Müpa Magazin 2017/2018 évad 2. szám

Ingyenes időszaki kiadvány • XII. évfolyam, 5. szám, 2017. november—december

magazin

müpa

élet • stílus • művészet

www.mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

Kedves

Közönség!

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Szakcsi Lakatos Béla

Az épület megnyitása óta rendszeresen muzsikálok a Müpában.

Jól emlékszem arra, milyen nyugtalanul vártam első koncertemet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között. Az eredeti tervek szerint az a fellépés a Fesztivál Színházban valósult volna meg, menet közben azonban valamilyen szervezési okból mégis átkerült a nagyterembe. Aggódni kezdtem: a Fesztivál Színház szerényebb befogadóképességű nézőtere után vajon sikerül-e megtöltenünk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremet is? Örömmel tapasztaltam, hogy végül nagy volt az érdeklődés: a terem megtelt, ahogyan azóta is mindig, valahányszor újra alkalmam nyílik itt fellépni. Jó, hogy a jazzmuzsikusok otthonuknak érezhetik a Müpát, én pedig különösen nagy örömmel muzsikálok itt – nemcsak azért, mert a legkiválóbb külföldi kollégákat hívhatom meg a koncertjeimre, s ők mindig örömmel jönnek ide játszani, de azért is, mert itt igazán lehet kísérletezni, műfajokat összeházasítani, a helyszín is erre inspirál a maga összművészeti törekvései­ vel. Olyan jazz-zenész vagyok, akinek régi és szoros a kapcsolata a klasszikus műfajokkal: itt játszhattam már Mozartot, Bachot, és most, amikor az Évad művészeként háromszor is alkalmam nyílik közönség elé lépni, ismét hódolhatok a klasszikus szerzők előtt.

Amikor decemberben fiammal, Róberttel megszólaltatjuk Bach c-moll kétcsembalós versenyét, a Kelemen Kvartett társaságában felelevenítjük régi kísérletünket, Bartók 2. vonósnégyeséhez társítva a tételek közti jazz-átkötéseket, Falusi Mariann és a remekül improvizáló Presser Gábor közreműködésével pedig a popzene vilá­gába teszünk kirándulást, a gesztus önmagán túlmutató jelentését szeretnénk hangsúlyozni: a zene egy és oszthatatlan.

A Müpa befogadó szellemű, minden értékre nyitott közönsége már sokszor bizonyította, hogy tudja ezt.

Szakcsi Lakatos Béla az Évad művésze

2017. november—december nyitány

Herbert Blomstedt

Fotó: Felix Broede

Kent Nagano

03 Magyarok 04 a nagyvilágban 06 Angyalok hangján Az év karmestere KLASSZIKUS a Müpában Zene mint terápia 08 Salzburgi muzsikusok „Olyan régiókba Tenor a bélyegen vezet minket, melyeket soha korábban nem A Bach-expedíció fedeztünk fel” 12 Karácsony brit módra Minden leütött AKTUÁLIS ZENE billentyűben…

14 Csillagvizsgálóban A tanítványok 16

Nyitány Tartalom Horizont

24

Fotó: Cheryl Mazak

22

Fotó: Martin U.K. Lengemann

12

Pinchas Zukerman

FOLYAMATOS MÚLT

18 A „harmadik”?

34 20 TÁNC Egy különleges társulat 36 22 JAZZ 24 Mágus nagybőgővel, 38 26 basszusgitárral 28 VILÁGZENE 30 A gyökerektől a mennybe 32 Páratlan páros, északi fény

42 44

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA ingyenes kiadványa

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

44 Fotó: Gregor Hohenberg

32

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2017. október 5.

Ellen Nisbeth

KÖNNYŰ

Popénekes és operaszerző LITERÁRIUM

A címlapon: Juan Diego Flórez Címlapfotó: Kristin Hoebermann A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Mari Boine

KULISSZA

„Fontos, hogy 48 a Müpa képviseltesse magát a nagyvilágban” 60

Vámos csak egy van 50 MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK Idéző 52 Szemelvények zenekritikákból Októberi hexameterek 54

62

www.mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnereink:

HULLÁMHOSSZ

MÜPAMOZI

Ugyanaz, de mindig másképp CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Virágoskert télen

Heimann Zoltán • Bock József • 56 Árvay János

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

64

HATÁRSÉRTŐK

58 Versek zseblámpafénynél 66

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Fotó: Posztós János, Müpa

Virtuálisvalóság-játékkal várja látogatóit a Müpa

Fotó: Posztós János, Müpa

Hamarosan a közönség is megismerkedhet a Müpa új, önálló fejlesztésű zenei ismeretterjesztő játékával, amely főként öt–tizenkét éves gyerekeknek szól. Az ifjú játékosok a fejükre erősített VR (virtuális valóság) szemüveg és fejhallgató segítségével hódíthatják meg az egyre összetettebb szintekre épülő játékteret, amelyben kísérőjük, Peti apród tanácsai mellett módjuk van megismerkedni a különféle hangszeres környezetekben megszólaló akusztikus hangszerekkel. A játék fejleszti a zenei memóriát, interakciót alakít ki a zene és a hallgató között, illetve hozzá­ segíti őt a zene élményszerű befogadásához.

Korhatár nélkül: korcsolyázók, figyelem!

A Müpa mellett felállított sátor a téli kültéri programoknak csupán egyik, igaz, különlegesen fontos helyszíne. Hasonlóan népszerű – és immár hagyo­mányosnak nevezhető – téli örömforrás az épület közvetlen szomszédságában az advent kezdetétől az ünnepeket követően januárban is működő jégpálya, amelyet a közönség tavaly megkedvelt és lel­ kesen látogatott. A jégpálya és a sátor lehetőségeit a Müpa szakemberei igyekeztek összehangolni: a sátor programjait úgy szervezték, hogy a korcsolyázók a sportolás előtt vagy azt követően kényelmesen részt vehessenek az eseményeken. Érdemes megjegyezni: a sátorba szóló belépő­jegyekkel is ingyenesen látogatható a jégpálya a program napján.

Eötvös Péter Kettős minőségben, karmesterként és zeneszerzőként, szerzői esten nyitja meg Eötvös Péter a hamburgi Greatest Hits Fesztivált. A világhírű magyar muzsikus – akivel a Müpa közönsége is rendszeresen találkozhat ­– a november 1-jén kezdődő eseménysorozat első koncertjén lép közönség elé a hajdani gyárépületből koncertteremmé átalakított, évtizedek óta a kortárs művészet népszerű helyszíneként szolgáló Kampnagel épületében. Az est során a Klangforum Wient vezényli, fuvolán Vera Fischer, klarinéton Olivier Vivarès működik közre. A program első részé­ ben a Shadows 2015-ös új változata és a Sonata per sei szólal meg, a szünet után a Chinese Opera kerül közönség elé. „A közönségnek írok, nem az íróasztalfióknak” – idézi az alkotót a fesztivál honlapja. A szervezők hozzáfűzik: „mindez hallható is, a szó legjobb értelmében. Mert Eötvös operáinak és hangszeres műveinek zenéje fülbemászó és érzéki, és így nemcsak a kortárs zene törzsközönségének körében arat sikert.”

Eötvös Péter november 3-án ősbemutatóval szerepel a Müpa programján: a Rising Stars sorozat keretében, Pálfalvi Tamás trombitaművész koncertjén Sentimental című darabját ismerhetjük meg.

06

horizont 2017. november—december

Eötvös Péter

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

a hamburgi Greatest Hits Fesztiválon

Szenvedély és virtuozitás Mindent tudni és minden tudást átértelmezni – ez a mondat lehetne Balanchine Magyarországon most először bemutatkozó koreográfiájának mottója. Az 1947-es Téma és Variációk, sokak szerint minden idők legnehezebb balettje ezúttal Harald Lander koreográfiájával, az Etűdök kel együtt látható novemberben, a Müpa színpadán.

Elképesztő lendületével, játékos irányváltásaival, a zenei hang­ súlyok váratlan áthelyezésével a Téma és Variációk tökéletes és nagyszerű példája annak, hogy George Balanchine milyen zseniálisan tudja megmutatni a klasszikus balett esszenciáját és organikus fejlődésének lehetőségét. Balanchine szemében Marius Petipa képviselte a 19. század teljes tánctechnikai és elméleti tudását, ő maga pedig nem vállalt kevesebbet, mint hogy ezt a kincset átmentse a 20. századba.

A Téma és Variációk az orosz balett fénykorát idézi, leplezetlen örömmel és tisztelettel használja a klasszikus lépéseket, egyre összetettebb és bonyolultabb variációkban mutatva meg természetüket. Balanchine balettjét nem véletlenül hívják a Csipkerózsika „unoka­húgának”: ez az 1947-ben az ABT (American Ballet Theater, korábban Ballet Theater) számára koreografált mű evokálja Petipa „királyi” darabját, s maga is Csajkovszkij zenéjére építkezik, 3. szvitjének utolsó tételére készült. Balanchine egy klasszikus báltermet varázsol a nézők elé, ahol a női és férfi szólista, valamint a kar híven követi a tizenkét zenei tétel variációit.

Ez a mű hatalmas kihívás a táncművészek számára: Mikhail Baryshnikov egyik interjújában bevallotta, hogy a Téma és Variációk volt élete legne­hezebb balettje. A női szólót Budapesten Melnik Tatiana tán­colta, aki a nagy balettekben (Don Quijote, Manon, Csipkerózsika) már bizonyí­totta tehetségét, valamint a 2017/2018-as évad Étoile-ja, Tanykpayeva Aliya, illetve Kim Minjung magántáncosnő, a férfi szólót pedig az előző évad Étoile-ja, Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin, aki tavaly elnyerte az évad legjobb pálya­ kezdőjének címét, és a kétszeres „Csillag”, Oláh Zoltán táncolják.

A Téma és Variációkkal egy csokorban visszatér Harald Lander egyfelvonásos balettje, az Etűdök, amelyet először 2014 márciusában mutatott be a Magyar Nemzeti Balett. A dán koreográfust Czerny pergő, lendületes és pontosságot, felkészültséget igénylő zongoraetűdjei ihlették meg. Az Etűdök tulajdonképpen egy es�szenciális balettóra, amelyen a táncosok bemutatják a különböző nehézségű ugrásokat, forgásokat, a spicctechnika specialitásait és a pas de deux-ket. A koreográfia 1948-ban készült, szinte egy időben Balanchine darabjával, a Dán Királyi Balett társulata számára. Ez a darab is mérhetetlen figyelmet, koncentrációt és persze fizikai állóképességet és virtuozitást követel a szólistáktól, akik ezúttal is az együttes legkiemelkedőbb táncosai közül kerülnek ki.

Braun Anna

2017

11 15 16 17 25 26

Magyar Nemzeti Balett Téma és variációk / Etűdök Téma és variációk Cheprasova Elizaveta, Földi Lea, Tanykpayeva Aliya — fő Szóló lány Balázsi Gergő Ármin, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely — fő Szóló fiú a Magyar Nemzeti Balett együttese a Magyar Állami Operaház Zenekara felvételről George Balanchine — koreográfia Pjotr Iljics Csajkovszkij — zene Woodland Thompson — eredeti díszlet és jelmez Rózsa István — díszlet Rományi Nóra — jelmez Solymosi Tamás — világításterv John Clifford — betanító balettmester Aradi Mária, Dózsa Imre, Solymosi Tamás, Venekei Marianna — próbavezető balettmester Etűdök: Balaban Cristina, Sarkissova Karina, Komzér Alexandra — Balerina Rónai András József, Balázsi Gergő Ármin, Lagunov Ievgen – Szóló fiú 1.

Timofeev Dmitry, Leblanc Gergely, Oláh Zoltán – Szóló fiú 2.

Harald Lander — koreográfia Carl Czerny — zene Lise Lander — művészeti tanácsadó Johnny Eliasen — betanító balettmester Pongor Ildikó, Kövessy Angéla — próbavezető balettmester Fesztivál Színház

Zene

mint terápia Dvořák életének legnehezebb időszakában, fájdalmainak enyhítéseként írta ki magából Stabat Mater ét – az eredmény a téma talán legszemélyesebb ihletésű zenei megfogalmazása lett.

Talán szokatlannak tűnhet, hogy mindenszentek napján hangzik fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán a mifelénk elsősorban három utolsó szimfóniája, kisebb részben kamarazenéje és Ruszalka című operája révén ismert cseh zeneszerző, Antonín Dvořák monumentális oratóriuma, a Stabat Mater. A középkori eredetű, latin nyelvű szöveg megzenésítései hagyományosan a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva szoktak felcsendülni a világ koncerttermeiben. Nem csoda, hiszen a szöveg feltételezett szerzője, Jacopone da Todi 13. századi ferences szerzetes a kereszt alatt állva fiát sirató Szűz Mária fájdalmait foglalta versbe — a liturgikus funkción túlmutató átéltséggel és átélhetőséggel.

Talán éppen ez a mélyen személyes hangvétel ragadta meg Dvořák képzeletét, amikor családi tragédiáinak terápiaszerű feldolgozásához keresett szöveget.

08

klasszikus 2017. november—december

…nemcsak témájánál, de az alkotó életrajzi körülményeinél fogva is a gyermekét elvesztő szülő érzelmeinek monumentálisra fokozott megfogalmazása.

Fotó: Zagnoli Roberto Abbado

A Stabat Mater megzenésítését közvetlenül inspiráló esemény lányának, Josefá­nak 1875-ben bekövetkezett halála volt.

A mester ezt követően fogott bele a kompozíciós munkába: 1876-ban mintegy három hónap alatt fejezte be a mű első, még zongorakíséretes és héttételes változatát.

1877-ben azután újabb magánéleti csapások érik: augusztus és szeptember folyamán, alig egyetlen hónap alatt veszíti el másik két gyermekét, Růženát és Otakart.

A felfoghatatlan fájdalom az ideiglenesen félbehagyott munka folytatására készteti: az év októbere és novembere között három tétellel egészíti ki, majd meg is hangszereli a Stabat Mater immár véglegesnek tekinthető verzióját. A mű ilyenformán nemcsak témájánál, de az alkotó életrajzi körülményeinél fogva is a gyermekét elvesztő szülő érzelmeinek monumentálisra fokozott megfogalmazása.

Erre utal az is, hogy néhány ponton Dvořák apróbb változtatásokat hajtott végre a hagyományos szövegen — nem liturgikus célokra, hanem hangsúlyozottan személyes vallomásnak szánta.

Az 1880-as prágai bemutató után számos városban — köztük Budapesten is — csakhamar megszólalt a Stabat Mater; a premiert követő előadások közül kiemelkedik az 1882-es brnói, amikor a nagy zeneszerző-pályatárs, az ekkor még csak vidéki karmesterként ismert Leoš Janáček vezényelte az oratóriumot. A Dvořák-mű előadásai manapság nem gyakoriak Csehországon kívül — bár Magyarországon az utóbbi években mintha sűrűsödnének: a Müpában is többször elhangzott már a kompozíció. Éppen ezért örömteli, hogy november 1-jén a Magyar Rádió zenei együtteseinek jóvoltából, rangos nemzetközi szólista-vendégek közreműködésével ismét hallhatjuk e meditációra kiválóan alkalmas, grandiózus művet.

Bóka Gábor

2017

11 01

Mindenszentek Dvořák: Stabat Mater Közreműködik: Anasztazja Segoljeva — szoprán, Vörös Szilvia — mezzoszoprán, Paolo Fanale — tenor, Liang Li — basszus a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Karigazgató: Pad Zoltán Vezényel: Roberto Abbado Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

09

Felfedezőúton Vashegyi György és két historikus együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar az alapítás óta eltelt huszonhét esztendő

során már számtalan régizenei ritkasággal és különlegességgel ismertette meg a közönséget (amellett persze, hogy a törzsrepertoár remekműveit is folyamatosan műsoron tartja), s e produkciók között jó néhány akadt, amellyel a magyar hangversenyélet régi

adósságait sikerült törleszteni. Az egyik legnagyobb felderítetlen vidék a magyar zenekultúra számára a francia barokk volt, s ezen belül is különösen rosszul álltunk az opera műfajának ismerete terü­letén. Húsz esztendeje a magyar közönség még alig tudott vala­mit a francia operáról, Vashegyi és zenei műhelyei jóvoltából azonban az elmúlt évek során egymás után hallgathattuk meg Rameau fontos zenés színpadi műveit: Hyppolite et Aricie, Les Fêtes de Polymnie, Platée, Naïs. De nemcsak Rameau műveivel örven­deztették meg a közönséget: előadták Leclair Scylla et Glaucus, valamint Mondonville Isbé című művét is. Sok évre tervezett francia felfedezőútjukon egy ideje a Versailles-i Barokk Zenei Központtal együttműködve haladnak. Ilyen előzmények után a koncertlátogató nem lepődik meg, ha ezúttal több francia operaszerző műveiből hallhat (újkori bemutatót is kínáló) válogatást. Rameau mellett Dauvergne, Royer és Mondonville operarészletei alkotják a műsort, amelynek szólistája az a Chantal Santon-Jeffery, akit a közönség a korábbi sikeres francia műsorú produkciókból már jól ismer.

2017

11 23

Ragyogjatok, új csillagok!

VÁLOGATÁS Rameau és francia kortársai operáiból Közreműködik: Chantal Santon-Jeffery — szoprán Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken) Koncertmester: Simon Standage Vezényel: Vashegyi György Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Chantal Santon-Jeffery

Az utóbbi évek során a budapesti koncertéletben egyre elterjedtebbekké váltak az olyan hangversenyek, amelyeken nem egy, hanem több versenymű szólal meg, sőt néha az egész program csak ilyenekből áll. Ez a koncert is ebbe a csoportba tartozik, bár a három megszólaló kompozíció közül ténylegesen csak egyet nevezett szerzője versenyműnek: Bartók csupán vázlatokban fennmaradt utolsó kompozícióját, a Serly Tibor által kidolgozott Brácsaversenyt. De azért Richard Strauss fiatalkori F-dúr románca és a búsképű lovagot és szolgáját megjelenítő opusa is zenekar kísérte szólóhangszerekre íródott, még ha nem is viseli a concerto feliratot. Igaz, a Don Quixote esete bonyolultabb, hiszen ez a szóló brácsát és csellót foglalkoztató darab (a két hangszer a cervantesi eposz két szereplőjét jeleníti meg) egyfelől szimfonikus költemény, másfelől azonban variációsorozat. A Héja Domonkos vezényelte Concerto Budapest közönsége két vérbeli világklasszis és két generáció együttműködésének lehet tanúja: korunk egyik legkiválóbb brácsása, a német Tabea Zimmermann találkozik a világ egyik legkeresettebb csellistájával, Várdai Istvánnal. A „két Strauss között egy Bartók” zenei szendvics is érzékeny műsorválasztási ötlet, hiszen tudjuk: a magyar komponistának zeneakadémiai tanulóéveiben egyik bálványa

10

klasszikus 2017. november—december

Fotó: Marco Borggreve

Don Quixote és Sancho Panza

Tabea Zimmermann

volt tizenhét évvel idősebb német pályatársa, akinek Hősi élet című szimfonikus költeményéből zongoraváltozatot készített, és azt fejből játszotta.

2017

12 07

Mélyvonós mesterek és a Concerto Budapest Közreműködik: Tabea Zimmermann — brácsa, Várdai István — cselló Vezényel: Héja Domonkos Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson

Mit idéz fel a Tyson név? Attól függ, kit kérdezünk meg erről. A sport­ rajongónak nyilván „Iron Mike”, vagyis Mike Tyson, a már visszavonult amerikai ökölvívó jut eszébe. A zenekedvelő azonban a 2000-ben hetvennégy évesen elhunyt, nemzetközi hírű zenetörténészre, Alan Tysonra: a bécsi klasszika, ezen belül Mozart, Beethoven és Clementi fontos kutatójára gondol, akinek Joseph Kermannel közös Beethoven-monográ­fiá­ ját magyar fordításban is olvasta. Most megismerkedhetünk az ismert név egy harmadik viselőjével: Andrew Tyson a közkedvelt MVM Koncertek — A Zongora sorozat bérleti estjén lép fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A 2015-ös zürichi Anda Géza Zongoraverseny már harmincegy éves, de még kamasz fiúra emlékeztetőn fiatalos arcú győztesét „a zongora igazi költőjének” nevezte a kritika. Sokat koncertezik Amerikában és Európában egyaránt, sorra hódítva meg a nagy termek közönségét mind szólistaként, mind kamaramuzsikusként.

A Müpába olyan műsorral érkezik, amelynek fontos eleme a láttató szuggesztivitás és a temperamentum: Scarlatti szonátáit, Ravel Miroirs ciklusát, Albéniz Ibéria-szvitjét és Liszt Spanyol rapszódiáját szólal­tatja meg. Ebben a műsorban a spanyol hatás is mindvégig érzékelhető, hiszen az olasz Scarlatti a madridi királyi udvarban működvén sokat magába szívott az ibér zene lendületéből és indulatából, a jó néhány spanyolos művet komponáló Ravel pedig anyai ágon köztudottan baszk volt.

2017

12 12

Vannak kortárs zeneszerzők, akik elkerülik a magyar hangversenytermeket, másokkal azonban sikerül gyümölcsöző kapcsolatot kialakítanunk. Bízvást sorolható az utóbbiak közé korunk egyik legsikeresebb alkotója, a nyolcvanhárom éves Krzysztof Penderecki, akinek műveit is rendszeresen hallhatjuk, és ő maga is időről időre eljön, hogy karmesterként saját kompozícióit és a klasszikus-romantikus repertoár mesterműveit vezényelje. A Müpában például 2013-ban szerzői betanításban hallhattuk 8. szimfóniáját (Lieder der Vergänglichkeit — A múlandóság dalai), majd 2016-ban szintén Penderecki vezényelte a Jeruzsálem hét kapuja című, monumentális kórusszimfóniát. Most nem a szerző, hanem a kanadai Keri-Lynn Wilson vezényli a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén az 1979/80 telén befejezett, egytételes 2. szimfóniát, ezt a mind­ végig tonális kompozíciót, amelynek alcíme, a Karácsony arra utal, hogy a zeneszerző a népszerű karácsonyi éneket, a Csendes éjt idézi benne. A mű Penderecki hajdani „neoromantikus” fordulatának egyik jelleg­ zetes képviselője. Különös arra gondolni, hogy néhány évtizede, a mű keletkezésekor a kritika szinte „kiátkozta” Pendereckit azért, mert elfordult az akkori kortárs zene érdesebb, disszonánsabb hangzásvilágától, és simogatóbb harmóniákat keresett… Frappáns választás, hogy az angyali békéjű mű társaként egy másik „mennyei” témájú kompozíció, Mahler 4. szimfóniája is megszólal ezen az estén, a fináléban Zemlényi Eszter szopránszólójával.

Kecskés M. Júlia

Fotó: Daria Stravs Tisu

Fotó: Christian Steiner

Változatok egy családnévre

Két „szelíd” szimfónia

2017

12 14

Keri-Lynn Wilson

Nemzeti Filharmonikusok Közreműködik: Zemlényi Eszter — szoprán Vezényel: Keri-Lynn Wilson Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MVM Koncertek — A Zongora Andrew Tyson zongoraestje Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

11

„Olyan régiókba vezet minket, melyeket soha korábban nem fedeztünk fel”

Ki tudja, mire vágyik inkább a közönség? Új impulzusokra vagy már ismert, jól bevált élményekre? A legkézenfekvőbb válasz, hogy egyszerre mindkettőre.

Herbert Blomstedt, Leonidasz Kavakosz és a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának koncertje a régi-új tapasztalatok együttes megélésére ad lehetőséget: Brahms és Schubert műveivel ‑ igazi klasszikusokkal ‑ érkeznek a Müpa színpadára, személyük ugyanakkor garancia arra, hogy a D-dúr hegedűverseny és a „Nagy” C-dúr szimfónia úgy szólaljon meg, ahogyan még soha nem hallottuk ezeket a kompozíciókat.

Leonidasz Kavakoszt sok mindenért sze-

retheti a közönség. Szerethetjük virtuozitásáért és játékának mélységeiért, s lenyűgöző élő előadásaiért éppúgy, mint lemezfelvételeiért. Kavakosz és a Lipcsei Gewandhaus Zenekara olyannyira tapasztalt előadói Brahms D-dúr hegedűversenyének, hogy 2013-ban közösen lemezre is vették a művet. Akkor Riccardo Chailly irányította őket, ezúttal az idén kilencvenéves világklasszis, Herbert Blomstedt vezényletével játszanak.

Zeneiség és intellektualitás — e két elv vezette mindvégig pályáján Herbert Blomstedtet, akit szintén különleges kapcsolat fűz a lipcsei együtteshez, melynek 1998 és 2005 között volt zeneigazgatója.

Osztrák és német zeneszerzők: Beethoven, Schubert, Mendelssohn, Brahms, Bruckner, Richard Strauss és Hindemith képviselik azt a zenei világot, mely a legközelebb áll Blomstedt szívéhez és intellektusához

12

klasszikus 2017. november—december

— nem véletlen, hogy születésnapi turné­ jának budapesti koncertjére Schubert és Brahms egy-egy ikonikus művét választotta. „Nagy” és „mennyeien hosszú”. Ezzel a két jelzővel illetik leggyakrabban Schubert C-dúr szimfóniáját (D. 944), mely kétségkívül a zenetörténet legkalandosabb sorsú művei­nek egyike. Schubert halálát követően közel tíz évnek kellett eltelnie, mígnem Schumann egy bécsi útja során felfedezte a százharminc oldalas kéziratot, mely azonnal magával ragadta. 1839-ben a Gewandhaus koncertsorozatában szólalt meg először

a mű, melynek bemutatóját nem más, mint Mendelssohn vezényelte. Bár Schumann csodálatos fogadtatásról írt, elhallgatta, hogy a szimfóniát erősen rövidítve játszották, s a zenei világ tartózkodásáról árulkodik az is, hogy az 1840-es évek elején egy párizsi és londoni bemutatót is töröltek, mert a feldühödött zenészek túl nehéznek találták szólamaikat. A szimfóniát a korabeli gyakorlatnak megfelelően a bécsi első előadáson is csak óvatosan adagolták a közönségnek: mindössze két tételét adták elő, és hogy enyhítsék a schuberti „komolyságot”, Donizetti Lammermoori Luciájának

Sok más művészbarátsághoz hasonlóan Brahms és Joachim barátsága sem volt felhőtlen. Megismerkedésük idején, 1853-ban Joachim már igazi híresség volt a szakmában, míg Brahms csak bontogatta a szárnyait komponistaként. Joachim nem kis szerepet játszott abban, hogy Brahmsot befogadja a zenei világ, ő ragaszkodott például ahhoz is, hogy Brahms és a Schumann házaspár megismerjék egymást. Több évtizedes barátságukat a Hegedűverseny bemutatója után nem sokkal egy kívülről talán komolytalannak tűnő magánéleti vita törte meg: Brahms nem bírta nézni, hogy Joachim egyre betegesebben féltékeny feleségére. Mire sor került a válásra, Brahms és Joachim nem voltak beszélő viszonyban. Joachim továbbra is játszotta Brahms műveit, de nem válaszolt többé a leveleire. Brahms rendkívüli engesztelő gesztusa, a Joachimnak ajánlott Kettősverseny kellett később ahhoz, hogy helyreálljon közöttük a béke.

Herbert Blomstedt

…a feldühödött zenészek túl nehéznek találták szólamaikat. egyik áriáját is beékelték közéjük. Ma már természetes, hogy a koncerttermekben megszakítás nélkül hallgathatjuk meg a művet, mely — Schumann szavaival élve — „többet rejt magában egy gyönyörű dalnál, puszta örömnél vagy bánatnál [...], és olyan régiókba vezet minket, melyeket soha korábban nem fedeztünk fel”.

Fotó: J.M. Pietsch

„Concerto a hegedű ellen” — így jellemezte a 19. század egyik legbefolyásosabb karmestere, Hans von Bülow Brahms D-dúr hegedűversenyét, melynek első előadását maga a szerző vezényelte Lipcsében 1879. január 1-jén. A szólista Brahms egyik legközelebbi barátja, Joachim József volt, aki Brahmsot a hegedűszólam kialakításában virtuóz hangszeres tudásával és zeneszerzői tapasztalataival is segítette. A kezdeti langyos fogadtatást követően a Hegedűverseny hamar az élre tört, s ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy Beethoven egyetlen (szintén D-dúr) hegedűversenyével kezdték együtt emlegetni. Brahms 1878 nyarán Pörtschachban kezdte komponálni a darabot, ahol elmondása szerint annyi dallam hevert a földön, hogy egyenesen vigyáznia kellett, hogy rájuk ne lépjen. Az utánozhatatlan dallamosság mellett a lassú tétel oboaszólója és a finálé verbunkos fordulatai is védjegyeivé váltak a darabnak, mely az utolsó olyan nagy versenymű a 19. században, melyben a komponista lehetőséget biztosít a szólistának a rögtönzésre.

Belinszky Anna

2017

11 03

Herbert Blomstedt 90 Leonidasz Kavakosz és a Lipcsei Gewandhaus Zenekara Közreműködik: Leonidasz Kavakosz — hegedű Vezényel: Herbert Blomstedt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

13

Minden

billentyűben… leütött

Megemlékező események Kocsis Zoltán halálának első évfordulóján

Kocsis Zoltán

14

klasszikus 2017. november—december

A megemlékezés fogalma furcsán hangzik Kocsis Zoltán esetében, hiszen lehetetlen őt nem jelenlévőnek tekinteni. A gyászév nemcsak formális szokás, hanem alaposan megtapasztalt lelki szükség, de legtöbbször nem elég arra, hogy beteljen az eltávozott keltette űr.

Kocsis Zoltánnal kapcsolatban fokozottan így van ez. A zenei, sőt egész kulturális életünkben betöltött meghatározó, mértékadó szerepe hiány. Ahogy ironikusan megjegyezte: „Én csak úgy lebegek a zenei élet felett.” Ezt mindenki érezte. Minden leütött billentyűben, minden meghúzott vonóban, megfújt kürthangban, ami ebben a hazában megszólalt, benne volt az ő láthatatlan figyelme. Mindenkire hatott sokszor emlegetett véleménye: „nem a véglegességre kell törekedni, hanem az isteni tökéletességre”.

rületen utolérni Kocsis Zoltánt. De természetesen ugyanez vonatkozik minden más munkára is, amelyben részt vett.

Mert ez volt számára a legfontosabb: a munka.

Lényegében az egyetlen igazán fontos dolog.

A munka, amely persze csak eszköz valami magasabb rendű, esztétikai, sőt transzcendens élmény megtalálása és továbbadása érdekében. A munka viszont — úgy tartotta — még az ő, szinte emberfeletti adottságaival sem megy másképp, csak a lehető legnagyobb áldozathozatallal, maximalizmussal.

Korábban is tudtuk, éreztük, de csak most kezd igazán látszani, milyen nagy életmű maradt utána.

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Szerencsére az emlékezésnek az ő esetében sokkal tágabb a tere, mint ha egy átlagos, mulandó tevékenységet végző előadóművészről lenne szó. Korábban is tudtuk, éreztük, de csak most kezd igazán látszani, milyen nagy életmű maradt utána. Intézmények, amelyek alapításában vagy felépítésében részt vett, hangfelvételek sokasága, kottakiadások (önálló művek és átiratok), írások, interjúk, és egy jelentős archí­vum is. Kocsis Zoltán lemezeit — és szerencsére nemcsak a teljes Bartók zongorás életművet, hanem rengeteg egyéb felvételét is — etalonként hallgathatjuk. Ez már most nyilvánvaló. Zenekari felvételei még nem olyan könnyen hozzáférhetők, de minden bizonnyal nemcsak az egyik legnagyobb zongoraművésze, hanem az egyik legjelentősebb karmestere is volt korának. És nem csak a Bartók-művek előadásának terén.

Sajnos az ő esetében is vannak torzóban maradt alkotások, mint minden idő előtt távozó művész hagyatékában: ilyen például a Bartók Új Sorozat hangfelvétel-összkiadása, amely annyira azért készen áll, hogy bőven megvan a zsinórmérték, már csak kellő odaadás és persze tehetség kell a teljessé tételéhez. Nem lesz könnyű ezen a te-

Kocsis Zoltán is az elmúlt fél évszázad halhatatlanjai között van már. Az életmű lezárt, de nem befejezett. Működjünk bármilyen területen, mindannyiunk dolga, felelőssége, kötelessége, hogy folytassuk. A saját munkánk minőségével, szorgalmával, odaadásával, a bennünk rejlő, akár mégoly csekély talentum maximális kibontásával. Csak ezzel tudunk rá valamennyire is méltó módon emlékezni. Az emlékkoncert, dokumentumfilm és minden más megemlékezés szép és fontos gesztus, támasz az itt maradók számára. De nem végállomás: kiindulópont.

Mácsai János

2017

11 06

2017

11 06

Strauss-operák bemutatója — a Müpa dokumentumfilmje A béke napja / Daphné Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Kocsis Zoltán-emlékkoncert Közreműködik: Gyenisz Kozsukin — zongora Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Hamar Zsolt, Dobszay PéteR Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

15

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fassang László

16

klasszikus 2017. november—december

A

tanítványok Fassang László és Mácsai Pál népszerű sorozata, az Orgona-sztorik VII. részének műsora Johann Sebastian Bach és Ligeti György művei köré rendeződik. Mindkettejük alkotásaiban megfigyelhető egy 17. századi zeneszerző hatása, aki ily módon alkalmassá válik arra, hogy segítségével „közös nevezőre” hozzuk a 18. és a 20. század muzsikusát.

Ha meg kellene nevezni azt a zeneszerzőt, aki — elsősorban orgonára írt szólódarabjai által — alapjaiban változtatta meg a hangszeres zene megítélését, státuszát, bizonyosan Girolamo Frescobaldi (1583—1643) jutna első helyen az eszünkbe. Zenetörténeti jelentősége itáliai kortársához, Claudio Monteverdihez hasonlítható. Szabolcsi Bence rendkívül lelkesülten, már-már költői hévvel írt róla. „Titokzatos”, szfinxszerű művésznek láttatta, kompozícióit kuszán és sokértelműen kibomló „rejtélyes látomások”-nak nevezte: „csupa áttört vonal, csupa fantasztikum, lebegő árny­ játék, szeszélyes mozgékonyság s ugyanakkor feszült, vad erő, végletes ellentétek össze­ csapása ez a zene”.

…a legtöbb fiatal orgonistához hasonlóan Bach számára is Frescobaldi volt az elsődleges tájékozódási pont…

Hangszeres szólistaként — ebben is forradalmi volt — a vokális ihletésű előadásmódot tekintette iránymutatónak. A virtuozitáson kívül talán ezzel is magyarázható, hogy megszólí­ tó erejű játéka hatalmas tömegeket vonzott a római Szent Péter-templomba. A következő orgonistagenerációk nagy becsben tartották műveit, ápolták és a mai napig is ápolják emlékét — a nagyközönség mégis ritkán kap ízelítőt páratlanul gazdag életművéből.

Maga Bach is elmélyedt Frescobaldi zenéjében, a Fiori musicali című gyűjteményt lemásolta és kottatárának egyik legértékesebb darabjaként tekintett rá. Az itáliai stílus elsajátítása szempontjából — fogalmazott Peter Williams 2016-ban megjelent Bach-életrajzában — a legtöbb fiatal orgonistához hasonlóan Bach számára is Frescobaldi volt az elsődleges tájékozódási pont, afféle fons et origo,

de talán senki sem értette meg olyan mélyen az olasz mester művészetét, mint éppen Bach. Összehasonlító elemzések mutatták ki, hogy néhány Bach-mű mintája — ilyen pél­ dául a cisz-moll fúga (Das Wohltemperierte Klavier, I. kötet), A fúga művészete vagy a Musikalisches Opfer néhány részlete — egyegy Frescobaldi-kompozíció volt.

A 17. századi mester nemcsak a következő század számára kínált tanulnivalót, kompozíciós technikája a 20. század számára is tartogatott izgalmas kérdéseket. Az 1950-es évek legelején például egy fiatal budapesti zeneakadémiai elmélettanár, Ligeti György technikai tapasztalatainak elmélyítése céljából foglalkozott behatóbban Frescobaldival. „A Fiori musicali mély benyomást tett rám” — emlékezett vissza. A gyűjtemény egyik különösen izgalmas és meghökkentő hangzású darabját (Ricercar cromatico) gondolta-írta tovább, illetve — ahogy ő maga fogalmazott — „görbítette el”.

Az Orgona-sztorik hetedik fejezetében tehát — Fassang László és Mácsai Pál kalauzolásával — a mester és két tanítványa vendégei lehetünk.

Molnár Szabolcs

2017

11 16

Orgona-sztorik VII. Bach és Ligeti Közreműködik: Mácsai Pál, Fassang László Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

17

Magyarok a nagyvilágban

Dobszay-Meskó Ilona

18

klasszikus 2017. november—december

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Galánta, Florida, Párizs. A Kodály Filharmonikusok Debrecen koncertjének három állomása a 20. század három olyan magyar zeneszerzőjéhez köthető, akik külföldön is jelentős hírnévvel büszkélkedhetnek.

Gyakran halljuk a közhelyszerű gondolatot, miszerint a világban szinte mindenütt találkozhatunk magyarokkal, de még akár a magyar muzsikusokra is leszűkíthetnénk ezt az állítást.

A Kodály Filharmonikusok Debrecen november 19-i hangversenyéhez köthető három komponista talán nemzetközi szinten is a legjátszottabb, jóllehet, a műsorukon szereplő művek közül itthon leginkább Kodály Zoltán 1933-ban komponált Galántai táncok című darabjával találkozhatunk a koncerttermekben. A darabot a Budapesti Filharmóniai Társaság rendelte Kodálytól, fennállásuk nyolcvanadik évfordulója alkalmából, Kodály pedig saját gyerekkorát idézte meg, hiszen Galántán találkozott először a „zenekari hangzással”, méghozzá Mihók prímás cigánybandája jóvoltából. De híres volt a galántai cigányok muzsikája már a 18. században is, hiszen arról ír a kolozsvári származású nyelvész, Gyarmathi Sámuel, hogy „Semmiféle Mu’sikás ugy a’ Verbunkos nótát a’ talp alá nem rakja mint a’ Galántai Tzigányok”. Ehhez a régi galántai hagyományhoz nyúl vissza a mű.

„Semmiféle Mu’sikás ugy a’ Verbunkos nótát a’ talp alá nem rakja mint a’ Galántai Tzigányok”.

Nemcsak Galántától hosszú az út Floridáig: eredetileg Hidas Frigyes tenorharsonára és basszusharsonára írt Kettősversenye is a kölni Nyugatnémet Rádió felkérésére készült el 1988-ban, majd ennek zongorás változatát rendelte meg a komponistától a Florida State University (ez az az egyetem, ahol tallahassee-i éveiben Dohnányi tanított), az 1991-es átdolgozás ajánlása Jim Croft karmesternek szól. A mostani koncerten persze nem a zongorás változat hangzik fel, hanem a zenekaros, mégpedig a debreceni születésű, karmesterként és zeneszerzőként már egyaránt jelentős sikereket elért Dobszay-Meskó Ilona által vezetett Kodály Filharmonikusok Debrecen „kíséri” a szólistákat, Juhász Istvánt (tenorharsona) és Veér Mátyást (basszus­harsona), akik tavaly ősszel a BMC Nemzetközi Tenorés Basszusharsona Versenyén arattak fölényes győzelmet.

A zenekar valószínűleg nem a számmisztikát követve válogatta össze hangversenyének repertoárját, de az 1933-as Kodálydarab, valamint az 1988-as Hidas-mű után a két dátum közé ékelődik be Lajtha László 1955-ben komponált, Párizsban bemutatott 6. szimfóniája, amely bár az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt nem sokkal született, ráadásul egy olyan időszakban, amelyben Lajtha életét is megkeserítették a hivatalos szervek (nem kaphatott útlevelet, valamint itthon inkább csak népzenekutatói munkásságát ismerték el), mégis — akárcsak Beethoven Hatodikja — hangvételében derűs, életigenlő, optimista.

Tóth Endre

2017

11 19

Felfedezések Kodály Filharmonikusok Debrecen Közreműködők: Juhász István — tenorharsona, Veér Mátyás — basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

19

Fotó: Nagy Attila, Müpa A Cantemus Kórus

Angyalok hangján A készülődés a nagy pillanatra önmagában is ünnep. Talán az advent idején érezzük ezt a leginkább, amikor karácsonyillat úszik a levegőben, és a lelkünket betölti a várakozás.

Ezért is jó ilyenkor hangversenyre menni, ahol a műsor, mint a Cantemus Kórus adventi koncertjén, a maga sokszínűségével a készülődés sokszínűségét is visszaadja.

20

klasszikus 2017. november—december

Az Angyalhangok című est vezérfonalát ez a sokszínűség adja.

A programban meglepő egyértelműséggel alkotnak harmóniát és olvadnak össze egyetlen hangulati ívvé olyan egymástól távoli zenei világok, mint Schütz vagy Britten, Händel vagy Kocsár Miklós művészete. De miért is lenne ez meglepő, mikor az említett szerzők közismert művei mellett olyan dalok is felcsendülnek, amelyek bizonyos értelemben ellentétes utat jártak be, ezzel is azt példázva, hogy az ünnepi időszak mélyen beépült a hétköznapokba. A Willie take a little drum — Pat-a-pan úgy vált angol népénekké, hogy eredetileg Bernard de La Monnoye francia, közelebbről burgundiai szerző vetette papírra a dallamot, amely a Csatorna túloldalán új szöveget kapott.

Ezzel szemben a Jöjjetek Krisztust dicsérni esetében középkori himnusz dallamára írt verset Paul Gerhardt, majd ez került be a protestáns gyülekezeti énekeskönyvekbe.

Utóbbi kapcsán azt is elmondhatjuk, hogy aki meghallgatja az előadást, ismét megbizonyosodhat arról: a gyülekezeti éne­kek igényes előadásban a templomok falai közül és a liturgiából ki­kerülve, hangversenypódiumon is megállják a helyüket. Az esten fellépő Cantemus Gyermekkórus idén nyáron a Firenzében megrendezett Leonardo da Vinci Nemzetközi Kórusversenyen a gyermekkari és egyházzenei kategória első helyezettje lett, arany minősítést ért el kortárs zene kategóriában, a legjobb karnagyi díjat pedig Szabó Dénes vehette át.

…nem is egyetlen kórusról, hanem kóruscsaládról van szó.

A Müpa által 2017/18-ban az évad együttesévé választott Cantemus Kórus esetében valójában nem is egyetlen kórusról, hanem kórus­családról van szó. Az 1975-ben alakult Cantemus Gyermekkar a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola ma már világszínvonalú, sokszoros nemzetközi versenygyőztes énekkara.

Sike­reinek titka a Kodály-módszerrel oktatott énektanításban gyökerezik. A diákkori élmények hatására az egykori tagok úgy döntöttek, hogy az iskolát elhagyva sem szakítanak a kórusénekléssel. Az öregdiákok régi vágya végül 1986-ban teljesült, amikor megalakult a Pro Musica Leánykar. De ott voltak a fiúk is, megszületett tehát a Cantemus Vegyeskar, amely kezdetben csak kivételes alkalmakra állt össze. A kórus végül 1998-ban, Szabó Soma vezetésével kezdett állandó munkába.

Igazi adventi hangulatú műsorral várja tehát az évad együttese a kórusmuzsika kedvelőit. A koncertet megelőzően, este fél hétkor az Előhang című beszélgetés keretében a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről azok, akik jegyet váltottak az előadásra.

Mörk Leonóra 11 26

Angyalhangok — a Cantemus Kórus adventi koncertje KözreműködIk: Cantemus Gyermekkar, Pro Musica Leánykar, Cantemus Vegyeskar, Cantemus Ifjúsági Vegyeskar, Cantemus Fiúkórus Vezényel: Szabó Dénes, Szabó Soma Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fotó: Szemkeő András

2017

2017. november—december klasszikus

21

év karmestere Az

a Müpában

Fotó: Felix Broede

Kent Nagano és a Hambrurgi Filharmónia Zenekara

Budapesti fellépése előtt éppen egy hónappal az Elbphilharmonie-ban veszi át a rangos német zenei díj, az Echo Klassik 2017 keretében Az év karmestere elismerést Kent Nagano. A Kaliforniában született, japán származású dirigens 2015 óta áll a Hanza-város együttesei, az operaház zenekara és a Hamburgi Filharmónia Zenekara élén.

22

klasszikus 2017. november—december

1828-ban téli zenei estek szervezésére alakult baráti társaság Friedrich Wilhelm Grund vezetésével, ettől számítják a Hamburgi Filharmónia Zenekara történetét. A kör évekkel később „megkomolyodva” az egész évadra kiterjesztette működését. Évtizedek múltán Max Fiedler zenekari igazgató például már a kor sztárjait hívta meg szólistaként: Artur Schnabelt, Pablo de Sarasatét, Fritz Kreislert. 1908-ra felépült a város hangversenyterme, a Laeiszhalle, amely a csodált és kritizált Elbphilharmonie idei megnyitásáig egyedül szolgálta a hamburgi koncertéletet. Itt mutatkozott be tizenkét évesen Yehudi Menuhin.

1934-ben állami zenekarként egyesítették az operaház (Stadttheater) és a Hamburgi Filharmónia Zenekarának muzsikusait. Az együttes históriájában továbbra is lóugrásokban haladva: az 1950-es, ’60-as, ’70-es években Eugen Jochumtól Wolfgang Sawallischon át Aldo Ceccatóig neves dirigensek váltják egymás a zeneigazgatói poszton. 1988-ban Hans Zender zeneszerző-karmester új korszakot nyit, kortárs alkotók, köztük Nono, Kagel művei kerülnek reper­ toár­ra. Az 1990-es évektől rendszeresen turnéznak Európában, sőt Amerikában és Japánban is. 2004-ben a londoni Promson aratnak viharos sikert. A 2005 és 2015 közötti termékeny évtizedet az ausztrál származású, működésével vitákat is kiváltó Simone Young határozza meg.

Kiegyensúlyozott, gazdag programmal lép színre 2015-ben Kent Nagano. Mandátuma lejárta előtt hagyta el a Bajor Állami Operaházat, a főzeneigazgató ugyanis konfliktusba keveredett Michael Bachler intendánssal, és megoldásképp a távozást választotta.

Nagano népszerű karmester és elismert vezető, Montrealban most hosszabbították meg 2020-ig zeneigazgatói megbízatását. Sokoldalúságát jellemzi, hogy tanácsaival segítette az Artec Consultants-t az új montreali hangversenyterem akusztikájának optimalizálásában. Nyilván mértékadó lesz véle­ménye a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hangzásá­ról — hiszen a budapesti auditórium akusztikai terveit is az Artec készítette.

Hamburgban rövid idő alatt több új projektbe kezdett, egyebek között felújította a St. Michaelis Filharmonikus Akadémiát. 2016-ban a Max Planck Társasággal együttműködésben interdiszciplináris eseménysorozatot indított, amelyben a klasszikus zene és a tudományos témák találkoznak. Különböző tematikus koncerteken az esti programokat harmincperces előadásokkal kombinálják. 2018ban a víz témája áll a figyelem középpontjában, különböző kutatási irányok, például a meteorológia, a tengeri mikrobiológia vagy az etnológia szemszögéből vizsgálva.

Nagano nevéhez megannyi kortárs opera ősbemutatója fűződik, a magyar közönség számára különösen fontos Eötvös Péter Három nővérének lyoni premierje. Ezzel rá is térhetünk a november 29-i koncert néhány magyar vonatkozására. Természetesen Hamburg szülötte, Brahms művei hangzanak el, elsőként a Hegedűverseny, amelyet 1879 januárjában Joachim József mutatott be Lipcsében, és röviddel ezután Budapesten is. A szerző hegedűre írt egyetlen versenyműve ez — az azonos hangnem és formátum miatt szinte elkerülhetetlen az összevetés Beethoven kompozíciójával. A Beethoven műveivel való szellemi-hangulati hasonlóság érzetét a második részben elhangzó (a Hegedűversenyhez hasonlóan D-dúr) 2. szimfónia idilli — mondhatnánk: pasztorális — légköre csak megerősíti. A szimfónia 1877-ben Richter János vezényletével, Bécsben

szólalt meg először. Mindkét kompozíció egy-egy — a Wörthi-tónál eltöltött — boldog nyár gyümölcse. Joachim a Hegedűverseny kompozíciós munkálatait szóban és írásban is támogatta, így az ő virtuozi­ tásához méltó mű keletkezett.

Nagano nevéhez megannyi kortárs opera ősbemutatója fűződik, a magyar közönség számára különösen fontos Eötvös Péter Három nővérének lyoni premierje.

A német hegedűművész, Veronika Eberle képességeit ez a darab sem teszi próbára. Kivételes tehetségét, érettségét a világ legjobb zenekarai és fesztiváljai, a legjelentősebb karmesterek is elismerik.

Visszatérő vendég Budapesten: 2015-ben a Müpában, 2016-ban a Zeneakadémián Várjon Dénessel és Simon Izabellával lépett fel.

2017 februárjában újabb, különleges kihívás várta: a Hamburgi Operaház színpadán debütált. Alban Berg nem fejezte be Lulu című operájának hangszerelését, főként a Hegedűverseny komponálása miatt — utóbbi művét Alma Mahler ifjan elhunyt lánya, Manon Gropius emlékének ajánlotta. Ezért vagy csak az első két felvonást játsszák, vagy Friedrich Cerha kiegészítésével mindhármat. Kent Nagano és Christoph Marthaler rendező más megoldást választott. Ahol a szerző abbahagyta a hangszerelést, színre lép a hegedűművész: Lulu élettelen teste mellett eljátssza a versenyművet.

Veronika Eberle nemcsak szólistaként keresett művész, kamaramuzsikusként is a legjobbak között tartják számon. A Japán Zenei Alapítvány jóvoltából 2009 óta a Domenico Dragonetti gitárosról és hangszergyűjtőről elnevezett, 1700-ban készült Stradivarin játszik.

Albert Mária

2017

11 29

Kent Nagano és a Hamburgi Filharmónia Zenekara Közreműködik: Veronika Eberle — hegedű Vezényel: Kent Nagano Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

23

Fotó: Pia Clodi

Camerata Salzburg

Salzburgi muzsikusok Mozart szülővárosából valók, választott nevük a reneszánsz zene firenzei bölcsőjét idézi, s hatvanöt esztendős együttesként játékuk váltig nem a nyugdíjkorhatárt juttatja az eszünkbe, hanem az örökkön fiatalos nyitottságot teszi érzékletessé.

24

klasszikus 2017. november—december

Salzburgról ELSŐKÉNT mindörökké Mozart neve jut majd a legtágabban értelmezett zeneszerető közönség eszébe. sélhetetlen maradna. Hiszen 1952-ben a zenekar megalapítója nem más, mint Bernhard Paumgartner karmester és zenetudós volt, aki korábban az ünnepi játékok életre hívásának is egyik spiritus rectora, valamint élethosszig a Mozarteum profes�szora (és így többek közt Herbert von Karajan tanára is) volt. A Camerata tagsága ugyancsak a Mozarteum tanári karából, valamint a növendékek sorából került ki, az együttes kezdeti reputációját pedig a hamar népszerűvé váló Mozart-matinék teremtették meg.

Egykorú források tanúsága szerint a felnőtt Mozart, okkal vagy ok nélkül, de nem volt túl jó véleménnyel önnön szülővárosáról, a Salzach partján elterülő hercegérseki székhelyről. Hiába, hála a zene­történet meg a városmarketing több generációnyi, össze­hangolt fáradozásainak, úgy lehet, Salzburgról elsőként mindörökké Mozart neve jut majd a legtágabban értelmezett zeneszerető közönség eszébe. Ettől a ténytől korántsem függetlenül, ha intézményről esne szó, akkor ugyanitt okvetlenül az Ünnepi Játékoké lenne az elsőség, míg a második hely alkalmasint Salzburg művészeti-zenei egyetemét, a Mozarteumot illet­né. No és ha zenekar után kutatnánk e város zenei életét vizslatva, úgy szintén igen hamar eljutnánk a Camerata Salzburg nagyszerű együtteséhez.

Mozart, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Mozarteum említése nélkül persze a Camerata Salzburg története is el­me­

A karmesteri vezénylet, koncertmesteri irányítás és a mindenkori hangszeres szólista által gyakorolt vezetés alatt egyaránt kedvvel és programszerűen koncertező művészi testület, az autonóm muzsikus­ egyéniségek Cameratája mindazonáltal korántsem csupán a „salzburgi Mozart-hangzás” birtokosaként szerzett magának széles körben elismerést. Így működésük jószerint már a kezdetektől fogva kiterjedt a bécsi klasszika egészére, de a december 8-i budapesti koncertjük programját lezáró Schubertre is. Ehhez idővel a romantika és a 20. század zeneirodalmának kultivá­lása is társult, méghozzá úgy, hogy mindeköz-

„A ze­né­lés elegy. Al­ko­tó­ele­mei a lé­lek, a har­mó­nia, a szi­go­r ú met­r um. Már ezt a hár­mat is ne­héz öt­vöz­ ni, de emel­lett még ab­szo­lút őszin­té­nek is kell len­ni.

Ha ha­zudsz ma­gad­nak, a ze­né­szek azon­nal meg­ hall­ják.” Néhány esztendeje, egy korábbi buda­pesti szereplése alkalmával fogalmazott ekképp Pinchas Zukerman, akihez oly gyakran volt szerencséje a hazai közönségnek, hogy könnyű megfeledkezni arról: személyében az elmúlt bő fél évszázad egyik legnagyobb becsben álló hegedűsét tiszteli a zenei világ. Zukerman felfedezésének érdeme Isaac Sterné és Pablo Casalsé, húszas éveinek elején az első lemez­felvételeit Doráti Antal és Leonard Bernstein karmesteri irányítása alatt rögzítette, és a nagy hegedűs azóta is a nemzetközi koncertélet főszereplői­ nek válogatott elitjébe tartozik. Mi több, Zukerman mára karmesterként és a hegedűjáték professzoraként is aktív, így vált belőle (2009-ben) a Royal Philharmonic Orchestra első vendégkarmestere.

Emellett remek fiatal hegedűsök, köztük a magyar Szalai Antal mentora.

ben a Camerata a historikus előadásmód­dal ugyancsak közeli ismeretségbe került.

A Camerata Salzburg története és művészi sokoldalúsága rengeteget köszönhet egy nagy magyar muzsikusnak és zenepeda­ gógusnak: az együttest 1978-tól egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig irányító Végh Sándornak. Ő egyrészt tökéletes össz­hangot teremtett fiatal zenészeinek, szólista­szerepre is érdemes tanítványainak egyéni fejlődése és a közös zenekari hangzás szolgálata között. Másrészt elméleties­kedő korlátokat és skatulyázó sémákat elutasító praxisával a nyitott zenei gondolkodás kultúrhérosza volt a Camerata zenészeinek legalább két generációja számára.

A Mozarteum professzora e zenekart formálva is képviselte személyes meggyőződését, mely szerint „az ember egy idő után látja, hogy nem szabad a zenét réginek vagy modernnek kategorizálni. Minden együtt él és időtlen. Modernségem alapját Mozart éppúgy formálja, mint Bartók. Ahogy Mozartot játszom, abban benne van Bartók éppúgy, mint Debussy. Benne van Stravinsky, tulajdonképpen minden, amit a zenéről tanultam, tudok.

Miután a zene ősi, minden zene időtlen, ugyanabból az alapból, ősmagból származik.”

Végh Sándor örökébe azután új, és egymástól erősen különböző alkatú, ám egyként nagyszerű muzsikus egyéniségek léptek.

Roger Norrington, majd a hegedűs Leonidasz Kavakosz, napjainkban pedig (2011 óta) újra egy karmester, a francia Louis Langrée áll a Camerata Salzburg élén. Megtartva a zenekar minden korábbi értékét — és egyre újabbakkal gazdagítva.

László Ferenc

2017

12 08

Pinchas Zukerman és a Camerata Salzburg Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

25

Tenor

a bélyegen

Juan Diego Flórez áriaestje

Azt mondják, neki találták ki a belcanto műfaját. Az a hír járja, hogy Donizetti Elisabettá jának londoni előadása előtt faxon kapta meg a kottát, s egy repülőút alatt színpadi próbára alkalmas színvonalon sajátította el az opera tenor szerepének szólamát. A könnyed, elegáns, líraian gyengéd és hősies erőt sugárzó Juan Diego Flórez szülőhazájában, Peruban már minden kitüntetést megkapott, nemzeti hősként bálványozzák, az egyik kétsolos bélyegen az ő portréja látható.

Esküvőjét élő adásban sugározta a televízió a limai katedrálisból. A szertartást celebráló püspök azt mondta: „ez nem egyszerűen a ti esküvőtök; ez az egész ország menyegzője”. Bárhol énekel a világon, a nézőtéren mindig feltűnik tiszteletére egy-egy perui lobogó.

Juan Diego popzenész apja mellett kezdte pályáját: Rubén Flórez perui valcereket énekelt limai kocsmákban. Aztán egy zarzuela kapcsán a klasszikus zene felé fordult, és amikor a philadelphiai Curtis Intézet ösztöndíjasa lett, új nevek kerültek a Beatles, Elvis, Rolling Stones és Led Zeppelin alkotta korábbi példaképlista élére: az éneklés örömét közvetítő Luciano Pavarottié és a rendkívül elegáns Alfredo Krausé. Hangja csillogó és magasabb, mint a tenorok többségéé, mentes attól a baritonos színtől, amely Jonas Kaufmann vagy Plácido Domingo énekét is jellemzi. Pavarotti lendítette Flórezt a sztárság felé vezető útra. Egy tévéinterjúban kérdezték meg tőle egyszer, kit tart a legígéretesebb tehetségnek a fiatalok között.

Gondolkodás nélkül a belcanto-trónra pályázó ifjú peruit említette. „Amikor elkezdtem énekelni, Rossinire koncentráltam, és sosem éreztem magam versenyhelyzetben. Imádom Rossinit, olyan a zenéje, mint a pezsgő. A legjobb helyekre hívtak, és meggyőződésem volt, hogy mindig én voltam a színházak első választása. Nem izgattam magam, hogy egy másik énekes egy másik színházban hogyan alakítja ezt vagy azt a szerepet.” A könnyedebb belcanto-operák után kipróbálta magát drámaibb hangvételű művekben is: ekkor emelte repertoárjába A kegyencnőt (Donizetti), a Tell Vilmost és az Otellót (Rossini).

A szókimondásáról és egyenességéről ismert énekes sajátos eszközöket is alkalmaz teste, hangja, szelleme karban tartása érdekében. „Mindig jobban érzem magam, amikor teniszezés vagy focizás után kezdek gyakorolni. És nem csupán azért, mert a sport növeli az állóképességemet. Teniszezés közben például arra gondolok, men�nyire segít a játék a koncentrálásban, a technikám tudatos kontrollálásában. És ne higgyék, hogy a két dolog nagyon távol áll egymás-

26

klasszikus 2017. november—december

tól: Roger Federer játéka olyan szép, olyan virtuóz, mint egy gyönyörű belcanto-ária.”

Az énekes nagyon komolyan veszi azt, hogy állandó ellenőrzés alatt tartsa teljesítményét. Igaz, hogy minden próbájáról és minden előadásáról hangfelvételt készít? — kérdezte Juan Diego Flórezt a Die Presse újságírója. „Igen, igaz. Amikor éppen énekelek, hallom ugyan a hangomat, de nem úgy hallom, ahogy az a színházban szól. Ez egyben azt is jelenti, hogy az énekesek egytől egyig úgy halnak meg, hogy fogalmuk sincs, miként szól valójában a hangjuk.” És mi a helyzet azokkal a hangfelvételekkel, amelyeket „hivatalosan” készítenek a fellépésein vagy a stúdióban? Mindegyiket meghallgatja? „Igen, de nem szívesen, mivel sosem vagyok igazán elégedett. Azt már tudom, hogy jól csinálom, de azt is, hogy még mindig sok javítanivaló akad. Mindig azt akarom, hogy legközelebb jobban és egyre jobban sikerüljön. A pályafutásom egyetlen nagy felfedezőút, amely sok különlegességet tartogat számomra. Valójában gyerek vagyok, aki szüntelenül valami újat szeretne felfedezni.”

2015-ben Rossini- és Donizetti-áriákkal, népszerű olasz dalokkal (Arrivederci Roma, O sole mio) köszöntötte rajongóit Italia című leme­zén. Az olasz belcanto mestereként számon tartott énekes azonban a kezdetektől fogva tisztában volt vele, hogy hangja idővel változni fog. Ahogy ráfordult negyvenes éveire, észre is vette, hogy hangja kicsit sötétebbé és erőteljesebbé vált, s egyre gyakrabban kacsintott össze lírai szerepekkel — végül pedig eljutott Mozar­tig is. A rokonszenv nem volt új keletű, hiszen a kezdetek idején, a komolyzenével éppen csak barátkozni kezdő Flórezt teljesen elbűvölte a lemezről hallott Mozart-muzsika, és amikor tizen-

Pavarotti lendítette Flórezt a sztárság felé vezető útra.

Egy tévéinterjúban kérdezték meg tőle egyszer, kit tart a legígéretesebb tehetségnek a fiatalok között. Gondolkodás nélkül a belcanto-trónra pályázó ifjú peruit említette.

Juan Diego Flórez

Fotó: Kristin Hoebermann

nyolc évesen egy Varázsfuvola-produkció kórusában énekelhetett, a tenorista és a mű elválaszthatatlanná vált: „Teljesen lenyűgözött. Mozart neve a varázslat szinonimája lett számomra, és segített abban, hogy eldöntsem, milyen utat válasszak az életben. Mindig arra vártam, hogy Mozartot énekelhessek, és most ennek is eljött az ideje”. Szeptember 1-jétől elérhető a Mozart címet viselő új Flórez-album is.

Flórez Mozart-repertoárjában gondos válogatás eredményeként foglalnak helyet egészen korai és késői, alig játszott és nagyon ismert művek. „Csodálatos dolog felfedezni Mozart két arcát. A korai komponistáét, akinek zenéje még a barokkban és a 18. század virtuóz belcantójában gyökerezik, valamint a mindannyiunk számára ismerős, érettebb Mozartot, aki annyi mindent szeretne kifejezni érzelmekben gazdag zenéjével. Boldog vagyok, és kivételes helyzetben érzem magam, hogy énekelhetem ezeket az áriákat.”

Tóth Anna

2017

12 11

Juan Diego Flórez áriaestje Közreműködik: Liszt Ferenc Kamarazenekar Vezényel: Guillermo García Calvo Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

27

Aexpedíció BachMeglepően sok idő, huszonöt év telt el karmesteri debütálása és első Bach-felvétele elkészítése között.

Azóta is fontolva halad: 2009-ben a h-moll misé t rögzítette, majd 2014-ben a János-passió t, idén decemberben pedig a Karácsonyi oratórium mal járja Európa nagy hangversenytermeit a világhírű francia karmester, Mark Minkowski és korhű hangszereken játszó zenekara, a Les Musiciens du Louvre.

Mikor 1982-ben megalapította együttesét, éppen rengeteg felvétel készült Bach műveiből, és úgy érezte, a világnak nincs szüksége az ő olvasataira — mondta el egy interjúban. Azonban a kedvezőtlen körülmények dacára már akkor foglalkozott a gondolattal, erre inspirálta Philippe Herreweghe is, akinek keze alatt fagottozott a János-passió, a h-moll mise és a Máté-passió előadásaiban. „Bach műveivel foglalkozni olyan, mint egy különleges utazás vagy egy nagy expedí­ ció, például a Mount Everestre vagy a Holdra: aprólékos és hosszú előkészületet igényel, miután pedig visszajöttél, már nem vagy ugyanaz az ember” — fogalmazott Marc Minkowski. A produkció előkészületeinek nagy körültekintést igénylő része az énekesek kiválasztása, és ebben az ötvenöt éves karmester világosan körvonalazott követelményeket támaszt, noha régi vágya talán soha nem válhat valóra. „Nagyon szeretnék gyermekhangokkal megszólaltatni Bach-kantátákat és -passiókat, de két-három évvel előre szervezik a lemezfelvételeket és a nagy koncerttermeket érintő turnékat, ráadásul gyerekkart sem vezetek, pedig az ilyesféle rendszeres munka szintén elengedhetetlenül szükséges lenne a megvalósításhoz.”

28

klasszikus 2017. november—december

A gyerekek részvétele az előadásokon Bach-korabeli gyakorlatra vezethető vis�sza, ahogyan az is, hogy Minkowski kórus helyett szólistákból álló énekegyüttest alkalmaz Bach oratorikus műveiben, az áriákat is ők szólaltatják meg. Azonban mégsem annyi énekest szokott foglalkoztatni, amennyire szükség lenne, hanem körülbelül kétszer annyit, így lesz ez a budapesti koncerten is. A francia dirigens szerint ugyanis komoly kockázatot jelent az előadás színvonalára nézve, ha csupán egyetlen szólista visz végig egy bachi nehézségű és kifinomultságú szólamot a két-háromórás koncerten. A nyolc énekes egymást váltogatva adja elő a tételeket, aminek jótékony mellékhatása, hogy állandóan változik a kórustételek színe, attól függően, hogy éppen kik énekelnek együtt. „Nagy rajongója vagyok Glenn Gould Bach-játé­ kának — mondja Minkowski —, az ő interpre­ tációiban világosan megjelenik a művek architek­túrája és nagysága. Kis létszámú énekessel dolgozva képesek vagyunk ugyanazt a tiszta polifóniát létrehozni, mint egy hangszeres művész, zongorista, hegedűs vagy orgonista.”

Marc Minkowski sokoldalúsága nemcsak bámulatosan széles repertoárjában nyilvánul meg – a francia barokktól Offenbachig megannyi művet adott már elő –, hanem családi háttere is sokszínű; A Minkowskigalaxis – ezzel a címmel jelent meg róla portré az egyik neves francia hetilapban. Pszichiáter dédapja a 20.század elején emigrált Lengyelországból először Svájcba, majd Franciaországba. Édesapja szenvedélyesen szerette a zenét, hegedült és fuvolázott, utóbbiból kórházban vett magánórákat, orvos­ként dolgozott ugyanis, ma az újszülött-gyógyászat egyik nemzetközi hírű megalapítójaként tartják őt számon.

Marc Minkowski is fúvós hangszerekkel kezdett, és ódákat zeng arról a párizsi iskoláról, ahová tizen­ három évesen bekerült, és ahol két zenekar is működött. Fagottosként kapta első fizetését, még mielőtt betöltötte volna tizennyolcadik életévét, rendkívüli tehetségként hamar megtanulta a hangszert. Két évvel később pedig már karmesterként egy kis párizsi templomban adott ingyenes koncertet az általa verbuvált maroknyi zenésszel. Akkor kezdődött a Les Musiciens du Louvre és Marc Minkowski káprázatos karrierje.

Fotó: Benjamin Chelly

Marc Minkowski

Minkowski igyekszik olyan énekeseket találni, akiknek hangja eltérő színű, a kórustételekben mégis tökéletesen szólnak együtt, ugyanakkor az áriák jelentős énektechnikai és kifejezésbeli igényeinek is megfelelnek. Mondani sem kell, hogy a maximalista elvárások igencsak leszűkítik választási lehetőségeit. Két csapdát lát: az egyiket az általa specialista énekesnek nevezett előadó jelenti, aki ugyan jártas a barokk stíluskörben, de technikájában nem tökéletes, a kifejezésmódja pedig gátlásos, nem elég merész, nem elég élő. A másik típus szerinte átütő operai hanggal rendelkezik,

„Bach műveivel foglalkozni olyan, mint egy különleges utazás vagy egy nagy expedíció, például a Mount Everestre vagy a Holdra: aprólékos és hosszú előkészületet igényel, miután pedig visszajöttél, már nem vagy ugyanaz az ember”

de előadói stílusa nem kompatibilis a bachi árnyalatokkal. „Még egy kitűnő Mozarténekes is könnyen elvész a Bachhoz vezető úton — mondja. — A mozarti figurák életre kelté­séhez szükséges narcisztikus habitus nem illik Bachhoz, sőt az ő zenéjében karakterek, személyiségek sem léteznek; szó szerint az Ige megtestesüléséről van szó.”

Az 1734-ben keletkezett Karácsonyi oratóriumot, amelynek hat kantátájából Budapesten négy szólal meg, nagyszerű énekes szólisták közreműködésével hallhatjuk; ők jelenleg a leg­nagyob­bak közé sorolhatók —

az utóbbi években világhírű karmesterek jegyezte produkciókban nyűgözték le a közönséget oratorikus művekben és operákban egyaránt.

Várkonyi Tamás 2017

12 13

Karácsonyi hangverseny J. S. Bach: Karácsonyi oratórium Közreműködik: Lenneke Ruiten, Ana Quintans — szoprán, Christopher Ainslie — kontratenor, Helena Rasker — alt, Fabio Trümpy, Valerio Contaldo — tenor, James Platt, Yorck Felix Speer — basszus Les Musiciens du Louvre Vezényel: Marc Minkowski Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

29

Karácsony brit módra

A cambridge-i St John’s College Fiúkórusa

Közeleg az év vége: orgonamuzsika tölti be a Müpát. December 19-én különleges élményben lesz része a közönségnek: Thomas Trotter mellett Európa egyik legkiválóbb, legnagyobb hagyományú énekkara, a St John’s College Fiúkórusa teremti meg az ünnepi hangulatot, egy igazán brit karácsonyi koncerttel.

30

klasszikus 2017. november—december

Ha Angliára gondolunk, a Big Ben, az esős idő és az emeletes buszok mellett alighanem a kóruséneklés is igen hamar eszünkbe juthat. Neves angol zenészek életrajzának gyakori közös pontja az ifjabb években szerzett énekkari tapasztalat.

A cambridge-i St John’s College Fiúkórusának egykori tagjai között felfedezhetjük például a kontratenor Iestyn Daviest, a bariton Simon Keenlyside-ot vagy a karmester Robert Kinget.

Az igen tekintélyes múltra visszatekintő együttes — 1670-ben alakult meg, de a kórus gyökerei a St John’s College 1511-es alapításáig nyúlnak vissza — elsősorban templomi szolgálatot lát el, az iskolaév alatt keddtől vasárnapig minden nap énekelnek a szertartásokon, emellett ugyanakkor koncerteket is adnak, külföldi turnékon vesznek részt, legújabb, Kyrie című albumukon pedig többek között Kodály-művet is énekelnek.

A kórust budapesti koncertjén Andrew Nethsingha fogja vezényelni, aki 2007 óta áll az együttes élén. A zenészcsaládból származó karvezető orgonatanulmányait maga is a St John’s College-ban végezte, de számos neves brit zenekarral is dolgozott már, kóruskurzusai pedig világszerte keresettek. Legfontosabb újításai között tartják számon a rendszeres internetes közvetítéseket, amelyeket a kórus honlapján bárki visszahallgathat. A koncert másik közreműködője Thomas Trotter lesz, akit 2013-ban napjaink egyik legnagyszerűbb koncertorgonistájának nevezett a The American Organist című lap. A londoni Royal College of Music tanára, Birmingham város és a Westminster apátság St Margaret-templomának orgonistája koncertezett már Bécsben, Berlinben, Salzburgban; Liszt Ferenc műveiből készített felvétele pedig „Grand Prix du Disque” díjat nyert.

C

M

Y

CM

Az igen tekintélyes múltra visszatekintő együttes gyökerei a St John’s College 1511-es alapításáig nyúlnak vissza.

MY

CY

CMY

K

A Brit katedrálisok zenéje című koncert igazi ünnepi műsort vonultat fel, Bach, Mendelssohn és Dupré orgonadarabjai mellett kortárs brit szerzők, például Bob Chilcott, John Rutter vagy David Bednall karácsonyi témájú művei hangzanak el, de az angol karácsonyiének-hagyomány klasszikusai is képviseltetik magukat: a Tomorrow shall be my dancing day kezdetű dal John Gardner és James Burton feldolgozásában szólal meg, és természetesen nem maradhat el a Ding, dong, merrily on high kezdetű jól ismert ének sem, valamint a Csendes éj. A Müpába látogató közönség tehát az ünnepek közeledtével a legemelkedettebb érzéseket közvetítő hangszereket: az orgonát és az emberi hangot hallgatva öltöztetheti díszbe a lelkét.

Kondor Kata 2017

12 19

Karácsonyi orgonakoncert Thomas Trotter és a cambridge-i St John’s College Fiúkórusa Brit katedrálisok zenéje Közreműködik: Thomas Trotter — orgona Vezényel: Andrew Nethsingha Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december klasszikus

31

Csillagvizsgálóban

Mondják, aki az éjszakai eget kémleli, néha olyasmit láthat, ami már nem is létezik, csak a fénye jut el megkésve hozzánk.

Azok a csillagok viszont – a komolyzenei előadó-művészet új kiválóságai –, akiket a Rising Stars novemberi hétvégéjén megismerhetünk, nagyon is valóságosak, és bár már van múltjuk, elsősorban izgalmas jelenük és fényesnek ígérkező jövőjük az, amely felkeltheti érdeklődésünket.

Bár a Müpa Rising Stars-koncertjeinek régi közönsége ismeri e rendezvények hátterét, mindig vannak újabb és még újabb érdeklődők: az ő kedvükért foglaljuk össze az előzményekről a legfontosabb tudnivalókat. 1991-ben alapította meg Európa néhány koncertterme — nem feltétlenül a legrégibbek (bár régiek is akadnak közöttük), de a legnagyobbak, legfontosabbak; azok, amelyek leginkább az érdeklődés homlokterében állnak — a European Concert Hall Orga­nisation (Európai Hangversenytermek Szervezete) nevű tömörülést, rövidítve az ECHO-t. Nem akármilyen presztízs ide tartoz­ ni, hiszen az itt együttműködő intézmények az európai kulturális élet hangadói: ők formálják a hangversenyélet uralkodó trendjeit, s mivel legtöbbjük nemcsak koncertek szervezésével, de a kultúra komplex, sok műfajú szolgálatával is a legmagasabb szinten foglalkozik, lényegében ezek a nagy kulturális paloták a kontinens művelődésének meghatározó tényezői. Különleges fontossággal

32

aktuális zene 2017. november—december

bír egy mozzanat: az ECHO csapatába senki sem kérheti a felvételét. Ide csak meghívással lehet bekerülni. Ezért is fontos, hogy a Müpa mindössze ötévi működés után, 2010-ben a legjobbak klubjának tagjává válhatott.

Az ECHO egyik fontos projektje a Rising Stars koncertek hagyománya, amelyekben feltörekvő, de már sikeres ifjú művészek mutatkoznak be koncertkörút során a tagintézmények termeiben. Minden koncertterem delegál egy előadót, aki végigjárja az összes helyszínt, s mondani sem kell: e fellépések jelentősen előrelendítik a szóban forgó hangszeres szólista, együttes vagy énekes karrierjét, növelve ismertségét és sikerét. Nem elhanyagolható mozzanata a Rising Stars koncerteknek, hogy minden hangversenyen megszólal egy kortárs mű ősbemutatója — a kompozíciókat termé­sze­ tesen az ECHO rendeli meg a tagintézményekkel egyetértésben.

Fotó: Dominik Odenkirchen

Pálfalvi Tamás

Kezdetben a Rising Stars koncertek az évad más és más időpont­ jain elszórva kínálták az érdeklődőknek új tehetségek felfedezésének élményét. Ennek az elképzelésnek is megvolt a maga szépsége és logikája, tavaly óta azonban koncentráltan, fesztiválszerűen hallgathatja meg egy hétvége leforgása alatt a közönség az ifjú titánokat. Ez a sűrű, tömény tapasztalatszerzés valóságos seregszemlévé avatja a Rising Stars-koncerteket, és lehetővé teszi az összehasonlítást. A közönség tobzódhat az új tehetségek nyújtotta élményekben, ugyanakkor arra is lehetősége nyílik, hogy tenden­ ciákat ismerjen fel, felfogásokat, művészi magatartásokat hasonlítson össze, kialakítva saját személyes tetszéslistáját.

Végigpillantva az idei három nap hat koncertjének kínálatán, meghatározónak érezhetjük a program gazdagságát, a változatosságot és a kiegyensúlyozottságot. Sokféle nemzet ifjú muzsikusai mutatkoznak be, és a különböző hangszerek, műfajok is kellő sok­ színűségben vannak jelen. A nyitóhangverseny szólistája, a kiváló brácsás, Ellen Nisbeth Svédországból érkezik, őt még aznap este magyar trombitás fenomén, Pálfalvi Tamás követi. A második nap délutánján a Fesztivál Színház pódiumára lépő kiváló szoprán, Nora Fischer ugyan Hollandiában nevelkedett s most is a tulipánok országát képviseli (hiszen az amszterdami Concertgebouw jelöltjeként lép fel), a magyar zenehallgatók azonban tudják, hogy a fiatal énekesnő Fischer Iván lánya, s hallották is már remek teljesítményét a karmester-komponista néhány évvel ezelőtti szerzői estjén. Sok lenyűgöző tudású előadót köszönthetünk ezen a hétvégén — közülük is az egyik legkiválóbb a luxemburgi ütőhangszeres virtuóz, Christoph Sietzen, akit nemzetközi összeállítású együttese, a The Wave Quartet is elkísér. És ha már kvartett: természetesen vonósnégyes is bemutatkozik a három nap során.

…minden hangversenyen megszólal egy kortárs mű ősbemutatója…

A 2012-ben alapított Quatuor van Kuijk párizsi illetőségű. Hogy a nemzetköziség teljes legyen, a sort egy örmény származású, ám immár jó pár éve Ausztria színeiben muzsikáló hegedűs, a fenomenális Emmanuel Tjeknavorian zárja. Ő különleges bravúrt valósít meg: partner nélkül érkezik, hangversenyén kizárólag kíséret nélküli műveket adva elő — néhányat a hegedűirodalom legnehezebb kompozíciói közül.

Hasonlóan színes a kortárs ősbemutatók skálája is: Katarina Leyman, Eötvös Péter, Morris Kliphuis, Stewart Copeland, Edith Canat de Chizy és Christoph Ehrenfellner egy-egy új alkotását ismerhetjük meg — mint a felsorolásból kitűnik, a listán nagynevű, világhírű zeneszerzők éppúgy szerepelnek, mint mifelénk egyelőre kevésbé ismert komponisták. Aki a youtube-on belehallgat a Rising Stars ifjú csillagainak felvételeibe, aligha kételkedhet abban, hogy az új művek a lehető legvirtuózabb és legszuggesztívebb előadásban szólalnak majd meg.

Kecskés M. Júlia

2017

11 03

Fotó: Marco Borggreve

2017

11 03

2017

11 04

2017

11 04

2017

11 05

Nora Fischer

2017

11 05

Rising Stars Ellen Nisbeth — brácsa Közreműködik: Bengt Forsberg — zongora Fesztivál Színház Rising Stars Pálfalvi Tamás — trombita Közreműködik: Eloïse Bella Kohn — zongora, Gyulai Júlia — tánc Fesztivál Színház Rising Stars Nora Fischer — ének Közreműködik: Daniël Kool — zongora, Mike Fentross — theorba Fesztivál Színház Rising Stars Christoph Sietzen — ütőhangszerek Közreműködik: The Wawe Quartet Fesztivál Színház Rising Stars Quatuor van Kuijk Nicolas Van Kuijk, Sylvain Favre-Bulle — hegedű, Emmanuel Francois — brácsa, François Robin — cselló Fesztivál Színház Rising Stars Emmanuel Tjeknavorian — hegedű Fesztivál Színház

2017. november—december aktuális zene

33

A „harmadik”?

Prunyi Ilona

Anekdoták egy zenei géniusz életéből

34

folyamatos múlt 2017. november—december

Dohnányi zenei képességeiről és a zenének életében játszott meghatározó szerepéről történetek sokasága él az utókor emlékezetében. Az egyik híres, sokféle változatban folklorizálódott anekdota szerint a zeneszerző és felesége otthon alszik a hitvesi ágyban, amikor az éj csendjét az utcáról behallatszó, erős tülkölés zavarja meg. Az asszony felriadva kérdi férjét: „Ernő, mi az?” „Fisz” – válaszol félálomban a komponista, akaratlanul is jelezve, hogy számára még az éjszakai autódudálás sem egyéb, mint zenei jelenség. A másik történet nem egyszer esett meg, hanem – állítólag – sokszor ismétlődött alapszituáció. Dohnányi hatalmas repertoárral rendelkezett, ám olykor egy-egy szólóesten elfelejtette, hogyan is folytatódik az általa éppen tolmácsolt kompozíció. Ilyenkor a szemtanúk szerint sohasem jött zavarba, hanem – kihasználva hatalmas stílusismeretét és rögtönző képességét – improvizálni kezdett a szóban forgó szerző és mű stílusában, s közben talált vissza a mű tényleges hangjaihoz.

Az intermezzót rendszerint csak az a néhány szakmabeli vette észre, aki hangról hangra ismerte a műsoron szereplő darabot.

Fotó: Posztós János, Müpa

Találunk a magyar múltban és félmúltban néhány zeneszerzőt, akivel szemben adósságaink vannak. Ilyen Weiner Leó, Lajtha László, Veress Sándor, Kósa György, Kadosa Pál – de a legtöbb elvégezetlen feladat súlya alighanem Dohnányi Ernő életművének megismerésével és megismertetésével, emlékének ápolásával kapcsolatban terheli a magyar zeneélet lelkiismeretét. Ezen a súlyon igyekszik könnyíteni az a hangverseny, amelyet Prunyi Ilona és muzsikustársai adnak a Fesztivál Színházban a komponista kamaraműveiből.

Bartók és Kodály kortársa volt — de néhány évvel idősebb náluk. Ez a néhány év az utókorban jelképes jelentőségűvé növekedett, mert miközben Nagyszentmiklós és Kecskemét szülöttét az Új, a modernség képviselőjeként könyvelték el az utóbbi évtizedek zenehallgató nemzedékei, Dohnányi Ernőben (1877—1960) sokáig a múlt fiát, „a megkésett utóromantikust” látták — holott nem az volt. Való igaz, hogy Dohnányi zeneszerzői művészetére döntő hatást gyakorolt a romantika — és nemcsak Brahms, mint azt (az op. 1-es c-moll zongoraötös alapján) sokan képzelik, hanem Mendelssohn, Schumann és Richard Strauss is —, sőt az is kétségtelen, hogy ezt a korai hatást a hozzá hasonlóan Hans Koesslernél tanult Bartókkal és Kodállyal ellentétben, érett éveiben ő sohasem vetkezte le teljesen. Ám azt az izgalmas, sok modern elemet is tartalmazó keveréknyelvet, amelyen Dohnányi művei szólnak hozzánk, túlságosan egyszerű volna holmi maradiság dokumentumaként értékelnünk. Dohnányi ugyanis nem maradi volt, hanem konzervatív, de nyitott szellemű zeneszerző, aki műveiben a kor áramlataiból azt tette magáévá, amit egyéniségéhez illőnek érzett, s mindebből sokárnyalatú, kifinomultan eklektikus személyes stílus bontakozott ki.

Nem volt modern szerző, mint Bartók, és nem volt elkötelezett folklorista, mint Kodály (akinek művészetében egyébként számos romantikus vonást fedezhetünk fel), de műveiben megszólalnak modern hangok (érdekes módon legmerészebben éppen némelyik kései kompozíciójában), és jelen van életművében a népdal is.

A második világháború után emigrációba kényszerült, megrágalmazott Dohnányi életművének hazai sorsát egészen a rendszerváltásig megpecsételte a hamis vád, amellyel illették (a zsidó muzsikusokat is mentő, sok vonatkozásban viszont apolitikus Dohnányit távollétében ellenségei „háborús bűnösnek” kiáltották ki), s amely alól igen hamar tisztázták, ám a jóvátétel — műveinek méltó értékelése és kellő súlyú jelenléte a magyar zeneéletben — évtizedekre elmaradt. Így életműve Bartók és Kodály ár-

„...a két világháború közti Magyarországon ő maga is egyszemélyes intézmény volt...”

nyékába került — pedig Dohnányi e két alkotóval egyenlő súlyú szereplője volt a magyar zeneéletnek. Varázslatos sokoldalúság és szakmai virtuozitás jellemezte. Érzékeny tollú zeneszerző volt és megfellebbezhetetlen tudású karmester, világszerte ünnepelt zongoravirtuóz és nagy jelentőségű, iskolateremtő tanár, nem mellékesen legendás rögtönző. Emellett intézmények vezetője is — sőt joggal mondhatjuk: a két világháború közötti Magyarországon ő maga is egyszemélyes intézmény volt. Nem a „harmadik” a két nagy kortárs mellett, hanem egy a három legnagyobb magyar muzsikus közül, igen markáns arcéllel.

Dohnányi életművéből a magyar hangversenygyakorlat máig elsősorban néhány nagy apparátusú alkotást fogadott be. Nagy ritkán hallható a Ruralia Hungarica, néha az Ünnepi nyitány vagy az 1. hegedűverseny, máskor a Szimfonikus percek tételei csendülnek fel, olykor megszólalnak a Gyermekdal-variációk (ebben a művében a zeneszerző a magyarul Hull a pelyhes fehér hó címmel ismert — korábban Mozart által is feldolgozott — karácsonyi dalra komponált sziporkázó variációkat nagyszerű humorral), szólózongoraművei, kamarazenéje és dalai azonban fehér foltként világítanak a muzsikusok tájékozódásának jelképes térképén. Prunyi Ilona, Dohnányi műveinek régi népszerűsítője most olyan hangversenyt állított össze, amelyben kétzongorás kompozíció, dal és kamarazene egyaránt szerepel. Érdekessége az estnek, hogy fontos szerepet játszanak benne a korai művek — olyan alkotások, amelyeknek opusszáma tízessel kezdődik. Prunyi Ilona művészportréjának két fontos vonása, hogy egyrészt szenvedélyes kamaramuzsikus, aki sohasem sajnálja szólóestjeinek perceit másokkal közös produkciókra áldozni, másrészt előszeretettel működik együtt a fiatalabb korosztályok művészeivel, átadva tudását és tapasztalatait az újabb nemzedékeknek. A mai est műsora, amellett, hogy a zongoraművész teljes egészében Dohnányinak szenteli, e két vonzalom jegyében formá­ lódott kerek egésszé.

Csengery Kristóf 2017

11 09

Prunyi Ilona és kamarapartnerei Hommage à Dohnányi Közreműködik: Prunyi Ilona, Balog József — zongora, Sümegi Eszter — ének, Banda Ádám — hegedű, Fejérvári János — brácsa, Börzsönyi Máté — kürt, Szatmári Zsolt — klarinét, Takács Ákos — cselló Fesztivál Színház 2017. november—december folyamatos múlt

35

Egy

különleges Dance Theatre of Harlem

Fotó: Rachel Neville

társulat

A 20. század közepén kivételesnek számított, hogy afroamerikai fiatal klasszikus balett képzettséget szerezzen, és bekerüljön az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb társulatába. Arthur Mitchell e nagyon kevesek közül is vezető szólistája is lett a New York City Ballet-nak, ahonnan tizenöt év után azért vált ki, hogy – Martin Luther King halála által cselekvésre sarkallva – megalapítsa a világ legelső „fekete” balettiskoláját és -társulatát.

36

tánc 2017. november—december

A Dance Theatre of Harlem csaknem fél évszázada képvisel valami egészen egyedit, ha nem is zökkenők nélkül: a 2004-ben financiális okokból megszűnt együttes csak 2012-ben kezdhette újra tevékenységét új táncosokkal, alacsonyabb létszámmal.

Nálunk bemutatásra kerülő darabjaik felidéznek néhány elemet a „régi időkből”, de a két estére elosztott összesen nyolc mű nagyobb része az újjászületést illusztrálja.

Hagyományai előtt tiszteleg a társulat a legkorábbi keltezésű alkotással, José Limón szólódarabjával (Chaconne, 1942). Még bőven köztünk lehetne a korán elhunyt, mégis világhíres, kivételes tehetségű Ulysses Dove, nálunk látható műve 1996-ban (pár évvel halála előtt) a stockholmi operaházon belül létesült kísérletező balett-társulat számára készült. A Dancing on the Front Porch of Heaven Arvo Pärt lenyűgöző zenéjét „testesíti meg” mély ihletettséggel. Egy szeretett ember elvesztésének felemelő feldolgozása, fenséges gyászmunka.

...a két estére elosztott összesen nyolc mű nagyobb része az újjászületést illusztrálja.

Az első generáció tagja ugyan Dianne McIntyre (1946­—), de ezúttal legújabb darabját láthatjuk: 2016-ban, annyi év „afro­ amerikai” stílusú munka után élete első spicc-cipős koreográfiáját (Change) állította színpadra a társulatnak. Az új generáció tagja Francesca Harper (a Fekete hattyú című mozifilm balettszakmai konzulense), aki akkor született, amikor a harlemi társu­lat megalakult: 1969-ben. Balettművészi karrierjét olyan elit együttesek fémjelzik, mint az American Ballet Theatre, a Joffrey Ballet, vagy a balett műfajt teljesen új aspektusba helyező William Forsythe társulata. Utóbbi stílusa érződik System című alkotásán (2016), mely kimondottan színes bőrű művészek számára, sajátos élettapasztalataikra alapozva szület­ett. Legfiatalabb a Broadwayn is sikeres Darrell Grand Moultrie, aki két balettet is készített az elmúlt három évben a harlemieknek (Equilibrum és Vessels), rafinált, játékosan virtuóz koreográfiai eszközökkel.

Robert Garland, a Napkirály balettörökségét a színes bőrű előadók tánckultúrájával derűsen elegyítő Brahms Variations, valamint a Return című darab alkotója több mint három évtizede aktív tagja a társulatnak; az újraalapítás óta rezidens koreo­ gráfusként. Utóbbi műve egyben a vendégjáték utolsó száma is, Aretha Franklin és James Brown hangjaira. Valódi záródarab: afroamerikai lendület, életkedv és energiák oly módon, hogy bár vége a két napnak, maradnánk még…

Lőrinc Katalin

2017

11 23 24

Dance Theatre of Harlem Színpompás Harlem Fesztivál Színház

WWW.HAMUESGYEMANT.HU 2017. november—december tánc

37

A jazz világában káprázatos technikájú bőgősként-basszusgitárosként tartják számon, zenei érdeklődése azonban a populárisabb műfajokra is kiterjedt.

Szülővárosa, Philadelphia olyan jeles jazzmuzsikusokat adott a világnak, mint McCoy Tyner és Kenny Barron zongoristák, Lee Morgan és Red Rodney trombitások, Benny Golson és Stan Getz szaxofonosok, Jimmy Garrison és Christian McBride bőgősök, Philly Jo Jones dobos. A kis Stanley Clarke hegedűn és csellón kezdett tanulni, de a nagybőgő jobban a kezére állt. Olyannyira, hogy tizenöt évesen Byard Lancester szaxofonos együttesében közönség előtt is bemutatkozott a Showboat Lounge nevű klubban, ahol Miles Davis és John Coltrane is rendszeresen fellépett. A beatrobbanás hatására megismerkedett a bas�szusgitárral, majd a Philadelphiai Zeneakadémia elvégzése után New Yorkba költözött, ahol a jazz legnagyobb előadói mellett bontakoztathatta ki tudását.

Mágus nagybőgővel, basszusgitárral Virtuóz hangszeres muzsikus, sokoldalú zeneszerző, hangszerelő és producer.

A négyszeres Grammy-díjas Stanley Clarke személyében igazi nagyágyú érkezik a Müpába november 7-én.

Pályáján a Chick Coreával alapított Return to Forever együttes hozott világhírhez vezető fordulatot. A jazz-rock stílus korszakos jelentőségű együttesében olyan kiváló hangszeresek voltak a társai, mint Billy Connors, majd Al Di Meola gitárosok és Lenny White dobos. Közülük is kitűnt Clarke, aki hagyományos kísérő funkciójából kiemelte, szóló- és harmóniahangszerré tette a basszusgitárt. Ő volt az első fúziós basszusgitáros, aki zenekarával világ körüli turnékat bonyolított le, lemezeivel — így az 1976-os School Days című albummal — eladási rekordokat döntött, és pattogtatott játékmódjával fiatalok egész nemzedékére gyakorolt hatást. Miközben időről időre megmártózott a jazzben, sikerrel próbálkozott könnyedebb műfajokban is. Különösen népszerű lett a George Duke billentyűs hangszeressel alakított Clarke/Duke Project, de tagja volt a Rolling Stones gitárosa, Ron Wood által alapított Barbarians nevű együttesnek, a Superbandnek, a Rite of Strings triónak, a Vertu együttesnek, a Marcus Millerrel és Victor Wootennel formált basszusgitáros triónak. Zeneszerzőként is termékenynek mutatkozott: mintegy hetven tévé- és játékfilmhez írt kísérőzenét, aminek elismeréséül az Amerikai Filmakadémia tagjává választották.

…hagyományos kísérő funkciójából kiemelte, szóló- és harmóniahangszerré tette a basszusgitárt.

Clarke éveken át vezette a szaklapok hangszeres listáit, munkásságát számtalan díjjal ismerték el. Tehetséggondozó tevékenységére a legbüszkébb: alapítványával bőkezűen támogatja fiatal muzsikusok szárnypróbálgatásait, és együtteseiben rendre maga mellé veszi a legjobbakat. Így történt ez legújabb, Budapesten bemutatkozó csapatában is, amelynek két tagja tizenévesként csatlakozott a ma hatvanhat éves mesterhez.

Turi Gábor

2017

11 07

38

jazz 2017. november—december

Jazzlegendák Stanley Clarke Stanley Clarke — bőgő, basszusgitár, Beka Gochiashvili — zongora, billentyűs hangszerek, Cameron Graves — billentyűs hangszerek, Michael Mitchell — dob Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

FotĂł: Steven Parke

Stanley Clarke

2017. november—december jazz

39

Grecsó Krisztián, majd Sándor Pál a Bohém Étteremben

Jazzrajongók Náray Erika vendége: Grecsó Krisztián író Közreműködik: Náray Erika — ének, Juhász Attila — zongora, Frey György — basszusgitár, Berdisz Tamás — dob Bohém Étterem

2017

11 09

Jazzrajongók Náray Erika vendége: Sándor Pál filmrendező Közreműködik: Náray Erika — ének, Juhász Attila — zongora, Frey György — basszusgitár, Berdisz Tamás — dob Bohém Étterem

2017

12 07

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Folytatódik a Bohém Étterem pódiumán a Jazzrajongók, amelynek házigazdája Náray Erika színésznő-énekesnő. Az utóbbi hónapok­ ban olyan sok és érdekes koncerten hall­hatta a közönség, hogy előbb kellene talán mégis énekesnőnek nevezni, persze ez például a Hegedűs a háztetőn előadásán mindegy is volt: számára elválaszthatatlan a kettő. Ezért tudja a talkshow műfajának egy mifelénk ritkaságszámba menő válto­zatát nyújtani: a zene nemcsak visszatérő téma a beszélgetésben, mert Náray és a Berdisz Tamás dobos vezette házigazda jazztrió meg is szólaltatja például az örökzöldeket, amelyekről szó esik. Náray sokoldalú tájékozottságának és a sorozat nyitottságának köszönhetően nemcsak színházi embereket hívnak, és nemcsak annak a generációnak a képviselőit, amely az örökzöldeken nőtt fel. A novemberi vendég Grecsó Krisztián többszörös díjnyertes, népszerű író, az Élet és Irodalom munkatársa, akinek legújabb regénye Harminc év napsütés címmel ősszel jelent meg. Grecsó megvallja: „…imádom a bakelitlemezeinket, és ha elhagynak a szavak, sokat pengetem a gitárt.” Sándor Pál film­ rendező életében és munkásságában mindig központi szerepet játszott a zene, akár a két világháború közti legendás mulatóról, az Arizonáról, akár az LGT együttesről forgatott filmet.

Nem férnek a bőrükbe A Sons of Kemet kvartett — bár nevével óegyiptomi fogalomra utal — a 21. század zenéjéből ad ízelítőt. A dallam szüntelen áradással tekeredik elő a szaxofonból, a tuba egy egész fúvós zenekar illúzióját kelti, a dobos-ütős páros pedig a ritmikai alapot teszi hipnotikussá. Az együttes épphogy harmincon túli vezetője, Shabaka Hutchings gyerekkorát családja őshazájában, Barbadoson töltötte, de Birminghambe visszatérve, majd a londoni zeneakadémián szaxo­fonosként végezve a Sun Ra Arkestra, Soweto Kinch és más példaképei mellett zenélt.

A minimalizmus és a teljes erőbedobás náluk megmutatkozó, szokatlan elegye a jazz megszokott közönségén túl is hat: a technorajongókat, a rappereket és a rasztákat éppúgy vonzza, mint a funky zene híveit. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen felléptek már, megalakulásuk, 2011 óta különböző díjakban részesültek. Eksztatikus zenéjükhöz intellektuális utalások egész sora társul: az óegyiptomi és fekete-afrikai gyökerekre éppúgy hivatkoznak, mint a sci-fi klasszikus Octavia Butler műveire. A karibi ritmusok mellett például a George Lamming barbadosi író regényére való utalás (In The Castle Of My Skin) kínál messze mutató asszociációkat — ezért mondja Hutchings, hogy az együttes zenéjébe bármit szívesen és gátlás nélkül beolvasztanak, ha úgy tartják helyesnek.

2017

12 06

Sons of Kemet

40

jazz 2017. november—december

Sons of Kemet Közreműködik: Shabaka Hutchings — szaxofon, Theon Cross — tuba, Eddie Hick — dob Fesztivál Színház

Szakcsi Bachot, Bartókot, Pressert játszik Az idei Évad művésze, Szakcsi Lakatos Béla második fellépésére kerül sor decemberben. Szakcsi lendületes léptekkel halad hetvenötödik születésnapja felé, közben nemigen akar tudomást venni életkoráról, népszerűsége nőttön-nő. Miután a Liszt-, a Kossuth- és egyéb díjak betetőzéseként megkapta A nemzet művésze címet is, semmit sem vett vissza tempójából, jazzklubban, pódiumokon, jam sessionökön és zeneszerzőként ugyanolyan tevékeny. A szezon elején egy amerikai sztárokkal teletűzdelt koncertet adott, és most megint egy kicsi­vel közelebb kerül ahhoz, hogy elmondhassa régi álmáról: sikerült. Gyerekkorában Szakcsi arról álmodozott, hogy híres koncertpianista lesz. Hát most Bach c-moll kétcsembalós versenyé­nek egyik szólistája lesz a decemberi koncerten, társa a Baseli Zene­akadémián klasszikus zongoraművészi diplomát szerzett fia, Szakcsi Lakatos Róbert lesz. De id. Szakcsi a bőréből azért nem fog kibújni, amikor a Kelemen Kvartettel Bartók 2. vonósnégyesét adják elő, akkor ugyanis a tételek közötti átkötéseket rögtönözni fogja. És hogy a popzene se maradjon ki a gálából: Falusi Mariann-nal és Presser Gáborral, sok évtizedes zenész barátaival adnak elő dalokat közös reper­ toárjukból.

2017

12 10

Szakcsi Lakatos Béla

Szakcsi Lakatos Béla — Bachtól a bluesig Közreműködik: Szakcsi Lakatos Róbert — zongora, Presser Gábor — zongora, ének, Falusi Mariann — ének, Budapesti Vonósok, Kelemen Kvartett Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szűcs Gabi: Örökzöldek a hóban

Kodály sokszögben

A népszerű énekesnő, Szűcs Gabi mutatott már izgalmas pop­ dalokat jazzháttér előtt, most pedig pop- és jazzdalokat ad elő kamara­zenei háttér előtt — csakhogy ezek a slágerek különlegesek.

Egyrészt a jazz legnagyobb énekesei; Ella Fitzgerald, Dean Martin, Nat King Cole, Bing Crosby után a mai sztárok is folyamatosan műsoron tartják őket, variációik és rögtönzéseik által jazzsztenderdekké alakultak, másrészt az év végén mindig újra jólesik elővenni őket.

Szűcs Gabi hangját a Cotton Club Singersben ismerhette meg a közönség, másfél évtized után kezdte szólópályáját, melynek visszatérő motívuma a swing, akár huszonegyedik századi, elektronikus változatban, akár akusztikus felfogásban, jazz-zenekarral. Ez utóbbit teljesíti ki most a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő, Let it Snow! című új műsorával. A címben szereplőn kívül az olyan örökzöldek, mint a Have Yourself a Merry Little Christmas, a Jingle Bells, a Santa Claus is Coming, a White Christmas és a Winter Wonderland új hangszerelésben szólalnak meg, a három fúvóssal kiegészített Szűcs Gabi kvintetthez a Mendelssohn Kamarazenekar társul.

A Bartók–Pásztory-díjas együttes, melynek zenei vezetője Kováts Péter hegedűművész, nemcsak az Auer Lipót-féle hagyomány avatott őrzője, de örömmel vesz részt ilyen crossover projektekben is.

Amikor a szaxofon és rengeteg egyéb fúvós hangszer mestere, Borbély Mihály (tanítja is őket a Zeneakadémián) együttesével tíz évvel ezelőtt elhatározta, hogy koncertprogrammá, majd lemezzé formálja azt a sokféle zenei anyagot, amelyet az ő számára Kodály Zoltán neve kapcsol össze, kirobbanó, nemzetközi sikert aratott. Nem akarta azt a benyomást kelteni, hogy Kodály különösebben szerette volna a jazzt, viszont megmutatta: az autentikus kultúra ugyanúgy élő „ott”, mint „itt”.

A Vujicsiccsal Kossuth-díjas Borbély számára a népzene és a jazz inspirációs forrásai szinte mindig összeadódtak, például amikor Kodály által feldolgozott és klasszikussá tett népdalt tett meg improvizációi kiindulópontjának. Polygon nevű együttesével most csak egy vagy két téma/népdal erejéig térnek vissza másik zenekarával, a Borbély Műhellyel készített múltkori Kodály-anyaghoz. Az új program olyan lenyűgöző szólistákra épül, mint a hangulatfestő ütőhangszeres Dés András, a minden zenei környezetet csodásan díszítő és felemelő Lukács Miklós cimbalmos, és a népdal- és worldmusic-éneklésben oly kiváló Szalóki Ági — no meg Dan Berglund bőgős, aki az Esbjörn Svensson Trio történetének lezárultával maga is sikeres szólóprodukciót hozott létre. A Polygon, vagyis sokszög sok­féle zenei vonatkozást foglal magába, de ezeket új egységben képes láttatni.

Zipernovszky Kornél

2017

12 13

Jazzműhely Szűcs Gabi: Let it Snow!

Közreműködik: Szűcs Gabi — ének, Pataj György — zongora, Sárkány Sándor — bőgő, Berdisz Tamás — dob, Kormos János — gitár, Kuzbelt Péter — baritonszaxofon, Hámori János — trombita, Fajszi Csanád — harsona, Mendelssohn Kamarazenekar (művészeti vezető: Kováts Péter) Fesztivál Színház

2017

12 17

Borbély Mihály Polygon és Dan Berglund Közreműködik: Borbély Mihály — fúvós hangszerek, Lukács Miklós — cimbalom, Dés András — ütőhangszerek Dan Berglund — bőgő, Szalóki Ági — ének Fesztivál Színház

2017. november—december jazz

41

A a mennybe

Fotó: Danny Willems

Rokia Traoré

42

világzene 2017. november—december

Rokia Traoré és Világraszóló, Balogh Kálmán és Lukács Miklós, Gryllus testvérek és 1-ső pesti Rackák, Antonio Castrignano — az ősz végén és a tél elején a Müpa valóságos ünnepsorozattal kedveskedik a világzene szerelmeseinek.

Éppen húsz éve, hogy Rokia Traoré megnyerte a francia rádió afrikai tehetségkutató versenyét. Úgy ragyogott, ahogy csak az istennők tudnak, így leborult előtte a világ… Nemcsak a nyugati, az afrikai is, pedig Rokia mindent megtett, hogy „összekuszálja” a mali hagyományt. Miközben a kasztrendszerrel dacolva nemesként muzsikált, úgy kombinálta a tradicionális hangszereket és stílusokat, ahogy addig senki, beleszőve a nyugati popzenéket is. Édesapja ugyanis diplomataként járta a világot, és azon melegé­ ben hordta haza lányának a rocklemezeket. Rokia ezek hatására kezdett gitározni, de arról azért nem álmodott, hogy egyszer majd Paul McCartneyval és John Paul Jonesszal játszik — ahogy az megesett 2012-ben, Londonban. A rock mellett a jazz és a kortárs zene is szépen megfért a lemezein, az ő külön bejáratú Afrikájában.

Dream Mandé Bamanan Djourou című legújabb programjában tradi­cionális mali hang­szerek­kel értelmezi újra Miriam Makeba, Bob Marley és Jacques Brel műveit — ezzel érkezik a Müpába novem­ber 15-én.

Aztán csak hármat kell aludni, hogy Világraszóló magyar népzenét és hangszereket halljunk. November 19. a hungarikummá nyilvánított tárogató és cimbalom — és azok kiválóságai — jegyében telik; Junior Prima díjas énekesnőnk, Enyedi Ágnes délelőtti gyerekműsorával kezdve. Az esti koncert előtt a fellépő művészeket, továbbá Nagy Ákos cimbalomkészítő és Tóth József tárogatókészítő mestert faggathatják az érdeklődők, aztán jöhet a koncert — a hang­szeres hagyománytól a forradalmi megújulásig. A műsor első felében Petrovits Tamás cimbalomművészről emlékeznek meg jeles tanítványai — Zimber Ferenc, Szabó Dániel és Enyedi Tamás —, de a tárogató rajongói is megkapják a magukét Cserta Balázstól és Szokolay Dongó Balázstól, aki Bartók és Kodály által ismertté tett régi székely népdalok feldolgozásaival készül.

A műsor második felében cimbalmos világsztárjaink, Balogh Kálmán és Lukács Miklós triói osztoznak a színpadon, de közös darab­bal is készülnek, hogy ne „pusztán” világraszóló, hanem kimondottan unikális is legyen az est.

Kétrészes koncertre kerül sor november 24-én is, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, illetve az 1-ső pesti Rackák ikeralbumának bemutatójával. Mindkettőnek 69 a címe, és együtt is vették fel, egy legendás nashville-i stúdióban. Előbb a rackák számait a Gryllustestvérek közreműködésével, aztán Racka-kísérettel Gryllusék szerzeményeit — Kiss Anna, Kányádi Sándor, Weöres Sándor

Antonio Castrignano

től. Így vált ez a hagyomány a gonosz szellemek elűzésének ünnepévé, arra is pompás lehetőséget kínálva, hogy a kimerítő munka után a föld népe kitáncolhassa a fáradtságát, rogyásig… Manapság jelentős reneszánszát éli ez a tradíció, és ebben fontos szerep jutott Castrignanónak. Egyrészt a kisujjában van a dél-olasz archai­ kus hagyomány, ugyanakkor a legfrissebb széljárásokra is nyitott, így a csizma sarkától messzi világokba képes röpíteni hallgatóit — nem feledkezve meg a pizzica esszenciájáról: a gyógyító tempójú pörgésről.

Marton László Távolodó 2017

11 15

2017

Egykor ugyanis a szédítő pizzicát ropva szabadultak meg a parasztok a szárnyaspók harapásának mérgétől. és Szepesi Attila verseivel. Gryllus Vilmos ezúttal Fender Telecasteren és Gibson-gitáron játszott, úgyhogy — Ferenczi György elmondása szerint — kimondottan ’69-es hangulat kere­ kedett… Azzal az elragadtatottsággal, amely a Kaláka együttes megalakulását és a woodstocki fesztivált jellemezte 1969-ben. És amelyet most — a világhírű bluegrass hegedűs, Aaron Till közreműködésével — megosztanak a Müpa közönségével Szilveszterhez közeledve, az év minden mérgétől megszabadít a salentói Antonio Castrignano december 27-én. Több mint koncert lesz ez: igazi rituálé előtt állunk, melyben a méregtelenítésnek valóban döntő szerepe van. Egykor ugyanis a szédítő pizzicát ropva szabadultak meg a parasztok a szárnyas pók harapásának mérgé-

11 19

2017

11 19

2017

11 24

2017

12 27

Rokia Traoré — Dream Mandé Bamanan Djourou Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Világraszóló A cimbalom és a tárogató — hangszerbemutató és beszélgetés Zászlótér Világraszóló Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás — koncert Fesztivál Színház Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, 1-ső pesti Rackák Fű, fa, füst — ikeralbum-bemutató Gryllus Dániel — ének, citera, furulya, klarinét, Gryllus Vilmos — ének, gitár (Fender Telecaster) 1-ső pesti Rackák: Apáti Ádám — ének, basszusgitár, zongora, Bizják Gábor — ének, kürt, Ferenczi György — ének, hegedű, szájharmonika, Jankó Miklós — ének, dob, Pintér Zsolt — ének, mandolin Vendég: Aaron Till (USA) — hegedű, gitár, mandolin Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Antonio Castrignano: Fomenta Fesztivál Színház

2017. november—december világzene

43

Fotó: Gregor Hohenberg

Mari Boine

Páratlan páros, 44

északi fény

világzene 2017. november—december

Värttinä

Värttinä, Mari Boine: December 18-án együtt ragyog az észak-európai világzene két legismertebb csillaga!

A finnugor hagyományban gyökerező karéliai Rääkylä faluban afféle hagyományőrző ifjúsági csoportként alakult meg a Värttinä 1983-ban.

Aztán ahogy felcseperedtek és — zenei tanulmányaik miatt — Helsinkibe költöztek a tagjai, átalakult. Az új tagokkal új stílusok érkeztek, és a „tiszta hagyományt” felváltották az olyan autentikus feldolgozások, amelyekről így írt egy méltatójuk: „Mintha az ABBA, a Fairport Convention és a Le Mystere des Voix Bulgares találkozott volna”. Az 1994-es Aitara albummal megint új korszak kezdődött: innentől korongról korongra szinte csupa saját szerzeménnyel álltak elő. Persze úgy, hogy „boszorkányos” énekesnőik nemcsak az akusztikus etnopop elvárásainak feleltek meg, de mélyen kötődtek a kelet-finn énekes tradíció zenei és szöveges emlékeihez is. Vihma, Ilmatar, Iki, Miero — sorolhatjuk jobbnál jobb dobásaikat, a legutóbbi Vienáig. Ennek hátterében egy felkavaró karéliai „zarándokút” áll, melynek során ugyanazok a házikók, szaunák, tavak és ladikok köszöntek rájuk, amelyeket a régi képeslapokon láttak. Így született meg — életművük esszenciájaként — a Viena című album, megőrizve a Värttinä jellegzetes hangoltságát, s egyben egy új fejezet nyitásaként.

A Skandináv-félsziget sarkkörön túli területén élő lappok hagyományának a norvég Mari Boine a legrangosabb képviselője. Húszas évei előtt azonban nem mert számi nyelven énekelni, mert a családja és az iskola hatására abban a hitben élt, hogy az anyanyelve és a sámánizmusban gyökerező vallása az ördögtől való. Aztán ahogy eszmélni kezdett, előbb angol nyelvű protest-dalokkal lázadt, majd feltört belőle az elfojtott lapp hit és kultúra; és miután Peter Gabriel kiadójánál megjelent az első albuma (Gula Gula), egy csapásra a világzene egyik legkeresettebb előadója lett.

Húszas évei előtt nem mert számi nyelven énekelni, mert a családja és az iskola hatására abban a hitben élt, hogy az anyanyelve és a sámánizmusban gyökerező vallása az ördögtől való.

Zenéje mégsem pusztán a feltámadt tradíció. Mert bár elragadtatott, transz-közeli énekéből kitűnnek a hagyományos „joik” jegyei, jóval össze­tettebb látásmód az övé. Beleférnek az afrikai és latin-amerikai népzenék, a jazz, a rock és az elektronika, legújabban pedig egy szintipop albumot készített (See the Woman), pályafutása első éveit és az akkor befogadott hatásokat idézve meg.

Egy szó mint száz: ez a páros igazán páratlan alkalmat kínál. Emelkedettet, fényeset, ünnepit — a közelgő karácsonyhoz méltót.

2017

m.l.t.

12 18

Északi fény: Värttinä / Mari Boine Bartók Béla NemzEti Hangversenyterem

2017. november—december világzene

45

Ritkán játszott bensőséges dalok Brains

Metamorfózis elektro-szimfonikával Az energikus élő drum’n’bass-zenére a közönséget alaposan átmozgató, Szentendre-Pomáz tengelyen alakult Brains 1994 óta számtalan lemezen, finomhangoláson, tagcserén esett túl, de mindig is a crossover, a stílusok határozott összeházasítása jellemezte. Eleinte punkos, funk-rockos, rap-metálos irányokat hoztak közös nevezőre, majd a dancehall, a ragga, az elektronikus tánczenei hatások épültek be zenéjükbe. A főcsapás a tört ütemes, basszus alapú, leginkább hangszeres drum’n’bass lett, MC Columbo toastjával. A 2006-os harmadik nagylemeztől – az előző négy album során – eleinte fokozatosan, majd egyre meredekebben lépkedve hódították meg a közönséget. Ma már egyértelműen az ország egyik legnépszerűbb zenekarának számítanak, és az idén megjelent, változatos, közreműködők tekintetében is kísérletezőbb anyagon a koncertek nagy lánggal lobogó, kérlelhetetlenül tomboló hangulatát adják vissza, nem véletlenül Keep Burning a címe. Igen ám, de mindez hogyan fog szólni a Müpában? Úgy, hogy szinte új lemezanyagot alkotva teljesen áthangszerelik dalaikat, és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával — Balázs Ádám produceri irányításával — megtalálják a klasszikus instrumentumok helyét a metamorfózison áteső repertoárban. De mivel valóban mindig a crossover uralta megszólalásukat, így a Brainsnek az elektroszimfonika is testhez álló terep lesz.

2017

11 27

46

MR SZIMFONIK a Müpából Brains Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

könnyű 2017. november—december

A Bérczesi Róbert vezette hiperkarmát nyilván nem kell bemutatni a Müpa közönségének, és talán azt sem kell átismételni, hogy az egyik legjobb magyar nyelvű dalokat író frontember 2014 óta tisztán él, eltékozolt évei után ismét termékeny és aktív, mind főzenekarával, a hiperkarmával, mind egyéb formá­ ciók­ban (BioRoBoT, Én meg az Ének szólóműsor). A zenekar 2014-ben, hosszú szünet után adta ki harmadik albumát, a kiváló Konyharegény című lemezt, majd idén már érkezett is a szintén nagyszerű Délibáb című negyedik LP. Mindkét új anyag tartalmaz régebben írt, félkészen hagyott dalokból felépített szerzeményeket is, és mindettől a hiperkarma akusztikus Müpa-koncertjének tematikája sem áll oly távol. A zenekar szaxofonnal, fuvolával, hegedűvel és vokalistákkal kiegészülve játssza majd ritkán hallható dalokkal megtűzdelt akusztikus műsorát. „Sok olyan dalunk van, amelyeket koncerteken egyáltalán nem, vagy csak ritkán és már nagyon régen játszottunk el, mivel ezek a dalok nem igazán rockszínpadra valók. Többek között ezek közül játszunk el a Müpa színpadán néhányat, de alapvetően az egész koncert hangzását a bensőségesség fogja jellemezni” – mondja Bérczesi Róbert a programról. Ez tehát egy kihagyhatatlannak ígérkező műsor, tele olyan szerzeményekkel, amelyeket eddig csak szeretett volna élőben hallani a közönség.

2017

11 30

MR Akusztik a Müpából hiperkarma Fesztivál Színház

Hiperkarma

Random Trip

A Delov Jávor és DJ Q-Cee irányításával nyolc éve működő Random Trip improvizációs koncertsorozat a budapesti éjszakai élet meghatározó élőzenei klubestje. Kettőjükön kívül a fellépéseken mindig más összetételű zenésztársaság áll a színpadon, és nem is annyira jam sessionök ezek, mint inkább vibe sessionök, hiszen improvizálva szülnek élőben új dalokat.

Idén az örömzenéléseken megalkotott dallamfoszlányokból, témák­ból elkészült az első nagylemez anyaga is. A hetvennégy perces Zenehíd albumon ötven közreműködő szerepel, ennyi persze a Müpa koncertjén nem lesz színpadon, de az alapítókon — és Bata István basszusgitároson valamint Szebényi Dániel billentyűsön — kívül ott lesz Dés László, Závada Péter és Zoohacker, na meg külföldi sztárvendégek: D'Tale a SIGMA Live-ból és Parov Stelar egykori énekesnője, Eva Klampfer aka Lylith. Delov Jávorék három összetevőre fókuszálnak az este során: a különböző művészeti ágak fúziójára (itt termé­szetesen megjelenik az irodalom Závada versein keresztül), ezekre reflektálva bomlanak ki ott helyben a dalok, és mindezt kiegészíti, kiemeli, hogy meglepő lesz a hangszerfelhozatal (a dorombtól Zoohacker futujaráján át a tilinkóig sok akusztikus instrumentum). „Minden közreműködőt szeretnénk kimozdítani a megszokott zenei világából, ugyanakkor nem lesz szakadék a jelenlévő zenészgenerációk és a különböző nemzetiségű zenészek között,, mivel mindenki egy nyelvet beszél” – meséli lelkesen Delov Jávor.

2017

12 09

MR Akusztik a Müpából Random Trip Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szabó Balázs

Fotó: Turjányi Tuzson

Fúziós improvizáció meglepő hangszerekkel

Csöndkabátba bújtatott zenés versek Rengeteg előadó zenésít meg verseket Magyarországon, de a Kaláka óta talán senki olyan nagy közönségsikerrel, mint Szabó Balázs és bandája. Persze az először zongorán játszó, majd gitáros-énekesként feltűnt, de a hegedűig is eljutó szerző-előadónak ez korántsem az egyetlen oldala. Sőt az elmúlt években épp azon volt, hogy minél több oldalát mutassa meg.

Táncszínházi darabban működött közre, több más színházi előadásban, és olyan produkció is akadt, amelynek nemcsak a zene­szerzője, de a rendezője is ő volt. Az egykor bábszínészként is aktív zenész viszont igazán a színpadon él, és a rendre teltházas Szabó Balázs Bandája-koncerteken meg is izzaszt­ ja közönségét. Vannak azonban csendes-ülős fellépéseik is, a Csöndkabát esetében a megzenésített költeményeké a főszerep (a show-t gyakran ellopó mellékszerep pedig az akusztikus koncertek hangulatára átszabott saját daloké). A Radnóti, Pilinszky, Szemlér verseire szőtt dalokban ezúttal az Accord Quartet működik közre – meg a szokásos bandatagok. „A versek olyan észrevétlenül visznek minket szerteszét a világba, mintha csak álmodnánk, és ebben az utazásban együtt lenni leírhatatlan kaland” – hangsúlyozza a szövegek erejét Szabó Balázs.

Azt már szerényen nem teszi hozzá, hogy a zenével ők is erősen hozzájárulnak az utaztatáshoz.

Dömötör Endre 2017

12 29

Szabó Balázs Bandája: Csöndkabát Közreműködik: Accord Quartet Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december könnyű

47

Fotó: Matthew Welch

Rufus Wainwright

48

könnyű 2017. november—december

Popénekes

és operaszerző Ez a cikk nem azokhoz szól, akik ott voltak Rufus Wainwright előző koncertjén a Müpában: ők már valószínűleg úgyis megváltották a jegyüket a következő, karácsony előtti szólóestre. Mindenki más siessen, ha hallani akarja korunk egyik legjobb könnyűzenei dalszerzőjét – aki történetesen az egyik legjobb előadó is.

Rufus Wainwright zenészcsaládba született: édesanyja a 2010-ben elhunyt Kate McGarrigle folkénekesnő, édesapja Loudon Wainwright III folkdalnok, húga pedig Martha Wainwright popdalszerző-előadó. A család minden tagja remek zenész, de Rufus minden tekintetben kiemelkedik közülük. Ám ezzel még nem is ért véget a sor, hiszen apai ágon van még egy zenész féltestvér a famíliában, Lucy Wainwright Roche, akinek tehetségéről már a Müpa közönsége is meggyőződhetett, hiszen Rufus 2014-es első magyarországi koncertje előtt ő is fellépett (édesanyja szintén híres zenész, a hetvenes években sikeres The Roches folk-rock testvértrióban szerepelt — tessék, még egy muzikális család).

…ez az album a popzene nagykönyvében is kiemelt helyet érdemel, minden idők egyik legjobbja.

Ennyi zenész után az talán már nem is meglepő, hogy Rufus a poptörténet egyik legjelentősebb dalszerzőjével, a tavaly elhunyt Leonard Cohennel is családi kötelékbe került. Ugyanis Cohen lánya, Lorca Cohen az édesanyja Rufus lányának, Viva Kathrine Wainwright Cohennek, akit közösen nevel az anyuka, valamint a nyíltan és büszkén meleg Rufus és párja, Jörn Weisbrodt, aki viszont nem mellékesen kiváló művészeti menedzser, sok más mellett egy időben a Berlini Állami Opera művészeti produkciós igazgatója is volt.

Innen már valóban csak egy ugrás, hogy Rufus Wain­ wright az idei év elején ismét Magyarországon járt, első operája, a Prima Donna pécsi és budapesti bemutatóin.

Merthogy a popdalokkal indult szerző eljutott az ope­ ráig, és már a másodikat írja. De ezen kívül is számos műfajban próbálta ki magát nagy tehetséggel: írt zenét Shakespeare-szonettekhez, színdarabhoz, filmhez, játszott zongorás-szimfonikus popot, színesen hang­sze­ relt barokkpopot, egy az egyben előadta Judy Garland híres koncertlemezét, dolgozott a Pet Shop Boyszal, Robbie Williamsszel, Marianne Faithfull-lal — és még hosszan lehetne folytatni a sokoldalúságát illusztráló felsorolást.

Kezdetben, az ezredforduló idején úgy tűnt, hogy sajátdalos albumaival a legjobb kortárs popdalszerző-előadók (Jeff Buckley, Elliott Smith, Ben Harper és mások) között halad majd előre, de ambíciói messzebbre is elvitték. Ám ha csak egy lemezét vihetnénk a lakatlan szigetre, én biztosan a 2003-as Want One-t csomagolnám, amelyen nemcsak tökéletes egyensúlyban mutatkozik meg minden tehetsége, gitáros, zongorás dalai, hozzájuk az elképesztő hangszerelések, a megindító szövegek és a páratlan éneklés, de ez az album a popzene nagykönyvében is kiemelt helyet érdemel, minden idők egyik legjobbja. Legutóbbi Müpa-koncertjén is játszott róla, biztosan most is fog. Karácsony környékén különösen jól fog esni.

Dömötör Endre

2017

12 21

Rufus Wainwright Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december könnyű

49

Vámosegy van csak

Az ezredfordulón megjelent kiváló regény (Anya csak egy van) címének parafrázisa ma­gába foglalja a lényeget e lenyűgözően gazdag és termékeny pályát illetően. Az író töretlen népszerűségének titka ugyanis a mű és a személyiség egyedis­é­gében, hasonlíthatatlan karakterében rejlik.

50

literárium 2017. november—december

Fotó: Burger Barna

Vámos Miklós

Vámos Miklóst aligha kell bemutatni a kortárs magyar

irodalom híveinek, hisz olyan művek szer­zőjeként, mint a Félnóta, a Zenga zének, a Sánta kutya vagy az Apák könyve, évtizedek óta legnépszerűbb íróink egyike — és akkor még színházi munkásságáról vagy emlé­kezetes tele­víziós műsorairól (Rögtön jövök, Lehetetlen, 2 ember) szó sem esett. Noha Vámos roppant gazdag termése elevenen épül be a kortárs magyar irodalom szöve­tébe, életműve jól felismerhető, karakteres, külön entitás, mely állandó megújulási képességével nyűgözi le népes olvasótáborát.

Ez a szuverenitás az író tántoríthatatlan, következetes alkatából fakad: Vámos Miklós egyszerűen nem hajlandó múló divatokról, kérészéletű irányzatokról, külső elvárásokról tudomást venni. Konok, makacs szerző, lehetne mondani, de mindez nála nem valami fölényes kívülállást jelent, hanem azt, hogy az 1976 óta sorjázó regényeivel és

novellásköteteivel nem idomul senkihez és nem tagozódik be sehova: mindig belső hangjaira, mércéjére, a tehetség sugallataira hagyatkozik. Ebből következően a kö­zönség tudja, nagyjából mire számíthat, mit várhat a következő könyvtől, ám a felismerhetően karakteres stílus, az elbeszélésmód, a történetszövés könyv­ről könyvre mindig kínál valami meglepetést, valami váratlant, valami újat is.

A Prima Primissima díjas Vámos Miklós lebilincselő személyisége akkor is nagyszerű és él­vezetes estével kecseg­ tetné a Literárium közönségét, ha egyedül állna a színpadon. Meghívott barátai, kiváló művész­társai, Rudolf Péter és Karácsony János jelenléte ugyanakkor garancia arra, hogy e nagy érdeklődéssel várt est izgalmasan többszólamú legyen.

Keresztury Tibor

…életműve jól felismerhető, karakteres, külön entitás, mely állandó megújulási képességével nyűgözi le népes olvasótáborát. „Mintha sárga cserebogár volnék” Mikor döntötted el, s milyen élmények hatására, hogy író leszel? És mikor hitted el, hogy az vagy?

Sosem döntöttem, így születtem. Talán már anyám hasában is írni akartam, s azért rúgkapáltam, hogy dobjanak be papírt, írószert, lámpát. Anyám ezt a kérésem sem teljesítette. Azt, hogy ÍRÓ volnék, mint mondjuk, García Márquez, még most sem hiszem, de tizennyolc éves koromtól írásból élek, ami azért nagy teljesítmény.

Kik azok a mesterek — kortársak és klasszikusok, magyarok és külföldiek —, akik a legközelebb állnak hozzád, vagy legerősebben hatottak rád?

Ez egy állandóan változó lista. Boldogult úrfikorom Hemingway bűvöletében telt, aztán más észak-amerikaiakat csodáltam (= majmoltam), például Faulknert. Később jöttek az oroszok, a novellista Csehov, a regényíró Tolsztoj és Turgenyev. Még később a dél-amerikaiak, Julio Cortázar, a már említett García Márquez, Jorge Luis Borges, Vargas Llosa. A hazai irodalomból Móricz, bár ez nem látszik a munkái­ mon, és a Nyugat valamennyi írója. Kortársaim közül Örkény, Déry, meg a sajnálatosan feledésbe merült Mándy Iván. Őket volt szerencsém ismerhetni, sokat tanultam abból, amit mondtak.

E roppant gazdag és sokrétű életműben van-e személyes kedvenced? Én legtöbbre a Sánta kutya címűt becsülöm, ellentétben a kritikusokkal. Sokat köszönhetek az Apák könyve címűnek, mely némi nemzetközi ismertséget szerzett.

De mindig az utolsó áll hozzám legközelebb, most a Hattyúk dala.

Mi a munkamódszered? Tudsz-e, szoktál-e egyszerre több könyvön dolgozni?

Kész van-e a fejedben nagy vonalakban a mű, amikor egy új regénybe belefogsz, vagy menet közben formálódik, alakul?

Szoktam regény mellett novellákat írni. Mindig anyaggyűjtés után ülök oda, pontos terv van, amit sosem követek, hiszek a rögtönzés mágikus erejében, íráskor, életben és táncban is.

Honlapodon a szépíróknál szokatlan filológusi alapossággal teszed közzé a legutóbbi meg­jelent regényed, a Hattyúk dala megírásához használt és fölhasznált források hosszú listáját. Miért tartottad ezt szükségesnek? Én nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni. Amit mástól veszek át, azt így hálálom meg.

Mit jelent számodra a siker? Vannak-e a népszerűségnek hátrányai?

A sikert (Hajnóczyval ellentétben) nem tekintem bűnnek, sok az előnye, például a benyert pénzek, az emberek áradó szeretete, ám ugyanannyi a hátránya, főként a magánélet nagyfokú elvesztése. Élvezheted a sikert, de nem szabad belefeledkezni, akkor eltunyulsz. Foglalkozásom egyik velejárója, hogy bámulom az embereket (szívesen hallgatózom is). Na, ez nincs már, fölismernek, visszanéznek, és ők bámulnak engem. Kínos érzés, mintha sárga cserebogár volnék. Amikor tévéműsorokat csináltam, vagy amikor szólóesteket tartok, újabban pedig például néha fellépek Bornai Tiborral, illetve Karácsony Jánossal, gitárral a kezemben, énekelek is, akkor tudnom kell(ett volna), hogy fenti értelemben rontom a helyzetem.

Panaszom nincs, csak engedelmes munkadarabként felelek a kérdésre.

K.T.

2017

11 20

Literárium Extra Vámos Miklós-est Közreműködik: Rudolf Péter — színművész, Karácsony János — gitár Alkotók: Harsányi Sulyom László — rendező, Keresztury Tibor — sorozatszerkesztő, Veiszer Alinda — műsorvezető-háziasszony Fesztivál Színház 2017. november—december

literárium

51

52

literårium 2017. november—december

Vámos Miklós:

Idéző

Töredelmes vallomás Szeretem az idézeteket. (Gondolom, sokan vagyunk így.) Ennek az lehet az oka, hogy önmagamba vetett bizalmam sokkal ingadozóbb, mint azt a kívülállók föltételezik, s mindig boldogsággal tölt el, ha valaki, akit nagyra becsülök, megfogalmazza, amit gondolok vagy érzek. Mindig megmondom (-írom), hogy ki a szerző, előszeretettel játszom a becsületes és önzetlen férfiú szerepét.

Idézetekkel operálni pedig nem túl egyenes dolog, főleg élőbeszédben, már az ókori filozófusok megfogalmazták az argu­mentum ad personam — kb.: tekintél�lyel takarózás — fogalmát, ami helytelen, sőt illetlen. (Forrás például Quintilianus.)

Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.

Azonban az idézetek ennek ellenére szükségesek és hasznosak, mondandónkat beillesztik az emberi gondolkodás egyetemes véráramába, s akad-e olyan elmélkedő vagy tollforgató, aki ne akarna abba tartozni? Én annyira szeretem mások témámba vágó, lehetőség szerint poénos véleményét idézni, hogy amikor — időszámításom korai szakaszában, immár huszonkét éve — egészen véletlenül abba a helyzetbe kerültem, hogy tévéműsor-sorozatot indíthattam Lehetetlen címmel, minden adáshoz választottam egy „mai idézetet”. Nemcsak beleszőttem a monológomba, de a technika segítségével föl is írtuk a képernyőre.

Eddig rendben volna. Csakhogy arra törekedtem, hogy a mai idézet illeszkedjék a bevezetőm és a később színre lépő vendégem történeteihez. Kétheti műsor volt, három éven át. Töredelmesen bevallom e helyütt, hogy nem mindig sikerült megfelelő idézetre leltem. Akkor — sajnos — kitaláltam egyet. Nagyon igyekeztem, hogy annak az írónak (színésznek, zenésznek stb.) a stílusához és világához méltó mondatokat fogalmazzak, akit megjelöltem

szerzőként. Ez jó játék volt, de mindig kicsit szégyenkeztem.

Sovány mentség, hogy soha senki nem reklamált, nem leplezett le, ezt azzal magyarázom, hogy sikerült stílusban és kontextusban maradnom. Ekkoriban megesett, hogy több millióan nézték az adást — tőlük most éppúgy bocsánatot kérek, mint a fölhasznált nagy emberektől, akikre hivatkoztam. Aki hallja, adja át.

vetkezetesen mást válaszoltam. Néha ezt: a két híres színész alapította, Maximilian Schell és Denzel Washington, külföldiek teljesítményének elismerésére. Senkit nem zavart, hogy előbbi osztrák, utóbbi amerikai. Mi dolguk volna egymással?

Máskor a Shell olajtársaság washingtoni központját jelöltem meg adományozóként, nem törődve azzal, van-e legalább irodájuk az USA fővárosában, s hogy az ő nevükben nincs is cé.

Az sem enyhítő körülmény, hogy kedves nyugatos szerzőim is elkövettek ilyen jellegű csalafintaságot, élen Karinthy Frigyessel, akihez persze álmomban sem merném hasonlítani magamat. Ő, mint tudjuk, zseni volt. Ettől függetlenül a nagy regényeit nem írta meg. Én nem vagyok zseni, de a saját nagy (?) regényeimmel nem maradtam adósom. Talán közismert, hogy ők egyszer kitaláltak egy nem létező külföldi költőt, „versfordításokat” publikáltak, tanulmányt is írtak. Szóval talán nem bűn, ha az ember nem annyira vérkomoly, mint ahogyan azt a magyar irodalom vizeinek révészei elvárják.

Múltak a dolgos esztendők, soha senki nem gyanakodott. Ha valaki rám olvasta volna hülyéskedésem, azt felelem, mint nebuló korom csínytevései után az osztályteremben: Tantónénikérem, én csak játszottam!

Ami engem illet, több idevágó bűnömet vallhatnám be, most csak eggyel állok elő.

A kilencvenes évek derekán a Ki Kicsoda című (azóta megszűnt), évente megjelenő könyv, csakúgy, mint addig is, postázta kérdőívét, írnám bele, mi változott szakmai és magánéleti ügyeimben, hogy a szócikkem fölfrissíthessék. Én ezeket általában nem küldtem vissza. Ekkor azonban kitöltöttem. A Díjak rovatba hirtelen ötlettől vezérelve odaírtam: Schell–Washingtondíj. Ilyen persze nem létezik.

Hm. Gondolom, senki nem csodálkozik, ha idézettel zárom: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Ki lehet a szerző? Pici könnyítés: közben az angyalok karára mutat.

A helyes megfejtők között álidézeteket sorsolunk ki.

Arra számítottam, hogy a szerkesztő majd fölhív, te, mi ez a marhaság? — rihegünk, röhögünk, s folytatjuk tovább regényes életünket. Azonban a következő évi Ki Kicsoda szépen közölte, hogy én ilyen díjban részesültem. Utána igen sokáig megkérdezték az interjút kérő újságírók, ugyan miféle kitüntetés az a Schell–Washington? Mindig kö-

A leleplezés elmaradása miatt aztán türelmem vesztettem, s egy Tiszta pohár című kisregényben megírtam ezt az egészet, az író főhősnek tulajdonítva. Ekkor sem volt köznevetés vagy felhördülés. Kizárólag csak a néhai Bodor Béla tette szóvá kritikájában, hogy ennyi vagányságot ki se nézett volna belőlem.

2017

11 20

Literárium Extra Vámos Miklós-est Közreműködik: Rudolf Péter — színművész, Karácsony János — gitár Alkotók: Harsányi Sulyom László — rendező, Keresztury Tibor — sorozatszerkesztő, Veiszer Alinda — műsorvezető-háziasszony Fesztivál Színház

2017. november—december

literárium

53

Október végi hexameterek

Amikor a Vers-estek a Müpában sorozat következő, Radnótiepizódjának ajánlásába fog a cikkíró, méltán bizonytalankodik.

A klasszicizálódott, az irodalomtörténetben sokszorosan végiggondolt és a befogadói, olvasói közegben evidens életművek esetében az a feladat magasodik elé, hogy megpróbáljon néhány nem eredetieskedő, mégis érdemleges mondatot szólni a tárgyalandó szerzőről. Mielőtt erre vállalkozna, az esteket szervező perspektívára hívja fel a figyelmet.

Az eddig létrejött események füzérében első alkalommal Kemény István Ady-összeállításával, majd a Kukorelly Endreféle Arany-breviáriummal, Parti Nagy Lajos Kosztolányi-válogatásával és a Marno János nézőpontjából újragondolt József Attila-költészettel találkozhattak a magyar irodalom hívei.

Az estek mintázata kiadja a szerkesztői szándékot; kortárs költőkre bízni meghatározó, rendkívüli hatású opusokat, párbeszédre hívó helyzetbe állítani őket. Mindez, joggal, azt sugallja, hogy az olvasás maga is teremtés, a művek sosem be­fejezettek, időbeli kitettségük egyben lezárhatatlan nyitottságuk záloga. És különösen izgalmas, ha az olvasó — író. Mert az általa felépített műsor eképp egyfajta palimpszeszt, az eredeti szövegeket újracsoportosító, mintegy a válogatás szuverén szándékai szerint azokat fölülíró alkotás.

Akik eljönnek a Vers-estekre, feltehetőleg ismerik az újra­ olvasás örömét és kalandját. És megtapasztalták azt is, milyen, amikor egy költőnek képletesen vagy ténylegesen szobrot emelnek. Amikor indexet kap, amikor megbénítják. Olyan szalagcímekkel ékesítik fel, amelyek a panteonban egy posztamensen nyugvópontját kijelölik. Ady vátesz volta, József Attila őrülete, Kosztolányi játékossága, Arany megfontoltsága, folytathatnánk. És fejből megidézhetnénk azt az egy főre jutó öt-

54

literárium 2017. november—december

öt verset, amely a fenti, fölöttébb egyoldalú karaktervonásokat látványosan alátámasztja. Ezekre az elnagyolt epithe­ton ornansokra azonban csak a lusta, illetve a társaságokban felületes műveltségével sokatmondóan hivalkodó olvasó hagyatkozhat.

Radnóti befogadástörténete sem mentes az elmondottaktól.

A nyolcvankilenc előtti kultúrpolitika őt is keményen befagyasztotta; alakja a fasizmus (sic!) áldozataként, a Bori notesz alkotójaként, illetve a szerelmi költészet néhány untig idézett ver-

A nyolcvankilenc előtti kultúrpolitika őt is keményen befagyasztotta…

Mácsai Pál

sével ivódott be a köztudatba. „Alakja köré egyrészt legendák szövődnek, szentimentális rajongás övezi, másrészt alantas támadásoknak van kitéve. Ezek a megnyilvánulások egy meghasonlott társadalom reakciói. Radnótit mindenáron olyanná akarja formálni, amilyen ő maga nem lehet: egyszerre legyen hősi áldozat és a nyárspolgári idill megtestesítője. A költő legyen tisztább és tisztességesebb, mint az ország, amely közömbösen asszisztált elpusztításához. Adjon feloldozást minden sorstársa meggyilkolása alól. Ez nem más, mint a kulturális antropológiai értelemben vett eredeti bűnbakképzés”, írja az est „komponistája”, Ferencz Győző.

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a költő kortársaknál, nem utolsósorban Vas István Nehéz szerelem című két kötetében, a memoárjellegű szövegekben Radnóti figurája árnyalt megközelítésekben mutatkozik. Amikor az olvasó az említett munkákba merül, a hús-vér költővel találkozik. Azért is érdemes utalnunk minderre, mert a Ferencz Győző által összeállított esten részleteket hallhatunk Radnóti Fanni tavaly teljes terjedelmében megjelent naplójából és Radnóti Miklós naplójából.

A hétköznapok minden rezdülésére, részletére kitérni igyekvő Fanni-naplóból a korabeli társasági élet, az intrikák és a szerelmi bonyodalmak, életmódok és gondolkodásformák, írói és képzőművészeti csoportosulások alakulása és alkalmankénti egymásnak feszülése kísérhető nyomon, ugyanakkor a háborúba sodródó Magyarország és a polgárai fölött egyre vészterhesebb, kirekesztő törvényeket hozó politikai-ideológiai kurzusokról a személyes dokumentáló hangvétel tanúskodik.

A Radnóti-est hiteléért a leghozzáértőbb figyelem kezeskedik; a Ferencz Győzőé, aki Radnóti Mikós élete és költészete című monográfiájában egészen páratlan, megkerülhetetlen könyvet írt kilenc évvel ezelőtt. S ha a cikkíró a bevezetésben azzal az ambíciójával kérkedett, hogy Radnótihoz néhány megjegyzést fűz, akkor ezt kis mellénnyel megteszi legott. Radnóti költészete flórájának és faunájának, botanikájának időjárási viszonyaira irányítja a versszeretők szemszögét. A Radnóti-tájra tereli a tekintetet, a lélegző, természeti jelenségekben gazdag földre. Fényekre és árnyékokra, esőre és napsütésre. Az eleinte inkább elégikus, az archaikum, az antik elődök szellemében gondozásba vett vidékre, amelynek dús és derűs hullámzását a költő klasszikus formákba rendezi, és amely fölött oly gyorsan alkonyul, hogy hirtelen feketébe vált az ég. A tajtékos ég alatt pedig ott menetelnek a századok, évek és emberek szá­ zadai, az immáron bombatölcsérek szaggatta mezőkön, a tépett, sáros lombok alatt; eltörő lépteikben a hexameterek tartják a lelket.

Jánossy Lajos

12 07

Vers-estek a Müpában Radnóti Miklós Közreműködik: Mácsai Pál — színművész, az Örkény Színház fiatal színművészei Alkotók: Ferencz Győző — a műsor összeállítója, Darvas Ferenc — zenei közreműködő, Mácsai Pál — rendező, Keresztury Tibor — sorozatszerkesztő Üvegterem

Fotó: Posztós János, Müpa

2017

2017. november—december

literárium

55

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

A bőr, amelyben élek

Ug ya na z , de mindig másképp

Folytatódik a Müpamozi Almodóvar-sorozata, időrendben visszafelé haladva, ezúttal az alábbi négy filmmel: A bőr, amelyben élek (2011), Volver (2006), Beszélj hozzá! (2002) és Mindent anyámról (1999).

Ha megnézek egy filmet, tőlem telhetően el szoktam gondolkodni rajta, esetleg még arra is teszek kísérletet, hogy elhelyezzem a rendező életművében, megpróbáljam tehát besorolni valahová. Persze csak úgy, játékból. Ha pedig egy sorozat vetítésén veszek részt, azzal is megpróbálkozom, hogy valamilyen ívet sikerüljön felfedeznem a rendezői pályában. Most, hogy az almodóvari életműről visszamenőleges időrendben kezdtem gondolkodni, remek közhelyekre döbbentem rá. Például arra, hogy az idén hatvannyolc éves spanyol rendező-fenegyerek kevés kivételtől eltekintve mindig ugyanazt a filmet forgatja. Meg arra, hogy bármi legyen is egyik vagy másik alkotásának műfaja, története, témája, tulajdonképpen nem nagyon érdekli más, mint a lélek. Nem a női vagy férfi lélek, hanem a lélek, amely persze amellett, hogy ahány ember, annyiféle, tehát jelenleg több mint hétmilliárd változatban lehetne filmet forgatni róla (és ha jó rendező forgatja, egyik sem lenne unalmas), azért mégis­csak valamilyen módon egy, vagyis nincs női és férfi változata, legfeljebb női és férfi oldala. De mielőtt túlságosan belemerülnék a konyhapszichologizálásba, inkább lássuk a filmeket.

56

müpamozi 2017. november—december

A bőr, amelyben élek főhőse, Robert Ledgard (Antonio Banderas), a jeles plasztikai sebész felesége egy autóbalesetben szörnyű égési sérüléseket szenvedett. Az asszony halála után a doktor elhatározza, hogy életét a bőr kutatásának szenteli, és tizenkét év alatt kifejleszt egy olyan bőrszövetet, amely ellenáll minden sérülésnek.

Kísérletek nélkül persze mindez nem megy, villájában mintegy fogva tartja kísérleteinek alanyát, a gyönyörű Verát (Elena Anaya), aki tulajdonképpen nem is Vera, hanem Vincente. A kísérletezéshez persze szembe kell néznie bizonyos morális kérdésekkel, és elárulhatjuk, nem okoz neki különösebb gondot, hogy az erkölcsi kételye­ket elvesse. De ez csupán a történet fősodra, hiszen a dr. Frankenstein­ ként működő Ledgard körül annyira bonyolultak a viszonyok, hogy azoknak még csak említése sem fér bele jelen kereteinkbe. A film (egyik) érdekessége, hogy Banderas hosszú évek után tért vissza Európába, hogy kibújjon a szépfiú szerepéből, Zorro-álarcát levesse.

Jól tette.

Volver

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

Nem tudom, állítható-e ilyesmi, de kicsit félve mégis megteszem: a Volver Almodóvar talán leginkább női filmje. A rejtőzködések, titkolózások, bujkálások, félelmek filmje. A családját kemény munkával fenntartó fiatal anya, Raimunda (Penélope Cruz) lánya, Paula (Yohana Cobo) megöli az apját, amikor az egy (kevésbé) szép napon apai szeretete kimutatása helyett szexuális vágyainak kiélése céljából közeledik kamasz lányához. Raimunda viszont anyai érzéseinek enged, segít leányának eltüntetni a holttestet, egy hűtőládában rejti el. Eközben meghal szeretett nénikéje, Paula, akiről a lányát is elnevezte, de a féltve őrzött titok miatt nem tud elutazni a teme­ tésére. Nővére, Sole (Lola Duenas) ezért egyedül utazik el. Visszatértekor óriási meglepetés vár Raimundára: nővérével együtt visszatér rég halottnak hitt anyja, Irene (Carmen Maura) is. Nők, anyák és lányok, titkok és félelmek titkolózástól mentes története.

…bármi legyen is egyik vagy másik alkotásának műfaja, története, témája, tulajdonképpen nem nagyon érdekli más, mint a lélek.

Fotó: AF archive / Alamy Stock Photo

Ha a Volver női, akkor a Beszélj hozzá! férfifilm, amely lehetne akár szép, romantikus mese is. Benigno (Javier Camara) már évek óta ápolja az autóbaleset következtében kómába esett Aliciát (Leonor Watling), az angyali szépségét így is megőrző táncosnőt. Olyan gondosan ápolja, hogy úgy érzi, már meghitt viszony alakult ki közöttük, bizonyos értelemben a feleségének tekinti. Egy nap új beteg érkezik a kórházba, Lydia (Rosario Flores), a szintén kómába esett matador. Őt rajongója látogatja, Marco (Darío Grandinetti), egy hisztis bőgőmasina. Barátság szövődik kettejük között, és attól eltekintve, hogy a két nő kómában fekszik, minden rendben is lenne, ha Lydiáról nem derülne ki, hogy vissza akart térni régi szerelméhez, Aliciáról pedig nem állapítanák meg az orvosok, hogy teherbe esett…

Mindent anyámról

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

Beszélj hozzá!

Estebant, az írónak készülő tizenhét éves fiút a születésnapján egy autó halálra gázolja. A fiú soha nem ismerte az apját, semmit nem tudott róla. Az anya, Manuela (Cecilia Roth) fia halála után Barcelonába utazik, felkeresi az apát, aki szintén nem tudott arról, hogy van egy fia, és aki nem más, mint a transzvesztita Lola (Toni Cantó). A Mindent anyámról az LMBTQ tabuként kezelt világába nyújt drámai, de felszabadító betekintést.

Mesés Péter A vetítések a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósulnak meg.

2017

11 06 20 12 04 18

Müpamozi Szeretők és szeretetlenek — Pedro Almodóvar szenvedélyes világa A bőr, amelyben élek; Volver; Beszélj hozzá!; Mindent anyámról Előadóterem

2017. november—december müpamozi

57

Virágoskert télen Az év utolsó két hónapjában is odafigyel arra a Müpa, hogy a család apraja-nagyja tartalmasan szórakozzék. Házon belül és kívül is ki-ki talál kedvére való programot: újcirkusz és óriásbábok, közös éneklés és táncház, hangszerbemutató és KONCERTCSEMEGÉK, KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – csak néhány a színpompás kínálatból.

November 19-én, vasárnap a Müpa pincétől a padlásig az ifjaké meg az őket elkísérő, fiatalos felnőtteké. Délelőtt 11-kor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben egy régi álom válik valóra. A cím instrukció, és egyben pontos leírása annak, ami történni fog: Énekeljen mindenki! Külföldön jelentős hagyománya van az olyan zenés színházi produkcióknak, amelyekbe gyerekek tömegeit vonják be valódi szereplőként.

Keresve se találhatni erre jobb alapanyagot Kodály Háry Jánosánál, melyet Toronykőy Attila kifejezetten a fiatalokat megszólító színrevitelében, Oberfrank Péter vezény­ letével és neves szólistákkal hallhat a közönség. A közkedvelt daljátékban népdalkincsünk gyöngyszemei is felcsendülnek: az Operaház Gyermekkarából és a Marczibányi téri Kodály Iskola növendékeiből verbuvált hatvanfős színpadi kórus, valamint a szolnoki és tatabányai Kodály Iskolák énekesei ezeket éneklik majd.

Ugyancsak aznap egy sor különleges népi hangszerrel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, akiket aligha kell noszogatni, hogy a közös éneklésből és táncból is vegyék ki a részüket. Az új népdalénekes generáció egyik legizgalmasabb alakja Enyedi Ágnes, akinek az Átriumban tartott koncertjébe ezúttal a nézők is bekapcsolódhatnak. Délben aztán irány az Üvegterem, ahol folytatódik a tánc: a Hetedhét táncház sorozatában ezúttal a nyírségi táncok és a pásztorfurulya kerül sorra. A megfelelő hangulatról Farkas Zoltán „Batyu” és Tóth Ildikó „Fecske” tánc­ mesterek, no meg Agócs Gergely és a Fonó Zenekar gondoskodik.

Este a Zászlótérben és a Fesztivál Színházban újabb fejezet következik a cimbalom és a tárogató történetéből. A két népi hang­szer

58

családi és ifjúsági programok 2017. november—december

rendszeres „vendége” a Müpa téli programsorozatának: volt már itt hangszertörténeti kiállítás, máskor rokon zeneszerszámokkal lehetett barátkozni. Idén először a fellépő zenészek mellett három hangszerkészítő mester beszél szakmája fortélyairól és a legújabb fogásokról. A Fesztivál Színházban kétrészes est vár a nézőkre. A kivételes tehetségű, nagyszerű népzenész cimbalmosra, a mostani legkiválóbb fiatal cimbalmosok elindítójára, Petrovics Tamás­ ra tanítványai emlékeznek, természetesen zeneszóval. Ezt követően Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalmosok saját trióikkal mutatják meg, mitől váltak világhírűvé.

Markáns játékukkal szinte újraértelmezik a hangszert, amely ennek köszönhetően ma már a jazz és a crossover műfajoktól sem idegen.

Ha december, akkor Kultúr Kültér a Müpa Sátorban, az épület tövében. Az egész hónapban tartó változatos programok között hétvégeken naponta kétszer gyerekelőadá­ sok várják a kisebbeket. A fellépők között ott lesz a Kaláka, a Kolompos Együttes, de jön a Modern Art Orchestra és a Bandart vizuá­lis táncszínház karácsonyi műsora is, a legismertebb hazai újcirkusz-társulat, a Recirquel pedig ifjúsági műsorral rukkol elő. Hét közben a nagyokat is várják a szervezők: szerdától péntek estig újcirkuszelőadások és jazzkoncertek színesítik a programot. Érdemes megtartani a sátorba szóló belépőjegyeket: a Müpa jégpályáját az adott program napján ingyenesen ki lehet próbálni.

Az épületbe látogatók sem fognak unatkozni, hiszen újra jön a KLASSZ a pARTon! „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fára­do­

zunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig a zene útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.” Az idézet a december 16-i egész napos rendezvénysorozat napján éppen 135 éve született Kodály Zoltántól való.

Reggel tíztől Korhecz Imola és játszótársai verssel, dallal, tánccal hívják a legkisebbeket a Cimbora játszóházba, de lesz rajzkiállítás és interaktív koncert is. A Fesztivál Színházban először Szirtes Edina Mókus Kodály-átiratokkal örvendezteti meg a kamaszokat, majd kamarakoncert következik Brahms, Kodály és Bartók műveiből.

Az Üvegteremben előbb a díjhalmozó Görög Sisters vidám négykezes zongorajátékát egészítik ki Lukácsházi Győző kommentárjai, majd Kertesi Ingrid és Gulyás Dénes tanítványainak Kodály-dalokból összeállított műsora következik. Az esti zárókoncert a KLASSZ a pARTon! legszebb nyári pillanatait is felidézi: a Fesztivál Színházban az Óbudai Danubia Zenekar Csordás Klára (ének), Érdi Tamás (zongora), Lencsés Lajos (angolkürt) közreműködésével Mozart, Liszt, Weber és Chopin művei mellett természetesen Kodály-darabokat is megszólaltat.

December 23-án és 27-én négyszer is szurkolhatunk Diótörőnek: a Nemzeti Filhar­mo­ nikus Zenekar és a Müpa közös produk­ ciójában a Budapest Bábszínház művé­szei óriásbábok segítségével teszik élővé a klasszikus történetet. A Nemzeti Hangversenyteremben látható produkció ötletes, látványos és szellemes. Minden hozzávaló adott a boldog ünnepekhez.

Jászay Tamás

11 19

2017

11 19

2017

11 19

2017

11 19

2017

11 19

Matinékoncertek Énekeljen mindenki!

Kodály: Háry János Szereplők: Szegedi Csaba – Háry János 2017 Megyesi Schwartz Lúcia – Örzse, 12 Háry kedvese 16 Gábor Géza – Öreg Marci, császári kocsis Kálnay Zsófia – Mária Lujza Váradi Zita – Császárné Szekér Gergő – Ferenc császár / Magyar silbak Hábetler András – Napóleon Mészáros Tamás – Ebelasztin báró Hábetler András – Krucifix generális / Muszka silbak Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara, a Marczibányi téri Kodály Iskola növendékei, a Magyar Táncművészeti Egyetem néptáncművész-hallgatói, a Kodály Kórus Tatabánya (felkészítők: Salló Győzőné, Sárközyné Pomázi Ágnes), a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és NAMI Kodály Zoltán Gyermekkórusa (karigazgató: dr. Lengyel Erzsébet) Alkotók: Horváth Katalin – jelmez, Paulini Béla, Harsányi Zsolt – szövegkönyv (Garay János Az obsitos című költeménye alapján), Kenessey Judit – dramaturg (a szövegkönyv 1926-os és 1958-as kiadása alapján), Béres Anikó és Ónodi Béla – koreográfus, Magyar Orsolya – rendezőasszisztens, Toronykőy Attila – rendező és látványtervező Vezényel: Oberfrank Péter Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Világraszóló Enyedi Ágnes gyermekműsora Átrium Hetedhét táncház – Nyírségi táncok és a pásztorfurulya Zenés, táncos, énekes foglalkozás mesével – gyerekeknek Közreműködik: Agócs Gergely és a Fonó Zenekar, Navratil Andrea – ének, népi játékok, a tájegységek hagyományőrző hangszeres mesterei Farkas Zoltán „Batyu” és Tóth Ildikó „Fecske” – táncmesterek Üvegterem Világraszóló A cimbalom és a tárogató — hangszerbemutató és beszélgetés Zászlótér Világraszóló Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás – KONCERT Fesztivál Színház

Kodály-ünnepi hétvége KLASSZ a parton! – Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

A diótörő

Cimbora játszóház Moderátor: Korhecz Imola Zászlótér, Előcsarnok Rajzolj velünk, légy a Cimboránk!

Kiállítás Németh Luca, Várjon Liána és Podhorányi Marcell rajzaiból Lépcsőterem Cimbora-koncert A Cimbora Együttes interaktív verses, zenés, táncos műsora Korhecz Imolával Közreműködik: Schneider Szilveszter, Juhász Csaba – gitár, Veér Bertalan – hegedű, Podhorányi Zsolt – zongora Átrium Vidróczki és Háry János Kodály-átiratok Szirtes Edina Mókustól Közreműködik: Szirtes Edina Mókus – hegedű, ének, Rohmann Ditta – gordonka, Cserta Balázs – tárogató, parasztfurulya, Bognár András – nagybőgő, Papp Endre – brácsa Moderátor: Joó Beatris Fesztivál Színház Kamarakoncert Közreműködik: Kocsis Krisztián, Zsoldos Bálint – zongora, Oláh Vilmos – hegedű, Devich Gergely – gordonka Moderátor: Joó Beatris Fesztivál Színház Utazás a zongora körül Görög Noémi és Görög Enikő koncertje Műsorvezető: LUKÁCSHÁZI Győző Üvegterem Kodály-dalok Közreműködik: Kiss Judit Anna, Tatai Nóra, Gulyás Bence, Szűcs Attila – ének, Sotkó Eszter – zongora RENDEZŐ, műsorvezető: Gulyás Dénes Üvegterem Óbudai Danubia Zenekar Közreműködik: ÉRDI TAMÁS – ZONGORA, Csordás Klára – ének, Lencsés Lajos – angolkürt Vezényel: Farkas Róbert Fesztivál Színház

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

2017

Érdemes megtartani a sátorba szóló belépőjegyeket: a Müpa jégpályáját az adott program napján ingyenesen ki lehet próbálni.

2017

12 23 27

Csajkovszkij: A diótörő – óriásbábokkal Szereplők: Teszárek Csaba – Stahlbaum tanácsos Bánky Eszter – Stahlbaumné Sz. Nagy Mária – Marika Ellinger Edina – Frici Papp Orsolya – Nagymama Kemény István – Drosselmeyer nagybácsi Tatai Zsolt – Unokaöcs, Diótörő herceg Ács Norbert – Egérkirály Bercsényi Péter, Juhász Ibolya, Radics Rita Rusz Judit – árny- és tárgyjátékok Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Budapest Bábszínház, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkórusa (karigazgató: Sapszon Ferenc) Alkotók: Szilágyi Dezső – szövegkönyv E. T. A. HOFFMANN meséje nyomán Meczner János – Szőnyi Kató rendezését felhasználva színpadra állította Koós Iván – díszlettervező Bródy Vera – báb- és maszktervevező Miklósi Gabriella – zenei munkatárs Demeter Sára – rendezőasszisztens Vezényel: Hamar Zsolt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2017. november—december családi és ifjúsági programok

59

„Fontos, hogy a Müpa képviseltesse magát

60

a NAGYVILÁGBAN”

kulissza 2017. november—december

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Szirtes Krisztina

Mint minden jelentős kulturális intézménynek, a Müpának is fontos, hogy jelentős nemzetközi szervezetek tagja legyen, és minél több intézménnyel, előadóművésszel sikerüljön jó és tartós kapcsolatot kiépítenie. Szirtes Krisztina a Nemzetközi Kapcsolatok iroda csoportvezetőjeként azon dolgozik, hogy a Müpa gyümölcsöző viszonyt ápoljon a világ többi előadóművészeti központjával, és más külföldi intézményekkel.

Amikor a Müpa 2005-ben megnyitotta kapuit — illetve az ezt követő első években —, a nemzetközi kapcsolatokért felelős csoportnak elsősorban az volt a feladata, hogy Buda­pest új előadóművészeti központját bekapcsolja a világ kulturális vérkeringésébe. Azóta a körülmények sokat változtak, és a Müpának most már itthon és a nemzetközi színtéren is igen jó a hírneve, mi több, a legfontosabb helyszínek között tartják számon. „A legfőbb cél most az, hogy új kapcsolatokra tegyünk szert, és megerősítsük azokat, amelyek eddig létrejöttek” — mondta el Szirtes Krisztina, a csoport vezetője, aki már nyolc éve erősíti a Müpa csapatát. Hozzátette, szerencsére most már nem csak nekik kell nyitniuk mások felé, jellemzőbb, hogy őket keresik meg külföldi kulturális intéz­mények, illetve előadóművészek, akik örömmel fellépnének a Müpá­ban. „Ma már olyan helyzetben vagyunk, hogy két-három évre előre tervezzük a programjainkat” — magyarázta.

A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó csoport fő feladatai között szerepel többek között, hogy tartsák a kontaktust az európai és nemzetközi szakmai szervezetekkel, a külföldi kulturális intézetekkel és a világ többi előadóművészeti központjával. Ezen kívül ők szervezik meg a Müpa dolgozóinak külföldi eseményeken való részvételét, valamint ők bonyolít­ják le a külföldi szakmai delegációk fogadását is. Emellett az intézményben zajló rangos nemzetközi konferenciák megszervezése is az ő feladatkörükhöz tartozik, együttműködve más igazgatóságokkal. „Igen sok, számunkra fontos szervezet tartott már nálunk konferenciát nagy sikerrel, többek között az ISPA (Nemzetközi Előadóművészeti Társaság), amelynek a Müpa is tagja, vagy a Nemzetközi Művészeti Menedzserek Szövetsége, az IAMA” — hangsúlyozta.

„A legfőbb cél most az, hogy új kapcsolatokra tegyünk szert, és megerősítsük azokat, amelyek eddig létrejöttek.” a Müpa látogatói régóta jól ismernek. „Ez egy nagyon jelentős és sikeres együttműködés. A lehetőségre minden évben pályázni kell, s a szervezet minden tagja jelölhet előadóművészeket, akiknek a munkáját szakmai zsűri bírálja el. A Müpa rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. Nagy örömünkre a 2017/18-as évadra is beválasztották jelöltünket, Pálfalvi Tamás trombitaművészt” — árulta el.

„Rendszeresen tartunk szakmai napokat, amelyekre külföldi előadókat is meghívunk. Hagyományos, több éve futó rendezvényünk például a Jazz Showcase” — árulta el Krisztina, aki szerint az esemény legfőbb célja, hogy a hazai feltörekvő tehetségeknek lehetőséget biztosítsanak, és hogy elősegítse a kétoldalú kapcsolatok létrejöttét. „Szakértőket is invitálunk ezekre a programokra, akik nem csak zsűrizik az adott évben fellépő fia­talokat, hanem hasznos tanácsokkal is ellátják őket” — mondta. Szirtes Krisztina úgy véli, a tehetséges fiatal művészeknek el kell sajátítaniuk „az érvényesülés művészetét” is, ezért is vált a Müpa egyik fontos küldetésévé, hogy évről-évre segítse a magyar tehetségek külföldi népszerűsítését.

Mint rámutatott, a nemzetközi kapcsolatok ápolása nagyon fontos, kiemelt feladat a Müpa számára, de olykor azért előfordul, hogy egy külföldi előadóművészeti központtól érkező megkeresést már nem tudnak beilleszteni az adott évad programjába. „Ilyenkor általában igyekszünk valamelyik fesztivál keretében lehetőséget biztosítani a művészeknek” – hangsúlyozta a csoportvezető, majd hozzátette, hogy természetesen a Müpa is rendszeresen visz produkciókat külföldi helyszínekre, fesztiválokra. Világszerte mutattak be együttműködésben megvalósult produkciókat, melyek előkészítésében a Nemzetközi Kapcsolatok csoport is részt vett. „A teljesség igénye nélkül sorolnám ide Mozart Szöktetés a szerájból című operájának előadását az Ománi Királyi Operaházban Káel Csaba rendezésé­ ben, a Katarban színre vitt Aidát, továbbá Verdi Attila című operájának bemutatóját, amellyel átadták a közönségnek a felújított Sanghaji Nagyszínházat, valamint a Litván Nemzeti Operában előadott Nagy Sándor ünnepe című Händel-oratóriumot. A Müpa jelen volt Európában a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad alkalmából éppúgy, mint az 1956-os emlékév több mint tizenhat európai nagyvárosban lezajlott koncertjeinek megvalósítása során is.

Elmondása szerint többek között ez is az oka annak, hogy a Müpa tagja lett nemzetközi szervezeteknek, például az Európai Hangversenytermek Szervezetének, (ECHO), melyet mintegy húsz híres és elismert előadó-művészeti központ alkot, s amelyben egy külön programot is kidolgoztak a fiatalok európai bemutatkozó turnéjára. Ez a Rising Stars, amelyet

Szirtes Krisztina azt is elárulta nekünk: sokáig nagy vágya volt, hogy a Müpában dolgozhasson, ám a rajongás azóta sem múlt el, hogy az álom megvalósult. „Fantasztikus csapatban, nagyon szép környezetben, jó ügyekért dolgozunk együtt!” — mondta.

Forgách Kinga 2017. november—december kulissza

61

szemelvények zenekritikákból

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. szeptember 17. Közreműködött: Private Musicke, művészeti vezető, barokk gitár: Pierre Pitzl; Antonio El Pipa, Compañía de Flamenco)

Fotó: Posztós János, Müpa

Magdalena Kožená: Spanyol barokk dalok és flamenco – Szerelem: menny és pokol […] Az este a Private Musicke együttese és a Compañía de Flamenco, illetve az ünnepelt mezzoszoprán, Magdalena Kožená és a neves táncos, Antonio El Pipa egymástól markánsan eltérő repertoárjának ritmikus váltakozására épült, azzal a szándékkal, hogy a spanyol és a magyar kulturális hagyományok koncerttermi találkozásán túl Magdalena Kožená és Antonio El Pipa sajátos reflexiók bontakozhassanak ki az ibériai barokk kompozíciók viszonylag kevéssé ismert világa és a népszerű flamenco-tradíció között is. […] Zenei kapcsolat éppenséggel felfedezhető ugyan a két tradíció között, ez azonban alapjában véve strukturális jellegű, és viszonylag laza: mindössze a meghatározott keretek közé szorított, improvizatív előadásmód jelez némi rokonságot, gondolkodásmódbeli hasonlóságot a kétféle hagyomány között. Ennélfogva maguk az előadók is más eszközt választottak az egység megteremtésére szeptember 17-én. A koreográfiára bízták magukat: a két együttes szigorú térbeli elválasztására és a szólisták kiszámított mozgására, arra, hogy csak az interpretációinak keresetlen egyszerűségével lenyűgöző Magdalena Kožená és a testét feszítő temperamentumot magakelletően hajlékony, ugyanakkor kíméletlenül kimerevített pózokkal és fenyegetően pergő lábtechnikával fegyelmező táncos, Antonio El Pipa léptek egymás területére, csak ők találkoztak és csak ők értek egymáshoz a színpad közepén. […] Élet és Irodalom, 2017. szeptember 22.

Rákai Zsuzsanna

LaChiusa-Lorca: Bernarda Alba (Fesztivál Színház, 2017. szeptember 22. Szereplők: Csákányi Eszter – Bernarda Alba, Malek Andrea – Poncia, Hámori Ildikó – María Josefa, Náray Erika – Angustias, Auksz Éva – Magdalena, Szendy Szilvi – Amelia, Takács Nóra Diána – Martirio, – Radnay Csilla – Adela, Lukács Anita – Cseléd, Uhrik Dóra – Prudencia.

Alkotók: Michael John LaChiusa – szövegíró, zeneszerző, Zöldi Gergely – fordító, Riederauer Richárd – zenei vezető, karmester, Bátonyi György – díszlettervező, Kemenesi Tünde – jelmeztervező, Vámos Veronika – flamenco-koreográfus, Vincze Balázs – koreográfus, Böhm György – rendező) Ötször tapsolta vissza a Müpa Fesztivál Színház terme Csákányi Esztert mint Bernarda Albát vasárnap este, amikor a gyermekei felett vasszigorral uralkodó, morózus özvegyasszonyt alakította Böhm György rendezésében. […]

Csákányi Eszter – Bernarda Alba

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

[…] Amikor a zenekar levonul az árokba, majd hét gyászruhás és egy patyolatba öltözött nő érkezik a színre, a hangsúlyosan megvilágított ajtó már csak azt várja, hogy Csákányi kinyissa, aztán belépjen rajta. Érkezését feszült várakozás előzi meg, jelenlétét dermesztő csend színezi drámaivá. A haja összefonva, a járása kopogós és határozott, kezében marsallbotként szorongatott járóbot, a tekintete pedig ellentmondást nem tűrő. Ilyen Csákányi Bernardája: a férjét elvesztő, a lányait leigázó özvegyként nem sorsfordító, de a tisztességesnél jobb alakítás.

A mostani előadás igazi különlegessége az, hogy a prózából zenés, szolidan táncos előadás lett. Michael John LaChiusa amerikai musicalalkotó értelmezésében, Böhm rendezésében integrált zenei motívumok, hangsúlyos spanyol népzenei hangzás és táncbetét, valamint kevés, de jól kihasznált díszlet teszi teljessé a dél-spanyolországi családi drámát. A műfaji sehova nem tartozás jót tesz a darabnak: a kilenc színpadon lévő nő énekelve kezdi, s énekelve zárja a mindössze másfél órába sűrített cselekményt. Az, ahogyan Hámori Ildikó tébolyodott nagymamaként a férfiakat és a gyermekszülést vágyja, nagy erőket mozgat meg, a Radnay Csilla által megformált lány karaktere pedig tragédiájában is színfolt. […]

Népszava, 2017. szeptember 27.

Mészáros Márton

62

mélyvíz, csak úszóknak 2017. november—december

HEIMANN ZOLTÁN

Fotó: Pályi Zsófia

borosgazda — Heimann Családi Birtok, Szekszárd

Heimann Zoltán

Izgalmas a véletlenek egybeesése: tegnap autózás közben sikerült a Bartók Rádióban elcsípnem Dvořák gyönyörű Stabat Materének utolsó harmadát, és csak utólag tudtam meg, hogy ennek az általam a Müpa programjából nem sokkal korábban kiszemelt műnek egy részét hallottam. Hosszú, nehéz darab, de Dvořák három gyermekének tragikus elvesztése még közelebb hozza Mária fia, Jézus Krisztus megfeszíttetésének gyászát. Ez egyébként Dvořák első vallásos témájú alkotása, 1877-ben írta. Jó szívvel javaslom a romantikus oratórium és az egyházi zene kedvelőinek. És persze minden borbarátnak! Ajánlom személyes okokból is. Kedves „pacsirta” feleségem egyetemi évei alatt aktív kórustag volt, és idén fergeteges élményt jelentett mind­ kettőnk számára az Énekel az ország koncertje a Müpában.

Kodály Budavári Te Deumában Hollerung Gábor vezényletével Ági is énekelt a közel hatszáz fős kar tagjaként. November 1-jén a Dvořák-koncerten természetesen mi is ott leszünk.

2017

11 01

Mindenszentek Dvořák: Stabat Mater Közreműködik: Anasztazja Segoljeva — szoprán, Vörös Szilvia — mezzoszoprán, Paolo Fanale — tenor, Liang Li — basszus a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Karigazgató: Pad Zoltán Vezényel: Roberto Abbado Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BOCK JÓZSEF

borász — Bock Pince, Villány Nem vagyok szakértő, nem ismerem a zenei szakkifejezéseket, nem vagyok tájé­ko­ zott a zene világában – de szeretem a zenét. Szívesen hallgatok mindenfélét, ami kedvemre való, sokszor anélkül, hogy tudnám, mi az. Annyi hatás éri az embert, amit nem elemez, mert nem is ért hozzá, de pontosan tudja, hogy mi az, ami megragadja, ami élményt ad. Ilyen érzelmi alapon én különösen a jazzt és cigányzenét kedvelem, és nagyon izgalmasnak találom a kettő ötvözetét. De ugyanígy vonz az is, amikor a klasszikus zene és a jazz találkozik, és épen ennek ígéretét olvasom ki Szakcsi Lakatos Béla Bachtól a bluesig című estjéből. Szakcsit talán mindössze háromszor hallottam életemben. Játéka azonban annyira megragadott, hogy máig emlékezetes maradt. December 10-i koncertjét ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki igazi zenei élményre vágyik.

2017

12 10

Szakcsi Lakatos Béla — Bachtól a bluesig Közreműködik: Szakcsi Lakatos Róbert — zongora, Presser Gábor — zongora, ének, Falusi Mariann — ének, Budapesti Vonósok, Kelemen Kvartett Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bock József

ÁRVAY JÁNOS

borász — Árvay Családi Pincészet, Tokaj Nagypapámék konyhájában találkoztam először a szomszéd faluból érkezett betlehemesekkel. Egyszerre voltak számomra félelmetesek, ugyanakkor viccesek is. Szájtátva hallgattam játékukat, érdekes nyelvezetű mondókáikat. Később, karácsony vigíliáján sötétedéskor magunk is kántálni indultunk. Az ablak alatt megállva, nagy hangon kérdeztük: szabad-e a kis Jézuskát megdicsérni? Ha bentről megjött a válasz, hogy szabad, akkor vidáman belekezdtünk: a kis Jézus megszületett, örvendjünk… Persze betessékeltek és ajándékokkal kínáltak: almával, dióval, süteménnyel. Miközben a ropogó fehér hóban jártuk be a falut, szívet melengető volt hallani azt a sok karácsonyi éneket. Kevés helyen maradtak meg ezek a szép népszokások, amelyeket a december 11-i előadás most fel­ elevenít a színpadon. Szívből ajánlom azoknak is, akik most találkoznak velük először.

2017

12 11

Árvay János

64

hullámhossz 2017. november—december

Iskoláskoncertek Advent hava – A téli napforduló szokásai Közreműködik: Turai Hagyományőrző és Ifjúsági Táncegyüttes, Fix-Stimm Zenekar, Navratil Andrea – népi ének, mesemondó Műsorvezető, koreográfus: Farkas Zoltán „Batyu” Fesztivál Színház

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Szabó Balázs

Fotó: Gyarmati Lili

Három év után újra a Müpában lép fel a Szabó Balázs Bandája. A zenekart vezető Szabó Balázs számára mintha nem léteznének határok: bábszínész és zeneszerző, énekes és multiinstrumentalista egy személyben. Hosszú évek óta zenésít meg verseket, és kérdésünkre azt is elárulta, kire illik igazán a Csöndkabát.

Olvasunk még ma verset?

Hiszem, hogy igen, miközben rengeteg dolog rabolja el a figyelmünket, és nehezebb ma leülni egy csöndes sarokba olvasni.

De a versek különleges útravalók. Néha egy négysorosból heteken át lehet táplálkozni.

Más élmény otthon olvasni, mint megzenésített verseket hallgatni egy koncerten. Mennyiben misszió, amit csinálnak?

Inkább egy jó kalandnak mondanám, de nem titkolt szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy olvasni jó és érdemes. Elérhetővé akarunk tenni mélyebb gondolatiságú verseket is, amelyekhez zenei-hangulati kapaszkodókat igyekszünk adni. Persze ez csalóka, hiszen ez a „segítség” részben az én szemszögem, és sok múlik a hangszerelésen is. Olyan múzeumi bejárás ez, amelynek során a mi zseblámpánk fényénél ragyognak fel ezek a gondolatok.

Versek

Zseblámpafénynél

Hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a költészettel?

Mindig voltak körülöttem versek. Amikor a középiskolában elkezdtem gitározni tanulni, és még csak pár akkordot játszottam, már akkor Adyt, Juhász Gyulát énekeltem. Az önálló koncertjeimen is elő­került mindig egy-egy vers, és máig nem tudok elképzelni úgy egy lemezt, hogy ne legyen rajta vers. Engem zeneileg mozgatnak meg ezek a sorok, de sok képzőművész és fotós is rendez úgy kiállítást, hogy nem mellőzi a szöveg adta értéket.

Vannak versek, amelyek ideálisak a megzenésítéshez? És van, amely ellenáll?

Sok olyan rímes költemény van, amely szinte kiált a zene után, míg mások nagyobb fejtörést okoznak. Ha azt érzem, hogy egy verset nem elég mondani, de énekelni kell; ha a zene olyan, mint egy szoba, amely körbeöleli a szöveget, akkor tudom, hogy egyszer eléneklem majd.

A jó megzenésítés szolgálja a verset, hozzá­tesz, nem pedig uralkodik rajta.

Ezt könnyű kimondani, de nem egyszerű megcsinálni. Nekem is vannak fiókban maradt harcaim.

Kikre illik igazán a Csöndkabát?

Ez egy olyan este, amelybe kényelmesen beburkolózhat mindenki, hogy aztán intim, belső utazásra indulhasson velünk.

Ha valaki már túl van szerelmen, megcsaláson, születésen, egy szeretett lény elvesztésén, annak biztosan többet mond majd, mint annak, aki még nem élte meg mindezt — de valójában bárki veheti a bátorságot, hogy belecsobbanjon ebbe a versektől körülölelt, csendes tóba.

Jászay Tamás

2017

A jó megzenésítés szolgálja a verset, hozzátesz, nem pedig uralkodik rajta.

66

határsértők 2017. november—december

12 29

Szabó Balázs Bandája: Csöndkabát Szabó Balázs Bandája: Szabó Balázs — ének, hegedű, gitár, Ölveti Mátyás — cselló, ének, Ferencz László — dob, Acsády Soma — basszusgitár, Harangozó Sebestyén — gitár, Közreműködik: Accord Quartet Alkotó: Szabó Balázs — producer Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Gioachino Rossini

Olasz nő Algírban Opera két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal Szövegíró  Angelo Anelli Díszlettervező  Cziegler Balázs Jelmeztervező  Füzér Anni

Rendező  Szabó Máté Koreográfus  Katona Gábor Dramaturg  Kenesey Judit

Karmester



Francesco Lanzillotta

Bemutató



2017. november 18., Erkel Színház | További előadások



2017. november 19., 23., 24., 25., 26.

Médiapartner: www.opera.hu | www.facebook.com/Operahaz

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram