Müpa Magazin 2017/2018 évad 3. szám by Müpa Budapest

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I I I . é v f o l y a m , 1 . s z á m , 2 0 1 8 . j a n u á r —f e b r u á r

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

KEDVES

Közönség!

Fotó: Decca / Gert Mothes

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Riccardo Chailly

Lelkesen készülünk az Önökkel való újabb találkozásra. A hetvenes évek elején dirigáltam először a magyar fővárosban, legutóbb pedig öt éve a Müpában vezényeltem a Lipcsei Gewandhaus Zenekara és Leonidasz Kavakosz koncertjét. Nagy öröm, hogy most saját új együttesem élén térhetek vissza ebbe a csodálatos hangversenyterembe: egy olyan zenekarral, amely tisztában van a magyar zenei hagyományok gazdagságával, ugyanakkor maga is valami egyedülállót képvisel. Azóta, hogy Claudio Abbado 1982-ben megalapította, a milánói Scala Filharmonikus Zenekara kialakította a maga egyéniségét és szimfonikus zenei arculatát. Meggyőződésem, hogy egy világjáró zenekar legfontosabb tulajdonsága a kiemelkedő minőség. De a második — számomra az elsővel egyenértékű — az egyéni hangzás. Erre fog emlékezni a közönség, ezt viszi haza magával, miután a koncert véget ért. Remélem, így lesz ez Budapesten is. Könnyen gondolhatják, hogy a megszólaló három darab három különböző világ. Nem így van. E három remekmű sok közös vonást mutat. Csajkovszkij zseniális 2. szimfóniájában és Stravinsky Petruskájában egyaránt hangsúlyosan jelen van az orosz népzene. A Csajkovszkijra annyira jellemző kettősség, hogy a felhőtlen öröm mögött mindig megjelenik valami baljós sötétség, megérint Sosztakovics alkotásában is. Ebben és Stravinsky művében viszont közös a színház jelenléte. A Petruska 1947-es változatában balettjének a szerző koncertszerű befejezést adott. Sosztakovics virtuóz szvitje pedig valóságos színpadi tűzijáték. Helyénvalónak gondoltam, hogy az orosz színpadi zene hagyományaira is emlékeztessen az a zenekar, amelyik harmincöt éve az opera világából indult, és mára a szimfonikus világba érkezett. Most Önöket várja, izgalommal, szeretettel. Riccardo Chailly karmester a Filarmonica della Scala zeneigazgatója (Fordította Petrányi Judit)

2018. január—február nyitány

24 Jonas Kaufmann

03 „Azonnal 24 04 igent mondtam” 06 AKTUÁLIS ZENE „Nagyon szeretem KLASSZIKUS a zenét, de az embereket A teremtés tíz éve 08 még jobban szeretem” 28 Kvartettből ötös 12 MŰVÉSZBEJÁRÓ Otthon, Milánóban 14 A tiszteletbeli bécsi 30 A lelki táplálék 16 Háromnapos vendégség 18 FOLYAMATOS MÚLT Egzotikus hősök barokk Megbocsátás, köntösben 34 megmentés, megváltás 20 Ifjú, érett, örök 22 Nyitány Tartalom Horizont

Fotó: Daniel Pasche

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péter

Fotó: Julian Hargreaves / Sony Classical

Annette Dasch

JAZZ

Showcase 11

VILÁGZENE

Az Értől az Óceánig 40 Selyemúton a Kutya éve felé 42 LITERÁRIUM

Varázslat egy elfeledett ünnepen „Megfordult velem a világ”

46 48

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

46 Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50. E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2017. november 29.

Chantal Santon-Jeffery

Így szeretik őt 50 KARC A kritikáról Nyáry Krisztián: „Engemet szeressél” 52 MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK Szemelvények MÜPAMOZI Tovább, rákmenetben 54 zenekritikákból CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Építő szenvedélyek KULISSZA

A jó ügyelő egyben pszichológus is

A címlapon: Diana Damrau Címlapfotó: Jürgen Frank A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Szakcsi Lakatos Béla

Stratégiai médiapartnereink:

HULLÁMHOSSZ

56 Zolna Katalin • Schwarzné Kemény Borbála • Preiszner Miklós 64 58

HATÁRSÉRTŐK

Újra élő hagyomány

www.mupa.hu

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Fotó: Nagy Attila, Müpa

RANGOS ELISMERÉST KAPOTT A MÜPA SZERVEZTE NYITÓELŐADÁS Két kategóriában is díjazták a 17. FINA Világbajnokság nyitóelőadását a rendezvényszakma Oscar-díjaként is emlegetett Bea World — Best Event Awards novemberben tartott díjátadó gáláján. Az egyik legfontosabb kategória, a Best Live Entertainment szekció fődíját Káel Csaba, a nyitóesemény főrendezője és a produkció látványvilágáért felelő francia kollektíva, az ECA2 vezetője, Jean-Christophe Canizares közösen vette át a portugáliai Portóban. A Live Entertainment kategória fődíja mellett a világ legjelentősebb nyitórendezvényeit, ünnepi ceremóniáit elismerő Opening / Celebration kategóriában is díjazták a produkciót: itt ezüstöt ért a budapesti nyitóelőadás.

Fischer Ádám

ÚJÉVKÖSZÖNTŐ TEREMTÉS A Müpa egyik büszkesége az az immár egy évtizede töretlen hagyomány, amelyet Fischer Ádám teremtett meg Haydn két nagy oratóriuma, A teremtés és Az évszakok újévi előadásaival. Az újesztendő előtt tisztelgő Teremtés-interpretációk szép szokását a karmester most másutt is meghonosítani készül. A budapesti hangverseny-látogatók által is ismert, londoni székhelyű Orchestra of the Age of Enlightenment (A Felvilágosodás Korának Zenekara) január 6-án, otthonában, a Kings Place falai között szólaltatja meg Haydn színes és fantáziagazdag remekművét, Fischer Ádám betanításában. Közreműködik A Felvilágosodás Kórusa. A három szólista Charlotte Beament (szoprán), James Way (tenor) és Dingle Yandell (basszus). Fischer Ádám pályafutása során ez alkalommal vezényli először a mű angol szövegű változatát.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

– LONDONBAN IS

MAGYAR FELVÉTEL

Fotó: Randy Beach

MINDEN IDŐK TÍZ LEGJOBB VIVALDI-LEMEZE KÖZÖTT

Nicholas McGegan

horizont 2018. január—február

A klasszikus zenei hanglemezkiadás nemzetközi presztízsű szaklapja, az 1956 óta megjelenő Diapason közzétett egy listát, amelyen a havonta napvilágot látó francia folyóirat kritikusai minden idők tíz legjobb Vivaldi-felvételét sorolják fel. A válogatottba magyar kiadvány is bekerült: a Hungaroton 1990-ben megjelent Juditha triumphans-felvétele. A lemezen a Capella Savaria játszik, Gloria Banditelli, Zádori Mária, Németh Judit, Annette Markert és Gémes Katalin énekel. A produkciót az a Nicholas McGegan vezényli, aki az együttes hőskorában is számos felvételt készített a Capella muzsikusaival, de napjainkban is partnere az együttesnek: legutóbb 2017 nyarán jelentek meg vezényletével és Kalló Zsolt szólójával Mozart hegedűre és zenekarra komponált művei. A Capella fennállásának harminchat éve alatt készült több mint nyolcvan hanglemezből tizennyolc karmestere McGegan.

Első látásra

Nem tudhatod, mi tetszene, amíg ki nem próbálod. Keresd az új részeket Facebookés YouTube-oldalunkon!

mupa.hu 7

2018. január—február Kocsis Zoltán 1952—2016

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fischer Ádám

TEREMTÉS TÍZ ÉVE Egy évtizede, 2008-ban lépett a Müpa az újévi koncertek szervezőinek sorába, hogy ezzel teremtsen idehaza is nemes hagyományt az évkezdet köszöntésében. Fischer Ádám, akit a Müpa közönségének nem kell bemutatni, Joseph Haydn A teremtés című oratóriumát tartotta e célra alkalmasnak. 08

klasszikus 2018. január—február

Szavakkal nehéz leírni a mű értékét — legfeljebb Esterházy Péter tolla volna erre méltó. Ezúttal elégedjünk meg annyival: a kompozíció nemcsak az ötletet megvalósító karmester, hanem a figyelmes közönség számára is minden alkalommal kínál felfedezni valót. Akárhányszor halljuk ezt a monumentális, ám szó szerint magához emelő alkotást, a belőle áradó öröm újra meg újra fel szítja életkedvünket. És lehet-e egy ajánlónak kedvesebb feladat, mint friss, a pálya zenitjére tartó fiatal előadókat bemutatni? A szopránszólókat (Gábriel arkangyal és Éva) Regula Mühlemann énekli. A svájci művész az énekesek új nemzedékét képviseli: tudatos és önkritikus a szakmai alapfogásokat illetően, de játékösztönei kifejezésével sem takarékoskodik. Bulvárlapoknak nem ad témát, mégis kitárulkozó, ha felkészüléséről, szerepformálásának titkairól esik szó. Honlapján (amelyet érdemes böngészni) a fellépései közben megismert városok és tájak szépségeit is megosztja a publikummal. Rendkívül mulatságosak és tanulságosak a Kettes ben Regula Mühlemann-nal című videórészletek, a riporter ugyanis ő maga. Elbűvölő „kettős”! Igaz, a nézőt erősen próbára teszi a Schwitzerdütsch, amelyről az énekesnő — úgy látszik — a hétköznapokban nem kíván lemondani, hiszen a filmet a svájci televízió készítette. Persze operaszerepeit, koncertáriáit hibátlan Hoch deutschban, illetve olaszul és franciául énekli. Luzern közelében, az öt és fél ezer lakosú Adligenswilben született, a perfekció iránti igénye ebben a környezetben alakult ki, a fűszálak katonásan állnak, az aszfaltútról enni lehetne. Gyermekkori élményei a luzerni színházhoz kötik, eltökélten készült a pályára a Luzerni Egyetemen. Barokk és bécsi klasszikus — főleg Mozart- — szerepek dominálják a repertoárját, de nem nehéz megjósolni, hogy ezek megtartása mellett hamarosan továbbléphet. A Sony Classical művésze, 2016-ban megjelent Mozart-áriaalbuma 2017-ben a német lemez kritikusok díját nyerte el. Ha a több évszázados hagyományú gyermekkórusokról esik szó, legtöbben a lipcsei Tamás-templom kis énekeseit vagy a Wiener Sängerknabent emlegetik. Pedig az innsbrucki Wiltener Sängerkna ben is sok sikeres muzsikust nevelt fel alapítása, 1235 óta. A maiak közül: Daniel Schmutzhard baritont, Michael Mader karmestert, Stefan Costa jazz-zongoristát és a fiatal osztrák tenort, Paul Schweinestert. A hajdani fiúszoprán 2017 nyarán a Mörbischi Tófesztiválon Zeller operettjében, A madarászban Ádámként nagy személyes sikert aratott. A teremtés Uriel arkangyala 2009-ben diplomázott a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetemen, majd tanulmányait a római Conservatorio Santa Ceciliában folytatta. Markáns, mégis hajlékony és jelentős vivőerejű hangja, temperamentumos személyisége miatt szívesen dolgoznak vele a legnevesebb rendezők és karmesterek. Kortárs, romantikus, bécsi klasszikus szerepek egyaránt megtalálhatók repertoárján. Visszatérő vendég Raphael arkangyal, illetve Ádám szólamában Thomas E. Bauer, aki szintén egyházi közegben, a regensburgi katedrális kórusában nevelkedett, diplomáját a Müncheni Művészeti Egyetemen szerezte. Elsősorban oratórium- és koncerténekes, bár az operaszínpad sem idegen számára, énekelte például a Figaro házassága Almaviva grófját, A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried Wotanját. Jelentős koncerthelyszíneken lépett fel Herbert Blomstedt, Riccardo Chailly, John Eliot Gardiner, Fischer Iván, Roger Norrington, Ingo Metzmacher irányításával. Az Elbphilharmonie 2017. januári ünnepélyes megnyitásán Jörg Widmann Arche című oratóriumában énekelt Kent Nagano vezényletével. Schubert Szibériában címmel

Akárhányszor halljuk ezt a monumentális, ám szó szerint magához emelő alkotást, a belőle áradó öröm újra meg újra felszítja életkedvünket. vele és róla tévéfilm készült, amelyet a transzszibériai expresszen és a Mongóliába vezető buszutazáson forgattak, egy Winterreiseturné állomásain. Thomas E. Bauer egyik kezdeményezője a bajor Kultúrerdő Fesztiválnak, 2016 óta pedig az Európai Wochenpassau eseménysorozat intendánsa. A Müpa újabban A teremtés este hét órai kezdetű felhangzása előtt, délután négykor ifjúsági koncerten is bemutatja közönségének Haydn remekét. Ez az egyórás, szünet nélküli hangverseny kereszt metszetszerűen szólaltatja meg az oratórium legfontosabb részleteit a gyermekek számára. Idén Rácz Rita, Megyesi Zoltán és Cser Krisztián lép pódiumra a délután négykor kezdődő eseményen, amelynek különlegessége, hogy a közönség Fischer Ádám magyarázatait is meghallgathatja. Az idei újévi Teremtés-koncertek hangszeres hátterét a milánói Scala Akadémiai Zenekara adja. Az Accademia Teatro alla Scala a világhírű operaházzal szoros együttműködésben dolgozó, előadóművészeket nevelő intézmény. Négy tagozata van: zene, balett, szcenika és menedzsment — ezáltal képzést nyújt gyakorlatilag minden olyan tevékenység területén, amely összefügg a zenés színházzal. A tanári kar a Scala legkiválóbb művészeiből áll, illetve a színházzal kapcsolatot tartó intézményeket képviseli, a növendé kek pedig a világ minden tájáról érkeznek. Albert Mária

2018

01 01

2018

01 01

ÚJÉVI MATINÉKONCERT GYEREKEKNEK FISCHER ÁDÁMMAL HAYDN: A TEREMTÉS — RÉSZLETEK KÖZREMŰKÖDIK: RÁCZ RITA — SZOPRÁN, MEGYESI ZOLTÁN — TENOR, CSER KRISZTIÁN — BASSZUS A MILÁNÓI SCALA AKADÉMIAI ZENEKARA A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM ÚJÉVI HANGVERSENY HAYDN: A TEREMTÉS KÖZREMŰKÖDIK: REGULA MÜHLEMANN — SZOPRÁN, PAUL SCHWEINESTER — TENOR, THOMAS E. BAUER — BARITON A MILÁNÓI SCALA AKADÉMIAI ZENEKARA A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

Akit még fel kell fedeznünk Az utókor egyszer igazságos, másszor igazságtalan. Michael Haydn (1737—1806) például a muzsikustársadalom és a közönség számára sokáig nem számított jelentős komponistának. Pedig Joseph Haydn öt évvel fiatalabb öccse sok érdekes és értékes művet alkotott. Rövid nagyváradi karmesteri szolgálata után 1762-ben a salzburgi hercegérseki zenekar koncertmesterévé nevezték ki,

s itt is maradt negyvenhárom éven át, számos egyházzenei és világi művet alkotva. Salzburgról persze az ifjú Mozart jut eszünkbe, és valóban: Wolfgang Amadé, aki egészen 1781-ig a városban élt, ismerte Michaelt, és nagyra tartotta műveit. VASHEGYI GYÖRGY, aki 2016 májusában újkori világbemutatóként szólaltatta meg együtteseivel Michael Haydn Kaiser Constantin I. Feldzug und Sieg (I. Konstantin császár hadjárata és győzelme) című 1769-ben keletkezett alkotását, most újabb izgalmas vállalkozásra készül: Michael Haydn 1771 decemberében írott c-moll gyászmiséjét szólaltatja meg egy koncerten Mozart híres Requiemjével — Mozart ugyanis ismerte, sőt mintaként használta Michael művét saját kompozíció jának megalkotásakor. A koncerten SZUTRÉLY KATALIN (szoprán), BALOGH ESZTER (alt), KOMÁROMI MÁRTON (tenor) és KOVÁCS ISTVÁN (basszus) énekli a szólókat, közreműködik a PURCELL KÓRUS és az ORFEO ZENEKAR.

2018

Fotó: Nagy Attila, Müpa

01 24

MICHAEL HAYDN: C-MOLL REQUIEM / MOZART: REQUIEM KÖZREMŰKÖDIK: SZUTRÉLY KATALIN — SZOPRÁN, BALOGH ESZTER — ALT, KOMÁROMI MÁRTON — TENOR, KOVÁCS ISTVÁN — BASSZUS PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR (KORHŰ HANGSZEREKEN) KONCERTMESTER: SIMON STANDAGE VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Nicolas Alstaedt

Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

Különlegesnek ígérkező hangversenyre várja közönségét február első napján a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR. Az együttes vendégeként két olyan muzsikus lép fel, akiket külön-külön többször is ünnepelhetett már a magyar közönség, együtt, egy pódiumon azonban még nem hallhatta őket. Zubin Mehta fel fedezettje, a varsói Teatr Wielki főzeneigazgatója, CARLO MONTANARO többször is állt a Müpa pódiumán, leggyakrabban az olasz operai és koncertrepertoár karmestereként, és muzsikálását mindig a legnagyobb szuggesztivitás, energia, gazdag érzelem- és indulatvilág jellemezte, amiért a közönség az olasz karmestert hamar a szívébe zárta. A francia-német NICOLAS ALTSTAEDT az elmúlt években főként Kelemen Barnabás és Kokas Katalin kamarazenei fesztiváljain tűnt fel csellistaként, de tudjuk róla, hogy karmesterként is aktív, s e minőségében pár éve a magyar zenészvilággal is szoros kapcsolatban áll: 2014-ben Fischer Ádám neki adta át az általa alapított s évtizedeken át irányított Osztrák–Magyar Haydn Zenekar művészeti vezetését. A két művész találkozása forró pillanatokat ígér, annál is inkább, mivel a koncertrepertoár két rendkívül vonzó alkotása szólal meg kezük alatt: Antonín Dvořák h-moll gordonkaversenye

klasszikus 2018. január—február

Fotó: Marco Borggreve

Dvořák-dallamok szárnyán

(op. 104) és 9. szimfóniája (e-moll, „Az új világból”). Szenvedély, indulatok, nagy hangzásigény, erőteljes hangsúlyok — ezt várhatjuk ettől az esttől.

2018

02 01

NEMZETI FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: NICOLAS ALTSTAEDT — CSELLÓ VEZÉNYEL: CARLO MONTANARO BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Dacolva a konvenciókkal

Arabella Steinbacher

Fotó: Peter Rigaud

Túlérett gyümölcsök

Két összeillő alkotás szerepel a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR februári hangversenyének műsorán: a késő (sőt talán már inkább utó-) romantika két mesterműve: Erich Wolfgang Korngold Hegedűversenye (D-dúr, op. 35) 1945-ből és Richard Strauss Alpesi szimfóniája 1915-ből. Mindkét műre jellemző, hogy bennük a késő romantika hangzásbeli és harmóniai telítettsége a végletekig fokozódik: a hatás a kristálypohár szélén túlcsorduló nemes italé, vagy a nyár végi, kissé már túlérett, de annál édesebb és nedvdúsabb gyümölcsök zamatáé. A Korngold-műben szinte a mámorig fokozódik a zenében kifejeződő életszeretet, Strauss ábrázoló szellemű zenéje pedig tobzódik a nagy zenekar kínálta hanghatások és a pittoreszk hangszerelési megoldások lehetőségeiben. MAREK JANOWSKIt, aki a két alkotást vezényli, a Wagner-életmű szerelmesei alighanem még 1983-ban, a Wagner-centenáriumon ismerték meg, amikor elkészítette nagyszerű teljes Ring-felvételét, parádés szereposztással. A hegedűszólista, a német apától és japán anyától származó ARABELLA STEINBACHER többek közt Anne-Sophie Mutter tanítványa. Harminchat éves korára diszkográfiája impozáns és a nagy alapművektől, Beethoven, Brahms és Bartók kompozícióitól Sosztakovicsig, Milhaud-ig és Hacsaturjánig terjed. A művésznő a Nippon Foundation által rendelkezésére bocsátott Booth Stradivarin (1716) játszik. 2018

02 12 13 14

Amikor egy hangverseny műsorfüzetében a szólista életrajzához érkezünk, a művész bemutatásának kötelező eleme a sok különféle — lehetőleg minél több és minél rangosabb — nemzetközi versenygyőzelem felsorolása. Ez olyan íratlan szabály, amely alól alig akad kivétel. Fehér holló az a bátor művész, aki dacolni mer a karrierépítés konvencióival — és ha mer, nem biztos, hogy sikert is arat. A leningrádi születésű ARKAGYIJ VOLODOSZ, aki három nappal negyvenötödik születésnapja előtt lép fel a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, pályafutásával igazolta az „aki mer, az nyer” elvét. Moszkvai, párizsi és madridi tanulmányok edzették meg technikájának acélját és árnyalták kifinomultra muzikalitását — a versenyeket azonban tudatosan mellőzte. Rakétaszerűen felívelő pályájának titka (persze a rendkívüli képességeken kívül): a megfelelő pillanatban a megfelelő ember hallotta játékát. Utóbbi egy nagy lemezcég producere volt, aki azonnal felismerte az ifjú művész hatalmas tehetségét, amelyet azóta a kritikusok már Vladimir Horowitzéhoz hasonlítanak: kikezdhetetlen technika, hatalmas állóképesség, szellemi elegancia. Budapesti műsorán a 19. század nagyjai közül három rokonlélek ad találkát egymásnak: Schumann Pillangók című sorozata (op. 2), Brahms Nyolc zongoradarabja (op. 76) és Schubert utolsó, B-dúr zongoraszonátája (D. 960) csendül fel ujjai alatt. Kecskés M. Júlia

Arkagyij Volodosz

2018

02 21

MVM KONCERTEK — A ZONGORA / CZIFFRA FESZTIVÁL ARKAGYIJ VOLODOSZ ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: ARABELLA STEINBACHER — HEGEDŰ VEZÉNYEL: MAREK JANOWSKI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

Kvartettből ötös

Egy teljes estényi schubertiáda, nagyszerű művészvendégek és egy több mint ötven éve működő, ám mindmáig fiatalos lendületű kvartett: ezt ígéri a Kodály Vonósnégyes

Fotó: Emmer László, MÁO

januári koncertje.

klasszikus 2018. január—február

Miklósa Erika

A magyar kvartetthagyomány utazó nagykövete — és egyszersmind rangidős reprezentánsa: ez az 1966-ban megalapított, mai nevét 1972 óta viselő Kodály Vonósnégyes. A hajdan a Zeneakadémia akkori növendékeiből alakult együttest (amelynek a hőskorban a nemrég elhunyt kiváló gordonkaművész, Devich János is tagja volt) ma a primárius Falvay Attila, Fejérvári János, Éder György, valamint a legfrissebb tag, a vonósnégyeshez 2015-ben csatlakozott Bangó Ferenc művészi együttműködése tartja meg régi jó hírében. Ez pedig korántsem csekélység, hisz a Kodály Vonósnégyes legalább négy kontinensen koncertező, világjáró mintaalakulat, és az 1980-as évek óta egyszersmind a legszorgalmasabb lemezkészítő kvartettek egyike. Haydn-, Beethoven-, no és természetesen Kodály-összkiadásaik mellett, magától értetődő módon Franz Schubert megannyi kamaraművét is lemezre játszották már a vonósnégyes tagjai. A komponista zenei világa iránt régóta tanúsított affinitásuk ünnepe lesz a Kodály Vonósnégyes január 23-i koncertje is, ahová néhány nagy tehetségű, sőt egyenesen illusztris vendéget is meginvitáltak. Az operacsillag Miklósa Erika például dalénekesként mutatkozik majd be ezen az estén, a Pisztrángötösben a remek fiatal zongorista, Balog József fog együtt kamarazenélni Falvayékkal — no és e mű előadása során szintén közreműködik majd a Fejérvári család egy másik muzsikus tagja, a jeles nagybőgős, Fejérvári Zsolt is.

...a Kodály Vonósnégyes legalább négy kontinensen koncertező, világjáró mintaalakulat... A program pedig a Schubert-zene két emblematikus témáját állítja a középpontba: A halál és a lánykát meg A pisztrángot. Az 1817 februárjában az alig húszéves Schubert által komponált A halál és a lányka témája hét évvel később az 1824-es d-moll vonósnégyes második tételébe vándorolt tovább, immár a zeneszerzői személyes végzet árnyékát is előrevetítve. (Hogy utóbb aztán valóságos kulturális közkinccsé váljon a modern nyugati művészetben.) A pisztráng című dal ugyancsak 1817 elejéről való, s ennek témája sem csupán Schubart versének megzenésítésére szolgált: két évvel később egy vagyonos vidéki mecénás és amatőr csellista, bizonyos Sylvester Paumgartner bízta meg Schubertet a dallam kamarazenei újrahasznosítására. Így született meg a Pisztrángötös, negyedik tételében a mindenki számára ismerős melódiával. E két műcsoport előtt pedig egy egészében soha el nem készült Schubert-kvartett első tétele hangzik majd el 1820 decemberéből — a befejezetlenség esztétikáját több művével is megidéző bécsi fiatalember zeneszerzői műhelyéből. László Ferenc 2018

01 23

KODÁLY VONÓSNÉGYES KÖZREMŰKÖDIK: MIKLÓSA ERIKA — SZOPRÁN, BALOG JÓZSEF — ZONGORA, FEJÉRVÁRI ZSOLT — NAGYBŐGŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. január—február klasszikus

Otthon,

Milánóban Riccardo Chailly

klasszikus 2018. január—február

Fotó: Decca / Gert Mothes

MESTEREI KÖZÖTT TALÁLJUK A 20. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB KARMESTERPEDAGÓGUSÁT, FRANCO FERRARÁT.

Milánó legendás hírű operaházának koncertzenekara, a Filarmonica della Scala a zenés színház jelenlegi főzeneigazgatójának vezényletével érkezik Budapestre. Riccardo Chailly, akit nem először üdvözölhetünk a Müpában, romagnai és francia ősökkel rendelkezik — és a város szülötte. A műsor azonban, amelyet karmester és zenekara megszólaltat, színtiszta orosz program, mégis igen változatos: a szláv zene három gyökeresen különböző arcát villantja fel. RICCARDO CHAILLY (1953) — akárcsak hajdani mentora, Claudio Abbado — vérbeli zenész család sarja. Édesapja, a 2002-ben nyolcvankét évesen elhunyt Luciano Chailly komponista volt: operák szerzője, akinek művei közül számosnak nem kisebb író jegyezte a librettóját, mint a Tatárpuszta alkotója, Dino Buzzati. Húga, Cecilia Chailly, hárfás. Ő maga zenei stúdiumait részben apjánál végezte — aki zeneszerzésre tanította —, részben a perugiai és milánói konzervatóriumban. Mesterei között találjuk a 20. század egyik legnagyobb karmesterpedagógusát, Franco Ferrarát. Húszévesen, 1973-ban éppen mai főzeneigazgatói működése színhelyén, a milánói Scalában lett Claudio Abbado asszisztense. Itt 1978-ban vezényelt először önállóan operaelőadást. Később, immár önállósulva, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának élére került (1982—1988), és még ezen az időszakon belül, 1983 és 1986 között a Londoni Fil harmonikusok első vendégkarmestere volt. 1986-ban a bolognai Teatro Communale Zenekara, 1988-ban az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra következett.

Chailly kezdetben elsősorban az operaműfajra szakosodott, a szimfonikus repertoárt ezekben az években hódította meg, többek közt Bruckner, Mahler monumentális műveivel. Az amszterdami együttes éléről 2004-ben távozott. Ezután — 2005-ben — következett egy újabb nagy megmérettetés, egy történeti múltú zenekar élén: a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának karmestere és a Lipcsei Opera főzeneigazgatója lett. Munkásságában megfigyelhető, hogy mindig erőteljesen alkalmazkodik annak a helyszínnek a tradíciójához, ahol éppen dolgozik, így lipcsei éveinek krónikájában is megfigyelhetjük, hogy ez idő tájt élénken foglalkozott a városhoz kapcsolódó zeneszerzők — például Mendelssohn, sőt Bach — műveivel. Bármit vezényel, mindig rendkívül szuggesztív, mozdulataiból erő és határozottság árad.

Lipcse után kezdetét vette a jelenleg is tartó milánói időszak, s ezzel egy nagy ívű pálya szerpentinjén felfelé haladva Riccardo Chailly visszaérkezett egy olyan pontra, ahol korábban már járt, hiszen itt — szülővárosában — kezdte karmesteri karrierjét 1973-ban, Abbado asszisztenseként. Most előbb 2015-ben vezető karmester lett, majd 2016 óta az opera főzeneigazgatója. A FILARMONICA DELLA SCALA, amelynek élén ezen a hangversenyen hallhatjuk, az intézményen belül bizonyos autonómiát élvez. Repertoárja a teljes szimfonikus irodalmat felöleli, nagy turnékat bonyolít le, szólistái között olyan művészeket találunk, mint Maurizio Pollini, Radu Lupu, Murray Perahia, Lang Lang, Salvatore Accardo, Gidon Kremer, Leonidasz Kavakosz, Vagyim Repin — és akkor még csak zongoristákat és hegedűsöket említettünk… A múltban olyan karmesterek vezényelték a zenekart, mint Claudio Abbado, Leonard Bernstein, Carlo Maria Giulini, Frans Brüggen, a jelenben olyanok fordulnak meg az együttes pulpitusán, mint Zubin Mehta, Daniel Harding, Fabio Luisi, John Eliot Gardiner, Franz Welser-Möst, Gustavo Dudamel. A Filarmonica della Scala a kortárs zenétől sem idegenkedik: Pascal Dusapin, Eötvös Péter, Salvatore Sciarrino és mások neve fémjelzi az együttes által bemutatott új művek kvalitásait. A három orosz kompozíció, amelyet január 25-én Chailly vezényletével a Scala Filharmonikusai a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében megszólaltatnak, három nagyon különböző egyéniségű alkotó munkája, de mindegyik mestermű. Csajkovszkij szimfóniáiról mindenkinek csak a Negyedik, az Ötödik és a Hatodik jut eszébe — az első három mintha kívül esne az érdeklődés körén. A most megszólaló második, a „Kisorosz” melléknevet viselő cmoll szimfónia (op. 17) a harminckét éves zeneszerző alkotása: 1972-ben keletkezett. Mellékneve azt jelzi, hogy Pjotr Iljics ukrán folklórtémákat dolgoz fel benne — hiszen Ukrajnát hívták „Kisoroszországnak”. A négytételes kompozíció egyrészt erőtel-

jesen népzenei ihletésű, másrészt dallamai eredetiek, harmóniái fűszeresek, egész megszólalásmódja rendkívül friss és energikus. Ha Csajkovszkij nagy ritkán talán túlfinomult vagy szentimentális, ebben a darabban épp ellenkezőleg: kellemes nyerseséggel lepi meg a hallgatót. Sosztakovics életében nevezetes szerepet játszott A mcenszki járás Lady Macbethje (szintén használatos címén a Kisvárosi Lady Macbeth), mert e mű fogadtatása jelezte a zeneszerző kálváriájának kezdetét. Az ősbemutató után két évvel, 1936 januárjában megjelent, névtelen Pravda-cikk (Hangzavar zene helyett), amelyet egyesek szerint maga Sztálin fogalmazott vagy diktált, kíméletlen hangon ítéli el Sosztakovics „formalizmusát”. Ez a gyalázatos kivégző írás (valójában primitív vádbeszéd) kegyvesztetté tette a komponistát, akinek művét azonnal levették a műsorról, s aki arra kényszerült, hogy — akkoriban dívó szokás szerint — „önkritikát gyakoroljon”. És még így sem lehetett nyugodt: nem tudhatta, nem áll-e meg egy hajnalon a házuk előtt a fekete autó… A koncertet befejező mű, Stravinsky három korai balett-remeklése közül a legjátékosabb, a Petruska: burleszkjelenetekből álló vásári komédia, Petruska, a Balerina és a Mór története szerelemről, irigységről és féltékenységről — bábjáték, amelyben népmesei figurák elevenednek meg. Stravinsky zenéje (a koncerten a mű 1947-es változatát halljuk) Sosztakovics sötét expresszionizmusa után maga a szabadság friss levegője: könnyed, változékony, ironikus, groteszk, színgazdag és virtuóz. Ideális záró szám, amely a csattanós befejezés lehetőségét kínálja az orosz zene három fejezetét felidéző hangverseny végén. Csengery Kristóf

2018

01 25

RICCARDO CHAILLY ÉS A FILARMONICA DELLA SCALA VEZÉNYEL: RICCARDO CHAILLY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

Az évad együttesének választott Nyíregyházi Cantemus Kórus egyházzenei koncertet ad Mozart születésnapján, ezzel is hitet téve amellett, hogy a muzsika az együttes tagjai számára nem pusztán szenvedély: élethivatás.

A lelki táplálék

klasszikus 2018. január—február

A Cantemus Kórus

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Ex oriente lux: keletről érkezik a fény. A magyar énekkari kultúrában mindenképpen. Több mint negyvenesztendős múltra tekint vissza a Nyíregyházi Cantemus Kórus, amelyet immár hosszú ideje az ország egyik legizgalmasabb és legeredményesebb vokális műhelyének tart a közvélemény. Alapítója, a rendkívüli elkötelezettségéről ismert Szabó Dénes 1975-ben a Kodály Zoltán Általános Iskola fiatal tanáraként az intézmény névadójának szellemiségében fogta össze a gyerekeket, hogy részesüljenek abban a lelki táplálékban, amelyet — az együttes számára ars

poeticává vált Kodály-idézetnek megfelelően — csak a zene képes nyújtani. A siker minden várakozást felülmúlt: szinte végigböngészni is hosszú lenne azt a listát, amely az énekkar nemzetközi eredményeit sorolja fel. A kiváló pedagógiai munkáról pedig a növendékek utóélete is tanúskodik, az egykori kórustagokból alakult meg 1986-ban a Pro Musica Leánykar, majd több alkalmi fellépés után 1998-ban a Cantemus Vegyeskar, melynek karnagya az alapító fia, Szabó Soma lett. Az együttesek repertoárja igen sokszínű — ahogyan az a koncertprogramon is látszik —, a zenetörténet valamennyi korszakából adnak elő műveket, számos felvételük is megjelent, a 2017/18-as évadra pedig a Müpa az évad együttesének választotta őket.

A siker minden várakozást felülmúlt… Az est műsora a 18. századtól napjainkig terjed. Elsőként Mozart Vesperae solennes de confessore című műve hangzik el — ezt a kompozícióját a zeneszerző liturgikus célra írta, a salzburgi dóm számára. Ezután két közkedvelt kortárs zeneszerző alkotásai csendülnek fel. Gyöngyösi Levente a Cantemus Kórus gyakran énekelt szerzője. Az In te Domine speravi címet viselő darabja alkalmi opus: Szabó Dénes hetvenedik születésnapjára készült, előadóapparátusa eredetien és leleményesen kombinálja a kórusmuzsikát és a kamarazenét: fuvola, cselló, zongora és leánykar szólaltatja meg a kompozíciót. A brit John Rutter Gyermekek miséje című öttételes alkotása eltér a hagyományos, liturgikus szövegtől, a zeneszerző angol költők verseit is feldolgozta benne. Rutter másik műve, a Himnusz a fény teremtőjéhez a neves angol egyházi zeneszerző, Herbert Howells előtt tiszteleg, szövegét pedig 16—17. századi költemények alkotják. A koncert további közreműködői a Budafoki Dohnányi Zenekar és énekes szólisták lesznek, akiket szintén sokoldalúságukról ismerhet a közönség. Szemere Zita, Balogh Eszter, Megyesi Zoltán és Blazsó Domonkos operai szerepléseik mellett a koncertpódiumnak is gyakori vendégei, így minden bizonnyal ezúttal is emlékezetes pillanatokat köszönhetünk majd nekik ezen a lélekemelő koncerten. Kondor Kata 2018

01 27

CANTEMUS KÓRUS KÖZREMŰKÖDIK: SZEMERE ZITA — SZOPRÁN, BALOGH ESZTER — ALT, MEGYESI ZOLTÁN — TENOR, BLAZSÓ DOMONKOS — BASSZUS, MATUZ ISTVÁN — FUVOLA, ONCZAY CSABA — CSELLÓ, BARANYAY LÁSZLÓ — ZONGORA BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR CANTEMUS VEGYESKAR, PRO MUSICA LEÁNYKAR, CANTEMUS GYERMEKKAR VEZÉNYEL: SZABÓ DÉNES, SZABÓ SOMA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

WWW.HAMUESGYEMANT.HU 2018. január—február klasszikus

Háromnapos A Magyar Állami Operaház Andrássy úti

vendégség

épületének felújítása miatti ideiglenes helyhiány kreatív megoldásokra késztette az idei műsorterv összeállítóit – így kerül sor a társulat január végi vendégjátékára a Müpában, melynek során három, nagy apparátust igénylő romantikus operát adnak elő

Sümegi Eszter

Verdi, Puccini és Richard Strauss egyaránt gyakori és szívesen látott vendége a budapesti operaszínpadnak — hogy aztán a most felhangzó három műből melyiket mennyire zárta, zárhatta szívébe a publikum, az már más kérdés. Puccini Turandotjáról aligha kockázatos kijelenteni, hogy huzamosabb ideig nem hiányozhat a repertoárról — a társulat Kovalik Balázs 1997-es rendezésének bemutatója óta folyamatosan műsorán tartja a darabot, mely a korábbi évtizedekben is csak rövid időkre pihenhetett. Verdi Otellója megkérdőjelezhetetlen remekmű — esztéták, zenetörténészek sora esküszik, hogy nem az egyik, hanem a legtökéletesebb opera —, népszerűsége azonban sosem érte el az olasz mester életművének néhány korábbi darabjáét, jelesül a Rigoletto–Trubadúr–Traviata hármasét, vagy a kései műveket megelőző nagy, összefoglaló alkotásét, az Aidáét. Ennek oka talán abban rejlik, hogy Verdi minden külsőséget kerülve, kizárólag a lelki folyamatokra koncentrál az Otellóban — s ezekkel bizony kellemetlen (ám ugyanakkor felemelő) lehet ilyen nyíltsággal szembesülni. Az árnyék nélküli asszony, Richard Strauss opus magnumnak szánt alkotása viszont újdonság Budapesten: alig négy esztendeje, hogy a szerző születésének másfél százados jubileumán először megszólalt az Operaházban — azóta viszont stabil része a repertoárnak, elkötelezett törzskö zönséggel. A három opera egyaránt nagy előadógárdát mozgat, és speciális színpadi megoldásokat követel — nem csoda, hogy a társulat jelenlegi produkciói közül kettő, az Otello és Az árnyék nélküli asszony

klasszikus 2018. január—február

Fotó: Emmer László, MÁO

koncertszerűen.

VISSZATÉRŐ VENDÉGEK Noha az Operaház teljes társulata komplett saját produkciókkal még sosem vendégszerepelt a Müpában, az együttesek – a zenekar, az énekkar és a gyermekkar – alkalmi közreműködőként számos alkalommal léptek már fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben különböző hangversenyek, operagálák közreműködőiként – számos világnagyság partnereként. Reprezentatív operasorozatok – például Verdi és Puccini műveinek félig szcenírozott előadásai – is alkalmat szolgáltathattak az operaházi hangásztestületek Komor Marcell utcai kirándulására. Mi több, egy időben a Budapesti Wagnernapok előadásaihoz is hozzájárultak: a 2010-es Trisztán és Izolda, majd az egy évvel későbbi Lohengrin egyaránt az Operaház Zenekarának közreműködésével került színre.

A KONCERTSZERŰ ELŐADÁSOK MINDEGYIKE AZ OPERAHÁZ TÁRSULATÁNAK JELENLEGI BETANULÁSAIN ALAPUL — MINDEGYIK ESTÉN EGY-EGY NEMZETKÖZI ELISMERÉSNEK ÖRVENDŐ VENDÉGMŰVÉSZ FELLÉPTÉVEL.

2018

01 29

2018

01 30

csak az Operaház technikai adottságai közepette valósítható meg, így az Erkel Színházban jelenleg nem szerepel műsoron. Ezért is örömteli, hogy a közönségnek idén sem kell nélkülöznie őket: koncertszerű formában hallhatóak lesznek a Müpában — kiegészülve a Turandottal, így sajátos keresztmetszetet nyújtva a századfordulót megelőző és az azt követő évtizedek operai útjairól. A koncertszerű előadások mindegyike az Operaház társulatának jelenlegi betanulásain alapul — mindegyik estén egy-egy nemzetközi elismerésnek örvendő vendégművész felléptével. A Turandotot 1997, Az árnyék nélküli asszonyt 2014, az Otellót 2015 óta játssza jelenlegi formájában az intézmény. Természetes, hogy a Turandotba két évtized alatt rengeteg új közreműködő állt be; köztük szinte „veteránnak” számít a karmester, Héja Domonkos, aki már 2001 óta vezényli több-kevesebb rendszerességgel az előadást. A hazai törzsgárda krémjét képviselő Rálik Szilvia (Turandot) és Sümegi Eszter (Liu) mellé Stuart Neill érkezik Kalafnak, akinek vokális adottságait nemcsak külföldi közvetítések révén, de a hazai színpadokon és koncertpódiumokon is megcsodálhattuk már. Az árnyék nélküli asszony 2014-es magyarországi bemutatójával az akkori főzeneigazgató, Halász Péter visszavonhatatlanul letette karmesteri névjegyét — csak természetes, hogy ismét ő dirigálja a darabot, javarészt azzal a csapattal, amellyel a zenetörténeti jelentőségű bemutató annak idején megvalósult. A Strauss-operában ismét együtt szerepel Sümegi Eszter és Rálik Szilvia, ezúttal azonban „szerepet cserélnek”: míg a Turandotban Rálik a császár leánya, addig Az árnyék nélküli asszonyban Sümegi a rangban felül álló — Rálik Szilvia pedig a Kelmefestőnét személyesíti meg. Kovácsházi István Császára és Komlósi Ildikó Metropolitant is megjárt Dajkája mellett ezúttal Johan Reuter énekli Barakot, aki rendszeres közreműködője a Budapesti Wagner-napoknak is, többek között a Müpa Walkür-DVD-jén is látható és hallható. Az Otello három főszereplője közül Rost Andrea és Kálmándy Mihály rendszeresen alakítják itthon Desdemona és Jago szerepét, Aleksandrs Antonenko pedig immár egy évtizede az egyik legkeresettebb Otello a világszínpadokon — egyebek között a Metropolitan-vetítések sorozatában is láthattuk már e parádés szerepében. Verdi operájának karmestere az Operaház jelenlegi főzeneigazgatója, Kocsár Balázs lesz. Bóka Gábor

2018

01 31

VERDI: OTELLO KONCERTSZERŰ OPERAELŐADÁS KÉT RÉSZBEN, NÉGY FELVONÁSBAN (OLASZ NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL) SZEREPLŐK: ALEKSANDRS ANTONENKO — OTELLO ROST ANDREA — DESDEMONA KÁLMÁNDY MIHÁLY — JAGO NÉMETH JUDIT — EMILIA BALCZÓ PÉTER — CASSIO UJVÁRI GERGELY — RODERIGO EGRI SÁNDOR — MONTANO CSERHALMI FERENC — LODOVICO ZSIGMOND GÉZA — HÍRNÖK KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA ALKOTÓK: ARRIGO BOITO — SZÖVEGÍRÓ KENESEY JUDIT — MAGYAR NYELVŰ FELIRATOK HAJZER NIKOLETT — A GYERMEKKAR VEZETŐJE STRAUSZ KÁLMÁN — KARIGAZGATÓ VEZÉNYEL: KOCSÁR BALÁZS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RICHARD STRAUSS: AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY KONCERTSZERŰ ELŐADÁS HÁROM FELVONÁSBAN (NÉMET NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL) SZEREPLŐK: KOVÁCSHÁZI ISTVÁN — A CSÁSZÁR SÜMEGI ESZTER — A CSÁSZÁRNÉ KOMLÓSI ILDIKÓ — A DAJKA HAJA ZSOLT — A SZELLEMEK HÍRNÖKE KERTESI INGRID — A TEMPLOMKÜSZÖB ŐRE BALCZÓ PÉTER — AZ IFJÚ JELENÉSE MARKOVICS ERIKA — A SÓLYOM SCHÖCK ATALA — ÉGI HANG JOHAN REUTER — BARAK, KELMEFESTŐ RÁLIK SZILVIA — BARAK FELESÉGE GEIGER LAJOS — A FÉLSZEMŰ, BARAK FIVÉRE CSERHALMI FERENC — A FÉLKARÚ, BARAK FIVÉRE HORVÁTH ISTVÁN — A PÚPOS, BARAK FIVÉRE HAJA ZSOLT, CSERHALMI FERENC, GEIGER LAJOS — ŐRÖK SZAKÁCS ILDIKÓ, KERTESI INGRID, KESZEI BORI, MARKOVICS ERIKA, BALGA GABRIELLA, SCHÖCK ATALA — GYEREKHANGOK SZAKÁCS ILDIKÓ, KESZEI BORI, BALGA GABRIELLA — SZOLGÁLÓLÁNYOK KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA ALKOTÓK: HUGO VON HOFMANNSTHAL — SZÖVEGÍRÓ MESTERHÁZI MÁTÉ — MAGYAR NYELVŰ FELIRATOK HAJZER NIKOLETT — A GYERMEKKAR VEZETŐJE STRAUSZ KÁLMÁN — KARIGAZGATÓ VEZÉNYEL: HALÁSZ PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM PUCCINI: TURANDOT KONCERTSZERŰ ELŐADÁS HÁROM FELVONÁSBAN, ÖT KÉPBEN (OLASZ NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL) SZEREPLŐK: RÁLIK SZILVIA — TURANDOT RÓKA ISTVÁN — ALTOUM CSÁSZÁR FRIED PÉTER — TIMUR STUART NEILL — KALAF SÜMEGI ESZTER — LIÙ KELEMEN ZOLTÁN — PING MEGYESI ZOLTÁN — PANG KISS PÉTER — PONG KŐRÖSI ANDRÁS — MANDARIN KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA ALKOTÓK: GIUSEPPE ADAMI, ROBERTO SIMONI, FRANCO ALFANO — SZÖVEGÍRÓ ROMHÁNYI ÁGNES — MAGYAR NYELVŰ FELIRATOK SZENDRÉNYI ÉVA — DÍSZLET JÁNOSKUTI MÁRTA — JELMEZ HAJZER NIKOLETT — A GYERMEKKAR VEZETŐJE STRAUSZ KÁLMÁN — KARIGAZGATÓ KOVALIK BALÁZS — RENDEZŐ VEZÉNYEL: HÉJA DOMONKOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

meg

bocsátás, mentés, váltás

klasszikus 2018. január—február

Fotó: Posztós János, Müpa

A kékszakállú herceg vára

Bartók Béla misztériumoperája általában fejtörést okoz az operaigazgatóknak és koncert rendezőknek, hiszen nem egész estés mű, „kell mellé még valami”, mégis nehéz olyan darabot találni a zenés színpad műfajából, amellyel szimbiózist alkothat. Eötvös Péter ezzel a céllal írta meg A kékszakállú herceg vára testvérdarabját, Senza sangue (Vértelenül) címmel. A két operát február 10-én láthatjuk, Káel Csaba rendezésében.

Eötvös Péter tizedik operája ugyanúgy kétszereplős dráma, mint Bartóké, és az orgona kivételével azonos összetételű zenekart foglalkoztat, de a szereplők lelki mélységeinek fokozatos feltárulása is a Kékszakállúhoz igazodik, valamint időtartama is nagyjából azzal megegyező. A népszerű olasz író, Alessandro Baricco azonos című novelláján alapuló mű a New York-i Filharmonikusok és a KölnMusik felkérésére született, először 2015 májusában, New Yorkban és Kölnben hangzott el koncertszerűen, szcenírozott változatban pedig egy évvel később, az Avignoni Fesztiválon. A spanyol polgárháború idején egy fiatal férfi bajtársaival megöli egy kislány családtagjait; a gyilkosság után a férfi és a kislány tekintete találkozik, a férfi úgy dönt, a kislánynak megkegyelmez. Az opera akkor kezdődik, amikor az immár felnőtt nő s a férfi útjai ismét keresztezik egymást; a pszichothrillerszerűen vibráló opera alatt sosem tudjuk meg, valóban a nő áll-e a férfi bűntársainak halála mögött, illetve mire készül a következő pillanatban. Mint Eötvös Péter egy interjúban fogalmazott, azt szerette volna, ha a zene a szereplők pszichológiai állapotának teremt alapot úgy, ahogyan egy jó filmzeneszerző készíti elő a nézőt arra, ami történni fog. „Az Eötvös-mű színpadképe használja az első részben látható Bartók-opera bizonyos díszletelemeit — mondja Káel Csaba rendező —, de fekete-fehér mozifilm hatásúvá alakítva azokat, a film noir és az 1940-es években kibontakozott olasz neorealizmus szellemében. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nem alkalmas komoly díszletmozgatásra, hiszen nincs zsinórpadlás vagy oldalszínpad, de díszleteiben a Bartók-mű zegzugossága leegyszerűsödik, kisimul.” A rendező szerint az Eötvös-opera cselekményét meghatározó kegyetlenség a mai emberek számára ismerős lehet, akár filmvászonról, televízióból, akár a hírekből, nem szükséges hozzá visszamenni az időben. A mű pszichológiai „megfejtését” azonban különlegesnek tartja. „A nő tetteinek indítéka a meg-

„Újra és újra megvívjuk a magunk küzdelmeit egymásért.” bocsátás és a megváltás, ahogyan a Kékszakállúban is Judit meg akarja menteni a férfit, önmagát feláldozva. A hét ajtó szimbolizálta stációk során döbbenünk rá, hogy kettőn áll a vásár, de értelmezés kérdése, hogy a mindenkori nőnek sikerül-e megmentenie a mindenkori férfit. Az én olvasatomban homályos, de pozitív kicsengéssel ér véget a történet, hiszen Judit várandós lesz, és így valamit megment a férfiból. Egy párkapcsolat a valóságban is hasonló bonyolultsági szinteken megy keresztül — noha ez nem mindig érzékelhető, és nem mindig ilyen szép ívű —, az emberiség mégis tovább él, születnek gyerekeink, azoknak is gyerekei, és mind ilyen viszonyok között születnek meg. Újra és újra meg vívjuk a magunk küzdelmeit egymásért.” Bartók Kékszakállújának értelmezési lehetőségei végtelenek, ami megmutatkozik abban is, hányféleképpen vitték színre az ősbemutató óta eltelt száz évben. Az, hogy mikor és hol játszódik, a librettóban, Balázs Béla misztériumjátékában nincs pontosan rögzítve, de a távlatba helyezést Káel Csaba szerint segíti a prológus is. „Mintha a régi idők homályából derengene fel a történet — mondja. — Ez jelzi örökérvényűségét is, a színpad egyébként is mindig az aktualitásért küzd. Hozzám közelebb áll a misztikus közelítés, ezért igyekeztem olyan teret kialakítani, amely jobban illik ehhez a világhoz, és amelynek középpontjában az áll: miként próbálja megmenteni a nő a férfit.” Várkonyi Tamás

2018

„A Senza sangue legfontosabb rokonsága a Kékszakállú történetével, hogy itt is a nő az, aki számára elengedhetetlen a múlt feltárása és tisztázása. Míg azonban Bartók operájában a férfi múltja a megfejtendő titok, a Senza sangue szereplői közül a nő a rejtélyes, az ő élete és sorsa az, ami megértésre és megváltásra vár. Bár mindkét mű szimbolikus értelmű és nem azonosítható helyszínen játszódik, a Kékszakállú vára reálisan elképzelhetetlen, hiszen maga is szimbólum, az Eötvös operájában meg nem nevezett dél-amerikai ország — fájdalom, jól tudjuk – könnyen elképzelhető és szinte tetszés szerint azonosítható. (…) Eötvös darabja ugyanakkor abban is hasonlít Bartókéra, hogy mindkettő az elhallgatások és kétértelműségek operája. Ez egyben azt is jelenti, hogy a zeneszerzőre is hasonló feladat hárul: ha kell, a zenének kell közölnie az elmondhatatlant, vagy még hangsúlyosabbá tenni – akár az elviselhetetlenségig fokozva – a kimondhatatlant.” (Tihanyi László)

02 10

EÖTVÖS PÉTER: SENZA SANGUE / BARTÓK: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA SZEREPLŐK: SZÁNTÓ ANDREA — JUDIT CSER KRISZTIÁN — KÉKSZAKÁLLÚ VIZIN VIKTÓRIA — A NŐ JORDAN SHANAHAN — A FÉRFI KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR ALKOTÓ:KÁEL CSABA — RENDEZŐ VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

Fotó: Bergics Balázs

Ifjú, érett, örök Balogh Ádám

klasszikus 2018. január—február

Mozartot szeretjük, imádjuk, sőt mi több, még ismerni is véljük. Mégis könnyen megérthető, miért épp az ő zenéje kerül a Liszt Ferenc Kamarazenekar Felfedezésekkoncertjének középpontjába. A fiatalság, érzékletesebb szóval az ifjúság lesz a kulcsszava a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 11-i Mozart-hangversenyének. Két 1997-es születésű, tehát alig huszonéves szólista lép ugyanis a dobogóra, hogy egy-egy Mozart-zongoraverseny magánszólamát eljátssza: Kocsis Krisztián és Balogh Ádám. Az előbbi fiatalember négyévesen kezdett komponálni és improvizálni, így tehát Kocsis Krisztián zenei múltja immár másfél évtizednél is nagyobb távra tekinthet vissza. Versenysikerek sora és az utóbbi években mind több koncertfellépés jelzi az ifjú zongorista beérésének szép reményekkel kecsegtető folyamatát. A Liszt Ferenc Kamarazenekar sem először játszik együtt Kocsis Krisztiánnal: 2013 januárjában ugyancsak egy Mozartversenymű szólistájaként, édesapja, Kocsis Zoltán vezénylete alatt mutatkozott be a Müpában.

Fotó: Kende Luca

…Mozart zenéje oly jól illik a bontakozó tehetségű, ifjú művészek keze alá…

És a fiatalosság képzete minden ellentmondás nélkül összeillik az 1963-ban alapított, ennélfogva immár ötvenöt esztendeje működő Liszt Ferenc Kamarazenekar együttesével is. Hiszen hajdan lelkes fiatalok, végzős zeneakadémisták hívták életre. „Szerelemből hoztuk össze ezt a zenekart”, ahogy azt a korszakos zenekarvezető, Rolla János visszatekintve megfogalmazta. Aztán a világot keresztül-kasul bejáró együttes irányítását 2016-ban Tfirst Péter vette át, s a körültekintően megfiatalított Liszt Ferenc Kamarazenekar ma is éppen olyan ifjú és kirobbanóan energikus muzsikus kompániaként muzsikál, mint első fénykorában. László Ferenc

Kocsis Krisztián

A pécsi Balogh Ádám szintén igen korán rugaszkodott neki a muzsikusi pályafutásnak, hiszen a szülei révén gyakorlatilag a Pannon Filharmonikusok együtteséből származó ifjú ember még alig volt tizenhárom esztendős, amikor már Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral koncertezhetett. Tizenöt évesen pedig már a német fővárosban muzsikált, újra Fischer Iván karmesteri irányítása alatt, de immár a Berlini Konzerthaus Zenekarával együttműködve. Mindkétszer egy-egy Mozart-zongoraverseny szólalt meg. Mert Mozart zenéje oly jól illik a bontakozó tehetségű, ifjú művészek keze alá, no és persze Mozart személyével is váltig az ifjúság sziporkázó életszakaszát, és egyszersmind az örök ifjúság adományszerű csodáját kapcsoljuk össze képzeletünkben.

2018

02 11

FELFEDEZÉSEK LISZT FERENC KAMARAZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: KOCSIS KRISZTIÁN, BALOGH ÁDÁM — ZONGORA KONCERTMESTER: TFIRST PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

Fotó: Jiyang Chen

DIANA DAMRAU A világhírű német koloratúrszoprán a bajorországi Grünzburgban született 1971-ben. Két évtizede állandó vendége a vezető operaházaknak Milánótól Londonig, Bécstől Münchenig. Széles repertoárján lírai szoprán- és koloratúrszerepek egyaránt megtalálhatók, köztük Violetta a Traviatá ból, Pamina és az Éj királynője A varázsfuvolá ból, Gilda a Rigolettóból vagy Rosina A sevillai borbély ból. Az operaszínpad mellett rendszeresen szerepel a hangversenydobogón is, a daléneklés mellett hallhatta már a közönség Mozart Requiem jében ugyanúgy, mint Händel Messiás ában vagy Carl Orff Carmina Buraná jában. Több közös programban is fellépett már férjével, a francia bassz2018. január—február 24 klasszikus bariton Nicolas Testével, akivel két kisfiút nevelnek.

„Azonnal

igent

mondtam” Beszélgetés Diana Damrauval Különleges élményben lehet része annak, aki jelen lehet Diana Damrau és Jonas Kaufmann dalestjén. Nemcsak azért, mert a német operaszínpad két csillagát viszonylag ritkán hallani együtt, hanem a műsor különlegessége miatt is: ezen az estén a két énekes Hugo Wolf teljes Olasz daloskönyv ét adja elő. A programról Diana Damraut kérdeztük.

Diana Damrau

Kinek az ötlete volt, hogy Jonas Kaufmann-nal kettesben elénekeljék az egész Olasz daloskönyvet? Helmut Deutsch találta ki, hogy mi ketten adjuk elő ezeket a dalokat. Helmut Jonas állandó zongorakísérője, zeneakadémista kora óta ismeri, hiszen tanította őt Münchenben, és velem is rendszeresen szokott dolgozni. Azonnal igent mondtam! Az Olasz daloskönyv érdekessége, hogy nem dalciklus, egyszerűen csak dalok gyűjteménye, a zeneszerző nem adott meg követendő sorrendet. Így minden művész maga döntheti el, az egészet előadja-e, vagy csak néhányat, s ha ez utóbbi mellett dönt, milyen dalokat választ ki, milyen sorrendben, illetve amennyiben ketten éneklik, melyik jut a férfi, és melyik a női énekesnek, mert ezek nem duettek, hanem szólódarabok. Helmut közel tíz éve foglalkozik már ezzel a művel, rengeteget gondolkozott rajta, hogyan kövessék egymást a dalok. Mi ketten Jonasszal decemberben kezdtünk el közösen dolgozni ezen a programon, és végül hárman együtt alakítottuk ki a végső sorrendet. A mű így párbeszéd két fiatal szerelmes között.

„Jonas nagyszerű művész! Különösen élvezem azt, ahogyan spontán módon reagál, mindig úgy, ahogyan a szöveg és az adott pillanat kívánja…” 2018. január—február klasszikus

Fotó: Julian Hargreaves / Sony Classical

Jonas Kaufmann

klasszikus 2018. január—február

Korábban is szerepeltek már a repertoárjában Hugo Wolf művei? Néhány dalát énekeltem már, azokat, amelyeket koloratúrszop rán hangra írt. Nagyon intelligens és sokoldalú komponista volt, a művei pedig alaposan próbára teszik az előadót. Talán Richard Strausshoz hasonlítanám annyiban, hogy mindkettejüknél beletelik némi időbe, mire az ember tökéletesen megérti, miről is szólnak a dalaik, és a tanulási folyamat során számos akadályt kell leküzdeni. Ám ha ez megtörtént, világossá válik, milyen gyönyörű ez a zene! Némelyik Wolf-dal igazán fájdalmas és szívszorító. A nemzetközi operaszínpadok egyik legkeresettebb sztárjaként miért tartja fontosnak, hogy dalokat is énekeljen? Vannak a kollégáim között olyan operaénekesek, akik soha nem adnak elő dalokat, mégis csodálatos karriert futnak be. Ez egyszerűen mindenkinél személyes érdeklődés kérdése. Én zeneakadémista korom óta énekelek dalokat, mert nagyon szeretem ezt a műfajt. A jó dal valódi kis gyöngyszem, a szövege maga a költészet, nemritkán jóval kifinomultabb és mélyebb, mint egy-egy opera librettója. Az is nagy előny, hogy ha az ember dalestre vállalkozik, maga állíthatja össze a programot, kiválaszthatja azokat a darabokat, amelyek igazán közel állnak a szívéhez, a legjobban illenek a hangjához, számára fontos érzéseket fejeznek ki, és amelyeket legszívesebben mutat meg a közönségnek. C

Nem ez az első alkalom, hogy Jonas Kaufmann a partnere, például Richard Strauss operájának, A rózsalovagnak arról az előadásáról, amelyben mindketten felléptek, még DVDfelvétel is készült. Dolgoztunk Mozart Szöktetés a szerájból című operájának egy salzburgi produkciójában is, illetve felléptünk együtt néhány hangversenyen, operagálán és tévéshow-ban, de nem túl gyakran. Ezért is öröm számomra most ez a közös munka, mert Jonas nagyszerű művész! Különösen élvezem azt, ahogyan spontán módon reagál, mindig úgy, ahogyan a szöveg és az adott pillanat kívánja, így remek zenei párbeszéd alakult ki közöttünk. M

CMY

A Müpában is járt már korábban, tavaly a férjével, Nicolas Testével lépett fel nálunk. Milyen emlékeket őriz arról az alkalomról? Egyszerűen csodálatos este volt, a férjemmel nagyon jól éreztük magunkat! Minden tökéletesen sikerült, jól működtünk együtt a zenekarral és a karmesterrel, és ott az a gyönyörű hangversenyterem, no meg persze a fantasztikus közönség! Éreztük, ahogyan szinte tapinthatóan áramlik a pozitív energia kettőnk, a zenekar tagjai és a nézőtéren ülők között. Már akkor reménykedtünk benne, hogy máskor is visszatérhetünk ide, és nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. Sajnos, tavaly arra nem maradt túl sok időnk, hogy a városban is kedvünkre körülnézzünk, mert nagyon siettünk, és a két kisfiunk is velünk volt. De remélem, majd erre is sort tudunk keríteni, mert nagyon szívesen mutatnám meg a családomnak Budapestet. Mörk Leonóra

2018

02 22

JONAS KAUFMANN ÉS DIANA DAMRAU DALESTJE KÖZREMŰKÖDIK: HELMUT DEUTSCH — ZONGORA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február klasszikus

„Nagyon szeretem a zenét, de az embereket még jobban szeretem” Az amerikai klasszikus zene egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb hősét, az idén száz éve született Leonard Bernsteint és az amerikai zenét állítja reflektorfénybe a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar idei maratonja. Bernstein játszotta, vezényelte, írta és tanította a zenét, és ez mind egyet jelentett számára. Muzsikus volt a szó legnemesebb értelmében – nem véletlen, hogy útlevelében is egyszerűen csak a „zenész” titulust használta. A lehető legtöbbekkel akarta megosztani a zenét, amit szeretett – zeneszerzőként, karmesterként és pedagógusként egyaránt. „Tőle tanultam, hogy a zene nem szakbarbárok versenyarénája — emlékezett vissza egyik legnagyobb hatású mesterére Fischer Iván. — Sose felejtem el ezt a mondatát: »Nagyon szeretem a zenét, de az embereket még jobban szeretem.«” Hangversenyein és ismeretterjesztő előadásain keresztül Bernstein milliókkal szerettette meg a klasszikus műveket; olyan közvetlenséggel, átéléssel és humorral beszélt a zenéről, amilyenre azóta is csak a legnagyobbak képesek. Karmesterként 1943-ban robbant be a zenei köztudatba, amikor november 14-én a New York-i Filharmonikusok élén a Carnegie Hallban a betegeskedő Bruno Waltert helyettesítette. A rádióban is közvetített koncert óriási siker volt, Bernstein pedig egy pillantás alatt világszerte keresett karmesterré vált. Ő teremtette meg a társadalmilag felelős, befogadó, nagylelkű maestro modelljét, ellentétben a realitástól elrugaszkodott, saját gondolataiba zárkózott, professzori alkatú dirigens képével. A zenekar élén nem viselkedett sem főpapként, sem főfelügyelőként, a zenészekkel és a közönséggel együtt fedezte fel a zenét. 1958-tól 1969-ig volt a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatója — ez idő alatt több koncertet adott a zenekarral, mint korábban bárki az együttes történetében. Bernstein először 1945 májusában járt Budapesten, és bár a Zeneakadémia félig üres termében kellett levezényelnie a koncert első félidejét, az élő rádióközvetítés hatására észbe kapott a közönség, így a második részben már zsúfolásig megtelt a nézőtér. A híradások szerint a jelenlévők magukból kikelve ünnepelték a karmestert, akit vállukra emelve vittek vissza a szállodájába.

aktuális zene 2018. január—február

„Nem vagyok boldog, ha nem komponálhatok” — vallotta Bernstein, aki rengeteget tett azért, hogy ne csak sztárkarmesterként, de zeneszerzőként is teljes értékűnek tekintsék. Művei ma olyan népszerűséggel rendelkeznek, amilyet kritikusai az 1970— 1980-as években aligha jósoltak volna e kompozícióknak. Elkötelezett támogatója volt az amerikai komponistáknak, különösképp Aaron Coplandnek, akivel közeli barátságban állt. Felbecsülhetetlen szerepet játszott abban, hogy az amerikai klasszikus zene mára részévé vált az európai zenekarok repertoárjának. Ahogyan fivére, Burton Bernstein fogalmazott: „Lenny történelmet írt: ő volt az első amerikai, akit komolyan vettek a koncerttermekben.” A Bernstein és az amerikai zene címmel megrendezett maratonon a Budapesti Fesztiválzenekar mellett a magyar zenei élet legki válóbb előadói lépnek színpadra, akik Bernstein művei mellett számos más nagy hatású amerikai szerző, többek közt Gershwin, Copland, Ives, Cage, Reich, Barber és Joplin műveit szólaltatják meg. Nem hiányozhatnak a maraton programjáról az olyan nagy klasszikusok, mint Gershwin Rhapsody in Blue című műve és F-dúr zongoraversenye, melynek szólistája a Gershwin-szólólemezét nemrég megjelentető Balog József lesz. Bernstein művei közül sok egyéb között hallhatjuk a hatalmas rajongótáborral bíró Candidenyitányt is. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar korábbi maratonjaihoz hasonlóan ezúttal is számtalan izgalmas, különféle hangulatú koncert várja a közönséget. Igazi kuriózumként elhangzik Bernstein Trouble in Tahiti című, nászútján írt zenés színházi darabja is, mely többek közt megromlott házasságról, eljátszott családi boldogságról és hamis kertvárosi idillről szól. Belinszky Anna

2018

02 04

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ÉS A MÜPA KÖZÖS RENDEZVÉNYE MŰVÉSZETI VEZETŐ: FISCHER IVÁN MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: CSABA PÉTER 10.30 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM HALLGATÓINAK KONCERTJE KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH ÁDÁM, MEDGYESI ZSOLT, GONDA KATALIN, DEMETER ÁRON, KOVÁCS GERGELY, SZŐCS HENRIK, RIPPERT PÉTER — ZONGORA 11.30 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ BUDAPESTI VONÓSOK KÖZREMŰKÖDIK: GIOVANNI GUZZO — HEGEDŰ MŰVÉSZETI VEZETŐ: BOTVAY KÁROLY KONCERTMESTER: PILZ JÁNOS VEZÉNYEL: FARKAS RÓBERT 12.30 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM SZENT EFRÉM KÓRUS KÖZREMŰKÖDIK: GESZTESI-TÓTH LÁSZLÓ — ORGONA, BÁBEL KLÁRA — HÁRFA MŰVÉSZETI VEZETŐ: BUBNÓ TAMÁS 13.30 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: VÁRDAI ISTVÁN — CSELLÓ VEZÉNYEL: HÁMORI MÁTÉ 15.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BERNSTEIN: TROUBLE IN TAHITI EGYFELVONÁSOS OPERA KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH ESZTER, NAJBAUER LÓRÁNT, BÓDI ZSÓFIA, CSAPÓ JÓZSEF, VARGA DONÁT — ÉNEK RENDEZTE ÉS VEZÉNYEL: PHILIPP GYÖRGY 16.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES RÁCZ ZOLTÁN, HOLLÓ AURÉL, VÁCZI ZOLTÁN, BOJTOS KÁROLY 17.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM PAUL APPLEBY DALKONCERTJE KÖZREMŰKÖDIK: ERNST MUNNEKE — ZONGORA, KERTÉSZ GYÖRGY — CSELLÓ 18.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ PANNON FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: BALOG JÓZSEF — ZONGORA VEZÉNYEL: GERARD KORSTEN 19.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM MODERN ART ORCHESTRA ZENEKARVEZETŐ: FEKETE-KOVÁCS KORNÉL 20.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó: Marco Borggreve

Fischer Iván

Az 1957-ben bemutatott West Side Story Bernstein és egyben a Broadway egyik legsikeresebb darabjaként írta be magát a történelembe. A modern kori Rómeó és Júlia-adaptáció örökké aktuális témákról, boldogságról, tragédiáról, feszültségekről, egymással való együttélésről, szerelemről szól. És mindemellett csodálatosan szép, megrázó erejű zene, mely a klasszikus stílus, a jazz és a musicalek világát egyesíti. A maratonon elhangzó Szimfonikus táncok a West Side Story leg izgalmasabb epizódjait foglalják magukba, kaleidoszkópszerű képet adva a darab legkülönfélébb hangulataiból és zenei stílusaiból. A művet tavaly júniusban a Hősök terén hallhattuk a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában: a több mint ötszáz gyereket megmozgató TérTáncKoncert – Bernstein művével összhangban – ugyancsak az elfogadásról, az egymás iránti nyitottságról és a közösség erejéről szólt.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: DEJAN LAZIĆ — ZONGORA VEZÉNYEL: JOHN WILSON 21.00 / BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február aktuális zene

A tiszteletbeli

bécsi

A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában. Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York-i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden-i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el. Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical-filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow-jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló. Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt? Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

művészbejáró 2018. január—február

Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben? Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat. Honnan származik az operettgála ötlete? Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden-Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera- és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés. Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt? Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is.

Fotó: Jiyang Chen

Thomas Hampson

2018. január—február művészbejáró

Fotó: Anja Frers / DG

Piotr Beczała

„…az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.” Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük. Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni? Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét. Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel? Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem. Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

művészbejáró 2018. január—február

Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni? Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két-három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni. Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul? Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem… Tóth Anna 2018

02 15

BÉCSI, BÉCSIBB — OPERETT! ANNETTE DASCH, PIOTR BECZAŁA ÉS THOMAS HAMPSON OPERETTESTJE KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA VEZÉNYEL: PAVEL BALEFF BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu 33

2018. január—február művészbejáró

EGZOTIKUS HŐSÖK BAROKK KÖNTÖSBEN Rameau: A gáláns Indiák

A 18. században az Európán kívüli földrészeket mind „Indiák”-nak nevezték, és két részre osztották a már megismert területeket: Ázsiát Kelet-, Amerikát pedig Nyugat-Indiáknak hívták. Jean-Philippe Rameau 1735-ben bemutatott színpadi műve, A gáláns Indiák (Les Indes galantes) ennek megfelelően távoli tájakon játszódó történeteket mutat be, mégpedig a galanterie, vagyis az udvarlás, a szerelem témája köré rendezve.

A darab felvonásaiban — az opéra-ballet hagyományai szerint — nem egyetlen, összefüggő cselekmény bontakozik ki, hanem különálló történeteket láthatunk. Az első ilyen felépítésű művet A gáláns Európa (L’Europe galante) címmel néhány évtizeddel korábban, 1697-ben mutatták be: zenéjét André Campra, librettóját Antoine Houdar de la Motte írta. Ebben a darabban az egyes felvonások az európai nemzetekre jellemző történeteket beszélnek el, hogyan szerelmesek a franciák, a spanyolok, az olaszok és a törökök. Rameau A gáláns Indiákban ezt az ötletet fejleszti tovább, csak ő egzotikus tájakra kalauzolja nézőit: Oszmán pasa szigetére, a perui inkák birodalmába, Perzsiába és az észak-amerikai indiánok földjére (érdekes megfigyelni, hogy a török téma mindkét darabban szerepel). A Rameau-mű librettójának előszavából megtudhatjuk, hogy a szövegek szerzője, Louis Fuzelier az egzotikus elemek ábrázolásához többféle forrásra támaszkodott: az inkák életéről spanyol történetírók munkáiból merített, a vulkánkitörés megelevenítéséhez utazók leírásait használta fel, Oszmán pasa alakját pedig kortársáról, Topal Oszmán nagyvezér alakjáról mintázta. Az utolsó felvonáshoz (Les Sauvages) személyes tapasztalat adta az inspirációt: a párizsiak néhány évvel a darab születése előtt, 1725-ben valódi észak-amerikai indiánokat láthattak a Théâtre Italien színpadán. A korabeli leírásokból egészen nyilvánvalóan látszik, hogy a Louisianából érkezett két amerikai bennszülött táncos előadásának számos eleme — például a jelmezek egyes részletei, vagy a békepipa szertartása — bekerült Fuzelier librettójába. Előadásuk Rameau-ra is nagy hatással volt: nem sokkal később komponálta Les Sauvages című csembalódarabját, amely később kórusra, szólistákra és zenekarra átdolgozva az egész színpadi mű legfülbemászóbb slágerszámává vált. Fuzelier történeteiben tehát az egzotikus helyszínek és szertartások biztosítják a keretet a kissé megmosolyogtató, naiv és mindegyik esetben jól végződő szerelmi történetek elbeszéléséhez. Az európai szereplők megjelenése azonban alkalmat ad komolyabb filozófiai-politikai kérdések felvetésére is: mai szemmel is meglehetősen haladó, kritikus gondolkodásmódra vall, hogy a „civilizált” és a „vad” emberek viszonyát Fuzelier igen árnyaltan mutatja be, és az összehasonlításból korántsem egyértelmű, hogy mindig az európaiak kerülnek ki győztesen. A Campra és Houdar de la Motte által feltalált opéraballet azért lehetett sikeres, mert a műfaj mind a közönség, mind a szerzők és a szervezők számára kedvező

folyamatos múlt 2018. január—február

Fotó: Yegor Murayenko

Katherine Watson

jellemzőket sűrített magába. A közönség számára könnyed szórakozást biztosított, hogy nem öt felvonáson keresztül szövődő, bonyolult cselekményt kell benne követni, mint a tragédie lyrique-ben, hanem mindegyik entrée egy újabb, koncentrált, miniatűr drámát mutat be. A darabok összetétele és hossza pedig teljesen rugalmas: a felvonások száma, sorrendje előadásról előadásra variálható, sőt a kevésbé sikeres entrée-k helyett bármikor újat lehet írni. Többek közt ezek az adottságok okozzák, hogy A gáláns Indiák esetében szinte lehetetlen végleges műalakról beszélni: olyan sikere volt, hogy 1735 és 1773 között a teljes darab, vagy bizonyos részletei tizenhat szériában, összesen több mint háromszáz alkalommal kerültek színre a Párizsi Operában. A felújítások alkalmával természetes volt, hogy a zeneszerző legtöbbször alakított a zenén, hogy a lehető legjobban az aktuális szerep osztáshoz és az egyéb adottságokhoz igazítsa. A rengeteg változat közül az 1761-es azért különleges, mert ez az utolsó, amely még Rameau felügyeletével került színre. Mivel ekkor nyári előadásokról volt szó, így a szokásoknak megfelelően a változtatások leginkább kisebbnagyobb rövidítéseket jelentettek. A négy felvonásból egy (a perzsa témájú Les Fleurs) ezúttal kimaradt, és a Prológusból is egy rövidebb verziót adtak. Azonban különösen izgalmas, hogy bepillantást nyerhetünk Rameau zeneszerzői műhelyébe, hiszen a korábbiakhoz képest néhány zenekari tételt átdolgozott, és pár rövidebb, új részt is komponált. 2018 februárjában az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus, valamint a francia barokk repertoár legkiválóbb énekes szólistáinak tolmácsolásában A gáláns Indiák ebben a ritkán játszott alakjában fog elhangzani. Scholz Anna

…A PÁRIZSIAK NÉHÁNY ÉVVEL A DARAB SZÜLETÉSE ELŐTT, 1725-BEN VALÓDI ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOKAT LÁTHATTAK A THÉÂTRE ITALIEN SZÍNPADÁN.

Jean-Philippe Rameau (1683–1764) ötvenéves korára elsősorban zeneelmélet-íróként, csembalódarabok komponistájaként szerzett magának nagy hírnevet. Ekkor azonban valóra váltotta régi tervét, és kipróbálta magát egy új és kockázatos területen: operaszerzőként. 1733-ban mutatták be első színpadi művét, az ötfelvonásos tragédie lyrique -et, a Hippolütosz és Arikiá t, majd két évvel később A gáláns Indiák című opéra-ballet-t. A darabok valósággal berobbantak a párizsi zenei világba, két táborra osztva azt: a JeanBaptiste Lully nevével fémjelzett zenei hagyományokat védelmezők éveken át felhevült hangnemű vitákat folytattak a „ramoneur”-öknek, azaz kéményseprőnek csúfolt ellenfeleikkel, akik Rameau bátor és újszerű zenei stílusáért lelkesedtek. A kritikus hangok ellenére persze Rameau ezen a területen is fantasztikus sikereket ért el, és pályája végéig még összesen több mint száz operafelvonást komponált.

2018

02 27

RÉGIZENE FESZTIVÁL RAMEAU: A GÁLÁNS INDIÁK KONCERTSZERŰ ELŐADÁS SZEREPLŐK: CHANTAL SANTON-JEFFERY — HÉBÉ, ZIMA KATHERINE WATSON — ÉMILIE VÉRONIQUE GENS — PHANI REINOUD VAN MECHELEN — VALÈRE, CARLOS, DAMON JEAN-SÉBASTIEN BOU — OSZMÁN, ADARIO THOMAS DOLIÉ — BELLONA, HUASCAR, ALVAR KÖZREMŰKÖDIK: ORFEO ZENEKAR, PURCELL KÓRUS VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2018. január—február folyamatos múlt

CZÓBEL MINKA ALAKJÁT KELTI ÉLETRE PÁTKAI ROZINA Pátkai Rozina

PÁTKAI ROZINA, a magyar énekesnők új generáció

jának üstökösként indult tagja ismét új oldaláról mutatkozik be. Egy időben az undergroundhoz közeledett, majd pedig világra szóló sikereket ért el egyéni bossanova-feldolgozásokkal és saját számokkal. Új műsorát saját koncepciója alapján régi zenésztársaival alakította ki: a fókuszban egy korai szimbolista költőnő áll — ez csak annyiban nem meglepő, hogy a zene és a képzőművészet mellett Pátkai, amióta az eszét tudja, imádja a költészetet (erről árulkodik például a Lorca-vers is előző lemezén). A nemesi származású Czóbel Minka (1855—1947) költőként a Nyugat költészetének előfutára, író, műfordító, Pátkai egyik példaképe. A költőnő hosszú élete sok érdekes fordulatot rejt, többek közt az is különös rejtély, hogy az európai és hazai művészszalonok világából miért vonult vissza az eldugott családi birtokra viszonylag fiatalon. A megzenésített verseket többek közt IFJ. TÓTH ISTVÁN gitáros, ÁVÉD JÁNOS szaxofonos és zenei rendezőként FENYVESI MÁRTON szólaltatja meg, elektronikus zenei környezetben. Pátkai Rozina rajongóit nemrég fantasztikus képekkel is meglepte, a Minka-estnek, a rejtőző költő megidézésének különleges eleme lesz, hogy az énekesnő képzőművészeti alkotásainak vetítésével is megpróbál közelebb kerülni hőséhez.

2018

01 17

jazz 2018. január—február

JAZZMŰHELY PÁTKAI ROZINA ÉS MINKA KÖZREMŰKÖDIK: ÁVÉD JÁNOS — SZAXOFON, IFJ. TÓTH ISTVÁN — GITÁR, ROHMANN DITTA — CSELLÓ, DÉS ANDRÁS — ÜTŐHANGSZEREK, KARCIS GÁBOR — FÉNYTECHNIKA, FENYVESI MÁRTON — ZENEI RENDEZŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

HIRTLING ÉS GUNDEL TAKÁCS NÁRAY ERIKA KLUBJÁBAN Fotó: Talabér Tamás

Gundel Takács Gábor

Hirtling István

Igazán népszerű színészegyéniséggel folytatódik januárban a Jazzrajongók, a Müpa jazzklubja, ahol próza és zene tökéletes koktélját szolgálják fel a közreműködők. A Bohém étterem pódiumán az énekesnő partnere a BERDISZ TAMÁS dobos vezette jazztrió. Néhány számot minden este előadnak, de azokat mindig úgy választják ki, hogy apropót és hangulati alapozást adjanak a beszélgetéshez az aznap esti vendéggel. A téma általában nemcsak a híresség, a színész, énekes, író pályája, aktuális munkája, hanem — erre utal a sorozat elnevezése is — személyes viszonya is a zenéhez. Januárban NÁRAY ERIKA vendége HIRTLING ISTVÁN lesz, aki jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja. Régebben a Nemzeti, majd 2012-ig az Új Színház társulatához tartozott, számtalan emlékezetes színházi és tévéprodukciónak volt részese. A sokoldalú színész-énekes Náray érdeklődése persze nem csak a színházi életre terjed ki, februári vendégével például sportról is biztosan fognak beszélgetni, ugyanis GUNDEL TAKÁCS GÁBOR is elfogadta a jazzklubba szóló meghívást. Gundel már az Eurovíziós Dalfesztivál és több kvízműsor vezetőjeként megcsillogtathatta mind zenei, mind általános műveltségét, népszerűségét pedig egyebek között fanyar humorának köszönheti. Zipernovszky Kornél

2018

01 25

2018

02 22

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HIRTLING ISTVÁN SZÍNMŰVÉSZ KÖZREMŰKÖDIK: NÁRAY ERIKA — ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA — ZONGORA, FREY GYÖRGY — BASSZUSGITÁR, BERDISZ TAMÁS — DOB BOHÉM ÉTTEREM JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: GUNDEL TAKÁCS GÁBOR MŰSORVEZETŐ KÖZREMŰKÖDIK: NÁRAY ERIKA — ÉNEK, JUHÁSZ ATTILA — ZONGORA, FREY GYÖRGY — BASSZUSGITÁR, BERDISZ TAMÁS — DOB BOHÉM ÉTTEREM 2018. január—február jazz

SHOWCASE Tálas Áron

AZ IDEI JAZZ SHOWCASE NAGYKONCERTJEINEK KÖZÉPPONTJÁBAN GITÁROSOK ÁLLNAK, ÍGY SIKERÜLT A SZERVEZŐKNEK TEMATIKUS GITÁRFESZTIVÁLT VARÁZSOLNI A DUNA-PARTRA, HISZEN „ZOLLER ATTILA-ÉV” VAN, ÉS A MAGYAR JAZZ E KIEMELKEDŐ ALAKJÁNAK ÉLETMŰVE ALKALMAS RÁ, HOGY A MŰFAJ KÜLÖNBÖZŐ KORTÁRS IRÁNYZATAINAK KONTEXTUSÁBA HELYEZZÉK A TISZTELGŐ UTÓDOK. Tizenegyedik évéhez ért a Müpa által rendezett Jazz Showcase, melyet — joggal — tehetségbörzének neveznek, valójában azonban jóval több annál: koncertsorozat, valamint szakmai tanácskozás a jazzműfaj aktuális kérdéseiről. A tehetségbörze nem titkoltan azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a hazai és nemzetközi közvélemény, különösen a jazzszakma figyelmét a fiatal magyar tehetségekre, akik szerencsére nagy számban léteznek. A meghívott fellépők évről évre bemutathatják tudásuk legjavát a nemzetközi zsűrinek, melybe a magyar ítészeken kívül rendszeresen

meghívnak a szervezők ismert külföldi szakírókat, jazzklub-tulajdonosokat, fesztiválszervezőket is. A zsűrin kívül a közönség is szavazati joggal bír: közönségdíjassá teheti kedvenc előadóját. A (szakmai) fődíjas és a közönségdíjas fiatal újabb fellépési lehetőséget kap a Müpában, a Nemzetközi Jazznapon, illetve a Jazz 0820 rendezvényen. Idén nem hétvégén lesz, hanem csütörtöktől szombatig tart a Jazz Showcase. Jelentős újítás, hogy a szakmai megbeszélések nyíltak lesznek, bármelyik résztvevő állást

A zsűrin kívül a közönség is szavazati joggal bír: közönségdíjassá teheti kedvenc előadóját. 38

jazz 2018. január—február

foglalhat aktuális kérdésekben. A konferencia nyelve az angol; a magyarul felszólalóknak szinkrontolmácsot biztosítanak. A Jazz Showcase programkínálatának harmadik szegmense a Fesztivál Színházban megrendezett esti hangversenyek sora a műfaj csillagaival és vendégeikkel. A 2018-as programajánlatról túlzás nélkül állítható, hogy minden igényt kielégít. Február 1-jén a TÁLAS ÁRON TRIÓ lép színpadra MIKE MORENO jazzgitáros vendégszereplésével. A magyar zongorista-dobos még harmincéves sincs, de máris szinte mindent elért szakmailag. Az ország legjobb jazzpianistái között van a helye, és három intézmény zenetanára. A hozzá képest idős, harminckilenc esztendős texasi Mike Moreno gitáros legalább harminc albumon játszott eddig, és a kritikusok véleménye szerint az amerikai gitáros középnemzedék egyik legtechnikásabb képviselője. Moreno tíz évvel ezelőtt tagja volt annak a szupergroupnak, amely a híres Pink Floyd-lemez nyomán elkészítette a The Jazz Side of the Moon albumot. Másnap valódi sztárparádé várja a Müpába látogatókat. In memoriam Zoller Attila cím-

SZENTKÉPFARAGÓK ÖRÖKÖSE

Zoller Attila

mel rendeznek koncertet a húsz éve elhunyt nagy magyar muzsikus emlékére. Az erre az alkalomra összeállt nonettben öt gitáros szólista (BABOS GYULA, BALOGH ROLAND, FENYVESI MÁRTON, LÁSZLÓ ATTILA és PUSZTAI ANTAL) idézi meg a maga stílusában Zoller szellemét. Ebben TONY LAKATOS tenorszaxofonos, valamint az OLÁH

KRISZTIÁN–BARCZA HORVÁTH JÓZSEF– BALÁZS ELEMÉR összeállítású ritmusszekció lesz segítségükre. A fináléban különlegességként színpadra lép Zoller egykori muzsikustársa, SCHOLZ PÉTER bőgős és SZÚDY JÁNOS dobos, akikkel SZAKCSI LAKATOS

BÉLA és BABOS GYULA ad elő egy Zollerkompozíciót.

A Jazz Showcase utolsó napján a Francia országban és az USA-ban tanult BACSÓ KRISTÓF altszaxofonos TRIAD nevű együttese áll a közönség elé. A rendkívül sokoldalú szaxofonos is hívott vendéget zenekarába: GILAD HEKSELMANt, az izraeli származású, de ma már inkább amerikainak tekinthető gitárost, aki saját lemezei mellett a kortárs szcéna rengeteg kiválóságával játszott együtt Anat Cohentől Esperanza Spaldingig. Máté J. György

Zoller Attila osztrák ősei Mária Terézia idejében jöttek be Magyarországra, és Nagymaroson telepedtek le. A Zoller név eredete bizonytalan, talán tényleg vámszedők voltak a gitáros elődei. A Dunakanyarban magyarosodott a család. Mire a muzsikus 1927-ben megszületett, a família részben átköltözött a folyó túlpartjára, Visegrádra. A fiatalember hangszerrel a hátán vándorolt ki Ausztriába, húszévesen. Ott a harmonikás-vibrafonos Vera Auer zenekarában játszott, majd az NSZK következett, ahol többek közt a Jutta Hipp Combo tagjaként ismerték a nevét. Az ötvenes évek derekán Amerikába ment, tanult Jim Halltól a Lenox School of Jazzben. Közel harminc saját lemez őrzi játékát. Rengeteg jazzcsillaggal dolgozott együtt, élete utolsó felvételeit (három héttel a halála előtt) Tommy Flanagannel és George Mrazzal készítette. Pályája csúcsán megalapította saját jazzműhelyét, mely később a Vermont Jazz Center nevet kapta. Egykori hazájába is vissza-visszajárt: 1972-ben Székesfehérváron játszott free zenét kvintettben, majd 1975-ben Nagykanizsán szólóban lépett fel. Egy évvel a halála előtt, 1997-ben a Magyar Rádió Márványtermének vendége volt, ekkor magyar kísérőkkel. Másnap szülővárosában, Visegrádon is koncertet adott. Ez volt a búcsúja. Stilárisan sokszínű játéka, zenei elgondolásainak egyedisége, valamint kompozícióinak magas színvonala a korszak legjobbjai közé emelte. Egykori muzsikustársa, a klarinétművész Dudás Lajos egyszer ezt mondta róla: „Olyan típusú személyiség volt, akit mindenki szeretett, mindenki örült, ha meglátta, ha néhány szót válthatott vele.”

2018

02 01 02 03

2018

02 01

Bacsó Kristóf

2018

02 02

2018

02 03

JAZZ SHOWCASE JAZZ-TEHETSÉGBÖRZE ÁTRIUM, ZÁSZLÓTÉR

JAZZ SHOWCASE TÁLAS ÁRON TRIÓ ÉS MIKE MORENO KÖZREMŰKÖDIK: TÁLAS ÁRON — ZONGORA, BARCZA HORVÁTH JÓZSEF — BŐGŐ, GYÁRFÁS ATTILA — DOB VENDÉG: MIKE MORENO — GITÁR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZ SHOWCASE IN MEMORIAM ZOLLER ATTILA KÖZREMŰKÖDIK: BABOS GYULA, BALOGH ROLAND, FENYVESI MÁRTON, LÁSZLÓ ATTILA, PUSZTAI ANTAL — GITÁR, OLÁH KRISZTIÁN — ZONGORA, BARCZA HORVÁTH JÓZSEF — BŐGŐ, BALÁZS ELEMÉR — DOB VENDÉGEK: TONY LAKATOS — SZAXOFON, SZAKCSI LAKATOS BÉLA — ZONGORA, SCHOLCZ PÉTER — BŐGŐ, SZÚDY JÁNOS — DOB LÁSZLÓ ATTILA — MŰVÉSZETI VEZETŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ JAZZ SHOWCASE BACSÓ KRISTÓF TRIAD ÉS GILAD HEKSELMAN KÖZREMŰKÖDIK: BACSÓ KRISTÓF — SZAXOFON, EFFEKTEK, TZUMO ÁRPÁD — BILLENTYŰS HANGSZEREK, JUHÁSZ MÁRTON — DOB VENDÉG: GILAD HEKSELMAN — GITÁR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. január—február jazz

Bognár Szilvia

A magyar népzenei „revival” mozgalom ötvenéves történetében éppolyan fontos szerepet játszottak a tradicionális előadásmód elkötelezettjei, mint azok, akik az autonóm feldolgozásmód útját járták. Egyesekre a hatvanas évek beatzenéje vagy a latin-amerikai „új dalok”, másokra az erdélyi gyűjtőutak voltak nagyobb hatással — így is, úgy is alkothattak jelentős vagy éppen felejthető műveket. A népzene ünnepe című gálaműsor mindig is arra törekedett, hogy kimagasló példákat mutasson be népzenei hagyományunk megőrzésére és megújítására egyaránt. A táncháztól a — határokon és műfajokon átívelő — világzenéig, a paraszti kultúrától a városi életmódig, az akusztikus hangszerektől az elektronikáig, a mesterektől a tanítványokig… Az Értől az Óceánig, ahogy az hallható lesz január 20-án. Amikor is az eddigiektől eltérő hangszerelésben ad elő a ragyogó BOGNÁR SZILVIA magyar, cigány, bolgár és görög népdalokat, új kvartettje élén. NIKOLA PAROVról jól tudjuk, hogy nemcsak a Kárpát-medence és a Balkán zenéje, de a kelta hagyomány is a kisujjában van, így bizonyosra vehető, hogy a SYNDICATE is messzi világokba röpíti hallgatóit. A Balkán felé fordul a BESH O DROM is, méghozzá a „legvadabb” rezesbandák intenzitásával, és most egykori énekesnőjük, JUHÁSZ MICZURA MÓNIKA súlyosbítja fellépésüket.

AZ AZ 40

világzene 2018. január—február

A kecskeméti ZOORD és a budapesti CSÁNGÁLLÓ a moldvai csángó zenében utazik, más-más megközelítésben, de éppolyan fékezhetetlenül. A tradicionális magyar népzene híveinek pedig az ÖKRÖS EGYÜTTES garantál rendkívüli élményt (a klasszikus vonóshangzás mestereivel: ÖKRÖS CSABÁval, MOLNÁR MIKLÓSsal, DOÓR RÓBERTtel és MESTER LÁSZLÓval). És akinek ez még mind nem elég, azt az előcsarnokban ingyenes moldvai táncházba várja a Csángálló és a Zoord, a gálaműsor előtt és után.

Sona Jobarteh

Csak tudás, kisugárzás, szellemiség és példamutatás dolga. A népzenei új hullám nemcsak a nemzeti kultúra, hanem a nemzeti identitás meg szilárdításában is jelentős szerepet kapott, így különösen fontos színterét képezték a gyarmati uralom alól felszabadult afrikai országok. Nyugat-Afrikában „neotradicionálisnak” nevezték azt a mozgalmat, melyben az addig latin tánczenét szolgáltató muzsikusok állami dotációval kezdték előásni gyökereiket és archaikus hangszereiket. Persze arra is fény derült, hogy a hagyomány „legédesebb” testvére a korszerűség, így aztán épp a legnagyobb zenészdinasz tiák mesterei kezdtek forradalmi újításokba. Elég a manding kultúra legnépszerűbb hangszerére, a huszonegy húros (hárfaszerű) korára pillantanunk, és máris kitűnik néhány emlékezetes példa. Maliban két zenészcsalád, a Sissokók és a Diabaték sorából kerültek ki a legrangosabb korajátékosok. 1970-ben közös lemezt is készített a két legnagyobb — Djelimadi Sissoko és Sidiki Diabate — Ancient Strings címmel, melyet azóta is a mali identitás jelképének tartanak. Sidikiről aztán a királyság Toumanira szállt, a fiára, aki elsőként jelentetett meg szóló koraalbumot, de flamencót, bluest és afro-kubai muzsikát is játszott. Nos, az ő másod-unokatestvére a február 9-én fellépő SONA JOBARTEH,

a griot-k (vagyis a zenészek és történetmondók) kasztjának első korakirálynője. A gambiai gyökerű Sona Londonban született, ott végezte zenei tanulmányait, és ott ragyog úgy tíz éve, ellenállhatatlanul. Két gitárossal és egy ütőssel alkotott kvartettje tökéletesen megfelel annak a mágiának, amely a kora és a manding hagyomány hét évszázados mélységében rejlik. És most vissza a hazai világzenei életbe! Griot-król itt ugyan nem beszélhetünk, de „gurukról” minden további nélkül. Csak tudás, kisugárzás, szellemiség és példamutatás dolga. Egyszóval mindazé, ami SZŐKE SZABOLCS életművét jellemzi. Szőke pályafutása a hetvenes évek elején, a legendás Orfeo Csoportban indult, de akkor még csak hegedült. Hetvenhatban váltott gadulkára, mert annak keserű hangja közelebb állt hozzá. „Magányhangszer” — írta hűséges társáról, mely vele tartott zenekarról zenekarra. — Makám & Kolinda, Makám, Tin-Tin Quartet, Pangea, Ektar, Rubai trió, Trio Squelini — sorolhatjuk őket, s mint tudjuk, a hazai etno-jazz mérföld köve mind.

gyümölcsöző zenei és baráti kapcsolat” fűzi. A nagybőgős BENKŐ RÓBERTet, a gitáros CSÓKÁS ZSOLTot és JUHÁSZ GÁBORt, az énekes KAZAI ÁGNESt, a csellista ROHMANN DITTÁt, a dobos SÁRVÁRI KOVÁCS ZSOLTot, a tablás SZALAI PÉTERt, a szaxofonos VÁCZI DÁNIELt, a költő SÜVEG MÁRKot és ZÁVADA PÉTERt, illetve a trombitás DAVID BOATÓt, a klarinétos FRANCESCO SOCALt, a szaxo fonos ENRICO PAGNINt és a zongorista ROBERTO DURANTÉt Olaszországból. Az etno-jazz, a költészet és a színház párbeszédére számíthatunk — bár könnyen lehet, hogy mindezek mögött Szőke Szabolcs önazonos, mondhatni, „egyedüli” hangja szólal majd meg. Marton László Távolodó 2018

01 20

2018

02 09

2018

Hát ezek tagjai közül hívta meg Szőke február 15-ére azokat, akikhez „ma is aktív és

02 15

A NÉPZENE ÜNNEPE — A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG KÖZREMŰKÖDIK: BOGNÁR SZILVIA QUARTET, NIKOLA PAROV SYNDICATE, BESH O DROM, ZOORD, CSÁNGÁLLÓ, ÖKRÖS EGYÜTTES, JUHÁSZ MICZURA MÓNIKA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM SONA JOBARTEH KÖZREMŰKÖDIK: DEREK JOHNSON — AKUSZTIKUS GITÁR, ANDI MCLEAN — BASSZUSGITÁR, VOKÁL, WESTLEY JOSEPH — DOB, VOKÁL, MAMADOU SARR — ÜTŐHANGSZEREK, VOKÁL FESZTIVÁL SZÍNHÁZ SZŐKE SZABOLCS: DIALÓGUS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. január—február világzene

Fotó: Zhao Cong

Pipa

klasszikus 2018. január—február

Selyemúton a Kutya éve felé Egy távoli ország ősi gyökerű kultúrájával találkozni mindig izgalmas tapasztalat. Februárban folytatódik a kínai újévi hangversenyek sorozata a Müpában. Ezúttal a Kínai Nemzeti Tradicionális Zenekar érkezik – hagyományos és újabb zenei finomságokat kínálva. Egzotikus dallamokra, szokatlan hangszínekre, különleges harmóniákra számíthatunk.

Talán nem sok olyan ország van napjainkban, amelyik még mindig képes időben és térben egyaránt akkora léptékben gondolkodni, mint Kína. Történelmi sajátosságait, sokszínűségét és méretét figyelembe véve rögtön érthetővé válik, hogy a nagyívű és következetes tervezés gyakorlatilag az ország túlélésének egyik kulcsa. Ennek egyik legkifejezőbb szimbóluma az évezredes hagyományokra visszatekintő és azokra építő, nagyszabású Selyemút projekt, amely a történelmi előd mintájára újra szárazföldi kereskedelmi útvonal formájában köti össze a Keletet és a Nyugatot. Ennek a kínai elnökökön (és talán majd generációkon is) átívelő projektnek tökéletes kulturális jelképe a méretében és múltjában is tekintélyes Kínai Nemzeti Tradicionális Zenekar és annak legújabb programja, a Müpában is bemutatásra váró Selyemút. A majdnem hatvan évvel ezelőtt alapított nemzeti együttes missziója a kínai zenei és kulturális hagyományok bemutatása és ismertetése — nyugatiak számára is értelmezhető módon. Nem meglepő talán, hogy ők voltak az első kínai klasszikus zenekar, amelyik amerikai turnéra indult a hidegháború éveiben. Azóta a Lincoln Centertől a Carnegie Hallig több neves helyszínen is felléptek már — ahogyan megjárták öt kontinens tucatnyi országát is. Budapesti hangversenyük apropóját természetesen nemcsak az említett kereskedelmi útvonal kialakítása jelenti, hanem a legfontosabb kínai ünnep, a Holdújév is. A világ negyede ünnepel ilyenkor. Az ország egyszerre legmeghittebb és leghangosabb időszakában ezúttal a Kutya évébe lépünk — a kínai asztrológia szerint jövőre a lassú gyarapodás mellett a védelemre és a biztonságra helyeződik majd a legnagyobb hangsúly. A Kutya évét megnyitó koncerten a korábbi évekhez hasonlóan most is szerepet kapnak a sok évszázados hagyományokra, népdalokra épülő művek ugyanúgy, ahogyan az újabb, modernebb, sőt már-már nyuga tias darabok is. Természetesen mindegyik felcsendülő alkotásban központi szerepet játszanak a továbbra is izgalmas hangzást ígérő tradicio nális kínai hangszerek, amelyek nyugati társaikkal együtt szólalnak meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A világ negyede ünnepel ilyenkor. Az est során a Nemzeti Tradicionális Zenekar rezidens karmestere, Liu Sha dirigál majd, aki a fiatal kínai klasszikus zenei generáció egyik legtehetségesebb tagja. A Szentpétervári Konzervatóriumban, valamint a Kínai Központi Konzervatóriumban folytatott tanulmányait követően orosz, francia, koreai, svájci, olasz és amerikai színpadokon dirigálta már az együttest. Hankó Viktor 2018

02 05

NAGY KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február világzene

Fotó: sinco

The Blahalouisiana — Schoblocher Barbara

JAMES BOND A BLAHÁN A BLAHALOUISIANA az elmúlt öt év egyik legtöbbre hivatott magyar zenekara — és a székesfehérvári gyökerű szextett meg is felel ennek a várakozásnak. Mintaszerű építkezéssel mára eljutottak oda, hogy generációjuk egyik legnépszerűbb formációja lettek, otthonos színpadképpel és forró hangulatú, telt házas koncertekkel, valamint egyre jobb felvételekkel. A 2013-as bemutatkozó EP után emlékezetes klipekkel jelentkeztek, majd a cím nélküli 2016-os albumon minden arcukat arányos megvilágításban mutatták meg. Angol és magyar nyelvű dalaik a soulos-indierockos hangzásvilágtól a countrys-bluesos megszólaláson át a funkosdiszkós slágerekig terjednek, és a múltat, jelent összegző debütálás után 2017 őszén már érkezett is az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című, másodjára is telibe találó nagylemez. A gyermekkor végétől a felnőtt lét kezdetéig terjedő időszakot naplóként összegző album dalaira épül az előadás, de persze a korábbi slágerek is új zenei világot kapnak az estre. Ahogy a kibővített fiktív név (a zenekar ősneve) is sugallja, és ahogyan SCHOBLOCHER BARBARA énekesnő fogalmaz: „egy estére a hetvenes évek varázslatos világába repítjük a közönséget”. A hang szerelések segítségével James Bond-filmek hangulata elevenedik meg vonósnégyessel, fúvósokkal, Hammond-orgonával.

2018

01 16

könnyű 2018. január—február

SOPHIE BROWN & THE BLAHALOUISIANA MOON BAND FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

LÓCI32 A LÓCI JÁTSZIK, azaz CSORBA LÓRÁNT produkciója a 2010-es évek első felében indult, és a felvezető időszak után 2014-ben vált komoly zenekarrá és nagyon ismertté, annak is köszönhetően, hogy a frontember volt a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című sikerfilm társ-zeneszerzője. A Lóci Játszik rakétaként lőtt ki, a formáció számtalan díjat nyert, 2015-ben kiadta bemutatkozó lemezét, és koncertről koncertre jelentős mértékben duzzasztotta rajongó táborát. A még jelentősebb áttörés azonban 2017-ben történt meg: az év első percében kiadott második album (Krokodil) után Fonogramdíj és Nagy-Szín-Pad!-győzelem, majd fergeteges nyári fesztiválszezon koronázta addigi sikereiket, de aligha bátor kijelentés, hogy ez még közel sem a csúcs a szextett számára. Az alternatív popzenét játszó együttes és frontembere a Müpában korszakot zár és indít egy ambiciózus ünnepi koncerttel. „A Lovasi50 mintájára csinálunk egy Lóci32-t. Nem vicc, tényleg életműkoncert lesz egyszálgitártól a vonós hangszerelésig, VANostul, mindenestül” — meséli a dalszerző-énekesgitáros bizonyítási vágytól fűtve. Az összegző koncerten tehát megszólal a stand uppal összekötött egyszálgitáros kezdet, a Lóci Játszik minden korszaka, a VAN-filmzenezenekar és végül Lóciék játszanak vonósokkal kiegészülve is. A szép, nagy ívű estén senki sem fog jobban táncolni, mint a főhős. Dömötör Endre 02 08

Lóci Játszik

LÓCI JÁTSZIK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó: Nagy Márton

2018

2018. január—február könnyű

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Szakcsi Lakatos Béla

Varázslat egy elfeledett ünnepen

Ünnepeink sorában A magyar kultúra napja igazi mostohagyerek: többnyire úgy siklunk át rajta, mintha éppenséggel nem lenne mit ünnepelni ezen a napon. Pedig ha valami összeköt s nem elválaszt egymástól minket, hagyományt, identitást őriz és új értékeket teremt, az mindenekelőtt épp 46 literárium 2018. január—február a legszélesebb értelemben vett kultúra lehet.

Köztudott, hogy a rendszerváltással egyidős, 1989 óta létező ünnep dátuma a Himnusz megszületésének napjához köthető: Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én véglegesítette és tisztázta le Szatmárcsekén a kéziratot. Az ünneplés iránya okkal lehetne afféle visszatekintés mindarra, amit e közel két évszázad tradícióvá nemesedett szellemi és művészi értékekben létrehozott, a Müpa viszont úgy döntött, a múltba révedés pátosza helyett elevenné, izgalmasan aktuálissá, „kortárssá” teszi ezt az ünnepet. Nem véletlen, hogy e szándék „hősének” és fő szereplőjének evidens módon az évad művészévé választott SZAKCSI LAKATOS BÉLA kínálkozott, hiszen szerteágazóan gazdag zenei munkássága a legszélesebb hagyományon nyugvó folytonos megújulás, az új utakat kereső nyughatatlan kísérletezés iskolapéldája, szimbóluma.

…a múltba révedés pátosza helyett elevenné, izgalmasan aktuálissá, „kortárssá” tesszük ezt az ünnepet. A kortárs jazz meghatározó, jelentős nemzetközi karriert befutott alakjának műfaji sokrétűsége bámulatos. A Rákfogó, majd 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként nagy szerepe volt a fúziós zene hazai elterjedésében, de érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a jazz ötvözésének irányába is. A 2004-ben kiadott Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabjának tekinthető. Az utóbbi időben behatóan foglalkozott Kurtág György és Ligeti György műveivel, hiszen Szakcsi továbbra is elhivatottan kísérletezik azzal, hogy az elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremtsen. E szándék jegyében szólókoncertjein folytonosan átlépi a klasszikus és a kortárs zene, a népzene és a jazz határait — varázslatosan egyedi improvizatív stílusig, hangzásig jutva el. Ez a határokat feszegető autonóm nyitottság, csillapíthatatlan kísérletező kedv arra ösztönözte a műsor alkotóit, hogy — új, eddig ismeretlen területre lépve — maguk is merész kísérletet tegyenek, s a kortárs magyar irodalom legjavából hívjanak meg hozzá társakat. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan reagál egymásra a zene és a szó, az improvizatív jazz és a legmagasabb színvonalú kortárs irodalom. Szakcsi Lakatos Béla, BEREMÉNYI GÉZA, DARVASI LÁSZLÓ és ZÁVADA PÁL közös fellépése egyszeri, megismételhetetlen szellemi kalandnak, a zene és az irodalom izgalmas párbeszédének, kortárs művészetünk igazi, tartalmas ünnepének ígérkezik. Keresztury Tibor 2018

01 22

LITERÁRIUM EXTRA A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ZENE—SZÓ: SZAKCSI LAKATOS BÉLA ESTJE KÖZREMŰKÖDIK: ZÁVADA PÁL, DARVASI LÁSZLÓ, BEREMÉNYI GÉZA ALKOTÓK: NOVÁK ESZTER — RENDEZŐ KERESZTURY TIBOR — SOROZATSZERKESZTŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2018. január—február

literárium

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Pilinszky János

„Megfordult velem BESZÉLGETÉS TAKÁCS ZSUZSÁVAL, A PILINSZKY-EST ÖSSZEÁLLÍTÓJÁVAL 48

literárium 2018. január—február

a világ"

Milyen körülmények között ismerte meg Pilinszkyt? Milyen benyomást tett Önre? Két évvel a Harmadnapon megjelenése előtt, 1957-ben találkoztam vele a Petőfi Sándor utcában, a 17-es számú ház első és második emeletének lépcsőfordulójában. Utolsóéves gimnazista voltam, évek óta írtam már verseket. Mivel édesanyámtól tudtam, hogy a házunkban lakó nagynénjéékhez, a Baitz nővérekhez költözött egy időre a „költő”, Pilinszky János, találkozásunk várható volt. Hajszálpontosan emlékszem a részletekre: ő lefelé jött a széles vörös márvány lépcsőfokokon, én pedig fölfelé igyekeztem. Kora délután volt. A költőkről alkotott romantikus elképzeléseimnek teljesen megfelelt Pilinszky külseje; szépségétől földbe gyökerezett a lábam. Magas volt, vékony, finom arcvonású, angyali jelenség. Megrendülten köszöntem rá: „Jó napot kívánok”, mire ő azt mondta, „Kezét csókolom!”. Így hangzott az első párbeszédünk. Mit olvasott Pilinszkytől először? Volt-e olyan műve, amelyre úgy emlékszik vissza, az kötelezte el végképp a költészeténél? 1959-ben jelent meg a Harmadnapon, amely magába foglalta az előző, 1946-os megjelenésű Trapéz és korlátot. Soha nem hallott, mégis rokoni hang szólalt meg a lapokról. Te győzz le engem éjszaka! / Sötéten úszó és laza / hullámaidba lépek. Továbblapoztam: A tó ma tiszta, éber és / oly éles fényű, mint a kés. Aztán rálapoztam az Apokrifra. Megfordult velem a világ. Nem telt el sok idő, szüntelenül Pilinszkyt olvastam, hamarosan fejből tudtam a verseit. Évekig nem írtam verset ezt követően, késői kamaszkorom, fiatal felnőttkorom egyetlen irodalmi tevékenysége a műfordítás volt. Úgy gondoltam, hogy úgy, ahogyan ő ír, nem fogok írni soha, másképp meg nem érdemes.

felemelő. Úgy gondolom, Pilinszkyt nem érte felkészületlenül a látvány. Kemény katolikus családban nevelkedett, a Piarista Gimnáziumba járt, és mélyen hívő keresztény volt. Volt oka elfogadni az evangéliumi tanítást, és volt oka visszautasítani a farizeus magatartást. A háború végének apokaliptikus látványa beleilleszkedett világképébe. Az egyetlen, amit tehetett, a látottakról és a hallottakról való tanúságtétel volt. A jóvátehetetlen jóvátételének kísérlete. Nem tudom megállni, hogy ne idézzem azt, amit „a világ legszomorúbb fényképéről” írt. „Az év elején Auschwitzban jártam” — írja az Egy lírikus naplójának első darabjában. „Az egyik fotó hozzásegített szemléletem […] újrafogalmazásához. Meszelt karámra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégzőbarakk felé […]. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében […] erőnek erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot […] s akkor rájöttem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.” Hogyan épül fel az est? Milyen lesz a szerkezete, tagolása? A Tiszatájban 2012-ben megjelent esszém címét adtam az estnek: „Gyökértelenség és hazatalálás”. Ezt a pályaívet követi a műsor, mégpedig úgy, hogy nem változtat a versek kronológiai sorrendjén. „Minden igazi mű a tékozló fiú történetének a megismétlése” — írja Pilinszky egyik naplórészletében. Ebbe a gondolatkörbe illeszkedve azt mondhatnánk, első két verseskötete a fiú távozásának dokumentuma: radikális leszámolás az otthonával, a kiválás, a tagadás, a búcsúvétel megfogalmazása. Az első két kötet költői vértezete csillog, nyelve hasonlatokban bővelkedik, szókészlete elegáns és halálosan pontos, csaknem kegyetlen. Mégis — vagy éppen

LÁTTA A PORIG BOMBÁZOTT NÉMETORSZÁGOT, TALÁLKOZOTT A HALÁLTÁBOROK TÚLÉLŐIVEL. DÖBBENETES VOLT AZ ÉLMÉNY ÉS — A MAGA MÓDJÁN — FELEMELŐ. Pilinszky a hallgató Isten és a lázadó világ konfliktusát, a tömegsírokba fordult századot a hit erőfeszítésével próbálta meg kibékíteni. Milyen formát talált, hogy a látszólag közvetíthetetlent közvetítse? Pilinszky számtalan interjúban tiltakozott az ellen, hogy katolikus költőnek nevezzék. Mélyen átérzem kétségbeesését. Azt mondta, az utolsó katolikus költő Assisi Szent Ferenc volt. A katolikus költő címke épp azt vonja vissza, amit a „költő” elnevezéssel állít. A művész teljes szabadságát, döntési jogkörét, minden külső elvárással szembeni ellenállásának jogosultságát kérdőjelezi meg. Azt a törekvést, hogy írnokként pontosan lejegyezze, amit a belső hang diktál. Az igazat és csak a színigazat vallja, ha kell, önmaga és mások kárára is. Különösen áll ez a vallomásos költészetre, amelyről így nyilatkozik: „A legkülönb lángeleme is csak alkot, amíg művészi és emberi bukása bele nem épül művébe. Attól kezdve [...] a mű kezdi írni önmagát.” Ezzel az idézettel át is térhetünk a másik kérdésre, mármint arra, hogy hogyan épül bele Pilinszky háborús tapasztalata az életműbe, hogy válik annak fő tematikájává. A második világháború végén Pilinszky egységét Németországba vezényelték. Látta a porig bombázott Németországot, találkozott a haláltáborok túlélőivel. Döbbenetes volt az élmény és — a maga módján —

ezért — az 1959-ben megjelent második kötet, a Harmadnapon végén olvasható a magyar költészet kivételes darabja, a legemlékezetesebb Pilinszky-vers, az Apokrif. Soha többé nem ír ehhez foghatót. Az az érzésem, hogy írhatott volna, ha akar, ha tetszeni akart volna. A későbbi kötetek — szűk, szakmai értelemben — igénytelenebbek, kevésbé feszesek, szókincsük egyre szegényesebb. Otthona azonban, ahova haza akar térni, nem a földrajzilag meghatározott, körülírható helyen áll. Versvallomása, gyónása egyre töredezettebb, anekdotikusabb, idézetekkel, utalásokkal, ismétlésekkel terheltebb és gazdagabb. Fekszik a földön, sütkérezik a földöntúli napsütésben, és többé nem talál szavakra. Jánossy Lajos 2018

02 08

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN PILINSZKY JÁNOS KÖZREMŰKÖDIK: BÁNSÁGI ILDIKÓ, BLASKÓ PÉTER — SZÍNMŰVÉSZEK, DARVAS FERENC — ZENEI KÖZREMŰKÖDŐ ALKOTÓK: TAKÁCS ZSUZSA — A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA, RUBOLD ÖDÖN — RENDEZŐ, KERESZTURY TIBOR — SOROZATSZERKESZTŐ ÜVEGTEREM

2018. január—február

literárium

NYÁRY KRISZTIÁN TÉLEN, A MÜPÁBAN

Így

ŐT

literárium 2018. január—február

Nyáry Krisztián

Fotó: Galgóczy Németh Kristóf

szeretik

Ha csak azt soroljuk fel tételesen, hogy Nyáry Krisztián mi mindennel foglalkozott különböző munkahelyein, a pécsi egyetemi irodalom tanszéktől kedve a fővárosi polgármesteri hivatalon át a Magvető Kiadó igazgatásáig, bekerülhetne a Kalandozó magyarok című kötetbe – csak akkor önéletrajzba kéne fognia. Akárhogy forgatjuk is, valószínűleg egyik „civil” foglalkozása sem hozott volna olyan ismertséget Nyáry Krisztián számára, mint Így szerettek ők című, írók szerelmeit bemutató sorozata, amelyet 2012-ben kezdett el publikálni a Facebookon. Az „arckönyv” tökéletes terepnek bizonyult arra, hogy arcokat helyezzen elénk, majd lapozgatni kezdjünk az arcok mögött rejtőző életekben. Érdekes alkímia kerekedett mindebből. Elvégre a valahai irodalomtörténész Nyáry, állítván, hogy nem irodalomtörténész, fontos megfigyeléseket tehetett a média- és marketingszakember Nyáry számára, miközben tízezreket volt képes megszólítani és legalább posztok olvasására buzdítani — noha állítja azt is, hogy ez a Nyáry nem egy népművelői attitűdtől fénylő arcú Nyáry. Ilyen az, ezek szerint, amikor kedvező a csillagok együttállása. Első és második menetben a magyar irodalom csillagaié, majd a továbbiakban Festői szerelmek, Merész magyarok és ráadásul még Igazi hősök csillagaié. Kétségtelen, idővel a dolog fajsúlya is megnőtt. Az eredetileg kávé mellé, pár perces olvasásra szánt posztok könyvvé transzformálód tak, a könyvek pedig gúla alakban rendeződnek el már évek óta a legnagyobb könyváruházak díszhelyén. Szerzőjük — és erre ékes bizonyíték a Literárium estje is — interjúk és talkshow-k keresett figurája lett, aki még mindig némiképp szemérmesen veszi tudomásul, hogy a dolog működik.

ben többnyire különleges magyarokról szól, akik bizony kimaradtak a tankönyvekből, holott cselekedeteik, emberi példájuk erre nagyon is méltóvá tette volna őket — most post mortem poszt lett belőlük, legalábbis első lépésben. A negyvenöt éves korára befutott Nyáry gőzerővel dolgozik, ami egyben azt is jelzi, mennyi elfeledett vagy tán sosem tudatosult érték rejlik a múltban, amit aranyrögökként szép lassan ki lehet szitálni az idő sodrából. Az ismertség, ahogy már említettük, rá is ró külső feladatokat, mivel nemcsak a szövegeit, a könyveit akarják, hanem őt magát is, lehetőleg élőben. Vagyis ki kell szolgálni a közönséget, és — ki tudná jobban, mint a szerző — ilyenkor minden szava reklámszöveggé válik. És igen, ha egyszer kíváncsiak lesznek az emberek, akkor, a média természetéből adódóan, egyre kíváncsibbak lesznek. Egyik hírműsor vagy stúdióbeszélgetős magazin sem akar lemaradni — nem valamiről, hanem valakiről. Nyáry ezzel egy kicsit Figaro-szerepet vállal (Figaro itt, Figaro ott, Figaro fent, Figaro lent…), bár nem tudni, habitusával némileg ellenkezve, avagy épphogy nem, hanem „az igény van rám” felismeréséből fakadóan habitusának megfelelően kibontakozva. Méhes Károly

AZ EREDETILEG KÁVÉ MELLÉ, PÁR PERCES OLVASÁSRA SZÁNT POSZTOK KÖNYVVÉ TRANSZFORMÁLÓDTAK… Nyáry történetei igazi történetek, ráadásul sok esetben a felfedezés erejével hatnak. Titkosak és titokzatosak, mint egy Poe-novella vagy Szerb Antal-regényrészlet, és ami a legfőbb: nagyon emberiek. Nagyon emberiek, és nagy-emberiek, hiszen többnyire hírességekről, neves (kultúr)történeti figurákról van szó. Akikről ugyan tudjuk, amit a tankönyvek porszagú leckéi alapján tudni kell vagy illik, de sokszor épp az hiányzik egy-egy hős iskolai portréjából, ami által képes megelevenedni a mai kor számára. A másik, újabb keletű vonulat a Nyáry-oeuvre-ben pedig azokról a különös és egy-

2018

02 19

LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN NYÁRY KRISZTIÁN-EST KÖZREMŰKÖDIK: MÓGA PIROSKA, ELEK FERENC JÁNOSSY LAJOS — MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA ALKOTÓK: BALOG JÓZSEF — RENDEZŐ KERESZTURY TIBOR — SOROZATSZERKESZTŐ ÜVEGTEREM

2018. január—február

literárium

literárium 2018. január—február

Nyáry Krisztián:

„Engemet szeressél” Talált levél

Asztalomon kétsoros levél 1800-ból. Valójában nem szól semmi lényegesről. A benne felsorolt személyek egy részét már nem is lehet azonosítani. Ki lehetett Tibolth úr? Honnan jött Belloni kisasszony? A levél írója ráadásul nem akar elmesélni semmilyen történetet. De a levél maga mégis mesél. Egy gyerek küzdelméről a saját korlátaival és a magyar kultúra meghatározó korszakának születéséről.

A kilencéves kisfiú, aki írta, képtelen volt a kortársaival egyszerre megtanulni írni-olvasni, nehezen számolt, és általában az élet semmilyen területén nem volt gyors gondolkodásúnak mondható. Ma úgy mondanánk: diszlexiával, diszkalkuliával és tanulási nehézségekkel küzdött. „Nekem pl. végtelenül nehéz felfogásom volt; gyermekkoromban szinte semmilyen — írta élete végén a fiának. — 6—7 esztendős koromban a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy »grófi trotli«-nak tartsanak. Nagyon nehezen tanultam, nem értettem meg semmit; tulajdonképpen igen rossz diák voltam; főképpen ezért adtak már 16 éves koromban katonának, mert akkoriban — legalábbis Magyarországon — úgy gondolták: egy tökfilkóból, ha csak egy kevés testi ereje van, könnyen lesz Achilles No2.” Ez az első fennmaradt levele, a bátyjának írta — minden bizonnyal házitanítója unszolására. A kézíráson látszik, hogy a kisfiú sokat szenvedett a betűk kanyarításával, egy pedagógus többfajta lemaradást is azonosíthatna a levélíró kortársaihoz képest. Kedves Lajcsim! Kívánom, hogy sok esztendőket szerencséssen élly, és engemet szeressél. Csokollyad helyettem Édes Papám és Mamám kezeit, jó Fánnit és Zsófit is. Belloni kisasszont, Tibolth Úrat köszöntsed és szeressed Pistádat. Cenken 22-ik Aug 1800.

A 18. század utolsó évében a kisfiúnak is éppúgy másfajta jövőt jósoltak volna, mint hazájának. A legnagyobb esélye annak volt, hogy a fiatal arisztokrata egy német nyelvű birodalom német nyelvű polgára lesz, aki nem csak beszélni, hanem gondolkodni is német módra fog. A magyar népnyelv még a magyar korona alá tartozó országrészekben is kisebbségben volt, a polgárság és az arisztokrácia köreiben pedig egyenesen visszaszorulóban.

A tudományos és az irodalmi nyelvet éppen csak elkezdték kidolgozni a felvilágosodás korának testőrírói és paptanárai, ám a Martinovics-felkelés bukása után sokan közülük börtönben vagy önkéntes némaságban várták a jobb időket. Nekibuzdulásuk nem is annyira forradalmi, mint inkább értelmetlen ötletnek tűnt. Korának leg nagyobb magyar matematikusa, Bolyai Farkas még élete alkonyán is elítélte a tudományos nyelv magyarítását, hiszen úgy vélte, „a tudományok templomának kulcsává” csakis egy közös nyelv válhat. „Ha II. József még húsz évet él, a német nyelv Hamburgig mindent egyazon színnel vont volna be” — írta fájdalmasan a kihagyott lehetőségről. Az állam hivatalos nyelve — a Vatikán mellett a világon egyedüliként — a latin volt, művelt körökben alig szólt valaki magyarul, hiszen magyar társalgási köznyelv sem igen létezett. „A magyar kisasszonyok angolul öltözködnek, franciául esznek, németül beszélnek és táncolnak, magyar levegőt szívnak, értenek is magyarul, de csak a cseléd végett” — kesergett Fáy András. Széchenyi István évtizedekkel később, egy önvádló pillanatában saját ifjúkoráról írta: „24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul”. Mindez reálisnak tűnhetett a korabeli olvasó számára, de éppen Széchenyi esetében nem volt igaz. A nehézkes betűkkel megírt levél legfontosabb tulajdonsága, hogy magyarul van. Az is kiderül belőle, hogy a nagycenki kastélyban — a magyar arisztokrata házakban ritka ki-

vételként — magyarul beszéltek egymással a gyerekek.

A családfő, Széchényi Ferenc ugyanebben az évben döntötte el, hogy ötezer könyvből, több ezer kéziratból, kódexből és metszetből álló könyvtárát ajándékul adja az „édes hazának”. (Terveinek engedélyezését természetesen latin nyelvű levélben kérvényezte az uralkodótól.) Számára harmadlagos szempont volt a felvásárolt könyvek nyelve, ő a kiadványok témájában kereste a magyar ügyet. Az utolsó generációhoz tartozott, amely nem nyelvi vagy etnikai kategóriákban gondolkodott a magyarságról. Számára a hungarus tudatú, azaz a Magyar Királyság területén élő, az országgal közösséget érző, bármilyen nyelvű polgárok összessége jelentette a magyart, soknyelvű gyűjteménye is ezt a szemléletet tükrözte. A gyermeknevelésben azonban két dologra is különös gondot fordított. Fiainak — akik természetesen folyékonyan beszéltek németül, franciául és latinul — otthon magyarul kellett beszélniük. Kazinczy Ferencet, aki bécsi otthonukban tiszteletét tette náluk, a gróf arra kérte, hogy gyerekeivel csak magyarul szóljon. Emellett pedig elég időt adott nehézfejűnek tartott István fiának, hogy a maga tempójában tanuljon és ismerje meg a világot, hogy ne „gyorsan”, hanem „mélyen” gondolkodjon. Így aztán mégsem „grófi trotli” lett a nehezen író kisfiúból. Hanem a legnagyobb magyar.

2018

02 19

LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN NYÁRY KRISZTIÁN-EST KÖZREMŰKÖDŐK: MÓGA PIROSKA, ELEK FERENC JÁNOSSY LAJOS — MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA ALKOTÓK: BALOG JÓZSEF — RENDEZŐ KERESZTURY TIBOR — SOROZATSZERKESZTŐ ÜVEGTEREM

2018. január—február

literárium

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

Eleven hús

TOVÁBB, r ákmenetben Készüljön minden filmszerető ember: a Müpamozi januári és februári vetítésein további betekintést kaphat Pedro Almodóvar szenvedélyes világába, időrendben visszafelé haladva. A négy új darab: Eleven hús (1997), Tűsarok (1991), Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (1988), Matador (1986).

Ha jól emlékszem, kicsit félve, de a Volverről szólva mégiscsak leírtam egy korábbi Müpamozi-ajánlóban, hogy Almodóvarnak talán a leginkább női filmje. Nos, félelmem teljesen jogos volt. Mert akkor most mit mondjak a Tűsarokról? Mindenesetre, aki a Volver kapcsán emlegetett anya-lány viszony, a titkok és félelmek kapcsán hitt nekem, joggal teszi fel a kérdést: akkor a Tűsarok mégis mi?

müpamozi 2018. január—február

Nem marad más választásom, töredelmesen bevallom: szerintem ugyanaz. De mentségemre szólva azt is leírtam, hogy Almodóvarnál az ugyanaz mindig másképp van. Becky del Paramo (Marisa Paredes), a sikeres, idősödő énekesnő tizenöt év elteltével tér vissza Madridba. A repülőtéren felnőtt lánya, Rebeca (Victoria Abril) várja, nem kevés szorongással. Végigvonul előtte gyermekkora, amikor az anyja számára a karrier lényegesen fontosabb volt a gyermekénél, a lánynak ezzel természetszerűen mély sebeket okozva. De mindegy, végül felnőtt, tévébemondóként bizonyos fokig maga is sikeres lett, ráadásul férjhez Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

Victornak (Liberto Rabal) lenni nem könnyű. Az Eleven hús főhősét prostituált anyja egy zötykölődő buszon hozza a világra, így néhány napig szenzációnak számít a világrajötte, továbbá a közlekedési társaságtól ajándékképpen húszéves koráig ingyenbérletet is kap. Ezzel körülbelül ki is merül minden szépség az életében. Immár felnőttként egy diszkóban megismerkedik a szép diplomatalán�nyal, Elenával (Francesca Neri), akivel a mosdóban át is élheti élete első szexuális élményét. Mivel a lány egy szalvétára felfirkantja címét és telefonszámát egy (mivel mással?) szemceruzával, Victorban fölvetődik annak a lehetősége, hogy nem csupán futó kalandot élt át. Fiatal még, szerencsétlensége ellenére sem veszítette el az emberekbe (és főleg Elenába) vetett bizodalmát. Ám következő találkájuk súlyos kudarcba fullad. Elena éppen a drogkeres kedőjét várja, ám helyette rendőrök érkeznek, és a kalamajkában egyiküket, Davidot (Javier Bardem) gerinclövés éri. Victor börtönbe kerül, ahol megtudja, hogy időközben Elena feleségül ment a kerekesszékhez kötötten is sikeres sportolóvá vált Davidhoz. Még éveket kell ülnie, elegendő ideje van tehát, hogy bosszút forraljon… Almodóvar a forgatókönyvet Ruth Rendell brit írónő megtörtént eseményeken alapuló krimije nyomán írta, a cselekményt mesterien adaptálva a latin világra.

Tűsarok

Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén

ALMODÓVAR NEM IS ÁLLÍTJA, HOGY A VALÓSÁGOT FESTI FILMVÁSZONRA, SOKKAL INKÁBB A MAGA MÓDJÁN TEREMTI MEG A SAJÁT VALÓSÁGÁT.

Most pedig kénytelen vagyok végképp leszámolni a legekkel. Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. A cím maga elárul mindent. Felbukkan benne minden nő, vagy talán mindegyik nőtípus ősanyja, aki később Almodóvar filmjeiben szerepel. A gyermekét elhanyagoló anya, az elhagyott szerető, a fiatal fiú vágyának első tárgya, és még megannyi megtestesítője a rendező „nőinek”. Csodás kavalkád, fergeteges komédia, a véletlenek elképzelhetetlen és teljességgel elképesztő sorozata. Persze Almodóvar nem is állítja, hogy a valóságot festi filmvászonra, sokkal inkább a maga módján teremti meg a saját valóságát. A központ a szinkron színésznő Pepa (Carmen Maura) lakása, aki kétségbeesetten próbálja magához visszacsalogatni Ivant (Fernando Guillen), már idősödő barátját, aki éppen elhagyta. Közben bejelentkezik nála barátnője, Candela (María Barranco), akinek barátjáról kiderül, hogy valójában síita terrorista. És jönnek sorban a neurotikus nők és mindenféle férfiak. Akár a néző is idegösszeomlást kaphatna, de szerencsére a film valódi, hamisítatlan komédia. Jól tudjuk, hogy a spanyol filmeknek van egy más európai nemzetek filmművészetére egyáltalán nem jellemző, vissza-visszatérő tematikája, mégpedig a bikaviadal, amelynek állítólagos varázsát másutt talán annyira nem is értik meg, még a kulturális háttér ismeretében sem. De az kétségtelen, hogy nem csupán gyilkos, hanem egyben rendkívül szenvedélyes, erotikus világ is ez. Hogy mennyire, az a Matador főhősei, a torreádornak készülő, amúgy

Matador

Fotó: United Archives GmbH / Alamy Stock Photo

is ment. Az első estét hármasban töltik, a harmadik személy Rebeca férje, Manuel (Féodor Atkine). Voltaképpen természetes helyzet, csakhogy Maneulről kiderül, hogy Becky egykori szeretője. Amikor pedig egy hónappal később Manuel gyilkosság áldozatává válik, mi sem magától értetődőbb, mint az, hogy a két legfőbb gyanúsított anya és leánya lesz…

túlságosan is szégyenlős Angel (Antonio Banderas), a mestere, Diego (Nacho Martínez), valamint a gyilkolás vágyától fűtött szépséges ügyvédnő, Maria (Assumpta Serna) történetéből is teljesen világos lesz. Mesés Péter A vetítések a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósulnak meg. 2018

01 08 29 02 12 26

MÜPAMOZI SZERETŐK ÉS SZERETETLENEK — PEDRO ALMODÓVAR SZENVEDÉLYES VILÁGA ELEVEN HÚS, TŰSAROK, ASSZONYOK A TELJES IDEGÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN, MATADOR ELŐADÓTEREM

2018. január—február müpamozi

ÉPÍTŐ SZENVEDÉLYEK

családi és ifjúsági programok 2018. január—február

A szenvedélyes élet iránti vágy bizonyára egyidős az emberiséggel, újabban pedig valóságos reneszánszát éli a kérdés: mi a titka? A legkülönbözőbb platformokon — jellemzően angol nyelvterületen szerkesztett magazinokban és blogokon — tárgyalják, s mintha az életmód-tanácsadók egyik vesszőparipája volna. Az sem lehet véletlen, hogy 2013-ban a BBC és Sir John Eliot Gardiner Egy szenvedélyes élet címmel készített ismeretterjesztő filmet Johann Sebastian Bachról. Aki „az élj szenvedéllyel” parancsát szeretné követni, praktikus tanácsok tucatjaival találkozhat a világhálón. Persze senki se keressen mélyre hatoló filozófiai eszmefut tatásokat azokban az összefoglalókban, melyek olyan címekkel jelennek meg, mint például A legszenvedélyesebb emberek 8 szokása; 12 dolog, amit egy szenvedélyes ember mindennap megtesz; 10 dolog, amit egy szenvedélyes ember máshogyan csinál; 7 dolog, amit tudnod kell, hogy rátalálj a szenvedélyre. Az utóbbi címmel bejegyzett poszt legnagyobb „bölcsessége” (helyesebben: hazugsága) egyébként az, hogy a szenvedélyes ember nem foglalkozik a pénzzel, amit természetesen úgy kell érteni, hogy mindig költsünk vakmerően, azaz szenvedéllyel. Egy lélektani szempontokra érzékenyebb írás (10 dolog, amit tudhatunk a szenvedély ről) egy önkívületben hegedülő, hangszerét a szó szoros értelmében lángra gyújtó fiatal hölgy képével illusztrálja az egyik jellegzetes „tünetet”. A szöveges magyarázat szerint a szenvedély olyasmi, aminek révén képesek lehetünk kizárni a fájdalmat, nem veszünk tudomást a kényelmetlenségekről, és viharos lendülettel lépünk túl a nehézségeken. A szenvedélyes muzsikus akkor sem hagyja abba a gyakorlást, amikor már a bőrt is lenyúzta az ujjairól, a baletttáncos nem tart pihenőt, pedig már úgy érzi, hogy maga a spicc-cipő vált diótörővé. A hegedűst ábrázoló képről ki ne asszociálna a legendás hangszerkészítő családokra, a Guarnerikre, a Stradivarikra, az Amatikra. Vagy magukra a nagy hegedűscsaládokra, Johann Straussra és fiaira, David és Igor Ojsztrahra vagy a cigányprímás-dinasz

tiákra. Érdekes azonban, hogy az említett cikkek egyike sem veti fel, hogy vajon örökölhető-e a szenvedély.

Tóth Endre. A hangversenyen mások mellett természetesen színpadra lép Kokas Katalin és Kelemen Gáspár is.

Aligha kérdéses, hogy Kokas Katalin és Kelemen Barnabás gyermekei beoltódnake zenével, mint ahogy az sem, hogy kézbe veszi-e egyikük a hegedűt. Valaki már biztosan, Kelemen Gáspár, aki egy alkalommal tömören fogalmazta meg a szenvedély mibenlétét: „Minden hangszer nagyon szép hangokat tud kiadni, de a hegedűnek olyan a hangja, ami engem elvarázsol. Az osztálytársaim gyakran mondogatják, hogy biztos híres hegedűs leszek majd. De én nem szeretnék híresebb lenni, mint az anyukám vagy az apukám.”

A szenvedélycselekvés nem összekever hető a hobbival, a mániával vagy a megszállottság valamilyen kóros formájával. A szenvedélyes embert nem annyira a teljesítményvágy, mint inkább a teljességvágy hajtja. Utóbbi szempontból kivételes helyzetűek az ütőhangszeres művészek, hiszen az általuk megszólaltatható instrumentumok száma szinte végtelen. Részben azért, mert minden tárgy ütőhangszerré válhat, részben pedig azért, mert a földgolyó különböző szegleteiben használatos valódi ütőhangszerek megszámolhatatlanul népes családot alkotnak. De leginkább azért, mert nincs olyan zenemű, nincs olyan zenei stílus, nincs olyan műfaj, amely ne lenne megszólaltatható kizárólag ütőhangszerek segítségével. Az 1999-ben alapított Talamba Ütőegyüttest az elmúlt közel két évtizedben a teljességvágyban fogant szenvedély vezérelte, és az is szenvedélyükké vált, hogy ezzel minél többünket „megfertőzzenek”, kicsiket és nagyokat egyaránt. Erről is mesélnek és zenélnek a Szenvedélyünk: a ritmus című koncerten. Molnár Szabolcs

A szenvedély alapvető ismérvei között előkelő helyen szerepel a felnőttkorra sajnos kevéssé jellemző sűrű, fókuszált figyelemre, öntudatlan elmélyedésre való képesség. Mondják, hogy az efféle szenvedéllyel űzött tevékenységek hátterében gyakran valamilyen gyermekkorban képződött vágy húzódik meg. Ebben az esetben tehát arról lehet szó, hogy a felnőttben felébred a szunnyadó gyermek. Kelemen Barnabás úgy emlékszik, hogy Gáspárnál a hegedülés iránti vágy feléle désének örökletes okai is lehettek, „hallotta felvételről a dédnagypapáját, az én Pertis Pali nagyapámat, akinek már az apukája is hegedűs volt”. De vajon mit jelent a szenvedély egy kiforrott, felnőtt művész esetében? Kelemen Barnabás zene iránti szenvedélyé nek elemei biztosan nem foglalhatók össze 10 vagy 12 pontban. Egy jóval cizelláltabb kép reményében kérdezi majd őt a Szenvedélyem: a hegedű című koncert moderátora,

2018

01 28

2018

02 11

A szenvedélyes embert nem annyira a teljesítményvágy, mint inkább a teljességvágy hajtja.

MATINÉKONCERTEK SZENVEDÉLYEM: A HEGEDŰ — KELEMEN BARNABÁS KÖZREMŰKÖDIK: KOKAS KATALIN, KELEMEN GÁSPÁR — HEGEDŰ, A ZENEAKADÉMIA SZIMFONIKUS ZENEKARA PÁL ISTVÁN SZALONNA ÉS BANDÁJA TÓTH ENDRE — MODERÁTOR ALKOTÓ: SZILÁGYI BÁLINT — RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM MATINÉKONCERTEK SZENVEDÉLYÜNK: A RITMUS — TALAMBA ÜTŐEGYÜTTES KÖZREMŰKÖDIK: TALAMBA ÜTŐEGYÜTTES (V. NAGY TAMÁS, GRÜNVALD LÁSZLÓ, SZITHA MIKLÓS, ZOMBOR LEVENTE), IBRO FALL (GUINEA), MBAYE NDIAYE (SZENEGÁL) — ÜTŐHANGSZEREK, ÓCS JÓZSEF — DIDGERIDOO, GÉCZI ANDRÁS — ÉNEK ALKOTÓ: SZILÁGYI BÁLINT — RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. január—február családi és ifjúsági programok

Ney Gáborr

A JÓ ÜGYELŐ EGYBEN

PSZICHOLÓGUS IS

A színfalak mögött van egy ember, aki azért dolgozik, hogy az előadások és koncertek zavartalanul, minden gond nélkül megvalósuljanak. Ő vállalja a felelősséget a produkció lebonyolításáért, és az ő feladata a háttérben megoldani a problémákat. A Müpa ügyelőinek vezetőjével, Ney Gáborral beszélgettünk. 58

kulissza 2018. január—február

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Ügyelőnek lenni valóban olyan, mint karmesternek? A hasonlat jó, de megtoldanám azzal, hogy pszichológusként is helyt kell állnunk. Mindenkinek foglalkoznunk kell a lelkével — tehát nemcsak a fellépőkével, hanem azokéval is, akik a színpad környékén tevékenykednek, hiszen ebben a szakmában mindenki nagyon érzékeny. A munkánkban nagyon fontos az alázat és a nyugalom. Akkor dolgozunk jól, ha egy feszült művész előadás előtt ránk néz, és tud meríteni a nyugalmunkból. Ez a legnagyobb elismerés. Ön korábban színházban is dolgozott, ahol volt lehetőség hosszan próbálni a darabokat. Mennyiben más a Müpában végezni ugyanezt a munkát, ahol minden este más előadás van? Olykor mutatkozik hasonlóság a kétféle feladatkör között, de ez egy összetett kérdés. A színházban a darabot két-három hónapig próbáljuk, és aztán hosszabb időn át játsszuk, de ettől nem lesz könnyebb az ügyelő munkája. Nekünk a tizedik évben is ugyanúgy be kell tartatnunk azt az elvárást, amelyet a rendező meg fogalmazott. Viszonylag rutinszerűbb a feladat, de a figyelem nem; el kell érnünk, hogy az előadás mindig pontosan ugyanolyan legyen. A Müpában a feladat könnyebb része, hogy ha például egy klasszikus komolyzenei koncert van terítéken, akkor az elvárások hamar körvonalazódnak, adott esetben díszlet sincs. A próbafolyamat összetömörül a koncert előtti négyöt órára. A nehezebb része az, amikor kész előadás érkezik hozzánk — ez sokszor embert próbáló helyzetet teremt, mert ehhez is csak egy nap áll rendelkezésünkre, és nagyon sok táncprodukcióban, színházi előadásban használnak technikát: forgót, süllyedőt, különböző díszleteket.

Van ügyelőképzés Magyarországon, vagy csak inaskodással lehet megtanulni a szakmát? Vannak különböző képzések, hozzám is jártak tanulni fiatalok, de nekem az a véleményem, hogy ezt a mesterséget nem lehet könyvből elsajátítani. Fontosnak tartom, hogy mielőtt valaki ügyelő lesz, előtte dolgozzon színpadon, hogy magába tudja szívni azt a mikroklímát, amely a díszleten belül uralkodik. Mert tudnunk kell, mire van szüksége azoknak, akik bent vannak. A munkánkban az alázat a legelső, és az is fontos, hogy többfelé tudjunk figyelni, de úgy, hogy közben ne tévesszük szem elől a lényeget. Aki a színpadon teljesít, az stresszhatás alatt teljesít, ezért ki kell őt szolgálnunk minden pillanatban. Szerintem ez így van rendjén. Önből hogyan lett ügyelő? A nyolcvanas évek közepén táncosként turnéztam külföldön, és ott találkoztam először ügyelővel. Úgy éreztem, jó dolgunk van előadás közben, az ügyelő összefogta a produkciót. Ezután eltelt még bő tíz év, amíg aktív voltam a színpadon, többek közt a Madách Színházban. Majd egy napon a színházi büfében megkérdeztem a főügyelőt, hogy nincs-e szüksége egy kollégára, mert addigra megérett bennem a gondolat, hogy szívesen választanám ezt a szakmát. Azt válaszolta, szeptemberben kezdhetek. Igaz a mítosz, hogy mindenhez érteniük kell? Előfordulhat akár az is, hogy be kell ugraniuk egy színész helyett? Vannak extrém esetek, erről sokat lehetne beszélni. Magam is játszottam már prózai darabban, de engem belerendezett a rendező a premier előtt egy nappal. Előtte is színpadon dolgoztam táncosként, ezért nem

Akkor dolgozunk jól, ha egy feszült művész előadás előtt ránk néz, és tud meríteni a nyugalmunkból. Hogyan lehet kezelni ezt a stresszes helyzetet? Az utolsó órában is nyugodtnak kell maradnunk, és bizalmat kell sugároznunk mindenki felé. Olyan nem történhet meg, hogy az ügyelő elfárad, mert akkor a figyelme lankad, nem tud gyorsan reagálni, vagy ha váratlan helyzet alakul ki, nem tudja megtalálni a megoldást.

esett nehezemre, sőt élveztem is a helyzetet. Minél több dologhoz értünk, annál könnyebb a dolgunk. Ha az ember nem rendelkezik műszaki érzékkel, attól még lehet jó ügyelő, csak nem fog tudni megoldani olyan problémákat, amelyek ezt a tudást igényelnék. A művészi képzettség is hasznos lehet. Ha valaki sok időt töltött már színpadon, az a malmára hajtja a vizet.

Milyen jellegű problémák szoktak adódni? Munkánk során az előkészítés, próba alatt kiküszö bölünk mindent, ami feltételezhető veszélyforrás, így mondhatom, hogy problémamentesen működünk. Természetesen történhetnek előre nem látható események, melyek megoldására nincs forgatókönyv, hiszen mindig az adott szituáció határozza meg a szükséges lépéseket. Ami biztos: gyorsan és higgadtan kell cselekedni.

Igaz, hogy az ügyelőnek a rendezőn kívül senki sem parancsol? Nem fogalmaznék ilyen sarkosan, de van benne igazság, mivel mi vállaljuk a felelősséget az előadásért. Előfordulhatnak nehéz pillanatok, de ebben segít, ha az ember mindig higgadt marad. Alapvetően úgy érzem, hogy megtaláltam azt, amit szeretek csinálni, ami rám van szabva. Mindent megteszek azokért, akik esténként a színpadra lépnek. Forgách Kinga 2018. január—február kulissza

Fotó: Posztós János, Müpa

A kritikáról

Radnóti Sándor

Mindenki ismeri azt a gyakran kínos érzést, amikor egyedül marad a véleményével. Kijövünk a moziból, mindenki el van ragadtatva, csak egyvalaki érzi úgy, hogy vacak volt, amit látott. A koncert szünetében szinte tapintható az elragadtatás. Ilyenkor aki ellenkező véleményen van, békebontónak, kákán is csomót keresőnek tarthatja magát. (De gondolhatja azt is, hogy mindenki más hülye.) Az ilyen esetek azt mutatják, hogy az ízlésítélet ma is erős közösségteremtő dolog, s van valami bennünk, ami minden toleranciánk ellenére szinte kötelezni akarja a másikat, hogy ugyanazt tartsa szépnek, izgalmasnak, megrendítőnek, humorosnak, mint mi. Ám gyakran nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért tulajdonítjuk ezeket a minőségeket annak, amit hallottunk, láttunk, olvastunk. Szentimentálisabb korokban ilyenkor azt mondták: ezt érezni kell. Tartózkodóbb, ironikusabb, reflektáltabb, az understatementre inkább hajló korban — mint amilyen a mienk — azt mondják: „nekem bejött”. De ne higgyünk ennek a léha és engedékeny fordulatnak, mert semmiképpen nem csökkenti az ízlés diktatórikus hajlandóságát.

götte állnia. S persze az ítéletnek ezer árnyalata van, hiszen a „jó” és a „rossz” csak két ideális végpont. Aki vállalkozik arra, hogy mondjon valamit egy műalkotás mibenlétéről, hatásáról, a maga szintjén kritikát gyakorol. De fontos számunkra, hogy hozzáértők véleményét is megismerjük.

A kritika tulajdonképpen arra való, hogy szavakat adjon az ízlésítéletnek. A műalkotások párbeszédre akarnak lépni a befogadóval, s a kritika arra tesz javaslatokat, hogy ennek ne csak érzéki és érzelmi szintje legyen, hanem fogalmi is. Ez nem azt jelenti, hogy csak a gondolati szerkezettel foglalkozik, hiszen az érzéki és érzelmi hatást is meg kell tudni fogalmazni. Többek között ezért nem tudomány a kritika, noha komoly tudásnak kell mö-

Nemcsak a kritikát, hanem a kritikust is meg kell találni, akiben bízunk. Ahol jó a kritikai kultúra, ott van választék, mindenki megtalálhatja a maga kritikusait, akikben megbízik, s akiknek a véleményét összevetheti a magáéval. Ennek egyik fontos feltétele, hogy legyen utánpótlás. A Karc kritikapályázat ezt a célt szolgálhatja. Radnóti Sándor

karc 2018. január—február

A legtöbb hozzáértésre valószínűleg a zenekritikában van szükség. Olvasni, képeket nézni, párbeszédeket, monológokat megérteni tudunk, s kiindulópontokat találhatunk a történetben, a színfoltokban, a retorikában. A kottaolvasás ma már nem tartozik az általános műveltséghez. Ezért aztán — legalábbis, ami engem illet — a legnagyobb érdeklődéssel a zenekritikákat olvasom, hogy vajon alátámasztják-e vagy cáfolják az én véleményemet vagy benyomásomat. Egy-egy koncert után, ahogy valaha a színészek a premier után, legszívesebben megvárnám a másnap reggeli újságokat, hogy olvassam bennük a kritikát. De ilyen másnapi napilapok ma már nincsenek. Hetilapokban, internetes fórumokban reménykedhetünk.

Gyűjtsön új élményeket!

Nyugdíjaskedvezményeinkkel könnyű lesz!

Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban:

2018 01.20. A NÉPZENE ÜNNEPE – A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG / 01.25. JAZZRAJONGÓK – NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HIRTLING ISTVÁN SZÍNMŰVÉSZ / 01.27. CANTEMUS KÓRUS / 02.03. A BACSÓ KRISTÓF TRIAD ÉS GILAD HEKSELMAN / 02.05. NAGY KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY / 02.11. FELFEDEZÉSEK – LISZT FERENC KAMARAZENEKAR / 02.27. RÉGIZENE FESZTIVÁL – RAMEAU: A GÁLÁNS INDIÁK Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.

mupa.hu 61

2018. január—február karc

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok […] Mindezek után szinte aggódva néztem a második félidő Bartók-Concertója elé. Szerencsére alaptalanul. Zubin Mehta egyszerre levetkezte tartózkodó eleganciáját, és addig ismeretlen szenvedély szikrázott fel benne. Érdekelte a mű, s minthogy a világ egyik legjobb hangszere állt a rendelkezésére, elképesztően plasztikusan, lendületesen, ihletetten vezényelte Bartók kései remekét. Játékosság és tűz, a mozgás öröme és az éneklés lírája volt ebben az előadásban. S lám, igazolódni látszik a zenetörténész értékelése: „Bartókban szólt először úgy hazánk a világhoz, hogy annak meg kellett hallania e szót.” Emlékezetes Concerto-előadást hallottunk, s megint egyszer jó volt Bartók miatt büszkének lenni.

Fotó: Nagy Attila, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. október 3. Közreműködött: Rainer Honeck — hegedű, Nagy Róbert — gordonka, Martin Gabriel — oboa, Sophie Dartigalongue — fagott)

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok

Zucker bleibt zuletzt. A Bécsi Filharmonikusok ifj. Johann Strauss Kék Duna-keringőjével édesítették meg a búcsúzás perceit, s ünnepelték a Donaumonarchie aranykorát. S mivel az ünnepségekhez ezen az égövön tűzijáték is dukál, ráadásként eljátszották még az Unter Donner und Blitz (Mennydörgés és villámlás) című gyorspolkáját is. Szó ami szó, ezzel a zenekari hangzással idehaza is tartósan kiegyeznék. MUZSIKA, 2017. NOVEMBER Farkas Zoltán

Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. október 14. Közreműködött: Iveta Apkalna — orgona, Fassang László — Hammondorgona, Zuglói Filharmónia — Szent István Király Szimfonikus Zenekar) Eötvös Péter ezen a koncerten nemcsak karmesterként, hanem zeneszerzőként is érdekelve volt új műve, a Multiversum révén, amelynek ha nem is az ősbemutatóját hallottuk, de a kilenc várost érintő „bemutató-turné” egyik előadásaként jutott el hozzánk. Eötvös darabja előkelő környezetben: Liszt, Bartók és Stravinsky egy-egy kompozícióját követően szólalt meg. […]

Fotó: Posztós János, Müpa

A szélsőséges méretek, dinamika, színek és effektusok tekintetében mindig is fantáziadúsan és képszerűen komponáló Eötvös számára ezúttal a program központi elemévé vált a kozmikus, vagyis inkább multikozmikus képek megfestése. Még ha az általa az ismertetőszövegben felvázolt analógiák a művészi alkotás és a természettudományos kutatás lényegi hasonlóságáról kissé laposnak és elnagyoltnak, Xenakis álmatematikai bűvészkedéseire hajazónak hatottak is, Eötvös zeneszerzői fantáziája itt is hibátlanul működött, és bármit gondolunk is az inspiráció mechanizmusáról, az eredmény valóban nagy meggyőzőerővel idézte fel akusztikus eszközökkel a Hubble-távcső lélegzetelállító képein látható gázokat és ködöket, a pulzárok szívdobogását vagy képzeletünknek a végtelen vagy kvázi-végtelen felfogására irányuló hasztalan próbálkozásait. (Sajnos a gravitácós hullámok már nem fértek be a darabba.) Olyannyira hibátlan volt ez a fantázia, hogy Eötvös mindvégig friss és érdekfeszítő zenéje tökéletes kiindulásul szolgálhatna akár egy univerzumról és multiverzumokról szóló, minden eddiginél látványosabb IMAX-produkció létrehozásához is. REVIZOR ONLINE, 2017. OKTÓBER 29. Malina János Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam

mélyvíz, csak úszóknak 2018. január—február

Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül.

mupa.hu

ZOLNA KATALIN

Matematika—kémia szakos tanár Budapest XX. Kerületi Hajós Alfréd Általános Iskola Jól emlékszem, annak idején milyen izgalommal figyeltem a Müpa építését, és milyen boldog voltam, amikor 2005-ben végre megnyílt. Családommal is mindig szívesen jövök ide, de a színvonalas gyermekprogramoknak köszönhetően tanít ványaimmal is sűrűn megfordulunk itt. Szenvedélyünkké vált a Müpába járás! A pedagóguslét a teremtésről szól, és én hiszem, hogy ha nemcsak a matekot és a kémiát szerettetem meg kicsikkel és nagyokkal, hanem a művészeteket is, azzal a világ dolgaira nyitott, érdeklődő embereket „teremthetek”. Haydn oratóriuma, A teremtés mindenkinek szól! Biztos vagyok abban, hogy azok a gyerekek, akik most a keresztmetszetével megismerkednek, felnőttként is gyakran hallgatnak majd komolyzenét, hiszen a megismerés vezet el a megértéshez, a szeretethez, a rajongáshoz! Jó szívvel ajánlom minden családnak ezt a felemelő, újévköszöntő programot!

Zolna Katalin

2018

01 01

ÚJÉVI MATINÉKONCERT GYEREKEKNEK FISCHER ÁDÁMMAL HAYDN: A TEREMTÉS KÖZREMŰKÖDIK: RÁCZ RITA — SZOPRÁN, MEGYESI ZOLTÁN — TENOR, CSER KRISZTIÁN — BASSZUS A MILÁNÓI SCALA AKADÉMIAI ZENEKARA A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

SCHWARZNÉ KEMÉNY BORBÁLA Ének—zenetanár Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont

Lánykoromban éreztem meg igazán a magyar népzene ízét. Amikor az én ablakomba is „besütött a holdvilág” és egyértelmű lett, hogy „naptól nyílik, naptól hervad a rózsa”, biztos voltam benne, hogy ennél szebben nem is lehetne megfogalmazni az élet legfontosabb történéseit, legnagyobb igazságait. Az élő magyar népzene varázslatos világában mindenki meglelheti a helyét, megérezheti az otthon melegét. Ezt az élményt kívánom mindenkinek, aki ellátogat A népzene ünnepe — a táncháztól a világzenéig című programra. A műfaji sokszínűséget kínáló koncert autentikus módon megszólaltatott dallamokat és azok izgalmas feldolgozásait egyaránt kínálja. Az ünnep az esti gálaműsort keretező, fergeteges hangulatot ígérő táncházzal válik kerek egésszé. Mi mást tehetnék még hozzá? „Ez a kicsi mulatság, tartana, míg a világ! 2018

01 20

A NÉPZENE ÜNNEPE — A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG KÖZREMŰKÖDIK: BOGNÁR SZILVIA QUARTET, NIKOLA PAROV SYNDICATE, BESH O DROM, ZOORD, CSÁNGÁLLÓ, ÖKRÖS EGYÜTTES BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Schwarzné Kemény Borbála

PREISZNER MIKLÓS

zenetanár Burattino Általános és Szakképző Iskola, Gyermekotthon Tizenhat évesen találkoztam először Schubert A halál és a lányka című vonósnégyesével a Bartók Rádióban. Akkoriban hétről hétre pontos tervet készítettem a rádióújság alapján arról, hogy mikor melyik művet fogom kazettára rögzíteni. Mindent nem vehettem fel, valamilyen elv alapján szűrnöm kellett. Biztos pontnak számított, ha valami — mint oly sok kedvenc művem — d-mollban íródott. Cím és hangnem alapján remél tem, hogy Schubert vonósnégyesében egy új kedvencemet fogom megismerni. Nem is tévedtem. A halál és a lányka azóta is egyik legkevesebb művem. Egy teljes estét Schubert kamarazenéjével tölteni önmagában is ritka lehetőség, de ez a műsor, amely a kamaraműveket és a hozzájuk kapcsolódó dalokat összeköti, igazi csemegének ígérkezik. A Kodály Vonónégyes játékát pedig mindig öröm újra hallani. Ajánlom mindenkinek! 2018 Preiszner Miklós

hullámhossz 2018. január—február

01 23

KODÁLY VONÓSNÉGYES KÖZREMŰKÖDIK: MIKLÓSA ERIKA — SZOPRÁN, BALOG JÓZSEF — ZONGORA, FEJÉRVÁRI ZSOLT — NAGYBŐGŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2 0 1 8.

FE B RUÁ R

ALEKSANDRA KURZAK

1 0.

ROBERTO ALAGNA

JEGYVÁSÁRLÁS, INFORMÁCIÓ: +36 30 438 8610 • ESTELY@OPERA.HU WWW.ESTELY.HU

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Nikola Parov

ÚJRA ÉLŐ HAGYOMÁNY A népzene ünnepére készül a Müpa januárban. Az egyik fellépőt, a számtalan hangszeren játszó Nikola Parovot az utóbbi években divatos világzenéről és a világ zenéi közötti hasonlóságokról is kérdeztük. Hogyan lesz valaki multiinstrumen talista? Fiatalon telhetetlen alak voltam: mindig új, szebbnek, érdekesebbnek ítélt dolgok után nyúltam. A másik ok a Balkán zenéje, amelynek az elsajátításához, színpadra viteléhez alapvető kritérium volt a hangszerek ismerete. A Balkán maga rendkívül tagolt, nem homogén zenei dialektus. A sokéves, máig tartó folyamatos gyakorlás nélkülözhetetlen feltétele a műfajban való biztos mozgásnak. Van olyan hangszer, amit nem tudott megszelídíteni? Csak biztosra megyek, amikor hangszert vállalok. Ugyanakkor a telhetetlenségemből és a jóhiszemű kapkodásomból adódóan nincs olyan hangszer, amelyen tökéletesen játszom, mivel mindig a következő megoldandó feladatra koncentrálok. Ez a módszer jelölte ki az utamat, és így csoportosultak körém azok a játékosok, akikkel az elmúlt évtizedekben dolgoztam.

határsértők 2018. január—február

Ha valaki ennyit foglalkozik ennyire különböző zenékkel, felfedezi az ezeket összefűző kapcsokat? Igen, az elmélyülés felszínre hozza az evidenciákat. A kelet-európai hagyományos zenében rengeteg zenei átfedés van, amelyeket az elmúlt száz év kicsinyes, sovinisz ta attitűdjei megpróbáltak nem létezővé tenni, sikertelenül. Az erdélyi zene gyönyö rűsége nem csak magyar érdem, hiszen ott az erős román hatás, a Magyarországon élő szláv, német, zsidó, román és más etnikumok hatása pedig letagadhatatlan az itthoni zenére. Ezt büszkén kell vállalni, hiszen éppen ettől egyedi a magyar zene. A bartóki gondolat ma különösen érvényes: szomszédaink megismerésén keresztül vezet az út önmagunk megértéséhez. A fúzió során megmarad a zenék egyénisége? Meggyőződésem, hogy csak így marad meg. Nagyra becsülöm a lelkes népzenekutatókat, akik eldugott falvakban minden elérhető anyagot felgyűjtenek. Az ő

munkájuk nélkülözhetetlen. A gond az, hogy a munkájuk gyümölcsét a közönség nem élvezheti. A nyolcvanas években a táncházmozgalom közönség és utánpótlás nélkül maradt. A kilencvenes évek közepétől indultak azok a kezdeményezések, melyek a hagyományos zenét azok számára is érthetőbbé, elérhetővé tették, akik egyébként eltekernék a rádiót, ha nép zenét hallanak. A simulékonyabb zenei környezet, a „közönségbarát” tálalás jóval megközelíthetőbbé tette a nagyközönség számára a hagyományos zenét. Aki pedig mélyebbre szeretne ásni, eléri az archívumokat is. Jászay Tamás 2018

01 20

Műhelybeszélgetések

az Előadóteremben 17.30-tól

Érdekességek, tények, háttérinformációk Az alkotókkal beszélget: Fenyő Gábor

2018.01.17. CANTEMUS KÓRUS (01.27.) 2018.01.31. BARTÓK: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA / EÖTVÖS PÉTER: SENZA SANGUE (02.10.) 2018.02.14. RAMEAU: A GÁLÁNS INDIÁK (02.27.) 2018.02.28. MONTEVERDI: ORFEO (03.10.) / FREIBURGI BAROKK ZENEKAR (03.11.)

mupa.hu

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu