontinensen játszva, beleértve Ausztráliát is – éppen most érkeztünk meg kínai és második kanadai turnénkról, hogy aztán az Egyesült Államokban folytathassuk utunkat. A három jelentős turnéorgona közül, amely eddig

„Az volt a vágyam, hogy egyetlen orgona lehessen a hangszerem – pontosan ugyanúgy, ahogyan egy hegedűsnek is van saját hegedűje.”

létezett – a Reginald Foort számára készített Möller orgona az Egyesült Királyságban, és két analóg elektromos turnéorgona, amelyet a ’70-es években használtak –, egyiket sem vitték ki soha az Egyesült Királyság, illetve az USA területéről.

Cameron Carpenter

Mennyi időt töltött az orgona megépítésével?

Sok szempontból egész eddigi életem eredménye ez a hangszer, hiszen már kisiskolásként is orgonatervek rajzolásával töltöttem napjaim nagy részét. Az évek során több százat készítettem, és abból a korszakból is felhasználtam ötleteket a jelenlegi orgonához. De az igazi munkafolyamat 2004-ben indult el.

Gyakran kritizálják unortodox interpretációit: regisztrációi és artikulációi ritkán követik a szerzői szándékot. Mit gondol az előadóművész szerepéről?

Mi mindent kell figyelembe venni egy kotta tanulmányozásakor?

Sosem gondolkodom ezekről a dolgokról. Csak játszom, és jól érzem magam.

Fotó: Thomas Grube

Chopin Forradalmi etűdjéből készült átiratának előadásával vált híressé. Mintegy védjegyévé vált ez a darab. Nem idegesítő, ha mindenki ezt akarja hallani Öntől a koncerteken?

Klasszikus orgonista vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy világot láthatok, miközben álmaim hangszerén játszom. Ha valaki történetesen az én játé­ komat akarja hallani, hálásnak kell lennem ­– és az is vagyok.

Az orgona talán nem éppen a legdivatosabb hangszer manapság.

Talán? Az orgona a korai Hollywood óta a dögunalom, a régimódiság, a halálsejtelem és a baljóslat meta­ forája. Ennél divatjamúltabb már nem is lehetne. Ön szerint hogyan lehetne közelebb hozni ezt a hangszert a közönséghez?

Az orgona a legtöbb ember számára ugyanaz. Egy orgona… Nincs szüksége reklámra. Add nekik a művészt, mert azért vannak ott, hogy őt hallják. Ne támogassuk azt a gondolatot, hogy az orgonát reklámozni kellene.

Hadd tegye a dolgát, mint egy bonyolult, érzékeny gépezet, és – mint akármelyik jól kidolgozott rendszer – működjön megbízhatóan, ne álljon a mestere útjába.

Az orgona pusztán azért létezik, hogy összekösse a művészt a közönséggel. Ez az a kapcsolat, amelyre a hallgató kíváncsi, de ehhez művészek is kellenek, akik ezt az igényt felismerik, és képesek arra, hogy ne csak játsszanak, hanem művészetükkel át is lépjék a hangszer fizikai határait, így juttatva el az orgonát a közönséghez.

Tóth Endre

2017

05 19

CAMERON CARPENTER ÉS AZ ACADEMY OF ST MARTIN IN THE FIELDS KÖZREMŰKÖDIK: CAMERON CARPENTER – ORGONA KONCERTMESTER: TOMO KELLER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június klasszikus

15

Fotó: Monika Rittershaus

Sebastian Weigle

KÁNON újragondolva?

16

klasszikus 2017. május–június

Ha azt hittük, hogy A bolygó hollandi 2015-ös bemutatója, vagyis a Bayreuthban kanonizált tíz opera színre állítása után már nem szolgálhat újdonsággal a Duna-parti Bayreuth, azaz a Budapesti Wagner-napok, tévedtünk. Idén a Rienzi koncertszerű előadásával kínál friss élményt a Müpa a wagneriánusoknak.

Persze kérdés, hogy valóban a wagneriánusoknak szól-e elsősorban egy ilyesfajta bemutató? Az életművét és imázsát szokatlan tudatossággal építő Richard Wagner operai életművének kezdőpontjául A bolygó hollandit jelölte meg, s ezzel mintegy megtagadta, de legalábbis a zsengék közé tartozónak minősítette három korábbi művét, A tündéreket, A szerelmi tilalom című operát és a Rienzit. Az első két esetben ez aligha igényel magyarázatot: A tündérek (Die Feen) a szerző életében a bemutatóig sem jutott el, részletszépségei ellenére a mai hallgató sem mondhat rá mást, mint hogy ígéretes első próbálkozás. A szerelmi tilalom (Das Liebesverbot) esetében a mű túlzó arányai bizonyultak áthághatatlan tehertételnek: a grandiózus terjedelmet a fia­tal Wagner még nem tudta kellően nívós tartalommal meg­tölteni. (Igaz, a 20. században alapos húzásokkal sikert aratott a mű; ebben a formában jutott el tavaly Budapestre, az Erkel Színházba is.)

…IDÉN ELŐSZÖR KÜLFÖLDI VENDÉGDIRIGENS IS TISZTELETÉT TESZI A WAGNER-NAPOKON.

Az 1842-ben, Drezdában hatalmas sikerrel bemutatott Rienzi, az utolsó néptribun (Rienzi, das letzte der Tribunen) esetében azonban már fel sem merülhet a mesterségbeli tudás hiányosságának vádja: a premier közönsége csalhatatlanul megérezte, hogy amit ezúttal Wagnertől kapott, az már kikezdhetetlen minőségű – francia nagyopera. Hogy lehet ez? A válasz egyszerű: Wagner abban reménykedett, hogy a korszak operai fellegvárában, Párizsban mutathatja majd be addigi magnum opusát – s ehhez nem kisebb támogató jóindulatát igyekezett megnyerni, mint a francia nagyopera német születésű mesteréét, Giacomo Meyerbeerét.

Meyerbeer nem is zárkózott el a pártfogástól, ám ezúttal még az ő patronálása is kevésnek bizonyult: Párizs nem kért a fiatal és ismeretlen német zeneszerzőből – legfeljebb A bolygó hollandi librettójáért lettek volna hajlandók fizetni, ha azt Wagner átengedte volna egy ismertebb francia komponistának. A drezdai bemutató később bebizonyította, mekkorát tévedett Párizs, s az ott elszenvedett sérelem teljesen más irányba terelte Wagner pályáját: immár véglegesen a német romantika elkötelezettjévé vált – operáinak témáit ettől fogva kizárólag germán és kelta forrásokból merítette. Ez a fajta egészséges nacionalizmus a Meyer­beeraffé­r nyomán feltámadó kisebbségérzet következtében menthetetlen és magyarázhatatlan antiszemitizmussal egészült ki, mely újabb adalék lehet ahhoz, miért is tagadta meg Wagner a mindenben Meyerbeer nyom­dokain haladó Rienzit.

2017. május–június klasszikus

17

Ám akár nemes, akár nemtelen indulatok vezérelték Wagnert fiatalkori sikerének utólagos (le)értékelésekor, az utókor számára ez nem kisebbíti a mű erényeit.

Drámai jelenetek, áradó dallamok, pattogó indulók, no és három ziccerszerep – kívánhat-e ennél többet egy vérbeli operarajongó? Legfeljebb azt, hogy mindezt kiváló élő előadásban kapja. A Wagner-napok történetében először koncertszerű előadásban hangzik majd fel egy opera – ezzel kapcsolatban FISCHER ÁDÁM így nyilatkozott a Müpa Magazinnak három évvel ezelőtt: „Ami a korai darabokat illeti, ezeket valószínűleg csak koncertszerűen fogjuk előadni. Nemcsak a Rienzit, de a Szerelmi tilalmat is átnéztem…, és az a benyomá­ som alakult ki, hogy a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak velük kap­ csolatban: mit akarunk elsősorban de­ monstrálni az előadásukkal? Tudjuk, hogy a Wagner család nem akarta, hogy ezeket a darabokat az életmű részének tartsák, mert szerintük nem elég jók. Annyiban egyetérthetünk velük, hogy a későbbi ope­ rák és zenedrámák népszerűségét ez a há­ rom mű vélhetően sosem fogja elérni, éppen ezért nincs is értelme oly módon a fesztivál részévé tenni őket, mint a tíz kánondara­ bot, legfeljebb egyfajta kiegészítő program­ ként érdemes foglalkozni velük.” Nos, e „ki­ egészítő program” alapját a fesztiválon most debütáló NEMZETI FILHAR­MO­NIKUSOK és a már korábban is fellépett NEMZETI ÉNEKKAR jelentik majd, a főszerepekben pedig olyan nemzetközi hírű kiválóságokat hallhatunk, mint ROBERT DEAN SMITH,

Emily Magee

Fotó: Johannes Ifkovits

EMILY MAGEE, MICHELLE BREEDT, BOAZ DANIEL vagy FALK STRUCKMANN. Az előadást vezénylő SEBASTIAN WEIGLE Bayreuthot is megjárt, elismert Wagner-karmester – személyében a kiváló vendégénekesek után idén először külföldi vendég­dirigens is tiszteletét teszi a Wagner-napokon.

A Rienzivel ellentétben vitathatatlanul a kánon részét képezi azonban a Ring és a Parsifal – az idei fesztivál további fogá­sai. Nemcsak a Wagner-életmű, de a Budapesti Wagner-napok kánonjának is kitörölhetetlen részei e produkciók: a 2006-ban a Wagner-napok első bemutatójaként színre vitt Parsifal ritkán hallott egységes pozitív kritikai visszhangot váltott ki – a zenei megvalósítás mellett legalább annyira PARDITKA MAGDOLNA és SZEMERÉDY ALEXANDRA katartikus rendezése miatt is. A Ring 2007–2008-ban került színre, és azóta ez bizonyult a fesztivál legtöbbször előadott produkciójának

18

klasszikus 2017. május–június

ÖTÖDSZÖR BUDAPESTEN A Rienzi magyarországi útja nem mondható diadalmenetnek: rövid pesti zeneigazgatósága idején a később az első teljes bayreuthi Ring et vezénylő Richter János vitte színre a Nemzeti Színházban, 1874-ben.

A magyar közönség, amely imádta a Lohengrin t, ünnepelte a Tannhäuser t, majd hűvösen fogadta A bolygó hollandi t, a Rienzi vel egyenesen ellenségesen viselkedett: a produkció mindössze négy előadást ért meg (még a kiváló címszereplő, az első Bánk bánként is közismert Ellinger József sem tudta megmenteni).

Ez mind a mai napig meghatározta a darab hazai előadás-történetét, melynek csak most érkeztünk el második fejezetéhez – csaknem százötven évvel az elsőt követően.

Fotó: Posztos János, Müpa

A KÉT KÖLTŐ SZERELME Kivételes jelentőséggel bír a tény, hogy az érett zeneszerző egy különleges alkalommal nem saját maga számára írt szöveget: szerelme, Mathilde Wesendonck öt verse alapján komponálta a később Wesendonck-dalok címen ismertté vált ciklust.

ÁLMOK

Mondd, mily földöntúli álmok tartják titkon fogva lelkem?

Mért, hogy semmivé nem válnak, mint a tengerár a szirten? Álmok, melyek tiszta fénye egyre szebben, hőbben ég, melyeket a szív üdvére drága percben küld az ég? Álmok, melyek holdas éjen csillagként a szívbe hullnak és kigyújtnak benne mélyen eljövendőt, rég elmúltat! Álmok… mintha téli hóra tavasz napja csókot ejt s mire kél a déli óra, már a zsenge fű kikelt, s közte rózsák szirma sarjad, rózsák illatálma száll, kebled lángján mind elhalnak, rájuk sírhant csöndje vár.

(Lányi Viktor fordítása)

A walkűr

– köszönhetően HARTMUT SCHÖRGHOFER rendező izgalmas vizuá­lis koncepciójának, a mindig – így idén is – kiváló énekeseknek, és annak a ténynek, hogy a világon egyedül itt hallható négy egymást követő estén a ciklus.

S akinek ennyi jó kevés, az idén nemoperai programot is választhat a gazdag kínálatból. Néhány évvel ezelőtt egy izgalmas koncerten hallhattuk már Wagner összes zongorakíséretes dalkompozícióját; idén a legismertebb dalciklust, a Wesen­ donck-dalokat hallgathatjuk meg újból – ezúttal Wagner kortársai, Liszt és Berlioz művei által kontextusba helyezve, a Hamburgi Opera kiváló énekesnője, DOROTTYA LÁNG és napjaink egyik legkiválóbb zongorakísérője, HELMUT DEUTSCH jóvoltából.

Bóka Gábor

2017

06 08 21

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: PARSIFAL SZEREPLŐK: LAURI VASAR – AMFORTAS CSERHALMI FERENC – TITUREL ALBERT PESENDORFER – GURNEMANZ PETER SEIFFERT – PARSIFAL JÜRGEN LINN – KLINGSOR VIOLETA URMANA – KUNDRY KISS PÉTER – 1. GRÁL-LOVAG AMBRUS ÁKOS – 2. GRÁL-LOVAG VÁRADI ZITA, SZAKÁCS ILDIKÓ, SIMON KRISZTINA, GÁL GABI, WIERDL ESZTER, VÁRHELYI ÉVA – VIRÁGLÁNYOK SCHÖCK ATALA – EGY HANG N. N. – 1. APRÓD N. N. – 2. APRÓD MUKK JÓZSEF – 3. APRÓD MEGYESI ZOLTÁN – 4. APRÓD KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN), A MAGYAR RÁDIÓ GYERMEKKÓRUSA (KARIGAZGATÓ: MATOS LÁSZLÓ), NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) ALKOTÓK: PARDITKA MAGDOLNA, SZEMERÉDY ALEXANDRA – RENDEZŐ, DÍSZLETTERVEZŐ GYÖRGYFALVAI KÁROLY – FÉNY MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június klasszikus

19

2017

06 17

2017

06 10

2017

06 15

2017

06 16

20

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK DOROTTYA LÁNG DALESTJE ZONGORÁN KÖZREMŰKÖDIK: HELMUT DEUTSCH FESZTIVÁL SZÍNHÁZ BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A RAJNA KINCSE SZEREPLŐK: JAMES RUTHERFORD – WOTAN HAJA ZSOLT – DONNER CHRISTOPH STREHL – FROH CHRISTIAN FRANZ – LOGE GERHARD SIEGEL – MIME KÁLMÁN PÉTER – ALBERICH WALTER FINK – FAFNER BRETZ GÁBOR – FASOLT SCHÖCK ATALA – FRICKA HORTI LILLA – FREIA FODOR BERNADETT – ERDA WIERDL ESZTER – WOGLINDE FODOR GABRIELLA – WELLGUNDE KÁLNAY ZSÓFIA – FLOSSHILDE KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ALKOTÓK: CHRISTIAN MARTIN FUCHS † – DRAMATURG CORINNA CROME – JELMEZ- ÉS BÁBTERV ANDREAS GRÜTER – FÉNYTERV MOMME HINRICHS, TORGE MØLLER (FETTFILM) – VIDEÓ TERESA ROTEMBERG – KOREOGRÁFIA POLGÁR ETELKA, GÁBOR SYLVIE – JÁTÉKMESTER, RENDEZŐASSZISZTENS HARTMUT SCHÖRGHOFER – DÍSZLETTERVEZŐ, RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017

06 18

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A WALKÜR SZEREPLŐK: CHRISTOPHER VENTRIS – SIEGMUND SEBASTIAN PILGRIM – HUNDING JAMES RUTHERFORD – WOTAN ANJA KAMPE – SIEGLINDE IRÉNE THEORIN – BRÜNNHILDE SCHÖCK ATALA – FRICKA WITTINGER GERTRÚD – HELMWIGE WIERDL ESZTER – GERHILDE FODOR BEATRIX – ORTLINDE FODOR GABRIELLA – WALTRAUTE VÁRHELYI ÉVA – SIEGRUNE KÁLNAY ZSÓFIA – ROSSWEISSE GÁL ERIKA – GRIMGERDE KOVÁCS ANNAMÁRIA – SCHWERTLEITE KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ALKOTÓK: CHRISTIAN MARTIN FUCHS † – DRAMATURG CORINNA CROME – JELMEZ- ÉS BÁBTERV ANDREAS GRÜTER – FÉNYTERV MOMME HINRICHS, TORGE MØLLER (FETTFILM) – VIDEÓ TERESA ROTEMBERG – KOREOGRÁFIA POLGÁR ETELKA, GÁBOR SYLVIE – JÁTÉKMESTER HARTMUT SCHÖRGHOFER – DÍSZLETTERVEZŐ, RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

klasszikus 2017. május–június

2017

06 19

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: SIEGFRIED SZEREPLŐK: CHRISTIAN FRANZ – SIEGFRIED GERHARD SIEGEL – MIME ALBERT DOHMEN – VÁNDOR (WOTAN) KÁLMÁN PÉTER – ALBERICH WALTER FINK – FAFNER FODOR BERNADETT – ERDA IRÉNE THEORIN – BRÜNNHILDE CELENG MÁRIA – ERDEI MADÁR KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ALKOTÓK: CHRISTIAN MARTIN FUCHS † – DRAMATURG CORINNA CROME – JELMEZ- ÉS BÁBTERV ANDREAS GRÜTER – FÉNYTERV MOMME HINRICHS, TORGE MØLLER (FETTFILM) – VIDEÓ VIDA GÁBOR – KOREOGRÁFIA POLGÁR ETELKA, GÁBOR SYLVIE – JÁTÉKMESTER HARTMUT SCHÖRGHOFER – DÍSZLETTERVEZŐ, RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: AZ ISTENEK ALKONYA SZEREPLŐK: DANIEL BRENNA – SIEGFRIED OLIVER ZWARG – GUNTHER KÁLMÁN PÉTER – ALBERICH RÚNI BRATTABERG – HAGEN IRÉNE THEORIN – BRÜNNHILDE ANNA LARSSON – WALTRAUTE PASZTIRCSÁK POLINA – GUTRUNE GÁL ERIKA – 1. NORNA NÉMETH JUDIT – 2. NORNA PASZTIRCSÁK POLINA – 3. NORNA WIERDL ESZTER – WOGLINDE FODOR GABRIELLA – WELLGUNDE KÁLNAY ZSÓFIA – FLOSSHILDE KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) BUDAPESTI STÚDIÓ KÓRUS (KARIGAZGATÓ: STRAUSZ KÁLMÁN) ALKOTÓK: CHRISTIAN MARTIN FUCHS † – DRAMATURG CORINNA CROME – JELMEZ- ÉS BÁBTERV ANDREAS GRÜTER – FÉNYTERV MOMME HINRICHS, TORGE MØLLER (FETTFILM) – VIDEÓ VIDA GÁBOR – KOREOGRÁFIA POLGÁR ETELKA, GÁBOR SYLVIE – JÁTÉKMESTER, RENDEZŐASSZISZTENS HARTMUT SCHÖRGHOFER – DÍSZLETTERVEZŐ, RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: RIENZI – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS FŐBB SZEREPEKBEN: ROBERT DEAN SMITH – COLA RIENZI EMILY MAGEE – IRENE FALK STRUCKMANN – STEFFANO COLONNA MICHELLE BREEDT – ADRIANO BOAZ DANIEL – PAOLO ORSINI CSER KRISZTIÁN – RAIMONDO BRICKNER SZABOLCS – BARONCELLI CSERHALMI FERENC – CECCO DEL VECCHIO SZALAI ÁGNES – EGY BÉKEKÖVET KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR A NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: SEBASTIAN WEIGLE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu 21

2017. május–június folyamatos múlt

A siker

foglyai „

” vagyunk

Idén tovább bővül a Budapesti Wagner-napokon eljátszott művek köre: koncertszerű előadásban a Rienzit hallhatja a közönség.

Fischer Ádám mesélt arról, hogyan került ez a darab a műsorba, és milyen újítási lehetőségek várnak még a fesztiválra.

A Rienzi nem része a Wagner-kánonnak, a zeneszerző Bayreuthban is játszott tíz fő művének. Miért döntöttek mégis úgy, hogy ez a darab is szerepeljen a Budapesti Wagner-napok műsorán?

Ezt a darabot is be akartuk mutatni, mert akit érdekel Wagner, azt érdekli a Rienzi is.

De annyiban mi sem emeljük be a fesztivál repertoárjába, hogy csak koncertszerű előadásban szerepel a műsorban, és nem fogjuk egy évvel később felújítani a produkciót.

a nagy Wagner-énekesek jönnének el Budapestre, hanem ha a nagy karmesterek is, akik már dolgoztak Bayreuthban, és ismerik ezt a speciális nehézséget. A Rienzit most Sebastian Weigle fogja vezényelni, neki annyiban lesz könnyebb dolga, hogy a próbafolyamat párhuzamosan fog zajlani a Ringével, mivel nem lesz szükség rendpróbára a darabból, és mert más zenekar játssza: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar először működik közre a Wagner-napokon.

Ráadásul – szintén rendhagyó módon – nem is Ön vezényli. Miért hívtak vendégkarmestert?

Nagyon szeretném, ha nem csak én vezényelnék a Wagner-napokon. Az ilyen jellegű fesztiválokkal az a probléma, hogy nem olyan ritmusban folynak a próbák, mint például egy operaházban. Bayreuthban is előfordul néha, hogy akár két héttel az előadás előtt van a főpróba, és a köztes időben nem is foglalkoznak a darabbal, mivel ha egy színház mindennap Wagnert-játszik, akkor az előadási napokon, illetve előtte és utána nem lehet rendesen próbálni.

Csak egy bizonyos vezénylési ritmussal lehe­t ezt megcsinálni, aki nincs hozzászokva – és ezért több próbára van szüksége –, azzal nem működik. Ugyanakkor kell vendégeket hívni; nemcsak annak örülnék, ha

Korábban azt nyilatkozta, hogy a Rienzit csak akkor érdemes bemutatni, ha sikerül a címszerepre egészen elsőrangú énekest találni. Hogyan választották ki Robert Dean Smitht?

A Rienzi embert és tenort próbáló szerep, úgyhogy nagyon kevesen vannak, akik egyál­talán el tudják énekelni. Ilyenkor az­zal kell kezdeni a szereposztást, hogy keresünk egy főszereplőt. Ugyanez a baj a Siegfrieddel és a Trisztán és Izoldával is: nagyon kevés alkalmas tenor létezik, miközben a többi Wagner-szerep sem kön�nyű, de azért Parsifalból mégis több van a piacon. Ezért nagyon örülök, hogy Robert Dean Smith elvállalta a címszerepet, és izgulunk, hogy minden rendben legyen vele, mert az opera világában mindig van koc­ kázat.

22

aktuális zene 2017. május–június

Úgy tűnik, a fesztivál többi előadásában egyre több az állandó visszatérő. Szándékosan törekednek erre, vagy csupán ennyi énekes vált be az évek során?

Megpróbálok egy kicsit a bayreuthi ideo­ lógia szerint tervezni, mert ők majdnem százötven évvel előttünk járnak, és már tudják, mi az, ami az ilyen jellegű feszti­ válokon működik. Ott keverik az énekeseket: vannak visszatérő vendégek, akik a biztonságot adják, és vannak új beállók, akik mindig érdekessé teszik az előadást – az állandó közreműködők számára is.

Az új partnereknek sokat segít, ha a régiek­ ben meg lehet bízni, sokkal könnyebben illesz­kednek be így a produkcióba. Hasonlóan megy ez a zenekari tervezésnél is: a fiatal, új zenész sokkal könnyebben kezd dolgozni, ha a pultszomszédja már ismeri a darabot.

Idén egészen különleges eseményre is sor kerül majd, hiszen Iréne Theorin a Ring mindhárom Brünnhildéjét elénekli, egymás utáni napokon… Ő lelkes hívünk, és azt mondta, szeretné ezt kipróbálni, hiszen annak idején Wagner is így képzelte el. Nekem is kihívás lesz, mert ha egy karmester nem vigyáz az énekesre és annak erőltetnie kell a hangját,

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

akkor biztosan nem képes három egymás utáni estén énekelni – még kettőn se. Ha nem igazán jól sikerülne neki, az az én hibám is lenne. De már régóta dolgozom Iréne Theorinnal, jól ismerem őt és a hangját: még 2001-ben, Bayreuthban szerepeltünk először együtt. Ebből is él a Wagner-napok: ha két művész már összecsiszolódott valahol, az nekünk is hasznos.

Fischer Ádám

„A Rienzi embert és tenort próbáló szerep, úgyhogy nagyon kevesen vannak, akik egyáltalán el tudják énekelni.”

Vannak olyan nagy Wagner-énekesek, akiket még nem sikerült meghívni, de szeretné, ha énekelnének a fesztiválon?

Több tényezőn is múlik, kit tudunk meghívni, egyrészt állandó versenyfutás megy az operaházak között, és ahonnan előbb sikerül felkérni az énekeseket, oda fognak menni. Másfelől vannak művészek, akik azért nem jöttek még Budapestre, mert éppen nem akkor ment a darab, amiben énekelni szerettek volna, amikor ráértek. Ha konkrét neveket kellene mondanom, akkor szeretném például, ha Nina Stemme és Jonas Kaufmann énekelne a Wagner-­ napokon, mindkettőjükkel dolgoztam már külföldön, jól tudtunk együttműködni, és azóta többször is érdeklődtek, mikor jöhetnének. Vagy mondhatnám Michael Vollét, aki szintén nagyon szeretett volna már nálunk fellépni.

Most, hogy már mind a tíz nagy Wagner-művet színpadra állították, mik a további tervek? Láthatjuk majd valamelyik darabot új rendezésben?

Tervezünk új rendezéseket bemutatni. A Ringet félre is akartuk tenni, hogy egy időre más darabokra koncentráljunk, aztán majd felújítsuk, de egy kicsit a siker foglyai vagyunk: rájöttünk, hogy akkora a produkció nemzetközi vonzereje, hogy nem lehet levenni a műsorról. Így elhalasztottuk az új bemutatót, hogy a Ringet még egyszer, régi formában előadhassuk.

Kondor Kata

2017

06 19

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: RIENZI – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS A FŐBB SZEREPEKBEN: ROBERT DEAN SMITH – COLA RIENZI EMILY MAGEE – IRENE FALK STRUCKMANN – STEFFANO COLONNA MICHELLE BREEDT – ADRIANO BOAZ DANIEL – PAOLO ORSINI CSER KRISZTIÁN – RAIMONDO BRICKNER SZABOLCS – BARONCELLI CSERHALMI FERENC – CECCHO DEL VECCHIO KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR, NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: SEBASTIAN WEIGLE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június aktuális zene

23

A (Jazz)tavasz

hangjai

24

jazz 2017. május–június

Három este, három hang, három énekesnő. A barna három árnyalata.

A Jazztavasz fiatal és érett művészei, akiknek fellépése a természet meg­újulását is hirdeti. Nem formabontó eszközökkel, nem virtuóz technikával, nem extravagáns előadásmóddal, hanem egyéniségükre szabott dalokkal, különleges hangjukkal és személyiségük varázsával avatják a zene ünnepévé május első hétvégéjét.

A nashville-i születésű, afrofrizurát viselő KANDACE SPRINGS nemcsak külsejével kelt figyelmet: zenei tehetsége már gyerekkorában megnyilvánult. Zongorázni tanult, tizenévesként szívta magába a különféle zenéket, különösen a soul, a jazz és a pop állt közel hozzá. Kedvelt énekesei közé tartozott Billie Holiday, Ella Fitzgerald, Nina Simone, Roberta Flack és Norah Jones. Van egy másik, különleges ismertetőjegye is: erősen vonzódik az autók világához. Olyannyira, hogy autótervező szeretett volna lenni, de szülei jó érzékkel rábeszélték arra, hogy inkább a zenei pályát válassza. Bemutatkozó kislemeze 2014-ben rhythm & blues és hip-hop hatásokat mutatott, és váratlan sikert aratott. Az érvényesüléshez persze kellett a muzsikus papa is, aki kapcsolatai révén igyekezett egyengetni Kandace útját. Egyik felvételét eljuttatták a neves Blue Note jazzkiadó vezetőjéhez, aki habozás nélkül szerződtette. Soul Eyes című CD-je 2016-ban jelent meg, Nők a jazzben. Ami 1934-ben valószínűtlen volt, ma már természetes. Az akkor indult amerikai és egy csapásra az amerikai jazz Down Beat szaklap 2016-os szavazásain minden élvonalába emelte a huszonhét kategóriában szerepeltek hölgyek, bizonyítva éves előadót. A populáris hangvéjelenlétüket a műfajban. A kritikusok véleménye telű albumon Kandace különböző alapján az év lemezei között a második és harzenei zsánereket ötvöző, egyéni madik helyen Maria Schneider zeneszerző-hangszerelő és Cécile McLorin Salvant énekes albuma arcélű zongorista-énekesként muvégzett. A big bandek, a zeneszerzők és a hangtatkozik be. Érzelemmel telt altja, szerelők listáját ugyancsak Maria Schneider vejazzes kiejtése ösztönös tehetségzette. A klarinétosoknál Anat Cohen állt az élen, re vall. Legfőbb erőssége a terméa fuvolások sorát Nicole Mitchell nyitotta, a hegedűsök éllovasa Regina Carter (a második Jenny szetesség, előadói kvalitásai a líScheinman) volt. A gitárosok között Mary Halvorrai, balladai hangvételű dalokban son, a szopránszaxofonosoknál Jane Ira Bloom, domborodnak ki igazán. Budapesa nagybőgősöknél Linda Oh második lett. A bas�ten a lemezen szereplő számokon szusgitárosoknál Esperanza Spalding a harmadik, kívül újabb szerzeményeket is és még a dobosok élmezőnyében is találni hölgyet az ötödik helyen végzett Terri Lyne Carrington szemegszólaltat klasszikus felállású mélyében. Az egyetlen női kategória, az énekesjazztriójával.

GYENGÉBB? NEM!

nők sorrendje így alakult: Cécile McLorin Salvant, Cassandra Wilson, Dee Dee Bridgewater, Dianne Reeves, Cyrille Aimée.

2017. május–június jazz Kandace Springs

25

Zara McFarlane

mívesen kivitelezett dalok szerzőjeként és szövegek írójaként sokat merít a fekete közösségben szerzett tapa­sztalataiból.

Ahogyan második albumáról szólva fogalmazott: „Dalaim szépség, szenvedély, szeretet, sérülékenység, empátia, merész­ ség, érzékiség és közvetlenség érzelemmel átitatott foglalatai.

Nagymértékben azok az izgalmas, elbűvölő, karizmatikus fekete nők inspirálták, akikkel életem során találkoztam. Ez az album a nők dicsérete az alfától a háziasszonyig.”

A jamaicai szülők gyermekeként Angliában született és ott élő ZARA MCFARLANE már előrébb tart a pályáján. Ő is rhythm & blues-felvételeken nőtt fel, de a jamaicai eredetű reggae-zene is mindennapi hallgatnivalói közé tartozott. A jazz iránt viszonylag későn, a londoni Guildhall School of Musicban folytatott tanulmányai során kezdett érdeklődni. Művészi kibontakozását nagyban elősegítette a brit főváros virágzó, kultúra­befoga­ dó zenei közege. Tehetségét a BBC egyik műsorvezetője fedezte fel, aki szerződtette a Brownswood kiadóhoz. Until Tomorrow című bemutatkozó albuma (2011) lelkes fogadtatásra talált, de az igazi áttörést az If You Knew Her (2014) hozta el számára.

Megkapta a MOBO-díjat (Music of Black Origin, azaz fekete eredetű zene), az Urban Music-díjat, majd a Jazz FM Rádió az év énekesnőjének választotta 2015-ben. Kritikusai az utóbbi évek legizgalmasabb jazz-vokalistájának tartják; egyikük a legjobb angol jazzénekesnőnek kiáltotta ki. Zara multikulturális világunk szülötte és szószólója: zenéje a jazz, a reggae, a pop, a folk és a blues elegye, amelyet bársonyos énekhangja és szuggesztív előadásmódja tesz sajátossá. Vokalis­taként,

26

jazz 2017. május–június

Ígéretes jövő előtt álló fiatal tehetségek bemutatkozása után lehet-e méltóbb zárása a Jazztavasz koncertsorozatának, mint a legnagyobb élő jazzénekesnő fellépése? Az amerikai Dél szülöttjeként a blues, a soul, a pop, a country, a funky és a jazz hangjain, még inkább ritmusain nevelkedett CASSANDRA WILSON ma a világ jelentős jazzfesztiváljainak és hangversenytermeinek kitüntetett vendége. Gyermekkorában zongorázni és gitározni tanult, énekesként korán fellépett különböző együttesekkel, de zenei érdeklődése ellenére tömegkommunikációs szakon szerzett diplomát. Az előadó-művészet mellett akkor kötelezte el magát, amikor 1982-ben New Yorkba költözött, ahol tagja lett a Steve Coleman szaxofonos által vezetett, a funk és a soul ritmusait a jazz hagyományos és avantgárd elemeivel ötvöző M-Base alkotóközösségnek. Ez egy csapásra ismertté tette nevét a jazz világában. 1986-tól sorozatban jelen­tek meg lemezei, de saját hangjára 1993-ban, Blue Light ’Til Dawn című, blues- és rockdalokat, valamint örökzöldeket akusz­tikus hangszerekkel újszerűen feldolgozó albumán talált rá. A hasonló zsánerben készült New Moon Daughter elnyerte a legjobb vokális jazzelőadásért járó Grammy-díjat, és széles körben ismertté tette a nevét. További kiemelkedő lemezeket eredményező együttműködése a jazz első számú kiadójával, a Blue Note-tal két évtizedig tartott. Új fejezet nyitányaként 2015-ben már a Sony Music jelentette meg a nagy előd, Billie Holiday előtt tisztelgő Coming Forth by Day című CD-jét.

A hagyományok iránti elkötelezettség és korszerű közlés­vágy: Cassand­ra Wilson zenei világát kezdettől ez a kettősség határozza meg, ami dinamikailag árnyalt, mély alt hanggal, egyedi kiejtéssel, titokzatos, érzéki előadásmóddal és kivételes atmosz­férateremtő képességgel párosul. Személyében 2009-es bemutatkozását követően olyan művész lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára, aki a műfaji hatá­rokat tágítva új eszközökkel gazdagította a jazzéneklés hagyományos gyakorlatát.

Turi Gábor 2017

05 04

2017

05 05

2017

05 06

JAZZTAVASZ KANDACE SPRINGS KANDACE SPRINGS – ÉNEK, ZONGORA, DILLON TREACY – DOB, CHRIS GASKELL – BŐGŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZTAVASZ ZARA McFARLANE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZTAVASZ CASSANDRA WILSON CASSANDRA WILSON – ÉNEK, LONNIE PLAXICO – BŐGŐ, JON COWHERD – ZONGORA, CHARLIE BURNHAM – HEGEDŰ/MANDOLIN, BRANDON ROSS – GITÁR, DAVIDE DIRENZO – DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Mark Seliger

Cassandra Wilson

2017. május–június jazz

27

KÖRÜLÜLIK A JAZZT

Mészáros Máté

Ezúttal is jazzrajongók ülnek le a Müpa klubjában, a Bohém étteremben Náray Erika színész- és énekesnő meghívására: Hajdu Steve és Mészáros Máté színművészek, akik már tanúságot tettek a műfaj iránti vonzalmukról.

István osztályában diplomázott, hosszú ideig játszott az egri Gárdonyi Géza Színház, majd a Vígszínház tagjaként. Sokat elárul róla, amit Zsótér Sándor mondott neki egy női szerepet ráosztva: azért ő kapta, mert jó színész. Shylockot ugyanolyan meggyőzően alakította, mint Micimackót. Immár második évada szabadúszó, így NÁRAY ERIKA nyilván meg fogja kérdezni tőle, hogy melyik életformát szereti jobban, de a beszélgetésből bizonyára az is kiderül majd, hogy beszél-e nyelveket, hogy milyen filmeket néz, hogy van-e kutyája, hogy a zenei pályát is fontolóra vette-e, és hogy milyen zenét hallgat legszívesebben.

A tavaly ősszel indult sorozat valójában hagyományos exkluzív klub, ahol vacsorázni is lehet, és ahol a színpadon zajló történés a fontos, ebben pedig ideális arányban szerepel a zenei produkció és a baráti társalgás. Náray Erika érdeme, hogy ezek a beszélgetések a meghívottak leginkább színházi és filmes szakmai életéről szólnak ugyan, de a házigazda tud kívülállóként is kérdezni, a közönség észjárásával érdeklődni. A háziasszony ezt többek között azzal éri el, hogy a zene, a témához illő számok, amelyeket elénekel, nem csak a be­szél­ge­ tések közötti pihenő céljából szólalnak meg. Miközben részletesen kifaggatja zenei ízlésükről vendégeit, az elhangzó számokról, az örökzöldek világáról, sztárokról, a Broadwayről és Hollywoodról maga is elejt egy-egy sztorit.

28

jazz 2017. május–június

Mészáros és az est másik színész vendége, HAJDU STEVE a Vígszínházban dolgoztak együtt, ahol az utóbbi tíz évet töltött.

István­ról tudni lehet, hogy egy angoltanára kezdte Steve-nek hívni, amiből közismert becenév, majd egyszer csak művésznév vált – ráadásul azóta brit nőt vett feleségül. Számos nagy sikerű filmben láthattuk, a Zsötemtől a Magyar Vándoron át a Liza, a rókatündérig, tagja volt az Új Színháznak

játszani, ebből adódóan Mészáros Máté példaképe a basszusgitáros Marcus Miller, Hajdu Steve pedig Miles Davis csodálója. És mint jazzrajongók, a két legendás muzsikus közös, jazz-rockos korszakáról is biztosan szót ejtenek. Ha pedig a hangszert is elhozzák magukkal, akkor a műsor állandó közreműködőjére, a BERDISZ TAMÁS vezette trióra biztosan számíthatnak.

Zipernovszky Kornél

Hajdu Steve

Fotó: Marton Szilvia

MÉSZÁROS MÁTÉ, aki Máté Gábor és Horvai

is, most pedig ő is szabadúszó. Gyakran vállal feladatot a médiában, vezetett napi műsort kereskedelmi rádióban, és több műsorban is szerepel az RTL Klubon. Közös vonások is felfedezhetők a két középgenerációs színészben: nagy kedvencük a mexikói filmrendező, Alejandro González Iñárritu, mindketten tanultak hangszeren

2017

05 25

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HAJDU STEVE ÉS MÉSZÁROS MÁTÉ SZÍNMŰVÉSZEK KÖZREMŰKÖDŐK: NÁRAY ERIKA – ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA – ZONGORA, FREY GYÖRGY – BASSZUSGITÁR, BERDISZ TAMÁS – DOB, ZENEI VEZETŐ BOHÉM ÉTTEREM

KIS ÉJI

ZENE

A változatos programot KAROSI JÚLIA kvartettje nyitja meg. Őket a BARCZA HORVÁTH JÓZSEF vezette BART’Z ECOLONY BAND követi, éjféltől pedig az egyáltalán nem kísérteties PALÁGYI ILDIKÓ INDIGO PROJECT szórakoztatja a legkitartóbb hallgatókat.

Senki se számítson rá, hogy a Jazz Lounge alkalmából a fellépők autentikus és atmoszferikus lounge muzsikát szolgáltatnak majd, amely valahol a pihentető chillout, az álmosító downtempo és a gépies electronica közötti, nehezen azonosítható területen honos. Ne is úgy értelmezzük a program címét, hogy a szereplők retró space age popzenével, vagy ahogy nyolcvan évvel ezelőtt egy­ szerűbben nevezték, könnyűzenével akarják szórakoztatni a későig fennmaradókat. Szó sincs róla. A lounge itt nem műfajjelölő kifejezés, hanem inkább a környezetre utal, hiszen a szállodák előcsarnokában, bárjában, valamint egyes éttermekben, zongorás lokálokban és kaszinókban felhangzó hangulatos háttérzenéket is – joggal – lounge musicnak nevezzük.

Egzotikus hangulatok helyett a mai magyar jazz középnemzedék, vagy a náluk is fiatalabb korosztály zenei világába enged bepillantást a rendezvény. A programot nyitó Karosi Júlia például 2009-ben alapította meg négytagú zenekarát Horváth Balázs bőgőssel, Varga Bendegúz dobossal és Balázs Tamás zongoristával. És bár zenészcsaládból származik, s már gyerekkorában is hallhatott Shirley Horn- vagy Sarah Vaughanlemezeket, triójával inkább a maga útját járja, és saját számokat énekel.

A fusion jazz legfrissebb eredményeit kamatoztatja zenéjében a bőgős/basszusgitáros Barcza Horváth József legújabb zenekara, a Bart’z eColony Band. Groove-jaik­ ban R’n’B, electronica, neo soul és urban elemeket hasz­ nálnak fel. A kvartett muzsikája azoknak is sok újdonsággal szolgálhat, akik jól ismerték a basszusgitáros korábbi, Congressio nevű formációját, illetve más zenekarokban, így Snétberger Ferenc oldalán vagy a Szőke Nikoletta Quartetben hallották játszani. Az új csapatban Soso Lakatos Sándor (szaxofon), Balogh László (dob) és Balogh Tamás (billentyűs hangszerek) kapott helyet.

A Múzeumok Éjszakája bűvös pillanata az évnek, amikor a sokadalom alvás helyett kiállításokat keres fel, vagy más, a témához kapcsolódó rendezvényekre látogat.

Jazzkoncertek is várják az érdeklődőket, valamint a Ludwig Múzeum vendégeit a Müpa Jazz Lounge-ban. Az épület Átriumában este 10-kor kezdődnek az ingyenes hangversenyek.

Szintén napjaink hibrid jazz-stílusirányzataihoz kapcso­ lódik felfogásával a Müpa-programot záró, Palágyi Ildikó (ének, looper) vezette Indigo Project. Az elemek stiláris sokféleségéből összeálló darabjaikat élő elektronika egészíti ki, a kvartett zenéje bensőséges, ugyanakkor meglepetésszerű fordulatokban gazdag. A 2015-ben életre hívott társulás tavaly többek között a Jazz Showcase-en mutatkozott be.

Máté J. György 2017

06 24

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA – MÜPA JAZZ LOUNGE ÁTRIUM

2017. május–június jazz

29

SZELÍD

ÓRIÁS

Gregory Porter

Néhány év alatt az egész jazzvilág megismerte Gregory Porter nevét. „Szuperlágy hangú soulénekesnek” nevezi egyik kritikusa a negyvenhat éves előadót, aki több más mai jazzcsillaghoz hasonlóan nem csak jazzt énekel. Meg akarja szólítani a blues-, R&B- és soulrajongókat is.

30

jazz 2017. május–június

A GYEREKKORI LELKESEDÉS ELLENÉRE PORTER CSAK AZ EGYETEMI ÉVEI ALATT KEZDETT KOMOLYABBAN A JAZZ FELÉ FORDULNI, MIKÖZBEN MÉG VÁROSTERVEZÉST TANULT.

Maga GREGORY PORTER jazz–blues–soul–gospelénekesként jellemzi magát, aki bluesfesztiválokon is vállal fellépést, elvégre gyerekkori kedvence, Nat King Cole sem csak a jazzközönséghez szólt. A csonka családban felnőtt művész egyik interjújában azt pedzegette, hogy Cole egyfajta apafigura szerepét is betöltötte az életében. Az Unforgettable szerzője időről időre újabb inspirációt jelentett számára: Porter a ’90-es évek végén szerepelt Hubert Laws fuvolás Cole-emléklemezén, de a hatás valóban elementáris lehetett, mert ugyan az énekes időközben megtalálta saját hangját, mégsem volt rest tollat fogni, és 2004-ben musicalt írt Nat King Cole And Me – A Musical Healing címmel. Maga is fellépett az előadáson, és egy olyan szereplőt alakított, aki kísértetiesen emlékeztet a Cole-jelenségben és -zenében útmutatást találó egykori Gregory Porterre.

A gyerekkori lelkesedés ellenére Porter csak az egyetemi évei alatt kezdett komolyabban a jazz felé fordulni, miközben még várostervezést tanult. George Lewis harsonás hívta meg egy egyetemi zeneórájára, ahol Porternek Miles Davis So Whatjára kellett scattelnie. Így kezdődött énekesi karrierje.

Sokágú zenei érdeklődése azonban nemcsak Cole-tól ered, hanem gyermekkori környezetéből is fakad. A kaliforniai Bakersfield­ben nőtt fel, ahol a countryzene számított örök helyi divatnak, ám a lakosság zömét kitevő bevándorlók (texasiak, arkansasiak stb.) más stílusokat is meghonosítottak a városban, ahol jazz, blues, gospel és soul, illetve ezek hibridjei egyaránt elfogadottak voltak. Ifjúkori bluesvonzalmát élhette ki Porter az 1999-ben New York-ban bemutatott It Ain’t Nothin’ But The Blues című zenés revüben, mely a műfaj történetét dolgozza fel egy színpadi előadás kereteiben. Mindezek mellett Liquid Spirit című albumán például az énekes régi egyházzenei élményei is transz­ponálódnak az új dalokba.

Röviden úgy határozhatjuk meg Gregory Porter eddigi munkásságát, mint a modern klasszikus afro-amerikai jazzénekesi hagyomány, kiváltképp a ’60-as évekbeli posztmodális fekete jazz vibe folytatását, s itt távolról sem csak stiláris folytonosságról, nem is retródivatról, hanem politikai állásfoglalásról

van szó. Ha egyetlen Porter-dalt kellene választanunk, mely tömören összefoglalja az előadójával kapcsolatos legfontosabb információkat, alighanem a 1960 What? lenne az a Water című albumról, egy tizenkét-tizenhárom perces „epikus” szerzemény, mely nemcsak Martin Luther King meggyilkolására, hanem az 1967-es detroiti négynapos faji zavargásokra (The Motor City is Burning!) tesz utalásokat olyan aktuális üzenetekkel, melyek Marvin Gaye számait idézik. Más talán a Be Good lemezről a simogató Real Good Handst választaná, mert a bluesos politikus tartalmaknál jobban kedveli a szinte fülbe gyónó croonerek lágyságát és bensőségességét, a soulelőadók tipikusan a szerelem témája köré szervezett dalait. És ez is indokolt választás lenne, mert Porter a jazz és soul keveréséhez szintén nagyszerűen ért, vagyis nemcsak Andy Bey, Leon Thomas és Marvin Gaye, de Lou Rawls szellemét is továbbviszi egyes darabjaiban. Hasonlóan érzéki a When Did You Learn vagy a jazzesebbre hangszerelt Bling Bling, melynek az a dilemmája, hogy a narrátor tele van szerelemmel, de nincs kinek adnia belőle.

Gregory Porter, akárcsak José James, Japánban vagy Európában népszerűbb, mint a hazájában. Maga az énekes ezt nem afroamerikai származásával, inkább választott crossover stílusával magyarázza. Míg a jazzbarátok egy része csak a műfaj hagyományos formáira vevő, Porter azoknak (is) énekel, akik úgy látják, a jazz egy nagy ernyő, ami alá sok népszerű stílus befér. Így amikor Portert vérbeli bluesénekesnek nevezi egy jazzkritikus, az énekes büszkén húzza ki magát, mert saját értékrendje szerint ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott volna. Első lemezét 2010-ben adta ki a Motéma, ezt rögtön Grammy-díjra jelölték, akárcsak 2012-es, Valentin-napra megjelent újabb albumát. 2013-ban meghívták a Blue Note-hoz, ami még napjainkban is az egyik legnagyobb elismerés, ami egy jazzmuzsikust érhet. Egy évre rá pedig megkapta végre a Grammyt a Liquid Spirit című albumért, mely a kritikusok szerint az év legjobb férfiénekes-lemeze volt.

A szakembereket és a rajongókat egyaránt nagyon izgatja Porter külleme. Az énekes imázsához éppúgy hozzátartozik már a füles sapka, mely nélkül sose látható, mint az Art Ensembe of Chicago három tagjához az afrikai arcfesték, vagy trombitásukhoz a fehér orvosi köpeny. Porter azt mondja, a sísapkaszerű fejviselet oldja a szorongást, de „jazzsapka” is, valamint eltakarja a műtétek nyomát az arcán. Mosolygós és szelíd a nagydarab szakállas énekes, akinek baritonja képes betölteni a Lincoln Centert vagy a Royal Albert Hallt. Ezúttal – legnagyobb örömünkre – a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem van soron.

Máté J. György

2017

06 27

JAZZLEGENDÁK GREGORY PORTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június jazz

31

Palya Bea 2015 májusában indult „Selymeim” – Énekesnők a nagyvilágból című sorozatának ezúttal az izraeli Noa lesz a vendége, akivel a május 8-i koncerten néhány dalt együtt is énekel majd. Az énekesnő megjegyezte: „Számomra különösen izgalmasak Noa azon albumai, melyeket élete egy-egy nagy fordulójáról írt.

Szövegei gyönyörű vallomások, zenéje roppant személyes.”

TALÁLKOZÁSA

32

művészbejáró 2017. május–június

Fotó: Emmer László

Palya Bea

2014-ben Nő, tavaly pedig Tovább nő címmel jelentek meg albumaid, melyek középpontjában a nőiség, a női lélek sokszínűsége áll. Február elején megszületett második leányod. Immár kétgyerekes anyaként mennyire látod másként mindezt, árnyalódott-e tovább a nőiségről eddig kialakult képed?

Még friss az élmény, de talán még introvertáltabb ez a szakasz, mint az elmúlt másfél év, amelyet amúgy is a befelé figye­ lés jellemzett. Érdekes módon második kislányomat, Pannit sokkal csendesebben szeretem, sok időt töltünk el kettesben, csendben, mintha a szívünk beszélgetne, szavak nélkül. Az utóbbi évek intenzív dal­ írói folyamata – amelyhez a biztonságot épp az anyává válás adta – amúgy lavinaszerűen ragadott magával. Miközben számomra a dalokban megjelenő nőiség sosem jelentett zászlóra kitűzött programot, hanem egyszerűen csak lejegyeztem és megdolgoztam a bennem kavargó témákat. És mivel idehaza a korábbi generációkban nem sok női énekes dalszerző akadt (sajnos), ezért az anyagaim újszerűen hatottak, sokan női daloknak nevezték őket, pedig szerintem pusztán csak emberiek. Hisz bennük a témák uniszexek: exek, ősök, tükrök, flörtök, apaság, anyaság, beavatás. A hallgatóim közt is egyre több a férfi, mondhatni,

a koncertek „férfiasodnak”, ami nekem azt mutatja, hogy ez a női nézőpont kezd elfogadottá, népszerűvé, természetessé válni.

2015 májusában indítottad el „Selymeim” című sorozatodat, abban az évben a török Çiğdem Aslant, tavaly a Zöld-foki-szige­ tek­ről származó Mayra Andradét hívtad.

Miért ezt a címet adtad, és milyen konce­ pciók mentén jött létre?

Régóta szerettem volna bemutatni a magyar közönségnek az engem inspiráló énekes-dalszerző nőket. Szenvedélyesen ajánl­ gattam őket a hazai fesztiválszervezőknek.

Aztán egy bátor pillanatban – amúgy az anyává válásom után pár hónappal – ráébredtem, hogy a Hívlak téged című dalom éppen erről szól: összehívom a nőket, mert együtt erősebbek vagyunk, és az énekléssel, a dalokban újraírt történetekkel sokat segíthetünk abban, hogy lágyuljon a világ.

Sok népdalt és Kiss Anna-verset tápláltam magamba, amelyekben a selyemkendő alap­ motívum, így lett a sorozat címe „Selymeim”.

A koncepció pedig azon alapul, hogy egy rövidebb szakasz az enyém, egy hosszabb a meghívott előadóé, míg a kettő között és a végén négy-öt dalt közösen énekelünk el. Az akkor és ott, a színpadon köztünk kialakuló viszony friss és törékeny, de számunkra roppant inspiráló és élvezetes,

„Régóta szerettem volna bemutatni a magyar közönségnek az engem inspiráló énekes-dalszerző nőket.” a közönség pedig imádja a két zenei világ találkozását.

Idén az izraeli Achinoam Ninit – vagy ahogy a világ ismeri, Noát – hívtad meg.

Az eddigi két énekesnővel ellentétben ő egy idősebb generációhoz tartozik.

Mennyire illeszkedik az eddigi sorba, illetve mennyiben hoz új színt, új hangütést a sorozatba?

Számomra abszolút szervesen illeszkedik, az egyik első név volt a listámon. Igaz, az eddigi, inkább etnikus gyökerű előadókkal szemben Noa zenéjében inkább a klas�szikus zene, a pop és a jazz hatása érezhető. Dalszerzőként erőteljes hangot üt meg.

Emellett rendszeresen kiáll a világbéke mellett, ami lehet, hogy a személyes törté-

Fotó: Ronen Akerman

Noa

netéből adódik: jemenita zsidó családban született Izraelben, de New Yorkban nőtt fel. És 1995-ben ugyanazon a színpadon gyilkolták meg a békéért sokat tévő Jichák Rabin izraeli miniszterelnököt, ahol öt perccel korábban ő énekelt. Hatalmas traumaként élte ezt meg, talán ezért is adta elő Az élet szép című film főcímdalát, illetve indult az Eurovízión egy arab énekessel közösen. De engem mindenekelőtt az ragadott meg benne, hogy mennyire bátor, improvizatív és profi előadó, akinek egyszerűen tökéletes a flow-ja.

Zenei anyanyelved a magyar népzene, de művészetedre nagy hatással volt a cigány, a bolgár, a szefárd és az indiai zene is. Több nyelven énekelsz, akárcsak eddigi vendégeid. Miért tartod fontosnak ezt a többnyelvűséget?

Számomra ez a természetes, hiszen több nyelven élem és énekelem az életem, több országban dolgozom, és így tágabb és szebb a világ. Nem beszélve arról, hogy így kön�nyebb megérteni másokat. Ezt a gondolatot mindenképpen tovább akarom adni, mint ahogyan azt is, hogy jó dolog a kíváncsiság ártatlanságával szemlélni egy másik kultúrát, egy másik zenei világot.

Az eddig meghívottakon kívül kik azok a – szavaiddal élve – „dalos-tündérek, zenész-amazonok”, akiknek „az életed köszönheted”, akik „simogattak, elringattak, vagy felébresztettek rossz álmaidból”?

Sokan vannak, és a lista folyamatosan bővül. Hogy jövőre ki lesz a vendégem, azt még nem tudom, de íme, néhány lehetséges név: Lizz Wright, Mari Kalkun, Helene Boksle, Mor Karbasi, Céu, Lamia Bedioui, Martha Mavroidi és Beth Hart.

Jávorszky Béla Szilárd

2017

05 08

„SELYMEIM” – ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL NOA ÉS PALYA BEA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június művészbejáró

33

Sam Lee and Friends Gyerekkorban dől el minden, ha nem azelőtt… Amikor Sam Lee iskolába járt, a nyári erdei táborok izgatták leginkább, ahol a „vadon” törvényei uralkodtak, nem pedig London unalmáé… Ahol mélyen magába szívhatta az erdő szagát, és közben vad dalokat énekelhetett, kocsmadalokat, mozgalmi nótákat és sötét balladákat, ahogy azt egy normális kisiskolásnak kell.

34

világzene 2017. május–június

Fotó: Frederic Aranda

Gyermekké tesz…

dorzenészek dalai. De amúgy sem létezett visszaút. Mielőtt Stanley 2009-ben örök vándorútra indult, talizmánként Samnek adott egy gyűrűt. „Rád bízom a dalaimat, ezentúl neked kell róluk gondoskodnod, hogy továbbadhasd épségben a követ­ kező nemzedéknek.”

Ha úgy tetszik, ennek a gyűrűnek a fénye ragyog Sam dalaiban. Nem vakítva, inkább sejtelmesen, messzeségek, időtlen idők varázslatos fényével. Roppant mélyről beláthatatlan magasságokba.

Alighanem páratlan az angol világzenében, hogy ennyire evidens módon fakadjon közös tőről a hagyomány és a korszerűség.

A gyökér és a szárnyalás éppúgy egyet jelent Sam művészeté­ ben, mint az archaikus források kutatása és a tőlük való elrugaszkodás. Alighanem páratlan az angol világzenében, hogy ennyire evidens módon fakadjon közös tőről a hagyomány és a korszerűség. Továbbá a helyi értékű és a globális, a városi és a természetközeli, a folkos és a műfajok feletti.

Nem véletlen, hogy a világzene intézményei is meglehetősen elképedtek mindettől.

Sam 2009-ben alapított The Nest Collective klubja már 2010-ben megkapta „az év legjobb népzenei klubja” címet a BBC-től.

A következő évben a Művészeti Akadémia Díja ütötte a markát, a vele járó tízezer fonttal. Ez éppen kapóra jött, hogy fedezni tudja debütáló albuma, a Ground Of Its Own költségeit.

Sam Lee

Ezek a dalok roppant mély nyomot hagytak benne, a legkevesebb, hogy egy életre szólót… Csak ki kellett várniuk, hogy feltörhessenek a mélyből. Hiszen annyi minden rakódott rájuk!

Elvégre SAM LEE maga sem tudta, hogy muzsikus lesz, inkább vizuális művészeteket és antropológiát tanult, majd egy burleszk tánccsoportnál vetett horgonyt.

Ezt aztán rögvest Mercury-díjra jelölték, és leborultak előtte a kritikusok is. „Különlegesen magasztos” (MOJO), „álomszerű” (Q), „lenyűgözően bátor” (Guardian), „transzszerű” (Observer), „rendkívüli és gyönyörű” (Songlines) – nyilatkozták, minden elfogultság nélkül. Ezután már teljesen természetesnek tűnt, hogy Sam második albuma is a csodák birodalmából való. A 2015-ös The Fade In Time – melynek hangszerelésében megint pompásan megfért a cselló, a trombita, a hegedű, a koto és a tabla – tovább feszegette az angol népzene határait. Egyaránt megközelíthető a tradicionális és a pszichedelikus folk, a kortárs zene és a jazz felől, de mindennél fontosabb, hogy merre irányul.

A határ a csillagos ég.

Mintha gyermekek volnánk megint.

Marton László Távolodó

Hanem aztán történt, hogy ellátogatott a skót Stanley Robinson koncertjére, aki úgy lenyűgözte, hogy még aznap arra kérte, fogadja a tanítványai közé. Sam ezután négy évet töltött Stanley vándorló társulatával, rádöbbenve, hogy micsoda elképzelhetetlen kincseket tartogatnak számára a cigány ván­

2017

05 27

SAM LEE AND FRIENDS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. május–június világzene

35

A

nőiség

kül önböző s tációi

A gyermeki, az asszonyi és az anyai lélek szeszélyessége és odaadó hűsége, bolondozása és drámaisága áll a középpontjában Kiss Ferenc Leánydicsérő című művének, melyet június 1-jén láthatnak-hallhatnak az érdek­lődők a Fesztivál Színházban. A hazai folkszíntér egyik legkarak­ teresebb zeneszerzőjének Kiss Anna szövegeire komponált dalait négy kiváló énekes: Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági és Paár Julianna szólaltatja meg.

36

világzene 2017. május–június

Ugyanez a hozzáállás jellemezte Kiss Ferencnek az elmúlt negyed­ században megjelent saját, nagy ívű, tematikus albumait is, melyek zömét a kiadó körül csoportosuló muzsikusokból létrehozott ETNOFON ZENEI TÁRSULÁSsal rögzítette, és adta elő különleges alkalmakkor. A Leánydicsérő zenei anyaga ugyan 2016 végén jelent meg CD-n, ám maga a műsor több mint két éve született, a 2015-ös Budapesti Tavaszi Fesztiválon tartott bemutató óta pedig folyamatosan tovább érlelődik. Kiss Ferenc a dalciklust kifejezetten a három vezető népdalénekes, Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági hangszínére, előadói stílusára és emberi karakterére komponálta.

Leánydicsérő

Fotó: Hrotkó Bálint

„Másként rezdül a gyermeki, az asszonyi, az anyai lélek, más a szerelmes és a sirató nő, a »bandázó« lányok és a magány tónusa…”

KISS FERENC a hetvenes években a Kolinda és a Vízöntő tagjaként már akkor világzenét játszott, amikor ez a fogalom még nem is létezett. Aztán elege lett az állandó turnézásból, 1992-ben megalapította az első hazai független folkkiadót, az Etnofont, amel�lyel továbbra is a Kárpát-medencében élő népek folklórját népszerűsítette. Autentikus népzenei gyűjtések mellett olyan alkotók és előadók felvételeinek kiadását segítette, akik ebből a szellemi kincsből merítve, új utakat és lehetőségeket kerestek a kortárs zeneművészetben. Magyarán bátran kikacsintottak a hagyományokból, azokat popos és rockos elemekkel, jazzes vagy klasszikus ízekkel megbolondítva igyekeztek maivá, ezáltal átélhetővé tenni.

„Az énekesnők hol szemérmesen, hol dévaj módon kitárulkozva, hol játékosan, hol drámaian szólalnak meg, attól függően, hogy egy-egy hétköznapi, ünnepi vagy sorsfordító esemény mit hív elő belőlük, nőkből. Másként rezdül a gyermeki, az asszonyi, az anyai lélek, más a szerelmes és a sirató nő, a »bandázó« lányok és a ma­ gány tónusa” – fogalmazta meg annak idején Kiss Ferenc, és a tavaly óta Paár Juliannával kibővült különleges produkciót ma is ugyanez a sokszínűség jellemzi. Maguk az előadók is eltérő életszakaszban – és ezáltal a nőiség különböző stációiban – járnak, így értelemszerűen más és más érzelmi töltetet adnak a folkos ihletésű, korszerűre hangszerelt daloknak, melyek érzékletesen és sokrétűen jelenítik meg a női lélek tulajdonságait, annak rejtélyességét és szeszélyességét, törékenységét és kacérságát, intimi­ tását és kitárulkozását.

Jávorszky Béla Szilárd 2017

06 01

KISS FERENC: LEÁNYDICSÉRŐ KÖZREMŰKÖDŐK: BOGNÁR SZILVIA, HERCZKU ÁGNES, SZALÓKI ÁGI, PAÁR JULIANNA – ÉNEK, TÁNCOSOK ETNOFON ZENEI TÁRSULÁS: KISS FERENC – HEGEDŰ, BUZUKI, KOBOZ, BABOS KÁROLY – ÜTŐHANGSZEREK, HAVASRÉTI PÁL – NAGYBŐGŐ, KUCZERA BARBARA – HEGEDŰ, KÜTTEL DÁVID – BILLENTYŰS HANGSZEREK, GITÁR, P. SZABÓ DÁNIEL – CIMBALOM, ÁGOSTON BÉLA – FÚVÓS HANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2017. május–június világzene

37

Bohém géniusz

38

könnyű 2017. május–június

Fotó: Alexandre Isard

Chilly Gonzales

A naiv géniusz maga is rácsodálkozik tudására, az őrült géniusz lubickol felsőbbrendűségében, a bohém géniusz viszont, bár tisztában van azzal, hogy minden rezdülésében ott a kimagasló tehetség, olykor szórakozottan, máskor iróniával, viszont mindig játékos kedvvel, könnyedén adja elő magát. Éppen úgy, mint Chilly Gonzales, a kanadai zongorista–énekes–dalszerző, aki először lép fel Magyarországon.

Akik ismerik CHILLY GONZALES-t, azoknak nem kell elmondani, hogy mindig lehet újat tanulni erről a rendkívül szerteágazó tehetségű zenésztől. Akik nem ismerik, azoknak viszont különösen izgalmas kaland lehet elveszni életművében, egyszerre, rövid idő alatt fedezni fel egy ilyen termékeny alkotó magával ragadó pályáját. Mindehhez persze szükség van nyitottságra, hiszen az egyik pillanatban hiphoppal, a másikban schuberti dalciklussal találkozunk, jazzből electroclashbe rángat, de megéri követni, nála kevés szórakoztatóbb előadóval találkozhatunk.

Chilly Gonzales igazából Jason Charles Beck, 1972-ben született Kanadában, zsidó szülei Magyarországról menekültek el a második világháború idején. A kis Beck auto­didakta módon kezdett zongorázni – háromévesen, amikor bátyja hivatalosan is elkezdett játszani tanulni a hangszeren.

Klasszikus zongora szakon végezte egyetemi tanulmányait, hamarosan jazz-virtuózként híresült el Montreal klubjaiban, de a kilencvenes évek közepére már a popzenébe is belekóstolt. Sőt több is volt ez kóstolónál, hiszen nagykiadótól, a Warnertől kapott háromlemezes szerződést hiphop­ rockos zenekara, a Son, amellyel két alulértékelt, teljesen sikertelen lemezt készített.

Egy éles váltással otthagyta Kanadát, hogy Berlinben kezdjen új életet. Ekkor vette fel a rajzfilmekből ismert, gyors mozgású mexikói egérre, Speedy Gonzalesre rímelő Chilly Gonzales nevet. A német fővárosban más kanadai zenészbetelepülőkkel kollaborált, kialakítva a maga stílusát is.

Az egyiket a sok közül. A berlini Kitty-Yo elektronikus dance-pop kiadónál három, ezredforduló környéki – Gonzalesként jegyzett – nagylemezzel (Gonzales Über Alles – 2000, The Entertainist – 2000, Presidential Suite – 2002) lett Európa-szerte népszerű előadó, akinek dalai, albumai hiphop-, funk-, elektro-, pop-, easy listening-, latin-, jazzés sanzonelemekből, illet­ve filmzenei hatású átkötésekből állnak. Mindehhez jön a komikus énekes-rapper előadói énje, aki

egyik tevékenységet sem hagyományosan végzi. Énekesnek orrhangon ironizáló parodista, entellektüel dumaládának pedig vicce­ lődő bohóc, szövegei a halálosan komoly előadás közben is véres iróniától fertőzöttek.

Közben pedig a szintén kanadai electropunk Peaches-zel és az egykori Sonból ismerős, szintén magyar származású barátjával, Taylor Savvyvel (eredetileg Dave Szigeti) is dolgozott.

kozásról, rivalizálásról szóló filmet, amiben zenészbarátaival játszik is, megdöntötte a leghosszabb szóló zongoraelőadás világrekordját (több mint 27 órán át zenélt egy 2009-es párizsi koncerten – ebben a városban is élt, jelenleg Köln a lakóhelye), és a YouTube-on, majd az Apple Music Beats 1 rádióján futó műsoraiban popdalok érdekfeszítő elemzéseit mutatja be. Saját későb­ bi lemezein hol a softrockos elektronika

Énekesnek orrhangon ironizáló parodista, entellektüel dumaládának pedig viccelődő bohóc, szövegei a halálosan komoly előadás közben is véres iróniától fertőzöttek.

Az igazi karrierugrás azonban csak ezután következett: a 2003-as Z című lemezzel (ihlethiányra panaszkodva) már kifelé hátrált a tánczenés intellektpopból, és a címével mindent eláruló 2004-es Solo Piano album­ mal vissza is talált klasszikus képzettségéhez. A remekbeszabott anyag nagy kritikai és közönségsikert aratott, sokan Erik Satie zongoradarabjait emlegették vele kapcsolatban, de Gonzales nem lett öltönyös koncertterem-zongorista (ami azt illeti, néha elegánsan, néha viszont nagyon is csapzot­ tan lép fel). A lemezből persze készített folytatást, de ahogyan eddig, úgy ezután is sokfelé elkalandozott, minden irányban a maga egyszerre komoly és szórakozott módján.

A szintén honfitárs Feist indiepop-lemezein fő társszerző-producerként ért el újra szép popsikereket, de mások mellett dolgozott az elektrosoul-úttörő Jamie Lidell-lel, a Daft Punk legutóbbi albumán, vagy többször a német house-technoproducerrel, Boys Noize-zal is. Ezek mellett írt egy sak-

(Soft Power – 2008), hol a kísérleti hiphop (The Unspeakable – 2011), hol a minimalista kamarazene (Chambers – 2015) felé tért el.

Legújabb kiadványa, az egészen friss, áprilisi Room 29 is kollaboráció, a Pulp frontemberével, Jarvis Cockerrel közös kamara­ lemez, amin századfordulós hangulatot idéző zongorajátéka egy vonósnégyessel és Cocker hotelszobákról elmélkedő szövegeivel keveredve alkot hol schuberti dalciklust, hol operetteket, hol avantgárd hangjátékot idéző egyveleget.

Remélhetőleg erről is hallunk majd részleteket első magyarországi koncertjén, de igazából játszhat bármit: a showman figuráját hozó előadása, bámulatos zongorajátéka és minden korszakában ihletett dalai biztos alapot garantálnak az estének.

Dömötör Endre

2017

05 02

CHILLY GONZALES BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június könnyű

39

Dalainknak

az a része…

The Great Hungarian Songbook 2. Újra itt vannak régi slágereink „jazzruhában”: Tompos Kátya, Takács Nikolas és alkotótársaik májusban ismét felütik a nagy magyar daloskönyvet.

40

könnyű 2017. május–június

MINDEN ERŐSZAKOLT FÚZIÓ VAGY DURVA ÁTSZABÁS NÉLKÜL VONULTAK ÁT EZEK A MAI HANGSZERELÉST NYERT SZÁMOK MICHAEL BUBLÉ ÉS DIANA KRALL ZENEI UNIVERZUMÁBA…

Fotó: Posztos János, Müpa

ségünk gyanánt összegyűjtsük – és hogy új és még újabb feldolgozásokban hallgassuk ezeket a dalokat. Szerencsés esetben így azért mégiscsak rácsodálkozhatunk a legjobban sikerült múltbéli slágerek eredetiségére, és arra a mesterségbeli tudásra, amellyel megalkották őket az elmúlt század zeneszerzői és dalszövegírói.

The Great Hungarian Songbook 2

„Bölcsőnktől a koporsónkig kísérnek bennünket. Figyelhetünk rájuk elandalodva vagy undorodva, mindegy: öntudatosan, ön­ tudatlanul bennünk szunnyadnak. […] Annyit énekelték már mások, akik előttünk jártak, és ma már nem élnek, annyit hall­ gattuk már mi magunk is, talán még csecsemőkorunkban, hogy az, amit hallunk, sohasem elsődleges élmény, hanem azonnal emlék is…” Kosztolányi Dezső 1933-ban még a magyar nótáról írta le ezeket a mondatokat, ám aligha kétséges, hogy manapság talán még inkább igaz mindez arra a slágertömegre, amelyet az elmúlt 50, sőt bő 100 esztendő városi könnyűzenéje termett, mondjuk Zerkovitz Bélától Fényes Szabolcsig vagy Máté Péterig. Ezek a dalok is velünk járnak-kelnek, és ehhez valójában még az egymást követő nosztalgiahullámokra vagy a retróra sem szükséges hivatkoznunk.

Ezekről a slágerekről is méltán elmondható, hogy szinte lehetetlenség először hallani őket, hiszen olyannyira részei a mindennapjainknak. Épp ezért érdemlik meg, hogy közös örök­

Erre a rácsodálkoztatásra vállalkozott először 2014-ben a The Great Hungarian Songbook, amikor BÖHM GYÖRGY rendezésé­ben, KÁEL NORBERT jazzesítő hangszerelésével és nagyzenekari kísérettel szólaltak meg olyan számok, mint például az Összecsendül két pohár vagy a Nékem csak Budapest kell – a sorozat első részé­ ben, Nagy-Kálózy Eszter és Hirtling István előadásában. Minden erőszakolt fúzió vagy durva átszabás nélkül vonultak át ezek a mai hangszerelést nyert számok Michael Bublé és Diana Krall zenei univerzumába, és kiderült, hogy valósággal felragyognak ebben az új, számunkra ismerős, számukra szokatlan közegben.

Ehhez olyan előadókra van szükség, akik értik és érzik ezeket a számokat, és akik értik és érzik a szvinget. A második válogatás előadói, TOMPOS KÁTYA és TAKÁCS NIKOLAS szavatoltan ilyen előadók, muzikalitásuk és érzékenységük mindig képes izgalmas reakcióra lépni ezekkel az ezerszer hallott, de azért megunhatatlan slágerekkel. A közönség pedig örül, felindul és maga is dudorászni kezd, merthogy ez mind helyénvaló, amikor közös kulturális örökségünk e darabjaival van találkozásunk.

László Ferenc 2017

05 14

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL THE GREAT HUNGARIAN SONGBOOK 2 RÉGI SLÁGEREK JAZZRUHÁBAN KÖZREMŰKÖDIK: TOMPOS KÁTYA, TAKÁCS NIKOLAS – ÉNEK, A VONÓSOKKAL ÉS FÚVÓSOKKAL KIBŐVÍTETT JAZZICAL TRIO ALKOTÓK: KÁEL NORBERT – ZENEI VEZETŐ, HANGSZERELŐ, TÚRI ERZSÉBET – DÍSZLET, BÖHM GYÖRGY – RENDEZŐ VEZÉNYEL: DUBÓCZKY GERGELY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. május–június könnyű

41

Bluebay Foxes

magasra

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

MÉLYGARÁZSBÓL

Tavaly indította el a Müpa új kezdeményezését, a fiatalokat az épület garázsába csalogató Garázsband Fesztivált. A tizenhat és huszonhat év közötti előadóknak kiírt felhívásra sok zenekar pályázott, öt nyertes zenekar lépett fel a fesztiválon, a két különdíj birtokosan pedig a bluesos indie rock & rollt játszó The Luckies és az indie beatrockos The Bluebay Foxes lett. Ők maguk mondják most el, miért volt érdemes el­indulniuk a megmérettetésen.

42

könnyű 2017. május–június

A BLUEBAY FOXES számára igazi mélyvíz volt a fesztivál, hiszen a 2016 májusában lezajlott esemény előtt egy hónappal debütáltak, és a fesztiválos fellépésük mindössze a harmadik volt. „Már előre kinéztük ma­ gunknak ezt a tehetségkutatót, ám tudtuk, hogy a je­ lentkezési határidőig nem készülünk el az első stúdió­ anyagunkkal, így egy demóval pályáztunk. Önmagában az is jó visszajelzés volt, hogy bejutottunk a Garázsband színpadára, olyan zenekarok mellé, akiket jól ismertünk korábbról.” Az este is emlékezetes marad a zenekarnak, hiszen sokan összejöttek koncertjükre: „nagyon pozitív volt, hogy egy ilyen monumentális helyszín mélygarázsában ennyi ember összegyűlt. Volt persze bennünk drukk is, de nagyon örültünk, hogy a közönség átérezte a zenénket. A koncert után még interjút is ké­ szítettek velünk, ami szintén újdonság volt számunkra.”

A fiatal társaságnak lényeges lendületet adott a tehet­ ségkutató: „első körben a zenei szakmától kaptunk kedvező jelzéseket, a fesztiválon pedig megéreztük, mi­ lyen egy profi stábbal megtámogatott, több zenekaros estén fellépni, betartani az ütemterveket, és sok ember előtt játszani. A nyereményünk, a Ludwig Múzeum kü­ löndíja pedig újabb fellépési lehe­tőség volt egy szintén igen különleges helyszínen, a a Ludwig Múzeum egyik kiállító­termé­ben, ez szintén nagyon jól sike­rült.”

A tavalyi év során szinte pillanatok alatt robbant be a buda­pesti koncertéletbe az öttagú THE LUCKIES – éppen a legjobb pillanatban kapták el a Garázsbandet. „Szépen ki volt alakítva a mélygarázs erre a célra, minden adott volt egy jó koncerthez és estéhez. Jó volt találkozni, összebarát­ kozni a többi zenekarral. És persze hatalmas érzés volt megnyerni a Müpa különdíját, rengeteget jelent nekünk egy ilyen­fajta visszajelzés.” A Luckies egy fotózást és egy stúdiózást nyert: „a fotózás során érdekes volt benézni a szín­falak mögé, a stúdiózás pedig elsősorban tapaszta­ latot adott, mindegyikünknek emlékezetes marad, hogy a Müpa hangversenytermében dolgozhattunk egy napot.

„kevesen forgathatnak klipet a Müpában…”

Nagyon profi stúdió és csúcsminőségű eszközök álltak ren­ delkezésünkre, a hatalmas terem atmosz­férája pedig félel­ metes a színpadról.” A csapat kiváló összjátékát példázza, hogy az anyagot „élőben” , utólagos rájátszások nélkül vették fel. Az eseményt videón is megörökítette a kvintett: „végeredményben egy Live Session videót szeretnénk megosz­ tani a stúdiózásról, ami mindenképpen óriási dolog, mivel ke­ vesen forgathatnak klipet a Müpában, főleg nem a magunk­ fajta zenekarok közül. Ha valaki találkozik majd a videóval, és beazonosítja a helyszínt, akkor biztos, hogy legalább egy picit megrendül. Igazából mi is megrendültünk tőle.”

Dömötör Endre 2017

GARÁZSBAND FESZTIVÁL MÉLYGARÁZS

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

05 26

The Luckies

2017. május–június könnyű

43

Európa Kiadó

44

könnyű 2017. május–június

Elmozduló realitás a nyárindító fesztiválon Hey, June!, 2017. június 7–20.

A Müpa egyik legnépszerűbb programsorozata egyszerre évadzáró ellazulás és a nyári fesztiválszezont beindító koncertfolyam június közepén, a névadó Beatles-dalra utalva: meg kell ragadni a lehetőséget, hogy lássuk ezeket az előadókat és máris a bőrünk alatt fogjuk érezni tőlük a nyarat!

A NYARAT KÖSZÖNTŐ, AZT ÜNNEPLŐ HEY, JUNE! EGYIDŐS A MÜPÁVAL…

A Művészetek Palotája – mert akkor még hivatalosan így hívták – 2005 márciusában nyitott, de három hónappal később, júniusban máris fesztivál volt a házban.

A nyarat köszöntő, azt ünneplő Hey, June! tehát egyidős a Müpával, idén tizenharmadik alkalommal fut az évszak első havában az öt koncertet magába foglaló sorozat. A 2017-es programsort a nyolcvanas évek eleji magyar újhullámban feltűnt, máig megújulni képes zenekarok – Európa Kiadó, KFT (mindkettő 1981-ben alakult) – keretezik, köztük pedig két friss dalszerzőelőadó, Szeder és Jónás Vera köré épülő produkciók és az igen kvalitásos The Qualitons adnak a számukra meg­ szokott helyzetektől eltérő koncertet.

Az EURÓPA KIADÓ pályáján voltak ugyan hosszabb-rövidebb szakaszok, amikor nem – vagy csak szórványos koncertek erejéig – működött a zenekar, de az immár harminchat éve létező formáció máig aktuális és izgalmas. Most például az a legújabb aktivitás Menyhárt Jenő dalszerző–gitáros– énekes együttese körül, hogy a 2013-as visszatérő lemez (Annak is kell) után 2016 végén készült el a folytatás, a …Valahol lenni… című újfent erős album, illetve, hogy Gyenge Lajos dobos kivételével át­ alakult az EK Menyhárt körül. Az új tagok a Kistehénben is zenélő Bujdosó János gitáros, a Ladánybene 27-ben is játszó Kálmán András billentyűs és a Spenótból, Pusziból is ismerhető, de az Európa Kiadóban már a nyolcvanas években is zenélt Tóth „Spenót” Zoltán basszusgitáros. A korábban hosszú évekig működő kétbillentyűs felállás helyett ezúttal tehát feszesebb lett a kvintett, amely márciusban kezdett el koncertezni. Az Európa Kiadó pályáján a június 7-i koncert is első alkalom lesz, hiszen a Müpában még nem volt önálló fellépése a zenekarnak, így már csak a helyszín is többletélményt kínál majd minden jelenlévőnek – és aki ott volt a Kiadó 1994-es Katona József Színházbeli koncertjein (vagy látta, hallotta az ott rögzítetteket, hiszen És mindig csak képeket címmel dupla CD és videófelvétel is készült a fellépésekről) az tudja, hogy ez a közeg is milyen jól áll Menyhárt Jenőéknek.

2017. május–június könnyű

45

Szeder

The Qualitons

46

könnyű 2017. május–június

még személyesebb szövegvilágú, részben viszont sokkal dúsabb, sokszínűbb, poposabb hangszerelésű lett. Szeder az előkészítési fázisban mesélt arról, hogy mi várható koncertjén: „az már biztos, hogy a két lemez sokszínűsége különleges hangzásés látványvilággal lesz megtámasztva. Egy­ fajta összművészeti produkció lesz. Hang­ szerelés tekintetében is több izgalmas, új megoldást tervezünk, például nagyon sze­ retnék egy vonósnégyest belecsempészni a felállásba, legalább egy blokkban.”

Fotó: Sinco

Június 9-én SZEDER veszi át a Hey, June!stafétát és adja karrierje szintén első ön­ álló koncertjét a Müpában. A dalszerző– énekes–gitáros Szeder-Szabó Krisztina Szeder nevén zenél, állandó kísérőkkel (Szabó Árpád – hegedű, Gyányi Marcell – nagybőgő/basszusgitár, Szabó Dániel Ferenc – dob), a formáció 2016-ra nyerte el mostani állapotát, és az így rögzített vagá­nyabb, bátrabb, gazdagabb második albumon (Táncolj velem élet) érett be igazán, amely a 2014-es bemutatkozáshoz (Hab a tetején) képest dalaiban részben

A THE QUALITONS pályája kezdetétől kiemel­kedő a hazai zenei színtéren, sőt azon túl is, hiszen, a kétezres évek második felé­ben alakult formáció európai hírű funkos, jazze­s, szörfrockos beatpopzenekarként debütált 2010-ben egy német kiadónál (Panoramic Tymes), aztán némi szünet után, kissé átalakulva, 2012 végén beatrockosabbra vették a hangzást, majd határozott pszichedelikus rockos irányváltással adták ki Tomorrow’s News című 2014-es albumukat. A Müpában június 14-én koncertező zenekar tavaly azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Budapesten tartózkodó Red Hot Chili Peppers tagjai is meg akartak ismerkedni velük – hallva egy koncertjüket. Ami nem is csoda, hiszen a hatvanas évek zenéi által inspirált funkbeat pszichedélia igazi unikumnak számít.

A Hey, June!-sorozatban különleges koncertet ígérnek, hiszen egyesítik zenei stílusaikat: „megszólalnak majd a régi funksláge­ reink fúvó­sokkal, két dobbal megtámogatva, valamint a pszichedelikus rockdalok is teret kapnak izgalmas, effektezett hangzásvilág­ gal. A hatvanas évek imádata pedig átitatja majd a koncertet hangképben, érzésekben, dallamokban és erős hangsúlyt kap az imp­ rovizáció is. Olyan koncerttel készülünk, amelyben nagyon fontos szerepet kap a ve­ títés. Egymás­ba úsztatva szólalnak meg a nagyobb ívű zenei részek, és a sok fúvós be­ tét mellett még vendéghangszer lesz a szi­ tár és vibrafon is.” Erre még a Hey Jude korabeli Beatles is elismerően csettintene!

Jónás Vera

Fotó: Lantos István

Jónás Vera 2011-es felbukkanása óta megállás nélkül pörög, és mára egyértelműen a hazai könnyűzenei élet egyik kulcsfigurája lett, akárcsak JÓNÁS VERA EXPERIMENT nevű zenekara. A 2013-as debütlemez (Game) után 2016-ban jelent meg a második, szintén kiváló stúdióalbum (Tiger, Now!), de ezen túl is számos okból volt érdemes odafigyelni a dalszerző–énekes–gitárosra és zenekarára. Street Studio Project néven utazó utcai stúdiót hozott össze, albumközti kalandos kiadványokkal jelentkezett: a 2014-es Wanted EP után idén már két ilyen is volt, egy koncertanyag Tiger, Live! címmel és egy remixlemez táncos, kísérleti átértelmezésekkel. Aztán a Jónás Vera Experiment sikerrel lépett fel a hollandiai Eurosonic showcase fesztiválon, Fonogramdíjat is kaptak, a frontember pedig Fodor Máriusszal adja elő a sikeres magyar tévésorozat, az Aranyélet főcímzenéjét – és még hosszan lehetne folytatni. Ennél most fontosabb, hogy a zenekar Müpa-koncertjén új dalokat mutat majd be, itt lesz először hallható néhány friss magyar és angol nyelvű szerzemény. „Különleges látvánnyal készülünk, gyakorlatilag minden vetítő­ felület­té változik a színpadon, és kicsit el­ mozdul a realitás és a talaj alattunk” – mesé­l Jónás Vera arról, hogy mi minden várható június 19-i koncertjükön. „Csatla­ kozik hozzánk egy vokálszekció is, minden, ami emberi hangként képezhető, az meg fog szólalni. A koncert másnapján pedig el­ búcsúzom a húszas éveimtől, úgyhogy min­ dent beleadok az utolsó órákba!”

KFT

Az Európa Kiadóval egyidős KFT pályáján is voltak hosszabb-rövidebb szakaszok, amikor nem – vagy csak szórványos koncertek erejéig – működött a zenekar, de az immár harminchat éve létező, a magyar new wave-et nagyban meghatározó formáció máig aktuális és izgalmas. Tavaly volt húsz éve, hogy ők hozták létre az első magyar zenekari weblapot, idén húsz éve, hogy az első internetes kapcsolattal létrejött magyarországi koncertben is úttörők voltak, de az elmúlt évtizedben kiadott lem­ezeik és megtartott koncertjeik is frisses­ségről tanúskodnak. A Hey, June!-on egy csak erre az estére összeállított programra számíthatnak a nézők, a leg­ismer­ tebb számok mellett átdolgozások és ritkán játszott dalok szerepelnek majd.

A műsorban izgalmasan keveredik az együttes eredeti zenéje világzenei hatá­ sokkal, a KFT vendégei Magyarországon élő kínai, marokkói és görög zenészek lesznek. Az együttes tíz év után, június 20-án lép újra a Müpa színpadára, ahol Zhang Yu (Carolyn) kínai származású kolora­túrszoprán, Sofia Labropoulou vir­ tuóz görög kanunjátékos és zeneszerző, valamint Saïd Tichiti marokkói gnawazené­sz játszik majd a kvartettel.

Dömötör Endre

2017

06 07

2017

06 09

2017

06 14

2017

06 19

2017

06 20

HEY, JUNE! EURÓPA KIADÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! SZEDER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! THE QUALITONS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! JÓNÁS VERA EXPERIMENT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! KFT – GLOBE KÖZREMŰKÖDIK: BORNAI TIBOR LAÁR ANDRÁS II. LENGYELFI MIKLÓS MÁRTON ANDRÁS VENDÉG: ZHANG YU (CAROLYN) SOFIA LABROPOULOU SAÏD TICHITI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június könnyű

47

A Krasznahorkai-

Kivételes, szokatlanul ritka irodalomtörténeti pillanat volt: a Sátántangó című remekművel 1985-ben úgy lépett be Krasznahorkai László a kortárs magyar irodalom ajtaján, hogy egyszersmind annak keretein kívülre helyezte önmagát. Látásmódja, írói metódusa ugyanis semmiben nem emlékeztetett a korszak prózájának uralkodó eljárásaira: egyszerre volt drámai és provokatív, mélységesen megrendítő, s rendkívül szórakoztató.

48

literárium 2017. május–június

Krasznahorkai László

Fotó: Nagy Attila, Müpa

bolygó

A pályakezdés szokásos tétova hangjait, bizonytalanságait teljes mértékben nélkülöző, a későbbi művek erényeit megelőlegező, magába sűrítő regény egy kivételesen konzekvens életmű nyitányának bizonyult, melynek főbb paraméterei máig változatlanok. Végtelen szkepszis, tragikus fenség és mindent elsöprő irónia: az író minden könyve keserű látlelet, gyászbeszéd a törvényeit vesztett, elsötétedő világ felett. Legemlékezetesebb hősei egytől egyig kibillent sorsú, félresiklott emberek – prófétának hitt szélhámosok, önmagukat a társadalom szabályrendszerén kívülre helyező, elvadult lázadók, beborult, monomániás nyomorultak, csodaváró szerencsétlenek. A regények szereplői jellemzően már hosszú ideje elvesztették a fonalat, nem értik, mi zajlik itt, ennélfogva önnön sorsuk kormányzását, befolyásolását illetően sincs se ötletük, se hatáskörük – tehetetlenül sodródnak elkerülhetetlen végzetük felé. Mégis – noha Krasznahorkai nem kínál fel számukra vigaszt, hiú reményt, pláne megváltást – jellemábrázolását az ő esetükben mély empátia, megértő közelhajolás, szolidaritás hatja át.

„az apo­ka­lipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte, a műveiből Tarr Bélával készített filmeket a Sátántangótól (1994) a Werckmeister harmóniákon (2000) át A torinói lóval (2011) bezárólag világszerte bemutatták, s díjak özönével halmozták el. 1990 után hosszabb időszakokat töltött Kelet-Ázsiá­ban és Japánban – Kínába többször is visszatért –, de hosszabb-rövidebb ideig élt Franciaországban, Spanyolországban, Angliában, Hollandiá­ ban, Olaszországban és Görögországban is. Jelenleg legtöbbet Berlinben és New Yorkban tartózkodik.

Ha van összetéveszthetetlen hangú magyar író, ő bizonyosan az: jellegzetes, költői természetű, hosszú mondatai beszippantják, rabul ejtik az olvasót: indáznak, mint a liánok, ellenállhatatlanul. Írói eszköztárának, látásmódjának, alkotástechnikájának nagyszabású összefoglalását adja a tavaly megjelent – nyugodt szívvel Krasznahorkai László fő művének nevezhető ­– terjedelmes nagyregény, a Báró Wenckheim hazatér. A „Messiás” ezúttal egy szerencsejáték-függő öregúr képében a távoli Buenos Aires-

HA VAN ÖSSZETÉVESZTHETETLEN HANGÚ MAGYAR ÍRÓ, Ő BIZONYOSAN AZ: JELLEGZETES, KÖLTŐI TERMÉSZETŰ, HOSSZÚ MONDATAI BESZIPPANTJÁK, RABUL EJTIK AZ OLVASÓT: INDÁZNAK, MINT A LIÁNOK, ELLENÁLLHATATLANUL. „Képzeljen el egy étlapot egy alföldi restiben, amelynek élén régen, harminc évvel ezelőtt az állt: Húsleves, ma vi­ szont ez: Húsleves gazdagon” – foglalta össze nemrég egy interjúban Krasznahorkai László tömören a bekövetkezett változásokat. Nos, az író pályája az eltelt harminc évben az alföldi restikével szemben némiképp más dinamikát mutat: a világhírig, a Man Booker-díjig (2015) ível, amit az irodalmi Nobel-díj előszobájának mondanak.

Könyveit elismeréssel fogadta a kritika az Amerikai Egyesült Államok­tól Japánig, megkapta a legrangosabb német­ országi irodalmi díjak csaknem mindegyikét. Susan Sontag

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ FŐBB MŰVEI: Sátántangó. Regény. 1985, Magvető Kegyelmi viszonyok. Halálnovellák. 1986, Magvető Az ellenállás melankóliája. Regény. 1989, Magvető Az urgai fogoly. Novellák. 1992, Széphalom A Théseus-általános. (Titkos akadémiai előadások.) 1993, Széphalom Megjött Ézsaiás. Elbeszélés. 1998, Magvető Háború és háború. Regény. 1999, Magvető Este hat; néhány szabad megnyitás. Művészeti írások. 2001, Dovin–Magvető Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó. 2003, Magvető Rombolás és bánat az Ég alatt. Dokumentumregény. 2004, Magvető Seiobo járt odalent. Elbeszélések. 2008, Magvető Az utolsó farkas. Elbeszélés. 2009, Magvető Krasznahorkai László – Neumann, Max: ÁllatVanBent. 2010, Magvető Nem kérdez, nem válaszol. Huszonöt beszélgetés ugyanarról. 2012, Magvető Megy a világ. 2013, Magvető Báró Wenckheim hazatér. 2016, Magvető

ből érkezik az életmű visszatérő helyszínére, az alföldi kisvárosba, melynek – mint egy megelevenedett panoptikumban – minden jellegzetes figurája felvonul. A lebilincselően fordulatos történetszövés és a bámulatosan plasztikus írói nyelv nyomán a regény egyszerre apokalipszis és karnevál, a mai Magyarország szatirikus rajza és tragikus dráma, melyben mindenki elnyeri méltó büntetését, azt kapja, amit megérdemel. Kór- és korrajz; az Élet és Irodalom kritikusa szerint „az a fajta grandiózus szövegfolyam, az a típusú elegánsan nagyszabású, mély és katartikus mestermű, ami miatt érdemes volt megtanulni olvasni” . Ünnepi, kivételesen ritka, elmulaszthatatlan alkalom, hogy ez az öntörvényű, nagy alkotó a Müpa színpadán lesz látható és hallható. A Báró Wenckheim hazatér című regényre épülő, Johann Sebastian Bach és Bukta Imre műveinek felhasználásával készülő estet maga az író rendezi, s ha csak arra gondolunk, hogy a könyv Pesti Színház-beli, másfél órás bemutatója teljes vaksötétben zajlott, biztosak lehetünk az itteni sokkolóan provokatív, emlékezetes meglepetésekben is.

Keresztury Tibor 2017

05 15

LITERÁRIUM EXTRA KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ-EST BACH ÉS LEHETETLEN ALKOTÓK: KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ, WILHEIM ANDRÁS – ZENESZERZŐ, ZENEI RENDEZŐ, KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ – RENDEZŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2017. május–június

literárium

49

Egymást elemző versek 50

folyamatos múlt 2017. május–június

Fotó: Valuska Gábor

Marno János

A Vers-estek a Müpában sorozatban május 25-én József Attila költészetére figyelhet oda a közönség, Marno János válogatásában. A költő még a felkészülés közepette beszélt József Attila verseihez való viszonyáról.

Bár kissé iskolás a kérdés, de kihagyhatatlan: mi volt az első József Attila-élménye, már az Altatón és a Mamán túl?

Sőt talán még azokat is megelőzve: a Favágó!

De hát mind a három abszolút csoda. Azokat pedig nehéz dátumozni. Velünk születnek, nem?

Mikor lett fontos az életében – vagy akár kezdődő költészete számára – József Attila?

Három nagyon különböző életkoromban.

Először a Favágó nyűgözött le az általános iskolában, és bizonyára a Mama meg az Altató is, csak azok olyan olajozottan ivódhattak belém. A következő nagy élmény már a gimnáziumban a Téli éjszaka, az rendkívüli erővel hatott: akkor éreztem meg először, hogy mi az a kompozíció; ugyanekkor zsongtam be Beethoventől is. És persze alapverssé, mintadarabbá vált számomra a Téli éjszaka. Ezt követően viszont József Attila háttérbe szorult az avantgárd és kiváltképp Tandori Dezső megjelenésével. Évekig nem olvastam tőle, erről azonban a kor hangadó költői is tehettek: nem bírtam elviselni a József Attila-„össz­ hangzatukat”. Éppen azt a hangját utánozták, visszhangozták, amelyet sosem szerettem, ma sem igazán: a hetyke költőt. És már javában publikáltam, 1985-ben, amikor egy barátom vizsgadrukkja miatt megírtam neki egy József Attila-dolgozatot, a Könnyű fehér ruhában elemzését.

Akkor szerettem bele csak igazán, akkor vettem észre, hogy ez a költészet kimeríthetetlenül gazdag, és a tiszta harmóniák észbontó valóságzajokat, a tudat és a nyelv leállíthatatlan tektonikus mozgásformáit (formátlanságait) rejtik magukban.

Hogyan olvassa a verseit? Állandóan, vagy hirtelen kedve támad hozzá, hogy ezt most azonnal, vagy felrémlik egy sor: jaj, ez miben is van…?

József Attilára különösen áll, ami nálam amúgy is automatikus: olvasok verseket, többé-kevésbé megkapnak, tetszenek, vagy mintha el sem olvastam volna őket, és egészen más élethelyzetben előbukkannak sorok, versszakok, hasonlatok. Ezt már több helyütt elmondtam: nekem a legnagyobb felfedezésem a körséta, amire

majdnem ötvenévesen szoktam rá. Nincs messze tőlünk a MOM-park melletti Gesztenyéskert, oda jártam majd’ tíz éven keresztül naponta, éjjelente körözni, ami pár perc után önfeledt tudateseménnyé válik, mivel csak a lábak mozgására figyelek, és úgy jönnek a képek, gondolatok, köztük pedig rengeteg korábbi olvasmányélmény, olyanok is, amelyekre egyáltalán nem emlékeztem. Mintha egy analitikus díványán feküdnék, álomanalízist végeznénk, és az álomról kiderül, hogy nincs kezdőpontja. József Attilának pedig, attól fogva, hogy beletrafál – fogalmilag talán nem is megragadható, hogy mibe –, szinte minden szava beépül az ember testébe-tudatába. Természetesen azért olvasom is időnként, de az már dőzsölés.

és másképp az én ifjúságomban is. Természetesen a két másság között is nagy különbség tátong. Tehát Tőzsér nagyon jót tett ebben az ügyben, gyanakszom is, hátha ő is szerelmese az Eszméletnek, és csak tesztelni kívánta a többséget.

Miképp készül a Müpa-estre? Hogyan lehet korlátozott számú verset belepas�szírozni a műsorba?

Keresztury Tibor kért fel erre, mivel tudja rólam, hogy megszállott ízlelgetője vagyok József Attilának. Azt hiszem, elsősorban

„József Attilának szinte minden szava beépül az ember testébe-tudatába.”

Nemrégiben részt vett egy József Attila-vitában Tőzsér János Eszmélet-cikke nyomán. (A filozófus az Élet és Irodalom 2016. november 11-i számában cikket publikált Az Eszmélet és a filozófiai analízis címmel, írásában József Attila sok évtized óta bírálhatatlanul tökéletesnek tartott versét közhelyesnek és/vagy inkonzisztensnek nevezve. – a szerk.) Vajon jó „PR” ilyesmi a költő reneszánszának? Én a szakirodalmat, bevallom, kevéssé ismerem, de – tiszteletlenségnek ne vegye senki – beleolvastam az Eszmélet Szabolcsi Miklós-féle elemzésébe, és elszürkült a szürkeállományom a beszédmódjától.

A tudományos hang erőltetése azonnal kedvemet szegte. József Attila maga mondja: „A líra logika, de nem tudomány”.

Hát az irodalomtudós csinál belőle tudományt – hatalmat, más szóval. A „PR”-t illetően biztosan kapóra jött Tőzsér dolgozata. Tapasztalatom szerint József Attila eléggé elszürkült a köztudatban. Vannak középkorú és fiatalabb költők is, akik még a költő címet is elvitatnák tőle. Na igen, József Attila valóban sokszor kínosan önsajnáló hangja taszítóan hat a „Megcsinálom!” kor emberére. Ma vállalkozás az élet, ez nem csupán a politika verdiktje, ez az irodalom valamennyi törzsszövetségében evidencia.

József Attila korában ez másképp volt,

az a feladatom, hogy a szimplifikált slágerJózsef Attilát a maga végtelen komplexitásában és ellentmondásosságában is hozzáférhetőbbé tegyem. Mivel kevés az idő, igyekszem úgy válogatni, hogy nekem csak aláhúzogatnom kelljen bizonyos részleteket, motívumokat és főleg motívumfejlődéseket. Nem ismétlem meg azt a hibát, amit sok-sok éve egy József Attila-válogatásnál megtettem, hogy a nagy klasszikusokat, mint A Dunánál vagy az Óda és többi hasonló, kihagyom. Sőt némely művek ismétlődését is tervezem más ciklusokban.

Azt szeretném elérni, hogy a versek egymást elemezzék.

Méhes Károly

2017

05 25

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN JÓZSEF ATTILA KÖZREMŰKÖDIK: HEGEDŰS D. GÉZA – SZÍNMŰVÉSZ, A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM ZENÉS SZÍNÉSZ OSZTÁLYÁNAK NÖVENDÉKEI, DARVAS FERENC – ZENEI KÖZREMŰKÖDŐ ALKOTÓK: MARNO JÁNOS – A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA, KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ, NOVÁK ESZTER – RENDEZŐ ÜVEGTEREM

2017. május–június folyamatos múlt

51

Egy bolond egy napja

Noha a Müpamozi lengyel filmsorozata immár jócskán a rendszerváltás után forgatott filmekkel folytatódik, sokkal vidámabbak most sem leszünk.

De mitől is lennénk, hiszen Lengyelország is Kelet-Európa. Ha valamiben bratankik vagyunk, abban biztosan, hogy a történelmi traumák, akárcsak nálunk, a lengyeleknél sincsenek még földolgozva.

TRAUMÁK

Persze szerencsére csupán a politikában nincsenek földolgozva, csupán a lengyelek „történészvitája” nem zajlott még le olyan méretekben, mint Németországban, de a művészet, s ami számunkra jelen esetben a legfontosabb, a filmművészet azért igyekszik megtenni a magáét (voltaképpen mindig is igyekezett). Traumákat nemcsak a múltbéli események okozhatnak: meglehetősen trauma­tikus lehet a jelen megélése is. A mindennapok. Itt, ebben a lengyelekkel közös Kelet-Európánkban. Marek Koterski filmje, A bolond egy napja (2002) ezt mutatja be. És ha a bevezetőben azt írtam, nem leszünk sokkal vidámabbak, akkor most elnézést kell kérnem, csúsztattam. Az alkotás ugyanis igazi groteszk, fekete humorral telített filmszatíra, ami ugyan nem feltétlenül vidám, de sokszor igenis hangos nevetésre késztet. Adam Miauczyn`ski (Marek Kondrat) középiskolai tanár, elvált, a gyerek a volt feleségnél, totális magány.

Minden napja egyformán telik. Reggel hétkor kel, ugyanazok a reggeli rituálék, felkelés, kávészürcsölgetés, fogmosás, miegyéb, minden egyes áldott nap. Semmi nincs, ami életébe változatosságot hozna, semmi nincs, ami az őt körülvevő világban ne zavarná, ne

52

müpamozi 2017. május–június

idegesítené, aminek örülni tudna. Az újságban mindig ugyanazok a hírek, a szomszédból mindig ugyanaz az idegesítő zaj. Hát ne bolonduljon meg az ember? Szóval Adam nem egy tipikus hős, nem is egy könnyű eset. De attól tartok, bárki nézi is meg a filmet, ebben a középkorú embergyűlölőben valamilyen módon magára ismer.

Megtekintése, különösen kelet-európaiak számára, erősen ajánlott.

Ezzel azonban véget is ér minden eddigi vidámságunk. Wojciech Smarzowski filmje, a Rózsa (2011) a második világháború idejébe, pontosabban közvetlenül a háború végét követő hónapokra kalauzol minket vissza. Tadeusz (Marcin Dorociński), az egykori katona a Mazuri-tóhátságon, Lengyelország egyik legszebb vidékén bolyongva találkozik az özvegy Rózsával (Agata Kulesza), akinek férje szintén katonaként a háborúban esett el. Ám nem csupán szépséges ez a vidék, hanem a háború utáni időknek minden bizonnyal az egyik legpokolibb helyszíne is, tudniillik a mazuri németek otthona. Jól tudjuk a történelemből, ez mit jelent. Alig ért véget az egyik borzalom, máris jön a következő, a népirtás után most éppen a teljes népcsoportok kollektív bűnössé nyilvánítása. Aminek büntetése a németek esetében még a legszerencsésebb esetben is a kitelepítést jelentette.

Tadeusz lengyel, Rózsa pedig német. Nem éppen ideális konstelláció abban az időben. Ugyanakkor a férfi a háború idején mindenét elvesztette, a nőnek pedig védelemre van szüksége, így ha kényszeredetten is, de egymásra találnak. Ebből az egymásra találásból igazi, de szenvedésekkel teli, tragikus szerelem lesz. Nem is lehet más, hiszen a lengyelek nacionalizmustól nem mentes törekvése mellett, miszerint ők mostantól Lengyelországban lengyel orszá-

Fotó: Everett Collection Inc / Alamy Stock Photo

Rózsa

Véletlen

…ATTÓL TARTOK, BÁRKI NÉZI IS MEG A FILMET, EBBEN A KÖZÉPKORÚ EMBERGYŰLÖLŐBEN VALAMILYEN MÓDON MAGÁRA ISMER… got építenek, aktorként ugyebár ott van a színen a Vörös Hadsereg.

Tudjuk jól, nincs a világon hadsereg, amely földre szállt angyalokból állna, és a történelemből is viszonylag pontosan ismerjük a túlkapásokat. De be kell vallanom, akárhogyan töröm is a fejem, nem emlékszem még egy olyan filmre, amely a szovjet katonát mint olyat ennyire bestiálisnak és brutálisnak ábrázolta volna.

Agnieszka Holland ért a jellemábrázoláshoz. Hőse nem igazán hősként jelenik meg, az elbújtatott zsidók sem afféle idealizált áldo�zatok. Akad köztük rabló, akad gőgös és kapzsi polgár, akad, aki a felesége és gyermeke szeme láttára követ el házasságtörést.

Csak amolyan emberek, mindenfélék, mint bárki más. És akárcsak a fenti világban, lent, a város alatt is egyre fokozódnak a feszültségek. Ugyanakkor, ahogyan odafönt sűrűsödnek a tragikus események, Sochát egyre kevésbé érdekli a pénz, a végén igazi, embermentő hős lesz. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Mesés Péter A sorozat a Lengyel Intézet Budapest együttműködésével valósul meg.

Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

A város alatt (2011) csupán néhány évvel játszódik korábban, a német megszállás alatt álló Lvovban. Vagyis Lwówban, illetve Lvïvben, tehát Lembergben. Leopold Socha (Robert Więckiewicz) hosszúhosszú ideje a városi csatornázási műveknél dolgozik, amolyan fosztogató, kisstílű bűnöző. Egy adott pillanatban rájön, hogy a városi gettóba terelt, a közeli koncentrációs táborba szállítandó zsidók elrejtésével elég szép kis mellékkeresetre tehet szert. Mivel a csatornahálózatot mindennél és mindenkinél jobban ismeri, elrejt néhány zsidót a saját birodalmában.

A város alatt

2017

05 08 22 06 12

MÜPAMOZI MORÁLIS NYUGTALANSÁG – A LENGYEL FILM FÉL ÉVSZÁZADA EGY BOLOND EGY NAPJA; RÓZSA; A VÁROS ALATT ELŐADÓTEREM

2017. május–június müpamozi

53

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Szegedi Kortárs Balett

54

tánc 2017. május–június

FÉRFISZEREP, NŐI SZEREP Ismét Juronics Tamás jegyzi a Szegedi Kortárs Balett legújabb ősbemutatóját a Müpában. Ezúttal két barokk zeneszerző-óriás műve került az alkotó fókuszába, s ez talán meglepheti azokat, akik a Juronics által virtuózan kezelt kortárs koreográfiai nyelvezetet ismerik, azt gondolva, hogy ahhoz jelenkori zenei közeg dukál.

Napjaink nemzetközi táncalkotói gyakorlatában is megfigyelhető, hogy számos koreográfust egyre inkább izgatnak a régizenében rejlő lehetőségek, az a stimulus, amely nemhogy vissza­húzná, de új tónusokkal frissítheti a jelenkori tánc­ alkotást. Juronics Tamás választása sem meglepő. Nem csupán azért, mert ő maga az egyetemes zeneirodalom számos alkotását adaptálta koreográfusi pályafutása során, hanem azért is, mert rendezői minőségben, tehát egy másféle analitikus szemmel is módjában állt elmélyülni a komolyzene, az opera világában.

Választásként Christoph Willibald Gluck szinte adja magát, hisze­n balettzenéje, a Don Juan, avagy a kővendég a tánctör­ ténet szempontjából izgalmas mérföldkő. Bécsben mutatták be cselekményes balettként 1761-ben, a Theater am Kärntnertor színpadán, Gasparo Angiolini koreográfiájával, aki a műfaj nagy úttörője, Jean-Georges Noverre ellenében kiállt amellett, hogy zene és mozdulat összhangja teszi ki a táncelőadást – míg utóbbi a pantomimikus gesztust tartotta a színpadi kommunikáció legfontosabb eszközének. Juronics művében a mozduló testek energiái dominálnak, összhangban a zenével, az aktuális gondolatvilággal (mit jelent és hogyan jeleníthető meg itt és most, egy jelen idejű Don Juan-i attitűd), s azzal a drámai vizualitással, amely a társulat vezető alkotó­jának egyéni védjegye.

Juronics művében a mozduló testek energiái dominálnak…

A másik nagy 18. századi mester, Antonio Vivaldi partitúrája egészen más, a drámaival ellentétben a lírát képviselő alapanyag. A szerző maga szonetteket is írt A négy évszak téte­ leinek mottóiként, de ettől függetlenül is inkább a költészet világába von ez a tematizált, mégsem cselekményes alapanyag. Ám ha a Don Juan-jelenség mentén a férfiszerep átértékelődésének jelenlegi dilemmáiba kaphatunk betekintést, izgalmasnak ígérkezik, hogy ugyanazon az estén Vivaldi segítségével egy női fejlődéstörténet bontakozzék ki. Amennyire aktuális a kérdés, hogy ma mi számít erkölcstelennek, mi az elvárható vagy elfogadható a férfiviselkedésben, ugyanúgy kérdés ez egy női út esetében is, melyben a negatív tapasztalatok során kialakuló harcos feminista magatartás kerül végzetes ellentmondásba a tiszta, eredendő szerelemvággyal.

Lőrinc Katalin 2017

05 09 10

SZEGEDI KORTÁRS BALETT GLUCK: DON JUAN / VIVALDI: A NÉGY ÉVSZAK ALKOTÓ: JURONICS TAMÁS – KOREOGRÁFIA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. május–június tánc

55

NICSAK – KI ZENÉL?

Szinte biztos, hogy nincs olyan muzsikus, zenetanár vagy csak zenével az átlagosnál többet foglalkozó „hobbiszakértő”, akit még nem hívott fel telefonon egy közeli ismerőse azzal a gyanújával, hogy gyermeke zenei őstehetség. A büszkeség és a kétségbeesés sajátos elegyet alkotó hangján pedig arról érdeklődött, hogy mi ilyenkor a teendő, hová vigye zene­ iskolába, és milyen hangszeren kezdjen tanulni. S egyáltalán: ki tudná megállapítani, hogy valóban egy zenei talentum érke­zett-e a családba?

56

családi és ifjúsági programok 2017. május–június

A neuromuzikológia az utóbbi két évtizedben szinte önálló tudományággá fejlődött, a publikált eredmények pedig szinte maradéktalanul igazolták mindazt, amit mások mellett Kodály Zoltán is – pusztán az intuícióra hallgatva – gyanított.

Amikor szemünk fénye ritmikusan ingatja magát egy rádióból felcsendülő zenére, amikor az autó gyerekülésébe szíjazva, a Diótörő dallamaira abbahagyja a nyűgösködést, vagy amikor a bölcsődében hallott énekeket dünnyögi magában, anya és apa egyként kérdezi: de hát kitől örökölhette ezt a páratlan muzikalitást? Gyakran nincs is szükség arra, hogy a gyermek jeleket küldjön felfokozott zenei érdeklődéséről.

Szinte nincs olyan nap, hogy rádiós vagy tévés magazinműsorok, a színes hetilapok vagy a közösségi oldalak ne adnának hírt arról, hogy tudósok újabb bizonyítékokkal szolgáltak a Mozart-hatás létezéséről, vagy hogy műszeres vizsgálatokkal bizonyították a zene transzferhatását. Rendszeresen találkozhatunk olyan statisztikai adatokkal is, melyek azt támasztják alá, hogy a zenével foglalkozó gyerekek kön�nyebben tanulnak idegen nyelvet, hogy jobb a memóriájuk, hogy nincsenek számolási nehézségeik, fejlettebb az érzelmi intelligenciájuk, magasabb az IQ-juk, kreatívabbak, együttműködőbbek, koncentrációjuk hosszabb távra terjed ki és könnyebben küzdik le a szociális helyzetükből adódó hátrányokat.

A neuromuzikológia az utóbbi két évtizedben szinte önálló tudományággá fejlődött, a publikált eredmények pedig szinte maradéktalanul igazolták mindazt, amit mások mellett Kodály Zoltán is – pusztán az intuícióra hallgatva – gyanított. A neurológia, az agy­kutatás legmodernebb eszközeinek segítségével számos sejtés kísérleti bizonyítást nyert, s ma már természettudományos adatok támasztják alá azt is, hogy a zene a beteg gyermekek gyógyulására is kedvező hatást gyakorol. És nemcsak az aktív zenélés, hanem maga a zenehallgatás is. Azt is sikerült igazolni, hogy (szerencsére) nincs

az agynak egy, kizárólag a zenei készségekért felelős területe, hanem a legkülönbözőbb funkciók ellátására szolgáló területek aktivizálódnak, stimulálódnak, illetve „izmosodnak meg” a zene hatására. Úgy tűnik tehát, hogy a zenei érzékenységnek számottevően – ellentétben például a sporttehetséggel – nincs veleszületett anatómiai oka.

A gyerekek két-három éves korban jelentkező zenei érdeklődését a téma szakértői inkább képességnek és nem tehetségnek nevezik. A telefonon izgatottan érdeklődő szülők tehát nem a gyermek tehetségét, hanem nyiladozó zenei képességeit regisztrálják, vagyis olyasvalamit, ami ugyanúgy megvan minden gyermekben, mint a mozgás, a járás, a beszéd vagy a játék képessége. Csak hát utóbbiakkal kapcsolatban soha nem beszélünk járástehetségről, beszédvagy játéktehetségről. És e képességekhez hasonlóan a zenei képességek is nyolc-tíz éves korig fejleszthetőek a legintenzívebben. Ezt a hét-nyolc éves időszakot nevezik szenzitív periódusnak. Arra a kérdésre tehát, hogy mikor érdemes elkezdeni a zenei képességek szisztematikus fejlesztését, adódik a válasz: az óvodás kortól, és szerencsés, ha ez legalább a kisiskolás kor végé­ig eltart. Mindez még nem biztosíték arra, hogy gyermekünk számára a zene a későbbiekben hivatássá válik – de nem is ez a cél. Azt viszont biztosan elérhetjük, hogy a zene jótékony transzferhatást gyakoroljon más képességek fejlődésére, illetve arra, hogy e képességek esetleg tehetséggé transzformálódjanak.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a zene csak akkor fejti ki a fentebb vázlatosan érintett kedvező hatásokat, ha az egy hos�szabb, rendszeres tevékenységgel járó

akti­vitáshoz, röviden: gyakorláshoz kapcsolódik. A gyakorlás során pedig nemcsak a zenélés fortélyai, technikái csiszolódnak, hanem minden érzékszerv aktivizálódik. És egyebek mellett javul a koncentráció, a tervezés készsége, a mozgáskoordináció, a motiváció, nő az emlékezet kapacitása. És ami talán a legfontosabb (és a zenélésen túlmutató) haszon: a rendszeres gyakorlás fejleszti az önkritikus, reflektáló gondolkodást. Az intenzív gyakorlás kimutatható hatást gyakorol az idegrendszerre, a tudományos vizsgálatokba bevont gyerekek agykérgének bizonyos területei mérhető módon erősödtek meg. A kutatók azoknál a hangszereknél regisztráltak látványos változást, melyeknél játék közben mind a két kéz összetett és differenciált feladatokat lát el. A legszembetűnőbb hatásokra a zongorázásnál és a hegedülésnél figyeltek fel, és elsősorban azoknál, akik hatés kilenc­éves koruk között hetente legalább két és fél órát gyakoroltak. Egy régi viccből tudjuk, hogy a Carnegie Hallba sok gyakorlással lehet eljutni, de – mint láttuk – a gyakorlás nemcsak a Carnegie Hallhoz visz közelebb.

Molnár Szabolcs

2017

05 25

MusicOnStage A ZENÉS SZÍNPAD VILÁGA III. – BÁRÓK ÉS BORBÉLYOK ALKOTÓ: SELMECZI GYÖRGY – SOROZATSZERKESZTŐ ÉS JÁTÉKMESTER KÖZREMŰKÖDŐK: A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM ZENÉS SZÍNÉSZ OSZTÁLYÁNAK NÖVENDÉKEI, OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: NOVÁK ESZTER, SELMECZI GYÖRGY, A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM SZÍNHÁZRENDEZŐ SZAKOS HALLGATÓI, OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: ASCHER TAMÁS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. május–június családi és ifjúsági programok

57

Körmendy Zsolt

„...keresni kell az újabb lehetőségeket, hogy megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek mentén a gyerekek számára érthetővé és átélhetővé lehet tenni egy-egy zenei élményt.”

58

kulissza 2017. május–június

Milyen egy igazán hatékony és élvezetes gyerekfoglalkozás? Miért kell nevelni a jövő közönségét, és milyen korban tanácsos elkezdeni a zenével való ismerkedést? Egyebek mellett ezekről a kérdé­sek­ről beszélgettünk Körmendy Zsolttal, a Müpa családi és ifjúsági programjainak egyik szerkesztőjével. Többek között neki is köszön­ hető, hogy az intézményben a hagyományos isme­retterjesztő foglalkozásokon túl, a nyugateurópai koncertpedagógiai trendeknek megfelelően interaktív fejlesztő programokon vehet részt a gyerekek minden korosztálya.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

A megszokott, hagyományos gyerekműsorokon túl rengetegféle interaktív foglalkozás, játék és gyerekkoncert szerepel a Müpa műsorán.

Hogyan alakult ki ez a komplex ifjúsági programcsomag?

A családi és ifjúsági programok már a Müpa megnyitásával egy időben jelen voltak. Volt egy vízió arról, hogy néz ki egy huszonegyedik századi hangversenyterem, és ezzel párhuzamosan innovatív, valódi értékeket felmutató ifjúsági programokat kívántunk létrehozni. A gyerekrendezvények hagyományos, ismeretterjesztő jellegű koncertekkel indultak. Én 2009 óta vagyok a programok szerkesztője. Amikor átvettem a feladatot, lehető­ ségem volt arra, hogy a Müpa képviseletében nyugat-európai hangversenytermek műsoraiba is bete­kintést nyerjek, illetve az ECHO (European Concert Hall Organization), vagyis az európai koncerttermeket tömörítő szervezet programjait megismerhessem. Ekkor szembesültem azzal, hogy ezeknek a termeknek a műsorában nem az ismeretterjesztő programok dominálnak. Mindenütt nagyon fontos volt, hogy a gyerekek részvétele, a személyes cselekvés, és az ezen keresztüli tapasztalatszerzés uralkodjon a programokban. Ezeket megismerve próbáltam a Müpa programjait is ebbe az irányba formálni.

NYUGAT-EURÓPAI SZEMLÉLETŰ koncertpedagógia – itthon

Melyek a legnépszerűbb foglalkozások az egyes korosztályok számára?

Mostanra kialakult egy állandó programcsomag: vannak Baba­koncertek, ahol a csecsemők és az anyukák együtt hallgatnak rövid, egyszerű darabokat. Vannak olyan interaktív foglalkozások, mint a Ringató és a Tesz-vesz muzsika, ahol bölcsődés korig bezárólag jönnek gyerekek szülőkkel, népi mondókákat, gyerekdalokat tanulnak, hang­szerek­kel játszanak. Vannak előadás-jellegű programjaink is: a Minimatiné zenés színpadi produkciói óvodá­sok­nak és kisiskolásoknak szólnak. A Matiné­koncer­tek sorozata az iskolás korosztályt szólítja meg komoly hangversenytermi előadásokkal. Ezen belül fut a Szenvedélyek sorozat, ahol a zenei élet illusztris személyeit hívjuk meg, hogy ők mutassák be és népszerűsítsék saját területüket. Kreatív játékra épülő foglalkozás a Zene-bona és a MUS-E. Utóbbinál a művészeti ágak kreatív együttműködéséből jön létre művészi élmény, itt a kiskamaszo­kat próbáljuk megnyerni.

Miért fontosak a részvételen alapuló programok?

Magyarországon a közönségnevelés szándékával készült programok korábban az ismeretterjesztésre épültek. Ennek is megvan a maga helye és szerepe, de keresni kell az újabb lehetőségeket, hogy megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek mentén a gyerekek számára érthetővé és átélhetővé lehet tenni egy-egy zenei élményt. Sokáig úgy aposztrofálták a befogadást, mint passzív tevékenységet, de az igazi be­ fogadást az különbözteti meg a zenefogyasztástól, hogy az előbbi megmozgatja az ember szellemi és érzelmi erő­ forrásait. A cselekvő részvételre épülő programok ezért fontosak. Ha az ember kipróbálhat egy hangszert, kísérletezhet a hangokkal, akkor az élmény a sajátja lesz. A cselekvés által

szerzett tapasztalat elvezethet oda, hogy a gyerek fel tudja venni az aktív befogadói állapotot.

Miért lényeges, hogy már kisbabakortól élő zenei élmények érjék a gyerekeket?

Nagyon sok minden dől el egészen fiatal életkorban.

Az a sémarendszer, amely a zene befogadásához és a zenével való bármilyen tevékenységhez szükséges, egészen pici korban alakul ki. A zenével való kapcsolatteremtés később erre épül, ezért nagyon nagy hangsúly van ezen a korosztályon mindenütt a világon.

A programokon foglalkoznak a klasszikus zene mellett más műfajokkal is?

A zenei nevelés hagyományosan a klasszikus zenére fókuszált, de nem lehet a gyerekek zenei univerzumából kiragadva kezelni, integrálni kell. Mi az európai műzene értékeire vigyázunk, de úgy, hogy engedjük érintkezni más műfajokkal.

Ennek érdekében a klasszikus zenei nevelésen kívüli eszközöket is latba kell vetni. A fiatalságot a saját zenei ízlésén keresztül kell megszólítani, nem pedig egy érték tekintélyére hivatkozva.

Az ifjúsági programoknak az a célja, hogy kineveljék a jövő értő közönségét?

Szokták mondani, hogy fogy és öregszik a közönség. Az elmúlt ötven évben teljesen átstrukturálódott a zenei piac, ahogy a zenefogyasztói szokások is. Van egy aggodalom, hogy az a fajta zene, amely nagyobb igényt támaszt a be­ fogadóval szemben, ki fog szorulni a kultúrából. Ezért kell megtanítani a gyerekeknek, hogy mit várhatnak ettől a zenei élménytől, és hogyan juthatnak a birtokába.

Forgách Kinga

2017. május–június kulissza

59

60

TEDxDanubia 2017 2017. május–június

TEDxDanubia 2014

UTAZÁS

IDÉN ELŐSZÖR AD OTTHONT A MÜPA A TEDxDANUBIA ÉVES RENDEZVÉNYÉNEK, MELYNEK ALCÍME: EGYEDÜL ÉS EGYÜTT. A TED-SZELLEMISÉG MELLETT ANNAK IS UTÁNAJÁRTUNK, HOGYAN KERÜLT A VILÁG TALÁN LEGINNOVATÍVABB KONFERENCIASOROZATA A DUNA-PARTRA.

Fotó: Mózsi Gábor

ÉRTELMES

Dióhéjban először a TED-ről: az egyre töb­bek számára ismerős betűszó a Technology, Entertainment, Design (technológia, szórakoztatás, dizájn) hárma­s pillérét rejti magában. A 2010 óta működő TEDxDanubia Nonprofit Kft. feladata az évi egy nagy és a tucatnyi kisebb rendezvény megszervezése.

Konferenciáról beszélünk, de senki ne gondoljon a szürke prezentációkat hallgatva udvariasan ásítozó közönségre: a TEDx minden érzékszervünket bombázó és értelmünket ingerlő, nagyszabású esemény.

A főszerepet a terjesztésre érdemes gondolatok alkotják: a TEDxDanubia színpadára olyan előadók léphetnek, akik hitelesen képviselnek valós, hosszú távú értékeket. Papp Péter, a szervezési hátteret biztosító és a támogató mecénás közösséget egyesítő nonprofit kft. tulajdonosa szerint elsődleges céljuk, hogy megtalálják és reflektorfénybe állít­sák azokat az embereket, akik jót tesznek Magyarországnak. Honlapjuk szerint egyik küldetésük az ország megváltoztatása, és amikor ennek részleteiről kérdezem, azt mondja: „Fájón hiányzik ma Magyarországról a párbeszédkultúra.

Van egyfajta ingerültség a társadalom­ ban, amely nem szűnik meg, amíg pro és kontra gondolkodunk mindenről. A mi előadóink abban segítenek, hogy jól érez­ zük magunkat itthon.”

A sorozat korábbi eseményeinek az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont. „Az amerikai tulajdonosoknak és nekünk is nagyon tetszett, hogy a csodálatos épület valaha ismeretterjesztő előadások otthona volt. Sajnos és szerencsére kinőt­ tük a helyet: tavaly már kétszer annyia­n jelentkeztek nézőnek, mint ahányan el­ férnek a moziteremben, így új helyszín után kellett néznünk.” A nagy költségvetésű rendezvény nem jöhetne létre a háttérben álló, száznál is több mecénás, többnyire felsővezetők és cégtulajdonosok nélkül. A Müpa Budapesttel is volt ezen a szálon személyes kapcsolatuk, a kellemes meglepetést pedig az jelen­tette, hogy az intézmény örömmel fogadta őket.

Káel Csaba vezérigazgató szerint nincs is ebben semmi meglepő. „A missziónk szerves része, hogy élményről élményre, inspiráló művek és események mentén kommunikáljunk minden generációval.

Figyelünk rájuk, építkezünk a visszajel­

zéseikből, kísérjük őket azon az úton, amelyen járva tudatos, kritikus és kíváncsi kultúra­fogyasztókká válnak. A TED lénye­ gét jelentő élményközpontú, kreatív és inno­vatív kommunikáció nagyon közel áll ahhoz, ahogy a Müpa működik: az itt bemutatott produkciók sokszor felkavar­ nak, provokálnak vagy lenyűgöznek, de mindig erős állításokkal és még erősebb kérdésekkel operálnak.”

A TEDxDanubia licenc tulajdonosát, alapítóját, a program kurátorát, Mányai Csabát az idei választott témáról kérdezem. „A nap témáját sosem éles kérdés­ feltevésként, inkább kontextusként, üres vászonként kell érteni. Egyedül és együtt: az ember ősi dilemmája, hogy másokkal közösen vagy önállóan oldja meg a prob­ lémáit, és a digitális korban ez különösen égető kérdés. Furcsán hangozhat, de a választott címben szerintem a legfon­ tosabb az és szócska: azok az életszerű válaszok, amelyek kombinálják az egye­ dül és az együtt módszereit.”

Hogy milyen egy ideális TED-előadás? „A jó előadást olyan utazáshoz hasonlí­ tom, amelynek van értelmi és érzelmi olda­la, és amelynek a végén a befogadó azt érzi, több lett általa. A lehetőségek száma ezen belül végtelen: van, aki kor­ tesbeszédet tart, más személyes törté­ netet mesél, egy új találmányt magyaráz el, esetleg metaforikus receptet ad a vi­ lág működésére.” Mányai Csaba vallja: ha valami létezik, akkor azt meg is lehet csinálni. A TEDxDanubia sztorija igazi siker­történet lett azáltal, hogy itthon is élő közeget teremtett a hasonlóan elkötelezett embereknek, akik közül ma már sokan együtt gondolkodnak és dolgoznak. „Ha a sejtek szövetté tudnak szerve­ ződni, az életképes válasz a kihívásokra. És így normává válhat az, ami előtte ki­ vétel volt.”

Valami nagyon hasonló zajlik a Müpa falai között is Káel Csaba szerint. „A szédí­ tő ütemű technológiai fejlődés korában tudnunk és értékelnünk kell, mit jelent az a jelen idejű élmény, amit egy hang­

…elsődleges céljuk, hogy megtalálják és reflektorfénybe állítsák azokat az embereket, akik jót tesznek Magyarországnak.

Az idei előadók között találunk slammert és fuvolaművészt, bevándorlási ügyvédet és biotechnológust, bestseller-szerzőt és ének-zene tanárt is. „Ebbe­n a fajta multidiszciplinaritásban rengeteg lehetőség rejlik. Az előadások mindig konkrét témákról szólnak, de ma­ ga a helyzet bátorítja és inspirálja az elő­ adókat a határátlépésekre, akik igazi mélyfúrásokat végeznek a választott tém­a területén. Az egész nap így válik élmény­szerűvé, így lesz több előadások egymásutánjánál.” – mondja Mányai Csaba.

versenyteremnyi ember együtt él át egyegy előadáson. Mitől válik olyan értékessé a pillanat, amikor lekapcsolódunk az egy­ személyes online világunkról egy művé­ szeti élmény kedvéért?” A TEDxDanubia május 4-i rendezvényén válaszokat kapunk ezekre a felvetésekre is. Meg persze újabb kérdésekkel gazdagodunk.

Jászay Tamás 2017

05 04

TEDXDANUBIA 2017 BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. május–június TEDxDanubia 2017

61

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL Valerij Gergijev és a Mariinszkij Színház Zenekara Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. január 30.

Közreműködött: Sergei Redkin – zongora) […] A Rómeó és Júlia nyitányfantáziában tökéletes belépések után megjelent az a túlvibrált, enyhén zsíros vonóshang, amit a hajdani szovjet […] zenekarokban sohasem szerettem.

De kiderült, ez csak múló rosszullét. Szép tónusa van ennek a vonóskarnak, jók a szólisták.

Első osztály. Ha a mű mégsem nyűgözött le, azt csak a karmesternek tulajdoníthatom. […]

Valerij Gergijev

A Rachmaninov-darabban [Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43 – a szerk.] akadt egy káprázatos szólista. Sergei Redkinnek hívják.

Jegyezzük meg a nevet. Megint egy orosz, aki mindent tud, amit a zongorázásról tudni lehet. És még muzikális is! […]

MUZSIKA, 2017. MÁRCIUS Kovács Sándor Snétberger Ferenc Trió és Nils Petter Molvaer

Snétberger Ferenc Trió & Nils Petter Molvaer

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. február 22. Közreműködött: Snétberger Ferenc – gitár, Phil Donkin – bőgő, Németh Ferenc – dob, vendég: Nils Petter Molvaer – trombita ) […] Snétbergertől most is hallhattunk mélyebbre hangolt gitárt, oud-szerű játékot mikro-portamentókkal, az Álom és más szerzemények alsóbb rétegekben megbúvó népdalmotívumai pedig megkapóan rímeltek a szintén rétegekben felépített, bonyolult ritmikai struktúrára. És bár azt írtam, Snétberger zenéje nem változik, életművének fejlődése a nyílt végű „nagy mű” tovább- és továbbírását jelenti, most mégis fel kellett figyelni a mind sűrűbbé szőtt, egyre több elemet hordozó összefüggésekre. Snétberger Ferenc a lélek és az emberiesség felől közelítve kommunikál a közönséggel, és úgy tűnik, mondandója van bőségesen. ÉLET ÉS IRODALOM, 2017. MÁRCIUS 3.

Végső Zoltán

Rameau: Naïs

NaÏs

[…] Számos alkalom adódott, hogy a – többségében női zenészekből álló – Orfeo Zenekar megcsillogtassa tudását: mások mellett Király Dóra és Farkas Gergely (fagott), Balogh Vera és Kovács Kapolcs (fuvola és pikoló), Pier Luigi Fabretti és Kőházi Edit (oboa és barokk furulya), valamint a koncertmester, Simon Standa­ge hegedűművész nevét említeném. A kórusrészeket igen meggyőzően előadó, huszon­hat fős Purcell Kórus tagjai hallhatóan otthon érzik magukat a francia barokk ornamentikában, és különösebb erőfeszítés nélkül, tisztán intonálnak. Sem a kórus, sem a zenekar számára nem új terület ez a repertoár, és anyanyelveként ismeri a korszak zenéjét karmesterük, Vashegyi György is, aki példás módon, tiszta mozdulatokkal dirigál, ugyanakkor képes letenni a pálcát, amikor arra van szükség. […]

ANDREWBENSONWILSON.ORG, 2017. MÁRCIUS 11.

Andrew Benson-Wilson

62

mélyvíz, csak úszóknak 2017. május–június

Fotó: Posztós János, Müpa

(Régizene Fesztivál, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. március 4.

Közreműködött: Chantal Santon-Jeffery, Reinoud Van Mechelen, Florian Sempey, Thomas Dolié, Manuel Nuñez-Camelino, Daniela Skorka, Philippe-Nicolas Martin, Komáromi Márton – ének, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, vezényelt Vashegyi György)

2017. május–június a müpa a weben

63

MARTINEK JÁNOS Többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok öttusázó

Martinek János

A meztelen bohóc, a Recirquel Újcirkusz Társulat előadása a sporttal kapcsolatos élményeimet idézte fel bennem. A gallérja nélkül hirtelen csupasszá váló bohóc a sportolói alázatot és küzdelmet is jelképezheti.

Engem is rengeteg erőfeszítés, fájdalom és kitartás röpített végül az olimpiai dobogó csúcsára, ahogy ezek a fiatalok is hatalmas odaadás, önfeláldozás és rengeteg munka árán alkothatták meg a tökéletes produk­ ciót. Egy jelentős fizikai erőnlétet kívánó feladatsor kör­é varázslatos történetet építettek fel. Különleges előadás – ajánlom a Recirquel produkcióit mindenkinek, aki szereti a látványosságot, és értékeli a kemény munkával és profizmussal megalkotott, könnyed, humoros és sokszínű színpadi világot.

2017

05 01 02 16 17

A MEZTELEN BOHÓC RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

DR. KEMÉNY DÉNES A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabda szövetségi kapitány Sportolóként és edzőként férfiak világában éltem az életem. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a Müpa programjai közül hölgyek nevéhez fűződő eseményekre esett a választásom. A Jazztavasz nagyszerűnek ígérkező hétvégéjén fellépő énekesek külön­böző személyiségek a világ más és más tájairól, eltérő a múltjuk, más stílushatások érték őket. Ami közös bennük: a vibráló tehetség, a sokféle zenei inspiráció iránti nyitottság, a jazz eleven lüktetése, amelyet hangjuk közvetít. Hasonlóságok is felfedezhetők a jazz és a vízilabda között: mindkettő csapatjáték, s mindkettőben meghatározó a váratlan helyzetekben gyors reagálással meghozott kreatív döntések szerepe.

Az énekes eszköze a saját teste – akárcsak a sportolónak. Egy intelligens vízilabdázó sokat tanulhat egy jó jazzénekestől…

2017

05 04 05 06

JAZZTAVASZ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Dr. Kemény Dénes

JAKABOS ZSUZSANNA Európa-bajnok úszó, négyszeres olimpikon

Jakabos Zsuzsanna

64

hullámhossz 2017. május–június

Fotó: Panamyfoto

Tízéves voltam, amikor a versenysport miatt iskolát kellett váltanom, és egy táncés rajztagozatos osztályba kerültem. Amíg a társaim balettórán izzadtak, én az iskola uszodájában róttam a hosszokat. Boldog voltam, hogy a balettet megúszhatom.

Amúgy is azt gondoltam, hogy nem áll hozzám közel ez a műfaj, pedig csak nem ismertem. Győrben láttam először balettet színpadon. Megragadott az a művészi alázat, amellyel a táncosok elérik az általuk megvalósított pontosságot és tökéletességet. Láttam az eredményben a gyakorlásba fektetett rengeteg munkát. Az élmény annyira lenyűgözött, hogy azóta is rendszeres balett-látogató vagyok. Ezért várom örömmel és ajánlom mindenkinek a Szegedi Kortárs Balett Gluck – Vivaldi estjét.

2017

05 09 10

SZEGEDI KORTÁRS BALETT GLUCK: DON JUAN / VIVALDI: A NÉGY ÉVSZAK ALKOTÓ: JURONICS TAMÁS – KOREOGRÁFIA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Megöllek, mert el akartad csábítani!

MÁRCIUS 27. – JÚNIUS 30.

17 18

OPERAHÁZ

20

www.opera.hu www.facebook.com/Operahaz

balettművész

balettművész

BÉRLETVÁLTÁS

Új bérleteseink részére

Tanykpayeva Aliya

ElsőSorban

Melnik Tatiana

Megölsz, mert el akart csábítani?

Fotó: Georgij Merjas

Laár András egyrészt az ország legismertebb és legnépszerűbb előadóinak egyike a fájón valóságos Besenyő Pista bácsi jelmezében a L’art pour L’art programjain, miközben a szeretet és az önmagunkkal való megbékélés hirdetője buddhistaként, a köztudatba pedig egy konvenciókat kifordító popzenekar, a KFT tagjaként robbant be. Emellett könyveket publikál és önálló fellépései vannak.

Laár András

Mikor döntötte el, hogy egyszerre több pályát választ?

Ez csak így alakult. Az élet hozta ezeket sorban. Zenész akartam lenni, és a zenész­ ségből 1985-ben rángatott ki Galla Miki, amikor a L’art pour L’art Társulat elődjét ketten megalapítottuk, és az első önálló, irodalmiest-szerű műsoromat ketten létrehoztuk. Ugyanebben az évben kerültem közeli kapcsolatba a buddhizmussal is. Ebbe az irányba én léptem, mert kíváncsi voltam: filozófiai szempontból érdekelt sok minden, és végül a buddhizmusban megtaláltam azt az utat, amely máig irányt ad az életemnek.

„Az élet hozta ezeket sorban.”

A keleti vallás és az okkult gondolkodás felé is nyitott. Elég ritka, hogy valaki eközben meg tudja tartani humoros világszemléletét. Összeegyeztethető a két nézőpont?

Jó példákat láttam magam előtt. Azok az emberek – a tanáraim –, akikkel mint buddhistákkal kapcsolatba léptem, mind jó kedélyűek és szellemesek. Ismert példa

66

határsértők 2017. május–június

CSAPATEMBER EGYSZERRE TÖBB SZÍNPADON Őszentsége, a Dalai Láma, akit alkalmam volt többször is látni és előadásait hallgatni: jó humorú, jó kedélyű ember. A szellemi szabadság, amelyről a buddhizmus szól, vélhetően együtt jár a humorérzékkel, legalábbis a könnyed lelkiállapottal.

Pályáján több hosszú távon sikeres együttesnek is motorja volt. Csapatembernek tartja magát?

Alapvetően igen. Nagyon szeretek jó kollégákkal együtt dolgozni és együtt lenni. Jó érzést okoz. Közben szeretném fenntartani a függetlenségemet is, úgyhogy vállalok szóló megjelenéseket.

Ma is aktuális figyelmeztetésnek gondolja, hogy ne legyünk bábuk?

Igen, sajnos. Megdöbbentő, hogy amikor a KFT együttessel eljátsszuk ezt a számot, mindig érezni lehet a jelentőséget, amelyet mai megszólalásakor kap ez a szám.

1981-ben is volt ilyen, de most valahogy hirtelen annyira érvényes, hogy szinte lázadásnak tűnik. Pedig ez egy régi dal, senki nem lázad benne semmi ellen, ez egy szerelmes dal, egy szerelmi kapcsolatban való függésről szól, ami áttevődött egyébre. Ilyen hangulata lett a mai világban is.

A névválasztásban annak idején az volt a fő szempont, hogy a társadalom korlátozott felelősségvállalására felhívja a figyelmet. Ezt is aktuálisnak gondolja?

Szerintem ez is aktuális. Valahol ez sajnálatos. Amikor ezt huszonvalahány évesen elkezdtük, úgy éreztük, hogy ez a nyomasztó korszak majd lecseng, és majd lesz egy sokkal tisztább és szabadabb vilá­g.

Most a nyomasztás körülbelül ugyanott tart, a remények nem teljesültek. De a nevünket úgy is magyarázhatjuk, hogy a mi felelősségünk korlátolt, mert a zenekart hobbi­ból csináljuk, egyikünk sem ebből él.

Mi tartja össze ennyi év után a KFT-t? Mi az a többlet, amit magáénak mondhat? Úgy érzem, négyen olyan életművet hoztunk létre, amelyet érdemes újra és újra elővenni. Nem lenne jó kidobni, hiszen máig érvényes. Az összes dal a helyén van, nem érzem, hogy bármelyik idejétmúlt lenne. Érdekes módon a zenekar az utóbbi tíz évben ért be annyira, hogy százszázalékosnak nevezhetjük zeneileg és együttműködés szempontjából egyaránt. Jó csinálni, élvezzük a koncerteket.

Zipernovszky Kornél 2017

06 20

HEY, JUNE! KFT – GLOBE KÖZREMŰKÖDIK: BORNAI TIBOR, LAÁR ANDRÁS, II. LENGYELFI MIKLÓS, MÁRTON ANDRÁS VENDÉG: ZHANG YU (CAROLYN), SOFIA LABROPOULOU, SAÏD TICHITI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

éljük át az örömöt!

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR 2017–18

TEK E L R BÉ ATÓK KAPH

Emberi Erőforrások Minisztériuma

WWW.BFZ.HU

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram